Central & East European Working Group for the Enhancement of Biodiversity

Central & East European Working Group for the Enhancement of Biodiversity BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNY IRÁNYMUTATÁS A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGHEZ ÉS A TURIZMUSFEJLESZTÉSHEZ* 1 nemzetközi iránymutatás a fenntartható turizmusfejlesztéshez kapcsolódó tevékenységekhez érzékeny szárazföldi, tengeri és parti ökoszisztémákban és a biológiai sokféleség szempontjából kiemelkedő jelentőségű élőhelyeken és védett területeken, többek között érzékeny part menti és hegyi ökoszisztémákban A. Hatáskör 1. Jelen iránymutatások önkéntesek és számos lehetőséget jelentenek a helyi, regionális, nemzeti kormányoknak, bennszülött és helyi közösségeknek és a többi érintettnek a turisztikai tevékenységek ökológiailag, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható kezelésére. Rugalmasan alkalmazhatók különböző körülményekre és nemzeti intézményi és jogi feltételekre. 2. Az iránymutatások minden szinten segítséget nyújtanak a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek, a hatóságoknak és érintetteknek abban, hogy az Egyezmény intézkedéseit a turisztikai szakmapolitikák, stratégiák, projektek és tevékenységek fenntartható fejlesztésére és kezelésére alkalmazzák. Technikai útmutatást biztosítanak a turizmus és/vagy a biodiverzitás terén felelős szakmapolitikusoknak, döntéshozóknak és kezelőknek, akár a nemzeti vagy helyi kormányzatokban, a magánszektorban, a bennszülött és helyi közösségekben, nem kormányzati vagy egyéb szervekben, akár a turizmusban és biodiverzitás megóvásában érintett és érdekelt kulcsszereplőkkel való együttműködés folyamatára vonatkozóan. 3. Az iránymutatások vonatkoznak a turizmus minden formájára és tevékenységére. Ezeknek a tevékenységeknek összhangban kell lenniük a biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható használatának alapelveivel. Többek között magukban foglalják a hagyományos tömegturizmust, az ökoturizmust, a természeti és kulturális turizmust, az örökséget és hagyományokat célzó turizmust, a tengeri hajós turizmust (ún. cruise), szabadidős és sportturizmust. Az iránymutatások fókuszában elsődlegesen az érzékeny ökoszisztémák és élőhelyek állnak, mindemellett szintúgy alkalmazhatók bármely földrajzi helyen és turisztikai célponton. A biodiverzitásra és turizmusfejlesztésre vonatkozó iránymutatások központi szerepet tölthetnek be a védett területeken és azok környezetében a fenntartható használatra és egyenlőségre vonatkozó stratégiák integrálásában. Ezen felül az iránymutatások elismerik a küldő és fogadó országok közötti együttműködés szükségességét, és céljuk, hogy a helyi érdekek és a nemzeti, regionális, illetve nemzetközi szakmapolitikák között egyensúlyt teremtsenek. 1 Biológiai Sokféleség Egyezmény - Részes Felek Hetedik Konferenciája - VII/14 döntés - Függelék 1

B Szakmapolitikák kialakítása, a fejlesztés tervezése és a kezelés folyamata 4. Az iránymutatások kialakítása során figyelembe vett legfontosabb elemek: a) A turizmus és biodiverzitás kezelésének keretrendszere; b) Tájékoztatási folyamat a fenti keretrendszerre vonatkozóan; c) Oktatás/nevelés, kapacitásbővítés és szemléletformálás a turizmussal és a biodiverzitással kapcsolatban. 5. A szakmapolitikák kialakításának, a fejlesztés-tervezésnek és a kezelésnek sokszereplős folyamatként kell megvalósulniuk. Ezt a folyamatot nemzeti szinten általában a kormányok koordinálják. A folyamatot helyi önkormányzatok szűkebben vett helyi szinteken is megvalósíthatják azzal a céllal, hogy ezzel biztosítsák a bennszülött és helyi közösségek bevonását a kezelés és a döntéshozatal teljes folyamatába. Maga a folyamat ezen felül arra ösztönzi a turisztikai fejlesztésekért és tevékenységekért felelős szerveket, hogy az egyeztetések révén bevonják az érintett szereplőket, különös tekintettel azokra, akikre vonatkoznak vagy vonatkozhatnak az adott fejlesztések és tevékenységek. A folyamat alkalmazható mind az új turisztikai fejlesztésekre, mind a meglévő turisztikai műveletek kezelésére. Intézmények 6. A döntéshozatal egyes szintjei közötti koordináció biztosítása érdekében a biológiai sokféleség és turizmus kezelésében érdekelt kormányzati szerveknél és ügynökségeknél, valamint a szélesebb körű nemzeti gazdasági fejlesztésekért felelős ügynökségeknél, a kormányzati szerveken belüli és azok közötti, valamint szervezetközi struktúrákat és folyamatokat kell létrehozni, amennyiben még nem léteznek, hogy támogassák a szakmapolitikák kialakítását és megvalósítását. 7. Szükséges a tudatosság növelése és az ismeretek megosztása a turizmusért és a természetvédelemért felelős szervek és személyek, illetve az általuk érintettek körében a nemzeti, regionális, valamint helyi szinteken. Ezen felül a nemzeti biodiverzitás stratégiáknak és akcióterveknek ki kell terjednie turisztikai kérdésekre, és ehhez hasonlóan a turisztikai terveknek teljes körűen ki kell terjedniük a biodiverzitás kérdéseire. A meglévő dokumentumoknak, stratégiáknak és terveknek összhangban kell lenniük, vagy ennek érdekében szükség szerint felül kell vizsgálni és módosítani őket. 8. Egyeztetési folyamat kialakítása szükséges a szereplőkkel való folyamatos és hatékony párbeszéd és az információ-megosztás biztosítására, valamint a turizmussal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatban felmerülő érdekellentétek feloldása és a konszenzus kialakítása érdekében. A folyamat támogatására többszereplős testületet kell létrehozni a kormányzati szervek, a turisztikai szektor, nem-kormányzati szervek, bennszülött és helyi közösségek és egyéb szereplők bevonásával, biztosítva a teljes folyamatba való bekapcsolódásukat és részvételüket, és előmozdítva a partnerségi kapcsolatok kialakítását. 9. Az intézményi feltételeknek lehetőséget kell biztosítaniuk az érintett szereplők átfogó bevonására a jelen iránymutatásokban leírt kezelési folyamatba. 10. A védett területek hatóságai és kezelői különleges szerepet töltenek be a turizmus és a biodiverzitás kezelésében. Ebből a célból szükség van a kezelők számára biztosított kormányzati támogatásra és forrásokra, beleértve a képzést is, hogy szerepüket hatékonyan tölthessék be. Ezen felül szükséges az egyes mechanizmusok és támogatási szakpolitikák kialakítása és ezek felülvizsgálata annak érdekében, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a biodiverzitás megőrzésére és a fenntartható turizmust elősegítésére. Szükség szerint a nemzetközi intézmények és fejlesztési ügynökségek bevonására is sor kerülhet. 2

11. A fenntarthatóság érdekében a turizmusfejlesztés - bármely úti cél esetében - folyamatos koordinációt igényel a szakmapolitikák kialakítása, a fejlesztéstervezés és a kezelés során, amely szakaszok a következő lépésekből állnak: (a) Háttér-információ és felülvizsgálat; (b) Jövőkép és célok; (c) Célkitűzések; (d) Jogi szabályozás és szabályozó intézkedések felülvizsgálata; (e) Hatásvizsgálat; (f) Hatáskezelés és -enyhítés; (g) Döntéshozatal; (h) Megvalósítás; (i) Monitoring és bejelentés; (j) Adaptív kezelés. 1. HÁTTÉR-INFORMÁCIÓK 12. A megalapozott döntés meghozatalához bármilyen kérdésben háttér-információra van szükség. Bizonyos - minimális - háttér-információ szükséges a hatásvizsgálathoz és a döntéshozatalhoz, amelynek összegyűjtése során ajánlatos az ökoszisztéma megközelítést alkalmazni. 13. A turizmus és biodiverzitás esetében a háttér-információnak értelemszerűen a következő kérdésekkel kapcsolatos információkat kell tartalmaznia: a) Jelenlegi gazdasági, társadalmi/szociális és környezetei feltételek nemzeti és helyi szinten, beleértve a jelenlegi és tervezett turisztikai fejlesztéseket és tevékenységeket és azok összesített pozitív és negatív hatásait, valamint más szektorok fejlesztéseit és tevékenységeit; b) A turisztikai szektor, a turisztikai szakmapolitika és a turisztikai piac szerkezete és trendjei nemzeti, regionális és nemzetközi szinten, szükség szerint beleértve a piackutatásokon alapuló információkat; c) A környezeti és biodiverzitással kapcsolatos erőforrások és folyamatok, beleértve a speciális jellemzőket és különleges jelentőségű helyeket és védett területeket, és a fejlesztés szempontjából különleges érzékenységük miatt figyelmen kívül hagyandó erőforrások meghatározását és a veszélyeztető tényezők rendelkezésre álló elemzése által meghatározott erőforrásokat; d) Kulturális szempontból érzékeny területek; e) A turizmus haszna és költségei a bennszülött és helyi közösségek számára; f) A múltban történt, környezetkárosításra vonatkozó információk; 3

g) Nemzeti biodiverzitás stratégiák, akciótervek és jelentések, valamint a turizmus és a biodiverzitás szempontjából jelentős egyéb, ágazati tervek és szakmapolitikák; h) Nemzeti, regionális és helyi fenntartható fejlődés stratégiák. 14. A háttér-információnak figyelembe kell vennie minden elérhető információforrást. A rendelkezésre álló háttér-információk helyességét felül kell vizsgálni, és ahol szükséges, további kutatást és információgyűjtést kell végezni az esetlegesen azonosított hiányosságok kitöltése érdekében. 15. A folyamathoz releváns információkkal minden érintett szereplő, így a bennszülött és helyi közösségek is hozzájárulhatnak. Ebből a célból képzésre és kapacitásépítésre van szükség, hogy az támogassa az érintetteket a háttér-információk dokumentálásában, elérésében, elemzésében és értelmezésében. 16. A rendelkezésre álló információ összegyűjtését és szintézisét/összefoglalását megfelelően képzett szakembereknek kell végezniük, akik rendelkeznek a szükséges szakértelemmel, többek között a turizmus és biodiverzitás, a hagyományos tudás és innovációs rendszerek terén. 17. Minden releváns információ biztosítása, azok hitelességének és megbízhatóságának figyelembe vétele érdekében minden érintett szereplő számára lehetővé kell tenni a részvételt az összegyűjtött és elérhető háttér-információ felülvizsgálatában és összefoglalásában. 18. A háttér-információban szerepelnie kell térképeknek, földrajzi információs rendszereknek és egyéb vizuális eszközöknek, beleértve a már meghatározott ún. zonációs rendszereket. 19. A háttér-információ összegyűjtése és felülvizsgálata során teljes mértékben élni kell az Egyezmény információs rendszerének (clearing-house mechanism, CHM), valamint egyéb releváns hálózatok, pl. Bioszféra rezervátumok, Világörökség és Ramsar területek által nyújtott lehetőségekkel. 20. A turisztikai kérdéseket érintő fejlesztési és tevékenységi javaslatokkal kapcsolatos, az egyes helyszíneken az adott helyre vonatkozó információkra vonatkozó követelményeket a tájékoztatási folyamat írja le, amelyek összegyűjtése során az ökoszisztéma megközelítést kell követni. A hatásvizsgálat és a döntéshozatal lehetővé tételéhez többek között az alábbi alapvető információk szükségesek: a) A helyre vonatkozó szempontok: i) Az adott helyre vonatkozó különböző törvények és szabályozások, beleértve a következők áttekintését: a. Hatályos törvények a helyi, regionális és nemzeti szinten; b. Jelenlegi használati formák, szokások és hagyományok; c. Releváns regionális és nemzetközi egyezmények vagy megállapodások, illetve ezek helyzete, valamint a határokon átnyúló, illetve együttműködési megállapodások. ii) A javasolt projektben részt vevő vagy az általa esetlegesen érintett különböző szereplők, beleértve a kormányzati, nem kormányzati és a magánszektor (különösen a turisztikai szektor), valamint a bennszülött és helyi közösségek szereplőit, valamint ezzel együtt a javasolt projektben, annak kialakításában, tervezésében, létrehozásában és működtetésében való részvételükre és/vagy a velük való egyeztetésre vonatkozó részletek meghatározása. 4

b) Ökológiai szempontok: (i) A védett és a biodiverzitás szempontjából jelentős területek részletes meghatározása; (ii) Az ökoszisztémák, élőhelyek és fajok részletes leírása; (iii) Az élőhelyek és fajok csökkenésére vonatkozó kvantitatív és kvalitatív információk (főbb okok, trendek); (iv) Fajlisták; (v) Felismert veszélyeztető tényezők; (vi) Meglévő zónák, ökológiai zónák és az ökológiai zónákon belüli turisztikai zónák; (vii) Ökológiailag érzékeny zónák, valamint azon területek, ahol ökológiai katasztrófák történtek vagy előfordulásuk a legvalószínűbb; c) Fejlesztési szempontok: (i) A javasolt projekt összefoglalása, a javaslat felvetője és a felvetés oka, a várható eredmények és lehetséges hatások (beleértve a környező területekre gyakorolt és a határokon átnyúló hatásokat), valamint ezen szempontokra vonatkozó kvantitatív és kvalitatív információk; (ii) a fejlesztési szakaszok, valamint azon különböző struktúrák és szereplők leírása, akik az egyes szakaszokban részt vehetnek; (iii) a jelenlegi földhasználat, infrastruktúra, turisztikai létesítmények és szolgáltatások, valamint ezek és a javasolt tevékenységek kapcsolatának leírása. 2. JÖVŐKÉP ÉS CÉLOK Jövőkép 21. A turizmus és biodiverzitás hatékony kezelése, valamint ennek a jövedelemteremtéshez és a szegénység csökkentéshez való hozzájárulása, illetve a biodiverzitást fenyegető tényezők csökkentése érdekében fontos az Egyezmény és egyéb kapcsolódó egyezmények, mint például a Világörökség Egyezmény céljaival és célkitűzéseivel összhangban lévő fenntartható turizmusfejlesztés átfogó jövőképének kialakítása. A helyi szinten kialakított jövőképnek, - miközben tükrözi a helyi prioritásokat és körülményeket - értelemszerűen figyelembe kell vennie a gazdasági és társadalmi fejlődésre, valamint a földhasználatra vonatkozó nemzeti és regionális turizmusfejlesztési stratégiákat, szakmapolitikákat és terveket, illetve a háttér-információkat és azok felülvizsgálatát. Ezen folyamatnak sokszereplős megközelítésen kell alapulnia, a turizmusfejlesztés által érintett vagy potenciálisan érintett bennszülött és helyi közösségek bevonásával. Célok 22. A fő célkitűzések a turizmus biodiverzitásra, ökoszisztémákra, a társadalmi és gazdasági fejlődésre, valamint a biodiverzitás turizmusra gyakorolt pozitív hatásainak maximalizálására irányulnak, ugyanakkor a turizmus negatív társadalmi és környezeti hatásait igyekeznek minimalizálni. A célkitűzések így többek között a következők lehetnek: (a) Az ökoszisztémák szerkezetének és működésének fenntartása; 5

(b) A biodiverzitás megőrzésével és fenntartható használatával összeegyeztethető, fenntartható turizmus; (c) A turisztikai tevékenységek hasznának igazságos és egyenlő megosztása, az érintett bennszülött és helyi közösségek igényeinek figyelembe vételével; (d) Azonos területekre vonatkozó egyéb tervekkel, fejlesztésekkel vagy tevékenységekkel való integráció és együttműködés; (e) Információ- és kapacitásbővítés; (f) A szegénység csökkentése megfelelő mennyiségű bevételi forrás és munkahelyek teremtése révén, a bennszülött és helyi közösségekben a biodiverzitást fenyegető tényezők hatékony csökkentése érdekében; (g) A bennszülöttek létfeltételeinek, erőforrásaiknak, és ezen erőforrásokhoz való hozzáférésüknek védelme; (h) A gazdasági tevékenységek diverzifikálása a turizmuson kívül, a turizmustól való függőség csökkentése érdekében; (i) A biológiai sokféleséget, az ökoszisztémákat, természeti erőforrásokat veszélyeztető hosszú távú károsodás, a társadalmi és kulturális károk megelőzése, és szükség szerint a múltbeli károk helyreállítása; (j) A bennszülött és helyi közösségek képviselőinek hatékony részvétele és bevonása, illetve támogatása a hagyományosan általuk elfoglalt földeken és vizeken zajló turisztikai tevékenységek fejlesztésében, működtetésében és monitorozásában; (k) A turisztikai fejlesztések és tevékenységek ún. zonációja és szabályozása, beleértve az engedélyezést, az általános célmeghatározást és a turizmus mértékének korlátozását; (l) Részvételre való képesítés a döntéshozatalban; (m) Hozzáférés biztosítása a turistáknak létrehozott infrastrukturális, közlekedési, kommunikációs és egészségügyi létesítményekhez a bennszülött és helyi közösségek számára; (n) Fokozott biztonság a bennszülött helyi közösségek számára; (o) Fokozott társadalmi büszkeség; (p) A turisztikai fejlesztések és tevékenységek szabályozása, beleértve az engedélyezést és a turizmusfejlesztés mértékének és típusának korlátozását. 23. A turizmusból és a biodiverzitásból származó haszonnak a bennszülött és helyi közösségekkel való megosztásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a haszon sok formában jelentkezhet, többek között: munkahelyteremtés, helyi vállalkozások ösztönzése, turisztikai vállalkozásokban és projektekben való részvétel, oktatás, közvetlen befektetési lehetőségek, gazdasági kapcsolatok és ökológiai szolgáltatások. Megfelelő mechanizmusokat kell kialakítani/kifejleszteni a hasznok megszerzése érdekében. 24. A jövőkép és a célok alkotják a turizmus fenntartható fejlesztésére vonatkozó nemzeti stratégiák és átfogó tervek alapját a biodiverzitás vonatkozásában. Ezekbe a tervekbe be kell építeni a biodiverzitás stratégiák és tervek szempontjait. Ezen felül a biodiverzitás stratégiáknak és terveknek tartalmazniuk kell a turisztikai kérdések szempontjait. 6

25. A folyamatot nemzeti szinten általában a kormányok koordinálják. A folyamat megvalósítható helyi szinteken a helyi önkormányzatok, illetve közösségi szinten a közösségek által. Ahol a helyi és közösségi szinten a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó jövőkép és célok már meg vannak határozva, ezeket a nemzeti szintű jövőkép és célok meghatározásánál figyelembe lehet venni, például helyi szinten tartott egyeztető fórumokon keresztül. 3. CÉLKITŰZÉSEK 26. A célkitűzések középpontjában az általános jövőkép és célok megvalósítását szolgáló intézkedések állnak, így tartalmazhatnak egyértelmű feladatokat és az elérésükhöz szükséges időt. A célkitűzéseknek egyidejűleg teljesítményalapúnak (pl. tanösvény építése a helyi túravezetési szolgáltatások fejlődésének segítése érdekében) és eljárásalapúnak (pl. a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó kezelési rendszer létrehozása) kell lennie. Mint a jövőkép és a célok esetében, a célkitűzések meghatározása során is fontos az összes érintett szereplő, különösen a turisztikai iparág, illetve azon bennszülött és helyi közösségek bevonása, amelyekre a turizmusfejlesztés hatással van, vagy lehet, valamint a velük való egyeztetés. 27. A célkitűzéseknek konkrétaknak kell lenniük, és tartalmazniuk kell az egyértelműen lehatárolt zónákban meghatározott területeket, felsorolva az elfogadható és fejlesztendő tevékenységek és infrastruktúra fajtáit. 28. A kormányok által megfontolandó további szempontok: (a) A nemzetközi szinten kijelölt területek, például a Ramsar vagy Világörökség területek vagy Bioszféra Rezervátumok megfelelő jogi elismertségét és a nemzeti szinten a kormányzati támogatását biztosító intézkedések; (b) A bioszféra rezervátum fogalma alapján rezervátumok létrehozása és a fenntartható fejlődés céljainak integrálása, jövedelem és munkalehetőségek teremtése a bennszülött és helyi közösségek számára, és a megfelelő termékfejlesztés elősegítése; (c) Nemzeti szinten a területek, például nemzeti parkok, rezervátumok és tengeri természetvédelmi területek megfelelő jogi elismertsége, a kezelési tervek és a megfelelő kormányzati támogatás meglétét biztosító intézkedések; (d) A védett területek hálózatának megerősítése és a védett területeknek a fenntartható turizmus és biodiverzitás kezelése terén a legjobb gyakorlatot megvalósító szerepének ösztönzése, figyelembe véve a védett területek összes kategóriáját; (e) Politikai és gazdasági eszközök és intézkedések igénybe vétele annak érdekében, hogy a teljes turisztikai bevétel egy részének a biodiverzitás megőrzésére és fenntartható használatára, így a védett területek megőrzésére, oktatásra, kutatási programokra vagy a helyi közösségek fejlesztésére fordítódjon; (f) Az érintett szereplők, valamint a magánszektor ösztönzése a biodiverzitás megőrzésének, illetve elemeinek fenntartható használatának támogatására. 29. A folyamatot nemzeti szinten általában a kormányok koordinálják. A folyamat megvalósítható helyi szinteken a helyi önkormányzatok, illetve közösségi szinten ugyanezen közösségek által. Ahol a helyi és közösségi szinten a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó célkitűzések már meg vannak határozva, ezeket a nemzeti szintű célkitűzések meghatározásánál figyelembe lehet venni. 7

4. JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS SZABÁLYOZÓ INTÉZKEDÉSEK 30. A meglévő nemzeti jogi szabályozás és a megfelelő szabályozó mechanizmusok és eszközök, például a földhasználat-tervezés, a védett területek kezelési tervei, környezeti vizsgálat, építési szabályok és a fenntartható turizmusra vonatkozó szabványok tisztelete elengedhetetlen az általános jövőkép, a célok és célkitűzések hatékony megvalósításához. A jogi szabályozás és szabályozó intézkedések felülvizsgálata során értelemszerűen figyelembe vehető a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó általános jövőkép, a célok és célkitűzések hatékony megvalósításához rendelkezésre álló jogi szabályozás és szabályozó intézkedések, ezek hatékonysága, beleértve a végrehajtást, és az esetleg kezelendő hiányosságokat, például a meglévő jogi szabályozás és szabályozó intézkedések módosítása vagy újak kialakítása révén. 31. A jogi szabályozás és szabályozó intézkedések felülvizsgálata többek között kiterjedhet a turizmusfejlesztés vonatkozásában az erőforrások kezelésére, hozzáférhetőségére és/vagy annak a közösségek, különösen a bennszülött és helyi közösségek általi tulajdonlására, vagy a hagyományosan általuk elfoglalt vagy használt földeken, illetve vizeken végzett műveletekre vonatkozó intézkedések hatékonyságára. A folyamat során figyelembe veendők a bennszülött és helyi közösségek törvényben meghatározott jogai, lehetővé téve ezen csoportok számára, hogy döntést hozzanak más jellegű fejlesztések és tevékenységek között a turisztikai fejlesztésekről és tevékenységekről ezeken a területeken. 32. A figyelembe vett jogi szabályozás és szabályozó intézkedések a következő intézkedéseket foglalhatják magukba: (a) Meglévő törvények hatékony végrehajtása, beleértve az összes érintett szereplő részvételét; (b) A turisztikai fejlesztések és tevékenységek jóváhagyása és engedélyezése; (c) A turisztikai infrastruktúra és létesítmények tervezésének, elhelyezésének, látványtervének és felépítésének szabályozása; (d) A turizmus kezelése a biodiverzitás és ökoszisztémák vonatkozásában, beleértve az érzékeny területeket; (e) Környezeti vizsgálat alkalmazása minden turisztikai fejlesztésre, beleértve a biodiverzitásra gyakorolt kumulatív hatásokat a szakmapolitikák kialakításának és hatásuk mérésének eszközeként; (f) A turizmusra vonatkozó, a fenntartható fejlődés átfogó, nemzeti vagy regionális terveivel, valamint a nemzeti biodiverzitás stratégiával és akciótervvel összhangban lévő nemzeti szabványok és/vagy kritériumok megállapítása: i. Környezeti minőségi és földhasználati kritériumok a turisztikai területeken és azok környékén; ii. Környezeti és kulturális fenntarthatósági iránymutatások alapján működő döntéshozatali folyamatok kialakítása az új és meglévő turisztikai fejlesztésekre az adott terület különböző zónáira meghatározott célok és célkitűzések keretein, illetve az elfogadható változás határain belül; (g) Integrált földhasználat-kezelés; (h) A turizmus és az ágazatközi kérdések, így a mezőgazdasági fejlesztések, parti területek kezelése, vízforrások stb. közötti kapcsolatok biztosítása; (i) A szakmapolitikai célok és/vagy jogi szabályozás közötti ellentétek feloldását szolgáló mechanizmusok, minden érintett szereplő érdekeinek figyelembe vételével; (j) Gazdasági eszközök, így lépcsőzetes használati díjak, biztosítékok, adók vagy illetékek alkalmazása a turizmus és biodiverzitás kezelésére; 8

(k) A fenntartható turizmusfejlesztést elősegítő ösztönzők létrehozása a megfelelő gazdasági mechanizmusokon keresztül, összhangban a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel és az Agenda 21 ('Feladatok a 21. századra') intézkedéseivel; (l) A magánszektor jelen iránymutatásokkal összeegyeztethető önkéntes kezdeményezéseinek, így például minősítési rendszereknek a támogatása, valamint a turisztikai magánszektor számára hozzájárulási lehetőség biztosítása a kezelési kezdeményezésekhez közvetlen adományokkal, természetbeni szolgáltatásokkal vagy egyéb, jelen iránymutatásokkal összeegyeztethető önkéntes kezdeményezésekkel; (m) A célkitűzésekben meghatározott területeken kívül a turisztikai fejlesztések és tevékenységek megakadályozása; (n) A turisztikai területeken a biológiai és a kapcsolódó kulturális erőforrások gyűjtésének és kereskedelmének monitorozása, szabályozása és az erre vonatkozó információk beszerzése. 33. A folyamatot nemzeti szinten általában a kormányok koordinálják. Fontos az érintett szereplők, különösen a turisztikai iparág, illetve azon bennszülött és helyi közösségek bevonása, amelyekre a turizmusfejlesztés hatást gyakorol, vagy arra hatással lehet, valamint a velük való egyeztetés a jogi szabályozás és a szabályozó eszközök felülvizsgálata során, azok megfelelőségének és hatékonyságának felmérésekor, és szükség esetén új jogszabályok és intézkedések kialakítása során. 5. HATÁSVIZSGÁLAT 34. Az ökoszisztémákban zajló fenntartható turizmusfejlesztésre vonatkozó hatásvizsgálatoknak a következőkön szükséges alapulnia: a Biológiai Sokféleség Egyezmény által kialakított, a VI/7 döntés mellékletében (1-24. bekezdések) található "Iránymutatások a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdéseknek a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó jogi szabályozásba és/vagy a stratégiai környezeti vizsgálatba való integrálásához", valamint az Akwe:Kon kulturális, környezeti és szociális hatásvizsgálatok kivitelezéséről szóló önkéntes iránymutatások, a szakrális helyeken, illetve a hagyományosan bennszülött vagy helyi közösségek által elfoglalt vagy használt földeken, illetve vizeken megvalósuló vagy azokra várhatóan hatást gyakorló fejlesztésekre vonatkozóan (a VII/14 döntés melléklete szerint). 35. Nemzeti szinten általában a kormányok végzik a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó általános jövőképhez, célokhoz és célkitűzésekhez kapcsolódó hatások vizsgálatát. Ezen felül a folyamatot lokálisan a helyi önkormányzatok vagy a bennszülött és helyi közösségek valósíthatják meg. 36. A turisztikai fejlesztéseket vagy tevékenységeket érintően a javaslattevők feladata az általuk előirányzott intézkedések lehetséges hatásainak felmérése, és az erről való információszolgáltatás a tájékoztatási folyamat keretében. 37. A bármely turisztikai fejlesztést vagy tevékenységet javaslók által beadott hatásvizsgálatok értékelését általában az egyes kormányok végzik. Ezen értékeléseket - bevonva a javaslatok által érintett bennszülött és helyi közösségeket - megfelelően képzett szakembereknek kell elvégezniük, akik rendelkeznek a szükséges szakértelemmel, többek között a turizmus és biodiverzitás kezelésének terén. Az így elkészített dokumentációnak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie. 38. Ha a szolgáltatott információ nem elégséges, vagy a hatásvizsgálat nem megfelelő, úgy további hatásvizsgálati tanulmányok elvégzésére lehet szükség. A javaslattevő felkérhető ezen tanulmányok elvégzésére, illetve ezek elkészítését szintúgy vállalhatja a kormány, amely célra szükség esetén pénzügyi forrást kérhet a javaslattevőtől. A többi szereplő, többek között a biodiverzitás kezelői, illetve a javasolt fejlesztés által érintett bennszülött és helyi közösségek szintén benyújthatják az adott, turisztikai fejlesztésekre vagy tevékenységekre vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos hatásokról készült vizsgálatukat, és szükség lehet olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják, hogy ezen vizsgálatokat a döntéshozók figyelembe vegyék. 9

39. Az érintett bennszülött és helyi közösségeknek részt kell venniük a hatásvizsgálatban. Hagyományos tudásukat el kell ismerni és figyelembe kell venni azon turisztikai projektek során, amelyek érintik szakrális területeiket, vagy a hagyományosan általuk elfoglalt vagy használt földeket és vizeket. 40. Elégséges időt kell biztosítani a különböző feltételek és körülmények vizsgálatára, hogy a szereplők számára a döntéshozási folyamatban való hatékony részvétel bármilyen projekt esetén biztosítva legyen, amely projekt során beépülnek a hatásvizsgálat által nyújtott információk. Ezt az információt az egyes szereplők számára elérhető és érthető formában kell biztosítani. 41. A turizmusnak a környezetre és biodiverzitásra gyakorolt hatásai többek között a következők lehetnek: (a) A föld és erőforrások használata szálláshelyek, turisztikai létesítmények és egyéb infrastrukturális intézkedések céljára, beleértve az úthálózatot, repülőtereket és tengeri kikötőket; (b) Építési anyagok kitermelése és felhasználása (pl. tengerparti homok, parti mészkő és fa felhasználása); (c) Az ökoszisztémák és élőhelyek károsítása vagy elpusztítása, beleértve az erdőirtást, a vizes élőhelyek levezetését, és a föld intenzív vagy fenntarthatatlan használatát; (d) Fokozott erózióveszély; (e) A vadon élő fajok zavarása, a normális viselkedés megzavarása, a halálozási és termékenységi mutatók esetleges befolyásolása; (f) Az élőhelyek és ökoszisztémák megváltozása; (g) Fokozott tűzveszély; (h) A flóra és fauna turisták általi fenntarthatatlan használata (pl. növények szedése; vagy vadon élő fajokból készített emléktárgyak vásárlása, különösen az olyan veszélyeztetett fajok esetén, mint a korallok vagy teknőspáncélok; vagy szabályozatlan vadászat és halászat révén); (i) Idegen fajok megjelenésének fokozott kockázata; (j) Intenzív vízigény a turizmus következtében; (k) Talajvíz kitermelése; (l) Vízminőség (édesvíz, parti vizek) romlása és a csatornavíz szennyezése; (m) Vízi élőhelyek eutrofizációja; (n) Patogének megjelenése; (o) Csatorna- és szennyvíz termelése, kezelése és elhelyezése; (p) Kémiai hulladék, toxikus anyagok és szennyezőanyagok; (q) Szilárd hulladék (háztartási szemét, hulladék); (r) Föld, édesvíz és tengervíz szennyezése; (s) Légszennyezés, üvegházhatású gázok termelése, a légi, közúti, vasúti vagy tengeri utazás 10

következtében, helyi, nemzeti és globális szinten; (t) Zaj. 42. A turizmussal kapcsolatos társadalmi-gazdasági és kulturális hatások a következők lehetnek: (a) Emberek beáramlása és társadalmi degradáció (pl. helyi prostitúció, kábítószer-használat stb.); (b) Gyerekekre és fiatalokra gyakorolt hatások; (c) A turistaérkezések számának változásával szembeni kiszolgáltatottság, amely gazdasági visszaesés idején hirtelen jövedelemvesztést eredményezhet; (d) A bennszülött és helyi közösségekre és kulturális értékekre gyakorolt hatások; (e) Az egészségre és a helyi kulturális rendszer integritására gyakorolt hatások; (f) Generációk közötti konfliktusok és megváltozott nemi kapcsolatok; (g) Hagyományos szokások és életmódok elhalása; (h) A bennszülött és helyi közösségek számára a hagyományos tudásrendszerek és hagyományos életmódok fennmaradásához szükséges földekhez és erőforrásokhoz, valamint szakrális helyekhez való hozzáférés elvesztése. 43. A turizmus lehetséges előnyei a következők lehetnek: (a) Jövedelemtermelés a terület természeti erőforrásainak fenntartására; (b) Hozzájárulás a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, például: i. Az infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésének anyagi forrása; ii. Munkahelyteremtés; iii. Anyagi forrás biztosítása a fenntartható metódusok fejlesztésére vagy megőrzésére; iv. Alternatív és kiegészítő lehetőségek biztosítása a közösségek számára arra, hogy a biológiai sokféleségből jövedelemhez jussanak; v. Jövedelemteremtés; vi. Nevelés és a részvételre való képesítés; vii. Belépési termék, amely közvetlen haszonnal járhat a területen, illetve a régióban a kapcsolódó termékek fejlesztésére nézve; viii. A turisták elégedettsége és a turisztikai célponton szerzett tapasztalat. 11

6. HATÁSKEZELÉS ÉS -ENYHÍTÉS 44. A hatásvizsgálat elengedhetetlen a biodiverzitás megőrzését és fenntartható használatát fenyegető, a turisztikai fejlesztések vagy tevékenységek által okozott lehetséges károk elkerülése vagy minimalizálása érdekében. A turisztikai fejlesztésekre vagy tevékenységekre vonatkozó tervezetek tartalmazhatnak a hatások kezelésére vonatkozó javaslatokat, de ezek nem feltétlenül ítélendők elégségesnek a biodiverzitásra gyakorolt hatások kezelésére. Ezért minden szereplőnek, különösen a turisztikai fejlesztések és tevékenységek felett általános ellenőrzést gyakorló kormányoknak meg kell vizsgálnia a különböző hatáskezelési lehetőségeket, amelyek bármely adott helyzetben szükségesek lehetnek. A kormányoknak különösen tudatában kell lenniük, hogy a turisztikai iparág közvetlen ösztönzést jelenthet az érzékeny ökoszisztémák megőrzésére, mégpedig az érzékeny ökoszisztéma jó állapotban való megőrzésében gazdaságilag közvetlenül érdekelt, fenntartható turisztikai tevékenységek támogatása által. 45. A turizmus tervezésének és kezelésének a nemzetközileg elfogadott tervezési módszertanok (úgy mint a 'Recreation Opportunity Spectrum' és az 'Elfogadható változás határai') szerint kell megvalósulnia. Az érzékeny ökoszisztémákban ezen módszertanok és a vonatkozó háttér-információk alapján a turizmust korlátozni kell, illetve ahol szükséges, meg kell előzni. 46. A hatáskezelés magában foglalhatja többek között a turisztikai fejlesztések és tevékenységek elhelyezésére vonatkozó intézkedéseket, így az egyes kijelölt zónákban a megfelelő tevékenységek meghatározását, a különböző típusú turizmus hatásainak megkülönböztetését, a turistaáramlást szabályozó intézkedéseket a turisztikai úti célon belül és annak környékén, valamint a központi szerepet betöltő területeken, a turisták megfelelő viselkedésének elősegítését az általuk kifejtett hatások minimalizálása érdekében, valamint a látogatók számára és hatásukra vonatkozó korlátok megállapítását bármely területen az elfogadható változás határain belül. 47. A határon átnyúló ökoszisztémákkal és vándorló fajokkal kapcsolatos hatáskezeléshez regionális együttműködés szükséges. 48. Meg kell határozni a hatáskezelés megvalósításáért felelős személyeket és a hatáskezeléshez szükséges forrásokat. 49. A turisztikai fejlesztések és tevékenységek hatáskezelésének része lehet szakmapolitikák, bevált gyakorlatok és tanulságok elfogadása és hatékony megvalósítása, többek között a következő területeken: (a) Az egyes célpontokra történő látogatás rövid ideje ellenére komoly hatást gyakorló főbb turistaáramlások, így a kirándulások, kirándulóhajók stb. hatásainak szabályozása; (b) A turisztikai területeken kívüli, a turizmus szempontjából jelentős, szomszédos vagy egyéb ökoszisztémákban zajló tevékenységek hatásainak csökkentése (pl. a közeli gazdálkodási tevékenységből vagy kitermelő iparból származó szennyezés érintheti a turisztikai fejlesztés területét); (c) A természeti erőforrások (pl. föld, talaj, energia, víz) felelősségteljes használata; (d) A szennyezés és hulladék (pl. folyékony és szilárd hulladék, légi szennyezőanyag-kibocsátás, közlekedés) csökkentése, minimalizálása és megelőzése; (e) Ökológiailag gazdaságosabb, a tisztább termelés elvét megvalósító, környezetbarát technológiákat alkalmazó létesítmények kialakításának elősegítése, különösen a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok és ózonkárosító anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében, a nemzetközi egyezményekben foglaltaknak megfelelően; (f) A flóra, fauna és ökoszisztémák megőrzése; (g) Az építkezések, tájtervezés és a turisztikai tevékenységek kivitelezése, így például a turizmushoz kapcsolódó hajózás eredményeképpen az idegen fajok megjelenésének megelőzése; 12

(h) A táj, a kulturális és természeti örökség megőrzése; (i) A helyi kultúrák integritásának tisztelete, a társadalmi szerkezetre gyakorolt negatív hatások elkerülése, a bennszülött és helyi közösségekkel való együttműködés, beleértve a szakrális helyek és ezen helyeket szokás szerint használók tiszteletét, valamint a rájuk, az általuk hagyományosan elfoglalt vagy használt földekre, vizekre, és megélhetésüket biztosító erőforrásokra gyakorolt negatív hatások elkerülését garantáló intézkedéseket; (j) Helyi termékek és ismeretek használata, helyi foglalkoztatás biztosítása; (k) A turisták megfelelő viselkedésének elősegítése a kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében, és a pozitív hatások fokozása a nevelés, értelmezés, továbbképzés és szemléletformálás egyéb eszközeinek segítségével; (l) A marketingstratégiák és -üzenetek összehangolása a fenntartható turizmus alapelveivel; (m) Kármentesítési tervek balesetek, vészhelyzetek, csődeljárások kezelésére, amelyek a létesítmények építése vagy használata során léphetnek fel, és amelyek veszélyeztethetik a környezetet, illetve a biodiverzitás megőrzését és fenntartható használatát; (n) Környezeti és kulturális fenntarthatósági vizsgálatok, a meglévő turisztikai tevékenységek és fejlesztések vonatkozásában, illetve annak felülvizsgálata, hogy a hatáskezelés milyen hatékonysággal kerül alkalmazásra a meglévő turisztikai tevékenységekben és fejlesztésekben; (o) A felmerülő hatásokra vonatkozó enyhítő intézkedések, és ezek támogatására szolgáló megfelelő pénzügyi alapok. Ezen intézkedéseknek tartalmazniuk kell a vonatkozó kárpótlási intézkedések kialakítását és megvalósítását az olyan esetekre, amikor a turizmus negatív környezeti, kulturális és társadalmi-gazdasági hatásokat eredményezett, figyelembe véve a jóvátételi és kárpótlási intézkedések hatókörét. 50. Együttműködve a biodiverzitás kezelőivel, a javaslatok által érintett közösségekkel és egyéb szereplőkkel, általában a kormányok mérik fel a vizsgált javaslatban szereplő kezelési intézkedéseken felüli hatáskezelés szükségességét. Minden szereplőnek tisztában kell lennie az ilyen hatáskezelés jelentőségével. 51. A turizmus, mint iparág segítséget nyújthat a fenntartható turizmusra és a biodiverzitásra vonatkozó vállalati irányelvek támogatásában, meghatározott célokkal, monitorozással, valamint az előrehaladásról készült rendszeres és nyilvános jelentéssel. 7. DÖNTÉSHOZÁS 52. Többek között a következők jóváhagyásáról születnek döntések: (a) A turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó nemzeti stratégiák és tervek; (b) Adott helyeken, a biodiverzitást érintő, turisztikai fejlesztésekre és tevékenységekre vonatkozó javaslatok, amelyeket a tájékoztatási folyamatban leírtak szerint kell benyújtani; (c) A hatáskezelési intézkedések megfelelése a turisztikai fejlesztésektől és tevékenységektől várható hatások szempontjából; (d) A monitoring és a jelentések megfelelő megvalósítása és gyakorisága. 13

53. Az ilyen döntéseket végső soron a kormányok (vagy a kormányok által kijelölt hatóságok) hozzák. Azonban el kell ismerni, hogy az érintett közösségekkel és csoportokkal való hatékony egyeztetés és az ő részvételük, így a biodiverzitás kezelőinek, a bennszülött és helyi közösségek, valamint a tág értelemben vett magánszektor hozzájárulása a döntéshozást megalapozó tényező és a fenntartható fejlődés szempontjából elengedhetetlen. A döntéshozóknak figyelembe kell venniük a többszereplős folyamatok alkalmazását, mint a döntéshozatal eszközét. 54. A döntéshozatal folyamatának átláthatónak és felelősségre vonhatónak kell lennie, és az elővigyázatosság elvét kell követnie. Létezniük kell a turizmusfejlesztési javaslatokról szóló tájékoztatásra és azok jóváhagyására, illetve a fejlesztési javaslatok feltételeinek megvalósítására vonatkozó jogi mechanizmusoknak. 55. Adott helyek turisztikai fejlesztéseire és tevékenységeire vonatkozó javaslatok esetén a javaslattevőnek általában a tájékoztatási folyamatban meghatározott információkat kell szolgáltatnia. Ennek azonos mértékben kell vonatkoznia a közszféra fejlesztési és infrastrukturális projektjeire, illetve a magánszféra fejlesztéseire. A hatásvizsgálatnak részét kell képeznie bármely döntéshozatali folyamatnak. 56. Intézkedéseket kell tenni, hogy a turizmusfejlesztési javaslatokra vonatkozó projektinformációk teljes körű és időben történő közzététele biztosítva legyen. A 8 (j) cikkellyel összhangban, a döntéshozatalnak része a projekt által érintett bennszülött és helyi közösségekkel való érdemi egyeztetés többek között annak érdekében, hogy biztosítva legyen a bennszülött és helyi közösségek szokásainak, hagyományos tudásának, újításainak és bevett gyakorlatának tisztelete, illetve a hatékony részvétel anyagi támogatása és az ehhez nyújtott technikai segítség. Ahol a nemzeti jogrend előírja a bennszülött és helyi közösségek előzetes, tájékoztatáson alapuló beleegyezését az 52. bekezdésben meghatározott döntések esetében, ott ezt az előzetes beleegyezést meg kell szerezni. 57. A döntéseknek tartalmazniuk kell a rendelkezésre álló információk megfelelésének felülvizsgálatát, amely többek között kiterjedhet a háttér-információkra, a hatásvizsgálatra, a javasolt turisztikai fejlesztésekre vagy tevékenységekre, azok természetére és méretére, az érintett turisták számára vonatkozó információkra, valamint az potenciálisan érintett emberi településekre és közösségekre vonatkozó információkra. 58. Azokban az esetekben, ahol az adott időben nem áll rendelkezésre elégséges környezeti háttérinformáció, vagy ahol a turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó általános jövőkép, a célok és célkitűzések nincsenek a döntés meghozatalához szükséges mértékben kialakítva, a döntést el lehet halasztani az elégséges információ megszerzéséig és/vagy az általános tervek/jövőkép kialakításáig. 59. A döntések meghozatalakor a kiadott jóváhagyáshoz csatolni lehet a feltételeket, beleértve ezek közül a turizmus kezelésére vonatkozókat a biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülésével vagy minimalizálásával kapcsolatban, valamint a turisztikai tevékenységek megszüntetését a fejlesztés leállása esetén. A döntéshozók szükség esetén további információt kérhetnek a javaslattevőtől, elhalaszthatják a döntést más ügynökségek által végzett további háttérkutatások függvényében, vagy visszautasíthatják a javaslatot. 8. MEGVALÓSÍTÁS 60. A megvalósításra az adott javaslatot, stratégiát vagy tervet jóváhagyó döntést követően kerül sor. Amennyiben erről más rendelkezés nincs, a fejlesztő és/vagy üzemeltető felelős a kiadott jóváhagyás feltételeinek teljesítéséért. Ugyanők a folyamat részeként felszólíthatók, hogy a kijelölt kormányzati hatóságot értesítsék a jóváhagyáshoz csatolt feltételeknek való meg nem felelésről, beleértve a tevékenység megszüntetését, és/vagy a körülményekben beállt változásokat, így az előre nem látható környezeti feltételeket és/vagy biodiverzitással kapcsolatos kérdéseket (pl. az eredeti javaslatban és hatásvizsgálatban nem szereplő, ritka vagy veszélyeztetett fajok észlelése). 61. A jóváhagyott projekt bármilyen jellegű felülvizsgálatát vagy módosítását, így kiegészítését és/vagy a tevékenységek megváltozását a kijelölt hatóságnak az kivitelezés előtt jóvá kell hagynia. 14

62. A megvalósítási tervnek figyelembe kell vennie, hogy a bennszülött és helyi közösségeknek és egyéb érintett szereplőknek a megvalósításban való szerep betöltéséhez segítségre lehet szüksége, és biztosítani kell, hogy a megvalósításra és a hatékony részvételre elegendő forrás álljon rendelkezésre. 63. A helyi szereplőknek folyamatos lehetőséget kell biztosítani kívánságaiknak és szempontjaiknak a turisztikai létesítmények és tevékenységek kezelői felé való kifejezésére. A folyamat részeként a szereplők számára a megvalósításról egyértelmű és megfelelő információt kell biztosítani az általuk hozzáférhető és érthető formában. 64. Biztosítani kell a szakmapolitikákra, programokra, projektekre és megvalósításukra vonatkozó információt, beleértve a meglévő és jövőbeli irányelvekre vonatkozó információkat, továbbá elő kell segíteni az információcserét, például az Egyezmény clearing house mechanizmusán keresztül. 9. MONITORING ÉS JELENTÉS 65. Létre kell hozni a turisztikai tevékenységek és biológiai sokféleség kezelésére vonatkozó monitoring és szabályozó rendszert. Hosszú távú monitorozásra és felmérésre van szükség a turizmusnak a biodiverzitásra gyakorolt hatásaival kapcsolatban, és figyelembe kell venni az ökoszisztéma változásainak nyilvánvalóvá válásához szükséges időléptéket. Bizonyos hatások gyorsan kifejlődhetnek, míg más hatások lassabban jelentkeznek. A hosszú távú monitoring és felmérés olyan eszköz, amellyel észlelhetők a turisztikai tevékenységekből és fejlesztésből a biodiverzitással kapcsolatban felmerülő kedvezőtlen hatások, így meg lehet tenni az ilyen hatások szabályozásához és enyhítéséhez szükséges intézkedéseket. 66. A turizmusra és biodiverzitásra vonatkozó monitoring és felügyelet többek között a következő főbb területeket foglalja magában: (a) A jóváhagyott turisztikai fejlesztések és tevékenységek megvalósítása, a jóváhagyás megadásakor mellékelt feltételek teljesítése, valamint a nem-teljesítés esetén a megfelelő lépések megtétele; (b) A turisztikai tevékenységeknek a biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatása, szükség esetén a megelőző intézkedések megtétele; (c) A turizmus hatásai a környező népességre, különösen a bennszülött és helyi közösségekre; (d) Általános turisztikai tevékenységek és trendek, többek között az utazásszervezés, a turisztikai létesítmények, illetve a küldő és fogadó országok turistaáramlása, beleértve a fenntartható turizmus felé tett előrelépéseket; (e) Egyértelműen meghatározott célkitűzések, lépések és célok a biodiverzitás megőrzésére vagy az azt fenyegető tényezők enyhítésére, az ökoszisztémák fenntartására vagy helyreállítására és a turizmusra vonatkozóan; (f) A jóváhagyásokhoz mellékelt feltételek teljesítése, szükség esetén végrehajtatása. A közösségek és más érdekelt szereplők szintén végezhetnek monitorozást, és eredményeiket jelenthetik a kijelölt kormányzati hatóságoknak. 67. A turisztikai létesítmények és tevékenységek fejlesztői és üzemeltetői számára jelentési kötelezettséget kell előírni a kijelölt hatóságok és a nyilvánosság felé a jóváhagyásokban meghatározott feltétek teljesítéséről, illetve a biodiverzitás és a környezet feltételeiről az általuk felügyelt turisztikai létesítmények és tevékenységek vonatkozásában. 68. Bármilyen új turisztikai fejlesztés vagy tevékenység megkezdése előtt átfogó monitoring és jelentési rendszert kell felállítani, olyan indikátorokkal, amelyekkel nyomon követhető, hogyan enyhítik a 15

turisztikai intézkedések a biodiverzitást fenyegető tényezőket, illetve az elfogadható változás küszöbértékeit jelölő, mennyiségileg meghatározható, elfogadott szabványokkal. Ezeket minden szereplővel, így a bennszülött és helyi közösségekkel együttesen kell kialakítani. 69. A biodiverzitás és a fenntartható turizmus kezelésének szempontjait, így társadalmi-gazdasági és kulturális szempontokat magában foglaló indikátorokat kell meghatározni és monitorozni globális, nemzeti és helyi szinte. Ezek - nem kizárólagosan - a következők lehetnek: (a) A biodiverzitás megőrzése; (b) A turizmusból származó jövedelem és foglalkoztatás (hosszú- és rövidtávon); (c) A turisztikai jövedelemnek a helyi közösségben maradó aránya; (d) A többszereplős folyamatok hatékonysága a biodiverzitás és a fenntartható turizmus kezelésében; (e) A hatáskezelés hatékonysága; (f) A turizmus hozzájárulása a helyi lakosság jólétéhez; (g) A látogatók hatásai és elégedettségük. 70. A monitoring eredményei jelentős mértékben függnek az összegyűjtendő adatok megfelelő voltától. Az adatgyűjtésre vonatkozóan így irányelveket kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik az idő elteltével bekövetkező változások értékelését. A monitoring követhet szabványos eljárást és formát, és egy társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális hatásokra vonatkozó paramétereket tartalmazó keretrendszer lehet az alapja. 71. A biodiverzitásra gyakorolt hatások monitorozásának és felügyeletének tartalmaznia kell a megfelelő nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó, a veszélyeztetett fajok tiszteletét biztosító tevékenységeket, az idegen fajoknak a turisztikai tevékenységek következtében való megjelenésének megelőzését, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályozásnak való megfelelést és a genetikai erőforrások illegális és illetéktelen eltávolításának megelőzését. 72. A bennszülött és helyi közösségekre vonatkozóan a monitoring és értékelés részét kell képeznie azon megfelelő eszközök kialakítása és használata, amelyekkel tanulmányozható és értékelhető a turisztikai tevékenységeknek a bennszülött és helyi közösségek gazdaságára, különösen az élelmiszerekre és az egészségük biztonságára, a hagyományos tudásra, szokásokra és szokásos életmódjukra gyakorolt hatása. Szükség esetén ki kell alakítani az indikátorok és a korai figyelmeztető rendszerek használatát, figyelembe véve a bennszülött és helyi közösségek hagyományos tudását, újításait és szokásait, illetve az Egyezmény részeként a hagyományos tudásra vonatkozó iránymutatásokat. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a turizmusban részt vevő vagy az általa érintett bennszülött és helyi közösségeknek lehetősége legyen a monitorozásban és értékelésben való hatékony részvételre. 73. Az általános környezeti és biodiverzitással kapcsolatos feltételek és trendek, valamint a turisztikai trendek és hatások monitorozását a kormányok végezhetik, beleértve a kijelölt biodiverzitás-kezelőket. A kezelési intézkedéseket szükség esetén módosítani kell a biodiverzitásra vagy ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatás felmerülése esetén. Az ilyen módosítások szükségessége és természete a monitoring eredményein alapszik, és ezek meghatározásakor fontos az érintett szereplőkkel, így a turisztikai létesítmények és tevékenységek fejlesztőivel és/vagy üzemeltetőivel, a létesítmények és tevékenységek által érintett közösségekkel és más érdekelt szereplőkkel való párbeszéd. A monitorozásnak többszereplős és átlátható folyamatnak kell lennie. 16

10. ADAPTÍV KEZELÉS 74. Az ökoszisztéma megközelítés adaptív kezelést igényel, hogy tanulmányozhassa az ökoszisztémák összetett és dinamikus jellegét, és az ezek működésére vonatkozó teljes körű ismeretek és megértés hiányát. Az ökoszisztéma folyamatai gyakran nem lineárisak, és az ilyen folyamatok eredményei gyakran időbeli eltolódást mutatnak. Az eredmény a folytonosság hiánya, amely meglepetésekhez és bizonytalanságokhoz vezet. A kezelésnek adaptívnak kell lennie, hogy ezekre a bizonytalanságokra reagálni tudjon, és tartalmaznia kell bizonyos "cselekvés közbeni tanulás"-t lehetővé tevő elemeket, illetve a kutatások visszacsatolásait. Lépéseket kell tenni akkor is, amikor egyes ok-okozati összefüggések tudományosan még nem teljesen megalapozottak. 75. Az ökoszisztémák folyamatai és funkciói komlexek és változóak. A bizonytalanság szintjét növelik a társadalmi szerkezettel való kölcsönhatások, amelyeket jobban meg kell érteni. Ezért az ökoszisztémák kezelésének részét kell képeznie egy tanulási folyamatnak, amelynek segítségével módszertanokat és módszereket lehet alkalmazni ezen rendszerek kezelésére és monitorozására. Az adaptív kezelésnek ezen felül teljes körűen figyelembe kell vennie az elővigyázatosság elvét. 76. A megvalósítási programokat úgy kell kialakítani, hogy a váratlanhoz lehessen igazítani, nem pedig bizonyosságokba vetett hiten kell alapulniuk. 77. Az ökoszisztémák kezelésének figyelembe kell vennie a természeti erőforrások használatát és a fenntarthatóságot érintő társadalmi és kulturális tényezők sokszínűségét. 78. Ehhez hasonlóan a politikák kialakításában és a megvalósításban is rugalmasságra van szükség. A hosszú távú, rugalmatlan döntések nem megfelelőek vagy akár pusztító hatásúak lehetnek. Az ökoszisztémák kezelését hosszú távú, az előrehaladás közben szerzett eredményekre épülő kísérletnek kell tekinteni. Ez a "cselekvés közbeni tanulás" ugyanakkor fontos információforrás, amelyből megismerhető a kezelés eredményeinek monitorozására és a meghatározott célok elérésének értékelésére szolgáló legjobb módszer. Ebben a tekintetben kívánatos lenne a részes felek monitorozási kapacitásainak kialakítása vagy megerősítése. Ezen felül adaptív kezelésre vonatkozó, ún. tanulási csomagokat kell kialakítani az egyes területek között, hogy összehasonlításokat lehessen végezni és a megfelelő tanulságokat le lehessen vonni. 79. Az adaptív kezelés megvalósítása a turizmus és biodiverzitás vonatkozásában a turizmus, különösen a magánszektor szereplőinek és a biodiverzitás kezelőinek aktív együttműködését igényli. Adott helyen a biodiverzitásra gyakorolt hatások a turistalátogatások gyors visszaszorítását teheti szükségessé a további károkozás megakadályozása és a helyreállítás lehetővé tétele érdekében, és hosszú távon megkövetelheti a turistaáramlás általános csökkentését. Ilyen esetben elképzelhető a turisták átirányítása kevésbé érzékeny területekre. Minden esetben a turizmus és a biodiverzitás közötti egyensúly fenntartásához szükséges a turizmus és a biodiverzitás kezelőinek szoros együttműködése, és valószínűleg szükség van a kezelés és a párbeszéd megfelelő kereteinek kialakítására. 80. Ezért szükség esetén a kormányoknak, beleértve a kijelölt biodiverzitás-kezelőket, a többi szereplővel együtt lépéseket kell tennie a felmerülő problémák kezelésére és az elfogadott célok felé való haladás biztosítására. Ennek része lehet az eredeti jóváhagyásban meghatározott feltételek módosítása vagy kiegészítése, és megkövetelheti az érintett turisztikai létesítmények vagy tevékenységek fejlesztőinek és/vagy üzemeltetőinek, illetve a helyi közösségeknek a részvételét és egyeztetését. 81. Az adaptív kezelést végezhetik az adott terület felett kezelési jogkörrel bírók is, beleértve a helyi önkormányzatot, a bennszülött és helyi közösségeket, a magánszektort, nem-kormányzati szervezeteket és más szervezeteket. 82. Szükség esetén a jogszabályi kereteket felül kell vizsgálni és módosítani kell, hogy elősegítsék az adaptív kezelést, figyelembe véve a megszerzett tapasztalatokat. 17

C Tájékoztatási folyamat és információszolgáltatási követelmények 83. A biodiverzitással kapcsolatban adott helyen tervezett turisztikai fejlesztésekre és tevékenységekre vonatkozó javaslatokat a tájékoztatási folyamat szerint kell benyújtani. Ennek megfelelően a folyamat biztosítja a turisztikai tevékenységek és fejlesztések javaslattevői és fent leírt kezelési lépések közötti kapcsolatot. Ezen belül a tájékoztatási folyamatban külön hangsúllyal szerepel a kezelési folyamatnak a hatásvizsgálatra és döntéshozatalra vonatkozó lépéseihez való kapcsolódás, valamint figyelembe kell vennie a helyi, regionális és nemzeti hatásokat. A turisztikai projektek javaslattevőinek, így a kormányzati szerveknek is teljes körű, időben történő előzetes tájékoztatást kell nyújtaniuk a javasolt projektről az esetlegesen érintett szereplők számára, beleértve a bennszülött és helyi közösségeket is. 84. A tájékoztatás részeként szolgáltatandó információk a következők lehetnek: (a) A javasolt fejlesztés vagy tevékenységek léptéke és típusa, beleértve a javasolt projekt összefoglalását, a javaslattevőt és a javaslat okát, a becsült eredményeket és lehetséges hatásokat, a fejlesztés szakaszainak leírását és az egyes szakaszokban érintett különböző struktúrákat és szereplőket; (b) A javasolt turisztikai fejlesztés vagy tevékenység piacának elemzése, a piaci feltételek és trendek alapján; (c) Földrajzi leírás, beleértve a rekreációs zónákat, a turisztikai tevékenységek és infrastrukturális fejlesztések vázlatát, a turisztikai fejlesztés vagy tevékenységek területét, a közeli környezet és biodiverzitás leírását és különleges jellemzőit; (d) Az emberi erőforrás iránti igény jellege és mértéke, biztosításának módja; (e) A javasolt projektben részt vevő, vagy az általa potenciálisan érintett szereplők meghatározása - beleértve a kormányzati, nem-kormányzati szereplőket, a magánszektort, a bennszülött és helyi közösségeket -, a javasolt projekt tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében való részvételükre és/vagy a velük való egyeztetésre vonatkozó részletekkel együtt; (f) A helyi szereplők érzékelt szerepe a javasolt fejlesztésben; (g) Az adott helyre vonatkozó különböző törvények és szabályozások, beleértve a meglévő helyi, regionális és nemzeti szintű törvények, a jelenlegi használat és szokások, a vonatkozó regionális és nemzetközi egyezmények vagy megállapodások, illetve ezek helyzetének, a határon átnyúló megállapodások és együttműködési megállapodások, és minden javasolt jogszabály áttekintése; (h) A terület emberi településekhez és közösségekhez való közelsége, ezen települések és közösségek lakossága által életmódjuk és hagyományos tevékenységeik részeként használt helyek, illetve örökségi, kulturális vagy szakrális helyek; (i) A turisztikai fejlesztések vagy tevékenységek által esetlegesen érintett flóra, fauna és ökoszisztémák, beleértve a kulcsfajokat, ritka, veszélyeztetett vagy endemikus fajokat; (j) A terület és környékének ökológiai szempontjai, beleértve a védett területek megjelölését; az ökoszisztéma, az élőhelyek és fajok leírását, az élőhelyek és fajok csökkenésére vonatkozó kvantitatív és kvalitatív információkat (főbb okok, trendek) és a fajok felsorolását; (k) A turisztikai fejlesztést vagy tevékenységet végző személyzet képzése és felügyelete; (l) A turisztikai fejlesztés vagy tevékenység közvetlen területén kívüli hatások valószínűsége, beleértve a határokon átnyúló és a vándorló fajokra gyakorolt hatásokat; (m) Az aktuális környezeti és társadalmi-gazdasági feltételek leírása; 18

(n) A környezeti és társadalmi-gazdasági feltételekben a javasolt turisztikai fejlesztés vagy tevékenység eredményeképp bekövetkező változások; (o) A turisztikai fejlesztés vagy tevékenység kedvezőtlen hatásainak megelőzése vagy minimalizálása érdekében javasolt kezelési intézkedések, beleértve az ellenőrzést és kivitelezést; (p) A turisztikai fejlesztéssel vagy tevékenységgel kapcsolatban felmerülő problémák esetén javasolt intézkedések a kárenyhítésre, a tevékenység beszüntetésére, illetve a kárpótlásra vonatkozóan; (q) A turisztikai fejlesztésnek vagy tevékenységnek a környező emberi települések és közösségek, a biodiverzitás és ökoszisztémák számára biztosított helyi haszon maximalizálását szolgáló javasolt intézkedések, amelyek többek között - de nem kizárólag - a következők lehetnek: i. Helyi termékek és ismeretek használata; ii. Foglalkoztatás; iii. A biodiverzitás és az ökoszisztémák helyreállítása; (r) A régióban folyó bármilyen korábbi turisztikai fejlesztés vagy tevékenységre vonatkozó releváns információ, illetve a lehetséges kumulatív hatásokra vonatkozó információ; (s) A javaslattevő által korábban végzett korábbi turisztikai fejlesztésre vagy tevékenységre vonatkozó releváns információ. 85. A javaslatokról szóló tájékoztatásra és turisztikai fejlesztések engedélyeztetési kérelmére való válaszként a kormányok többek között a következő válaszadási lehetőségeket vehetik figyelembe: (a) Jóváhagyás feltételek nélkül; (b) Jóváhagyás feltételekkel; (c) További információ kérése; (d) A javaslat elhalasztása más ügynökségek által végzett háttérkutatások függvényében; (e) A javaslat elutasítása. D Oktatás, részvételre való képesítés és szemléletformálás 86. Az oktatási tevékenységeknek és szemléletformáló kampányoknak mind az ágazat professzionális szereplőit, mind a közvéleményt meg kell céloznia, és informálnia kell őket a turizmus biodiverzitásra gyakorolt hatásairól és a területen fellelhető jó gyakorlatokról. A magánszektor, különösképpen az utazásszervezők szélesebb körben nyújthatnának információkat az ügyfeleiknek a turistáknak turisztikai és biodiverzitáshoz kapcsolódó kérdésekről, valamint ösztönözhetnék őket a biodiverzitás és kulturális örökség megőrzésére és a rájuk ható kedvezőtlen hatások elkerülésére, a meglátogatott ország törvényeinek és a helyi és bennszülött közösségek hagyományainak tiszteletére, valamint a jelen Iránymutatással összhangban lévő tevékenységek támogatására. 87. A szemléletformáló kampányoknak, - amelyek megmagyarázzák a kulturális és a biológiai sokféleség közötti összefüggést - számos helyen ki kell fejteniük hatásukat, különösképpen a turizmus fogyasztói, a fejlesztők és utazásszervezők körében. 19

88. Az oktatás és a szemléletformálás a kormányzás minden szintjén szükséges. Ez magában kell hogy foglalja a kölcsönös megértés növelését az érintett minisztériumok között, többek között a közös és innovatív probléma-megközelítést a turizmus és a környezet kérdéseiben. 89. A tudatosságot a kormányzaton belül és kívül is növelni kell arról, hogy a sérülékeny ökoszisztémák és élőhelyek gyakran bennszülött és helyi közösségek által elfoglalt és használt. földeken és vizeken találhatóak 90. A turisztikai ágazat egészét, a turistákat is beleértve bátorítani kell arra, hogy minimalizálják a negatív, és maximalizálják a pozitív hatásokat a biodiverzitásra és a helyi kultúrákra - amelyek összefonódnak azok fogyasztói lehetőségeivel és magatartásával, - például önkéntes kezdeményezéseken keresztül. 91. Szintén fontos a tudatosság növelése a biodiverzitás és a fenntartható turizmus összefüggéseiről végzett kutatásokért és képzésekért felelős akadémiai szektorban az általa betöltött szerepről, amelyet ezen területeken játszhat a közoktatás, a részvételre való képesítés, valamint szemléletformálás terén. 92. A részvételre való képesítés tevékenységeinek meg kell célozniuk a kapacitások fejlesztését és erősítését a kormányok, valamint valamennyi érintett számára a jelen Iránymutatás hatékony végrehajtásának elősegítése érdekében. Ez éppúgy szükséges lehet helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinteken is. 93. A részvételre való képesítés tevékenységeit az adaptív kezelési folyamat révén lehet meghatározni. Ezek magukban foglalhatják az emberi erőforrások és az intézményi kapacitások erősítését, a knowhow átadását, a megfelelő létesítmények fejlesztését, a biodiverzitással és a fenntartható turizmus kérdéseivel, valamint a hatásvizsgálat és a hatáskezelés technikáival kapcsolatos képzéseket. 94. Ezen tevékenységeknek többek között biztosítaniuk kell, hogy a helyi közösségek rendelkeznek a megfelelő döntéshozó képességekkel, szakértelemmel és tudással a jövőbeli turisták érkezése előtt, csakúgy, mint a releváns kapacitással és képzettséggel a turisztikai szolgáltatások és környezetvédelem területén. 95. A részvételre való képesítésnek magában kell foglalnia többek között a következőket: A részvételre való képesítést és képzést minden érintett fél, így többek között a kormányok, bennszülött és helyi közösségek támogatására a, háttér-információk hozzáférése, elemzése és értelmezése, valamint a hatásvizsgálatok és értékelések, hatáskezelés, döntéshozatal, monitoring és adaptív kezelés terén; (a) A minden érintett részvételével zajló hatásvizsgálati mechanizmus fejlesztését és erősítését, beleértve a megközelítés jóváhagyását, a hatásvizsgálat tartalmát és körét; (b) Sok érintett részvételével zajló folyamat létrehozását, amely bevonja a kormányzati szerveket, a turisztikai szektort, a nemkormányzati szervezeteket, valamint az bennszülött és helyi közösségeket és egyéb érintetteket; (c) Turisztikával foglalkozó szakemberek képzését a biodiverzitás és természetvédelem kérdéseiről. 96. Támogatni kell az információcserét és együttműködést a fenntartható turizmus megvalósítása terén minden, a turizmusban részt vevő vagy érintett fél között, beleértve a magánszektort is. hálózati és partnerkapcsolatok létesítésén keresztül. 20