A NONPROFIT SZEKTOR TERÜLETI JELLEMZŐI ÉSZAK- MAGYARORSZÁG TELEPÜLÉSEIN Dr. Vadász István muzeológus a földrajztudomány kandidátusa (Tiszafüred, Kiss Pál Múzeum) Bevezetés: Az 1980-as, 1990-es évek fordulóján kibontakozó rendszerváltozás a hazai nonprofit szektor újjáéledésével járt együtt. A szektor számbeli gyarapodása az évtized közepéig minden várakozást felülmúlóan alakult (NÁRAI M. 2000), s az évtized végére az 50-60.000 közötti nyilvántartott számmal már az extenzív növekedési szakasz befejeződéséről beszélhetünk (BOCZ J. et al. 1998). 1996-ban ez 45.916 bejegyzett nonprofit szervezetet jelentett (17.109 alapítvány és 28.807 társas nonprofit szervezet). 1996-ban a csaknem 46.000 nonprofit szervezetet 2364 településen jegyezték be, ám a szervezetek településenkénti megoszlása roppant változatos. A legnagyobb centrumok tehát erőteljesen kiemelkedtek a települések mezőnyéből (3 településen 1000 fölött, 6 településen 8001 és 1000 között). A további településkategóriákhoz (501-800, 201-500, 101-200, 51-100, 25-50, 11-24, 1-10 közötti szervezetszám) tartozó helységszám egyenletes és arányos (14, 17, 23, 43, 73 185), majd az 1-10 közötti kategóriában a hírtelen, ugrásszerű emelkedése (2315) azt jelzi, hogy a kezdeti, hierarchikus diffúzióra jellemző tendenciát már nagyobb térbeli telítődés váltotta fel. Ez a nagyarányú térbeli szórtság ugyanakkor megtévesztő is lehet. Ismert tény, hogy a hazai civil szektor tevékenységszerinti megoszlásán belül igen magas a szabadidő-hobbi-sport irányú szervezetek aránya (33 %), mely a szervezetek a korábbi államszocializmus idején is többékevésbé zavartalanul működhettek, s ezzel a szektor széleskörű településhálózati jelenlétét biztosítják. Ezt az is alátámasztja, hogy azon a csaknem 1200 településen, ahol 1-5 között volt a nonpofit szervezetek száma, ott legtöbb esetben a sportegyesület, az önkéntes tűzoltó egyesület, a sporthorgász egyesület és a vadásztársaság jelentette a civil szervezetet. Bár a településenkénti számszerű megoszlás világosan jelzi a jelenség hierarchikus eredetét, a nonprofit szervezetek eloszlásának 1000 lakosra jutó mutatója jól jelzi a jelenség hierarchikus és horizontális diffúziójának egyidejű jelenlétét. Legelőször azt kell leszögeznünk, hogy a 4,5 szervezet/1000 lakos országos átlag közel sem jelentette a telítettséget (összehasonlításul megjegyezhetjük az Amerikai Egyesült Államokban 10,7, Hollandia 12,1, Finnországban 24,8 ugyanez az érték).
A mélyebb vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a nonprofit szektor térbeli terjedésében a humán tényezőknek, pontosabban annak a történelmi sajátosságnak is szerepe van, mely hazánkban a közszolgáltatások terén (főleg a szociális, az oktatási, az egészségügyi és a kulturális szférában) az állami szerepvállalás mérséklődésével együtt jelentkezett. Ez magyarázata annak, hogy a nonprofit szektor településenkénti megoszlásában egy-egy meghatározó társadalmi-intézményi háttér aktivizálódásával olykor rendhagyónak tűnő jelenségek tapasztalhatók. Mindez a támogatottság erőteljesebb területi differenciálódásával is jár, melyet például a személyi jövedelemadó 1 %-ából való részesedés is hűen tükröz. Indokolt tehát, hogy a településenkénti megfigyelés során nagyobb hangsúlyt helyezzünk a társadalmi-politikai innovációt befolyásoló faktorok településenkénti hátterére, társadalmi beágyazottságára, illetve a stimulációs impulzusok (pl. pályázati rendszer) következményeire. A legújabb fejlemények azt jelzik, hogy ezt az innovációs rendszert továbbra is jelentős változások jellemzik. Az észak-magyarországi helyzet az új tendenciák tükrében Az utóbbi években mind több jel utal arra, hogy a nonprofit szektor terjedésében kedvezőtlen jelenségek felerősödőben vannak. Mindezen tendenciák a nagyobb fokú településenkénti differenciálódás felé mutatnak. Nem várt fejlemény, hogy, mindez az 1990-es évek derekán tapasztalt szervezeti számtól kevesebb civil szervezet megléte mellett megy végbe. A KSH által 2001 nyarán készített országos adatfelvétel során az derült ki, hogy Magyarországon az 1989 óta hivatalosan bejegyzett szervezeteknek már több mint egynegyede megszűnt vagy szünetelteti működését. Így a nonprofit szektor valójában 47144 szervezetet, azaz 19700 alapítványt és 27444 társas nonprofit szervezetet számlál (SEBESTÉNY, 2002). Azaz mintegy 47000 szervezetről állapítható meg, hogy biztosan működik vagy feltevéseink szerint biztosan működik (SEBESTÉNY I. 2003). Váratlannak tűnő fejlemény, hogy a szervezetszám csökkenés a városok kivételével minden településtípusnál jellemző volt, bár kétségtelen, hogy ez a jelenség a legsúlyosabban az aprófalvakat érintette. Tehát az ezredfordulón 484 olyan helység volt hazánkban, ahol egyetlen nemkormányzati szervezet sem működött. Ez szembetűnő változás az 1990-es évek közepéhez képest, hisz akkor 466 ilyen település volt az országban. Különösen az egyesületek körében nagyarányú a csökkenés, mivel a rendszerváltozás óta a bejegyzett egyesületek 1/3-a megszűnt. Másik újdonság, hogy az 1994. évi törvénymódosítások (köztestület, közalapítvány, közhasznú társaság jogszabályi beemelése) óta folyamatos az állami, önkormányzati alapítású, közfeladatok ellátására hivatott nonprofit szerveztek térnyerése. Sőt, a 2000. évtől legszembetűnőbb, hogy az újonnan alapított egyesületek, alapítványok száma immár nem érte el a megszűntek szá-
mát. Az elemzések rámutatnak, hogy itt nem egyszerűen a belső arányok módosulása folytatódott, hanem a szektor valóban civilnek tekinthető része a szó szoros értelmében zsugorodni kezdett. Összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a korábbi tendenciák (koncentráció és differenciálódás) felerősödéséről van szó. A nonprofit szervezetek tevékenység szerinti megoszlására igen jellemző, hogy az ezredfordulóra országos szinten az érdekképviseleti szervezetek körében drámai a visszaesés. A rendszerváltozás óta az érdekképviseleti szervezetek, s ezen belül a munkavállalói szervezetek több mint fele megszűnt, de tűzoltó-egyesületek, sportegyesületek, kisebbségi és állampolgári jogvédő szervezetek is nagy számban szűntek meg. Mindezek összefüggésben vannak a gazdasági változásokkal, a társadalomban zajló individualizálódással. Az is kimutatható, hogy a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos kormányzati politika bizonytalanságai, irányváltásai is hatni kezdtek. Ugyanakkor kedvező tendencia, hogy noha csak szerény mértékben mérséklődtek a területi egyenlőtlenségek. Az 1000 lakosra jutó nem-kormányzati szervezetek száma alapján a legjobb (Közép-Magyarország 5,6) és a leggyengébb (Észak-Alföld: 3,7) mutatóval rendelkező régió közötti különbség 2,1-ről 1,9-re csökkent. De továbbra is nagyok az eltérések az egyes megyék és főleg a kistérségek lakosságszámra vetített mutatói között (Somogy jellemzője közel kétszerese (5,9) a Szabolcs-Szatmár-Bereg (3,2) megyeinek). A kistérségeken belül a legmagasabb (Őriszentpéter: 9,3, Balatonfüred: 9,0) és legalacsonyabb (Enying: 1,9, Baktalórántháza: 2,2) között közel ötszörös a különbség. Az országosan jellemző ellentmondásos folyamatok az észak-magyarországi régióban sajátosan jelentkeznek. Régiószinten szervezetszám gyarapodás tapasztalható, hisz az 1995-ben bejegyzett 4537 szervezettel szemben 2000 végén 5159 egyesületet, alapítványt regisztráltak Észak-Magyarországon. A három megyében a szervezetek száma 1996 és 2000 között azonban eltérően alakult. Nógrád megyében az 1995-ös bejegyzett szervezetszám 2000-re 895-ről 842-re mintegy 50-nel esett vissza. A másik két megyében viszont szembetűnő a növekedés. Borsod- Abaúj-Zemplénben 1995 és 2000 között a nonprofit szervezet száma 2372-ről 2796-ra, (növekedés, több mint 400), Heves megyében pedig ugyanezen időszakban 1258-ról 1520-re emelkedett (a növekedés csaknem 300). Vagyis a régióbeli számszerű emelkedést e két megye nonprofit szektorának bővülése adta. A régiós átlag 4,064 szervezet/1000 lakos ugyan az országos átlag (4,600) alatt marad, és kistérségenként nagy eltéréseket takar. Jellemző, hogy az egri (6,509) és a gyöngyösi (5,308) kistérség mutatói még az országos átlagot is felülmúlják. A miskolci és a balassagyarmati kistérségi mutatók az országos átlag körüliek (4,631-4,715), Salgótarján, Encs és Sárospatak környé-
kén attól kissé elmaradnak (4,447-4,246 szervezet/1000 lakos). Az ezt követő csoportra azonban a kistérségenkénti 3,800-3,139 szervezet/1000 lakos közötti mutató a jellemző, kivéve a pásztói (2,979), az ózdi (2,803), az edelényi (2,800) és a bátonyterenyei (2,624) kistérségeket, ahol a legalacsonyabbak a régióbeli mutatók. Ugyanakkor ezek a jellemzők jobbak, mint az országos viszonylatban máshol tapasztalt leggyengébb értékek. Roppant szembetűnőek a területi eltérések a településenkénti megoszlás alapján. Ez a településhierarchia és a településszerkezet velejárójaként alakult így. Két megyeszékhely (Miskolc: 1005, Eger: 472) számszerű értéke kiemelkedik, míg Salgótarján (236) vagy Gyöngyös (220) nonprofit szervezeteinek száma a hazai középvárosokra jellemző értékeket meghaladja, Balassagyarmat (112), Kazincbarcika (118), Ózd (109) jellemzője pedig azok átlaga körül alakul. Ezt a héttagú település csoportot egy 6 településből álló mezőny követi (Mezőkövesd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tiszaújváros, Hatvan, Heves) 52-95 közötti szervezetszámmal. Majd 10 olyan helység következik - (Edelény, Encs, Sajószentpéter, Szikszó, Szerencs, Tokaj, Füzesabony, Bátonyterenye, Szécsény, Pásztó) - ahol 2000-ben 29 és 50 között alakult a bejegyzett nonprofit szervezetek száma. 11 és 25 nonprofit szervezetet fogad be 7 kisváros (Felsőzsolca, Mezőcsát, Putnok, Abaújszántó, Lőrinci, Pétervására, Rétság), ám ebbe a település csoportba már további 26 olyan helység is bekerült, ahol a szervezetszám viszonylagos magasabb volta már nem pusztán a központ jelleggel, hanem több esetben a jól szervezett helyi társadalom létével magyarázható (Alsózsolca, Bükkszentkereszt, Emőd, Forró, Hernádvécse, Mályi, Megyaszó, Nyékládháza, Szomolya, Taktaharkány, Tarcal, Tállya, Abasár, Bélapátfalva, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Kerecsend, Markaz, Nagyréde, Parád, Tarnaméra, Tiszanána, Visonta, Diósjenő, Érsekvadkert). Összesen tehát 56 olyan település van Észak- Magyarországon, ahol a bejegyzett nonprofit szervezetek száma 11 fölött volt 2000-ben. 445 falura az 1-10 közötti bejegyzett szervezetszám jellemző, melyek között különösen magas az egy (94) vagy a két (81) nonprofit szervezettel rendelkező települések száma (összesen 175, azaz a falvak 40 %-a). Ez az apró- és törpefalvas településszerkezet szükségszerű következménye. Ugyanakkor az is jellemző, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 80 (főleg a Csereháton), Nógrádban 13, Hevesben 9, azaz összesen 102 civil szervezet nélküli település található Észak-Magyarországon. Tanulságos képet kapunk, ha településenként tekintjük át a nonprofit szervezetek számának fél évtizedes változását. Első pillantásra megállapíthatjuk, hogy némileg az országos tendenciákkal ellentétben 298 településen (a településállomány majdnem fele esetében) a szervezetszám bővülése figyelhető meg. Ez a vizsgált régió legnagyobb településszámmal rendelkező csoportja. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a települések majdnem fele (169), Hevesben a helységek kétharmada (76), Nógrádban viszont alig egyharmada (44) tartozik ebbe a körbe. Ez a jelenség tehát elsősorban a két keleti megyére jellemző, azaz a nonprofit szervezetek számának alakulását tekintve Borsod-Abaúj-Zemplénben és Hevesben vannak dinamikusan fejlődő telepü-
lések és térségek. Borsod-Abaúj-Zemplénben 81, Hevesben pedig 57 olyan település van, ahol jellemző módon több mint 10 %-kal gyarapodott a nonprofit szervezetek száma fél évtized alatt. Ebbe a körbe tartozott a két megye városainak többsége (Miskolc, Edelény, Encs, Felsőzsolca, Kazincbarcika, Ózd, Putnok, Szerencs, Szikszó, Tokaj, Tiszaújváros, Hatvan, Lőrinci), illetve Nógrádból Pásztó és Szécsény, valamint csaknem minden második Heves megyei település. Érdekesség, hogy Heves megye más városaiban (Eger, Gyöngyös vagy Füzesabony) csak szerényebb ütemű volt a szervezetszám bővülése, mely Nógrádban még Bátonyterenyén volt tapasztalható. Ugyanakkor Salgótarjánban, Rétságon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és Szendrőn erőteljesen, Balassagyarmaton, Mezőkövesden, Hevesen, Pétervásárán mérsékeltebben csökkent a bejegyzett szervezetek száma a vizsgálatba vont fél évtizedben. Az időszak érdekessége még, hogy a régióban 74 olyan település található, ahol az eltelt fél évtizedben alakult meg az első nonprofit szervezet. Ezekben a falvakban új jelenségről van tehát szó, mivel itt korábban nem jegyeztettek be civil szervezetet. 57 Borsod-Abaúj-Zemplén, 7 Heves és 10 Nógrád megyei településre volt jellemző ez a fejlődés. Figyelmet érdemel, hogy az ezzel ellentétes folyamat kevésbé volt jelentős, azaz mindössze 22 olyan falu akadt, ahol a korábban létező szervezet megszűnésével nem maradt képviselője a nonprofit szektornak. Észak-Magyarországon 85 olyan várost vagy falut találhatunk, ahol 1995 és 2000 között nem változott a nonprofit szervezetek száma. Ebbe a második csoportba Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 51, Hevesből és Nógrádból 17-17 ilyen település került be. Jellemző módon ezek mindegyike 1-7 szervezetszámmal (közülük 36-ban 1 vagy 2 szervezet van) rendelkező falu. Városi szerepkörű település nincs ebben a mezőnyben. Összesen 118 települést találtunk, ahol a szervezetszám 10 % fölötti vagy az alatti mértékben csökkent, s ha ehhez hozzávesszük azt a 22 települést, ahol a korábbi szervezet megszűnt, akkor azt látjuk, hogy a nonprofit szektor számszerű hanyatlása 140 településen figyelhető meg az 1990-es évek második felében. Ez a második legtöbb elemet számláló csoport, s egyben jól jelzi a nonprofit szektor fejlődésének korábban már említett ellentmondásos voltát. Különösen a 10 % fölötti csökkenést mutató 54 tagú alcsoport érdekes, hisz ezek között több város (Salgótarján, Rétság, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szendrő, Mezőcsát) mellett számos népesebb település található (többségük lakosságszáma meghaladja az 1000 főt). A jelenség magyarázata az országos tendenciákkal függ össze. A végletet az a 80 település képezi, ahol a rendszerváltozás óta egyáltalán nem alakult nonprofit szervezet. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 68, Nógrádban 8, Hevesben pedig 4 ilyen település van. Jellemzően csereháti, Hernád völgyi vagy határmenti települések alkotják ezt a települési csoportot, ahol az átlagos lakosságszám alig 250 fő.
Rövid következtetések: Összegzésként megállapítható, hogy az észak-magyarországi nonprofit szerkor területi jellemzőire részben az országosan is érvényes tendenciák érvényesek. A szektoron belül itt is nagyarányú az átrendeződés, de a számszerű csökkenés csak Nógrád megyére, illetve az egész térségen belül csak a települések kisebb csoportjára jellemző. Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében ugyanakkor 1995 és 2000 között számottevő gyarapodás figyelhető meg, mely nagy, öszszefüggő térségeket képezve jelzi a szektor bővülését. A kistérségek szerinti mutatók arra utalnak, hogy ez az innovációs jelenség még korántsem jutott el a telítettségi stádiumba, ám a szektor településenkénti jelenléte rendkívül differenciált. Részben hierarchikus (városok), részben pedig horizontális (falvak között) a diffúzió jellege, ám az észak-magyarországi régióban a jelenség terjedésének folyamata másabb, összetettebb, mint például az Alföld településein (VADÁSZ I. 2002). Több jel mutatja, hogy a folyamat az aprófalvas településhálózattal rendelkező térségekben is terjedt a vizsgált időszakban, ám a jelenség társadalmi beágyazottsága, helyi támogatottsága még további vizsgálatokat igényel. Készült az OTKA T-043059 nyilvántartási számú programja keretében Irodalom: BOCZ J. et all. 1998: Nonprofit szervezetek Magyarországon, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest NÁRAI M. 2000: Nonprofit szervezetek a kilencvenes évek Magyarországán. In: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón (szerk: Horváth Gy- Rechnitzer J, Pécs, 2000, pp. 443-465) SEBESTÉNY I. 2002: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 2000. Társadalomstatisztikai Közlemények, KSH, Budapest, 2002, 207 p. SEBESTÉNY I. 2003: A nonprofit szektor főbb statisztikai jellemzői, 2001, KSH, Budapest, 2003, 73 p. VADÁSZ I. 2002: Az öntevékeny társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) történeti földrajzi elemzése Magyarországon 1878-1996 Ember és környezete. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 58, Szolnok, 2002. pp. 149-154