Storchenwiege Hordozókendő

Storchenwiege Hordozókendő info@storchenwiege.de www.storchenwiege.de Kötési útmutató

Tartalom Bevezetés 2. oldal Fontos mozdulatok és általános tudnivalók a kötésmódokhoz 4. oldal Hordozás elöl Hordozás csípőn Hordozás háton Kenguru kötés 6. oldal Duplakeresztezett kötés 8. oldal Belül zsebes keresztezett kötés 10. oldal Csípőkenguru kötés 12. oldal Egyszerű csípőkötés 14. oldal Háti zsebes keresztezett kötés 15. oldal Batyu kötés 18. oldal Ajánlott irodalom: Prof. Dr. med. J. Büschelberger, Facharzt für Orthopädie, Habilitationsschrift Dresden 1961: Untersuchungen über Eigenart des Hüftgelenks im Säuglingsalter und ihre Bedeutung für die Pathogenese, Prophylaxe und Therapie der Luxationshüfte. Bernhard Hassenstein, Evelin Kirkilionis: Der menschliche Säugling, Nesthocker oder Tragling?, in: Wissenschaft und Fortschritt 42/1992 Evelin Kirkilionis: Ein Baby will getragen sein, Kösel-Verlag GmbH & Co., München 1999 Renate Köhler: Die Kunst des Bindens Das Buch zum Tragetuch, Verlag Renate Köhler, Münster, 1995 1 Ez a kötési útmutató Petra Wilhelm a ClauWi Trageschule vezetőjének együttműködésével készült. Copyright by Storchenwiege, Birkenstraße 31b, D-01328 Dresden, E-Mail: info@storchenwiege.de, www.storchenwiege.de

Élvezze a közelséget nyújtson biztonságot Storchenwiege hordozókendővel 2 Köszönjük, hogy a Storchenwiege hordozókendőket választotta és sok hordozással teli boldog órát kívánunk Önnek és gyermekének. Mielőtt az egyes kötéseket lépésről lépésre bemutatnánk, szeretnénk Önnel néhány fontos információt megosztani a baba- és gyermekhordozással kapcsolatban. Egy kis gyakorlással hamar biztonsággal elsajátíthatja a Storchenwiege hordozókendő megkötését, amely remélhetőleg hamarosan megkönnyíti mindennapi teendőit. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a történelembe: az embercsecsemők ma is annak ellenére, hogy már modern ipari környezetbe születnek hordozott élőlények. Hordozással tehát semmiképp nem tudja elkényeztetni a gyermekét. Amikor a babája szükségleteire reagál, azzal megerősíti benne az ős- és önbizalmat. Az élőlényeket a viselkedésbiológia három csoportba sorolja: fészeklakók, fészekhagyók és hordozott élőlények. Az embercsecsemő a hordozott élőlények közé tartozik. A fészeklakók szemei és hallójáratai születésükkor zártak, a kölykök nem képesek helyváltoztatásra, testhőmérsékletük szabályozása is instabil. szükségük van tehát a fészek oltalmára, ahol anyjuk magukra hagyhatja őket. Táplálékuk hosszabb időre laktató. Szüleik távollétében a kölykök csendben meghúzódnak a fészekben. Ezzel szemben a fészekhagyók a szüleik kis másaként születnek, röviddel születésük után már képesek követni anyjukat, hiszen szükségük van annak folyamatos közelségére. Az embercsecsemő a rá jellemző tulajdonságaival egyik csoportba sem sorolható. Azonban egészen 1970-ig, míg Bernhard Hassenstein biológus be nem vezette a hordozott élőlény fogalmát a biológiában, az embert fészeklakóként rangsorolták és ennek megfelelő volt a csecsemők gondozási módja is. Az hordozott élőlények, mint pl. a majmok, koalák karjaikkal és lábaikkal képesek anyjuk szőrébe kapaszkodni. Erre az embercsecsemő nem képes, őt szülőjének tartani kell. Az egyedüllét a hordozott élőlények számára egyenlő az elhagyottsággal, mely egy életveszélyes helyzetet jelent, amiben a baba komoly félelmeket él át. Nem csoda tehát, hogy egy gyermek azonnal sírni kezd, ha egyedül hagyjuk. A hordozás tehát a nomád, vándorló életmódhoz alkalmazkodott gondozási mód. Több mint 10.000 évvel ezelőtt az ember letelepedett. Az azóta eltelt idő azonban túlságosan rövid ahhoz, hogy az évmilliók alatt kialakult biológiai és genetikai tulajdonságok alkalmazkodjanak az új életkörülményekhez. (ld.: Evelin Kirkilionis: Ein Baby will getragen sein, Kösel-Verlag GmbH & Co., München 1999 und Bernhard Hassenstein, Evelin Kirkilionis: Der menschliche Säugling, Nesthocker oder Tragling?, in: Wissenschaft und Fortschritt 42/1992) Az ember anatómiai adottságai továbbra is arra utalnak, hogy a csecsemők hordozásra termettek. A hordozás közben felvett, ún. terpesztett guggoló lábtartásban tudnak a baba még porcos, éretlen csípői ideálisan fejlődni. (ld.: Prof. Dr. med. J. Büschelberger: Habilitationsschrift, 1961) Ha megvizsgáljuk a gerinc fejlődését, a következőt találjuk: az újszülöttek gerince születésükkor gömbölyű, C betűt formáz. A gömbölyű gerinc az anatómiailag megfelelő terpesztett guggoló lábtartás egyik alappillére. A gerincoszlop három lépcsőben, a gyermek egy éves kora körülre veszi el a felnőttkori gerincre jellemző kettős S alakot. A folyamat felülről lefelé haladva megy végbe, ahogy a gerinc mentén egyre erősödő izomzat képes a különböző gerincszakaszokat megtartani. Az első élethetekben alakul ki a gerinc legfelső nyaki - szakaszának görbülete. A gyermek hason fekve képes felemelni, mozgatni, megtartani és forgatni a fejét. Az első 7 csigolya görbületét nyaki homorulatnak (orvosi kifejezéssel lordózisnak) is nevezzük. A baba mozgásával folyamatosan erősödnek a hajlító és feszítő izmai (a hajlító izmok a mellkas és a has környékén, a feszítő izmok pedig a test hátsó részén helyezkednek el). Fokozatosan képes lesz tartani a felsőtestét az itt található 12 csigolya segítségével. Amint a baba képes önállóan ülni, kialakul a gerinc második görbülete, a háti domborulat (kifózis). Ha csigolyaporcok elég szilárdak és az izomzat elég erős hozzá, a baba elkezd mászni. Ezután a baba hamarosan állásba húzza magát, megpróbálkozik az első lépésekkel. Ehhez erő, valamint az öt ágyéki csigolya tartó és teherviselő képessége szükséges. Az önálló állás és járás a felnőttkori dupla S alakú gerinc kialakulásának utolsó állomása. (ld.: Renate Köhler: Die Kunst das Bindens, Verlag Renate Köhler, Münster 1995) Mindezekből kiindulva az egészséges hordozás kritériumai a következők: 1. A hordozókendőnek bizonyos fokú rugalmassággal kell rendelkeznie, hogy a babát megfelelően szorosan tartsa, ám a gerinc fiziológiás gömbölyödését is megengedje. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, amikor a gyermek elalszik és izmai ellazulnak. Ilyenkor fontos, hogy a baba ne roskadjon össze a kendőben, hanem a gömbölyödő hátát a hordozó csigolyáról csigolyára megtámassza. A Storchenwiege hordozókendők kereszt irányban (diagonálisan) rugalmasak, ezáltal rendelkeznek a szükséges rugalmassággal, de egyidejűleg optimális tartást is biztosítanak a baba számára. 2. A kiválasztott kötésmódban kivitelezhetőnek kell lennie az ún. terpesztett guggoló lábtartásnak. Helyesen megkötött és kellően feszes kötésben a mozgások során keletkező erőhatásokat, lökéseket a hordozókendő felfogja és elvezeti a babáról a hordozó személyre. Így óvjuk a gyermek érzékeny gerincét, porckorongjait és csigolyáit. A jól megválasztott kötés a hordozó személy egészséges testtartását is támogatja. A követezőben bemutatásra kerülő kötésmódokban gyermekét könnyedén tudja majd hordozni. Helyes és pontos kötéssel a medencefeneket is óvhatjuk, mely adott esetben a várandósság és a szülés alatt erős megterhelésnek volt kitéve. FONTOS!!! Hordozás közben a baba mindig felénk fordítva helyezkedjen el a hordozókendőben és soha ne kifelé fordítva. Utóbbi esetben ugyanis a gerinc homorításra kényszerül, a terpesztett guggoló lábtartás nem valósul meg és nem utolsósorban a gyermek folyamatosan ki van téve a külvilág ingereinek. Sportolás közben ne használja a hordozókendőt!

3 Milyen további előnyei vannak még a hordozókendőnek? Finom átmenetet nyújt a baba számára a méhen belüli és méhen kívüli lét között. Hordozás közben a baba a számára már korábbról ismerős zajok (szülei hangja, az anya szívverése) között biztonságban érezheti magát. A meleg és a folyamatos mozgás jó érzéssel tölti el. A hordozókendőben erősödnek az izmai, fejlődik a gerince, az egyensúlyozó rendszere folyamatos ingereknek van kitéve. A hordozó személy testmelege az anyagcserét és a baba egész testét ingerli és dolgoztatja, szülő mozgása pedig fejlesztő és gyógyító hatással van az emésztőrendszerre is (pl. hasfájás) A hordozás erősíti az ősbizalmat, hiszen a babának nem kell tartania az egyedülléttől, nem kell magára hagyottan, kétségbeesetten sírnia. Megtanulja, hogy szüleire feltétel nélkül számíthat. A hordozókendőben biztonságos helyről szemlélheti és ismerheti meg a külvilágot. A mindennapok gördülékenyebbek, elégedett gyermekünk mindenhol velünk lehet. A folyamatos testkontaktusban gyorsabban és jobban ismerheti meg gyermekét, így magabiztosabb lesz a baba gondozásában is. A hordozás kiváló lehetőséget nyújt az apák számára is, hogy erős kötődést alakítsanak ki gyermekükkel, gyorsabban megismerjék őt, érzelmileg ráhangolódjanak vagy egyszerűen csak átéljenek egy ahhoz hasonló testi kapcsolatot, melyben az anyáknak részük van a várandósság alatt. A hordozás praktikus segítség a testvérek ellátásában is: mindig van egy szabad kezünk. A kisebb testvérek számára nagyon élvezetes lehet, ha újra hordozzuk őket, a nagyobb testvérek pedig különös kapcsolatot alakíthatnak ki az új jövevénynyel, ha ők maguk is hordozhatják a picit. Hordozással a lépcsők, tömegközlekedés vagy a túraútvonalak nem jelentenek többé akadályt. További javaslatok: Hogy minél gyorsabban és biztosabban elsajátíthassa a Storchenwiege hordozókendő használatát, azt javasoljuk, hogy eleinte tükör előtt gyakoroljon. Kérjen segítséget partnerétől, így hamar megszerezheti a hordozáshoz szükséges gyakorlatot. A Storchenwiege hordozókendőt mindig kösse feszesre. A diagonálisan rugalmas anyag megengedi, hogy a baba háta gömbölyödhessen benne. A gyermek súlyát optimálisan eloszlatja a hordozó személy testén, így annak nem kell ellen tartania a kötésben. A feszes kötés megakadályozza a helytelen testtartást. A kötés végén a baba feneke körülbelül a derék magasságában legyen, súlyelosztás és egyensúly szempontjából ez az ideális magasság. Kötéskor a felső szegés mindig kétujjnyival a baba füle fölött fusson, így mindig meg tudjuk támasztani az alvó gyermek fejét. Ügyeljünk arra, hogy a kendőanyag ne lógjon túl a baba fején, mert ebben az esetben nem tudjuk megfelelően feszesre húzni a kendőt. Kötés közben mindig ügyeljünk az anatómiailag helyes terpesztett guggoló lábtartásra és a gömbölyű gerincoszlopra, melyek az egészséges gerinc- és csípőfejlődés elengedhetetlen feltételei. Amennyiben gyermekének csípőficama vagy bármilyen csípőfejlődési rendellenessége van, úgy a hordozókendő használatáról mindenképpen konzultáljon a kezelőorvossal. Előfordulhat, hogy a baba eleinte sír a hordozókendőben. Ez teljesen normális. Gyermekünk azonnal megérzi, ha kezdetben bizonytalanok vagyunk kötés közben és természetesen neki is hozzá kell szoknia ehhez az új érzéshez a hordozókendőben. Ahogy fokozatosan egyre több gyakorlatra tesz szert, eltűnik majd a kezdeti bizonytalanság és gyermekének sírása is. Kötés közben beszéljen a babához. Magyarázza el neki, hogy mit és miért csinál. Ha sír a baba, ne vegye ki azonnal a hordozókendőből. Fejezze be a kötés és sétálgasson vele pár percig. Meg fog lepődni, hogy milyen gyorsan megnyugszik a gyermeke. Érezve az Ön szívdobogását, illatát, közelségét, lépéseinek ritmusát és hallva a hangját biztonságban fogja érezni magát a kicsi. Hideg időben közös kabátban hordozza gyermekét. A hordozó személy testmelegét semmi nem pótolhatja. A közös kabát alatt ne öltöztesse túl melegen a babát. Egy az évszaknak megfelelő sapka, egy sál a nyaka köré és meleg harisnya a lábára bőven elég. Különösen hideg napokon egy pulóvert vagy egy kötött kardigánt adjon még a gyermekre. Nyáron gondoljon a napvédelemre. Adjon a gyermekre vékony pamutruhát és széles karimájú kalapot, hogy bőrét óvja a napsugárzástól. Annyi ideig hordozza gyermekét, ameddig az mindkettejüknek jól esik. Ez kezdetben jelenthet rövidebb távokat, de helyes kötésben hosszabb időt is képesek lesz majd hordozni. Használatbavétel előtt mossa ki a hordozókendőt (ne használjon öblítőt) és száradás után terítse a kedvenc fotelébe, üljön rajta sokat. Így betörve kezesebb lesz a kendő. Ezt a kötési útmutatót lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk érthetően és részletesen összeállítani. Ha személyes tanácsadásra van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal, szívesen segítünk fellelni az Ön lakóhelyéhez közel található hordozási tanácsadót. Kötés előtt kérjük, olvassa el figyelmesen az útmutatót, hogy a kötésmódok egyes lépéseit alaposan megismerje.

A legtöbb kötésmódot a kendő közepétől indítjuk. Ezért a Storchenwiege hordozókendőket egy gólyát ábrázoló középjelzéssel láttuk el. Minden Storchenwiege hordozókendő különböző színű szegésekkel rendelkezik. Az egyszerűség kedvéért ezeket az útmutatóban felső- és alsó szegésnek nevezzük. Felső szegés: Az a szegés, mely a baba feje vagy nyaka közelében fut. Alsó szegés: Az a szegés, mely a baba feneke alatt fut. Minden kötést ún. lapos csomóval fejezünk be. A lapos csomót a következőképpen kötjük: 1 2 3 4 5 4 (1) Keresztezzük feszesen tartva két kendőszárat az egyik kezükben. (2) A szabad kezünkkel az alul lévő kendőszárat felülről lefelé bújtassuk át a kezünk és a hasunk között (3) Mindkét szárat feszesen tartva húzzuk meg előre. Hajlítsuk be kissé a térdeinket, majd felegyenesedve húzzuk szorosra a csomót. (4) A csomóban felül futó kendőszárat keresztezzük a másik szár fölött, majd az alul lévőt felülről lefelé újra bújtassuk át (5) és húzzuk feszesre a csomót.

! Mindegyik kötésmód fontos részea sávonkénti feszesre húzás. Ha a kendőszár hátulról felülről érkezik előre, akkor a meghúzást a kendő fölött végezzük. A kendő meghúzását a mellkasunk alatt kezdjük. Közben mozgassuk a testünket, vállunkat, így segíthetjük a kendő haladását. A kendőszárat tartó kéz alatt fogjunk rá a kendőre a másik kezünkkel és keskeny sávonként haladva húzzuk feszesre. A feszesség megtartása érdekében a tartó kezünk hüvelyk- és mutatóujjával fogjuk át az éppen meghúzott sávot, majd (a gitározáshoz hasonlóan) a többi ujjunkkal vegyük át a tartó kézbe a már meghúzott anyagrészeket. 5 Ha a kendőszár hátulról alulról érkezik előre, akkor a meghúzást a kendő alatt végezzük. A kendőszár az alkarunkon fekszik belülről kifelé fordítva. A meghúzást segítsük a testünk, vállunk finom mozgatásával. A kendőszár alatt, a tartó kezünk előtt fogjunk a kendőbe a másik kezünkkel, majd keskeny sávonként haladva húzzuk feszesre. A feszesség megtartása érdekében a tartó kezünk hüvelyk- és mutatóujjával fogjuk át az éppen meghúzott sávot, majd (a gitározáshoz hasonlóan) a többi ujjunkkal vegyük át a tartó kézbe a már meghúzott anyagrészeket.

Kenguru kötés 1 2 3 (újszülött kortól ajánlható; koraszülöttek hordozására is alkalmas) 2.a A baba feneke alatt maradt anyagot a lábai között húzzuk magunk fel (ld. a képet) 2.a 1. Üljünk le és fektessük a babánkat a hasunkra. Terítsük a kendőszárakat a vállainkra úgy, hogy közben a baba feneke alatt elvezetjük. A kendő középjelzése a baba popsija alatt legyen középen. 2. Húzzuk fel a kendőt a baba hátán kb. 2 ujjnyira a füle fölé, ügyelve arra, hogy az anyag a hátán ráncmentes maradjon. A másik kezünk közben a babát tartja. 3. Nyúljunk át a kendőszár alatt és fogjuk meg a felső szegést. 4 5 6 7 6 4. A szegést húzzuk kifelé és az így keletkező anyagot (kb. 15 cm-nyit) terítsük a vállunkra. Az alsó szegés így felülről keresztezi a felsőt. A másik oldalon ugyanígy járjunk el. 5. Nyúljunk hátra az egyik kezünkkel és az ellentétes oldalon lógó kendőszárat hozzuk előre a másik kendőszár alatt. A kezünket folyamatosan tartsuk a derekunkon, így vezessük a kendőszárat. A másik karunk a babát tartja. 6. Fektessük az előrehozott kendőszárat az alkarunkra és húzzuk feszesre a felső szegést. 7. A feszesre húzott szegéssel a kezünkben tartsuk meg a babát, a másik kezünkkel a fent leírt módon hozzuk előre a másik kendőszárat is és azon is húzzuk feszesre a felső szegést. Ezután sávonként húzzuk meg mindkét kendőszárat azzal kezdve, amelyet először hoztunk előre.

8 8.a 8.b 8. Végül a kendőszárakat a baba lábai fölött elvezetve a feneke alatt kössünk csomót. 8.a Ha készen vagyunk a kötéssel, ellenőrizzük a baba helyes testtartását. Mindkét lába legyen azonos (köldök) magasságban 8.b Karjainkat szabadabban tudjuk mozgatni, ha a csomózás után a vállon lévő anyagrészt felhajtjuk (nem tűrjük!). Így a kötésünk ugyanolyan feszes marad és megfelelően támasztja a babát. A baba kendőbe vételének további lehetőségei 1 2 7 1. Terítsük a kendőszárakat a vállunkra úgy, hogy a kendő közepe a hasunk előtt legyen, vegyük a babát a vállunkra, majd engedjük bele az így kialakult kendőbugyorba. Húzzuk fel a kendőt a baba hátán kb. 2 ujjnyira a füle fölé, ügyelve arra, hogy az anyag ráncmentes maradjon. A baba feneke alatt maradt anyagot húzzuk be a baba és a saját testünk közé. Folytassuk a kendő megkötését a 3. ponttól a fent ismertetett módon. 2. Támasszuk fel az egyik lábunkat, terítsük a kendő közepét a baba hátára, majd vezessük fel a kendőszárakat a vállainkra mindkét oldalon. A szabad kezünk a babát tartja.. Folytassuk a kendő megkötését a 2. ponttól a fent ismertetett módon.

Dupla keresztezett kötés 1 2 3 1. Terítsük a hátunk mögött kendőt a következő módon: a kendő középpontja a hátul a derekunk magasságában legyen középen, a kendőszárak pedig belülről kifelé feküdjenek az alkarunkra. 2. Húzzuk sávonként feszesre a kendőszárakat. 3. Keresztezzük meg a kendőszárakat a hasunk előtt. A keresztezésben a balról érkező kendőszár legyen felül, a jobbról érkező pedig alul. Ezután a bal oldalról jövő szárat vezessük a jobb vállunkra, majd a jobb oldalról jövőt a bal vállunkra. 4 5 6 8 4. Keresztezzük meg a kendőszárakat a hátunk mögött: először hozzuk előre a jobb vállunkról lefutó kendőszárat a másik kendőszár alatt a bal csípőnkön át, majd a bal vállunkról lefutó kendőszárat a jobb csípőnkön át. A szárakra elöl kössünk egy laza csomót. 5. A leírt módon keletkezett egy kereszt, amibe a babát a következő lépésben felvesszük. 6. Fektessük a babát a bal vállunkra, jobb kezünkkel nyúljunk át a jobb kendőszár alatt és a baba bal lábát vezessük át alatta.

7 7.a 8 9 7. Fektessük át a babát a jobb vállunkra, bal kezünkkel nyúljunk át a bal kendőszár alatt és a baba jobb lábát vezessük át alatta. 7.a A baba így már a hasunk előtt helyezkedik el a keresztben, de kezünkkel is feltétlenül támasszuk még meg. 8. Terítsük ki a baba hátához közelebb eső (alsó) kendőszárat ráncmentesen: bal kezünkkel fogjuk meg a felső szegést, húzzuk át az ellentétes oldalra úgy, hogy a kendő térdhajlattól térdhajlatig érjen. 9. Ugyanígy járjunk el a felső kendőszárral is. 10 9 10. Végül kössük ki a laza csomót és húzzuk sávonként feszesre mindkét kendőszárat. Mindig azon a kendőszáron kezdjük a meghúzást, mely a baba hátán alul fut (jelen esetben a bal oldalival). Végül a szárakat a baba lábai alatt elvezetjük és a kötést elöl lapos csomóval zárjuk.

Belül zsebes keresztezett kötés 1 2 3 1. Tartsuk a kendő középjelzését a mellkasunk előtt. 2. Vezessük a kendőszárakat a felső szegésnél fogva a hátunk mögé és fogjuk őket egy kézbe (esetünkben a jobb kézbe). 3. A bal kezünkkel nyúljunk át a bal oldali kendőszár alatt és fogjuk meg a jobb oldali szár felső szegését. Ezután vezessük a jobb oldal kendőszárat a bal vállunkra, a bal oldalit a jobb vállunkra. Ügyeljünk közben arra, hogy a kendőszárak ne csavarodjanak meg. 5. Húzzuk fel a kendőt a baba hátán kb. 2 ujjnyira a füle fölé, ügyelve arra, hogy az anyag ráncmentes maradjon. Közben a másik kezünkkel tartsuk a gyermeket. A baba feneke alatt maradt anyagot húzzuk be a baba és a saját testünk közé. 4 5 6 10 4. Vegyük a vállunkra a babát, alulról nyúljunk át a mellkasunk előtt kialakult kendőbugyron és a lábait fogva engedjük bele a gyermeket. 6. Fogjuk meg a jobb kezünkkel a jobb oldali kendőszár felső szegését és nyújtsuk ki a karunkat. Így a kendő a vállunk mögé csúszik. Húzzuk meg a szegést vízszintesen, majd helyezzük vissza a vállgödrünkbe. Adjuk át a meghúzott szegést a babát tartó bal kezünkbe és tartsuk feszesen. A maradék kendőrészt terítsük vissza a vállunkra.

7 8. Adjuk át a feszesre húzott kendőszárat a jobb kezünkbe. Bal kezünkkel fogjuk meg a baba térdhajlatában lévő kendőréteget és adjuk hátra a lazaságot a hátunk felé. 8 9 7. Sávonként húzzuk feszesre a kendőszárat. 9. Fogjuk ismét a bal kezünkben a meghúzott kendőszárat. Kb. 15 centiméternyi kendősávot vegyünk át a jobb kezünkbe és húzzuk ismét sávonként feszesre. Így a 8. pontban hátraadott lazaságot húzzuk meg és elősegítjük, hogy a baba megfelelő tartásban legyen a kötésben. 10 11 12 11 10. Végezzük el a 6 9. lépéseket a másik oldali kendőszárral is. 11. Az így meghúzott kendőszárakat tartsuk feszesen a baba teste mellett. 12. Keresztezzük a kendőszárakat a baba feneke alatt és a lábai alatt vezessük hátra, majd kössünk lapos csomót.

Csípőkenguru 1 2 3 (újszülött kortól ajánlható) 1. Fogjuk a kendő közepét a bal kezünkbe, jobb kezünkkel pedig kb. 50 cm távolságra fogjunk rá az anyagra és terítsük a kendőt a jobb vállunkra. 2. A bal kezünkben lévő kendőszárat vezessük körbe a csípőnkön hátrafelé, majd a hátul lelógó kendőszár alatt hozzuk újra előre és ezt is terítsük a jobb vállunkra. 3. Alakítsuk ki a csípőnkön a kendőbugyrot és a bal vállunkról engedjük bele a babát. Ügyeljünk rá, hogy a lábai ne maradjanak a kendőben. 4 5 12 4. Húzzuk fel a kendőt a baba hátán kb. 2 ujjnyira a füle fölé, ügyelve arra, hogy az anyag ráncmentes maradjon. A baba feneke alatt maradt anyagot húzzuk be a baba és a saját testünk közé. Emeljük le a jobb vállunkról a felső kendőszárat. 5. Húzzuk meg ennek a kendőszárnak a felső szegését előre felfelé, majd adjuk át a feszesre húzott szegést a babát tartó kezünkbe.

6 7 7. Adjuk át az így meghúzott kendőszegést a jobb kezünkbe. Nyúljunk hátra a bal kezünkkel és hozzuk előre a vállunkról hátul lelógó kendőszárat. Húzzuk feszesre a felső szegését. Ezután sávonként húzzuk meg először a jobb, majd a bal oldali kendőszárat is.? 6. Fogjuk meg a jobb kezünkkel a jobb vállunkon lévő kendőszár felső szegését és húzzuk rá a szegést a szár alatt kifelé haladva a vállunkra. 8 Utolsó lépés: Bal kezünkkel emeljük meg egy kicsit a babát, jobb kezünkkel nyúljunk bele a vállunkon lévő kendőrétegbe és fogjunk meg néhány sávnyi anyagot. Ezt a nyakunktól távolodva húzzuk le a vállunkra. 13 8. Végül vezessük el a feszesre húzott kendőszárakat a baba lábai fölött és kössünk lapos csomót

Egyszerű csípőkötés (ülni tudó babáknak) 1 2 1. Terítsük a kendő közepét az egyik vállunkra, majd az ellentétes oldali csípőnknél kössünk csomót a kendőre. 2. Toljuk a kendő lévő csomót a hátunkra és alakítsuk ki a hasunk előtt a kendőbugyrot. 3 4 4. Hogy még több feszességet nyerjünk, húzzuk át a kendőszár felső szegését a szár alatt a vállunkra. 4.a 14 3. Fektessük a babát a szabad vállunkra és engedjük bele a bugyorba. Húzzuk fel a baba hátán a kendőt, ügyelve arra, hogy ráncmentes legyen. A baba feneke alatt lévő anyagmaradékot húzzuk be baba lábai között kettőnk teste közé.

Háti zsebes keresztezett kötés 1 2 3 (ülni tudó babáknak; gyakorlott hordozóknak ajánljuk) 1. Fektessük a kendő közepét a combunkra és ültessük rá a babát. Húzzuk fel a baba hátán a kendőt a felső szegésnél fogva, ügyeljünk arra, hogy az anyag ráncmentes maradjon. Egyik kezünkkel tartsuk meg a gyermeket, a másikkal pedig formáljunk bugyrot a baba köré. 4 5 2. Emeljük fel a babát. A bal kezünkkel és alkarunkkal támasszuk a hátát és a fejét. A baba lábai legyenek a bal felkarunk előtt (lábfejek kifelé nézzenek). Gördítsük fel a babát a vállunkra a felkarunkon. 3. A baba most a bal vállunkon helyezkedik el, a kendőszárak pedig a jobb kezünkben vannak. Bal kezünkkel folyamatosan támasszuk a babát. Feje maradjon az arcunkhoz közel. Jobb kezünk fölött fogjuk át mindkét kendőszárat és vegyük át őket a bal kezünkbe. Ezután a bal kezünk fölött fogjuk át a jobb oldali kendőszárat 5.a 15 4. és feszesen tartva emeljük át a fejünk fölött a jobb vállunkra, majd mindkét kendőszárat vegyük egy kézbe. 5. Engedjük le a babát a hátunkon a kívánt magasságba. A szabad kezünkkel tartsuk a babát a feneke alatt.

6 7 8 6. Bújtassuk át a szabad kezünket az azonos oldali kendőszár alatt. Az anyag így lecsúszik a vállunkon a hónaljunk alá. Közben tartsuk feszesen a kendőszárat. Ugyanezt csináljuk meg a másik oldalon is. 7. Sávonként húzzuk mindkét kendőszárat feszesre. 8. Kössünk a mellkasunk előtt egy egyszerű csomót, ügyelve arra, hogy ne veszítsük el közben a feszességet 9 10 10.a 16 9. Az csomóból alulról érkező kendőszárat (esetünkben a balt) szorítsuk a térdeink közé. A felső (jobb) szár felső szegését fogjuk meg és vállunkon át vezessük hátra. Hátunk mögött adjuk át a szegést a másik kezünkbe, majd szabad kezünkkel rendezzük el a hátraadott kendőszárat a vállunkon. 10. A felső szegést húzzuk át keresztben a baba hátán az ellentétes oldali térdhajlatáig, így ráncmentesen ki tudjuk teríteni a hátán az anyagot. A másik oldalon maradt kendőanyagot a baba feneke alatt fogjuk hozzá újra a kendőszárhoz.

11 12 13 11. Ezt a kendőszárat vezessük előre a baba lába alatt és fogjuk a térdeink közé, egyúttal vegyük ki a másik szárat. 12. A 9 11. lépést végezzük el a másik szárral is. 13. Mindkét kendőszárat húzzuk sávonként feszesre. Azzal a szárral kezdjük, melyet először terítettünk a baba hátán (esetünkben a jobbal) 14 17 14. A kötés végén kössünk lapos csomót. A mellkasunkon lévő csomót igazítsuk a számunkra kényelmes magasságba.

Batyu kötés 1 2 3 (3 hónapos kortól) 1. Fektessük a babát a kendő közepére úgy, hogy a felső szegés kb. két ujjnyira legyen a füle fölött. Ráncoljuk össze a kendőt a baba feneke alatt és mindét oldalon, szorosan a baba teste mellett felfelé haladva gyűjtsük össze. 2. Az összegyűjtött kendőszárakat a gyermek állának magasságában fogjuk egy kézbe 3. majd a két kendőszárat fektessük egy oldalra. Képünkön a szárak a babától jobbra helyezkednek el. Hintáztassuk meg egy kicsit a gyermeket a bugyorban tartva. 4 5 6 18 4. Emeljük fel a babát. A bal kezünkkel és alkarunkkal támasszuk a hátát és a fejét. A baba lábai legyenek a bal felkarunk előtt (lábfejek kifelé nézzenek). 5. Gördítsük fel a babát a vállunkra a felkarunkon. 6. A baba most a bal vállunkon helyezkedik el, a kendőszárak pedig a jobb kezünkben vannak. Bal kezünkkel folyamatosan támasszuk a babát. Feje maradjon az arcunkhoz közel.

7 7.a Így nem veszítünk feszességet és a kendő a gyermeket végig biztonságosan tartja. 7.a 7. Jobb kezünk fölött fogjuk át mindkét kendőszárat és vegyük át őket a bal kezünkbe. Ezután a bal kezünk fölött fogjuk át a jobb oldali kendőszárat és feszesen tartva emeljük át a fejünk fölött a jobb vállunkra, majd mindkét kendőszárat vegyük egy kézbe. 8 9 19 8. Engedjük le a babát a hátunkon a kívánt magasságig, miközben szabad bal kezünkkel alulról fogadjuk a gyermeket. Fontos: Felsőtestünket kicsit döntsük előre, a fenekünket toljuk ki és emeljünk fel a fejünket. A csomó megkötéséig maradjunk ebben a pozícióban. 9. Egyik kezünkkel a nyakunknál nyúljunk hátra, fogjuk meg a felső szegést és hozzuk előre.

10 11 11.a 10. Húzzuk feszesre a felső szegést és adjuk át a másik kezünkbe, majd sávonként húzzuk meg ezt a kendőszárat. Ugyanígy járjunk el a másik oldalon is. Fontos: Ezután megint nyúljunk hátra a felső szegés mentén és a kilazult felső kendőrészt húzzuk feszesen előre. 11. Derékmagasságban csavarjuk meg kétszer mindkét kendőszárat. 12 13 20 12. Hónaljunk alatt vezessük hátra a két kendőszárat a baba lábai fölött és keresztezzük meg a feneke alatt. Ezután vezessük a szárakat a baba lábai alatt újra előre és zárjuk a kötést lapos csomóval. 13. Így néz ki a kötés

Tipp: Ha a kendőszárak lecsúsznak a vállunkról, akkor egy könnyű kendővel (a képen egy Storchenwiege gyerekkendő látható) mellkas pántként összeköthetjük őket. Tipp: A kendő bugyorrészét mindkét oldalon húzzuk ki a gyermek térdhajlatáig és a kendőt rögzítsük a kendőszárak alatt. A baba levétele: Oldjuk ki a csomót és a kendőszárakat tartsuk szorosan az oldalunkhoz szorított karjaink alatt. Fogjuk a jobb kézbe a két kendőszárat és engedjük lefelé előre a babát, miközben bal karunkkal megtartjuk őt. A baba kendőbe vételének másik módja 21 Fektessük a kendő közepét a combunkra és ültessük rá a babát. Húzzuk fel a baba hátán a kendőt a felső szegésnél fogva, ügyeljünk arra, hogy az anyag ráncmentes maradjon. Egyik kezünkkel tartsuk meg a gyermeket, a másikkal pedig formáljunk bugyrot a baba köré. Ezután kövessük a leírást a 4. lépéstől.

Storchenwiege g www.storchenwiege.de