ESÉLYEGYENLŐSÉG, ZAPATERO, - DEMOKRATIKUS ORGAZMUS - A SPANYOL HARMADIK ÚT? Készítette: Kenéz Anikó és Balogh Róbert progressziv@mptp.hu 1
Tartalomjegyzék I. algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos'... 3 Pártállam, pártbetegség... 4 Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada... 4 A spanyol pártrendszer... 6 A PSOE válsága és az új program... 8 A spanyol jobboldal transzformációi...10 A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése...12 Referencia...15 II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban...18 A Con Z de Zapatero - kampány...18 Összehasonlító táblázat...19 A kampánydal...22 El libro blanco A fehér könyv...24 Zapatero arculata...25 A miniszterelnök-jelölti vita...28 Az első vita...29 Prológus...29 Gazdaság és munka...30 Az esélyegyenlőség politikája...31 A szociális kérdések jelentősége 2004-2008 között...32 Választási program...35 Választások, választási eredmények 2004-ben és 2008-ban...36 Következtetések...39 Referencia...40 progressziv@mptp.hu 2
I. algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos' jónéhányan úgy éreztük, mintha demokratikus orgazmusunk lenne / Pedro Zerolo, a PSOE társadalmi kapcsolatokért felelős titkárának sokat idézett gondolata a 2008-as kampány idején A következőkben arra keressük a választ, hogy mennyiben tükrözi a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 2008-as választási kampánya azt a feltevést, miszerint Jose Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnökként egy, a brit harmadik úttól eltérő, mégis egyedi és életképes XXI. századi szociáldemokrácia modelljét alkalmazza Spanyolországban. Feltevésünk szerint annak ellenére, hogy a 2004-2007 közötti időszakra elfogadható Paul Kennedy értékelése, miszerint the PSOE sought to construct a new political project which benefited from the input of a range social group via the establishment of extensive dialogue (Kennedy 2007), 2008-ra a program helyét a spanyol politikában megszokott módon a személyes karizma vette át. A mára domináns diskurzussá vált esélyegyenlőségi program 2008-ban képtelen volt a megújulásra. Elsőként a spanyol pártrendszer azon folyamatait mutatjuk be, melyek meghatározták azt a környezetet, mely közegben az új baloldali program született. A domináns pártrendszer átalakulása, s az új baloldali pártok megerősödése új uralkodó és befogadó jellegű diskurzus megteremtését tették szükségessé a PSOE számára. A dolgozat második részében a 2008-as parlamenti választásokra készült nyilvános szövegek elemzése rámutat majd a program korlátaira és lehetőségeire. progressziv@mptp.hu 3
Pártállam, pártbetegség Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada A spanyol rendszerváltást nem forradalom idézte elő, az átmenet jellegét sok tekintetben lehet a magyarországi tárgyalásos folyamathoz hasonlítani. A tranzitológia irodalmának egyik legmérvadóbb összefoglalása, Juan J. Linz és Alfred Stepan (1996) tézise szerint a reform-konszenzusos hatalomváltás (a szakirodalomban is elterjedt spanyol nevén: reforma pactada-ruptura pactada) csak azokban a rezsimekben játszódhat le, melyek túl vannak a totalitárius szakaszon. Ha a kormányzó monolit tömbön belül létrejön, majd meghatározóvá válik egy reformszárny, s ezzel egyidőben szervezett, de mérsékeltnek tekinthető ellenzéki pártok is alakulnak, e két fél tárgyalásba tud kezdeni egymással az átmenet jellegéről. Spanyolországban ilyen helyzet Francisco Franco halála után, 1976-ban állhatott elő legkorábban. A Franco-rezsimet nem lehet ugyan 1939 óta mozdulatlannak tekinteni, hiszen lépések történtek a jogállamiság irányába (Giró-Szász 2003), s az 1960-as évek gazdasági fellendülését külpolitikai nyitás is követte, a Nemzeti Mozgalmon belül azonban Franco elég közvetlen kontrollt gyakorolt ahhoz, hogy halála előtt elképzelhetetlen legyen egy reformszárny nyílt színrelépése. A spanyol átmenet sajátosság, hogy a diktátor halála után nem támadt igazi hatalmi űr, hiszen az 1947-es utódlási törvény eredményeként Juan Carlos személyében visszatért a királyi család és a monarchia az ország élére. A király már a trónra lépését követő első hónapokban, az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során nyíltan a parlamentáris demokrácia megteremtését tűzte ki célul (Giró-Szász 2002). Ugyanebben az időben Baszkföldön erőteljes rendszerellenes megmozdulások folytak, melyek még egyértelműbbé tették a rendszerváltás szükségességét. A király által kijelölt első miniszterelnök, Arias Navarro és részben még francoista kormánya ezt nem volt hajlandó elfogadni, ezért őt néhány hónap múltán Adolfo Suarez, a Movimento Nacional akkori főtitkára követte a poszton (Giró-Szász 2003). progressziv@mptp.hu 4
Suarez egyszerű és határozott politikai programmal állt elő: a reformokról szóló törvényt és általános választásokat akart egy éven belül. Ezen szándékát a plurális demokráciát célzó politikai reformokról szóló törvényt - még az 1976-os év végén népszavazás erősítette meg, elsöprő, 94%-os többséggel. A politikai rendőrség felszámolása, a szerveződés lehetővé tétele, valamint egy általános, a politikai foglyokra vonatkozó amnesztia után lehetővé vált, hogy az egyre szervezettebbé váló ellenzékieket, elsősorban a frissen legalizált kommunista PCE-t és a szocialista PSOE-t is bevonhassa Suarez az átalakulási folyamatba. 1976-77 fordulóján, a véres Atocha utcai merényletet követő napokban kiderült, hogy ebben mind a szocialistákat vezető fiatal Felipe Gonzalez, mind a kommunisták főtitkára, Santiago Carillo együttműködésére számíthatott. A konszenzust a készülő Alkotmány alappillérei, valamint a felelősségre vonás elhalasztását rögzítő Moncloa Egyezmény formalizálta 1977- ben. 1978 nemcsak az alkotmányozás, de egyben az ETA első véres éve volt. Az év végén az immár választott parlament elsöprő többsége (a Néppárt elődje, az Aleanza Popular néhány képviselője, illetve a baszk képviselők egy része szavazott nemmel) után egy újabb népszavazás is ratifikálta az Alkotmány szövegét. Az újonnan létrejövő demokratikus rendszereknek rendre meg kell küzdeniük a megelőző diktatórikus-autoriter rendszerek egyes következményeivel. Ilyen például a társadalmi tőke, vagyis a bizalom hiányán túl (Montero-Torcal 2000) a politikai részvétel alacsony szintje, s ezzel együtt az új pártrendszer hajlama a Katz és Mair által 1995-ben modellezett (s azóta többek által kritizált) kartellesedésre. A jelenség lényege, hogy a pártok az állam erőforrásaiból való részesedés érdekében a játékelmélet szabályai szerint - hallgatólagos konszenzust kötnek a külső erők távoltartásáról. Sok tekintetben ezt az utat járja a spanyol parlamentáris demokrácia is (Holliday 2002). A rendszer központi elemei kétségkívül a pártok, melyek elsősorban a party-inoffice modellbe sorolhatók, vagyis céljuk nem bizonyos elképzelések érvényre juttatása vagy a szavaztok maximalizálása, hanem az adminisztráció irányítása. (Montero 2002) progressziv@mptp.hu 5
A spanyol pártrendszer Spanyolország pártrendszerét a XXI. század elején mérsékelt pluralizmus jellemzi. Az országban működő pártok száma az alkotmányos berendezkedés sajátosságából az autonóm közösségek nagy számából - adódóan igen nagy, ugyanakkor a parlamenti életet két domináns párt és további három párt-, illetve pártkoalíció határozza meg. Jelenleg országos szervezeti lefedettséggel három párt rendelkezik, melyhez 2007 vége óta csatlakozni igyekszik egy negyedik politikai formáció is. A választási rendszernek komoly hatása van: a kétkamarás parlamentben: a meghatározó képviselőházi (Congresso) helyek több amplitúdós körzetekben dőlnek el arányos, a magyar választási rendszerből is ismert d Hondt módszerre alapozó listás szavazáson, melyhez nem tartozik kompenzáció. A nagy amplitúdó, vagyis az, hogy egy körzetből akár hét képviselőt is választanak, a nagy pártoknak kedvez, jelentős mértékben torzít. A számítások szerint (Gunther 1989) a spanyol választási rendszernél Európában csak a brit többségi rendszer torzít jobban. Mindennek ellenére az utóbbi másfél évtizedben igen ritkán fordult elő, hogy egy párt önmagában megszerezze a képviselőházi helyek több mint felét. A szenátusi helyek döntő többsége a képviselőházi választásokkal egyidőben megtartott választásokon, nyílt listás többségi szavazással dől el. Érdekesség, hogy mivel a nevek névsor szerint szerepelnek, leggyakrabban a listán elöl szereplők jutnak parlamenti helyekhez. A maradék helyekre a regionális parlamentek küldenek képviselőket. A két nagy párt működését tekintve ún. catch-all, vagyis gyűjtőpárt. Tevékenységeik a pártközpontba koncentrálódnak, erősen centralizáltak, s tagságuk a választók arányához képest még nyugat-európai összehasonlításban elenyésző (Holliday 2002). Nyugat-Európa országaiban a hagyományos (Kircheimer által a 60-as években jellemzett) gyűjtőpártok az 1980-as és 90-es évek folyamán jelentősen vesztettek vonzerejükből és szavazati arányukból. Ennek oka - és részben következménye is - az új társadalmi közegben születő új mozgalmak feltűnése és megerősödése a zöld mozgalmak, valamint az új populizmus ruhájában történő megjelenése (esetenként ezek keverékeként). progressziv@mptp.hu 6
A pártrendszerek domináns szereplői ettől függetlenül a korábbi gyűjtőpártok maradtak, azonban ehhez ez utóbbiaknak jelentős változáson kellett keresztülmenniük. (Puhle 2002) Az új típusú gyűjtőpárt legfontosabb ismérve, hogy közvetítő szerepet játszik, s ezen minőségében igyekszik többséget teremteni. A posztmodern gyűjtőpárt nem zárható egyetlen definícióba (Wolinetz 2002) A baloldalról érkező új baloldali gyűjtőpártnak azonban az ún. harmadik utas karizmatikus image-t kell követnie, viselkedésében pedig a szavazatmaximalizáló jellegnek kell dominálnia. A párt életében a részvételnek a kampányidőszakban van kiemelt szerepe, a választások között a parlamenti párt aktív tevékenységet folytat (a Duverger-féle káder-párt bizonyos szintű újraéledése). A kampánynak tehát központi szerepe van a korszerű pártok életében. A posztmodern kampány sikeres megvalósításának két leglényegesebb feltétele: 1. Médiaszereplés: fókuszcsoportos elemzések alapján készült, s közvéleménykutatásokon keresztül folyamatosan monitorozott egységes arculatterv mellett lényeges az interaktív eszközök használata: web 2.0, sms, interaktív televíziós műsorok. 2. A grass-roots szervezettség: részben a médiaszereplés túlsúlyba kerülése vezetett a korábbi gyűjtőpártok és szavazóik eltávolodásához, így a társadalmi mozgalmak sikeréhez. A posztmodern kampányeszközök legfontosabb elemei a door-to-door kampány és ún flash mob-szerű rendezvények, melyekben kulcsfontosságú a helyi aktivisták alkalmazhatósága. (Mihályffy 2007) A médiaüzeneteknek egységesnek, jól tervezettnek kell maradniuk, az állandó megújulásra kész image-ben hasznosított policy-k előkészítését a központ körül működő think tank-ek végzik. Ezek egy része a policy tartalmi részéért, mások a fogadtatás tervezéséért, előkészítéséért felelősek. Ennek megfelelően a posztmodern gyűjtőpárt központosított és grass-roots szervezettségű egyszerre. A spanyol pártok struktúráját és életét a Nyugat- Európában megszokottnál évekkel korábban kezdte meghatározni a televízió (Holliday 2002.). Ez, valamint a regionális pártrendszer összetettsége (lásd alább) gyengíti a helyi szervezettséget, vagyis az országos párt létrehozásához igen komoly erőforrásokra és erőfeszítésekre van szükség. Ez a tényező jelentősen növeli egyfelől a domináns párton alapuló, másfelől a szélsőségesen tagolt pártrendszer kialakulásának esélyét. progressziv@mptp.hu 7
A pártrendszer fejlődését három szakaszra oszthatjuk. Mindegyik szakasz fontos jellemzője a karizmatikus vezetők jelenléte, valamint a pártrendszer instabilitása, jelentős átalakulásai. (Colomé-Lòpez-Nieto 1998) Az első, 1977-81 közötti szakaszt Adolfo Suarez centrista pártjának dominanciája jellemezte. Az UCD nem rendelkezett egységes és világos profillal, hiszen kereszténydemokrata csoportok ugyanúgy csatlakoztak hozzá, mint szociáldemokraták. A frakciópárt-jelleget a párt rövid élete során nem tudta levetkőzni, így az intézményesülés is elmaradt (Gunther-Hopkin 2002). Annak ellenére, hogy az UCD sikere jórészt Suarez személyes népszerűségének függvénye volt, nem alakult ki központosított vezetés. A vezető testületeken belüli állandó súrlódások, a világos politikai profil és mondanivaló, az egységes üzenet hiánya, az Andalúzia önállóságát övező viták, az ETA-erőszakhullám, valamint növekvő munkanélküliségi és inflációs ráta és egyéb gazdasági gondok együttesen már az első baszkföldi regionális választások idejére, 1980-ra megrendítették a pártot, s egyben az 1977 óta fennálló konszenzust is (Colomé- Lòpez-Nieto 1998). Az 1981. február 23-i katonai puccsra épp aznap került sor, amikor a parlament a Suarez-t váltó miniszterelnököt szavazta volna meg. Az 1982-es választások nyomán az UCD majdnem kiesett a parlamentből, az alig tucatnyi képviselő pedig beolvadt a győzelmet arató PSOE-ba, az AP-ba illetve Suarez új szintén rövid életű - centrista pártjába. (Gunther-Hopkin 2002) Ezzel kezdődött az az egy évtizeden át tartó időszak, amikor a PSOE Felipe Gonzalez vezetésével domináns pártként uralta a spanyol pártrendszert. A PSOE válsága és az új program A PSOE az 1990-es évek elején már egy komplex válsággal találta magát szembe: legszembetűnőbb a vezetési válság volt, amely Felipe Gonzalez népszerűségének és hitelének hanyatlását jelentette. A karizma tompulását jórészt az évtized elején áradatként érkező korrupciós ügyek okozták (Mendez- Lago 2005), mely sorozatos perekhez és lemondásokhoz vezetett. A válság mélyebb oka tehát a fentebb már ismertetett jelenség, maga a party-in-office, az állam és a kormánypárt összefonódása volt. Ezt hívhatjuk szervezeti progressziv@mptp.hu 8
válságnak is, mely tönkretette a párt rekrutációs és humánerőforrás-bázisát. Ezt a hatást fokozta, hogy a patronázs-rendszert a fellendülés éveiben a PSOEkormány igyekezett kiterjeszteni szavazóira is. A társadalmi transzferek, elsősorban a nyugdíjak növelésével kísérelte meg a szavazóbázis kiterjesztését. A vidék és az idősek irányába történő nyitás azonban nem volt alkalmas a fiatalabb generáció bevonására, mobilizálsára, s így odalett az a dinamizmus, ami a fiatalos Gonzalezt 1982-ben kormányra segítette. (Colomé 1998) A vezetési válság másik fontos oka az évtizedekig a modernizációra és az európai integrációra építő program kimerülése. 1992-ben Spanyolországot is elérte a Szovjetunió összeomlását követő általános gazdasági recesszió, így a fejlesztés köré épített diskurzus összeomlott. Kormánypártként saját integrációs elképzeléseinek nyomása alatt (maastrichti kritériumok) a PSOE nem tudott elég baloldali programelemeket sem megvalósítani. A paradoxon jelei már 1986- ban, a NATO-csatlakozás kapcsán rendezett népszavazást megelőző indulatos kampányban megmutatkoztak. Ekkor Felipe Gonzalez kvázi bizalmi népszavazást vészelt át, a valójában a PCE-ből építkező másik baloldal újjászületését azonban nem tudta megakadályozni. A PSOE irányváltása egyszersmind jobbra tolta a választói attitűdöket, utat nyitva ezzel a kibontakozó centrista néppárti diskurzusnak (lásd alább). A bukás pillanata 1996-ban érkezett el, a parlamenti választások elvesztésével, mely után Felipe Gonzalez is lemondott, három évre karizmatikus vezető nélkül hagyva a PSOE-t (Mendez-Lago 2005). A döbbenet ideje azonban csak négy évvel később, a korábbinál jóval súlyosabb vereséget hozó 2000-es választások után jött el. Ekkor fennállt a lehetősége, hogy a domináns párt szerepét a PP, a karizmatikus vezető székét José Maria Aznar veszi át. Végül azonban egy másik forgatókönyv valósult meg, mely szerint a PSOE maga is képes a megújulásra, s a PP által elkövetett taktikai hibákból építkezve olyan diskurzust épített, mely az újabb gazdasági recesszió árnyékában is uralni képes a teljes politikai napirendet. progressziv@mptp.hu 9
A spanyol jobboldal transzformációi Az 1989-ig Aleanza Popular néven működő Partido Popular alakulásakor, 1976- ban még nem volt más, mint hat, a Franco-rendszer korporativista struktúrájába illeszkedő szervezet koalíciója. Ennek megfelelően a párt vezetését 1976 szeptemberétől olyan politikusok alkották, akik kisebb-nagyobb részt vállaltak a Franco-rendszerben (Lopez-Nieto 1998). Manuel Fraga, a párt elnöke töltötte be a belügyminiszteri posztot Arias Navarro kormányában, s így akár őt is tekinthetjük a baszkföldi sztrájkkal összefüggő halálesetek politikai felelősének. Az első komoly belső konfliktus az Alkotmány megszavazása körül robbant ki Lopez-Nieto 255). Az alapítók többsége nem volt hajlandó elfogadni a regionális autonómiák rendszerét és mértékét, különösen Katalónia és Baszkföld esetén. Fraga - felismerve a végletes elszigetelődés veszélyét nem vállalta a közösséget a nemmel szavazókkal, így 1978-ra a hat alapítóból csak kettő maradt. A pártszövetséget az 1980-as évek elején sem sikerült egységes párttá szervezni, az újabb és újabb koalíciók nem hozták meg a várt áttörést: az AP Fraga vezetésével nem tudott kormányzati alternatívát képezni a PSOE-val szemben. A legfőbb problémát a francoista múlt okozta, s az Alkotmánnyal kapcsolatos ambivalens magatartás éppen ezért katasztrofális eredményekhez vezetett az 1979-es választásokon. (Giró-Szász 61.) Az év decemberében tartott III. kongresszuson Fraga igyekezett a pártszervezet centralizálásával, valódi intézményesülésével életet lehelni a pártba. (Lopez-Nieto 1998) A stabilizációt szolgálta az AP-től balra álló kereszténydemokrata koalíciós partnerek keresése is (Partido Democrata Popular). A párt malmára hajtotta a vizet az UCD fentebb érintett mély krízise is. Fraga számításai szerint az UCD elvesztett szavazói az AP-PDP-re adják majd voksukat, s így létrejön a természetes jobboldali többség. Igaz, az AP-PDP a szavazatok 26%-át szerezte meg, a számítás 1982- ben nem vált be olyan mértékben, mint az AP vezetése remélte: a távolság korántsem volt elhanyagolható az AP addigi magját alkotó szélsőjobboldali és a szétmorzsolódó UCD kereszténydemokrata bázisa között. A koalíciós politika 1986-ban, a PSOE további erősödésével bukott meg végleg, s ez egyben Fraga lemondását igaz, nem teljes visszavonulását - eredményezte. Két átmeneti év után a XIII. kongresszus, mint az újjáalakulás kongresszusa vált progressziv@mptp.hu 10
ismertté. Az új vezető, a szélsőjobbról induló Jose Maria Aznar (Balfour 2005) ez alkalommal került olyan pozícióba, hogy Fraga támogatásával tovább centralizálja a pártot, illetve elindítsa azt a professzionalizáció, és ezzel együtt a centrum irányába. A váltással névváltoztatás és új szimbólumok (kék mezőben távolodó madarak) társultak. Giró-Szász és Balfour véleménye gyökeresen eltér a tekintetben, hogy áll e tényleges váltás a PP transzformációjának hátterében. Utóbbi véleménye szerint az egyértelmű elhatárolódás megtagadása, a 2000-2004 közötti erősen jobboldali, ortodox konzervatív alapelveken nyugvó oktatási reform, az Alkotmány mellőzése az iraki háború kérdésében, valamint a média totális kontrollja arra utal, hogy a párt attitűdje lényegileg nem változott 1976 óta, s csupán a racionalitás vitte rá az Aznar vezette pártot a centrista irány követésére. Amint a kényszer lazult, a politika is visszatért az eredeti, alapvetően francoista irányvonalhoz. Giró-Szász ettől eltérő érvrendszer mentén, jórészt Molas-Bartomeus: Estructura de la competencia politica en Espana 1986-2000. c tanulmányának táblázatait alapul véve úgy látja, hogy a választók világnézetében általános jobbratolódás érzékelhető, amelyet követett a PP beállítódásának elmozdulása a centrum felé. A két módosulás eredője a PP mögött kialakuló többség volt, amit tovább szélesített a PSOE újabb és újabb botránysorozata, valamint a PSOE szavazótábor összetételének változása öregedése és csökkenő mobilizálhatósága. (Giró-Szász 2003.) progressziv@mptp.hu 11
A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése Spanyolország pártrendszerében jelentős szerepet játszanak a regionális szinten kialakuló pártrendszerek, melyek egyedi jellege különösen Baszkföld (País Vasco) és Katalónia (Cataluñya) esetében egyértelmű. A pártok közötti törésvonal nem rajzolható meg a jobb-bal séma alapján. Ennek leglátványosabb manifesztálódása a spanyol kormányalakítás folyamata. Annak ellenére, hogy a választási rendszer a nagy pártoknak kedvez, országos zöld, illetve liberális párt hiányában a regionális pártok töltik be a mérleg nyelvének szerepét. A győztes párt néhány kivételtől eltekintve (1986, 2000) akkor válik kormányzóképessé, ha biztosítani képes maga számára a regionális szinten szerveződő kisebb pártok egy részének támogatását, s így az abszolút parlamenti többséghez szükséges 176 szavazatot. Az alku legfontosabb tárgya rendre a források decentralizálása, a helyben maradó adók mértéke, illetve az autonómia kiterjesztésének lehetősége. Spanyolország gazdaságilag legerősebb, sok tekintetben leginkább európai orientációjú autonóm régióját, Katalóniát az első regionális választás, 1980 óta a Convergencia i Unió nevű, ideológiailag a konzervativizmushoz köthető párt uralja domináns formációként, mely maga is két konzervatív párt egybeolvadásából jött létre. A konzervatív irányzat győzelme és uralma korántsem magától értetődő abban a régióban, mely a polgárháború idején a köztársaságpártiak és a kommunisták legfontosabb bázisának számított. A baloldalt valójában számos párt képviseli. A legnagyobb ezek közül a PSOE föderált pártja, a Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC), míg az Iniciativa per Calalunya a szélsőbal metamorfózisából alakult, s elsősorban Barcelonaban jelentős. Baszkföld politikai térképe még összetettebb, itt azonban a nacionalista pártok a Herri Batasuna szélsőséges szeparatizmusától a mérsékelt, s az Alkotmányt 1978-ban elfogadó, a PNV-ből, valamint az EA-ból kivált csoportokig ívelő spektruma jellemzi, melyek mellett a PSOE helyi megjelenési formái (PSE) jelentik az alternatívát. A következő két táblázatban az 1996-ban a Néppárt, illetve a 2004-ben a PSOE által megnyert választás után kialakult viszonyokat mutatjuk be, érzékeltetve a lehetséges alkupozíciókat. progressziv@mptp.hu 12
1. Táblázat Szavazatok és mandátumok száma a Kongresszusban 1996-ban Szavazatok és mandátumok az 1996-os országgyűlési választásokon szavazatok (%)* mandátumok (%) Partido Popular (PP) 9 224 696 37,19 146 41,71 Partido Socialista Obrero Español (PSOE) 7 894 535 31,83 122 34,86 Izquierda Unida (IU) 2 342 789 9,45 19 5,43 Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC-PSOE) 1 531 143 6,17 19 5,43 Convergencia i Unió (CIU) 1 151 633 4,64 16 4,57 Partido Popular - Partido Aragonés (PP-PAR) 370 975 1,50 8 2,29 Eusko Alderdi Jetzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV) 318 951 1,29 5 1,43 Iniciativa per Catalunya - Els Verds (IC-EV) 296 985 1,20 2 0,57 Coalición Canaria (CC) 220 418 0,89 4 1,14 Bloque Nacionalista Galego (BNG) 220 147 0,89 2 0,57 Herri Batasuna (HB) 181 304 0,73 2 0,57 Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) 167 641 0,68 1 0,29 Unión del Pueblo Navarro - Partido Popular (UPN-PP) 120 335 0,49 2 0,57 Eusko Alkartasuna (EA) 115 861 0,47 1 0,29 Unió Valenciana (UV) 91 575 0,37 1 0,29 Total 24 248 988 97,77 350 100,00 Otros** 553 943 2,23 Total votos a candidaturas 24 802 931 100,00 * Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños. Fuente: Junta Electoral Central. Mº del Interior. Elaboración propia. 1996-ban előrehozott választásokra kerül sor, ahol a PP győzelmet aratott, de szüksége volt a nacionalista pártok támogatására. Ez a helyzet egyben annak próbáját is jelentette, hogy - a választók jó részének véleményéhez hasonlóan - a többi párt szemében sikeresen elfoglalta-e a régóta célként kitűzött centrum - szerepet. A legjelentősebb koalíciós partnere a katalánok nemzeti pártja, a CiU (Convergencia i Unio) lett. A kormányalakítási folyamat két hónapig tartott. Ekkoriban vált a Néppárt jelmondatává: Több párbeszéd, több együttműködés, több felelősség, több kompromisszum. Habár a kormány kizárólag a Néppárt tagjaiból került ki, de a CiU-n kívül élvezte a Kanári-szigetek regionális politikai erőinek koalíciójának és a baszk nemzeti pártnak is a támogatását. progressziv@mptp.hu 13
2. Táblázat Szavazatok és mandátumok a Kongresszusban 2004-ben Szavazatok és mandátumok a 2004-es országgyűlési választásokon szavazatok (%)* Mandátumok (%) Partido Socialista Obrero Español (PSOE) 11 026 163 43,27 164 46,86 Partido Popular (PP) 9 635 491 37,81 146 41,71 Convergencia i Unió (C i U) 835 471 3,28 10 2,86 Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) 652 196 2,56 8 2,29 Euzko Alderdi Jeltzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV) 420 980 1,65 7 2,00 Coalición Canaria (CC) 235 221 0,92 3 0,86 Izquierda Unida (IU) 801 821 3,15 2 0,57 Iniciativa Per Cataluya Verds- Esquerra Unida I Alternativa (ICV-EUIA) 234 790 0,92 2 0,57 Bloque Nacionalista Galego (BNG) 208 688 0,82 2 0,57 Unión del Pueblo Navarro-Partido Popular (UPN-PP) 127 653 0,50 2 0,57 Coalición Esquerra Unida Pais Valencia-Izquierda Republicana (ENTESA) 123 611 0,49 1 0,29 Chunta Aragonesista (CHA) 94 252 0,37 1 0,29 Eusko Alcartasuna (EA) 80 905 0,32 1 0,29 Coalición Nafarroa Bai (NA-BAI) 61 045 0,24 1 0,29 Total 24 538 287 96,29 350 100,00 Otros** 945 217 3,71 Total votos a candidaturas 25 483 504 100,00 * Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños. Fuente: Junta Electoral Central. Elaboración propia. 2004-ben a PSOE-nek mindössze tizenkét szavazatra volt szüksége az abszolút többség biztosításához, így a Néppárt által nyolc évvel korábban megélt helyzetnél lényegesen kedvezőbb helyzetben kezdhette meg a tárgyalásokat. Elsősorban azon katalán pártok jöttek számításba, melyek ideológiailag közel állnak a PSOE elképzeléseihez, így a jó eredményt elérő baloldali ERC-vel, valamint az Iniciativa pártszövetségével kezdődtek el, s néhány hét alatt sikerrel is zárultak a tárgyalások. progressziv@mptp.hu 14
Referencia Puhle, Hans-Jürgen: Still the Age of Catch-allism? Volksparteien and Parteienstaat in Crisis and Re-Equlibration In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. Balfour, Sebastian: The Reinvention of Spanish Conservatism The Popular Party since 1989 In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, 2005. pp.145-167. Colomé, Gabriel- Lòpez-Nieto, Lourdes: The Spanish Political Parties from Fragmentation to Bipolar Concentration In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp. 240-250. Colomé, Gabriel: The PSOE: The Establishment of a Governmental Party. In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp. 269-281. Giró-Szász András: Egy sikeres Néppárt. A spanyol út a hatalomba, Budapest, Századvég, 2003. Gunther, Richard Hopkin, John: The fall of he UCD in Spain In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. Holliday, Ivan: Spain: Building a Parties State in a New Democracy In Webb, Paul Farrell, David Holliday, Ivan: Political Parties in Advanced Industrial Democracies, Oxford University Press, Oxford, 2002. pp. 248-278 Kennedy, Paul: Phoenix from the Ashes. The PSOE Government under Rodríguez Zapatero 2004 2007: A new model for social democracy? International Journal of Iberian Studies, Vol.20. Issue 3. 2007 progressziv@mptp.hu 15
Lopez-Nieto, Lourdes: The Organizational Dynamics of AP/PP In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London 1998. pp.253-268. Mendez-Lago, Monica: The Socialist Party in government and in opposition In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, 2005. pp.169-196. Mihályffy Zsuzsanna: Kampányok lokális metszetben bevezetés In Kiss Balázs- Mihályffy Zsuzsanna-Szabó Gabriella (szerk.) Tükörjáték, L Harmattan, Budapest, 2007. pp. 13-22 és 145-150. Monreal Juan-Titos, Salvadora: Social Quality in Spain Journal of Social Quality, Vol.5 2005. Montero, José Ramón Torcal, Mariano: A társadalmi tőke kialakulása és működése a spanyol demokráciában In Simon János (szerk.) Demokráciák és Pártok, Budapest, Villányi úti könyvek, 2000. pp.73-103. Linz, Juan J. Stepan, Alfred C.: Problems of democratic transition and consolidation : Southern Europe, South America, and post-communist Europe, Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1996. Wolinetz, Steven B: Beyond the Catch-All Party In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, 2002. pp.136-164. Ugarte, Beatriz Acha-Pérez-Nievas, Santiago: Moderate Nationalist Parties in the Basque Country. Partido Nacionalista Vasco and Eusko Alkartasuna In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan (eds.) Routledge, London, 1998.pp.70-85 progressziv@mptp.hu 16
Marcet Juan - Argelaguet Jordi: Nationalist Parties in Catalonia. Convergència Democràtica de Catalunya and Esquerra Republicana In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan (eds.) Routledge, London, 1998.pp.86-103. Siaroff, Alan: Comparative European Party Systems, Garland. New York, 2000. pp.419-437. progressziv@mptp.hu 17
II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban A 2008-as PSOE kampány központi üzenete, hogy Spanyolország milyen radikálisan és pozitív irányba változott meg a kormányzás megelőző négy évében. A Con Z de Zapatero - kampány A Con Z de Zapatero ( Zapatro Z -jével - párhuzam a Zorro nevéből alkotott Z -vel) egy irányvonal a kampányon belül, mely cím alatt többfajta kampányanyagot készítettek. Az egyik egyszerű felsorolásként tartalmazza azokat az értékeket, melyre a Zapatero kormány képviselni akar. Ezek a követezőek: - Jólét - Versenyképesség - Hozzáférhetőség - Minőségi foglalkoztatottság - Stabilitás - Magas sebesség (infrastrukturális fejlesztések) - Reakció (oktatás politika) - Modernizáció - Szolidaritás - Egyenlőség - Vagyonszerzés lehetősége Ez a kiadvány strukturálisan egyszerűen épül fel. Oldalanként szerepel egy szó az előbbiekből, annak néhány soros magyarázata, az oldal alján a Con Z de Zapatero és a PSOE jelképe szerepel. Figyelemfelkeltő, hogy a szavak végére kerülő Z mindenesetben nagybetűvel és halványabb piros színnel került, progressziv@mptp.hu 18
valószínűleg a markánsabb kiemelés céljából. Vélhetően a könnyebb beazonosítás a választópolgárok számára célzott, a kialakított kép az értékeket helyezi középpontba, ennek kifejtése azonban hiányzik. Összehasonlító táblázat A párt közzétett egy összehasonlító táblázatot is, mely Spanyolország 2004-2008 közti helyzetét hasonlítja össze a Partido Popular (Néppárt-PP) kormányzása alatti adatokkal. Az elemzésre kerülő témaköröket így határozza meg: - Spanyolország, egy gazdagabb ország - Több és biztosabb munkahelyek - Több szociális egyenlőség és több szociális jog - Egy erősebb és pontosabb demokrácia - Spanyolország a jövőre készül A táblázatok a téma meghatározásán, a két kormányzat adatain kívül tartalmaznak még egy rövid magyarázat - oszlopot. Itt megfigyelhető, hogy nem alkalmaznak negatív tartalmú szavakat, pl. nem szerepel benne a munkanélküliség, helyette a foglalkoztatottság, az erőszak ellen, a szociális biztonság metaforája jelenik meg. A több szociális egyenlőség és több szociális jog címet viselő fejezetben tizenhárom adatot vetnek össze. Már a cím is jelzi, hogy a szociális helyzet terén elmozdulás volt tapasztalható, hiszen ezek az intézkedések Zapatero kormányzásának egyik legjelentősebb eredményei. A szociális fogalom használata jellemző Zapatero kommunikációjára, mely szót sikerült plusz tartalommal és konkrét intézkedésekkel felruházni. Sokak számára ez jelképezi a PSOE-kormányzás legjelentősebb részét. Először a megalkotott törvényeket említi: elsőként a Ley de dependencia (függőségi törvény, a rászorulóknak nyújt segítséget, felügyeletet). Ezt így kommentálják: a jóléti állam egy új pillére, egy új jog az állampolgároknak. Itt az új használata az újításokat, fejlesztéseket jelképezi, hogy Spanyolországnak szüksége van erre, illetve jelezheti átvitt értelemben magának a pártnak is a megújulását progressziv@mptp.hu 19
Az apasági szabadság ismét a család támogatását tükrözi. A gyermekek utáni támogatás esetén figyelembe veszi azt, hogy a szülő egyedülálló-e, illetve a gyermekek számát. Konkrét adatokkal támasztja alá a támogatás mértékét. Meghatározott munkaviszonyok rendezése kapcsán használja a végre kifejezést, mely a helyzet már sürgető voltára utal, illetve arra, hogy ezt sem oldotta meg a PP. Növelték a határokon túli spanyolok jogait. Itt a határon kívül tartózkodó kifejezést használja, mely erősítheti az összetartozás érzetét a spanyolokban, hiszen a távollét kapcsán nem említ véglegességre célzó szavakat, csak tartózkodásról beszél. A vizsgált szakaszig minden sorban a PP eredményeinek kihúzásával vagy nullával szemlélteti, tekintve, hogy a PSOE kormány alatt alkották a jogszabályokat, nem is lehetett volna másképp. Azonban ez azt szemlélteti, mintha a PP kormányzás nem tett volna semmit az adott témában. Figyelemfelkeltő továbbá, hogy a megalkotott törvények esetén is a nullát használja (nem tett semmit a PP), míg a többi jogszabálynál a kihúzást alkalmazza. Mindkettő a PP kormány tehetetlenségére utal, az hogy kétféle módszerrel szemlélteti, ezt az érzést növeli. Ezután a minimálbér növekedését mutatja be a dokumentum, mely a Zapaterokormányzás legjelentősebb jóléti intézkedése: a PP kormányzás alatti a minimálbért (451,2 euróról) emelte 600 euróra. Hasonlításként kiemeli, hogy a Zapatero kormány 4 éve alatt többet juttattak, mint a PP kormányzás előző 8 éve alatt. Ez az összehasonlítás szemlélteti, hogy a PSOE sokkal hatékonyabban működött, mint amilyen teljesítményre a PP képes volt. Itt direkt a 2004-es adatokat mutatja be a PP esetében, és a PSOE legutolsó minimálbér-emeléséhez viszonyítja. Tehát a PP kormányzása alatti változásokat nem említi. A következő két adat a bevándorlási politikát szemlélteti. Az egyik, a bevándorlók integrációjára költött összeg esetében a növekedés 720%-ra tehető, a következő sorban, mely a bevándorlók oktatására fordított tétel, 58% a növekedés. Természetesen a radikális változást jelentő 720% került első helyre és csak utána következik a kisebb javulást mutató adat. Egyértelműen a figyelem felkeltésére irányult ez az elhelyezési módszer. A lakbérek összegének csökkenése olyan intézkedés, mely az egyetemistáknak és a bevándorlóknak könnyíti meg a létfenntartást és az előrehaladást. Logikailag megfelelő, hogy mindez a migrációt követő részbe került. progressziv@mptp.hu 20
A lakhatás támogatásra szánt összegek (melyek a duplájára nőttek a kormányzás alatt) ismételten a bevándorlóknak és a rászorulóknak célzott üzenetek. A családoknak lakhatás támogatás céljából folyósított összegek emelését jeleníti meg. Itt a stabilitást emeli ki, azaz a biztos lakhelyet szemlélteti, kifejezetten a spanyolok számára. Ezután a fiataloknak és az időseknek nyújtott támogatásokat említi. Kitűnik az is, hogy ebben a részben próbálja a kormány a szocialista egyenlőség politikáját kiemelni: mindenkire figyelnek és mindenki fontos számukra. Ezeket az adatokat a PP kormányzás esetén ismét nullával jelöli, átvitten utalva arra, hogy a PP számára nem volt fontos ez a két korosztály. Ez az utolsó adatsor hangsúlyozza a szociális jogok változását. Összefoglalva láthatjuk, hogy valószínűleg a táblázat formátumának adottságai és kampány-jellege miatt - ezek az információk nem kerülnek bővebb kifejtésre, illetve nem próbálnak összefüggéseket teremteni, egyszerű üzeneteket fogalmaznak meg. A dokumentum felépítése - a szociális kérdéskörök belüli minimális kohézió - biztosítja, hogy az érdeklődő végignézze ezt a részt, és a szociális intézkedések legtöbbjét eközben megismerje. Ezekre a fogalmakra épülve elkészítettek egy 40 oldalas dokumentumot: Espana 2004-2008 címmel. Ez a formai jegyeket tekintve megegyezik a korábbi kiadványokkal látványvilágát tekintve: a címoldalon Zapatero, valamint a PSOEfelirat, ezeken kívül a Con Z de Zapatero és a Spanyolország 2004-2008 között felirat kapott helyet. Összefüggő szövegben sorolja fel a kormányzás sikereit, helyenként összehasonlítva a PP kormányzással. A szövegben kiemelt kifejezéseket piros betűszínnel hangsúlyozták. Ebben a dokumentumban már elég sok grafikont, diagrammot alkalmaznak a PP-PSOE kormányzás különbségeinek hatékonyabb szemléltetése érdekében. A választási programban a szociális intézkedéseit két fejezetben részletezi. A Jóléti állam megerősítése és a Szociális modellünk dinamizálása fejezetcímeket adták. A Szociális modellünk kifejezéssel azt jelzi, hogy ez teljes mértékben a baloldalé, ők hozták létre, nekik kell továbbfejleszteni. Magával a témakörrel 50 oldal terjedelemben foglalkoznak, melyben a család, az progressziv@mptp.hu 21
egészségügyi rendszer, a foglalkoztatottság, a szociális kohézió, lakhatás, a drogprobléma, a kulturális lehetőségek növelése kapnak helyet. Látható, hogy széleskörűen tárgyalja a témakört, de különösebb összefüggést nem lehet találni a témák sorrendjében. Sok esetben imperativusban fogalmaz: Megalapítani a szociális és egészségügyi koordinációt az intézményi kereteknek megfelelően. A kijelentéssel csak azzal kapcsolatban lehetnek aggályaink, hogy semmilyen konkrétum nem szerepel, illetve hogy ezt a külső kényszer motiválja. Ezenkívül az intézményi keretek átalakítása régi probléma a szociáldemokrácia számára, minimális újdonságként jelenik meg, hogy nem az intézményt, hanem a koordinációt akarja megváltoztatni. A jóléti állam segít választ adni ezekre a kihívásokra, esélyt teremtve minden embernek. Aktuálisan a gazdaság, a társadalom és a kultúra összefüggésében ír a program. A jóléti állam -mint válasz, illetve megoldás- gyakori fordulat a kommunikációjukban. A mondatban az esélyegyenlőség fogalma ismét felmerül, a mindenkire való kiterjesztés tipikusan szociáldemokrata ideológiát követ. Sokat használja a fejlesztés, a jóléti állam és a támogatás kifejezéseket, melyek pozitív üzenete ismét megerősíti az olvasót abban, hogy a kormány eddigi eredményei sikeres voltak és a folytatásra szükség van. Azonban a szöveg olvasása közben folyamatosan hiányoznak a konkrétumok. Nem is próbál kísérletet tenni arra, hogy politikáját megújítsa. A végső következtetés az marad, hogy az eddig elkezdett intézkedéseket szándékoznak folytatni, melyek sikert arattak az előző kormányciklus alatt. A kampánydal A kampánydal: Defender la Alegría, azaz Megvédeni a boldogságot. A dal stílusa a tipikus spanyol elvárásokat követi. A szóhasználat azt sugallja, hogy a boldogságot meg kell védeni, tehát egyfajta ellenségképet próbál körvonalazni. Ez retorikailag a mozgósításra és az összezárásra irányulhat. A dalban kiemelésre kerül maga a cím ( megőrizni a boldogságot ). Ezzel az eddigi intézkedéseket is pozitívnak ábrázolja, mert az teremtette meg a boldogságot, melyet védeni kell. Egy hozzászólás a dalhoz (forrás: www.youtube.com) nevesíti progressziv@mptp.hu 22
a katasztrófa tárgyát: 1996 és 2004 között megtapasztaltuk a katasztrófát, soha többé Partido Popular! A dalban felsorolja, hogy mihez hasonlóan kell megvédeni a boldogságot ( úgy, mint egy lövészárkot, a jellegzetességeket, a zászlót ) és hogy mitől kell védelmezni a boldogságot. Ebben a részben folyamatosan negatív felsorolást alkalmaz (nyomor, sorscsapás). A hallgatók érzelmeire próbál hatni, mely a későbbiekben motiválhatja arra, hogy a választásokon is ezen megfontolás alapján szavazzanak. A kezdősor a Megőrizni a boldogságot, mint egy lövészárkot jelképezheti a kettészakadó Spanyolországot. Azaz a két harcoló fél a PP és a PSOE, a boldogságot pedig - akár harc útján is - meg kell védenie a PSOE-nek: a káosztól, a lidércnyomástól, a szegénységtől és a nyomorultaktól. Ezt a korábbi PP-kormányzást hivatott megjeleníteni. A káosz, azaz a zavartság az emberek legjelentősebb félelmét, azaz a biztonság elvesztését jelenti. Ennél erősebb megfogalmazás a lidércnyomás, ez misztifikálja a PP-kormányzás lehetőségét. A szegénység és nyomorultság említése már a szociális érzékre illetve a létbiztonságra koncentrál, tehát inkább az emberek személyes félelmeit fejezi ki. A második versszakban a jellegzetesség megvédésére koncentrál. A spanyol történelmi hagyományok fontossága és értéke az érzéketlen hozzáállással szemben a hazafiságot képviseli. Azonban ennek fenyegetettségét is kilátásba helyezi. Ezt erősíti meg a záró versszak, mely a zászló megvédésére koncentrál. Itt már a spanyol nép nemzeti jelképét használja, ezt a sorscsapások sora és a melankólia veszélyeztetheti. Sorscsapásként értelmezhető egy kormányváltás. A melankólia említése ismét a közöny ellen próbál tenni, azaz politikai aktivitást vár, mert csak így lehet megőrizni a boldogságot. Külön érdekes a szövegben a: defenderla del rayo y la melancolía rész, mely az előadás során kifejezetten a PP - miniszterelnök-jelöltjének nevét érzékelteti (így: megvédeni >a boldogságot< Rajoytól). Az utolsó sorban a csirkefogóktól és az opportunistáktól kell védelmezni a boldogságot, mely ismételten az ellenzékre vonatkozhat. Ezzel zárja a dalt, így ez a sor marad meg leginkább a hallgatókban. progressziv@mptp.hu 23
A dalt összegezve gyakoribb a negatív kijelentések sora, mely célja a fenyegető veszély szemléltetése. Ezzel szemben lép fel a PSOE, aki a felsoroltaktól megvédi a boldogságot. Szemlélteti, hogy a boldogság nem állandó, és szükség van arra, hogy ezt folyamatosan védjék, melyre a PSOE kormány a legalkalmasabb. A dalban szerepel a harmadik utas szocialista felfogás is, a szociális értékvilág megjelenik, pl. megvédeni a boldogságot az eltávolodástól. Szociális kohéziót próbál teremteni, mely magára a kormányzásra is jellemző volt. El libro blanco A fehér könyv A Fehér könyv kiadásának legfőbb célja, hogy segédanyagként szolgáljon a televíziós viták során: Ezen kiadvány célja, hogy alapos dokumentáció alapján elkészített információkat nyújtson. Mely megerősíti és alátámasztja a valóságot, a Mariano Rajoy-jal február 25-én és március 3-án folytatott vitában, José Luis Rodríguez Zapatero, a PSOE miniszterelnök-jelöltje számára. Főleg a diagramokat használta fel Zapatero, de a Fehér könyv ezen kívül más információkat is tartalmaz. A tematika az eddigi sikeres intézkedések köré épül, gyakran alkalmazza az összehasonlítás módszerét az eredményesség szemléltetésére. Az összeállított anyag komoly szakmaiságról árulkodik, részletesen kidolgozottak a témák, publikációkat is beillesztve világítanak rá egy-egy téma teljességére. Habár az el libro blanco kifejezetten a miniszterelnök-jelölti vitára készült, mindenki számára elérhető, mivel letölthető a PSOE honlapjáról. Az érdeklődő választópolgároknak segít a döntésben, mivel alapos és könnyen áttekinthető. Azt érzékelteti a választópolgárokkal, hogy az ellenzék nem valós adatokat használ fel, ezáltal hiteltelen. (Rejtett reakció a vádra, mely szerint a miniszterelnök hazudott. Ezzel az ellenzék az ETA-val való tárgyalásokra utalt.) A PSOE megalapozott információkkal szolgálnak a spanyol lakosság számára. A címoldal közepére ismételten Zapatero fényképe került, a háttérben egy könyvespolccal. Ez a kép visszaköszön a kampányfilmben is. Zapatero stílusát és progressziv@mptp.hu 24
image-profilját ebben a kampányban próbálták a hombre tranquillo ( nyugodt ember ) irányába formálni. A sajtó eddig is sokszor használta rá ezt a kifejezést, és a kampányban felvett stílusa alapján még inkább igazzá vált rá ez a kifejezés. Ezt az álláspontot támasztja alá a PSOE Zapatero-ról készített rövidfilmje, melyben a következő kijelentések hangoznak el: amikor beszél, mond is valamit, beismeri a tévedéseit, nem hazudik, van egy terve. Ezek a kulcsmondatok a miniszterelnök személyével kapcsolatban a megfontoltságot, valamint az őszinteséget sugallják. Ezáltal csökken a miniszterelnök támadhatósága, és pozitív képet alakít ki személyiségvonásain keresztül a választópolgárokban. Zapatero arculata Nem vonható kétségbe az elmúlt négy év intézkedéseinek fontossága és eredményessége, de a politika felfogásában nem sok újítást hozott ez az időszak. A kampány leginkább a Zapatero-képre, személyiségjegyeire épül. Az egész kampány során egyfajta személyiségi kultusz kiépítése volt a cél, melynek sikeressége vitathatatlan. Zapatero plakátjait még a kampányfilmekbe is beleépítették. A személyiség szerepe a spanyol politikában hagyományosan erős és nem idegen tőlük a vezér-kultusz. Amint az első részben már utaltunk rá, az elmúlt két évtized választásai során a személyiség, illetve annak hiánya fontosabb tényezőnek bizonyult a választói döntés meghozatalakor, mint az egyéb törésvonalak. A személyiségkultusz a kampányra készült kiadványokban 2008-ban is központi szerepet tölt be. A legtöbb anyag címoldalára felkerült Zapatero fényképe, központi helyre pozícionálva. progressziv@mptp.hu 25
Ezen a képen megfigyelhető az az arculat, amit Zapatero számára alkottak. A tekintet, mellyel a kamerába néz, bizalmat ébreszt, illetve nyitottságot szimbolizál. A mosoly megerősíti azt az általános boldogságot (defender la alegría), amit teremtettek a kormányzás alatt. Valamint a la mirada positiva (optimista jövőkép) kampányirányzatra is rámutat. Ez szimpátiát ébreszt a választópolgárokban. A könyvespolc mindenképp az intellektust, bölcsességet mutatja be. Zapatero olyan ember, akire rá lehet bízni Spanyolország sorsát. Az, hogy inget visel öltöny helyett, közelebb viszi őt a választópolgárokhoz, mivel nem a tekintély megteremtésre törekszik. A hétköznapibb viselet a közvetlenebb kapcsolat ( egy közülünk) jele. Érdekessége a kampánynak, hogy Zapatero szemöldöke jelképpé válhatott. Az őt támogató platform saját jelképé választotta a Zapatero szemöldökét jelölő két fordított v -t. Ezáltal egy tipikus fizikai jellemzőt kiemelve az azonnali Zapatero-ra asszociálást tudják előidézni. Zapatero nevére kiépítettek egy külön kampányt, melyet a Con Z de Zapatero ( Zapatro Z -jével - párhuzam a Zorro nevéből alkotott Z -vel) szlogen képviselt. Létrehoztak egy honlapot ugyanezzel a címmel. A Zapatero nevének kezdőbetűjét úgy illesztették a kampányba, hogy a kulcsszavak végződését, mely általában d, átírták z -re. Már 2004-ben alkalmazták a ZP rövidítést (Zapatero Presidente Zapatero elnök), amivel a 2008-as kampány során is találkozhattunk. Az ilyen jellegű kampány hasznos, mivel indirekt módon emlékezteti a választópolgárokat a jelöltre. Ez a módszer Magyarországon is működhetne. progressziv@mptp.hu 26
A fenti képen jól látható a Z -formára megalkotott pódium, mely feltűnő jellegét mind a Z -forma, mind a piros szín biztosítja. Ez a kampány állandó elemévé vált. Kritikusan mondhatjuk: Zorrohoz hasonlóan megörökítette nevét a spanyol politikatörténetben. A kampány bemutatását szolgáló felvételen Zapatero egy nappalinak berendezett szobában ülve (háttérben könyvek) és a kormánya értékrendszeréről beszél. Itt sem visel nyakkendőt, ki van gombolva az öltönykabátja, tehát ismét nem a hivatalos miniszterelnöki arculattal találkozunk. Ez a választópolgár közeli stílus, valamint a szoba egyszerű berendezése ismételten Zapaterora magára hívja fel a figyelmet. Nem alkalmaznak marketingfogásokat, csak a miniszterelnök úr személyére támaszkodnak. A kampány során megcélozták a fiatal szavazói csoportokat, már-már jelszóvá vált a Estoy con Zapatero ( Zapateroval vagyok ) kifejezés. Ebből promóciós klipet is készítettek. Itt jelent meg először az a Zapateroval kapcsolatos jel, melyet a jobb szem elé tartott kört formázó ujjakkal ábrázolnak. Ez a süketnémák számára alkalmas arra, hogy jelbeszéddel kifejezzék: Presidente Zapatero. A klipben ez a jel és az estoy con Zapatero mondat mutatja be a Zapatero-t támogatókat: fiatalok, idősek, sportolók, a defender la alegría előadói. A Platforma de Apoyo a Zapatero (Zapatero-t támogatók platformja) aktívan dolgozott a választási sikerekért. A platform rövidítése: PAZ, mely spanyolul a békét jelenti. A jelképükben is a Paz és Zapatero neve kerül kiemelésre. PAZ által létrehozott honlap: a www.lamiradapositiva.es. Ezen az oldalon bemutatják Zapaterot, a választási programot, az aktivistáknak lehetőséget nyújtanak csatlakozni, blogot létrehozni. Új funkció A világ első MSN robotja iz (információ Zapateroról), ami MSN-en információkat kínál a választásokról, illetve direkt kommunikációt is lehetővé tesz. Összességében ezek a kampányelemek kevés jövőre vonatkozó tervet vázolnak fel, inkább az eddigi négy év összegzésének nevezhetőek tartalmilag. A progressziv@mptp.hu 27
legfontosabb szlogen is meglehetősen öncélú: Szavazzatok minden erőtökkel! (!Vota con todos tus fuerzas!) Az ehhez kapcsolódó kampányfilmek bemutatják az idős férfit, aki reményeit látja a szavazásban, a fiatal lányt, aki tájékozódik, és az alapján dönt Zapatero mellett, és a fiatalembert, aki autójával elutazik vidékre, majd elviszi édesanyját szavazni, mert fontos neki ( a szavazás szent ). A kampányeszközök (háttérzene, képi megjelenítés) az érzelmekre akarnak hatni és a szavazási hajlandóságot növelni. A klipekben nem található direkt utalás a PSOE-re, csak a megfelelő ponton feltűnő plakát. A PSOE kampány arculatot épít Zapateronak, mely az ország védelmezőjeként tünteti fel: Z (mint Zorro), defender la alegría. Úgy kerül bemutatásra, mintha az ország egész lakosságának támogatását élvezné. Az a gyűjtőpárt jelleg, melyet a PSOE fel kívánt építeni magának, végig megjelenik a kampány során. A miniszterelnök-jelölti vita Spanyolországban 15 éve nem volt miniszterelnök-jelölti televíziós vita. 1993- ban Felipe González és José María Aznar között követhették figyelemmel az érdeklődők a vitát. Idén először, 2008-ban volt alkalmuk nyilvános TV-vitára a jelölteknek. Két vitára is sor került a kampányban, melyet közvetített az állami csatorna, valamint két kereskedelmi adó: az A3 és a Tele 5. Az IU (Izquierda Unida, Egyesült Baloldal) élesen támadta magának a vitának az intézményét egyik promociós rajzfilmjében. Azt követelte, hogy őket is vonják be a vitába, ne csak a két nagy párt jelöltje vegyen rajta részt. progressziv@mptp.hu 28