Szudán és a világ A válság okai és nemzetközi vonatkozásai Készítette: Rémai Dániel Szudán 1 az Afrikai kontinens legnagyobb kiterjedésű országa. Gazdasági és földrajzi adottságait tekintve a harmadik világ vezető országai között lehetne. Minden adottsága ellenére - a Világbank egy főre jutó nemzeti jövedelem (GNI 2 ) felmérése alapján - évek óta a Föld legszegényebb országai között is az utolsók között áll. Az emberiség története során még nem volt olyan esemény vagy probléma, ahol egy tényező minden kérdésre rávilágított volna. Szudán esetében is egyszerre jelennek meg az etnikai, vallási, gazdasági ellentétek. Az előbbiek mellett a múlt árnyéka, mint oly sok afrikai ország esetében, kiegészülve a földrajzi elhelyezkedés okozta problémákkal, mind térségi, mind nemzetközi viszonylatban is. Ha végignézzük a fenti tényezők alakulását Szudán történelmének elmúlt 200 éve során megláthatjuk ezek összefonódásait, a lokális és világpolitikai események alakulásának tükrében. Az elmúlt 200 év folyamán a tényezők hol vesztettek jelentőségükből, hol felerősödtek, ezzel is növelve a helyzet komplexitását. A válság kialakulása - Történelmi áttekintés A XIX-XX. század Szudán területén a XIX. század végéig nem volt egységes államalakult, törzsi közösségek éltek egymás szomszédságában. Ez már eleve felveti a modern kori egységes Szudán legitimitásának és egyben szükségességének kérdését. Egyiptom 1820-ban gyarmatosítja a mai Szudán északi területeit, majd a XIX. század végére a britek a déli területeket. Az egyiptomiak és a britek eltérő közigazgatási módjának és a lakossághoz való hozzáállásának tudható be a két területen kialakuló politikai kultúra jelen- 1. Szudánt ábrázoló térkép megtalálható a mellékletben 2. A Világbank által végzett évenkénti makrogazdasági felmérés, amely egy ország vagy régió bruttó nemzeti jövedelemét (GNI) vizsgálja 1
tős eltérése. Míg északon sokkal szabadabban, nyíltabban folyhatott a politikai élet, pártok alakítása addig délen a britek maguk próbálták meg kinevelni a későbbi vezetőréteget, elnyomva a szabad kezdeményezéseket. A britek kinevelési folyamata csak a két világháború között kezdődött, a Brit Nemzetközösség létrehozáskor, és abban a néhány évben is csak kismértékű volt. Így az idő rövidsége és az intenzitás hiánya miatt az 1956-os függetlenné válás után jelentős volt a politikai kultúra különbsége Szudán északi és déli területei között. A politikai kultúra eltérései mellett a gazdasági és a civil szférában is számos különbséget találunk. Délen a britek kizsákmányolták a területet és lakóit, kompenzáció nélkül vitték ki az ásványkincseket. A déli részeken a brit uralom alatt virágzott a rabszolga-kereskedelem, aminek hatása a déli és északi társadalmi szerkezet között jelentős eltéréseket okoz manapság is. A fenti különbségek is elegek lettek volna az 1956-ban kibontakozó polgárháborúhoz. A polgárháború kirobbanásának legfőbb oka az volt, hogy az északiak megpróbálták megszerezni az újonnan létrejött Szudán teljes felügyeletét. A déli részeket a brit uralom idejéhez hasonló állapotban akarták tartani, azonban a déli területeken élő bantu 3 rabszolgák el akartak szakadni. Ezen időszak konfrontációinak nagy részét a vezető politikai csoportok és támogatóik közötti összecsapások tették ki. Emellé társult az a vallási és egyben etnikai ellentét, amely már ekkor jelentősen jelen volt a térségben, de szerepe igazán csak az 1980-as években erősödik meg. Vallási-etnikai kavalkád Szudánról erőteljes kerekítésekkel elmondható, hogy az ország lakossága három nagy vallási csoportból áll össze (muszlin: 60 %, törzsi hit: 25 %, keresztény: 15 %), de valójában sokkal több variáció van. Jelen vannak például olyan népcsoportok, akik a törzsi vallásukat építették bele a felvett iszlámizmusba, vagy olyan iszlámvallásúak, akik keresztény elemeket vettek át. A keresztény elemeket is átvevő újfajta iszlám megjelenése Afrika számos területén tért hódít. Szudánban az ellentétekhez az is hozzájárul, hogy a vallási csoportok területileg is elkülöníthetők. Északon az iszlámvallásúak vannak többségben, míg délen a keresztények és törzsi vallásúak. De számos területen van keveredés és sok az érintkezési pont. A vallási ka- 3. A bantu egy széles kategória az afrikai nyelvek egy részére. Körülbelül 400 etnikai csoport beszéli a bantu valamely fajtáját, főleg Afrika déli részén. 2
valkádot erősítik az etnikai különbségek is. Északon főleg az arab legeltető pásztorok élnek, délebbre és a Nílus mentén pedig fekete parasztok. Az ország földrajzi pozíció által Szudán lovagló ülésben ( astride ) helyezkedik el az iszlám kultúra déli peremén. Emiatt nemzetközi szerepe is fontossá vált, főleg a hidegháború vége óta, amikor is a konfrontáció az iszlám államok és a nyugati világ között kiéleződött és nagyobb hangsúlyt kapott. Sokak szerint, ha Szudán egész területén sikerülne az iszlámosítás az szabad utat nyitna a muszlinok dél-afrikai expanziójának. Gazdasági helyzetelemzés A vallási, etnikai, kulturális ellentétek is jelentősen megnehezítik egy ország egybetartását, de ezen tényezőket Szudán esetében még gazdasági problémák is tetézik. Az ENSZ elsivatagosodásról szóló 1973-as jegyzékében, már felhívta a figyelmet, hogy az éghajlat és területi jellemzők változásának beláthatatlan következményei lesznek Afrika több országára nézve, köztük Szudánra is. A Szahel-övezet 4 elsivatagosodása miatt az északon élő nomád pásztorok délebbre vonultak a 80-as évektől kezdődően, ezzel erősítve a népcsoportok és vallások kevertségét, amely felerősítette az ellentéteket. A délebbi terülteken élő földművesek veszélyeztetve érzik tulajdonukat és megélhetésüket. Az ország bevételének jelentős részét adó olajmezők szintén a déli területeken terülnek el, így egy ott kialakuló konfliktus az egész országra hatással van. A polgárháború ezért is jelentett nagy gazdasági megterhelést Szudánnak és jelentősen viszszavetette az ország gazdasági fejlődését. Szudáni belpolitika a XX. század második felében Az etióp fővárosban 1972. március 3-án megkötött Addisz-Abeba-i egyezmény zárta le a 16 éve dúló polgárháborút. Az egyezmény széles autonómiát biztosított a déli területeknek. Kimondta, hogy az északi és a déli régiót egyenlő mértékben kell fejleszteni. A megállapodás ellenére az északi kormány továbbra is minimális fejlesztési pénzeket és segélyeket juttat a déli terülteknek, míg az olajból származó bevételből az északi részeket építi, és az ottani elitet támogatja. 4. A Száhel-övezet Afrikában található a Szahara déli részén. Az esős évszak ideje mindössze 25-31 nap évente, amely évente egyre csökken. 3
A hetvenes évek második felében fedezték fel a déli kőolajkészleteket. Kartúm az Addisz- Abeba-i egyezményt megszegve területeket vett el déltől. Ezzel egy időben a déli katonákat északra vezényelte, próbálva megakadályozni, hogy egy esetleges felkelést katonai erő támogathasson. Ebben az időben a hadseregből sokan dezertálnak a szomszédos országokba, és csatlakoztak az ottani gerillamozgalmakhoz vagy újakat hoztak létre. Az északi kormányzat másik olyan intézkedése, amely jelentős ellenérzést váltott ki a keresztények és törzsi vallásúak körében, hogy megpróbálta a saria 5 -t kiterjeszteni az egész országra (1983). A próbálkozás nem járt sikerrel, az ellentétek tovább fokozódtak. Omar al Bashir hatalomra kerülése és tevékenysége Az ország belpolitikai helyzetét jellemzi, hogy a függetlenné válás óta folyamatosak a politikai csatározások. A 1980-as évek második felében, az Umma párti 6 Sadiq al-mahdi miniszterelnöksége alatt volt rá esély, hogy az ország elindul a demokratizálódás útján. De Omar al Bashir 7, az RCC (Revolutionary Command Council) vezetője - az ellenzéki NIF (National Islamic Front) segítségével, amely árnyékkormányt alakított magához ragadta a hatalmat. Bashir a déli területekre küldte John Garang parancsnokot, hogy megoldja az évek óta tartó krízist. A szudáni származású, Amerikában tanult Garang azonban átállt a lázadókhoz és az 1990-es évek elejétől egyik legfőbb vezetőjükké vált. Az ő vezetésével alakult meg 1991- ben a SPLA (Sudan People s Libertation Army), aminek fő szárnya vallási autonómiát követel az NDA-val (Nation Democratic Alliance) karöltve. A szervezet másik szárnya, az SSIM (Southern Sudan Independence Movement) emellett teljes függetlenséget a déli területeknek. Az 1990-es években a harcok tovább folytatódtak. A kormánycsapatok erejének csökkenését mutatja, hogy a kartúmi vezetés 1996-ban hét, az SPLA-tól független frakcióval békét kötött. Elismerte Dél-Szudán szabad önrendelkezését és az ország multi-etnikai mivoltát. John Garang elutasította ezt a lehetőséget, de 1997-ban Nairobiban mégis tárgyalóasztalhoz ült Omar Bashirral. A két fél tárgyalásai nem vezettek eredményre. 1998 tavaszán azonban mégis megkötötték a fegyverszünetet. 5. saría (a szó eredeti jelentése: út a víz felé, s innen: útmutatás, vallási jog) a hívők életének külső viszonyait szabályozó és a devianciákat szankcionáló vallási parancsolatok összessége. 6. a Mahdi-család és támogatói által 1947-ben alapított párt. A Mahdi-család politikai és közéleti tevékenysége végigkísérte Szudánt az 1800-as évek közepétől egészen napjainkig. 7. Omar Bashir Szudánban született. Katonai pályán kezdte. Harcolt Izraelben az egyiptomi hadsereg tagjaként, majd miután visszatért Szudánba politikával is elkezdett foglalkozni. Puccsal ragadta magához a hatalmat. 4
Megegyezési kísérletek Új alkotmányt alkottak, amely 1998. június 30-án lépett életbe, amely biztosította a humanitárius segélyek szabad áramlását és az éhínség problémájának megoldására vonatkozó lépéseket. Az alkotmányban megfogalmazottakat, azonban nem sikerült teljes mértékben betartani. Így a béke sem tartott sokáig. 1998 szeptemberében a kartúmi kormányt sikkasztással vádolták, mire az északiak felrúgták a fegyverszünetet, és támadni kezdték a délen található leszállópályákat. A bombázásoknak számos esetben civilek is áldozatul estek (pl.: 2000-ben egy általános iskola bombázása). A humanitárius fegyverszünet 1999 áprilisában, az egyik civil segélyszervezet munkatársának meggyilkolásával szűnik meg. 2003 februárjától Darfur 8 ban környezeti katasztrófa tombol, amit tetéznék az arab milíciák és a helyiek összecsapásai. A kormány által alkalmazott terror és az éhínség bekerült a nemzetközi hírekbe is. A krízis vizsgálatakor az International Crisis Group 9 rosszul mérte fel a helyzet komolyságát, ennek ellenére a nemzetközi sajtó felkapta a témát, és egyre több fórumon jelent meg. Ez elősegítette, hogy minél hamarabb nemzetközi megoldási javaslatok jöjjenek létre. A darfúri konfliktus fokozódásakor, Omar Bashir szükségállapotot hirdetett előre be nem látható időre. Ezt legfőbb ideológusa, Hassan al Turabi 10 puccskísérletnek titulálta. Hassan Al Turabi korábban is bírálta a Bashir által folytatott reálpolitikát, mivel annak káros következményei vannak az ország külpolitikájára és nemzetközi megítélésére nézve. Turabi emigrációba kényszerült, de a NIF (Nemzeti Iszlám Front) vezetőjeként egyre erősebben lép fel Bashir ellen. 2004. áprilisában N Djamenaban (Csád) az ENSZ, USA, EU, AU (Afrikai Unió) és a szudániak aláírnak egy megállapodást, amelyben a kartúmi kormányt kötelezik a segélyszállítmányok eljuttatásának biztosítására és a janjaweed 11 milícia lefegyverzésére. Mindezzel 8. 493 180 km² területű. Szudán nyugati részén. Lakossága körülbelül 7,4 millió főre tehető. A gazdaság főleg mezőgazdaságra épül. 9. Az International Crisis Group olyan szervezet, amely kormányoktól független, non-profit. Tevékenységi köre a világban a konfliktusok veszélyének felmérése és megelőzési javaslatok kidolgozása. 10. Hassan al Turabi szudán vallási vezetője. Omar Bashir harcostársa majd legfőbb bírálója lett. Turabit elevenen foglalkoztatja egy Afrikát is magába foglaló pán-iszlám állam gondolata. 11.Eredeti jelentése egy férfi lóháton fegyverrel, ördög lóháton vagy férfi lovon ), A dárfúri fegyveresek összefoglaló neve. A janjaweed-milíciák leginkább Dárfúrban, Nyugat-Szudánban és Kelet-Csádban mozognak. 5
párhuzamosan folytak a tárgyalások a polgárháború lezárásáról is. 2004. július 5-én Nairobiban a kartúmi kormány és a lázadók csoportjainak képviselői aláírták a szerződést, amelyben megállapodtak a jóléti hatalommegosztásról, a kényes területek (Nuba-hegyvidék, Abyei, Kék-Nílus vidéke) feletti hatalomgyakorlásról. A 2005. január 9-én Naivashaban (Kenya) aláírt békeszerződés állást foglalt a déli terültetek jövőjével. A dokumentum az alábbi kérdésekkel foglalkozott: o rendelkeztet a 2011-es népszavazásról, amely a déli területek autonómiájáról szólna. o az olajból származó nyereség elosztásáról o alelnöki pozíciót jutattak az SPLM-nek. o a Nuba-hegyvidéken, Abyeiben és a Kék-Nílus vidékén 3 éves ciklusokra bontotta a kormány és a déli csoportok hatalomgyakorlását. o Kartúm vállalta, hogy leszereli az arab milíciákat, de ezzel kapcsolatban nem történt előrelépés. Más kérdésekben tovább folytak az egyeztetések. A belpolitikai helyzet rendezését veszélybe sodorta, hogy 2005. augusztus 5-én helikopterbalesetet szenvedett John Garang, aki három hétig töltötte be Szudán alelnöki posztját. A keresztény alelnök halála után újabb zavargások törtek ki (40 áldozat). A januárban elkezdődött béketárgyalások ennek hatására megtorpantak. A Omar Bashir kormányfő kijárási tilalmat rendelt el. A Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM) kompromisszumkészségét mutatja, hogy független vizsgálatot kértek a baleset okainak kivizsgálására. Az SPLM diplomatikus hozzáállása lecsillapította a tömegeket, akik Garang halála mögött merényletet láttak. A béketárgyalások során felmerült legfontosabb kérdések A béketárgyalásokban fontos helyet foglalt el a vallási pluralizmus kérdése. Ennek egyik fontos kikötése volt, hogy délen nem vezetik be a sariá-t. A vallási és etnikai csoportok közti egyenlőség biztosítása érdekében Dél-Szudánban a politikai hatalmat egy háromtagú elnökség között akarták megosztani. Gazdasági rendezés tekintetében megállapodtak, hogy fele-fele arányban osztozik a két térség az olajbevételen. Az északi vezetés ismét garantálta a segélyszállítmányok eljuttatását. Megegyeztek abban is, hogy 2011-ben Dél-Szudán népszavazássál döntene arról, hogy továbbra is Szudán része kíván-e maradni. 6
John Garang helyére helyettese, és sokak szerint minden tekintetben követője, Salva Kiir Mayardi 12 került. Azonban Mayardi sem a hazai politikában, sem a nemzetközi színtéren nem tudott olyan jelentős eredményeket elérni, mint Garang. Kilátások A megegyezések ellenére a helyzet továbbra is feszült maradt, Darfurban pedig folytatódott az öldöklés. 2006. május 5-én kiadott Foreign Policy elemzés szerint a világ legműködésképtelenebb állama 2005-ben Szudán volt. 2006. május 12-én újabb megállapodás született a kartúmi kormány és a darfuri lázadók között. Ennek elemei, hogy a kormány lefegyverzi a janjaweed milíciákat, míg a lázadók feladják a harcot és egy visszavonulnak egy számukra kijelölt területre. A kartúmi kormány kapcsolata a nemzetközi szervezetekkel évek óta feszült. Emiatt külföldi békefenntartó erők bevonulása is kétségessé volt. Egészen 2007 májusáig, azaz a megegyezést követően közel egy évig Kartúm elzárkózott további békefenntartók bevonulásának engedélyezésétől. A szudáni ipar főleg a helyi lőszer és fegyvergyártásra koncentrál, így nagyon fontosak számára a külföldről exportált alapvető termékek. Valószínűleg Bashir kormánya lassan enged a gazdasági megszorítások nyomása alatt és engedélyezi, hogy az Afrikai Unió csapatait (7000 fő), akiknek meghosszabbított megbízatása, amúgy is lejárt 2007 szeptemberében egy 20 000 fős ENSZ békefenntartó kontingens váltsa fel. Ennek a váltásnak azonban számos akadálya merült fel, mind szudáni, mind nemzetközi aktorok részéről. Az Afrikai Unió csapatainak kivonása jóval tovább fog tartani, mint azt kezdetben gondolták. Az újonnan érkezett békefenntartóknak pedig jelentős gondot fog jelenteni, hogy hozzászokjanak a Szudánban kialakult, számtalan problémával terhelt helyzethez. Szudán és a világ A Szovjetunió felbomlásával a hidegháború nem ért véget, inkább gazdasági és energiaháborúvá alakult. Ennek fő szereplői Kína és az USA, de nem sokkal mögöttük megjelenik Oroszország is. 12. Salva Kiir Mayardi az SPLM katonai szárnyának vezetője. A hatvanas évektől a lázadók oldalán áll. Az 1972-es békét követően ő is a szudáni hadsereg tisztje lett, de a nyolcvanas években a lázadók oldalára állt. Támogatja a déli területek autonóm törekvéseit. John Garang megpróbált megválni tőle 2004-ben, de ez a mozgalom szétszakadásának veszélyével fenyegetett. 7
Szudán nemzetközi viszonylatban sincs könnyű helyzetben, hiszen jelentős olajkészlete, földrajzi elhelyezkedése és természeti adottságai miatt már több nagyhatalom felfigyelt rá. Szudánban érdekeltségei vannak a briteknek, amerikaiaknak, a kínaiaknak, a franciáknak, az oroszoknak, az Arab Liga országainak és Teheránnak is. Omar al Bashir és a reálpolitika Ezen számos nagyhatalmi érdekek ellenére vagy éppen ezek miatt Szudánban már majdnem húsz éve, a puccsal hatalomra került Omar al Bashir irányít. Bashir a reálpolitika módszerével próbálja fenntartani hatalmát. Reálpolitikusként minden lehetséges elvet félretéve, kizárólag a nemzeti érdekeket tartva szem előtt ügyesen taktikázva a lehető legoptimálisabb előnyöket csavarja ki a nemzetközi politika színpadon. Ezt példázza, hogy Szíriának vegyifegyver-kísérleteket engedélyez vagy az ugandai lázadókat katonákkal támogatja. Az évek során már jelentkeztek érezhető hátulütői ennek a politikának. Egyrészt ezek a lavírozások nagyon labilissá teszik a kapcsolatokat a nagyhatalmakkal és a közel-külföld országaival. Másrészt nem illeszkedik az iszlám állam kiépítésének elveibe. Ezt nehezményezte a szudáni iszlám állam gondolatának fő megalkotója Hassan al Turabi is, aki a Nemzeti Iszlám Front (NIF) vezetőjeként szembe fordul Omar al Bashirral. Bár hatalomra kerülése óta sokat változott Omar al Bashir politikai felfogása, a vezetési stílusa és módszerei még mindig erőteljesen önkényes és diktatórikus jegyeket mutatnak. Ezek azonban kiváltják a külföldi országok, főleg a nyugat ellenérzést. Ezzel beárnyékolva Szudán nemzetközi kapcsolatait is. Az USA szerepvállalása Szudánban és az észak-afrikai térségben Az USA világcsendőri szerepkörében Szudánnal szemben is fellépett már. A két ország között feszülő ellentét akkor vált ténylegessé, amikor Szudán az öbölháborúban Irakot támogatta. Az USA azt is nehezményezte, hogy a kartúmi vezetés terroristákkal és a nyugat számára veszélyesnek ítélt országokkal tart fenn jó kapcsolatot. Az Al-Kaida vezetője, Oszama Bin Laden 1991-1996-ig Szudánban élt. Bin Laden azóta is nyomon követi az ország sorsának alakulását, igyekszek tanácsokkal, irányelvekkel ellátni a vezetőket. Ezek közül meglepően nyílt volt a 2006. április 28-án tett nyilatkozata, hogy milyen fontosnak tartotta a saria bevezetését, mert szerinte ha ezt nem sikerül elérni az a biztos bukást jelenti a szudáni iszlamisták számára. 8
Az USA katonai konfliktusba is keveredett Szudánnal, amikor 1998-ban lebombázott egy gyárat Ash-Shifában. A gyárról a washingtoni hírszerzés azt feltételezte, hogy gyógyszer helyett fegyvereket gyárt. Ezt követően embargót vezetett be Szudánnal szemben. Ebben segítségére volt, hogy az afrikai régió Szudánnal szomszédos országai Amerika pártiak, főleg a gazdasági függés miatt. Javasolta az ENSZ-nek, hogy vegye fel Szudánt a terrorista országok listájára. Az elmúlt 10 évben Amerika minden lehetséges eszközzel megpróbálta elérni az ENSZ beavatkozását. Az amerikai közéletben jelentős szerepet kap Szudán, de inkább csak a választási kampányok időszakában. Collin Powell 13 nyíltan kimondta álláspontját a szudáni vezetés felelősségét illetően: Darfurban népirtást követtek el, és követhetnek el még mindig, amiért a szudáni kormányt és a janjaweed arab milíciákat terheli a felelősség. Amerika számára egy időben egyértelmű volt, hogy a terrorizmus elleni harc következő állomása Szudán lesz Afganisztán és Irak után. Ezt maga George W. Bush mondta ki egyik televíziós szereplése során. A jelenlegi nemzetközi politikai helyzet inkább Iránra irányítja a washingtoni vezetés és a nemzetközi szervezetek figyelmét. Amerikai hírszerzőszervek sokáig azt állították, hogy a mudzsahidek 14 jelentős részét szudániak teszik ki. Erre cáfolt rá az a felmérés, amelyből kiderült, hogy 1993-2004-ig a Nyugat Európában és az Észak-Afrikában élő mudzsahidek között több volt a brit nemzetiségű, mint a szudáni. Kínai gyarmatosítás Kína jelentős beruházásokat végez az Afrikában. Thabo Mbeki dél-afrikai miniszterelnök már kínai gyarmatosításról beszélt, miután a kínai miniszterelnök, Hu Csin-loo végiglátogatott számos afrikai államot. Kína célja, hogy fedezni tudja egyre növekvő energiaéhségét és ezen cél elérésében jelentős szerepet szán Szudánnak. A kínai befolyás Afrikában évente átlagosan 40 %-al bővül. Szudánban kínai támogatásból fejlesztik a vasutakat és az infrastruktúrát. Nemzetközi gazdasági szervezetek ellenzik a 13. volt amerikai külügyminiszter, korábban nemzetbiztonsági főtanácsadó. 14. vallási harcos. kínai gazdaságpolitikát, nemcsak a kizsákmányolás miatt, hanem mert kamatmentes kölcsönöket nyújt. Ezen kölcsönök halmozása további adósságokba sodorhatja, az amúgy is eladó- 9
sodott országot. Emellett Kína elárasztja olcsó termékeivel az országot ezzel is gátolva az amúgy is fejletlen gazdaság növekedését. Ha valóra váltja ígéreteit, akkor 2009-ben dupla ennyi segéllyel fogja támogatni Szudánt. Ezen gazdasági előnyökért Kína nem támaszt emberi jogi elvárásokat vagy a demokráciára való igényt Kartúmmal szemben. Befolyásának megőrzése érdekében az ENSZ BT-ben is megakadályozza, hogy békefenntartók vonuljanak Szudánba. Szudán napi 400 ezer hordó olajt exportál Kínába, eközben napi összes kitermelése 512 ezer hordó. Szudánban, a tavalyi évben a gazdasági növekedés elérte a 8 százalékot, és a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint jövőre ez akár 12 százalékosra is növekedhet A jelentős gazdasági fellendülés ellenére mégis naponta több ezren halnak éhen Afrika legnagyobb országában. Az éhínséget fokozta a 2007 januárjában bekövetkező sáskajárás, amely az amúgy is minimális termés jelentős részét elpusztította. Oroszország jelentősen kisebb szerepet vállal a térségben, mint Kína. Szudánnak főleg fegyvereket szállít gazdasági ellenszolgáltatásokért. Jelenléte a régióban inkább csak jelzésértékű Washington és a többi vezető állam számára. A fenti két ország mellett sokan pályáznak még az olajkészletre. John Garang halála például kiütötte a nyeregből a brit tulajdonú White Nile olajtársaságot. Egyes állítások szerint Garang 200 milliárd dolláros üzletet akart velük kötni, halála után a cég részvényeinek árfolyama 12 %-al esett. Ezután a francia tulajdonú Total Oil került tárgyalóképes helyzetbe, de számos más nyugati cég is megpróbál bekerülni a szudáni olajüzletbe ellenszegülve az ENSZ Szudánnal folytatott kereskedelmet tiltó rendeleteinek. Szudán kapcsolata a közel külfölddel Az amerikai nyomás hatására Szudán kapcsolata a szomszédos országokkal még jobban megromlott. Megszűnt minden gazdasági és diplomáciai kapcsolat. Omar Bashir reálpolitikát folytatott és egy-egy konfliktus alkalmával saját érdekeit figyelembe véve támogatott meg egyes országokat, csoportokat. Így fordulhatott elő, hogy Kartúm 2000 katonát küldött Ugandába a Ruandával folytatott fegyveres összecsapások idején. Az USA tervei alapján az elszigetelés Omar Bashir bukását idézte volna elő. Azonban az Eritrea és Etiópia között kitört háború az embargó szétszakadásához vezetett. Jellemző a szudáni reálpolitikára, hogy a korában két ellenséges ország közül egyiknek azonnali szövetségesévé vált. Szudán és Etiópia felélesztették a diplomáciai kapcsolatokat. Fatah Erwa szudáni ENSZ követ és a szudáni etióp nagykövet, Omar al-sayed együtt utazott Addisz-Abebába javítani a 10
kapcsolatokat. Szudán kegyetlenebb bánásmódot tanúsított az etióp menekültekkel szemben, különösen a politikailag aktivistákra, az Etióp vezetést bírálókra koncentrálva. A tárgyalások és egyeztetések után a következő megállapodások születtek a két ország között: Etiópia nem követeli a Mubarak egyiptomi elnök ellen elkövetett merényletben résztvevőket. újraindulnak a Sudan Air és az Ethipran Air járatai, kezdetben csak a két főváros, majd a fontosabb régiók között. nem fogadják be egymás menekültjeit. Ezen szankció Etiópiának problémát fog jelenteni a jelentős számú szudáni lázadó miatt, akik az elmúlt évtizedekben menekültek az országba. nem nyújtanak segítséget a másik ellen lázadó csoportoknak. Etiópia részéről a megállapodás számos nehezen fenntartható pontot is tartalmaz. Egyrészt a hosszú határvonal ellenőrzését nem tudja megvalósítani, miközben háborút folytat Eritrea ellen. A másik, hogy jelentősen függ az USA támogatásától, amelyet Bashir bármenynyire is igyekszik, nem tud biztosítani. Az Etiópiával kötött egyezmény és az embargó felbomlása által Szudán valamennyire mentesült a nemzetközi nyomás alól. Az USA megpróbálta fenntartani a látszatot, hogy ura a helyzetnek, de próbálkozásai nem győzték meg a feleket. Ilyen kísérlet volt az USA etiópiai nagykövetének, David Shinn-nek az SPLA vezetőinél tett látogatása is, amely inkább komikusra sikeredett. Szudán helyzete azonban rosszabbra fordult, amikor felmerült a háború veszélye a szomszédos Csáddal, ahova az elmúlt években több mint egy millióan menekültek a darfuri térségből. A konfliktus oka, hogy a janjaweed milíciák betörtek csádi területre és ott egy menekülttáborban megöltek 75 embert. Idriss Déby csádi elnök a következőképpen nyilatkozott a helyzettel kapcsolatban: Biztosra vesszük, hogy a janjaweed milíciák követték el a rémtettet, de nem tudjuk, mi okuk volt rá. Ha nem oldódik meg rövidesen a darfuri válság, olyan súlyos helyzetbe kerül térségünk, mint Kongó és Ruanda vidéke. Szudán és szomszédjainak szinte naponta változó kapcsolata rámutat az arra a bizonytalanságra, ami Afrikában a hatalmi viszonyok átrendeződése, eltolódása kapcsán következett be. ENSZ, AU és más nemzetközi szervezetek 11
Mivel az USA, Kína és Oroszország is az ENSZ BT állandó tagja, így a nemzetközi szervezet nem sokat tehet. Szankciókkal próbálja rávenni Omar al Bashir kormányát a helyzet normalizására. Emellett igyekszik, segélyszállítmányokkal támogatni a rászorulókat. Oszama Bin Laden szerint a nyugat cionista keresztes háborút akar folytatni. Ennek során az ENSZ-nek jutna az a szerep, hogy kikövezné a keresztes erők útját, akiknek célja az olajkészlet megszerzése. Omar Bashir is többször nyilatkozta, hogy a nyugat erőszakos gyarmatosítást kíván véghezvinni és ehhez csak eszköz lenne a nemzetközi közösség katonai kontingense. Az ENSZ mellett a NATO és az EU is többször szót emelt és elítélte a szudáni eseményeket, de konkrét lépések nem történtek. A szudáni menekültek elkeseredettségét és a nemzetközi szervezet tehetetlenségét is mutatja, hogy Jan Egeland ENSZ főtitkárhelyettest kikergették egy menekülttáborból. A keresztény egyházak is felemelték a szavukat a dél-szudáni keresztények ügyében, jelentős eredmény nélkül. A nemzetközi szervezet és Kartúm viszonyában nagy törést okozott, hogy 2006 októberében kiutasították Szudánból Jan Pronk ENSZ küldöttet, pszichológiai árulással vádjával. Bizonyítékként internetes blogját hozták fel, amelyen úgy nyilatkozott, hogy Szudán időzett bomba és a lázadók már többször vereséget mértek a kormánycsapatokra. Jan Pronk kiutasítása által még messzebbre került a megegyezés és a béke elérése. Számos konfrontáció került sor, amióta az ENSZ és más civil szervezetek is segélyeket próbálnak juttatni a térségbe. A segélyeknek az északiak által felügyelt repterekre kell érkezniük, innen indulna el az elosztásuk. A csomagok nagy része azonban sose jut el a rászorulókhoz. Az északi vezetés többször bizonyította, hogy nem kívánja segíteni a segélyszervezeteket, sem országa lakosait. Erre példa, amikor 2007 elején agyhártyagyulladás járvány indult el Aveil tartományban. A feszült nemzetközi politikai helyzet miatt Omar el Bashir kormánya nem engedte tovább Jubaból a vakcina szállítmányt. Szemtanúk beszámolói szerint a vakcinákat kint maradtak a tűző napon és kárba vesztek. 2007 tavaszán úgy tűnt, hogy a kartúmi vezetés engedni fog és az ENSZ békefenntartó erői felválthatják az Afrikai Unió katonáit. Ha nem is a korábban tervezett szeptemberi időpontban, de záros határidőn belül. Azonban sokakban él a kétely, mivel Kartúm már számtalan alkalommal megváltoztatta döntését. Szudán a nemzetközi sajtóban 12
Szudánban egyszerre jelenik meg a gazdasági, etnikai, kulturális, vallási és politikai válság. Földrajzi elhelyezkedése által jelentős hatással van a nemzetközi politikára, a nemzetközi viszonyokra. Ennek ellenére nagyon kevés helyet kap a nemzetközi sajtóban, bár érezhető némi változás, mióta a konfliktus egyre inkább elharapódzott. Egyre gyakrabban jelennek meg cikkek Szudánról, és egyre több civil szervezet próbál meg segítséget nyújtani. A világban azonban nem sokan foglalkoznak azzal, hogy a konfliktusnak milyen összetett háttere van. Kilátások Nagy problémát jelent, hogy a nemzetközi szervezetek és a nagyhatalmak is csak a felületi kezelést látják maguk előtt, és a mélyen gyökerező ellentétek megoldására nem keresnek megfelelő alternatívákat. Az ország megosztása, a hatalmi rendszer átalakítása, vagy akár az ENSZ gyámság alá vonás nem feltétlen a legjobb megoldás Szudán számára, mivel a probléma túlságosan komplex. Szudánban napról napra változik a helyzet. A nemzetközi és a helyi politikai és gazdasági szereplők tárgyalásai és alkudozásai közben a lakosság éhezik, és számos veszélynek van kitéve etnikai, vallási vagy földrajzi tényezők miatt. Minden fél legfontosabb feladatának a segélyek célba juttatását és a civil társadalom biztonságának garantálást kellene tekintenie. Irodalomjegyzék Glickman, Harvey 2000.: Islamism in Sudan s civil war; Orbis 267-281.p., USA Benkes Mihály 2006: Helyzetkép Fekete-Afrikáról, Politikai afrikanisztikai tanulmányok Budapest Internetes források: Heti Világgazdaság honlapja www.hvg.hu Honvédelmi Minisztérium honlapja www.honvedelem.hu Népszabadság online - www.nol.hu Szudán hivatalos honlapja www.sudan.net Hetek internetes lap www.hetilap.hetek.hu 13
Christian Solidarity International www.csi-magyarorszag.hu Európai Unió közlönyfóruma www.eurohirek.hu Nemzetközi konfliktusok portál - //konfliktus. index.hu ENSZ honlapja www.uno.com Melléklet Szudán. 14