V. Székely György A HETÉNYEGYHÁZI RÓMAI DÉNÁRLELET

V. Székely György A HETÉNYEGYHÁZI RÓMAI DÉNÁRLELET

A Rejtett kincsek című sorozatban eddig megjelent: 1. Wicker Erika AVAR VEZÉR SÍRJA PETŐFISZÁLLÁS HATÁRÁBAN 2. Wicker Erika A BALOTASZÁLLÁSI HONFOGLALÁS KORI NŐI SÍR Antoninus Pius (138 161) denára 3. A címlapon: Marcus Aurelius (161 180) emlékére veretett denár A hátsó borítón: A hetényegyházi denárlelet

V. Székely György A HETÉNYEGYHÁZI RÓMAI DENÁRLELET Előkerülési körülmények Az 1978 és 1982 között folytatott terepbejárások során az M5-ös autópálya tervezett nyomvonalán számos régészeti lelőhelyet találtak a kecskeméti Katona József Múzeum régész munkatársai. Ezek közül 1994-ben indult meg a leletmentő ásatás a Hetényegyháza Mária úti lelőhelyen. A két éven át H. Tóth Elvira vezetésével folytatott feltárás során egy 2 4. századból származó szarmata település maradványai kerültek elő. 1995-ben az egyik szarmata lakóház feltárása során, annak omladékrétegéből egy fészekben kisméretű, vöröses színű edény szétszórt töredékei közül 48 darab római ezüstdenár bukkant elő. A helyszínen folytatott műszeres vizsgálat során sem találtak több darabot, így a teljes lelet előkerülésével számolhatunk. Az ásató régész megfigyelése szerint a denárokat tartalmazó edény egy olyan ház omladékrétegében volt, amely később leégett. 1 A ház feltehetőleg a 2. század végi markomann szarmata háborúk valamelyik hadjárata során a szarmata település felperzselésekor pusztulhatott el, maradványait később vastag homokréteg takarta be. A településen azonban később újra indult az élet és a leletek szerint a 3. század végéig bizonyosan lakott volt. Ezt bizonyítja a lelőhelyen 1982-ben folytatott terepbejárás alkalmával talált szórvány római pénz, Galerius Maximianus antoninianusa is. 2 3

A pénzek egy része a leletet tartalmazó edény töredékével 4

A pénzek a ház omladékrétegében Az omladékréteg alatt feltárt szarmata ház 5

A lelet összetétele A lelet kizálólag a római császárság 2. évszázadában vert ezüst denárokból állt, a Traianus császártól Commodus császár koráig terjedő időszakból kilenc évtizedet fog át. 3 Az összes denárt a Róma városi pénzverdében verték, amely ebben az időszakban a birodalom legjelentősebb verdéje volt. A császárkori pénzek előlapját kezdettől fogva a pénzt kibocsátó császár profilban ábrázolt portréja díszítette, míg a hátlapon a császári propaganda céljába állított, többnyire attribútumaikkal ábrázolt római istenek láthatók. A szarmata törzsek által egykor lakott területekről eddig 12 éremleletet ismerünk, ami lehetőséget teremt azok öszszehasonlítására és bizonyos pénzforgalmi kérdések tisztázására. 4 A lelet pénzei rendkívül kopottak, ami a barbaricumi éremleletek egyik sajátossága. A lelet másik jellegzetessége, hogy más leletektől eltérően ebből hiányoznak az 1. századi császárok (Nero, Galba, Vespasianus, Titus, Domitianus) denárai. 5 Itt a legkorábbi veret Traianusé volt, míg a hasonló korú és összetételű tyukodi pénzleletben Hadrianusé. 6 A hetényegyházi lelet denárai eléggé folyamatos pénzforgalmat tükröznek egészen 180-ig, majd egy kb. 8 éves szünet után 188-tól van még néhány veret. A lelet legfiatalabb darabja a Commodus uralkodásának utolsó évében (192) vert denár, amely egyben a lelet záródásának időpontját is jelzi. 7 A pénzeket tehát valamikor 192 után rejthette el egykori tulajdonosa. Az elrejtés pontos időpontja és kiváltó oka nem ismert, de az egykorú történelmi események bőven szolgáltattak okot ezekben az évtizedekben efféle óvintézkedésre. Rómaiak és szarmaták Időszámításunk kezdete táján jelentős, több évszázadra kiható változások mentek végbe a Kárpát-medence történetében. A rómaiak észak felé terjeszkedésük során fokozatosan legyőzték a Dunántúl területén élő pannon törzseket és Pannonia néven új tartományt szerveztek. Az Alföld déli részét, a Tiszántúlt és Erdélyt a dákok tartották uralmuk alatt. A két birodalom közötti területet, a Duna Tisza közét az 1. század közepe táján a szarmata jazigok törzse szállta meg. Az iráni eredetű szarmaták nagyállattartó, harcias lovasnépe hosszú vándorlás után jutott el a Fekete-tenger partvidékéről az Al-Dunán keresztül új szállásterületére, magával hozva a kaukázusi, Pontus-vidéki elemeket hordozó kulturáját és tárgyi hagyatékát. A kárpát-medencei szarmaták 6

0 20 50 100 km A AQVINCVM I POROLISSVM N O INTERCISA RESCVLVM N N P A LVGIO C I A MICIA D A AQVINCVM SINGIDVNVM VIMINACIVM M O E S I A Pannonia és a Barbaricum a 2. században ( + a pénzek lelőhelye ) az új szállásterületen fokozatosan rákényszerültek a korábbi nagyállattartó, mozgékonyabb életmódjuk feladására, melyet egyre inkább az állandóbb településeket igénylő, földművelő gyazdálkodás váltott fel. Ennek eredményeként a következő évszázadokban keletkezett nagyszámú településnyom az egykori sűrű településhálózatra és viszonylag nagy népességszámra enged következtetni. A két birodalom közé ékelődött szarmaták kezdettől fogva változó, a politikai helyzettől függően hol ellenséges, hol baráti, szövetséges viszonyban álltak a rómaiakkal. A dák állam Traianus császár vezetésével történt megdöntése és az új provincia, Dacia megszervezése után a 2. század első felében az Alföldre új szarmata népcsoport tagjai, a roxolánok költöztek be és ezzel egy időben a Tiszántúl is több évszázadra szarmata megszállás alá került. A 2. század első fele Pannonia provincia virágzó időszaka volt és a tartomány határvonalán, a limesen kívül élő né- 7

1. 4. 7. 10. Pénzek az éremleletből: 1. Traianus (98 117) denára; 2. Hadrianus ( 5 6. Faustina emlékére (141 után) vert denárok; 7. Antonius Pius (1 Marcus Aurelius (161 180) denárai; 11. Marcus Aurelius emlékére 8

2. 3. 5. 6. 8. 9. 11. 12. (117 138) denára; 3 4. Antonius Pius (138 161) denárai 138 161) emlékére vert denár; 8. Lucilla (164 169) denára; 9 10. vert denár; 12. Commodus (180 192) denára 9

pek is kiegyensúlyozott kapcsolatot tartottak fenn a rómaiakkal. Ez a békés, nyugodt időszak a 160-as évek közepén ért véget, amikor az Észak-Európa felől déli irányba megindult nagy népmozgás során a különféle germán törzsek behatoltak a Kárpát-medencébe is, és hátba támadták a római limes mentén élő népeket. Ezzel kezdődött meg a kvád markomann szarmata háborúk több évtizedes időszaka. 8 A Pannoniával határos területen élő népek a fennálló szövetségre hivatkozva először fegyveres védelmet kértek Rómától, majd ennek hiányában a birodalomba való bebocsátást követelték. Miután ez sem teljesült, a 160-as, 170-es évek fordulóján a kvádok és a markomannok áttörték a pannoniai limest, és egészen Észak-Itáliáig hatoltak, majd visszavonulóban felégették a tartományt, és hatalmas zsákmányt szereztek. A háborúba bekapcsolódtak az Alföldön élő szarmata törzsek, a jazigok és a roxolánok is, akik 169 170-ben tönkreverték az ellenük vezényelt római sereget. A 172-ben megindított római ellentámadást maga Marcus Aurelius császár vezette. A rómaiak az egyes barbár törzseket egyenként győzték le, így 174-ben a jazigokat is békére kényszerítették. A római győzelem után szabott békefeltételek szerint a barbároknak vissza kellett szolgáltatni a zsákmányt és a hadifoglyokat, kártérítésként súlyos terményadót kellett fizetniük, és a Duna bal partján egy széles sávot ki kellett üríteniük. A béke azonban rövid életűnek bizonyult, mivel 177-ben újra fellángoltak a harcok. A 178-ban levert jazigoknak a rómaiak megtiltották a hajótartást, ugyanakkor engedélyt kaptak a határ menti római piacok felkeresésére, és Dacián keresztül az al-dunai rokonaikkal, a roxolánokkal való kapcsolattartásra. A 180-tól kezdődő újabb békés időszakot kisebb csatározások szakították meg, így 185-ben a szarmaták, 188 189-ben a kvádok léptek fel ismét fegyverrel a rómaiak ellen, de ezeket a megmozdulásokat azonban a rómaiaknak rövid idő alatt sikerült leverni. A 190-es évek közepén az Al-Dunánál meginduló népmozgalmak által kiváltott támadások elsősorban Dacia ellen irányultak, de hatásuk az Alföldre is kiterjedhetett, amit a 193 197-es években záródó több éremlelet (Elek, Tiszaföldvár, Miskolc, Kecel, Mende) sejtet. 9 Ennek az évtizednek az elejére keltezhető a hetényegyházi lelet záródása is. Itt is hangsúlyoznunk kell, hogy a barbaricumi pénzleletek elrejtése időpontjának meghatározásához a legkésőbb kibocsátott vereteket csak óvatosan lehet felhasználni, mivel a pénzek verése és földbe kerülése között hosszabb idő is eltelhetett. 10 10

Római pénzek a szarmata Barbaricumban A szarmata törzsek által megszállt területre a több évszázados egymás mellett élés háborús vagy békés időszakaiban hadizsákmány és kereskedelmi kapcsolatok révén sok római árucikk és pénz került át. 11 A római pénzek szarmata területen elsősorban sírokból és kincsleletekből ismertek, a településeken való előfordulásuk jóval csekélyebb. A Barbaricum éremanyaga mindenekelőtt a szomszédos római tartomány, Pannonia pénzforgalmához áll legközelebb. A pannoniai pénzforgalom a nyugati provinciákhoz képest bizonyos fáziskéséssel indult meg és csak Vespasianus császár korában vált jelentősebbé. A 2. század pénzforgalma Marcus Aurelius uralkodása alatt, a háborús események időszakában a tartomány belsejében csökken, a limes mentén viszont megélénkül. Ezután a 2. század végétől, a severusi virágkorban újabb fellendülés figyelhető meg. 12 A Pannoniával szomszédos Barbaricum római pénzeinek összetétele és kor szerinti megoszlása a provinciától kissé eltérő képet mutat. Az éremanyag mennyisége az 1. század harmadik harmadától a 2. század végéig rohamosan növekszik, majd Commodus halála után jelentős visszaesést mutat. Erre a Severus-kori csökkenésre azért nehéz magyarázatot találni, mivel a limesmenti áruforgalom éppen ezekben az évtizedekben tetőzik. 13 A pannoniai pénzforgalomnál jóval nehezebb a Barbaricum területén talált római pénzek szerepének értelmezése, melyben a kutatás két, egymással ellentétes álláspontot alakított ki. Egyesek szerint a rómaiakkal folytatott szarmata kereskedelem valójában cserekereskedelem volt, tehát a római pénzek nem fizetőeszközként, hanem mint római árucikkek kerültek szarmata területre. Így tehát a Barbaricumban talált római pénzleletek nem a kereskedelem és pénzforgalom bizonyítékai, legfeljebb csak a késő római (4. századi) időszakban. 14 Ezzel összefüggésben több kutató azt is hangsúlyozta, hogy a római pénzek keltező értékét a fentiek miatt kellő fenntartással és óvatossággal kell elfogadni. 15 A másik oldal álláspontja szerint a barbaricumi római pénzek összetétele számos ponton hasonlóságot mutat a pannoniai pénzforgalom alakulásával, az itt talált római érmeket a szarmaták fizetőeszközként használták. 16 Ezek hadizsákmány mellett kereskedelmi kapcsolatok révén (is) kerülhettek a szarmata területre. 17 A kérdés eldöntését nehezíti a rendelkezésre álló forrásanyag mennyisége, a lelőhelyek és lelőkörülmények hitelessége, a pénzekkel előkerülő régészeti tárgyak kormeghatározásának hiányossága. A kutatók 11

előtt régóta ismert tény, hogy a 3. században kibocsátott roszszabb minőségű római pénzek, az alacsonyabb ezüsttartalmú antoninianusok feltűnően kis számban vannak jelen a Barbaricumban, és teljesen hiányoznak a kincsleletekből, ugyanakkor a 2. századi pénzek, a magas ezüsttartalmú denárok általában későbbi, 3 4. századi tárgyakkal kerülnek elő szarmata sírokból. Az ennek a jelenségnek a magyarázatára kidolgozott elmélet szerint a 2. századi denárok kibocsátásuk után jóval később, a 3. és 4. században kerültek volna át a Barbaricumba, mivel a szarmaták az értéktelenebb antoninianusok helyett csak ezeket voltak hajlandók elfogadni a római kereskedőktől. 18 Az elmélet nem ad magyarázatot a jelenségre, mivel a korai antoninianusok csekélyebb menynyiségű kibocsátásával szemben később már tömegesen verték ezeket, pannoniai forgalmuk is általános volt. 19 Sajátos ellentmondás, hogy a római pénzek jelenléte éppen akkor esik vissza a Barbaricumban, amikor a római importtárgyak előfordulása szerint virágzott a kereskedelem a rómaiak és a szarmaták között. 20 A római barbár kereskedelmi kapcsolatok a pénz kikapcsolásával vagy az árucsere szintjére süllyedtek vissza, vagy a korábbi kibocsátású denárokat használták a 3. század első felében is. Tény, hogy a 2. századi denárok mint ez a hetényegyházi lelet darabjain is látható igen kopottak, ami azt mutatja, hogy hosszú ideig voltak forgalomban. Azt nem lehet eldönteni, hogy ezek a 2. századi denárok a Barbaricumban vagy Pannoniában forogtak-e hosszú ideig, de az a megfigyelés, hogy Pannonia 3. század második felében záródó éremleleteiből hiányoznak a 2. századi pénzek, inkább a barbaricumi hosszú használatukat bizonyítja. 21 A szarmata területen talált római pénzek értékelése a későbbiekben még bizonyára árnyaltabb és kidolgozottabb lesz, melyhez reményeink szerint ez a kis lelet is hozzájárul. RÖMISCHER DENARFUND AUS HETÉNYEGYHÁZA Im Laufe der archäologischen Forschungen vor dem Beginn der Bauarbeiten der Autobahn M5 kamen 1995 auf dem Gebiet eines awarischen Gräberfeldes in Hetényegyháza Mária út im Schutt eines sarmatischen Wohnhauses 48 St. römische Denare zum Vorschein. Der Fund bestand ausschliesslich aus sehr abgenutzten Silberdenaren aus dem 2. Jahrhundert. Die jüngste Münze 12

des Fundes wurde 192, im letzten Jahr der Regierung von Commodus geprägt. Der erste Stamm der sarmatischen Volksgruppe iranischen Urspungs erschien in den Jahrzehnten nach der römischen Eroberung von Transdanubien im Donau-Theiss- Zwischenstromland. Die Sarmaten eroberten nach Ansiedlungen weiterer Stämme das ganze Gebiet der Tiefebene. Den verhältnismässig friedlichen sarmatischrömischen Beziehungen in der ersten Hälfte des 2. Jahrhunderts machen die Volksbewegungen nördlich von den Karpaten ein Ende. Im Laufe des markomann-sarmatischen Krieges brachen die Sarmaten zusammen mit germanischen Stämmen ins Gebiet von Pannonien ein. Der römische Gegenagriff in den 170er Jahren endete mit dem Sieg der Römer über die Barbaren. Aus dem sarmatischen Siedlungsgebiet sind mehrere solche Münzfunde bekannt, derer späteste Münzen in der 190er Jahren geprägt wurden. Zu dieser Gruppe gehört der Hetényegyházaer Fund. Während der kriegerischen und friedlichen Epochen der mehrere Jahrhunderte langen römisch-sarmatischen Nachbarschaft kamen als Kriegsbeute oder durch Handelsbeziehungen viele römischen Waren und Münzen ins Land der Sarmaten. Die Forscher sind verschidener Meinung, wie die römischen Münzen zu den Sarmaten gelangten. Da die Zusammensetzung der Münzfunde aus dem Barbaricum gemeinsame Züge mit der Änderung des Geldverkehrs in Pannonien aufweist, meinen einige Forscher, dass die durch Handelsbeziehungen ins Barbaricum gelangten römischen Münzen von den Sarmaten als Zahlungsmittel benutzt wurden. Andere sind dagegen der Meinung, dass der Handel zwischen den Römern und den Sarmaten ein Tauschhandel war, deshalb dienten die römischen Münzen nicht als Zahlungsmittel, sonder sie kamen als Warenartikel zu den Sarmaten. Es gibt heute noch keine beruhigende Antwort auf die Frage, weshalb Münzen aus dem 3. Jahrhundert aus den Schatzfunden des sarmatischen Gebietes fehlen, und ob die Münzen aus dem 2. Jahrhundert im Barbaricum oder aber in Transdanubien lange Zeit im Verkehr waren, bevor sie in sehr abgenutztem Zusand in den Boden des sarmatischen Gebietes verborgen wurden. Fordította: Wicker Erika 13

JEGYZET: 1. Ezúton is megköszönöm az ásatást vezető H. Tóth Elvira szívességét, aki készségesen tájékoztatott a lelet előkerülési körülményeiről. 2. H. Mattingly M. A. Sydenham: The Roman Imperial Coinage (RIC) VI. k. 18b. (Katona József Múzeum, ltsz.: 86.4.3.) 3. A lelet meghatározását és feldolgozását Bíróné Sey Katalin végezte el. Bíróné Sey Katalin: Római, II. századi denárlelet Hetényegyházáról. Numizmatikai Közlöny 96 97. (1997 1998) 17 21. 4. Bíróné Sey Katalin i. m. 17.; Kőhegyi Mihály: Újabb adatok a római pénzforgalom és kereskedelem Lugio Szeged közötti szakaszához. In: Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Szerk.: Bertók Krisztina és Torbágyi Melinda. Budapest, 1999. 193 194. 5. Bíróné Sey Katalin i. m. 17. 6. Numizmatikai Közlöny 72 73. (1973 1974) 97. (Bíróné Sey Katalin) 7. Ugyancsak Commodus pénzével, 187 188 körül záródik az ugyancsak Duna Tisza közi lelőhelyről származó csurogi (Bács-Bodrog vm.) lelet is (Magyar Nemzeti Múzeum, Érem- és Régiségtár 57/1876.). A leletre Farkas Edit hívta fel a figyelmemet, amelyet ezúton is köszönök. 8. Az egykorú eseménytörténet rövid magyar nyelvű összefoglalása megtalálható: Magyarország története I/1. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Szerk.: Bartha Antal. Budapest, 1984. 227 233. (Az idézett rész Mócsy András munkája) és Pannonia régészeti kézikönyve. Szerk.: Mócsy András Fitz Jenő Lőrincz Barnabás. Budapest, 1990. 37 44. (Az idézett rész Fitz Jenő munkája). A markomann szarmata háborúk numizmatikai vetületének legújabb vizsgálata: Farkas Edit: A markomann szarmata háborúk időszaka a numizmatika tükrében. In: Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Szerk.: Bertók Krisztina és Torbágyi Melnida. Budapest, 1999. 131 140. 9. Pannonia régészeti kézikönyve 42., a leletek bibliográfiai adatai uo. 295. 10. Erre a szempontra a keceli denárlelet kapcsán Bíróné Sey Katalin hívta fel a figyelmet: Bíróné Sey Katalin: A keceli lelet. Cumania 9. (1986) 28 29. 11. A szarmata római kereskedelmi kapcsolatok újabb összefoglalása, benne a korábbi irodalommal: Gabler Dénes: Kereskedelem. In: Pannonia régészeti kézikönyve. Szerk.: Mócsy András Fitz Jenő Lőrincz Barnabás. Budapest, 1990. 185 209.; Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között. In: Jazigok, roxolánok, alánok. (Szarmaták az Alföldön.) Gyulai katalógusok 6. Szerk.: Havassy Péter. Gyula, 1998. 117 144.; Kőhegyi Mihály: Újabb adatok a római pénzforgalom és kereskedelem Lugio Szeged közötti szakaszához. In: Emlékkönyv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. születésnapjára. Szerk.: Bertók Krisztina és Torbágyi Melinda. Budapest, 1999. 191 207. 12. Lányi Vera: Pénz. In: Pannonia régészeti kézikönyve. Szerk.: Mócsy András Fitz Jenő Lőrincz Barnabás. Budapest, 1990. 213. 210 214. 13. Gabler Dénes: Kereskedelem. In: Pannonia régészeti kézikönyve. 208. 14. Vaday Andrea i. m. 128.; Kőhegyi Mihály i. m. 196 197. 14

15. Istvánovits Eszter Kulcsár Valéria: IV. századi éremmel keltezett sírok a Kárpát-medencei szarmata Barbaricumban. In: A numizmatika és a társtudományok I. Szeged, 1994. 69 85.; Kőhegyi Mihály Vörös Gabriella: A madarasi temető római pénzei. In: A numizmatika és a társtudományok II. Szerk.: Krankovics Ilona. Debrecen, 1996. 157 188. 16. Jónás Elemér: A tiszanagyrévi római éremlelet. Numizmatikai Közlöny 23 24. (1924 1925) 39.; Gabler, Dénes: Zu Fragen des Handelsbeziehungen zwischen den Römer und den Barbaden in Gebiet östlich von Pannonien. In: Römer in Germanen in Mitteleuropa. Berlin, 1975. 102.; Fülöp Gyula: Újabb tanulmányok a római érmek szaramatakori forgalmáról a mai magyar Alföldön. Archeológiai Értesítő 103. (1976) 253. 17. Fülöp Gyula i. m. 254., 261. 18. Gabler, Dénes i. m. 95 98. 19. A problémára legutóbb Bíróné Sey Katalin éppen a hetényegyházi lelet ismertetése kapcsán világított rá: Bíróné Sey Katalin i. m. 18. 20. Gabler Dénes: Kereskedelem. In: Pannonia régészeti kézikönyve 208 209. 21. Lányi Vera: Pénz. In: Panonnia régészeti kézikönyve 213. Kiadja a Katona József Múzeum Felelős kiadó: dr. Bárth János megyei múzeumigazgató Szerkesztette: Somogyvári Ágnes A kiadványt tervezte: ZéPé DESIGN A felvételeket készítette: Kiss Béla Nyomda: Házinyomda, Kecskemét Kecskemét, 2001 (újradigitalizálva: 2017) ISBN: 963-7216-685 ISSN: 1586-0515 15