Határtalanul... Útirajz Erdélybõl A Határtalanul program keretében 2015. április 1-5-ig Erdélybe utaztunk a gödi Huzella Tivadaré Két Tanítású Nyelvû Általános Iskola 7. osztályos tanulóival. Az úti cél Torockó volt. Utunk témája: vallási és néprajzi jellegzetességek megfigyelése. "Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!..., ezzel a Janus Pannonius sorral indultunk el az útra. Siettünk, hogy idõben Bánffyhunyadra érjünk! Megcsodáltuk a református templom fakazettás mennyezetét, a gyerekek megkeresték a tevét, az elefántot, megtanulták: konfirmálás, konfirmálási ajándék, varrottasok. A következõ állomás: Gyalu volt, ahol a Bánffy kastély "romjai" között az épület egyik funkciójának nyomait is megtaláltuk: iskolai karácsonyi dekoráció. Ez a kettõsség és helyi idegenvezetõnk lelkesedése a kastély régi fényének visszaállításáért is megragadta a gyerekeket. Kolozsvárra Petõfi Sándor: XIX. levelének soraival érkeztünk: "...benn valék a kicsiny, de élénk és kedélyesen tarka Kolosvárban, mellynek utcáit most gyönyörrel szemlélem". A költõnek jobb ideje volt, bennünket esõ, havas esõ, szél fogadott. A Kincses Kolozsvár így is hatott ránk... Megkerestük a Biasíni fogadó épületét, ahol az útirajzot írta, megnéztük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülõházát. A legemlékezetesebb a Házsongárdi temetõ látogatása volt! Az egyik tanuló személyes alapú ismertetõt tartott errõl a szent helyrõl, ahol rokonai is nyugszanak. Egy másik tanuló Kós Károly sírjánál tartott "ünnepi beszédet", és megkoszorúztuk a sírját. A szélben elhangzottak Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Dsida Jenõ sorai... Megható volt... "...siessünk!" Vártak bennünket Torockón szíves szóval, meleg cserépkályhákkal és meleg vacsorával. Mindegyik nagyon jólesett...
A szállásunkról a Székelykõre láttunk! Másnap megkezdtük a faluval való ismerkedést! Nagyon szerencsésen voltunk: odavalósi anyuka elõzetes szervezésével, hely- és személyes ismeretével egészen megváltoztatta ezt a megismerést: sokkal közelibb és személyesebb lett. A néprajzi gyûjteményt is helyi vezetõvel néztük meg, falubeli nénik megmutatták a somodi kalács bedagasztását, "bevetését", az unitárius lelkész megragadóan beszélt a számunkra kevésbé ismert unitárius vallásról... Megjártuk a Tordai-hasadékot, közben kisült a somodi kalács... A gyerekek önállóan is felfedezték a falut, és ez nagy élmény volt a számukra. Tudják Kedves Olvasók, mi a Vajor, a Kisvajor, miért ilyenek a Felsõ-Piacsor házai, milyen a jobbágyház, miért nevezik Kecskehajtónak ill. Gyatyaületnek a falu egyes részeit?! Néprajzi gyûjtõmunkát is végeztek, megkérdezték a falubelieket: a temetési szokásokról, a templomi ülésrendrõl, az esküvõi és farsangi szokásokról. Ezeket a "gyûjtéseket" nagyon élvezték a gyerekek, lelkesen mesélték tovább. Meglátogattuk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány torockói gyerekotthonát is. Az iskolában gyûjtést végeztünk, sok-sok adományt vittünk, elsõsorban tartós élelmiszereket. Nagyon megilletõdötten ültek le a gyerekek az adományok behordása után, és hallgatták végig az otthon és az ott élõ gyerekek történetét. Megnézték a szobákat, beszélgettek a gyerekekkel, és nehezen jöttek el... Azóta is sokszor elõkerül, hogy ott voltak... Újabb úti célok felé siettünk! Tordai sóbánya, Torda város: a katolikus templom, ahol országgyûléseket tartottak, kihirdették a vallásszabadságot. Útközben sok ortodox templomot láttunk, de a remetei kolostor nagyon különbözik ezektõl! A vezetõ apáca mutatta be a templomot, ámultak a gyerekek... Megnéztük a kolostor múzeumában látható üvegikonokat is, és azoktól is ámultunk...
Tovább siettünk... Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónõje mutatta be a kollégiumot./ Itt is szülõi kapcsolat segített: az apuka nagyenyedi diák volt. Láthattuk, hogy ez a hely milyen összetartó kapocs a volt diákok között./ Az igazgatónõ a történelmi tényeken kívül sok érdekességet mondott, pl. Kõrösi Csoma Sándor ágya hol volt ismétlõdõ kérdésre a válasz: a földön aludt, készült az útra. Meghúzták a gyerekek a kis- és nagycsengõt, ami a búcsúzást jelenti, megnéztük a Tornakertet, a Vityót /az ebédlõ diák elnevezése/, és búcsúztunk... Gyulafehérváron szintén egy volt nagyenyedi diák várt bennünket, és a székesegyházat mutatta be nekünk. Nélküle sok mindent nem tudtunk volna meg, nem vettünk volna észre. Végignéztük a sírokat: Bethlen Gábor, Bocskai István, Fráter György és még sokan, megcsodáltuk a reneszánsz kápolnát, kívül az építkezés koronkénti szakaszait, kerestük, hogy a három szamárnak hány füle is van... /Három szamárfej, egy-egy füllel, de mindegyiknek megvan a másik füle is.../ Sétáltunk Mihály vajda szobrától a hangulatos szobor-életképek között... Megemlékeztünk a Gyulafehérvári sorokról... /A harmadik jelentõs nyelvemlékünk./ Húsvétvasárnap! Hó! Hova tegyük a húsvéti tojásokat?! A hóból aztán Körösfõre "siettünk", hogy lássuk a misére menõ lányok, asszonyok népviseletét. Láttuk! Gyönyörû! Büszkén mutatták meg, mi pedig fotóztunk, kérdeztünk és gyönyörködtünk... Csúcsa: Ady emlékmúzeum, Ady és Csinszka... Nagyvárad! Nagyon készültünk ebbe a városba, a Körös -parti Párizsba! Megkerestük az Ady-múzeumot, de csak "tiszteletkört" tudtunk tenni a múzeum és az Ady-szobor körül. Viszont meg is "foghattuk" Adyt..., a Holnap alkotóit ábrázoló szoborcsoport alakjaként. Köztük áll/ül: Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emõd Tamás.
A közöttük levõ üres széket pedig szinte az összes gyerek kipróbálta. Tetszett... Aztán elmerültünk a szecesszióban... Nagyvárad a 23 európai szecessziós város között van! Ámultunk, ámultunk... Az utolsó látnivaló a Szent László székesegyház volt. A gyerekek beültek a padba, és tovább ámultak... Igazi húsvétvasárnapi pillanat volt.. A Szent László-szobornál búcsút vettünk a várostól, és Janus Pannoniushoz hasonlóan Szent László segítségét kértük a szerencsés hazaérkezéshez. "Segített", szerencsésen hazaérkeztünk! Azóta sokszor rácsodálkoznak, hogy mennyi mindent tanultak meg, és sokszor felidéznek egy-egy emlékképet, érzelmet. "lefagy a remény ha nem álljuk körül testünkkel védve leheletünkkel meghal a szó csak a fülekben születik újjá meghal ez az ének is ha valaki nem énekli tovább." /Hervay Gizella/ "nincs más út csak egymás felé az élet nem örökölhetõ miénk csak az amit megértünk egymás közös lélegzetébõl" /Hervay Gizella/