EURÓPAI PARLAMENT 2009-2010 ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2009. április 22. szerdai ülés P6_TA-PROV(2009)04-22 IDEIGLENES VÁLTOZAT PE 425.401 Egyesülve a sokféleségben
TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK P6_TA-PROV(2009)0251 Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) (átdolgozás) ***I (A6-0413/2008 - Elıadó: Peter Skinner) Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 C6-0231/2007 2007/0143(COD))... 1 PE 425.401\ I
P6_TA-PROV(2009)0251 Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) (átdolgozás) ***I Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 C6-0231/2007 2007/0143(COD)) (Együttdöntési eljárás - átdolgozás) Az Európai Parlament, tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0361) és módosított javaslatára (COM(2008)0119), tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) és 47. cikkének (2) ére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0231/2007), tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra 1, tekintettel a Tanács képviselıjének 2009. április 1-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint az EK-Szerzıdés 251. cikke (2) e második alének elsı franciaével összhangban elfogadja az álláspontot annak módosított formájában, tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére, tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0413/2008), A. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévı jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévı szövegek lényegi módosítása nélküli egyszerő szerkezetbe foglalását tartalmazza; 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak (és a Jogi Bizottság által jóváhagyott technikai módosításoknak) megfelelıen kiigazított és az alábbiakban módosított formában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a 1 HL C 77., 2002.3.28., 1. o. PE 425.401\ 1
Bizottságnak. 2 /PE 425.401
P6_TC1-COD(2007)0143 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2009. áprils 22-én került elfogadásraa biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (SZOLVENICIA II) (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerzıdésre és különösen annak 47. cikke (2) ére és 55. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, 1 a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követıen, a Szerzıdés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelıen, 2 mivel: (1) Az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK elsı tanácsi irányelv 3, a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv 4, a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv 5, az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elısegítı rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv, 6 az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992 június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv), 7 a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítı felügyeletérıl szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8, a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9, az életbiztosításról szóló, 2002. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A 2008. május 29-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament...-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács -i határozata. HL L 228, 1973.8.16., 3. o. HL L 151, 1978.6.7., 25. o. HL L 185, 1987.7.4., 77. o. HL L 172, 1988.7.4., 1. o. HL L 228, 1992.8.11., 1. o. HL L 330, 1998.12.5., 1. o. HL L 110, 2001.4.20., 28. o. PE 425.401\ 3
november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1, a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2 valamint a 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történı módosításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK irányelv 3 több ponton alapvetı módosításra szorul. Az érthetıség érdekében az említett irányelveket át kell dolgozni. (2) A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának könnyítése érdekében meg kell szüntetni a tagállamok biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó jogszabályai közötti legkomolyabb eltéréseket. Ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára a belsı piacon végzett biztosítási tevékenység tekintetében egy jogi keretet kell alkotni, amelynek révén a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítók és viszontbiztosítók elıtt könnyebbé válik az ott felmerülı kötelezettségek és kockázatok vállalása. (3) A belsı piac megfelelı mőködésének érdekében összehangolt szabályokat kell alkotni a biztosítói csoportok felügyelete, valamint a hitelezık védelmét szem elıtt tartva a biztosítók reorganizációja és felszámolása tekintetében. (4) Célszerő, hogy bizonyos biztosítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások méretük, jogállásuk, jellegük az állami biztosítási rendszerekkel való szoros kötıdésük vagy az általuk nyújtott szolgáltatások sajátossága miatt ne tartozzanak az irányelvben létrehozott rendszer hatálya alá. Ezenkívül kívánatos kizárni számos tagállam bizonyos intézményeit, amelyek tevékenysége csak egy kisebb ágazatot érint, és a jog által meghatározott területre vagy meghatározott személyekre korlátozódik. (4a) Nem tartoznak jelen irányelv hatálya alá a bizonyos feltételeknek pl. 5 millió eurót meg nem haladó bruttó biztosítási díjbevétel megfelelı nagyon kis biztosítók. A meglévı irányelvek alapján már engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók engedélye ugyanakkor jelen irányelv végrehajtásakor érvényben marad. A jelen irányelvbıl kizárt vállalkozások számára biztosítani kell, hogy élhessenek a Szerzıdés szerinti alapvetı szabadságjogokkal. Ezen vállalkozások kérhetik jelen irányelv szerinti engedélyezésüket, hogy így az irányelv által biztosított lehetıségnek megfelelıen egységes engedéllyel rendelkezzenek. (4b) A tagállamok megkövetelhetik olyan vállalkozások nyilvántartásba vételét, amelyek biztosítási tevékenységet végeznek, azonban nem tartoznak jelen irányelv hatálya alá. A tagállamok prudenciális és jogi felügyeletet is elıírhatnak ilyen vállalkozások számára. (5) A tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenırzésére vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv 4, a Szerzıdés 54. cikke (3) ének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi 1 2 3 4 HL L 345, 2002.12.19., 1. o. HL L 323, 2005.12.9., 1. o. HL L 247, 2007.9.21., 1. o. HL L 103, 1972.5.2. 1. o. 4 /PE 425.401
irányelv 1, a tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv 2, a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3, a hitelintézetek tevékenységének megkezdésérıl és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4 általános szabályokat állapít meg a számvitel, a gépjármő-felelısségbiztosítás, a pénzügyi eszközök és a hitelintézetek területén, továbbá meghatározza e területek fogalmait. Az említett fogalommeghatározásokat ezen irányelvben is célszerő alkalmazni. (6) A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez elızetes engedéllyel kell rendelkezni. Ezért meg kell állapítani az engedély megadásának feltételeit és eljárását, illetve a visszautasítás feltételeit. (6a) Az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvek nem rendelkeznek arról, hogy egy biztosító számára milyen viszontbiztosítási tevékenységeket lehet engedélyezni. A tagállamok döntenek arról, hogy e tekintetben bevezetnek-e szabályozást. Jelen irányelv e tekintetben nem vezet be változásokat, ezért nem rendelkezik arról, hogy egy biztosító számára milyen viszontbiztosítási tevékenységeket lehet engedélyezni. (6b) A biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó hivatkozásoknak ebben az irányelvben vonatkozniuk kell a zárt biztosítókra és a zárt viszontbiztosítókra is, kivéve, ha külön rendelkezés érvényes ezekre a vállalkozásokra. (7) Mivel ez az irányelv a belsı piac megvalósításának alapvetı eszköze, a székhely szerinti tagállamban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetıvé kell tenni, hogy tevékenységük egy részét vagy egészét fióktelepek létesítése vagy szolgáltatás nyújtása révén a Közösségen egészében folytassák. Ezért célszerő megvalósítani az engedélyek és a felügyeleti rendszerek kölcsönös elismeréséhez szükséges és elégséges harmonizációt, ezáltal létrehozva a Közösség egészében érvényes egységes engedélyt, amely lehetıvé teszi a vállalkozásnak a székhely szerint tagállam által végzett felügyeletét. (8) A tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (negyedik gépjármő-biztosítási irányelv) 5 megállapítja a kárrendezési megbízottak kijelölésének szabályait. Az említett szabályokat ezen irányelvben is célszerő alkalmazni. (9) A viszontbiztosítóknak tevékenységi körüket a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó mőveletekre kell korlátozniuk. Ez a követelmény nem akadályozhatja a viszontbiztosítót abban, hogy ügyfelei részére például statisztikai vagy biztosításmatematikai tanácsadást, kockázatelemzést vagy kutatást végezzen. Ez magában foglalhatja a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítı felügyeletérıl szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (8) e 6 szerinti 1 2 3 4 5 6 HL L 193, 1983.7.18., 1. o. HL L 8, 1984.1.11., 17. o. HL L 145, 2004.4.30., 1. o. HL L 177, 2006.6.30., 1. o. HL L 181, 2000.7.20., 65. o. HL L 35, 2003.2.11., 1. o. PE 425.401\ 5
pénzügyi ágazatokkal kapcsolatos holdingtársasági feladatok és tevékenységek ellátását. Ez a követelmény semmiképpen nem teszi lehetıvé nem kapcsolódó banki és pénzügyi tevékenységek végzését. (10) Az ügyfelek védelmének elıfeltétele, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára hatásos, az Európai Unión belül hatékony tıkeallokációt eredményezı szavatolótıkekövetelményeket írjanak elı. A piaci fejlemények tükrében a jelenlegi rendszer már nem megfelelı. Ezért új szabályozási keret bevezetése szükséges. (11) A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Számviteli Standard Testület és az Aktuáriusok Nemzetközi Szövetsége által a kockázatkezelés terén elért legújabb eredményekkel, valamint más pénzügyi ágazatok alakulásával összhangban olyan gazdaságikockázat-alapú megközelítést kell bevezetni, amely a biztosítókat és viszontbiztosítókat kockázataik megfelelı mérésére és kezelésére ösztönzi. Az eszközök és a kötelezettségek beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat értékelésére vonatkozó egyedi szabályok bevezetése révén fokozni kell a harmonizációt. (13) A biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fı célja az ügyfelek és kedvezményezettek megfelelı védelme. A kedvezményezett kifejezés lefed minden olyan természetes és jogi személyt, aki biztosítási szerzıdés alapján jogokkal rendelkezik. A pénzügyi stabilitás és a tisztességes és stabil piacok is a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet céljai közé tartoznak, ezeket szintén figyelembe kell venni, de ez nem történhet a fı cél kárára. (13a) A Szolvencia II. várhatóan az ügyfelek fokozottabb védelmét eredményezi. Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelı erıforrásokat a felügyelı hatóságok számára a jelen irányelvben meghatározott célkitőzéseik megvalósítása céljából. Ez kiterjed valamennyi szükséges kapacitásra, beleértve a pénzügyi és az emberi erıforrásokat. (14) A tagállamok felügyeleti hatóságainak rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amelyek szükségesek a biztosítók és viszontbiztosítók szabályszerő üzletmenetének biztosításához az egész Közösségben, függetlenül attól, hogy tevékenységüket a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik. A felügyelet eredményessége érdekében a felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegével és összetettségével, függetlenül az érintett vállalkozásnak a piac általános pénzügyi stabilitása szempontjából vett jelentıségétıl. (14a) Az új szolvenciarendszer nem jelenthet túl nagy terhet a kis- és közepes mérető biztosítók számára. E cél elérésének egyik eszköze az arányosság elvének megfelelı alkalmazása. Ezt az elvet kell alkalmazni mind a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozásokra, mind az ellenırzési hatáskörök gyakorlására. (14b) Az új szolvenciarendszer nem jelenthet túl nagy terhet különösen azon biztosítók számára, amelyek bizonyos biztosítási típusokra vagy ügyfélcsoportokra specializálódnak, és a rendszernek el kell ismernie, hogy az efféle specializáció értékes eszköz lehet a hatékony és eredményes kockázatkezelés terén. E cél elérése érdekében, valamint az arányosság elvének megfelelı alkalmazása céljából kifejezetten lehetıvé 6 /PE 425.401
kell tenni a vállalkozások számára, hogy saját adataikat használhassák a szavatolótıkeszükségletre vonatkozó standard formula biztosítási kockázati paramétereinek kiszámítására. (14c) Az új szolvenciarendszernek figyelembe kell vennie a zárt biztosítók és viszontbiztosítók sajátos jellemzıit. Mivel ezek a vállalkozások csak azzal az ipari vagy kereskedelmi csoporttal kapcsolatos kockázatokat fedik le, amelyekhez tartoznak, megfelelı megközelítéseket kell rendelkezésre bocsátani az arányosság elvének megfelelıen, amely tükrözi üzletük természetét, nagyságrendjét és összetettségét. (14d) A viszontbiztosítási tevékenység felügyeletének figyelembe kell vennie a viszontbiztosítási üzletág különleges tulajdonságait, nevezetesen globális mivoltát és azt, hogy az ügyfelek maguk biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozások. (15) A felügyeleti hatóságoknak meg kell kapniuk a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól a felügyeleti célokból szükséges információkat, beleértve szükség esetén a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a pénzügyi jelentéstételre és jegyzésre vonatkozó elıírások, vagy más jogi vagy felügyeleti követelmények értelmében közzétett anyagokat. (16) A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai felelısek a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetének folyamatos ellenırzéséért. E célból rendszeres vizsgálatokat és értékeléseket kell végezniük. (16a) A felügyeleti hatóságok figyelembe vehetik a nem szabályozott vagy alternatív befektetési eszközökkel foglalkozó érintett pénzintézetek által betartott önkéntes magatartási és átláthatósági kódexek kockázat- és vagyonkezelésre gyakorolt hatását. (17) A biztosítási ágazatban a mennyiségi követelmények megfelelıségének kiindulópontja a szavatolótıke-szükséglet. A felügyeleti hatóságoknak ezért csak kivételes körülmények között, a jelen irányelvben felsorolt esetekben, felügyeleti felülvizsgálatot követıen állhat jogukban az, hogy kiegészítı tıkeszükségletet írjanak elı. A szavatolótıkeszükséglet standard formulája a cél szerint a legtöbb biztosító és viszontbiztosító kockázati profilját lefedi. Egyes esetekben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelıen a vállalkozás igen sajátos kockázati profilját. (17a) A kiegészítı tıkeszükséglet elıírása abban az értelemben kivételes, hogy csak utolsó lehetıségként lehet alkalmazni, amikor az egyéb felügyeleti intézkedések hatástalanok vagy nem megfelelıek. A kivételes kifejezést továbbá az egyes vállalkozások sajátos helyzetének kontextusában kell értelmezni, nem pedig egy meghatározott piacra kivetett kiegészítı tıkeszükséglet-elıírások számához viszonyítva. (17b) A kiegészítı tıkeszükségletet mindaddig fenn kell tartani, amíg az elıírásakor fennálló körülményeket nem orvosolják. A teljes vagy részleges belsı modell jelentıs hiányosságai vagy jelentıs irányítási mulasztások esetén a felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az érintett vállalkozás minden erıfeszítést megtegyen azon hiányosságok orvoslására, amelyek a kiegészítı tıkeszükséglet elıírásához vezettek. Amennyiben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelıen a vállalkozás igen sajátos kockázati profilját, a kiegészítı tıkeszükségletet több egymást követı éven keresztül fenn lehet tartani. PE 425.401\ 7
(18) Néhány kockázatot jellemzıen csak irányítási követelményekkel lehet megfelelıen kezelni, a szavatolótıke-szükségletben megtestesülı mennyiségi követelmények meghatározásával kevésbé. A biztosító megfelelı mőködése és a szabályozási rendszer szempontjából ezért elengedhetetlen egy hatékony irányítási rendszer. (18a) Az irányítási rendszer magában foglalja a kockázatkezelési, a megfelelési, a belsı ellenırzési és a biztosításmatematikai feladatkört. (18b) Egy feladatkör az adott irányítási feladatok elvégzésére szolgáló adminisztratív kapacitás. Egy adott feladatkör meghatározása nem gátolja meg a vállalkozás számára annak szabad eldöntését, hogy hogyan szervezze meg ezt a feladatkört a gyakorlatban, hacsak ez az irányelv másként nem rendelkezik. Ez nem vezethet indokolatlanul nagy terhet jelentı követelményekhez, mert figyelembe kell venni a vállalkozás tevékenységeinek jellegét, összetettségét és méretét. E feladatköröket ezért elláthatja saját személyzet, vagy támaszkodhatnak külsı szakértık tanácsára vagy kiszervezhetık szakértıkhöz, az ezen irányelvben meghatározott korlátokon belül. (18c) Továbbá, a belsı ellenırzési feladatkör kivételével a kisebb és kevésbé összetett vállalkozásokban egy személy vagy szervezeti egység egynél több feladatkört is elláthat. (18d) Az irányítási rendszerben foglalt feladatkörök kulcsfontosságú, ebbıl következıen lényeges és kritikus funkciók. (18e) A kulcsfontosságú feladatköröket ellátó személyeknek erre alkalmasnak és megbízhatónak kell lenniük. Kizárólag a fı funkciókat ellátó személyekre vonatkoznak azonban a felügyeleti hatóság felé fennálló tájékoztatási kötelezettségek. (18f) A hozzáértés szükséges szintjének megállapítása érdekében további tényezıként figyelembe kell venni a vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kulcsfontosságú feladatkört betöltı személyek szakmai képzettségét és tapasztalatát. (19) Az üzleti stratégia szerves részeként minden biztosítónak és viszontbiztosítónak rendszeresen értékelnie kell az általános szolvenciaszükségletet, tekintettel egyedi kockázati profiljára (sajátkockázat- és szolvenciaértékelés). Ehhez az értékeléshez nincs szükség belsı modell kidolgozására, és nem kell kiszámítani hozzá a szavatolótıkeszükséglettıl és a minimális tıkeszükséglettıl eltérı tıkeszükségletet. Az elvégzett értékelés eredményeit a felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás részeként a felügyeleti hatóságnak kell jelenteni. (20) A kiszervezett funkciók vagy tevékenységek hatékony felügyelete érdekében alapvetı fontosságú, hogy a kiszervezı biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságának jogában álljon hozzáférni minden, a kiszervezett tevékenységet végzı szolgáltató rendelkezésére álló lényeges adathoz, valamint helyszíni ellenırzéseket végezni, függetlenül attól, hogy a szolgáltató szabályozott vagy nem szabályozott jogalany. A piaci fejlemények figyelembevétele érdekében, valamint a kiszervezési követelmények folyamatos teljesülése céljából a felügyeleti hatóságokat minden kritikus vagy jelentıs funkció vagy tevékenység kiszervezése elıtt elızetesen tájékoztatni kell. E követelmények figyelembe veszik a közös fórum munkáját és összhangban vannak a bankszektor jelenlegi szabályaival és gyakorlatával, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelvvel és annak a hitelintézetekre történı alkalmazásával. 8 /PE 425.401
(21) Az átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak legalább évente jelentést kell közzétenniük, amelyben alapvetı tájékoztatást adnak a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükrıl. A vállalkozások számára engedélyezni kell kiegészítı információk önkéntes alapon történı közzétételét. Információk közzététele alatt az információk nyilvánosság számára, nyomtatott vagy elektronikus formában történı díjmentes rendelkezésre bocsátása értendı. (22) Rendelkezni kell az információcserérıl a felügyeleti hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elısegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerısítését. Ezért szükséges meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcserére sor kerülhet. Emellett, amennyiben az információ csak a felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulásával tehetı közzé, az említett hatóságok számára szükség esetén lehetıvé kell tenni, hogy hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthessék. (23) A felügyeleti konvergencia elımozdítása nemcsak a felügyeleti eszközök, hanem a felügyeleti gyakorlatok tekintetében is szükséges. A 2003. november 5-i, 2004/6/EK bizottsági határozattal létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíjfelügyeletek Bizottságának (CEIOPS 1 ) e tekintetben fontos szerepet kell betöltenie, az elért eredményekrıl pedig rendszeres jelentést kell készítenie az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak. (23a) A CEIOPS által a kiegészítı tıkeszükséglet tekintetében benyújtandó információkra és jelentésre vonatkozó elıírás célja nem a kiegészítı tıkeszükséglet ezen irányelv értelmében engedélyezett alkalmazásának megakadályozása, hanem a különbözı tagállamok felügyeleti hatóságai közötti felügyeleti konvergencia elımozdításának ösztönzése a kiegészítı tıkeszükséglet alkalmazása téren is. (24) Az adminisztratív terhek korlátozása és a feladatok kettızésének elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak és a nemzeti statisztikai hivataloknak együtt kell mőködniük és információcserét kell folytatniuk. (25) A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének és az ügyfelek védelmének erısítése érdekében az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2 értelmében vett jog szerinti könyvvizsgálók kötelesek azonnal jelenteni minden olyan tényt, amely komolyan befolyásolhatja a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét vagy igazgatási szervezetét. (26) Az életbiztosítási ügyfelek érdekeinek védelme céljából az életbiztosítási és neméletbiztosítási tevékenységeket egyaránt folytató biztosítóknak e tevékenységeket elkülönítve kell igazgatniuk. E vállalkozásoknak a velük egyenértékő, egy életbiztosítóból és egy nem-életbiztosítóból álló biztosítási csoportra vonatkozókkal megegyezı tıkekövetelményeket kell teljesíteniük, a kompozit biztosítók esetében a fokozott tıkeátruházhatóságot is figyelembe véve. (27) A biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelésnek szilárd gazdasági elveken kell alapulnia és a lehetı legjobban fel kell használnia a pénzügyi 1 2 HL L 3, 2004.1.7., 30. o. HL L 157, 2006.6.9., 87. o. PE 425.401\ 9
piacokról származó információkat, valamint a biztosítástechnikai kockázatokról általában rendelkezésre álló adatokat. A fizetıképességi követelményeknek különösen a teljes mérleg gazdasági értékelésén kell alapulnia. (28) A biztosítók és viszontbiztosítók adminisztratív terheinek csökkentése céljából a felügyeleti célú értékelési standardoknak a lehetséges mértékig összhangban kell lenniük a nemzetközi számviteli standardokkal. (29) E megközelítéssel összhangban a tıkeszükségletet mérlegben szereplı vagy mérlegen kívüli szavatolótıkével kell fedezni. Mivel nem minden pénzügyi forrás képes a felszámolás vagy a folyamatos mőködés során jelentkezı veszteség teljes elnyelésére, a szavatolótıke-elemeket minıségi kritériumok alapján be kell sorolni három szintbe, a tıkeszükséglet fedezetére szolgáló megengedett szavatolótıke-összeget pedig ennek megfelelıen korlátozni kell. A szavatolótıke-elemekre alkalmazandó korlátok csak a biztosító vagy viszontbiztosító szolvenciahelyzetének meghatározására szolgálnak, és nem alkalmazhatók az említett vállalkozások szabad belsı tıkegazdálkodásának ezen felüli korlátozására. (29a) Az elıre látható kötelezettségek nélküli eszközök általában folyamatos jelleggel, valamint felszámolás esetén is felhasználhatók az üzletmenet kedvezıtlen ingadozásaiból adódó veszteségek fedezésére. Ezért az eszközök kötelezettségek feletti, jelen irányelvben foglalt elvekkel összhangban értékelt többletének túlnyomó többségét kiemelkedı minıségő tıkeként kell kezelni (1. szint). (29b) Egy vállalkozáson belül nem korlátlan valamennyi eszköz. Néhány tagállamban bizonyos termékek olyan elkülönített alapstruktúrákból származnak, amelyeken belül egyes ügyfélcsoportok szélesebb körő jogokkal rendelkeznek a saját alapjukon belüli eszközök tekintetében. Bár ezeket az eszközöket a szavatolótıke céljából figyelembe veszik az eszközök kötelezettségek feletti többletének kiszámításakor, valójában nem használhatják fel ıket az elkülönített alapon kívüli kockázatok kezelésére. A gazdasági megközelítéssel összhangban a szavatolótıke értékelését ki kell igazítani, hogy tükrözze az elkülönített struktúrák részét képezı eszközök jellege közötti különbségeket. Hasonlóképpen, a szavatolótıke-szükséglet kiszámításában meg kell jelennie annak, hogy az elkülönített struktúrákhoz kapcsolódóan csökken a közös alapba győjtés és a diverzifikálás. (29c) Néhány tagállamban jelenleg gyakorlat, hogy a biztosítótársaságok olyan életbiztosítási termékeket értékesítenek, amelyekkel kapcsolatban az ügyfelek és a kedvezményezettek hozzájárulnak a társaság kockázati tıkéjéhez, a hozzájárulásra jutó teljes hozam vagy annak egy része fejében. Ez a felhalmozott bevétel többlettıke, ami annak a jogi entitásnak a tulajdona, amely létrehozta. (29d) A többlettıkét az ezen irányelvben meghatározott gazdasági megközelítéssel összhangban kell értékelni. E tekintetben a kötelezı éves beszámolóban nem elegendı pusztán utalni a többlettıke értékelésére. A szavatolótıkére vonatkozó követelményekkel összhangban a többlettıkére az irányelvben szereplı, a szintekre való besorolásra megállapított kritériumokat kell alkalmazni. Ez többek között azt jelenti, hogy csak az elsı szintbe való besorolás követelményeinek megfelelı többlettıke tekintendı elsı szintbe tartozó tıkének. 10 /PE 425.401
(29e) A változó tagi hozzájárulást elıíró kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek a veszteségek fedezésére fenntartott pénzügyi erıforrásaik növelése érdekében kiegészítı hozzájárulást kérhetnek a tagoktól. Az ilyen hozzájárulások (kiegészítı tagi kölcsönök) jelentıs finanszírozási forrást jelenthetnek a kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek számára, többek között abban az esetben, amikor az üzletmenet kedvezıtlen ingadozásaival néznek szembe. Ezért ezen hozzájárulásokat kiegészítı szavatolótıkeelemeknek kell tekinteni, és a fizetıképesség céljából így is kell kezelni. Különösen a kizárólag a tengeri kockázatokat biztosító, változó tagi hozzájárulást elıíró, hajótulajdonosok kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületei esetében a kiegészítı tagi kölcsön elıírása különleges megtérítési megállapodások függvényében régóta fennálló gyakorlat, és a tagi kölcsönök jóváhagyott összegét jó minıségő tıkeként kell kezelni (2. szint). Hasonlóképpen, más olyan kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek esetében, ahol hasonló minıségőek a tagi kölcsönök, a tagi kölcsönök jóváhagyott összegét jó minıségő tıkeként kell kezelni (2. szint). (30) Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az ügyfelekkel és a kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségek teljesítésére, a tagállamoknak elı kell írniuk, hogy e vállalkozások megfelelı biztosítástechnikai tartalékokat képezzenek. A magasabb szintő összehasonlíthatóság és átláthatóság érdekében a Közösségen belül harmonizálni kell a biztosítástechnikai tartalékok képzésének alapjául szolgáló elveket, valamint biztosításmatematikai és statisztikai módszereket. (31) A biztosítástechnikai tartalékok számításának összhangban kell lennie az eszközök és az egyéb kötelezettségek értékelésével, a piaccal, valamint a számvitel és a felügyelet terén elért nemzetközi eredményekkel. (32) A biztosítástechnikai tartalékok értékének ezért annak az összegnek kell megfelelnie, amelyet egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak várhatóan fizetnie kellene, ha szerzıdéses jogait és kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik vállalkozásra. Következésképpen a biztosítástechnikai tartalékok értékének annak az összegnek kell megfelelnie, amelyre egy másik biztosítónak vagy viszontbiztosítónak (referencia vállalkozás) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség átvállalásához és teljesítéséhez szüksége lenne. A biztosítástechnikai tartalékok összegének tükröznie kell az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzıit. Számításához ezért csak annyiban szabad vállalatspecifikus információkat felhasználni, amennyiben ezeknek az információknak a segítségével a biztosítók és viszontbiztosítók jobban ki tudják emelni az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzıit, például a kárigények kezelésére és a költségekre vonatkozó információk. (32a) Közösségi szinten harmonizálni kell azon referencia vállalatra vonatkozó feltevéseket, amelynek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettséget át kell vállalnia és teljesítenie kell. Különösen figyelembe kell venni a referencia vállalatra vonatkozó azon feltevéseket, amelyek meghatározzák, hogy a kockázati ráhagyás kiszámításakor figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a diverzifikációs hatásokat, és ezt a végrehajtási jogszabályok hatásvizsgálatának részeként elemezni, majd ezt követıen közösségi szinten harmonizálni kell. (32b) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása céljából a közvetlenül megfigyelhetı piaci értéktıl való ésszerő inter- és extrapoláció alkalmazása is megengedett. PE 425.401\ 11
(33) A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek gazdasági szempontú értékeléséhez a biztosítási kötelezettségek várt jelenértékét aktuális és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, a biztosítási és viszontbiztosítási szerzıdésekben szereplı pénzügyi biztosítékok és opciók figyelembevételével kell számítani. Ehhez hatékony és harmonizált biztosításmatematikai módszerek használatát kell elıírni. (34) A kis- és közepes mérető biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerősített módjáról. (35) A felügyeleti rendszernek olyan kockázat-érzékenységi követelményt kell elıírnia, amely elıre tekintı számításon alapulva biztosítja a felügyeleti hatóságok pontos és idıszerő beavatkozását (szavatolótıke-szükséglet), illetve meghatároz egy biztonsági minimumszintet, amely alá nem süllyedhet a pénzügyi források összege (minimális tıkeszükséglet). Az ügyfelek egységes szintő védelme érdekében e két tıkekövetelményt a Közösség egészében harmonizálni kell. A Szolvencia II-rendszer jó mőködése érdekében a minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıke-szükséglet között megfelelı intervenciós fokozatoknak kell lenniük. (35a) A pénzügyi rendszer lehetséges prociklikus hatásait enyhítendı, valamint elkerülendı, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a pénzügyi piacok nem tartós kedvezıtlen változásai miatt indokolatlanul további tıkeemelésre vagy a befektetéseik értékesítésére kényszerüljenek, a szavatolótıke-szükséglet standard formulája piaci kockázati moduljának szimmetrikus kiigazító mechanizmust kell tartalmaznia a részvényárfolyam változásai tekintetében. Ezenfelül a pénzügyi piacokon bekövetkezı rendkívüli visszaesés esetére, amikor ez a szimmetrikus kiigazító mechanizmus nem elégséges ahhoz, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók fedezni tudják szavatolótıkeszükségletüket, rendelkezni kell továbbá arról, hogy a felügyeleti hatóságok meghosszabbíthassák azt az idıszakot, amely alatt a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak vissza kell állítaniuk a megengedett szavatolótıke szintjét a szavatolótıke-szükséglet fedezésére elegendı összegig. (36) A szavatolótıke-szükségletnek a megengedett szavatolótıke azon szintjét kell tükröznie, amelynek révén a biztosítók és viszontbiztosítók képesek a jelentıs veszteségek elnyelésére, és amely ezáltal elfogadható bizonyossággal szolgál az ügyfelek és kedvezményezettek számára a tekintetben, hogy a kifizetésekre esedékességkor sor kerül. (36a) Annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók folyamatosan rendelkezzenek a szavatolótıke-szükséglet fedezéséhez szükséges megengedett szavatolótıkével a kockázati profiljukban bekövetkezı változások figyelembevételével, e vállalkozások szavatolótıke-szükségletüket évente legalább egyszer kötelesek kiszámítani, folyamatosan ellenırizni és a kockázati profil jelentıs változása esetén újraszámítani. (37) A jó kockázatkezelés elısegítése érdekében, valamint a szabályozói tıkekövetelmények és az ágazati gyakorlat egyeztetése céljából a szavatolótıke-szükségletet úgy kell meghatározni, mint a biztosító vagy viszontbiztosító azon gazdasági tıkéjét, amellyel annak érdekében kell rendelkeznie, hogy összeomlásra legfeljebb 200 esetbıl egyszer kerüljön sor, vagy hogy e vállalkozások legalább 99,5%-os valószínőséggel olyan helyzetben legyenek, hogy ügyfeleikkel és kedvezményezettjeikkel szembeni kötelezettségeiket teljesíteni tudják az elkövetkezı 12 hónapban. E gazdasági tıkét a 12 /PE 425.401
vállalkozások valódi kockázati profilja alapján, az esetleges kockázatcsökkentési technikák és a diverzifikációs hatások figyelembevételével kell számítani. (38) Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek gazdasági tıkéjük értékelésére, rendelkezni kell a szavatolótıke-szükséglet számításának standard formulájáról. A standard formula felépítése tekintetében moduláris megközelítést kell alkalmazni, azaz elsı lépésként meg kell határozni az egyes kockázati kategóriákhoz tartozó egyedi kitettséget, majd második lépésként ezeket aggregálni kell. Amennyiben vállalatspecifikus paraméterek használatával a vállalkozás valódi biztosítási kockázati profilja jobban megragadható, úgy azt engedélyezni kell, feltéve hogy a paramétereket a standardizált módszertant alkalmazva származtatják. (39) A kis- és közepes mérető biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a standard formula szerinti szavatolótıke-szükséglet számításának egyszerősített módjáról. (41) Az új kockázatalapú megközelítés alapelvként nem tartalmaz mennyiségi befektetési korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat. A standard formula almoduljai által nem megfelelıen fedezett kockázatok kezelése érdekében azonban lehetıvé kell tenni befektetési korlátok és eszközalkalmassági kritériumok bevezetését. A szavatolótıke-szükséglet kockázatorientált megközelítésével összhangban bizonyos körülmények között az említett szükséglet számításához a standard formula alkalmazása helyett lehetıvé kell tenni részleges vagy teljes belsı modellek alkalmazását. Az ügyfelek és kedvezményezettek azonos szintő védelme érdekében a belsı modelleket harmonizált eljárások és elıírások alapján elızetesen engedélyeztetni kell a felügyelettel. (42) Amennyiben a megengedett alapvetı szavatolótıke összege a minimális tıkeszükséglet alá süllyed, és az érintett vállalkozás a megengedett alapvetı szavatolótıke összegét nem képes rövid idın belül visszaállítani a minimális tıkeszükséglet szintjére, a biztosító vagy viszontbiztosító engedélyét vissza kell vonni. (43) A minimális tıkeszükségletnek olyan minimumszintet kell biztosítania, amely alá a pénzügyi források összege nem süllyedhet. Ezt egyszerő, a többlépcsıs felügyeleti beavatkozás lehetısége érdekében a kockázatalapú szavatolótıke-szükségleten alapuló alsó és felsı korlátot érvényesítı formula segítségével, auditálható adatok alapján kell számítani. (44) A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a pénzügyi követelmények teljesítéséhez megfelelı minıségő eszközökkel kell rendelkezniük. A biztosítók és viszontbiztosítók valamennyi befektetését a prudens személy elvével összhangban kell kezelni. (45) A tagállamok nem írhatják elı a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, hogy eszközeiket az eszközök meghatározott kategóriáiba fektessék, mivel az ilyen követelmény összeegyeztethetetlen lehetne a Szerzıdés 56. cikkében megállapított, a tıkemozgások liberalizálására vonatkozó intézkedésekkel. (46) Tiltani kell minden olyan rendelkezést, amelyek alapján a tagállamok megkövetelhetik a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékait fedezı eszközök lekötését, PE 425.401\ 13
bármilyen formában történik is ez, ha a vállalkozást az ezen irányelv alapján engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító viszontbiztosítja, vagy harmadik országbeli vállalkozás, ha a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékőnek tekinthetı. (47) A jogi keret eddig sem a tervezett részesedésszerzés prudenciális értékelésére szolgáló kritériumokat, sem az alkalmazásukra szolgáló eljárást nem adta meg. A prudenciális értékelés kritériumainak és folyamatának tisztázása ezért elengedhetetlen az értékelési folyamat, valamint annak eredményei tekintetében szükséges jogbiztonság, egyértelmőség és kiszámíthatóság nyújtásához. Ezeket a kritériumokat és eljárásokat a 2007/44/EK irányelv vezette be. A biztosításra és viszontbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket kodifikálni kell és be kell emelni ebbe az irányelvbe. (48) Ezen eljárások és prudenciális értékelések maximális közösségi harmonizációja ezért döntı fontosságú. A befolyásoló részesedésre vonatkozó rendelkezéseknek azonban nem szabad meggátolniuk a tagállamokat annak elıírásában, hogy a felügyeleti hatóságokat tájékoztatni kell az említett rendelkezésekben megállapított küszöbérték alatti részesedésszerzésekrıl, amennyiben a tagállam e célra legfeljebb egy 10% alatti további küszöbértéket határoz meg. A rendelkezések nem gátolhatják meg a felügyeleti hatóságokat abban, hogy általános iránymutatást adjanak ki arról, hogy az ilyen részesedésszerzések mikor tekinthetık jelentıs befolyást eredményezınek. (49) Az európai polgárok fokozódó mobilitása nyomán a gépjármő-felelısségbiztosítási termékek kínálata egyre inkább határokon átnyúló jelleggel zajlik. A zöldkártyarendszer és a gépjármő-biztosítók nemzeti irodái közötti megállapodások további megfelelı mőködése érdekében célszerő, hogy a tagállamok képesek legyenek a területükön szolgáltatásnyújtás útján gépjármő-felelısségbiztosítást kínáló biztosítók számára elıírni, hogy azok belépjenek az adott tagállamban létrehozott nemzeti irodába és garanciaalapba, valamint részt vállaljanak azok finanszírozásában. A szolgáltatásnyújtás szerinti tagállamnak meg kell követelnie a gépjármő-felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy a tagállam területén jelöljön ki egy képviselıt a kárigényekkel kapcsolatban szükséges információk győjtésére valamint az érintett vállalkozás képviseletére. (50) Belsı piaci összefüggésben az ügyfelek érdeke, hogy a Közösségben elérhetı biztosítási termékek lehetı legszélesebb választékához férjenek hozzá. A kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak vagy a kockázat helye szerinti tagállamnak ezért biztosítania kell, hogy területén semmi ne akadályozza a Közösségben kínált biztosítási termékek forgalmazását, amennyiben a termékek nem sértik az adott tagállamban a közérdekek védelmére szolgáló hatályos jogszabályokat, és amennyiben a közérdeket nem védik a székhely szerinti tagállam szabályai. (51) Rendelkezést kell hozni egy szankciórendszerrıl, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a kötelezettségvállalás szerinti vagy a kockázat helye szerinti tagállamban a biztosító nem tartja be a közérdek védelmét szolgáló hatályos rendelkezéseket. (52) A biztosítás belsı piacán a fogyasztók szélesebb és változatosabb körbıl választhatnak biztosítást. Annak érdekében, hogy a széles választék és a fokozott verseny minden elınyét ki tudják használni, a fogyasztókat a szerzıdés megkötése elıtt és idıtartama alatt minden szükséges információval el kell látni, hogy a szükségleteiknek leginkább megfelelı szerzıdét választhassák. 14 /PE 425.401
(53) A segítségnyújtásra vonatkozó szerzıdéseket ajánló biztosítónak rendelkeznie kell az általa kínált természetbeni szolgáltatások megfelelı idıben történı nyújtásához szükséges eszközökkel. Az ilyen vállalkozások tekintetében elıírt szavatolótıke-szükségletet és a minimális tıkeszükséglet rájuk vonatkozó abszolút alsó korlátját külön rendelkezésben kell szabályozni. (54) A Közösségben az együttes biztosítási tevékenységek amelyek jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva valószínőleg nemzetközi együttes biztosításként valósulnak meg hatékony mőködését minimumszintő harmonizációval kell elısegíteni, a verseny torzulását és az eltérı bánásmódokat elkerülendı. Ezzel összefüggésben a vezetı biztosítónak értékelnie kell a kárigényeket és rögzítenie kell a biztosítástechnikai tartalékokat. Emellett a közösségi együttes biztosítás területén különleges együttmőködésre van szükség egyrészt a tagállamok felügyeleti hatóságai között, másrészt a Bizottság és az említett hatóságok között. (55) A biztosítottak védelme érdekében harmonizálni kell a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos nemzeti jogszabályokat. Amennyire lehet, kerülni kell az érdekütközéseket, amelyek fıként abból erednek, hogy a biztosító egy másik személyt is biztosít, vagy hogy egy személy számára jogvédelmi biztosítást és egy másik ágazatba tartozó biztosítást is nyújt, a mégis kialakuló érdekütközéseket pedig meg kell tudni oldani. Az ügyfelek ilyen szempontból megfelelı szintő védelme több eszközzel is elérhetı. A jogvédelmi biztosítással rendelkezı személyek érdekvédelmének bármely eszköz választása esetén azonos szintőnek kell lennie. (56) A jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti érdekütközést a legtisztességesebb és leggyorsabb módon kell rendezni. Ezért célszerő, hogy a tagállamok választottbírósági eljárásról vagy hasonló biztosítékot nyújtó eljárásról rendelkezzenek. (57) Egyes tagállamokban a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítás a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál. Az ilyen egészségbiztosítás különös jellege megkülönbözteti azt a kárbiztosítás más ágazataitól és az életbiztosítástól, mivel gondoskodni kell arról, hogy az ügyfelek tekintet nélkül korukra vagy kockázati profiljukra ténylegesen hozzáférhessenek a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási védelemhez. Az egészségbiztosítási szerzıdések jellege és szociális következményei miatt a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak rendszeres jelentési kötelezettséget kell elıírniuk a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási szerzıdések általános és különös feltételei tekintetében a célból, hogy ellenırizni tudják, hogy az ilyen szerzıdések a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálnak-e. Az ilyen jellegő ellenırzés nem képezheti a termékek forgalmazásának elıfeltételét. (58) E célból egyes tagállamok egyedi jogszabályokat alkottak. A közérdek védelmében lehetıvé kell tenni ilyen jogszabályok alkotását, amennyiben azok nem korlátozzák indokolatlanul a letelepedés jogát, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és azzal a feltétellel, hogy az ilyen jogszabályokat azonos módon kell alkalmazni. E jogszabályok az egyes tagállamok körülményei miatt különbözı jellegőek lehetnek. A közérdek védelmére vonatkozó célkitőzést úgy is el lehet érni, hogy a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítást nyújtó vállalkozásoktól olyan egységes szerzıdések kínálatát követelik meg, melyek a tagállamok törvény által elıírt szociális biztonsági rendszeréhez PE 425.401\ 15
hasonló védelmet nyújtanak az elıírt maximummal azonos vagy annál alacsonyabb biztosítási díj ellenében, és megkövetelik, hogy a biztosítóintézetek részt vegyenek veszteségkompenzációs rendszerekben. További lehetıségként meg lehet követelni, hogy a magán- és az önkéntes egészségbiztosítás biztosítástechnikai alapja hasonló legyen az életbiztosításéhoz. (59) A fogadó tagállamok megkövetelhetik bármely, a területükön saját kockázatára kötelezı munkahelyi balesetbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy tartsa be a tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különleges rendelkezéseit. Ez a követelmény azonban nem alkalmazható a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyeknek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelısségi körében kell maradniuk. (59a) Bizonyos tagállamokban a biztosítási tranzakciók nincsenek a közvetett adóztatás semmilyen formájának alávetve, míg a tagállamok többsége speciális adókat és egyéb járulékfizetési formákat alkalmaz, beleértve a kártalanítási testületek felé befizetendı pótdíjakat. Az ilyen adók és járulékok struktúrája és kulcsai nagymértékben eltérnek az azokat alkalmazó tagállamokban. Kívánatos megakadályozni, hogy a létezı eltérések a biztosítási szolgáltatások versenyének torzulásához vezessenek a tagállamok között. A további összehangolásig várható, hogy a kockázatok helye szerinti vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamok által intézményesített adórendszerek és járulékok más formáinak alkalmazása orvosolni fogja ezt a problémát, valamint a tagállamok feladata gondoskodni az ilyen adók és járulékok beszedésérıl. (60) A szerzıdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I) 1 alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerzıdésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit. (63) A viszontbiztosítás nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal olyan nemzetközi megállapodásokat lehessen kötni, amelyek célja azon viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerzıdı felek területén folytatják. Rendelkezni kell továbbá egy rugalmas eljárásról, amely lehetıvé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékőség közösségi szintő értékelését, hogy javítani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatás révén. (63a) A véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenység különleges jellege miatt a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a véges kockázatú viszontbiztosítási szerzıdéseket kötı vagy véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységeket folytató biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az említett szerzıdésekbıl és tevékenységekbıl eredı kockázatok azonosítására, értékelésére és ellenırzésére. (63b) Megfelelı szabályokat kell alkotni a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól kockázatokat átvállaló céltársaságokkal kapcsolatban, amelyek maguk nem biztosítók vagy 1 HL L 177., 2008.4.7., 6. o. 16 /PE 425.401
viszontbiztosítók. A céltársaságtól beszedhetı összegek viszontbiztosítási vagy engedményezési szerzıdések keretében levonhatónak minısülnek. (63c) A 2012. október 31. elıtt engedélyezett céltársaságok a céltársaság engedélyét kibocsátotó tagállamnak a jogszabályai alá tartoznak. Mindazonáltal az önkényes szabályozás elkerülése érdekében az ilyen céltársaságok által 2012. október 31. után kezdett bármilyen új tevékenység ezen irányelv rendelkezései alá tartozik. (63d) Tekintettel a biztosítási tevékenység egyre inkább határokon átnyúló természetére, a tagállamok ezen irányelv rendelkezései alá tartozó céltársaságokra vonatkozó rendszerei közötti eltéréseket a lehetı legkisebbre kell csökkenteni, figyelembe véve felügyeleti rendszereiket. (63e) A céltársaságokra vonatkozó további munkát a többi pénzügyi ágazatban elindított munka figyelembevételével kell folytatni. (64) A biztosítási és viszontbiztosítási csoportok felügyeletére vonatkozó jogszabályoknak lehetıvé kell tenniük, hogy a biztosítót vagy viszontbiztosítót felügyelı hatóságok megalapozottabb véleményt alkossanak a csoportok pénzügyi helyzetérıl. (65) A csoportfelügyeletnek a szükséges mértékben figyelembe kell vennie a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaságokat is. Ez az irányelv azonban nem írja elı, hogy a tagállamok az említett vállalkozások egyedi felügyeletére kötelesek. (66) Noha a biztosítási felügyelet alapvetı célja az egyedi biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete marad, meg kell határozni a csoportszintő felügyelet hatályába tartozó vállalkozások körét is. (66a) A közösségi és nemzeti jogszabályok szerint a vállalkozásoknak, különösen a kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületeknek lehetıséget kell biztosítani, hogy tömörüléseket vagy csoportokat alakítva egyesüljenek, nem tıkekapcsolaton, hanem hivatalossá tett, erıs és fenntartható kapcsolatokon keresztül, a vállalkozások közötti pénzügyi szolidaritást biztosító szerzıdés vagy más, kézzelfogható elismerésalapján. Azokban az esetekben, amikor egy központosított koordináció meghatározó befolyást gyakorol, a vállalkozások felügyeletét ugyanazon szabályok szerint kell ellátni, mint amelyek a tıkekapcsolatok által összekötött csoportokra vonatkoznak, annak érdekében, hogy az ügyfelek számára megfelelı szintő védelmet lehessen biztosítani, valamint hogy egyenlı versenyfeltételeket lehessen teremteni a csoportok között. (67) Csoportszintő felügyelet alkalmazandó minden esetben a Közösségen belül fıirodával rendelkezı legfıbb részesedı vállalkozás szintjén. A tagállamoknak azonban meg kell engedniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeletet korlátozott számú alacsonyabb szinten is végezhessék, amennyiben szükségesnek ítélik. (68) A szolvenciaszámítást csoportot alkotó biztosítók és viszontbiztosítók esetében csoportszinten kell elvégezni. (68a) A csoportszintő konszolidált szavatolótıke-szükségletnek figyelembe kell vennie a csoport biztosítási entitásaiban meglévı kockázatok globális diverzifikációját a csoport kockázatnak való kitettségének megfelelı tükrözése érdekében. PE 425.401\ 17