TÓTH JÁNOS GONDOLATOK A LÉGI KUTATÓ-MENTŐ MŰVELETEKRŐL A levegő meghódításának álma, és az embernek a magasba való törekvése hosszú múltra vetíthető vissza. Mint civil, külső szemlélőként én is érdeklődéssel figyelem, hallgatom a repülés szerelmeseit. Munkájuk elvégzése után, melyet hivatásként tisztelnek mély átéléssel mesélnek a repülésről. Ennek a rajongásnak a tisztelete késztetett arra, hogy rövid dolgozatban a légi kutatásmentésről jegyezzek le néhány gondolatot. A LÉGI KUTATÁS-MENTÉS FOGALMA Mint azt a művelet megnevezése is sugallja, egy olyan tevékenységről van szó, amit a levegőből hajt végre egy adott légijármű személyzete. Az első pillanatra a tevékenyég nem tűnik túlságosan bonyolult dolognak. Adott egy másik légijármű, amelynek van személyzete, esetleg vannak utasok a fedélzetén, és A pontból repül B pont felé. Az a feltételezés, hogy a repülőgéppel valami olyan nem várt dolog történik, ami miatt a személyzete arra kényszerül, hogy kényszerleszállást hajtson végre, amelynek a végkimenetele a legrosszabb esetet légi közlekedési baleset is lehet. Ezt követően lép színre a légi kutatómentő egység, amely felkutatja és menti a bajbajutott repülőgép személyzetét és utasait. Röviden megfogalmazva a Magyar Köztársaság területén és légterében a bajba jutott, eltűnt légijárművek, a légijárművek személyzete, utasai, felkutatása, mentése" 1 érdekében végrehajtott tevékenységet nevezzük légi kutatómentő műveletnek. A megfogalmazásból is kitűnik, hogy ha alapvetően az ország területére és a felette elhelyezkedő légtérre korlátozódik a tevékenység, akkor nemzeti légi kutató-mentő műveletről beszélünk. Természetesen, mint az országok határai a levegőben nincsenek kikövezve, úgy a légi kutatómentő tevékenység sem ér véget az országhatáron, ha azt a kialakult helyzet úgy követeli. A több nemzet területét, valamint légterét érintő műveletek biztosításának és végrehajtásának feltételeit úgynevezett államközi egyezményekben rögzítik a felek. 1 30/1998. (VI. 24.) BM-HM-NM-PM együttes rendelet a bajba jutott légijárművek megsegítését ellátó kutató-mentő szolgálatokról 92
TÓTH JÁNOS A LÉGI KUTATÓ-MENTŐ MŰVELETEK DOKTRINÁLIS ÉRTELMEZÉSE, FELOSZTÁSA Az imént már esett szó a légi kutató-mentő tevékenység rendeltetésének áttekintése kapcsán az egyes országok területén, valamint azok légterében végrehajtott műveletekről. A felosztás több különböző feltétel alapján történhet. A lényegét tekintve, a két, leginkább elkülönülő, alapvető tevékenységre, kutató-mentő (KM) valamint harci kutató-mentő (HKM) műveletre osztható fel. A két tevékenység közötti különbséget akkor érthetjük meg, ha meghatározzuk, hogy milyen körülmények között alkalmazzák az egyiket, illetve a másikat. KM-műveletekről akkor beszélünk, ha a tevékenység béke viszonyok között kerül végrehajtásra egy ország, vagy a vele szomszédos állam területén, vagy a területe feletti légtérben. Összefoglaló néven röviden ezt a tevékenységet nemzeti légi kutató-mentő műveletnek nevezzük. HKM-műveltekről, mint azt már a megnevezése is sejteti, akkor beszélhetünk, ha a végrehajtás olyan területen, vagy terület feletti légtérben történik, ahol fenn áll, vagy fenn állhat az ellenséges földi, vagy légi tevékenység lehetősége. Ebből adódik, hogy a terület, hadműveleti területnek, vagy válságövezetnek minősül, ahol nem teljesen egyértelmű a harci légi kutató-mentő művelet végkimenetele. Gondos körültekintő tervezést és végrehajtást követel mindamellett, hogy nagyon nagy jelentősége van mind a kimentendő személy, mind pedig a kimentésére felsorakoztatott személyek szempontjából is. Végül, de nem utolsó sorban lényeges különbség, hogy a KM-feladat végrehajtásához a bajbajutott személy közreműködése nem feltétel, amíg a HKMművelet sikeres végrehajtása érdekében az elszigetelt 2 személy aktív közreműködése szükséges a felkutatásához, azonosításához valamint mentéséhez. A NEMZETI LÉGI KUTATÓ-MENTŐ SZOLGÁLAT RENDSZERE Egy adott országon belül, ahol elfogadott a jogállamiság elve, a gazdaságot, a bel- és külkapcsolatokat, a lakosság mindennapjait azaz az emberi élet minden területét törvények, rendeletek szabályozzák. Nincs ez másképpen a vizsgált témakörrel kapcsolatban sem. Nemzetközi szinten megvitatott illetve 2 Ellenséges területen kényszerleszállt légijármű, vagy lelőtt légijármű személyzetének életben maradt tagja, tagjai 93
elfogadott egyezmény 3 alapján törvények 4 és rendeletek 5 határozzák meg a kutató-mentő szolgálatok feladatát. A szabályokban foglaltak világossá teszik, hogy a nemzeti kutató-mentő szolgálatok tevékenysége össznemzeti feladat, és a szükséges feltételek biztosítása csak az egyes minisztériumok összehangolt tervező, szervező továbbá irányítói munkája ellett képzelhető el. Ebből következik, hogy minden olyan szakterület érintett a kérdésben, amelyek tevékenységének akkor van nagy jelentősége a mindennapi életben, ha valamely ok miatt olyan esemény következik be, amely veszélyezteti az emberi életet, vagy a lakosság javait. Ezen gondolat nyomán érthető, hogy valamilyen szinten a rendszer részét kell, hogy képezze a rendőrség, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, az Országos Mentőszolgálat és nem utolsó sorban a honvédség. A feladat tehát meglehetősen összetett, és csak akkor lehet hatékonyan megoldani, ha a közreműködők mindegyike a saját szakterületének a mestere. Egy rendszerként kell elképzelni a közös tevékenységet, amelynek egyik eleme a Nemzeti Légi Kutató- Mentő Szolgálat (LKMSZ). E szolgálat tevékenységének a feltételeit a honvédelmi miniszter, a végrehajtást a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis személyi állománya és technikai háttere biztosítja. A törvények és rendeletek meghatározzák, hogy a LKMSZ az ország területén valamint a határmenti sávban bárhol és bármikor, a nap 24 órájában bevethető legyen. Annak érdekében, hogy a helyszínre történő kiérkezés idejét csökkenteni lehessen, az ország keleti és nyugati körzetre lett felosztva. Napjainkban a szolnoki valamint a pápai katonai repülőtéren települ légi kutató-mentő szolgálatot ellátó erő. A rendszer elemeként csak akkor képesek feladataikat a legrövidebb időn belül megkezdeni, továbbá a lehető leghatékonyabban végrehajtani, ha a megfelelő időben, a megfelelő tartalommal bíró információ áll a rendelkezésre. A rendszer működtetéséhez és hatékony működéséhez irányító központra van szükség, ahová az adatok befutnak, majd kikerülnek az LKMSZ személyzeteihez. Az információk származhatnak lakossági bejelentésekből, más légijármű személyzetétől kapott jelentésekből, vagy légi irányítói jelentésekből, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy légijármű bajba került, továbbá egy maghatározott időn túl nincs róluk adat, azaz eltűntek. 3 Nemzetközi Polgári Repülésről szóló, 1944. december 7-én, Chicagóban aláírt Egyezmény 4 1971. évi 25. törvényerejű rendelet, az Egyezmény kihirdetéséről 1995. évi XCVII. Törvény a légi közlekedésről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 141/1995. (XI.30.) Korm. rendelettel 5 30/1998. (VI. 24.) BM-HM-NM-PM együttes rendelet a bajba jutott légijárművek megsegítését ellátó kutató-mentő szolgálatokról 94
TÓTH JÁNOS A MŰVELETEK SZEMÉLYI ÉS TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI Mielőtt a követelményekről beszélnénk, mindenképpen ki kell térni arra, hogy milyen személyi és technikai feltételekről van szó. A személyi feltételek kapcsán, most elsősorban a kutató-mentő légijármű fedélzetén szolgálatot teljesítő hajózókról és speciális kutató-mentő szakszemélyzet tagjairól beszélünk. A hajózók létszámát alapvetően a légijármű típusa határozza meg, azaz a légi-üzemeltetési utasítás szerint, mekkora létszámú személyzetre van szükség a fedélzeten ahhoz, hogy a gép teljesíthesse a kitűzött feladatát. A következő nagyon fontos tényező a kutató-mentő szakszemélyzet létszáma és összetétele. Általában egy fő orvosból vagy felcserből és két-három fő speciálisan kiképzett szak-tiszthelyettesből áll. A technikai feltételek kapcsán elsősorban a légijármű repülési tulajdonságai a meghatározóak, tehát lehet alkalmazni repülőgépet és helikoptert egyaránt. Azt, hogy a légijárművek melyik fajtáját alkalmazzák, az nagymértékben függ a kutatási terület nagyságától, a terület jellegétől, továbbá az eltűnt gépről rendelkezésre álló információk tartalmától. Nagy terület átvizsgálásához optimálisabb a repülőgép alkalmazása, mivel nagyobb sebességgel képes repülni, mint a helikopterek. Természetesen a repülőgép alkalmazhatósága leginkább a kutatás során kerül előtérbe úgy szárazföld, mint nagykiterjedésű vízfelület felett. A fedélzeti felszerelések és műszerek is ennek a szellemében kerülnek készletezésre valamint alkalmazásra. Alapvetően a kutatást elősegítő nagy érzékenységű INFRA illetve FLIR rendszerek, optikai berendezések, a bajba jutott által leadott vészjel vételére, és annak bemérésére szolgáló eszközök, valamint a bajbajutott személyek kiemelését megkönnyítő jelzőbóják továbbá ledobható túlélő felszerelések alkotják. A helikopterek alkalmazása akkor kerül előtérbe, ha már ismert a mentés helyszíne, vagy viszonylag kisebb területen kell végrehajtani a kutatást. A helikopter repülési tulajdonságai alapján a legalkalmasabb légijármű, amely a légi kutató-mentő műveletekre használható. Képes viszonylag nagy sebességgel repülni a helyszínig, majd gyakorlatilag lépésben átvizsgálni a területet, ha azt a terep átszegdelt volta szükségessé teszi. Ha szükséges képes hegycsúcsok illetve fák felett vagy szurdokban kutatni, és mentést végrehajtani. Amennyiben a helyzet úgy kívánja képes leszállni arra alkalmas, de nem előkészített területre, vagy függeszkedni egy adott terület felett a mentés érdekében. A felszerelése is ehhez mérten került összeállításra. A fedélzetén rendelkezik csörlőberendezéssel, amellyel a KM-szakszemélyzet a szükséges felszerelésével együtt kijuttatható a területre, a mentendő személy pedig felvehető a 95
fedélzetre, miközben a helikopter egy adott pont felett függeszkedik. További lehetőség a KM-szakszemélyzet kijuttatására az ALPIN 6 technika, valamint az ejtőernyővel történő célba juttatás. A felsorolt személyi és technikai feltételek kapcsán meghatározhatóak azok a követelmények, amelyek teljesülése esetén a mentésre váró személynek jó esélye van arra, hogy az egészségi állapota nem romlik tovább. A hajózó személyzettel szemben támasztott szakmai követelmények megfogalmazása egyszerű, nem úgy, mint a kiképzésük. Hosszú idő telik el kemény kiképzéssel mire a helikoptervezetők a légi kutató-mentő csoport parancsnokaként vagy a személyzet tagjaként készenléti szolgálatot adhatnak. A személyzet legyen képes egyszerű és bonyolult időjárási viszonyok között, nappal és éjjel a felszállásra, valamint a kutatás végrehajtására. A mentési művelet alapvetően csak egyszerű időjárási viszonyok között hajtható végre, amelyet elsősorban a technikai feltételek korlátoznak. Továbbá nagy gyakorlattal kell, hogy rendelkezzenek a speciális felkészültséget követelő, mind vizuális, mind pedig a műszeres kutatási módszerek alkalmazásában. A mentés során felül kell kerekedni az előre nem várt nehézségeken, ha szükséges, akkor nagy magasságban függeszkedni kell a helikopterrel, vagy előkészítetlen terepre kell végrehajtani a leszállást. A KM-szakszemélyzettel szemben támasztott követelmények sem egyszerűbbek. Az orvos vagy felcser dolga stabilizálni a sérültet, és fenntartani ezt az állapotot, amíg a kimentett személy a kórházba kerül. Magas szintű szakmai felkészültséget igényel, amelyet speciális tanfolyamokon sajátítanak el. A szak-tiszthelyettesek szerepe, valamint a velük szemben támasztott követelmények egy kissé összetettebb. A későbbiek során ismertetett technikai követelményeknél bemutatottak alapján belátható, hogy a helikopter fedélzetén meglehetősen sok eszköz található, melyeknek használata e személyek feladata. Ez azt jelenti, hogy egyfelől rendelkezniük kell bizonyos szintű egészségügyi ismeretekkel, hogy segíteni tudjanak az orvosnak, másfelől alkalmazniuk kell a roncsba szorult személy kimentésére szolgáló hidraulikus, feszítő vágó berendezéseket, továbbá hosszan lehetne sorolni azokat a képességeket, készségeket, a favágástól kezdve a kötélpálya építésen keresztül, a búvármerülésig amelyeket végre kell hajtaniuk a bajbajutott személy életének megmentése érdekében. Az LKMSZ-feladatra felkészített és berendezett helikopterrel szemben támasztott követelmények közül a leglényegesebbek a következők. Adott egy körülbelül 8 tonnás üres súlyú közepes szállító helikopter, Magyarországon erre a célra MI-8 és MI-17 típusokat alkalmazzák amely fedélzetén a fent 6 Speciális, nagy teherbírású hegymászó kötél és szerelékek alkalmazásával, a helikopterhez rögzített kötélen a (KM) szakszemélyzet lecsúszik a területre. 96
TÓTH JÁNOS említett módon kiképzett hajózó és kutató-mentő szakszemélyzet látja el feladatát. A helikopter rendelkezik csörlőberendezéssel, amely segítségével 40-60 méter magasságból lehetőség van a sérült kimentésére akkor is, ha a terepviszonyok nem teszik lehetővé a leszállást. A kabinban megtalálhatóak a speciális keresőműszerek, műholdas helymeghatározó, navigációs rendszer. A tehertérben átgondolt, rendezett formában helyezik el a különböző mentést segítő eszközöket, a hidraulikus feszítő- és vágóberendezésektől kezdve, az egyéb kézi szerszámokig, valamint külön tároló rekeszekben az orvosi sédeszközöket, a legszükségesebb gyógyszereket továbbá műszereket (EKG, defibrillátor, oxigén illetve lélegeztető-maszkok, stb.). Azt gondolhatnánk, hogy a rendelkezésre álló orvosi felszerelés mellet bármilyen egészségügyi beavatkozást végre lehet hajtani a fedélzeten, hiszen kórházakban is használatos berendezések állnak rendelkezésre. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A kutató-mentő személyzet feladata, hogy felkutassa, a fedélzetre vegye a bajba jutott személyt, az egészségi állapotát stabilizálja, és a lehető legrövidebb időn belül, az orvos által kijelölt kórházba szállítsa. Fontos megemlíteni, hogy a fedélzeten az életmentés a legfontosabb tevékenység, azért, hogy a gyógyítás már kórházi körülmények között folytatódhasson. A LÉGI KUTATÓ-MENTŐ SZEMÉLYZETEK FELKÉSZÜLÉSÉNEK KÉRDÉSEI Az előzőekben már ismertettem a fedélzeten szolgálatot teljesítő személyekkel szemben támasztott szakmai követelményeket. További elvárás, hogy a hajózó személyzeteket nem csak szakmai szempontból kell felkészíteni a repülési feladatok végrehajtására, hanem pszichikailag illetve fizikailag is. Ennek fő oka, hogy a repüléssel járó terhelés sem mindennapi kihívás. Tovább haladva ezen a gondolatmeneten, még inkább világossá válik ezen felkészítések fontossága, ha a visszautalunk a légi kutató-mentő műveletek felosztására, miszerint a feladat hadműveleti terület felett is végrehajtható. Ezért fontos a pszichikai és fizikai állóképesség megfelelő szinten tartása, valamint a túlélő kiképzéseken (szárazföldi és vízi) történő periodikus részvétel. Mindez annak érdekében fontos, hogy ellenséges területen, kitéve az időjárás és a körülmények viszontagságainak forróság, fagy, nagykiterjedésű vízfelület, kevés élelem és ivóvíz a bajbajutott személyek képesek legyenek életben maradni. Természetesen ez ugyan úgy igaz a légi kutató-mentő személyzetre is. Mindkét kiképzés elméleti és gyakorlati részből tevődik össze, amelyek segítik a személyzetet abban, hogyan elviselje a megszokottaktól eltérő körülményeket, továbbá hogyan segíthetnek társaikon, illetve önmagukon. 97
FELHASZNÁLT IRODALOM 1995. évi XCVII. Törvény a légi közlekedésről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelettel 30/1998. (VI. 24.) BM-HM-NM-PM együttes rendelet a bajba jutott légijárművek megsegítését ellátó kutató-mentő szolgálatokról ATP-10 (D) Search and Rescue, Brussels, NATO Standardisation Agency, (STANAG 3552 ed. 9.) NAGY János: A Harci kutatás-mentés doktrinális értelmezése. Diplomamunka, Bp., ZMNE, 2003. (kézirat) Nemzetközi Polgári Repülésről szóló, 1944. december 7-én, Chicagóban aláírt Egyezmény (http://nsa.nato.int) 98