Lőkkös Andor VÍZIBOGARAK FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TÓCSABOGARAK CSALÁDJÁRA című, a doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében készített értekezésének opponensi bírálata Örömmel vállaltam Lőkkös Andor doktori (PhD) értekezésének bírálatát. Túl kicsi ez az ország ahhoz, hogy ne jutna tudomásunkra, ha valamelyik szegletében feltűnik egy agilis, lelkiismeretes, a rovartant szívvel-lélekkel művelő fiatal kutató. Különösen, ha az illető bogarakkal foglalkozik, és a bogarakon belül is egy elhanyagolt, nehéz csoporttal. Lőkkös Andor pedig ilyen személyiség! Bár a mindennapokban csak ritkán találkoztunk, de irodalmi munkásságát nyomon követve, jól körvonalazódott előttem elhivatottsága, állhatatossága, amellyel belevágott a hazai vízibogarak, azokon belül is a tócsabogarak (Hydraenidae) faunisztikai, taxonómiai és részben ökológiai vizsgálatába. Csak az tudja igazán értékelni ezt a szívósságot, aki maga is napokat, heteket, hónapokat, sőt, éveket görnyedt a mikroszkóp fölött, hogy a begyűjtött anyagot preparálja és azonosítsa. A tócsabogarak esetében maga a gyűjtés sem egyszerű. Vízi szervezetek révén, fejlődésük részben helyhez kötött, és a parányi méret további nehézségeket gördít a hatékony gyűjtés, majd az azonosítás (=identifikáció) elé. Ezen két tényező figyelembe vételével megérthetjük, hogy miért nem foglalkozott ezzel a csoporttal már jó ideje senki sem hazánkban. Ezért volt örömteli számomra, hogy végre akadt valaki, aki évek szívós munkája révén a csoport specialistájává képezte magát. Bár nehéz, de hálás csoportot választott. A jövő, higgyék el nekem, igazolni fogja választását! Napjainkban, amikor a kedvezőtlen környezeti változások, az élőhelyek beszűkülése miatt a leromlási folyamatok sokkal gyorsabbak körülöttünk, mint megismerő, dokumentáló képességünk, kiemelkedő jelentőségű minden olyan tevékenység, amely révén jobban megismerhetjük hazánk élővilágát, és az abban zajló folyamatokat. Legyen az egyes csoportok viszszaszorulása, térhódítása, vagy éppen új fajok megjelenése révén potenciális veszélyhelyzet kialakulásának előrejelzése. A tócsabogarak gazdasági jelentősége minimális, de érzékeny, ritka gyakoriságú vízi szervezetek révén, szerepük egy-egy élőhely megítélésében, minősíté- 1
sében már számottevő fontossággal bírhatnak. Persze csak akkor, ha van, aki tudja, hol, hogyan kell gyűjteni őket, és képes azonosításukra. Lőkkös Andor 141 oldalas doktori (PhD) értekezésének címe pontosan kifejezi dolgozata tartalmát. Az értekezésben különösen a faunisztikai irányultság meghatározó, ezen belül a tócsabogárfélék faunisztikai elemzése alapvető jelentőségű. Opponensi bírálatom elkészítésekor a Pannon Egyetem doktori szabályzatában leírt javaslat szerint jártam el. A megadott szempontrendszer szerint értékeltem az értekezést, és észrevételeimet felsorolásszerűen összegeztem. Az értekezés témájának újszerűsége, aktualitása, tudományos és társadalmi jelentősége. A dolgozat elsősorban a tócsabogárfélék (Hydraenidae) teljességre törekvő faunisztikai és taxonómiai vizsgálata során született eredményeket teszi közzé, azonban más rendszertani egységekbe sorolt vízibogarakkal kapcsolatban is számos új eredményt fogalmaz meg. A disszertáció egyértelműen hiánypótló, hiszen a tócsabogarakról magyar nyelven utoljára 1967-ben, Endrődy-Younga Sebestyén tollából jelent meg összefoglaló munka, a csiboralkatúakat tárgyaló faunafüzet a Magyarország Állatvilága sorozatból. Ez a kiadvány napjainkra mind a nevezéktan, mind a fölvett fajok szempontjából számos ponton elavultnak tekinthető. Lőkkös Andor vizsgálatai nagyobbrészt alapkutatás jellegűek. A tócsabogarak nehezen gyűjthető, nehezen azonosítható fajokból álló családja nem a legnépszerűbb bogártaxonok közé tartozik. Nem véletlen, hogy évtizedek óta nem volt hazai specialistája. Ebből a szempontból Jelölt témaválasztása újszerű, aktuális. Elsősorban tudományos jelentőségű, de a kidolgozott határozókulcs segítségével szélesebb felhasználói kör számára válik lehetségessé tócsabogarak azonosítása, amely révén akár vízi élőhelyek minősítése is árnyaltabb lehet, ez pedig szélesebb társadalmi hasznosulást feltételez. A szerző egy példa révén be is bizonyította, hogy a tócsabogarak ökológiai vizsgálatokban is felhasználható csoportot alkotnak. Az elmúlt évtizedekben hazai specialista hiányában külföldi kutatók azonosították a hazai tócsabogarakat. A jövőben erre már nem lesz szükség. A szakirodalom feldolgozásának színvonala. A vonatkozó szakirodalom feldolgozása teljességre törekvő, kiterjed a faunisztikai és ökológiai irodalomban felbukkanó szórványadatokra is. A Macroplea mutica balatonica (Székessy, 1941) taxonnal kapcsolatban Jelölt irodalmi forrásokra hivatkozva megjegyzi, hogy az alfaji besorolás érvényessége megkérdőjelezett. 2
Szeretném felhívni Jelölt figyelmét DACCORDI és RUFFO (1978) munkájára, amelyben a szerzők kijelentették, hogy alaktani vizsgálatok alapján az alfaj és a törzsalak egymástól nem elválasztható. (DACCORDI, M. and RUFFO, S. (1978): Sulla presenza del Genere Macroplea Samouelle in Italia. Bollettino dell'associazione Romana di Entomologia, 33: 56 65.) Az értekezés tartalmazza-e a témával összefüggő fontosabb tudományos előzményeket, elemző módon, kritikailag dolgozta-e fel a jelölt a téma irodalmát? Igen. Az értekezés részletesen bemutatja a kutatástörténeti előzményeket, és kritikailag értékeli azokat. Jelölt disszertációjában rámutatott az eddig megjelent közleményekben felbukkanó tévedésekre és hiányosságokra. Példaként említhetem, hogy a hazánkból tévesen közölt fajok esetében megjelölte a tévedés okait (megbízhatatlan lelőhelyadatok megadása, téves azonosítás). A revíziós munkafolyamat részeként Jelölt a tévesen azonosított példányok esetében a helyes azonosítás eredményét is közli. A kutatási célok megfogalmazásakor támaszkodott-e a jelölt a már ismert tudományos eredményekre? Igen. Jelölt a korábbi eredményekre támaszkodva végezte kutatásait és készítette el a disszertációt. A kísérleti módszerek helyessége. Alkalmas-e a választott módszer a célokban megfogalmazottak vizsgálatára? A dolgozat alapját nem kísérletes munka képezte. A terepi és a gyűjteményi munka során alkalmazott módszerek, eszközök tökéletesen alkalmasak a célokban megfogalmazottak vizsgálatához. A munka során alkalmazott vizsgálati módszerek korszerűsége, megbízhatósága. A kérdés árnyalt megválaszolásához a hazai lehetőségekből kell kiindulni. Természetes, hogy számos olyan vizsgálati módszert kérhetnénk számon Jelölttől, amelyek elrugaszkodnak a hazai realitásoktól. Azonban Jelölt rendelkezésére álló anyagi források és a hazai lehetőségek figyelembe vételével a módszerek korszerűnek és megbízhatónak mondhatóak. Fontosnak tartom kiemelni, hogy Jelölt munkája során számos hazai és külföldi szakemberrel konzultált, köztük a tócsabogarak nemzetközi hírű szakemberével, a Bécsi Természettudományi Múzeumban dolgozó Manfred JÄCH-hel, illetve a cseh Martin FIKACEK-kel. Az említettekkel közösen írt cikkek is bizonyítják az együttműködést. 3
Megelégedettséggel láttam, hogy a dolgozatban a reviedált és azonosított példányok számát is feltüntette Jelölt: összesen 9252 példányt vizsgált meg, ebből 2900 példány a saját gyűjtéséből származott. A kutatási eredmények feldolgozásának színvonala, az eredmények matematikai-statisztikai értékelése. A feldolgozás a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelő színvonalú, a matematikai-statisztikai értékelés megfelel a vizsgálati céloknak. Az eredményekből levont következtetések helytállósága. Meggyőződésem, hogy a disszertációban megfogalmazott eredmények szilárd alapot jelentenek a további kutatásokhoz. Pontosabban fogalmazva, a tócsabogarakról megszerzett tudás egy része minden bizonnyal időtálló marad. Gondolok itt elsősorban a határozókulcsra, a fajok ökológiai vizsgálatokban megjelenő szerepére. Azonban a jelenkori ismereteinkre támaszkodó elterjedési adatok, az egyes fajok gyakoriságával kapcsolatos megfogalmazások minden bizonnyal módosulnak a jövőben, hiszen a fajok egy dinamikusan változó rendszer elemeiként foghatók fel, így óhatatlan ezek időbeli alakulása. A jövőbeli változásokat csak egy hosszú időtávot felölelő monitoring követheti nyomon. A disszertáció faunisztikai eredményei egy adott időpontban megszerzett tudást tükröznek, és ebben az időpillanatban minden bizonnyal helytállóak. Összeveti-e a jelölt saját eredményeit az irodalommal (diszkusszió)? Ilyen tartalmú fejezet nincs a dolgozatban, és nehezen lenne értelmezhető. A jelöltnek az értekezéssel összefüggő publikációs tevékenysége. Jelölt a dolgozat irodalomjegyzékében 10 olyan közleményt sorolt fel, amelyben ő az első szerző, és további négyet, ahol nem ő az első szerző. A tézisekben egy további első szerzős, és egy megjelenés alatt levő első szerzős közlemény is szerepel. A publikációk számával kapcsolatban két megjegyzésem van. A megjelent közlemények számának megítélésekor figyelembe kell venni, hogy ezen a kutatási területen az adott rendszertani csoport azonosításával kapcsolatos nehézségek miatt az első eredmények lehet, hogy csak évek kitartó munkája után születhetnek meg, amikorra valaki bedolgozza magát a csoportba. Vagyis itt nincs kész kísérleti protokoll, nincsenek követhető laboratóriumi vizsgálati módszerek, hanem egy viszonylag hosszabb időn át megszerezhető és főleg személyes ta- 4
pasztalásra alapuló ismeretanyag felhalmozása történik. Amikor mind a terepen, mind az identifikációs folyamatban ez az ismeretmennyiség megvan, vagyis a fejben, a szemben, a kézben, akkor jönnek majd az eredmények, vagyis a cikkek. Addig türelemmel kell lennünk, még akkor is, ha egy PhD fokozat megszerzéséhez rendelt időintervallum erősen korlátos. A második megjegyzésem: úgy érzem, Jelölt publikációinak impakt -ját jelen esetben nem a közreadó folyóiratok impaktfaktora, vagy azok jövőbeli idézettsége alapján kell megítélnünk, hiszen hatásukat egészen más területen, és időben is más módon fejtik ki. Abszurdnak tűnik, de az is lehetséges, hogy Jelölt taxonómiai eredményit szélesebb körben majd csak a következő generáció fogja hasznosítani, hiszen egyetlen specialista is képes megoldani a tócsabogarakkal kapcsolatban jelentkező feladatokat mind hazánkban, mind Közép-Európában. Akkor a közel jövőben ki hivatkozik majd munkáira? Tartalmaz-e az értekezés új tudományos eredményeket? A jelölt mely eredményeit ismeri el a bíráló új eredménynek? Az új tudományos eredményeket összegező fejezetben közölt tényeket én is újaknak fogadom el. Az új tudományos eredmények felsorolása: 1. A faunisztikai vizsgálatok során Jelölt Magyarország faunájára több új fajt mutatott ki: a Dactylosternum abdominale (Fabricius, 1792) csiborfajt, az Elmis rietscheli Steffan, 1958 karmosbogárfajt és a Cyphon ruficeps Tournier, 1868 rétbogárfajt. A Pachysternum capense (Mulsant, 1844) csibor első hazai lelőhelyadatát és első romániai adatát közölte. A tócsabogarak közül Magyarország faunájára újként mutatta ki a Hydraena schuleri Ganglbauer, 1901 és az Ochthebius melanescens Dalla Torre, 1877 fajokat, újból felvette a hazai fajlistába az Ochthebius gibbosus Germar, 1824; Ochthebius foveolatus Germar, 1824 és Ochthebius metallescens Rosenhauer, 1847 fajokat. Románia területére újnak mutatta ki a Hydraena assimilis Rey, 1885 fajt. Magyarország faunalistájából törölte az Aulacochthebius exaratus (Mulsant, 1844) fajt. 2. Vízibogár-faunisztikai adatokat közölt az ország számos területéről, különös tekintettel a Balaton vízgyűjtőjére. Részletesen vizsgálta a Nagy-berek, a Kis-Balaton, a Balaton, a Balatonba befolyó vízfolyások és a Zselic vízibogár faunáját. Elsőként közölte a Nagy-berek vízibogarainak fajlistáját, 148 fajt mutatva ki. A Kis-Balaton vízibogarai közül 22 új, a területről nem közölt fajt gyűjtött. A Balaton vízibogarainak vizsgálata során a tóra nézve 4, a partjára nézve 5 fajt talált meg elsőként. A balatoni befolyók tócsabogarait elsőként közölte, ahonnan 11 fajt mutatott ki. A Zselic vizsgálata 69 vízibogár fajt eredményezett. 5
3. Összegezte a tócsabogarak hazai elterjedési adatait és az életmódjukról rendelkezésre álló ismereteket. A feldolgozott gyűjteményi anyagok alapján felmérte hazai gyakoriságukat és UTM rendszerű térképeken szemléltette ezt. A tócsabogarak azonosítására a hazai fajokat és a hazánkból várhatóan előkerülő fajokat is tartalmazó új határozókulcsot állított össze. 4. Vizsgálatai során igazolta a Hydraena riparia és H. melas fajpár széles ökológiai toleranciáját. A karakterfaj-elemzések során a Hydraena pulchella Germar, 1824 tócsabogár és Calopteryx virgo (Linnaeus, 1758) szitakötő fajra kapott szignifikáns eredményt. Ezek alapján a Hydraena pulchella Germar, 1824 a macrophital és macrolithal habitatokra jellemző, míg a Calopteryx virgo (Linnaeus, 1758) macrophital élőhelyek karakterfaja. A dolgozat szerkezeti felépítése, tagoltsága. A dolgozat logikusan felépített, megfelelően tagolt, könnyű benne az eligazodás. Apró kritikai észrevétel, hogy a Faunisztikai eredmények fejezetben az Anyag és módszer fejezetbe tartozó adatok és közlések találhatók, pl. gyűjtések időpontja, gyakorisága, gyűjtési mód, megelőző gyűjtések anyagával kapcsolatos közlések. A dolgozat táblázatai, ábrái egyértelműek, világosak-e? Igen, általában egyértelműek. Az olvasó számára azonban nem világosak a 2. Melléklet térképein szereplő jelek. A Hydraenidae család magyarországi fajainak elterjedését bemutató térképeknél (124 130. oldal) szerencsés lett volna megadni, hogy a térképen mit jelent a petty, és a kör. A szövegben nem találtam rá utalást. Az irodalmi hivatkozások szabályosak-e? A hivatkozás rendszere szabályos és általában egységes. Azonban a konkrét hivatkozások esetében számos pontatlanság fedezhető fel. Ezek az alábbiak: A szöveges részben (16. oldal, utolsó sor) téves idézéssel szerepel CSABAI és munkatársai 2005-ben megjelent közleménye a Bakony vízibogarairól. A szöveges részben 2005b szerepel, míg az irodalomjegyzékben 2005a. Hasonlóan téves (18. oldal, 9. sor) CSABAI 2001-ben megjelent Somogy megye faunakatalógusa idézése: a szövegben 2001a, az irodalomjegyzékben 2001 szerepel. Szintén téves LOHSE 1971-es cikkének idézése: a szövegben (18. oldal) 1971, az irodalomjegyzékben 1971a szerepel. A szöveges részben (19. oldal, utolsó bekezdés) DELGADO and SOLER (1997a, b, c) szerepel. Helyesen: DELGADO és SOLER (1997a, 1997b, 1997c). 6
JÄCH és BALKE 2008-as cikke (19. oldal, 4. sor) az Irodalomjegyzékben tévesen 2008aként szerepel. A 22. oldal, 2. bekezdés utolsó előtti sorában tévesen szerepel 1942, hiszen CSIKI munkája 1946-ban jelent meg, vagy az Irodalomjegyzékből hiányzik CSIKI egy 1942-ben megjelent publikációja. Hiányos CSABAI 2000-es cikkének idézése (28. oldal, utolsó előtti bekezdés, 3. sor; 34. oldal, 5. bekezdés, 2 sor; 38. oldal, 5. bekezdés utolsó sor; 38. oldal, utolsó bekezdés, utolsó sor; 46. oldal, 6. bekezdés, 5. sor): a szövegben 2000, az irodalomjegyzékben 2000a és 2000b szerepel, így nem lehet eldönteni, melyik munkát idézi a szerző. A 34. oldalon, a Laccornis kocae faj elterjedési adatainál ÁDÁM és HEGYESSY 2003 szerepel, míg az irodalomjegyzékben ÁDÁM és HEGYESSY 2004. A 35. oldal, 3. sorában ÁDÁM 1986a szerepel, míg az irodalomjegyzékben ÁDÁM 1986. Hiányos LŐKKÖS 2010-es cikkének idézése (48. oldal). Az irodalomjegyzékben LŐKKÖS 2010a, 2010b, 2010c, 2010d szerepel, így nem lehet tudni, melyik publikációt idézi itt a szerző. Hiányos JÄCH 1990-es cikkének idézése (61. oldal). Az irodalomjegyzékben JÄCH 1990a, és 1990b szerepel, így nem lehet tudni, melyik publikációt idézi itt a szerző. Hiányzik az Irodalomjegyzékből CHIESA 1959-es publikációja. Az Irodalomjegyzékben szerepel MASCAGNI 2006-os publikációja, de a szövegben nincs rá hivatkozás. A szöveges részben a kétszerzős cikkek idézésekor a szerzők neve között általában és szerepel, de több esetben az and szó, illetve a három vagy annál több szerzős publikációk idézésekor általában et al szerepel, de egyes esetekben mtsai. Az et al helyesen et al.. Számos helyen az idézett cikkek szerzőinek nevei nem kiskapitálissal szerepelnek (pl. 45. oldal). Az Irodalomjegyzékben zavart okoz, hogy pl. CSABAI, illetve CSABAI és munkatársai által publikált cikkek nincsenek évszám szerint rendezve. Hasonló mondható el KÁLMÁN és munkatársai, illetve JÄCH és munkatársai közleményiről. Több cikk nem az abc szerinti sorrendnek megfelelően található, pl. LOVAS (1975); B. MUSKÓ (2009) munkái. A dolgozat stílusa. A disszertáció ezen a téren hagy a legtöbb kívánnivalót maga után. Elég sok a helyesírási hiba (leginkább az egybeírás-különírás és a központozások terén), illetve betűtévesztés. A dolgozat nyelvezetére általánosságban jellemző, hogy szerző gyakorta nem teszi ki a határozott név- 7
előt, a szórend nem helyes, magyartalan szófordulatokkal találkozunk. A szövegben számos helyen fordul elő a került kifejezés, amelynek használata más nyelvtani szerkezettel könynyedén kiváltható. Az alábbiakban csak néhány kirívóbb esetet említek. Közöttük olyanok is akadnak, amelyek nem nyelvtani, hanem kifejezett szakmai hibának minősülnek. Ilyen például, hogy a rovarok nem petékkel, hanem tojásokkal szaporodnak. 6. oldal, első sor: A vízibogarak eredet és életmód szempontjából változatos csoport. Helyesen: A vízibogarak eredet és életmód szempontjából változatos csoportot alkotnak. 6. oldal, 7. sor: az ország nagy részéről egyáltalán nincs adatunk a családról. Helyesen: az ország nagy részéről egyáltalán nincs adatunk a család fajairól. 6. oldal, 9. sor: A hazai és várhatóan előkerülő fajokról határozókulcsot állítok össze. Helyesen: A hazánk területéről ismert és a várhatóan előkerülő fajokról határozókulcsot állítottam össze. 13. oldal, 7. sor: Az érett lárva Helyesen: A kifejlődött lárva 13. oldal, utolsó előtti sor: A határozásuk nehézkes Helyesen: Az azonosításuk nehéz A magyar nyelvhasználatban az angol eredetű identifikáció = azonosítás helyett a határozás, meghatározás kifejezések terjedtek el. Helyesebb volna a jövőben az azonosítás szó használata. 13. oldal, 14. sor: csak a pete és lárva él vízben. A rovarok tojással és nem petével szaporodnak. Helyesen: csak a tojás és a lárva él vízben. 16. oldal, 10. sor: vették kezdetüket. Helyesen kezdődtek. 19. oldal, 6. bekezdés első sora: Petéi fehéresek Helyesen A tojások fehérek 24. oldal, 6. bekezdés: Példa egy hiányos mondatra: A forrásoknak gazdag, jellegzetes élővilága van (krenon), magában a forrásban az eukrenon, a forráskifolyóban pedig a hipokrenon. 37. oldal, 2. bekezdés: Fertő-tó, helyesen: Fertő tó. A dolgozat külső megjelenése. A dolgozat külső megjelenése megfelel egy PhD disszertációtól elvárható szintnek. Talán az egyes fejezetek, részfejezetek címeit lehetett volna körültekintőbben formázni (betűméret, kiemelés). A szinteknek megfelelő logikus formázás a dolgozatban való eligazodást is megkönnyíti. Nem következetes a szöveges részben a fajnevek írásmódja. A legtöbb esetben a fajnév után a leíró neve és a leírás évszáma szerepel, míg számos esetben (pl. a 17., 18., 23., 24., 38. oldalakon) ez hiányzik. 8
Javaslatok 1. Napjainkra felerősödött az a törekvés, hogy a hazánkban előforduló élőlények magyar nevet kapjanak. A bogarak esetében a névadás a hazai fajok többségénél megtörtént. Javaslom, hogy amennyiben még nincs Jelölt adjon az általa tanulmányozott bogárcsoportok képviselőinek magyar nevet! 2. Nem tudom, Jelölt mely irányokba kívánja kutatását folytatni, illetve kiterjeszteni. Amenynyiben a faunisztikai vizsgálatokon túlmenően más tudományterületen is vizsgálódna, javaslom a fejlődési alakok alaktani vizsgálatát. Kérdések 1. Milyen tényezők játszhatnak szerepet a hazánkból még nem kimutatott tócsabogár fajok esetleges megjelenésében? Az ország mely tájegységeinek kutatása eredményezhet leginkább újabb fajokat? 2. A hazánkból kimutatott új vízibogár fajok között behurcolt faj is akadt. Jelenthetnek-e a jövőben potenciális veszélyt a hazánk természetes vízibogár faunáját alkotó fajokra az idegen földrészekről megjelenő fajok? 3. Mennyire érzékenyek a tócsabogarak élőhelyeik változására, más szóval, mennyire kötődnek a mikrohabitatokhoz? Kijelenthető-e egyáltalán ez ebben az általánosító formában? A disszertációban ezzel kapcsolatban csak egy példát olvashattunk. Indikátorfajokként szóba jöhetnek-e, vagy kicsiny méretükből, és nehéz azonosíthatóságukból fakadóan vannak jóval könnyebben "kezelhető" fajok? Záró következtetések Az eredményekkel kapcsolatban támaszkodva a disszertáció témakörében Jelölt megjelent publikációira egyértelműen megállapítható, hogy azok Lőkkös Andor önálló munkáját képezik (természetesen figyelembe véve a társszerzőkkel írott cikkeket), és mind hazai, mind nemzetközi tekintetben új ismeretanyagot nyújtanak a tócsabogarakkal (Hydraenidae) kapcsolatos kutatás számára. 9
Összefoglalóan megállapítottam, hogy a disszertáció a Pannon Egyetem Georgikon Kar Állatés Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola által felállított tartalmi és formai követelményeket teljesíti. A nyilvános védés sikere esetén őszinte szívből javaslom a doktori (PhD) fokozat odaítélését. Szombathely, 2014. június 5. Dr. habil Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes Savaria MHV Múzeum, Szombathely 10