HU HU HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.12.20. COM(2010) 774 végleges A. melléklet/ 5. fejezet A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU
A. MELLÉKLET 5. FEJEZET: PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK 5.01 A pénzügyi tranzakciók (F) olyan, pénzügyi eszközökkel (AF) és kötelezettségekkel folytatott gazdasági műveletek, amelyek rezidens szervezeti egységek között vagy rezidens és nem rezidens szervezeti egységek között jönnek létre. 5.02 A szervezeti egységek közötti pénzügyi tranzakció jelentheti a pénzügyi eszköz és az ellentételező kötelezettség egyidejű létrejöttét vagy likvidációját, egy pénzügyi eszköz tulajdonjogának megváltozását, vagy egy kötelezettség átvállalását. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK Pénzügyi eszközök, pénzügyi követelések és kötelezettségek 5.03 A pénzügyi eszközök részei: az összes pénzügyi követelés, a tulajdonosi követelések és a monetáris arany aranyrúd-összetevője. 5.04 A pénzügyi eszközök olyan értékkel bíró eszközök, amelyek a gazdasági tulajdonosnál az eszközök bizonyos ideig történő birtoklása vagy használata útján felhalmozódó juttatásokat vagy juttatások sorozatát képviselik. Ezek az eszközök egyik elszámolási időszakról egy másik elszámolási időszakra történő átvitelét szolgálják. A hozamok kifizetését, azaz jellemzően készpénz (AF.21) vagy folyószámlabetétek (AF.22) útján teljesítik. 5.05 A pénzügyi követelés a hitelező azon joga, hogy az adóstól kifizetést vagy kifizetések sorozatát vegye fel. A pénzügyi követelések olyan pénzügyi eszközök, amelyeknek kötelezettségek feleltethetők meg. A tulajdonosi részesedéseket és befektetési jegyeket vagy egységeket (AF.5), megfelelő kötelezettséggel rendelkező pénzügyi eszközökként kezelik, amelyeknek kötelezettségek feleltethetők meg, még akkor is, ha a tulajdonosnak a vállalattal szembeni követelése nem rögzített összeg. 5.06 Kötelezettségek akkor keletkeznek, ha az adós fizetést vagy fizetések sorozatát köteles a hitelező részére teljesíteni. 5.07 A monetáris hatóságok által birtokolt monetáris arany aranyrúd összetevője mint tartalékeszköz pénzügyi eszközként kezelendő még akkor is, ha a tulajdonosnak nincsenek követelései más kijelölt egységekkel szemben. Az aranyrúd esetében nem áll fenn kapcsolódó kötelezettség. HU 2 HU
Feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek 5.08 A feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek olyan megállapodások, melyek keretében az egyik fél csak bizonyos, jól meghatározott feltételek fennállása esetén köteles fizetést vagy fizetések sorozatát teljesíteni egy másik egység részére. Mivel nem idéznek elő feltétel nélküli kötelezettségeket, a feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek nem minősülnek pénzügyi eszközöknek és kötelezettségeknek. 5.09 A feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek a következőket tartalmazzák: a) harmadik felek által vállalt egyszeri fizetési garanciák, mivel fizetésre csak akkor van szükség, ha az adós nem fizet; b) kölcsönnyújtási kötelezettségvállalások, amelyek garanciát nyújtanak a források rendelkezésre bocsátásához, amelyek esetében ugyanakkor nem állnak fenn pénzügyi eszközök mindaddig, amíg a forrásokat ténylegesen nem folyósítják; c) akkreditívek, amelyek szerződésben meghatározott bizonyos okmányok bemutatásának feltételéhez kötve fizetési ígérvényt képeznek; d) hitelkeretek, amelyek meghatározott ügyfélnek nyújtott, konkrét összeghatárig igénybe vehető kölcsönígérvények; e) írásos jegyzési garanciával ellátott értékpapír kibocsátási lehetőség (NIF), amelyek garanciát biztosítanak arra, hogy egy potenciális adós képes lesz saját kibocsátású, rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat eladni, és hogy a kibocsátó bank lejegyzi az összes, piacon nem értékesített, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, vagy azokkal egyenértékű előlegeket nyújt; valamint f) garantált juttatásokat biztosító, nem alapszerű kormányzati munkaadói nyugdíjrendszerek vagy társadalombiztosítási nyugdíjpénztárak keretében biztosított nyugdíjjogosultságok. Ezeket a nyugdíjjogosultságokat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerekre vonatkozó kiegészítő táblázatban rögzítik, és nem a központi számlákban. 5.10 A feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek nem tartalmazzák a következőket: a) biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garancia-rendszerek tartalékai (AF.6); b) pénzügyi derivatívák (AF.7), ha maguk a megállapodások piaci értékkel rendelkeznek, mivel piacon forgalmazhatóak vagy ellentételezhetőek. 5.11 Bár a feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek nem kerülnek elszámolásra a számlákban, gazdaságpolitikai és elemzési szempontból fontosak, ezért szükség van velük kapcsolatban információk gyűjtésére, és azok kiegészítő adatként történő bemutatására. Még ha a feltételes eszközök és a feltételes kötelezettségek HU 3 HU
tekintetében esetleg nem is merülnének fel kifizetések, a feltételes kötelezettségek magas szintje nem kívánatos kockázati szintet jelezhet az azokat nyújtó egységeknél. 5.1. mező: A garanciák kezelése a számlarendszerben B5.1.1. A garanciák olyan megállapodások, amelyekben a kezes vállalja a hitelezővel szemben, hogy a hitelfelvevő nemfizetése esetén kezesként fedezni fogja azt a veszteséget, amely a hitelezőnél keletkezne. Gyakran díjat kell fizetni a garancianyújtásért. B5.1.2. A garanciák három típusa különböztethető meg. Ezek csak a pénzügyi eszközök esetében nyújtott garanciákra vonatkoznak. A gyártók által nyújtott szavatosságra és egyéb gyártói garanciákra nem vonatkoznak. A garancia három típusa a következő: a) pénzügyi derivatívával, például hitel-nemfizetési swappal nyújtott garanciák. Ezek a derivatívák az irányadó pénzügyi eszközök nem-teljesítési kockázatán alapulnak, és nem egyes kölcsönökhöz vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódnak. b) nagy számban, rendszerint meglehetősen kis összegekre kibocsátott szabványosított garanciák. Példaként az exporthitel-garanciák vagy a diákhitelgaranciák említhetők. Bár egy szabványosított garancia lehívásának valószínűsége bizonytalan, az a tény, hogy sok hasonló garancia létezik, lehetővé teszi a garancialehívások számának megbízható becslését. A szabványosított garanciák úgy kezelendők, mint amelyek nem feltételes eszközöket, hanem pénzügyi eszközöket keletkeztetnek. c) egyszeri garanciák, melyek esetében összehasonlítható esetek hiányában semmilyen pontossággal sem lehet a kapcsolódó kockázatot kiszámítani. Az egyszeri garancia megadása feltételes eszköznek vagy feltételes kötelezettségnek tekintendő, így nem rögzítik pénzügyi eszközként vagy kötelezettségként. A pénzügyi eszközök és kötelezettségek kategóriái 5.12 A rendszer a pénzügyi eszközök nyolc kategóriáját különbözteti meg. Ezek a következők: AF.1 Monetáris arany és különleges lehívási jogok; AF.2 Készpénz és betétek; AF.3 Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; AF.4 Kölcsön; AF.5 Tulajdonosi részesedések és befektetési jegyek vagy egységek; AF.6 Biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garanciarendszerek; HU 4 HU
AF.7 Pénzügyi derivatívák és munkavállalói részvényopciók; AF.8 Egyéb követelések/tartozások. 5.13 Minden pénzügyi eszközhöz tartozik egy ellentételező kötelezettség; ez alól csak a monetáris arany kategóriába sorolt, a monetáris hatóságok által tartalékeszközként birtokolt monetáris arany aranyrúd összetevője és a különleges lehívási jogok a kivételek. E kivétellel a kötelezettségek nyolc kategóriáját különbözteti meg a rendszer, melyek az ellentételező pénzügyi eszközök egy-egy kategóriájának felelnek meg. 5.14 A pénzügyi tranzakciók osztályozása megfelel a pénzügyi eszközök és kötelezettségek osztályozásának. A rendszer a pénzügyi tranzakciók nyolc kategóriáját különbözteti meg. Ezek a következők: F.1 Monetáris arannyal és különleges lehívási jogokkal kapcsolatos tranzakciók; F.2 Készpénzzel és betétekkel kapcsolatos tranzakciók; F.3 Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciók; F.4 Kölcsönnyújtással kapcsolatos gazdasági műveletek / kölcsöntranzakciók; F.5 Tulajdonosi részesedésekkel valamint befektetési jegyekkel vagy egységekkel kapcsolatos tranzakciók; F.6 Biztosítási, nyugdíj- és szabványosított garanciarendszerekkel kapcsolatos tranzakciók; F.7 Pénzügyi derivatívákkal és munkavállalói részvényopciókkal kapcsolatos tranzakciók; F.8 Egyéb követelésekkel/tartozásokkal kapcsolatos tranzakciók. 5.15 A pénzügyi követelések és kötelezettségek szimmetriája miatt az eszköz kifejezés egyaránt vonatkozik a pénzügyi tranzakciók eszköz- és kötelezettségoldalára. Használata nem vonja maga után a pénzügyi eszközök és kötelezettségek érvényének kiterjesztését olyan mérlegen kívüli tételekre, amelyek monetáris és pénzügyi statisztikákban esetenként pénzügyi eszközökként szerepelnek. Vagyonmérleg, pénzügyi számla és egyéb gazdasági folyamatok számla 5.16 Az egy adott időpontban birtokolt pénzügyi eszközöket és fennálló kötelezettségeket a vagyonmérlegben számolják el.. A pénzügyi tranzakciók változásokat eredményeznek a nyitó és záró vagyonmérlegek között. A nyitó- és a zárómérleg közti változásokat ugyanakkor egyéb gazdasági folyamatok is eredményezhetik, ezek nem szervezeti egységek közötti kölcsönös megállapodáson alapulnak. A pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos egyéb gazdasági folyamatokat a pénzügyi eszközök és kötelezettségek átértékelésére, valamint a pénzügyi eszközök és kötelezettségek nem-pénzügyi tranzakciókból adódó volumenváltozására lehet felosztani. Az átértékelések az átértékelési számlán kerülnek elszámolásra, a volumenváltozások az eszközök egyéb volumenváltozása számlán. HU 5 HU
5.17 A pénzügyi számla a számlák sorozatának utolsó olyan számlája, amely tranzakciókat tart nyilván. A pénzügyi számlának nincsen olyan egyenlegező tétele, amelyet egy másik számlára át kellene vinni. A pénzügyi számla egyenlegező tétele, a pénzügyi eszközök nettó beszerzésének valamint a nettó felmerülő kötelezettségek vállalásának különbsége, a nettó hitelhitelnyújtás (+) vagy nettó hitelfelvétel (-) (B.9F) lehet. 5.18 A pénzügyi számla egyenlege elméletileg megegyezik a tőkeszámla egyenlegével. A gyakorlatban általában mégis eltérés van a kettő között, mivel különböző statisztikai adatok alapján számítják őket. Értékelés 5.19 A pénzügyi tranzakciókat tranzakciós értéken rögzítik, vagyis azon a nemzeti valutában kifejezett értéken, amelyen az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek szervezeti egységek között üzleti megfontolások alapján létrejönnek, megszűnnek, cserére, vagy átvállalásra kerülnek. 5.20 A pénzügyi tranzakciókat, valamint azok ellentételező pénzügyi, vagy nem-pénzügyi tranzakcióit ugyanazon a tranzakciós értéken tartják nyilván. Ennek három lehetősége a következő: a) A pénzügyi tranzakció nemzeti valutában történő fizetést von maga után: a tranzakciós érték az ügyletben szereplő összeggel egyezik meg; b) A pénzügyi tranzakció külföldi valutában és az ellentételező tranzakció sem nemzeti valutában történik: a tranzakciós érték a fizetési eszköz nemzeti valutában megadott, a fizetés időpontjában érvényes piaci árfolyamon átszámított összege; és c) Sem a pénzügyi tranzakció, sem pedig az azt ellentételező tranzakció nem készpénzben vagy egyéb fizetéssel történő tranzakció: a tranzakciós érték az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek aktuális piaci értéke. 5.21 A tranzakciós érték egy bizonyos pénzügyi tranzakcióra és az azt ellentételező tranzakcióra vonatkozik. Elméletileg a tranzakciós érték fogalmát világosan meg kell különböztetni a piacon jegyzett ártól, a méltányos piaci ártól, vagy bármely más olyan értéktől, amelynek az a célja, hogy a hasonló pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek csoportjára vonatkozó árak általános jellegét fejezze ki. Olyan esetekben viszont, amikor egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója például egy transzfer, és ezért a pénzügyi tranzakcióra nem pusztán kereskedelmi megfontolások alapján kerül sor, tranzakciós értékként az érintett pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek tényleges piaci értékét használják. 5.22 A tranzakciós érték nem foglalja magába a kezelési költségeket, szolgáltatási díjakat, jutalékokat és a tranzakciók végrehajtása során nyújtott szolgáltatások ellenértékeként kifizetett más hasonló összegeket; ezeket ugyanis szolgáltatások fejében történő kifizetésként kell rögzíteni. A tranzakciós érték nem foglalja magába a pénzügyi tranzakciókat terhelő adókat sem; ezeket a termékadók körébe tartozó szolgáltatási adóként kell kezelni. Ha egy pénzügyi tranzakció új kötelezettségkibocsátással jár, a tranzakciós érték megegyezik a felmerült kötelezettségeknek az előre fizetett kamatokkal csökkentett összegével. Hasonlóképpen, kötelezettség HU 6 HU
megszűntekor a tranzakciós érték úgy a hitelező, mint az adós szempontjából a kötelezettség csökkenésével egyenlő. Nettó és bruttó elszámolás 5.23 A pénzügyi tranzakciók nettó elszámolása azt jelenti, hogy a pénzügyi eszközök beszerzését a pénzügyi eszközök eladásának levonásával, a kötelezettségek keletkezését pedig a kötelezettségek visszafizetésének levonásával számolják el. A különböző jellemzőkkel bíró és különböző adósokkal vagy hitelezőkkel szembeni pénzügyi tranzakciókat nettó módon lehet elszámolni, feltéve, hogy ugyanahhoz a kategóriához vagy alkategóriához tartoznak. 5.24 A pénzügyi tranzakciók bruttó elszámolása azt jelenti, hogy a pénzügyi eszközök beszerzései és eladásai külön-külön kerülnek elszámolásra, akárcsak a kötelezettségek keletkezése és visszafizetése. A pénzügyi tranzakciók bruttó elszámolása a nettó hitelnyújtás és nettó hitelfelvétel ugyanazon összegét mutatja, mintha a pénzügyi tranzakciókat nettó értéken rögzítették volna. A pénzügyi tranzakciókat részletes pénzügyi piacelemzések esetében bruttó értéken kell rögzíteni. Konszolidálás 5.25 A pénzügyi számlában történő konszolidálás azt jelenti, hogy a szervezeti egységek egy adott csoportjának nézve annak pénzügyi eszközökkel végzett tranzakcióit ugyanennek a csoportnak a kötelezettségekkel terén végzett ellentételező tranzakcióival kiegyenlítik. Konszolidálás végezhető a nemzetgazdaság, a gazdasági szektorok és az alszektorok szintjén. A külföld pénzügyi számlája a meghatározás szerint konszolidált számlának minősül, mivel csak a nem rezidens szervezeti egységeknek csak a rezidens szervezeti egységekkel szembeni tranzakciói kerülnek rögzítésre. 5.26 Különböző típusú elemzésekhez a konszolidálás különböző szintjei alkalmasak. Például a nemzetgazdaságra vonatkozó pénzügyi számla konszolidálása a gazdaságnak a nem rezidens szervezeti egységekkel folytatott pénzügyi tranzakcióit hangsúlyozza, mivel a rezidens szervezeti egységek közötti összes pénzügyi tranzakciót nettósítják a konszolidáláskor.. A szektorok esetében a konszolidálás lehetővé teszi a finanszírozási képességgel vagy igénnyel rendelkező szektorok közötti összesített pénzügyi tranzakciók nyomon követését. Pénzügyi vállalatok esetében az alszektorok szintjén történő konszolidálás részletesebb adatokkal szolgál a pénzügyi közvetítésről, és lehetővé teszi például a monetáris pénzügyi intézményeknek a többi pénzügyi vállalattal szembeni tranzakcióinak azonosítását, HU 7 HU
éppúgy, mint a más rezidens szektorokkal és nem rezidens szervezeti egységekkel szembeni tranzakcióinak azonosítását. Egy másik olyan terület, ahol hasznos lehet az alszektorok szintjén végezni a konszolidálást, az a kormányzati szektor, mivel így itt a kormányzat különböző szintjei közötti végzett tranzakciók kimutatásra kerülnek. 5.27 A számlarendszerben az elszámolási tételeket rendszerint nem konszolidálják, mivel a konszolidált pénzügyi számlához információra van szükség a szervezeti egységek partnereiről. Ehhez a pénzügyi tranzakciókról kitől-kinek alapon kell adatokkal rendelkezni. A konszolidált kormányzati kötelezettségek összeállításánál például különbséget kell tenni a kormányzati kötelezettségek birtokosai körében a kormányzat és más szervezeti egységek között. Nettósítás 5.28 A nettósítás az egyetlen szervezeti egység szintjén történő konszolidálást jelenti, melynek során a számla két oldalán az egy és ugyanazon tranzakciós tétel alatt szereplő elszámolási tételeket ellentételezik egymással szemben. A nettósítás kerülendő, kivéve ha hiányoznak megfelelő forrásadatok. 5.29 A nettósítás különböző szintű lehet, végrehajtható a pénzügyi eszközök és kötelezettségek kategóriái vagy alkategóriái között. 5.30 Ha egy szervezeti egység egyik részlege ugyanezen szervezeti egység másik részlege által kibocsátott kötvényeket vásárol vissza, akkor ez a tranzakció az adott egység pénzügyi számláján nem két részleg közötti követelésként kerül rögzítésre. A tranzakciót nem konszolidálandó eszközök beszerzéseként, hanem kötelezettségek visszavásárlásaként számolják el. Az ilyen pénzügyi eszközök nettósított eszközöknek tekintendők. A nettósítás kerülendő, ha a jogi előírások teljesítéséhez a pénzügyi eszközt az eszközök és a kötelezettségek oldalán egyaránt ki kell mutatni. 5.31 A nettósítás elkerülhetetlen lehet egy szervezeti egység tranzakcióinál a pénzügyi derivatívák területén, ahol rendszerint nem állnak rendelkezésre külön adatok az eszközök és a kötelezettségek terén végzett tranzakciókról. Helyénvaló e tranzakciók nettósítása, mert a pénzügyi derivatívák egy pozíciójának értéke előjelet válthat, azaz eszköz-pozícióból kötelezettség-pozícióba válthat át, mivel a derivatív szerződés alapjául szolgáló eszköz értéke megváltozik a szerződésben szereplő árhoz képest. A pénzügyi tranzakciók elszámolási szabályai 5.32 A négyszeres elszámolás olyan számviteli gyakorlat, amelynek során azokat a tranzakciókat, amelyek két szervezeti egységet érintenek, mindkét szervezeti egységnél kétszer rögzítenek. Amennyiben például vállalatok termékeket készpénzre cserélnek, az ügylet mindkét egység termelési és pénzügyi számláján feltüntetésre kerül. A négyszeres elszámolás biztosítja az érintett szervezeti egységek elszámolásának szimmetriáját, és egyben a konzisztenciát a számlákon belül. 5.33 A pénzügyi tranzakciókhoz mindig tartozik egy ellentételező tranzakció. Ezen ellentételezés eszköze lehet egy másik pénzügyi vagy nem-pénzügyi tranzakció. HU 8 HU
5.34 Amikor egy tranzakció és ellentételező tranzakciója egyaránt pénzügyi tranzakció, akkor ezek a tranzakciók megváltoztatják a pénzügyi eszközök és kötelezettségek portfólióját, ezen kívül egyszerre megváltoztathatják a szervezeti egységek mind pénzügyi eszközeinek és mind kötelezettségeinek összegét is, de nem változtatják meg a nettó hitelnyújtást / nettó hitelfelvételt, illetve a nettó vagyont. 5.35 Egy pénzügyi tranzakció ellentételezője lehet nem pénzügyi tranzakció, például egy termékekkel, jövedelemelosztással, vagy egy nem termelt nem pénzügyi eszközökkel kapcsolatos gazdasági művelet. Amikor egy pénzügyi tranzakciót ellentételező gazdasági művelet nem pénzügyi tranzakció, megváltozik a szervezeti egységek nettó hitelnyújtása / nettó hitelfelvétele. Folyó transzfert vagy tőketranszfert magába foglaló pénzügyi tranzakció mint ellentételező tranzakció 5.36 Egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója lehet egy transzfer. A pénzügyi tranzakció ebben az esetben a pénzügyi eszköz tulajdonjogának megváltozásával, vagy adósként valamilyen kötelezettségvállalással, ún. adósságátvállalással, vagy pedig a pénzügyi eszköz és az azt ellentételező kötelezettség egyidejű felszámolásával, azaz az adósságtörléssel, vagy adósságelengedéssel jár. Az adósság átvállalása és az adósság elengedése tőketranszferek (D.9) és a tőkeszámlán kerülnek rögzítésre. 5.37 Ha egy kvázi vállalat tulajdonosa kötelezettséget vállal át a kvázi vállalattól, vagy a kvázi vállalattal szemben fennálló pénzügyi követelését elengedi, akkor az adósság átvállalását, illetve az adósság elengedését ellentételező tranzakció tulajdonosi követelésekkel kapcsolatos tranzakciónak minősül (F.51). Ez alól kivételt képez az a művelet, amely felhalmozott veszteségek vagy egy különösen nagy mértékű veszteség fedezésére irányul vagy folyamatos veszteségekkel kapcsolatos; ezekben az esetekben a művelet nem pénzügyi tranzakciónak tőketranszfernek vagy folyó transzfernek minősül. 5.38 Ha a kormányzat elengedi vagy átvállalja egy olyan közösségi tulajdonú vállalat adósságát, amelyik szervezeti egységként megszűnik a rendszer része lenni, akkor sem a tőkeszámlán, sem a pénzügyi számlán nem kell tranzakciót rögzíteni. Ebben az esetben ezt a gazdasági folyamatot az eszközök egyéb volumenváltozása számlán kell elszámolni. 5.39 Ha a kormányzat egy rövid idő alatt végrehajtandó privatizációs folyamat részeként engedi el, vagy vállalja át egy állami vállalat adósságát, akkor az ellentételező tranzakció tulajdonosi követelésekkel kapcsolatos tranzakciónak (F.51) minősül a privatizációs bevételek teljes összegéig. Más szóval úgy tekintendő, hogy a kormányzat az állami vállalat adósságának elengedésével vagy átvállalásával ideiglenesen megnöveli a vállalatban lévő tőkéjét. A privatizáció annyit jelent, hogy az állam a tulajdonosi követelések értékesítésével lemond az adott vállalat feletti ellenőrzéséről. Egy ilyen adósságelengedés vagy -átvállalás az állami vállalat saját tőkéjének növekedéséhez vezet, részvénykibocsátás hiányában is. 5.40 A rossz követelések leírása a hitelezők által, illetve valamely kötelezettség adós általi egyoldalú felmondása, azaz az adósság megtagadása nem tartozik a tranzakciók körébe, mivel nem járnak szervezeti egységek között közös megállapodás alapján HU 9 HU
létrejövő interakcióval. A rossz követelések hitelezők általi leírását az eszközök egyéb volumenváltozása számlán kell elszámolni. Tulajdonosi jövedelmet tartalmazó pénzügyi tranzakció mint ellentételező tranzakció 5.41 Egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója lehet tulajdonosi jövedelem. 5.42 A kamatot (D.41) az adós fizeti a hitelezőnek bizonyos, a következő kategóriába tartozó pénzügyi követelések után: monetáris arany és különleges lehívási jogok, készpénz és betétek (AF.2), hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3), kölcsön (AF.4) és az egyéb követelések / tartozások (AF.8). 5.43 A kamatot úgy kell kezelni, mint ami a fennálló tőketartozás időszaka alatt folyamatosan halmozódik a hitelező számára a fennálló tőke összege után. Valamely kamattétel (D.41) ellentételező tranzakciója egy olyan pénzügyi tranzakció, amely a hitelező részéről pénzügyi követelést támaszt az adóssal szemben. A kamat felhalmozását a pénzügyi számlán ahhoz a pénzügyi eszközhöz könyvelik le, amelyikhez tartozik. Ennek a pénzügyi tranzakciónak a hatása a kamat újrabefektetése. A tényleges kamatfizetést nem kamatként kell elszámolni (D.41), hanem olyan készpénzben és betétekben végzett tranzakcióként (F.2), amellyel szemben a szóban forgó eszköz visszafizetése áll. 5.44 Ha a felhalmozott kamatot nem fizetik meg a lejárat időpontjában, akkor kamathátralék keletkezik. Mivel a felhalmozott kamat elszámolásra került, a kamathátralék nem változtatja meg a pénzügyi eszközök és kötelezettségek teljes összegét. 5.45 A vállalkozói jövedelem magába foglalja az osztalékokat (D.421), a tulajdonosok jövedelemkivonását kvázivállalatokból (D.422), a közvetlen külföldi tőkebefektetések újra befektetett jövedelmét (D.43) és a hazai vállalatok visszatartott jövedelmét. Újrabefektetett jövedelmek estében az ellentételező pénzügyi tranzakció hatása az, hogy a tulajdonosi jövedelmet visszaforgatják a közvetlen tőkebefektetéssel működő vállalatba. 5.46 Az osztalékok elszámolása befektetésből származó jövedelemként abban az időpontban történik meg, amikor a részvényeket osztalékszelvény nélkül kezdik jegyezni. Ugyanez vonatkozik a kvázi vállalatokból történő jövedelemkivonásokra is. Eltérő elszámolásra kerül sor az olyan rendkívül magas osztalékok vagy nagy kivonások esetében, amelyek a vállalat tulajdonosai részére történő elosztásra rendelkezésre álló jövedelem összege tekintetében nincsenek összhangban a közelmúltra vonatkozó tapasztalatokkal. Az ilyen túlzott osztalékkifizetést nem befektetésből származó jövedelemként, hanem pénzügyi számlán nyilvántartott tőkekivonásként számolják el. 5.47 A befektetési alapok által kapott tulajdonosi jövedelmet, kivonva belőle az igazgatási költségek egy részét, amennyiben az a részvényeseket terhelő részét,akkor is a befektetési jegy tulajdonosokat megillető tulajdonosi jövedelmek között számolják el, ha ténylegesen nem kerülnek felosztásra és a pénzügyi számlán a befektetési jegyek és egységek tételeknél ellentételezik. Ennek az a hatása, hogy a részvényeseknek járó, de fel nem osztott jövedelmet az alap újrabefektetett jövedelmeként kezelik. HU 10 HU
5.48 A biztosítottak befektetési jövedelmét a (D.44), a nyugdíjjogosultak és a befektetési jegyek tulajdonosai részére számolják el. A biztosító társaság, a nyugdíjpénztár vagy a befektetési alap által ténylegesen felosztott összegtől függetlenül a biztosítóintézet, a pénztár vagy az alap által felvett, befektetésből származó jövedelem-kifizetések teljes összege a biztosítottak vagy a részvénytulajdonosok részére felosztott összegként jelenik meg. A ténylegesen fel nem osztott összeg elszámolása a pénzügyi számlán történik, újrabefektetésként. Az elszámolás időpontja 5.49 A pénzügyi tranzakciókat és a nekik megfelelő ellentételező tranzakciókat ugyanabban az időpontban számolják el. 5.50 Ha egy pénzügyi tranzakció ellentételező művelete nem pénzügyi művelet, akkor mindkét tranzakciót azzal az időponttal kell elszámolni, amikor a nem pénzügyi tranzakcióra sor kerül. Ha például termékek vagy szolgáltatások értékesítése nyomán kereskedelmi hitel keletkezik, akkor ezt a pénzügyi tranzakciót azzal az időponttal kell elszámolni, amikor a tételek a vonatkozó, nem pénzügyi számlára kerülnek, amikor a termék tulajdonjoga átszáll, vagy amikor a szolgáltatást nyújtják. 5.51 Ha egy pénzügyi tranzakció ellentételező tranzakciója pénzügyi tranzakció, akkor három lehetőség állhat fenn: a) ha mindkét pénzügyi tranzakciót pénzbeni vagy más fizetési eszköz útján foganatosítják: elszámolásukra az első fizetés időpontjában kerül sor; b) ha a két pénzügyi tranzakció közül csak az egyik történik készpénzfizetéssel vagy más fizetési eszköz útján: elszámolásukra a fizetés időpontjában kerül sor; és c) ha a két pénzügyi tranzakció közül egyik sem készpénzfizetéssel vagy más fizetési eszköz útján történik: elszámolásukra az első pénzügyi tranzakció bekövetkezésének időpontjában kerül sor. Kitől-kinek pénzügyi számla 5.52 A kitől-kinek pénzügyi számla vagy az adós/hitelező szerint részletezett pénzügyi számla a nem konszolidált pénzügyi számlának egy kibővített változata. Ez három dimenzióban mutatja be a pénzügyi tranzakciókat, jelölvén a tranzakcióban részt vevő mindkét felet, továbbá a tranzakció során alkalmazott pénzügyi eszköz fajtáját. Ez a bemutatás információkkal szolgál az adós-hitelezői kapcsolatrendszerről és összhangban van a kitől-kinek pénzügyi mérleggel. Nem szolgáltat információkat azokról a szervezeti egységekről, amelyek részére a pénzügyi eszközök értékesítésre kerültek, vagy amelyektől a pénzügyi eszközöket vásárolták. Ugyanez vonatkozik a kötelezettségek terén végzett vonatkozó tranzakciókra is. A kitől-kinek pénzügyi számlát tőkeáramlási mátrixnak is nevezik. 5.53 A négyszeres elszámolás elve alapján a kitől-kinek pénzügyi számlának három dimenziója van: a pénzügyi eszköz kategóriája, az adós szektora és a hitelező szektora. A kitől-kinek pénzügyi számla olyan háromdimenziós táblákat igényel, amelyek pénzügyi eszköz, adós és hitelező szerinti bontást tartalmaznak. Az ilyen HU 11 HU
táblák a pénzügyi tranzakciók adós szektorok és hitelező szektorok szerinti keresztosztályozását mutatják (lásd: 5.1 tábla). 5.54 A pénzügyi eszközök kategóriájában a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok táblája azt mutatja, hogy a tárgyidőszakban a tranzakciók eredményeképpen a háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények (275) által megszerzett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az eladások levonásával nem pénzügyi vállalatokkal szembeni (65), pénzügyi vállalatokkal szembeni (43), kormányzattal szembeni (124) és a külfölddel szembeni (43) követeléseket jelenítenek meg. A tábla azt is mutatja, hogy a tárgyidőszakban végzett tranzakciók eredményeképpen a nem pénzügyi vállalatoknál, a visszavásárlások levonásával 147, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír formájában megvalósuló kötelezettség merült fel: az ebben a formában teljesítendő kötelezettségeik közül a más nem pénzügyi vállalatokkal szembeni kötelezettségeik harminccal, a pénzügyi vállalatokkal szembeniek huszonhárommal, kormányzattal szembeni kötelezettségeik öttel, a háztarásokkal és nonprofit intézményekkel szembeniek hatvanöttel, a külfölddel szemben teljesítendők huszonnéggyel nőttek. A háztartások és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények nem bocsátottak ki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat. A külföld konszolidált bemutatása miatt nem jelennek meg a táblában a nem rezidens szervezeti egységek között tranzakciók. Hasonló táblák állíthatók össze az összes pénzügyi eszközök kategóriához. 5.1. tábla: Kitől-kinek pénzügyi számla hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében Adós szektor Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nettó kibocsátása Hitelező szektor Nem pénzügyi vállalatok Pénzügyi vállalatok Kormányz at Háztartások és háztartásokat segítő nonprofit intézmények Nemzetga zdaság Külföld Össz esen Nem vállalatok pénzügyi 30 11 67 108 34 142 Pénzügyi vállalatok 23 22 25 70 12 82 Hitelviszo nyt megtestesí tő értékpapír ok nettó beszerzése Kormányzat 5 2 6 13 19 32 Háztartások és 65 43 124 232 43 275 háztartásokat segítő nonprofit intézmények Nemzetgazdaság 123 78 222 423 108 531 Külföld 24 28 54 106 106 Összesen 147 106 276 529 108 637 5.55 A kiktől-kinek pénzügyi számla lehetővé teszi annak elemzését, hogy ki kit, milyen összeggel és milyen pénzügyi eszközzel finanszíroz. Választ ad olyan kérdésekre, mint például a következők: a) Melyek az egyes intézményi szektorok által beszerzett nettó pénzügyi eszközök vagy a szektoroknál felmerült nettó kötelezettségek ellentételező szektorai? HU 12 HU
b) Melyek azok a vállalatok, amelyek finanszírozásában részt vesz a kormányzati szektor? c) Milyen összegben szereznek (az eladások levonásával) a rezidens szektorok és a külföld a kormányzat, a pénzügyi vagy a nem pénzügyi vállalatok és a külföld által kibocsátott (a visszavásárlások levonásával), hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat? PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK RÉSZLETES OSZTÁLYOZÁSA KATEGÓRIÁK SZERINT Az alábbi meghatározások és leírások a pénzügyi eszközökre vonatkoznak. A tranzakciók elszámolását az F kód jelzi. Az eszköz vagy kötelezettség állományának szintjét vagy pozícióját az elszámolásnál az AF kód jelöli. Monetáris arany és különleges lehívási jogok (F.1) 5.56 A monetáris arany és különleges lehívási jogok (SDR) (F.1) kategóriába két alkategória tartozik: a) a monetáris arany (F.11); és b) a különleges lehívási jogok (SDR) (F.12). Monetáris arany (F.11) 5.57 A monetáris arany olyan arany, amelyekre a monetáris hatóságok formálnak jogot, és amelyeket tartalékeszközökként tartanak. Magába foglalja az aranyrudakat és a nem rezidenseknél elhelyezett nem allokált aranyszámlákat, amelyek aranyra szóló követelést jelentenek. 5.58 A monetáris hatóságok közé a központi bank és azok a kormányzati intézmények tartoznak, amelyek olyan műveleteket hajtanak végre, melyek rendszerint a központi bankhoz vannak rendelve. Ilyen műveletek többek között a pénzkibocsátás, a tartalékok képzése és kezelése, valamint a valutastabilizációs alapok működtetése. 5.59 A monetáris hatóságok tényleges ellenőrzési hatálya alatt állni azt jelenti, hogy: a) a rezidens egységek ezekkel a követelésekkel kapcsolatban csak a monetáris hatóságok által meghatározott feltételek vagy a monetáris hatóságok kifejezett jóváhagyása alapján végezhetnek tranzakciókat nem rezidens intézményekkel; valamint b) a monetáris hatóságok, ha igény merül fel, hozzáférhetnek a nem rezidens intézményekkel szembeni követelésekhez a fizetési mérleg finanszírozásának és egyéb, kapcsolódó célok teljesítése érdekében; valamint c) egy korábbi jogszabály vagy egy jogilag kötelező megállapodás megerősíti a rezidens megbízotti szerepét. HU 13 HU
5.60 A monetáris arany vagy a tartalékeszközök között található, vagy nemzetközi pénzügyi szervezetek birtokában van. A következők alkotják: a) aranyrudak (beleértve az allokált aranyszámlákon tartott monetáris aranyat is); és b) nem rezidenseknél elhelyezett nem allokált aranyszámlák. 5.61 A monetáris arany részét képező aranyrúd az egyetlen olyan pénzügyi eszköz, amelynek nincs ellentételező kötelezettsége. Legalább 995/1000 tisztaságú érmék, öntvények vagy rudak alkotják. A nem tartalékeszközként tartott aranyrúd nem pénzügyi eszköz, és a nem monetáris aranyhoz tartozik. 5.62 Az allokált aranyszámlák egy meghatározott darab arany felett biztosítanak tulajdonjogot. Az arany tulajdonjoga annál az egységnél marad, amely biztos őrizetbe adja azt. Ezek a számlák általában vásárlási, megőrzési és értékesítési lehetőségeket kínálnak. Tartalékeszközként történő tartás esetén az allokált aranyszámlák monetáris aranyként, ezáltal pénzügyi eszközként kerülnek besorolásra. Nem tartalékeszközként történő tartás esetén az allokált aranyszámlák egy áru, nevezetesen nem monetáris arany feletti tulajdonjogot képviselnek. 5.63 Az allokált aranyszámlákkal ellentétben a nem allokált aranyszámlák egy arany átadására szóló követelést testesítnek meg a számlakezelővel szemben. Tartalékeszközként történő tartás esetén a nem allokált aranyszámlák monetáris aranyként, ezáltal pénzügyi eszközként kerülnek besorolásra. A nem tartalékeszközként vezetett, nem allokált aranyszámlák betétként kerülnek besorolásra. 5.64 A monetáris arannyal kapcsolatos tranzakciók túlnyomó részét a monetáris aranynak a monetáris hatóságok közötti, vagy bizonyos nemzetközi pénzügyi intézmények közötti adásvétele képezi. Monetáris arannyal kapcsolatos tranzakciókat ezektől eltérő szervezeti egységek nem végezhetnek. A monetáris hatóságok pénzügyi számláin a monetáris arany vásárlását pénzügyi eszközök növekedéseként, eladását pedig pénzügyi eszközök csökkenéseként számolják el. Az ellentételező tételeket pénzügyi eszközök csökkenéseként, illetve pénzügyi eszközök növekedéseként számolják el a külföldnél. 5.65 Ha a monetáris hatóságok nem monetáris arannyal egészítik ki monetáris aranykészleteiket (például azáltal, hogy aranyat vesznek a piacon), vagy készleteikből monetáris aranyat szabadítanak fel nem monetáris célra (például azáltal, hogy aranyat adnak el a piacon), akkor az az arany monetizálásának illetve demonetizálásának tekintendő. Az arany monetizálása vagy demonetizálása nem keletkeztet tételeket a pénzügyi számlában, de keletkeztet tételeket az eszközök egyéb volumenváltozása számlán az eszközök és kötelezettségek osztályozásának változásaként, vagyis az aranynak mint értéktárgynak (AN.13) monetáris arannyá történő átminősítéseként. (AF.11) (6.22-6.24 pontok). Az arany demonetizálásakor a monetáris aranyat az értéktárgyak osztályába sorolják át. 5.66 Az aranyban kifejezett betéteket, kölcsönöket és értékpapírokat a monetáris aranytól eltérő pénzügyi eszközként kezelik és külföldi valutában megadott, hasonló pénzügyi eszközök megfelelő kategóriájába sorolják. Az arany swap-ügyletek az értékpapírvisszavásárlási megállapodások (repók) formái, amelyek vagy monetáris aranyat HU 14 HU
vagy nem monetáris aranyat foglalnak magukban. Az arany betétre történő átváltását jelentik azzal a megállapodással, hogy a tranzakciót egy megállapodás szerinti időpontban és aranyáron a jövőben visszafordítják. A visszaforduló tranzakciók elszámolásának általános gyakorlatát követve az arany átvevője nem számolja el az aranyat a mérlegében, míg az arany eladója nem veszi ki az aranyra vonatkozó tételt a mérlegéből. Az arany swap-ügyletek elszámolása mindkét fél részéről fedezeti biztosítékkal rendelkező kölcsönként történik, ahol a fedezeti biztosíték az arany. A monetáris arany swap-ügyletek monetáris hatóságok között vagy monetáris hatóságok és egyéb felek között jönnek létre; a nem-monetáris arany swap-ügyletek hasonló tranzakciók, de azokban nem vesznek részt monetáris hatóságok. 5.67 Az aranykölcsönök arany megadott időtartamra történő átadását jelentik. Más visszaforduló tranzakciókhoz hasonlóan az arany tulajdonjoga ebben az esetben is átszáll, de az aranyár-változás miatti kockázat és haszon a hitelnyújtónál marad. Az aranyat kölcsönzők gyakran harmadik felek részére történő eladásaik fedezetére használják fel ezeket a tranzakciókat az aranyhiány időszakaiban. Az arany használatáért az eredeti tulajdonos részére díjat kell fizetni, amely az alapul szolgáló eszköz értéke és a visszaforduló tranzakció időtartama függvényében kerül meghatározásra. 5.68 A monetáris arany egy pénzügyi eszköz; az aranykölcsön díja ennek megfelelően a pénzügyi eszköznek egy másik szervezeti egység számára történő rendelkezésére bocsátásáért járó fizetés. A monetárisarany-hitelekhez kapcsolódó díjak kamatként kezelendők. Az egyszerűsítés kedvéért egyezményesen ugyanez vonatkozik a nem monetáris arany kölcsönei után fizetett díjakra is. Különleges lehívási jogok (SDR) (F.12) 5.69 Különleges lehívási jogoknak számítanak azok a nemzetközi tartalékeszközök, amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hozott létre, és amelyet az IMF-tagok vehetnek igénybe meglevő tartalékeszközeinek kiegészítésére. 5.70 Az IMF Különleges Lehívási Jogok Osztálya kezeli a tartalékeszközöket a különleges lehívási jogoknak az IMF tagországai és bizonyos nemzetközi ügynökségek (együttes megnevezésükön: a résztvevők) közötti elosztásával. 5.71 A különleges lehívási jogok elosztás útján történő létrehozása, valamint visszavonás útján történő megszűnése tranzakciónak számít. A különleges lehívási jogok felosztása bruttó tételként egy adott eszköz beszerzéseként kerül elszámolásra az egyes résztvevők monetáris hatóságainak pénzügyi számláiban, a külföld esetében pedig kötelezettség keletkezéseként. 5.72 Különleges lehívási jogokkal kizárólag hivatalos egységek, azaz központi bankok és egyes nemzetközi ügynökségek rendelkeznek; ezek a jogok a résztvevők és az egyéb hivatalos egységek között átruházhatók. A különleges lehívási jogok valamennyi tulajdonos számára szavatolt és feltétel nélküli jogot biztosítanak arra, hogy egyéb tartalékeszközökhöz, különösen külföldi fizetőeszközökhöz jussanak más IMFtagoktól. HU 15 HU
5.73 A különleges lehívási jogok olyan eszközök, amelyekhez kötelezettségek társulnak, de az eszközök nem az IMF-fel, hanem a résztvevőkkel szembeni együttes követeléseket jelentik. Egy résztvevő SDR-készletének egy részét vagy akár egészét is eladhatja egy másik résztvevőnek más tartalékeszközökért, különösen külföldi fizetőeszközökért cserébe. Készpénz és betétek (F.2) 5.74 Készpénz és betétek alatt a nemzeti és külföldi valutában forgalomban lévő készpénz és betétek értendők. 5.75 A pénzügyi tranzakcióknak három alkategóriája létezik: Készpénz (F.21) a) Készpénz (F.21); b) Folyószámlabetétek (F.22); és c) Egyéb betétek (F.29). 5.76 Készpénznek nevezzük a monetáris hatóságok által kibocsátott vagy engedélyezett bankjegyeket és pénzérméket. 5.77 A készpénzhez tartoznak a következők: a) a rezidens monetáris hatóságok által nemzeti fizetőeszközként kibocsátott, forgalomban lévő, rezidens és nem-rezidens személyek által birtokolt bankjegyek és pénzérmék; és b) a nem rezidens monetáris hatóságok által külföldi fizetőeszközként kibocsátott, forgalomban lévő, és rezidens személyek által birtokolt bankjegyek és pénzérmék. 5.78 Nem tartoznak a készpénz közé: a) a forgalomban nem lévő bankjegyek és pénzérmék, például a központi banki saját bankjegykészletei vagy a biztonsági bankjegytartalékok; és b) az általános fizetőeszközként nem használt emlékérmék. Ezek értéktárgyként kerülnek besorolásra. 5.2. mező: Az eurórendszer által kibocsátott fizetőeszköz B.5.2.1. Az eurórendszer által kibocsátott euróbankjegyek és -pénzérmék az euróövezetbe tartozó EU-tagállamok hazai fizetőeszközei. Bár hazai fizetőeszközként kezeljük őket, az euró készpénznek az egyes résztvevő tagállamok rezidensei birtokában lévő állománya a rezidens nemzeti központi bank kötelezettségének minősül, de kizárólag képzett részesedésének mértékéig a teljes kibocsátásban, az EKB-tőkében való részesedése alapján. Ennek HU 16 HU
következményeként nemzeti szempontból az euróövezetben a rezidensek hazai készpénzállományának egy része nem rezidensekkel szembeni pénzügyi követelés lehet. B5.2.2. Az eurórendszer által kibocsátott készpénz bankjegyeket és pénzérméket foglal magába. A bankjegyeket az eurórendszer bocsátja ki, a pénzérméket az euróövezethez tartozó központi kormányzatok, bár azokat megállapodás szerint a nemzeti központi bankok kötelezettségeiként kezelik, amelyek ennek ellentételezéseként a kormányzattal szemben képzett követeléssel bírnak. Az euró bankjegyeket és pénzérméket az euróövezet rezidensei vagy az euróövezet nem-rezidensei birtokolhatják. Betétek ((F.22) és (F.29)) 5.79 A betétek szabványosított, nem átruházható, a tömegesen megkötött szerződések, amelyeket betétgyűjtő vállalatok, illetve bizonyos esetekben a központi kormányzat kínál adósként, lehetővé téve a hitelezők számára bizonyos tőkeösszeg elhelyezését majd későbbi kivonását. Betétek esetében rendszerint az adós a teljes tőkeösszeget visszatéríti a befektetőnek. Folyószámlabetétek (F.22) 5.80 A folyószámla betétek olyan betétek, amelyek bemutatáskor névértéken készpénzre válthatók, és szankciók vagy korlátozások nélkül közvetlenül felhasználhatók csekkel, bankcsekkel, csekkutalvánnyal, közvetlen megterheléssel/jóváírással vagy más közvetlen fizetési lehetőséggel történő fizetéshez. 5.81 A folyószámlabetétek főleg rezidens betétgyűjtő vállalatok, bizonyos esetekben a központi kormányzat vagy nem rezidens szervezeti egységek kötelezettségeit jelentik. A folyószámlabetétek közé sorolandók: a) a monetáris intézmények közötti bankközi pozíciók; b) a betétgyűjtő vállalatok által a számukra kötelezően előírt tartalékösszegen felül a központi bankban tartott betétek, amelyet előzetes értesítés és korlátozás nélkül felhasználhatnak; c) azok a betétek, amelyek a monetáris intézményeknél keletkeznek a központi bankkal szemben monetáris aranyat nem érintő, nem allokált aranyszámlák formájában, továbbá más megfelelő betétek nemesfém-számlák formájában; d) a devizabetétek swap-ügyletek keretében; valamint e) az IMF-nél lévő tartalékpozíció, amely a reserve tranche -t képzi, vagyis azok az SDR- vagy devizaösszegek, amelyeket egy tagország rövid időn belül lehívhat az IMF-től, valamint az IMF-fel szembeni más olyan követelések, amelyek azonnal a tagországok rendelkezésére állnak, beleértve az ország IMF részére adott hitelnyújtását is az általános hitelegyezmény (GAB) és az új hitelegyezmény (NAB) alapján. HU 17 HU
5.82 A folyószámlabetétekhez folyószámlahitelek is kapcsolódhatnak. Ha a számláról túlköltenek, akkor az egyenleg nullára történő csökkenését egy betét kivonásaként, a folyószámlahitel összegét pedig kölcsönnyújtásként kell figyelembe venni. 5.83 Valamennyi rezidens szektor és a külföld birtokában lehetnek folyószámlabetétek. 5.84 A folyószámlabetétek valautanem szerint hazai valutában vagy külföldi valutában vezetett folyószámlabetétek lehetnek. Egyéb betétek (F.29) 5.85 Az egyéb betétek a folyószámlabetétektől eltérő betétek. Az egyéb betétek nem használhatók fel fizetőeszközként, kivéve a lejáratkor vagy egy megállapodás tárgyát képező felmondási idő után, illetve nem válthatók készpénzre vagy folyószámlabetétekre valamilyen jelentős korlátozás vagy szankció nélkül. 5.86 Az egyéb betétek a következőket foglalja magába: a) lekötött betétek, amelyek nem válnak azonnal szabadon felhasználhatóvá, hanem csak a megállapodott lejáratkor. Határozott időre vannak lekötve vagy a betétek felmondásakor válthatók vissza. Ide tartoznak a betétgyűjtő vállalatok által kötelező tartalékként a központi banknál elhelyezett betétek is, amennyiben a betétesek nem tudják felmondás vagy korlátozás nélkül felhasználni azokat; b) takarékbetétek, takarékbetétkönyvek, át nem ruházható takarékkönyvek, illetve át nem ruházható letéti jegyek; c) valamilyen megtakarítási rendszer vagy szerződés révén keletkező betétek. Az ilyen betétek gyakran azt a kötelezettséget róják a betétesre, hogy adott ideig rendszeresen végezzen befizetést és a befizetett tőke, valamint annak esedékes kamata csak egy meghatározott időtartam elteltével válik hozzáférhetővé. Ezeket a betéteket esetenként a megtakarítási időszak végén lakásvásárlás, vagy lakásépítés céljára nyújtott kölcsönökkel kombinálják, amelyek összege arányban áll a felhalmozott betétösszeggel; d) takarék- és hitelszövetkezetek, lakástakarék-pénztárak és hasonló intézmények által kiállított és esetenként részvénynek is nevezett letéti tanúsítvány, amely jogilag vagy gyakorlatilag bemutatáskor, vagy viszonylag rövid időn belül visszaváltható, de másra át nem ruházható; e) a pénzügyi derivatívákkal összefüggő visszafizetendő margin-számlák, amelyek a monetáris intézmények kötelezettségeit jelentik; f) rövid lejáratú visszavásárlási megállapodások (repók), amelyek a monetáris pénzügyi intézmények kötelezettségeit képezik; valamint g) az IMF-fel szemben fennálló devizatartalékok részét képező és kölcsönökkel alá nem támasztott pénzügyi követelések; ezek az IMF Általános Források Számláján a Valutaalap által biztosított hitel igénybevételéből származnak; ez a HU 18 HU
tétel egy-egy tagállamnak az IMF-nél elhelyezett, visszavásárlási kötelezettség alá tartozó saját fizetőeszközének mennyiségét jelzi. 5.87 Az egyéb betétek nem foglalják magukba sem az átruházható letéti jegyeket, sem az átruházható takarékjegyeket. Ezeket a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) közé sorolják. 5.88 Az egyéb betétek valutanem szerint hazai valutában vagy külföldi valutában vezetett egyéb betétek lehetnek. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.3) 5.89 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az adósság tényét tanúsító forgatható pénzügyi eszközök. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok legfontosabb jellemzői 5.90 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok az alábbi jellemző tulajdonságokkal jellemezhetők: a) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának időpontja; b) a kibocsátási ár, amelyen a befektetők megvásárolják a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat azok első kibocsátásakor; c) a visszavásárlás vagy a lejárat időpontja, amikor a tőke szerződésben meghatározott utolsó visszafizetése esedékes; d) visszavásárlási ár vagy névérték, amely a kibocsátó által a lejáratkor a tulajdonos részére fizetendő összeg; e) eredeti futamidő, amely a kibocsátás időpontja és a szerződésben meghatározott utolsó fizetés közötti időtartam; f) hátralévő vagy maradék futamidő, amely a referencia-időpont és a szerződésben meghatározott utolsó fizetés közötti időtartam; g) szelvénykamatláb, amelyet a kibocsátó fizet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak, a szelvénykamat lehet rögzített a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír teljes élettartamára vagy az infláció, a kamatlábak vagy az eszközárak változása szerint változhat. A rövid lejáratú értékpapírok és a kamatszelvény nélküli hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok azonban nem kínálnak szelvénykamatot. h) szelvénydátum, amikor a kibocsátó kifizeti a kamatszelvényre járó kamatot az értékpapírok tulajdonosainak; i) a kibocsátási ár, a visszavásárlási ár és a szelvénykamatláb nemzeti fizetőeszközben vagy külföldi fizetőeszközben állapítható meg (vagy fizethető ki); valamint HU 19 HU
j) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hitelminősítése, amely az egyes hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátások hitelképességét értékeli. A minősítési kategóriákat elismert ügynökségek határozzák meg. A lejárat napja (a fenti c) kategória) egybeeshet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír részvényre történő átváltásával. Ebben az összefüggésben az átválthatóság azt jelenti, hogy a tulajdonos a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt a kibocsátó törzsrészvényére válthatja át. A kicserélhetőség azt jelenti, hogy a tulajdonos a kibocsátótól eltérő vállalat részvényeire válthatja át a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt. A meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező lejárat nélküli értékpapírokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kell sorolni. 5.91 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kategória olyan pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket tartalmaz, amelyek különböző osztályozások szerint írhatók le a lejárat, a tulajdonos és a kibocsátó szektor és alszektor, a valutanem és a kamatláb típusa szerint. Az eredeti lejárati idő és a valutanem szerinti osztályozás 5.92 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatban végzett tranzakciók az eredeti lejárati idő szerint két alkategóriára bonthatók: a) rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.31); valamint b) hosszú lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.32). 5.93 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nemzeti valutában vagy külföldi valutában fejezhetők ki. A különböző külföldi valutákban kifejezett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok további bontása is lehetséges, és az egyes külföldi valutáknak egy adott gazdaság szempontjából felmerülő viszonylagos fontosságától függően változik. 5.94 A tőke és a kamatszelvény tekintetében adott külföldi valutához kapcsolódó, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat úgy soroljuk be, mintha abban az adott külföldi valutában kerültek volna kifejezésre. A kamatláb típusa szerinti osztályozás 5.95 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok a kamatláb típusa szerint is osztályozhatók. A rendszer a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok három csoportját különbözteti meg, ezek: a) Fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; b) Változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok; valamint c) Vegyes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 5.96 A fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok a következőkre terjednek ki: HU 20 HU