A VÍZJÁRÁSI SZÉLSŐSÉGEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A DUNA MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN Dr. Konecsny Károly Országos Vízügyi Hatóság, Budapest konecsnyk@gmail.com Kivonat: A Duna nagyvízi és kisvízi időszakainak vizsgálatát a nagymarosi és bajai vízrajzi állomásokra vonatkozóan egyaránt rendelkezésre álló év (193-13) hosszúságú vízállás és vízhozam adatok alapján vizsgáljuk. Értékeljük a hidrológiai statisztikai jellemzőket, az előfordulási gyakoriságokat, a sokévi változási tendenciákat, az éven belüli eloszlásban bekövetkezett változásokat. Elemezzük az évi minimális és maximális vízállás-, illetve vízhozam idősorok lineáris trendjét, az idősorok variációs tényezőjét (C v ), a vízállás és vízhozam szélsőségességi mutatóit. 1. BEVEZETÉS A Duna vízgyűjtője, és ezen belül Magyarország mérsékelt szárazföldi éghajlati fekvése, átmeneti jellege következtében egyaránt ki van téve a szélsőséges víztöbblet és szélsőséges vízhiány káros következményeinek. Az éghajlatváltozással kapcsolatban várhatóan bekövetkező változások (szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése) következtében, a XXI. század végéig a vízjárási szélsőségek fokozódni fognak (Somlyódi et al. 1), a felszíni vízkészletek területi és időbeni eloszlása várhatóan egyre kedvezőtlenebbé fog válni, továbbá a vízkárelhárítási, beavatkozások szükségessége, költségigénye nőni fog. A szélsőséges jelenségek hatékonyabb kezelése érdekében, illetve a szükséges intézkedések megalapozásához a múltbeli vízjárási jelenségeket minél pontosabban, részletesebben meg kell ismernünk. Különösen érvényes ez az igény az ország legnagyobb felszíni vízkészletével rendelkező Duna esetében. 1. ábra A Duna vízgyűjtő (bal), valamint és Baja vízrajzi állomások (jobb) földrajzi helyzete a Kárpát-medencében A Duna vízjárását az árhullámok kialakulásának ideje és táplálása, illetve a vízállás/vízhozam idősorok statisztikai vizsgálata alapján több magyarországi (Lászlóffy 193, Pécsi et al. 19, Bulla 19, Nováky 193, Lovász 195, 1997, Gilyéné Hoffer 199, Bárdossy-Molnár, Kovács 9, Konecsny 11, Konecsny-Nagy 1) és külföldi (Pardé 1957, Újvári 19, 197, RZD 19, Pekarova, Belz et al. ) kutató értékelte. A hazai vizsgálatok az általános vízjárási jellemzők ismertetése mellett megállapították, hogy
változások mutathatók ki a Duna hazai szakaszán a jellemző vízállások hosszú idejű idősorában, ami jelentős mértékben a medermélyülés következménye. A kutatók többsége szerint, az észlelt időszakban lényegesen nem változott a közepes vízhozam (Gillyénné Hofer 199, Pekarova-Pekar 5, Pekarova et al. ). Ha azonban a nagyvizeket és kisvizeket tekintjük, számottevő változások figyelhetők meg (Konecsny 11, Konecsny-Nagy 1). Az évi lefolyás éven belül számottevően átrendeződött, aminek következtében a télitavaszi hónapok (november-április) lefolyása növekedett, a nyári hónapoké (május-augusztus) csökkent, illetve egyre gyakrabban jelennek meg kisvízi jelenségek az év meleg időszakában (Lovász 19, Gillyénné Hofer 199, Pekarova et al., Konecsny 11). A magyarországi Duna szakaszon a gyakran kialakuló árvízi veszélyhelyzetek miatt, az árhullámokkal kapcsolatos hidrológiai vizsgálatok a kutatók érdeklődésének előterében állnak. Az utóbbi évtizedekben a nagy dunai árvizekre vonatkozóan számos hidrológiai vizsgálat készült (Lászlóffy-Szilágyi, Serf-Sík, Body et al. 19, Szlávik, Katona et al 13, Konecsny-Nagy 13). Tekintettel a szélsőségen száraz időszakokban kialakuló vízhiányra és a növekvő vízkészlet igényekre, a vízgazdálkodási tevékenység hatékonyságának növelése céljából szükségesek a kisvízi vízjárással, vízhiányos időszakokkal kapcsolatos ismeretek is. A magyarországi Országos Vízgazdálkodási Kerettervekben (OVF-VIZITERV 195, OVF, OVH 19), és Magyarorszá, illetve a Duna vízgyűjtő vízgyűjtő-gazdálkodási tervében (VKKI 9, ICPDR 9) is vannak a kisvízi vízkészletre vonatkozó adatok, de az utóbbi években részletes statisztikai elemzések készültek a kisvízi események jellemzőiről, a kisvízhozamok időbeni alakulásáról (Konecsny 11, Konecsny-Bálint 11, Konecsny-Nagy 1). Jelen tanulmányunkban sokévi mérési adatok feldolgozása alapján a vízjárás egyik fő tulajdonságát a vízjárási szélsőségek néhány jellemző paraméterét vizsgálatuk. Vízjárási szélsőség alatt az átlagos értékektől való jelentős eltérést (adott küszöbérték feletti), a közepesnél jelentősen nagyobb vizeket, vagyis árhullámokat, illetve a közepesnél jelentősen kisebb (adott küszöbérték alatti) vizeket, azaz vízhiányos, kisvizes időszakokat értünk. Az árvizek időben változó hidrológiai statisztikai mutatói, az árhullám maximuma (vízállás/vízhozam/víztömeg), maximum küszöbérték feletti (készültségi szint) mértéke, gyakorisága, tartóssága. A kisvízi hidrológiai statisztikai paraméterek: a minimális vízállás/vízhozam/víztömeg, a minimális fajlagos lefolyás, a minimális küszöbérték alatti kisvízi időszak (kisvízi esemény), gyakorisága, tartóssága, víztömeghiánya. A kisvizekkel összefüggésben alkalmazott egyszerű szélsőségességi mutatók a minimális vízhozamok mértéke, a kisvízi időszakok hossza, száma, gyakorisága, víztömeghiánya. Az arányszámok alapján meghatározható szélsőségességi mutatói, a vízállás szélsőségességi mutatói (H max -H min ) és a vízhozamok szélsőségességi mutatói (Q max /Q min ).. A DUNA FŐ VÍZRAJZI ÉS HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI A Duna vízgyűjtőterülete a két vizsgált szelvény, (13.53 km ) és Baja (. km ) vízmércék között.7 km -el nő. A Duna felett jellemzően hegy- és dombvidéki területeken halad át, míg a Dunakanyar alatti szakaszon már síkvidéki területeken. A Duna-völgy hegyvidéki szakasza a teljes vízgyűjtő mindössze 3 %-át teszik ki, de 75 %-kal járul hozzá a Duna torkolati vízhozamához (Újvári 19). A vizsgált, döntően síkvidéki 1 km hosszú szakaszon, a legnagyobb csatlakozó mellékvízfolyás a Balaton vizét is levezető Sió csatorna vízrendszer (1.7 km ). A magyarországi 17 km hosszú szakasz nagyobb léptékű szabályozása a XVIII. században kezdődött, ami folytatódott a XIX. és XX. században. A szabályozás indoka a
hajózhatóság megteremtése, és a jeges árvizek okozta károk megelőzése volt. A szabályozás nem csak a középvízi mederre, hanem a nagyvízi mederre is kiterjedt, azaz megindult az ármentesítés is. Napjainkra a hazai szakaszokon a főág és mellékágak árvízvédelme - a magasparti szakaszok kivételével - kiépült. A Dunán felett 3 völgyzárógát épült, a mellékfolyókon többszáz (Stancikova Alzbeta 1, Pasoi ). -től a Bősi (Gabcikovo) vízi erőmű és a kapcsolódó víztározó (19 millió m 3 ) hatása is számottevő. A magyarországi szakasz vízjárását tehát, a szabályozási, töltésezési, víztározási, vízhasználati tevékenységek befolyásolták. A vízjárás fő jellemzőit azonban döntően továbbra is a hegy- és dombvidéki csapadék és a lefolyás (mennyisége, területi és időbeni eloszlása) határozza meg. 1. Táblázat A vizsgált vízmércék morfometriai adatai, készültségi szintek, észlelési időszakok Vízmérce szelvény Távolság torkolattól Vízgyűjtőterület Vízmérce "" (mbf) Árvízvédelmi készültségi szintek Észlelt idősor hossza* (fkm) (km ) I. fok II. fok III. fok H (cm) Q (m 3 /s) 19, 13 53 99, 5 7 17 13 Baja 17,7,99 7 9 191 193 Megjegyzés *MAHAB adatbázisban fellelhető adatok A Duna magyarországi felső és alsó szakaszára vonatkozóan a leghosszabb közös, folyamatos és megbízható napi gyakoriságú vízrajzi adatsorokkal a nagymarosi és a bajai vízmércék rendelkeznek. A Magyar Hidrológiai Adatbázisban (MAHAB) a vízállás adatok több mint 1 évre vonatkozóan, 17-tól (), illetve 191-től (Baja) találhatók meg, de a napi vízhozam adatok is több mint évre, 13-tól, illetve 193-tól érhetők el (1. Táblázat). Dolgozatunkban azt a célt tűztük ki, hogy a két folyó vízjárási szélsőségeinek fő jellemzőit és időbeni változási tendenciáit vizsgáljuk, és hasonlítsuk össze a leghosszabb adatsorokkal rendelkező közös időszakra (193-13) a Duna és Duna Baja vízrajzi állomások tekintetében. Vizsgálatainkat a éves időszakra, valamint ezen teljes időszakon belüli két éves és négy 1 éves részidőszakokra is elvégeztük. 3. A VÍZÁLLÁSOK A nagymarosi vízmércén eddig észlelt legkisebb vízállás Hmin aa = -53 cm volt (9,9 mbf), a maximális vízállás Hmax aa= 751 cm (1,93 mbf), tehát a sokévi maximális vízjáték cm. Bajánál az eddig észlelt legkisebb vízállás Hmin aa= 51 cm volt (1,5 mbf), a maximális vízállás Hmax aa=99 cm (9, mbf), tehát a sokévi maximális vízjáték 93 cm. A vizsgált teljes időszakra (193-13), a két egyenként éves részidőszakra (193-, 197-13), és a négy egyenként 1 éves részidőszakra (193-195, 1951-, 197-, 1993-13) vonatkozóan meghatározott sokévi közepes vízállás (H m aa ), sokévi maximális vízállás (H max aa ), és sokévi minimális vízállás (H min aa ) értékeket a. Táblázatban foglaltuk össze. A részidőszakokra számolt sokévi jellemző vízállás adatok azt mutatják, hogy nál az időszak elején jóval magasabbak voltak a közepes és kisvizek szintjei, mint az utóbbi évtizedekben. A sokévi maximumokat mindkét vízmércénél 13-ban észlelték és általában a maximumok esetében mind a két szelvénynél az utóbbi 1 évben mérték a legmagasabb értékeket. Bajánál azonban az ingadozások mellett viszonylag stabilabbak a vízállások. Az eddigi legkisebb vízszinteket mindkét szelvénynél 3-ban mérték.
193 19 195 19 197 197 1997 7 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1. Táblázat Jellemző sokévi vízállások és a vízjárás szélsőségességét mutató paraméterek a vizsgált két vízmérce szelvénynél az 193-13 időszakban és a részidőszakokban H m aa H max aa H max m aa H min aa H min m aa H max aa -H min aa Vízmérce Időszak (cm) (cm) (cm) 193-13 19 751/13 7-53/3 7 193-9 / 33/197 9 9 197-13 19 751/13 9-53/3 5 193-195 3 59/19 79 33/197 9 1951-9 / 7/ 9 35 197-15 3/1991 33-7/ 1 7 1993-13 1 751/13 5-53/3-193-13 35 99/13 715 51/3 17 93 193-3 97/ 9 7/197 1 9 197-13 35 99/13 7 51/3 13 99 Baja 193-195 97 95/195 9 7/197 73 1951-395 97/ 75 /1953 17 197-39 9/ 73 / 1 1993-13 3 99/13 777 51/3 1 93 H max aa - sokévi maximális vízállás; H min aa - sokévi minimális vízállás A Duna szelvénynél 193-13 között az évi közepes vízállások és az évi minimális vízállások közel 1,5 m-es csökkenését az intenzív medermélyülés okozta. (. Táblázat,. ábra). A maximális vízállások trendje csak kismértékű emelkedést jelez. 9 7 y =,37x + 5,1 5 3 y = -1,59x + 5,9 1 y = -1,71x + 1,5-1 1 Baja 1 y =,7x + 9,13 y =,9x + 3,1 y =,3x + 1, -. ábra Az évi jellemző vízállások nál és Bajánál 193-13 között 9 7 5 3 1-1 y =,x + 77, y = -,11x + 3, y = -,x + 9,7 9 7 y = 3,51x + 395,3 5 3 y = -,7x + 15 1 y = -1,571x + 3,375-1
197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 193 19 195 19 197 197 1997 7 1 1 1 Baja y = 5,977x + 51,7 1 1 Baja y = 3,939x + 73,77 y =,9x +,33 y =,99x +,3 y = -,739x + 3,5 y = -1,33x + 1,1 - - 3. ábra Az évi jellemző vízállások az 193- és 197-13 részidőszakokban A mederszabályozás, és a XX. század második felében végzett mederkotrás, a hordalék jelentős részének a folyó felső szakaszán létesült víztározókban való visszatartása miatt, a mederfenék szintje jellemzően 1,-1,5 m mélyült, ami a kisvízszintek csökkenését is okozta. Bajánál 193-13 között, az évi közepes vízállások és az évi minimális vízállások kismértékben-, míg a maximális vízállások mintegy m-el emelkedtek (. ábra). nál az 193- közötti időszakban a vízállások tekintetében alig kimutatható változás, míg az 197-13 időszakban az évi közepes és évi minimális vízállás kismértékű csökkenést, az évi maximális vízállás számottevő emelkedést mutat (3. ábra). 9 193-195 7 y =,1x + 7, 5 3 y = -,1x + 3,7 y = -1,133x + 1,1 1-1 9 7 5 3 1-1 1951- y = -,91x + 53,13 y = -,3x + 35, y = -,71x + 97,195 9 197-7 y =,313x + 9,7 5 3 y = -,519x + 11, 1 y = -3,519x + 55,59-1 9 7 5 3 1-1 1993-13 y =,3x + 37,7 y = -,x + 1, y = -1,7x + 3,77. ábra Az évi jellemző vízállások nál az 193-195, 1951-, 197- és 1993-13 részidőszakokban A négy egyenként 1 év hosszúságú részidőszakot tekintve az látható, hogy az évi kisvizek és közepes vízállások nál mind a négy részidőszakban csökkentek, míg a nagyvizek két részidőszakban (193-195, 1993-13) emelkedtek, egy részidőszakban
193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 (197-) gyakorlatilag stagnáltak és egy részidőszakban (1951-) csökkenő tendenciát mutattak (. ábra, 5. ábra). 1 1 Baja 193-195 y = 1,53x +,59 y = 1,1x + 1, 1 1 Baja 1951- y = -5,75x + 1,7 y =,7753x + 3,71 y =,55x -,1 y =,5x + 17, - - 1 1 Baja 197- y = -,75x + 71, 1 1 Baja 1993-13 y =,9x + 77, y = -,9x + 37, y = -,93x + 35, y = -,9x + 175,77 y = -1,97x + 15,1 - - 5. ábra Az évi jellemző vízállások Bajánál az 193-195, 1951-, 197- és 1993-13 részidőszakokban Bajánál 193-195 és 1951- részidőszakokban ellentétben a nál tapasztaltakkal a közepes és kisvizek szintje emelkedett, míg 197- és 1993-13 között csökkent. A nagyvizek tekintetében a nál ismertetettel megegyező lineáris trend volt kimutatható. 1 1 1 59 1 3 77 713 751 77 1 Baja 1 99 137 95 97 91 9 7 915 75 93 95197 1 7. ábra A II. fokú készültségi szint feletti (telt meder) évi maximális vízállások előfordulása A magas, azaz II. fokú árvízvédelmi készültségi szint feletti tetőzésű évi maximális vízállások száma növekedő tendenciájú (. ábra). nál az 193- részidőszakban db, 197-13 között 5 db, míg Bajánál 7 db, illetve 11 db. Különösen figyelemreméltó a változás mértéke, ha a 1 éves részidőszakokat tekintjük, hiszen az 1993-13 közötti 1 évben volt a legtöbb II. fok feletti tetőzés, 7 db. (ez azonos az 193-
193 19 195 19 197 197 1997 7 1 193 19 195 19 197 197 1997 7 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 közötti évben bekövetkezett értékkel). Figyelemreméltó, hogy nál az - 1991 időszakban tehát több mint egy negyedszázadon keresztül nem következett be II. fokú készültségi szintet meghaladó vízállás, sőt négy évtizeden belül, ha eltekintünk az 1991. évi árhullám idején észlelt magas vízállásoktól, az és. közötti közel négy évtized alatt mindössze egyszer (1991) fordult elő II. fok feletti vízállás. 1 Hmax-Hmin 1 Baja Hmax-Hmin y = 1,35x + 59,5 y = 1,93x + 3, 7. ábra Az évi maximális és minimális vízállások különbsége (H max -H min ) nál és Bajánál 193-13 között A két kiválasztott állomásra vonatkozóan vizsgáltuk az évenként bekövetkezett szélső vízállások, azaz a maximális és minimális vízállások közötti különbségek (H max -H min ) is mértékét. Az 193-13 közötti időszakban a nagymarosi vízmércénél az évi H max -H min értékek sokévi közepes értéke 7 cm volt, a szélső értékek 1 cm (195) és 75 cm () között változtak. Az évi H max -H min idősor emelkedő tendenciát mutatott (7. ábra). 1 193- y =,17x + 3,95 1 197-13 y =,7371x + 3,3 1 Baja 193- y =,17x + 3,95 1 Baja 197-13 y =,7371x + 3,3. ábra Az évi maximális és minimális vízállások különbsége (H max -H min ) Bajánál 193- és 197-13 között
197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 Az 193- időszakban a H max -H min idősor változási iránya kismértékben emelkedő, 197-13 között jelentősen emelkedő volt. A bajai vízmércénél az évi H max -H min értékek sokévi átlaga 57 cm a (1, m-el nagyobb, mint nál), és a szélső értékek 337 cm (195) és 55 cm () között változtak (. ábra). A két részidőszakban a két vizsgált szelvénynél nagyjából megegyező volt a változás iránya és mértéke. 1 193-195 y = 5,71x + 35,5 1 1951- y = -,7x + 3,9 1 197- y = 3,7x + 373, 1 y =,99x + 33, 1993-13 9. ábra Az évi maximális és minimális vízállások különbsége (H max -H min ) nál az 193-195, 1951-, 197-, 1993-13 részidőszakokban 1 Baja 193-195 y = 5,71x + 35,5 1 Baja 1951- y = -,7x + 3,9 1 Baja 197-1 Baja 1993-13 y = 3,7x + 373, y =,99x + 33, 1. ábra Az évi maximális és minimális vízállások különbsége (H max -H min ) Bajánál az 193-195, 1951-, 197-, 1993-13 részidőszakokban
I.1 I.31 III. IV.1 V.1 V.31 VI.3 VII.3 VIII.9 IX. X. XI.7 XII.7 XI.1 XII.1 III. IV.1 V.1 V.31 VI.3 VII.3 VIII.9 IX. X. XI.7 XII.7 Q (m3/s) Q (m3/s) A 1 éves részidőszakok vonatkozásában a Hmax-Hmin különbség a legnagyobb kb. 1,5 m-es emelkedő trendje mindkét szelvénynél az utolsó, 1993-13 közötti 1 éves részidőszakban figyelhető meg (9. ábra, 1. ábra), ami az éven belüli maximális vízjáték növekedését, tehát a vízjárás szélsőséges jellegének fokozódását jelzi.. A VÍZHOZAMOK A Duna vízjárásának évenkénti szélsőségeit jelzi, hogy a nagyvízi években, pl. -ban kiemelkedően magas maximális vízhozam értékek ( 97 m 3 /s, Baja m 3 /s) következtek be, továbbá a tavaszi és nyári időszakokban egymást követték a jelentős árhullámok (11. ábra). A kisvízi években, pl. 193-ben, az évi jellemző vízhozamok kicsik voltak, nál a minimum 7 m 3 /s volt, Bajánál 119 m 3 /s. 1 Duna 193.. 193 Qmed =19 m3/s Qmax =7 m3/s Qmin =7 m3/s 1 Duna Baja 193.. 193 Qmed = 19 m3/s Qmax = 3 m3/s Qmin = 119 m3/s Qmed =5 m3/s Qmax =97 m3/s Qmin = 97 m3/s Qmed = m3/s Qmax = m3/s Qmin = 11 m3/s 11. ábra A napi közepes vízhozamok alakulása egy kisvízi évben és egy nagyvízi évben a Duna és Duna Baja vízmércéknél Az 193-13 időszakban nál a Duna sokévi közepes vízhozama 3 m 3 /s, minimális vízhozama 5 m 3 /s (197. november.), a maximális vízhozama 93 m 3 /s (13. június 9.). Így tehát, a legnagyobb vízhozam 1-szor haladta meg a legkisebbet (1. Táblázat). Az évi kisvízhozam értékek változékonyságát mutató variációs tényező C v =,, az évi közepes C v =,1, az évi maximális C v =,5. 3. Táblázat Jellemző sokévi vízhozamok és ezek szélsőségességét mutató paraméterek a vizsgált két vízmérce szelvénynél az 193-13 időszakban és a részidőszakokban Vízmérce Időszak Q m aa C v Q max aa C v Q min aa Cv Q max aa (m 3 /s) (m 3 /s) (m 3 /s) /Q min aa 193-13 3,1 93/13,5 5/197, 1, 193-33,19 39/19,3 5/197, 1,3 197-13 7,13 93/13,7 /197,1 11,9 193-195 35, 39/19,5 5/197,7 1,3 1951-35,1 1/, /19,1 13, 197-,1 7/1991, /197,15 1, 1993-13 3,1 93/13, 5/3,13 11, Baja 193-13 33,17 5/13, /197, 1,5 193-515, 779/, /197,5 11, 197-13 31,13 5/13,3 9/3,13 9, 193-195 51, 51/,17 /197,9 9,57 1951-519, 779/,1 73/1953, 1, 197-31,13 /,1 959/193,13 7,13 1993-13 3,1 5/13, 9/3,13 9,
193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193-13 193-197- 13 193-195 1951-197- 1993-13 193-13 193-197- 13 193-195 1951-197- 1993-13 A bajai vízmércénél az 193-13 időszakban a folyó sokévi közepes vízhozama 9 m 3 /s, minimális vízhozama m 3 /s (197. november 9.), a maximális vízhozama 5 m 3 /s (13. június 11-én. április 7-én m 3 /s,). Ebben az évben a legnagyobb vízhozam 1-szor haladta meg a legkisebbet (3. Táblázat). Az évi kisvízhozam értékek változékonyságát mutató variációs tényező Cv=,, az évi közepes Cv=,17, az évi maximális Cv=,.,3 Cv sokévi évi közepes vízhozam,3 Baja Cv sokévi évi közepes vízhozam,,1,19,13,,1,1,1,,17,,13,,,13,1,1,1 1. ábra Az évi jellemző vízhozam idősorok variációs tényezői (Cv) 193-13 között, valamint a éves és 1 éves részidőszakokban A vizsgált időszakban, mindkét vízmérce szelvényben a legkisebb változékonysága az évi közepes vízhozamoknak volt (1. ábra), a legnagyobb változékonysága az évi maximális vízhozamokat jellemezte. A négy 1 éves részidőszak közül 1993-13 és 197- között voltak jellemzőek a legkisebb Cv értékek, az évi közepes vízhozam idősorok esetében Cv=,1, az évi kisvízállások esetében Cv=,13 (3. Táblázat). Jóval nagyobb variációs tényezővel jellemezhetők az 193-195 közötti időszak (Cv=,7, illetve Cv=,9). Az évi maximális vízhozam idősorok vonatkozásában fordított a helyzet, a kisebb Cv értékek 1951- ( Cv=,) és 193-195 között (Baja Cv=,17) voltak jellemzőek, a nagy értékek 1993-13 között következtek be ( Cv=,, Baja Cv=,). Az évi közepes és szélső vízhozam idősorokat vizsgálva, megállapítottuk, hogy nál és Bajánál is az 193-13 időszakban az évi közepes vízhozamok kismértékben csökkentek, a maximális és minimális vízhozamok emelkedtek (3. Táblázat, 1. ábra). A két vizsgált állomás adatsorait összehasonlítva, az 193- és 197-13 részidőszakokban jellemzően ellentétes irányú volt a változás (3. Táblázat, 13. ábra). 1 1 1 1 Baja y = 1,51x + 5 y = 1,71x + 7, y = -,7175x + 33, y =,3x + 9, y = -,77x + 5 y =,591x + 117, 1. ábra Az évi jellemző vízhozamok nál 193-13 között
197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 193 19 195 19 197 197 1997 7 1 193 19 195 19 197 197 1997 7 1 Ha az évi jellemző vízhozamok 1 évenkénti átlagait hasonlítjuk össze, nál a legkisebb 117 m 3 /s tíz éves átlag az 197- időszakban következett be, míg Bajánál m 3 /s. A két vizsgált állomásnál a maximális évi vízhozamok és minimális évi vízhozamok tízévenkénti szélső értékei más és más évtizedre esik. 1 1 1 1 y =,73x + 5517, y = 5,1x +, y = -1,51x + 39, y =,93x + 17,7 y = -,x + 15, y =,3x + 19,7 1 1 Baja 1 1 Baja y = 15,x + 1,1 y =,5x + 37,3 y =,33x + 3, y = 3,119x + 7, y =,537x + 113 y = -1,531x + 1,3 13. ábra Az évi jellemző vízhozamok az 193- és 197-13 részidőszakokban 1 1 1 1 y = 5,1x + 7,3 y = -7,3x + 3,3 y = -,31x + 31 y = -3,9x + 35,5 y = -,79x + 15 y = -1,73x + 939,19 1 1 y =,9x + 5,3 y = 9,33x + 11, y =,597x + 19,1 1 1 y = 7,195x + 53,9 y = -,935x + 333 y = 1,5x + 171, 1. ábra Az évi jellemző vízhozamok nál az 193-195, 1951-, 197- és 1993-13 részidőszakokban
193 19 195 19 197 197 1997 7 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 193 19 195 19 197 19 195 199 5 1 197 1993 199 3 13 193 19 195 1 1 Baja 193-195 y = 57,35x + 33,1 y = -,x + 51, y = -13,3x + 13, 1 1 Baja 197- y = -1,9x + 39, 1 1 Baja 1993-13 y = 7,377x + 559,7 y = -7,15x + 33 y =,55x + 375,3 y = -,73x + 17,5 y = -1,79x + 133,1 15. ábra Az évi jellemző vízhozamok Bajánál az 193-195, 1951-, 197- és 1993-13 részidőszakokban Az évi maximális és minimális vízhozamok arányának időbeni alakulása 193-13 között nál kismértékű csökkenést, Bajánál alig érzékelhető növekedést jelez (1. ábra). 1 1 1 y = -,5x +,319 1 Baja y =,x +,377 1. ábra Az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Q max aa /Q min aa ) 193-13 között 1 1 193-1 1 197-13 1 y =,11x + 5,7 1 y =,x +,315
193 19 195 1951 195 191 19 197 1993 199 3 13 193 19 195 1951 195 191 19 193 19 195 19 197 197 1997 7 1 1 Baja 193-1 Baja 197-13 y =,3x +,9 y =,15x + 3,5 17. ábra Az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Q max aa /Q min aa ) 193- és 197-13 között 1 1 193-195 1 1 1951-1 y =,13x +,1 1 y = -,3x + 7,111 1 1 197-1 1 1993-13 1 y =,x +,931 1 y =,7x + 5, 1. ábra Az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Q max aa /Q min aa ) nál 193-195, 1951-, 197-, 1993-13 között 1 Baja 193-195 1 Baja 1951- y =,1157x + 3,751 y = -,1x + 5,715
197 1993 199 3 13 1 Baja 197- y =,x + 3,7379 1 Baja 1993-13 y =,3x +,155 19. ábra Az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Q max aa /Q min aa ) Bajánál 193-195, 1951-, 197-, 1993-13 között A Q max aa /Q min aa értékek a két éves részidőszak (193-, 197-13) vonatkozásában már eltérő képet mutat, 193- között kismértékű a változás, míg 197-13 között már számottevő mértékű a növekedés (17. ábra). A 1 éves részidőszakok esetében 193-195 és 1993-13 között emelkedő tendencia figyelhető meg, 197- között stagnálás, 1951- között csökkenés (1. ábra, 19. ábra). Hasonló változási trendek jellemzőek az évi maximális és évi minimális vízhozamok közötti különbségek (Q max aa -Q min aa ) idősorai esetében is. 5. ÖSSZEFOGLALÁS A hidrológiai statisztikai módszerekkel vizsgált 193-13 időszakban, a vízjárás szélsőségességének vizsgálatát a vízállások vonatkozásában a szélső vízállások különbségei, azaz az évi maximális és minimális vízállások közötti különbségek (H max -H min ) alapján-, a vízhozamok vonatkozásában az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Q max aa /Q min aa) alapján vizsgáltuk. Az évi H max -H min értékek idősora az 193-13 időszakban nál és Bajánál egyaránt emelkedő tendenciájú. Ha az utóbbi több mint négy évtized (197-13) változási irányát, illetve az utóbbi két évtized (-13) változási irányát tekintjük, ezen esetekben még erősebben emelkedő tendencia figyelhető meg. A Q max aa /Q min aa értékek időbeni alakulása 193-13 között nál kismértékű csökkenést, Bajánál alig érzékelhető növekedést jelez évi. A Q max aa /Q min aa értékek a két éves részidőszak (193-, 197-13) vonatkozásában már eltérő képet mutat, 193- között kismértékű a változás, míg 197-13 között már számottevő mértékű a növekedés. Mindkét mutató alapján tehát egyértelmű, hogy az utóbbi évtizedekben a Duna vizsgált hazai szelvényeinél fokozódik a vízjárás szélsőséges jellege. IRODALOM 1. Bárdossy A., Molnár Z., (), vízállás és vízhozam idősorainak statisztikai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny,. szám, pp. 333-335.. Body K., Csoma J., Károlyi Zs., Szilágyi J. (19), Az. évi dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása. Vízügyi Közlemények külön füzet. pp. 51-1. 3. Domokos M., Stelczer K. (19), A Duna-medence vízmérleg-elem térképei. Vízügyi Közlemények.. füzet.
. Gilyénné Hofer Alíz, (199), Az éghajlatváltozás következményeinek feltárása hidrológiai adatsorok elemzésével. In: Az éghajlatváltozás hatása a hidrológiai és vízminőségi paraméterekre" (ed. Starosolszky Ö.), VITUKI 59. Budapest 5. Goda L. (), A folyók vízjárása. In: Zorkóczy Z. (szerk.): Árvízvédelem. Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. pp. 7-9.. ICPDR (9), Danube River Basin District Management Plan. Final Version,1 December 9. International Commission for the Protection of the Danube River (ICPDR). www.icpdr.org (DRBM_plan_9). 7. Katona J., Gyüre B., Kerék G., Ficsor Johanna (13), 13. júniusi Duna-árvíz meteorológiai és hidrológiai értékelése. MHT XXXI. Országos Vándorgyűlés Gödöllő. 1. július 3-5. www.hidrologia.hu/vandorgyules/31/dolgozatok/.../1_katona_jozsef.p. Konecsny, K. (11), A Hernád folyó vízjárási szélsőségei a XX. század második felében és a XXI. század első évtizedévben. In: A Hernád-völgy (Szerk.: Frisnyák S.-Gál A.). Kiadó: Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézet, Szerencsi Bocskai István Gimnázium. pp. 3-53. 9. Konecsny, K. (11), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Dunán nál. Hidrológiai Közlöny 91. évf., 5. szám. szeptember-október pp. 51-5. 1. Konecsny, K., Bálint, G. (11), Main hydrological statistical characteristics of low water on the Danube river at the gauging station. The XXV th Conference of the Danube Countries on Hydrological Forecasting and Hydrological Bases of Water Management. Conference abstracts. (Editors: Gábor Bálint, Miklós Domokos) 1-17 June 11, Budapest, Hungary 11. Konecsny, K., Nagy, Z. (11, 1), Main hydrological statistical characteristics of low water and high water on the Tur/Túr stream. (I/II) Riscuri şi catastrofe. Universitatea Babeş- Bolyai. Facultatea de Geografie. An X Vol. 9 Nr. /11./An XI. Vol. 1., Nr. 1/1. Ed.: Victor Sorocovschi. Casa Cărţii de Ştiinţă. Cluj-Napoca. pp. 5-1./pp. 13-191. http://riscurisicatastrofe.reviste.ubbcluj.ro/ 1. Konecsny, K., Nagy, Z. (13), Hydrological analysis of the June 13 flood on the Danube along the Hungarian reach. Riscuri şi catastrofe. Universitatea Babeş-Bolyai. Facultatea de Geografie. Nr. XII., Vol. 13., Nr. /13. Ed.: Victor Sorocovschi. Casa Cărţii de Ştiinţă. Cluj-Napoca. pp. 7-1. http://riscurisicatastrofe.reviste.ubbcluj.ro/ 13. Konecsny, K., Nagy, Z. (1), Similarities and differences of the hydrological extremes on the Duna/Danube and Tisza/Tisa rivers (191-1). In: Air and Water Components of the Environment. Ziua Mondială a Meteorologiei. Ziua Mondială a Apei. 1- martie 1, Cluj-Napoca, România. Casa Cărţii de stiinţe. pp. 13-11 http://aerapa.conference.ubbcluj.ro/ 1. Kovács P. (9), Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén. Doktori értekezés VITUKI - ELTE TTK p. 13. 15. Lászlóffy W. (193), A magyar Duna vízjárása. Vízügyi Közlemények 1. füzet, Budapest. pp. -55. 1. Lászlóffy, W., Szilágyi, J. (), A Dunai árvíz alkalmával végzett vízhozammérések tanulságai és eredményei. Vízügyi Közlemények 1-. füzet. pp. 1-11. 17. Lovász, Gy., (19), A lefolyás tendenciái a Duna nagymarosi szelvényében 13-19 között. Földrajzi Értesítő, 1-. 1. Nováky B. (193), Makroszinoptikus tényezők hatása a Duna vízjárásban. Vízügyi Közlemények 3, pp. 5-51. 19. Országos Vízügyi Főigazgatóság (), Területi Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest.. Országos Vízügyi Hivatal (19), Országos Vízgazdálkodási Keretterv. VIZDOK. 1. Pardé, M. (), Fleuves et rivéres. Collection Armand Colin, 3 edition, Paris (Orig. 1933.) 3 p.. Pasoi, I. (), Inventory of the main hydraulic structures in the Danube Basin. Follow-up volume No.VIII/1 to the Danube Monograph. Regional Cooperation of the Danube Countries. NIMH, Bucharest. p. 3. Pekarova, P., Skoda, P., Miklanek, P., Halmova, D., Pekar, J (), Detection of changes in flow variabilty of the upper Danube between 17-. XXIVth Conference of the Danubian Countries. IOP Conf. Series: earth and Environmental Science 1 7.
. Regionale Zusammenarbeit der Donauländer (RzD) (19), Die Donau und ihr Einzugsgebiet. Eine hydrologische Monographie. Teil 1: Texte, Teil : Tabellen, Teil 3: Karten (Danube Monograph, German version). Bayerisches Landesamt für Wasserwirtschaft, München. 5 p. 5. Somlyódy L., Nováky B., Simonffy Z. (1), Éghajlatváltozás, szélsőségek és vízgazdálkodás. "KLÍMA-1" Füzetek. Klímaváltozás Hatások Válaszok. MTA KSZI Klímavédelmi Kutatások Koordinációs Iroda. 1. 1. sz. pp.15-3 http://www. vahavahalozat.hu/system/files/klima-1-1.pdf. Stančikova, Alžbeta (1), A Duna szabályozása. Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évf. 3. füzet. pp. 51-7. 7. Szlávik, L. red. (), A Duna és a Tisza szorításában. A. évi árvizek és belvizek krónikája. Közlekedési Dokumentációs Kft. p. 3.. Újvári, J. (195), A Duna vízgyűjtőjének több évi közepes csapadék és fajlagos lefolyási térképei. Hidrológiai Közlöny.. sz. pp. 1-19. 9. Újvári, J. (19), The hydrologic regime and balance in the hydrographic basin of the Danube. Revue Roumaine de Géogr. Géol., Géophys. Series Géographie tome. pp. 5-9. 3. Újvári J. (197), Mittlere monatliche Abflusse im Donaugebiet. Sonderheft der Deutschen Gewässerkundlichen Mitteilungen. Sonderheft. pp. 1-1. 31. VKKI (9), A Víz keretirányelv hazai megvalósítása. Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve. A Duna vízgyűjtő magyarországi része. VKKI. p. 1. http://vizeink.hu/files/ Orszagos_VGT.pdf