Talajfauna II Talajökológia
Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak Subphylum: Chelicerata - Csáprágósok Classis: Arachnida - Pókszabásúak Ordo: Araneae - Pókok
Ordo: Araneae - Pókok A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel (fejtor- és potroh), négy pár járólábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak Generalista predátorként elsősorban a talajlakó ízeltlábúak populációinak szabályozásában á áb vesznek részt.
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók Mind a nőstény mind a hím 11-12 mm Barnásvörös színű Fej két oldalán egy-egy, a tori részen 3-3 sötétbarna sugár alakú sáv Potroh sötét középvonala szintén Csáprágók alapízén kitinfogakból álló ásásra szolgáló képződmény van Talajba ásott járatokban amelyek gyakran elágaznak él, Ezek falát nyállal és talajszemcsékkel szilárdítják meg és fonallal kibélelik
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók Járat nyílását csapóajtó zárja, amely sarokpánttal fel-le csapható és növényi maradványokkal álcázza Éjszaka aktív, nappalt a tárnában tölti Csak a hímek és a fiatalok kóborolnak k Tavasszal és ősszel is párzanak Nyáron nyugalomba vonul, ilyenkor leszövi a tárna ajtaját Középhegységek déli oldalainak sziklagyepjeiben, lejtőssztyeppjeiben és bokorerdeiben él Szubmediterrán faunaelem
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók Legnagyobb egyedszámban a Villányi-hegységben él, de Budapest környékén sem ritka A hegylábi löszös talajú területeket kedveli VÉDETT!
Atypus affinis - Tölgyes torzpók Európában és a Kárpát medencében ez a leggyakoribb torzpókfaj Meleg tölgyesek, bokorerdőkés ljtő lejtőssztyeppekt pókja A középhegységek déli oldalainak felmelegedő élőhelyein szinte bárhol előfordulhat Csak a hímek hagyják el a lakócsövet
Atypus affinis - Tölgyes torzpók A párkeresés éjszaka zajlik Kolóniaképzők Kedvező élőhelyeken a példányszám elérheti négyzetméterenként akár a 10- et is VÉDETT!
Dysdera crocota Sárgás fojtópók Nősténye 11-17 mm, hímje 9-13 mm Fejtora élénk vörösesbarna, potroha selymesen fénylő szürke Csáprágója nagyméretű Hazánkban általánosan elterjedt Sík- és dombvidéken egyaránt előfordul Ml Melegigényes ié fj faj, így kd kedveli a felhagyott kőbányákat, szőlőhegyeket Eurázsiai elterjedésű, de széthurcolással más földrészeken is megjelent
Pardosa alacris - Sárgafoltos gyászfarkaspók 5-7 mm nagyságú áú Fejtorának középsávja széles és világos ezüstössárga A potroh felszíne apró világosabb foltokat visel A hazai erdők leggyakoribb farkaspókja A nyílt száraz, valamint kifejezetten nedves napos élőhelyeket kerüli
Pardosa agrestis - Pusztai farkaspók 4,5-6 mm nagyságú Az egész állat enyhén zöldesvagy sárgásbarna Fejtorának világos középsávja elől, a szemek mögötti területen a legszélesebb Pt Potrohának középvonalában egy páratlan majd páros foltokból álló mintázat ismerhető fel Lábai sárgásbarnák, feltűnő gyűrűzöttséget nem mutatnak Természetes élőhelyei a nyílt szikes puszták, ahol karakterfajnak számít
Pardosa agrestis - Pusztai farkaspók A szántóföldek jelentik a második otthonát, melyet példátlan l egyedszámmal népesít be Egyéves szántóföldi kultúrákban a talajon élő teljes pókegyüttes 40%-át ez az egy faj teszi ki
Pardosa amentata - Parti farkaspók 5-7 mm nagyságú Alapszíne sötétbarna A fejtor középsávja széles, középen befűződik, oldalsávja szaggatott A barna potroh hátulsó felének két oldalán lá kis méretű sárga foltokat visel Lábai sötéten gyűrűzöttek Elsősorban a nedves talajú üde területeket kedveli
Pardosa amentata - Parti farkaspók Láp- és mocsárréteken, üde kaszálókon, árterek nyílt vagy mérsékelten árnyékolt részein tömegesen fordul elő Agrárterületeken is jelen van
Geolycosa vultuosa - Pokoli cselőpók Nősténye 30-35, hímje 18-25 mm Nagy testű, sötét színezetű farkaspók A nőstény egész testének alapszíne szürkésfekete A potroh elülső harmadában egy vaskos nyílhegyre hasonlító fekete foltot visel Az ivarérett hímek színezete általában hamuszürke, mintázatuk kontúrosabb A potroh hasi oldala fekete A lábak térdízülete alul sárga
Geolycosa vultuosa - Pokoli cselőpók A Kárpát-medencében alföldi és középhegységi területeken egyaránt elterjedt A gyér növényzetű öé ű napos és száraz élőhelyeket kedvelő faj A talajba függőleges tárnákat épít A szikesektől a mély talajú középhegységi gyepekig számos helyen élhet A legelőket, sőt az ember taposása általl fl felnyílott, bolygatott gyepeket is tömegesen lakja
Lycosa singoriensis - Szongáriai cselőpók Nősténye 35-45, hímje 20-2525 mm A Kárpát-medence legnagyobb pókfaja A fejtor és a potroh alapszíne szürkésbarna A fejtor színűek sugárvonalai sötét A potroh háti oldalán egy sor harántvonalakból álló mintázat található Potroh hasi oldala fekete színű Lábak térdeinek alsó felszíne fekete Élőhelyei elsődlegesen a szikes puszták (szikpadkákat különösen kedveli)
Lycosa singoriensis - Szongáriai cselőpók Másodlagos élőhelyei a gyérnövényzetű gyepek esetleg meddőhányók Függőleges tárnái fél méternél is mélyebbek lehetnek Legalább 3 évig fejlődik Keleti faj, nyugati elterjedési határa a Fertő-tó menti szikesek Nászidőszakba a kóborló hímek nagy területeket járnak be Alkalmanként lakott területekre is betelepülhetnek VÉDETT!
Trochosa terricola Földi farkaspók Nősténye 10-14 mm, hímje 9-10 mm Közepes nagyságú, áú zömök ök alkatú farkaspók Alapszínezete ete vörösesbarna A fejtor széles középsávval és keskeny oldalsávval rendelkezik Országszerte gyakori, a szélsőségesen száraz, nedves vagy napsütötte élőhelyek kivételével szinte mindenütt előfordul Városi parkokban, kiskertekben, agrárterületeken, de kaszálóréteken is jellemző
Arctosa perita Tarka farkaspók Nősténye 8-9 mm, hímje 7-8 mm Élénksárga, rozsdavörös, drapp és fekete foltokból álló mintázat figyelhető meg rajta A fejtor egyszínű, világossárgától, mély barnáig változhat A potroh alapszíne halványsárga, ez viseli a rozsdabarna, élénk sárga, fekete foltokat Tárnázó életmódú faj, amely a nyílt homokfelszínekhez kötődik
Arctosa perita Tarka farkaspók Éjszakai aktivitású A telet is a homokban vészeli át Főleg a Duna-Tisza közi ő eg a u a sa ö homokpuszták lakója
Eresus cinnaberinus - Bikapók A hímek 8-11, a nőstények 15-20 mm nagyságúak A hím fejtora fekete, potrohának cinóbervörös, amelyen 4 fekete színű fehéren szegélyezett folt található Fekete lábain fehér szőrgyűrűkető ű űk visel Anőstény egyszínű fekete Szeptember elejére ljé válnak ivaréretté A nőstény fonallal bélelt üregben lakik, amelynek bejáratánál tölcsér alakú háló, e fölött pedig ívben kifeszített fogóháló van
Eresus cinnaberinus - Bikapók Főleg bogarakat fogyasztanak Ivaréretten tll telelnekát Főként domb és hegyvidéki lösz-, dolomit-, és mészkősziklagyepekben, valamint homokpusztagyepekben kb élnek, a zárt erdőket kerülik Szigetszerű előfordulású
Aphantaulax trifasciata Háromfoltos Nősténye 10-14, hímje 8-10 mm Csillogóan fekete alapszínezetű Fejtorának széles középsávja és potrohának foltjai krétafehérek Potrohán három, néha öt fehér foltot visel Afejtor után egy övszerű folt figyelhető meg A lábak töve fekete, a többi része világos bordó kövipók
Aphantaulax trifasciata Háromfoltos kövipók Sá Száraz ésmeleg homokos területek jellemző pókja Nappali aktivitású Duna-Tisza közének homokpusztáin és középhegységek dolomit sziklagyepjeiben fordul elő
Berlandina cinerea Szürkefoltos kövipók Nősténye 7-8, hímje 6-7 mm Alapszíne világos szürkésbarna Fejtorán és potrohán jll jellegzetes fkt fekete fltkból foltokból álló mintázat van Száraz, homoki gyepek tipikus talajlakó pókja Éjszakai életmódú
Drassodes lapidosus - Barna kövipók Nősténye 9-14, hímje 7-12 mm Fejtora vörösesbarna és mintázatmentes Lábainak színezete hasonló, csak világosabb Potroha selymesen fénylő barna Lábai hosszúak Köves-sziklás helyeken él, ahol a kövek alá be tud húzódni A nappalt itt tölti zsákszerű fehér szövedékében é A köveknek döntő szerepe van az élőhelyl mikroklímájának klí k szabályozásában
Drassodes lapidosus - Barna kövipók Csak éjszaka vadászik A dolomitsziklagyepektől az alhavasi kőgörgetegig előfordul A kövek hőtartályokként hatnak az alattuk lévő üregekre Ez kiegyenlíti a talajfelszín hőmérséklet és páratartalom ingadozásait Lombos erdeinkben a vastag avartakaróban is megtalálható Itt az avarréteg biztosítja a kiegyenlített mikroklímát
5-6 mm nagyságú Színezete és mintázata a homokfelszínhez való alkalmazkodást mutatja Homoksárga alapszínezetű, sötétbarna és fehér szőrökből álló mintázat figyelhető meg rajta Kizárólag a nyílt homokfelszínű homokdűnéken él Mo-n főlegakiskunságban él Lakótárnát készít a homokban Yllenus horvathi Pannon dűne- ugrópók
Szárazföldi ászkák Crustacea: Isopoda: Oniscidea
Talajtani jelentőségük Rágásukkal felaprítják az elhalt nagyobb szerves növényi maradványokat. Ez tápcsatornájukon áthaladva csak kevéssé megváltozva (emésztve), mint ürülék kerülnek vissza a talajba. Ilyen állapotban már fl felaprózott, mikroszkopikus k méretű szerves struktúrákként a baktériumok könnyebben támadják és ásványosítjáká őket. t
Filogenetikai felosztás Diplochaeta Synochaeta Crinochaeta A különbség leginkább az ivarszervek és a légzőszerv felépítésében mutatkozik. Ez utóbbi a szárazföldi léthez való alkalmazkodásban játszik szerepet
Ökomorfológiai típusok Segítségével nagy vonalakban csoportosíthatjuk a szárazföldi ászkákat főbb alaktani jellemzőik és életmódjuk alapján. Futó típus Kapaszkodó Összegömbölyödő Tüskés forma Bújkáló Non-komformista
Futó típus: Jellemzők: - Hosszú lábak, amellyel gyors futásra képesek - viszonylag érzékenyek a kiszáradásra Példa: Ligidium hypnorum, Ligia oceanica
Kapaszkodó típus: Jellemzők: - Széles ovális és általában lapos test, amivel veszély esetén az aljzatra tapadnak. - Gyors mozgásra is képesek. Példa: Oniscus asellus
Összegömbölyödő típus: Jellemzők: - Erőteljes testfelépítés - vastag páncél - változatos mozgás (lomhától a fürgéig). - Általában jól tolerálják a kiszáradást, de vannak vizes élőhelyekhez kötődő fajok is. Példa: Armadillidium vulgare, és más Armadillidium fajok
Bújkáló típus: Jellemzők: - Nagyon kis testméret (2-5 mm), - rövid lábak, - vastag gpáncél dudorokkal - lassú mozgás. Kiszáradásra érzékeny fajok. Példa: Haplophthalmus p danicus
Non-komformisták : Jellemzők: - kis testméret (5-10 mm), - Rejtett életmód (barlangok, hangyabolyok) - Gyakran depigmentált és vak ászkák Példa: Platyarthrus hoffmannseggii
Hazai fajok Erdőkben jellemzőek: Kapaszkodók: - Protracheoniscus politus (barna erdei ászka) - Trachelipus ratzeburgii (lebenyes ászka) Gömbölyödők: - Armadillidium opacum (erdei gömbászka) Futók: - Ligidium hypnorum, L. germanicum (partiászkák) Bújkálók: - Haplophthalmus montivagus
Gyakoribb hazai fajok Lakott területek: Kapaszkodók: - Porcellio scaber (érdes pinceászka) Gömbölyödők: - Armadillidium vulgare (közönséges gömbászka) - Cylisticus convexus (közönséges álgömbászka) Futók: - Porcellionides pruinosus
Ordo: Coleoptera A Földön mintegy 350 ezer (más forrás szerint 400 ezer), a Kárpát-medencében pedig 6300 fajjal a rovarvilág legnépesebb rendje. Testük legnagyobb részét kitinképletek borítják. A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Jellemző rájuk a következő négy tulajdonság együttes megléte: -kétpár szárny, az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás, - előtoruk szabadon áll, a közép és utótoruk egymással és a potrohhal is összenőtt, -rágószájszervekkel rendelkeznek, - teljes átalakulással fejlődnek.
A bogarak talajtani jelentősége Táplálkozásuk szerint lehetnek: - ragadozók, növényevők, dög- ill. korhadékevők, némelyek táplálkozása csak a lárvakorra szorítkozik, mások kifejlett korban is esznek. Sok faj emberi szempontból is jelentős, pl. lehetnek erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), hasznosak a biológiai i i védekezésben é (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). Egy rét 0-3 cm-es rétegében 140 kifejlett bogarat és 910 lárvát, homokos szántóföldön 290 bogarat és 350 álcát számoltak össze m 2 -enként.
Familia: Carabidae - Futóbogarak Többnyire sötét színezetűek Futólábakkal és fonalas csáppal rendelkeznek Nedvességkedvelő, éjjel aktív állatok Jelentős részük ragadozó, de szép számmal vannak közöttük dögevők és növényevők is Általában a talajfelszínen, ritkábban a növényeken mozognak Csápjuk fonalas, a lábfejízek száma 5-5-5 Világszerte 30000 fajuk ismert, ebből hazánkban kb. 650 faj fordul elő A Carabinae alcsalád fajai általában nagyobb termetű, viszonylag karcsú testű és főként éjjel aktív bogarak, amelyek leginkább ragadozók és jellemző rájuk a testen kívüli emésztés.
Ezzel szemben a Harpalinae alcsalád képviselői között már szép számmal találkozhatunk vegyes táplálkozású vagy kizárólagosan növényevő fajokkal, amelyek akár mezőgazdasági károkat is okozhatnak
Táplálkozás Állati eredetű táplálék: Csiga, atkák, collembolák, lák földigiliszták, ili lepkehernyók, peték Növényi táplálék: Nektárium, pollen, magok, levelek, friss hajtások (Leguminosae, e, Compositae, Umbelliferae, e e, Caryophyllaceae
Cicindela hybrida öves Teste 12-15 mm Többnyire fémeszöld vagy bronzos színű, szárnyfedőin 3-3 3 jellegzetes fehér folt van Elterjedési területén a homokos talajú, nyílt térségeket részesíti előnyben Melegkedvelő, nappal aktív, ragadozó faj, kisebb rovarokkal táplálkozik Szintén ragadozó lárváik a talajban függőleges járatokat készítenek. homokfutrinka k
Cicindela campestris mezei 10-16 mm hosszú és testfelépítésében az előző fajhoz nagyon hasonló faj Alapszíne többnyire fémfényű ű fűzöld és a szárnyfedőkön 6-6, néha összefolyó sárgásfehér folt láthatótó Magyarországon főként domb-, és hegyvidéken fordul elő, ahol a kötött talajú réteken, tisztásokon esetenként elég gyakori A nyílt, homokos területeket általában kerüli Nappal jár vadászni és táplálékát a nála kisebb rovarok, hernyók képezik. homokfutrinka k
Calosoma sycophanta aranyos Nagytermetű, 24-30 mm Szárnyfedői színűek rezes-zöldeszöldes Domb-, és hegyvidéken, lombos erdőkben, elsősorban tölgyesekben él Nappali aktivitású A fákon, bokrokon lepkehernyókra vadászik Fő tápláléka a gyapjaslepke, az apácalepke, a tölgy búcsújárólepke és a bagolylepkék hernyói és bábjai bábrablóbló
Calosoma sycophanta aranyos bábrablóbló Hasznos állat, mely az Amerikai Egyesült Államokba betelepítve sikeresen tudta kontrolálni az oda Európából véletlenül behurcolt kártevő lepkék egyedszámát is Védett!
Calosoma inquisitor kis bábrabló Testnagysága 13-21 mm Gyakoribb, mint az aranyos bábrabló, s a tölgyeseken kívül elegyes lomberdőkben, parkokban, gyümölcsösökben is megjelenhet Nappal aktív Fő tápláléka a nagy téliaraszoló hernyói és bábjai.
Carabus coriaceus bőrfutrinka Testnagysága 34-4343 mm Közép-Európa legnagyobb termetű futóbogara Feketeszínű, szárnyfedőinek mintázata bőrszerű Főleg hegyvidéki, és erdei faj, amellyel többnyire az erdőszegélyekben tlálk találkozhatunk, ht k de kertekben és parkokban is megjelenhet Röpképtelen, szárnyfedői összenőttek, így leginkább a talajfelszínen, az avarban mozog Ragadozó faj, tápláléka csigák, bogarak, hernyók, és giliszták Védett!
Carabus violaceus keleti kékfutrinka Teste 25-35 mm hosszú Sötétkék színű, szárnyfedőjének és előhátának oldalszegélye ibolyás fényű Főleg domb- és hegyvidéken fordul elő, elsősorban erdei fj faj, amely az erdőtársulásokban nem válogat, a karsztbokorerdőkben k és a telepített fenyvesekben egyaránt megél, de nyíltabb helyeken is gyakori Kerüli a száraz élőhelyeket Ragadozó, főként csigákkal táplálkozik Védett!
Carabus intricatus lapos kékfutrinka Testhossza 26-35 mm Lapított testű állat, melynek szárnyfedő kék színűek, és néha lilás vagy zöldes fénnyel irizálnak Elsősorban hegyvidéki faj, amely hazánkban árnyas, üde erdőkben (tölgyesekben, bükkösökben, patakvölgyekben, szurdokerdőkben) dk dőkb fordul elő, bár általában sehol sem gyakori Ragadozó Az imágók ősszel kelnek ki és korhadt fákban, öreg fatönkökben telelnek át Védett!
Carabus ullrichii rezes futrinka 24-28 mm testnagyságú Hátoldalán általában sötétebb vagy világosabb rézvörös színű állat, ám teste alulról nézve fekete Csápjai és lábai szintén feketék Sík és dombvidéki területeken egyaránt előfordul Ragadozó életmódot folytat, de lédús gyümölcsöket is fogyaszt Védett!
Carabus cancellatus ragyás futrinka Teste 20-32 mmhosszú Csápjának tőíze vörösesbarna, nem fekete és sokszor a lábak combjai is ilyen színűek Az Alföldön és a dombvidéken egyaránt megtalálható és a nyílt területeken is előfordul Ragadozó, de elvétve növényi eredetű táplálékot is fogyaszthat Védett!
Pseudophonus rufipes nagy selymesfutrinka 11-16 16 mm hosszú faj Szárnyfedőin rövid, finom szőrök figyelhetőkmeg Éjjel aktív Gyepes területeken gyakori, homokos területeken nagyon közönséges Gyakran fényforrásokhoz repül Növényevő
Familia: Formicidae -Hangyák A sarkköröktől a trópusokig nagy számban megtalálhatóak. Számos faja van, sivatagi területeken is jellemző. Az amazóniai esőerdők állati biomasszájának 1/3-át a hangyák és termeszek teszik ki. Közel 8 millió hangya és 1 millió termesz található hektáronként. Társas lények, kolóniákban élnek, melyben számos kaszttalálható. tó
A talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azáltal, hogy fészkeikben a zsákmányolt állatokat raktározzák. Járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. Nagy mennyiségű talajt szállítanak egyik helyről a másikra. Szárazabb területeken a föld alatt készítik el a fészkeiket, közben alaposan összekeverik a fel- és altalajt. Nélkülük a talajok jóval tömődöttebbek lennének. Hegyi legelőkön átveszik a földigiliszták szerepét, mivel azok a köves talajt nem kedvelik.
Az anyaghoz kapcsolódó kérdések Mi a pókok legfőbb talajtani jelentősége? Milyen főbb ökomorfológiai típusokat ismersz a szárazföldi ászkák esetében (rövid jellemzés is)? Jellemezd a futóbogarak családját. Sorold fel a hangyák talajtani jelentőségét.