Megalapozó tanulmány az Európai Uniós finanszírozású dél-alföldi városfejlesztési programok tapasztalatairól Joint Urban and Agglomeration Network projekt 2012 A kutatás a HUSRB/1002/213/096 számú projekt keretében a Hungary Serbia IPA Cross border Co operation Programme finanszirozásával készült.
A Joint Urban and Agglomeration (JUAN) projekt ötletgazdája és megvalósítója a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület Projektvezető: Schwertner János Szakmai vezető: Tóth Róbert Szerbiai projekt partner: Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine Igazgató:Valentina Ivanić A tanulmány készítője: Tapasztó Dénes és Tóth Róbert A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület vállalja a felelősséget, az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió, vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak. 2
Tartalom Előszó... 5 1. Bevezető... 7 1.1 Célkitűzések... 7 1.2 Koncepcionális keretek és struktúra definiálása... 8 1.3 A projekt rövid bemutatása... 10 2. A régió társadalmi-gazdasági helyzetének statisztikai elemzése... 11 2.1. A régió gazdasága... 12 2.2. A Dél-alföldi régió fontosabb infrastrukturális mutatói... 24 2.3. A régió demográfiai és foglalkoztatási jellemzői... 31 2.3.1. Demográfiai jellemzők... 31 2.3.2. Foglalkoztatási helyzet... 36 2.4. A régió megyéinek forrás abszorpciós mutatói... 39 2.5. Város és vidéke a Dél-alföldi régióban... 45 2.5.1. Város és városhálózat fogalmi hátterének tisztázása... 45 2.5.2. A Dél-alföldi régió DAOP-ból finanszírozott városfejlesztési logikája 2007-2013 között... 47 2.5.3. Beavatkozási logika és fejlesztési irányvonalak... 53 2.5.4. A Dél-alföldi régió városhálózata... 57 2.6. Város és gazdaság... 60 2.7. A Pólus program... 64 3. Az elemzési módszertan bemutatása... 67 4. Adatelemzés célcsoportonkénti bontásban... 73 4.1. Települések... 73 4.1.1. A városfejlesztés alapelveinek értékelése... 73 4.1.2. Fejlesztési tapasztalatok... 74 4.1.3. Javaslatok a 2014-2020-as fejlesztési időszakra vonatkozóan... 76 4.2. Szakértők... 77 4.2.1. A városfejlesztés alapelveinek értékelése... 77 4.2.2. Fejlesztési tapasztalatok... 77 4.3. Közreműködő szervezet... 78 4.3.1. Program megvalósítás során szerzett tapasztalatok... 78 3
4.3.2. Javaslatok a 2014-2020-as fejlesztési időszakra vonatkozóan... 79 5. Integrált Városfejlesztési Stratégiák komparatív elemzése... 80 5.1. Célrendszer analízis... 82 5.2. Akcióterületek lehatárolása... 83 5.3. A szegregáció szempontjának figyelembevétele... 86 5.4. Fejlesztési projektek beazonosítása, a beruházások indokoltsága... 87 5.5. Város és környezete kapcsolata... 91 6. Az eredmények összegzése tematikus bontásban... 94 7. Felhasznált irodalom... 99 8. Mellékletek... 100 4
Előszó Joint Urban and Agglomeration Network, vagyis Egységes Városi és Agglomerációs Hálózat. Már 2010 végén, 2011 első hónapjaiban, vagyis projektünk tervezése során az urbánus környezet és az ezt határoló térség egységes szemléletbe foglalt vizsgálata volt a célunk. Egyértelmű volt ugyanis számunkra, hogy 2007-2013 között Magyarországon csupán elkezdődött egy hosszú folyamat, amikor is a városok lehetőséget kaptak a stratégiai szemléletű helyi fejlesztési kezdeményezések megvalósítására. E beruházások hatásukat tekintve azonban természetszerűleg befolyással vannak város és környezete, sőt adott esetben két városi rangú település kapcsolatára. Mára egyértelművé vált számunkra és erre tanulmányunkban részletesen ki is térünk hogy a fenntartható városfejlesztés a 2014-2020-as többes Európai Uniós pénzügyi időszak egyik kulcs prioritása lesz. Hazánkban részben a regionális operatív programok, részben a különböző ágazati operatív programok (pl. a TIOP keretében finanszírozott Agóra PÓLUS Pólus- illetve társpólus városok innovatív kulturális infrastruktúra fejlesztéseinek támogatása című pályázati kiírás) keretében zajlottak, zajlanak a települési környezetet jelentős mértékben átalakító fejlesztések. E programok eredményeinek fenntarthatósága, működtetése és adott esetben továbbfejlesztése ugyanakkor részben a következő, 2014-2020-as Európai Uniós pénzügyi időszakra nyúlik át. Az új programozási időszakban a tagállamok és Brüsszel által ellenjegyzett partnerségi megállapodások minimum 5%-os forrás allokációt rögzítenek majd a városok által végrehajtandó Integrált Területi Fejlesztési programok (Integrated Territorial Investment ITI) számára. Mindez, együttesen az ugyancsak a megállapodásban rögzített indikátor célértékekkel kiemelt felelősséget ró a tagállami programozási feladatokat lebonyolító intézményrendszerre. A JUAN Joint Urban and Aglomeration Network projekttel célunk szakmai háttértámogatást nyújtani egy olyan fejlesztési periódus programozási munkálataihoz, melyben deklaráltan priorizált célcsoportként, kedvezményezettként jelennek meg az integrált fejlesztési stratégiákat megvalósító városok. Jelen tanulmány keretében áttekintésre kerülnek a Dél-alföldi régió fontosabb társadalmi-gazdasági mutatói, elemezzük a településfejlesztést célul tűző 5
fejlesztési programok tapasztalatait, valamint áttekintésre kerülnek a programozási területen lezajlott városfejlesztési projektek. A kérdőíves elemzés formájában gyűjtött adatok alapján képet nyújtunk a fejlesztésekben leginkább érintettek tapasztalatairól. Az integrált városfejlesztési stratégiák összehasonlító elemzésel be kívánjuk mutatni a stratégiai dokumentumok legfontosabb paramétereit, kiemelve azokat a legjobb gyakorlatokat, melyek az IVS-ek továbbfejlesztése kapcsán támpontot jelenthetnek. A komparatív elemzés során város és agglomerációja viszonyrendszerének vizsgálatát kiemelten kezeljük. Végül mindezek alapján javaslatokat fogalmazunk meg a következő, 2014-2020-as programozási időszakra vonatkozóan. 6
1. Bevezető 2007 és 2013 között a településfejlesztés az Európai Uniós fejlesztések homlokterében áll. A városi infrastruktúra, a települési környezet fejlesztésére úgynevezett ágazati- és regionális operatív programok által finanszírozott felhívások keretében egyaránt sor kerülhet. Tanulmányunkban e komplex, integrált projektek megvalósítása során szerzett gyakorlati tapasztalatok összegyűjtésére, értékelésére teszünk kísérletet. A következőkben el kívánjuk helyezni jelen tanulmányt a projekt eredmény hierarchiájában, rögzítjük a megalapozó tanulmány alapvető céljait. Mindezek mellett bemutatásra kerülnek a tanulmány tematikáját meghatározó koncepcionális keretek, valamint definiáljuk a tanulmány struktúráját. A bevezető fejezetben néhány szóban felvázoljuk a projekt szakmai tartalmát, ezzel mintegy tematikus kontextusba helyezve jelen dokumentumot. 1.1 Célkitűzések A Joint Urban and Aglomeration Network (JUAN) keretében olyan, a határ mindkét oldalán egységes értelmezési mezőt biztosító, komplex kutatási programot kívánunk lebonyolítani, mely egyrészt lehetővé teszi a magyarországi város rehabilitációs programok 2014-2020 között történő továbbfejlesztését, másrészt szakmai háttértámogatást nyújt a szerbiai települések integrált szemléletű fejlesztéspolitikájának kialakításához. E hosszútávú célkitűzés szellemében a projekt megvalósítása során törekszünk a tervezési tapasztalatok megosztására, a magyar és szerbiai tervezési gyakorlat közös elemeinek beazonosítására, kifejlesztve egyúttal egy olyan módszertant, mely alapvetően a helyi döntéshozók és szakemberek kezébe ad hatékony tervezési eszközt. Jelen dokumentum, mint a fent leírt tevékenységeket megalapozó tanulmány kísérletet tesz a régióban a Dél-alföldi Operatív Program által finanszírozott projektek keretében lezajlott, vagy éppen zajló városfejlesztési programok átfogó elemzésére. Ennek során egyrészt átfogó célcsoport elemzéssel rávilágítunk a programok tervezése és megvalósítása során kialakult partnerségi mechanizmusok gyengeségeire és erősségeire, másrészt az IVS-ek komparatív elemzésel a kimeneti dokumentumokat is összevetjük, értékeljük. Ezzel nem csupán rögzíteni kívánjuk a fejlesztési projektek aktuális státuszát, de átfogó módon, egységes struktúrában kívánjuk bemutatni a régióban a térségi 7
központokban zajló fejlesztési folyamatokat. Alapvető célunk mindezzel egy olyan elemző anyag elkészítése, mely megfelelő hátteret biztosít a 2014-2020-as Európai Uniós pénzügyi időszakban tervezett fejlesztések előkészítéséhez. 1.2 Koncepcionális keretek és struktúra definiálása Ahhoz, hogy szakmai javaslatokat fogalmazhassunk meg az integrált városfejlesztési programok továbbfejlesztése, illetve egy új típusú városfejlesztési program struktúra kialakítása kapcsán, mindenekelőtt átfogó képet kell kapnunk az aktuálisan zajló fejlesztésekről. Az átfogó elemzést célszerű oly módon elvégezni, hogy a kapott adatok, információk értelmezhetőek és értékelhetőek legyenek egy új, a 2014-2020-as Európai Uniós fejlesztési időszakban meghatározó szemléletmódban is. Az integrált, fenntartható városfejlesztés mint megközelítés mód egységesen kezeli a városok fizikai megújítását célzó intézkedéseket az oktatást, a gazdasági fejlődést, a társadalmi befogadást és a környezetvédelmet elősegítő beavatkozásokat. Ezek a kihívások a demográfiai változásoktól kezdve a gazdasági stagnálás munkahelyteremtésre és társadalmi előrehaladásra gyakorolt következményein át a klímaváltozás hatásáig terjednek. A kihívásokra adott válaszok kiemelkedően fontosak lesznek az Európa 2020 stratégiában felvázolt intelligens, inkluzív és fenntartható társadalom kialakítása szempontjából. A komplex megközelítés különösen indokolt, amennyiben 2014-2020 között várhatóan úgynevezett integrált területi beruházások (Integrated Territorial Investment ITI) keretében lesz lehetőség komplex városfejlesztési programok megvalósítására. Az integrált területi beruházás olyan új eszközrendszer, amelynek segítségel összevonhatók azok a források, amelyek a több prioritási tengellyel rendelkező többdimenziós, ágazatokon átívelő működési programok finanszírozásához vehetők igénybe. Célja biztosítani az adott területhez kapcsolódó integrált stratégiák megvalósítását, egyfelől rugalmasságot biztosítva az operatív programok kialakításához, másfelől az egyszerűsített finanszírozás által lehetővé tenni az integrált intézkedések hatékony megvalósítását. Alapvetően top-down megközelítésű eszköz, azaz elsősorban a kormányzati intézményrendszer felől érkező kezdeményezésekre épít, de kapcsolódhatnak hozzá bottom-up akciók is. Végrehajtása részben vagy egészben helyi szintekre delegálható, de az ERFA források városfejlesztésre elhatárolt 5%-os forráshányad használata esetén kötelező a legalább részleges delegálás. 8
Alapvető fontosságú az ágazatokat átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása, amely az érintett terület fejlesztési szükségleteire irányul. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek. Az ITI mindezekkel együtt ideális eszköz egy adott várostérségben végrehajtott integrált lépések támogatásához, mivel lehetővé teszi az eltérő tematikájú támogatások egyesítését, beleértve az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap által támogatott prioritási tengelyek és működési programok támogatásának egyesítését. Az ITI tárgyát bármilyen földrajzi övezet képezheti, a városkörnyékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Akár egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is alkalmazható az intézkedések összehangolásának elősegítésére. Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét ezzel összhangban európai területi együttműködések (ETC) keretében is alkalmazható. Az ITI-tervezésű beavatkozásoknak is illeszkednie kell természetesen az alkalmazott OP-k prioritásaihoz. Finanszírozási oldalról az ESZA, ERFA és KA-források bevonását az eszköz egyaránt lehetővé teszi. A kistérségi központok esetében ugyancsak releváns lehet a várost és környezetét egységben kezelő fejlesztési program. A közösségvezérelt helyi fejlesztést (CLLD) az 1991 óta működő LEADER szemléletmódra és annak uniós vidékfejlesztési sikereire épül. Hasznosítási terepét a régiók alatti szintek jelentik, helyi léptékben egészítve ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. Célja a helyi közösségek és szervezetek mozgósítása és bevonása, az Európa 2020 stratégia céljainak (intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés) szem előtt tartása mellett. Alapvető alkotóelemei közé tartoznak a LEADER programokból már ismert helyi akciócsoportok (melyeknek a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi-gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk, oly módon, hogy a civil és a magánszektort képviselő partnereknek kell rendelkezniük a döntéshozatal legalább 50 %-ával, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok abszolút többségel), valamint a helyi fejlesztési stratégiák. Utóbbiak célja meghatározni, mik a fejlesztési igények és a területi lehetőségek, ismertetni a célkitűzéseket és a stratégia cselekvési tervét. A most zajló programozási ciklushoz képest újdonságnak számít, hogy a közösség által irányított helyi fejlesztésének egységes módszertanát kell majd alkalmazni az összes alap és régió tekintetében; az uniós alapokból származó támogatások egységesek és összehangoltak lesznek; illetve különféle pénzügyi ösztönzők is beépítésre kerülnek. Az utóbbiak közé tartozik, hogy azon operatív programoknál, melyeknél egy teljes prioritási tengely CLLD-eszközökön keresztül 9
valósul meg, az ERFA-ESZA részről biztosított maximális finanszírozási arány 10 százalékponttal növekszik. EMVA források esetén ennek maximuma 80-90%, míg az EHA esetében 75%. Az ERFA, az ESZA és az EHA esetében a CLLD választható lehetőséget jelent, az EMVA esetében azonban alkalmazása kötelező. A jelenleg rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján egyértelműen látható, hogy 2014-2020 között az eredmény orientált fejlesztések kerülnek előtérbe. Ennek megfelelően az egyértelműen rögzített indikátor struktúra, és ezzel párhuzamosan a folyamatos monitoring tevékenység létfontosságú lesz az Európai Uniós források hatékony felhasználásához. Az integrált programok lebonyolításában ugyancsak kiemelt jelentősége lesz a helyi, alulról jövő szerveződéseknek, melyek adott esetben önálló fejlesztési programok megvalósítását menedzselhetik teljes körű, vagy részleges döntési kompetenciákkal. A jelen tanulmányhoz kapcsolódó felmérés célcsoportjait éppen ezért oly módon definiáltuk, hogy azok a fejlesztések előkészítésében, lebonyolításában megjelenő partnerségi hálót teljes egészében lefedjék. Adatlapokkal kerestük így meg a települési fejlesztési dokumentumokat készítő városokat, a munkába bevont szakértőket, illetve a városfejlesztési programokat finanszírozó felhívásokat menedzselő közreműködő szervezetet. A kérdőíves megkereséseken túl a korábban elkészített szakmai dokumentumok komparatív elemzésére is hangsúlyt fektetünk. Terítékre kerülnek így reprezentatív módon a régióra jellemző várostípusokhoz rendelhető integrált városfejlesztési stratégiák (IVS), de erősítve az esélyegyenlőség, mint horizontális fejlesztési elv megjelenését külön kitérünk az antiszegregációs tervek bemutatására, értékelésére is. A települési stratégiai dokumentumok elemzését összehasonlító módszertannal, előzetesen rögzített értékelési alapelvek mentén végezzük el, kiemelt fókusszal a célhierarchiára, az akcióterületek lehatárolására, a szegregáció kérdéskörére, a konkrét fejlesztési projektek eredmény központú vizsgálatára, illetve a város és környezete kapcsolatrendszer elemzésére. 1.3 A projekt rövid bemutatása 2012 nyarán már rendelkezésre állnak azok az Európai Uniós rendelettervezetek, melyek várhatóan meghatározzák a 2014-2020-as fejlesztési időszak jogszabályi kereteit. A dokumentumok alapján látható, hogy a kontinens városrégióinak, urbánus központjainak fenntartható fejlesztése kiemelt prioritás lesz a következő ekben. 10
Az úgynevezett integrált területi beruházások (Integrated Territorial Investment ITI) keretében nem csupán városfejlesztési, de akár határon átnyúló fejlesztések lebonyolítására is lehetőség nyílik, így ezen komplex fejlesztések megfelelő előkészítése mind Magyarországnak, mind pedig Szerbiának elemi érdeke. Új elem ugyanakkor az is, hogy a városfejlesztési projektek a fenntarthatóság szempontjának érvényesítése mellett immár település és környezete, város és agglomerációja egységes szemléletben való fejlesztésére is lehetőséget nyújtanak. Amint azt korábban is jeleztük, a Joint Urban and Aglomeration Network (JUAN) projekt alapvető célja a városfejlesztési tervezési kompetenciák megerősítése a határ menti térségben. A cél elérése érdekében a szerbiai partnerrel számos közös tevékenység lebonyolítására kerül sor. Projektünk keretében mindkét partner (a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület és a Vajdasági Regionális Fejlesztési Ügynökség) megalapozó tanulmányokat készít, melyek összegzik a helyi településfejlesztési tapasztalatokat. Ezekre építve a megalapozó anyagok lényegi elemeit egységes struktúrában kezelő, azokat mintegy szintetizáló összegző tanulmány készül, majd közös tevékenység keretében egy olyan módszertani anyag összeállítására kerül sor, mely alapvetően a projekt által tett módszertani javaslatokat, megállapításokat ülteti át a gyakorlat nyelvére. A módszertan felhasználását a lehető legszélesebb körben szeretnénk biztosítani, így a dokumentumra építve egy képzési programot is kifejlesztünk a JUAN keretén belül. A projekt részeként számos workshop megrendezésére is sor kerül, melyek elsősorban a tapasztalatok átadásának, a közös értelmezési keret kialakításának fórumai lesznek. A projektet konferencia zárja terveink szerint, ahol az eredmények széles kör számára kerülnek bemutatásra. 2. A régió társadalmi-gazdasági helyzetének statisztikai elemzése A megalapozó tanulmány elején célszerű megvizsgálni azt a gazdaságitársadalmi környezetet, amelyben a városfejlesztési programok lebonyolításra kerülnek. Ennek megfelelően részletesen áttekintjük, hogy milyen tendenciák érvényesültek a Dél-alföldi régió, valamint a három megye legfontosabb gazdasági, társadalmi és infrastrukturális mutatóinak változásában. 11
2.1. A régió gazdasága Egy átfogó, elemző dokumentumban a statisztikai típusú adatok elemzése megfelelő elméleti keretet teremthet a téma specifikus értékelési fejezetek számára. A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan alakultak hosszabb időtávban a Dél-alföldi régió, illetve a régió megyéinek gazdasági mutatói. Elemzésünkben alapvetően a Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosan elérhető on-line adatbázisára támaszkodunk. Bruttó hozzáadott érték (2002 2010, ezer millárd Ft) Forrás: KSH TSTAR A fenti ábra a bruttó hozzáadott érték alakulását mutatja országos viszonylatban. Látható, hogy a 2008-as az ezredforduló óta tartó bővülés tendenciáját megtörte, ám az is érzékelhető hogy ez a tendencia remélhetően nem átmeneti jelleggel 2010-től folytatódik, hiszen ebben az ben ismét emelkedett a bruttó kibocsátás volumene és elérte a 22,60 ezer milliárd forintot. 12
Regisztrált és működő vállalkozások számának alakulása Magyarországon, db (2000-2009) Forrás: KSH-TSTAR A regisztrált vállalatok számának alakulása országos szinten folyamatos bővülést mutat. Az ezred első tizedének elején 1 094 445 darab vállalkozást rögzítettek Magyarországon, míg ez a szám 2007-ben 1 233 734 darab volt. A 12,72%-os bővülés 2008-ban, az őstermelők APEH regisztrációjával emelkedik jelentősen. A működő vállalkozások száma kapcsán kisebb mértékű emelkedő tendenciáról számolhatunk be országos viszonylatban. Amíg 2000-ben 625417 darab működő vállalkozás volt Magyarországon, addig 2009-ben már 688 996 darab. 2006-ban és 2008-ban láthatunk ugyan egy-egy köztes maximumot (707 756 db, illetve 701 390 db), de ezeket rendszer szerűen visszaesés követi. Regisztrált és működő vállalkozások száma a Dél-alföldi régióban, db (2000-2009) Forrás: KSH-TSTAR 13
Ha a regisztrált és működő vállalkozások számának alakulását regionális szinten vizsgáljuk látható, hogy az előbbi kategóriában az országos folyamatokat másoló tendencia érvényesül. 2000 és 2007 között 123 013 darabról 131 078 darabra nő a regisztrált vállalkozások száma, hogy azután 2008-tól az ismert okok miatt nagyságrenddel nőjön a számuk. A működő vállalkozások számát illetően ugyanakkor regionális szinten egy az országostól kismértékben eltérő folyamatot láthatunk. Míg ugyanis 2000-től 2005-ig folyamatosan nő a számuk (10,84%-kal), addig ez a tendencia 2006-tól megtörni látszik és 2009-ben ismét már csupán 78 660 darab működő vállalkozásról számolhatunk be a régióban. A következőkben tekintsük át, hogyan alakultak a vállalkozások számához kapcsolódó mutatók a régió megyéiben. Regisztrált vállalkozások száma Bács-Kiskun megyében, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Bács-Kiskun megyében a regisztrált vállalkozások száma jelentős bővülést mutat a vizsgált időszakban. 2000 és 2007 között 23,34%-kal bővült. Míg ugyanis az tized elején 48 818 darab regisztrált vállalkozás volt a megyében, addig ez a szám 2007-re 60 214 darabra ugrott, sőt 2010-re elérte a 94 678 darabot. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy 2005 végén egy köztes csúcsértéket, 54 018 darab vállalkozást rögzíthettünk. 14
Működő vállalkozások száma Bács-Kiskun megyében, db (2000-2009) Forrás: KSH-TSTAR A működő vállalkozások esetében 2000 és 2005 között tapasztalhattunk egy dinamikusan bővülő időszakot, ekkor a cégek száma 10 százalékot is meghaladó mértékben bővült. Az tized közepétől azonban stagnálásról számolhatunk be, sőt a 2009-es érték (32 379 db) az előző ihez képest kissé csökkent és már a 2002 i adatokhoz (32 577 db) közelít. A következőkben tekintsük át, hogyan alakultak Békés megye vállalkozásainak adatai 2000 és 2010 között. Regisztrált vállalkozások száma Békés megyében, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Békésben a regisztrált vállalkozások száma egészen 2005-ig folyamatos bővülést mutat. Az időszak elején regisztrált 30 022-es szám 5 vel később már 35 100, vagyis egy hatodával emelkedett a regisztrált vállalkozások száma. 2005 után 15
kisebb visszaesést láthatunk, hogy azután újra egy dinamikus bővülés induljon nem kis mértékben az őstermelők APEH regisztrációjának köszönhetően. Működő vállalkozások száma Békés megyében, db (2000-2009) Forrás: KSH-TSTAR A Bács-Kiskun megyei mutatókkal ellentétben Békésben egyértelmű visszaesést mutat a működő vállalkozások számának alakulása. 2009-re lényegében az tized eleji értéket sikerült elérni úgy, hogy a csúcs a 2002-ben rögzített 20 259 db vállalkozás volt. A vizsgált időszak végére így közel fele annyi vállalkozás működött Békésben, mint Bács-Kiskunban. Regisztrált vállalkozások száma Csongrád megyében, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR 16
Csongrád megyében, hasonlóan a másik két megyéhez bővülésről számolhatunk be a regisztrált vállalkozások számát illetően. 2000-ben 44 173 darab céget, 2005-ben pedig már 46 815 darab vállalkozást regisztráltak a megyében. A 2006-os kisebb visszaesést követően azután újabb bővülés következik, hogy 2010-ben már 76 775 darab regisztrált vállalkozásról számolhassunk be. Működő vállalkozások száma Csongrád megyében, db (2000-2009) Forrás: KSH-TSTAR Csongrád megye a működő vállalkozások számának alakulását illetően köztes helyzetben van a másik két megyéhez viszonyítva. Míg visszaesésről itt is beszámolhatunk, ennek mértéke ugyanakkor nem éri el a Békésben mért értéket. Az időszak elején rögzített 25 473 darab vállalkozás 2005-re már 29 005-re emelkedik, hogy azután 2007-ben és 2009-ben már a 28 ezres érték alá is lépjen. A növekedés így összességében 8,68%-os. Amint láthatjuk, Csongrád megyében a működő vállalkozások száma meghaladja a Békés megyei értékeket, de elmarad a Bács-Kiskunban mértektől. Miután áttekintettük a vállalkozások adatait regionális és megyei szinten, vizsgáljuk meg hogyan alakul hosszabb időtávon a regisztrált- és működő vállalkozások száma a régió gazdasági-társadalmi fókusz térségeiben, a négy megyei jogú városban. 17
Regisztrált és működő vállalkozások száma Kecskeméten, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR 2000 és 2009 között Kecskeméten mind a regisztrált, mind pedig a működő vállalkozások esetében jelentős bővülésről számolhatunk be. A fenti diagramon látható, hogy a városban 2000-ben 14 302 db regisztrált vállalkozást tartottak számon, míg a működő cégek száma 8 224 db volt. Előbbiek száma 2009-ig 31,41%-kal bővült, míg az utóbbi kategória esetében némileg alacsonyabb, 16,7%-os növekedésről adhatunk számot. Látnunk kell Kecskemét esetében továbbá, hogy a regisztrált vállalatok esetében 2007-ig folyamatos a növekedés, majd 2008-ban a már ismert okokból kiugró adatok rögzítésére került sor. Regisztrált és működő vállalkozások száma Békéscsabán, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Békéscsabán a Kecskeméten látottaktól jelentős mértékben eltérő tendenciákat tapasztalunk. A regisztrált vállalkozások esetében 2007-ig lényegében minimális 18
(6%-os) növekedés látható, hogy azután 2008-tól itt is kimagasló értékek jelenjenek meg. Összességében a városban a regisztrált vállalkozások száma 28,83%-kal emelkedett. A működő vállalkozások esetében szemben a Kecskeméten, de összhangban a Békés megyében megfigyelt tendenciákkal csökkenésről számolhatunk be. A vizsgált időszakban a békési megyeszékhelyen a számuk 5088 db-ról 4953 darabra csökkent (2,65%-os csökkenés). Regisztrált és működő vállalkozások száma Hódmezővásárhelyen, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Csongrád megye kisebbik megyei jogú városában Hódmezővásárhelyen felemás képpel szembesülünk. A regisztrált vállalkozások száma 2000 és 2007 között emelkedett (11,39%-kal), a működő vállalkozások száma ugyanakkor hosszabb időtávon szinte stagnált. Míg a referencia időszak első ében 2842 db működő cég volt a városban, addig számuk 2009-ben 2883 darab volt. A növekedés mindösszesen 1,44%. 19
Regisztrált és működő vállalkozások száma Szegeden, db (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Szegeden 2000 és 2009 között 23 610 darabról 26 846 darabra nőtt a regisztrált vállalkozások száma. Ugyanebben az időszakban a működő vállalkozások száma 13 726 darabról 14 356 darabra nőtt, vagyis a pozitív irányú változás 8,13%. Ez kismértékben ugyan, de alulmúlja a megyei szinten mért változást (8,68%). A következőkben tekintsük át hogyan alakult a k+f beruházások volumene a Délalföldi régióban és megyéiben 2008 és 2010 között. A Dél-alföldi régió és megyéi K+F adatai (2008-2010) Időszak K+F tevékenység területe (megye) Összes kutatási, fejlesztési (K+F) beruházás (1000 Ft) Dél-Alföld 2 164 832 2008. Bács-Kiskun megye 1 101 753 Békés megye 82 080 Csongrád megye 980 999 Dél-Alföld 3 083 154 2009. Bács-Kiskun megye 231 632 Békés megye 340 011 Csongrád megye 2 511 511 Dél-Alföld 2 542 698 2010. Forrás: KSH-TSTAR Bács-Kiskun megye 497 464 Békés megye 151 625 Csongrád megye 1 893 609 A legnagyobb értéket mutató 2009-től mind 208, mind 2010 adatai jelentősen elmaradnak. Érdekesség ugyanakkor, hogy míg 208-ban Bács-Kiskunban 20
zajlottak jelentősebb k+f beruházások 1,1 milliárd forint, a teljes regionális volumen 50,87%-a, addig 2009-ben és 2010-ben már Csongrád megyéhez köthető a legmagasabb megyei érték (a regionális szintű volumen 81,44, illetve 74,47%-a). Látható, hogy Békés megye jelentős mértékben elmarad a másik két megyétől k+f beruházás tekintetében, egyedül 2009-ben tudta megelőzni Bács- Kiskun megyét. A következőkben érdemes megvizsgálni hogyan alakultak a 2007-2013-as Európai Uniós időszakban kiemelten kezelt ágazat, a turizmus fontosabb mutatói a Dél-alföldi régió megyei jogú városaiban. Elemzésünk a 2000-től 2010-ig tartó időszakra terjed ki. Vizsgálatunk során külön értékeljük a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek, a külföldi vendégek, illetve a vendégéjszakák számát. Kecskemét fontosabb turisztikai mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR A vizsgált időszakban Kecskeméten mind a vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, mind a külföldi vendégek száma, mind pedig a vendégéjszakák száma kapcsán csökkenésről számolhatunk be. A vendégek száma az összes kereskedelmi szálláshelyen mutató 2000-es éréke (53 476 fő) 2010-re 45 877 főre csökkent (14,21%-os csökkenés), míg a külföldi vendégek esetében ennél nagyobb visszaesésről számolhatunk be, hiszen míg az időszak elején a mérté érték 24 064 fő volt, addig ez a szám 2010-re 14 835 főre csökkent. A visszaesés mértéke tehát 38,35%-os. Ha a vendégéjszakák számának alakulását vizsgáljuk azt tapasztaljuk, hogy 104 481 főről 88 801 főre esett vissza a mutató értéke, ami 15%-os csökkenést jelent. 21
Békéscsaba fontosabb turisztikai mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Békéscsaba esetében a vendégek száma kapcsán jelentős visszaesést tapasztalunk. 2000-ben még 18 929 fő vendéget regisztráltak a településen, 2010-ben ez az érték már csak 15 208 fő volt. A csökkenés jelentős, mintegy 19,65%-os. A külföldi vendégek számának alakulása sem mutat sokkal kedvezőbb képet, hiszen a 6039 fős kezdő értékről az tized végére 3334 főre csökkent a mutató, vagyis a visszaesés mértéke eléri a 40%-ot is (44,79%). A vendégéjszakák száma tekintetében ugyanakkor a békési megyeszékhelyen komoly bővülés érhető tetten. 2000-ben 29 255 db, 2010-ben pedig már 35 697 db vendégéjszakát töltöttek el a településen, ami 22,02%-os növekedést jelent a mutató esetében. Hódmezővásárhely fontosabb turisztikai mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR 22
Hódmezővásárhely esetében látható, hogy a vendégek száma 2000 és 2010 között jelentős mértékben bővült. Abszolút értékben az mutató természetesen elmarad a három megyeszékhelyen rögzített értéktől, ám a növekedés így is egyértelmű. Míg 2000-ben 5963 fő, addig 2010-ben 8708 fő vendéget rögzítettek a településen. A külföldi vendégek kapcsán sajnos nem ennyire kedvező a kép. 2000 és 2010 között 13,27%-kal 1717 főről 1945 főre bővült csupán a számuk úgy, hogy a mutató étéke 2006-ban még 2662 fő volt. Hasonló tendencia látszik érvényesülni a vendégéjszakák száma tekintetében is. A vizsgált időszak elején rögzített 12 220-as érték 2010-re 18 453 darabra bővül, ám 2007-ben még 31 175 vendégéjszakát tartottak nyilván Hódmezővásárhelyen. Szeged fontosabb turisztikai mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Tekintsük át végül Szeged turisztikai mutatóinak alakulását. A csongrádi megyeszékhelyen 2000-től 2007-ig jelentős bővülés volt tapasztalható a vendégek számát illetően. Ez időszak alatt a mutató értéke 116 549 főről 139 107 főre emelkedett, vagyis közel 20%-os (19,35%) volt a bővülés. 2008-tól azután jelentős visszaesés volt tapasztalható, hogy azután 2010-ben ismét korrigáljon a mutató. A külföldi vendégek száma lényegében 2008-ig folyamatosan emelkedett, 36 564 főről 44 960 főre ugrott. Ekkortól azonban csökkenés tapasztalható, így a 2010- ben mért érték (35 388 fő) már alulmúlja a 2000-ben mért adatokat (36 564 fő). 23
A vendégéjszakák száma tekintetében a 2006-os csúcsértéket követően (281 793 db, 2000 óta 30,45%-os növekedés) folyamatos visszaesés tapasztalható, és a 2010-es korrekció sem tudta biztosítani a 2000-ben mért kiinduló értéket. 2.2. A Dél-alföldi régió fontosabb infrastrukturális mutatói Az infrastrukturális mutatók vizsgálata során külön-külön értékeljük az ivóvíz vezeték hálózatba bekötött lakások számának alakulását, a közüzemi szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások számának változását, valamint a háztartási gázfogyasztók számának alakulását. 24
A Dél-alföldi régió ivóvíz-, szennyvíz- és gáz infrastruktúrájának fontosabb mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR A fenti ábrából látható, hogy a közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekötött lakások száma 2000 és 2010 között folyamatosan bővült a Dél-alföldi régióban. Míg a vizsgált időszak elején 503 659 darab lakásról számolhatunk be, addig 2010-re már 543 064 db lakás bekötése történt meg. A bővülés így 7,8%-os. A háztartási gázfogyasztók száma már nagyobb dinamikával bővült, számuk 2000 és 2010 között 431 464 db-ról 496 468 db-ra nőtt, vagyis a bővülés 15,06%. A közüzemi szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások száma még jelentősebb mértékben nőtt. Míg a mutató értéke 2000-ben 173 458 db volt, addig 2010-ben már 326 893 db ilyen lakásról lehetett számot adni. Összességében a növekedés a 88%-ot is meghaladta. 25
Bács-Kiskun megye ivóvíz-, szennyvíz- és gáz infrastruktúrájának fontosabb mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR A közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekötött lakások száma 2000 és 2010 között 192 683 darabról 209 461 darabra emelkedett Bács-Kiskunban. A bővülés mértéke így a regionális növekedés mértékét meghaladóan 8,7%-os volt. A háztartási gázfogyasztók számát illetően hasonló tendenciáról számolhatunk be. 156 270 darabról 182 809 darabra nőtt a számuk a vizsgált időszakban, a növekedés 16,98%-os. A közüzemi szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások száma a régiós tendenciához hasonlóan ugyancsak jelentős mértékben, a regionális szintű bővülés ütemét is meghaladva 102%-kal bővült. 26
Békés megye ivóvíz-, szennyvíz- és gáz infrastruktúrájának fontosabb mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Békés megyében a közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekötött lakások száma 146 965 darabról 158 114 darabra nőtt, mely bővülési ütem (7,58%) elmaradt a regionális értéktől. A háztartási gázfogyasztók száma 2000 és 2010 között 126 304 darabról 145 235 darabra nőtt a megyében. A növekedés mértéke (14,98%) közelít a regionális átlaghoz, ám elmarad Bács- Kiskun megye értékétől. 2000 és 2010 között a közüzemi szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások száma 44 233 darabról 88 563 darabra nőtt, vagyis összhangban a regionális és Bács-kiskun megyei tendenciákkal 100%-os bővülésről számolhatunk be. 27
Csongrád megye ivóvíz-, szennyvíz- és gáz infrastruktúrájának fontosabb mutatói (2000-2010) Forrás: KSH-TSTAR Csongrádban a vizsgált időszakban a közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekötött lakások száma 164 011 darabról 175 489 darabra nőtt. A 6,99%-os növekedés mind a regionális értéktől, mind más megyék adataitól elmarad. A háztartási gázfogyasztók száma 2000 és 2010 között 148 890 darabról 168 424 darabra nőtt, a bővülés így 13,11%-os. A közüzemi szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások száma 73 138 darabról 124 679 darabra nőtt, a változás mértéke (70,47%) ugyancsak elmarad a regionális értéktől. 28
ISDN vonalak és kábeltelevízió előfizetők száma a Dél-alföldi régióban, db (2003-2010) Forrás: KSH-TSTAR Ha az ISDN vonalak és kábeltelevízió előfizetések számát vizsgáljuk látható, hogy regionális szinten az utóbbi kategória értéke 2009-ben érte el a csúcsot, majd 2010-ben kisebb visszaesés következett be. Összességében 2003 és 2010 között 191 803 darabról 259 423 darabra nőtt a számuk, ami 35,25%-os bővülés. Az ISDN előfizetők száma ugyanakkor 2008-ig kisebb kilengésekkel bővült, majd 2008-tól indult csökkenésnek. 2010-ben igen komoly visszaesést rögzíthetünk, így összességében a csökkenés mértéke meghaladja a 25%-ot. ISDN vonalak és kábeltelevízió előfizetők száma Bács-Kiskun megyében, db (2003-2010) Forrás: KSH-TSTAR 29
Bács-Kiskun megyében a vizsgált időszakban 59 188 darabról 89 370 darabra nőtt a kábeltelevízió előfizetések száma, vagyis a bővülés 51%-os, ami jelentősen meghaladja a regionális értéket. Az ISDN vonalak esetében Bács- Kiskunban már 2006-ban megindul a csökkenő tendencia, így 2010-re a megyében már csupán 13 622 darab előfizetésről számolhatunk be. A csökkenés mértéke 21,99%-os, kis mértékben a régiós érték alatt marad. ISDN vonalak és kábeltelevízió előfizetők száma Békés megyében, db (2003-2010) Forrás: KSH-TSTAR Békés megyében 54 951 darabról 71 514 darabra nőtt a kábeltelevízió előfizetések száma, a növekedés mértéke így 30%. Ez a Bács-Kiskunban és regionális szinten rögzített értékektől is elmarad. Az ISDN előfizetések száma mely egyébként is igen alacsony volt Békés megyében jelentős mértékben csökkent. Míg 2003-ban 5288 db előfizetést regisztráltak, addig ez a szám 2010- ben 3910 darab volt. A 26,05%-os csökkenés meghaladja a regionális értéket is. ISDN vonalak és kábeltelevízió előfizetők száma Csongrád megyében, db (2003-2010) Forrás: KSH-TSTAR 30
Csongrád megyében a 2003-2010 közötti időszakban 77 664 darabról 98 539 darabra nőtt a kábeltelevízió előfizetések száma. A 26,87%-os növekedés mind a regionális értékhez viszonyítva, mind pedig a másik két megye mutatóihoz képest alacsonynak mondható. Az ISDN előfizetések tekintetében megállapítható, hogy egészen 2008-ig egy bővülési folyamatnak lehetünk tanúi, ekkor azonban a tendencia megtörik és 2010-ben már csupán 8 840 db előfizetést tartottak számon a megyében. 2.3. A régió demográfiai és foglalkoztatási jellemzői 2.3.1. Demográfiai jellemzők A régió demográfiai jellemzői összhangban az általános országos tendenciával kedvezőtlen folyamatokról árulkodnak. Néhány adat összehasonlításából azonban azt láthatjuk, hogy a régió, illetve egyes megyéi demográfiai szempontból egyáltalán nem homogének, jelentős területi különbségek mutatkoznak. Jól megmutatkozik ez többek között az ezer lakosra jutó élveszületések számánál. A Dél-alföldi régióban 2010-ben mindössze 8 élveszületés jutott 1000 lakosra, ami az országos értéktől (9 fő) elmarad. Ugyancsak kedvezőtlenebb a régiós halálozási mutató (13,8) az országosnál (13). Ennek megfelelően a régiós természetes fogyás (-5,8) mértéke is kedvezőtlenebb, mint az országos mutató (-4). A fenti folyamatok eredményeként a Dél-Alföld lakossága öregedik, amit alátámaszt az öregedési index kedvezőtlen változása is. 2010-ben a regionális öregedési index 127,2 volt, ami ismét kedvezőtlenebb az országos adatnál (114,7). Ráadásul ez a mutató is egyértelműen a kedvezőtlen tendenciákról árulkodik: a régiós öregedési index 2007-ben még 116,3, 2009-ben 123,9 volt. A Dél-alföldi régió népességének változása korcsoportonként, 2000-2010 között (fő) Időszak Állandó népességből a 0-17 esek száma (fő) Állandó népességből a 18-59 esek száma (fő) Állandó népességből a 60-x esek száma (fő) 2000. 280 013 823 505 288 268 2001. 275 667 820 748 288 782 2002. 271 714 817 191 290 643 2003. 266 674 813 867 292 161 2004. 261 638 810 565 295 487 2005. 257 301 812 306 296 007 2006. 252 764 809 478 297 375 31
2007. 247 587 806 669 300 623 2008. 242 631 802 426 304 475 2009. 236 978 797 382 308 865 2010. 231 276 790 990 313 384 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett táblázat A korcsoportos adatok egyértelműen árulkodnak regionális szinten a 0-17 es korosztály csökkenéséről, ami a gyermekvállalás fokozatos visszaszorulását és az első gyermekszületés későbbi időpontra tolódását jelzi. A gyermekkorúak aránya a lakosságon belül 2000-ben még 20,12% volt, 2010-ben már csak 17,32%. Ugyancsak csökken a 18-59 esek száma a régióban: míg a lakosságon belüli számuk 2000-ben még 823.505 fő volt, 2010-re 790.990 főre csökkent. Ez százalékosan nem jelent lényegi differenciát a régiós összlakosságon belüli mindenkori arány tekintetében: a korosztálycsoport a vizsgált 10 során mindvégig mintegy 59%-át jelentette a régiós lakosságnak. Ezzel szemben a 60 es és annál idősebb lakosság száma és aránya is megnőtt: míg 2000-ben a lakosság 20,71%-a tartozott ebbe a csoportba, addig 2010-re már 23,46%-uk. Az alábbi ábra 10 távlatában mutatja a régiós népesség változását. A Dél- Alföld lakónépessége 2000-2010 között 5,2%-kal csökkent. Ez a népességfogyás jelentősen meghaladja az időszakra jellemző országos mértéket (2,1%). A régió tíz alatt 71.917 fős veszteséget szenvedett el, amely meghaladja Békéscsaba 2010-es lakónépességét (64 ezer fő). A Dél-alföldi régió lakónépességének változása 2000-2010 között (fő) 1 400 000 1 380 000 1 360 000 1 340 000 1 320 000 1 300 000 1 380 387 1 373 1941 367 064 1 360 214 1 354 938 1 347 294 1 342 231 1 334 506 1 325 527 1 318 214 1 308 470 1 280 000 1 260 000 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram 32
Hosszabb időtávra kitekintve a fogyás még szembetűnőbb: 1990-ben a régiós lakosság 1.396.719 fő volt, ez 1995-re 1.375.046 főre esett vissza. 1990-hez viszonyítva, a fogyás mértéke 2010-re 6,32%-os (88.249 fő). A népességfogyás a régió egyes belső területein jelentős különbségeket mutat, s ez már megyei szinten is megmutatkozik. Míg Csongrád megye 2,0%-os, Bács- Kiskun megye 4,2%-os, Békés megye drasztikus, 9,9%-os népességveszteségen esett át (40.117 fő). Települési szinten is jelentős eltérések mutatkoznak. Egyes térségek és itt hangsúlyosan utalnunk kell a leghátrányosabb helyzetben lő térségekben található településekre igen súlyos népességveszteséget szenvednek el folyamatosan. 2000-2010-ig a legtöbb dél-alföldi város népessége fogyást mutatott, kivételként lehet megemlíteni Szegedet (2,79%) és Kecskemétet (5,26%), valamint Mórahalmot (9,99%). Az alábbi diagram jól szemlélteti a népesség alakulásában végbemenő tendenciákat egyes települések esetében. A kedvezőtlenebb helyzetű települések esetében a népességfogyás a 10%-os mértéket is meghaladja, így például Bácsalmás, vagy Csongrád esetében is. Népességveszteség, illetve növekedés 2010-ben, a 2000-es népességhez viszonyítva (%) Szeged Makó Csongrád Gyula Békéscsaba Kecskemét Bácsalmás -14,00-12,00-10,00-8,00-6,00-4,00-2,00 0,00 2,00 4,00 6,00 8,00 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram Érdemes megvizsgálni a természetes népmozgalom, valamint a vándorlás alakulását is a lakónépesség alakulásának tükrében. Ismert tény, hogy a 33
gyermekszületések száma alacsony Magyarországon, míg a halálozások száma ezt többnyire meghaladó. Természetes népmozgalom a Dél-alföldi régióban (fő) -5 000-5 500 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. -6 000-6 500-7 000-7 500-8 000-6 195-6 318-6 712-6 724-6 995-7 316-6 234-6 305-6 616-6 894-7 668 Dél-Alföld (Bács- Kiskun, Békés, Csongrád) Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram Ábránk tanúsága szerint a természetes fogyás egyértelműen hozzájárul a régió lakosságának csökkenéséhez. Bár a különbség mértéke ente változik, a halálozások száma minden ben jelentősen meghaladja a születésekét régiós szinten. Természetes népmozgalom a régió megyéiben (fő) 0-500 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. -1 000-1 500-2 000 Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye -2 500-3 000-3 500 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram 34
Amint látható, a régiót alkotó három megye területén a vizsgált időszakban mindig negatív volt a természetes népmozgalom előjele, azaz, a halálozások száma meghaladta a születésekét. Ez a tény önmagában erősen hozzájárul a népesség folyamatos csökkenéséhez, amit némileg kompenzálhat ideális esetben a vándorlás kedvező alakulása. Természetes népmozgás a régió megyéiben az adott es népesség arányában (%) 0,00-0,10-0,20 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. -0,30-0,40-0,50-0,60 Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye -0,70-0,80-0,90 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram A területi szintű különbséget szemlélteti jobban a fenti ábra, amelyen a népesség természetes fogyását az adott es népességhez viszonyítjuk. A Békés megyei fogyás egyértelműen jelentősebb és komoly veszélyeket hordoz magában. Az állandó vándorlásokból, azaz a lakóhely változásból adódó különbözet alkalmas szemléltetni azt, hogy egy adott település, térség mennyire tud vonzó körülményeket teremteni lakosai számára. A Dél-alföldi régió összesített vándorlási különbözete 2002-2010 között folyamatosan negatív tartományban van, azaz az elvándorlók száma meghaladja a régióba betelepülőkét. Ábránk a régió és az egyes megyék állandó belföldi vándorlási különbözetét szemlélteti. A diagram tanulmányozása alapján egyértelmű, hogy Békés megye húzza le radikálisan a régió adatait is, bár a vándorlásból egyértelműen hasznot élvező megye nincs a Dél-Alföldön. 35
Állandó vándorlási különbözet a Dél-alföldi régióban és megyéiben 2002-2010 között 500 0-500 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) Bács-Kiskun megye -1 000 C Csongrád megye -1 500 Békés megye -2 000-2 500 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram 2.3.2. Foglalkoztatási helyzet A régió foglalkoztatási helyzete az elmúlt ek során egyértelműen romlott. Ezt számos mutató megfelelően jelzi, ezeket fogjuk elemezni a következők során. A Dél-alföldi régióban 2010-ben 483,1 ezer foglalkoztatott volt. Ez 1,59%-kal kevesebb, mint 2006-ban (490,9 ezer fő), és 2,48%-kal alacsonyabb a 2007-es adatnál (495,4 ezer fő). A gazdasági válság miatt megindult visszaesés 2008 végén már érezhető volt, az végén a régiós foglalkoztatottak száma 489,6 ezer főre csökkent. Foglalkoztatottak száma 2006-2010 között a Dél-alföldi régióban (ezer fő) 500 495 490 490,9 495,4 489,6 485 480 475 475,5 483,1 Foglalkoztatott, ezer fő 470 465 2006 2007 2008 2009 2010 Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram 36
Ábránkból látható, hogy 2006-2010 között 2007-ben volt a legtöbb foglalkoztatott a régióban, 2008-2009-ben jelentős visszaesés történt, majd 2010-ben javulás következett be. A munkanélküliségi ráta alakulása is jól tükrözi a folyamatot: 2006-2007-ben nem érte el a 8%-ot, 2008 végére már a 9%-hoz közelített, 2009-2010-ben pedig egyaránt 10,6%-on állt, azaz stagnált. A munkanélküliségi ráta változása a Dél-alföldi régióban, 2006-2010 között (%) 12 10 8 7,8 7,9 8,7 10,6 10,6 6 Munkanélküliségi ráta 4 2 0 2006 2007 2008 2009 2010 Forrás: KSH Jól nyomon követhető ez a változás a nyilvántartott álláskeresők számának alakulásán. Országos viszonylatban a 2000-es adathoz képest (372.409 fő) 2010-re 58,77%-kal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma (591.278 főre). A Dél-alföldi régió adatai némileg kedvezőbbek: a változás 56,98%-os, így 2010- ben 86.840 fő volt nyilvántartott álláskereső a régióban. A változások a három megyét nem egyformán érintették. A legkedvezőtlenebb folyamatok Bács-Kiskun megyében mentek végbe, itt az időszakon belül 65,85%-kal, Békésben 53,59%-kal, míg Csongrád megyében 48,75%-kal emelkedett a nyilvántartott álláskeresők száma. Az alábbi ábra szemlélteti a fenti folyamatot, párhuzamosan ábrázolva a régió három megyéjében lezajlott folyamatokat. Láthatjuk, hogy 2010-re szerénynek mondható pozitív változás történt az álláskeresők tekintetében. A diagramvonalak emelkedésének meredeksége 2008-2009-ben jól szemlélteti, hogy Bács-Kiskun megye szenvedte meg legjobban a gazdasági válságból adódó veszteségeket. 37
A nyilvántartott álláskeresők számának alakulása a Dél-alföldi régió megyéiben 2000-2010 között (fő) 40 000 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye 10 000 5 000 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram A 180 napnál tovább nyilvántartott álláskeresők száma is jelentősen emelkedett, mutatva, hogy a munkaerőpiacról kiszorulók jelentős része hosszú időn keresztül nem tud visszatérni újra a munkával rendelkezők közé. A 180 napon túl nyilvántartott álláskeresők számának alakulása a Dél-alföldi régió megyéiben 2000-2010 között (fő) 25 000 20 000 15 000 10 000 Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye 5 000 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. Forrás: KSH T-STAR adatok alapján szerkesztett diagram 38
A tartósan munka nélkül maradók száma és aránya is Bács-Kiskun megyében emelkedett meg a legjobban a vizsgált időszakban. Fontos kiemelni, hogy a 180 napnál hosszabb ideig nyilvántartott álláskeresők száma mindhárom megyében nagyobb arányban emelkedett, mint az álláskeresők száma. Bács-Kiskun megyében ez azt jelenti, hogy a 2000-es 10.773 főről 2010-re 19.913 főre emelkedett a 180 napnál hosszabb ideig nyilvántartott álláskeresők száma, a változás mértéke 84,84%-os. Békés megyében az emelkedés 65,51%, Csongrád megye esetében pedig 52,28%-os. A települési szinten vizsgált különbségek jól mutatják a régión belüli jelentős különbségeket. Igen kedvezőtlen folyamatok mentek végbe 2000-2010 között a nyilvántartott álláskeresők száma tekintetében az időszakban, többek között Kiskunhalason (2,63-szoros emelkedés), Jánoshalmán (2,4-szeres emelkedés), Bácsalmáson (1,82-szeres emelkedés). A megyeszékhelyek közül Békéscsaba a legnagyobb vesztes (2,05-szeres emelkedés), míg Kecskeméten 1,52-szeresére, Szegeden pedig 1,33-szorosára emelkedett a nyilvántartott álláskeresők száma. 2.4. A régió megyéinek forrás abszorpciós mutatói A következőkben összehasonlító elemzés keretében vizsgáljuk meg először a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye forrás abszorpciós mutatóit, különös tekintettel a benyújtott, támogatott és leszerződött projektek darabszámára. Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye összesített forrásabszorpciós mutatói I. Forrás: saját szerkesztés 39
A fenti ábrából látható, hogy a vizsgált időszakban összesen beérkezett 2611 db pályázatból 1004 darab (38,45%) érkezett Bács-Kiskun megyéből, 749 darab (28,68%) Békésből és 858 darab pályázat Csongrádból. Az összes támogatott pályázat (1204 darab) 37,54%-a (452 darab) Bács-Kiskun megyéhez köthető, míg 25,66% (309 darab) Békés megyéhez, 36,79% (443 darab) Csongrád megyéhez. Ha megvizsgáljuk, hogy a benyújtott pályázatok hány százalékát támogatták a bíráló bizottságok azt látjuk, hogy Bács-Kiskun megye esetében ez az arány 45,01%, Békés megye esetében 41,25%, míg Csongrád megye esetében 51,63%. A nyertes projektek darabszámát tekintve tehát Csongrád megye Békés megyénél mintegy 10%-kal, Bács-Kiskun megyénél pedig mintegy 6,6%-kal eredményesebben pályázott a vizsgált időszakban. Az eddig szerződéssel rendelkező 1017 darab pályázat 36,08%-a (367 darab) köthető Bács-kiskun megyei megvalósítási helyszínhez, 26,45%-a (269 darab) Békés megyében valósul meg, míg 37,46%-a Csongrád megyében kerül megvalósításra. A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan oszlott meg 2007 és 2012 áprilisa között a beérkezett-, támogatott-, valamint leszerződött pályázatok száma Bácskiskun megyében a DAOP prioritásai között. Ahogy láttuk, Bács-kiskun megye megvalósítási helyszínnel mindösszesen 1004 darab pályázatot nyújtottak be a projektgazdák. Bács-Kiskun megye összesített forrásabszorpciós mutatói I. Forrás: saját szerkesztés 40