ELŐADÁSOK VASS JÁNOS A MAGYAR MŰSZAKI KONTINGENS FELÁLLÍTÁSÁNAK LEGFONTOSABB TAPASZTALATAI Vass János mk. ezredes 1995-ben részt vett a Magyar Műszaki Kontingens felállításának munkálataiban, majd a kontingens tevékenységének folyamatos szakmai ellenőrzésében. 1998 1999-ben a Magyar Műszaki Kontingens parancsnoka volt. Már több mint öt éve, hogy 1995. november 23-án dr. Tompa János dandártábornok a Magyar Honvédség akkori műszaki főnöke azt az utasítást kapta a vezérkari főnöktől, hogy egy nagyon szűk munkacsoporttal (3 fő) dolgozzon ki változatokat műszaki alegységek felállítására, amely a NATO kérésére parlamenti hozzájárulás esetén részt vehet a délszláv válság lezárását követő, és a Dayton-i Békemegállapodás megvalósítását biztosító békefenntartó műveletben. A Magyar Honvédségnek legújabb kori történetében még soha nem kellett olyan jelentőségű nemzetközi feladatot végrehajtania, mint a boszniai-hercegovinai béketeremtő misszióban való részvétel, az IFOR kötelékében. A NATO részéről a felkérés szóbeli volta, és tartalmilag kellően meg nem határozott jellege, nagyon nehéz feladat elé állította a munkacsoportot. Az 1995. november 23-án éjszaka kidolgozott javaslat lényege az volt, hogy a Magyar Honvédség egy pontonos zászlóaljat ajánljon fel. Az elképzelés szerint a zászlóaljnak képesnek kell lennie 1-2 úszóhíddal berendezett átkelőhely fenntartására, a magyar határtól nem nagy távolságra lévő Száva folyón. Az elképzelést az motiválta, hogy ebben az esetben az egység veszélyeztetettsége kisebb és logisztikai támogatása is egyszerűbb. Miután a NATO előzetes felkéréséből nem derült ki, hogy a műszaki egység milyen típusú kapacitással rendelkezzék, ezért a tervezőcsoportnak el kellett végeznie többek között a békefenntartó műveletek várható térségének katonaföldrajzi értékelését is. Különösen fontos volt ez azért, mert a békefenntartás sikerének egyik döntő összetevője a mozgásszabadság biztosítása, vagyis az IFOR-
csapatok akadály nélküli és gyors mozgása. Olyan körülmények között kellet ezt a munkát elvégezni, amikor a várható hadszíntéren a polgárháború és a NATObombatámadások pontos következményei ismeretlenek voltak. Az akkori honvédelmi minisztert nagyon meglepte az előzetes tervekben körvonalazott 450-500 fős kontingens mérete és a várható költségkiadások nagysága. A végső a miniszter által jóváhagyott létszám 415 fő lett. A Magyar Műszaki Kontingens hadszíntéren történt alkalmazása előtti legfontosabb események: 1995. szeptember: elkészül a NATO terve a boszniai helyzet megoldására; 1995. október 11: a NATO hadműveleti koncepciójának jóváhagyása; 1995. november 23: tárgyalások kezdődnek a NATO és a Magyar Köztársaság között; 1995. december 5: parlamenti döntés az IFOR-csapatok áthaladásáról és ideiglenes állomásoztatásukról; 1995. december 5: parlamenti döntés a Magyar Műszaki Kontingens létrehozásáról; 1995. december 19: megkezdődik a kontingens megalakítása; 1996. február 3: a kontingens az IFOR-parancsnokság alárendeltségbe kerül. Mindent tényt összevetve, a Magyar Műszaki Kontingens felállítására, anyagitechnikai eszközökkel való ellátására és felkészítésére, a hadszíntérre való felvonulásra rendkívül korlátozott időintervallum, mindössze 35-40 nap állt rendelkezésre. A szervezeti egység létrehozása során szerzett tapasztalatok A békefenntartó műveletre tervezett katonai szervezet sikeres tevékenységét döntően befolyásolta (és a jövőben is befolyásolni fogja) a létrehozandó szervezettel szemben megfogalmazott követelményrendszer, feladatrendszer és az alkalmazási feltételrendszer pontos meghatározása. Nagyon fontos az is, hogy a békefenntartói műveletben résztvevő összes fél egységesen értelmezze ezeket a követelményeket.
A legfontosabb követelmények: szervezete, felszereltsége feleljen meg a NATO által vezetett nemzetközi hadtest igényeinek; bizonyítsa a Magyar Honvédség készségét és képességét a nemzetközi (NATO) műveletekben való részvételre; tükrözze a magyar katonaállomány szakmai tudását és kiképzettségének színvonalát; reprezentálja a Magyar Honvédség anyagi és technikai lehetőségeit; anyagi ellátottsága ne legyen alacsonyabb a résztvevő nemzetek átlagos normájánál, és elsősorban hazai bázisokon alapuljon. Megítélésem szerint a kontingens működése során mindig, és mindenkor megfelelt ezeknek a jól körülhatárolt és megfogalmazott követelményeknek. A szervezet státusának, jogkörének, alá- és fölérendeltségi viszonyának az alapító okiratban, illetve az Szervezeti Működési Szabályokban való pontos és részletes rögzítése meghatározó. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezek a feltételek a hadműveleti irányítás átadásakor jegyzőkönyvben rögzítésre kerüljenek. Az operatív irányítást gyakorló elöljáró számára ez a meghatározó, nem pedig a mi alapító okiratunk. A békeműveletekben részt vevő katonai szervezet nem a már békében meglévő szervezeti struktúrájában fogja a feladatait végrehajtani. Vagy teljesen új szervezetet, vagy a meglévő alapján kell az új struktúrát kialakítani. Az önálló külföldi tevékenység jogi szabályozottsága miatt nagyon fontos az új vagy ideiglenes állománytábla kiadása. Sajátos tapasztalat az, hogy a nemzetközi misszióban részt vevő alakulat technikai felszereltsége, anyagi ellátottsága jelentősen eltérhet a Magyar Honvédségben alkalmazott normáktól. Az alegységek szervezetét úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye kis alegységek, munkacsoportok, részlegek korlátozott időbeni, önálló működését. Szervezetében olyan beosztások is rendszeresítésre kerülhetnek, amelyek a mindenkori honvédségi struktúrában még ismeretlenek. A Magyar Műszaki Kontingens szervezetében, a személyi állomány közel 30%-a kettős beosztású katona volt. A békeműveletben résztvevő kötelék logisztikai biztosításának kidolgozására rendkívül nagy figyelmet kell fordítani (a siker egyik kulcsfontosságú tényezője lehet). Egy teljesen új alapokon nyugvó ellátási és feltöltési rendszert és
mechanizmust kellett kidolgozni és működtetni a korábbi hazai gyakorlattól eltérően. A kontingens anyagi és technikai feltöltöttsége és működése alapján, ezredszintű szervezetként állt fel. A tervezés kezdeti fázisaiban nem áll rendelkezésre az összes fontos időpont és vezető dokumentum, amelyek a tervezés és a felkészítés időszámvetését döntően befolyásolja. Így azt folyamatosan korrigálni kell a beérkező adatok, információk alapján. Az alábbi dokumentumok nem, vagy csak részben álltak a tervezési időszakban rendelkezésünkre. Beérkezésük és felhasználásuk csak bizonyos késéssel valósulhatott meg: Dayton-i Békemegállapodás; Oplan Joint Endeavor; Oplan Joint Guard; Oplan Joint Forge; SOFA-egyezmény. Rendkívül fontos információkat adhatnak a tervezés során végrehajtott konzultációk a különböző szintű NATO-parancsnokságokon vagy a feladatba már korábban bekapcsolódott országok hadseregeinél. Jó példa erre a Monsban, a NATO törzsében illetve a szlovák és a német hadseregnél tett látogatásaink. A békefenntartó kötelék várható alkalmazási körzetének, települési helyének pontos felmérése, lehetőség szerint helyszíni szemrevételezése, az adott kontingens biztonságának egyik záloga. A humán és jogi területen szerzett tapasztalatok A békeműveletben résztvevő kötelék teljes állománya szerződéses illetve hivatásos állományból kell, hogy álljon (sorozott állományt még önkéntes alapon sem célszerű számításba venni). A személyi állomány ciklusidejét minimum hat hónapra kell tervezni. A szerződéses állományú, 35 évnél idősebb katonát végrehajtói beosztásba nem célszerű beosztani.
Rendkívül fontos a kiváló fizikai és pszichikai állapot. Magas fokú szakmai és katonai képességekre, jó vezetői tulajdonságokra van szükség, minden szintű vezetőnél. A NATO-eljárások és -követelmények ismerete és megfelelő hatékonyságú alkalmazása, elengedhetetlen. Elengedhetetlen a jogilag megalapozott feltételrendszer megléte, mind a pályáztatáshoz, mind a munkaszerződés megkötéséhez. A Magyar Műszaki Kontingens felkészítése során szerzett tapasztalatok Az első ütemben a katonai szakkiképzést célszerű beilleszteni, minimum 60-80 órában, a következő tartalommal: rendszeresített technikai eszközök általános ismeretszintjének felmérése; technikai eszközök vezetőinek és kezelőinek egyéni és kötelékben való gyakorlati továbbképzése; vezetési gyakorlatok végrehajtása; alegységek komplex begyakoroltatása. A második ütemben az általános és speciális békefenntartói kiképzést célszerű végrehajtani: a harcérintkezés és a fegyverhasználat szabályai; nemzetközi hadijogi ismeretek; lőgyakorlatok végrehajtása; aknaismereti foglalkozások; a békeműveletben résztvevő partnerországok harcjárműveinek, repülőeszközeinek, fegyverzetének és egyéb megkülönböztető jelzéseinek megismerése; a katonai erő alkalmazási szabályai;
a békeművelet térségének és a konfliktus politikai-történeti hátterének megismerése. Külön gondot kell fordítani a törzs állományának felkészítésére. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján rögzíthetjük azt, hogy a felkészülés sikeres befejezését, az adott helyszínen végrehajtott komplex foglalkozások végrehajtásával lehet elérni. Ezt a rendelkezésre álló idő ismeretében, 1-2 hét időtartamban célszerű végrehajtani. Következtetések Az elmúlt évek eseményei tükrében teljesen nyilvánvaló, hogy a békefenntartó műveletek kiemelkedően fontos szerepet játszanak korunk biztonságpolitikai kihívásai között. A békefenntartás olyan fontos nemzetközi katonai tevékenység, amelyben minden, magára valamit is adó ország részt vesz. A Magyar Honvédség rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy részt vegyen ezekben a műveletekben. Nagyon fontos azonban a siker egyik döntő tényezője lehet, hogy a Magyar Honvédség vezetése ismerje a lehetőségek adta korlátokat. Összességében a Magyar Műszaki Kontingens megalakítása és felkészítése a jóváhagyott tervek alapján sikeres volt. Az általánosítható következtetések jól felhasználhatók az elkövetkező békefenntartó műveletekben is. Azt azonban jól kell látni bár a békefenntartó műveleteket a szakértők általános jellemzőik alapján csoportosítják hogy minden békefenntartó művelet különböző sajátosságokkal rendelkezik. Így ezt figyelembe véve természetesnek tartom, hogy a szakértők más békeműveletet vagy műveleteket elemezve, általánosítható következtetéseket is levonhatnak. Az elmúlt évek alatt a Magyar Honvédség nagy számú és fontos tapasztalatot szerzett a NATO-val való együttműködésben már akkor, amikor még nem voltunk a katonai szövetség tagjai. Megismertük a műveleti eljárások lényégét, a különböző szintek döntéshozatali mechanizmusának működését. Végső következtetésként elmondhatjuk azt, hogy napjainkban felemás helyzet alakult ki. A Magyar Honvédség bizonyos területeken ma sokkal jobb helyzetben
van, mint öt évvel ezelőtt, és számos értékes tapasztalattal rendelkezik (szervezési, ellátási, felkészítési, vezetési, működési stb. területen, más szóval az operabilitás és az interoperabilitás területein). Ugyanakkor a Magyar Honvédség műszaki csapatai vonatkozásában a mai lehetőségeink sokkal inkább korlátozottak, mint néhány évvel ezelőtt. Megítélésem szerint ez azt jelenti, hogyha ma kapnák feladatul egy hasonló összetételű és kapacitású kontingens felállítását, minden tapasztalatunk ellenére hatalmas nehézségeket kellene leküzdenünk. Elég ha arra utalok, hogy 1995-ben 4-5 műszaki ezreddel valamint közép- és felsőszintű műszaki szakmai vezetőszervekkel, és mintegy 1800-2000 műszaki tiszttel és tiszthelyettessel rendelkeztünk. A haderő átalakítása következtében, mai lehetőségeink jóval szerényebbek, korlátozottabbak, mint öt évvel ezelőtt úgy személyi, mint technikai vonatkozásban. Az elmúlt években, a Magyar Honvédségben végbement nagyarányú szakember-kiáramlás a műszaki szakterületet sem hagyta érintetlenül, így ma már egyes műszaki szakterületeken szakember-hiány lépett fel. FELHASZNÁLT IRODALOM 11/1993. (III.12.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről. A Honvédelmi Miniszter 5/1996. (HK 4.) utasítása a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR-) kötelékében résztvevő Magyar Műszaki Kontingens útbaindításáról. A Magyar Műszaki Kontingens alapító határozata, Budapest, 1995. december 12. Az Országgyűlés 114/1995. (XII. 12.) határozata a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR-) kötelékében korlátozott létszámú Magyar Műszaki Kontingens részvételéről BOUTROS Boutros-Ghali: Békeprogram. Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 1992. L. MACKENZIE: Békefenntartó út Szarajevóhoz. Vancouver 1993.