Gergely István Csécse és a Fráter család Bevezetés Csécse lakossága csak 1945 után szerzett tudomást arról, hogy a község és Madách Imre között történelmi kapcsolat van: Madách itt kötött házasságot Fráter Erzsébettel. A falu északi részén kialakított új lakótelepet ezért 1948-ban Madách-telepnek nevezték el, és az 1960-ban megalakult termelőszövetkezet is Madách nevét kapta. Jobb lett volna a falu valamelyik híres földbirtokosáról pl. valamelyik Fráterről elnevezni, de az ekkori politikai viszonyok miatt földbirtokosnak vagy nemes embernek a neve fel sem vetődhetett. A kastélyt a főutcával összekötő keskeny és mindkét oldalán japánakác fasorral határolt utat már korábban Erzsike útnak nevezték, ezért az emberek azt hitték, hogy Fráter Erzsébetről kapta a nevét, sőt azokban a könyvekben és leírásokban, amelyek Madách Imre és Csécse kapcsolatát említik, szintén ez olvasható, mert még a kutatók sem ellenőrizték, van-e tudományos alapja a szájhagyománynak. Ez az út Fráter Erzsébet idejében ugyanis még nem létezett, csak 50-60 évvel később a Balásy család alakította ki, és nevezte el egyik női tagjáról. Tőlük származik Erzsébet puszta neve is. A kutatók egyoldalú, Madách Imrét előtérbe helyező beállítottsága, valamint a község korábbi vezetőinek és lakosságának passzivitása miatt Csécse nem használta ki azokat a lehetőségeket, amelyek Fráter Erzsébet és a Fráter család révén a falu hírnevét növelték volna, és csak túl későn ébredt rá, hogy ebből hagyományt lehet teremteni. Egyetlen pozitívum, hogy az egykori Fráter kúriában működő általános iskola ma Fráter Erzsébet nevét viseli. Előadásom célja ezért a Fráter családnak, ezen belül Fráter Erzsébetnek más nézőpontból történő bemutatása a kutatásaim során Csécséről talált dokumentumok alapján. 1
A Fráter családról Nagy Iván történész kutatásai szerint a Fráter család a honfoglaló törzsek egyikéből, a Dobra hadból származik. Az első ismert személy Marcell, akinek Kelemen és Márton fiát V. István király 1265-ben a királyi serviensek sorába emelte. Kelemen ága kihalt, míg Márton két fia révén a leszármazás folytatódott. Az egyiken a Györgynek nevezett váradi püspökig, aki már Márton hatodik nemzedékéhez tartozott. Ebben az időben még nem voltak családnevek, a püspök volt az első a családban, aki anyja után Martinuzzi Anna felvette a családnevet, így lett ő Martinuzzi György. A másik ágon szintén a hatodik nemzedékhez tartozott egy másik György, a híres törökverő. Napjainkban a generációk hamar elfelejtik egymáshoz tartozásukat, ekkor viszont még a hatodik is tartotta a rokonságot, és Martinuzzi György püspök ezt a kiváló katona rokonát Fráter trúfai -nak (testvérnek) emlegette. György 1526-ban Mohácsnál meghalt, árván maradt fiát Pált Martinuzzi nevelte fel. Apjáról ráragadt a Fráter jelző, amit ő már családnévként használt, az Ippi előnévvel együtt (Nagy Iván jelölése szerint Ippi Fráter I. Pál), sőt a Fráter családnév ráragadt az őt nevelő püspökre is, akit ezért ma Martinuzzi Fráter Györgyként emlegetünk. Fráter I. Pált Báthory István 1582-ben a nemességében megerősítette, és címerrel is megajándékozta (kék színű pajzs, benne félig kiemelkedő fehér ló, a szügyén nyíllal átlőve). I. Pál fia, Fráter I. István Bocskai várkapitánya és titkára volt. Szolgálataiért Bocskai Fancsikán ajándékozott neki birtokot, Báthory Gábortól pedig Cséhteleket és Érkeserűt kapta, sőt felhatalmazta az Érkeserűi előnév használatára (Ippi Érkeserűi). Ezek a birtokok egymáshoz viszonylag közel, Bihar vármegyében voltak, nagy részük ma Románia területére, Nagyvárad környékére esik. A Fráterek megtelepedése Csécsén Fráter I. István fia, Fráter II. Pál Barcsay János és Szénásy Judit leányát, Barcsay Annát vette feleségül. Szénásy Judit annak a Pásztohy Gergelynek volt a leányági leszármazottja, aki a Rátót nemzetségből származott, és a 16. század közepétől kezdve a zűrös török időszakot kihasználva Pásztónak és környékének csaknem az összes birtokát megszerezte. Fia nem volt, ezért 1592-ben abban állapodott meg az örököseivel, hogy halála után a birtokait benne a csécsei birtokokat is leányai, vejei és más közeli rokonai kapják. Így joggal feltételezhetjük, hogy Fráter II. Pál családjának a felesége révén már az 1600-as évek közepén voltak birtokai Csécsén, amit gyermekei örököltek. Ezt erősíti, hogy a fia, Fráter II. István, és annak fia, Fráter III. György 1668-ban ugyan Abaúj vármegyében Kis-Bodolóban lakott, de egy puszta házhelye volt Csécsén, ami Battik Jánosnál volt zálogban. Az egyik irat szerint a Csécse melletti Almás-pusztán is volt birtoka. Fráter II. István a végrendeletében megemlíti, hogy 1660 és 1675 között a török kiszorította a tejjel mézzel folyó szép jószágaiból, Biharból, ezért idegen helyeken kellett buj- 2
dosnia. Ennek következtében kerülhetett Kis-Bodolóba, de aztán Apaffy Mihály erdélyi fejedelem Huszt alkapitányának nevezte ki. Erősen vallásos református volt, ezért egy ezüstből készült négy font súlyú kupát adományozott a kassai református egyháznak. A kupa oldalán a Fráter, a fedelén a Szilágyi címer látható (a felesége Szilágyi Anna volt). A fia, III. György a mármarosi sóbányák kamarása volt (Nagy Iván a családfában IV. Györgynek jelöli, de a szövegben helyesen, III. György jelölést használ). Ezek az első ismert adatok, amelyek bizonyítják, hogy a Fráter család már a 17. században földbirtokos volt Csécsén. A nagyobb birtokaik Pásztón voltak, hiszen Pásztohy Gergely és örökösei uradalmának itt volt a központja. Érdemes megfigyelni, hogy 1668- ban a csécsei birtok Battik Jánosnál volt zálogban, akinek egy későbbi leszármazottja Fráter Józsefnek lett a felesége, és tőle született Fráter Erzsébet. A családi szálat Fráter III. György fia, Fráter IV. István, majd annak fia, Fráter IV. Pál viszi tovább, öröklés folytán a birtokok is hozzá kerültek. IV. Pál 1737-ben született és már fiatalon részt vett a hétéves háborúban, majd dédnagyanyja az előbb említett Barcsay Anna által szerzett pásztói birtokán telepedett le. Ő volt Heves vármegyében (Pásztó ekkor Heves megyéhez tartozott) az első protestáns tiszt, a mátrai járás főszolgabírója. 70 éves korában 1810-ben Pásztón halt meg, és kívánsága szerint az általa telepített szőlők alatt, a hasznosi vár tövében a család által kialakított sírboltban temették el. 1816-ban ide temették feleségét, Szeremley Krisztinát is. Három leány és két fiú gyermeke közül Csécse szempontjából meghatározó Fráter VI. Pál, aki Debrecenben tanult és beállt sógora ott állomásozó ezredébe kadétnak, majd részt vett az 1787 1790 között zajló utolsó török háborúban. Belgrádnál súlyosan megsebesült, emiatt egész életében sokat betegeskedett, de megpróbált teljes értékű ember lenni. Megnősült, Liptó vármegye egyik ősi nemesi családjából származó Szmrecsányi Annát vette feleségül. Kezdetben Gedén laktak, majd Csécsén telepedtek le. Innen irányította a Napóleon ellen felkelő nógrádi nemesek szervezését és tanította őket a harci ismeretekre. Az ebben szerzett érdemeiért a vármegye szolgabíróvá választotta. Fráter IV. Pál gyermekei A család református vallású volt, Csécse lakói viszont katolikusok, ezért a születéseket, házasságkötéseket és elhalálozásokat Szirákon, az evangélikus vallásúak anyakönyvébe jegyezték be. Az itt talált születési bejegyzések: Gede, 1797. augusztus 27: iker kislányok, Krisztina és Klára. 3
Klára további sorsa ismeretlen, a sziráki anyakönyvekben más bejegyzés nincs róla. Krisztina 14 éves korában halt meg, halála helyeként érdekes módon Csécse és Gede van feltüntetve. 1801: Antal (Antóniusz). Neve csak a halotti anyakönyvben szerepel. A bejegyzés szerint 1804. január 7-én halt meg Gedén, 3 éves korában (ebből adódik az 1801 évi születés). A halál helye alapján, a család ekkor még Gedén lakott. Csécse, 1802. július 11: József (Fráter V. József, Fráter Erzsébet apja). Csécse, 1805. március 11: Franciska-Antónia Meghalt 9 hónapos korában Csécsén, 1806. január18-án. Csécse, 1807. szeptember 8: Terézia-Mária. 5 éves korában, Csécsén, 1812. május 3-án halt meg. Csécse, 1808. november 12: Pál (Fráter VII. Pál). 4
án. Csécse, 1810. június 07: Sándor (Alexander). Meghalt Gedén, 1811. szeptember 16- Sándor megszületését az apja már nem élte meg, kiújuló sebei miatt három és fél hónappal korábban, 1810. február 22-én Csécsén meghalt. Itt is temették el, a sírja ismeretlen. Néhány hónappal később Pásztón meghalt Pál apja is (Fráter IV. Pál). Fél év múlva az özvegyen maradt Szmrecsányi Anna feleségül ment a Gedén lakó özvegy Büky Ferenchez. Az esküvő 1810. augusztus 9-én Csécsén volt. 1811. július 12-én Szmrecsányi Annának Büky Ferenctől Csécsén egy Amália nevű kislánya született, ami arra utal, hogy Csécsén laktak. Nem tudjuk milyen sorsuk volt az új apa mellett az előző házasságból született gyermekeknek, illetve szerepe volt-e az új házasságnak abban, hogy József és Pál kivételével meghaltak. 1816. március 6-án meghalt a gyermekek anyja, Szmrecsányi Anna is. Még csak 37 éves volt. Mint látható a Fráter családnak az 1700-as évek végétől kezdve már nem csak birtokaik voltak Csécsén, hanem Fráter IV. Pál és felesége itt is lakott, itt születtek gyermekeik is. Fráter József és Pál, a két árva gyerek Szmrecsányi Anna halálakor két apa és anya nélküli árva gyerek maradt, a 14 éves József és a 8 éves Pál. Még apjuk 1810-ben bekövetkezett halálakor József és Pál Pásztóra került a nagyszüleihez, anyjuk csak a leánygyermekeket vitte az új házasságba. Józsefet a nagyapjánál magántanító tanította az elemi ismeretekre, de nagyapja fél év múlva bekövetkezett halála miatt anyja felügyelete alatt házi tanító tanította tovább. 1813 és 1816 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, ahol kiváló előmenetelt tanúsított. Anyja halála után ekkor Ágoston Ferenc volt a gyámja ismét Losoncon, majd Sárospatakon 5
volt tanuló, és jogi végzettséget szerzett. A jogi gyakorlatot Hont vármegyénél és a királyi kúriánál végezte. Gazdasággal csak a házasságkötése után kezdett foglalkozni. 1825-ben Losoncon feleségül vette a Losonchoz közeli Kisromhánypusztán élő tót nemesi család leányát, Sarudi Batik Lucziát (több forrás Lujzának nevezi), és az apjától örökölt csécsei birtokán telepedett le, de a Cséhteleken lévő birtokát is figyelemmel kísérte. Gazdasági tevékenysége mellett a közügyekbe is bekapcsolódott, 1841-ig Nógrád vármegye alszolgabírója volt. Pál gyermekkoráráról nincsenek ismereteink. 1830-ban letette az ügyvédi vizsgát, és ez alapján a megyénél tiszteletbeli jegyző lett. 1832-ben alszolgabíró, 1836-tól 1842-ig a szécsényi járás főszolgabírója és közben 1839-40-es országgyűlésen képviselő. 1842-től 1847-ig megyei első alispánként tevékenykedett. A felesége Platthy Klára volt, gyermekeik nem születtek. A csécsei birtokán kívül 1844 és 1850 között a Teleki Lászlótól haszonbérbe vett földön is gazdálkodott, sőt birtokai voltak Garábon is. Fráter József és Batik Lucia gyermekei A család első gyermeke az 1827. július 21-én Csécsén született Erzsébet-Klára volt, akit Fráter Erzsébetként, mint Madách Imre feleségét ismerjük. Másfél évvel később, 1829. január 9-én született Geyza, azaz Géza. Fiatalon meghalhatott, de ennek anyakönyvi bejegyzését nem találtam. 1832. június 24-én született Béla. Még csak 17 éves volt, amikor részt vett a szabadságharcban. Bihar megyében, a 2. vadászezredben harcolt és hadnagyi rangot szerzett. 6
A csécsei Fráter birtokok sorsa A két testvér az apjuktól örökölt csécsei birtokon elég jól gazdálkodhatott, ugyanis vissza tudták szerezni Bihar megyében a 100 éven át zálogban lévő ősi Bélmezei birtokaikat, másrészt ebben az időszakban építették Csécsén klasszicista stílusú kastélyukat, a Fráter kúriát, a mai iskola elődjét. Az építés pontos időpontját nem ismerjük, a falára utólag elhelyezett táblán az 1820-as év van feltüntetve, ami túl korainak tűnik, hiszen Fráter Pál az apa 1810-ben meghalt, gyermekei pedig még túl fiatalok voltak ekkor (József 18, míg Pál csak 12 éves), és tanulmányaikkal voltak elfoglalva. Az 1825-1827-es időszak a valószínűbb, és ez az épület az 1854-ben készült katonai térkép szerint a mainál jóval kisebb volt. Kutatásaim szerint külön két lakóépülete lehetett a két testvérnek a községben. Az egyik az említett kastély, a másik a főutcán egy L formájú épület, ami a maga idejében szintén egy kúriának felelt meg. Az utóbbit az idősebbek elmondására alapozom, akik szerint az alispán (vagyis Pál) nem a kastélyban, hanem a főúton lévő házban lakott, amit az alispán kúriájának neveztek. Az 1867-es kataszteri térképen ezen a helyen egy L alakú (36-os szám) és egy hosszú lakóépület (35-ös szám), valamint ezekre merőlegesen egy nagyobb gazdasági épület áll, közöttük nagy udvar. Itt lakhatott tehát Fráter Pál, míg a kastélyban (44-es szám) Fráter József, és ebből adódóan József gyermekei is a kastélyban születhettek. Ezt a feltételezést erősíti, hogy az 1867-es kataszteri térképen mindkét épület Sréter Klára lakóházaként van megjelölve, akihez mint látni fogjuk a Fráterek birtokai kerültek. Megváltozott a helyzet, amikor visszaszerezték a Bélmezei birtokot, és József a családjával együtt 1841-ben a Csécsénél kisebb településre, a Bihar megyei Cséhtelekre költözött. Röviddel ez után azonban meghalt a felesége, Batik Lucia, ezért Erzsébet nevelését a gyermektelen testvérére, Pálra bízta, míg Béla fia vele maradt. A későbbi események arra utalnak, hogy Pál ekkor a József által üresen hagyott épületbe költözött a tanfelügyelősége idején még az irodája is itt volt így Fráter Erzsébet továbbra is a szülei házában maradhatott. Pál lehetett az, aki az épületet kastéllyá bővítette, majd később a Balásy család tovább alakította. 7
Az előzőek alapján Fráter Pál 1847-ig volt megyei alispán. Ezt követően húsz éven keresztül nem viselt megyei tisztséget, de a közélet aktív tagja maradt. Például 1867-ben a vármegye küldötteként részt vett Ferenc József koronázási ünnepségén, majd 1870. június 9-én az 1849-ben kivégzett gr. Batthyány Lajos újratemetésén. 1869-től 1875-ig Nógrád megye tanfelügyelője. 1875-ben, amikor az országos balközép párt a Deák-párttal fuzionált, az egyesült párt elnökének választották. Rövid ideig (1853) Ecséden élt, de visszajött Csécsére és 1873-ban mint virilis képviselő a község képviselőtestületnek is tagja volt. Pál felesége, Platthy Klára 1858-ban meghalt, és Pál 1867-ben újra megházasodott. Sréter István földbirtokos özvegyét Berhelyi Klementinát vette feleségül, és továbbra is Csécsén laktak. Később azonban Budapestre költöztek, az V. kerületben, az Erzsébet tér 11 szám alatt laktak. Pál itt halt meg 1877. december 26-án. Józsefnek Cséhtelekre történő költözése után az ő birtokai is Pálhoz kerültek, azonban Pálnak nem voltak gyermekei, ezért halála után a Fráter család összes csécsei birtokát az új felesége, majd annak előző házasságból született egyetlen leánya, Sréter Klára örökölte. Ezzel a Fráter család 200 éven át tartó csécsei földbirtokossága véget ért. Sréter Klára néhány évvel később Balásy Árpád kúriai bírónak és fiának, Balásy Árpádnak adta el. Fráter Erzsébet és Madách Imre házassága Fráter Pál a megyei alispánsága idején, többször magával vitte a nevelésére bízott Fráter Erzsébetet balassagyarmati hivatalába. Erzsébet itt találkozott először 1843-ban Madách Imrével, aki Pál beosztottja volt. Imre ekkor még nem tanúsított nagyobb érdeklődést a mindössze 16 és fél éves leány iránt, fél évvel később, 1844. február végén viszont, a Balassagyarmaton rendezett megyebálon ismét találkoztak, és ekkor Imre már beleszeretett Lidérckébe. A mindig vidám Erzsikét ekkor is a nagybátyja vitte Csécséről lovas kocsival a bálba, ahol állítólag kikapcsolódott és földre esett a karperece. Madách felemelte és visszaadta neki, és ezzel megpecsételődött mindkettőjük sorsa. A következő hónapok eseményeit nem ismerjük, de még biztosan találkoztak Csécsén vagy Balassagyarmaton, ugyanis néhány hónappal később Erzsike Cséhtelekre költözött, és az első levelét már innen írta Imrének. A Madách család meglepetéssel értesült a szerelemről, Imre katolikus vallású anyja pedig kifejezetten ellenezte, hogy fia református leányt vegyen feleségül. Ennek ellenére 1845. március 16-án Cséhteleken megtörtént az eljegyzés, és végül Majthényi Anna is beleegyezett a házasságba. Az esküvőt 1845. július 20-án Csécsén, a mai templom helyén lévő régi kis templomban tartották, katolikus szertartás szerint. 8
Néhány nap múlva az ifjú pár Csesztvére költözött, és házasságuk kezdeti időszakában Madách lefestette Erzsébetet (Madách nem volt festőművész, de tudott rajzolni és festeni is). A házasságukból négy gyermek született: 1846-ban Imre (csak néhány órát élt), 1848-ban Aladár, 1851-ben Jolán és 1853-ban Ára (Borbála). Hét évi boldog házasság után megromlott köztük a kapcsolat, aminek a kutatók attól függően, hogy melyikük mellett kötelezték el magukat más-más okát látják. Vannak, akik Erzsike anyósát, Majthényi Annát hibáztatják, aki beleszólt az életükbe, mások Erzsikét, mert szeszélyes és kacérkodó volt, az egyik alkalommal olyan körülmények között fogadta a család egyik barátját, hogy az kifogásolható volt, sőt olykor megsértette hitbuzgó katolikus anyósát is, végül többen is az anyja által befolyásolt Imrét marasztalják el, mert titkolózott felesége előtt. Erzsike például csak akkor tudta meg, hogy Madách az 1848-as forradalom után a halálra ítélt Rákóczy Jánost Kossuth titkárát bújtatta, amikor férjét bilincsbe verve vitték el. Imre raboskodása tovább rontotta a családi légkört, végül a családi kapcsolatnak egy újabb megyebál vetett véget, melyet 1854 tavaszán Losoncon tartottak. Madách Imre nem kívánt a bálba elmenni, Fráter Erzsébet viszont akart, és el is ment, sőt még kísérője is akadt: Meskó Miklós. Ez akkora botrányt okozott, hogy az akkori erkölcsi szabályok szerint nem volt más kiút, csak a válás. A válási szerződést 1854. július 25-én Ecséden írták alá, amelynek értelmében Aladárt és Arát az apjuk, míg Jolánt az anyjuk neveli tovább, és Madách évenként 800 pengő forintot fizet volt feleségének. Erzsébet szeptemberben egyszer még visszatért Sztregovára, hogy a szerződés értelmében Jolán leányát magához vegye, majd vele hazautazott apjához Cséhtelekre. Madách Imre ekkor 31, Fráter Erzsébet 27 éves volt. Fráter Erzsi és Madách Imre tragikus végű házassága így a balassagyarmati megyebálon kezdődött és a losonci megyebállal fejeződött be. Fráter Erzsébet tragédiája Mindketten telve voltak csalódással és keserűséggel. Imre ezért belemerült az Ember Tragédiája című művének az írásába, és 1860. március 26-án be is fejezte azt. Fiatal kora óta sokat betegeskedett, azonban 1864. szeptember végén az egészségi állapota hirtelen tovább romlott. Október 4-én még lediktálta végrendeletét, majd másnap hajnalban meghalt. A halál oka: szívelégtelenség. 1864. október 7-én temették el Alsósztregován. Erzsébet csak rövid ideig maradt Cséhteleken. A megpróbáltatások már férje börtönbüntetése alatt (ekkor született Borbála leánya is), kikezdték az idegrendszerét, ezért gyakran furcsán viselkedett, amit a válás tovább rontott. Már eléggé elesett állapotban volt, amikor Cséhtelekről leányával együtt előbb Margittára, majd onnan Nagyváradra, távoli rokonai közelébe költözött. Az Apolló utca 15. szám alatt, az úgynevezett Fogtövi házban laktak, és kézimunkák készítéséből élt. Az állapota itt tovább rosszabbodott, elmebetegsége zabolátlanná tette, ezért Madách 1862-ben elvitte tőle leányát, Jolánt. Az egykori nagy szerelmesek itt és ekkor találkoztak utoljára. Erzsébetről az egyetlen, hiteles ábrázolás az 1865-ben készült fényképfelvétel. 9
1866. április 18-án újabb csapás érte: meghalt az apja, Fráter József, Csécse egykori földbirtokosa. 64 éves volt. Cséhteleken temették el. Erzsébet az alkoholba menekült és leromlott egészségi állapotban, szó szerint az utcáról szedték fel, vitték a szegények kórházába, az ispotályba, ahol egyik rokona, dr. Fráter Aladár volt a főorvos. A rokonok visszaemlékezései szerint ott némileg javult az állapota, majd 1873. november 17-én a 17-es kórteremben váratlanul meghalt. Kilenc évvel élte túl férjét, Madách Imrét. Halálának pontos oka nem tisztázott. Az egyik változat szerint hirtelen jött epilepsziás roham, a másik szerint erős alkoholmérgezés (delirium tremens) végzett vele. Az is lehet, hogy szándékosan fogyasztott többet, így menekült az általa megelégelt világból. Mindez a búcsúleveléből következtethető ki, amelyet gyermekeinek írt, illetve egyik bizalmasának diktált a kórházban, mintha gyónna. A levél a Pester Lloyd című lap egyik számában német nyelven jelent meg, ezért meglehetősen későn figyeltek fel rá a kutatók és nem is tartják hitelesnek. Annak ellenére nem, hogy szövege lélektanilag is meggyőzően írja le Madách Imre és Fráter Erzsébet kapcsolatát, és a cikk szerzőjének Lenkei Henrik az állítása szerint az eredeti levél másolata alapján készült. A levél így kezdődik: Még néhány nap, vagy tán csak néhány óra, és nem leszek többé az élők sorában. Testemet majd valahol elkaparják, hiszen nem vagyok rá méltó, hogy egy családi sírboltba helyezzenek! A szeretteitől megfosztott, teljesen elhagyott Erzsébetet november 19-én Nagyvárad váradolaszi nevű magyar temetőjében temették el, és egész Biharból csak egy-két rokon volt jelen. A szertartást Szikszai József református pap végezte. Évekkel később az egyik kis unokahúgát temették közvetlenül az ő sírja mellé, akinek a neve szintén Fráter Erzsébet volt, vagyis két azonos nevű feküdt egymás mellett. Minderről ma semmit sem tudnánk, ha ezen a napon nem jelenik meg egy írás a Temesi Lapokban öreg néni aláírással, és a cikk alapján több évtizeddel később Perédy György, a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Lapok felelős szerkesztője keresni nem kezdi, és sok utánajárással meg nem találja a sírját. A fejfa már régen eltűnt, de egy személy még élt, aki emlékezett rá, és meg tudta mutatni. A Szigligeti Társaság új kopjafát állíttatott Erzsébetnek. Perédy György tárgyi emlékeket is keresett. Átkutatta annak a háznak a padlását, ahol Erzsébet utoljára lakott, és egy erősen megrongálódott, Fráter Erzsébetet ábrázoló, 55x69 cm méretű festményt talált. Perédy kutatásai szerint a képet egy ismeretlen felvidéki művész festette, néhány évvel a házasságkötésük után. Erzsébet olajzöld ruhában, és azzal a nyakékkel 10
van ábrázolva, melyet Madáchtól kapott az esküvőjükre. Perédy a képet saját költségén restauráltatta, ami a szakértők szerint feltételezhetően az erős sérülés miatt nem a legjobban sikerült. Sajnos a Perédy családnak is sanyarú sors jutott. A trianoni diktátum után elüldözték őket Romániából, ezért az 1930-as években Magyarországra települtek át, de itt se volt sokáig nyugalmuk. Az 1950-es években a feleségét és Adél nevű leányát a családapa, György ekkor már nem élt 3 évre kitelepítették a Hortobágyra. Innen szabadulva Perédy Adél őrizte tovább a képet, egészen a 2010-ben bekövetkezett haláláig. Féléves kitartó munkával az ő örökösénél találtam rá, aki megengedte, hogy lefotózzam és bemutassam. Csécse híres szülöttének hányatottsága azonban még nem ért véget. Az 1980-as évek elején a Ceausescu kormány a Váradolaszi temetőt felszámolása mellett döntött, de mindannyiunk szerencséjére Tempfli József nagyváradi megyéspüspök gyorsan intézkedett, és 1984-ben körülbelül 120 sírt exhumáltatott. Főként a papokét, és nevezetesebb polgári személyekét, köztük Fráter Erzsébet sírját is megváltotta. Erzsébet földi maradványait azonosította, koporsóját a nagyváradi Barátok temploma (Váradolaszi) kriptájában helyezte el, és a sírt márványtáblával zárta le. Az újratemetés után írta Tempfli József: három oka is lehetne, hogy Erzsébet ne kerüljön a ferences barátok templomába: rossz híre, református hite miatt, és azért, mert nő volt. De mégis oda kell tenni! Az egyik püspök-elődje, a Fráter-család legismertebb tagja, Fráter (Martinuzzi) György iránt érzett tiszteletből, valamint abból a szent meggyőződésből, hogy Madách: Az ember tragédiája nem született volna meg, ha Fráter Erzsébettel kötött házassága nem így végződik és Erzsébet nem így fejezi be életét, ahogy történt. Fráter Erzsébet védelmében A szerencsétlen sorsú Erzsébetet a Madách család, majd később a sorsát elemző Madách kutatók egyaránt elmarasztalták, negatív személyiségként értékelték. Ilyennek állította be anyósa, Majtényi Anna, léhának, kicsapongónak tekintették, a férje letartóztatása után bekövetkezett idegösszeroppanása után félig bolondnak. Elítélték, mert férje nélkül ment el a losonci bálba, ami a család számára válóok volt. Egyedül gyermekeik, Jolán és Aladár állították, hogy szüleik házasságának felbomlását a nagyanyjuk okozta. Madách Imre és Fráter Erzsébet ilyen ellentétes megítélésének köszönhető, hogy a Madách családnál tehetősebb Fráter család az utókor számára háttérbe szorult, és Erzsébet szülőfalujának, Csécsének is csak elenyésző szerep jutott történetükben. Az utóbbi években ez a mellőzés csökkenni látszik, és egyszer talán Erzsébet is pozitívabb megítélésben részesül. Kutatásaim során ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy egyiküket sem szabad egyértelműen elmarasztalni, kettejük tragédiájának nagyon egyszerű oka van: Fráter Erzsébet és Madách Imre személyiségileg nem illettek egymáshoz. Kár, hogy ezt a Fráter Erzsébet személyiségét elemző pszichológusok nem vették észre. Az érveim: 11
Erzsébet egy életvidám nő volt, szeretett szórakozni. Madách ennek az ellentettje: tartózkodó, visszahúzódó, magába forduló. Erzsébethez hasonló vidám, mulatós természetű volt a többi Fráter is. Erzsébet nagybátyja, Fráter Pál is mulatni indult, mikor magával vitte őt a megyebálra, ahol Madách beleszeretett. Külön érdekesség, hogy Fráter Pál nem vitte magával a feleségét. Fráter József Erzsébet apja táncolta az első keringőt 1835. október 19-én a Vármegye Háza új termének megnyitásakor, Balassagyarmaton. A Fráter család egy másik ágán zenészeket és zeneszerzőket találunk. A leghíresebb Fráter Lóránd, akinek a ma ismert legszebb magyar nótákat köszönhetjük (Tele van a város akácfa virággal, Mit susog a fehér akác, Minden piros fehér rózsa, Száz szál piros rózsát, Valahol egy kisfaluban, Valamikor néked vittem stb.). Ezek után vonja le mindenki a tanulságot! Valóban olyan volt-e Fráter Erzsébet, mint amilyennek a Madách család híresztelte, és amilyennek a Madách kutatók beállítják? Csécsének pedig törekedni kell arra, hogy a Fráter család és a falu híres szülötte Fráter Erzsébet az eddiginél méltóbb elismerést kapjon, ezzel is növelve a község hírnevét. *** 12