PUSZTADOKTOR MAGAZIN VIII. évfolyam 8-9. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja Támogassa alapítványunkat gyorsan, egyszerűen a Poli.Pay rendszerrel! Folytatódó sasmérgezések Tanácsok füsti fecske átteleltetéséhez Elhagyott kisgólyák?
Támogassa alapítványunkat gyorsan, egyszerűen! Alapítványunk munkájának biztosítására továbbra is szükségünk van nagylelkű támogatóink anyagi segítségére. Mi is haladunk a korral és igénybe vesszük azokat a technikai újításokat, melyek lehetőséget teremtenek számunkra ahhoz, hogy egyengethessük, megkönnyítsük a nekünk szánt támogatások útját. Ezért alapítványunk számos más hasonló szervezettel együtt csatlakozott Magyarország vezető terminálrendszerének partneri köréhez. Mostantól az ország 17 pontján bárki egyszerűen, gyorsan és kényelmesen küldhet anyagi támogatást készpénz formájában alapítványunk számára a Poli.Pay terminálok segítségével. A terminálokon számos pénzügyi művelet elvégezhető. Az újfajta, modern pénzügyi lehetőségeket szolgáltató biztonságos fizetési rendszerben mindenki a hét minden napján a nap 24 órájában sorban állás nélkül gyorsan és egyszerűen elintézheti a számlafizetéssel kapcsolatos ügyeit. Sőt, a Poli.Pay arra is lehetőséget biztosít, hogy az automata a viszszajáró váltópénzt olyan fontos célok támogatására fordíthassa, mint például a Madárkórház Alapítvány támogatása. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Annyit, hogy a terminálokon forradalmi újdonságként egy olyan menüpont is kialakításra került, amely lehetővé teszi, hogy például a közüzemi számlák befizetésekor fennmaradó töredék összeg azonnal felajánlható legyen adományként számunkra! Azaz egy 4 750 forintos számla befizetésekor a terminálba helyezett 5 000 forintos bankjegy esetén a fennmaradó 250 forintot akár azonnal elküldheti alapítványunk számlájára. Sok kicsi sokra megy. Ezért kérjük, a http://www.polipay.hu/polipontok weboldalon ön is ismerje meg az önműködő terminálok elhelyezkedését, és amennyiben lehetősége van rá, azok igénybevételével támogassa munkánkat! Kérjük, tegye meg ezt értünk! Köszönjük! Eladó cserepek Kedves Támogatóink! Új oktatóközpontunk (melyről lapunk 10-ik oldalán olvashatnak) felújítása során tetőt cseréltünk. A használt, de jó állapotú cserepeket szeretnénk értékesíteni. A befolyt pénzt a Madárpark felújítására fordítanánk, erre szorul a gyermekröptető, és szükségessé vált a nagyröpde áthálózása is. Ezen felül sajnos kinőttük magunkat, egyre több beteg kis tollasunk van, akiket szeretnénk meggyógyítani, felnevelni. Ezért új röpdéket is építenünk kell, hogy sérült madaraink kényelmes, nyugodt körülmények között gyógyulhassanak. Az ezekhez szükséges összeg egy aprócska részét fedezné, ha el tudnánk adni a cserepeket. Adományaikat továbbra is szívesen fogadjuk! (Elérhetőségeink megtalálhatók hátul az impresszumban.) Vadásznap A Hortobágyon augusztus végén megrendezett vadásznapon immár 10 éve hagyomány, hogy a vadászat és természetvédelem együttműködésének jelképeként a vadászok a Madárkórházban felgyógyult egerészölyveket engednek szabadon ünnepélyes keretek között. Idén 6 ölyv kapott esélyt az új, szabad életre. A Madárkórház dolgozóinak és önkénteseinek segítségével készítjük elő a ceremóniát, a kiválasztott, vagy a feladatra jelentkező segítők megkapják a szükséges védőfelszerelést, a solymászkesztyűt. Képünkön épp egyik önkéntesünk, Bódis Gergely adja át a madarat az elengedésre várónak. A címlapon látható fotón egy vadászesküjét frissen letett ifjú vadász engedi el az egyik madarat. Fotó: Déri Balázs A címlapon: Egerészölyv szabadon engedése a Vadásznapon Hortobágyon (A címlap Nagy Nikoletta fotójának felhasználásával készült.)
Folytatódó sasmérgezések Egy ifjú rétisasról, ki nemrég érkezett (mérgezett) Mérgezett parlagi sas A gyorsan felgyógyult parlagit már szabadon engedhettük Fotók: Madárkórház Alapítvány Nemrégiben Nádudvarról kaptunk bejelentést: egy rétisast találtak. Mérgezés gyanújával került be a hortobágyi Madárkórházba, ahol azonnal megkapta a szükséges atropin kezelést. Erre jól reagált, de eleinte nagyon keveset evett. Akkor még reméltük, ez változni fog. Vizsgálata során kiderült, hogy a bal szemére nem lát, de ekkor még nem lehetett megállapítani, hogy ez maradandó károsodás-e, vagy csak pillanatnyi állapot. Nagyon szelíden viselkedett, ez is mutatta, hogy beteg, mivel teljesen közel engedte magához az embert. Megtalálásának helyszínén méreganyagot, kihelyezett csalétket nem sikerült felkutatni. Sajnos az általunk mérgezéses eseteknél alkalmazott kezelés nála most nem használt. Elvesztettük. Egyik délelőtt újabb sast hoztak hozzánk mérgezéses tünetekkel. Egy gyönyörű, idős tojó parlagi sasról volt szó. Heves megyében találták egy napraforgótáblában napraforgó permetezés közben. (A magas napraforgóból egyébként egy egészséges sas sem tud felszállni, ő azonban össze is esett, majd hagyta magát megfogni.) A permetezőgép előtt ugrált, felszállni nem tudott. A rátaláló gazdálkodó azonnal a hortobágyi Madárkórházba szállította. Eközben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNP) természetvédelmi őrszolgálatának helyszínre érkező munkatársai alaposan átkutatták a madár megtalálási helyének környékét, de további mérgezett madarakat szerencsére nem találtak. Vizsgálat közben bágyadt volt, erőtlen. Kondíciója vitalitásához képest jó, lába koszos, egyensúlyérzete bizonytalan volt. Csőréből büdös vegyszerszag áramlott. Leggyakrabban patkánymérgek esetében tapasztaltunk hasonlót. Szállítás során hányt is, ezt székletével együtt laborvizsgálathoz csomagoltuk. Kapott atropint és infúziót, illetve szódabikarbónát szondán keresztül. A kezelésre meglepően jól reagált, délutánra szinte már teljesen rendbe is jött. Egyensúlya visszatért, élénk volt, figyelt környezetére, és reagált is az eseményekre. Hamar elfogadta és használni kezdte a lábadozóba behelyezett ülőkéjét, még repdesett is, egyszóval hamar túl volt a nehezén. Miután az állapota az ezt követő napokban is stabil maradt, és meggyőződtünk róla, hogy készen áll az újbóli szabad életre, a mielőbbi elengedése mellett döntöttünk. Erre augusztus közepén került sor megtalálása közelében. Állatorvostan hallgató önkéntesünk, Szalay Kata Viktória bocsájtotta útjára, akinek az életmentő beavatkozás is köszönhető volt. Az MME parlagisas-védelmi HELICON LIFE+ programjának keretében szabadon engedése előtt műholdas jeladót is Fotó: Morvai Szilárd kapott, így a továbbiakban nyomon követhető a mozgása, egy esetleges újabb mérgezés esetén pedig azonnal elindulhat a segítség. Déri Balázs-Veres Hajnalka Az aratás után a tarlón kihelyezett mérget könnyen megtalálják a vadak, és fel is veszik. A parlagi és rétisas ritka, fokozottan védett, veszélyeztetett faj. Eszmei értékük 1 000 000 forint. Hazai állományuk 150-200 pár, ebből az utóbbi évben több, mint 40 példányt pusztítottak el szándékos mérgezéssel. A mérgezések nem feltétlenül a sasok ellen irányulnak, sokkal inkább a rókák ellen, melyek kárt okoznak az állattartóknak és a vadgazdálkodásban. A csalétekbe rejtett mérget viszont akár közvetlenül, akár közvetve más ragadozók, így a sasok is felvehetik, de ugyanígy a táplálékláncon át az élelmiszerláncba is bekerülhet, veszélyeztetve az emberi egészséget. 3
Zuzmó és verébke Olvasónk írta Az idei nyáron nálunk költő négy pár füsti fecskéből kettőnek egy kissé elcsúszott a másodköltése, ezért fiókáik augusztus első hetében, pont a forró, aszályos időben keltek ki. Nagyon örültem a kisfecskéknek, főleg, hogy az egyik fészekalj az általam készített fecskefészekben látta meg a napvilágot. Ez utóbbi fészek ráadásul a közvetlen közelünkben van, így akarva-akaratlanul folyamatosan figyelemmel kísérhettük a fecskecsalád mindennapjait. Egy darabig minden jól alakult, de mikor a fiókák elérték a kicsivel több, mint egy hetes életkort, tragédia történt. Először azt vettük észre, hogy a kisfecskék folyamatosan nyüzsögnek, ugrálnak a fészekben. Távolról is látszott, ahogyan dobálják magukat. Azt hittem, hogy a meleg miatt van, mert ezekben a napokban már szinte elviselhetetlen volt a hőség. Mikor éppen nem nyüzsögtek, akkor meg a fejüket lógatták ki a fészekből. Úgy gondoltam, hogy bár a hőség miatt szenvednek, nem szorulnak mentésre, hiszen máskor is volt már kánikulában kisfecske, és azok is probléma nélkül átvészelték a pokoli időjárást. A szülők is szenvedtek, jobban csak a tojó hordta az élelmet, a hím többnyire lihegve ült a fészek előtti vezetéken. Valahogy az élelemhordás is sokkal gyengébb volt, mint egyébként szokott lenni és a fiókák sem voltak annyira élénkek, mint máskor. A tojó fecske gyakran tótágast állva fúrta a fészek belsejét. Úgy tűnt, mintha valamit el akarna távolítani a fészekből, a fiókák alól. Régebben is láttam már sokszor ilyet, és soha nem tudtam rájönni, hogy ennek mi lehet az oka, egészen mostanáig. Estefelé a fiókák nem kényelmesen belebújva helyezkedtek el a fészekben, ahogyan az normál esetben lenni szokott, hanem furán kuporogtak. Mivel a szülők ott ültek a fészek szélén, már csak háborgatás árán lehetett volna megvizsgálni őket, ezért úgy döntöttem, hogy inkább majd másnap nézem meg a őket. Másnap reggel azután a fészket szemlélve úgy tűnt, mintha kevesebb kisfecske volna a helyén. Felálltam a fészek közelében lévő rekesztékre, és mikor onnan belenéztem, láttam, hogy már csak két fióka ül benne a négy helyett. Mint az őrült, elkezdtem őket keresni a fészek alatt, meg a fészek közelében, de egyet sem találtam meg. A maradék kettő most már nyugodtan ült, figyeltem őket egy kicsit, és eközben a szülők jó párszor hoztak élelmet, amit a két fióka erőtlenül ugyan, de elfogadott. Az Fotó: Konyhás István életben maradt kettő megszokottól eltérő viselkedése, fura kinézete, meg a másik kettő eltűnése miatt végül úgy döntöttem, hozom a hokedlit és beviszem őket. Mire visszaértem, egy kisfecske ott feküdt holtan a fészek alatt, az utolsó pedig éppen abban a pillanatban zuhant ki a szemem láttára. Szerencsére egy karcolás nélkül túlélte az esést, mivel szalma van a fészek alatt, de ettől függetlenül nagyon rossz állapotban volt. Mindkét fecske erőteljesen sorvadt, vézna és aszalódott volt. A kis túlélőt bevittem, próbáltam etetgetni, de már arra sem volt ereje, hogy kérjen. Tömtem bele némi eleséget, de az is minduntalan visszajött neki. Még élt néhány órát, utána elpusztult. Annyira tönkre volt menve, hogy sajnos már nem lehetett rajta segíteni. A történtek miatt nagyon szomorú lettem. Pár napja még minden rendben volt a fecskecsaláddal, a fiókák szépen fejlődtek, aztán hirtelen vége lett mindennek, és most már nézhetjük az üres fészket. Nagy valószínűséggel ha nem estek volna ki, akkor sem lehetett volna rajtuk már segíteni. Először arra gondoltam, hogy a nagy meleg miatt mentek tönkre, de egyik ismerősöm mondta, hogy nagy valószínűséggel élősködők kínozták őket és amiatt sorvadtak el. A forró, aszályos időjárás kedvez a különféle vérszívó élősködőknek, amelyek ilyenkor eléggé elszaporodhatnak a madárfészkekben. Valóban így lehetett, mert mikor az életben maradt kisfecskét felvettem a földről, azon ott csimpaszkodott egy légynyűszerű vérszívó lárva, ami kb. horgászcsonti méretű volt és úgy festett, mintha egy légylárva és lepkehernyó keveréke volna. Ekkor megértettem az öreg fecske viselkedését. Eszembe jutott, hogy az istállóban is vannak még hasonló korú fiókák, ezért gyorsan megnéztem, hogy állnak ott az apróságok. Az ott lévő fészekalj háromtagú volt. Két kisfecske szépen fejlődött. Anyányi tollas, tökéletes állapotban lévő kövér fiókák voltak, viszont a harmadik tőlük jóval fejletlenebb, aszalódott, kopasz volt, és összegörnyedve kuporgott a fészek szélén, miközben gyakran csipogott. (A füstifecske-fiókák etetések között csendben lapulnak a fészekben. Ha akkor is csipognak, zizegnek, mikor a szülők távol vannak, az általában bajt jelez.) Mind a hármat kivettem a fészekből és átnéztem őket. Csípésnyomokat lehetett rajtuk látni. A jó állapotban lévőknek csak a lábukon voltak csípések, de a kis csenevésznek a nyakán és hasán is éktelenkedett ilyen seb. Mikor kivettem őket, velük együtt néhány vérszívó is kiesett. A fészekből kivettem a bélést, amiben további nyüveket találtam, majd a béleletlen fészek belsejét Neostomosannal kezeltem le, és ezt követően visszatettem a jól átvizsgált fészekanyagot. A fiókákat átnéztem és a csenevész kivételével ők is visszakerültek. Az elcsigázott, sorvadásnak indult vézna fióka nevelését én folytattam a továbbiakban. Elővettem a már évek óta használt, puha tollakkal bélelt virágcserép-fészkemet és belehelyeztem. Bár már nem kellett tovább szenvednie a nyüvek zaklatásától, eleinte még itt is rángatózott, mikor hozzáértem. Nagyon rossz állapotban volt. A bőre, vagyis jobban mondva az izomzata fakó, a torka belseje igen halvány volt, a testét borító tolltokok pedig sorvadásnak indultak. A testében lévő erek fura halvány rózsaszínűek voltak. Ilyet azelőtt még nem láttam. 4
Kondícióját tekintve az alultápláltság jeleit mutatta. Szerencsére kérte az eleséget, de a nyakán lévő eleven csípés miatt eleinte nagyon nehezen ment neki a nyelés. Hamarosan elneveztem, és zuzogó hangja miatt a Zuzmó nevet kapta. Megkezdtem az etetését. Háziméhet, darazsat, legyeket, lepkéket és túrós keveréket kapott enni. Az etetés mellett bőségesen adtam neki vitaminos vizet is. Alig telt el egy kis idő, a fodrászunk telefonált, hogy találtak egy fészekből kiesett kopasz kis fiókát és nem tudják hogy mi az, ezen kívül nekem szeretnék adni. Ez este történt, így aznap már nem mentünk el érte. Másnap reggel, mivel sok volt a dolgom, nagymamám ment el a fiókáért, így nemsokára Zuzmónak lett testvérkéje egy csenevész verébfióka személyében. Bár még kopasz volt, a testmérete, állása, csak enyhén kúpos, szinte egyenes csőrkezdeménye és a száraz hangzású cirip" hívóhangja egyből elárulta mezeiveréb-mivoltát. Fejlettségét és állapotát tekintve megegyezett Zuzmóval. A hasán lévő zúzódás miatt ő is erőtlenül kért és nyelt, de a sérülés szerencsére nem volt életveszélyes. Már fél napja etettem őket, de még mindig gyengék és étvágytalanok voltak. Zuzmó gyengén, Verébke meg gyakorlatilag nem nyelt, csak tátogott. A legjobban amiatt aggódtam, hogy a jó körülmények ellenére sem nagyon akart alakulni Zuzmó színe, továbbra is sápadt maradt. Ekkor kitaláltam, hogy mindkettőjüket megetetem bodzabogyóval, hátha majd attól erőre kapnak. Mivel az apró rovarevők előszeretettel fogyasztják nyár végén, ráadásul ember, állat számára gyógyír, ezért úgy gondoltam, egy próbát megér. Zuzmó öt-hat szemet kapott, Verébkébe pedig nagy nehezen sikerült Tanácsok a füsti fecske átteleltetéséhez A füsti fecske átteleltetése, vagy egyáltalán egy fecskefióka felnevelése a köztudatban mindig rendkívül nehéz feladatnak van elkönyvelve, sőt, egyesek lehetetlennek tartják, pedig nem az. Létezik egy olyan módszer, amivel problémamentesen lehet nevelni, teleltetni, vagy ha nem elengedhető a madár, akár örökre is egészségesen fogságban tartani úgy, mint bármilyen más madarat. Schmidt Egon Éneklő kedvenceink című könyvében találtam egy lágyeleséget, amelyet továbbfejlesztettem, és végül egy igen kímélő lágykeveréket kaptam, amit bizonyos madaras körökben csak túrós keverékként emlegetnek. A fecskék étrendje két részből áll: repülő rovarokból és túrós keverékből. Ez a két alkotóelem kiegészíti egymást, egyik sem működik a másik nélkül. A keverék adja az energiát, attól lesz jó a kondijuk, a rovarok pedig adják az életet, vagyis karbantartják a fecskék emésztőszervrendszerét, hogy az mindig kifogástalanul működjön. Egy teleltetett fecskének 500 g rovarra van szüksége a téli időszakban a keverék mellé. A keverék legalább felét háziméh és darázs tegye ki, ezen belül lehet ¾ az arány a háziméh javára. A másik fele állhat például különféle éjjeli lepkékből, fátyolkából, különféle here- és viráglegyekből, házilégyből, kék dongólégyből, zöld döglégyből, stb., nappali lepkékből, szitakötőkből. Ne adjunk a fecskéknek egyenesszárnyúakat (esetleg egy-két tücsköt néha), sáskákat, szöcskéket. Cserebogárral nem nagyon találkozik a természetben, de egyet-egyet ebből is adhatunk néha. Egy rovaros etetés alkalmával kb. 20-25 szem rovarnál többet ne tegyünk ki a tálkába. Túrós keverék: 50 dkg jó minőségű félzsíros tehéntúró (nekem a Pilos vált be a legjobban), 5 db közepes méretű tyúktojás, 25 dkg sárgarépa, 10-15 dkg trappista sajt, 3 csomó friss petrezselyem. (Ha jó nagyok a csomók, akkor 2 is elég.) A túrót, a jó keményre főzött, majd krumplitörőn áttört tojásokat, a meghámozott és finomra reszelt sárgarépát, trappista sajtot és a finomra vágott friss petrezselymet egy tálban összegyúrjuk. A maszszából kb. pingponglabda méretű gombócokat készítünk, egy tálcára téve a fagyasztóba tesszük, majd ha megfagytak, nylonzacskóba, és így tároljuk tovább a fagyasztóban. hármat beleerőszakolnom. A bodzaetetés után elcsendesedtek, én pedig elmentem, mert volt egy kis dolgom. Kb. háromnegyed óra múlva megnéztem őket, és döbbenten tapasztaltam, hogy mindketten úgy tátognak, majd' kiesnek a fészekből. A bogyó megtette hatását és a fiókák látványos javuláson mentek keresztül. Étvágyuk fokozódott, mindketten úgy nyelték a felkínált falatokat, mint kacsa a nokedlit. A szokásos eleségük mellé aznap még kaptak bogyót. Délutánra már szép kövérre híztak, Zuzmó pedig kezdte visszanyerni egészséges színét. Estefelé sápadtsága megszűnt, erei pedig sötét lilás-pirosas színűre változtak. Azóta minden rendben van, szépen cseperednek. Mindketten a túrós keverék-rovar étrenden nevelkednek, amelyhez rendszeresen kapnak bodzabogyót kiegészítésképpen. Verébke már teljesen tollas, hamarosan kirepül, Zuzmó pedig most van az éppen csak tollasodó állapotban. Tegnap megnéztem Zuzmó testvéreit a fészekben és örömmel tapasztaltam hogy tökéletes állapotban vannak. Ők már teljesen kifejlődtek, még néhány nap és elhagyják az otthonukat. Bár magához képest Zuzmó is erőre kapott, vonulásig már nem fog megerősödni. Tovább tetézi a bajt, hogy jó pár evezőtollát is megrágták az élősködők, mikor azok még kis tokok voltak, ezért az ezekből fejlődő tollak sorvadtak és hibásak lesznek. Ilyen szárnyakkal egy fecske nem képes boldogulni a természetben, így itt kell, hogy maradjon velünk télire. Már elkezdtem gyűjteni a rovarokat és a bodzabogyót a fagyasztóba, hogy ezek majd az átteleltetése idején is folyamatosan a rendelkezésére állhassanak. Orbán Tamás 5
Kitüntető figyelem Látogatónk írta Miniszteri kitüntetés Dr. Déri János, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága hatósági állatorvosa, a Madárkórház Alapítvány állatorvosa Tolnay Sándor díjat vehetett át hosszú időn át végzett állatorvosi munkájáért, valamint a vadmadarak gyógyítása terén elért eredményei, természetvédelmi és fajmentő tevékenységéért. A díjat Fazekas Sándor (fent) vidékfejlesztési miniszter adta át ünnepélyes keretek között augusztus 21-én. (Lent dr. Déri János látható dr. Kardeván Endre államtitkárral.) Fotó: Boldizsár Heni Köszönöm! Mi az, hogy elhivatottság? Odaadás? Kitartás? Szeretet? Ezek jelentését nem lehet egyszerűen szavakba önteni, s manapság sokszor el is feledkezünk igazi, valós tartalmukról. Nem lehet megtanítani az embereket arra, hogyan érezzenek valami iránt olyasfajta elkötelezettséget, mely nem ismer időt, energiát, korosztályt és határokat. Ezt a fajta határtalan elszántságot ismertem meg akkor, mikor az idén június végén, július elején ismételten megrendezett Grow Camp tábor keretein belül meglátogathattam a hortobágyi Madárkórházat. Nyitott embernek tartom magam az új dolgok befogadásakor, ám ebben az esetben mélyebb nyomot hagyott bennem az itt tett látogatás, mint azt valaha gondoltam volna. Az első pillanattól kezdve, mihelyst beléptünk az épületkomplexum területére, úgy éreztem, mintha a nyugalom szigetére érkeztem volna, ahol mindenki jó, és azon fáradozik nem ismerve éjjelt és nappalt, hogy megpróbálja kárpótolni a természetet azokért a veszteségekért, melyeket az emberiség okozott önző és mértéktelen kizsákmányolásával. Mindezt békességben, harmóniában, és tiszteletben egymással. A kollégák és önkéntesek között baráti a viszony, s mindenben segítik egymás munkáját, hisz a cél közös. A madarak megóvása mindenáron! Bármi áron. Mint oly sokan mások, mi is kaptunk egy idegenvezetőt, aki körbevezetett minket az épületen, hogy bemutassa a beteg, és kezelés alatt álló madárkákat, illetve egy rövid monológgal betekintést adjon számunkra az itt dolgozók és önkénteskedők mindennapjaiba. Minket egy fiatal, 15 éves fiatalember, korát meghazudtoló felkészültséggel és tudással vezetett körbe, mialatt mi próbáltuk magunkba szívni a sok új és meglepő információt. Olyan lelkesedéssel beszélt ezekről a fantasztikus élőlényekről, hogy élmény volt hallgatni. Fel-felcsillanó tekintettel hol felháborodva, hol gyöngéden, hol mérgesen, hol viccelődve vezetett be minket a madarak rejtélyes világába. Miután mindent elmondott, amit fontosnak gondolt, részt vehettünk egy solymászbemutatón is. Egyszerűen hihetetlen volt az a fajta szimbiózis, amely a solymász és a madara között létrejött hoszszú idő során. Barátai, szövetségesei, családtagjai és üzlettársai is egyben ők egymásnak, hisz egy kis mérlegeléssel, alkudozással annak érdekében, hogy mindenki jól járjon, húst is cserélnek egymással egy esetleges vadászat során. Fantasztikus volt látni, bártan kijelenthetem. A délután folyamán csoportunk egy kisebb részével még egyszer körbejártuk a helyszínt immár kívül, és egy jóval másabb temperamentummal megáldott középkorú férfi segítségével. Ő csupán egyszerű és nyugodt csodálattal mesélt bármiről, ami kérdésként fogalmazódott meg bennünk a nap folyamán, s miközben mély odaadással és tisztelettel nézett farkasszemet kezeltjeivel. Minden kérdésünkre kimerítő választ kaptunk. Ha idáig nem is tudtam, most már tudom, milyen az, amikor az ember harmóniában él a természettel, és nem diszkriminálja azt, mintha nem is lenne, hanem odafigyel rá, és gyermekeként törődik vele mindenféle hátsó szándék, anyagi érdek és más rettenetes, ám mégis, manapság nagyon elterjedt jellemzők hiányában. Köszönöm ezt az élményt a saját, illetve összes barátom nevében, akik szintúgy átélhették velem ezt az élményt, és remélem a közeljövőben eljuthatok önökhöz, hogy önkéntesség formájában megköszönhessem az itt átélt jellemformáló, fantasztikus napot! Albert Fanni 6
Elhagyott kisgólyák? A tanyától nem messze van egy iskola. Régi tanulóhely, még abban az időben épült, amikor legelsőbb kezdtek pusztába iskolákat telepíteni... Akkor nyárfát telepítettek az udvarára, a hosszú idő alatt a fa igen hosszúra felnőtt és megvastagodott. Egy ágát, ahol háromfele nyílik, alkalmasan lefűrészelték, gólyafészek alá. Egy gólyacsalád oda is telepedett, ott éltek hosszú esztendőkön át. Soha nem volt semmi bajuk, az erős fa megóvta őket vihartól, esőtől. Aztán történt egy meleg nyári napon, hogy két öreg gólya nyakon fogta a fiókákat, és lehordta mind a hármat a homokba. Egy hitványas fészekbe, melyet ott gallyból, rőzséből, szalmából hirtelen összeszerkesztettek. Ezt mindenki csodálva nézte, az öreg tanító pedig ezt mondta: Itt valami baj lösz. Csakugyan baj lett. Másnap vihar volt, olyan vad zivatar, amely néha tíz évben egyszer e lapos tájakon végig szokott zúgni, amely tetőket tép, boglyákat és homokhalmokat hord el egy helyről a másikra: ez a vihar lehasította az öreg nyárfának azt az oldalát, amelyen még két nap előtt békességben lakott a gólyacsalád. Ösztönök ezek, vagy tudások ebben nincsen okos ember. (Tömörkény István: Állatok a ház körül) Fotó: Konyhás István A gólyák augusztus 20-ára, mint ahogy szoktak, elvonultak. De nem hagyják el önálló életre még nem alkalmas fiókáikat. Nálunk, a Madárkpark egyik röpdéjén a három fészek közül az egyikben egy szem, anyányi, de még fekete csőrű fiókáját eteti az egyik szülő. Több helyről kapunk bejelentést, hogy ott maradt a fészekben egy vagy több fióka és valamit kéne velük kezdeni. Ilyenkor egész napos megfigyeléssel legtöbbször kiderül, hogy naponta többször is pár percre megjelenik a szülő és etet. Ha mégis otthagyták őket, akkor a szülők tudják, mit csinálnak. A kisgólyák már röppképesek, és elviekben el tudják látni magukat. Ha kirepülnek, szeptember elején még találnak vonuló gólyákat, akikhez csatlakozhatnak. Lehet próbálni arasznyi halakat kitenni a fészek közelébe, hogy lecsaljuk őket. Kellő távolságból figyeljük, hogy leszállnak-e érte. Ha alapos körültekintéssel mégis úgy ítéljük meg, hogy menteni kell őket, az önkormányzat, vagy a helyi Nemzeti Park Igazgatóság segítségével a tűzoltókat lehet hívni, akik indokolt esetben az áramszolgáltatóval egyeztetve kikapcsoltatják arra az időre az áramot és egy órán belül lehozzák a gólyákat a fészekből. Ilyenkor kell egy előzetesen megbeszélt befogadó hely: állatkert, vadaspark, madárkórház, mentőhely, akiknek a képviselői a helyszínen átveszik a gólyákat. Már amennyiben a gólyák is úgy gondolják, és nem repülnek el tűzoltók jöttére... Dr. Déri János 11. Terepszemle Darvásztábor Hortobágyon 2013. október 17-20. vetítéses előadás a darvak finnországi életéről színes gyűrűs darvak keresése hajnali madárles (csak koránkelőknek) gyalogtúra Hortobágy-Halastóra Szafari Park látogatása (teljes árú jegy: 1500 Ft) Szervező: TerepSzemle Stúdió/Magyar Daruvédelmi Munkacsoport www.terepszemle.hu www.hcwg.hu Vezető: Konyhás István Jelentkezés (október 10-ig): mail@hcwg.hu +36 (30) 621-2160 Ára: 9000 Ft (szállás+meleg vacsora) 7
Madárkórházi hétköznapok Madártani érdekességek Augusztus második felének egyik legérdekesebb madártani eseménye, hogy megérkeznek lappföldi költőhelyükről hazánkba a havasi lilék (Eudromias morinellus). A 20-a környékén érkező hidegfront mindig meghozza első csapataikat. A havasi lilének Európában hazánkban van a legnagyobb ismert őszi vedlőhelye. Hortobágy déli pusztáin 30-70-es, vagy akár néhány százas csapataik birkaállások rövidre rágott gyepein rövid nekifutamodásokkal keresgélik rovartáplálékukat. Ebben a hónapban nem ritka, hogy a levegő még felmelegszik a déli órákban akár 30 fokra is, ekkor a lilék szinte kábultan lapulnak egy csenkesz csomó, vagy szikpadka árnyékában. Örvendetes, hogy egyre több helyen figyelik meg hazánkban az Alföldön a vonulás során ezt a madarat. A havasi lilék után más északi költőfajok is megérkeztek hazánkba. Egyre több helyen lehet megfigyelni sárjárókat, fenyérfutókat, vékonycsőrű és sarki partfutókat. Ugyanakkor a hazánkban költő gyurgyalagok, szalakóták lassan útra kelnek. Utóbbiakkal már szinte nem is lehet találkozni, viszont ha jó a hallásunk, akár még a város zajában is meghallhatjuk a vonuló gyurgyókák bugyborékolását. Forrás: birding.hu Kép és szöveg: Konyhás István Vendégségben a Vets 4 Wild Fotó: Déri Balázs Új pácienseink: törpegémek Fotó: Déri Balázs Fotó: Déri Balázs Meglátogatott tavalyi vendéglátónk a Székelyföldről. Dr. Borka Levente, a marosvásárhelyi Vets 4 Wild vadállatmentő szervezet vezetője családjával járt nálunk. Az odahaza főleg medvékkel foglalkozó kolléga részt vett egy szárnytörött gólya műtétjén, és egy általa kifejlesztett cerclage vezető technikát tanulhattunk el tőle. Ennek lényege, hogy hasadt csonttörés rögzítésénél dróthurok (cerclage) vezetése egyszerűbb és biztosabb pl. izomtapadás helyének elkerülésére injekciós fecskendővel készített csontfuratba a fecskendő lumenén át vezetett drótszállal. A vadmadarak mentésével szerencsére többen foglalkoznak a határon túl is, így a szakmai tapasztalatok átadásával közelebb kerülhetünk egy egységes kezelési protokoll kialakulásához. Különös balsors jár mostanság a törpegémekre. Máskor hetekig nem kerül be hozzánk sérülten ez a szép madár, tegnap kettő is érkezett. Az elsőt délelőtt vitték a Debreceni Állat- és Növénykertbe, ahonnan munkatársunk elhozta. Orrából vér folyt, de más tünete nem volt. A szokásos rutin kezelés után a vérzés elállt, további belső vérzésre utaló jelet nem észleltünk. Szerencsére már jól van, kórtermében hamar otthon érezte magát. A második késő délután érkezett Balmazújvárosról. Megtalálói egy csattanásra lettek figyelmesek az udvaron. Kerítésnek repült. Sajnos nem úszta meg könnyebb sérülésekkel. Gerince sérült, pillanatnyilag lábait nem tudja használni. Mesterséges táplálásra szorul. 8
Madárkórházi hétköznapok Szomorú szombat Egyik fent a vezetéken, másik az oszlop alatt vár. Lassan megszakad a szívünk, a segítség hiába már. Még egy, még egy, még egy, s, újra két halott madár. Fekete csőrükön látszik, Afrikát még nem látták. Sajnos nem is látják már. A keresztágak szigetelve, egy mégis csupasz maradt. Ismét elvett két életet az áram. Örök hiány az ég alatt... Állatorvos A Madárkórházba elsősorban önkéntesek gyakorlaton érkeznek, akik a napi rutinfeladatok ellátásában segítik a dolgozókat. Időnként azonban szakmai segítő is érkezik, tanulási célokkal. Dr. Stanko Gálity frissdiplomás szerbiai magyar állatorvos két hetet töltött nálunk a közelmúltban szakmai gyakorlaton. Állatkerti állatorvosnak készül, és vadmadarak ellátásában kívánt tapasztalatokat szerezni. Augusztus közepén pont a sűrűjébe csöppent a Madárkórház munkájának, ahol remekül helytállt. Köszönjük a segítséget! Gólyaláb műtétek A fészekből kirepült kisgólyáknál gyakori a lábtöréssel végződő baleset. Ilyenkor azonnali műtéttel tudunk segíteni. Törött lábszár, vagy csűdcsont esetén nálunk bevált a képen látható technika: a velőűrszegzéssel kombinált fixateur externe. Nem egyszerű, de nem is ördöngősség. Mindkét állatorvos gyakornokunk Szalay Kata és Dr. Gálity Stanko is készség szinten elsajátította. Fotó: Déri Balázs Nádudvar, 2013. augusztus 3. Pici Gyöngy Fotó: Nagy Nikoletta Fotók: Déri Balázs Örömmel értesítünk mindenkit, hogy bagolyvárunkban végre 2 kicsi gyöngybagoly fióka nevelkedik. Szüleik tartósan sérültek, de minden évben megajándékoznak minket két új élettel. Tavasszal már voltak tojások, de sajnos befulladtak. Másodköltésben már nem reménykedtünk, mikor végre mégis halk kis sistergést hallottunk a bagolyvár felől. Reméljük, mielőbb felcseperednek, hogy télen szabadon engedhessük őket. Kiállítás a Madárparkban Megnyílt Sassné Rácz Róza természet ihlette festményeinek kiállítása a Madárkórházban, vagy ahogy Kápolnási István mondta köszöntőjében, a természet gyógyító templomában. Az életét kereskedőként, feleségként anyaként, és nagymamaként élte idáig, mondta róla a Pusztadoktor magazin régi olvasói előtt ismert novellaszerző, de az élet adta sok munkája mellett most már ha csak teheti, fest. A tematikájában a Madárkórház tevékenységéhez kötődő kiállítás októberig látható a Madárpark kiállítótermében. Fotó: Incze Dániel 9
Elkészült a Madárkórház Alapítvány Oktatóközpontja Halas Napok Ez évben is standoltunk Tiszafüreden a Halas Napokon. Nem került nekünk semmibe, a szervezők és a vendégek örültek, hogy ott voltunk. Mi is jól éreztük magunkat, ráadásul sokan ismerhették meg munkánkat és a Madárkórházat. Alapítványunk újabb uniós pályázaton nyert támogatással oktatóközpontot hoz létre és működtet. Megvásároltuk Hortobágyon a Madárparkkal szemközti épületet, az úgynevezett Polgár házat az uniós támogatásból 10 millió forintért. Felújítására és átalakítására (tetőcsere, nyílászárók cseréje, falszigetelés, teljes akadálymentesítés, előadótermek, irodák, parkolók kialakítása) mintegy 18 millió forintot, gépészeti felújításra és napelemekre, napkollektorokra, klímaberendezésre további 8 milliót költöttünk. Tervezésre, műszaki ellenőrre, menedzsmentre, pályázatíróra 2,5 millió, bútorra, korszerű oktatási-, és számítástechnikai berendezésekre további 6 millió, működtetésére 1,5 millió forint vár. Az összesen 46 milliós költségű pályázat megvalósítása alapítványunknak 5 % önrészbe, azaz 2,3 millió forintba kerül. A támogatás kifejezetten oktatásra fordítható, tehát senki nem fog ott lakni, nem költözünk oda, maradunk saját lakásunkban a Madárkórház mellett. Viszont lesz ott egy irodánk, és már októberben tervezzük az oktatás megindítását. Oktatunk óvodától egyetemig. Van erdei iskola programunk és megállapodásunk a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karával, egyetemi hallgatók és állatorvosok részére olyan tantárgyak és témakörök gyakorlati oktatására, továbbképzésére, melyek kapcsolódnak tevékenységünkhöz. A képen az épület augusztus 15-i műszaki átadásán dr. Déri János mellett Tóth Balogh Béla műszaki ellenőr, és a kivitelező, Lakatos Ádám és Lakatos Lajos a LAKKBO-BAU Kft. képviselői láthatók. Fotó: Déri János Madárkórház a TESCO-ban Standoltunk a debreceni TESCOban két hétvégén is. Az áruházban nem kértek tőlünk bérleti díjat. Mindkétszer vittünk magunkkal kézre ültethető ragadozómadarakat, és solymászbemutatókat is tartottunk. A kicsik és nagyok egyaránt élvezték. Ősök napja Az Ősök napján is ott voltunk Bugacon, ahol az egyik kézműves cég, a NAZCA Kft. adott helyet kiadványainknak. Itt elsősorban hagyományőrző csoportok voltak jelen, köztük solymászattal foglalkozók is. Fotók: Déri Balázs Fotó: Veres Hajnalka 10
Pillanatok egy hosszú hétvégéről Az augusztus 20-i hosszú hétvége, ahogy arra számítottunk is, igencsak mozgalmas volt. A Madárparkban és a hídi vásártéren egésznap megtalálhatták a vendégek dolgozóinkat, önkénteseinket, több százan vettek részt a solymászbemutatókon, és segédkeztek a felgyógyult madarak szabadon engedésében. A bevételünk ennek ellenére elmaradt a remélttől, a vásáron bérelt helyünk költségei nem várt terhet jelentettek. A Madárkórház és az ökoteleház internetkapcsolata ebben az időszakban sajnos technikai okok miatt szünetelt, azóta szerencsére ezt sikerült áthidalni, és megújult weboldalunkon (www. madarpark.hu), blogunkon (madarpark.blog.hu) és Facebook oldalunkon (facebook.com/madarpark) folyamatosan tesszük közzé friss híreinket. A nap legemlékezetesebb pillanatai jobbra láthatók. Drága Hídivásár Az idei hortobágyi Hídivásár sokba került a Madárkórháznak, az önkormányzat 172 000 forint helypénzt kért. Az adakozásokból ennyi nem folyt vissza a kaszszába, de az átjárónak köszönhetően a látogatók legalább megtaláltak a Madárparkot. A főbejáraton át már nehezebb volt a megközelítésünk a parkolódij háború miatt, de aki nagyon akart, idetalált. A 20-i ünnepi rendezvényen egyébként fellépett Déri András (lent), Brüsszelben tanuló táncművész is, aki nyári szabadsága idején a Madárkórházban önkénteskedett. Fotó: Déri János Fotó: Déri Balázs 11
Látogasson el hozzánk! madármentő kiállítás látványkórház madárkertek Hortobágyi Madárpark csodalibikóka gyerekröptető a 33-as út mentén www.madarpark.hu Nyílt napok a MAVIR-nál ött A Kulturális Örökség Napjai országos ismeretterjesztő program keretében, az idei évben is megnyitja kapuit a MAVIR ZRt. székháza, hogy az érdeklődők kicsik és nagyok meg ismerhessék és felfedezzék a villamosenergia-rendszer kulisszatitkait. Hogyan irányítják Magyarország villamosenergia-rendszerét? Bemutatkozik a hazai villamosenergia-rendszer irányításának központja, a vezénylőterem. Csúcsragadozók a nagyfeszültségen, avagy madárvédelem az átviteli hálózat mentén. Tudtad-e, hogy a legendák turulmadara, a kihalással fenyegetett kerecsensólyom előszeretettel fészkel a sok száz kilovoltos távvezetékeken? Interaktív előadások keretében ismerhető meg a ragadozó madarak világa. Hogyan lesz a 400-ból 220 kv? Akit érdekel, a gödi alállomásunkon most megtekintheti. Mivel lehet a tőzsdét felvillanyozni? Hogyan lehet árammal és gázzal kereskedni? Miben különbözik a szervezett energiapiac a hagyományos értékpapír tőzsdétől? 2013. szeptember 21 22. (9-től 17 óráig) Helyszín: MAVIR székház (Budapest III., Anikó utca 4.) További információk: www.mavir.hu 210x135_Mavir_KON.indd 1 2013.08.15. 15:4 Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.