Expedíciók a Bánátban Deli Tamás Páll-Gergely Barna A Bánát hegyei között kanyarog a Duna Az egyes földrajzi területek sokféleségének megítélésénél az egyik legfontosabb jelző az endemizmusok (bennszülött fajok) száma. Nyilvánvalóan minél több sajátságos körülmény alakult ki egy területen, annál nagyobb a lehetőség nagy számú endemizmus kialakulásához. Az is nyilvánvaló, hogy bennszülött sokaságok kialakulása - többek között - a terület méretétől, elszigeteltségétől (pl.: szigetek), az élőlények mozgáskörzetétől és a környezeti tényezők változatosságától függ elsősorban. Senki se várja endemikus madárfaj kialakulását a Bükkben vagy a Tornai-karszton. Viszont lassú mozgású, kis térigényű állatok pl.: a barlangi élőlények számára egy többé-kevésbé közepes méretű barlang is megfelel (pl.: a Paladilhiopsis hungarica nevű csigafaj a Mecsek barlangrendszerének karsztvizében endemikus és egyben harmadkori reliktumnak is tekinthető). Sőt, jónéhány sziklalakó endemikus csigafaj kialakulásához elég volt néhány nagyobb mészkő sziklaszirt, illetve sziklafal rendszer (pl.: az Alopia bielzii clathrata nevű orsócsiga a Gömör- Tornai-karszt Szádelői-völgyében). Ilyen és ehhez hasonló lassú mozgású, speciális környezeti igényekkel rendelkező állatok akár génusz szinten is endemikussá válhatnak egy viszonylag 21
Isognomostoma isognomostoma 22
Cserna-völgy A Soosia diodonta a Bánát leghíresebb és egyik legritkább csigája, nevét Soós Lajosról kapta 23
szűk földrajzi régión belül (pl.: Alopia sp., Vestia (Vestia) sp., Bielzia sp., stb. csiga génuszok a Kárpátokban). A puhatestűek mivel nagyon könnyen fosszilizálódó mészhéjuk van a többi gerinctelen állatcsoporttal szemben még egy plusz lehetőséggel, megközelítési módszerrel kecsegtetnek. A puhatestűek állatföldrajzi besorolását, értékét, ill. elterjedési viszonyait nem kizárólag a recens fauna alapján vizsgálhatjuk, hanem fosszilis adatokra is támaszkodhatunk. Kiváló példa a Soosia diodonta nevű csigafaj, amelyet jelenleg csak a tágabb értelemben vett Banaticum területéről ismerjük. Fosszilis adatok tanúsága szerint azonban a jégkorszakok közötti melegebb interglaciálisokban hazánk területén, sőt tőlünk nyugatabbra is élt. Natura Bekesiensis 9. Földünk bizonyos részei kitüntetett szerepet játszanak az endemizmusok kialakulásában. Ha hasonló viselkedésű állatok csoportjainak elterjedési térképeit egymásra vetítjük, azt tapasztaljuk, hogy bizonyos területeken számos área átfedésbe kerül, vagy még inkább szinte teljes mértékben illeszkedik egymásra. Kitüntetett, a sokféleség kialakulásában elsőrendű szerepet játszó területeket endemizmus gócoknak (vagy forró pontoknak) nevezzük. Ezek a területek Földünk fajgyárai. Olyan speciálisnak tekinthető élőhelyek sokaságát tartalmazzák, ahol lehetőség van a genetikai sokféleség kialakulásának, illetve megőrződésének, amely a fajképződés alapját képezik. Hol is vannak ezek, miért pont ott vannak? Alopia subcosticollis tamasorum 24
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az endemizmus gócok sokszor fedésbe hozhatóak a refúgiális (maradvány) jellegű élőhelyeket magukban foglaló területekkel. A refúgiális területekre pedig általában az élőhelyek nagyfokú változatossága a jellemző. Mozaikos jellegű élőhely komplexek jellemző tulajdonsága ez, ahol a társulások és életközösségek versenyét egyik sem tudja véglegesen megnyerni, de bizonyos szinten mindegyik számára adottak a feltételek. A változatos mozaikos társulások kialakulásának elsősorban klimatikus és/vagy edafikus okai vannak. Azt mondhatjuk tehát, hogy ahol a klimatikus és/vagy edafikus tényezők sokfélék, ott lehetőség nyílik változatos társulások és közösségek kialakulására, reliktumok fennmaradására. A reliktumok idővel többféle utat választhatnak. Egyrészt maradhatnak refúgiális helyzetben, vagy kipusztulhatnak. Másik lehetőség, hogy újból szétterjednek. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy már egészen más genetikai állományú egyedek lesznek a szétterjedésben részt vevő populációkban. Persze annak a lehetősége is fennáll (bár egészen kicsi a valószínűsége), hogy a genetikai tartalom nem vagy csak egészen minimálisan változik meg. Szűkös időben a visszamaradt reliktumpopulációk nagyon kis egyedszámúak lehetnek, ami hihetetlen mértékben felgyorsíthatja az evolúció folyamát. A környezeti tényezők kedvezőbbé válása esetén a reliktumpopulációk újra szétterjedve Az Epuran barlang sziklái 25
Lennert József munka közben Arianta arbustorum 26
A csapat reggeli közben: jobbról Domokos Tamás, középen Subai Péter, balról Páll-Gergely Barna 27
találkozhatnak egymással. Az, hogy ezek a csoportok később szaporodóképesek lesznek-e egymás között, függ az eltelt időtől és a populáció nagyságától. A Kárpát-medence és az azt körülvevő hegységek, mint az Alpok, a Kárpátok és a Balkán különböző tömbjei mindmind jól ismert endemizmus gócok. Ez a sokféleség több kutatót ejtett ámulatba a taxonómia hőskorában. Az innen származó anyagokból új fajokat leíró nyugat-európai kutatókon kívül többen az egész életüket a Kárpátok puhatestű-faunájának kutatására szentelték. Többek között említést érdemel a Bielz és a Kimakowicz család, kiknek nevét csigagénuszok is viselik, úgy mint a Bielzia és az Alopia (Kimakowiczia). A Banaticum földrajzilag a Kárpátok Háttérben a Déli-Kárpátok Natura Bekesiensis 9. délnyugati részét képezi. Vajon milyen helyet foglal el ez a terület a Kárpátok endemizmusokban igen gazdag egységén belül? A Carpathicum faunatartományának első jól értékelhető leírása - a Mollusca fauna alapján - Soós Lajos tollából való. Ő volt az, aki először (és tegyük hozzá, hogy mind máig utoljára) összegezte az addig felhalmozódó gyűjtéseket és információkat. A leírás főbb vonásai alapján ma is megállja helyét az állatföldrajzi elemzések sorában. SOÓS (1943) öt faunakerületre osztotta a Carpathicumot a puhatestűfauna alapján. A kerületeket bizonyos fajok, sőt génuszoknak az elterjedése és feltételezett kialakulási területe alapján különítette el. A kerületek határai természetesen nem húzhatók meg élesen, hanem a különböző elterjedési 28
képek fedettségéből következtethetünk meglétükre. A Charpathicum faunatartományának felosztása SOÓS, 1943 alapján: I. Északi-Kárpátok kerülete II. Keleti-Kárpátok kerülete III. Bánsági kerület IV. Bihari kerület V. Erdélyi-medence kerülete Gólyahír (Caltha palustris) SOÓS (1943) Bánsági kerület legfontosabb vonását abban látta, hogy endemizmusai mellett nagyon jellemzőek a balkán felől bejövő fajok (Herilla ziegleri dacica, Macedonica marginata, Xerocampylea zelebori, Cattania trizona, stb.) sokasága. Soós mellett GROSSU (1968, 1986, 1987, 1993) foglalkozott Románia csigafaunájával. Bár elsősorban taxonómiai munkássága jelentős, sok hasznos és értékelhető információval szolgált az egyes fajok elterjedését illetően is és több publikációban kitért a balkáni elemek megjelenésére a Kárpátok területén. A térségből több endemikusnak tartott fajt írt le, főleg meztelencsigák, és az Agardhiella illetve, Daudebardia (és rokonsági köre) génuszokon belül. A Banaticum, mint állatföldrajzi egység feltárása és minél alaposabb megismerése érdekében több magyar és román nyelvű irodalmat tekintettünk már át és az elmúlt két év alatt 5 gyűjtőút alkalmával több, mint 30 terepnapot töltöttünk a Bánát és Észak-Olténia mészkőhegyei között. Kutatóútjaink során legfőbb céljaink a korábbi adatok igazolásán túlmenő- 29
en az új adatok, információk gyűjtése, illetve többé-kevésbé ismert vagy éppen a tudomány számára ismeretlen faj(ok) felfedezése, elterjedési területeinek megállapítása volt. Gyűjtéseinkkel hatékonyan hozzájárultunk (és reméljük ez a továbbiakban is így lesz) több szárazföldi csiga génusz revíziójához, újragondolásához (Agardhiella, Spelaeodiscus, Faustina, Mastus). Az új felfedezéseink közül eddig 1 taxon került leírásra. Ez a Cserna-völgyében talált szűk elterjedési területtel rendelkező igen mutatós külsejű orsócsiga, az Alopia subcosticollis tamasorum. További, a tudományra nézve új fajok, illetve alfajok leírása van folyamatban. A csatlakozó szerbiai, bulgáriai és hegyvidéki területeken, más kutatók által feltárt faunák azt mutatják, hogy ez az állatföldrajzi egység nemcsak a Bánátra és Észak-Olténiára terjed ki. Ezen területek, valamint a Kárpátok további részeinek minél alaposabb kutatása a jövő feladata lesz. Irodalom SOÓS L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca faunája. Budapest GROSSU, A. V. & NEGREA, A. (1968) Révision des espèces du genre Argna COSMANN (Gastropoda, Pulmonata) de Roumanie et la description de quelques nouvelles unités taxonomiques. Travaux du Muséum d Histoire naturelle Grigore Antipa 8: 721 734 GROSSU, A. V. (1986) Nouvelles espèces de la famille des Orculidae (Gastropoda, Pulmonata). Travaux du Muséum d Histoire Naturelle Grigore Antipa 28: 7 13 Natura Bekesiensis 9. 30 GROSSU, A. V. (1987) Gastropoda Romaniae, vol 2. Editura Litera, Bucuresti, 443 pp. GROSSU, A. V. (1993) The catalogue of the Molluscs from Romania. Travaux du Muséum d Histoire Naturelle Grigore Antipa 23: 291 366 Fotók: Deli Tamás Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága 5600 Békéscsaba, Gyulai út 1. e-mail: deli@bmmi.hu Páll-Gergely Barna biológus hallgató Pécsi Tudományegyetem Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék Pécs 7624 Ifjúság útja 6. e-mail: pallgergely2@gmail.hu