Lassan 17 éve Szolnokon élek a Széchenyi lakótelepen, így bőven volt alkalmam kiismerni a lakhelyemhez közeli területeket.
A lakóteleptől északra helyezkedik el a Széchenyi Parkerdő, ami a köztudatban Kiserdő néven forog.
Számos alkalommal kirándultunk itt szüleimmel, de igazán közel csak az utóbbi, gimnazista éveimben kerültem a Parkerdőhöz, mivel a múlt tanév óta rendszeresen járok a NEFAG Zrt. Szolnoki Erdészetének erdei iskolai foglakozásaira, biológia szakkörére. A szakköri foglalkozások alkalmával közelebbről is megismertem az erdő élővilágát. Vizsgálódásaim az erdő azon részére összpontosultak, mely egy olyan mélyebb fekvésű rész, ahol a hóolvadásból és az esőből származó csapadékvíz összegyűlik, és az agyagos altalaj víztartó tulajdonsága miatt hónapokig megmarad.
1. számú kis tó A téli és tavaszi csapadék mennyiségétől függően az így kialakuló két kis tó felszíne 20 m 2 és 400 m 2 között változik. A két mikroélőhely felszíne és elhelyezkedése eltérő. Az első számú tó mérete nagyobb, valamint napfényesebb helyen, de az erdő Vadasparkjában, kiépítettebb, bolygatottabb területen helyezkedik el, míg a második számú mélyebben az erdőben, fáktól árnyékolva fekszik. Ezek a különbségek jelentős hatással vannak az élővilágukra, a növényzetre és fennmaradásukra. 2. számú kis tó
1. számú tó Éles levelű sás Víziboglárka Az első számú kis tóban kevés a fa, a napfény könnyen eléri. A víz éles levelű sással és víziboglárkával tarkított, ami táplálékot és búvóhelyet nyújt a fajoknak.
A második, kevésbé bolygatott tó esetében jóval több fát találhatunk a vízben, így sokkal kevesebb fényt kap az elsőnél, így növényzete is gyérebb, ami rosszabb oxigénháztartást eredményez. Ezt erősíti meg az is, hogy a második számú tó vízfelületén olajszerű, opálos színű foltok látszanak, ami baktériumhártya jelenlétére utal. 2. számú tó
A területen végzett fajösszetételi vizsgálatok azt mutatják, hogy az első tó fajgazdagabb, míg a másodikban jóval nagyobb számban találhatók meg a gerinceseket főként képviselő békák.
Nagy tányércsiga Forrás: http://vizinoveny.com/images/planorbarius_corneus.jpg A gerinctelen fauna puhatestű képviselői a csigák. Három különböző fajt figyeltünk meg: éles csigát, nagy tányércsigát, Éles csiga Forrás: http://www.vizi-husevonoveny.hu/nagykepek-egyeb/planorbis_planorbis.jpg
Nagy mocsári csiga nagy mocsári csigát. Csigákat csak az első számú kis tóban tudtunk megfigyelni. Erre valószínűleg az a magyarázat, hogy a csigák növényi étrenden élnek, s a második tavi gyér növényzet nem nyújtana nekik megfelelő életfeltételeket. A mocsári csiga könnyen felismerhető arról, hogy alulról a vízfelszínhez tapadva, fejjel lefelé mozog.
Mindkét tó gazdag ízeltlábú fajokban, viszont a második tóban kisebb méretűek és alacsonyabb számban fordulnak elő az elsőnél.
Szitakötő lárva Szitakötőlárvát kizárólag az első számú tóban tudtunk megfigyelni. Ennek oka az lehet, hogy ők kizárólag jó oxigénháztartású tavakban fordulnak elő, így a második számú nem felelne meg a már előbbiekben kifejtett okok miatt számukra. A szitakötő lárva ragadozó életmódú, nehezen észrevehető, jó rejtőzködésű faj.
Víziskorpió A víziskorpiót könnyű felismerni egyedülálló, skorpiószerű formájáról és a potroh végén hosszan elnyúló légzőcsövéről.
Közönséges óriáscsíbor Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1a/hydrous_piceus_male.jpg Nagy búvárbogár Forrás: http://www.microcosmos.nl/pics/cybister01.jpg
Búvárbogár petéi A búvárbogár petéi, melyeket növényi részekbe csomagol, légköri levegővel lélegeznek, így alaposabb megfigyelés során könnyű észrevenni az apró kis nyúlványt, amelyen keresztül a levegő bejut. Sikerült megfigyelni tegzes lárvát is.
Tegzes lárvája A tegzes lárvája összecsavart levélben lapul, ami a vízben egyszerű levélnek, fadarabnak tűnik, s csupán arról ismerhető fel, hogy úgy mozog, mintha enyhe hullámok mozgatnák az egyébként álló vízben.
A gerincesek közül a legnagyobb egyedszámban a békák fordulnak elő.
Ebihal Petecsomó
Nagy tavibéka
Vöröshasú unka Az unkákat olyan szempontból is vizsgáltuk, hogy jól láthatóan két féle színváltozatban fordultak elő.
A két színváltozat Egyes egyedeknek barna, míg másoknak zöldes árnyalatú volt a hátuk. Különböző napfényellátású, eltérő növényzetű területek vizsgálata után. Barna Zöld
Darabszám 300 250 200 150 100 50 0 Színváltozatok eloszlása Összes 1. tóban 2. tóban Barna béka 217 81 136 Zöld béka 35 23 12 A számadatok azt mutatták, hogy általánosságban jóval nagyobb számban fordulnak elő még a barna békák, aminek oka az lehet, hogy az erdő még zárt, így kevés a növényzet. Az első, napfényesebb, növényzettel jobban tarkított tóban természetesen gyakoribbak voltak a zöld árnyalatú unkák, mint a második számú, árnyékosabb tóban, hiszen a békák ezzel alkalmazkodnak a környezetükhöz, igyekeznek rejtőszínt felvenni.
Tarajos gőte A gerinceseket a békák mellett a tarajos gőték is képviselték mindkét tóban.
Vizsgálataim utolsó fázisait a vízből vett minták mikroszkopikus vizsgálata adta.
Papucsállatka Kovamoszat Forrás: http://botany.natur.cuni.cz/skaloud/bac_raphid/images/pnnavdis3.jpg Volvox (Zöldmoszat) Forrás: http://www.biology.iastate.edu/courses/211l/protist/chlorophyta/volvox.jpg A vízminta gazdag volt volvoxokban, kovamoszatokban és baktériumokban. Papucsállatkát igen nehéz volt találni, ennek oka valószínűleg a meleg idő lassú érkezése lehet, mivel e fajok nyárra, melegben szaporodnak el főként. Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cb/paramecium.jpg
A vizsgált területnek rendkívül fontos funkciói vannak a Parkerdő ökoszisztémájában. A két kis tó számos fajnak itatóhelyéül szolgál; számukra fürdőhelyet és a szaporodási feltételeiket biztosítja; valamint megteremti számos vízi élőlény, növények és állatok, életfeltételeit, ezért megőrzése, fenntartása, védelme fontos feladat, melyet az Erdészet körültekintően, nagy figyelemmel végez.
Bodor Tiborné, biológia tanár Horváth Ernő, Erdei Iskola vezetője