A magyar irodalom 1849 után
Egy kis történelem csalódás, tanácstalanság új reformkor eljövetelének reménye 1849 1850: katonai diktatúra, megtorlás 1850 1859: Bach-korszak 1859 1861: a Habsburg Birodalom nemzetközi kudarcai, meggyengülése 1867: kiegyezés dualizmus kora
A dualizmus kora önkényuralom vége, de teljes függetlenség továbbra sincs társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődés (pl.: polgárosodás, vasúthálózat kiépülése, Budapest világvárossá válása) változások az életmódban dzsentri típusa: elszegényedett, elavult gazdasággal és tőkehiánnyal küszködő, polgárosodásra képtelen, ugyanakkor előjogait féltő köznemesi réteg, többnyire az államigazgatásban helyezkednek el társadalmi konfliktusok: nemzetiségi kérdés munkásmozgalom kibontakozása
Irodalmi élet az irodalom a nagyobb hetilapok, folyóiratok + az Akadémia és a Kisfaludy Társaság köré szerveződik Petőfi és Arany örökségét ápolják, a népnemzeti felfogás jegyében (Gyulai Pál) társadalombírálat: a dzsentri-magyarország hamis idilljének bírálata kiábrándulás a kiegyezésből a kor vezető műfaja a novella folyóiratok, újságok növekvő száma újságolvasás terjedő szokása ( új műfajok: karcolat, tárcanovella
Alkotók epika: Jókai Mór, Arany László (A délibábok hőse, verses regény), Asbóth János (Álmok álmodója, esszészerű énregény), Mikszáth Kálmán líra: az idős Arany János, Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő további művészeti ágak: festészet (történelmi témájú és zsánerfestmények: Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál) verbunkos zene, komolyzene (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc)
Líra a századvégen új élmények, új témák, ú formák, újszerű képek, új költői nyelv elfordulás a Gyulai-féle hivatalos népnemzeti iránytól (Gyulai is bírálja a Petőfi-epigonokat) költőeszmény változása: már nem romantikus népvezér, lángoszlop, hanem a tömegből kiszakadt, magányos töprengő
Vajda János (1827 1897) 1) Élete apja az Ürményi család váli birtokának főerdésze a fehérvári ciszterciekhez jár gimnáziumba Pestre megy, ahol két évig nagybátyjánál, Vajda Péter írónál lakik Petőfi az ideálja: rövid ideig ő is vándorszínész Alcsúton gazdatiszti gyakornok József főherceg mintauradalmában (modern mezőgazdaság, polgárosodás megismerése)
a Pilvaxba jár, részt vesz a pesti forradalomban, honvédként szolgál a szabadságharcban (hadnagyi rang) kényszersorozás: 1 év Itáliában újságíró célja 1848 örökségének fenntartása az adott viszonyok között (50-es évek) megismeri Kratochwill Georginát (lakásadója lányát), a Gina-versek ihletőjét (60-as évek eleje) röpiratokat ír (Polgárosodás, Önbírálat) elszigeteltség: a kiegyezést, a polgárosodást támogatja, ezért a 48-as eszmék árulójának tartják, kiközösítik
Költészete a modern magyar költészet előkészítőjének, a nyugatosok előfutárának tartják Vajda költészete egyfajta híd Petőfi és Ady között (Petőfi népiessége, Ady szimbolizmusa) Ignotus szerint Vajda az utolsó romantikus és az első modern költő 1849 utáni illúzióvesztés szubjektív, elégikus hangnem hangulatlíra: elszigetelt (nagyvárosi) magány, kirekesztettség, az ember világgal és önmagával való meghasonlása, a meg nem valósult élet, filozófiai töprengések beteljesületlen vágy értékhiány
Újszerű tájlíra erdő: gyermekkori élmény a belső vadon: a lélek világa érdekli a táj csak közvetítő elem, a költő gondolatainak, életérzésének hordozója; a lélek drámája rávetül a külvilágra a természet jelenségei túlmutatnak önmagukon, jelképekké válnak
A vaáli erdőben filozofikus dal két párhuzamos egységre tagolható (3-3 strófa): mindkét rész az élettől a halálig jut el (mindkettő vágyott idillként jelenik meg) egyetlen vágy kifejeződése (főmondat: jó volna ) a költő váli otthona a védettséget, biztonságot jelentette számára természettel való azonosulás borongós hangulat
óhajtja a magányt, sorsába beletörődve elfogadja a halált is a halál mint örök pihenés, a küzdelmek vége pozitivista felfogás: az anyag örök körforgásának természetes állomása a halál feszültség: ez a vágyott nyugalom valójában soha el nem érhető idill versforma: felező nyolcas, páros rímek (a dalnál megszokott forma)
Az üstökös többértelmű allegória (üstökös: gyorsan fényes pályát befutó égitest) allegória elemeinek azonosítása ( nagy : erkölcsi, művészi nagyságra utal; egyenes pálya : meg nem alkuvó élet, társtalan magány) a 3 4. vsz. megfejti az 1 2. vsz. jelképeit az üstökös a beszélő életének jelképe, költői önjellemzés az én elszigeteltségét, kozmikussá növesztett magányát fejezi ki
Új típusú szerelmi líra reformkori szerelmi líra: a család mint eszmény, szemérem század második fele: más nőtípusok (szabadabb erkölcsű, esetleg démoni nő), több szenvedély, erotika, a nő mint ellenfél (aki inkább sokszor szenvedést okoz, mint boldogságot) ennek Vajda az első képviselője Szerelem átka, Gina emléke c. versfüzérek
Húsz év múlva Vajda egyik tökéletes verse Mont Blanc-hasonlat: egyszerre fenséges, monumentális és rideg, magányos jég ~ fagyos, érzelmek nélküli szív (csöndes szívem) 3. vsz.: hangulatváltás (de kötőszó jelzi) ellágyulás, merengő hang felerősödik a 20 évvel azelőtti szenvedély: egy pillanatra megjelenik a kedves eszményített képe
Gina neve nem hangzik el: az emlékező szerelemről, nem annak tárgyáról szól (megszépítő messzeség?) zárlat: visszatér a kiinduló kép, ezzel keretbe foglalva a verset a felkelő Nap sem tudja felolvasztani a jeget ellentétek a hasonlatból jelkép lesz: átmenet az allegória és a szimbólum között
Harminc év után kései (fiktív?) találkozás Ginával szembesíti őt miatta átélt fájdalmával, megbánást és megértést várva tőle tárgya nem az egykori szerelem, hanem az el nem ért boldogság, a mulandóság utolsó vsz.: látomásszerű kép, köznapi nyelvre nehezen lefordítható szimbolika (az egyén fájdalma ~ a megszemélyesített természet szomorúsága)