Ősföldrajzi változások vizsgálata a Stillfriedi feltárás környezetében

Ősföldrajzi változások vizsgálata a Stillfriedi feltárás környezetében SCHWEITZER FERENC'-KIS ÉVA 2 Vizsgálataink célja az volt, hogy a kidolgozott - a negyedidőszaki üledékek környezetjelző jellegének megállapítására alkalmas - új kiértékelő módszer segítségével olyan őskörayezeti változásokra vonatkozó alapinformációk birtokába juthassunk, amelyek a korábbiaknál jóval több, pontosabb és gyorsabb ismeretanyag megszerzését teszik lehetővé a Pannon-tenger kiszáradása utáni időszak ősföldrajzi- és őskörnyezet változásairól, a vizsgált terület fejlődéstörténetéről (a löszök leülepedésének ősföldrajzi viszonyairól), a jégkorszak alatt bekövetkezett klímaváltozásokról, a felmelegedési és lehülési maximumok rétegeken belüli kimutathatóságáról. A legfontosabb szempont az volt, hogy az őskörnyezet-változásokra vonatkozó adatokat a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban le lehessen olvasni az adatbázisokból és a szelvény mellé szerkesztett grafikonokról a feltárás minden mélységi adatára vonatkozóan. l.kép Löszös és löszszerű üledékkel fedett dombvidék Stillfrieden, a Weinviertelen intézeti igazgató, a földrajztudomány doktora, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet 2 tudományos főmunkatárs, a földrajztudomány kandidátusa, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet 133

Vizsgált feltárásunk Stillfrieden, az ausztriai Weinviertelen, a March/Morva folyó partján terül el (1. kép). A Morva-süllyedék része. A Morva és a Sziléziai süllyedek terület a jégkorszakok idején az alpi jégtakaró és az É-i szárazföldi jégtakaró közötti korridort jelentette. A Külső-Kárpáti süllyedéken keresztül a Bécsi-medence és a Közép-Lengyelalföld elágazásának tekinthető, a Kárpát-medence ENy-i, Ausztriába benyúló része. Neogén és kvarter üledékek fedik. Míg a negyedidőszakban a Morva-süllyedék felhalmozódási terület volt és felszínén jelentős mennyiségű lösz és löszös üledék rakódott le, amelyet periglaciális folyamatok formáltak, addig a szomszédos Cseh-masszívum és a Nyugati- Kárpátok flis vonulata kimondott lepusztulási térszín. A süllyedékterületek további medencék és árkok, valamint dombságok és platók kistájaira bonthatók. A Morva-medence Ny-i részén (a March/Morva folyó Ny-i oldalán, ahol a feltárásunk is található) az eolikus üledékek egészen másképp fejlődtek ki, mint keleti részén. A March/Morva folyó széles völgye választja el egymástól az üledékek 2 fajtáját. A folyó futásiránya ezen a részen majdnem É-D-i irányú. A medence Ny-i része magaslat szélárnyékában van. A lösz vastagsága itt a 20 m-t is eléri. Eolikus kifejlődésü. Az egyes löszrétegeket jól elhatárolható szintek választják el egymástól. A folyó bal parti területein (a feltárásunkkal szemben lévő oldalon) - a medence K-i részén - egészen más relief alakult ki. Itt a lösz nem vastag és uralkodóan nem eolikus (anyaga nagyrészt távoli hordalékkúpokból származik [ZEBERA, K. 1965]). A lösz agyagos, többnyire csak egyetlen rétegből áll. A kutatás keretében együttesen vizsgáljuk a 4 hagyományos üledékföldtani mutatószám, a Németországból átvett F G -érték és a Kínából átvett K^-érték, valamint az agyag-, iszap-, lösz- és homok százalékos részesedése változásait. Jellemezzük a negyedidőszaki üledékeket, s ily módon következtetéseket kísérelünk meg levonni az üledékfelhalmozódás dinamikájának változásaira, ill. a hasonló módon jellemezhető rétegek egymással történő lokális párhuzamosítására vonatkozóan. A szelvény mellé szerkesztett grafikonokon (1. ábra) egymás mellett mutatjuk be a két új mutatószámot, a finomsági-értéket (F c ) [az üledékek egymástól történő pontos elhatárolása, az ősdomborzat rekonstruálása, következtetés a löszképződés helyére az F G %-os növekedéséből, ill. csökkenéséből, következtetés a szélirányra és a viszonylagos szélsebességre a löszképződés idején] és a Kj-indexet (a mállás fokát) [a rétegsorokon belüli felmelegedési és lehűlési maximumok kimutatása], valamint a hagyományos értékeket, az osztályozottsági értéket (S 0 ) az üledékek származása elkülönítésére, a csúcsossági-értéket (K) a lösz- és talajhatárok éles elkülönítésére, az aszimmetria-fokot (S/J a feltöltődő és a lepusztuló részterület elkülönítésére. (Az Mj mutatószám értékeit táblázatban már nem részletezzük, mivel számunkra a mellette ábrázolt F G értékek a szemcseméret változásairól lényegesen több és megbízhatóbb információt jelentenek.) Megállapíthatók az őséghajlat-változásokat jelző felmelegedési és lehűlési maximumok a K^-index értékeiből a periglaciális éghajlatra és a felmelegedési időszakokra jellemzők pedig az üledékek típusainak meghatározásából (F G, K d -index; pl. a lösz periglaciális éghajlati viszonyokat, a talaj interglaciális (felmelegedési) időszakot jelöl). Az üledékek meghatározását és üledéktípuson belüli kimutatását szolgálja az osztályozottsági érték, pl. homoküledéken belül folyóvízi vagy szél által szállított és lerakott üledék meghatározása, a talaj- és löszrétegek éles elkülönítése a K-érték, valamint az S^-érték a lepusztulási és felhalmozódási területek elkülönítésére, ill. az üledék jellegének 134

megállapítására: az üledék helyben képződött, vagy áttelepített. A IQ-index értékeiből ki lehet mutatni az eróziós hiátusokat. 1. ábra A stillfriedi feltárás mintái üledékföldtani paraméter-értékei (Kis É.) Rétegtani feldolgozás: SCHWEITZER F.-KIS É.-BALOGH J.-DI GLÉRIA M. Az alkalmazott granulometriai kiértékeléseken alapuló módszer elősegíti a feltárás rétegsorainak függőleges irányú korrelálását. A kapott értékek alapján kísérletet lehet tenni a szelvényen belüli granulometriai változások megismerése során a nagyobb litológiai egységek, az üledékképződési szakaszok, az esetleges üledékhiatusok kimutatására, a homogénnek látszó rétegeken belüli és az azonos genetikájúnak vélt rétegek közötti változások kimutatására a löszös üledékek összehasonlíthatósága, párhuzamosíthatósága, ősföldrajzi következtetések levonása céljából. Az ábrázolt szelvény minden egyes mélységi adatához tartozó fent említett információ egyszerűen leolvasható mind a szelvények mellé szerkesztett mintánkénti összes paraméterértéket tartalmazó grafikonokról, mind az osztályozási értékek alapján elkészített rétegenkénti adatbázisból. Az újonnan bevezetett mutatószámok közül a finomsági-érték a talajokban maximumértékeket, a homokokban minimumértékeket mutat, így a kapott értékekből a mintavételezéskor megszerkesztett szelvény ismerete nélkül is felismerhetők a talajszintek, a maximumok melletti csökkenő értékekből pedig a fiatal löszök a közepesnél finomabb, míg az öreg löszök a közepesnél lényegesen finomabb értékekkel. 135

A minimum értékek jelzik a homokok, míg a mellettük lévő kissé növekvő értékek az iszapbetelepüléseket. A finomsági-értéket használjuk az üledékek pontos megnevezésére, a réteghatárok megállapítására, az értékek növekedéséből, ill. csökkenéséből következtetni tudunk a szemcsefinomodásokra és- durvulásokra, így a fiatal és öreg löszök elkülönítésére, valamint a paleotalajokon belüli változások kimutatására éppúgy, mint a lösz- és paleotalajrétegek párhuzamosítására. A Kj-index a talajokban minimum értékeket, a löszökben maximumértékeket (a homokokban a minimumértékeknél kissé magasabb értékeket) mutat. Az üledékek meghatározásán és elhatárolásán kívül maximum-értékeivel segítséget nyújt a löszös üledékeken belüli lehülési maximumok (egy löszrétegen belül leolvasható azok pontos mélysége), minimum értékeivel a talajrétegeken belüli felmelegedési maximumok (talajrétegen belüli pontos mélységük leolvasható) kimutatásában. A mutatószám segítségével megtudhatjuk, hogy a lerakódás után a mállás és a talajképződés mennyire alakította át a löszt. A Kj-index segít a hiátusok kimutatásában is. Az osztályozottsági értékek (S 0 ) alapján következtetni lehet az üledékek származási jellegére. A csúcsosság értékeiből el lehet különíteni a lösz- és talaj határokat, le lehet olvasni szelvényen belüli mélységüket. A csúcsosság szélsőértékei a lösz és talaj keveredését jelzik. A ferdeség (S/J értékei alapján következtetni tudunk az üledékfelhalmozódás viszonylagos menetére. A szelvény igen magas ferdeségértékei a térszín különösen gyors feltöltődési folyamatára utalnak. A ferdeség és a csúcsosság nem normál értékeiből fel lehet ismerni a rejtetten 2 vagy 3 móduszú (nem helyben képződött, hanem többszöri, esetleg többfajta szállítással, áthalmozással jelenlegi helyükre kerülő) üledékeket. Ezen információk birtokában az üledék keletkezési körülményeire vonatkozóan kapunk fontos információkat. Igen hasznosnak bizonyult a ferdeségértékek grafikus ábrázolása, amelynek segítségével több üledékképződési szakasz mutatható ki, mint ahányat a többi paraméterérték ábrázolása során felismerhetünk. A vizsgálatok egyik fontos eredményének tartjuk, hogy az e paraméterértékeket tartalmazó grafikonokról le lehet olvasni a hiátusokat. Paramétereinkkel a szelvényben 17 réteget tudtunk elkülöníteni (1. ábra, 1. táblázat). I. 9 talajréteget - 1 recens talajt - 3 fosszilis talajt - 2 dupla fosszilis talajt - 1 fosszilis erodált talaj Ca szintjét II. 10 lösz- és löszszerü üledék réteget - 5 löszréteget - 2 homokos löszréteget - 3 ún. markcr-löszréteget". 136

Réteg, m Finomság, FG Mállási fok, Kd Osztályozottság, So Csúcsos ság, K Ferdeség, Sk érték kőzet érték kőzet érték fokozat érték réteghatár érték szállítási energia 0,00-0,90 62,36-63,28 recens talaj 2,27-2,52 recens talaj 2,11-2,49 igen 0,23-0,28-0,20-0,21 alacsony - 0,90-1,05 63,31 C szint 2,29 C szint 2,26 igen 0,25 recens talaj, lösz 0,25 alacsony - 1,05-2,10 59,60-62,84 lösz 2,29-3,88 lösz 1,76-369 igen és 0.22-0,52 eróziós határ 0,14-0,21 alacsony 2,10-2,90 57,26-63,86 homokos lösz 2,89-4,23 homokos lösz 1,78-2,27 0,26-0,31 eróziós határ 0,05-0,19 2,90-4,20 61,50-65,73 lösz 2,40-3,96 lösz 1,94-2,49 igen 0,26-0,33 rétegen belüli határ 0,07-0,23 4,20-4,80 62,52-65,11 fosszilis talaj (sok faszénnel, őzcsont maradványokkal) 2,11-2,35 fosszilis talaj (sok faszénnel, őzcsont maradvánnyal 2,40-2,68 igen és 0,26-0,33 4,80-6,30 55,83-63,12 lösz 1,99-2,29 lösz 2,38-2,59 igen 0,17-0,38 6,30-6,50 54,94 erodált talaj Ca szintje 1,82 erodált talaj Ca szintje 6,50-6,80 61,52 lösz 2,00 lösz 3,20 6,80-7,15 62,54 fosszilis talaj 1,66 fosszilis talaj 3,20 7,15-7,72 63,59-67,26 lösz 1,27-1,40 lösz 3,67-4,28 7,72-S.lO 68,44 fosszilis talaj 1,10 fosszilis talaj 3,83 8,10-8,20 70,63 Ca szint 1,09 Ca szint 4,66 8,20-8,80 73,43 fosszilis talaj 1,04 fosszilis talaj 5,27 8,80-8,90 73,01 C szint 1.03 C szint 5,37 8,90-9,30 72,01 fosszilis talaj, B szint 1,05 fosszilis talaj, B szint 5,52 9,30-9,90 67,34 C szint 1,74 C szint 3,19 Stillfried 3/-en belüli réteghatár Stillfried és alsó lösz határa erodált talaj és lösz -0,79 +0,43-0,94 +0,32 Megjegyzés égett lösz felszín hálószerűén dupla faszénréteggcl, kultúrréteg maradvánnyal átlagos, és alacsony - átlagos, és alacsony - nagyon magas és nagyon alacsony nagyon magas és nagyon alacsony alsó részében áthalmozott MF talaj löszréteg, áthalmozott erodált fosszilis talajszemcsékkel 2,54 igen 0,24-0,34 nagyon alacsony eróziós hiátus a Ca szint fölött 0,29-0,25 alacsony " 0,29-0,26 alacsony " 0,25-0,27-0,26-0,32 0,28 Stillfried a komplexum felső csernozjom alsófelső alacsony és nagyon alacsony mindenben talaj értéket mutat 0,29 alacsony - 0,25-0,30 alacsony - 0,30 alsó csernozjom alsó és felső határ, rétegen belüli határ 0,31 nagyon alacsony - 0,31-0,32 nagyon alacsony - 0,29 Stillfried A B szint alsó és felső határa 0,30 alacsony - 0,26-0,27 alacsony - 9,90-10,70 59,27 homokos lösz 3,93 homokos lösz 1,59 0,21-0,26 alacsony - 1. táblázat A stillfhedi feltárás rétegparaméter-értékei és értelmezési lehetőségei (KIS É.) (Szemcseösszetételi vizsgálatok 9 szemnagyság tartományban: di GLERIA M.)

A stillfriedi szelvény más szelvényekkel történő párhuzamosításához használható szintjei: 1. A szelvényleíráskor megállapított és az üledékföldtani paraméterértékek eredményei által módosított (réteg)határszintek - amelyek az adott jeges ciklus kezdeteinek helyeit jelölik ki - a tiszta finom lösz (pszeudogley-jelenségek nélkül) és az azon jól kifejlődött erdei talaj, vagy egy másik típusú talaj határát jelölik, amely az adott területen hőmérsékleti csúcsnak felel meg. Itt hirtelen változás következik be a glaciális körülményeknek (permafrosztos szoliflukció) az interglaciális optimumba (erdei talajok, kimondottan melegkedvelő faunák) való áthajlásakor. A szelvényben összesen 4 ilyen kifejlődött főhatár van sok-sok eróziós hiátussal. Ezen határok biztosabb kijelölését segíti az összes kapott üledékföldtani paraméterérték. A K^-érték kijelöli az éles réteghatárokat. Az F G -index is réteghatár változásokat jelöl. Az osztályozottsági fokozatokból szintén az üledék jellegére lehet következtetni, az Sk-értékből pedig az üledék szállítási energiájának nagyságára. így a lehordási és felhalmozódási terület jellemzőire lehet információkat gyűjteni az üledékképződés idején. Ha a vizsgált üledékben a lehordott üledékek szemcséi még jelen vannak, akkor a kapott üledékföldtani paraméter-értékek lényegesen eltérnek az adott üledéktípusra jellemző - általunk több száz vizsgálat során megállapított - rétegparaméterértékektől. Ezen eltérő értékek üledékhiátust jeleznek, amely a szelvény mellé szerkesztett grafikonokról azonnal kitűnik. 2. A marker-lösz" kb. 5 cm vastag, a szelvényrajzon nem ábrázolható, többnyire a csernozjom talajokkal kapcsolatos ciklusokban fordul elő, általában a csernozjom talajok felett, dupla csernozjomok esetében a talajok felett és alatt. A vizsgált stillfriedi szelvényben a Stillfried A" talajsorozat alsó csernozjom talaja felett húzódó réteg. Lejtőüledékekkel áttelepített finom, világos lösz többnyire helyben képződött csernozjomon (áttelepített talajok esetében a marker lösz" sem marad meg). Főként porviharok szállították el nagy távolságra. A feltárástól nem nagy távolságra található dolní véstonicei (Csehország) löszszelvény esetében a marker löszszintek" ugyanezen csernozjom rétegek fölött húzódnak. Sztratigráfiai szerepük hasonló a tefra szintekéhez. 3. Közvetlenül a marker-löszre települnek az agyagmorzsalékos v. agyagdarabos homokok" (KUKLA, J. 1961a) szintjei. Az alsóbb rétegekben fehér, csillámszerü egybeolvadó lösz", míg a magasabb rétegekben - a lejtővel emelkedve növekvő mértékben - eolikusan leülepedő löszök találhatók. Az agyagmorzsalékos homokok" a jellegzetes kontinentális éghajlaton a száraz és meleg periódust követő gyakori heves esőzések során keletkeztek. Jelenleg ezek csak heves felhőszakadások során keletkeznek tavaszi és nyári zivatarokkor. A felhőszakadások néhány forró és száraz nap után következnek be. A lehordási területen az agyagos talajok felszíne gyakorlatilag vegetációmentes. A talaj kiszárad, felszíne összetöredezik és nagyobb, keményebb darabokra esik szét. Az eső úgy szállítja el a leülepedés helyéről, hogy a rövid szállítási idő alatt nem ülepszik le. Megismétlődtek tehát a forró szárazság, a porviharok és a zivatarok időszakai, sőt időnként és helyenként a csernozjomok fejlődése is folytatódhatott. Míg ezek az agyagmorzsalékos homokok" bizonyos időszakokban kizárólag humuszos talaj anyagából képződtek, addig más időszakokban humuszos talajok gyakorlatilag nem is léteztek. 4. Jellegzetes pszeudogleyszintek találhatók a Stillfried B" talaj sorozat feletti fiatal lösz középső részén 2. szintben (9. 10. 1 l-es és 12. 13. 14-es minták, 6., 2. és 3. kép). E szintek 138

megtalálhatók a többi alsó-morva-medencei löszfeltárás fiatal löszszintjeiben is, azokkal párhuzamosíthatok. 2. kép 3. kép A feltárás Stillfried B" talaja a 22. Gleyes (szürke színű, a kép felső részén) mintavételi helytől lefelé és szoliflukciós (világosabb színek keveredése a kép alsó részén), jelenségek a fiatal löszrétegben 5. Szoliflukciós horizontok csak ott fordulnak elő, ahol a mélyebb rétegekben porózus lösz található. Csak ott lehet a tartósan fagyott talaj jellemzőjének tekinteni. Azon szelvények esetében, amelyek aljzatában agyagosodott barnaföld, vagy barnaföld is található, előfordul szoliflukció áteresztő (átszivárgó) körülmények között, ha az aljzat nincs a mélyben megfagyva. Elég, ha a felszín védőtakaró nélkül volt. Stillfriedi szelvényünk esetében szoliflukciós szinteket találunk a Stillfried B" talajsorozat felső talaján (2. kép) és a kultúrréteg környékén a fiatal löszben (3. kép), a dupla csernozjom talaj tetején (4. kép), valamint a Stillfried A" talajsorozat barna erdőtalaja alsó részén (5. kép). E szoliflukciós horizontok szintén párhuzamosíthatok a környékbeli löszszelvények hasonló szintjeivel, pl. a dolní-véstoniceiével. 139

4. kép 5. kép A Stillfried A" hármas osztatú A Stillfried A" talajcsoport legalsó barna talajsorozat erdőtalaja krotovinákkal, a kép alján szoliflukciós jelenségekkel A stillfriedi feltárás rétegsora (1. ábra, 1. táblázat) a würm glaciális és a risswürm interglaciális lösz- és talaj sorozataiból, valamint a riss glaciális legfelső homokos és löszös üledékeiből áll. A legalsó (MB, Mende bázis, PK III: III. sz. talajsorozat) jellegű talajsorozat barna erdőtalaja lejtőjén és az e talaj fölötti lemosott rétegekben interglaciális mouuscafauna bizonyított. Ennek megfelelően a talaj interglaciális talaj. Interglaciális mouuscafauna található a stillfriedi feltárástól nem nagy távolságra lévő - hasonló fekvésű és rétegtani helyzetű - dolní véstovicei feltárás párhuzamosítható MB talajainak lejtőin (PROSEK, FR.-LOZEK, V. 1951) is. A barna erdőtalaj alsó B horizontja helyben, az alatta lévő löszből képződött. Felső, A horizontja lemosódott, a barna erdőtalaj felsőbb rétegeibe talajos agyag nyomult be. (F G -értéke maximális a szelvényben: 72-73 körül mozog). A talajok közül a Stillfried B" (MF,_ 2, /Mende felső/, PK I. sz. talajsorozat felette lévő lösszel együtt) és a Stillfried A" talajsorozat (MB, PK III. sz. talajsorozat, a felette lévő lösszel együtt), és a BA talaj (Basaharc alsó, a PK II. sz. talaj sorozat, a felette lévö lösszel együtt) a legmarkánsabb, a BD 2 (Basaharc dupla alsó) talaj fejlett, a BDi (Basaharc dupla felső) talaj pedig erodálódott, csak Ca szintje maradt meg. Az egykori talaj anyaga a Ca szint alatti löszréteg krotovináiban megtalálható. A szelvény felső részén kb. 1 m vastag recens talaj húzódik (6. kép). Alatta a fiatal löszköteg - középső részén kb. 1 m vastag löszös homokbetelepüléssel - würm 3 korú. 140

A löszréteg alján, a Stillfried B" talajsorozat felszínén kultúrréteg maradványa található, kora HERTELENDI E. szerint (1. ábra) 30.041±321 év, HESSEL de VRIES szerint 28.120±200, ill. 27.990±300 év (a löszréteg aljáról vett minták alapján). A löszben lévő kultúrréteg maradvány hálózatszerű" felső részén tűznyomokkal, égett löszfelszínnel. Nem messze a feltárástól felsőpaleolit kiégett falú tűzhely maradványa (7. kép) és rekonstruált szabadtéri konyha (8. kép), valamint tűzhely is látható (9. kép). 6. kép 7. kép A stillfriedi feltárás fiatal lösze és Felsőpaleolit kiégetett falu tűzhely recens talaja. Gleyes jelenségek all. maradványa a fiatal löszben Stillfrieden és 12. mintavételi helyeken Viszonylag nagy vastagságú löszrétegen fekszik a, tillfried B" (MF[_ 2, PKI) talajsorozat (2. kép). Felső része ( Stillfried B", MFj) fejlett csernozjom szerű talaj, sok faszénnel és rénszarvascsont maradvánnyal. Alsó része a Stillfried B 2 " (MF2, 2. kép) morzsás szerkezetű sztyep talaj. A Stillfried B" (MF^) talaj alatt található fiatal lösz viszonylag szintén jelentős vastagságú. Felső része krotovinákat tartalmaz, alsó része homokosabb. 6,30-6,50 m-es mélységben erodált talaj Ca-szintje található. Az erodált talaj a BD} talaj. A talaj anyaga a Ca-szint alatti lösz krotovináiban megtalálható. A lösz alatti szintben meszes, kicsit homokos, nem markánsan kifejlődött fosszilis talaj húzódik. Üledékföldtani paraméterértékei alapján a BD 2 talajjal párhuzamosítjuk. 141

8. kép Rekonstruált, fiatal löszbe beásott felsőpaleolit szabadtéri konyha", közepén a tűzhellyel és a löszfalba fúrt tárológödrökkel 9. kép Rekonstruált felsőpaleolit tűzhely közelről 142

Kb. 60 cm vastag löszköteg választja el a BA talajt (4. kép) a BD 2 talajtól. A BA talajnak megfelelő sötétbarna csernozjom talaj 7,70-8,10 m-es mélységben húzódik. E talajtól kezdődik a Stillfried A" talajsorozat (4. kép) és tart lefelé az interglaciális talajsorozat legalsó talajáig. A BA talaj alatt húzódó MB jellegű talaj közvetlen lejtőin és a talaj fölött a lemosott agyagokban interglaciális molluska faunát írtak le (GROSS, H. 1958). MOVIUS, H.L. Jr. (1960) a talajt is interglaciális korúnak tartotta radiocarbon adatok alapján. Az alsó, öreg lösz és löszös homok feletti vörösbarna interglaciális talajsorozat alsó (B szint) és fiatalabb, felső szintje között egy vékonyabb, szoliflukciós zavarokat mutató (5. kép) típusos löszréteg húzódik. Ebből is látszik, hogy az interglaciális sorozat 2 talaja 2 különböző meleg időszakot jelöl, köztük egy kisebb, éghajlat ingadozással, lehűlési időszakkal (a két meleg időszak közötti vékonyabb löszréteg a grafikonon alig ábrázolható). Adataink alapján az interglaciális 2 melegebb időszaka között van egy hűvösebb időszak (szoliflukciós lösz, 5. kép). Az interglaciális talaj sorozat felső, fiatalabb talajának az a jelentősége, hogy az egész szelvényen belül itt éri el a meleg-nedves éghajlat viszonylagos optimumát, a Ka-érték 1 körüli. Az interglaciális talajsorozat felső része ma.)dnem fekete csernozjom talaj. A szelvény legalsó részén - a Stillfried A" talaj sorozat alatt - okkersárga, erősen meszes, a fúrásban még sokáig folytatódó, homokos lösz és löszös homok található. Ez a riss glaciális lösze. Alul többnyire dűne-homok, felette típusos lösz húzódik. A lösz lehűlési maximuma (Kd = 4) kb. 10,5 m-es mélységben majdnem eléri a Stillfried B" (MB) feletti - leghidegebb időszakot jelölő - würm 3 löszréteg hidegmaximum értékét (Kd = 4,4). Az utolsó előtti interglaciális üledékei és talajai a szelvényben nem találhatók meg. A Kd-érték segítségével az üledékek meghatározásában és elválasztásán kívül meg lehet állapítani a felmelegedési és lehűlési maximumok rétegen belüli mélységét és erősségét. A két legerősebb hidegmaximum csoport a würm 3 löszrétegen belül és az interglaciális talaj alatti homokos löszben mutatható ki. Würm 3 -on belüli lehűlési maximumok találhatók pl. 2 és 3 m-es (Kd = 4,4 4,0), ill. az interglaciális talaj alatti homokos löszben 10,7 m-es mélységben (Kd = 4,0). A fiatal löszön belüli 2 lehűlési maximumot egy kb. majdnem 2 m vastag áttelepített homokos löszréteg választja el egymástól. Ezért feltételezhető, hogy a két hidegmaximum ugyanazon lehűlési időszak része, csupán közbetelepülés történt, amelynek során az alsó löszköteg felső része le is hordódhatott. A legerősebb melegmaximum a Stillfried A" talaj sorozat interglaciális dupla talaja, alsó, in situ képződött barna erdőtalajában mutatható ki (Kd = 1,03). Majdnem ilyen magas értékű melegmaximum volt az interglaciális talaj sorozat felső csernozjom talaja képződése (Kd = 1,04), ill. a BA-tal aj sorozat alsó csernozjom talaja képződése idején (Kd = 1,10). Az interglaciális talajsorozat alsó barna erdőtalajában kimutatható hőmérsékleti optimumtól kezdve a vizsgált szelvényből a hőmérséklet fokozatos csökkenése mutatható ki a Stillfried B'VMF talajig (Kd = 2,1). A Stillfried B" talaj fölött hirtelen, ugrásszerű hőmérsékletcsökkenés állt be, majd a hőmérséklet értékei a holocén talajban (Kd = 2,2 körüli értékek) újra közel azonosak a Stillfried B'VMF talajéval. A szelvényben eróziós hiátusokat (lepusztult lösz- és talajrétegeket) lehet kimutatni az F G és Kd érték szélső értékei segítségével olyan esetekben, amikor az adott üledékre jellemző mutatók közül az F G vagy a K d teljesen más üledékre jellemző értéket ad, például: 143

- 6,30-6,50 m-es mélységben: talajhiátus (IQ, S k, K, S 0 -értékek hirtelen változása), - 8,70 m-es mélységben: az interglaciális barna erdőtalaj feletti csernozjom középső részén löszhiátus (az S^, K, az S 0 és M d -értékek hirtelen kiugrása), - 2,4 m-es mélységben: homokos löszhiátus. A ferdeségértékekböl (S k ) következtethetünk a rétegek in situ, vagy áttelepített voltára. A feltárás áttelepített rétegei pl.: - 9,30 m-es mélységben: az interglaciális barna erdőtalaj alsó része, - 8,30 m-es mélységben: az interglaciális felső csernozjom talajának felszíne, - 6,80 m-es mélységben: a BD 2 talaj, - 2,40 m-es mélységében: a homokos lösz. Az üledékek áttelepítettségét bizonyítják kettős maximumú szemcseösszetételi görbéik is, pl. a Stillfried B" talaj feletti löszkötegbe beékelődő humuszos löszrétegben (11. sz. minta: 2,10-2,30 m, 2. ábra), vagy a Stillfried A" talajsorozat felső csernozjom talajában (35. sz. minta: 7,72-8,10 m, 3. ábra). A rétegek éles határai (pontos elkülönítésük) a csúcsosság (K) értékeiből olvashatók le. Ezen adatok különösen fontosak a mintavételezéskor szabad szemmel" csak nehezen megállapítható réteghatárok későbbi korrigálásához, pontos meghatározásához. E mutatószám különös jelentősége abban nyilvánul meg, hogy segítségével nem csak a különböző típusú rétegek közötti határok pontosíthatók, hanem kimutatja, hogy egy szabad szemel egyfajtájúnak tűnő réteg - pl. löszköteg - valójában milyen és hány (pl. hány egymás fölött lévő áttelepített és helyben képződött, homokosabb és löszösebb) rétegből is áll. Éles réteghatár változás mutatható ki pl. a recens talaj alatti lösz felső részében 1,2 m-es, 9,6 m-es és 1,8 m-es, a lösz alatti homokos löszben 2,3 m-es és 2,7 m-es, valamint az alatta lévő löszrétegben 2,3 m-es mélységben. Az egész szelvényben a legélesebb réteghatár a Stillfried B'VMF talaj sorozat alsó áthalmozott barna erdőtalaja alsó és felső részén mutatható ki. Nagy különbséget mutat a BD 2 talaj és a rajta lévő löszréteget elkülönítő határ mutatószámértékei, valamint a BA két csernozjom talaja közötti mutatószámértékek is. Az osztályozottsági értékek (S 0 ) alapján következtetni tudunk az üledékek származási jellegére (S 0 < 2,5 eolikus, So = 2,5-3,5 víz által szállított, ill. különösen nagy értékek esetében talajüledékek kimutatására). A > 3,5 értékek az üledékek különösen durva keveredését, kivétel nélkül minden esetben talajokat jelölnek. A fiatal löszök többnyire 1,79-2,59 közötti értéket képviselnek. Interglaciális alatti típusos öreg lösz szelvényünkben nem fordul elő. A homokos löszök paraméterértékei 1,78-2,27, ill. 1,59. A felső homokos löszréteg a würm 3 löszbe ékelődik be, míg az alsó a Stillfried A" talajsorozat alatt található. 144

2. ábra Kettős maximumú szemcseösszetételi görbe (11. sz. minta: 2,10-2,30 m) a Stillfried B' talaj feletti löszkötegbe beékelődő homokos löszrétegben 3. ábra Kettős maximumú szemcseösszetételi görbe (35. sz. minta: 7,72-8,10 m) a Stillfried A" talajkomplexum felső csernozjom talajában 145

A talajok osztályozottsági értékei a következőképpen alakulnak: recens talaj: 2,11-2,49 Stillfried B'VMF: 2,40-2,68 BD,: 2,54 BD 2 : 6,30 BA: 3,83-4,66 Stillfried A "/MF felső csernozjom: 5,27-5,37 Stillfried A'VMF barna erdőtalaj: 5,52 Mivel a feltárás légvonalban csak mintegy 160-170 km-nyi távolságra található az egykori hegységi jégtakaró peremétől és a környék domborzati viszonyai is igen változatosak, ezért a periglaciális folyamatok hatására végbement domborzat átformálódás igen változatos periglaciális formakincset hozott létre (CZUDEK, T. 1988a). A korábban részletezett szintek mellett a periglaciális formák közül különösen nagy számban fordulnak elő jég- és homokékek, ill. teraszanyagon létrejött, különböző krioturbációs szerkezetek (az üledék lehordása, megduzzadása és az eredeti szerkezet megzavarása, 10., 11. kép). E formakincs kialakulási körülményeinek, az ősföldrajzi viszonyok pontosabb megértéséhez járulunk hozzá azokkal az ismeretekkel és információkkal, amelyeket a szelvény részletes granulometriai-kiértékelési módszerrel történő feldolgozásával nyerhetünk. A feldolgozott stillfriedi feltárás minden mintájára vonatkozó üledékföldtani paraméter érték azonnal leolvasható a szelvény mellé szerkesztett grafikonokról, a rétegekre jellemző tól-ig értékek és azok értelmezési lehetőségei pedig az elkészített táblázatból. A tanulmány elkészítése során a hagyományos kor- és nevezéktani besorolást alkalmaztuk. A vizsgálatok jelentőségét abban látjuk, hogy az általunk ezzel a módszerrel feldolgozott eddigi különböző típusú löszrégiók szelvényeit (pl. Morva-vidék, É-adriai löszök) azonnal összehasonlíthatjuk az adott vidék őskörnyezet-változásaira vonatkozó ismereteivel a kinyomtatott grafikonok egymás mellé helyezésével. A módszer alapján egyszerűen összehasonlíthatók pl. a különböző régiók ugyanazon típusba sorolt vagy ugyanolyan típusúnak vélt rétegei, pl. a MB, a BA stb. talajok a különböző típusú löszös és löszszerü rétegek stb. 146

10. kép Laza üledékek tél eleji újrafagyás során történő összegyűrödése zseb- vagy üsttalajjá Stillfried környékén. Minél gyakoribb a finomabb és durvább üledékek váltakozása, annál erősebb az anyag összepréselése és osztályozása 11. kép Teraszüledéken kialakult ráncolt- vagy fodrozott talajok Stillfried környékén 147

Irodalom FINK, J. 1962. Studien zur absoluten und relativen Chronologie der fossilen Böden in Österreich. II. Wetzleinsdorf und Stillfried. - Archeologica Austria 31. Wien. 1-18. o. GROSS, H. 1958. Die bisherigen Ergebnisse von C 18. Messungen und paläontologischen Untersuchungen für die Gliederung und Chronologie des Jungpleistozäns in Mitteleuropa und den Nachbargebieten. - Eiszeitalter u. Gegenw. 9, 155 187. o. Öhringen. HAHN GY. 1977. A magyarországi löszök litológiája, geomorfológiai és kronológiai tagolása. - Földr. Ért. 26. 1. l~28.o. HAHN, GY. 1985. Problems of the granulometry of loess. - Loess and the quaternary Chinese and hungarian case Studies. Studies in geography in Hungary 18. Akad. Kiadó Bp., pp. 105-110. HAHN, GY. 1987. Chronology of the Paks loess exposures. - In: PÉCSI, M.-FRENCHS, H. M. (szerk.) Loess and periglacial phenomena. Akad. Kiadó Bp., 87-103. o. Kis, É. 2003. The sequence of the Susak loess profile. - In: Susak environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A. BOGNÁR, F. SCHWEITZER and GY. SZÖŐR). - Geogr. Res. Inst. H.A.S. Bp., 51-66.0. KUKLA, J. 1961a. Survey of Czechslovak Quaternary: Quaternary Sedimentation Cycle. Instytut Geologiczny, Prace, XXXIV. Czwartorzt^d Europy Srodkowej i Wschodniej, Cz^se I, 145 154. o. Warszawa. LÓCZY D. VERESS M. 2005. Geomorfológia I. Földfelszíni folyamatok és formák. - Dialóg Campus Kiadó Bp- Pécs, 335 o. Movius, H. L. Jn. 1960. Radiocarbon Dates and Upper Palaeolithic Archeology in Central and Western Europe. - Current Anthropology, I, 5-6. 355-391. o. Chicago. PÉCSI M. 1993. Negyedkor és löszkutatás. - Akadémiai Kiadó Bp., 375 o. PÉCSI, M.-SCHWEITZER, F. 1995. The lithostratigraphical, chronostratigraphical sequence of Hungarian loess profiles and their geomorphological position. - LOESS inform 3. MTA FK1, Bp., 31-53.0. PROSEK, FR. LOZEK, V. 1951. Zprávy o vyzkumu kvarteru v Letkách nad Vltavou. Vest. Ústr. geol., XXVI, 1 3. Praha, 101-104. o. SCHWEITZER F. 2000. A Kárpát-medence domborzatformálódása a késő kainozoikumban és a pliocén időszak. Tiszteletkötet Tóth József professzor 60. születésnapjára. - In: Területfejlesztés regionális kutatások, (szerk. LOVÁSZ GY.-SZABÓ G.) Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Földrajzi Intézet, Pécs, 13-30. o. SCHWEITZER, F. 1997. On the late Miocene-early Pliocene desert climate in the Carpathian Basin. - In: BREMER, H.-LÓCZY, D. (eds.): Geomorphology and changing environments in Central Europe. Berlin, Stuttgart. Gebrüder Bornatraeger. (Zeitschrift für Geomorphologie. Supplement-band 110.) 37-43. o. SCHWEITZER, F. 2003. Geochronological overview. - In: Susak environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A.Bognár, F. Schweitzer and Gy. Szöőr.) Geogr. Res. Inst. H.A.S. Bp., 13-30. o. SCHWEITZER, F.-KIS, É. 2003. Formation of loess and loess-like sediments. - In: Susak: Environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A. Bognár, F. Schweitzer and Gy. Szöőr) Bp., 45-51.0. ZEBERA, K. (szerk.) 1965. Kvartér Ostravska a Moravske' brány. - Ust0edni ústav geologicky. Praha. 148