4. RÉSZ MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN (1301-1526)

147 4. RÉSZ MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN (1301-1526) 9. Az interregnum (1301-1308) 1301-1307 között az Árpádok leányági leszármazottai utódjai, Anjou Károly Róbert, a cseh Přemysl Vencel illetve Wittelsbach Ottó bajor herceg versengenek a magyar koronáért. 1303. március 31-én VIII. Bonifác pápa I. Károly jogát ismeri el a magyar koronára. 1301. május 13-a előtt az Anjouházból származó Károly Róbertet (I. Károly) Esztergomban Bicskei Gergely választott esztergomi érsek alkalmi koronával királlyá koronázza. 1301. augusztus 27-én a főpapok és a bárók által királlyá választott Vencel cseh trónörököst (*1289- +1306) a kalocsai érsek Székesfehérvárott a Szent Koronával koronázza meg. (Magyar királyként a László nevet használja.) 1301 augusztusában Kőszegi Iván elfoglalja Esztergomot, I. Károly és Bicskei Gergely elmenekül. Szeptemberben I. Károly trónigényének támogatására Magyarországra érkezik Boccassini Miklós bíboros, VIII. Bonifác pápa követe, és a főpapság jelentős részét Károly pártjára állítja. 1302 szeptemberében Károly Róbert hadai Buda alatt, Miklós bíboros, pápai legátus (a későbbi XI. Benedek pápa) kiátkozza Budát, Vencel király székhelyét, a budaiak Lajos pap vezetésével kiátkozzák az Anjou-pártot, sőt magát a pápát is, és 1303 elején a pápai legátus elhagyja az országot. 1303-1304 között Boccasino Miklós XI. Benedek néven pápa, a magyar főpapi párt Károly pártjára áll. 1304 augusztusában II. Vencel cseh király Kőszegi Ivánt nevezi ki kormányzóvá, majd reménytelennek ítéli fia magyarországi helyzetét, és a koronázási jelvényekkel együtt hazaviszi. Buda város élére Peturmannt állítja raktorként. 1304. szeptember-október között I. Károly nagybátyjával, I. Albert német királlyal szövetségben hadat vezet Csehországba, II. Vencel király ellen. 1304-ben a magyar-kun sereg Morvaországba, Amádé nádor Łokietek Ulászló lengyel királlyal Galíciába (Halics) tör. 1305. október 9-én Vencel magyar király (III. Vencel cseh királyként) lemond a magyar koronához való jogáról a Wittelsbach-családhoz tartozó Ottó bajor herceg javára. A Kőszegiek támogatásával még december 6-án Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök Székesfehérvárott királlyá koronázza Ottót (*1261- +1312). 1306. augusztus 4-én Olmützben megölik III. Vencel cseh királyt, személyében férfiágon kihal a Přemysl-dinasztia, Prágában temették el. 1307 nyarán a Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált. 1307-ben Károly Róbert (*1288-ban Nápolyban - +1342) visszafoglalja Esztergomot a Kőszegiektől. 1307. június 1-jén Werner fia László elfoglalja és Károlynak adja át Budát. 1307 nyarán Kán László erdélyi vajda elfogja Ottó királyt (1305-1307; +1312), aki az év végén a Szent Korona és a koronázási jelvények hátrahagyásával Alsó- Bajorországba távozik. 1307. október 10-én a rákosi országgyűlés végül is I. Károlyt ismeri el királynak (1307-1342).

148 10.1. Az Anjou-dinasztia 10. Az Anjou királyok kora II. Vencel (1271-1035), cseh (1278-1305) és lengyel (1300-1305) király, 1290-től német választófejedelem, támogatta a németek telepítési politikáját Csehországban. II. Vencel 1296 óta Csehország mellett Lengyelország felett is uralkodott. Lengyelország hercege ekkor Łokietek Ulászló volt, aki később I. Ulászló néven lengyel király lett. II. Vencel fia, Přemysl Vencel (1289-1306), magyar király (1301-1305), III. Vencel néven cseh és lengyel király (1306-1306), leányágon az Árpád-házzal állt rokonságban. 1301-ben apjával Magyarországra jött, Székesfehérvárott királlyá koronázták, s felvette a László nevet. 1306-ban meggyilkolták. A cseh királyi ház III. Vencel halálával kihalt. III. Vencel trónját Rudolf osztrák herceg rövid uralma után sógora, Luxemburgi Arlon János foglalta el. III. Vencel halála után Lengyelországban I. Ulászló (1260-1333) került hatalomra (1306, 1320-1333), akinek hatalmát meg kellett szilárdítani. Magyarországon az Interregnum megszűnte után az Anjouk kerültek a királyi trónra. Az Anjou történeti táj Északnyugat-Franciaországban, a Loire alsó szakasza mentén, régi székhelye Angers. A X. században önálló grófság, 1382-től hercegség, 1480-ban került a francia korona fennhatósága alá. I. Anjou Károly Róbert (1288-1342), 1301-1342 között Magyarország királya az Anjou-dinasztia nápolyi ágából származott. - 1310-ig hosszú harcokban legyőzte Ottó és Vencel ellenkirályokat, valamint az egyes tartományurakat, köztük az Abák, Csákok nemzetségeit. Megszilárdította a magyar központi hatalmat, átszervezte a pénzügyi igazgatást, állandó értékű arany- és ezüstpénzt veretett, stb. Külpolitikájában kezdeti pápabarátságát a cseh és lengyel királysággal való szövetség váltotta fel. 1335-ben megrendezte a visegrádi királykongresszust. 1320 nyarán Károly Róbert lengyel földről hozott feleséget temesvári udvarába. A csehekkel vívott hosszú harcok után, 1320-ban királlyá koronázott Łokietek Ulászlónak, IV. Béla unokájától, Hedvig kalisi hercegnőtől született Erzsébet lánya személyében. A régi magyarlengyel kapcsolatok újra felelevenedtek a Habsburg-törekvésekkel szemben. 1330. április 17-én, a visegrádi királyi palotában Zách-nembeli Felicián a királynéra támadt. A merénylet véres megtorlással járt. 1330-ban János cseh király Lengyelországra támadt. János a német lovagrend 1330. évi támadását kihasználva fogott fegyvert. 1331-ben Károly Róbert haddal segítette meg I. Ulászló lengyel királyt. Łokietek Ulászló 1333-ban bekövetkezett halála után trónját fia, Nagy Kázmér örökölte (1333-1370). A visegrádi királytalálkozóra 1335 októberében került sor János cseh király, Kázmér lengyel és Károly Róbert magyar király részvételével. Károly Róbert fia, I. Nagy Lajos (1326-1382) magyar (1342-1382) és lengyel király (1370-1382): - 1344-1370 között rendszeres hadjáratot vezetett a litvánok, Halics, Nápoly, Velence, Havasalföld, Moldva és Bosznia ellen. Balkáni hadjáratai a római katolikus vallás terjesztését is szolgálták. - 1351-ben törvényben kimondta a nemesség ugyanazon jogállását. Bevezette az ősiséget (ius aviticum), az örökölt nemesi birtok nemzetségen, illetve családon belüli örökölhetőségének szokásjogát, amely 1848-ig fennmaradt. A polgárosodás időszakában azonban már akadályozta a szabad birtokforgalmat. 1852. évi császári pátens jóváhagyta eltörlését. Az 1351. évi VI. tc.- kel bevezette a kilencedet. A kilenced a földesúrnak a jobbágytól kötelezően járó, a bor és gabonatermés 1/10-ét kitevő járadék volt. Általánossá csak a XVI. századtól vált. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítással szűnt meg. - 1374-ben fölállította a titkos kancelláriát. - Támogatta a kereskedelem és a városok fejlődését. 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet. Visegrádi királyi udvarát a humanizmus és a lovagi életforma központjává tette.

149 Károly Róbert (1308-1342) Károly Róbert feleségei: 1. 1307. k. Mária, orosz hercegnő, a halicsi fejedelem leánya, 2. 1308 után Beutheni és Tescheni Mária 3. 1318-től Luxemburgi Beatrix, János cseh király leánya, 4. 1320. július 6-tól Piast Erzsébet, I. Łokietek Ulászló lengyel király leánya. 1308. május 30-án Dalmáciába érkezik Gentilis bíboros, V. Kelemen pápa követe. A pápai követ alkut köt Csák Mátéval. 1308. november 27-én a pesti gyűlés királlyá választja I. Károlyt (Károly Róbertet). 1308. december 3-án a Gentilis által összehívott budai zsinat határozatot hoz a papság műveléséről. Gentilis bíboros útján pápai elismerést nyer a korábban Boldog Özséb esztergomi kanonok által a pilisi remeték körében is kiterjedt pálos-rend. 1308-1311 között pápai adószedők működnek Magyarországon. Pest-Buda az Anjou-k idején Az Árpád-ház 1301. évi kihalását követően Károly Róbert (1308-1342) uralkodása idején szilárdult meg a feudális államrend. Személyében Anjou-uralkodó került az ország trónjára. I. Károly (Károly Róbert) kezdetben Temesvárt, Visegrádot kedvelte jobban. Károly Róbert 1335-ben Visegrádon kötött kereskedelmi szerződést János cseh, III. Kázmér lengyel királlyal és Wittelsbach Henrik bajor herceggel Bécs árumegállító jogát kiküszöbölő új kereskedelmi útvonalra. A pálos rend anyakolostorát alapítója, Boldog Lőrinc prior 1300-1310 között építtette Budaszentlőrincen (II., Budakeszi út 91-95.). 1381-től itt őrizték a rend névadó szentjének, Remete Szent Pálnak a tetemét. A kolostort többször átépítették. Hunyadi Mátyás 1480-as években bőkezűen támogatta. Hatalmas kolostortömb mellett állott a háromhajós templom, támpilléres szentélye a nyolcszög három oldalával zárult. A kolostor és temploma a török rombolás és gyújtogatás áldozatává vált. A múlt században még embermagasságú falait széthordták. 1934 óta romjait folyamatosan feltárták és megőrizték. A budai Várhegy déli végén, a díszes királyi székhelyet az Anjou-királyok (1308-1382) alakították ki. A palota déli végén épült István-torony (1320) mögött elterülő kisebb palotát Nagy Lajos király emeltette. Nagy Lajos király (1342-1382) kiépítette a budavári palotát, a vár védműveit, az Alkápolna 1365-ben készült. Az óbudai királyi udvarházat királynői palotává bővítették. Az óbudai királyi kőfaragó műhely feje, János mester, majd Konrád építőmester és Imre királyi ácsmester dolgoztak Óbudán. Virágzott az egyházi művészet, a táblakép-festészet és a miniatúra-festészet, valamint a kódexirodalom. A Képes Krónika művésze Medgyesi Miklós, a király miniátora volt. Fojtatták a Kézai Simon által 1287 táján elkezdett Gesta Hungarorumot. 1309. június 27-én Tamás esztergomi érsek a budai Nagyboldogasszony-templomban alkalmi koronával másodszor is megkoronázza I. Károlyt. 1310. augusztus (20.) 27-én került sor Anjou Károly harmadik és immár teljes érvényű koronázására Székesfehérvárott. 1309. december 25-én Gentile Kán László vajdát átokkal kényszeríti a korona visszaadására. 1309-ben meghalt Kőszegi Henrik. I. Károly (Károly Róbert) 1310 táján vette nőül Beutheni és Tescheni Mária sziléziai hercegnőt, Kázmér lengyel hercegnek leányát, akit ugyan nagyon hamar elveszített. Mária 1317-ben halt meg Temesvárott, ahol 1315-1323 között a király udvara volt. Székesfehérvárott temették el. I. Károly sógorai egyikét utóbb mégis esztergomi érsekké, a másikat veszprémi püspökké tette. 1321-1328 között Piast Boleszláv esztergomi érsek. 1310-1346 között Luxemburgi János cseh király.

150 1311. július 6-án Gentilis bíboros kiközösíti Csák Mátét, mivel Csák június 25-én megtámadta Budát, ahol I. Károly tartózkodott. 1311-ben I. Károly ligát hoz létre Csák Máté ellen. 1311. szeptemberében a kassai polgárok városi kiváltságaik védelmében megölik Aba Amádét, és fogságba vetik két fiát és több hívét. Október 3-a után az Amádé-fiak szövetségre lépnek Csák Mátéval. 1311-12 telén Aba Amádé fiai megtámadják a király híveit, Csák Máté az esztergomi érsekség falvait pusztítja, Tamás esztergomi érsek békére kényszerül. 1312. március-áprilisában I. Károly hadat vezet az Amádé-fiak ellen, birtokba veszi Munkácsot, elfoglalja Sáros, majd Lubló várát. Csák és az Abák Kassát ostromolják. Június 15-én I. Károly a Kassa közelében lévő Rozgony falu mellett a Hernádvölgyében legyőzi az Amádé-fiakat. Amádé két fia, Miklós és Dávid elesett a csatában. 1313. február-március hónapban I. Károly elfoglalja Csák Mátétól Nagyszombat és a nógrádi Hollókő várát, Lubló, Regéc, Sáros a király kezére kerül. 1314 augusztusában a fehérvári országgyűlésen I. Károly szembekerül a bárókkal. Hűtlenné nyilvánítja Kán Lászlót, Borsa Kopaszt, Ákos Istvánt és a Kőszegieket. 1314 telén a Tiszántúlon fellázadt Borsákkal hadakozik. 1315-ben Szép Frigyes osztrák herceg szövetségében Csák Máté júniusig dúlja Morvaországot. I. Károly elfoglalja Visegrádot Csák Mátétól. I. Károly 1315 nyarán Temesvárra teszi át székhelyét, ahonnan kiindulva vívta meg harcát a tartományurakkal szemben. (Károly Róbert 1323 áprilisában költözött vissza az ország központjáéba, a Visegrádon alapított új királyi székhelyre.) 1316. április-július között I. Károly hadat vezet Kőszegi Henrik fia, János déldunántúli tartományába. 1316 decemberében Borsa Kopasz bihari tartományúr fellázad I. Károly ellen. 1317. Borsa Kopasz felkelése és szövetsége András halicsi fejedelemmel és Uros szerb királlyal. 1317 márciusában Debreceni Dózsa a debreceni csatában döntő csapást mér Borsa Kopaszra és szövetségeseire. Augusztus körül I. Károly vezérei elfoglalják Csák Mátétól Visegrádot. 1317 októberében I. Károly III. Frigyes német király segítségével beveszi Komáromot. Csák Máté (+1320. március 18.) meghódol, de megtartja várát és a nyitrai püspökség birtokait. Ősszel meghódol András is, Győr, Sopron és Veszprém megye királyi ellenőrzés alá kerül. 1318 áprilisa körül a kiéheztetett Borsa Kopasz feladja utolsó megmaradt várát, Sólyomkőt. Augusztus-szeptember között I. Károly hadat vezet Szerbiába, visszafoglalja Nándorfehérvárt és helyreállítja a Macsói bánságot. 1320-ban a Kőszegiek vereséget szenvednek. 1320. augusztus 4-8. között I. Károly beveszi Trencsén várát. 1320. november 1-jén Csicsó várnagya átadja várát Szécsényi Tamás erdélyi vajdának, ezzel megszűnik Kán László fiainak tartományúri hatalma. 1321 körül meghalt Csák Máté. 10.2. Lengyelország a XIV. század elején A Piastok lengyel uralkodóháza, ellentétben az Árpádokkal, terebélyes dinasztia volt, amely még a 12. században ágazott szét. A belőle származott hercegek részben lengyel tartományok felett uralkodtak, részben Sziléziában, amely akkoriban már a Német-római Birodalomhoz tartozott. A sok ág egyike volt a feje ama Władysław (Ulászló) Łokietek (1306-1333), aki 1320-ban magyar segítséggel szerezte meg a lengyel királyi koronát, Krakkóban királlyá koronáztatta magát és a lengyellakta területek nagy részét egyesítette. Egyik leányát, Erzsébetet férjhez adta régi szövetségeséhez, a magyar I. Károlyhoz (Róbert Károly). Lengyelországi emlékek a XIV. századból Krakkó A Piast családból származó Łokietek (Könyéknyi) Ulászló (1306-1333) visszaszerezte Krakkót a csehektől, és lengyel királyi székhellyé tette. Az ulica Sławkowska 1307 óta zen a néven a középkori Krakkó iparos utcája volt, s a barbakánnal védett, Sławkowski-kaput zárta le. Itt áll a XIII. században Szemérmes Bioleszláv által emelt Szent Márk-templom (Kościół Św. Marka). Tornya a XV. századi késő gótika jegyeit viseli. A szentély külső falán késő gótikus feszület látható. Belseje barokk stílusú. Krakkó a XIV. századtól a XVIII. századig a lengyel királyok koronázó városa lett. Ulászlót 1320-ban a waweli székesegyházban koronázták királlyá. A lengyel királyok koronázási kardja (csorba-kard) az ún. szczerbiec a XII. század végén készült. Első tulajdonosa valószínűleg Öreg Mieszko kujáviai herceg fia, Boleszláv volt. Łokietek Ulászló 1320-ban koronázási jelvényéül választotta. Ettől kezdve az összes későbbi lengyel király koronázási pallosa lett.

151 Nagy Kázmér 1335-ben alapította a Visztula partján elterülő városfalakkal övezett Kazimierz városrészt. A király itt kívánta elhelyezni az általa alapított Jagelló Egyetemet. A XIV. században két hatalmas gótikus katedrális is épült. A monumentális Szt. Katalin-templomot (Kościół Św. Katarzyny) Nagy Kázmér megrendelésére Prágából ideköltöző ágostonrendi szerzetesek kezdték építeni. Háromhajós, késő gótikus stílusú templom. Szentélye 1345-1378 között épült, és a Hanusz mester által 1503-1505-ben emelt dísztelenebb hajóhoz csatlakozik. Az 1402-1414 között hozzáépült Szent Mónika-kápolnát (Magyar-kápolna) Ścibor ze Ściborzyc (Stibor vajda), Nagy Lajos, majd Zsigmond udvari főembere emelte. A templom előcsarnoka 1426-ból való. A templomot folyosó köti össze a kolostorral, s a templomhoz csatlakozó középkori falak az egykori kazimierzi városfal maradványai. A kazimierzi plébániatemplom, a Corpus Christi-templom (Kościół Bożego Ciała) volt a hozzá tartozó kolostorral. Kőből és téglából emelt, háromhajós gótikus bazilikatemplom. Szentélyét 1385-1386 között, hajóját 1405-ben Szepesi Miklós építette. A templom építése a XVI. században késő gótikus stílusban fejeződött be. Toronysisakja a XVII. századból való. Főoltára 1634-ben, kanonoki székei és a szószék 1629-ben barokk stílusban készültek. A kolostor kerengője XVII. századi állapotában maradt meg. A Kazimierz városrész egykori városházáját a XIV. századi alapokon, a XVI. század folyamán reneszánsz stílusban átépítették, s a XIX. században hátsó traktusokkal bővítették. Zömök tornya barokk stílusú. A XV. században János Albert király Kazimierzbe telepítette a krakkói zsidókat, s ettől kezdve Kazimierz zsidó város lett. Az ulica Józefa környékén épültek fel a zsidó zsinagógák. Ulászló leánya, Łokietek Erzsébet Róbert Károly második felesége, I. Lajos király anyja volt. 1364- ben a krakkói Rynek Glównin fogadták I. Lajos magyar királyt. Az ún. Wierzynek-ház (az ősrégi Wierzynek patríciuscsalád otthona) volt Nagy Kázmér lengyel, IV. Károly cseh, Péter ciprusi, Waldemar dán és I. Lajos magyar király találkozója, lengyel hercegek kíséretében. Emeletén királyi vendéglő működik. Nagy Kázmér 1364-ben alapította a Krakkói Egyetem elődjét, a Krakkói Akadémiát. Krakkó lakosainak száma ebben az időben 10 ezer fő. Az általa alapított Krakkó melletti Kazimierzet 3 ezren lakták. Ekkor emelték a Posztóárusok csarnokát, a Mária-templomot, az egyetem régi épületeit, a waweli katedrálist és más templomokat. Halálával fiágon kihalt a Piast-ház egyik ága. A krakkói Mária-templom (Kościół Mariacki vagy Kościół Najświętszej Panny Marii) a krakkói polgárváros temploma. A Főtér északkeleti sarkában emelkedik. Kéttornyú, háromhajós bazilikatemplom. Tornyai eltérő magasságúak és sisakúak. Késő gótikus kápolnák övezik. A Mária-templom helyén a tatárjárás előtt román kori templom állott, pusztulása után 1355-1365 között, itt építették fel a Mária-templom szentélyét, majd 1392-1397-ben a templom hajóját. A szentélyben színes XIII. századbeli üvegablakok láthatók. A csillogó, gótikus fiatornyocskás, toronysisakkal befejezett 81 m magas bal oldali torony 1400-1403-ban készült el. A toronycsúcson lévő aranykorona 1666-ból származik. Jobb oldali tornya 69 m magas. A templom Öregharangja 1438-ból származik. Barokk előcsarnokát Francesco Placidi 1750-1756 között, barokk stílusban építette. A templom Nepomuki Szt. János-kápolna kriptájában nyugszanak az oświęcimi, raciborzi, valamint a sziléziai Piasthercegek. Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett, majd leánya, Hedvig (Jadwiga) követi a trónon. Elhunytával férje, Jagelló Ulászló került a trónra. Ő alapította a Jagelló-dinasztiát. Hedvig királynő adományából építették a Jagelló Egyetem gótikus épületét: a Collegium Maius-t. A Wawel tövében, a Visztula irányában elterülő Stradom városrész volt a középkori Krakkó iparosnegyede. Az itt álló obszerváns ferences templom, a Kościół Bernardynów a svéd háborúk idején elpusztult, a XV. századi gótikus templom helyén 1670-1680 között barokk stílusú templom épült. Alacsonyított kupolával készült. Az 1380-1400 között Marcin Lindetolde városi építőmester által emelt krakkói Posztócsarnok 1555-ben leégett. Lipnica Murowana Lipnica Murowanát 1326-ban Łokietek Ulászló alapította, és fallal vették körül. Falain két kapu, a krakkói és a czchówi nyílt. Királyi városként a Krakkóból Nowy Sączon (Új Szandez) át Magyarországra vezető kereskedelmi útvonalon feküdt. 1500-ban tűzvész pusztította. Az ősi fatemplom helyén 1501-ben a városfalakon kívül, új fatemplomot emeltek. 1512-19-ben építették az új gótikus plébániatemplomot. A XVIII. századig Lipnica királyi város volt. Lengyelország első felosztásakor Ausztriához került.

152 Tarnów A Sandomierzi-lapályon elterülő Tarnów 1330-ban kapta meg a városi jogot. A Magyarországból Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonal mentén alakult ki. A XVI. században vették körül városfalakkal. A XVI. században itt működött a Krakkói Egyetem egyik kara, (Akademiola). A Rynek közepén álló városháza a XV-XVI. században épült, késő gótikus, majd a XVI. század második felében reneszánsz stílusban átépített, pártázatos, kerektornyos épület. 10.3. Magyarország a XIV. század elején 1323. április 8-án az osztrák hercegek a szenci szerződésben visszaadják Pozsony megyét a magyar királynak. 1323-ban I. Károly Temesvárról Visegrádra költözik. Visegrád, Királyi palota A visegrádi királyi palotát Károly Róbert (1308-1342) építette a Duna partján. A XIII. századi várrendszer védelme alatt település épült ki, s a királyi udvar XIV-XV. századi gyakori itt tartózkodása során várossá fejlődött. A középkori város és a Salamontorony közötti területen kezdte meg Károly Róbert a Dunára néző palota építését. A palotát az 1320-as években már használták és itt követte el 1330-ban Zách Felicián a király elleni merényletét. Itt folytatták le Károly Róbert magyar király, János cseh és Kázmér lengyel király, Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceg részvételével a visegrádi királykongresszust, amely megteremtette Cseh-, Lengyel- és Magyarország gazdaságpolitikai kapcsolatait. 1347-ben I. (Nagy) Lajos udvara átköltözött a Duna alsóbb szakaszán felépült Budára. Ettől kezdve a XV. századig királyi nyaralópalotaként funkcionált. I. Lajos király 1355 után udvarát egy időre visszahelyezte Visegrádra, és jelentősen kibővíttette az épületegyüttest. Megépítette a királyi kápolnát és elkészült a déli, királynői palotaszárny is. Az ő idejéből származnak az Anjou-díszkutak. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond egy tűzvész után helyreállíttatta és bővíttette. 1474-84 között Hunyadi Mátyás jelentős méretű díszlépcsővel, udvarral és kutakkal késő gótikus stílusban és reneszánsz műtárgyakkal díszítette. 350 teremből álló palota volt. A függőkertjébe 17 m széles, 40 fokos lépcső vezetett. Kápolnájában ezüstsípos orgona volt. 1473-tól száz német kézműves család települt ide, Kőfaragó György irányításával. Csak 1478-tól irányították olaszok az építkezést. A palota tervezője Hunyadi Mátyás olasz építésze, Chimenti Camiccia volt. Mátyás új díszkutakat faragtatott és reneszánsz díszítéssel látta el a palotát. Felépítette a nagy díszlépcsőt. A gyermek Herkulest ábrázoló díszkút töredékei fennmaradtak. A palota tengelyében elhelyezett díszlépcső dongaboltozatokra támaszkodott. Ez vezetett a kápolna teraszára. Az észak-déli tájolású, nagyméretű egyhajós kápolna volt a palota centruma. Ettől északra a királyi és délre a királynői palota tömbjei csatlakoztak. A kápolna teraszát is a hegyből faragták le, hasonló teraszra épült a palota egykor legalább kétemeletes tömbje is. Az északi palota díszudvarába ülőfülkés folyosó vezet. 1526-ban az első török támadás során súlyosan megsérült. Vízvezetékei, csatornarendszere nem funkcionált többé. A hegyről lezúduló víz lassan iszapba temette a palotaegyütt3es falait. A XVIII. század során köveit a falu építéséhez használták fel. A palota feltárása 1934-ben indult meg, a feltárt emlékek konzerválása folyamatosan tart. 1322-ben Trau és Sebenico lázadása Subich Mladen ellen. Mladen felkelést szervez, Babonics János bán azonban legyőzi Mladent. Subich Mladen dél-horvátországi főúr meghódol a királynak, s Zrin várát kapja meg tőle régi birtokai helyett. Az ő leszármazottai a későbbi Zrínyiek. 1323-tól a nádori tisztséget a Nápolyból jött Druget Fülöp (1322-1327), az országbíróit 1324-ben Köcski Sándor kapta. Babonics János horvát-szlavón bán helyett Felsőlendvai Miklós lesz a tengermelléki és szlavón bán. 1324-ben Basarába havaselvei vajda megtámadja a szörényi bánságot. Sói és ozorai bánságot a bosnyák bánsághoz csatolják.

153 Miután a Berzeviczy család királyi adományul kapta meg a lengyel határterület vidékét 1325 körül felépítette Nedec várát is. 1326. április 24-én a királyi udvar előkelői a lovagi erények védelmére megalakítják a Szent Györgyrendet. 1326-ban Zára, Trau és Sebenico, 1327-ben Spalato és Nona Velencéhez pártol. 1327. júliusszeptember hónapban I. Károly vezérei leverik a Kőszegiek és a Babonićok lázadását Szlavóniában és Vas megyében. A Kőszegiek várai I. Károly kezére kerülnek. 1327-ben János cseh király és I. Károly Nagyszombatban találkoznak. 1328-ban Lackfi István hadjáratot vezet Frigyes osztrák herceg ellen. 1328. szeptember 21-én a brucki békében az osztrák hercegek visszaadják a Muraközt Magyarországnak. 1330 körül Visegrádon felépül I. Károly váraljai palotája. 1330. április 17-én Zách Felicián a visegrádi királyi palotában sikertelen merényletet követ el a király és családja ellen. Feliciánt helyben lekaszabolják, családját kiirtják. A merénylet kiváltó oka udvari pletykák szerint Zách, Klára leányának elcsábítása volt. A vélt csábító a királyné öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király volt. A lengyel király leánya, Erzsébet 1320-ban lett I. Károly (Károly Róbert) felesége. Hét gyermeknek adott életet (öt fiúnak és két leánynak). Férjét közel négy évtizeddel élte túl. Végrendeletéből, hosszú élete során tett számtalan egyházi adományából egy mélyen vallásos, kegyes adakozó képe bontakozik ki. A Képes Krónika miniatúráján Köpenyes Madonnaként áll Erzsébet királyné gyermekei körében. Az ő életüket óvta 1330-ban, amikor négy ujját vágta le a királyi családra rontó Záh (Zách) Felicián. 1330. november 9-12. között Basarába havasalföldi (kun-vlah) vajda gyalogos, fejszés hadinépe I. Károly hegyi harcokhoz nem szokott lovasseregét Posadánál, a Déli-Kárpátokban tőrbe csalja és véres csatában megsemmisíti, Hédervári Dezső önfeláldozása menti meg a királyt. 1331. szeptemberében Károly szövetkezik Ottó osztrák herceggel a csehek ellen. 1332-ban lengyel-cseh viszály robban ki, a július 13-án János cseh királlyal kötött békével Halics és Barancs visszakerül. 1328-ban meghalt Károly nápolyi király. 1332-ben jön létre az örökösödési szerződés I. Károly és Róbert nápolyi király között. 1333. július-szeptember között I. Károly Nápolyba utazik fiával, a hat éves András herceggel, akit eljegyez I. Róbert nápolyi király unokájával és örökösével, Johannával. Károly a következő évben tér vissza Magyarországra; András herceg, mint a trón várományosa, Nápolyban marad. 10.4. Lengyelország Nagy Kázmér korában 1333-ban meghal Łokietek Ulászló lengyel király. Fia, Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki, 1333-1370) gazdaságilag és katonailag megerősítette államát. Támogatta a városok fejlődését, egységessé tette a törvényhozást. 1335-ben kénytelen lemondani a Luxemburgok javára, a csehek által meghódított Sziléziáról és Pomerániáról, amit a keresztesek korábban már elfoglaltak. 1339-ben Kázmér és Károly Róbert (felesége Łokietek Erzsébet) Visegrádon megegyeztek a lengyel trónöröklés kérdésében. Kázmér 1340-ben Lengyelországhoz csatolta Halicsot. Radom Radom az ország keleti felének Varsó mellett legfontosabb közlekedési csomópontja a Góry Świętokrzyskie és a Mazóviai-síkság határán. A mostani rynek közelében, a Mleczna folyócska völgyében már a VIII-IX. században kora középkori városias település, földsánccal körülvett grodzisko alakult ki. A későbbi Radom ennek sáncain kívül fejlődött ki. A XII. század második felében fejlődött ki Radom Óvárosa, a Stare Miasto, amely kasztellánusi székhely volt Św. Piotr és Szt. Pál tiszteletére emelt fatemplommal. E templom lett a névadója az őstelepülésnek, a grodzisko Piotrówkának. A kasztellánusi székhelyet Radomir személynévről Radomnak nevezték el. Radom neve oklevélben IV. Hadrianus pápa bulláján, 1155-ben bukkan fel először. A később Stary Radomnak nevezett település 1300 körül kapott városjogot, amikor megépült a helység első kőtemploma. Az óvárosi piactéren álló, XIV. századi eredetű Św. Wacław-templom. Ez 1802-ben osztrák katonai raktár lett.

154 Nagy Kázmér a mostani 89 x 116 m területű Rynek körül elhelyezkedő 0,09 km 2 kiterjedésű Nowy Radomot 1340-ben alapította. A régi városházát (Ratusz) 1818-ban bontották le. Nowy Radomot városfalak vették körül, melyben az egyik kapu a Lublini kapu volt. A várfalakhoz csatlakozott a kasztellánusi vár. A XIV. században emelt, soktornyos, gótikus kerengőjű várkastély (zamek) a kasztellánus székhelye volt. A várkastély a svéd háborúk idején kitört tűzvészben pusztult el, melyet azonban 1787-ben újjáépítettek. A városi várfalakat és bástyákat azonban elbontották. Az új rynek peremén épült fel Radom gótikus plébániatemploma. A Rynek délkeleti oldalán álló, 1360-1370 között épült Keresztelő Szt. János-templom Új Radom plébániatemploma eredetileg egyhajós, hármas apszisú, két homlokzati tornyos gótikus csarnoktemplom volt, melyhez később kápolnák épültek. 1630-1633 között készült el a waweli Zsigmond-kápolna hatását magán viselő kupolás reneszánsz kápolna, Jan Kochanowski családjának alapítványa. A templomot 1908-1909-ben neogótikus stílusban építették át. Szentélye és néhány részlete továbbra is gótikus maradt. A templomban látható Madonna a kisdeddel gótikus faszobor a XIV. század végéről származik. A Kochanowski-kápolna reneszánsz stílusú, itt van a XV. század közepéről való gótikus keresztelő kút, valamint egy XVII. század eleji manierista oltár. A mostani városháza 1545-1547 között épült Henryk Marconi tervei szerint, neoreneszánsz stílusban, - három korábban itt állt polgárház helyén épült kétemeletes attikával, egy nagyobb és egy kisebb toronnyal kialakított, változatos ablakkiosztású épület. Az épület belső tereit 1941-ben átépítették. A magdeburgi rendszerű városjoggal felruházott Radom egyben kasztellánusi és bírósági székhely is lett. A Bernardinusok temploma és kolostora a korábbi fatemplom és rendház helyén a XVI. század második felében gótikus stílusban épült, majd reneszánsz és barokk elemekkel gazdagították. A XIX. században klasszicista stílusban átépítették. A rend feloszlatása után az épületet börtönként használták. A Szt. Katalin tiszteletére szentelt egyhajós, gótikus téglatemplomtól balra emelkedik a barokk sisakos templomtorony. A templomtól jobbra elterülő kerengőt kápolnák és kolostori épületek szegélyezik. Az 1628. évi tűzvész során házaiból mintegy 80 maradt meg épségben. 1655-1656-ban a svédek foglalták el és dúlták fel a várost. Mindössze 37 ház és 395 lakos vészelte át a vészterhes éveket. A várfalakon kívül eső Benedek-rendiek kolostorát a XVII. század végén alapították. A svéd háborúk során elpusztult templomot és kolostort 1691-1733 között kora barokk stílusban Tylman van Gemeren tervei alapján építették újjá. A Szentháromság tiszteletére szentelt, bazilika típusú, háromhajós, oszlopdíszes barokk Kościół Św. Trójcy 1914-1924 között raktárként szolgált. 1701-1706-ban a főleg földműveléssel foglalkozó Rasdomot újabb svéd támadás érte. 1767-ben itt alakult meg a Stanislaus Augustus reformjait ellenző oroszbarát radomi konföderáció, a bari konföderáció ellenében. Az 1794-es Kościuszko-felkelés elfojtása után a város a Habsburg-birodalom részeként osztrák igazgatási központ és katonai támaszpont lett. 1810-1812 között Radom a Napóleon által alapított varsói Nagyhercegség határvárosa, majd a Kongresszusi királyság idején a cári Oroszországhoz tartozott, cári kormányzósági székhely lett. 1915-1918 között a monarchia csapatai tartották megszállva. 1918-tól az újjáéledő Lengyelország egyik ipari városa lett. A hitleri megszállás idején tömeges kivégzések, deportálások, egyben partizánakciók és élénk ellenállási mozgalom színhelye volt a város. 1945 decemberében még csak mindössze 69000 lakosa volt, de rohamos fejlődésnek indult. Lublin Lublin Kelet-Lengyelországban, a Bystrzyca és annak kisebb mellékfolyóinak széles völgye által felszabdalt fennsíkon fekszik a San folyótól keletre. A város egykor a két patak által közrefogott dombszerű emelkedés keleti végén, a Czwartę-dombon alakult ki a Stare Miasto, a Várhegy közvetlen közelében. Lublin a Balti-tengertől Dél-Oroszország felé vezető kereskedelmi út mentén alakult ki a Piast-birodalom keleti határszélén. A lublini vár helyén eredetileg XI. századi földsáncos gerendavár állott. A XII. század óta a várdombon kővár áll, melyet a XIII. század közepén kerek lakótoronnyal, donjonnal egészítettek ki. Az egykori Óváros XIII. századi gótikus plébániatemplomát, a hajdani Szt. Mihály-templomot a legenda szerint Leszek Czarny (1279-1288) alapította, aki csatába indulás előtt a tér helyén álló tölgyfa alatt elaludt, és álmában megjelent előtte egy angyal, aki bárdot adott át neki, hogy azzal legyőzze az ellenséget. Feltételül szabta azonban, hogy a győzelem esetén templomot emel ezen a

155 helyen. Leszek győzött, s úgy építette meg a templomot, hogy a tölgyfát foglaltatta be oltárként. Később gótikus templom váltotta fel a fogadalmi templomot. Amikor az egykori plébániatemplom romjait a XIX. században eltakarították, akkor az oltár alatt egy fatörzs maradványaira bukkantak. A századok folyamán Lublint sokszor feldúlták a tatárok, a halicsi és ukrajnai orosz fejedelmek és a litvánok is. Łokietek Ulászló 1317-ben városjogot adományozott Lublinnak. Nagy Kázmér idejében építették várát s vették körül a Czwartek-domb települését városfalakkal. Az 1341. évi tatár támadás visszaverését követően, Nagy Kázmér 1342-ben építette fel a gótikus várat, téglafalakkal, bástyákkal véve körül a várdomb platóját. A négyszög alaprajzú gótikus vár közepén emelkedett a donjon, a szerényebb királyi lakóépület és a Wladysław Jagiełło által 1385 körül alapított gótikus, egyhajós Szentháromság-templom (Św. Trójca), a mai várkápolna, melynek freskóit Jagelló Ulászló megrendelésére 1418 körül készített bizánci-orosz stílusban Andrzej mester. A templomot a XVI. század elején reneszánsz stílusban átépítették és kibővítették a várkastélyt, pincéiben a börtönöket, földszintjén a várnagy lakását, a kincstárt, a tanácstermeket helyezték el, míg az emeletet a királyi lakosztályok foglalták el. A plac Łokietkán álló XIV. századi, támpilléres, lőréses, előbástyás kaputorony, a Krakkói-kapu (Brama Krakowska), melynek tornyát barokk toronysisak fedi. (1782-ben Poniatowski Szaniszló király készíttette.) A Krakkói-kapu a középkori városfalak legerősebb védműve, az Óváros legveszélyeztetettebb pontján épült. A hozzá csatlakozó tornyokkal tűzdelt városfalakból csak egy gótikus félkör alakú bástya maradt fenn. Az egykori barokk Grodzka-kaput 1785-ben Merlini építette át. Lublin 1474-től vajdasági székhely lett. A XVI-XVII. század a város nagy fellendülésének időszaka. Gazdag kereskedők több emeletes kőházakat építenek az Óvárosban. 1568-69 év fordulóján a lublini várban szállt meg Zsigmond Ágost lengyel király. 1569. július 1-jén a lublini várban hirdették ki a lengyel-litván uniót. 1584-ben a főtér 2. sz. alatti épületben hunyt el Jan Kochanowski, a lengyel irodalmi nyelv megteremtője. A XVI. század derekától, 1578-tól egészen Lengyelország első felosztásáig itt ülésezett Kis- Lengyelország állami ítélőszéke. A nemesi bíróság üléseire Lublinban tartózkodó lengyel mágnás családok: a Radziwiłłek, Czartoryskiak, Potockiak palotákat építtettek. Jan Potocki, a még önálló Lengyelország, a Rzeczpospolita (nemesi köztársaság) lovasságának parancsnoka volt. A főtér (Rynek) központjában álló kétemeletes klasszicista régi városháza helyén eredetileg egy gótikus városháza állt. Amikor a XVI. században Kis-Lengyelország nemesi ítélőszéke Lublinba került, először csak az ülések idejére, hat hónapra vette igénybe a városházát, de később a városi tanács új helyet keresett magának. A régi városházát az ítélőszék céljaira először barokk stílusban építették át. Jelenlegi formáját Poniatowski Szaniszló király udvari építésze, az olasz Merlini tervei szerint 1781-ben kapta. Az Ó- és Új-Város peremén álló Szent János-katedrálist Keresztelő Szt. Jánosról és Szt. János evangélistáról nevezték el. Az egykori Szt. Jánosról elnevezett jezsuita templomot Bernard Maciejowski, Báthory koronaőre, a későbbi gnieznói prímás alapította. Kérésére Báthory 1585-ben bizottságot nevezett ki a katedrális építésének irányítására. 1586-1603 között J. M. Barnardoni tervei szerint építették, 1604-ben szentelték fel. Az eredeti tervektől eltérően helyi mesterek a lublini reneszánsz stílusában készítették. A templom 1752-ben egy tűzvészben elpusztult. 1756-57-ben barokk stílusban újjáépítették, Józef Majer barokk freskókkal látta el a kincstár bolthajtásait. A jezsuita rend feloszlatása után a trinitáriusoké lett, majd 1797-től osztrák katonai raktárként használták. Az egykori jezsuita templomból 1821 után klasszicista stílusban alakították ki a Szt. János templomot, amely 1826-tól újra katedrális lett. 1830-ban A. Corazzi (a varsói Operaház építője) tervei alapján alakították ki klasszicista stílusban, ekkor építették meg homlokzati oszlopcsarnokát. A lublini dominikánus templom legrégebbi elődje egy XIII. században épült fatemplom volt, melynek helyén Nagy Kázmér 1342-ben később tűzvészben elpusztult XIV. századi gótikus templomot és kolostort építtetett. A jelenlegi templomot a XVII. század elején a lublini reneszánsz stílusában alakították ki. Belső kiképzése freskódísze barokk-rokokó. A Firlej által a templom bal hajójában

156 1615-ben alapított késő reneszánsz Firlej-kápolnában van Mikolaj Firlej krakkói kasztellánus és Piotr Firlej orosz vajda XVI. század eleji reneszánsz síremléke. A XVII-XVIII. századi svéd hadjáratok, a szász-orosz háborúk a várost sem kímélték. 1719-ben Lublin leégett. A XVII. században indult romlásnak a királyi várpalota is. A XVIII. századra már a palota is, a vár is romokban hevert, csupán a templom és a Szentháromság-templom maradt meg. Lengyelország felosztását követően Lublin és környéke a cári uralom alá került Lengyel Királyság területéhez tartozott. A XIX. század elején, 1827-28-ban emelt klasszicista stílusú új városháza homlokzatát négy oszlop által tartott bábkorlátos erkély díszíti. A nagytömegű, masszív városháza fölött négyszög alaprajzú kis tornyocska áll. 1824-1826 között építették át a romos palotaerődítményt börtönné. Lublin lakossága részt vett az 1830. illetve 1867. évi felkelésben. 1835-ben Lublinban született Henryk Wieniawski (1835-1880) hegedűművész, virtuóz és zeneszerző. Lublin iparosítása 1877 után, a vasúti közlekedés megindulásával kezdődött meg, de mezőgazdasági jellegét fenntartotta. Az 1916-1918 közötti időszakban Lublinban volt a Monarchia hadvezetőségének főhadiszállása. A két világháború között itt állították fel a Lublini Katolikus Egyetemet. A hitleri megszállás öt éve alatt mintegy 400000 lengyel raboskodott a lublini várbörtönben. 1944.július 22-én a hitleristák 800 foglyot mészároltak le a börtön celláiban. A második világháború során tízezrekre tehető azoknak a száma, akik a város mellett felállított Majdanek koncentrációs táborban, a lublini várbörtönben vagy a környékbeli kivégző helyeken lelték halálukat. Itt volt a székhelye a Lengyel Felszabadítási Bizottságnak, amely 1944. december 31-én ideiglenes kormánnyá alakult át. Varsó felszabadulásáig Lublin lett a felszabadult Lengyelország fővárosa. 10.5. A visegrádi királyszerződés és hatása Az 1335-ben, Szent Márton ünnepe körül megtartott visegrádi kongresszus résztvevői I. Károly (Károly Róbert) magyar király, János cseh király (1310-1346) a fia, a későbbi IV. Károly császár (1346-1378), továbbá Kázmér lengyel király (1333-1370), Anjou Károly feleségének, Erzsébetnek a testvére voltak. A cseh király ebédjére Magyarország királyának bőkezűségéből naponta 2500 kenyeret adtak és a királyi étkekből bőségesen, a lovaknak pedig minden nap 25 mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig 1500 kenyeret és élelmiszert bőségesen, borból 180 hordót mértek ki. A cseh király Magyarország királyától 50 ezüstkorsót, két tegezt, 2 övet, 1 sakktáblát, 2 nyerget, 200 ezüstmárkát érő tőrt és 2 gyöngykagylót kapott. Mivel ekkor Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, Károly, Magyarország királya 500 márka értékű aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózástól. Elhatározták azt is, hogy ha a királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek a segítségére sietni. 1335 novemberében I. Károly magyar király a visegrádi királytalálkozón békét hoz létre két szövetségese, III. (Nagy) Kázmér lengyel és János cseh király között. A korszak lengyel és cseh ellentétek forrása a Luxemburgok lengyel trónigénye volt. A Piastok pedig a hajdani lengyel területet, Sziléziát szerették volna megszerezni. A béke során Kázmér Sziléziáról mond le, a cseh király pedig lengyel trónigényéről. Cseh-magyar külön-megállapodásban szabályozták az északi kereskedelmi utak forgalmát, Bécs árumegállító jogát semlegesítve, egy Cseh- és Morvaországon át német földre vezető új utat jelölve ki (Budavár és Brünn árumegállító joga). 1336-ban az osztrák hercegek szövetkeznek a Babonics és Kőszegi családokkal, és Károly Róbert ellen támadnak. Március-október között Károly serege Szécsényi Tamás vezetésével cseh és lengyel szövetségben dúlja Ausztriát és elfoglalja Lékát. Lajos trónörökös is jelen van az osztrákok elleni hadjáratban. 1337-ben a lázadók meghódolnak, határváraikat (Szekcső, Tamási, Kéménd, Blagaj) kárpótlás ellenében a magyar király veszi át. Szeptember 11-i magyar-osztrák béke során Muraköz visszakerül Magyarországhoz. 1338-ban Lajos trónörökös és Luxemburgi Margit eljegyzik egymást. Lajos elindul menyasszonyáért Luxemburgi Károly udvarába.

157 1339. május 12-én I. Károly végleg kibékül a Kőszegiekkel és Babonićokkal, akiknek utolsó, három évig tartó lázadását az osztrák hercegek is támogatták. Az ország belsejében új birtokokat adományoz nekik, de felszámolja kiskirályságukat. 1339. július 7-én III. Kázmér lengyel király Visegrádon szerződést köt I. Károllyal, amelyben fiú utód nélküli halála esetére Károly fiát, Lajos herceget (a későbbi I. Lajos királyt) fogadja örökösévé. 1340- ben Olgrad és Kestut litván fejedelmek megtörik a tatárok hatalmát. 1341-től a szomszédos Szerbia fejedelme Stefan Dusan (Dusán István, 1308 k.-1355) volt, aki 1346- tól szerb király lett. A Bizánci Birodalom meggyengülését kihasználva elfoglalta Albániát, Thesszáliát és Macedóniát. Uralkodása a középkori szerb állam virágzása volt. A török terjeszkedés I. Murád (1319-1389) török szultán (1359-1389) idejére esik, aki 1361-ben elfoglalta Drinápolyt és fővárosává tette. Az első török szultán volt, aki a kalifa címet is viselte. Az 1389. június 15-i rigómezei csatában legyőzte a Lazar fejedelem vezette szerbeket. 1342. március 6-án vegyes bizottság ül össze a magyar-osztrák határ kijelölésére. 1342-ben Anjou Endre és Johanna házasságot kötnek Nápolyban. I. Károly király 1342. július 16-án halt meg Visegrádon. Székesfehérvárott temették el a Szűz Máriabazilika nagy oltáránál, István király és Imre herceg sírja közelében. A király elsiratására eljött sógora, a lengyel király, és násza, Károly morva őrgróf, a majdani IV. Károly császár is. I. (Nagy) Lajos (1342-1382) 1342. július 21-én Székesfehérvárott Telegdi Csanád esztergomi érsek királlyá koronázza I. Károly és Erzsébet fiát, I. (Nagy) Lajost (*1326- +1382). 1343-ban Nagy Lajos megkezdi nagyszabású építkezéseit Diósgyőrben. 1343. január 19-én meghal I. Róbert nápolyi király, utódja Johanna, András herceg felesége. 1343. június 8-án Piast Erzsébet anyakirályné Nápolyba indul, hogy András herceg megkoronázását szorgalmazza. 1344-ben dolgavégezetlenül tér haza. 1344. június 15-én Basarab fia, Alexandru (Sándor) havasalföldi vajda Brassóban elismeri - a seregével Erdélyben tartózkodó - I. Lajost hűbérurának. 1345 júniusának második felétől júliusig I. Lajos hadjáratot vezet Horvátországba, amely ellenállás nélkül meghódol előtte. 1345-ben harc nélkül meghódol Horvátország (Bihács és több dalmát város) I. Lajos előtt. I. Nagy Lajos 1344. december 6. körül Csehországba (Brünnbe) ment Károly morva őrgrófhoz, illetőleg ennek apjához, János cseh királyhoz, hogy részt vegyen a pogány litvánok elleni keresztes hadjáratban. 1344. december 1345 között magyar keresztes had vesz részt Vilna ostromában. Ennek nyomán ellenségeskedés támadt Csehország és Lengyelország között is. 1345. március 25-e körül a lengyel és magyar seregek átkeltek a tengeren a pogány litvánok ellen, Vilna ostromára. A déli szél miatt beállt enyhülés következtében a jég azonban olvadni kezdett, és a veszély miatt gyorsan visszatértek. Nagy Lajos magyar király 1345 nyarán ugyancsak Lengyelország királyának a védelmére és Kázmér király megsegítésére odaküldte nagy sereggel serény vitézét, Szécsi Miklóst Poháros Péterrel és más vitézekkel János cseh király ellen, aki nagy haderővel megtámadta az országot és Krakkó városát. Ezek után a cseh király támadása, ostroma és pusztítása ellen megvédelmezték az országot, felszabadították a várost az ostrom alól, a király kezére adták, majd szerencsésen hazatértek. 1345-ben I. Lajos nőül veszi Luxemburgi Margit, Károly morva őrgróf (később cseh király és németrómai császár) leányát. 1346-1370 között IV. Luxemburgi Károly cseh és német király, római császár. 1345. szeptember 18-19-én éjjel, Aversában valószínűleg Johanna királynő hozzájárulásával meggyilkolják András herceget. I. Lajos erre 1346. január 15-én VI. Kelemen pápától, Nápoly hűbérurától öccse gyilkosainak megbüntetését követeli. Durazzói Károly kibékül Johannával és a tarantói hercegekkel. 1347. november 11-én indult el szárazföldön át - mivel a dalmát partok Velence ellenőrzése alatt álltak -, Nagy Lajos első nápolyi hadjáratára bosszút állni öccse haláláért, megszerezni az immár őt illető nápolyi trónt, e kettős cél vezérelte. 1347 júniusában a magyar sereg

158 győzelmet arat Aquilánál Durazzói Károly fölött. Nagy Lajos november 11-én indult útnak Visegrádról és december 24-én Aquilába érkezett. Johanna és Lajos tarantói herceg házasságot köt. 1347 januárjában a királyi udvar Visegrádról átmenetileg Budára költözik. A királyi udvar központja 1347-1359 között Buda lett. 1347. július 28-án I. Lajos Buda város kiváltságait adományozza Kassának. 1347-1352 között pestisjárvány dúl Európában. Olasz hajók hozták be a Krím-félszigetről. 1348-ban az Európát megtizedelő fehér halál nevű pestisjárvány eléri Magyarországot. 1347. szeptember 7-én pestisben meghal Luxemburgi Margit, I. Lajos első felesége, aki Nagy Lajost nem ajándékozott meg gyermekkel. A váratlanul berobbant pestis járvány Magyarországon 1347-1349-ben megnövelte az ország halálozási rátáját. Ebből eredően súlyos társadalmi feszültség is keletkezett. A nagyarányú emberveszteség nyomán, a kedvezőbb munkafeltételek reményében egyes birtokokról nagy mértékű jobbágy-migráció indult meg az országban, melynek megfékezésére 1351-ben törvényben rögzítették, hogy az egy és ugyanazon rangú nemesség ( una eademque nobilitas ) jogilag egyenlő, és a jobbágyság Magyarországon kötelezően fizeti meg a földesurának járó kilencedet (földesúri nona ), amely ettől kezdve nehezedett kötelező és egységes teherként a jobbágyságra. 1348. január 11-én Nagy Lajos Capuánál megfutamította a nápolyi fősereget. Johanna január 15-én Marseille-be menekült. Nagy Lajos január 17-én bevonult Aversába, ahol január 23-án kivégeztette Durazzói Károlyt, és a tarantói és durazzói hercegeket Visegrádra küldi. Január 24-én bevonult Nápolyba, felvette a Jeruzsálem és Szicília királya címet. A nagy pestisjárvány elől azonban májusban kénytelen volt visszatérni Magyarországra. 1348-ban Anjou András fia, Martell Károly meghalt. Szeptemberben Johanna férjével együtt Nápolyba érkezik. December 24-én Treutel Miklós átadja Acerrát Tarantói Lajosnak. Johanna királynő eközben, Avignon városát eladta VI. Kelemen pápának, aki cserébe Johanna férjének, Tarantói Lajosnak királyi címet adományozott. Ellene Lackfi István vajda viselt hadat. 1349. szeptember-november között I. Lajos és III. Kázmér lengyel király hadat vezet a litvánok és a tatárok ellen. A meghódított Halics (1351) tartományt Kázmér kapja meg azzal a kikötéssel, hogy halála után a magyar királyra száll. 1352-ben I. Lajos a lengyel királynak adományozza Halicsot és Ladomériát. Nagy Lajos 1350. április 18-án Zengg kikötőjéből ezúttal tengeren indult második itáliai útjára, májusban bevonult Manfredoniába, elfoglalta Barit, és három hónapig ostromolta Aversát, ahol június 26-án maga is súlyosan megsebesült. Augusztus 1-jén bevonult Nápolyba, ahonnan szeptemberben Rómába zarándokolt, ahonnan szárazföldi úton október 25-én hazatért Budára. A Magyar és a Nápolyi Királyság egyesítése kudarcba fulladt. 1350. szeptember 17-én I. Lajos Lackfi Andrást nevezi ki Nápoly helytartójául. I. Nagy Lajos magyar király Oroszországban a litvánok elleni hadjáratban vett részt 1351-ben, 1352- ben és 1355-ben. Már 1351. június-augusztus között újabb litván hadjárat indult. 1352. március 29-én a litván háborúban ostrom alá veszik Belc várát, ahol Lajos súlyosan megsebesült. 1351. november-december 11. között I. Lajos az ország nemeseinek kérésére országgyűlést tart Budán, melyen kiadja kiváltságlevelét (az 1222. évi Aranybulla megújítása). Elismeri a nemesi adómentességet, ekkor vezetik be az ősiség elvét. 1351-ben vezette be Lajos király a terményekből járó földesúri tizedrész fizetésének kötelezettségét (kilenced). 1352. március 23-án békét kötött Johannával, és kivonta csapatait a Nápolyi Királyságból. - 1381-ben majd, VI. Orbán pápa biztatására Kis Károly durazzói herceget küldi magyar sereg élén Itáliába. Az Aversában kivégzett Károly unokaöccse, miután elfoglalja Nápolyt, foglyul ejtette Johannát és börtönében megfojtja. 1353. április 20-án I. Lajos nőül veszi Kotromanič István bosnyák bán leányát, Erzsébetet. 1353-ban Kotromanič Erzsébettel kötött második házassága is 17 évig volt gyermektelen. A trón várományosa így öccse, István herceg lett. István 1354-ben meghalt, így fia, János, majd annak halála (+1360) után leánya, Erzsébet következett. Nagy Lajos feleségének, a boszniai Erzsébetnek is volt lengyel rokona: egy anyai nagybácsi, akiből pannonhalmi apát lett.

159 1352-ben Lajos és Kázmér egyezményt kötnek Galíciáról és Lengyelország örökléséről. 1354-ben újabb litván hadjárat indul. 1355-ben újabb hadjáratot vezetnek Szerbia ellen. Alsólendvai Miklós elfoglalja Klisszát. Velence szövetkezik a szerbekkel, Svardonát megvásárolja. 1355. december 20-án meghalt Dusán István 1346- tól cár, a középkori Szerbia legnagyobb uralkodója, I. Lajos ellenfele. 1355 őszén a királyi udvar visszaköltözik Budáról Visegrádra. 1355-1365 között IV. Uros lesz a szerb király. A szerb állam rövidesen széthullik. 1356-ban a pápa Lajosnak az egyház főkapitánya címet adományozza. 1357-ben megkísérlik a boszniai bogumilok megkeresztelését. 1357 júliusában I. Tvrtko István bosnyák bán unokatestvére, Erzsébet magyar királyné hozományául területeket enged át Boszniában. 1359. május-július között I. Lajos hadat vezet Szerbiába, és Krusevácnál legyőzi Dusán utódát, IV. Uroš cárt. 1360 januárjában I. Lajos hadat vezet Moldvába, Bogdán vajda román fejedelemsége ellen, de az országot nem sikerül magyar uralom alá vennie. A XIV. századi magyar kultúra az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralommal indul. Ez a legrégibb magyar vers, amely egy latin himnusz átköltése. 1922-ben fedezték fel Belgiumban, 1982- től az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. 1358-ban megjelent Kálti Márk krónikaíró, fehérvári és veszprémi kanonok Képes Króniká -ja. 1373-ban készült el Kolozsvári Márton és György, magyar szobrász testvérpár egyetlen fennmaradt alkotása, a prágai gótikus Szent György lovas szobor. 1359-ben újabb pestisjárvány dühöng Magyarországon és Lengyelországban. 1360 szeptemberében Meggyesi Simon vezetésével 7000 főnyi sereg érkezik az Egyházi Államba a pápa megsegítésére. A belőlük szerveződött zsoldossereg, az ún. Magna societes Ungarorum, amelynek egyik vezére Toldi Miklós volt, később több éven át harcol itáliai fejedelmek szolgálatában. (Előbb Tarantói Lajos nápolyi király, 1365-ben a pápa, majd Johanna királynő zsoldjába álltak. 1363- ban Siena és szövetségesei legyőzik Firenze zsoldoshadát Poggibonsinál. Toldi Miklós sienai fogságba esik.) 1360 októberében meghal János szlavónai herceg, I. Lajos unokaöccse és kiszemelt örököse, a magyar Anjou-ház utolsó férfi tagja. 1361. augusztus 9-én I. Lajos király Kassa városának árumegállító jogot adományoz. 1362-ben Nagy Lajos és Rudolf kibékül és szövetségre lép a császár ellen. 1363-ban hadjárat indul Tvrtkó István bosnyák bán ellen. 1364-ben I. Lajos Nápolyból udvarába hozatja rokonát, Károly durazzói herceget (a későbbi II. Károly királyt), és gondoskodik neveltetéséről. Durazzói Kis Károly Szlavónia hercege. 1364-ben Bogdán vajda uralma Moldvában. 1365-ben bolgár hadjárat indul. Júniusban magyar kézre kerül Bodon (Vidin), Himfi Benedek Bolgárország bánja lesz. Lajk havaselvei vajda háborús fenyegetésre hódol. 1365-ben a Máramarosból kiköltöző Bogdán vajda megalapítja a moldovai román fejedelemséget. 1366-1368 között Lackfi Imre és Szeglaki László bolgár bánok. 1367-ben Lajk havaselvei vajda, szörényi bán és fogarasi herceg harca a törökök és bolgárok ellen. 1368-ban Lajk és Sismán (1367-1393) tirnovói bolgár cár felkelése után magyar hadjárat indul Havaselvére. I. Nagy Lajos 1365. évi Itáliában harcoló seregének alvezére Toldi Miklós (1320-1390), hadvezér és ispán volt. 1372-től hevesi, majd 1383-85-ben szabolcsi ispán lett. Történetét először Ilosvai Selymes Péter, majd Arany János dolgozta fel. 1367-ben Károly császár és Rudolf újra szövetségre lép egymással. Magyar-lengyel-bajor szövetség és megtorló háború terve a Habsburgok ellen. 1367. szeptember 1-jén V. Orbán pápa jóváhagyja a pécsi egyetem alapítását (csak 1390-ig működik). A társégben található egyetemek közül a prágai 1348-ban (IV. Károly császár), a krakkói 1364-ben (Nagy Kázmér), a bécsi 1365-ben (Rudolf herceg) létesült. A lengyel-magyar kereskedelmi forgalom nagy része az 1361 óta árumegállító joggal rendelkező Kassa és Krakkó közt bonyolódott. Az 1360-as években a két város között erős rivalizálás, kereskedelmi háború zajlott. I. (Nagy) Lajos Lengyelország és Magyarország közötti áruforgalom

160 megkönnyítésére 1368-ban kereskedelmi egyezményt kötött III. Kázmér lengyel királlyal. Az 1368. évi budai egyezmény rendezte a vitás kérdéseket, Lajos lengyel királlyá választása után (1370) pedig a kereskedelmi kapcsolatok tovább javultak. 1369 szeptemberében létrejön az osztrák béke. Lajos szövetséget köt Nápollyal és a bajorokkal IV. Károly császár ellen. 1369. december 7-én a Bulgáriában járt magyar had feloszlik. Garai Miklós macsói bán a Dunán, Lackfi Miklós a Jalomica völgyén Havaselvére tör és Szörény várát elfoglalják. 10.6. I. Lajos lengyel királysága és a magyar trónutódlás kérdése Łokietek Ulászló egyetlen fia, III. Nagy Kázmér lengyel király (1333-1370), volt, akinek nem volt fiú örököse. Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki) és Nagy Lajos magyar király 1355. évi budai találkozójukon végérvényesen eldőlt Lajos trónöröklésének kérdése (felesége az ifjabb Erzsébet királyné volt). 1364-ben megalapította a Krakkói egyetemet. 1366-ban a lengyel hűbérurak hatalmuk alá hajtották Volhinia egy részét. III. Nagy Kázmérnak sikerült Lengyelország egyesítése (Poznań, Gniezno, Kalisz). Az egyesített államban fellendült az ipar, a kereskedelem, felvirágzott a gótikus művészet. 1370. november 5-én meghalt III. Nagy Kázmér, aki unokaöccsére, Nagy Lajosra hagyta királyságát. III. Kázmér halálával a magyar az Árpád-házi királyok végét jelentő III. András halálát (1301) követő közel 70 év múlva - kihalt a lengyel trónt kezén tartó Piast-dinasztia. Az 1339. július 7-án, Visegrádon I. Károly magyar király és Kázmér lengyel király követei között létrejött örökösödési szerződés értelmében koronázták - Nagy Kázmér 1370. november 5-i halála után 12 nappal -, november 17-én, Krakkóban Piast királlyá - Károly Róbert fiát -, Nagy Lajost (1370-1382), aki anyját, Erzsébetet nevezi ki helytartóvá. Erzsébet 1370-ben hazament, hogy fia helyett Lengyelországot kormányozza. Lengyel volta ellenére magyar lovagokkal vette magát körül, ami nagy elégedetlenséget szült a hazaiak körében. 80 évesen hunyt el. Lajos címe szerint Magyar- és Lengyelország királya lett, a két országot a közös uralkodó személye kötötte össze, azaz perszonálunióban álltak egymással. 1370-ben elhunyt III. (Nagy) Kázmér (1310-1370), lengyel király (1333-1370), aki új, kelet felé terjeszkedő politikát kezdeményezett. Megszerezte Galíciát és Volhíniát. Megalapította a krakkói egyetemet. III. Kázmér a Piast dinasztia utolsó tagja volt. Halála után I. Nagy Lajos vette át a lengyel trónt. Nagy Kázmér halála után (+1370) unokaöccse, I. (Nagy) Lajos magyar király örökölte a lengyel trónt. Az Anjou-házi I. (Nagy) Lajos [magyar király 1342-1382 között, lengyel király 1370-1382 között] uralkodása alatt a királyi hatalom meggyengült, a nemesség befolyása megnőtt a királyi kedvezmények nyomán. Krakkó aranykorát élte, fellendült az ezüst, ólom és só bányászata. Jelentősebb kereskedelmi kapcsolatok épültek ki Krakkó, Nowy Sącz (Sandecz) és Kassa között. Nagy Lajos magyar-lengyel király Diósgyőrbe helyezte központját. 1374-ben Kassán kiadott privilégiumában biztosította a lengyel nemesség előjogait s így leánya, Hedvig számára megszerezte a trónutódlást. A Piast rokonok közül a legnagyobb karriert Erzsébet anyakirályné unokaöccse, Oppelni László herceg futotta be, ő öt éven át Magyarország nádora (1367-1372), Halics kormányzója volt. 1370. október 10-én ugyanis I. Lajos elszakítja az 1352-ben odaajándékozott Halicsot és Ladomériát Lengyelországtól, és hűbérül rokonának, Piast Oppelni László hercegnek adja, aki eddig a nádori méltóságot viselte. Halics 1380-tól a magyar kormányzás alá kerül orosz vajdaság néven. 1382-ben a Czestochowa-i pálosrendi kolostort is Władysław opolei (Oppelni László) herceg alapította. Erzsébet uralomvágyó, erőszakos anyakirályné volt, akitől fia, Lajos, a király és az ország nagyjai egyaránt tartottak. A kormányzatban szinte egyenrangú szerepe volt Lajossal. 1373. június 1-jén I. Lajos és IV. Károly német-római császár, cseh király egyezséget köt gyermekeik, az ötéves Luxemburgi Zsigmond és a kétéves Mária eljegyzéséről. 1374. augusztus 10-én I. Lajos követei Párizsban eljegyzik elsőszülött leányát, a négyéves Katalint V. Károly francia király másodszülött fiával, Lajos orleans-i herceggel. A magyar király a jegyespárra ruházza nápolyi trónigényét.

161 1374. szeptember 17-én I. Lajos Kassán kiváltságlevelet ad a lengyel rendeknek, akik ennek fejében elismerik a leányági örökösödést. (A kassai privilégium a lengyel nemesség számára az 1351. évi magyar törvényhez hasonló jelentőségű). 1375. március 9-én I. Lajos legifjabb leányát, Hedviget eljegyzi Habsburg Vilmossal, III. Lipót osztrák herceg fiával. Hedvig és Vilmos házasságát képviselők útján végül is 1378. június 15-én Hainburgban kötik meg. Nagy Lajos 1378-ban, leányának, Máriának IV. Károly cseh király fiával történt eljegyzésekor kikötötte, hogy a gyermekvőlegény tízéves korától kezdve a magyar udvarban nevelkedjék. Nagy Lajos király lengyel trónja láthatóan háttérbe szorult a magyar mellett, keveset tartózkodott az új országában. Az a választása, hogy anyját bízta meg Lengyelország kormányzásával, kifejezetten szerencsétlennek bizonyult. Az iránta érzett ellenszenv hatására 1376. december 7-én Krakkóban egy utcai összetűzés során lemészárolják az Erzsébet királyné kíséretéhez tartozó nemeseket. Erzsébet visszatér Budára. Lajos 1344-ben és 1351-ben harcolt a lengyel korona érdekeiért a litvánokkal, királyként pedig 1377. július-szeptember között újabb hadjáratot indított. Elfoglalja Belz és Chelm várát. Ugyanakkor Oppelni László Moldvában helyreállítja a magyar fennhatóságot. Piast Oppelni László 1377-1379 között Lengyelország kormányzója. Utána 1379-1380 között újra Erzsébet (+1380) Lengyelország kormányzója. 1379 augusztusában, miután legidősebb leánya, Katalin 1378-ban meghalt, I. Lajos Kassán elismerteti a lengyel főurakkal második leánya, Mária trónöröklési jogát. 1380. június 2-án I. Lajos az Anjou-ház egyetlen élő férfitagjára, Károly durazzói hercegre ruházza a Nápolyi Királyságra vonatkozó jogait. 1380-ban VI. Orbán az 1377-ben Avignonból hazatért római pápa Johannát megfosztja a nápolyi tróntól. 1380. július 16-án Durazzói Kis Károly és Horváti János magyar sereggel elfoglalja Nápolyt. 1380-ban ifjabb Erzsébet királyné befolyáshoz jut. Zavisza krakkói püspök lesz Lengyelország kormányzója. 1381. augusztus 24-én kötik meg a torinói békét. Treviso és Trieszt az osztrák hercegeké. Velence 7000 arany kárpótlást vállal. Augusztus 25-én Johanna Durazzói Károly fogságába kerül. III. Kis Károly 1381-1386 között Nápoly királya lett. 1382. májusában börtönében megfojtják Johanna királynőt. Nagy Lajos felesége, Erzsébet 1370-ben szülni kezdett (Katalin, Mária *1371, 1373-ban Hedvig). Lajost 1375-től a leányági örökösödés elfogadtatását tűzte ki célul. Az vonakodó lengyel rendeket végül is a kassai privilégium kibocsátásával sikerült meggyőzni, amelyben a lengyel nemességet széles kiváltságokkal ruházták fel. 1374-ben Katalint V. Károly francia király fia, Lajos orleans-i herceg jegyezte el, 1375-ben Hedviget III. Lipót osztrák herceg fia, Habsburg Vilmos, Máriát pedig kétéves korában IV. Károly császár ifjabb fia, Luxemburgi Zsigmond jegyezte el. Miután Katalin 1378-ban meghalt, a trón várományosa Mária lett, 1379-ben a lengyelek tudomásul vették Mária és Luxemburgi Zsigmond utódlását, mert azt hitték, hogy a pár Lengyelországban fog lakni. A magyar trón Hedvigre szállt volna. Lajos végakaratában azonban egész birodalmát Máriának szánta. 1382- ben Mária és Luxemburgi Zsigmond trónörökösök lesznek. A júliusban Zólyomban tartott lengyel országgyűlés kimondja: Mária és Zsigmond lengyel trónöröklési jogát. 1382. szeptember 10-én Nagyszombat városában meghal I. (Nagy) Lajos király. Szeptember 16-án Székesfehérvárott, a bazilika általa alapított kápolnájában temették el. A gótikus építészet A gótika, amely az utolsó Árpádok alatt, a XIII. század végén honosodott meg Magyarországon, főként a XIX. században, az Anjouk-idején, majd Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király (1387-1437), valamint Hunyadi Mátyás (1458-1490) alatt virágzott. A XIV. század második felében, amikor a tűzfegyverek még nem veszélyeztették a falakat, négy saroktornyos várpaloták is épültek. Legszebb példája a gótikus stílusú diósgyőri vár. A XIII-XV. században fellendült a városi polgárság lakóház építkezése is. Főként Budán, a homlokzatokon mérműves ablakokkal, kapualjakban ülőfülkékkel, festett homlokzatú épületek épültek. A polgárság öntudatát plébániatemplomok emeltetése jellemzik:

162 - a budavári ún. Mátyás-templom, - a pesti Belvárosi-templom, - a soproni Szent Mihály-templom, - a gyöngyösi Szt. Bertalan-templom, - a miskolci Avasi-templom, - a kőszegi Szt. Jakab-plébániatemplom, - Sárospatak, Nagybörzsöny és Mátraverebély temploma, Az új szerzetesrendek, elsősorban a ferencesek gótikus templomain a francia gótika hatása érvényesül. A ferencesek alakítják ki a XV. század végén a magyar építészet jellegzetes templomtípusát, az egyhajós, nagyméretű templomot, mint a nyírbátori minorita (ma református) templom. A ráckevei görögkeleti templom is e stílushoz tartozik. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok nagyvázsonyi temploma is e korszakhoz tartozik. A falusi későromán, változatlanul háromsejtes (torony, hajó, szentély), kis templomokat általában sokszögzáródású szentéllyel készítik, ritkábban a hajókat is boltozzák. Szép példája a nagyvázsonyi Szt. István-templom, Nógrádsáp, Velemér, Vizsoly, stb. temploma. Ebben a templomokban jelentős falfestmények is fennmaradtak. A freskók egy részét a reformáció idején a protestánsok, illetve a török korban a mohamedánok meszeléssel fedték le. E korból való például Buda és Siklós várkápolnái is, melyek rendszerint kicsiny, de szép belső térrel, pompás faragott és festett dísszel épültek. A gótika jegyében született lengyel székesegyházak, várak, várkastélyok, városházák, tornyos városfalak és polgárházak nagyrészt máig fennmaradtak. A lengyel gótika jegyében születtek a krakkói téglatemplomok, melyeket kőből faragott ablakkeretek és idomdíszek ékesítenek. A gótikus bazilika-stílusban épült a krakkói Wawel-székesegyház, ill. a Mária-templom. A krakkói Jagelló Egyetem épületegyüttese is gótikus stílusú. Lengyelország tengerparti részét az északi Hanza-góika alkotásai jellemzik. Jellemző példája a gdański Mária-templom és a masszív kołobrzegi káptalani templom. A gótika jegyében épültek a Balti-tenger közelében a német lovagrend várai és a püspöki vártemplom együttesek (Malbork vára, fromborki székesegyház). A világi rendeltetésű északi téglagótika alkotása a toruńi gótikus városháza. Dél-Lengyelországban délnémet hatásra vall a wrocławi Székesegyház szobordíszes homlokzata. Az érett gótika kiemelkedő alkotása a wrocławi városháza, valamint a reneszánsz kori külsejű poznańi városháza gótikus belső terei. A ciszterciták révén a francia gótika hatásai is több helyen fellelhetők. Diósgyőr Már a honfoglalás előtt, a IX-X. században vár állott ezen a helyen (Geuru, Győr). Ez az 1241. évi tatárjáráskor elpusztult. 1271-ben Ákos nembeli Ernye bán kapta meg a területet. A XIII. század második felében kezdték építeni a kővárat. Fia, István nádor 1304-ben kőből épített udvarháza mellett pálos kolostort alapított, és ő építtette az újvárat, amely nagyjából ovális alaprajzú volt, és a sziklaperemet követte. A vár 1261-től 1317-ig az Ernye család kezén volt. Az 1316-ban elkészült ovális alaprajzú várat (WYVAR = újvár) lakótorony erősítette. A vár bejárata északon volt. A Károly Róbert elleni 1316-os, Borsa Kopasz nádor vezette lázadás leverése után, az Ernye család birtokai 1316-19 között Debreceni Dózsa erdélyi vajda, majd 1319-1325-ig Széchy Miklós horvát báné lettek. 1340-ben a vár a királyé lett, és ekkor említik először mai nevén Diósgyőrnek. A vár ekkor Lokietek Erzsébet királyné birtokába került. Károly Róbert visegrádi királyi központjából az út Lengyelországba északra a Garam, északkeletre a Sajó völgyébe vezetett Buda és Krakkó között, félúton egyfelől Zólyom, másfelől Diósgyőr volt az összekötő állomás. Károly Róbert és Lokietek Erzsébet fia, I. (Nagy) Lajos, 1342. évi koronázása után Diósgyőr várát királyi birtokba vette. Cserével megszerezte Miskolc birtokát.

163 A középkori Miskolc város az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, országutak csomópontjánál létesült gazdasági, kereskedelmi település volt. A tokaj-hegyaljai borforgalom központja lett. A város ellenőrzése alatt állt a Felvidékre, Lengyelországba vezető országút. 1370-ben I. (Nagy) Lajos Kázmér lengyel király halála után megszerezte a lengyel koronát is (1370-1382). Nagy Lajos a koronázás után a karácsonyt Diósgyőrött ünnepelte, és a méltó módon kiépített várat legfőbb székhelyévé tette. Az 1340-es évektől kezdve kezdődött a négysaroktornyos várpalota építése, melynek még északon volt a bejárata. A keleti szárny közepén nyolcszögű szentélyzáródású kápolna állt. 1379-ig elkészült a minden oldalán ikertornyokkal erősített külső vár is. Építője Ambrus mester volt, akit innen Eperjes építésére küldött I. Lajos. 1381-ben a vár 13x25 m-es (350 m 2 ) lovagtermében amely akkor az ország második legnagyobb ilyen terme volt írták alá Velencével az ún. torinói békét. A vár Luxemburgi Zsigmondnak is kedvelt tartózkodási helye volt. 1424-től főleg vadászkastélyként a királyné jegyajándéka lett. Ez időben főként belső díszítése folyt, pl. mázas, figurális csempékből rakott kályhák készültek. Hunyadi Mátyás, illetve felesége, Aragóniai Beatrix alatt épült a várfalak külső burkolata és a vizesárok ellenfala (contrascarpa), és készült a vár reneszánsz díszítése, melynek legszebb darabja az ún. Diósgyőri Madonna amely a várkápolna oltára lehetett, Johannes Duknovics de Tragurió (Giovanni Dalmata) alkotása. II. Ulászló alatt építették át az északi kaputornyokat. A királynők után Balassa Zsigmond birtokába került a vár, aki 1540 körül a rondellát építtette, és címerével díszített kútkávát faragtatott. A török uralom idején Szendrő és Ónod mellett a vidék egyik végvára lett. 1544-ben építették a bejáratot védő ötszögű bástyát. 1548-ban a királyné, Habsburg Mária lemondott javadalmáról a magyar-osztrák császár javára, de valójában Erdély fejedelmei foglalták el. Lebontották az északi oldal ikerkapu-tornyát és helyébe homokkőből háromszintes hatágyúállásos építménytömböt, kazamatát építettek, később a bejárati torony aljában ötszögű olaszbástyás védművet emeltek. A XVI. században megindult a vár romlása. 1650-ben megvédték ugyan egy török támadás ellen, de az egykori leltárak már fedél nélkülinek, romosnak említik. 1678-ban, mivel Kállay Nagy András vezette védői átálltak a szabadságharcosokhoz, a császári hadsereg felégette. 1702-ben a zálogos birtokosoktól visszaszállt a kamarára. 1702-ben a belső vár egy részét helyreállították, használták a Szt. György tiszteletére szentelt kétszintes várkápolnát is. 1776-ban mondták a diósgyőri ócska templomban az utolsó könyörgést. A romos várat építőanyag-bányának használták. 1962-63-ban feltárták a belső várat és elődjét, 1968- ban fejezték be a belső vár helyreállítását. A vár helyreállítása 1953-1973 között tartott. A várba a vizesárok felett modern vasbeton híd vezet. A vár helyreállítási terveit Ferenczy Károly építész készítette. Sandomierz A wislánok települése már a Piast-birodalom kialakulása idején kasztellánus székhely volt. A XII. század első harmadában, az 1138-tól kezdődő feudális megosztottság idején részfejedelemség székhelye lett az ukrajnai területek közelében. A lengyel birodalom keleti határa mellett fekvő települést a XII. század folyamán a tatárok. többször is feldúlták. A város fellendülése csak a XIII. század vége felé kezdődhetett meg, ekkor pénzverési és árumegállítási jogot nyert. A sandomierzi székesegyháztól nyugatra fekvő, egykor a város területén kívül álló dominikánus Szt. Jakab (Kościół Św. Jakuba) templomot és kolostort 1226-ban Igazságos Kázmér fejedelem leánya, Adelaja építtette. Adelaja szarkofágját 1676-ban egyetlen tölgyfa törzsből faragták, fedele XVI. századi. A kolostor román kori szerkezetét mutatja, némi késő gótikus szerkezeti részekkel. Értékes a XIII. századi román kori kerámiadíszes kapuzata. 1260-ban a tatárok Sandomierzben 49 dominikánus szerzetes mészároltak le. A sandomierzi katedrális melytől a harangtorony külön áll az 1259-1260. évi tatár betörés idején elpusztult XI-XII. századi román templom helyén 1360-1382 között épült. A katedrálist hordozó domb szűk területén volt a tatárok által elpusztult első sandomierzi település. A háromhajós gótikus csarnoktemplomot a XV. század közepén átépítették, homlokzatát 1670-ben barokkosították.

164 Szentélyében XV. század eleji bizánci-orosz hatást mutató freskórészletek láthatók. A templom belső berendezései a XVIII. század legelejéről való. A várost 1362-ben Nagy Kázmér lengyel király uralkodása idején várfalakkal vették körül. A XIV. századi eredetű, reneszánsz pártázatos Opatów-kapu (Brama Opatowska) a nagyrészt lebontott városfalak egyetlen megmaradt gótikus kapuja. Nagy Kázmér lengyel király palotát is építtetett Sandomierzben. A Visztula túlsó partján, a gótikus részleteket őrző nagy kázméri királyi vár egy XI. századi első hercegi palota helyén épült, melyet a XVI. század első felében Öreg Zsigmond lengyel király reneszánsz stílusban átépíttette. Ez egészen a svéd háborúkig ép maradt, és csak a svédek ostroma nyomán indult pusztulásnak. 1828-1959 között börtönként használták. A XIV. században már fontos Visztula menti kereskedő- és iparváros volt. Takácsairól és posztókészítőiről vált híressé. A kerttel övezett, csúcsíves bejáratú, egyemeletes Długosz-házat az itt kanonokoskodó történetíró 1476-ban emeltette lakóház céljára. A XVI. század folyamán, a visztulai kereskedelem fénykorában Sandomierz kikötőjében egymást érték a fával, gabonával megrakott dereglyék. Az egykor itt gabonát rakodó visztulai kereskedőbárkák Gdanskig is lehajóztak. A főtér közepén álló gótikus városháza alsó részének stílusa késő gótikus. 1523-ból való homlokzatát - a vakboltíves harmadik szint fölött reneszánsz pártázat keretezi. Az 1602-ben épült kollégium, a legrégibb lengyelországi nemesi gimnázium volt, melyet az ellenreformáció idején a jezsuiták létesítettek az ariánusi eszmék visszaszorítása érdekében. Nyugatabbra a XV. századbeli Szt. Páltemplom (Kościół Św. Pawła) a XVII-XVIII. századi barokk átalakításáról tanúskodik. A svéd háborúkkal és a XVIII. századi általános hanyatlással azonban lehunyt Sandomierz szerencsecsillaga. 1809-ben Napóleon Varsói Hercegségének határvárosa lett. Az 1815. évi bécsi kongresszust követően a Királyi Lengyelország területeként a cár uralma alá került. Változatos történelmét követően, a második világháború vége felé Skopenko (Szkoponko) szovjet ezredesnek úgy megtetszett a műemléki város, hogy nem engedte tüzérséggel lövetni, s parancsára a szovjet csapatok kézifegyverekkel verték ki a németeket. Amikor Skoponko ezredes az Odera menti harcokban elesett, kívánsága szerint és hálából a sandomierzi temetőben temették el. 10.7. Trónviszányok (1382-1395) Mária (1382-1387) 1382. szeptember 17-én Demeter esztergomi érsek királlyá koronázza Máriát (*1371- +1395). A 11 éves kislány helyett a tényleges uralkodó Erzsébet királyné. Trvtko István fellázad Mária uralma ellen. A kassai egyezményben Lengyelország Hedviget ismeri el trónörökösnek. 1382. szeptember végén Zsigmond értesülve I. Lajos haláláról felveszi a Lengyelország ura címet. A lengyelek ellenállása miatt az özvegy anyakirályné (régens) azonban Hedviget küldte Lengyelországba. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné fölmenti a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett hűségesküjük alól, Hedvig jegyese, Habsburg Vilmos lengyel trónöröklési jogának elismerését kívánja. 1383-ban Ziemovit mazóvi herceg lengyel trónkövetelőt leverik. A horvát lázadást Lackfi István nádor fékezi meg, Erzsébet és lányai haddal vonulnak Horvátországba. 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget, Krakkóban királynővé koronázzák. Habsburg Vilmossal négyévesen kötött pro forma házasságát semmisnek nyilvánították. A Nagy Lajos király óta fennálló perszonálunió is felbomlott. Hedvig (1384-1386) - lengyelül Jadwiga, előbb elvált Vilmos Habsburg főhercegtől, majd a főurak nyomására, politikai érdekből 1386. február 18-án férjhez ment az érett férfikorban járó II. (Jagelló) Ulászló litván fejedelemhez. Végül is a lengyelek Jagelló Ulászló (Władysław Jagiello) litván fejedelmet választották királlyá (1386-1434). aki Hedvig kezéért komoly előnyöket ígért: az eddig pogány litvánok felveszik a kereszténységet. Hedviggel kötött házassága révén jött létre Lengyelország és Litvánia uniója. Így került a trónra a Jagellódinasztia. Ezzel 1385-től, az ún. krewói uniótól egészen az ország felosztásáig Lengyelországot és Litvániát perszonálunió kötötte össze (1386-1569). Hedvig (Jadwiga) (+1399) az esküvő után az uralkodás feladatát átengedte férjének, aki kezdetben formailag társuralkodóként kapott jelentős szerepet.

165 Hedvig (Jadwiga) a politikában közvetített a lengyel udvar és a Luxemburg Zsigmond között. Udvartartásában Lajos korának magyar hagyományait ültette át Krakkóba. Idejét főleg jótékonykodással töltötte. Jelentős szerepet vállalt a krakkói egyetem újraindításában (1397) is, és a Kázmér által 1364-ben életre hívott krakkói egyetemet teológiai karral gazdagította. 1399-ben első gyermeke szülésébe belehalt. Ékszereit, pénzét mind az egyetemre hagyta. Hedvig királynő ajándéka a krakkói püspök racionáléja. A lengyelek ma szentként tisztelik. A Jagelló Egyetem A krakkói Jagelló Egyetem ősi központja a Szt. Anna utca (ulica Św. Anny) és az ulica Jagiellońska kereszteződését elfoglaló Stuba Communis régi egyetem. Támfalakkal erősített, vasrácsos ablakú, kecsesen előre ugró erkélyű, gótikus vörös téglaépült. Az egyetemet 1364-ben Nagy Kázmér (+1370) alapította a páduai és a bolognai egyetemek mintájára. Első épületei Kazimierzben lehettek. 1400 körül Hedvig (Jadwiga) királyné adományából (eladott ékszerei árából) vásárolták meg az akkori zsidónegyedben lévő Szent Anna utca néhány telkét és építették fel az egyetem ma is látható gótikus stílusú épületegyüttesét. Az egyetem földszintjén berendezett középkori alkimista laboratórium a hagyományos szerint az ördöggel cimboráló Twardowski professzor kísérleteinek színhelye volt. Az aranycsinálás titkait kutatta műhelyében. Hosszú időn át az egyetem oktatói a világi papság és a szerzetes rendek tagjai közül kerültek ki, akiknek az egyetemben volt a lakásuk és a Stuba Communisban (tanári ebédlő) fogyasztották el az ebédet, amely alatt a Szentírásból olvastak fel egy-egy részletet. Az egyetem adománylevelét Jagelló Ulászló adta. Az egyik ezüst jogar Jadwiga királynő ajándéka. Az egyetemi jelvényekre teszik le az esküjüket az egyetemet elvégző egyetemi polgárok. Az egyetem tulajdona egy 1510-ben készült földgömb, a Jagello Globus, amelyen már Amerika is szerepel ilyen felirattal: Amerika terra novitor reperta (Az újonnan felfedezett Amerika). Az egyetem őrzi Mikolaj Kopernik (Copernikus) csillagászati műszereit (astrolabium). Az egyetem Jagello dísztermét (aula) XVI. századi reneszánsz kazettás famennyezet borítja. Itt áll a rektori trón, két oldalán az egyetemi tanács tagjainak ülőhelyeivel. A falakat a lengyel királyok arcképei borítják, velük szemben az egyetem professzorainak képmásai láthatók. Négy kép a hitleristák által elhurcolt és a dachaui táborban elpusztított lengyel professzorokat ábrázolja. A középkorban a Krakkóban tanuló magyar diákok kollégiuma az ulica Bracka-ban volt, a XV. századúri földesúri házat az egyetem vásárolta meg, itt rendezte be az Új Kollégiumot, amelyet 1470-1535 között magyar diákok népesítettek be. A régi egyetem épületéhez csatlakozik az ulica Jagiellońskán álló Nowodworski Kollégium, melyet Bartolomej Nowodworski alapított, aki részt vett az 1571. évi Lepantói tengeri csatában is. Adományából építette Jan Leitner 1639-643-ban az árkádos, belső lépcsős kiképzésű épületet, melyben a Krakkói Akadémia által alapított főiskola működött. Ebben az iskolában tanult többek között Sobieski János, a későbbi III. János lengyel király. Amikor a főiskola új otthont kapott, a Nowodworaski Kollégiumot a Jagelló Egyetemnek adták át. A Kołłataj Kollégium 1790-ből való. A különböző egyetemi kollégiumok között áll a Collegium Novum 1883-1887 között emelt új épülete, az egyetem rektorának és központi hivatalának székhelye volt. Az épületben látható Matejko, Kopernikusz feltalálja a heliocentrikus elméletét c. képe. A Collegium Novum épületéből hurcolták el a nácik 1939. november 6-án az egyetem professzorait és oktatóit.

166 1384-ben Mária országgyűlésen erősíti meg az 1351. évi törvénykönyvet. 1385 áprilisában Budán megbízottak útján megkötik Mária királynő és Orleans-i Lajos házasságát, de Mária és Luxemburgi Zsigmond az anyakirályné és Garai Miklós ellenállása ellenére 1385. november 1-jén házasságot kötöttek. Luxemburgi Zsigmondot 1387. március végén választották királlyá, és március 31-én Székesfehérvárott koronázták meg. A megyei nemesség jelöltje Durazzói (vagy Kis) Károly nápolyi király, az Anjou-ház utolsó férfisarja volt. 1385 szeptemberében Horváti Pál zágrábi püspök hívására Durazzói Károly (*1350- +1386) nápolyi király Magyarországra érkezett. Augusztus szeptember között a Garai-Lackfi párt azonban Zsigmondot támogatja. 1385-1387 között Szécsi Miklós a nádor. 1385 decemberében a budai nemesi országgyűlésen megjelent nemesi tömegek kikényszerítik Mária királynő lemondását Durazzói Károly javára. Zsigmond kénytelen volt elmenekülni, Mária bejelentette lemondását, mire Székesfehérvárott 1385. december 31-én megkoronázták II. Károlyt (1385-1386), aki csak 39 napig volt hatalmon. 1386. február 6-án Budán a királynők palotájában tőrbe csalták, és merényletet követnek el II. Károly ellen. A tett végrehajtója Forgách Balázs pohárnokmester, kitervelője Garai Miklós volt nádor. II. Károlyt súlyos sebesülten Visegrád várába zárták, ahol 1386. február 24-én meghalt. Mivel Károly kiközösítés alatt állt, egyházi szertartással csak 1390-ben temették el. 1386. február végén Horváti János macsói bán párthívei, a nápolyi párt Máriával szemben II. Károly fiát, a kiskorú Lászlót ismerik el a magyar trón örökösének. 1386. áprilisában Zsigmond brandenburgi őrgróf és bátyja, IV. Vencel cseh király sereggel Magyarország ellen vonult, Győrben egyezséget köt Máriával és anyjával jogai biztosításáról. Július 25-én Horváti János Gara (Valkó m.) vára és Gyakovár között elfogja Mária királynőt és Kotromanič Erzsébet anyakirálynét. Forgách Balázst és Garai Miklóst megölik. Az uralkodó nélkül maradt országban országtanács alakul. Zsigmond felveszi a Magyarország királya címet. 1386-ban Zsigmondot az ország főkapitányául ismeri el az országos tanács. Erzsébetet 1387 első napjaiban megfojtották. Mária csak 1387 nyarán szabadult, 1395-ben várandós állapotban lovasbalesetet szenvedett és meghalt. 1387-1392 között Lackfi István nádor, 1387-1418 között Kanizsai János az esztergomi érsek.