Erik Bryn Tvedt ügyvéd Stargata 11 3229 Sandefjord. a német xxx Városi Gyámhivatal részére

Erik Bryn Tvedt ügyvéd Stargata 11 3229 Sandefjord a német xxx Városi Gyámhivatal részére Tárgy: A német hivatalok és bíróságok elől Sandefjordban bújkáló 12 éves kislány (továbbiakban: páciens) és édesanyja (továbbiakban: édesanya), akik a megállapított Ewing-szarkóma kapcsán kilátásba helyezett, a csontbiopszi és kemoterápia elől menekülnek. Erik Bryn Tvedt, ügyvéd (Sandefjord, Stargata 11) megbízása alapján a Sandefjord Egyetem átadja dr. med. mag. theol. Ryke Geerd Hamer, belgyógyász szakorvos rektorának alábbi előzetes szakértői véleményét, ún. 3. véleményezőként, akitől megvonták praktizálási engedélyét, amiért nem esküdött meg (szó szerint), hogy a Rák vastörvényét megtagadja, és amiért nem tért vissza az hagyományos orvoslás gyakorlásához. A végérvényes szakértői vélemény kb. 4-6 hét múlva készül el az Osloi Egyetemen a Sevillai Egyetemmel együttműködve, amikor a páciens gyógyulása megfelelően előrehaladott lesz, és esetleg már be is fejeződött. Örömünkre a kis beteg édesapja tegnap e-mailen elküldte nekünk az előzetes szakértői véleményhez még a hiányzó, 2010.08.23-án Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Klinikán készült MR-felvételeket. Szakértői vélemény témája: Ewing-szakróma (bal comb) Mi az a Ewing-szarkóma? A 12 éves kislány (havi vérzése még nincs) kiváló általános egészségi állapotnak örvend, jól táplált. Magassága 164 cm, súlya 46 kg. Semmilyen testi, speciális neurológiai rendellenesség nem tapasztalható. Elhelyezkedés: A bal comb mérsékelten, de láthatóan megduzzadt, az édesanya szerint soha nem volt feltűnően meleg. A színe nem különbözik a jobb oldali comb színétől. Amikor a páciens 2010.09.06-án Norvégiába érkezett, fájdalmat érzett a bal femurban (= combcsont), de most már nem. Háttér: lsd. az édesanya 2010.09.07-i visszaemlékezési beszámolóját. Június 26-án a páciens egy kilépés után a bal combcsont izomzatában szúrást érzett. A háziorvos izomszakadásra gyanakodott. Mérsékelt fájdalmat érzett a bal combizomzatban. Egy héttel később 2010. július 3-án, nyilván mert mivel a bal combját óvni akarta és ezért ügyetlenül mozgott, elcsúszott az uszodában és nagy terpeszben a fürdőgyékényről a vízbe esett. Ettől kezdve más jellegű fájdalmai voltak a combban, mint a gyanított izomrostszakadás esetében. Ezt követően a család Ausztriában nyaralt, mely július végéig tartott volna. A páciens is velük tartott, de mindig visszatérő combfájdalmakra panaszkodott. A comb nem volt megduzzadva. Utólagosan ezen fájdalmak okaként elmozdulás nélküli combcsonttörést tételeztek fel. A család azt tervezte, hogy a

páciens augusztus 7-én két barátnőjével együtt lovas táborba megy, már alig várta és egész évben ennek örült. DHS (Dirk Hamer Szindróma): 2010.07.29-én a comb tájéki fájdalmak olyannyira felerősödtek, hogy a páciens már sántikálva sem tudott részt venni a közös családi sétán. Ekkor az édesanya eldöntötte, hogy a lemondja a lovas tábort. Ez a páciens számára DHS-t okozott, vagyis egy biológiai önleértékelési konfliktust a bal combjára vonatkozóan (= hogy már nem képes lovagolni). Az ehhez tartozó csontleépítési folyamat (osteolysis) a jobb combcsontban is megjelenhetett volna. (a comb lovas oktatásban gyakori téma). A páciens azonban leginkább az édesanya kedvéért lovagolt, akihez szorosan kötődik. Az édesanya örül annak, hogy a páciens lovagol. Ebből kifolyólag a biológiai önleértékelési konfliktus ( nem vagyok képes lovas táborba menni ) a bal anyai combba csapódott be, mégpedig ott, ahol korábban elmozdulás nélküli combcsonttörés lehetősége merült fel. KM (konfliktus megoldás): Kb. 2010. augusztus közepétől a konfliktusmegoldás során a duzzadás abbamaradt, mivel hogy a lovas tábor kezdete már elmúlt. A gyógyulási folyamat a konfliktusba való visszaesés miatt megszakadt. Augusztus 02-án készült egy röntgenfelvétel a combjáról, de azt nem tudták érdemben értékelni. Augusztus 23-án a Hamburg/Eppendorfi Egyetemi Klinikán készítettek egy kontrasztanyagos MRfelvételt, mely alapján Hamburgban Ewing-szarkómát állapítottak meg. A szülőket ultimátumszerűen felszólították, hogy gyermeküket vigyék be 2010.09.02-án a Hamburg/Eppendorfi Egyetemi Klinikára. Szeptember 03-án csontbiopsziát hajtottak volna végre és közvetlenül azután pedig megkezdték volna a kórházi osztályos kemoterápiás, méreggel való kezelést. A szülők kérvényt nyújtottak be a gyámügyi hivatalhoz egy 2. (és egy 3.) vélemény bekérésének engedélyezésére, jól tudva azt, hogy a hagyományos orvostudomány képviselői mindig azonos véleményen vannak, mint ahogyan ez most így is történt (Kieli Egyetemi Klinika). A 2. és 3. vélemény bekéréséhez a gyámügyi hivatal hozzájárult. Végül az édesanya a veszélyes csontbiopszia elől Dánián keresztül Norvégiába menekült, hogy a Sandefjordi Egyetemtől, vagyis a Germán Új Orvostudománytól beszerezze a 3. szakértői véleményt. Tények: Alapvető előzetes megjegyzés: A Ewing-szarkóma szándékos átnevezés, régebben tibiafej Morbus Schlatter (= Schlatter-kór) volt a neve, most omoblastoma, perithelioma, diffúz endothelioma, differenciálatlan kereksejtes szarkóma, stb. stb., W. Pschyrembel orvosi szótára szerint nevek, nevek, nevek. A Germán Új Medicina felfedezéséig senki nem ismerte az okokat. Csak úgy gondolták, hogy a Ewing-szarkóma végtelenül sokféle lehet és hogy a harmadik leggyakoribb csontrák. Mint említettem, valójában Ewing-szarkóma nem is létezik, mert minden gyógyulási fázisban lévő osteolysist hívhatnánk Ewing-szarkómának, mert elvileg a megoldás utáni fázisban lévő összes osteolysis mint egyforma. De hát csak elvileg, mert alig van egy és ugyanarra a sémára lezajló, egymással megegyező gyógyulási fázis. A legtöbben visszaesnek ugyanabba a konfliktusba és innen ered a polimorfizmus. Az összes orvosi Ewing-szarkómával kapcsolatos eljárás egy rendkívüli, vagy színlelt tudatlanságon alapszik. Mivel a Germán Új Medicina (= Germán Orvostudomány) 5 biológiai természettörvényét 29 éve nem akarják vagy tilos tudomásul venni, azóta is a deskriptiv 5000 hipotézissel dolgoznak. Az ostoba, tisztán deskriptiv ún. diagnózisok miatt keletkeznek aztán az ugyanolyan ostoba, de halálos prognózisok

és vezetnek tényleges kemoterápiás kezelésekhez, amik csupán egyszerű áltudományos megtévesztések, csalók játékai. A Germán Új Medicina (= Germán Orvostudomány) az egyetlen szigorú és hipotézismentes orvostudomány, mely az összes, előttünk álló látszólag összefüggéstelen jelenséget nemhogy hiánytalanul egymással összefüggésben tudja rendszerezni, de még az okokat és a folyamatokat is pontosan tudja értelmezni. Ezért nemcsak a különleges jelenségeket foltozgatják értelmetlenül az hagyományos orvostudományban, hanem a terápiákban is képesek a képtelenségig érvelni, bizonyítgatni. Én 1968 1972-ig 4½ évig Heidelbergben dolgoztam az Orvosi Egyetemi Klinikán, ott szereztem meg a belgyógyász szakorvosi képesítésemet. Ez idő alatt ( fürdőmesterként ) a fürdő részlegét vezettem, valamint én voltam felelős a fürdőmesterek és masszőrök képzéséért és vizsgáztatásáért. Ezekben az években sok száz a pácienshez hasonló eset (Ewing-szarkóma) került kezeim közé, és még végtelen sok akut ízületi reuma, Morbus Schlatter, az ún. osteodystrophia minden fajtája (pld. Pagetszindróma), elsődleges krónikus ízületi reuma (PCP), Morbus Bechterew, Morbus Sudeck, stb. stb. Mert akkoriban ezek az operációt nem igénylő csontelváltozások és csontmegbetegedések még a belgyógyászat részterületét képezték. Akkoriban soha egyetlen egy esetben nem hajtottunk végre punctiót vagy csontbiopsziát. Ez szigorúan tilos volt. A osztályunkon velünk szorosan együttműködő ortopédek sem tettek soha ilyet. Az összes beteget szanatóriumba utaltuk, ahol konzervatív, vagyis az érintett csont nyugalomba helyezésével kezelték őket, és ez gyakran hónapokig is eltartott. Soha nem hallottunk azonban halálesetről, a ritkán előforduló kísérő betegségeket kivéve, mint a szívinfarktus vagy a tüdőembólia. Azután eljött az onkológusok kegyetlen és ostoba időszaka, mely azonban 29 éve (1981 óta) már bűncselekménynek számít, mert 1981 óta minden onkológus tudja, hogy az izraeli betegeket 1981 óta (titokban) a Germán Új Medicina szerint (Germán Orvostudomány) kezelnek és hogy ott maximum a betegek 1%-a hal meg rákban és a fent említett betegségekben (lsd. az Izrael berlini nagykövetségének nyilatkozatát). Ezzel szemben az összes nemzetközi tanulmány szerint a kemoterápiás kezelések elhalálozási rátája 95-98%. A nem-zsidó betegek kérdésére viszont az onkológusok arcátlanul azt hazudják, hogy 60-80% a túlélési arány (az ún. metasztázis nélküli egységesített csoport ). Mivel 100 kemoterápiával kezelt beteg közül maximum 5 marad életben és ezek mind metasztázis nélküli betegek, és ezt az 5 túlélőt az egységesített csoportba sorolják. Ha az 5 túlélő közül egy szívinfarktusban vagy elvérzésben meghal, az onkológusok már arcátlanul 60-80% túlélési esélyről fecsegnek össze-vissza. Ezt a hazug onkológiai bűvésztrükköt nemrég (2009 áprilisában) Prof. Smoland, Norvégia legfelsőbb onkológusa (Oslo) kénytelen volt teljes egészében kínosan bevallani a Sandefjordi Bíróság előtt. A hallgatóságnak az ámulattól tátva maradt a szájuk. Úgy, ahogy Drezdában 1945. február 13-án 1-2 millióból 25.000 ( azonosított ) halottat csináltak, itt 60%-os túlélési arányt kreálnak 3 túlélőből. Ezt tudnunk kell ahhoz, hogy fel tudjuk becsülni annak a gigantikus bűncselekménynek a súlyát, amit ezzel a kislánnyal a mai napig terveznek. Az alábbiakban az összes Germán Új Medicina szerinti csontmegbetegedést fel szeretném sorolni, tehát az akut poly- vagy monoarthritis, ún. primer chron polyarthritis, (ízületi gyulladások, rheumatismus), ún. Morbus Schlatter, ún. Ewing-szarkómát és a többi csontelváltozást. Továbbá az összes osteolysist, ill. amit tévesen csontmetasztázisnak neveznek, mely alapvetően mind ugyanazon folyamat szerint zajlik, csak mindegyik a folyamat különböző stádiumában jelentkezik. Heidelbergben a 60-as években természetesen nem tudtuk, hogy minden a lélekkel függ össze, mert hisz akkor a Germán Új Medicina 5 biológiai törvényét még nem ismertük. Ezért a betegeket nem tudtuk

okozati alapon rendesen kezelni, de a konzervatív, többnyire gyógyulási fázisban lévő terápiás eseteknek a 100%-a mégiscsak életben maradt. Az onkológusok és a klinikák ezt is pontosan tudják. Ezért az ő szándékos, halált okozó álterápiájuk egész egyszerűen egy vallás motiválta bűncselekmény, melynek Németországban eddig (1981 óta) 25 millióan estek áldozatul. Ez a teljes lakosságunk ⅓-ad része. Ehhez hozzájárul még az is, hogy ezek az ún. vázrendszert érintő megbetegedések, beleértve az összes osteolysist is, a megoldás utáni fázisban egyidejűleg leukémiát idéznek elő (én azt szoktam mondani, hogy szerencse a leukémiában ), melyet elviekben nem kell gyógyszerekkel kezelni, hanem egészen egyszerűen nyugalmi állapotban kell hagyni meggyógyulni. A fenti ábrán láthatjuk a páciens DHS-ét, a konfliktus megoldásának (KM) időpontját és a MUfázis aktuális állását. Persze a konfliktusmegoldás augusztus közepén nem fejeződött be, mert függetlenül az orvosoktól pánik-konfliktus visszaesések történtek. Mint ahogy az édesanya is megfigyelte, a végleges megoldás 09.06-án állt be, amikor megérkeztek Norvégiába ( most biztonságban vagyok ). Azóta a páciens teljes vagotóniában van, jól és sokat alszik, nagyon jó az étvágya és teljesen pánikmentes.

Ha a fenti ábrát megfigyeljük, meg kell állapítanunk, hogy a gyereknél (páciens) több minden zajlott le, amiről a hagyományos orvostudománynak állítólag fogalma sincs, tudniillik az KAfázisban egy kezdeti valódi anaemia, majd a MU-fázisban az erek vagotóniás kitágulása miatt egy kezdeti pseudoanaemia, és ezt követte a leukémia majd végül normalizálódott a leukocythák és az erythrocyták száma. Ez a különleges jelenség a súlyos, hosszabb KA-fázisú eseteknél természetesen világosabban látható és ennek megfelelően az osteolysis is komolyabb. Ehhez képest páciensünknél fiatalságának köszönhetően egy intenzív gyógyulási folyamat zajlik. Elviekben azonban mindegyiknek egyforma a menete. Ennyit az alapsémáról. Az említett tíz, húsz vagy még több, lehetőség szerint saját névvel ellátott, szindrómának nevezett ún. csontmegbetegedés mindegyike ezen a kétfázisú grafikának egy-egy pontján helyezkedik el. Ennyiben elvileg természetesen megegyeznek, csak a kétfázisú betegséglefolyás grafikájának, leginkább a megoldás utáni fázisának különböző pontjaira tehetők. Néhány, mint pld. Morbus Sudeck és a többi tévesen csontmetasztázisnak nevezett osteolysis a görbe konfliktus aktív fázisában jelentkezik. Különösen ki kell emelni, hogy egy DHS nélküli csonttörésnél osteolysis nélkül azonnal beindul a gyógyulási fázis. Egy biológiai önleértékelési konfliktusnál (ÖNL), mindegy, hogy töréssel vagy törés nélkül, a KA-fázisban először osteolysis, más néven csontritkulás indul el, ami a páciens esetében azért alig észrevehető, mert a konfliktus csak relativ rövid ideig tartott.

A MU-fázisban ezt követően erős belső szöveti nyomás alatt! beindul a rekalcifikáció, a csontforradás, vagyis az osteolysisben sok callus képződik. A magas belső folyadék nyomás miatt a csontból a folyadék vagy a csont külső falán (csont corticalis) keresztül transsudativ módon (=átszivárogva), vagy ha a corticalis nyitott, akkor ezen a nyíláson keresztül kijut és a periosteum folyadékkal és majd callussal itatódik át! Amíg a csontból kiáramló callus-sejteket tartalmazó folyadék a csonthártyán belül marad, vagy a callus-sejt mentes folyadék a csonthártyán keresztül a környező szövetekbe átizzad vagy ott felszívódik, addig minden rendben van. De jaj akkor, ha a csonthártyát megnyitjuk! Akkor a callus a nyíláson keresztül átáramlik a szövetekbe és pld. a csöves csontok körül osteoszarkómát képez. Jaj akkor, ha akut ízületi reumánál biopszia történik Itt egy fiatal balkezes 16 éves kislány esetét szeretném bemutatni, aki imádott táncolni. A bátyja barátja nagyon jó táncos volt, akivel minden hétvégén együtt jártak táncolni. A DHS akkor csapódott be, amikor ez a barát egy szép napon többet akart tőle, de ő félt, hogy teherbe esik. Ezzel a kapcsolat hirtelen megszakadt. A jobb térdében osteolysist szenvedett el (mert félt, hogy teherbe esik, és hogy nem tud többet táncolni, mert a táncpartner nincs többé). Ez a szegény kislány hagyta magát rábeszélni az onkológusok által javasolt combcsont biopsziára. Itt kezdődött a katasztrófa! A beteg kislány mutatja a jobb térdén azt a helyet, ahol egy 2-3 cm hosszú metszésből mintát vettek. Az orvosok azt mondták neki, hogy a csont nagyon puha volt. A csont mintavétel után már csak az volt a kérdés, hogy milyen halállal haljon meg. Ha hagyta volna magát kemoterápiával kezelni, a nagy statisztikák alapján (98%) abba halt volna bele. Mivel azt nem akarta és ellenkezett, a callus-sejtek fékezhetetlenül a csontnyíláson és a nyitott periosteumon keresztül az izomszövetekbe áramlottak. Megállíthatatlanul terjedt. A térd elefántméretűre vastagodott és mindenhol felrepedt. Egyre nagyobb fájdalmai voltak. Végül a morfium végzett vele. Szörnyű, azt mondhatnánk, hogy: egy egyszerű izom rheumatismus (monoarthritis) betegségbe régen csontbiopszia nélkül ezer közül egy sem halt meg, ebbe a beteg így vagy úgy belehal a csontbiopszia miatt (abba, amit jelen páciensünknél büntethető módon terveztek végrehajtani). A beteg kvázi reménytelenül elveszett! Még egy amputáció sem mentheti meg a kemó-exsorcisták (ördögűzők) elől. Éjjel-nappal ott állnak a betegágy mellett és fenyegetőznek, hogy azok az alattomos osteoszarkóma tumorsejtek majd szerte az egész testében szétterjednek és hogy a beteg pokoli kínok között rettenetes halált hal (elég a pokol tüzében), ha pillanatokon belül nem egyezik bele a kemoterápiás kezelésbe. Ilyenkor majdnem minden

esetben a beteg halálfélelmében tüdőrákot kap és beleegyezik a 98%-ban halálos kimenetelű kemoterápiás kezelésbe. Így kezdődik a gyötrelem kemoterápia nélkül morfiummal végződik, kemoterápiás kezeléssel 98%-ban biztos a mérgezés általi halál. Ezen a ponton őszintén kell beszélni a bűncselekményszerű kemoterápiás kínzásról: a legütősebb érv szól emellett, mégpedig az, hogy az egész világon egyetlen izraeli sem engedi kemoterápiával kezeltetni magát, mint ahogy egyetlen izraeli sem kérte a sertésinfluenzás chippet. ( a sertés miatt ). De ha kinyilvánítjuk, hogy nem-zsidó lévén nem kérjük a kemoterápiás halált, az már antiszemitizmusnak számít. Viszont az izraeliek 99%-ban a Germán Orvostudomány segítségével meggyógyulnak (lásd Izrael berlini nagykövetségének nyilatkozatát). A kemoterápia és a morfium minden gyógyulási folyamatot brutálisan leállít, tehát az osteoszarkómát is, mind a csont és a csonthártya közötti fiziológiai (élettani) osteoszarkómát, mind a csontbiopszia által művileg keletkező osteoszarkómát is a csonthártyán kívüli szövetekben. A következő CT-felvételek bizonyítják, hogy mekkora őrültség a csontbiopszia és a kemoterápia. A beteg megoldotta a konfliktusát, mert a táncpartnere jelezte, hogy továbbra is szívesen táncolna vele. Hisz az akut ízületi reuma gyógyulási folyamata már a felénél tartott. A duzzadási fájdalmak már kezdtek alábbhagyni. Az a tragédia, hogy a szülők a gyámhatóság a szülői felügyeleti jog megvonásának fenyegetésére mégiscsak hagyták rákényszeríteni magukat arra, hogy a puha csontban (újonnan képződött csontban) végrehajtsák a halálos biopsziát. Attól kezdve a callus sejtek ellenállhatatlanul és feltartóztathatatlanul folytak ki a csontból a csonthártya nyílásán keresztül a környező szövetekbe. Igen, kiált aztán az hagyományos orvostudomány, a diagnózis rosszindulatú, kemoterápiát kell alkalmazni. A kemoterápia valóban leállítaná a gyógyulási folyamatot, tehát az osteoszarkómát. De akkor a kemoterápiát évekig kell alkalmazni vagy le kell vágni a lábat. Ha a kemoterápiát abbahagyják, az osteoszarkóma újból beindul. Ezt a legközelebbi kemoterápiás kezeléssel megint megállítják. Még a láb amputálása sem mentette volna meg a szenvedélyes táncos kislányt. Mert minden bizonnyal már ezrével kiáradtak a rosszindulatú térdből a rosszindulatú tumorsejtek. Ezeket kell most a remek kemoterápiás méregkezeléssel kiirtani. A vége majdnem mindig halál.

Nem. Gyilkosság. Még egyszer az őrültség: Régebben, még a heidelbergi időmben ezer ilyen beteg közül egy sem halt meg. Izraelben sem hal meg ezerből egy sem. De a mi szegény betegeink ezrével (vagyis 98%-ban) kénytelenek halálra kezeltetni magukat! A combcsont condylusán történt az elváltozás. Ott, ahol a beteg kislány a képen a 2-3 cm hosszúságú mintavételi helyre rámutat. Mint ahogy a új csontképződésen látható, a condylus már messzemenőkig begyógyult. Csak a bemetszés által állt le a gyógyulási folyamat, mert a callus sejtek immáron kifolytak és ez a mennyiség hiányzott a belső térből. A mellékelt ábrákon látható a még ép csonthártya burok. A térd a bemetszés hatására dagadt meg hatalmas méretűre a kiáramló callus sejtek miatt, amit osteoszarkómának hívnak. Ez egy egyszerű műhiba volt, ami a kislány életébe került.

Ez a két kép demonstrálja az egész tragédiát, az első felvétel a felszínesebb rétegben, a második valamivel lejjebb készült: Az egész folyamat már majdnem befejeződött, a csont rekalcifikálódott és hamarosan tökéletesen meg is gyógyult volna. Ilyen esetekben később a csont vastagabbra nő, mert a csonthártya burok feltöltődik callussal, de ennek a természeti Értelmes Biológiai Különprogramnak éppen ez a biológiai értelme A kitágult periosteumon keresztül a magasabb szöveti folyadéknyomás alatt álló csontot megnyitják, de ezzel csak a kemoterápiás kezelés szükségét indokolják, azt, hogy az immáron kiáramló callus-sejt tömeget, más néven osteoszarkómát megállítsák. Még egyszer: régen az akut izületi rheumatismus esetében (Schlatter, Ewing, stb.) a csontbiopszia szigorúan tilos volt. Bizonyára betegek többségénél a rossz gyógyulás eredményeképpen korlátozódott a beteg ízület mozgástartománya, vagy esetleg elmerevedett. De emlékeim szerint ebbe soha senki nem halt bele. Most kvázi mindenki meghal a kemoterápia hatására. Csak abban a bizonyos vallási csoporton belül éli túl kvázi mindenki, ahol a felnőttek és gyermekek csontbiopsziája meg van tiltva. Azáltal, hogy a callus sejtek kijutnak a periosteumon (= csonthártya) kívülre és a csonthártyán kívül osteoszarkómát képez, a csont maga nem tud begyógyulni, mert hiányzik hozzá a callus. Ezért a csont gyógyulása 1 vagy több évig elhúzódhat, míg a csonthártya körül növekvő osteoszarkóma növekedése

sem értelmetlen, mert tömítésszerűen a csont körül nő és így stabilitást biztosít. Persze a művileg létrehozott nyílásokon keresztül a callus a legcsekélyebb ellenállás nélkül bármilyen irányt vehet. Az ilyen, a csontokban és csontok közötti, valamint a csont és a csonthártya között zajló rekalcifikációs folyamatokon kívül a magas folyadéknyomás alatt álló csontok belsejében egy másik folyamat is zajlik, amit tudatlanságunknak köszönhetően tévesen egy önálló betegségnek hívtunk: ez a konfliktus aktív szakaszban jelentkező anaemia és leukophenia. A konfliktus megoldásának kezdetével, vagyis a konfliktus megoldása után a beálló vagotónia hatására kitágulnak a vérerek. Ezért szükségessé válik a szérum hígítása a perifériás vérben, amit tulajdonképpen pseudoanaemiának kellene hívnunk hasonlóan a terhességi pseudoanaemiához a terhesség utolsó kétharmadában (= vagotónia). Mert hisz ugyanannyi mennyiségű vérsejt kering az érrendszerben mint azelőtt, csak felhígított állapotban. Csak az izraeli orvosok, akik kizárólag a saját vallásukhoz tartozó testvéreiket kezelik a Germán Új Medicinával tudják, hogy ezek mind normális tünetek, melynek gyógymódja a szigorú fekvés. Az onkológusok zúdítják a nem-zsidó betegek fejére, hogy anaemia és leukémia és ezeket a szegény betegeket megölik kemoterápiával, akiknek egyébként a Germán Orvostudománnyal 99%-os túlélési esélyük lehetne. A gyógyítók számára ezek az összefüggések könnyen érthetők és minden izraeli orvos számára természetes. Csak a vallás irányította médiák harsogják 29 éve, hogy helyességét nem szabad ellenőrizni, hát még inkább tematizálni a nem-zsidók számára. Ezzel a propagandával Németországban továbbra is naponta 2000 embert lehet eltenni láb alól a kemoterápiával. W. Pschyrembel így írja le a tipikus rosszul begyógyult Ewingszarkómát, ez volt régen a tipikus Morbus Schlatter. Láthatjuk, hogy 1 cm-rel az epiphysis fuga alatt egy horizontális osteolysis és egy ún. patológiás törés jött létre (a megmaradt elmésztelenített tibiafejen kívüli részen), ami miatt ez az epiphysis fuga és az azt fedő ízületi porcréteget tartó csontlemez medialis felé elcsúszott. Ezt W. Pschyrembel aztán elnevezte beékelődésnek, és semmilyen magyarázzattal nem tud szolgálni rá. Láthatjuk, hogy Ewing, Schlatter és minden másfajta csontleépülés (= osteolysis) elviekben megegyeznek egymással. Csak régebben nem tudtuk, hogy a sokszínűség (polimorfizmus) okozója elviekben mindig ugyanaz, mégpedig egy önleértékelés, mindig ugyanaz a különleges jelenség. Ezt csak a (Germán) Új Medicina (1981) felfedezése óta tudjuk. W. Pschyrembel 1998, 4. Kiadás, 514. oldal

Dr. Hamer 1988. 11. 11. Ilyen volt a jobb térdem 53 éves koromban, és a bal csaknem ugyanilyen. Életem 12. életévétől egészen 17 éves koromig komoly fájdalmaim voltak mindkét tibiafejen. Egy ortopédus a Morbus Schlatter -féle elváltozást felváltva mindig begipszelte, ami azonban mit sem segített. Csak amikor 16 évesen véglegesen megoldódtak a konfliktusok, következhetett be egy végleges, rossz gyógyulás. Látható, hogy az epiphysis fugában a felette lévő csontlemez 1-2 cm-rel hátrafelé elcsúszott és ebben a rossz helyzetben nőtt össze. Hasonló rossz gyógyulást láthatunk a patellaín tapadásánál. A térdkalácsnál (patella) is látható egy rossz gyógyulás. 18 évesen nagy teljesítményű sportoló voltam (tenisz és kézilabda). Több egyetemi kézilabdacsapat és a német bajnoki csapat tagja voltam. Szerencsére akkoriban még nem voltak ilyen tudatlan vagy rosszindulatú onkológusok, akik a Schlattert biopsziával és kemoterápiával kezelték volna. Ilyen súlyos tünetek esetében minimum mindkét láb térd feletti amputációja következett volna be, de vélhetőleg a halál.

Az Egy Új Medicina Hagyatéka c. könyből, az ún. Arany Könyvből idézek (1999, 7. kiadás) Egy ifjúsági klub bajnoki csapatában játszó 17 éves teniszező vereséget szenvedett egy fiatalabb és gyengébb játékostól, akit egyébként mindig megvert. Azon a napon épp egy ilyen fekete napja volt. Elszenvedett egy sporttal kapcsolatos, osteolysissel járó önleértékelési konfliktust a bal térd környékén (tibia és femur). Mivel a szezon ezzel a vesztett játszmával véget ért, konfliktusát csak egy év múlva tudta megoldani, amikor végre az ifjúsági klub bajnoka lett. A megnyert bajnoki játszma pillanatában, vagyis a konfliktus megoldásával egyidőben fájdalmat érzett a bal térdében. 1989. 04. 20. 1989. 04. 14. Ennél az esetnél (a híres gipsz-sín esete ) Morbus Schlatter és akut ízületi rheumatismus kombinációja áll fenn a bal térdízületben, mely miatt Kölnben 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek gipsz-sín elajándékozása általi, meg nem engedett orvosi kezelés vétsége miatt. Mint ahogyan fent (nagy nyíl fent jobbra) a bal femur condylus rekalcifikációját láthatjuk, a térd már hónapok óta megoldás utáni fázisban volt és már meg is volt duzzadva. A térdnél egy óvatlan statikus terhelés hatására a Schlatter-i tibiafejben spontán patológiás fraktura jött létre. (1989.04.14-i fotó) Ezen a felvételen, egyetlen héttel később a gyógyulás drámai iramban haladt. A térd hatalmasra duzzadt, és a tibiafejben lévő Schlatter-osteolysis feszesre töltődött folyadékkal. Ezáltal az ízületi porcot tartó csontlemez megint megemelkedett. Ebben a stádiumban teljes nyugalmi állapotot javasoltam, ahogy azt Heidelbergben betegek százainál tettük és sikerrel jártunk. De az orvosok HH-Eppendorfban a térdtájék valamennyi csontos kinövését eltávolították és ezek alapjait a comb középső részéhez rögzítették. Ezt a gyengeelméjűséget ők dicső tettnek vélik. Kemoterápiás kezelést a félrekezelt beteg viszont tudásom szerint nem kapott (vallási okokból kifolyólag). A kezdetekben a Germán Orvostudományt még nem követték olyan következetesen mint manapság.

1989, április Ez a comb MR-felvétele oldalról nézve. Látható a medialis condylus szöglettörése a patológiás törés folytán a hátsó epiphysis résben. Ezen a képen egyértelműen látható, hogy ilyen akut ízületi rheumatismus esetében egészen a rekalcifikációig tilos a terhelés. Az érintett térd kímélésére a mankó sem a megfelelő eszköz, mert akkor gyorsan deformálódik a medence, mint ahogy ez a mellékelt felvételen látható. Régen a betegeket egész egyszerűen fektettük. A tapasztalatok szerint a kései következményeket is figyelembe véve (pld. részleges merevség) így lehetett a legnagyobb sikereket elérni.

1989. 05. 12. Így néz ki egy koponya CT-felvétel a bal térd elváltozása esetén az akut ízületi rheumatismus konfliktus megoldás utáni fázisában. Ezt akkoriban az eppendorfi orvosok még nem tudták értelmezni. Azt hitték, hogy okosabbak a Germán Orvostudomány felfedezőjénél. NAGYAGY FEHÉRÁLLOMÁNY SZERV - KAPCSOLAT A fenti séma szerint keletkezik a bal térdre vonatkozó Hameri Góc a konfliktus megoldás utáni fázisban.

Egy jobbkezes, 35 éves beteg két felvételén osteolysis látható. A bal felső képen az acetabulumban (= csípőízület része), az alsó képen pedig a keresztcsontban. Az volt a konfliktus tartalma, hogy egy drámai esemény során (= DHS) azt hitte, hogy már nem lehet gyereke (a medencében hordjuk ki). Amikor erre ismét lehetőséget látott, megoldódott a konfliktus és azzal együtt a megoldás utáni fázis is. A periosteum duzzanat azonban nem volt egyenletes. Felső kép: az acetabulum osteolysys csak nagyon vontatottan kezdett megoldódni, a keresztcsont megoldási fázisa (alsó kép) viszont erős tünetekkel (erős fájdalmakkal) járt. Ezt Ewingszarkómának is nevezhetjük. Most visszatérünk a páciensünk esetéhez: Páciensünknek szerencsére csak egy relatív rövid önleértékelési konfliktusa volt (DHS 2010. 07. 29-én, KM 2010.08.15-én konfliktusba való visszaesésekkel 2010.08.15-ig), tehát a konfliktus kb. 4 hétig tartott. 08.23-án a Hamburg-Eppendorfi Klinikán készült MR-felvételek következőképpen néztek ki (akkoriban a páciens már jó egy hete a MU-fázisban volt).

2010.08.23-i MR-felvétel kontrasztanyag nélkül 2010.08.23-i MR-felvétel kontrasztanyaggal A megoldás után már 1 héttel látható a periosteum erőteljes tágulása a vélt osteolysis (körrel jelölt) körül. Fiataloknál a csonthártya nagyon elasztikus és ezért kevésbé fájdalmas, mint a felnőtteknél. 2010. 08. 23-i MR-felvétel Itt láthatjuk a MR-felvételt (negativ kép) nagyításban: egyértelműen látszik a periosteum (= csonthártya) feszülése. A nyíl a nagy belső nyomás által megfeszült corticalis valószínűsíthető repedését jelöli meg. A csöves csont belsejében látható a csont osteolysise (fekete), mely a DHS miatt keletkezett (Édesanya: Jó, akkor a lovas tábort elfelejthetjük. ).

Egy kb. egyidős beteg felvételei, akinek szerencséje volt, hogy nem végeztek nála csontbiopsziát és nem kapott kemoterápiát. A röntgen felvételen (jobb szélső kép), és a hozzátartozó CT-felvételen (középső kép) látható, a bal lábban, a periosteum belsejében a csont osteolytikus területe körül egy callus-sejt tartalmú védőborítás. A callus sejtek ebben az esetben tehát nem a legkisebb ellenállás irányába áramlottak, mivel a periosteum nem volt nyitva, hanem értelem- és tervszerűen az egész csontot körbefogták, hogy ezt a csontrészt stabilizálják; hangsúlyozzuk: a periosteumon belül. Lásd hozzá Erik Bryn Tvedt ügyvéd Sandefjordi Egyetem nevében írt 2010. 09. 06-án kelt levelét. Ellentétben a pácienssel ez a konfliktus több, mint egy fél évig tartott. Ezen kívül a corticalis felszívódott, úgyhogy a callus-sejtek kötelezően a periosteum burokban helyezkedtek el és egyfajta csontvédő burkot alakítottak ki. Amikor a csont meggyógyult, a szarkómát ki lehetett operálni. Ilyen esetben a periosteum burkon belüli fiziológiai szarkómáról beszélünk, tehát egy biológiailag teljesen normális dologról. Az osteolysis miatt meggyengült csont kap a gyógyulási fázis idejére a periosteum burkán belül egy támasztékot, mely egy osteoszarkómás vázzal kitámasztásra kerül, amíg megint be nem gyógyul, amíg nem rekalcifikálódik, vagyis ismét nem lesz funkcióképes (még ha némelyik esetben rossz gyógyulással is végződik). A rossz gyógyulás azáltal következik be, hogy a beteg nem tartja be a nyugalmi állapotot. Ezért a szervezetnek elsődlegesen a lehető legsürgősebben helyre kell állítania a funkciót. Eközben a szervezet átmenetileg le kell mondjon az optimális, vagyis a komplett gyógyulásról (restitutio ad integrum). Egész más a helyzet akkor, ha azok a tudatlan orvosok, akik az Értelmes Biológiai Különprogram biológiai mechanizmusát nem értik, vagy úgy tesznek, mint akik nem értik, művileg megnyitják a periosteumot, sőt a csontot. Ilyen esetben a callus-sejtek ugyanis kiáramlanának a megnyitott periosteumon keresztül és a periosteumon kívül osteoszarkómát idéznének elő. Ilyenkor a callus-sejtek, melyeket a csonthártya már nem tud elvezetni, a legkisebb ellenállás irányában a szövetekbe, ill. az izomrostok közé (vagyis az izmok közé) áramlanak. A csont rekalcifikációja ezáltal meglehetősen bonyolult.

"Külső nézet" "Belső nézet" 2010. 09. 07-i kép. Páciens mutatja a bal comb belső oldalán a duzzanatot. Ezen a 2010. 09. 09-i képen láthatjuk, hogy a bal comb jelentősen meg van duzzadva, de nem hiperaemiás, vagyis nem túl meleg. A Germán Orvostudományban mindig tekintetbe veszik az összes Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) lefolyásának minden változását, mert abból prognosztikus következtetéseket lehet levonni. Így az édesanya nem csak arról számolt be nekünk, hogy a páciens teljes gyógyulási vagotóniában van, jól és sokat alszik és nagyon jó étvágya van, hanem azt is elmondta, hogy a duzzanat csak minimálisra növekedett, vagy hogy a duzzanat egyáltalán nem fokozódott De 09. 17-én mindannyian felvillanyozódtunk, amikor az édesanya mesélte, hogy a páciensnek a legutóbbi két napban (sőt még éjjel is) több volt a vizelete (ún. pisi-fázis ). Mostantól a duzzanat a bal combról majd lassan visszahúzódik. Ezen tünetek lelkiismeretes megfigyelése a Germán Orvostudományban azért olyan fontos, mert most számolhatunk, amíg az előző, a visszaesések időszakában augusztus 15-től szeptember 7-ig bizonytalan értékeléseket tudtunk hozni. Most viszont tudjuk, hogy a gyógyulás legfeljebb 4 hétig fog tartani. Biztonsági okból még 2 hetet hozzáadhatunk, mert nem jósolhatjuk meg kis páciens álmait és nem tudhatjuk, hogy esetleg ellenlábasaink milyen meglepetéseket tartogatnak számunkra, és akkor jó a becslésünk. Mint talán a világ legkisebb, de az igazsághoz leghűbb Sandefjordi Egyetem rektora, 4 gyermek apja, 13 unoka nagypapája, és mint belgyógyász szakorvos (praktizálástól eltiltva) aki 10 évet dolgozott az egyetemi klinikákon, a következő személyes szavakat szeretném ahhoz a bíróhoz intézni, aki 2010. 09. 21-én kedden erről az ügyről a bíróságon a tárgyalást vezeti: Bíró úr, amennyiben Ön becsületes döntést akar hozni, akkor mindkét, a Hamburg-Eppendorfi és Kieli egyetemi klinikát köteleznie kell arra, hogy ezt a gondolom nagyon alapos előzetes, a Sandefjordi Egyetem rektora által személyesen megírt szakértői véleményt, sőt, az egész Germán Orvostudományt

megcáfolják. Azok erre nem képesek. Ezzel szemben az ő hittestvéreik kizárólag az én Germán Orvostudományomat praktizálják 29 éve. Azok pontosan tudják, hogy mi a helyzet, de hazudnak, pontosan úgy, ahogy a norvég legfelsőbb onkológusa SmØland Oslóból 2009. áprilisában a Sandefjordi Bíróság előtt jajveszékelve hazudta: Hiszek az hagyományos orvostudományban (az 5000 hipotézisével) és a kemoterápiában. Bíró úr, Ön, mint minden egészséges emberi értelemmel megáldott ember, saját maga is megértheti a logikus összefüggéseket. Mindenki, aki valamennyire ismeri a témát, tudja már, hogy a Germán Orvostudomány tudományosan igaz, sőt, 1981 óta a helyessége hitelesítve van. Már a Tübingeni Egyetem sem vitatja a bíróság előtt, hogy már 1981-ben tudták, hogy a Germán Orvostudomány helyes volt és hogy igaz (üi.: VGH Mannheim 8K 399/08, VG Sigmaringen). Bíró úr, hiszen Ön nem kötelezheti a páciens egyszerű, de egészséges emberi gondolkodással megáldott szüleit, hogy legjobb tudásuk ellenére a 98%-ban halálos kemoterápára esküdjenek, amikor a világon az összes izraeli orvos a saját hittestvérüket kizárólag ezzel a Germán Orvostudománnyal kezelik! Ezen kívül: az édesanya látja, hogy lányánál minden pontosan úgy zajlik, ahogy a Germán Orvostudomány előrejelezte De látogasson el személyesen Sandefjordba. Szeretettel meghívom hozzánk. Győződjön meg saját maga! Nincs semmilyen titkolni valónk, mert a Germán Orvostudományban 98-99%-os a túlélési arány, és ezt Ön is olvashatja az izraeli nagykövetség nyilatkozatában. Brémából Sandefjordig a repülőút nem hosszabb, mint Hamburg egyik végéből a másikba utazna a helyi vonattal. Itt beszélhetne a páciens édesanyjával, a lányával, Erik Bryn Tvedt ügyvéd úrral és velem is, mégpedig a legnagyobb békességben. Hozhat magával professzorokat Hamburgból vagy Kielből is, ha nem félnek attól, hogy ugyanúgy járnak, mint SmØland professzor, a legfelsőbb norvég onkológus a Sandefjordi Bíróság előtt. De megígérem Önnek, Bíró úr, hogy tartalmilag-logikailag sem a Hamburgi Egyetem, sem a Kieli Egyetem nem tud felhozni egyetlen egy érvet sem jelen előzetes szakértői vélemény ellen. Egy ember szava nem elegendő. A vádlót meg kell hallgatni, de azt is, aki védekezik. Ennek értelmében maradok tisztelettel

Mellékletek: 1. A Trnavai Egyetem 1998.09.08 és 09.09-i hitelesítése 2. Prof. dr. Hans-Ulrich Niemitz 18. 8. 2003.08.18-i szakértői véleménye a Germán Új Medicináról 3. 1986.06.22-én kelt levél dr. med. Menachem Mendel Schneerson, legfelsőbb rabbi részére 4. "A rákos esetek csökkenése Izraelben", Izrael állam berlini nagykövetségének 2008.10.29-én kelt hírlevele 5. Esettörténet, idézet: dr. med. mag. theol. Ryke Geerd Hamer: Egy Új Medicina hagyatéka c. könyvéből, 1999. 7. kiadás 6. Prof dr. chem. dr. med. Jörg Birkmayer hitelesítése, 1989. 03. 08. 7. Városi Gyermekklinika Gelsenkirchen hitelesítése, 1992. 06. 24. 8. A páciens édesanyjának visszaemlékezési protokollja 2010.09.07. 9. Erik Bryn Tvedt ügyvéd Sandefjordi Egyetem nevében írt 2010.09.06-i levele 10. Erik Bryn Tvedt ügyvéd Hamburg-Eppendorfi Egyetem részére 2010.09.07-i levele 11. Joachim I. Koch ügyvéd 2010.07.02-i visszaigazolása Interjú Professor dr. med. dr. rer. mat. Pfitzer, a Düsseldorfi Egyetem Orvosi Kar dékánjával 1989.07.13.