Mózes késleltetett reménység Hetednapi dventista Egyház hõs, aki a pusztai magã ny à veiben, à lete nehã z idõszakã ban tanult meg bã zni Istenben Mózes. E nã v az erõ jelkã pe lett, hiszen e fã rfi lett â žaz egyik legbefolyã sosabb, à s legnagyobb hatalommal rendelkezõ vezetõ, aki valaha à lt e fã ldã n"1. Mózes vezetã se alatt kemã ny sors㺠rabszolgã k egy csoportja nemzettã vã lt. fã raã³ vã lyogtã gla-kã szã tõi az õ segã tsã gã vel mûvelt à s sokoldal㺠kã zã ssã ggã lettek. à brahã m fiait à s leã nyait sikerrel vezette à t a vilã g egyik legkietlenebb vidã kã n a tejjel à s mã zzel folyã³ fã ldre, az à gã ret Fà ldjã re. Mózes. Megeshetett volna, hogy soha senki nem ismeri meg ezt a nevet. Idegenkà nt szã¼letett Egyiptomban, à s mã r szã¼letã sekor felã ldozhattã k volna a folyã³ istenã nek, à m à desanyja hã rom hã³napig rejtegette õt. Mivel tovã bb mã r nem titkolhatta gyermekã nek lã tã t, gyengã den belefektette õt egy gyã kã nykosã rba, amit a folyã³ partjã n a sã s kã zã helyezett, ahovã a fã raã³ lã nya jã rt fã¼rdeni. Mózes. Idegen nã v volt ez, szã¼lei nem ezt vã lasztottã k volna szã mã ra. Mà gis valahã nyszor a nevã t hallotta - amelynek jelentã se: â žvã zbõl kihãºzni" (2Móz 2:10) -, az mindig emlã keztette õt az à letã t megmentõ csodã ra. rra a csodã ra, amikor a fã raã³ leã nya kiemelte a vã zbõl, à s befogadta a kirã lyi csalã dba. Mózes. Negyven à vvel kã sõbb sajã t nã pe nem ismerte ezt a nevet, de ez nem volt fontos. Valaki mã s nevã ben à rkezett hozzã juk, a â žvgyok" nevã ben, â ž...az Úr, a ti atyã itoknak Istene, à brahã mnak Istene, Izsà knak Istene à s Jà kã³bnak Istene..." nevã ben (2Móz 3:14-15). Mózes à gy lett Isten remã nyteljes üzenetà nek kã¼ldã tte. remã ny hã rnã ke Negyven à vvel kã sõbb Mózes kã szsã gesen vezette volna ki nã pã t Egyiptomból - ha azok tã mogattã k volna ebben. Õ mã r bizonyã totta irã ntuk valã³ hûsã gã t, amikor megã lte az egyiptomit (2Móz 2:12). Õ kã szen volt, a nã p azonban nem. â žã s azt gondolta, hogy az õ atyjafiai megã rtik, hogy az Isten az õ keze à ltal à d nã kik szabadulã st; de azok nem à rtettã k meg" (pcsel 7:25). Mózes megã rtette Isten tervã t sajã t à letã re vonatkozã³an, de mã g meg kellett tanulnia Isten mã³dszerã t is. Isten szemã ben mã g korã ntsem à llt kã szen a vezetã sre - legalã bbis ekkor mã g nem.
rabszolgakã nt szã¼letett, de hercegkã nt felnevelkedett Mózesnek negyven - a pusztã ban eltã ltã tt - esztendõre, valamint az Istennel valã³ szemã lyes talã lkozã sra volt szã¼ksã ge ahhoz, hogy kã szen à lljon Isten nã pã nek vezetã sã re. Ez alkalommal, amikor szent helyen à ll, Mózes tã tovã zik. à rvelã se modern fã¼leinknek is ismerõs, mi is hasonlã³ kifogã sokkal à lã¼nk. Ki vagyok à n, hogy megtegyem, amit kã rsz tõlem? Külà nben is, ki vagy Te? Mià rt hinnã nek nekem? Nem fogom tudni, mit mondjak (lã sd 2Móz 3:11, 13; 4:1, 10). à s vã gã¼l: â ž...kã rlek, Uram, csak kã¼ldd, akit kã¼ldeni akarsz!" (2Móz 4:13). lkalmatlansã gã nak tudata jelzi: kã szen à ll arra, hogy Isten nã pã nek vezetõje legyen, mert tudja, hogy sajã t erejã bõl nem kã pes erre. Ne felejtsã¼k el, Mózes jã³l kã pzett egyiptomi herceg volt! Jà rtas volt a mûvã szetekben, a tudomã nyban, a hadã szatban à s a diplomã ciã ban, mã g egy szedett-vedett izraelita hadsereget is meg tudott volna szervezni, hogy szembeszã lljanak az egyiptomi haderõvel. Istennek azonban mã s terve volt. Mózes lesz a vezetõ, de Isten à llã tja fel a â žhaditervet". Mózes legelsõsorban Isten kã¼ldã tte: figyelmeztetõ üzenetet visz a fã raã³nak à s az egyiptomiaknak, a remã ny üzenetà t pedig az izraelitã knak. Mi, a remã nysã g jelenkori hirdetõi, jã³l tesszã¼k, ha megfigyeljã¼k, mennyire fã¼ggã tt Mózes Istentõl. Hallgassuk Isten à gã retã t: â ž...ã n vagyok az Úr à s kiviszlek titeket Egyiptom nehã z munkã i alã³l à s megszabadã tlak titeket az õ szolgã latjoktã³l à s megmentlek titeket kinyãºjtott karral à s nagy bã¼ntetõ à tã letek à ltal. à s nã pemmã fogadlak titeket s Istentekkà lã szek nã ktek... à s bã viszlek titeket a fã ldre, amely felõl eskã¼re emeltem fel kezemet, hogy à brahã mnak, Izsà knak à s Jà kã³bnak adom azt, à s nã ktek adom azt à rã ksã gã¼l, à n az Úr" (2Móz 6:6-8)! Szabadà tã s à s az à gã ret Fà ldje! Semmi sem vã ltozott. Ezek Isten à gã retei, amelyeket csã ndesen suttogott az à denben az ember bukã sa utã n, tã nyszerûen kijelentett à s valã³di fã ldi helyszã nekhez kapcsolt az izraelitã k kivonulã sakor, vã rrel rajzolt meg a Golgotà n, vã gã¼l hangos szã³val kiã lt a Jelenà sek kã nyvã nek 14. fejezetã ben szereplõ hã rom angyal à ltal. Ez a mi üzenetünk!
z izraelitã k szabadulã sa biztos. csapã sok bizonyã tjã k, hogy Isten hatalma nagyobb Egyiptom bã lvã nyainak hatalmã nã l, à s megerõsã tik az izraelitã k hitã t. Eljà n a pã ska estã je. nã p kã szen à ll, mã r becsomagoltak, à s â ža szabadsã g boldog remã nysã gã vel"2 vã rjã k, hogy elkezdõdjã n utazã suk az à gã ret Fà ldje felã. Elsõszülà tteik à letã t a bã rã ny vã re vã di, amelyet hã zaik ajtã³fã lfã ira hintettek. bã rã ny vã re à letet ad. Remà nysã gã¼nket Isten Bà rã nyã nak vã rã ben lelhetjã¼k meg! remã ny útja z izraelita rabszolgã k vã gre szabadon, akã r egy hatalmas hadsereg, úgy vonultak ki Egyiptomból (2Móz 12:37). Ekkor kezdõdã tt remã nyteljes utazã suk: Sion felã meneteltek, vagy legalã bbis abba az irã nyba. Hogy megvã dje õket a filiszteusokkal valã³ lehetsã ges à sszeã¼tkã zã stõl, Isten a pusztã ba vezeti nã pã t. z úton sok kitã rõ lesz majd, à s à sszessã gã ben is sokkal tovã bb fog tartani, mint vã rtã k. Isten azonban velã¼k van, lã tjã k Õt a felhõoszlopban. Mà gis rettegã s tã lti be szã vã¼ket, amikor a fã raã³ serege bekerã ti õket a Và rã s-tengernã l. Kà tely lesz úrrà a tã boron, à s az ellensã g lã ttã n szem elõl tã vesztik Istent. z utã n vã gyakoznak, ami egykor az à vã k volt, à s nem az utã n, amit Isten megã gã rt szã mukra. à gy kiã ltanak fel: Jobb Egyiptomban rabszolgã nak lenni, mint meghalni a pusztasã gban! (VÃ. 2Móz 14:11-12!) Elveszà tik remã nyã¼ket. Mózes arra inti õket, maradjanak veszteg: â ž...ne fã ljetek, megã lljatok! à s nã zzã tek az Úr szabadã tã sã t, amelyet ma cselekszik veletek!..." (13. v.) Nincs remã ny sehol mã shol. Biztos vagyok benne, te is voltã l mã r ilyen helyzetben. à n is à tã ltem ezt: amikor semmit sem tehetek, csak engedem, hogy Isten vã ghezvigye akaratã t. Và rã s-tengeren valã³ Ã tkelã ssel megkereszteltetnek (1Kor 10:2), à s megszabadulnak az ellensã gtõl. Most mã r tudjã k, nincs mit fã lniã¼k Egyiptom hatalmã tã³l. Ezà rt à rvendeznek, à s ünneplik szabadsã gukat, amelyet Istenben
talã ltak meg. Ãœnneplik a remã nyt. Sà nai-hegynã l megalakul a nemzet, megszervezõdik a papsã g, à s lã trejã n a szeretet szã vetsã ge. Újonnan megvã ltva, Isten vezeti õket Mózes à ltal azon az úton, amelyen jã rva teljesebb lehet kapcsolatuk Istennel à s egymã ssal. Mózes kõbe vã si az utasã tã sokat, hogy ne feledjã k el azokat. Most mã r kã szen à llnak arra, hogy bevonuljanak az à gã ret Fà ldjã re! à m a fã lelem, amelyet lelkã¼kben tã plã lnak, negyven esztendõvel kã slelteti ezt az esemã nyt. vã ndorlã s nehã zsã geit megtapasztalva Egyiptom ismã t vonzã³nak tûnik elõttã¼k. Nekünk is, akik elhagytuk az ellensã g terã¼letã t, tudatã ban kell lennã¼nk annak, hogy az út sokszor nem kã nnyû, à s amit magunk mã gã tt hagytunk, idõnkã nt mã g vonzã³nak tûnhet szemã¼nkben. visszatã rã s azonban újbóli rabszolgasã got jelent. Elõttünk az à gã ret Fà ldje, à s Isten velã¼nk van. Megnyugodni a remã nysã gben Mózes meghal, habã r mã r lã tja az à gã ret Fà ldjã t. Mà r lã tã³tã volsã gon belã¼l van! Isten maga temeti el õt a Piszga-hegy kopã r lejtõin. Sà rja jeltelen. Nem õrzi szfinx, nem magasodik felette piramis. Õ valami jobbat vã lasztott annã l, mint amit Egyiptom fel tudott volna ajã nlani. â žmã³zes kã szsã gesen lemondott a fã ldi emlã kmûvekrõl, a tiszteletrõl, a gazdagsã grã³l, a hatalomrã³l à s az à lvezetekrõl a lã thatatlan vilã gban rã vã rã³ jutalomã rt. Minden sã kelrõl lemondott csak azã rt, hogy kapcsolatban lehessen az à lõ Istennel. Ez volt a vilã g legjobb üzlete! mit veszã tett, azt amãºgy sem tarthatta volna meg, à m amit megnyert, sohasem veszã theti el!"3 Mózes meghal, de remã nysã gben hal meg, à s azok kã zã tt talã ljuk a nevã t, akik abban remã nykedtek, â žhogy becsesebb feltã madã sban" rã szesã¼lnek majd (lã sd Zsid 11:35). feljegyzã sek alapjã n úgy tûnik, Mózes mindenkit megelõzve à zlelte meg a feltã madã s valã³sã gã t (Júd 9. v.; Mt 17:3). Tudatà ban kell lennã¼nk: nem biztos, hogy mã g à letã¼nkben beteljesedik remã nysã gã¼nk. Ez az eshetõsã g azonban egyã ltalã n nem halvã nyã tja el remã nyã¼nket, hiszen a halã l alvã sa csupã n egy à jszaka, mialatt vã rjuk a feltã madã s hajnalã t.
Mózes nem is beszã dben, hanem à nekben bãºcsãºzik el az izraelitã ktã³l, amelyben a jã võre vonatkozã³ Ã gã reteket fogalmazza meg (5Móz 32. fej.). Jelenà sek kã nyve 15. fejezetã ben pedig ott talã ljuk Mózes à s a Bà rã ny à nekã t: a dicsõã tã s à s a gyõzelem à nekã t. à s mit sem szã mã t, hogy sã runkban nyugszunk vagy à lve à rjã¼k meg Jà zus eljã vetelã t! ddig is maradjunk Isten remã nyteljes üzenetà nek hirdetõi, mikã zben az à gã ret Fà ldje felã haladunk! 1 Lorin Woolfe: The Bible on Leadership - From Moses to Matthew - Management Lessons for Contemporary Leaders (New York: MCON, 2002), 71. o. 2 Patriarchs and Prophets, 279. o. (Csak az angol eredetiben; a magyar kiadã sbã³l hiã nyzik ez a nã hã ny szã³ - a ford. megj.) 3 Charles R. Swindoll: Moses: Man of Selfless Dedication (Nashville: Word Publishing, 1999), 366. o. Bruce Manners