NYÍREGYHÁZI HONVÉDEK A KÁRPÁTOKBAN 1944-1945-BEN

Bene János NYÍREGYHÁZI HONVÉDEK A KÁRPÁTOKBAN 1944-1945-BEN A Nyíregyházáról, illetve Szabolcs megyéből sorozott gyalogos és tüzér alakulatok a II. világháború idején jelentős mértékben vették ki a részüket az ország politikai és katonai vezetése által meghatározott háborús feladatokból. A doni pokolból 1943. május elején hazatért 12. gyalogezredet (pk. 1 : Muzsay Ferenc ezredes) 1944 elején ismét mozgósították, és a szintén nyíregyházi 22. tüzérosztállyal (pk.: Saáry István ezredes), valamint annak ikeralakulatával, a 78. tüzérosztállyal együtt (pk.: Mogyoróssy László alezredes) az elsők között vonultatták fel a szovjet hadsereg állandósult előnyomulása miatt egyre inkább veszélyeztetett keleti határaink védelmére. Ezen alakulatok az ungvári 24. hadosztály (pk.: Pintér Aladár vezérőrnagy) alárendeltségébe tartoztak, amely egyike volt annak a 8 korszerű seregtestnek, amelyet 1943 nyarán, a honvédség utolsó nagy átszervezésekor hoztak létre. Hadrendjébe három (12., 21. és 24.) gyalogezred, négy tüzérosztály (22., 23., 24. és 78.) és egyéb közvetlen alakulatok tartoztak. A keleti hadszíntér 1943. december végére kialakult helyzetéből könnyen meg lehetett állapítani, hogy a szovjet hadsereg ukrajnai előnyomulása a következő év első hónapjaiban elérheti a Kárpátok nyúlványait. Az ellenség fő támadási irányait a honvéd vezérkar ugyan inkább Románia és Lengyelország felé valószínűsítette, az északkeleti határok védelmét azonban elsőrendű feladatként kezelte. A magyar katonai vezetés a Kárpát-vonal védelmét kizárólag saját csapatok felhasználásával kívánta megoldani, s ezért a német had vezetőségtől folyamatosan kérte a megszálló hadosztályok átcsoportosítását a Kárpátok előterébe. Ennek megvalósulásától azt remélték a Kállay-kormánnyal közösen, hogy a szovjet csapatok nem tartják majd szükségesnek a Kárpátok jól megerősített és jól védhető vonalának áttörését. Miután a szovjet hadsereg offenzívája 1944. február elején folytatódott, a honvéd vezérkar február 13-án elrendelte a már 1944. január 6-án mozgósított 1. hadsereghez tartozó szolnoki 16. és az ungvári 24. gyaloghadosztály, illetve a 2. hegyidandár mozgósítását. Időközben, március 11-én mozgósították az 1. hegyidandárt és a 2. páncéloshadosztályt is. Ezek a seregtestek szintén az 1. hadsereg hadrendjébe tartoztak. A csapatoknak a menetkészültséget február 25-ére kellett elérniük, s összeszoktatás, helybeni kiképzés nélkül március 6-ától megkezdődött kiszállításuk, amely 10 napig tartott. A 24. hadosztály Nagyberezna, Perecseny, Szolyva és Munkács körzetében összpontosult, s Ökörmező és az Uzsoki-hágó között látta el a határ védelmét. A nyíregyházi alakulatok szállítási útvonala 1 pk.: parancsnok

Miskolc - Sátoraljaújhely - Csap - Uzsok - Munkács - Szolyva volt. 2 A 12. gyalogezred él szállítmánya, az ezredközvetlen árkászszázad március 9-én indult el, majd naponként gördültek ki a szerelvények az ezred részeivel. Az utolsó szállítmány március 14-én rakodott ki. 3 A 12. gyalogezred Szolyva területére került. 4 Március 14-én kezdett bevagonírozni a 22. tábori tüzérosztály, másnap pedig a 78. tábori tüzérosztály. A 22-esek másnap már ki is rakodtak, a 78. tüzérosztály pedig kirakodása után március utolsó napjaiban Körösmezőn és Havasalján kilépett az országból és gyalog folytatta útját. 5 Itt, a kihelyezési területen tökéletesítették az alosztályok a kiképzést, itt tartották az első harcszerű lőgyakorlatokat is. A zömében sík vidékhez szokott legénységnek mintegy 3 hét állt rendelkezésére, hogy elsajátítsa a nehéz, hegyes, erdős terepen való mozgás, harc fortélyait. Március 19., hazánk német megszállása után a Kárpátokban lévő alakulatokat, amelyeket az 1. magyar hadsereg-parancsnokság fogott össze (pk.: Náday István, majd március 28-tól Lakatos Géza vezérezredesek) a német Dél Hadseregcsoportnak (április 5-től Észak-Ukrajna Hadseregcsoport) rendelték alá, és a további alkalmazásukról is a német hadvezetőség döntött. A feladatuk az volt, hogy a Kárpátokon átkelve a Dnyesztertől délre állítsák meg a szovjet támadást. A március 31-én megindított ungvári hadosztály több menetoszlopban, gyalog, ún. ütközetmenetben a havas Uzsoki-, Vereckei- és Beszkid-hágókon és a galíciai sártengeren keresztül három hét alatt érte el Dolina, Bolechow, Sztrij területét. A terep és az időjárási nehézségek, a keményre fagyott és hóval borított hegyi utak, valamint a szabadban való pihenés, éjjelezés és étkezés mind a személyi állományt, mind a lovakat nagyon igénybe vette. Hosszú menetelésünk április 23-án fejeződött be. SwietyJozef (Szent József) nevű helységben szállásoltunk el... " írta Huszár László őrnagy, a 12. gyalogezred ezred első segédtisztje, majd a 12/11. zászlóalj parancsnoka. A 24. gyaloghadosztály alakulatai 1944. április 24-én estek át a tűzkeresztségen. Erre az időre ugyanis a főirányban támadó, s a német XI. hadtestparancsnokság alá rendelt 2. páncélos hadosztálynak a Nadwornán, Delatynon át Kolomea felé indított támadása Nadworna és Delatyn április 18-án való elfoglalása után április 23-ára Sadzawka, Tlumaczyk és Slobodka Lesna helységek előtt elakadt. így egyre sürgetőbbé vált ezen seregtest megsegítése. E napon azonban még csak a 12. gyalogezred, a hadosztály tüzérségből pedig 14 h-ig mindössze a 22. tábori 2 Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL), Vezérkar Főnöke iratai (a továbbiakban VKF), 2815/M. hdm. 1. vkf./944. sz. 3 HL, Központi Szállításvezetőség (a továbbiakban KSZV) napló 1944. márc. 9-15. 4 Huszár László: Visszaemlékezés a nyíregyházi m. kir. 12, honv. gyalogezred harcaira. 1944. márc. - 1945. jan. (a továbbiakban Huszár). 3. Lelőhely: Jósa András Múzeum (a továbbiakban JAM) Adattára, 791-93. sz. 5 HL, KSZV napló. 1944. márc. 16-28.

tüzérosztály és a 78. tábori tüzérosztály zöme tudott úgy felvonulni, hogy a támadást támogathassa. " 6 A Swiety Jozefre megérkező nyíregyházi gyalogezred tehát a 2. páncéloshadosztály alárendeltségébe lépve már április 24-én kora délután harcba bocsátkozott. Először a 12/1. zászlóalj (pk.: Ilonkay József alezredes), illetve az ezredközvetlen páncéltörő ágyús és aknavető alosztályok, majd a 12/11. (pk.: Veresváry László alezredes) és a 12/ni. (pk.: Sándor Zoltán alezredes) zászlóaljak kísérelték meg a Slobodka Lesnából kivezető út mentén, illetve attól délnyugatra és északnyugatra lévő erdőkből támadó ellenség visszavetését. Kilenc napig tartott a tusakodás! Egyik fél sem tudott jelentős eredményt kiharcolni, kedvező pozíciót elérni. így az elért helyzetben védelmi harcok kezdődtek. " olvasható Huszár László visszaemlékezésében. A 12. gyalogezred bevetése annál is inkább szükséges volt, mert a 2. páncéloshadosztály két harccsoportja közötti erdőben a felderítés erős ellenséges csapatokat állapított meg, amelyek a Tlumaczyk elfoglalásáért küzdő saját támadó csoport északi szárnyát veszélyeztették. Az ellentámadás azonban elkésett, a Slobodka Lesna felől előretörő ellenség tért nyert, s a 12. gyalogezred április 25-én Brodki, Smeredzyna, Bredtheim helységek vonalában rendezkedett be védelemre, a 12/1. zászlóalj pedig Swiety Jozeftől délre biztosított. Az ezred ezt követően egészen május 12-éig a 2. páncéloshadosztály alárendeltségében maradt. 7 1944. május 3-áig az arcvonalon viszonylagos nyugalom uralkodott. Ezen a napon a 12. gyalogezred sikerrel próbált a Swiety Jozefből Slobodka Lesnába vezető műút mentén kedvezőbb állást felvenni, s ott a 12/11. zászlóalj az út két oldalán beásta magát. Két nap múlva a 12/IH. zászlóalj próbálta meg mintegy 800-1000 méterrel előrébb az arcvonalat kiegyenlíteni, ez azonban nem sikerült, mert másnap hajnalban egy szovjet ellenlökés 500 méterrel visszavetette őket. Az ezred másik arcvonal-kiigazító vállalkozása május 11-én a 12/1. zászlóalj és a 24. gyalogezred részeinek részvételével történt, Budaházy Mihály vezérőrnagy, a hadosztály gyalogsági parancsnokának (hadosztályparancsnok-helyettes) vezetésével. A cél a Jedlina erdő teljes birtokbavétele volt. A támadás hajnali 4 órakor indult, s a sűrű, bokros erdőben nehezen haladt előre, sokszor csak kézigránátharc árán érték el céljukat, a Kolomijka patakot. Május 11-ike után a 24. hadosztály viszakerült az 1. hadsereg parancsnoksága alá. E naptól kezdve az arcvonal megmerevedett, s mintegy két hónapig tartó, az első világháborúra emlékeztető állóháború alakult ki. A fő támadási célt, a fontos vasúti csomópont, Kolomea és Obertyn környékének elfoglalását nem sikerült elérni. A sok veszteséggel, de kemény helytállással vívott harcok során azonban az 1. hadsereg helyreállította a Kárpátok előterében a megszakadt német arcvonalat, s Nadworna, Delatyn és a Prut völgyének elfoglalásával a szovjet hadsereg előreugró arcvonalívét súlyos veszteségek árán felszámolták. E harcok során a 6 HL, VKF, 634/hdm. csf. 1944. 7 Uo.

78. tüzérosztály a 24. és a 21. gyalogezredet, a 22. tüzérosztály pedig a 12. gyalogezred harcát támogatta. 8 A hadműveletek befejezése után a Tlumacz - Ottynia K. - Kolomea Ny. - Peczeniczyn - Pistyn - Kuty - Kosow mögötti vonalon megkezdődött a védőállások kiépítése. A védelem súlyát az útszorosokra, a Prut völgyére és a Stanislauba vezető útra helyezték, Tatarow, Dolina, Nadworna és Delatyn városokat pedig körvédelmi központokká építették ki. A 24. hadosztály amelynek élén ekkor már Markóczy János vezérőrnagy állt feladata a Prut völgyének lezárása volt. A 12. gyalogezred parancsnoksága továbbra is Swiety Jozefben maradt, védelmi harcát a 22. tábori tüzérosztály támogatta. A 78. tüzérosztály pedig a 24. gyalogezredhez került. A tüzérség szerepe ezekben a hónapokban az erdős-hegyes terep miatt erősen lecsökkent, nem tudtak össztüzeket adni, és a terepet sem sikerült teljesen belőni. A mocsarakon és erdőkön (Jedlina, Marjanka) átvezető arcvonalon nem lehetett szilárd védőállásokat kiépíteni. A hamar feltörő talajvíz miatt csupán alig fél méteres lövészteknőkben helyezkedtek el az első vonal alakulatai, 200-300 méterre az orosz vonaltól. Az ellenség közelsége miatt drótakadályok, aknazárak telepítésére alig nyílott lehetőség, ezeket főleg az erdőátvágások, ösvények, utak szegélyein telepítették. 9 1944. június elején érkezett ki első pótlásként a 12. gyalogezredhez a 12/a menetzászlóalj (15 tiszt és 431 főnyi legénység). 10 Június közepétől aztán felgyorsultak az események. A szovjet hadsereg június 23-án megindított Bagratyion fedőnevű támadó hadművelete előbb a Heeresgruppe Mitte vonalát törte át több helyen, majd július közepétől a Heeresgruppe Nordukraina vonalát veszélyeztette. A szovjet 1. és 4. Ukrán Front Tarnapol és Brody felől megindult seregtestjei áttörték a német 1. páncéloshadsereg védelmét és Lemberg felé közeledtek, a német 4. páncéloshadsereg állásain is túljutva akadálytalanul gördültek előre nyugati irányba. A Lembergnél bekövetkezett események miatt a már Beregfy Károly vezérezredes parancsnoksága alatt (1944. május 26-ától) álló 1. hadsereg július 19-én tette meg első előkészületeit az arcvonal tervszerű visszavételére. A felettes német parancsnokság beleegyezése nélkül, a többnyire szóban elrendelt visszavonásnak július 20-21-én kellett volna megkezdődnie, s a későbbi események ismeretében ez lett volna az utolsó alkalom a tervszerű visszavonulásra. A szovjet hadművelet a magyar arcvonal ellen július 23-án reggel 8 órakor vette kezdetét, de az még nem érintette a 24. hadosztály védőállásait. Az áttörés a bal szomszéd soproni 7. hadosztálynál történt, s annak alakulatai a hátukba került szovjet 11. lövészhadtestbeli erők átkaroló hadmozdulatai elől a 24. hadosztály védősávjába húzódtak. A Majdan Sredninél súlyos veszteséget szenvedett Gergelyfi Imre: Háborús napló 1944-45 (a továbbiakban Gergelyfi). 8. HL, Tanulmányok és viszszaemlékezések gyűjteménye, 3287. sz. 9 Huszár, 7. 10 HL, KSZV napló. 1944. máj. 23.

7. hadosztály részeinek pánikszerű visszaözönlése már lehetetlenné tette a 24. hadosztály tervszerű visszavételét. A július 24-én délelőtt elkésve megkezdett visszavonulás miatt a 12. gyalogezred, amelynek hátrajutása javarészt nehezen járható erdei földutakon történhetett meg csak, az ellenség átkaroló támadásaitól is veszélyeztetve, nehézfegyverzete és vonatalakulatai nélkül, rendezetlenül, kisebb csoportokban özönlött hátra. Az ezredet támogató 78/3. üteg a visszavonulás során két lövegét megmentette, 11 a másik két üteg lövegei július 24-én Krasnán, a krasnai pánik" során vesztek el, a 22. tüzérosztály viszont minden lövegét elvesztette (a visszavonulás elrendelésekor, nehogy azok szovjet kézre kerüljenek, felrobbantották), és csak személyi állományával érkezett a hátsó gyülekezési körzetbe. 1 A visszavonulás irányába eső utakon özönlött hátra a tömeg, amely sok helyen rendkívüli torlódásokat okozott. E pániknak oka volt az is, hogy még július 24-én délelőtt amikor már nyilvánvalóvá vált az áttörés és a bekerítés veszélye nagyon sok parancsnok nem kapott semmilyen visszavonulási parancsot, s így ők a közvetett módon szerzett értesüléseik alapján igyekeztek viszavonni csapataikat a második védelmi vonalba, amelyben az első vonalhoz való közelsége miatt sikeres védelmi harcot folytatni már nem lehetett. A hirtelen felbukkanó bekerítő csapatok miatt nem volt ideje a tüzérségnek sem a tüzelőállásból kivonni és felkapcsolni a lövegeket, így azért azokat ott semmisítették meg. Ebben az általános zűrzavarban a 24. hadosztály a számára Nadworna felé megadott visszavonulási irány helyett Delatyn felé vonult vissza, s így a Prut völgyében még nagyobb torlódás keletkezett. A két napig tartó visszavonulás során a legnagyobb veszteséget az áttöréshez legközelebb fekvő 12. gyalogezred zászlóaljai szenvedték el. Az átkarolások elkerülése végett a reteszállásokat is feladó, többször is új felvételi állásokat foglaló nyírségi alakulatok végig harcolva vonultak vissza. A Delatynba hátrajutott gyalogezredből csupán egy zászlóaljnyi harccsoport s az ezredközvetlen alosztályok maradtak meg írta Huszár László őrnagy. 13 Az áttörésért felelőssé tett s német részről erősen bírált Beregíy Károlyt ezekben a napokban váltották le, és küldték ki parancsnokul dalnoki Miklós Béla vezérezredest, kiérkezéséig pedig kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a VI. hadtest parancsnoka látta el a hadseregparancsnoki teendőket, aki drákói szigorral, kegyetlen terrorral, felkoncolások elrendelésével próbált a pánikon úrrá lenni. 14 1944-re már javában folyt a védelem kiépítése a Kárpátokban. Az 1940-ben Csapon felállított Erődítési Parancsnokság alakulatai a völgyek lezárására fokozatosan három védelmi vonalat alakítottak ki. Ez a rendszer korántsem alkotott 11 Bernáth Zoltán: Ukrajnától a párizsi medencéig. Nyíregyháza, 1998. (a továbbiakban Bernáth, 1998.) 70. 12 Gergelyfí, 23-33. 13 Huszár, 14. 14 Dombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Budapest, 1987. 332.

összefüggő védelmi vonalat, az egyes támpontok között az ellenséges gyalogság könnyen átszivárgott, a harckocsik és a gépkocsikon szállított gyors alakulatok ellen azonban védelmet jelentett, s a támadás lassításával lehetőséget biztosított a saját erő tervszerű átcsoportosítására, bevetésére. A legkülső vonal a Hunyadi-állás volt a Kárpátok túloldalán, a hegyek előterében a Zabie - Mikuliczyn - Zielona - Turka vonalon. Mögötte, az ezeréves határon húzódott a Szent László-állás a Hoverla - Tatár-hágó - Toronyai-hágó - Vereckei-szoros - Uzsoki-szoros vonalban. A védelmi rendszer fő erősségét a Körösmező - Királymező - Ökörmező - Volóc -Fenyvesvölgy terepszakaszon kijelölt Árpád-vonal képezte, amely a lehetőséghez képest a legjobban ki volt építve, de amely mögött már a magyar Alföld terült el, tehát az Árpád-vonal áttörése után az ellenséges csapatok szabadon törhettek előre az ország szíve, Budapest felé. 15 Az Árpád-vonal ugyanis nem zárta le az Alföldre leghamarább kivezető ungvári és munkácsi irányt, és Huszt felé sem védett. Ezen városok előterében mindössze tábori jellegű védőállások épültek ki. 16 A 24. hadosztály július 28-án hajnalban vonult vissza Delatynból a Hunyadiállásba, ahol a Bystrzycza Nadwornianska folyó völgyében húzódó szakasz védelmére kapott parancsot. A Dórán, majd Jaremczén átvonuló gyalogsági és tüzéralakulatok a magas hegyek között, a Zonka és a Zielenica patakok völgyében menetelve július 29-én és 30-án érkeztek meg a fent említett folyó melletti Zielona helység területére. Itt szeptember közepéig tartózkodtak, s a folyó völgyét körülvevő magaslatokon kemény és fáradságos munkával erős fedezékeket és támpontokat építettek ki. Maga a Hunyadi-állás nem volt kiépített védővonal. Csupán védelemre előkészített területnek minősült, tüzelőállásai és óvóhelyei csak a fontosabb útvonalak és patakvölgyek lezárásainál épültek ki. A 12. gyalogezred a hadosztály főellenállási vonalába került, Czernik községet és a körülötte lévő hegyvonulatokat szállta meg. 17 Az ungvári seregtest parancsnoksága Rafajlovára települt, s ide irányították a 78. tüzérosztály megmaradt két lövegét is. 18 A Hunyadi-állásban való tartózkodás a 24. gyaloghadosztály számára ismét a nyugalmasabb állásharc idejét jelentette. Nagyobb ellenséges támadás nem érte az arcvonalát, csupán a nehezen járható, erdővel borított magas hegyekben tevékenykedő ukrán nemzeti partizáncsoportokkal volt kapcsolatuk. Az önálló Ukrajna létrehozására fegyvert fogott csapatok nem tanúsítottak ellenséges magatartást a magyar alakulatokkal szemben. Elsősorban a német és a szovjet megszálló erőkkel álltak szemben, de a lengyel partizánok is ellenségeik voltak. 15 Uo. 379. 16 Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története 1944. január 6-tól október 17-ig. Budapest, 1989. 121-122. 17 Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban. Nyíregyháza, 1997. (a továbbiakban Bene - Szabó, 1997.) 77-78. 18 Bemáth, 1998. 86.

Erre az időre esett a veszteségek számbavétele is. A hadosztály az eddigi harcok alatt elvesztette gyalogságának 40 %-át, tüzérségének pedig a felét. Gyalogezredei ennélfogva két zászlóaljra olvadtak le. Az újjászervezés során a július 23-iki áttörésért bűnbakká kikiáltott és méltánytalanul feloszlatott 7. gyaloghadosztály 4. gyalogezredének legénységét a 12. gyalogezredbe olvasztották be. A tüzérséget is átszervezték, s az eddig Máramarosszigeten feltöltésre váró 78. tüzérosztályt végül is nem alakították újjá, hanem legénységéből és tisztikarából teljesen feltöltötték a nyíregyházi 22. tüzérosztályt, ellátták új lövegekkel és osztályparancsnokként Mogyoróssy László alezredest bízták meg. A továbbiakban ez a tüzérosztály támogatta a 12. gyalogezred harcait. Az ezredparancsnokság élén is változás történt: Muzsay ezredes bevonult a hadosztály-parancsnokságra, helyét pedig Hegedűs Flórián ezredes vette át. Románia 1944. augusztus 23-i kiugrásával az 1. hadsereg helyzete újból kritikussá vált. Kötelékéből néhány seregtestet a közvetlenül veszélyeztetett déli határszakaszra vezényeltek, ezért a hadsereg visszavonása a kevesebb erővel is tartható, jobban kiépített hátsóbb állásokba egyre inkább fontossá vált. Ugyanakkor mindinkább várható volt a szovjet hadsereg támadásának felélénkülése ezen az arcvonalszakaszon is. A várt támadás még a Hunyadi-állásban érte a magyar csapatokat 1944. szeptember 9-én, s a felettes német hadseregcsoport-parancsnokság csak szeptember 23-án engedélyezte a visszavonulás megkezdését. 19 A 24. hadosztály alakulatai a Légió-hágón át a Tarac folyó völgyében tették meg az utat a Szent László-, illetve az Árpád-vonalig. A 12. gyalogezred szeptember 26. és október 17. között Királymezőtől délkeletre a Tempa-magaslat közelében vívott védelmi harcokat. Az október 15-i kormányzói proklamáció, a háborúból való kiugrás tétova kísérlete, majd a nyilas hatalomátvételt követő, a harc további folytatásáról intézkedő parancs általában az Árpád-vonalban érte a csapatokat. A katonapolitikai helyzetről szinte teljesen tájékozatlan tiszti és legénységi állomány nagy meglepetéssel", izgalommal és örömmel" majd teljes elképedéssel" fogadta a híreket, a hadseregparancsnok és vezérkari főnöke átmenetelét a szovjet hadsereghez és az új parancsnok, László Dezső altábornagy megérkezését. Az október 15 16-i kétnapos hadműveleti szünet után a 4. Ukrán Front 18. hadserege újból támadásba lendült az 1. hadsereg arcvonalán. A hadsereg-parancsnokság úgy döntött, hogy az ellenségtől mielőbb leszakadva folytatja a visszavonulást a Tiszához, s ott próbálja meg feltartóztatni a szovjeteket. A 24. hadosztály visszavonulásának útja: Bedőháza - Técső - Bustyaháza - Huszt (október 22- én éjjel nagy csata a partizánokkal a városban) - Nagyszőllős - Beregszász - Vásárosnamény - Kisvárda - Dombrád. A helyzetet súlyosbította azonban az a tény, hogy egyes szovjet seregtestek október 20. és 22. között dél felől már Nyíregyházát is elérték, s ezzel nemcsak az Erdélyből visszavonuló német 6. és 8., 19 Jolsvai Viktor: A Magyar Királyi 1. Honvéd Hadsereg története. In: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920-1945). 2. köt. Szerk. Dalnoki Veress Lajos. München, 1974. 235.

valamint a 2. magyar hadsereget fenyegették bekerítéssel, hanem az 1. hadsereg hátát is veszélyeztették. Az 1944. október 30-31-én a Tiszához kijutott és a jobb partra átkelt 24. hadosztálybeli alakulatok másodízben kerültek közvetlen német alárendeltségbe, miután november 4-éig a Wöhler-seregcsoport XVII. hadtestének parancsnoksága alá utalták őket. Ezt követően ugyan az 1. hadsereg ismét átvette felettük a vezetést, de közvetlen felettes német hadtestparancsnokságuk megmaradt. 20 Az ungvári seregtest alakulatai a szüntelen visszavonulást követően november 5-étől 26-áig a Tisza vonalának védelmét látták el. Az arcvonal a Révleányvár - Cigánd - Tiszakarád - Kenézlő - Zalkod - Bodrogkeresztúr vonalon húzódott, mögötte a sok csatornával s patakkal átszőtt tisza-bodrogi sík árterület feküdt, mely az őszi esőzések nyomán nehezen járható sártengerré változott. Az 1. hadsereg-parancsnokság hiába javasolta arcvonalának a védelemre kiválóan alkalmas Zempléni-hegység aljai, Bodrog mögötti területre való visszavételét, a felettes német parancsnok, Ottó Wöhler gyalogsági tábornok, a német 8. hadsereg parancsnoka nem járult ehhez hozzá. 21 Az itt eltöltött három hét alatt a magyar alakulatok sikeresen hiúsították meg az ellenséges átkelési kísérleteket. November 20. és 22. között csaknem teljesen megsemmisítettek egy Kenézlőnél átkelt román 18. gyaloghadosztálybeli harccsoportot. Az ellenséges csapatok visszavetésében elsősorban a 12/111. és a 21/1. zászlóaljak vették ki részüket. Ellentámadásukat 10-12 üteg, közöttük a nyíregyházi 22. tábori tüzérosztályéi is támogatták. Mivel a felső vezetés a Tisza vonalát védeni akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el... Pokoli tűzharc kezdődött. A támadást a 12/111. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Felzárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az ellenséget mely többszörös túlerőben volt a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnak nagy ára volt, közel 30 %-os veszteséget szenvedtek." írja Huszár László őrnagy, aki ekkor már a 12/11. zászlóalj parancsnoka volt. 22 A Tisza mentén eltöltött hetek alatt csoportosították a soproni 4. gyalogezred megmaradt állományát a Szüle László százados parancsnoksága alatt álló 12/1. zászlóaljba. Miután délen, a Tiszadadánál átkelt ellenséges erők már Szerencs és Miskolc felé közeledtek, északon pedig az Ungvárról kiinduló szovjet támadás Kassa felé nyert tért, a Tisza vonalának védelme értelmetlenné vált, s így a 12. gyalogezred is az ellenséggel szoros érintkezésben november 25-26-án a Bodrog és a HL Mikrofilmtára, 896/b. tekercs. Heeresgruppe Síid anyaga. Anlagen zum Kriegstagebuch (1944. okt. 26 - dec. 30.) 1944. nov. 4. 2 1 Uo. 1944. nov. 11. 2 2 Huszár, 18-19.

Ronyva közötti magaslatokon húzódó állásokba hátrált. A védelmi vonal leginkább veszélyeztetett balszárnyát Sárospatak és Bodrogzsadány között a 12/1. és II. zászlóalj tartotta, míg a jobbszárny Olaszliszka és Szegilong védői között ott találjuk a 12/111. zászlóaljat. Ekkor már állandóvá vált a visszavonuló magyar alakulatok bekerítésének veszélye. December hónapban a csapatok sokszor alig járható földutakon, állandó harcérintkezésben a hátukban és oldalukban fel-felbukkanó ellenséges erőkkel a Hernád völgyében vonultak vissza, és Hidasnémetinél keltek át a folyón. A Hernád és a Bódva völgyében visszavonuló 24. gyaloghadosztály alakulatait 1944. december végén a Rozsnyótól délre, illetve délkeletre fekvő Sziliceifennsíkra irányították. A román 4. hadsereg VI. hadtestének hadosztályai azonban már december 20-án elérték a fennsíkot, sőt lejutottak a Szádellői-völgybe. További támadásukat az ott védekező német 4. hegyihadosztály megállította, és a támadókat Szádalmás felé visszavetette. A harcok ezt követően a fennsík uralgó pontjaiért folytak. A magyar állások fekvése a Szádalmás felől támadó ellenséggel szemben előnyösebb volt, de a sziklás talajon nem lehetett megfelelő fedezékeket építeni, s a ritkás erdőben pihenésre alkalmas épület sem volt. Az első vonalban fedezék nélkül harcolók sokat szenvedtek a tüzérségi tűztől és a becsapódások nyomán szétrepülő szikladaraboktól, a kemény januári hidegtől. Erre a helyre érkezett meg már december 25-én a 12. gyalogezred. Súlyponti területre kerültek, hiszen a román csapatok Hárskút és Várhosszúrét felől nagy erővel nap mint nap támadták a vonalakat. A január 4. és 11. között elhárított számos század- és zászlóaljerejű támadás során mindhárom zászlóaljparancsnok kiesett (hősi halált halt Virágh Emil főhadnagy, 12/1. zászlóaljparancsnok, megsebesült Huszár László őrnagy, 12/11. zászlóaljparancsnok és megbetegedett Maár Gyula őrnagy, 12/111. zászlóaljparancsnok). A fokozódó ellenséges nyomásra 1945. január 20-ától a 24. hadosztály Dobsinán és Helpán át a Garam mentén ismét visszavonult. A hosszú és fáradságos menet alatt leginkább a 12/1. zászlóaljat érték veszteségek, január 24-én Bradarkán egy teljes százada esett fogságba. Az alakulatok január utolsó napján érkeztek meg Hronec (Kisgaram) térségébe, és itt ismét védelembe mentek át. A német XXLX. hadtestparancsnokság ugyanis a Garam folyására merőlegesen Hronec központtal egy hosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút találkozott. 23 1945. február 8. és március 31. között a 24. hadosztály a fent említett hadtestparancsnokság alá tartozott, alegységeit pedig a mind gyakoribbá váló szökések miatt bizalmatlan német felsőbb parancsnokságok a német alakulatok közé ékelték be. A magyar csapatoknál lévő német összekötő tisztek pedig egyre éberebben felügyelték az arcvonalbeli és amögötti tevékenységet. Az ungvári seregtest egykori fő- és vezérkari tisztjei, Horváth Gyula és Szende László századosok, valamint dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados által korabeli hadinaplók, visszaemlékezések alapján készített összeállítás a 24. gyaloghadosztály történetéről. 67.

A csapatok a Garam környéki állásokban néhány napos pihenőhöz is jutottak, mert a Tiszától őket üldöző román II. hadtest alakulatai csak február 6-án érték el védővonalukat. A német ellátásra való áttéréssel valamit javult a személyi állomány élelmezése is. Ezen a védővonalon az egyes zászlóaljak az uralgó magaslatokon körkörös védelemre berendezkedve támpontokat alakítottak ki, közöttük pedig járőrök tartották az összeköttetést. A kemény munkával, nagy nehezen elkészített bunkerek valamelyest védtek a hideg ellen. Az ellátás viszont az 5-600 méteres szintkülönbségek miatt roppant nehéz volt. A kellemetlen időjárásra tekintettel az első vonalban lévőket akárcsak a Szilicei-fennsíkon sűrűn kellett váltani, s a leváltottak néhány napos pihenőjüket a völgyekben fekvő falvakban töltötték el. A közel másfél hónapos Garam környéki védelem az egyes támpontok megszerzésére irányított, gyakran heves, s tüzérségi támogatással kísért ellenséges támadások elhárításával és kisebb felderítő vállalkozásokkal telt el. Leginkább a 12/1. zászlóalj állásait érték nagyobb román támadások. A zászlóalj megviselt másfélszáz főre leapadt állományát ezért február 17-én egy nyugalmasabb védőszakaszra irányították. Az állóháború március 20-án fejeződött be, amikor a szovjet és román csapatok Zólyom elfoglalását követően déli és keleti irányból a Garam mentén megindították támadásukat Besztercebánya ellen. A magyar csapatok ismét kemény utóvédharcokban vonultak vissza Besztercebánya, majd Hermanecen át a Túróc völgyében Stubnyafurdő irányába. A súlyos harcokban érzékeny veszteségeket szenvedtek a 12. gyalogezred zászlóaljai is, amelyek Besztercebánya nyugati részére szorultak vissza. A visszavonuló 24. hadosztály feladatát a felettes német XXIX. hadtestparancsnokság abban jelölte meg, hogy foglaljon el védőállást a Teplice patak völgyében, Stubnyafurdő - Cremosne vonalában, s ezzel április 6-áig biztosítsa a német 101. vadászhadosztály kivonását, amely a magyar seregtest védelmi vonalán átvonulva, a Kis-Fátra keleti vonulatán, Mosócz község környékén kerül új védőállásba. 24 A feladat a kimerült, súlyos veszteségeket szenvedett csapatok csekély erkölcsi és fizikai ereje, a rájuk váró teljesen kiépítetlen állások és az ellenség túlereje miatt szinte megoldhatatlan volt. A német csapatok eddigi szoros kötelékéből való kikerülés és a seregtest szinte valamennyi alakulatának egymáshoz közeli elhelyezkedése lehetőséget teremtett egy merész és kockázatos lépésre, nevezetesen egy előnyös feltételek melletti kiegyezésre az ellenséggel, a megmaradt személyi állomány megóvása érdekében. A 24. gyaloghadosztály több alakulata sorsát szívén viselő fő- és vezérkari tisztjének fejében fordult meg a további értelmetlen harcból, s az előnytelen német szövetségből való kiválás gondolata. Ezen elhatározás értelmi szerzője dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados, a seregtest anyagi vezérkari főnöke volt. Ő győzte meg e lépés szükségességéről a hadosztály ideiglenes parancsnokát, Bene-Szabó, 1997. 123.

Muzsay Ferenc ezredest, s ő ment át két kísérőjével parlamenterként április 3-áról 4-ére virradóan a kiegyezési ajánlattal a szemben álló román 1. lovashadosztályhoz is. Az ajánlat, amelyet a zólyomi román hadosztály-parancsnokságon április 4-én szovjet részről végül is akceptáltak, a magyar csapatok számára az adott helyzetben előnyösnek tűnt: a hadosztály beszünteti a harcot, fegyverzetét és felszerelését megtartva átadják a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s mentesülnek a hadifogság alól. Eddig még egyetlen magát megadó, átálló magyar kötelék sem kapott ilyen lehetőséget, hisz valamennyien hadifogoly-, jobb esetben antifasiszta táborokba kerültek. A megállapodásban rögzítettek gyakorlati kivitelezése, tehát a német összekötő törzsek lefegyverzése, az esetleges német csapatmozgások megakadályozására az utak és vasútvonalak lezárása, a csapatok zárt egységbe való csoportosítása, végül az állások megnyitása és az ide felzárkózott ellenséges alakulatok átengedése a seregtest hadműveleti területén nehéz és kockázatos feladat volt. 1945. április 6-án a harcok beszüntetésének tervezett napján a hadosztály alakulatai általában Stubnyafurdő körzetében, a Teplice patak völgyétől keletre helyezkedtek el. Az északi szárnyat a 12. gyalogezred biztosította már nyugat-keleti arcvonallal. Az ezredparancsnokság a hadosztály-parancsnokság harcálláspontján, Raksán települt, a 12/1. zászlóalj védőállásai pedig Háj községtől keletre létesültek. Különös gondot kellett fordítani a két község felé vezető utak lezárására, ezért ide csoportosították a még megmaradt páncéltörő ágyúkat is. Az akció szempontjából a védővonalaktól hátrább elhelyezkedő tüzérség előnytelenebb helyzetben volt. A tervezett vállalkozásról, annak lefolyásáról csak az ezred- és zászlóaljparancsnokok s a hadosztálytörzs néhány megbízható" tisztje tudott, a csapat csak a bekövetkezett események előtt szerezhetett erről tudomást. A német alárendeltségből való kiválásra és a harc beszüntetésére végül is április 7-én került sor. A 12. gyalogezred e napon engedte át állásain a román csapatokat. A 12/1. zászlóalj utólag rekonstruált harctéri naplója így örökítette meg az eseményt: Bemegyünk az ezredparancsnokságra. Együtt a tisztikar. Nagy a titkolózás. Hegedűs Flórián ezredes, 12. gyalogezred-parancsnok előveszi a térképet és kiadja a parancsot: pj védőállásba megyünk... A teremben lévő két német tiszt elköszön. Mikor a németek elhagyták a termet, ezredes úr megáll a beszédével. Egy pillanatra hallgat és mondja:»hadosztályunk ma éjjel átáll a Miklós-féle hadsereghez! A megegyezés az oroszokkal már megtörtént. A fegyvereket megtarthatjuk. Nem leszünk hadifoglyok!«nagy csend, szinte hallani a zsebórák ketyegését. Mindenki lehajtott fejjel áll, vár. Vajon mi fog történni... Megyünk vissza egységeinkhez és tájékoztatjuk tisztjeinket, a legénységet... Közben német páncélgépkocsi szalad be a faluba. Az ezredparancsnokság előtt megáll. SS századosok az őrséget lefegyverzik, bemennek a parancsnokságra és Hegedűs ezredest és Csikor századost 25 letartóztatják. Vári alezredes 26 észrevette az SS-eket és Perger őrmesterrel Csikor Kálmán a 12. gyalogezred ezred 1. segédtisztje. Vári Ferenc a 12/1. zászlóalj parancsnoka.

és a hírvivőkkel az őrt álló SS századost s a gépkocsivezetőt elfogják. Berohannak az ezredparancsnokságra, és az ott lévő négy SS tisztet letartóztatják, elfogják... Német tüzérség és harckocsik lövik erősen a Raksa, Stubnyafürdő, Háj, Cremosne községek területén lévő egyéb magyar egységeket. Április 7.... a románok felé fordulunk. Jelszó: Budapest, ne löjjl... Közben jönnek a románok... Rövidesen jön az ideiglenes fegyverletétel. Garmadával áll ott pisztoly, géppisztoly, villámgéppuska, aknavető, gránátvető, páncéltörő ágyú stb.... Szörnyű volt az elválás azoktól a bajtársaktól, akik minden rábeszélés ellenére visszamennek a németekhez... " 2? A 12. gyalogezred április 7-én 43 tisztből, 35 tiszhelyettesből, 185 tisztesből, 354 honvédből, összesen 617 főből állt. 28 A hátrább fekvő tüzérségi és vonatalakulatok átállását azonban az észbe kapó német hadvezetés fegyveres beavatkozással megakadályozta. Természetesen voltak olyan alakulatok is a hadosztályban, amelyek annyira távol voltak az arcvonaltól, hogy hírt sem kaptak a tervezett lépésekről, s voltak olyanok is, akik azt eleve helytelenítve nem is akartak átállni. Ma már nem tudjuk melyik okból, de később orosz fogságba került a nyíregyházi 22. tüzérosztály megmaradt tisztikara és legénysége is. Az ungvári seregtest harcot beszüntetett 2587 fős állománya előbb a zólyombucsai táborba, majd vasúton Hajmáskérre került. A fegyverzet és felszerelés nagy részét a románok az előzetes megállapodás ellenére maguknak tartották meg. A Hajmáskérre szállított 24. hadosztálybeli alakulatok adták majd a magvát az 1945 tavaszán-nyarán szervezett új, demokratikus honvédség 5. hadosztályának. 2 7 2 8 JAM Adattára, 907-95. sz. A 4/1. majd 12/1. zászlóalj harctéri naplója. 1945. április 6-7. Bene-Szabó, 1997. 147.