A TÖR TÉ NE LEM SZER KE ZE TE A KÉ SÔI HUSSERL FI LO ZÓ FI Á JÁ BAN

Ti bor A TÖR TÉ NE LEM SZER KE ZE TE A KÉ SÔI HUSSERL FI LO ZÓ FI Á JÁ BAN Edmund Husserl 1935 májusában Bécsben tartott híres elôadását, melyben az európai emberiség történetfilozófi ai eszméjét (illetve teleológiai értel mét) kí sé rel te meg ki fej te ni ( Hu 6 314. o., ma g ya rul : 323. o. ), eg y or vosi hasonlattal indítja. Ennek értelmezé se ké zen fek vô: a husser li fe no me no ló gia cél ja nem más, mint a válságba került európai emberiség és tu do mány ki g yó g yí tá sa. Szá mom ra azon ban filozófi á ja több nek tû nik, mint af fé le te rá pi ás gya kor lat nak, amely meg kí sé rel né Eu rópa elvesztett egészségét visszaadni. Husserl fi lo zó fiájának célja ugyanis radikálisabb és átfo góbb an nál, minthog y beérje valaminek a helyreállí tá sá val. In kább ar ra tá maszt igényt, hogy az embe ri sé get eg y új emberiséggé alakítsa, arra képesít ve, hog y ab szo lút te o re ti kus be lá tá sok alap ján tökéletes felelôsséggel rendelkezzék önmagáról. (Hu 6 329. o., magyarul: 342. o., v.ö. még Hu 6 338. o., ma g ya rul : 354. o., Hu 29 109. o. ) A fenome no ló gi ai ér tel me zé sé nek je len tô sé ge és tét je tehát ab ban áll, hogy sikerül-e az emberi ség radikális át ala kí tá sá nak ki in du ló pont já vá és haj tó ere jé vé válnia. De vajon nem a nietzschei értelemben vett monumentális történetírással van-e itt dolgunk, melyet azok az em be rek al kot nak meg, akik na gyot akar( nak) te rem te ni (KSA I. 264. o., ma gya rul: 42. o.), s amely történetszemlélet alkalmazásakor a múlt maga szenved kárt: egész rop pant ré szei me rül nek fele dés be, sújt jaôketamegvetés,sfolynaktovamintvalami szürke, vé ge nincs ára dat, mely bôl csak egyes, fel éke sí tett fak tu mok emel ked nek ki szi ge tek gyanánt (KSA I. 262. o., ma gya rul: 40. o.) 1? Husserl két, általa döntô fontosságúnak ítélt történeti eseményt, a görög geometria születését és a galileánus ter mészettudomány kialakulását állít ja elem zé se i nek cent ru má ba. Ar ra a kér dés re, hog y miért ép pen ezek nek az eseményeknek tulajdonít kitünte tett je len tô sé get, ak kor vá la szol ha tunk, ha megpró bál juk meg mutatni Hussserl felfogásának elô fel te vé se it. Ezek pe dig a kö vet ke zôk: 1. Az em be ri élet és az em be ri tör té ne lem vég sô so ron nem más, mint a transz cen den tá lis szubjek ti vi tás önob jek tivá ció ja. (vö. Hu 29 84 89. o., 331. sk. o., Hu 15 378. skk. o., 387. skk. o.) 2. Az em be ri ség sor sa azon áll vagy bu kik, hogy va jon ké pes-e az em ber ezt az ere de ti leg rej tett és tematizálatlan önobjektivációt felderíteni. Husserl szerint ugyanis kizárólag az így belátott éssze rû ség alap ján lehetséges egy biztos etikai ala po kon ál ló tár sa da lom ki bon ta ko zá sa. 3. A transzcendentális szubjektivitás önobjektivációjának feltárása és az így nyert eredmények társa dal mi be fo gadása végtelen fo lyamat, melynek szi go rú te le o lo gi kus rend je van. Husserl gon do la ti erôfeszítései elsôsorban arra irányul nak, hogy ez a vég te len, te le o lo gi kus önmeg is me ré si fo lyamat eg yáltalán beinduljon. Szerinte tehát elsôsorban nem az eddigi történelmet hatá roz za meg valamiféle teleológiai összef üggés, hanem az eu ró pai tör té ne lem ben le he tô ség ként rejlik egy jövôbeni teleologikus fejlôdés. Így vizsgálatának a fô szempontja az, hogy történtek-e már kísérletek e folyamat megindítására, s ha igen, akkor azok miért nem sikerültek. Amikor tehát Husserl 1 Ernst Wolf gang Orth a Válság-könyvnek s z e n te l t i n te r p r e t á c i ó j á b a n s z i n té n f e l v e t i H u s s e r l t ö r té n e t í r á s á n a k mo nu men tá lis jel le gét. (Orth 1999 35. o.) Husserl már az 1923/24-ben tar tott Erste Philoso phie cí mû elô adáss o r o z a t á n a k e l e j é n i s íg y f o g al m a z : A tör té n e t i v i s s z a te k i n té s n e k e l ô s z ör i s l e l k i e l ô ké s z í té s r e ke l l s z ol gál nia; ol y a n e r e d e t i m o t i v á c i ó k a t ke l l f e l é b r e s z te n i e, m e l y e k é r d e k l ô d é s ün ke t é s a k a r a t un k a t m oz g á s b a t u d j á k l en díte ni. (Hu 7 7. o.) 40

a geometria eredetét vizsgálja, akkor valójában egy teleologikus eszme csíráit keresei, amely azóta ugyan je len van az eu ró pai em be ri ség kul tú rá já ban, ám ed dig még nem volt elég erôs ah hoz, hogy áttörjön. 2 A Ga li lei- ér tel mezésben pedig nyilvánvalóan arra ke re si a vá lasz t, hog y mi ér t sik lot t fél re a reneszánsznak az a nagyszabású kísérlete, amely megpróbált visszatérni ehhez az eszméhez. Husserl azért látta éppen a geometria keletkezésében a transzcendentális szubjektivitás szintjének el sô meg je le né sét, mer t e tudomány az evidens belátáson és az ide á lis, öna zonos tárg y té te le zé sén alapul. Amint A geometria eredete címû kéziratában írja: Elsô lépcsôként szükségképp lennie kellett egy primitívebb értelemképzôdésnek, mégpedig kétségkívül úgy, hogy az elôször a sikeres megvalósítás evidenciájában jelent meg. Az evidencia itt semmi mást nem jelent, mint egy létezô meg ra ga dá sát an nak tu da tá ban, hogy a lé te zô ere de ti leg ugyan ez itt. (Hu 6 367. o., ma gya rul: II. köt. 44. o.) Az eredeti szövegben a nehezen lefordítható Selbst-da kifejezés szerepel, melyet a következôképpen írhatnánk körül: valami mint önmagával azonos itt és most megjelenik a számunkra. Azt is mondhatnánk, hogy a geometria születésével a tárgyi azonosság eszméje született meg 3, tehát a belátás, hogy vannak tárgyak, melyeket ha elgondolunk, akkor azt is szükségképp gondoljuk, hogy bármikor visszatérhetünk hozzájuk, s ugyanakként fognak számunkra adódni. Husserl szerint e tárgyi ideális azonosság az elsô geométerek számára evidens belátásban, azaz egy szubjektív aktusban tá rult fel, s ez azt je len ti, hogy a kor re la tív vi szony, az ev i dens be lá tás önazonos tárgy viszonya már jelen volt ebben az elsô felfedezésben. E korrelatív viszony realizálódásának Husserl számára hallatlan jelentôsége van. Az ész tört be e tettel a be, pontosabban szólva, az emberrel veleszületett, ám rejtekezô ész itt bukkant elôször a felszínre, itt vált elôször manifesztté. (vö. Hu 6 273. o., ma gya rul: I. köt. 327. o., Hu 29 363. o.) Husserl tör té ne lem fi lo zó fi ai kon cep ci ó já ban eh hez az el sô, úgy ne ve zett ere de ti ala pí tás hoz (Urstiftung) csak Descartes tet te mér he tô, aki az ego cog i to evi den ci á já nak fel fe de zé sé vel to váb bi be pil lan tást nyúj tott a transz cen den tá lis szub jek ti vi tás mû kö dé sé be. Míg az el sô, az eu ró pai tör té ne lem ér tel mét meg ala po zó tett in kább a kor re lá ci ós vi szony tárgyi oldalát tette hozzáférhetôvé, addig Descartes a szubjektív oldalra irányította a fi gyel met. A geometria eredeti alapításának értelme azonban az áthagyományozódás során egyre inkább ve szen dô be ment. E z az értelemvesztés az áthag yományozás lé nyeg struk tú rá já ban rej lô le he tô ség volt, mivel a nyelvi formában történô szedimentáció ki van szolgáltatva a nyelv csá bí tá sá nak (Hu 6 272. o., ma gya rul: II. köt. 51. o., vö. Der ri da 1987 123. o., Kisiel 2001 15. sk. o.), az az olyan as szoci á ci ók nak, me lyeket már nem támasz t alá eredeti tapaszta lat. E z az ér te lem-ki üre se dé si fo lya mat éppen a geometria felfedezésében rejlô szubjektív mozzanatot szorította háttérbe, s az amúgy is hang sú lyo sabb tárgyi oldalt erôsítette fel. E hang súlyeltolódás Ga li lei mun kás sá gá val még vég ze te sebbé vált, s végsô soron a modern természettudomány objektivista önfélreértelmezéséhez vezetett. E tendencia még Descartes nagy felfedezését is érintette, amennyiben a karteziánus filozófiát jellemzô du a liz must is elô ké szí tet te. (Hu 6 61. o., ma gya rul: I. köt. 85. o., v.ö. Patoc ka 1997 16. sk. o.) E történeti folyamat husserli értelmezésének elsôdleges célja tehát feltárni azokat az eredeti ala pí tá so kat, me lyek ha lappangva is de meghatározzák az eu ró pai em be ri ség ren del te té sét, jö vô be ni fej lô dé sének teleológiáját. Mint Husserl a Válság-könyv 15., mód szer ta ni pa ra gra f u sá ban írja: A görögség eredeti megalapozásában rejlik a teleoló gi ai kez det, itt születik meg egyáltalán az európai szellem. (Hu 6 72. o., magyarul: I. köt. 98. o.) Az eredetre történô visszakérdezés elsôdle ges cél ja azon ban nem a múlt új raértelmezé se, hanem az em be ri ség jö vô be ni át ala kí tá sa. A z Ti bor: A tör ténelem 2 A fi l o z ó fi a egész tör té ne te nem más, mint a fel adat nak mint vég te len nek a meg ér té se és an nak objek tivista m e g r ö v i d í té s e kö z ö t t i h a r c. í r j a a ké s ô i H u s s e r l tö r té n e l e m f e l f o g á s á t é r te l m e z ô c i k ké b e n R i c o e u r. ( R i c oeur 1973. 253. o.) 3 A Teleológia a fi lo zó fiatörténetben címû kései írásában Husserl a létezôk felfogásában bekövetkezett elsô és univerzális átalakulásnak és igazi forradalomnak nevezi, amikor a korai görög gondolkodás rátalál az önazonos dolgok univerzumának eszméjére. (Hu 29 388. sk. o.) 41

ön esz mé lés a dön tést (Entscheidung) szol gál ja [ ] (Hu 6 73. o., ma gya rul I. köt. 99. o.) E szük sé ges dön tés sel ös sze f üggésben Husserl megkülönbözteti az ere de ti ala pí tást és az úg y ne ve zet t vég sô megalapítást (Endstiftung), s amíg az eredeti alapítás csíraszerû eszmét plántál az áthagyományozás folyamatába, addig a végsô megalapítás a feladatot a teljes tisztaságában (uo.) tárja fel, s így képes apodiktikus kezdetté vál ni. (vö. még Hu 6 443. o., ma gya rul: II. köt. 150. sk. o., Hu 29 418. o., Janssen 1970 99. o.) Husserl történeti elmélkedésének értelmét tehát éppen abban láthatjuk, hogy az ere de ti ala pí tásokra vonatkozó visszakérdezés se gít sé gé vel eze ket az ere de ti ala pí tá so kat végsô megalapítássá fordítsa át, azaz olyan kényszerítô erôvel tisztázza az eredeti alapításokban rejlô ér tel met és aka ra ti irányt (vö. Der ri da 1987 24. o.), hogy az dön tés sé ér jen, s a jö vô be ni vég te len folyamat kezdetévé vál jon. (v.ö. Janssen 1970 100. sk. o.) Ennek az apodiktikus kezdetnek viszonylag részletes leírását kapjuk a Válság-könyv utol só paragrafusában. 4 Itt Husser l, mi u tán utal a gö rög filozófia el sô sza ka szá ra, amely a haj nal ké pét raj zol ja ki (Hu 6 273. o., ma gya rul: I. köt. 328. o.), va la mint Descartes -ra, aki fel fe dez te az apodik tic itás kö ve tel mé nyét és azt aka ra ti moz za nat tá tet te (Hu 6 274. o., ma gya rul: I. köt. 328. o.), rá tér an nak a filo zó fiai megújulásnak a leírására, amely az emberi élet új historicitását (Hu 6 271. o., magyarul I. köt. 325. o.) le he tô vé te szi. E meg úju ló filozófia a filozofáló én legmélyebb és legegyetemesebb önmegértésének a filozófiája, mely én az önmagához eljutó abszolút ész hordozója. (Hu 6 275. o., ma gya rul: I. köt. 329. o.) 5 E filozófia ré vén az em ber el jut hat ad dig, hogy ön ma gát iga zi én né, szabad dá és au to nómmá alakítsa, hog y megvalósítsa a ve le szü le tet t ész t, a tö rek vést ar ra, hog y hû legyen önmagához, mint ész-én azonos maradhasson önmagával. (Hu 6 272. o., magyarul: I. köt. 327. o.) E filozófia révén tehát az ember önmagát mint a transzcendentális szubjektivitás önobjektivációját ismeri fel, vagyis felismeri azt az apodiktikus teloszt, mely a létében rejlik, s melynek k ibon ta koz ta tá sa a z új emberiség feladata. Ember nek len ni te le o lo gi kus lé tet, lét sze rû leg yent (Sein-sollen) je lent. (Hu 6 275. o., ma gya rul: I. köt. 330. o.) A z em be ri ség történetének ez t az új f ázisát az em be ri sza bad ság, az au to nó mia és a te le o ló gia harmóniája jellemzi. E harmóniának ráadásul nemcsak az egyes embert, hanem az egész emberiséget is jel le mez nie kell. Úgy tû nik, hogy olyan utó pi á ról van itt szó, amely nek egy vég te len tör té net ben, a ben nünk rej lô ész önmagára találásának történetében kel le ne meg va ló sul nia. E tör té net egyik sar kalatos és nem problémamentes eleme az apodiktikus telosz és az em be ri sza bad ság fel té te le zet t harmóniája. Felmerül a kérdés, hogy miféle szabadság-fogalom húzódhat e felfogás hátterében? Husserl szabadság-fogalmának vizsgálatakor azonnal beleütközünk abba a meglepô ténybe, hogy Husserl e kulcs fo gal mat leg alább is az ed dig meg je lent szöveg eiben 6 gyakorlatilag teljesen tematizálatlanul hagy ta. 7 Ez nem csak azért meg le pô, mert a husser li fe no me no ló gia ta lán egyik leg jelemzôbb vonása, sôt éthosza az volt, hogy a tapasztalatunkban rejlô tematizálatlan mozzanatokat tematikussá tette, s fáradtságos részletelemzésekkel napvilágra hozta, hanem azért is, mert a az emberi szabadságot döntô pontokon explicit módon is elôfeltételezi. Az Ideen el sô kö te té ben pél dá ul azt ír ja, hog y a fenomenológiai redukció végrehajtása, az uni ver zá lis ké tely mû köd te té se a tö ké le tes 4 E szövegrészt a kötet szerkesztôje, Walter Biemel választotta ki a kutatási kéziratok közül, s helyezte a kötet vé gé re. 5 A ma gyar for dí tás ban nyil ván va ló el írás ként az ab szolút ész he lyett ab szolút én sze re pel. 6 Van Breda egy cik ké ben ar ra hív ja fel a fi g y e l m ün ke t, h og y a h a g y a té k b a n j e l e n tô s m e n n y i s é g û k i a d a t l a n k u t a - t á si ké z ir a t t a l ál h a tó, ah ol H u s s e r l m e g k í s é r e l te r é s z l e te s e b b e n e l e m e z n i a s z a b a d s ág p r o b l e m a t i k á j á t. ( B reda 1973 279. o.) 7 Az egyik legutolsó, nemrégiben hozzáférhetôvé vált írásában Husserl a tökéletes szabadság három mozzanatát különbözteti meg: 1. az epoché végrehajtásának a szabadsága, 2. a megvilágítás és a tisztázás szabad tette, 3. a kivitelezés szabadsága. (Hu 29 375. o.) Mindezt a tradíciókban rejlô feladatok átvétele vonatkozásában fejtette ki a szer zô. Az egyik Kaizo- cikkében is a kri ti kus, reflek tált be ál lí tó dást eme li a cent rum ba a sza bad ság vo nat kozá sá ban. (Hu 27 63. skk. o.) Ám e szö ve gek is feltételezik, s nem vizsgálják a sza bad dön tést. 42

szabadságunk birodalmába tartozik. (Hu 3 64. o.) 8 Husserl má sik fô mód szer ta ni el já rá sa, az eide tikus redukció pedig a szabad variációs módszer t használja a lényeg meg ra ga dá sá ra. A sza bad va ri á ci ós mód szer azon alapul, hog y a különféle tulajdonságok variálása so rán be le üt kö zünk azok ba a ha tá rok ba, melyek átlépésével a dolog elvesztené identitását, s így e határok körvonalazzák a dolog lényegét. 9 Ha a szabadságunk korlátozott lenne, ak kor eset leg elôbb üt köz nénk a kor lá taiba, mint hogy a tárgy lé nyegét megragadhatnánk. A módszer tehát azon az elôfeltevésen alapul, hogy korlátozatlan szabadsággal rendelkezünk e téren. Husserl szerint tehát a fenomenológia nem létezhet korlátozatlan szabadság nélkül, ám e korlátlan, abszolútnak tetszô szabadságot mégsem teszi elemzése tárgyává. 10 Husserl más irányú megfontolásai is összefüggésben állnak a szabadság problémájával. Ennek kap c sán el sô sor ban az ich kann, a képes vag yok rá kifeje zés ér tel me zé se em lí ten dô meg. A hori zont fo g al má nak elem zésekor ug yanis Husserl megmutat ja, hog y ez, mint elô re jel zet t le he tô ség va ló já ban konk rét moz gás te ret raj zol meg, ame lyet az em ber betölthet.(hu 1 82. o., ma gya rul: 57. o.) E képességet nyugodtan tekinthetjük a szabadság konkrét szintjének, amely ugyanakkor a ho ri zont ér tel mé nek megfelelôen szigorúan határolt és habitualizált, azaz egy konkrét ráhangolódási folyamat, megszokás következtében alakul ki. E konkrét szabadság azonban természetesen nem le het azo nos a fenomenológiai redukció alapjául szolg á ló tö ké le tes szabad ság - g al. 11 S ami az elem zé sünk szempontjából különösen lényeges, e habitu al izált, ho ri zont sze rû en ha tá rolt sza badság fo g a lom nem illesz thetô be a fent vázolt összef üggésbe, mely sze rint az au to nó mia, a te le o ló gia és a sza bad ság harmóniája határozza meg az új emberiség ki bon ta ko zá sát. Hi szen ah hoz, hog y a monászközösség egyes tagjainak a habitusa ily módon összehangolódjon, mélyebb szinten kellene a harmóniának létrejönnie. Amint Husserl írja: ehhez az ember egész konkrét létét apodiktikus szabadságban apodiktikus létként kell megvalósítania. (Hu 6 275. o., magyarul: I. köt. 330. o.) Az apodiktikus szabadság fogalmát talán jobban megérthetjük, ha fi gye lem be ves szük, hogy Husserl az akaratnak és a döntésnek milyen fontos szerepet szán eb ben az ös sze f üg gés ben. Még a Vál ság-könyv be ve ze té sé ben ír ja, hogy fel kell ten nünk a kér dést, hogy mit akart ere de ti leg és az óta a fi lo zó fia, mit akartak a történelmileg egymással érintkezô fi lo zó f u sok és fi lo zó fiák. Mindezt azonban annak kritikai mérlegelésével kell megtennünk, ami célkitûzésében és módszerében arról a végsô és eredeti valódiságról tanúskodik, ami ha egyszer szembeötlik, apodiktikusan kényszeríti az aka ra tot. (Hu 6 16. o., ma gya rul: I. köt. 35. sk.) 12 Mintha azt mondaná: a történeti vizsgálatra azért van szük ség, hogy meg tud juk, mit is aka runk tu laj don kép pen, és hogy rá kap cso lód has sunk va la mi fé le apodiktikus akarat áramkörére, amely aztán már biz to sít ja az új em be ri ség te le o lo gi kus kibontakozását. 13 Eg y 1931-bôl származó, hátra hag yot t kuta tá si kéz irat eg y ér tel mû en meg erô sí ti és egyben tovább árnyalja ezt az értelmezést. Ebben Husserl arról ír, hogy a értelme nem más, mint a transzcen dentális interszubjektivitásban rejtô zô uni ver zá lis aka rat, ( a lét metafizikai akarása). [ ] Az igaz énben és igaz közösségben [ ] rejlô akarat jelenti a tulajdonképpeni értelemben vet t aka ra tot és az abszolút célra való eltökéltséget, ame lyet logi cizált for má já ban tel jes ség gel 8 Husserl az Erste Philoso phie cí mû elô adás so ro za tá ban is több ször hang sú lyoz ta (Hu 8 92. o., 98. o.), hogy a f e n o m e n o l ó g i a i r e duk c i ó vé g r e h a j t á s a te l j e s m é r té k b e n a s z a b a d s á g un k b a n ál l. 9 Vö. Held 2001 124. o. 10 Az sem tûnik járható útnak, hogy a szabadság fogalmát Fink híres megkülönböztetésével (Fink 1957) operatív fogalomnak tekintjük, s ezzel magyarázzuk e tematizálatlanságot. Nehéz belátni ugyanis, hogy miként tekinthetnénk a szabadságot operatív fogalomnak. 11 Van Breda a kiadatlan kéziratok alapján szintén megkülönbözteti a természetes beállítódás korlátozott és a transzcendentális ego korlátozatlan szabadságát. (Breda 1973 279. sk. o.) 12 A for dí tást kis sé meg vál toz tat tam. 13 Va gyunk, amik va gyunk: az új ko ri fi lo zó fi ai em b e r i s ég f unk c i o ná r i u s ai, a z eb b en a z em b e r i s ég b en ér vé ny e sü l ô akarati irány örökösei és hordozói mégpedig azon eredeti megalapításból kiindulva, amely azonban egyben a görög megalapítás ismételt megerôsítése és hatása. (Hu 6 72. o., magyarul: I. köt. 98. o., a fordítást kissé megvál toz tat tam; vö. még Hu 29 364 373. o.) 43

felis me rünk. A z eltökéltség a végtelen, az örökkévaló ság aka rá sa. [ ] A z uni ver zá lis ab szo lút aka rat, amely minden transzcendentális szubjektumban benne él, és amely lehetôvé teszi a transzcendentális összub jek tiv itás individuális-konkrét létét nem más, mint az is te ni aka rat. (Hu 15 379. sk. o. ) Összefoglalva az elôadást, a késôi Husserl történetfi lo zó fi ai el mél ke dé sei ol va sa tunk ban a z t a rend k í vül iz g alma s lehetôséget k ínálják, hog y a tör té nel met mint a z em be r i ség fej lô dé sé nek transzcendentális történetét fogjuk fel, 14 amelyben egyes kitüntetett történések elôfeltevéssé válnak, mint eg y leszállva és beépülve az emberi lét mély ré te ge i be. A Husserl ál tal el me sélt bel sô történet 15 azonban fogja marad a szigorú tudományosság követelményeinek és talán más metafizikai elôfel te vé sek nek is, s íg y eg y rejtet t teleológia keresésé nek tör té ne té vé vá lik, mely te le o ló gia vé gül Husserl re mé nyei szerint kiutat mutat az eddig megélt tör té ne lem kontin gen ciájából és anar chi á já ból. A szabadságfogalom tematizálatlansága és az abszolút akarat elôtérbe állítása úgy vélem jelzi azo kat a rend kí vüli feszültségeket, melyek e kí sérlet mé lyén je len van nak. I RO DA LO M É S RÖ V I DÍ T É S E K : EDMUND HUSSERL ÍRÁ SAI: HU 1: Cartesianische Meditationen und Pariser Vor träge, hrsg. von B. Strass er Nijhof f, Haag, 1950 HU 3: Ideen zu einer reinen Phänom e nolo gie und phänom e nol o gis chen Philoso phie I., hrsg. von W. Biemel, Nijhof f, Haag, 1950 HU 6: Die Kri sis der europäis chen Wis senschaften und die transzendentale Phänomenologie, Nijhof f, Haag, 1954 HU 7: Erste Philoso phie I. hrsg. von R. Boehm, Nijhof f, Haag, 1956 HU 8: Erste Philoso phie II. hrsg. von R. Boehm, Nijhof f, Haag, 1959 HU 15: Zur Phänom e nolo gie der Inter sub jek tiv ität III., hrsg. von I. Kern, Nijhof f, Haag, 1973 HU 27: Auf sätze und Vorträge (1922 1937), hrsg. Von T. Nenon, H. R. Sepp, Kluw er, Dordrecht/Boston/ London, 1989 HU 29: Die Krisis der europäis chen Wissen schaften und die transzendentale Phänomenologie Ergänzungsband Texte aus dem Nachlaß 1934 1937, hrsg. von R. K. Smid, Kluwer, Dordrecht/Boston/London, 1993 HUSSERL MA GYA RUL: Az európai emberiség válsága és a filozófia, in Válogatott tanulmányok, 1972. Gondolat, Budapest (ford.: Barán szky Jób Lász ló) A z e u r ó p a i t u d o m á n y o k v á l s á g a I - I I., 1998. At lan tisz (ford. Berényi Gá bor, Me zei Ba lázs, Egye di And rás és Ull mann Ta más) Ka r t e z i á n u s e l m é l k e d é s e k, 2000. At lan tisz (ford.: Me zei Ba lázs) TOVÁBBI IRODALOM: BREDA, H-L. van Husserl und das Prob lem der Frei heit, in: Husser l, hrsg. von H. Noack, Wis senschaftliche Buchge selschaft, Darm stadt, 1973. 277 281. o. DERRIDA, J. Husserls Weg in die Geschichte am Leit faden der Geome trie, Fink Ver lag, 1987. FINK, E. Operative Begriffe in Husserls Phänom e nologie, In: Zeitschrift für philosophis che Forschung, Band XI., Heft 3, 1957. 321 337. o. HELD, K. Ho ri zont és szo kás. Az élet vi lág husser li tu domá nya, In: Schwendt ner T. (sz erk.) Met szés pont ok. A hermeneu ti ka és a fe no me no ló gia ha tár vi dé kén, L Harmattan, Bu da pest, 2001. 115 130. o. JANSSEN, P. Geschichte und Lebenswelt, Nijhof f, Haag, 1970. KISIEL, T. J. Husserl a tu do mány tör té ne té rôl, In: Schwendt ner T., Ropolyi L., Kiss O. (sz erk.) Hermeneut i k a é s a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k, Áron, Bu da pest, 2001, 9 30. o. NIETZ SCHE, F. Die Geburt der Tragödie. Unzeit gemäße Betrachtungen, Kritische Studienausgabe I. de Gruyter, Mün chen, 1999 (röv.: KSA) NIETZ SCHE, F. A tö r té n e l e m h a s z n á r ó l é s ká r á r ó l, 1989. A k a d é m i a i, B u d a p e s t ORTH, E. W. Edmund Husserls Krisis der europäischen Wissenschaften und die transzen dentale Phänomenologie, Wissenschaftliche Buchgeselschaft, Darmstadt, 1999. PATOCK A, J. Edmund Husserl Az eu ró pai em be ri ség v ál s á g a é s a t r a n s z ce n d e n t á l i s f e n o m e n o l ó g ia, I n : Gond 13 14, 1999, 9 20. o. RICOEUR, P. Husserl und der Sinn der Geschichte, In: Husser l, hrsg. von H. Noack, Wissen schaftliche Buchge selschaft, Darm stadt, 1973. 231 276. o. 14 A transzendentale Geschichte, transzendentale Historizität kifejezés néhány elôfordulása: Hu 15 392. o., Hu 29 80. o., 87. o.. Der ri da kí sér le tét úgy ér té ke li, mint amely egy fe lôl [ ] a tör té ne ti ség új mélységét hozta napvilágra, másfelôl ezzel korrelatív módon a történeti refle x i ó új e s z kö z e i t é s s a j á to s i r á n y á t ha tá roz ta meg. (Derrida 1987 34. o.) 15 A bel sô tör té net ki fe je zést lásd. p.l. Hu 6 386. o. 44