Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Doktori (PhD) értekezés Márku Anita PO ZÁKÁRPÁTSZKI KÉTNYELVŰSÉG, KÉTNYELVŰSÉGI HATÁSOK ÉS KÉTNYELVŰ KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁK (NYELVVÁLASZTÁS, KÓDVÁLTÁS) SZOCIO- ÉS PSZICHOLINGVISZTIKAI ASPEKTUSAI A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖZÖSSÉGBEN TÉZISEK Témavezető: Dr. Lengyel Zsolt professor emeritus Veszprém 2011
Tartalom 1. Az értekezés tárgya és célja...3 2. A téma aktualitása...3 3. Hipotézisek...4 4. Kutatási módszerek...5 5. A dolgozat felépítése...5 6. Tudományos eredmények, tézisek...6 A tézisekben hivatkozott irodalom...11 A témában megjelent főbb saját publikációk...11 2
1. Az értekezés tárgya és célja A kárpátaljai magyar közösség kétnyelvű beszélőközösség, amelynek körében a mindennapi kommunikáció során két/három (a kisebbségi státusú magyar, az ukrán mint a többségi nemzet nyelve és államnyelv, és a volt Szovjetunió nem hivatalos államnyelve, az orosz) nyelv használatos. Így egy kárpátaljai magyar gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor két vagy több nyelv közül kell/lehet választania, s olykor nyelvet kell váltania. Jelen munka tárgya a kétnyelvűség, a kétnyelvűségi hatások és a kétnyelvű kommunikációs stratégiák (nyelvválasztás, kódváltás) szocio- és pszicholingvisztikai aspektusainak vizsgálata a kárpátaljai magyar közösségben. A munka megírásával az volt a célunk, hogy a nyelvészet két huszadik században jelentkező irányzatának, a pszicho- és szociolingvisztikának a szemléletét nagyrészt együttesen alkalmazva elemezzük a kárpátaljai magyar közösség kétnyelvűségének olyan jellemző vonásait, mint a kódváltás, a kódválasztás, a lexikai kölcsönzés. 2. A téma aktualitása Elméleti szempontból a disszertáció egyik érdekessége az interdiszciplináris szemlélet, azaz hogy a szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai nézőpontokat összefogva tárgyaljuk a kétnyelvűségi jelenségeket. Ezt egyrészt többek között a magyar pszicholingvisztika egyik kiemelkedő alakjának, Pléh Csabának (2010) a két tudományág közös gyökereit bemutató tanulmányából ihletet merítve azért tesszük, mert a modern tudományágak felségterületei között nem könnyű egyértelmű határvonalat húzni; másrészt mert a kétnyelvűség mindkét nyelvtudományi ág egyik kiemelt és kedvelt kutatási területe, és reményeink szerint a két kötőjeles nyelvészeti tudományág elméleti hátterének egyidejű alkalmazása közelebb vihet a kétnyelvűség, illetve a kétnyelvű közösségek/személyek nyelvi viselkedésének alaposabb megismeréséhez. Szándékaink szerint ugyanis a dolgozat talán rávilágít arra, hogy a kétnyelvűség és a kétnyelvű nyelvhasználat kutatása elsősorban akkor hozhat új eredményeket, ha a közösségi nyelvhasználatot előtérbe helyező társasnyelvészet figyelembe veszi a pszicholingvisztikának az egyéni kétnyelvűség kutatása kapcsán elért vizsgálati eredményeit; illetve ha a pszicholingvisztika nem csupán az egyén nyelvi viselkedéséből kiindulva szemléli a bilingvisek nyelvi produkcióit, hanem hasznosítja azokat a kutatási adatokat, melyeket a szociolingvisztika a kétnyelvű csoportok, közösségek nyelvhasználata, kommunikációs normái témakörében felhalmozott. A munka újdonsága az is, hogy a nyelvi kontaktusok közösségi jelenségeit két síkon vizsgáltuk: a kommunikatív kompetenciában (nyelvválasztás, kódváltás pragmatikai okai) és a nyelvi rendszerben (kódváltás grammatikai kényszerei, kölcsönzés). Ilyen kétfókuszú megközelítésben és ilyen nagy korpuszon eddig nem vizsgálták még ezeket a kontaktusjelenségeket magyarpárú kétnyelvűség esetén. Az, hogy a dolgozat a kétnyelvű kárpátaljai magyar közösség kódváltási, kódválasztási szokásait, a csoporton belüli kétnyelvű nyelvi kódot a 3
pszicholingvisztika és a szociolingvisztika nézőpontján át szemléli, egy lényeges elméleti és gyakorlati kérdésre mutat rá. Mégpedig arra, hogy a kódváltást, a kódválasztást, a bilingvis közösségben élő egyének kétnyelvű normák irányította nyelvhasználatát módszertani szempontból tekintve nagyon nehéz olyan megközelítésben vizsgálni, amely két külön nyelv egymástól elszigetelhető elemeiként kezeli a kódváltásos szekvenciákat, illetőleg azt a kommunikatív stratégiát, mely bizonyos körülmények fennállása esetén kódváltást és/vagy kódválasztást eredményez. A kódváltás (de a nyelvválasztás és bizonyos tekintetben a kölcsönzés is) ugyanis szerves része a kétnyelvű beszélők kommunikatív kompetenciájának, vagy másként fogalmazva: vernakuláris alapnyelvváltozatának. Ugyanakkor, ha konkrétan rákérdezünk nyelvválasztási és kódváltási stratégiáikra, akkor felismerik, sőt többféle okot és motívumot említenek, ami miatt használják, s azt is tudatosan, s többségük büszkén vállalja és vallja, hogy a kárpátaljai magyar nyelvváltozatuk sajátos kontaktuselemeket tartalmaz, más, mint a magyarországi magyar. 3. Hipotézisek A kutatás tervezése során az alábbi fő témák köré csoportosítottuk kérdéseinket. Feltételeztük, hogy: a NYELVVÁLASZTÁST befolyásolja: a nyelvtudás; a beszélők nyelvi attitűdje, államnyelvhez való viszonyulása; a nyelvi színterek (a nyelvek funkcionális munkamegosztása); a kommunikációs szituáció (egynyelvűek jelenléte, a beszédpartnerek státusza, a beszélgetés tartalma, a nyelvválasztás funkciója a csoportközi viszonyok kijelölésében). KÓDVÁLTÁS: pszicholingviszikai, nyelvészeti aspektusból a nyelvi rendszerek (ukrán/orosz és magyar) hatnak egymásra, interferencia jelentkezik; a váltások főleg a tartalmas szavakat, azaza a kontextustól független, önálló, tartalmas jelentésű szavakat (vö. Keszler 2000: 69) érintik; a mondaton belül olyan helyeken történik, ahol nem sérti egyik nyelv szintaktikai (szórendi) szabályait sem, morféma- és ekvivalencia-kényszer, ami az elkülönült rendszer hipotézist bizonyítja. Kommunikációs, pragmatikai aspektusból a kódváltás funkciója a kárpátaljai magyar kétnyelvű közösségben, hogy a beszélő alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, sikeresebbé, hatékonyabbá és hitelesebbé tegye mondandóját. A vizsgált közösségben megfigyelhető a kontextusos, metaforikus és szituatív kódváltás mint kommunikációs stratégia. (LEXIKAI) KÖLCSÖNZÉS: gyakori, tudatos jelenség; a kétnyelvűségi jelenésgekhez, így a kölcsönzéshez való viszony is inkább pozitív, úgy tekintenek erre a jelenségre, mint a kétnyelvűség természetes velejárójára. 4
4. Kutatási módszerek Többféle kutatási módszert alkalmaztunk. A kódváltást a beszédprodukció, a spontán beszéd megfigyelésével, a kárpátaljai magyar hanganyagtár interjúi, illetve az ezekből összeállt kódváltás-korpusz több mint 300 kódváltásos megnyilatkozást tartalmazó adatbázisa alapján, a kölcsönzést és szituatív nyelvválasztást pedig kérdőíves módszer (nyelvhasználati kérdőív rétegzett 387 fős mintán Rétegzett 2009) segítségével vizsgáltuk. Utaltunk továbbá más, a helyi magyar közösség nyelvhasználatát elemző vizsgálatokra is (Fiatalok 2006, RSS, Rétegződés 2003). Az eredményeket saját tapasztalatokkal, résztvevői megfigyelésből származó adatokkal is kiegészítettük. A munka megírását 6 éves kutatómunka előzte meg. 5. A dolgozat felépítése Az értekezés első fejezete (I. BEVEZETÉS) bemutatja a kutatás célkitűzéseit és a téma aktualitását. Az első fejezet ismerteti a főbb kutatási kérdéseket, a problémahátteret, megindokolja az interdiszciplináris megközelítést. Az első fejezet ismerteti a kárpátaljai magyarság demográfiai mutatóit, vázolja nyelvi helyzetét, területi elhelyezkedését Ukrajnában. Ebben a fejezetben sor kerül a kurrens hazai és nemzetközi szakirodalom ismertetésére, a dolgozatban használt főbb fogalmak meghatározására: anyanyelv, kétnyelvűség, verbális repertoár, kódválasztás, nyelvi és kommunikatív kompetencia, interferencia, lexikai kölcsönzés, kódváltás, nyelvek közötti váltás, nyelvcsere. A fejezet összegzi a nyelvválasztás, kölcsönzés és kódváltás témakörében végzett nemzetközi, hazai (magyar vonatkozású) és az ukrán/orosz szakirodalomban megjelent kutatások eredményeit. Az 1.3 alfejezet a disszertáció problémahátterének kibontásához felállított hipotéziseket mutatja be. A munka során vizsgált 3 fő téma/kétnyelvűségi jelenség (nyelvválasztás, kódváltás, lexikai kölcsönzés) köré csoportosuló feltételezéseket 20 pontban fogalja össze. A második fejezet (II. ANYAG, MÓDSZER) részletezi a munka során használt kutatási módszereket és eszközöket, a mintavétel problematikáját, a kialakult rétegzett minta (N=387) jellemzőit, az adatközlők szociológiai jellemzőit, a nyelvhasználati kérdőív tematikáját. A fejezet ismerteti a kárpátaljai kódváltáskorpusz felépítését (312 megnyilatkozás, beszélt-nyelvi, írott és írott-beszélt nyelvi korpuszok), valamint azoknak a kutatásoknak a hátterét, amelyeket felhasználtunk a dolgozat megírása során. A dolgozat fő része a harmadik fejezet (III. EREDMÉNYEK) három további alpontban tárgyalja a kutatás eredményeit. A 3.1. alfejezet A KÁRPÁTALJAI MAGYAROK NYELVVÁLASZTÁSI STRATÉGIÁI, A NYELVVÁLASZTÁST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK a kárpátaljai magyar felnőttek rétegzett mintáján végzett kérdőíves felmérés eredményeit foglalja össze. A fejezet során sorra vesszük azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják, szabályozzák a nyelvválasztást: a beszélgetés résztvevői; a szituáció, helyszín/környezet, egynyelvű(ek) jelenléte, a formális 5
kapcsolat mértéke, a bizalmasság foka; a beszélgetés tartalma, a téma; a beszélgetés mint szociális interakció funkciója. A 3.2. alfejezet A KÓDVÁLTÁS A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖZÖSSÉGBEN részletezi a kárpátaljai kódváltás-korpusz több mint 300 megnyilatkozása alapján a kódváltás jelenségét a pszicholingvisztika és a szociolingvisztika aspektusából. A kódváltás nyelvészeti, pszicholingvisztikai megközelítésekor az egymásra ható nyelvi rendszerek törvényszerűségeit vizsgáltuk. A különböző nyelvi szinteken (a lexéma, a mondat és a diskurzus szintjén) mutatjuk be a kódváltás grammatikai kényszereit. A fejezet második felében kitérünk a diskurzusjelölőkre, megakadásjelenségekre is, és bemutatjuk, hogy eredményeink az elkülönült nyelvi rendszer-hipotézist erősítik. A CS jelenségének társasnyelvészeti vizsgálata a kódváltás jelenségének kommunikatív funkcióit és kiváltó okait tárja fel a kárpátaljai magyar beszélőközösségben. Borbély Anna (2001) 14 kategóriát megkülönböztető kódváltás-tipológiája alapján vizsgáltuk meg, csoportosítottuk a kárpátaljai kódváltás-korpusz megnyilatkozásait. A fejezet ismerteti, példákkal szemlélteti a szituatív, kontextuális és metaforikus kódváltások típusait, bemutatja, miért váltogatják leggyakrabban a nyelveket beszélgetéseik során a kárpátaljai magyarok, hogyan használják tudatos kommunikációs stratégiaként a kódváltást, hogy az interakciót hatékonyabbá, hitelesebbé tegyék, kifejezzék szolidaritásukat vagy épp nyelvi ellenállásukat a beszédpartnerrel szemben. Itt kerül sor a kódváltáshoz kapcsolódó attitűdök tárgyalására a nyelvhasználati kérdőív eredményei, interjúk és a részvevői megfigyelés tapasztalatai alapján. A 3.3. alfejezet a SZÓKÖLCSÖNZÉS A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖZÖSSÉGBEN, a lexikai kölcsönzés típusait ismerteti, valamint a kérdőíves vizsgálat adataiból, az adatközlők saját bevallása alapján összegzi a kölcsönzés leggyakoribb motívumait, bemutatja a kölcsönzéshez való viszonyt, a kölcsönszavak leggyakoribb szófajait. A 3.4. alfejezet (KÉTNYELVŰSÉGGEL, KÓDVÁLTÁSSAL KAPCSOLATOS NYELVI MÍTOSZOK) négy nyelvi mítosz eloszlatására, cáfolására teszünk kísérletet, melyek a kétnyelvűséggel, kódváltással kapcsolatosak. Az értekezés negyedik fejezete (IV. ÖSSZEFOGLALÁS) a vizsgálat eredményei alapján először általános konklúziót fogalmaz meg a vizsgálat elején felállított feltevések tekintetében, majd konkrétan az egyes hipotézisekre visszatérve igazolja vagy cáfolja azokat a vizsgálatok eredményei alapján. A dolgozat végül a kutatás új, tudományos eredményeit és a kétnyelvűség-kutatás számára releváns további kutatások lehetőségeit fogalmazza meg. 6. Tudományos eredmények, tézisek A kutatás tervezésekor megfogalmazott hipotéziseinket, miszerint a nyelvválasztást befolyásolja a nyelvtudás, a beszélők nyelvi attitűdje, államnyelvhez való viszonyulása, a kommunikációs szituáció, a beszélgetés résztvevői és a nyelvi színtér, igazolni próbáltuk az adatok alapján. 6
1. Az anyanyelven kívül más nyelvek ismerete is jellemző a kárpátaljai magyarokra (1. hipotézis). 2. Sem az államnyelvet, sem az oroszt nem beszélik jól (hetes skálán 3,3, azaz közepes szinten), és egy részük negatív attitűdöket táplál az ukránnal szemben. 3. Ennek ellenére mindkét többségi nyelv magas presztízzsel rendelkezik, és a beszélők azzal is tisztában vannak, hogy a Kárpátalján való boldogulásukhoz elengedhetetlen az ukrántudás és legalább egy világnyelv magas szintű ismere, saját nyelvváltozatukhoz is pozitívan viszonyulnak, identitásuk erős, ugyanakkor olyan kommunikációs szituációban, amikor az ukrán nemzet képviselői is jelen vannak, nyelvválasztásuk szolidaritásból igazodik a többségi beszélőkhöz még akkor is, ha ukránnyelvtudásuk alacsony szintű. 4. Ahogy haladunk az informális színterek felé, úgy nő a magyar, és csökken az ukrán nyelv használati aránya. Vegyes a nyelvhasználat azokon a színtereken, amelyek kívül esnek a szorosan vett magánéleten és azokon a nyilvános színtereken, ahol nem szabályozzák hivatalos rendelkezések, hogy mely nyelv használható az adott helyzetben, vagyis a közéleti színtereken mindkét (esetenként az orosz is, tehát mindhárom) nyelv használatos. 5. A nyelvek között munkamegosztás figyelhető meg: a hivatalos nyelvi színtereken az ukrán dominanciája jellemző. A magánszférában (ide tartozik a családi érintkezés, a magánlevelezés, valamint az úgynevezett belső nyelvhasználati színterek közül a számolás, gondolkodás és az állatokhoz való beszéd) szinte kizárólag a magyar használatos. 6 9. A beszédtéma és a státusz is befolyásolja az adatközlők nyelvválasztását: ukrán/orosz nemzetiségű hivatalos személlyel munkáról, szakmáról inkább ukránul társalognak, idegenekkel inkább az ukránt, míg közeli ismerősökkel főleg érzelmekről, vallásról, hobbiról beszélgetve inkább a magyart használják szívesebben. A kárpátaljai magyar közösség nyelvhasználatában jelen lévő, s jelen dolgozatban vizsgált kétnyelvűségi jelenségeket elsősorban a beszédszituációban betöltött funkció felől közelítettük meg, de a kódváltás-korpusz (összesen 312 kódváltásos megnyilatkozás beszélt, írott és írott-beszélt példaanyaga) grammatikaipszicholingvisztikai szempontú elemzése során bemutattuk azt is, hogy nem véletlenszerűen keverjük egy megnyilatkozáson belül a nyelveket, hanem társadalmi szabályokat és a nyelvi rendszer normáit, grammatikai kényszereit követjük. Megvizsgáltuk a nyelvi rendszerek egymásra hatását, hol történhetnek váltások. A kódváltás grammatikai kényszereit a különböző nyelvi szinteken vizsgáltuk meg. Végül megnéztük azt is, hogy az eredményeink az egységes- vagy az elkülönült nyelvi rendszer hipotézist erősítik-e. A tanulmányozott szakirodalom alapján sem ilyen nagy korpuszon, sem ilyen többszempontú megközelítésben nem vizsgálták még a kódváltást magyarpárú kétnyelvűség esetén, sem kétnyelvű közösség esetén. 10. Feltételeztük, hogy a kárpátaljai magyar közösségben inkább a bázistartó/beszúró kódváltás a jellemző, de találhatunk példát bázisváltásra/alternációs kódváltás is. A korpuszban mindkét típusra egyaránt 7
találhattunk példát, de jóval több esetben ékelődött közbe, ágyazódott be a kódváltásos szekvencia, s így megjósolható volt a mátrix nyelv visszatérése, mint ennek ellenkezője. 11. Mondaton belül a lexikai szintű (egyszavas) kódváltások leggyakoribb oka nem a nyelvi hiány volt, mint ahogyan a feltételeztük a 11. hipotézisben más kutatások tapasztalatai alapján, hanem egy korábbi nyelvi emlék felidézése, a mondandó hitelesítése azzal, hogy azon a nyelven hívja le a mentális lexikonból a lexikai egységet, amin az elhangzott, s erre másodnyelvi kompetenciái lehetőséget is adnak. 12. A kódváltások főleg a konkrét fogalmi jelentéssel bíró, vagyis az autoszemantikus jelentésű szavakat érintik, gyakran egyszavas váltások, de nem ritkák a szószerkezetek vagy az egész mondatos váltások sem. Az egyszavas váltások szófajilag főként főnevek. 13. Poplack (1980) alapján feltételezzük, hogy a morféma kényszer beigazolódik idiomatikus szószerkezetekben, állandó szókapcsolatokban, kifejezéseknél: a kárpátaljai korpuszokban számos példát találtunk ilyen típusú kódváltásra (szólás, közmondás, pohárköszöntő, köszönési/udvariassági formula, káromkodás). 14. Beigazolódott az is, hogy a mondaton belüli kódváltás (lexikai elemek szintjén és tagmondatoknál) olyan helyeken történik (például tagmondatok között), ahol nem sérti egyik nyelv szintaktikai (szórendi) szabályait sem ( ekvivalencia kényszer ), ami az elkülönült rendszer hipotézist bizonyítja. 15. Mondat szintű váltáskor magyar nyelvi interferencia jelentkezik az ukrán/orosz mondat szórendjében, ami a beszélők gyengébb másodnyelvi kompetenciáit jelzi, illetve szintén az elkülönült mentális lexikont sejtteti. Tovább erősíti ezt, hogy látványosan több példa van beszúró kongruenciára, mint inkongruenciára, a beszélő gyakran megismételte a mátrix nyelven is a mondottakat. Összességében a kódváltás nyelvészeti szempontú elemzésekor arra következtethetünk, hogy jól elkülönült nyelvi rendszerekről van szó, és ezek a rendszerek nem kiegyenlítettek, hanem abszolút magyar nyelvi dominancia figyelhető meg. 16. A kódváltásnak mindig vannak pragmatikai okai, valamilyen céllal történik. A kárpátaljai magyar közösségben gyűjtött megnyilatkozások alapján megfigyelhető a kontextusos, metaforikus és szituatív kódváltás mint kommunikációs stratégia. 17. A kódváltás legfőbb funkciója a kárpátaljai magyar kétnyelvű közösségben, hogy a beszélő alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, egynyelvűekhez egy beszélgetésben, vagy hivatalos szituációban, hogy sikeresebbé, hatékonyabbá és hitelesebbé tegye mondandóját. Ennek érdekében gyakran vált kódot, mikor idéz egy korábban elhangzott beszélgetést, vagy nyelvi hiány miatt kitöltéshez, magyarázathoz, ismétléshez folyamodik L1/L2 nyelven. A metaforikus kódváltást a kárpátaljai magyar közösségben is előszeretettel használják a csoportközi viszonyok jelölésére: a szolidaritás vagy a státusz jelzésére vagy épp a nyelvi ellenállás, a kommunikációból való kizárás eszközeként. 8
18. Összegezve a munka során felhasznált és a korpuszban található kódváltástípusokat, megállapíthatjuk, hogy a kárpátaljai korpuszban található példák lefedik azokat a kódváltástípusokat, amelyeket a szakirodalomból ismerünk (Borbély, 2001), hiszen a kárpátaljai élőnyelvi korpuszban a kódváltások eddigi (14) típusaira szép számmal találhatunk példát, sőt számos példa akad ezeken kívül is, amelyeket sajátos kontaktuselemként tárgyal a dolgozat. A jelen és korábbi kutatások alapján a kárpátaljai magyar beszélők körében a kódváltás leggyakoribb típusa, funkciója az idézés, de a nagy nyelvi anyag alapján az is kiderült, hogy gyakran használják a nyelvek közötti váltást nyelvi játékként, stílushatásként is, hogy kifigurázzák, viccessé tegyék mondanivalójukat. Ez is azt támasztja alá, hogy a kódváltás legtöbbször tudatos kommunikációs stratégia, melynek okai és céljai vannak, használatuk során társadalmi normákhoz igazodnak a beszélők. 19. Az adatközlők többsége (74%-a) saját bevallása szerint is használ kölcsönszavakat. A korpuszban összesen 140 kölcsönszó szerepelt, majdnem mind közvetlen kölcsönzés (2 hangalakkölcsönzés, 1 hibrid kölcsönszó). A legtöbb kölcsönelem szófaja szerint főnév. A leggyakoribb bulocska, paszport, májka, szprávka, práva, bánka, pácski kölcsönelemek megtalálhatóak a Termini ht-adatbázisban, valamint A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlaszában (Lizanec 1992, 1996, 2003) is. A kölcsönzés leggyakoribb indítékaként a kétnyelvű környezet hatását és a megszokást említették. 20. A szókölcsönzéshez a válaszadók 29%-a kifejezetten pozitívan viszonyul, további 40% semlegesen, elfogadják, úgy tekintenek erre a jelenségre, mint a kétnyelvűség természetes velejárójára. 31%-uk negatívan vélekedik a kérdésről, szerintük a vendégnyelvi elemek veszélyeztetik a nyelv tiszatságát, bár azt sokan hozzáteszik, maguk is használnak kölcsönzéseket. A beszélők számára ugyanis épp olyan természetes a különböző nyelvekből származó elemek használata (bizonyos kommunikatív célok és stratégiák elérése érdekében), mint az egynyelvűek számára az, hogy egyszer nyelvjárásban, másszor köznyelven szólalnak meg, s egy következő szituációban valamely regiszter elemeit használják, s mindez állandóan variálható a stílus (azaz a beszéd formalitásfokának, tehát a beszélő saját beszédére irányított figyelmének) a változtatásával. A kétnyelvű kárpátaljai magyar közösség kódváltási, kódválasztási stratégiáinak elemzése, leírása talán ahhoz is hozzájárulhat, hogy a szociolingvisztika és a dialektológia érdeklődési köréből átemelve a pszicholingvisztika esetleg az olyan kutatási témák iránt is nyisson, mint például a nyelven belüli kódváltás és kódválasztás vizsgálata, azaz az a jelenség, amikor kettősnyelvű beszélő egyetlen nyelven belül vált(ogat) az általa ismert nyelvváltozatok között, vagy amikor egyazon nyelven belül kölcsönöz egyik nyelvváltozatból a másikba. A kárpátaljai magyar közösség kommunikációs stratégiáit vizsgálva ugyanis úgy véljük, hogy a kárpátaljai magyar kontaktusváltozat -nak nevezett nyelvváltozat használati normái és az egynyelvű, de mindennapi beszédszituációikban több nyelvváltozatot (például a standardot és valamely nyelvjárást; a standardot és a szlenget stb.) 9
használó közösségek kommunikatív szabályszerűségei között nagyfokú hasonlóságok vannak/lehetnek. Vagyis eredményeink arra engednek következtetni, hogy ha a nyelvi rendszerek szerint vizsgáljuk az egymásra ható két/három nyelv szerveződését: a mentális lexikon az elkülönült rendszer-hipotézist erősíti, s ezek a rendszerek nem kiegyenlítettek, hanem a magyar dominanciája figyelhető meg (a közösség nagy része magyardomináns kétnyelvű). A kommunikatív kompetencia felől megközelítve: a kétnyelvűségi jelenségek szerves részét képezik a kárpátaljai magyar beszélők (alap)nyelvváltozatának, egy kontaktusváltozatot hozva létre, amit a közösség tagjai po zákárpátszki -ként, kárpátaljai nyelvjárásként azonosítanak. 10
A tézisekben hivatkozott irodalom Borbély Anna 2001. Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok közösségében. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Osztálya. Keszler Borbála szerk. 2000. Magyar Grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Lizanec Petro 1992. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza I. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó. Lizanec Petro 1996. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza II. kötet.ungvár: Patent Nyomdaipari Vállalat. Lizanec Péter 2003. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza III. kötet. Ungvár Debrecen: Ethnica Kiadó. 2003. Pléh Csaba 2010. A pszicho- és szociolingvisztika kapcsolata: történeti áttekintés. In: Csernicskó István, Fedinec Csilla, Tarnóczy Mariann és Vanconé Kremmer Ildikó szerk. Utazás a magyar nyelv körül: írások Kontra Miklós tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 103 112. old. Poplack, Shana 1980. Sometimes I'll start a sentence in Spanish y termino en español : toward a typology of code-switching. Linguistics 18: 7/8: 581 618. A témában megjelent főbb saját publikációk Márku Anita 2002. A kárpátaljai magyar fiatalok ukrán nyelvhez fűződő viszonyáról. Közoktatás, IX.évf./2. szám, 6 7. old. Márku Anita 2003. A magyar nyelv Beregszász szolgáltató egységeiben, boltjaiban, éttermeiben és a piacon, valamint az orvosi rendelőben. In: Csernicskó István szerk., A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. 100 104. old. Márku Anita 2004. Kölcsönszók használata a kárpátaljai magyar fiatalok körében. In: Beregszászi Anikó és Csernicskó István szerk., Tanulmányok a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról. Ungvár: PoliPrint. 44 55. old. Márku Anita 2008a. Érvényes történetek. Nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyarok körében. Monográfia. Ungvár Beregszász: PoliPrint Kft. KMF. Rákóczi-füzetek XLVIII. 172 p. Márku Anita 2008b. A kárpátaljai magyarok nyelvválasztási stratégiái kétnyelvű nyelvi módban. In: Kötél Emőke szerk., PhD konferencia. A Tudomány Napja tiszteletére rendezett konferencia tanulmányaiból. 2008. november 10. Budapest: Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, 100 104. old. 11
Márku Anita 2008c. Szókölcsönzés a kárpátaljai magyar főiskolások és egyetemisták körében. Alkalmazott Nyelvtudomány, 2008/1-2, 27 39. old. Márku Anita 2009a. A kódváltáshoz kapcsolódó attitűdök és nyelvi mítoszok a kárpátaljai magyarság körében In: Borbély Anna, Vančoné Kremmer Ildikó és Hattyár Helga szerk., Nyelvideológiák, nyelvi attitűdök és sztereotípiák. Budapest Dunaszerdahely Nyitra: MTA Nyelvtudományi Intézet, Gramma Nyelvi Iroda, Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar, Tinta Kiadó, 2009. 373 383. old. Márku Anita 2009b. Nyelvválasztási stratégiák a kétnyelvű kárpátaljai fiatalok körében. Acta Beregsasiensis. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos évkönyve 2009/2: 145 163. old. Márku Anita 2009c. Po zákárpátszki. Interferenciajelenségek a kárpátaljai magyar közösségben. In: Balázs Géza és Grétsy László szerk., Anyanyelv az életemben. OKM -Anyanyelvápolók Szövetsége, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009. 144 155. old. Márku Anita 2009d. A kárpátaljai magyarok kétnyelvű nyelvhasználata pszicholingvisztikai megközelítésben. In: Karmacsi Zoltán és Márku Anita szerk., Nyelv, identitás és anyanyelvi nevelés a XXI. században. Ungvár: PoliPrint, 2009. 144 155. old. Márku Anita 2010a. Mindig legyen érvényes történeted! A kárpátaljai magyarok kódváltási stratégiái pragmatikai nézőpontból. In: Kozmács István, Vančoné Kremmer Ildikó szerk., Közös jövőnk a nyelv II. Nyelvtudomány és pedagógia, Tudomány az oktatásért oktatás a tudományért, Veda pre vzdelanie vzdelanie pre vedu, Science for Education Education for Science. Univerzita Konštantína Filozofa v Nitre Fakulta stredoeurópskych štúdií, Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra Közép-európai Tanulmányok Kara, Nitra 2010. 35 47. old. Márku Anita 2010b. Kárpátaljai magyarok kódváltási stratégiái. In: Navracsics Judit szerk., Nyelv, beszéd írás. Pszicholingvisztikai tanulmányok I. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2010. 111 120. old. 12