Hózsa Éva KOSZTOLÁNYI-VERSEK, KORABELI NÉMET FORDÍTÁSOK (GYÖKÉR ÉS ÁTKÖLTÉS KALANDOZÁS AZ ELİTÖRTÉNETBEN ) A korabeli Kosztolányi-fordítások/-átköltések vizsgálata igazi kihívást jelent a kutatónak, hiszen a történetiség kritériuma és az intertextuális mőveletek bevonása elengedhetetlen követelmény. Közismert, hogy Kosztolányi egy-egy verse több kötetben szerepel, ám éppen a korabeli fordítások tudatosítják a mai olvasóban a címek vagy formai megoldások átváltozásait, az elsı és az összkiadások jelentıs eltéréseit. A saját kor kontextusa azért kap hangsúlyt a dolgozat címében, mert a Kosztolányikortársak átköltéseinek forrásszövegei többnyire az elsı kiadásokból származnak, ezekben egy-egy vers másként, sıt más címmel szerepel, mint a késıbbi kiadásokban. Számos Kosztolányival foglalkozó kutató figyelmen kívül hagyta az elsı kiadások áttekintését, a cím elhagyása vagy változása által bekövetkezett mőfajváltást, amikor például az összkiadásokban olvasható versfüzéreket vizsgálta. A német nyelvő kortárs átköltések Kosztolányi Dezsı nézıpontjából is kiemelkednek, Horvát Henrik fordításai esetében például aktív közvetítı szerepet vállalt. Hatvany Lajoshoz írott levelében (Budapest, 1911. január) utal Kosztolányi erre a közvetítı pozícióra: Igen tisztelt uram, szíves felszólítására itt küldöm Horvát Henrik fordításait, öt versét a Szegény kisgyermek panaszai-ból. A német címmel adós maradtam. Horvát Henrik most keres egy régies, kissé précieux és biedermejer címet. Rövidesen eljuttatja önhöz. Csak arra kérném, hogy a kefelevonatot annak idején szíveskedjék eljuttatni hozzá, hogy a korrigálást maga végezhesse. 1 Feltőnı, hogy Horvát, Brájjer, sıt Todor Manojlović is (Neue Temesvárer Zeitung, 1909) a kortárs magyar líra német átköltésére vállalkozott. A német átköltésre, mert ez a nyelv belépést jelentett a világirodalmi áramlatba (ugyanakkor a kolozsvári vagy a vajdasági / bánáti kultúraközi közeg, a több kulturális hagyomány metszéspontjának érvényesülése is indukálta ezt a tevékenységet), viszont a modernhez való vonzódás poétikai irányultságot is feltételez akkor és abban a kontextusban, amikor az irodalmi többrendszerőségre igény mutatkozik. 2 Ez a fordításokkal foglalkozó dolgozat egy hosszabb kutatás része, amely Brájjer Lajos (Brajjer Lajos) nagybecskereki mőfordító (a Grossbecskereker Wochenblatt, majd a Torontál szerkesztıjének) német nyelvő versfordításaira, azaz átköltéseire fókuszál. A nagybecskereki lapok közül a Délvidéki Újság szemlézte a Nyugatban közölt írásokat; a folyóiratot mint modern irodalmi vállalkozást, a szövegeket mint friss, egyéni megnyilatkozásokat értékelte, 3 az aktív olvasás pedig mőfordításokat is eredményezett. 4 Brájjer elsı nagybecskereki német nyelvő fordításkötetében (Moderne ungarische Dichter, 1914 5 ) mai kortárs nézıpontból különösen a Chanson címő Kosztolányi-vers (Kis Mariska) franciás fortélya, 6 azaz egy harmadik kultúra bevonása problematizálható. A kortárs látásmódtól való 1 Kosztolányi Dezsı Hatvany Lajosnak, Budapest, 1911. január. In: Réz Pál szerk.: Kosztolányi Dezsı: Levelek Naplók. Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 216. 2 Itamar Even-Zohar: Fordítás és átvitel/átvétel. Fordította: Janovits Enikı Mária. Kalligram, Pozsony, 2007, 2., 63. 3 Németh Ferenc: Tudor utca 6. A Nyugat és a nyugatosok a XX. század eleji nagybecskereki sajtó tükrében. Híd, 2008. augusztus, 8. szám, 60. 4 Orcsik Roland: Domonkos István nyelvváltása: fordítás mint létezés-metafora. Filológiai Közlöny, 2007, 1 2., 75. 5 Dr. Lajos Brájjer: Moderne ungarische Dichter. Verlegt bei Paul Pleitz., Nagybecskerek, 1914 6 H. É.: Német fordítás, franciás fortély (A Mágia címő Kosztolányi-kötet három verse német nyelven). Tiszatáj, 210. március, 3. szám, 54 57.
eltávolodás során viszont kinyomozható, hogy a Chanson cím Kosztolányitól származik, a Mágia (1912) elsı kiadásában ugyanis ez a cím szerepel. 7 A korabeli fordító ezt a címet ismerte, versválogatása pedig a legkézenfekvıbb koncepcióból ered. A fordítások esetében az új, az akkor aktuális Kosztolányi-köteteket veszi alapul, Brájjer forrásanyaga éppen a paratextualitás szempontjából bizonyítható. Az említett elsı, még a Monarchia idején Nagybecskereken kiadott német fordításkötet a Mágia forrásszövegeire támaszkodik. Brájjer Lajos (Lajos Brájjer) második német nyelvő fordításkötetében, az Ungarische Lyrik 1914 1936 8 címőben viszont, amely Budapesten jelent meg 1936-ban, a címek arra utalnak, hogy elsısorban a Kenyér és bor jelentette a kiindulópontot, holott a fordító A bús férfi panaszaiból is meríthetett volna. Válogatásnak sem nevezhetı a versek antológiába való bekerülése, ugyanis Brájjer például a Kenyér és bor címő Kosztolányi-kötet elejérıl esetlegesen az egymáshoz közeli szövegeket fordította le. A Kenyér és bor 1920. évi kiadásának (alcíme: Új versek, a kötetet utólag Horvát Henrik mővésznek és barátnak ajánlja a szerzı, aki Horvátot a Petıfi Társaság tagjának jelölte a kötet megjelenésének évében, és akit a német nyelv egyetlen alapos ismerıjének tartott 9 ) elsı részében, Az áldottakban a Boldog, szomorú dal után a Hitves, majd a Részeg virágok és darázs-szó után a minden sort nagy kezdıbetővel indító Jajszó 10 következik. A fordítói kritériumok közül a modern -hez tartozás emelkedik ki, vagyis a kortárs szövegek átköltése és hozzáférhetıvé tétele a cél, erre utal az elsı kötet címe, valamint a második kötet címében meghatározott idıintervallum. Kosztolányi-fordítások mindkét kötetben találhatók. A Kosztolányi-levelezés viszont azt bizonyítja, hogy 1920-ban Kosztolányit is a fordítás, éppen a német magyar átjárhatóság ügye foglalkoztatja, hosszabb tanulmány írására készülıdik. Goethe Über allen Gipfeln címő versének magyar kultúrába való beemelését kutatja, ezért levélben fordul az addigi magyar fordítókhoz. A második Brájjer-antológiában Dezsı Kosztolányi következı versei szerepelnek: Wehklage 11, Die Gattin 12, Von bunten Tinten 13 Nehézséget a Wehklage olvasói felismerése jelent, hiszen a Hitves (1918: Kenyér és bor, 1920 és A bús férfi panaszainak elsı kiadásában, 1924), valamint a Mostan színes tintákról álmodom (A szegény kisgyermek panaszai, 1910) könnyen beazonosítható. A Wehklage A bús férfi panaszai (1924) címő versfüzér egyik szövegének (a Mult este kissé lehajoltam kezdetőnek, 1917) az átköltése. Az utóbbit azonban szintén a Kenyér és bor elsı kiadásából emelte be a fordító saját kötetébe. A forrás könnyen bizonyítható, tudniillik a Kosztolányi-vers címe: Jajszó, vagyis Wehklage. A forrásszöveg tíz háromsoros szakaszát a célszövegben két, római számmal elválasztott minden sort nagy kezdıbetővel írott kompozíciós egység váltja fel, tehát a Jajszó elsı megjelenéséhez mérten változik a szöveg szerkezeti beosztása. A törés az eredeti versszöveg negyedik versszaka után következik be (a 30 sor megmarad, a két számozott szakasz a következıképpen oszlik fel: 12+18 sor), a rímképlet azonban a fordításszöveg két egységén belül is érzékelteti a hármas tagolást. A korabeli forrásszövegek mai dilemmái a Kosztolányi-kötetek átjárhatóságából, mobilitásából fakadnak. A Hitves A bús férfi panaszainak elsı kiadásában is szerepel, a Mult este kissé lehajoltam kezdető vers cím nélkül a versfüzér része. Szegedy-Maszák Mihály írja: Miként célszerő olvasni A bús férfi panaszait? E kérdésre ugyanúgy nem magától értetıdı a válasz, ahogyan A szegény kisgyermek panaszai esetében sem nyilvánvaló, a szövegeknek milyen halmaza és egymásutánja alkotja a versfüzért. Az 1924-ben megjelent elsı kiadásban a»mult este kissé 7 Kosztolányi Dezsı: Chanson. In: Kosztolányi Dezsı: Mágia. Tevan-kiadás, Békéscsaba, 57 58. 8 Ungarische Lyrik 1914 1936. Ins Deutsche übertragen von Lajos Brájjer. R. Gergely Verlag. Budapest, V. Dorottya u. 2., [1936] 9 Kosztolányi Dezsı levele Tevan Andornak, Budapest, 1920. augusztus 21. In: Réz Pál szerk.: Kosztolányi Dezsı: Levelek Naplók. Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 443. 10 Kosztolányi Dezsı: Kenyér és bor. Új versek. Tevan-kiadás, Békéscsaba, 1920, 13 14. 11 Uo. 59. 12 Uo. 60. 13 Uo. 61.
lehajoltam, / s feleségem azt mondta halkan, / ıszülsz, fiam«kezdető, tíz háromsoros szakaszból álló, 1917-ben írt részletet a Kenyér és borból átemelt Hitves (1918) és a már említett Boldog, szomorú dal cím nélküli szövege követi. Az összkiadások e két verset a korábbi kötet önálló költeményeiként szerepeltetik. Mindkettı kapcsolódik A bús férfi panaszainak többi részéhez, sıt hozzájárul annak az egységnek kiemeléséhez, amelynek alapján azt lehet mondani: az egyes szövegek változó színvonalától úgyszólván el lehet tekinteni, mert a kötet egységként igazán jelentıs. 14 A fordító nézıpontjából elhanyagolható az említett egység és a keletkezés kronológiája is, annál is inkább, mert ı a Kenyér és borra, illetve az egyes versekre támaszkodott, holott 1924-ben már A bús férfi panaszaiból is fordíthatta volna ezeket a szövegeket. Megállapítható viszont, hogy Kosztolányi korabeli recepciója éppen az egységet emelte ki újdonságként, ezt igazolja A szegény kisgyermek panaszainak szerkesztıi elıszava is: E füzetben a vers-ciklus teljes egészében bontakozik ki. Különös irodalomtörténeti jelentısége»a szegény kisgyermek panaszai«-nak, hogy az elsı hosszabb versciklus jelenik meg vele az új magyar költészetben, amelyben ma az egészen kis versek, a históriák élik virágkorukat. 15 A Kosztolányi-fordítások a Brájjer-féle kötetkompozícióban betőrendben Korvin Lajos és Kövér Erzsébet versei után következnek, mégpedig a következı sorrendben: Wehklage, Die Gattin, Von bunten Tinten Ezeket Koósz László (László Koosz) verse követi, az utóbbi szerzı neve mellett zárójeles megjegyzés áll: Jugoslavien. A bánáti születéső szerzınek egyetlen verseskötete jelent meg Szabadkán (Félrevernék minden harangot, 1935). Az 1936-ban kiadott Brájjer-antológia, az Ungarische Lyrik jugoszláviai magyar költık német versfordításait is tartalmazza, a vajdasági recepció ezt külön hangsúlyozza. 16 Brájjer koncepciójában nem lényeges az értékrend, az értékítélet, inkább a hozzáférhetıség elérése a cél, valamint a versek bekapcsolása egy másik kultúrába, amely az európai távlatot és a kanonikus pozíciót erısíti. Scholz László írja a mőfordítás helyzetérıl: A fordítás mindig nyitás egy-egy ismeretlen világ felé, de sosem merül ki ennyiben, rejtve vagy nyíltan magában hordozza a behatolás, a felforgatás vagy a hódítás szándékát is. 17 A brájjeri fordítások tanácsadó, nyitó szerepe is nyilvánvaló, a felforgatás pedig mai nézıpontból különösen sokrétő. Brájjer Lajos tulajdonnevekhez való viszonyulása alapján feltárható, hogy a célnyelv hagyományába való beilleszkedést tartja szem elıtt, ebben meglehetısen következetes. A névhonosítás csak elvétve valósul meg (leginkább az elsı kötetben, például a szerzı utónevének írásmódja: Desider Kosztolányi), inkább a kihagyás elvét érvényesíti, azaz az eredeti tulajdonnevet lehetıleg nem emeli át a fordításszövegbe. Elmondható tehát, hogy a magyar neveket többnyire igyekszik elhagyni. A Die Gattin (Hitves) esetében az elsı strófát záró Kedves Ilonkám helyett például Geliebte mein áll, a fordító nézıpontjából nyilván zavarólag hat a német szövegben az idegen Ilonka név. Hasonló megoldás található a Jajszó vagy a Mult este lehajoltam német fordításában is, ahol az eredeti szöveg negyedik versszakában felbukkanó Ádám fiunk helyett a birtokviszonyt is megváltoztató mein Sohn szerepel. A recepció kiemeli a férj- és apa-szerepet, a gyerekkortól való elszakadást, 18 a privát szférát mint értéket a korabeli szövegekben, fıként A bús férfi panaszai címő versfüzérben, ebbıl a nézıpontból fontos az utónevek használata. Bori Imre mondja: Kísérletet tesz közben arra [ti. Kosztolányi], hogy egészen magánember legyen a költıi élmények síkján is, hogy mintegy»privát«élete tényeivel bástyázza körül létét: verseinek hısnıje felesége lesz, s kis hıse fia, Ádám, akinek torokgyíkja is költıi szenzáció erejével bír 19 Szegedy-Maszák Mihály monográfiája más megállapítást hangsúlyoz, azt, hogy a beszélı csak látszólag szól családjáról, inkább mesterségének 14 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezsı. Kalligram, Pozsony, 2010, 66. 15 Szerkesztıi elıszó. In: Kosztolányi Dezsı: A szegény kisgyermek panaszai. Politzer Zsigmond és fia, Budapest, 1910, 3. 16 Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2002. 161. 17 Scholz László: A mőfordítás helyzete a latin-amerikai poliszisztémában. In: Józan Ildikó és Szegedy-Maszák Mihály szerk.: A boldog Bábel. Tanulmányok az irodalmi fordításról. Gondolat Kiadó, Budapest, 2005, 68. 18 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezsı. Kalligram, Pozsony, 2010, 67. 19 Bori Imre: Kosztolányi Dezsı. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1986. 188.
mibenléte foglalkoztatja. 20 A referencialitást, a rögzített mesterségbeli identitást az említett Kosztolányi-versek tudatosan, a családtagok tulajdonneveinek kimondásával is nyomatékosítják. Törekvése a Kenyér és borban is szembetőnik, a kötet elsı részének utolsó verse például az Ádám fiam utravalója címet viseli, holott Kosztolányi erısen hajlott afelé, hogy kétségbe vonja a tulajdonnevek elkülöníthetıségét 21. A tulajdonnevek honosításának problematikusságát igazolja a földrajzi név, például Buda nevének fordítása az Ungarische Lyrik 1914 1936 címő kötetben. A Die Gattin szövegében a pesti utcán, a budai lankán fordításában: In den Strassen der Stadt, im Ofner Hain (azaz Buda mint Ofen, budai mint Ofner), a Wehklage esetében a s úgy ültem a budai házban fordítása a következı: Und sprach kein Wort in unsrer Bude aus. A Wehklage szövegében a hasonlatok alkalmazása is figyelmet érdemel, az alakzatok átültetése a fordítások kiemelkedı problémája. A fordításszöveg eltérı szöveghelyei közül kiemelhetı például a hatodik szakasz átköltése. Az Eszem azon járt, ama tincsen, / zörgette a szél a kilincsem, / az ısz, a szél megoldása a következı: Ans Nichtmehrsein hab ich bedrückt gedacht, / Am Fenster hat der Wind Musik gemacht / Wie Todtenlieder schauerlich. A forrásszöveg elsı szakaszának ıszülésre visszautaló tincsen szava helyett a Nichtmehrsein mint nyomatékos, kiélezett átértelmezés szerepel, a vers maga is a nemlét kérdései köré szervezıdik. Sajátos, ötletes mővelet viszont a szél által keletkezett zene bevonása a fordításba, hiszen a szél zenéje ily módon a borzongató halotti énekekhez hasonlítható, a fordítás a célnyelvi hagyományt is mozgásba hozza. Brájjer fordításait sommásan a goethei eszményhez viszonyítja a kritikai recepció, az említett szöveghelyen az intertextus ki is mutatható, hiszen a Goethe-opus halálszemlélete kísért a Kosztolányi-fordításban. A fordítói stratégia leginkább kerüli a finom allúziókat, a célszöveg ily módon végletesen, zártabban értelmez, például az ıszülı tincs és a halálfélelem felfedezése helyett a nemlét és a halotti ének távlata emelkedik ki. A frazeológiai egység feloldása is sokkal kiélezettebb, noha a válaszlehetıségek sokfélesége megmarad. Danyi Magdolna ezt a verset mint A bús férfi panaszainak szövegét a dinamikus elbeszélı versmodellek típusába sorolja, melyben az elbeszélı beszédhelyzet nem egy távolabbi múltban lezárt történés, emlék elbeszélését jelöli, hanem a közelmúltban megtörtént eseményrıl való beszámolás, melyre több különbözı válasz következik, a válaszok egyik lehetséges tipológiája pedig a következı: több párhuzamos elbeszélı válasz, leíró/elmondó válasz + elbeszélés, önvallomás jellegő válasz-megszólítás. 22 A forrásszöveg elsı címe (Jajszó) az érzelmi intenzitásra, a patologikus állapotra utal, a fordítás ennek jegyében mindinkább a beszédszerőséget felváltó performativitást, a versbeszélı testi aktusát (halálfélelmébıl fakadó aktivitását és passzív tőrését) is hangsúlyozza. A bomlás tünetei a következıképpen érvényesülnek a Kosztolányi-versben (Kenyér és bor): Egy ember jár itt, csúnya ember, Szakálla kender, a november, Jaj istenem, Az ige jelen idejő, a verssorok mindegyike nagy kezdıbetővel kezdıdik a Kenyér és bor elsı kiadásában. A célszöveg szintén késlelteti a novembert mint megnevezést. A szakálla kender intertextuális játéka helyett a képiség dominál. Az öregséget megjelenítı szürke szakáll jelenik meg ( Mit grauem Bart ), a csúnya ember vonatkozásában ismét végletes megoldás található (`csúnya gonosztevı / gazember`), a jaj istenem helyébe az isteni oltalmazására összpontosító német frazeológiai egység lép. A legelkülöníthetıbb az elhatárolt versmondatban megfejtett kép, a maszk 20 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezsı. Kalligram, Pozsony, 2010, 68. 21 Uo. 507. 22 Danyi Magdolna: Beszéd és vers. A költıi nyelv beszédszerőségét kialakító versmodellek Kosztolányi Dezsı A bús férfi panaszai (1924) címő kötetében (Tanulmányvázlat). In: H. É., Arany Zsuzsanna, Kiss Gusztáv szerk.: Az emlékezés elevensége. Kosztolányi Dezsı Napok a szülıföldön. Városi Könyvtár, Szabadka, 2007, 55.
lerántása, ezt az arcot ugyanis mi novembernek nevezzük: Mit grauem Bart ein garst`ger Bösewicht / War hier. November nennt ihr das Gesicht. / Nehm Gott mich in die Hut. Brájjer inkább tanulmányíró, mint költıi vénával rendelkezı fordító, az értelmezı befogadó felvállalja a részleges szemantikai hőtlenséget, viszont a célnyelvi megoldás összefüggésbe hozható az ısvalami mőködésével, azzal a nietzschei gondolattal, miszerint az embert újra a természetbe kell integrálni. 23 A fordításban kétféle arc emléke kerül elı, mindkettı a verssorok végén: a feleségé és a novemberé, ez a forrásszövegben nem szerepel, viszont a másikkal, az idegennel való találkozás léttapasztalatát hangsúlyozza. Maga a mőfordítás is az idegen értelmezésének egyik módjaként tételezıdik. 24 A Mostan színes tintákról álmodom esetében a brájjeri célszöveg szintén elhanyagolja a formahőséget, nem veszi figyelembe, hogy A szegény kisgyermek panaszainak elsı kiadása már elkülöníti az elsı és az utolsó verssort. A Legszebb a sárga. a nyelvváltás során nem képez külön versmondatot, sıt a versbeszélı egyénivé és bizonytalanná teszi a színválasztás határozott beszédmódját. A rímképlet betartásának kritériuma a színek felsorolását is átalakítja (bronz, ezüst, zöld, arany és Gold, Bronz und Grün, Weissilbern wie der Tau ), az átköltés a színeket fınévként kezeli, és megismétlıdik Brájjer gyakori mővelete, egy hasonlat beiktatása (`fehérezüst, mint a harmat`). A mindig átköltése a szüntelennek, a fikcionális szabadságnak ellenálló véget, a halál által behatárolt egyéni távlatot emeli ki: és akkor írnék, mindig-mindig írnék / So wollt ich rastlos schreiben bis zu meinem Tod. Mulandó és örök esetében is megnyilvánul a szubjektum haláltudata. A kiszínezés inkább a díszítés, a csinosítás dinamikus aktusába csap át. Megállapítható, hogy a Kosztolányi-versek saját kontextusa szemszögébıl kiemelkedik a történeti nézıpontból felfogható, több kultúra metszéspontjában levı periféria érdeklıdése és a szövegek hozzáférhetıvé tétele. A brájjeri átköltések esetében maga a fordítói performativitás sem elhanyagolható körülmény. Akár nyelvfilozófiai értelemben felfogható paradoxonnak is tekinthetı a modernség kiemelése, ugyanakkor a hagyományos költıi eszmény hangsúlyozása, a goethei modell mozdíthatatlansága. A versek kiválasztása többnyire esetleges, a fordítóban nyilván nem a kánonteremtés felelıssége, hanem az idegen kultúrába és a világirodalmi mozgásba való beemelés szándéka tudatosul. A mobilitást szem elıtt tartja, egyértelmően a kortárs lírára, az aktuálisra, annak közvetítésére összpontosít. Következetes stratégiája nincs, egyedül a magyar tulajdonnevek kihagyása vagy honosítása esetében képvisel szilárd álláspontot. Ahol lehet, fordítói hőségre törekszik, ez sokszor teszi töredezetté a német szöveget, a Hitves elsı versszaka például szinte zavaró, annyira megkívánná az elrugaszkodást. Elméleti szinten nem foglalkoztatja a fordíthatatlanság problémája, a formahőséget vagy a szintaxis szempontjának követését (rövid versmondat, a Hitves zárlata mint kérdı mondat) viszont gyakran feladja. A rímekre ügyel, az intertextuális játékokat egyéb alakzatok váltják fel, a hasonlatokkal és különbözı reflexiókkal, eljárásokkal való bıvítés Brájjer gyakori fordítói eljárása: például föld: kühle Erde, A föld alatt : in der kühlen Erde schon, / Wie Gott es eben will (Jajszó); bú: Leid und Pein (Hitves). Vonzódik a kiélezett, végletes megoldásokhoz, a halál perspektívájából való megközelítéshez, szinte a halál extázisához, mőveletei (sikertelenebb átköltés esetén is) a modern líra értı befogadásából fakadnak. A der Tod (`a halál`) a fordítások leggyakoribb szava, amely a végperspektívát erısíti, még a kripta helyett is ezt emeli be a Hitves német fordításába: Beszéld el, mi az élet szörnyő titka / És mi a kripta ; Deut mir des Lebens Geheimniss und brennende Not / Und was der Tod. A finom allúziók inkább a német intertextusok által szőrıdnek be a fordítói opusba. Brájjer az egyes mővek átköltésére törekszik, versfüzérben, illetve ciklusban nem gondolkodik, a mai kortárs befogadó számára már ismeretlen elsı kiadások / vershalmazok címei kiemelkedı szerepet kapnak az átköltések szövegszervezésében, az architextuális viszonyrendszer kezelésében. Az elavultság problematizálható, ennek oka inkább a következetesség hiányában és a 23 Lengyel András: Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok. Tiszatáj, Szeged, 2000, 174 175. 24 Orcsik Roland: Domonkos István nyelvváltása: fordítás mint létezés-metafora. Filológiai Közlöny, 2007, 1 2., 83.
Lessing, valamint Goethe nyelvében jobban tájékozódó szubjektumban kereshetı. A fordítás kutatási perspektívája azonban változott. A hatástörténet lehetıvé teszi, hogy ugyanaz a szöveg egy adott történeti távlatból eredeti mőnek, egy másikból fordításnak minısüljön. Ahogyan nincs egyedül helyes értelmezés, ugyanúgy egyedül helyes fordítás sem létezhet. 25 Brájjer recepciója meglehetısen kis terjedelmő, inkább a sajtótörténetek emelték ki szerkesztıi tevékenységét. Újrafelfedezése Kalapis Zoltán és Németh Ferenc nevéhez főzıdik, akik a sajtótörténeti és életrajzi kontextus látószögébıl vizsgálták / kutatják. Lırinc Péter A Pleitz-ház tudományos kiadói tevékenysége a bánáti rónán (1978) címő kötetében felveti, hogy Brájjer nem jutott el Rilke nyelvéig, vagyis a modern magyar líra fordítása a modern német líra beszédmódjának hiányában valósult meg. A performativitás viszonylatában mai nézıpontból lényeges a múlt század kilencvenes éveiben bekövetkezett szemléletváltás, amely a kultúra performatív vonásait elıtérbe helyezte, újraértelmezését szükségessé tette. A Jajszó fordításának aktualitása manapság a testi cselekvés vizsgálata szempontjából emelhetı ki, a beszédszerőség helyébe a testi cselekvésre való utalás, a szituáltság, a fordító drámai érzékenysége lép, ezen a területen otthonosan mozog. 26 A mai olvasó nézıpontjából ez a fajta szenzibilitás lehet a német szövegek értéke. REZÜMÉ Az ezredforduló táján különösen fontossá vált a vajdasági szülıföld hagyományának feltárása, sıt bizonyítása, amely néhány ún. olvasókönyvet eredményezett. A 2010. év több jelentıs évfordulóhoz és eseményhez kötıdik a vajdasági magyar irodalomban. 125 éve született Kosztolányi Dezsı, aki Szabadkán eszmélt, pályája is ebbıl a városból indult, életmőve szorosan beletartozik irodalmunk elıtörténetébe. Az idei szabadkai Kosztolányi Dezsı Napok elıadásai a mőfordítás problémakörét járták körül, amelynek elméleti kérdéseivel, kulturális vonatkozásaival maga Kosztolányi is sokat foglalkozott. A fordítás kérdése a megemlékezések kapcsán gyakran felmerült. A Kosztolányi-opusban felvetıdik néhány örök dilemma, például: kihez vagy mihez hő a fordító, eredeti mőnek minısül-e a fordítás, létezhet-e helyes fordítás, hogyan vetıdik fel a formahőség problémája stb.? Ez a tanulmány a korabeli vajdasági német átköltések többnyire feledésbe merült eredményeire utal, konkrétan a bánáti Brájjer Lajos Kosztolányi-fordításaira, fordítói stratégiáira és szenzibilitására, illetve néhány konkrét szöveg vizsgálatára. A hatástörténet lehetıvé teszi, hogy az adott történeti távlatból ugyanaz a szöveg eredeti mőnek, egy másikból pedig fordításnak tekinthetı. A tanulmány kiemeli az elsı kötetek pozícióját, hiszen a késıbbi Kosztolányi-kötetekben számos cím változott, a fordítások viszont megırizték az elsı címeket. Kulcsszavak: kontextus, eredetiség, hatástörténet, modernség, a kultúrák találkozása, idegenség, kiválasztás, koncepció, stratégia, performativitás, formahőség, elsı kötetek, halálszemlélet. 25 Szegedy-Maszák Mihály: Megértés, fordítás, kánon. Kalligram, Pozsony, 2008, 232. 26 Erika Fischer-Lichte: A performativitás esztétikája. Fordította: Kiss Gabriella. Balassi Kiadó, Budapest, 2009, 32.