Hódoló felírat a királyhoz. Hazánk életében fontos események játszódtak le azóta, hogy folyóiratunknak legutóbbi száma megjelent. zek az események amilyen szorosan összefüggenek egymással, épen olyan ellentétes érzéseknek forrásai voltak. eghalt a magyarok királya I. Ferencz József és trónralépett a magyarok királya IV. Károly. Az első esemény gyászt és őszinte szomorúságot keltett minden magyar ember szivében. Hiszen az a királya halt meg ennek a nemzetnek, aki megelőző uralkodóknak hosszú sorozata után legelőször igyekezett ismét érvényre emelni azt a történelmi igazságot, hogy az európai és ázsiai kontinensek közt fekvő magyar birodalom az emberiség művelődési munkájában akkor töltheti be helyesen és teljes mértékben a maga szerepét és ebből a munkából akkor végezheti el a reája eső igen fontos részt, ha nemzeti egyéniségét akadálytalanúl fejtheti ki. A történetírás dolga megállapítani, hogy ez az igyekezete milyen mértékben sikerült neki, és hogy hosszú uralkodása alatt mindig szerencsésen választotta-e meg azokat az eszközöket, amelyek ezt az igyekezetet jól szolgálhatják. De magának a tény felismerésének érdemét tőle senki el nem vitathatja, valamint azt sem, hogy a felismert igazság nyomán az ő uralkodása alatt is virágzást láttunk épen úgy, mint minden más esetben, amikor hazánknak uralkodói felismerték és szervezték azt a jótékony erőt, amelyet nemzetünk a Közép-Duna mentén az egész emberiségre nézve jelent.
Il HÓDOLÓ FLIRAT A KIRÁLYHOZ III A második esemény újongó örömet és tüzes lelkesedést váltott ki mindannyiunknak lelkéből. Hiszen harczban állunk és egy félrevezetett világ ellenséges gyűrűje akarja megfojtani nemzetünket, amely pedig urópába léptének első pillanatától kezdve, több mint ezer éven át, mindig a nyugati kulturának teljesített szolgálatokat. zért a kulturáért a legdrágábbat, szive vérét adta és megbízható őre volt annak minden támadással szemben. Ha ez az őr itt nem állott volna több, mint ezer éven át, hiven és soha meg nem tántorodva, úgy a nyugati nemzetek művelődésének számtalan rügye még csak bimbóba se fejlődhetett volna, nemhogy azt a remek virágzást elérhette volna, amelyre olyan méltán voltak büszkék ezek a nálunknál szerencsésebb nemzetek. bben a harczban, amelyben a magunk létét ismét rendületlenül védelmezzük, még pedig nem pusztán magunkért, de azokért a nyugati nemzetekért is, amelyek sajátságos és végzetes tévedésükben épen a mi elpusztításunkra is törnek, hogyne keltene tüzes lelkesedést egy ifjú vezér,,a fiatalság erejétől duzzadó új, nemes munkaerő?! z az öröm és lelkesedés tört útat magának abban a hódoló feliratban, amelyet a kolozsvári Ferencz József Tudomány-egyetem Rektora, Tanácsa és tanári-testülete intéztek Ő császári és apostoli királyi Felségéhez, IV. Károly magyar királyhoz trónralépte és megkoronáztatása alkalmából. A hódoló felírat díszítményeinek megtervezésével egyetemünk Tanácsa megbízása folytán az egyetem érmészeti és régészeti intézete foglalkozott, felhasználván ennél a tervezésnél az rdélyi Nemzeti úzeum érem- és régiségtárának azt a gazdag művészettörténeti anyagát, amely az erdélyi fejedelmek korából őrződik gyüjteménytáraiban. A művészet az emberi lelkesedésnek nyelve és ha volt esemény, amely összes körülményeinek következtében alkalmas volt lelkünkben őszinte lelkesedést kelteni, úgy mindenesetre ifjú Királyunk Őfelségének és a Felséges Királyasszonynak összes cselekedetei, amelyek a trónralépés és a koronáztatás alkalmával megnyilatkoztak, a lehető legnagyobb mértékben alkalmasak voltak erre. zekben a cselekedetekben fényes jövő-virágzásnak ígéretei ragadták meg képzeletünket és ennek a fényes jövőnek elképzelése közben ellenállhatatlan erővel szállt vissza lelkünk abba a múltba, amelynek sok fényes lapja alapján tudtuk megfesteni
HÓDOLÓ FLIRAT A KIRÁLYHOZ III annak a jövőnek képét, amelyet új uralkodónknak első cselekedetei nyomán megálmodtunk. rdély művészete legjellemzőbb egyéni sajátosságait a XVII-ik század folyamán mutatja föl, abban a korban, amikor már a muzulmán művészetnek hatásait az ősi belföldi hazai művészetre olyan tökéletes erővel olvasztotta be, hogy azok immár a lehető legszervesebb egységgé, semmi más területnek művészeti Ízlésével össze nem téveszthető, egyéni stílussá erősödtek. z a művészi iskola is beszédesen szól arról a közvetítő szerepről, amelyet hazánk a Nyugat és a Kelet között, a népek életének minden megnyilatkozásaiban, tehát művészetében is elfoglal. Csak egy pillantás bármelyik termékére meggyőz mindenkit arról, hogy hazánk népe állandóan tárt karokkal fogad be a világ mind a négy tájékáról érkező minden hatást, de az ideérkezett hatások azután azóta, amióta a magyar nemzet egyénisége szervezett állami és társadalmi létet teremtett e földön e nemzet szelleme, amely tele van originaíitással, olyan hatalmasan átdolgozza, hogy ezek szerves egységgé válva fejlődésre képes, új egyéniségnek adnak életet. A keleti vagy nyugati, déli vagy északi területeknek hatásait ezeken az egyéniségeken kimutatni lelkiismeretes tanulmányozással mindig lehet, de beosztani azután azt a sajátosan egyéni, új terméket, amely ezeknek a hatásoknak feldolgozásából előállott, sem az északi, sem a déli, sem a keleti, sem a nyugati szomszédos területeknek életébe sohasem lehet, mert vagy kinő azoknak életjelenségeiből, vagy pedig túlságosan bővek számára ezek. Keletről hozta magával már a honfoglaló magyar a nap tiszteletét, meg a táltosét. A sárkány is ott született. Hiszen a magyar azokról a keleti területekről jő mai európai hazájába, amelyeken virágzottak azok a legrégibb művelődési középpontok, amelyekből a Nyugot is merítette bár jóval később és nagyon is közvetett úton az ő művelődésének első csiráit. A magyar közvetlenül merített ezekből a forrásokból és mint müveit, elsőrangú katonai és állami szervezet veti meg lábát a Kárpátok bérczein túl. zen a földön pedig nem szakad el az ősi, keleti forrásoktól, bárha ezeknek hatását most már csak közvetve érzi. Népmeséiben ott vannak a hivatkozott motívumok, amelyek persze a muzulmán világgal való érintkezés következtében is csak fölfrissülnek. De módosul-
1. sz. kép. Fig. 7,
2. sz. kép. Fig. 2.
VI HÓDOLÓ FLIRAT A KIRÁLYHOZ III nak is, mert hisz ebben a hazában közvetlen a nyugati hatás, amely számos bájos árnyalatot kölcsönöz az ősi regevilágnak. agyar és erdélyi művész dolgozza fel a XIV-ik században azt a szép legendát, amely Szent György lovag nevéhez fűződik, feldolgozza pedig olyan művészi készséggel és olyan originalitással, amelyet páratlannak kell mondanunk. Az erdélyi művészet a XVII-ik században már dúskál a síkdíszítményeknek óriási tömegében és ezek felett olyan teljes szuverénitással uralkodik, hogy a változatoknak végtelenségét hozza létre a legnagyobb könnyűséggel. Iparművészetében, sajátos heraldikai iskolájában mindig változatos, mindig egyéni, hiszen egy erős nemzeti élet áll a háta mögött, amelyből meríti erejét és amely annál bensőségesebb ebben a korban, mentül erősebb ellenhatást kell neki kifejtenie egy túltengő keleti és egy ugyan ilyen természetű nyugati hatalommal szemben és mentül kisebb térre szorúl az a cselekvése, amelyen a Kelet és Nyugat közötti egészséges egyensúlynak és közvetítésnek munkáját meg kell oldania. int a gázoknak feszítő ereje növekszik a tér kisebbedésével, amelyre szorulnak, úgy a magyarság alkotó és teremtő ereje is abban a mértékben növekszik, amint nő a nyomás, amely kívülről hat rá. z az erdélyi művészet a XIX-ik század elejéig lankadatlan erőben működik és csak lassan megy át egy új világnak új életébe. Az a felírat, amelyet a XVII-ik századbeli erdélyi művészet szellemében díszítettünk és amelynek itt, első képünkön az első, második képünkön pedig a második lapját mutatjuk be, a jövő reményeiből és a múlt dicsőségéből merített lelkesedésünknek szava, amelyen szeretettel dolgozott az intézet és amelyet ifjú királyunk őfelsége koronázásának emlékezetére azért közlünk, mert hiszen intézetünknek dolgozatai közé tartozik ez is. A díszítmények kivitelét az intézet rajzolója anz Albert végezte; a szöveg irását pedig egyetemünkön a szép- és díszírások magántanítója Lázár Ödön. Ugyancsak intézetünk tervezte a fölíratnak azt a bekötési táblát, amelynek rajzát itt harmadik képünkön mutatjuk be és amelynek technikai kivitelét az egyetemi és múzeumi könyvtár könyvkötője Rohonyi Antal végezte,