KÖZÉPÜLETEK KRITIKAI ELEMZÉSE 2010-II. FÉLÉV - SZENT ATANÁZ GÖRÖG KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA BIRI BALÁZS - LKJ1TX
Bevezetés A magyarországi építészeti témájú cikkek mindig a legújabb, frissen átadott épületekről szólnak. Egy épület azonban csak akkor készül el, ha azt használatba veszik. Lehet szép egy ház a fotókon a friss festéssel, emberek nélkül, de teljes értékítéletet csak egy működő házról lehet írni. Történelem A Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát 1950-ben alapították és 1995 óta zajlik egyetemi szintű képzés, otthona ennek ellenére sosem volt igazán. Kezdetben a püspöki hivatal épületében, később az általános iskolában tartottak oktatást. A főiskola már régen szeretett volna egy saját épületet, amit hosszas pénzügyi huzavona után sikerült megvalósítani. Az épületet 2003-ban adták át és nagyon vegyes fogadtatást kapott. A szakma dicséri és példamutató épületnek tartja, ellenben a nyíregyháziak túl zártnak és barátságtalannak látják. Az iskolát keresve útbaigazítást kértem, amire visszakérdeztek: Az a nagy vörös?. A kortárs építészetben használt, a sokak által értéknek tartott nagy homogén felületek, az átlagember számára sokszor hatnak inkább ridegnek, mint szépnek. A főiskola mára már kinőtte az épületet, vagyis nem is a főiskola. Az eredeti elképzelés szerint a területen egy egész komplexum kapott volna helyet, de sajnos ebből csak ez az egy épület készült el. Ezen okokból többek között általános iskolások is használják. Több teremre lenne szükség, egy új általános iskolára és egy új szemináriumra a papnövendékek számára.
Beépítés Ki kell emelni Balázs Mihály tervezéshez viszonyuló komplex felfogását; mind a városépítészeti feladatok, mind a részletképzés hozzátartozik az építészetéhez. Ebben az esetben a kitartó, megalapozott tervezői érvelés meghozta gyümölcsét, és az amúgy nem szerencsés szabályozást sikerült megváltoztatni. Nyíregyházára már korábban is tervezett, így a helyet már jól ismerte, de mégsem ragadt le az előző épületeinek emlékén, hanem tudott újat alkotni. A tömegalkotás és a beépítés megértéséhez szükséges ismerni a teljes beépítési javaslatot, az épület ilyen mértékű visszahúzása csak így nyer értelmet. A tervező elmondása szerint az épület előtti kert a Bessenyei térhez kapcsolódik vizuálisan és ezzel a házzal kap lezárást. Ellentmondásos, hogy a térhez kapcsolja, miközben ilyen távolságtartó és zárt. Sajnos a terv további elemei nem épültek fel, ezért ez az amúgy dicséretes beépítés nem annyira tud érvényesülni. A szövettől kissé elváló sáv érdekes helyzetet teremt. A tömeg visszahúzásával terek jöttek létre, előkert és hátsókert. Bár az épület előtti zöld udvarnak kicsi, előkertnek talán nagy, így a papnövedékek nem nagyon használják. Pedig a funkcióból adódóan intenzívebb kapcsolatot is kialakíthatna az udvarral, de az épület megmarad a kifelé sugárzott szigorúságnál, így az udvar kicsit háttérbe szorul. Hozzá kell tenni, hogy a terek igazi arca csak akkor alakul ki, ha a ma üresen álló szomszédos telek felhasználásra kerül. Ez 7 év elteltével még mindig várat magára.
Kemény külső Balázs Mihályt említve, a szakrális építészet jut először legtöbbünk eszébe. Ettől ez a munkája sem áll távol. Vagy mégis? Az épület tömege nem egy előkép megtestesítése, nem is egy additív téralkotásból keletkezett forma, hanem egy végletekig leegyszerűsített tömeg, sok utalással a múlt építészetére. A nyeregtető és a téglafal kikezdhetetlen, viszont a torony motívum megjelenése erősen templomra emlékeztet, vitatható a létjogosultsága, de ennek nagyon prózai oka van, a megrendelő szerette volna ezt látni. És ha így nézzük az épület alap tömegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a tervező jó munkát végzett. Nem csinált templomot egy főiskolából, de a megrendelő igényeit is kielégítette, úgy, hogy közben az épület szakrális élményt nyújt, talán jobban is, mint a megépült templomai. Az épület visszafogott, szigorú, mind tömegformálásában mind a homlokzati kialakításában. Első látásra ridegnek tűnik, külső megjelenése zártságot sugároz amellett, hogy ez a határozottság nyugalmat ébreszt az emberben. A tiszta, erős tömeg és az egyszerű, szigorú homlokzatok mind ezt erősítik. Gondolhatnánk, hogy azért zárt, hiszen hittudományi főiskola, de ez szerintem rossz előítélet. A kerítéssel körbezárt udvar és a bejárati kapu kialakítása nem tükrözi a fiatalságot és azt, hogy ez egy közintézmény. Bár maga a kapu kialakítása, a gyalogos forgalom rávezetése a bejáratra szép építészeti elem.
Lágy belső Az épületbe lépve egy kellően ünnepélyes, jó arányokkal bíró előcsarnok a megérkezés tere. Egyedül a szélfogó tűnik úgy, mint egy szükséges rossz, de ez egyáltalán nem feltűnő vagy zavaró, szépen beleépül a tér kialakításába. A funkcionális elrendezés, az alaprajz szervezése ugyanolyan tiszta és ésszerű, mint az épület egésze. Az alsó szinteken a nyílások úgy lettek kialakítva, hogy a papnövendékek figyelmét ne terelje el a külső világ, ezzel is erősítve a szigor hatását. A kicsit sötét első szint után sokkal világosabb szintek következnek, amik térérzete már barátságosabb. A felső szinten kapott helyet a főiskola büszkesége, a 40.000 kötetből álló könyvgyűjtemény és a főiskola új épületének büszkesége, az olvasóterem. A tér méltán jelenik meg ilyen reprezentatívan, utalva a szomszéd raktárban álló kincsre. Az egyetlen íves vonal, az ovális felülvilágító megfelelő fényt biztosít a könyvtárnak, ahonnan feljuthatunk az olvasótoronyba. A torony inkább érdekesség, mintsem funkcionálisan hasznos eleme lett az egésznek, de mivel az olvasás, elmélkedés került eme kiemelt helyzetbe, ezáltal még inkább hangsúlyossá válik az iskola könyvgyűjteménye.
Díszítés Balázs Mihály nem veti meg a díszítést, ahogy a főiskola új épületénél is találunk sok utalást és apró finomságokat a házon. A torony falán lévő bevilágítások a Göncölszekér jellegzetes formáját mutatják. Ez a direkt megjelenítés nem túl szerencsés, és számomra érthetetlen a házon lévő többi ékítmény mellett, amelyek az egyszerű szépségét képviselik. Gondolok itt a főbejárat fölötti nagyszerű homlokzatjátékra, a zászlótartók és az emléktáblák magától értetődő egyszerűségére vagy a saroknál a tégla befordítására. A bejárat fölötti perforált homlokzat szinte önmagában is egy alkotás, egyértelműen és szépen emeli ki az épület főbejáratát. A homokfúvott üvegen megjelenő perforált téglahomlokzat árnyéka állandóan változó képet rajzol. Az épület végletekig kidolgozott, részleteiben is szép és tiszta. Az előbb említett elemeken kívül a szerkezeti finomságok, a falsíkba visszahúzott ereszcsatorna mind a tervező lelkiismeretes munkáját dicsérik. Ezt bizonyítja, hogy az eltelt évek alatt a belső terekben semmilyen apró kiegészítésre nem volt szükség.
Jelen - jövő A további épületek valószínűleg soha nem fognak megépülni. Az eredeti beépítési terv emlékét a keleti homlokzat egyetlen nagy ablaka őrzi, ami az átjáró lett volna a szomszédos épületbe. A ma üresen álló szomszéd telken jelen állás szerint nem lesz semmi. Az Egyház utcát kiszélesítik és a főiskola melletti Síp utca szervizút szerepét tölti majd be. Közben az általános iskola épületére újabb tervek vannak, ami a Bethlen Gábor utca túloldalán kapna helyet, azonban ez részben anyagi, részben lakossági tiltakozások miatt még várat magára, addig is túlterhelve a főiskola kapacitását. A ház utóéletéhez hozzátartozik a garázslejáró problémája. A lehajtó lefedés nélkül készült, így viszont a hó és a víz rengeteg problémát okozott. A tervezővel történt hosszas egyeztetés után végül készült egy lehetőségeihez mérten megfelelő lefedés, ami sajnos beletakar az amúgy is kevés, földszinti bevilágításba. Zárszó Balázs Mihály munkásságában fontos szerepet tölt be a Hittudományi Főiskola. Építészeti gondolkodása itt alakul át az additív tervezésből a reduktívba. Ez az elv követhető további munkáiban is, ez a leegyszerűsítő szándék teljesedik ki a Pázmány Péter Információs Technológiai Kar épületénél. Ez az egyetem szintén zárt és szigorú, amit a környék jellege valamilyen szinten indokolt, bár a szebb jövő reményében itt is lehetett volna intenzívebb kapcsolat a külvilággal. Ahogy végigjárjuk a tereket és megismerkedünk a Hittudományi Főiskolával, a barátságtalan érzés lassan elmúlik, a belső terek lágysága, egyszerű szépsége kellemes hangulatot, térérzetet teremt. Az aszimmetrikus kialakítású épület zárt külseje és lágy belseje harmóniát alkot. Az épülettől távolodva már nem is érezzük a tömb zárt hatását. Igazán szerethető épület ez Balázs Mihály munkásságában.
Források: Somogyi Krisztina Balázs Mihály, Kijárat Kiadó, 2006 Kelet-nyugati átjáró - Octogon 2003/4.45-47. Szász Katalin Kiegyensúlyozott aszimmetria - Alaprajz, 2003/6.18-21. Vukoszávlyev Zorán A tudás tégladoboza - Atrium, 2003/5.36-41. Bach Péter Lezárt üzenet - Magyar Építőművészet, 2003/5.3-8. Okrutay Miklós http://nol.hu/archivum/archiv-7215 Martinkó József - Vörös és fekete http://epiteszforum.hu/node/2327 Vargha Mihály - Ez is tanít http://www.atanaz.hu/foisk/ Adatok: Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Balázs Mihály, Török és Balázs Építészeti Műterem, 1999-2003 Munkatársak: Somogyi-Soma Katalin, Tarnócky Tamás 4400 Nyíregyháza, Bethlen Gábor u. 13-19