GÁCSI MÁRIA DR. SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁGAZATBAN 2002. január
1 Szociális párbeszéd az egészségügyi ágazatban A dolgozat a HU-0104-01. Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése c. projekt 1. számú feladatának végrehajtása céljából, az egészségügyi ágazat szociális dialógusának tényfeltáró tanulmányaként született. A tanulmány célja a humán egészségügyi ágazatról, az ágazatban folyó szociális párbeszédről alapvető információk és dokumentumok összegyűjtése és közlése, különös tekintettel az egészségügyi ágazat jellegére és struktúrájára, a munkaügyi kapcsolatok szereplőire, az ágazati kormányszintű megállapodások ismertetésére, a szakszervezetektől kapott információkra, és a munkáltatói szervezetekre. 1.Az egészségügyi ágazat általános jellemzése: Magyarországon az 1997. évi az Egészségügyről szóló - CLIV. Törvény határozza meg az egészségügyi ellátás, az egészségügyi dolgozó, az egészségügyi szolgáltatás, az egészségügyi szolgáltató, az egészségügyi intézmény és az egészségügyi hatóság fogalmát és szakmai tartalmát. Az egészségügyi szaktörvény előírásai és végrehajtási rendeletei- tulajdonosi formától és a fenntartótól függetlenül hatályosak az egészségügyi hatóság (az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat- továbbiakban: ÁNTSZ) által kiadott működési engedély alapján tevékenykedő egészségügyi szolgáltatókra. Az egészségügyi törvény alapján a teljes egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók és az egészségügyi szakhatóság együttesen képezik tágabb értelemben az egészségügyi ágazatot. Az egészséghez és a szociális biztonsághoz való alapvető állampolgári jogot az 1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D és 70/E..-ai deklarálják. A Magyar Köztársaság a szociális biztonsághoz való jogot az ellátó intézményrendszer megszervezésével és a társadalombiztosítás útján nyújtja állampolgárai számára. Az
2 egészségügyi ellátó rendszer alapvetően közszolgáltatásként, adó és járulék bevételekből származó közfinanszírozással, közös kockázatvállalással, a szolidaritás elvén működik. Az állampolgári és a kötelező egészségbiztosítási jogon járó egészségügyi szolgáltatások megszervezése, biztosítása- az intézményrendszer fenntartása, működtetése- az állam és a helyi önkormányzatok alkotmányos alapfeladata. Az 1990. évi a helyi önkormányzatokról szóló LXV. Törvény 107. (1) bekezdése szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába került a korábban a tanácsok kezelésében, illetve irányítása alatt álló egészségügyi intézmények vagyona. Így a rendszerváltozást követően az egészségügyi ágazatban a közszolgáltatást nyújtó állami egészségügyi intézmények- hozzávetőlegesen- 95%-a a helyi önkormányzatok tulajdonába került, és a kötelező egészségbiztosítási szolgáltatások megszervezése is az önkormányzatok alapfeladata lett. Állami tulajdonban az ágazati minisztériumok fenntartásában működő ágazati és országos egészségügyi intézmények, szanatóriumok maradtak: az orvosegyetemek és klinikák, a honvédelmi, belügyi és büntetés végrehajtási, a vasútiegészségügyi, a progresszív betegellátás országos intézményei, valamint az országos szintű rehabilitációs feladatokat ellátó kórházak és szanatóriumok. A tulajdonviszonyok tekintetében az ágazatban a köztulajdon a meghatározó mind a fekvőbeteg, mind a járóbeteg szakellátást nyújtó közszolgáltatásban. A közfeladatok ellátásában az egyházak az állami tulajdonból visszakapott kórházak fenntartásával vesznek részt. Közfinanszírozás segítségével pl. a katolikus, református egyház és az izraelita felekezet működtet fekvőbeteg szakellátást. Az egészségügyi szolgáltatók működési engedélyezésének szakmai feltételeit, így a munkavállalók feladathoz rendelt szakképzettség szerinti összetételű minimális létszámát, a gép- és műszerellátottságot, infrastrukturális, építészeti előírásokat - szakmák szerint - jogszabály tartalmazza. Ezeknek az előírásoknak az egészségügyi közfeladatot ellátó intézmények és szolgáltatók többsége- a szükséges pénzügyi forrás hiányában -nem tud eleget tenni, így ideiglenes működési engedéllyel rendelkeznek. A magántulajdonú, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (továbbiakban: OEP) szerződéses jogviszonyban nem álló szolgáltatók működési engedélyt csak a jogszabályi előírások teljes körű teljesítése esetén kaphatnak, gazdálkodásukat a piaci viszonyok - a fizetőképes kereslet határozza meg.
3 Az állami feladatokat ellátó intézmények működési, fenntartási, fejlesztési bevételei az állami, önkormányzati, társadalombiztosítási költségvetésből, és egyéb saját bevételeiből, alapítványi támogatásokból származnak. Az 1997. évi - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló LXXXIII. Törvény és végrehajtási rendeletei alapján az OEP-pel szerződésben álló egészségügyi közszolgáltatók finanszírozása többcsatornás. Bár gazdálkodásukat nem tisztán a piaci viszonyok határozzák meg, működési zavarok jellemzik a gyógyító intézményeket költségvetési tervező munkájuk nehézségei, kiszámíthatatlansága miatt. Az 1990-től 2000-ig tartó kétszámjegyű infláció, és a folyamatos pénzügyi forráskivonás azt eredményezte, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének növekedése ellenére az egészségügyre fordított költségek reálértéke a felére csökkent. Ezt a tényt az egymást követő kormányok elismerték. A pénzhiány az ágazatban a szociális partnerek között folyamatos feszültséget tart fenn. Az OEP által finanszírozott körben az intézmények, szolgáltatók fenntartási költségei fejlesztés, beruházás, nagy értékű műszerek beszerzése, rekonstrukció a tulajdonos, illetve a fenntartó feladata. Jelenleg sem megoldott az amortizáció elszámolása, nem igényelhetik vissza a szolgáltatók az általános forgalmi adót (áfa). A helyi önkormányzatok más alapfeladataik (például oktatás, szociális ellátás) biztosításához hasonló módon az állami költségvetésből nem kapnak egészségügyi fenntartói kötelezettségeik teljesítéséhez normatív támogatást. Az állami tulajdonú, ágazati fenntartású egészségügyi intézmények fenntartási költségeit az illetékes szaktárcák költségvetése tartalmazza (Egészségügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium). Az orvosegyetemek felsőoktatási feladatait, e feladatokkal kapcsolatos fejlesztési, fenntartási költségeit az Oktatási Minisztérium az állami költségvetésből, illetve az egyetemek egyéb külső bevételeikből együttesen finanszírozzák. A klinikák gyógyító működési költségei az OEP-pel kötött szerződésből származnak. A vasút-egészségügyi intézmények fenntartása, működtetése az egészségügyi ellátásban speciális helyzetet jelent. A többségi állami tulajdonú Magyar Állam Vasutak Részvénytársaság (MÁV)- dolgozóinak- az OEP és a Vasutas Társadalombiztosító nyújt a közlekedési és vízügyi ágazatban ágazat-specifikus ellátást. A közszolgáltatást végző egészségügyi intézmények, szolgáltatók működési bevételei döntő mértékben az OEP-től származnak. A bevételeket az Egészségbiztosítási Alap zárt
4 gyógyító-megelőző kasszájának- az Országgyűlés által eldöntött- szakfeladatonként elkülönített kiadási költségvetése határozza meg. A költségvetés keretein belül az egészségügyi szolgáltatás ellenértékét - a szolgáltatókkal kötött szerződés szerint - a finanszírozási jogszabályok alapján utalja át az egészségbiztosítási pénztár. Az. OEP-től származó bevétel nem az egészségügyi szolgáltatás tényleges költségeit- munkabér, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, műszer, hotelszolgáltatás és egyéb rezsi téríti meg. A finanszírozási jogszabályok állandó éven belül többszöri változása, a kötelező feladatok költségvetési fedezetének az éves inflációt sem ellentételező alultervezése az egészségügyi intézmények eladósodását eredményezte. Az 1992. évig egységesen költségvetési intézményként működő egészségügyi szolgáltatók köréből elsőként a háziorvosi alapellátás került ki - a praxisba bejelentkezett lakosság száma, korösszetétele, a háziorvos szakképzettsége, területi ellátási kötelezettség teljesítése alapján - az OEP-pel kötött szerződés szerinti finanszírozással. A praxisok működtetésével kezdődött el az egészségügyi privatizáció. A vállalkozási formában működő háziorvosi ellátásban az orvosok a 2000. évi II. törvény alapján a működtetési jogot tulajdonba kapták. Törvényes lehetőségük van a rendelők és műszerek megvásárlására is az önkormányzatoktól, a fenntartási kötelezettség átvállalásával. A teljes magánosítás folyamatát a pénzhiány akadályozza. A működtetés privatizációja 1996.-tól a fogorvosi és a foglalkozás-egészségügyi járó-beteg szakellátásban a kötelező egészségbiztosítási ellátások körének és finanszírozásának szűkülése miatt folytatódott, és vált csaknem teljessé napjainkig. A háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi és a foglalkozás egészségügyi szolgáltatóknál dolgozók kikerültek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, érdekérvényesítő képességük csökkent. A 2001. évi CVII. törvény rendelkezik az orvosi tevékenység végzésének formáiról. A törvény 2003. január 1-jétől vezeti be az orvosi tevékenység szellemi szabad foglalkozás keretében történő végzésének lehetőségét. 1993-tól a fekvőbeteg szakellátás teljesítmény-arányos finanszírozása az intézmények saját aktív és krónikus kapacitás tervezése alapján kezdődött el. Ezt nem követette 1996 ig az intézmények tényleges teljesítménye szerinti szerződés - módosítása és finanszírozása a társadalombiztosító részéről. Több kórház eladósodása ebben az időszakban saját hibáján kívül kezdődött meg. Ehhez járult az 1992. ben hatályba lépett közalkalmazotti törvény hatásvizsgálat és költségvetési fedezet nélkül bevezetett 13. havi illetmény-fizetési kötelezettsége. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1993. évi költségvetése a 13. havi
5 illetmény kifizetésére fedezetet nem, csak a kamatmentes hitel felvételének lehetőségét biztosította. Ez a tervezési hiba, pl. a fekvőbeteg szakellátásban 11 12 md. forint tartós bértömeg-hiányt okozott. A 13. havi illetmény fedezetét és a ki nem fizetett - hozzávetőleg 20 md forint összegű - ügyeleti díj béradósságát az egészségbiztosítás költségvetése jelenleg sem tartalmazza. l992.-től a munkajogi törvények az egészségügyi ágazatban dolgozók többségét a közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszony hatálya alá rendelték. A közfeladatok ellátásának vállalását, a költségvetési korlátokkal behatárolt alkupozíciót, a versenyszféránál alacsonyabb munkabért, a fokozott elvárást, a jogalkotó garantált illetmény-előmeneteli rendszerrel, tisztességes munkavégzés esetén fokozott védelemmel, egzisztenciális biztonsággal és a szociális párbeszéd- törvényben- országos szintig előírt intézményrendszerével kívánta honorálni. Az egészségügyi hatósági intézményekben dolgozók a köztisztviselői, az állami és önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozók a közalkalmazotti, a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú dolgozói a szolgálati jogviszony hatálya alá tartoznak. A nem költségvetési intézmények alkalmazottai a Munka Törvénykönyve (MT) szerinti munkavállalók. A közalkalmazotti jogviszony hatályát az 1992. évi XXXIII. Törvény /Kjt./ 1. szerint nem a közfeladat, hanem a munkáltató költségvetési szervként való működése határozza meg. Így a munkáltató működési formájának megváltoztatásával (átalakulásával) az azonos körülmények között, azonos feladatot ellátó egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonya munkavállalói jogviszonyra változik. Ezzel az átalakulással a dolgozó elveszíti a törvényben és az ágazati végrehajtási rendeletekben garantált juttatásokhoz való jogát, egzisztenciális biztonságát. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2001. évi módosításával az addig a törvény hatálya alá tartozó dolgozók 1/3-a lett munkavállaló. Jogviszonyukat ebben az esetben nem a munkáltató működési formája, hanem a feladat határozza meg.
6 Az 1992-es munkajogi szabályozás alapelveit nem követte a költségvetési tervezés és a finanszírozás. Az egészségügyi átlagkeresetek a nemzetgazdasági ágak között az első harmad helyett tartósan az utolsó helyeket foglalták el. Ez az aránytalanság állandó bérfeszültséget okoz. Az egészségügyi közkiadások 50%-os reálérték vesztése a bérszínvonalra is vonatkozik, melynek következménye a szakképzett munkaerő elvándorlása. Az Európa Uniós normáknak megfelelő szakképzési és továbbképzési rendszer mellett az egészségügyi szakképzésre (középfokú és felsőfokú) jelentkezők száma radikálisan csökken a létminimum körüli keresetek miatt. Az egészségügyi ágazat gazdasági helyzetére jellemző, hogy az Egészségbiztosítási Alap (E.Alap) gyógyító-megelőző kasszájának 2000-2001-2002. évi költségvetéseit az 1999.évi szinten tartott - az éves inflációt sem kompenzáló dologi költségvetési kiadással fogadta el az Országgyűlés. Ehhez a pénzügyi forráskivonáshoz adódik a közalkalmazotti illetményrendszer bevezetése óta halmozódó költségvetési béradósság. Az egészségügyi működési költségnek átlagosan 60%-a bér-, 40%-a dologi költség A számított bértömeg 20%-os emelésével ígért a Kormány 2001-re kiemelt, átlagban 20%-os keresetnövekedést az ágazatban. Az országos minimálbér 2001. évi 50%-os növekedése bruttó 40.000 forintra az ágazatban dolgozók 49%-át érintette. *Munkáltatói szinten sem a kötelező béremelésnek sem a teljesítmény szerinti differenciálásnak nem volt meg a pénzügyi fedezete. A kórházak gazdasági helyzetéről saját felmérést végzett és közölt a szociális partnerekkel a Magyar Kórházszövetség. A közalkalmazotti illetmény előmeneteli-rendszer összeomlott. A szakképesítés és a szakmai gyakorlat, tapasztalat garantált honorálására alkalmatlanná vált a közalkalmazotti illetmény-besorolás alapjául szolgáló illetmény tábla. A bérfeszültség munkáltatói szintenpénzügyi forrás hiányában kezelhetetlen volt. A helyzet költségvetés módosítás nélkülelőreláthatólag romlani fog 2002.-ben a 25%-kal 50000 forintra emelt minimálbér okozta bértorlódással, a 7,75%-os ágazati átlagot jelentő keresetnövekedési lehetőséggel. Az ágazati bruttó bérek alacsony szintjéért felelős az a több cikluson átívelő kormányzati gyakorlat is, amely a reálkereset csökkenést, illetve a bérfelzárkóztatási ígéretek teljesülésének elmaradását rendszeresen egyszeri kereset-kiegészítéssel kompenzálta,
7 amelynek bértömegét nem építette be a következő év költségvetésének tervezési bázisába. Így munkáltatói szinten a szabad béralku korlátozott. Jelenleg az Egészségügyi Minisztérium az ágazat konszolidációjához középtávon 500 md. forint plusz forrást tart szükségesnek. A tervekben a szakellátási kapacitások folyamatos csökkentése, az intézmények tömeges átalakulása szerepel non-profit szervezetté. Ezzel az egészségügyben jelenleg többségében közalkalmazottként dolgozók munkavállalókká válnak, és velük szemben az állam kötelezettségvállalása csökken. A fenntartáshoz, fejlesztéshez, beruházás megtérüléséhez az ágazatban dolgozók bérének felzárkóztatásához, az intézmények adósságállományának szanálásához szükséges pénzügyi forrás nélkül vagy a lakossági terhek növekednek meg, vagy tovább csökken az egészségügyi ellátás színvonala. A magyarországi megbetegedési és halálozási statisztikai adatok, jövedelmi viszonyok, a szegénységre vonatkozó szociológiai elemzések ismeretében az egészségügyi ágazat konszolidációja a munkavállalói, munkaadói és a szakmai szervezetek véleménye szerint nem tűr halasztást. A rendszerváltozást követően a szociális párbeszéd a sokszereplős ágazatban munkahelyi szinten a költségvetés nyújtotta szűkös lehetőségektől behatárolt keretek között folyt a munkáltatók és a szakszervezetek között. Az 1993. évi első-az akaratuk ellenére a szociális partnerekre kényszerített- üzemi és közalkalmazotti tanácsi választások után kezdték tanulni a szereplők a dolgozók részvételi jogainak gyakorlását, amely a közalkalmazotti körben korlátozott. A fenntartó önkormányzatoknál és a szaktárcáknál ágazati szinten a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII. Törvény (Kjt.) írja elő a szociális párbeszéd kötelezettségét, amely a gyakorlatban ágazatonként eltérő módon és rendszerességgel folyik. Az egészségügyi ágazathoz az ágazati szociális párbeszéd szempontjából az Egészségügyi Minisztérium fenntartásában és irányításával, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonában és fenntartásával működő intézmények képviselői tartoznak
8 A közalkalmazottak egészét érintő, áttételesen a munkavállalók helyzetére is hatást gyakorló, átfogó konzultációk és megállapodások fóruma 1992-től a Közalkalmazotti Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (továbbiakban: (KIÉT) volt 2001.-ig. A KIÉT munkavállalói oldalát az ágazatok meghatározó, reprezentatív szakszervezetei alkották. Ezen a fórumon szembesült a Kormány a közalkalmazottakra tervezett intézkedéseinek hatásaival, végrehajthatóságával önkormányzati és munkahelyi szinten, érzékelhette a várható konfliktusokat. Ezt a fórumot a kormány 2001.-ben, az érintett szakszervezetek tiltakozása ellenére - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításakor - megszüntette. A KIÉT helyett létrehozott új fórum, a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), melynek munkavállalói oldalát a szakszervezeti konföderációk alkotják. 2. Az egészségügyi ágazat struktúrája: 2.1 Az egészségügyi ágazat szakágazati besorolása a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozása rendszerében, a Központi Statisztikai Hivatal KSH-TEÁOR szerint: 851- Humán-egészségügyi ellátás- alágazaton belül 8511- Fekvőbeteg-ellátás- szakágazat 8512- Járóbeteg-ellátás- szakágazat 8513- Közegészségügyi és járványügyi ellátás- szakágazat 8514- Mentőszolgálat- szakágazat 8515- Vérellátás- szakágazat 8519- Egyéb humán egészségügyi tevékenység- szakágazat A KSH Országos Statisztikai Adatgyűjtő Programja (OSAP) alapján a KSH és az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja (GYÓGYINFOK) gyűjt az ágazatban a szolgáltatóktól az ellátásra, létszámra és a keresetre vonatkozó adatokat. Az adatszolgáltatás a 2000. évben a 154/1999.(X. 22) Kormány rendelet alapján volt kötelező. Az 1998. évi kormányzati struktúra-változásig az egészségügyi és szociális ágazat a Népjóléti Minisztérium irányításához tartozott. 1996-ig a KSH a két alágazat adatait együtt gyűjtötte és közölte. 1998-ban a népjóléti ágazatból a szociális ellátás az új Szociális és Családügyi Minisztériumhoz, az egészségügyi ellátás szakmai irányítása az Egészségügyi Minisztériumhoz került.
9 Az egészségügyi ágazati szintű érdekegyeztetés fóruma az Egészségügyi Minisztériumban működik, de más szakminisztériumban is folyik esetenként konzultáció és egyeztetés a speciális ágazati ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók vonatkozásában. 2.2 Az egészségügyi ágazat jellemzése ágazati minisztériumi irányítás és ágazati szintű érdekegyeztetési fórumok szerint: Minisztérium Egészségügyi Minisztérium (EüM) Oktatási (OM) Minisztérium Honvédelmi Minisztérium (HM) Belügyminisztérium (BM) Képviselt egészségügyi szolgáltatók, munkavállalók Ágazati szintű érdekegyeztetési fórum Egészségügyi dolgozókat képviselő ágazati reprezentatív szakszervezetek Egészségügyi és Szociális Az EüM és a helyi Az egészségügyi önkormányzatok közalkalmazottak Ágazatban Dolgozók fenntartásában működő ágazati érdekegyeztető Demokratikus fekvő- és járó-beteg fóruma: Szakszervezete- EDDSZ szakellátás, 1992. Egészségügyi és közegészségügyjárványügy, Szociális Érdekegyeztető Nem reprezentatív Fórum (ESZÉF) résztvevők: mentőszolgálat, egyéb 1995-töl Népjóléti Mentődolgozók Önálló egészségügyi tevékenység, Érdekegyeztető Tanács Szakszervezete (MÖSZ) egyházi intézmények (NÉT) Közegészségügyi egészségügyi dolgozói, 1998-tól a szociális ágazat Szakszervezet (KSZ) klinikai egészségügyi kivált.2001-től Egészség- Orvosegyetemek közalkalmazottak ügyi Ágazati Érdekegyeztető Fórum alakulóban. Szaksz.Szöv. (OSZSZ) Az ágazatilag a Felsőoktatási Érdekegyeztető Orvosegyetemek Szak- felsőoktatáshoz Tanács (FÉT) tartozó szervezeti Szövetsége orvosegyetemek (OSZSZ) közalkalmazottai A HM központi fekvő- és 1992. Honvédelmi Honvédelmi Dolgozók járó-beteg intézményeinek Érdekegyeztető Tanács Szakszervezete közalkalmazottai, és a (HOVÉT) (HODOSZ) hivatásos állományú 1998-tól Honvédelmi (közalkalmazottak) egészségügyi dolgozók. 5 Érdekegyeztető Fórum Honvéd Szakszervezet fekvőbeteg intézmény, kb: (HÉF) keretében (HSZ) hivatásos 3000 fő, ebből 2600 állományúak közalkalmazott BM központi fekvő- és 1992-től Belügyi Belügyi és Rendvédelmi járó-beteg szakellátása, a Érdekegyeztető Tanács Dolgozók Szakszervezete megyei kapitányságok (BÉT) keretében BRDSZ (közalkalmazottak járó-beteg szakellátása és és hivatásos állományúak) a hivatásos állományú eü. dolgozók. 1 központi fekvőbeteg intézmény: 1700 eü. dolgozó, 90%-a közalkalmazott Az egészségügyi ágazatban dolgozók több mint 90%-ának élet- és munkakörülményeiről ágazati szinten az Egészségügyi Minisztérium a döntés-előkészítő, az EüM irányítása alá került 2001-től az OEP is.
10 2.3 Az egészségügyi ellátás intézményi rendszere a TEÁOR szerint (2000. év): (Forrás: Magyar Kórházszövetség, KSH 2000. Évkönyv) Fekvőbeteg szakellátás: (forrás: Magyar Kórházszövetség) Önkormányzati: 111 (ebből 3 közhasznú társaság) EüM fenntartású országos intézmény: 18 HM, IM, BM, OM(Orvosegyetem), MÁV: 16 (ebből 1 közhasznú társaság) Egyházi, alapítványi, vállalkozói: 9 (ebből 4 közhasznú társaság(kht) és 1 korlátolt felelősségű társaság (KFT) Összesen: 154 Járóbeteg szakellátás: -Szakorvosi rendelő intézetek: 107, ebből 9 nem önkormányzati,(1kht, 6KFT, 1Rt, 1Gmk) -Gondozó intézetek és állomások: 606 -Háziorvosi praxisok: 6689 Országos Mentő Szolgálat (OMSZ): -Mentő Kórház 2001-ben összevonva az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézettel (OBSI) -Mentés, betegszállítás: 1 országos központ (OMSZ) és 200 állomás Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ): 1 országos, 6 regionális központ, 61 állomás Közegészségügyi és Járványügyi ellátás: Hatóság: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 1 országos hivatal, megyei központok, városi és fővárosi kerületi ÁNTSZ-ek 2 országos intézet: Országos Közegészségügyi Központ és Országos Epidemiológiai Központ 3. A TEÁOR szerinti egészségügyi ágazat foglalkoztatási szerkezete: - a fő- és részfoglalkoztatásban dolgozók száma, - a szakágazatonkénti foglalkoztatás, - a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) szerinti besorolás, - az egészségügyi ágazatban meghatározó szakmák szerinti foglalkoztatás, - az alkalmazotti (munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti, szolgálati jogviszony) vagy vállalkozó és egyéb jogviszonyban végzett tevékenység szerinti megoszlás szempontjai alapján jellemezhető. A tanulmány adatai a Központi Statisztikai Hivatal 2001 évi Évkönyvéből és tájékoztatóiból, az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja (GYÓGYINFOK) 2000. évre vonatkozó- az OSAP 1626/00 adatainak felhasználásával készült- 2001 évi létszám és bérstatisztikai összefoglalójából, valamint az egészségügyi ágazatban működő munkavállalói és munkáltatói szervezetektől származnak.
11 3.1. Az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma fő- és részfoglalkoztatású bontásban (2000. december 31.-i állapot) a KSH OSAP 1019/00 szerint (forrás: GYÓGY-INFOK) Adatszolgáltatók köre: helyi önkormányzatok, valamennyi egészségügyi és szociális intézmény, illetve vállalkozás (non-profit szervezet, állami, önkormányzati, MÁV, egyházi, alapítványi, magán stb.) Megnevezés Természetes személyek (fő) Főfoglalkozású 172 521 Részfoglalkozású 15 488 Összesen 188 009 A humán egészségügyi ágazatban foglalkoztatott természetes személyek 91,76 %-a főfoglalkozású dolgozó, napi 8 órában, illetve heti 40 órában foglalkoztatott. 3.2. A Humán egészségügyi ellátásban foglalkoztatottak létszáma a TEÁOR szerinti szakágazati bontásban: Szakágazat Megnevezés OSAP 1019/00 Természetes (TEÁOR) személyek (Fő) Megoszlás (%) 8511 Fekvőbeteg gyógyintézeti ellátás 104 455 55.56 8512 Járóbetegek orvosi ellátása 57 835 30.76 8513 Közegészségügyi és járványügyi ellátás 5 995 3.19 8514 Mentőszolgálat 8 115 4.32 8515 Vérellátás 2 104 1.12 8519 Egyéb humán egészségügyi tevékenység 3 424 1.82 Szakágazat nem 851 6 081 3.23 Összesen: 188 009 100.00
12 Az ágazatban foglalkoztatottak több mint fele (55,56 %-a) a fekvőbeteg-szakellátásban, közel 31 %-a járóbeteg-szakellátásban (szakrendelők, alapellátás, gondozó intézetek) dolgozik. 3.3. A betöltött állások száma alkalmazottak és vállalkozók szerinti bontásban: Betöltött állások száma 2000-ben: 179870, amelyből 170661 állást (94.88 %) alkalmazottak, 9209 állást (5.12 %) vállalkozók töltenek be. 3.4. A fekvőbeteg- és a járóbeteg-szakellátásban az orvosok és a szakdolgozók által betöltött állások száma (OSAP 1019/00): Orvos Megnevezés Betöltött állások száma Fekvőbeteg ellátás Járóbeteg-ellátás 11 986 5697.87 Szakdolgozó Összesen 54 931 14 163.89 66 917 19 861.76 A táblázat az ágazatban foglalkoztatottak 86,3 %-át kitevő fekvő- és járóbeteg-szakellátás alkalmazottainak megoszlását mutatja be orvosok és szakdolgozók szerinti bontásban. 3.5. A foglalkoztatottak száma az egészségügyi ágazat meghatározó szakmái szerint (forrás: KSH 2000. évi Évkönyve EüM adatok) Orvosok száma: - 1999-ben nyilvántartott orvosok száma: 46 560 fő ebből Dolgozó orvosok száma: 36 386 fő, - 2000. évben: Kórházi orvos: 11 986 fő Házi orvos: 5 159 fő Házi gyermekorvos: 1 570 fő Foglalkozás-egészségügyi orvos: 3 400 fő
13 Mentő orvos: 151 fő - Szakdolgozók száma 2000-ben: Kórházi ápoló és egyéb egészségügyi szakdolgozó: 54 932 fő Ápoló (összesen): 49 721 fő Körzeti ápoló: 5 859 fő Mentő ápoló: 2 862 fő Védőnő: 5 005 fő Szülésznő: 2 113 fő Mentő tiszt: 342 fő Gyógytornász: 1 407 fő Asszisztens: 25 169 fő Magyarországon az orvosokat a Magyar Orvosi Kamara tartja nyilván a kiadott diplomák és a működési engedély, valamint munkahely szerint. A fekvő- és járóbeteg-szakellátásban átfedés van a dolgozó orvosok számában, mert a főfoglalkozás mellett mellékfoglalkozásban vagy vállalkozóként is dolgozik az orvosok egy része. A szakdolgozók körében az ápolók és az asszisztensek képezik a legnagyobb foglalkoztatotti létszámot. A védőnő, szülésznő, mentőtiszt és gyógytornász a szakdolgozók között felsőfokú végzettségű szakma képviselői. 3.6. Foglalkoztatási szerkezet közszolgálati jogviszony szerint (OSAP 1626/00) (forrás: GYÓGYINFOK, adatszolgáltatói kör az egészségügyi szakfeladatot ellátó intézményt fenntartó önkormányzatok önálló és egyéb egészségügyi intézményei, ezen szakfeladatot ellátó központi költségvetési szervek) Megnevezés Átlaglétszám 200.év (fő) Megoszlás (%) Közalkalmazott 126 744.08 94.79 Köztisztviselő 3 262.65 2.44 Egyéb kiemeltek (közhasznú munkavállalók, tábornokok, tisztek) Hibásan besoroltak 2 833.64 863.83 2.12 0.65 Összesen 133 704.2 100.00
14 A táblázatból látható, hogy a közalkalmazottak teszik ki az egészségügyi ágazatban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 94.79%-át. A költségvetési intézmények átalakulása következtében arányuk az elkövetkező években radikálisan csökkenhet. 3.7. A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) a foglalkozásokat a tevékenységek szakmai jellegének megfelelően tartalmazza, az adott foglalkozás gyakorlásához szükséges szakképzettség, szakértelem figyelembevételével kialakított csoportosításban. A FEOR -t az 1993. évi a statisztikáról szóló XLVI. Törvény 6. f, pontja alapján 1994. január 1.-től kell alkalmazni. A FEOR követi a nemzetközi foglalkozási osztályozás (ISCO-88) alapelveit, melyben a foglalkozás megnevezés a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki. A FEOR 9 főcsoportból áll, a foglalkozásra, mint alapegységre négy-számjegyes, a felhasználók igényei szerint további számjegyekkel bővíthető. A foglalkozási osztályozás négy-számjegyes rendszeres jegyzékét a KSH 9029/1993. számú közleménye tartalmazza. 3.8. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak csoportján belül az egészségügyi ágazati szakmák FEOR szerinti besorolása, foglalkoztatási szerkezete, a 2000. évi bruttó átlagjövedelem feltüntetésével. (forrás: GYÓGYINFOK, OSAP 1626/00 adatgyűjtés alapján) FEOR főcsoport (1-től 9-ig) ezen belül FEOR kód szerint 0. Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásai 1. Törvényhozók, országos igazgatási, érdekképviseleti vezetők - Ebből eü. részlegek orvos vezetői - Ebből eü. intézetek igazgatói Átlaglétszám (fő) Létszámmegoszlás (%) Bruttó jövedelem (Ft/fő/hó) 653.4 0.49 89 987 4 399 3.29 173 070 2 313 1.73 161 754 301 0.22 262 987
15 2. Egyetemi, főiskolai képzettség, önálló alkalmazást igénylő foglalkozások, ebből: - 2212 Szakorvos 3. Egyéb felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő foglalkozás, ebből: -3211 Általános ápoló -3212 Szakápoló -3232 Szakasszisztens -3231 Általános asszisztens 25 216 18.86 112 335 8 613 128 259 59 874.4 44.78 70 184 16 213.5 67 486 11 983.7 73 566 10 240.7 72 857 5 896 65 947-3239 Egyéb asszisztens 4.Irodai és ügyviteli jellegű foglalkozások, ebből: 5 387.4 65977 7944.3 5.94 54 553-4193 Irodai adminisztrátor 4 492.5 50 096 5.Szolgáltatás jellegű fogl. ebből 5320 Eü., oktatási szolgált. (pl: segédápoló, beteghordó, műtőssegéd) 9 729.8 7.28 57 812 7 904.9 58 024 6. Mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások 7. Ipari és építőipari foglalkozások. 8. Gépkezelők, gépjárművezetők, összeszerelők 263.3 0.20 52 653 4 507.3 3.37 60 110 5 122.9 3.83 72 088 9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) 15993.8 11.96 42 842 foglalkozások 9119 Egyéb takarítók és hasonló egyszerű fogl. 9119 Intézményi takarítók 4385.3 4148.3 42 432 40 021 FEOR főcsoport összesen 133 704 100.00 76 215
16 A FEOR főcsoport szerinti besorolás alapján az egészségügyi ágazat foglalkoztatási szerkezetére jellemző, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak többsége: - 45%-a a 3. főcsoportba (egyéb felsőfokú, középfokú végzettséget igénylő foglalkozások) - 19% -a a 2. főcsoportba (egyetemi, főiskolai képzettség, önálló alkalmazást igénylő foglalkozások), a KSH szerint a szellemi foglalkozásúak körébe tartozik, felső- és középfokú végzettségű és szakképzettségű dolgozó. - 12% a 9. főcsoportba (szakképzettséget nem igénylő egyszerű foglalkozások) - 7.3% az 5. főcsoportba (szolgáltatás jellegű foglalkozások) sorolt, a főcsoport 81% -át a középfokú szakképzettséggel nem rendelkező beteghordók, műtőssegédek, segédápolók alkotják A két utóbbi nagyobb létszámú foglalkozási csoport a KSH besorolás szerint a fizikai foglalkozásúak körébe tartozik, ebből a 12 %-ot kitevő alkalmazotti kör középfokú szakképzettséggel nem rendelkezik. A KSH 2000. január-decemberi, teljes éves tájékoztatója szerint a humán egészségügyi ellátásban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók: - 72% -a szellemi foglalkozású, létszámuk az előző év azonos időszakának 96.8% -a; - 28% -a fizikai foglalkozású, létszámuk az előző év azonos időszakának 96.2% -a. Az egészségügyi ágazat táblázatban szereplő 2000.évi kereseti adatait felfelé torzítja az évközi reálkereset csökkenést kompenzáló központi bérintézkedés. A 15 md. forint összegű egyszeri juttatás az ágazat bértömegének 6%-át tette ki, de nem épült be az egészségügyi ágazat tartós bértömegébe, a 2001. évi költségvetés bázisába. 4. A humán egészségügyi ágazat kereseti viszonyai (KSH adatok alapján) Az 1997. évig a KSH a humán egészségügy és a szociális ellátás kereseti adatait együtt gyűjtötte és közölte. 1997-től állnak rendelkezésre a humán egészségügyi ágazat önálló létszám és bérstatisztikai adatai. A nettó kereseti adatok munkáltatói szinten a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék átlagos mértékével a bruttó keresetekből számított adatok.