A kánonjog főbb forrásainak fejlődése DE ÁJK doktorképzés II. 2010. október 21. Erdő Péter: Az egyházjog forrásai, Budapest,1998 Hamza Gábor: A Co rpus I uris Cano nici kialakulásának történetéhez, JK 1998. mint élő közös jog olyan joganyag, amely a XII. és XVIII. század közötti Európában közös forrásokon alapuló jogi alapelvek és jogi tanok összességét fogta át, és amely a gyakorlatban is megvalósult más helyi jogszabályok (statuta) és helyi szokásjogok (consuetudines) mellett (ius municipale) ius commune mint közös jogi meggyőződés a jogtudás (a jogtudomány), tulajdonképpen a jogi kultúra összeurópai egysége bizonyos közös, általánosan elfogadott tudásanyag, ami az egyetemi oktatás tárgya volt ius canonicum + ius civile az ősforrások A katolikus egyház történetének első évezredében a kánonjog forrásait nem kodifikálták egy olyan szisztematikus felépítésű törvénykönyvben, mint amilyen a Corpus Iuris Civilis volt. 1. Az ún. keresztények népjoga, az egyház életét szabályozó szokás(jog) (consuetudines), amely elsősorban a püspöki bíráskodás praxisában érvényesült, a II-III. században különböző gyűjteményekben (collectiones) került rögzítésre. A gyűjteményekben található egyházfegyelmi szabályokat, melyeket a kanón = mérőrúd vagy mérőzsinór, mérték, szabály szó után (latinul regula) kánonoknak nevezték, megkülönböztetésül a világi törvények megjelölésére szolgáló nomosoktól. az ősforrások (2) A kánonok az egyház belső viszonyai mellett az egyházho z tartozó magánszemélyek egyes jogviszonyait is rendezték így például a házasságot, az örökbefogadást, vagy a keresztények közötti vagyonjogi ügyeket. A kánonok szokásjogi joganyaga eredetileg túlnyomórészt a zsidó jogból származott. Idővel azonban a kánonok - amelyeket neveztek leges canonicaenek, vagy sanctiones canonicae-nek is jogi vonatkozású anyaga a római jog intézményeit, konstrukcióit is magába olvasztotta. A kereszténység terjedése az ősforrások (3) 2. A birodalmi államegyház korában (Kr. u. 380 után) a kánonjog a kánonokból összetevődő joganyag elnevezésére szolgált a iura ecclesiastica és az ordo canonicus is fő forrását az egyetemes és a helyi zsinatok (synodi vagy concilia) határozatai alkották. (az egyeteme s z sinat - oik umeniké sz ünodosz - mű szóval a Konstantinápolyi Zsinat - 381 má rciu s-júliu s) e gyik, 3 82- ben közzétett kán onjában találkozun k legkorábban) 3. Ezek mellett helyi jogforrásként püspöki rendelkezések is megjelentek. 4. 380-at (I. Theodosius császár edictumának kiadási éve) követően mind gyakoribbá váltak a pápák jogi tartalmú és erejű ügylevelei (litterae vagy epistulae decretales). A római jog hatása ezeken a jogszabályokon mind tartalmi, mind pedig formai tekintetben kimutatható. 1
vallási közösségek 400 körül régi magángyűjtemények A késő ókorban mind a keleti, mind a nyugati egyházban különböző magángyűjtemények láttak napvilágot, amelyek lényegében időrendi sorrendben inkorporálták az egyes jogforrásokat (fontes cognoscendi iuris canonici): - az egyetemes és helyi zsinatok határozatait, - a jogilag kötelező, formailag a császári constitutiókra emlékeztető, jog alkotására irányuló pápai ügyleveleket litterae decretales [decretalisok], (az első decretalist doku mentálhatóan Siriciu s p ápa (3 84-399) küldte Himerius tarragonai püspöknek 385-ben). - az esetenként az apostoloknak tulajdonított kánonokat (így a hivatalos kárh oztatás e llené re Ke leten é s N yu gat on e gyaránt elterjedte k a ca nones octog inta quinq ue apostolici, a melye k valójá ban az V. században kelet keztek Szíriában.) régi magángyűjtemények (2) E magángyűjtemények közül a nyugati egyházban a legelentősebb Dionysi us E xiguus (kb. 497-540) szkíta eredetű római apát, illetve kancellár II. Anastasi us (496-498), illetve Hormi sdas (514-523) pápa felkérésére, több változatban készített gyűjteménye, a Collectio Dionysii Exigui volt. Ez a gyűjtemény a Karoling-korban bi zonyos fokig az egyház hivatalos törvénykönyve szerepét i s betöltötte = a gyűjtemé nyt, pontosabban annak ké sőbb elfogadott kánonokkal kiegészített, nagy valószínűséggel Rómában újraszerkesztett változatát (Collectio Dionysio-Hadriana) ugyani s I. Hadrianus pápa (772-795) a hagyomány szerint 774-ben ünnepélyesen átadta Nagy Károlynak. régi magángyűjtemények (3) A Collectio Dionysio-Hadriana-t nem sokkal később, 802-ben az aacheni birodal mi gyűlés mint a frank egyház Codex canonum-át fogadta el. A Collectio Dionysio-Hadriana, mely a frank állam hivatalos gyűjteménye lett, a gyakorlatban azonban nem, vagy csak alig nye rt alkal mazást. Ebben a gyűjteményben kevé s hely jutott a pápai decretalisoknak. (Ez magya ráz za azt a tén yt, h ogy egé szen a XVIII. sz áza dig a francia j ogászok, elsősorban kan onisták köré ben külön ösen nép sze rű volt ez a Collectio Dio nysio-hadriana.) régi magángyűjtemények (4) A másik igen hí res, sőt egyenesen hírhe dt, a pápai hatalom legiti m alapja további erősítésének szándékával készült gyűjtemény az Izidor sevillai püspöknek (kb. 560-636) tulajdonított, valójában a IX. század köze pén nagy valószínűséggel G alliában összeállított Collectio Pseudo- Isidoriana volt, amely nagy számú hami sított pápai ügylevél-szöveget hozott forgalomba. (Izid or t öbb e gyhá zi é s v ilá gi mű kiemelkedő tekintélyű szerzője, az Etymolog iae című műve 5. kön yvé ben a jogi fogalmak pont os megh atározását igyekezett adni.) tudományos igényű összeállítások A kánonjog anyagának tudományos feldolgozása csak a XI-XII. században, a skolasztikus módszer elterjedésével vehette kezdetét. Az ebből az időből származó gyűjtemények már a joganyag szisztematikus elrendezésének igényével készültek. 1. Szisztematikus összeállítás volt Burchard wormsi püspök (+1025) 1008 és 1012 között keletkezett, egy évszázadon át igen nagy elterjedtségnek örvendő, 20 könyvből álló Decretuma. 2. Később is alapvető jelentőségő forrásul szolgáló rendszeres összeállítás volt Anselmo, Lucca püspöke (+ 1086) Collectio Canonuma, amelynek összeállítására 1081 és 1086 között valószínűleg 1083 után került sor. (A XII. századból ismertek a Collectio ca no num-nak bővített szövegváltozatai is, ami a mű e lterje dtsé géne k bizonyíté ka.) 2
tudományos igényű összeállítások (2) 3. Igen jelentős gyűjtemény Ivo chartres-i püspök (kb. 1040-1115) igen nagy terjedelmű, 17 könyvből álló, nem kevesebb, mint 3160 fragmentumot tartalmazó Decretuma, 4. s a szintén általa összeállított Collectio tripertita, amely a zsinati határozatokat és a pápai decretalisokat tartalmazó első két rész után az egyházatyák műveiből vett idézeteket és a római jog egy kivonatát is magában foglalja. 5. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű VII. Gergely pápa (1073-1085) kortársának, Deusdedit bíborosnak (+ 1100) híres reformgyűjteménye (Collectio canonum), melyet 1083-1087 körül állított össze. Decretum Gratiani Mindezeket a törekvéseket betetőzte és a kánonjog történetének új korszakát nyitotta meg Gratianus (+1179) kamalduli szerzetes aki valószínűleg Irnerius tanítványa s a q uatuor doctores kortársa volt 1125 és 1140 között összeállított Decretuma (eredeti címe: Concordia discordantium canonum). Ez a bonyolult szerkezetű, mintegy 3800 fragmentumot tartalmazó, három részre tagolódó mű értelemszerűen a kor skolasztikus tudományosságának színvonalán, megfelelő doktrinális feldolgozásban vonultatta fel a bemutatandó joganyagot: a me sterne k tan ítván yaih oz intéz ett oktató-e lőad ó d isku rzu sába ( "dicta et explicatio nes Gratia ni ) illeszkedn ek a felhozott f orrások, az ún. auctoritates: Sa cra Script ura ( Szentírás), természetjog, zsin ati h atározat ok, páp ai döntvén ye k, róma i j ogi e le me k Decretum Gratiani (2) I. A mű e lső része (Pars prima) 101 distin kcióra ta golódik, eze k tov ábbi fejezetekre (capitula, ké sőbb ca no nes) osz lana k. - az első 30 distin kc ió elméleti alapvetést n yújt, a jog f ogalmát és f orrásait tárgya lva. - a 31.-t ől a 10 1.-ig terj ed ő distin kc iók az e gyház i sze mélyi j og an ya gát foglalják magu kban: a z e gyh áz i személye kre és hivata ln okokra vonatkozó rende lkezé se ket tarta lmazz á k. II. A második rész (Pars secunda) 36 jogeset ( causae, ezeken quaestio nes) kapc sán tárgyalja - az e gyh ázi tiszt ségekke l é s java kka l (1-1 4.), - a szerzete ssé ggel (1 5-20.), - az eretne ke kke l é s a há ború jogáv al (2 3-24.) é s - a házassá ggal (27-3 6. cau sa) össz efüggő j ogi kérdé seket. III. A harmadik rész (Pars tertia) öt distinct iora oszolva ( De consecratione) a házasságon kívül a többi sz entsé ge ket é s ünnepeket tárgyalja. Az e lső redakc ióban ez a ré sz mé g telje sen h ián yz ott. Decretum Gratiani (3) Valószínű az, hogy Grat ianu s a Decret umot nem vé gle ge s formá ban sze rke sztette. Eme llett sz ól az, hogy a Decretum harmad ik ré szé ben e gy kommentár h ián yzik. A Decretum e lső, a j og f oga lmáv al é s f orrá saiv al f oglalkozó ré szé ben Grat ianu s sevilla i Iz id or tan aira tá ma sz kodik, s kimutath ató chartre s-i (Szent) Ivo gyűjteményeinek h atása. A Decretum sz övegében több, id őbe n e gymá stól e lváló réte get lehet kimutatn i. A római j ogi v onat kozá sú sz öve gek nagy valósz ínűségge l csak később kerültek a Decret umba. A Decret um Gratia ni a Co rp us iuris ca nonici első ré sze ként a Codex iuris cano nici 1918- ban t örtén ő hat álybalépé séig a hatályos kán onjog sz övegéne k alapját képe zte. (az evan géliku s e gyh ázj ogban Gratianus Decretuma bizon yos terü lete ken ma is legalábbis elmélet ileg szubszidiárius jogforrás) Decretum Gratiani (4) A Decretum Gratiani-t a pápák sohasem emelték törvényerőre, ennek ellenére a kánonjog oktatásának vezérfonalává vált. Bolognában a Decretum már 1150 előtt a kánonjogi oktatás alapját képezte. A Decretum igen rövid időn belül, már a század második felében Európa-szerte ismertté vált. a Decretum után - dekretisták A Decretum Gratiani nyomában bontakozott ki a dekrétisták tudományos tevékenysége. A legjelentősebbek voltak közülük: Paucapalea bolognai jogtanár, majd bíboros, aki a palea elnevezésű szövegrészekkel meg i s toldotta Gratianus eredeti szövegét, Rolandus B andinellus, a ké sőbbi III. Sándor pápa (1159-1181 ), Magi ster Rufinus, Pisai Huguccio, akinek Summajában a római jog erős hatása jelentkezik. Stephanus Tornacensi s, Joanne s Teutonicus, Bartolomeus B ri xensis, aki a Glossa ordinaria végső formáját alakította ki az 1240-es években (1240-1246). 3
a Decretum után - decretales A XII. szá zad második és a XIII. század első felében a pápai jogalkotó tevékenység párhuzamosan a pápaság központi hatalmi pozíciójának erőteljes kiépülésével jelentős mértékben fellendült. Hozzájárultak az új jogszabályok számának megszaporodásához a III. (1179) és a IV. (1215) lateráni egyetemes zsinat határozatai is. Éppen ezért több gyűjtemény keletkezett a Gratianus után alkotott immár a ius novum korszakához tartozó terjedelmes joganyag összefoglalására. a Decretum után - gyűjtemények Ne m nyert autentikus jelleget, anyag-elrendezé si elvét tekintve azonban korszakalkotó jelentőségűvé vált Bernát páviai prépost (Bernardus Papiensi s) 1188-1191 között ké szített gyűjteménye, az ún. Compilatio prima seu Breviarium Extravagantium. Bernát (Huguccio tanítványa) nyilván a Corpus Iuris Civilis mintáját követve öt könyvre (libri), ezeken belül cí mekre (tituli), illetve fejezetekre (capita) osztotta anyagát. Az egyes könyvek anyaga: a kánon i j ogh atósá g, az elj árá s, az e gyh áz i személye k é s javak, a házasság, va la mint a bűnc selekmén yek témája köré csoportosult (iudex, iudicium, clerus, connubia, crimen). A mű végé re további két, a tudományos értéket és az oktatásban való felhasználhatóságot rendkívüli mé rtékben előmozdító titulust függe sztett a szerző. Ezek a de verborum si gnificatione és a de regulis iuris fejezetek. a Decretum után gyűjtemények (2) Ugyancsak magánjellegű gyűjtemény volt az ún. Compilatio secunda és a Compilatio quarta, Joanne s G allenus, illetve Joanne s Teutonicus jogtudós műve. De a római kúri a i s ére zte az újonnan kibocsátott joganyag összegyűjtésének és autentikus formában való közreadásának szükségességét. Ezért III. Ince pápa (1198-1216) megbízta jegyzőjét, Petrus Beneventanust, hogy a trónralépé sétől 1210-ig kiadott decretalisait gyűjtse össze e z lett az ún. Compilatio seu collectio tertia, majd a gyűjteményt autentikus jelleggel felruházva 1210. decembe r 28-án a Devotioni vestrae kezdetű bull ával megküldte a bolognai egyetemnek. Hasonlóan járt el utódja, III. Honorius pápa (1216-1227) is, aki a neves bolognai professzorral, Tancredussal állíttatta össze a Compilatio seu Collectio quinta elnevezésű gyűjteményt. Ezt a Compilatio-t 1226. május 2-án a Novae causarum bullával mege rősítve Bolognába i s elkül dte. Liber Extra A fenti előkészítő munkálatokat követően ke rült sor egy nagyobb szabású kodifikatórius váll alkozásra, amely IX. Gergely (1227-1241) nevéhez fűződik. A rendkívül e nergikus pápa 1230-ban B arcelonából Rómába hí vta Pedaforti (S zent) Rajmund (+1275) katalán, domonkos rendi szerzetest, és megbí zta őt a Grati anus óta megalkotott teljes joganyag egyetlen, egységes, egyeteme s é rvényű törvénykönyvbe foglal ásának feladatával. Így jött létre a monumentális terjedelmű 5 könyvre, 185 cí mre és 1971 fejezetre tagolódó új gyűjtemény (Compilatio nova), amelyet 1234. szepte mber 5-én a Rex pacificus kezdetű bullával e mel törvényerőre a pápa. Elnevezései még: Codex Gregorianus, továbbá Liber extra (idézésnél "X" jelöli) valószínűleg a hatályba léptető bulla következő fordulata alapján:...aliquae (sc. Decretales) vero vagabantur extra volumina supra dicta... Liber Extra (2) A Rex pacificus bulla Iusti nianus császár példája nyomán eltiltotta az e mlített korábbi gyűjtemények használatát. Ez a bulla megtiltotta továbbá azt i s, hogy bárki az Apostoli S zentszék felhatal mazása nélkül újabb magángyűjteményt ké szítsen. IX. Ge rgely 1234-ben kibocsátott Cum Tanto konstitúciója megszabta a szokásjog (consuetudo) helyét a kánonjog forrásai körében. E konstitúció értelmében a szokásjog csak abban az esetben előzi me g a tételes jogot nisi fuerit rationabilis et legitime sit praescripta." (Az ésszerűség követelménye az 1983-as Codex Iuris Canonici-ben i s feltétele a szokásjog érvényesülésének.) 4
dekretalisták IX. Gerge ly decretalis- gyűjtemén yéne k kiad ásával a kán onjog tudomán yának é s oktatásána k új korsza ka, a dekreta listák tevé ken ysé ge vette kezd etét. Közéjük sorolh ató már Bern ardu s P apiensis is, a ki u gyan 1 216- ban me ghalt, de ő alkotta meg azt az ötös felosztást, amelyen valamenn yi későbbi decretalisgyűjtemén y alapszik. Tancredus (+ 1235) készítette a glossa ordinariá-t a Liber Extrah oz. Szintén Bologn ában mű köd ött a v alószínű le g ma gyarorsz ági szá rmazású, a glossz átor iskoláh oz ta rtozó Da ma su s, a ki 125 reg ula cano nica (ún. bro carda) össze gyűjté sével ma rad and ó an ya got ké pezett az egyetemi oktatás szerve s ré sz ét alkotó disp utatiok számára. Az oktatás gerincét persze a törvénykön yv szövegének felolvasása képezte (lect ura textus), ehhez kapc solódott a külön böző szövegvált ozatok (lectio nes variantes) összeveté se, az e llentmondá sok feltá rá sa é s megoldása, vala mint a z e gyes problé má k tüzete s, ka zuiszt ikus, nem e gysze r igenc sa k részletekbe menő megvit atása. dekretalisták (2) A legkimagaslóbbak v oltak Sin ibald us Fliscu s, a ké sőbbi IV. Ince pápa (124 3-125 4), Henricu s de Se gu sia H ost ien sis (+ 1 271) a lap os kommentárok mellett a korabe li de kreta liszt ika kimagasló jelent őségű alkotásának, a Summa a urea-na k a sz erz ője, Joanne s An dre ae (t 13 48), a ki a Lib er Sextushoz é s a Clementinaeh oz írt glossa ordinaria szerzője. Köz ben az e gyház törvén yh oz ó tevé ken ysége vált ozat lan intenzitá ssa l folytatód ott: Alig e gy évtize dde l a I X. Gerge ly-fé le gyűjtemény megjelenése után, 1245. augusztus 25-én IV. Ince (1241-1254) a Cum nuper in concilio Lugd unensi ke zdetű bullával me gküldte a pá rizsi é s a bologna i e gyetemne k az I. lyon i egyetemes zsinat határozatait néhán y decretalissal kiegészítve. Ugyanígy já rt el X. Gerge ly (12 71-12 76) a II. lyoni egyetemes zsinat (1274) rendelkezései tekintetében. Liber Sextus A következő jelentős lépést a kánonjog kodifikációja terén egy másik jogász-pápa, VIII. Bonifác (1294-1303) tette meg, akinek nevéhez fűződött az 1302-ben kibocsátott Unam sanctam kezdetű az egyház primátusa világi (állami) hatalom az egyházinak alávetett tekintetében állást foglaló bulla. 1298. május 3-án adta ki a Sacrosanctae Romanae Ecclesiae kezdetű bullával a Liber Sextus elnevezésű újabb autentikus gyűjteményt, amely a IX. Gergely (1234) óta hozott egyházi rendelkezéseket foglalja egybe. Liber Sextus (2) Ez a gyűjtemény is a már ismert módon öt könyvre, ezeken belül címekre és fejezetekre tagolódik. A szö vegek összegyűjtésének munkája egyúttal a IX. Gergelynél már szintén alkalmazott módszerrel azok interp olációk közbe iktatá sával történő kiiga zítá sát ( felfrissité sét ), az ellent mond ások kikü sz öbölé sét, az elévült, fe le sle ge ssé vált ré sze k e lhagyá sát is ma gá ban fogla lta. A műhö z a Digesta utolsó, 50. könyve utolsó titulusának mintájára egy 88 jogi regulát tartalmazó függelék csatlakozik. A re gu lá k minte gy né gyöt öde a Dige stában ta lálh ató re gulá k szószerint vagy csaknem szószerint való átvétele. A Liber Sextus-hoz - csakúgy mint a Liber extra-hoz szintén készült glossa ordinaria. Clementinae A kánonjogi kodifikáció újabb fontos állomása már a pápák avignoni fogsága idejére esik. A francia uralkodó erőteljes politikai befolyása alatt álló V. Kelemen (1305-1314) ugyan jelentős késéssel kihirdette 1314- ben a vienne-i egyetemes zsinat (1311-12) határozatait egy sor általa egyoldalúan pro lectis et constitutis" nyilvánított rendelkezéssel együtt, de alig egy hónappal később (április 20-án) bekövetkezett halála miatt azonban már nem tudta azokat törvényerőre emelni. Clementinae (2) Ezt pótolta utódja, XXII. János pápa (1316-34) az 1317. október 25-én kiadott Quoniam nulla kezdetű bullájával. Így jött létre az utolsó autentikus középkori pápai törvénygyűjtemény, a Constitutiones Clementinae, amely szintén öt könyvre, 52 címre és 106 fejezetre tagolódik. V. Kelemen és a vienne-i zsinat rendelkezésein kívül csak IV. Orbán és VIII. Bonifác pápa egyegy konstituciója szerepel benne. 5
Extravagantes A pápák jogi kodifikációs tevékenysége ezzel véglegesen le i s zárult. Avignon, majd a nagy nyugati egyházszakadás, a XV. század folyamán pedig az egyházi állam újjászerve zésének, a pápai hatalom politikai megszilárditásának problémái elvonták a fokozatosan a humanizmus áramkörébe kerülő pápák figyelmét e feladatoktól. De amikor Je an Chap puis 1 500- ban Páriz sban e lősz ör kia dta a Corp us Iuris Cano nici-t, kén ytelen volt p ótlás cé ljá ból két kie gé sz ítést c satoln i a Clementinae után: - Extravaga ntes Joa nnis X XII elneve zésű, a neve zett páp a 20 de kretá lisát tartalmazó gyűjteményt, v alamint - Extravaga ntes communes c ímme l - e gy 70 pápa i kon stituc iót és de kretá list tartalmaz ó gyűjteményt, amelyne k an ya ga a IV. Orbán (12 61-64) és I V. Sixtus (1471-84) között i pápák pont ifikátusa idejéből származik. Az E xtravaga ntes communes a h a gyomán yhoz hűen öt kön yvre ta golód ik, bár a ne gyed ik kön yv be ne m jutott anyag ("lib er q uart us va cat"), 35 címet, illetve 73 fej ezetet tart almaz. A Szentszé k nem eme lte kü lön is törvényerőre e zt a gyűjteményt, de a benn e foglalt pápai rendelkezések jogi hatályát ez természetesen nem csorbít otta. kánonjog - világi jog A kán onjog tralaticius an ya gána k f olya mat os bővü lése kapcsán de már jóval korábban is felvet ődött a vilá gi j og é s a kán onj og hie ra rchiku s termé szetű kapcsolatána k kérdése. - A kurialista Deu sded it a kán onj og primátusát han gsú lyozta a v ilági j oggal sze mben ( saeculi leges praeiudicare no n possint ca nonum a uctoritate."). - A kan onisták é s a v ilági j og műve lői, a civ ilistá k ké sőbb má r óv atosa bban fogalmazv a a két j ogrend auton ómiáját, e gymást ól va ló fü ggetlen sé gét emelik ki. - Accursiu s így f ogalma zott: "nec papae in t emporalib us, nec imperator in spiritua lib us se d ebea nt immiscere". Elismerté k u gyanakkor, h ogy a v ilá gi j og és a kán onjog sú lyos konf liktu sa e seté ben az e lsőbbsé g a kán onjogé. - A v ilági j og é s a kán onj og műve lői e gya ránt e lisme rté k azt, h ogy a v ilági és a kánonjog között specialis coniunctio, különleges kapc solat áll fenn. Bartolu s mutatott rá arra, hogy enne k a különlege s ka pcsolatnak a hátterében az I mperium é s a z Ecclesia köz ött fennálló szoros összefon ód ás áll. ius novissimum A Szentszék é rdeklődé se csak a tri denti zsinat i dején támadt fel a Corpus Iuris Canonici iránt. A gyűjtemény (CICan.) szövegét 1560-82 között alapos reviziónak vetették alá Rómában, majd XIII. Gergely pápa 1582. július 1-én a Cum pro munere kezdetű brevében elrendelte hivatalos kiadását, hitelesnek elismerve a kiadás szövegét a bí rósági gyakorlat és az oktatás számára. XIII. Gergely i dején került sor a Decretum Gratiani hivatalos kiadására i s. Ezt a feladatot egy római bi zottság, a Correctores Romani végezte el. ius novissimum (2) Ebben a korban termé szetesen a kánonjog tudományát é s oktatását se m hagyhatta érintetlenül az E urópát átjáró új szellem. A XVI. század közepén a kánonjog oktatásában is megjelent a római jogból átvett i nstitúció-rendszer és az azt követő oktatási módszer. 1563-ban Joanne s Paul us Lancelottus ki adta Institutiones canonicae címmel új sze rkezetű tankönyvét, amely a personae, res, actiones, crimina négyes felosztáson al apul. Nyomában jártak a ius novissimum korszakának legjelentősebb kanoni stái: Bellarmino (+ 1621 ), B arbosa, a két Ballerini, Bernardi, Cujacius, Donellus, Duarenus, é s Prospe ro L ambe rtini, a későbbi bolognai érsek, majd XIV. Benedek pápa (1740-1758), aki nek munkáiban így például a Quaestiones canonicae-ben a Schola Culta" nagy vívmánya, a történetkritikai módszer i s megjelenik. ius novissimum (3) Lambert ini, aki a kan oniszt ikában a t örténet i jogtud omán y e lső képv ise lője, mint jelentős t örvén yh ozó, az ált ala hozott bullákat egy autentiku s Bullariumban gyűjt ötte össze. (A bullariumok I X. Ge rge ly, VIII. Bon ifác é s XXII. János p ápá k b ullariumait ne m szá mítva ne m hiv atalos, magánszemélye k á ltal összeá llított gyűjtemén ye k.) A né gy kötet ben közzétett B ullarium kih ird etésé re a közé pkori hagyomán yoknak me gfele lően ha sonlóan fennt n evezett páp á k á ltal gyakorolt eljárásh oz a bologn ai egyetemre a Jam fere sext us kez detű const itut io kíséreté ben t örtén ő megkü ldé ssel ke rült sor. A Lambert ini-fé le B ullarium e gé szen 1904- ig az egyet len autent ikus törvén ygyűjte mén y v olt CICan. me llett, mivel a Ku ria csa k e bben az év ben határozta el a h ivatalos t örvén ytár közzétételét. 6
ius novissimum (4) Lambert ini kötelező erővel rendelkező Bullariuma ann yiba n is új sze rű volt, hogy a sz orosan vett sz öve gen fe lül az elmé leti és történet i ma gyará zat ot is tartalmaz ott. Kimagasló jelentősé gű tov ábbá Lambert ini 174 8-ban pu bliká lt, 13 kön yv ből álló De sy nodo d ioecesa na c. műve, a me lyet má r mint pá pa tett közzé. Ez a mű a ke letke zé se idején, tehát az 1 740-e s éve kben hatá lyban lévő kán onj ogot ábráz olja. XIV. B enede k p ápa a kánonj og forrásaina k ele mzé séné l uta l a t örténet i gyöke re kre, így t öbbe k köz ött az azok köré ben a ne m e gysz er me ggyőz ően kimutathat ó római jogi hatásra. ius canonicum - ius Romanum a kánonjog formálódásában és fejlődésében a római jog elvei és technikái kiemelkedő szerepet játszottak, amit a Lex Ribuaria Ecclesia vivit secundum legem Romanam tétele fogalmaz meg sommásan. Már a Codex Theodosianus és a Codex Iustinianusszámos olyan császári rendeletet (edictumot, constitutiót) foglaltak magukban, amelyek az egyház, a keresztény közösség(ek) intézményeire vonatkoztak. Maguk a pápák a IX. századdal kezdődően mind gyakrabban használták a római jog gazdag eszköztárát. Az egyhá ziak (klerikusok) számára összeállított kánonjogi gyűjteményekben legalábbis azoknak nem a sacrum -ra vonatkozó részében megtalálhatók a római jogi források. ius canonicum - ius Romanum (2) Gratianus tovább erősítette ezt a hagyományt: megállapítja, hogy a római császárok törvényeit (itt a császári rendeletekről, constitutiókról van szó) minden olyan esetben alkalmazni kell, valahányszor azok nem állnak ellentétben a szent kánonokkal. A Codex és a Digesta forrása a kánonjognak olyan formában, hogy megfelelő kánonjogi szabály nem létében ezekre lehet hivatkozni. A római jog irányadó abban az esetben is, ha nem világos (nem egyértelmű) a kánonjog szabálya és a kánonjog alapján a kérdés nem dönthető el. ius canonicum - ius Romanum (3) A római jog figyelembevételéről tanúskodik különösen IX. Gergely pápa decretalisainak 11 jogi regulája (Regulae iuris) és a Liber Sextus utolsó részében található 88 brocarda illetve regula (Regulae iuris in Sexto). A decretalisok jogának, értelmezésének, alkalmazásának és esetenkénti kiegészítésének eszközéül szolgáló regulák nagy többsége a római jogból származott. A római jogot (ius scriptum) a kommentátorok certum et finitum ius -nak tekintették, amelyre a szigor (rigor iuris Romani) jellemző. A rigor feloldásának eszköze a kánonjogban kialakult aequitas canonica volt. A kánonjog tehát mint ez a példa is mutatja a genetikai kapcsolat ellenére el is térhetett a római jogtól. Ez az eltérés elsősorban a jogalkalmazás területén jelentkezett. ius canonicum - ius Romanum (4) Különösen gyakran hivatkoztnak a kánonjogászok részéről a Digesta egyes forráshelyeire még az újabb és a legújabb kánonjogi irodalomban is. (Ez ad magyarázatot arra, hogy az 1917. május 27-én XV. Benedek pápa által kihirdetett és 1918. május 19-én hatálybalépett Codex Iuris Canonici is miért tartalmaz oly sok római jogi elemet.) Hatás a világi jogra A kanonisták nemzedékeinek tevékenysége nagy hatással volt a világi jog fejlődésére. A kanonisták sokszor a világi bíróságot (forum externum) foglalkoztató kérdéseket is tárgyaltak. Nem kis mértékben a kanonisták érdeme a jog további fejlődése szempontjából jelentős intézmények mint például a bona fides, az aeq uitas, a nudum pactum és iustum pretium, clausula rebus sic stantibus római jogi hagyományokra tekintettel lévő fogalmi kidolgozása. Ugyancsak a kanonisták érdeme a formalizmus háttérbe szorítása a modern bizonyítási rendszer kidolgozásával. 7