!HU000008707T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E 008 707 (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 06 826821 (22) A bejelentés napja: 2006.. 27. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060826821 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 19490 A1 2007. 0. 03. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 19490 B1 20. 0. 19. (1) Int. Cl.: H04B 1/713 (2006.01) H04L 27/26 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 0700840 PCT/US 06/041924 (30) Elsõbbségi adatok: 731128 P 200.. 27. US (72) Feltalálók: PALANKI, Ravi, San Diego, California 92122 (US); KHANDEKAR, Aamod, San Diego, California 92122 (US) (73) Jogosult: QUALCOMM Incorporated, San Diego, CA 92121 (US) (74) Képviselõ: Sári Tamás Gusztáv, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Eljárás és berendezés permutáció generálására visszirányú összeköttetés ugratásához vezeték nélküli kommunikációs rendszerben HU 008 707 T2 A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
Elsõbbség igénylése a 3 U. S. C. 119. ¹a alapján A jelen szabadalmi bejelentésre a jelen bejelentõre átruházott, 200. október 27¹én benyújtott WIRELESS COMMUNICATION címû, 60/731,128 számú ideiglenes bejelentés elsõbbségét igényeljük, és azt a hivatkozás révén kifejezetten a jelen bejelentésbe foglaljuk. Háttér Terület A jelen kitanítás általánosságban vezeték nélküli kommunikációra vonatkozik, és pontosabban permutáció generálására szolgáló eljárásra és berendezésre visszirányú összeköttetés ugratásához. Háttér A vezeték nélküli kommunikációs rendszerek olyan elterjedt eszközzé váltak, amelynek révén az emberek jelentõs része világszerte kommunikálni kezdett. A vezeték nélküli kommunikációs eszközök kisebbé és nagyobb teljesítményûvé váltak annak érdekében, hogy megfeleljenek a vásárlók szükségleteinek, és hogy javuljon a hordozhatóságuk és az általuk elért kényelem. A mobil készülékeknél, mint például a cellás telefonoknál a feldolgozási teljesítmény növekedése a vezeték nélküli hálózatok átviteli rendszerei vonatkozásában növekvõ igényeket eredményezett. Az ilyen rendszerek jellemzõen nem frissíthetõek könnyedén, úgy, mint azok a cellás készülékek, amelyek rajtuk keresztül kommunikálnak. Ahogy a mobil készülékek lehetõségei tágulnak, egyre nehezebb lehet a korosabb vezeték nélküli rendszereket oly módon fenntartani, hogy az lehetõséget nyújtson a vezeték nélküli készülékek új és javított lehetõségeinek teljes kihasználására. A vezeték nélküli kommunikációs rendszereknél általában különféle megközelítéseket alkalmaznak arra, hogy csatornák formájában lévõ átviteli erõforrásokat hozzanak létre. Ezek a rendszerek CDM (code division multiplexing: kódosztásos multiplexálás) rendszerek, FDM (frequency division multiplexing: frekvenciaosztásos multiplexálás) rendszerek és TMD (time division multiplexing: idõosztásos multiplexálás) rendszerek lehetnek. Az FDM egyik általánosan használt változata az OFDM (orthogonal frequency division multiplexing: ortogonális frekvenciaosztásos multiplexálás), amely hatékonyan felosztja a teljes rendszer sávszélességét több ortogonális alvivõre. Ezekre az alvivõkre tone-okként, binekként és frekvenciacsatornákként is lehet hivatkozni. Az egyes alvivõk adattal lehetnek modulálva. Idõosztáson alapuló technikák esetén az egyes alvivõk egymást követõ idõszeletek vagy idõrések egy részét tartalmazhatják. Az egyes felhasználók elláthatóak egy vagy több idõrés-alvivõ kombinációval információ adása és vétele céljából egy meghatározott börsztidõtartamban vagy keretben. Az ugratási (hopping) sémák általánosságban szimbólumsebesség-ugratási sémák vagy blokkugratási sémák lehetnek. A kódosztáson alapuló technikák jellemzõen egy tartományban lévõ bármely idõpontban hozzáférhetõ bizonyos számú frekvencián visznek át adatokat. Általánosságban az adatok digitalizáltak, és szét vannak 1 20 2 30 3 40 4 0 60 terítve a rendelkezésre álló sávszélességen, ahol is több felhasználó lehet egymásra rétegezve a csatornán, és az egyes felhasználókhoz egyedi szekvenciakód lehet hozzárendelve. A felhasználók a spektrum ugyanazon széles sávú darabján adhatnak, ahol is minden egyes felhasználó jele szét van terítve a teljes sávszélességre a saját egyedi szórókódjával. Ez a technika gondoskodik a megosztásról, ahol is egy vagy több felhasználó tud egy idõben adni és venni. Az ilyen megosztás szórt spektrumú digitális moduláció révén érhetõ el, ahol is az egyes felhasználók bitjeinek folyama kódolásra kerül, valamint szét lesz terítve egy rendkívül széles csatornán álvéletlen jelleggel. A vevõ úgy van kialakítva, hogy felismerje a társított egyedi szekvenciakódot, és hogy visszafordítsa a randomizálást annak érdekében, hogy összegyûjtse az egy bizonyos felhasználóhoz tartozó biteket koherens módon. Egy jellemzõ vezeték nélküli kommunikációs hálózat (amely például frekvencia¹, idõ¹, és/vagy kódosztásos technikákat alkalmaz) egy vagy több olyan bázisállomást foglal magában, amely ellátási területet biztosít, valamint egy vagy több olyan mobil (például vezeték nélküli) végberendezést, amely az ellátási területen belül adatok adására és vételére képes. Egy jellemzõ bázisállomás egyidejûleg képes több adatfolyam adására broadcast, multicast és/vagy unicast szolgáltatások céljára, ahol is egy-egy adatfolyam adatok olyan folyama, amely valamely mobil végberendezés számára független vételi érdeklõdésre tarthat számot. Az adott bázisállomás ellátási területén belüli mobil végberendezés a bázisállomásról adott egy vagy egynél több adatfolyam vagy az összes adatfolyam vételében lehet érdekelt. Hasonlóan a mobil végberendezés adatok adására képes a bázisállomásnak vagy egy másik mobil végberendezésnek. Ezekben a rendszerekben a sávszélesség és az egyéb rendszererõforrások ütemezõ (scheduler) alkalmazása révén kerülnek kiosztásra. Az itt feltárt jelek, jelformátumok, jelváltások, eljárások, folyamatok és technikák számos elõnnyel bírnak az ismert megközelítésekhez képest. Ezek között vannak például a csökkentett jelzési többletterhelés (signaling overhead), a rendszer javított átbocsátóképessége, a jelzés (signaling) fokozott rugalmassága, az információfeldolgozás kisebb mértéke, az átvitel sávszélességének csökkentett mértéke, a csökkentett bitfeldolgozás, a megnövelt robusztusság, a megnövelt hatékonyság és a csökkentett adóteljesítmény. A WO 200/0411 A1 irat több adatfolyam multiplexálására szolgáló technikákat tár fel FDM (frequency division multiplexing: frekvenciaosztásos multiplexálás) alkalmazásával OFDM rendszerben. M diszjunkt interlace van kialakítva U felhasználható részsávval. Minden egyes interlace S részsáv különbözõ készlete, ahol az egyes interlace-ekhez tartozó részsávok össze vannak fonva (interlace-elve) az egyes másik interlaceekhez tartozó részsávokkal. M rés lehet definiálva az egyes szimbólumperiódusokhoz, és 1¹tõl M¹ig index van azokhoz rendelve. A résindexek úgy vannak az interlace-ekre leképezve, hogy 1) frekvenciadiverzitást érnek el az egyes résindexeknél, és 2) a pilotátvitelre 2
használt interlace¹ek eltérõ távolsággal rendelkeznek az egyes résindexekhez használt interlace-ektõl, ami javítja a csatornabecslés (channel estimation) teljesítményét. Az egyes adatfolyamok rögzített méretû adatcsomagokként dolgozhatóak fel, és eltérõ számú rés használható az egyes adatcsomagokhoz az adatcsomaghoz használt kódolási és modulációs sémától függõen. Összefoglalás Az alábbiak egy vagy több aspektus egyszerûsített összefoglalását képviselik annak érdekében, hogy az ezen aspektusok alapvetõ megértését szolgálják. Ez az összefoglalás a szándékolt aspektusoknak nem képezi teljes körû áttekintését, és nem szánjuk arra, hogy akár ezáltal azonosítsuk az összes aspektus kulcsfontosságú vagy kritikus elemeit, akár hogy megvonjuk bizonyos aspektusok vagy az összes aspektus kiterjedését. Egyetlen célja az, hogy egy vagy több aspektushoz tartozó néhány gondolatot képviseljen egyszerûsített formában a késõbb sorra kerülõ részletesebb leírás bevezetõjéül. Egy megvalósítási módnak megfelelõen eljárást alkottunk meg ugratási portok (hop-port) egy készletének alvivõk (sub-carrier) egy készletére való leképezésére (mapping) ahogy az 1. igénypont meghatározza. Egy megvalósítási módnak megfelelõen számítógép által olvasható közeget írunk le, amely azon tárolt utasításokkal rendelkezik ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezése céljából, ahogy a 2. igénypont meghatározza. Egy még további megvalósítási módnak megfelelõen berendezés kerül leírásra ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezése céljából, ahogy a 3. igénypont meghatározza. Az elõzõ és a vonatkozó célok elérése érdekében az egy vagy több aspektus tartalmazza az alábbiakban teljeskörûen leírt, és az igénypontokban különösképpen hangsúlyozott jellemzõket. Az alábbi leírás és a csatolt rajz részletesen bemutatja az egy vagy több aspektus bizonyos szemléltetõ jellegû aspektusait. Ezek az aspektusok mindazonáltal a különféle módozatok közül csak néhány olyanra engednek következtetni, ahogyan a különféle aspektusok alapelvei alkalmazhatóak, és a leírt aspektusok szándékaink szerint magukban foglalják az összes ilyen aspektust és az ekvivalenseiket. A rajz rövid leírása Az 1. ábra többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszer aspektusait szemlélteti; a 2. ábra többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszerben található adó és vevõ aspektusait szemlélteti; a 3A. és 3B. ábra szuperkeret-struktúra aspektusait szemlélteti többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszerhez; 1 20 2 30 3 40 4 0 60 a 4A. ábra hozzáférési végberendezés által használt eljárás folyamatábráját szemlélteti; és a 4B. ábra visszirányú összeköttetés ugratásához permutáció generálására konfigurált egy vagy több feldolgozót (processzort) szemléltet. Részletes leírás Különféle aspektusokat írunk most le a rajzra való hivatkozással, ahol is a hasonló hivatkozási számokat arra használjuk, hogy azokkal mindenütt hasonló elemeket jelöljünk. Az alábbi leírásban magyarázó célzattal számos pontos részletet megadunk annak érdekében, hogy egy vagy több aspektus alapos megértését elérjük. Nyilvánvaló lehet mindazonáltal, hogy az ilyen aspektus(ok) gyakorlatba vehetõ(ek) ezek nélkül a pontos részletek nélkül. Más esetekben jól ismert struktúrákat és eszközöket mutatunk be tömbvázlat formájában annak érdekében, hogy egy vagy több aspektus leírását megkönnyítsük. Hivatkozással az 1. ábrára egy aspektusnak megfelelõ, többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszert szemléltetünk. A 0 többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszer több cellát, például 2, 4 és 6 cellát foglal magában. Az 1. ábra aspektusánál az egyes 2, 4 és 6 cellák olyan 10 hozzáférési pontot foglalhatnak magukban, amely több szektort foglal magában. A több szektort antennák csoportjai alakítják ki, amelyek mindegyike hozzáférési végberendezésekkel való kommunikációért felelõs a cella egy részében. A 2 cellában a 112, 114 és 116 antennacsoportok mindegyike egyegy eltérõ szektornak felel meg. A 4 cellában a 118, 120, 122 antennacsoportok mindegyike egy-egy eltérõ szektornak felel meg. A 6 cellában a 124, 126 és 128 antennacsoportok mindegyike egy-egy eltérõ szektornak felel meg. Az egyes cellák több olyan hozzáférési végberendezést foglalnak magukban, amelyek az egyes hozzáférési pontok egy vagy több szektorával kommunikációban állnak. Például 130 és 132 hozzáférési végberendezés kommunikációban áll 142 bázissal, 134 és 136 hozzáférési végberendezés kommunikációban áll 144 hozzáférési ponttal és 138 és 140 hozzáférési végberendezés kommunikációban áll 146 hozzáférési ponttal. 130 vezérlõ van az egyes 2, 4 és 6 cellákhoz csatolva. A 130 vezérlõ egy vagy több összeköttetést tartalmazhat több hálózat felé, mint például az internet, más csomagalapú hálózatok vagy vonalkapcsolt hangátviteli hálózatok, amelyek információt biztosítanak a hozzáférési végberendezések felé, és azok felõl, kommunikációban állva a 0 többszörös hozzáférésû vezeték nélküli kommunikációs rendszer celláival. A 130 vezérlõ olyan ütemezõt foglal magában, vagy olyan ütemezõhöz van csatolva, amely a hozzáférési végberendezések felõli vagy azok felé irányuló átvitelt ütemezi. Más aspektusoknál az ütemezõ minden egyes önálló cellában, egy-egy cella minden egyes 3
szektorában vagy ezek kombinációjában foglalhat helyet. Ahogy itt használjuk, a hozzáférési pont a végberendezésekkel való kommunikációra használt, helyhez kötött állomás lehet, és arra mint bázisállomás, mint Node B vagy más terminológia alkalmazásával hivatkozhatunk, és az magában foglalhatja ezek funkcionalitásának egy részét vagy annak egészét. A hozzáférési végberendezésre mint felhasználói berendezés (user equipment, UE), mint vezeték nélküli kommunikációs eszköz, végberendezés (terminál), mobilállomás, vagy más terminológia alkalmazásával hivatkozhatunk, és az magában foglalhatja ezek funkcionalitásának egy részét vagy annak egészét. Meg kell jegyezni, hogy míg az 1. ábra fizikai szektorokat (Physical sector) ábrázol, azaz olyanokat, amelyek különbözõ antennacsoportokkal rendelkeznek a különbözõ szektorokhoz, más megközelítések is alkalmazhatóak. Példának okáért több olyan rögzített nyaláb ( beam ) alkalmazható a fizikai szektorok helyett, vagy azokkal kombinációban, amelyek mindegyike a cella különbözõ területeit fedi le a frekvenciatérben. Ilyen megközelítés került ábrázolásra és feltárásra az Adaptive Sectorization in Cellular System címû 11/260,89 számú együttesen függõ amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben. Hivatkozással a 2. ábrára, 200 MIMO rendszerben lévõ 2 adórendszer és 20 vevõrendszer egy aspektusának tömbvázlata került szemléltetésre. A 2 adórendszernél bizonyos számú adatfolyamhoz tartozó forgalmi adatok vannak biztosítva 212 adatforrásból 212 adó (TX) adatfeldolgozónak. Egy aspektusnál minden egyes adatfolyam egy hozzá tartozó adóantennán kerül adásra. 214 TX adatfeldolgozó a forgalmi adatokat formázza, kódolja és interleave-eli minden egyes adatfolyamhoz tartozó egy bizonyos kódolási sémán alapulóan ahhoz, hogy kódolt adatokat biztosítson. Az egyes adatfolyamokhoz tartozó kódolt adatok OFDM, vagy más ortogonalizáló vagy nem ortogonalizáló technikák alkalmazásával multiplexálhatóak. A pilotadatok jellemzõen olyan ismert adatmintázatot alkotnak, amely ismert módon van feldolgozva, és amely a vevõrendszernél a csatornaválasz becslésére lehet alkalmazva. A multiplexált pilot- és kódolt adatok az egyes adatfolyamokhoz ezután modulálásra (azaz szimbólumleképezésre) kerülnek az ehhez az adatfolyamhoz kiválasztott egy vagy több bizonyos modulációs sémán (például BPSK, QSPK, M¹PSK vagy M¹QAM) alapulóan ahhoz, hogy modulációs szimbólumokat biztosítsunk. Az adatsebesség, a kódolás és a moduláció az egyes adatfolyamokhoz 230 feldolgozó (processzor) által végrehajtott vagy biztosított utasítások révén lehet meghatározva. Az összes adatfolyamhoz tartozó modulációs szimbólumok ezután 220 TX feldolgozó számára kerülnek átadásra, amely további feldolgozást hajthat végre a modulációs szimbólumokon (például OFDM-hez). A 220 TX feldolgozó ezután NT modulációsszimbólumfolyamot biztosít 222a 222t adóknak (TMTR). Az egyes 222 adók fogadják és feldolgozzák a hozzájuk 1 20 2 30 3 40 4 0 60 tartozó szimbólumfolyamot ahhoz, hogy egy vagy több analóg jelet biztosítsanak, és emellett formálják (kondicionálják) például erõsítik, szûrik és felkonvertálják az analóg jeleket ahhoz, hogy az MIMO csatornán való adásra alkalmas modulált jelet biztosítsanak. NT modulált jel a 222a 222t adóból ezután adásra kerül rendre NT 224a 224t antennából. 20 vevõrendszernél az adott modulált jeleket NR 22a 22r antenna veszi, és az egyes 22 antennákból vett jel egy-egy megfelelõ 24 vevõ (RCVR) számára van biztosítva. Az egyes 24 vevõk formálják (például szûrik, erõsítik és lekonvertálják) a megfelelõ vett jelet, digitalizálják a formált jelet ahhoz, hogy mintákat biztosítsanak, és a mintákat tovább feldolgozzák ahhoz, hogy azoknak megfelelõ vett szimbólumfolyamot hozzanak létre. 260 RX adatfeldolgozó ezután veszi és feldolgozza az NR 24 vevõbõl vett NR vett szimbólumfolyamot egy bizonyos vevõbeli feldolgozási technikán alapulóan ahhoz, hogy NT detektált szimbólumfolyamot biztosítson. A 260 RX adatfeldolgozó általi feldolgozást az alábbiakban további részletekbe menõen leírjuk. Az egyes detektált szimbólumfolyamok olyan szimbólumokat foglalnak magukban, amelyek a hozzá tartozó adatfolyamhoz átvitt modulációs szimbólumok becslései. A 260 RL adatfeldolgozó ezután demodulálja, és dekódolja az egyes detektált szimbólumfolyamokat ahhoz, hogy az adatfolyamhoz helyreállítsa a forgalmi adatokat. A 218 RX adatfeldolgozó általi adatfeldolgozás a 2 adórendszernél található 220 TX feldolgozó és 214 TX adatfeldolgozó által végrehajtott feldolgozás komplementere. A 260 RX adatfeldolgozónál korlátozott lehet azon alvivõk száma például 12 alvivõre vagy MHz¹re, amelyet az egyidejûleg demodulálni tud, és az ilyen vevõt ütemezni kell egyetlen hordozón. Az ilyen korlátozás az FFT tartományának függvénye lehet, például azon mintavételi sebességé, amellyel a 260 feldolgozó mûködni tud, az FFT-hez rendelkezésre álló memóriáé vagy más a demodulációhoz rendelkezésre álló funkcióé. Emellett minél nagyobb számú alvivõ van alkalmazásban, annál nagyobb a hozzáférési végberendezés költsége. A 260 RX feldolgozó által generált csatornaválaszbecslés a vevõnél felhasználható tér, tér-idõ feldolgozás végrehajtására, a teljesítményszintek beállítására, a modulációs sebességek vagy sémák változtatására vagy más mûveletekre. A 260 RX feldolgozó emellett megbecsülheti a detektált szimbólumfolyam jel-zaj és zavarás viszonyait (signal-to-noise-and-interference ratio: SNR) és adott esetben más csatornajellemzõket, és ezeket az értékeket 270 feldolgozó (processzor) számára biztosítja. A 260 RX adatfeldolgozó vagy a 270 feldolgozó a mûködési SNR ( operating SNR) becslését származtathatja továbbá a rendszer vonatkozásában. A 270 feldolgozó ezután csatornaállapotinformációt (channel state information, CSI) biztosít, amely a kommunikációs összeköttetésre és/vagy a vett adatfolyamra vonatkozó különféle fajtájú információkat tartalmazhat. Például a CSI lehet, hogy csak a mûkö- 4
dési SNR¹t tartalmazza. Más aspektusoknál a CSI csatornaminõség-jelzõt (channel quality indicator, CQI) tartalmazhat, amely egy vagy több csatornajellemzõt jelzõ számszerû érték lehet. A CSI ezután 278 TX adatfeldolgozó révén feldolgozásra, 280 modulátor révén modulálásra, 24a 24r adók révén formálásra, és adásra kerül vissza a 2 adórendszernek. A 2 adórendszernél a 20 vevõrendszerbõl származó modulált jelek 224 antennák révén vételre, 222 vevõk révén formálásra, 240 demodulátor révén demodulálásra és 242 RX adatfeldolgozó révén feldolgozásra kerülnek ahhoz, hogy a vevõrendszer által jelentett CSI visszaállításra kerüljön. A jelentett CSI ezután 230 feldolgozónak kerül átadásra, és arra használjuk fel, hogy 1) meghatározzuk az adatsebességeket, valamint az adatfolyamokhoz alkalmazandó kódolási és modulációs sémákat, és hogy 2) különféle vezérlõket generálunk a 214 TX adatfeldolgozó és a 220 TX feldolgozó számára. Ennek alternatívájaként a CSI arra használható 270 feldolgozó által, hogy más információval együtt meghatározza a modulációs sémákat és/vagy a kódolási sebességeket az adáshoz. Ez azután átadható az adónak, amely felhasználja ezt az információt, amely kvantálható ahhoz, hogy késõbb a vevõnek adásokat biztosítsunk. A 230 és 270 feldolgozók (processzorok) irányítják a mûveleteket rendre az adó- és vevõrendszereknél. 232 és 272 memóriák biztosítanak tárolóeszközt programkódoknak és rendre a 230 és 270 feldolgozók által használt adatoknak. A vevõnél különféle feldolgozási technikák alkalmazhatóak arra, hogy az NR vett jel feldolgozásra kerüljön ahhoz, hogy az NT átvitt szimbólumfolyam detektálásra kerüljön. Ezek a vevõbeli feldolgozási technikák két elsõdleges kategóriába csoportosíthatóak: I) térbeli és tér-idõ vevõbeli feldolgozási technikák (amelyekre kiegyenlítési technikákként ugyancsak hivatkozunk); és II) egymást követõ nullázás/kiegyenlítés és zavaráskioltás ( successive nulling/equalization and interference cancellation ) vevõbeli feldolgozási technikák (amelyre mint egymást követõ zavaráskioltás ( successive interference cancellation ) vagy egymást követõ kioltás ( successive cancellation ) vevõbeli feldolgozási technika ugyancsak hivatkozunk. Míg a 2. ábra MIMO rendszert tárgyal, addig ugyanez a rendszer felhasználható több bemenetû, egyetlen kimenetû rendszerhez, ahol több adóantenna, például egy bázisállomáson lévõ antennák egy vagy több szimbólumfolyamot adnak egyetlen antennaeszköznek, például egy mobilállomásnak. Emellett egyetlen kimenet egyetlen bemenet felé típusú antennarendszer ugyancsak alkalmazható lehet ugyanazon módon, ahogy a 2. ábrával kapcsolatban írtuk. Az itt leírt adási technikák különbözõ módokon lehetnek implementálva. Például ezek a technikák hardverrel, firmware-ben, szoftverben, vagy ezek kombinációjában implementálhatóak. Hardveres implementáció esetén az egy adónál elhelyezkedõ feldolgozóegységek egy vagy több alkalmazásspecifikus integrált áramkörön (application specific integrated circuit, 1 20 2 30 3 40 4 0 60 ASIC), digitális jelfeldolgozón (digital signal processor, DSP), digitális jelfeldolgozó eszközön (digital signal processing device, DSPD), programozható logikai eszközön (programmable logic device, PLD), helyszínen programozható, kapukból álló tömbön (field programmable gate array, FPGA), processzoron, kontrolleren, mikrokontrolleren, mikroprocesszoron, elektronikus eszközön, más olyan elektronikus egységen belül lehet implementálva, amelyek az itt leírt funkciók végrehajtására vannak kialakítva, vagy ezek kombinációján. A vevõnél elhelyezkedõ feldolgozóegységek ugyancsak egy vagy több ASIC¹n, DSP¹n, processzoron és így tovább belül lehetnek implementálva. Szoftveres implementáció esetén az átviteli technikák olyan modulok (például eljárások, függvények és így tovább) segítségével lehetnek implementálva, amelyek végrehajtják az itt leírt funkciókat. A szoftveres kódok memóriában például 230, 272x vagy 272y memória a 2. ábrán lehetnek tárolva, és feldolgozó (processzor) például 232, 272x vagy 272y feldolgozó révén végrehajtva. A memória a feldolgozón belül vagy a feldolgozóhoz képest külsõlegesen lehet megvalósítva. Meg kell jegyezni, hogy a csatornák koncepciója itt információra utal vagy olyan átviteli típusokra, amelyek átvihetõek a hozzáférési pont vagy a hozzáférési végberendezés által. Nincs szükség hozzá ahhoz, hogy alvivõk, idõtartamok vagy más az ilyen átvitelekhez hozzárendelt erõforrások rögzített vagy elõre meghatározott blokkjait alkalmazzuk. Hivatkozással a 3A. és 3B. ábrára, szuperkeretstruktúrák aspektusai kerültek azokon szemléltetésre többszörös hozzáférésû, vezeték nélküli kommunikációs rendszerhez. A 3A. ábra szuperkeret-struktúrák aspektusait szemlélteti frekvenciaosztásos duplex (frequency division duplexed, FDD) többszörös hozzáférésû, vezeték nélküli kommunikációs rendszerhez, míg a 3B. ábra szuperkeret-struktúrák aspektusait szemlélteti idõosztásos duplex (time division duplexed, TDD) többszörös hozzáférésû, vezeték nélküli kommunikációs rendszerhez. A szuperkeret elõtagja (preamble) különállóan átvihetõ minden egyes vivõhöz, vagy kiterjedhet a szektor összes vivõjére. Mind a 3A., mind a 3B. ábrán az elõre irányú összeköttetés átvitele szuperkeret egységekre van felosztva. Egy szuperkeret keretek sorozata által követett szuperkeret-elõtagból állhat. FDD rendszernél a visszirányú összeköttetés és az elõre irányú összeköttetés átvitele eltérõ frekvencia-sávszélességeket foglalhat el úgy, hogy az átvitel az összeköttetéseken nem lapolja át egymást egyetlen frekvencia-alvivõn sem, vagy azok nagyobb része tekintetében. TDD rendszernél az elõre irányú összeköttetés azon N kerete és a visszirányú összeköttetés azon M kerete határozza meg a szekvenciális elõre irányú összeköttetés és visszirányú összeköttetés kereteinek számát, amelyek folyamatosan átvihetõek azt megelõzõen, hogy az ellenkezõ típusú keretek átvitelét megengednénk. Meg kell jegyezni, hogy az N és M szám változhat egy adott szuperkereten belül vagy a szuperkeretek között.
Mind az FDD, mind a TDD rendszereknél miniden egyes szuperkeret szuperkeret-elõtagot tartalmazhat. Bizonyos aspektusoknál a szuperkeret-elõtag pilotcsatornát foglal magában, amely olyan pilotokat foglal magában, amelyek csatornabecslésre alkalmazhatóak a hozzáférési végberendezések által, valamint broadcast csatornát, amely olyan konfigurációs információt foglal magában, amelyet a hozzáférési végberendezés az elõre irányú összeköttetés-kerete által tartalmazott információ demodulálására alkalmazhat. További akvizíciós információ, mint például idõzítési és más információ amely elégséges a hozzáférési végberendezés számára ahhoz, hogy egy vagy több alvivõn kommunikáljon, valamint alapvetõ teljesítményszabályozó és ofszetinformáció ugyancsak be lehet foglalva a szuperkeret-elõtagba. Más esetekben a fentiek közül néhány és/vagy más információ lehet befoglalva ebbe a szuperkeret-elõtagba. Ahogy a 3A. és 3B. ábrán látható, a szuperkeretelõtagot keretek sorozata követi. Minden egyes keret ugyanazon vagy eltérõ számú OFDM szimbólumból állhat, amelyek bizonyos számú olyan alvivõket alkothatnak, amelyek egyidejûleg alkalmazhatóak adásra néhány meghatározott periódusban. Emellett minden egyes keret szimbólumsebesség-ugratási üzemmódnak megfelelõen mûködhet, ahol egy vagy több, nem összefüggõ OFDM szimbólum van hozzárendelve egy felhasználóhoz egy elõre irányú összeköttetésen vagy visszirányú összeköttetésen; vagy blokkugratási üzemmódnak megfelelõen, ahol a felhasználók ugranak OFDM szimbólumok egy blokkján belül. Az aktuális blokkok vagy OFDM szimbólumok vagy ugorhatnak a keretek között, vagy nem. Egy hozzáférési végberendezés és egy hozzáférési hálózat egy kommunikációs összeköttetés alkalmazásával kommunikál egymással. Elõre meghatározott ütemezésen, rendszerállapotokon vagy más döntési kritériumon alapulóan a hozzáférési végberendezés és a hozzáférési hálózat kommunikál egymással. A kommunikációs összeköttetés olyan kommunikációs protokollok vagy szabványok alkalmazásával lehet implementálva, mint például a WiMAX (World Interoperability for Microwave Access), az infravörös protokollok, mint például az IrDA (Infrared Data Association), a rövid távú, vezeték nélküli protokollok vagy technológiák, a Bluetooth technológia, a ZigBee protokoll, az ultra széles sávú (UWB) protokoll, a HomeRF (home radio frequency), a SWAP (shared wireless access protocol), széles sávú technológia, mint például a WECA (Wireless Ethernet compatibility alliance), a Wi¹Fi Alliance (wireless fidelity alliance), 802.11 hálózati technológia, a közcélú kapcsolt telefonhálózat technológiája, közcélú heterogén kommunikációs hálózati technológia, mint például az internet, vezeték nélküli kommunikációs magánhálózat, földi mobil rádiós hálózat, a CDMA (code division multiple access), a WCDMA (wideband code division multiple access), az UMTS (universal mobile telecommunications system), az AMPS (advanced mobile phone service), a TDMA (time division multiple access), az FDMA (frequency division multiple access), 1 20 2 30 3 40 4 0 60 az OFDM (orthogonal frequency division multiple), az OFDMA (orthogonal frequency division multiple access), az OFDM-FLASH (orthogonal frequency division multiple FLASH), a GSM (global system for mobile Communications), az egyetlen vivõs (IX) rádiós átviteli technológia (RTT, radio transmission technology), az EV¹DO (evolution data only) technológia, a GPRS (general packet radio service), az EDGE (enhanced data GSM environment), a HSPDA (high speed downlink data packet access), az analóg és digitális mûholdas rendszerek és bármely más olyan technológia vagy protokoll, amely vezeték nélküli kommunikációs hálózat és adatkommunikációs hálózat legalább egyikében alkalmazható. Az ugratási szekvenciát (hopping sequence) úgy írjuk le, mint leképezés az ugratási portok (hop-port) készletérõl alvivõk (sub-carrier) egy készletére. A visszirányú összeköttetés blokkugratást valósít meg. Ennél a sémánál a nem védõ (non-guard) ugratási portok készlete NBLOCK egymást követõ ugratási portból álló csoportokra osztható fel, amelyek mindegyike blokként van megjelölve. Az ugratási permutáció (hop permutation) ugratási portok egy blokkját fogja leképezni egymást követõ indexszel bíró alvivõk egy csoportjára. Az alvivõknek erre a csoportjára ugyancsak hivatkozhatunk blokként, mindemellett az ugratási permutáció állandó marad az RL PHY (Reverse Link Physical Layer: visszirányú összeköttetés fizikai rétege) keretek idõtartamára. Ezzel a kialakítással ezért ugratási portok egy olyan csoportja, amely idõben OFDM (Orthogonal Frequency Division Multiplexing: ortogonális frekvenciaosztásos multiplexelés) szimbólumok egy RL PHY keretnyi részére terjed ki, és amely az ugratási portok terében NBLOCK ugratási portra terjed ki, az idõ-frekvencia rácson szomszédos vivõkre (tone-okra) van leképezve. NBLOCK NFRAME,R ugratási port ezen csoportjára mint csempe ( lile ) hivatkozhatunk az összes RL PHY keret esetén, kivéve azokat, amelyek 0 indexszel bírnak az FDD (Frequency Division Duplex: frekvenciaosztásos duplex) üzemmódban. A 0 indexszel bíró RL PHY keretek egy szuperkereten belül (NFRAME,R+NPREAMLE) OFDM szimbólumra terjednek ki FDD üzemmódban. E RL PHY keretek esetén NBLOCK(NFRAME,R+NPREAMLE) ugratási port csoportja hivatkozható csempeként. Az RL ugratáshoz használt permutációk közül néhány közös permutációgenerálási algoritmus alkalmazásával generálható, amelyet az alábbiakban leírunk. A permutációalgoritmus bemenetként 20 bites magot és M permutációméretet használ, és a {0, 1, M 1} halmaz egy permutációját szolgáltatja kimenetként. Az algoritmus lineáris visszacsatolású shiftregisztert alkalmazhat álvéletlen számok generálására, amelyek azután álvéletlen permutációk generálására vannak használva. A közös permutációgenerálási algoritmus M méretû permutációt generálhat. Az algoritmus inicializálási lépései során veszünk egy n egész számot úgy, hogy M 2. Ezután M méretû A tömböt inicializálunk a 0, 1, 2, M 1 számokkal. Egy PN regisztert továbbá egy 6
1 20 2 30 3 40 4 0 60 20 bites maggal inicializálunk, és egy i számlálót M 1¹re inicializálunk. Az algoritmus során továbbá az alábbi lépéseket ismételjük: megkeressük a legkisebb p¹t úgy, hogy i<2 p, egy j számlálót 0¹ra inicializálunk, beállítjuk x¹et i+1¹re, a PN regisztert n alkalommal léptetjük ahhoz, hogy álvéletlen számot generáljunk, beállítjuk x¹et ennek a számnak p darab legkisebb helyiértékû bitjére, megnöveljük j¹t 1¹gyel, megismételjük a PN regiszter léptetési mûveletét és a j értékének növelési mûveletét, mígnem j=3 vagy x i, beállítjuk x¹et úgy, hogy x=x¹i, amennyiben x>i, felcseréljük az A tömbben az i. és az x. elemet, és csökkentjük az i számláló értékét, mígnem i=0. Az eredményül kapott A tömb a kimeneti P permutáció. A 4A. ábra egy megvalósítási módnak megfelelõ 400 eljárás folyamatábrája. 402-nél egy n egész értékét meghatározzuk úgy, hogy M 2 n. 404-nél M méretû A tömböt inicializálunk. 406-nál PN (pseudonoise: álzaj¹) regisztert inicializálunk 20 bites maggal. 408-nál i elsõ számlálót M 1¹re inicializálunk. 4-nél p egész számára úgy határozunk meg értéket, hogy i<2 p. 412- nél j második számlálót 0¹ra inicializálunk. 414-nél x egészet beállítunk i+1 értékre. 416-nál a PN regisztert n alkalommal léptetjük ahhoz, hogy álvéletlen számot generáljunk. 418-nál x¹et beállítjuk az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére. 420-nál j értékét 1¹gyel növeljük. 416-nál, 418-nál és 420-nál az eljárást ismételjük, mígnem meghatározásra kerül, hogy j=3 vagy x i. Továbbmenve, 426-nál meghatározzuk, hogy x>i fennáll¹e. 428-nál x értékét beállítjuk x i¹re, amennyiben x nagyobb, mint i. 430-nál az A tömbben lévõ i. és x. elemet felcseréljük. 432-nél az i számlálót 1¹gyel csökkentjük. 4-nél, 412-nél, 414-nél, 416-nál, 418-nál, 420-nál, 426-nál, 428-nál, 430-nál és 432-nél az eljárást ismételjük, mígnem meghatározásra kerül, hogy i= 0. 434-nél ugratási portok egy készletét leképezzük alvivõk egy készletére a generált ugratási permutáción alapulóan. A 4B. ábra 40 feldolgozót szemléltet visszirányú összeköttetés ugratásához permutáció generálására. A hivatkozott feldolgozót elektronikus eszközök képezhetik, és egy vagy több, a permutáció generálására konfigurált feldolgozót tartalmazhat. 41 feldolgozó permutációs konstansok inicializálására van konfigurálva. A 41 feldolgozó tartalmazhat: 42 feldolgozót olyan érték meghatározására n egész számára, hogy M 2 n, 44 feldolgozót M méretû A tömb inicializálására, 46 feldolgozót PN (pseudonoise: álzaj¹) regiszter inicializálására 20 bites maggal, valamint 48 feldolgozót i elsõ számláló inicializálására M 1 értékre. 460 feldolgozó p egészhez olyan érték meghatározására van konfigurálva, hogy i<2 p. 462 feldolgozó j második számláló 0 ¹ra való inicializálására van konfigurálva. 464 feldolgozó x i+1 értékre való beállítására van konfigurálva. 466 feldolgozó a PN regiszter n alkalommal való léptetésére van konfigurálva ahhoz, hogy álvéletlen számot generáljon. 468 feldolgozó x¹nek az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére való beállítására van konfigurálva. 470 feldolgozó j értékének 1¹gyel való növelésére van konfigurálva. Egy feldolgozó arra van konfigurálva, hogy megismételje a PN regiszter n alkalommal való léptetését álvéletlen szám generálása érdekében, x beállítását az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére és j megnövelését 1¹gyel, mígnem meghatározásra kerül, hogy j=3 vagy x i. Továbbmenve, 476 feldolgozó annak meghatározására van konfigurálva, hogy vajon x>i e. 478 feldolgozó x értékének x i¹re való beállítására van konfigurálva, amennyiben x nagyobb, mint i. 480 feldolgozó az A tömbben az i. és az x. elem felcserélésére van konfigurálva. 482 feldolgozó a i számláló 1¹gyel való csökkentésére van konfigurálva. Továbbmenve, egy feldolgozó a következõk ismétlésére van konfigurálva, míg nem meghatározásra nem kerül, hogy i= 0 : p értékének oly módon való meghatározása, hogy i<2 p, j második számláló inicializálása j=0¹ra, x beállítása i+1¹re, PN regiszter n alkalommal való léptetése az álvéletlen szám generálása érdekében, x beállítása az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére, j megnövelése 1¹gyel, meghatározása annak, hogy x>i e, x beállítása x i¹re, amennyiben x nagyobb, mint i, felcserélése az A tömbben az i. és az x. elemnek, valamint csökkentése az i számlálónak 1¹gyel. 484 feldolgozó ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezésére van konfigurálva a generált ugratási permutáción alapulóan. A rajzon ábrázolt 42 484 feldolgozók funkcionalitása egyetlen 40 feldolgozóba kombinálható. 486 memória van emellett a 40 feldolgozóhoz csatolva. Egy megvalósítási módnál egy berendezést írunk le, amely eszközt tartalmaz permutációs konstansok inicializálására. Az inicializálásra szolgáló eszköz tartalmazhat továbbá eszközt egy n egészhez érték meghatározására úgy, hogy M 2 n, eszközt M méretû A tömb inicializálására, eszközt PN (pseudonoise: álzaj¹) regiszter inicializálására 20 bites maggal, valamint eszközt i elsõ számláló M 1¹re való inicializálására. A berendezés emellett tartalmaz még eszközt a p egész értékének oly módon való meghatározására, hogy i<2 p, eszközt j második számláló 0 ¹ra való inicializálására, eszközt x beállítására i+1 értékre, eszközt a PN regiszter n alkalommal való léptetésére ahhoz, hogy álvéletlen számot generáljon, eszközt x beállítására az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére, valamint eszközt j értékének 1¹gyel való növelésére. Eszköz van kialakítva az alábbiak ismétlésére, mígnem meghatározásra kerül, hogy j=3 vagy x i: PN regiszter n alkalommal való léptetése álvéletlen szám generálása érdekében, x beállítása az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére, valamint j megnövelése 1¹gyel. Emellett eszköz van kialakítva annak eldöntésére, hogy vajon x>i e, valamint eszköz x értékének beállítására x i¹re, amennyiben x nagyobb, mint i. A berendezés tartalmaz továbbá eszközt az A tömbben az i. és az x. elem felcserélésére, eszközt az i számláló 1¹gyel való csökkentésére, eszközt az alábbiak ismétlésére, mígnem meghatározásra kerül, hogy i= 0 : érték meghatározás a p számára úgy, hogy i<2 p, a második számláló inicializálása j=0¹ra, x beállítása i+1¹re, a PN regiszter n alkalommal való léptetése ahhoz, hogy 7
álvéletlen számot generáljon, x beállítása az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére, j megnövelése 1¹gyel, meghatározása, hogy x>i e, x beállítása x i¹re, amennyiben x nagyobb, mint i, az A tömbben az i. és az x. elem felcserélése, valamint az i számláló csökkentése 1¹gyel. Ugyancsak ki van alakítva egy eszköz ugratási portok egy készletének leképezése céljából alvivõk egy készletére a generált ugratási permutáción alapulóan. Az itt leírt eszközök egy vagy több feldolgozót (processzort) tartalmazhatnak. Ezen túlmenõen a megvalósítási módok hardver, szoftver, firmware, middleware, mikrokód vagy ezek bármely kombinációja révén implementálhatóak. Amikor szoftverrel, firmware-rel, middleware-rel vagy mikrokóddal van implementálva, a szükséges feladatok végrehajtására szolgáló programkód vagy kódszegmensek géppel olvasható közegen lehetnek tárolva, mint például nem ábrázolt, különálló tárban, tárakban. Processzor hajthatja végre a szükséges feladatokat. Egy-egy kódszegmens eljárást, függvényt, alprogramot, programot, rutint, szubrutint, modult, szoftvercsomagot, osztályt, utasítások bármely kombinációját, adatstruktúrákat vagy programutasításokat reprezentálhat. Egy-egy kódszegmens egy másik kódszegmenshez vagy hardveres áramkörhöz lehet csatolva információ, adatok, argumentumok, paraméterek vagy memóriatartalmak átadása és/vagy fogadása révén. Információk, argumentumok, paraméterek, adatok stb., átadhatóak, továbbíthatóak, átvihetõek bármely alkalmas eszköz révén, többek között memória megosztásával, üzenet átadásával, token átadásával, hálózati átvitellel stb. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezésére vezeték nélküli kommunikációs rendszerben, az alábbi lépésekkel jellemezve: a) M mérettel rendelkezõ tömböt 0, 1, 2, M 1 számokkal inicializálunk (404); b) álzajregisztert maggal inicializálunk (406); c) elsõ számlálót i egésszel inicializálunk, az i egész M 1 kezdõértékkel rendelkezik (408); d) n egész számára értéket határozunk meg úgy, hogy M kisebb vagy egyenlõ, mint 2 n (402); e) értéket határozunk meg p egész számára úgy, hogy i<2 p (4); f) második számlálót j egésszel inicializálunk, a j egész nulla kezdeti értékkel rendelkezik (412); g) x értéket definiálunk, ahol is x a tömb elemeinek indexe (414); h) x¹et beállítjuk i+1¹re (414); i) az álzajregisztert n alkalommal léptetjük ahhoz, hogy álvéletlen számot generáljunk (416); j) x¹et beállítjuk az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére (418); k) megnöveljük j¹t 1¹gyel (420); l) i-tõl k¹ig ismételjük a lépéseket, mígnem j egyenlõ 3¹mal, vagy x kisebb vagy egyenlõ, mint i; 1 20 2 30 3 40 4 0 60 m) meghatározzuk, hogy x nagyobb¹e, mint i (426); n) beállítjuk x¹et x i-vel egyenlõre, amennyiben x nagyobb, mint i (428); o) felcseréljük a tömbben az i. és x. elemet (430); p) csökkentjük i¹t 1¹gyel (432); q) e-tõl p¹ig ismételjük a lépéseket, mígnem i egyenlõ nullával, permutált tömböt eredményezve ezzel; és r) az ugratási portok készletét leképezzük az alvivõk készletére a permutált tömbön alapulóan (434). 2. Számítógéppel olvasható közeg, amely azon tárolt utasítást foglal magában ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezése céljából, az alábbiakkal jellemezve: utasítások elsõ készlete M mérettel rendelkezõ tömb 0, 1, 2, M 1 számokkal való inicializálására; utasítások második készlete álzajregiszter maggal való inicializálására; utasítások harmadik készlete elsõ számláló i egésszel való inicializálására, az i egész M 1 kezdõértékkel rendelkezik; utasítások negyedik készlete érték meghatározására n egész számára oly módon, hogy M kisebb vagy egyenlõ, mint 2 n ; utasítások ötödik készlete érték meghatározására p egész számára úgy, hogy i<2 p ; utasítások hatodik készlete második számláló j egésszel való inicializálására, a j egész nulla kezdeti értékkel rendelkezik; utasítások hetedik készlete x érték definiálására, ahol is x a tömb elemeinek indexe; utasítások nyolcadik készlete x beállítására i+1¹re; utasítások kilencedik készlete az álzajregiszter n alkalommal való léptetésére álvéletlen szám generálása érdekében; utasítások tizedik készlete x¹nek az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére való beállítására; utasítások tizenegyedik készlete j 1¹gyel való megnövelésére; utasítások tizenkettedik készlete az utasítások kilencedik készletétõl az utasítások tizenegyedik készletéig való ismétlésre, mígnem j egyenlõ 3¹mal, vagy x kisebb vagy egyenlõ, mint i; utasítások tizenharmadik készlete annak meghatározására, hogy x nagyobb¹e, mint i; utasítások tizennegyedik készlete x beállítására x i-vel egyenlõre, amennyiben x nagyobb, mint i; utasítások tizenötödik készlete az i. és x. elem felcserélésére a tömbben; utasítások tizenhatodik készlete i 1¹gyel való csökkentésére; utasítások tizenhetedik készlete az utasítások kilencedik készletétõl az utasítások tizenhatodik készletéig való ismétlésre, mígnem i egyenlõ nullával, permutált tömböt eredményezve ezzel; és utasítások tizennyolcadik készlete az ugratási portok készletének az alvivõk készletére való leképezésére a permutált tömbön alapulóan. 3. Berendezés ugratási portok egy készletének alvivõk egy készletére való leképezésére vezeték nélküli kommunikációs rendszerben, az alábbiakkal jellemezve: 8
a) eszköz (44) M mérettel rendelkezõ tömb 0, 1, 2, M 1 számokkal való inicializálására; b) eszköz (46) álzajregiszter maggal való inicializálására; c) eszköz (48) elsõ számláló i egésszel való inicializálására, az i egész M 1 kezdõértékkel rendelkezik; d) eszköz (42) érték meghatározására n egész számára oly módon, hogy M kisebb vagy egyenlõ, mint 2 n ; e) eszköz (460) érték meghatározására p egész számára oly módon, hogy i<2 p ; f) eszköz (462) második számláló j egésszel való inicializálására, a j egész nulla kezdõértékkel rendelkezik; g) eszköz (464) x érték definiálására, ahol is x a tömb elemeinek indexe; h) eszköz (464) x beállítására i+1¹re; i) eszköz (466) az álzajregiszter n alkalommal való léptetésére álvéletlen szám generálása érdekében; 1 j) eszköz (468) x beállítására az álvéletlen szám p darab legkisebb helyiértékû bitjére; k) eszköz (470) j 1¹gyel való megnövelésére; l) eszköz az i¹tõl k¹ig eszközök arra késztetésére, hogy megismételjék a lépésüket, mígnem j egyenlõ 3¹mal, vagy x kisebb vagy egyenlõ, mint i; m) eszköz (476) annak meghatározására, hogy x nagyobb¹e, mint i, n) eszköz (478) x beállítására x i-vel egyenlõre, amennyiben x nagyobb, mint i; o) eszköz (480) az i. és x. elem felcserélésére a tömbben; p) eszköz (482) i 1¹gyel való csökkentésére; q) eszköz az e¹tõl p¹ig eszközök arra késztetésére, hogy megismételjék a lépésüket, mígnem i egyenlõ nullával, permutált tömböt eredményezve ezzel; és r) eszköz (484) az ugratási portok készletének az alvivõk készletére való leképezésére a permutált tömbön alapulóan. 9
HU 008 707 T2 Int. Cl.: H04B 1/713
HU 008 707 T2 Int. Cl.: H04B 1/713 11
HU 008 707 T2 Int. Cl.: H04B 1/713 12
HU 008 707 T2 Int. Cl.: H04B 1/713 13
HU 008 707 T2 Int. Cl.: H04B 1/713 Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest