Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSA MAGYARORSZÁGON Készítette: Szeili Katalin Budapest, 2003 3
Tartalomjegyzék Bevezető... 6 1. Az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikája... 7 1.1. A TANÁCS 90/C 122/02 ÁLLÁSFOGLALÁSA A HULLADÉKPOLITIKÁRÓL... 7 1.2. A TANÁCS 97/C 76/01 ÁLLÁSFOGLALÁSA A KÖZÖSSÉGI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI STRATÉGIÁRÓL... 9 2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon... 11 2.1. JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET: HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TÖRVÉNY, ORSZÁGOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV, TERMÉKDÍJ TÖRVÉNY... 11 2.2. INTÉZMÉNYI HÁLÓZAT... 19 2.3. AZ ÖNKORMÁNYZATOK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI... 23 2.4. A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI... 27 2.5. A FOGYASZTÓK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI... 29 2.6. HAZÁNK EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSA HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI SZEMSZÖGBŐL... 30 3. A hulladékgazdálkodási feladatok teljesítésének pénzügyi forrásai... 31 3.1. MAGYAR PÉNZÜGYI FORRÁSOK... 31 3.1.1. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat... 31 3.1.2. A Belügyminisztérium címzett- és céltámogatási rendszere... 35 3.2 EURÓPAI UNIÓS PÉNZÜGYI FORRÁSOK... 39 3.2.1. Az ISPA... 39 3.2.2. A tagállamoknak nyújtott Európai Uniós támogatások... 42 3.2.2.1. A Kohéziós Alap... 45 3.2.2.2. A Strukturális Alapok... 47 4. Nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megvalósítása... 54 4.1. ELŐZMÉNYEK... 55 4.2. A PROJEKT ÁLTAL ÉRINTETT TERÜLET... 55 4.3. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS HELYZETE A PROJEKT ÁLTAL ÉRINTETT TERÜLETEN AZ ISPA TÁMOGATÁS IGÉNYBEVÉTELE ELŐTT... 56 4.4. A PROJEKT CÉLJA... 60 4.5. A TERVEZETT REGIONÁLIS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER ELŐNYE... 62 4.6. A NYUGAT-DUNÁNTÚLI NAGYTÉRSÉGI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSÉNEK INDOKLÁSA... 62 4.7. A TERVEZETT REGIONÁLIS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER MŰKÖDTETÉSE... 64 4.8. DÍJ- ÉS TARIFAPOLITIKA... 66 4
4.9. HULLADÉKLERAKÓK AZ ÚJ RENDSZERBEN... 67 4.10. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK A FORMÁJA, TARTALMA, FELTÉTELEI... 69 4.11. SZERVEZETI ÉS KÉPVISELETI FELÉPÍTÉS:... 71 4.11.1. Gesztor... 71 4.11.2. Konzorciumi Tanács... 72 4.11.3. Felügyelő Bizottság... 73 4.12. A BERUHÁZÁS FINANSZÍROZÁSA... 74 4.13. A BERUHÁZÁS MEGVALÓSÍTÁSA ÉS ELLENŐRZÉSE... 77 4.14. SZERZŐDÉSSZEGÉSEK KEZELÉSE... 79 4.15. AZ ISPA EZEN PROJEKTÉVEL FOGLALKOZÓ MAGYAR SZERVEZETEK... 80 Összegzés... 82 Mellékletek... 83 Felhasznált irodalom... 91 5
Bevezető Szakdolgozatom célja a hulladékgazdálkodás helyzetének bemutatása Magyarországon. Ezen belül részletezem az Európai Uniós és a hazai jogszabályokat, a finanszírozás rendszerét. Végül ismertetek egy konkrét magyar hulladékgazdálkodási projektet: a Nyugat-Dunántúlon és Zala-folyó medencében megvalósuló nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszert. Az uniós jogszabályok közül két átfogó, stratégiai direktívát mutatok be, melyek segítségével áttekintést nyerhetünk a hulladékgazdálkodás általános szabályzásáról az EU-ban. Ismertetésre kerül a magyar Hulladékgazdálkodási Törvény, Országos Hulladékgazdálkodási Terv és Termékdíjtörvény. Majd az olvasó megismerkedhet a magyar hulladékgazdálkodási intézményrendszerrel és a hulladékgazdálkodási szereplőkkel (stakeholders). Ezután uniós csatlakozásunk szemszögéből vizsgáltam meg hazánk állapotát és feladatait a hulladékgazdálkodás területén. A finanszírozás területén magyar oldalról a címzett és céltámogatások rendszerét, valamint a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatot ismertetem. Az EU-s támogatások közül a hulladékgazdálkodás területét a Kohéziós Alap, Strukturális Alapok és ISPA támogatásai érintik. A jogszabályi és pénzügyi háttér bemutatása után térek rá egy gyakorlati példára: egy magyarországi, ISPA támogatás segítségével megvalósuló hulladékgazdálkodási projektre. Hulladékgazdálkodási tevékenységünk fő célja - a megelőzésen túl - a jelen állapot leküzdése, melyet illegális hulladéklerakók (lásd! 1. melléklet), korszerűtlen technológia és bizonyos területeken a hulladékgyűjtés rendszertelensége jellemez. A szelektív hulladékgyűjtés hazánkban csupán a hulladékok 1%-át érinti. Ez adja a téma aktualitását: csatlakozásunk időpontja közeledik, a magyar hulladékgazdálkodás EUkonformmá alakítására van szükség. Bár a jogszabályi háttér az Európai Uniós direktívákkal összhangban van, a gyakorlat eltér nyugati társainktól. 6
1. Az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikája Az Európai Unió hulladékgazdálkodási jogalkotásának alapelvei: a hulladékképződés megelőzése, a hulladék csökkentése vagy megsemmisítése létrejöttének helyén, újrahasznosítás, hulladékégetés illetve az egyéb ártalmatlanítási módok által okozott szennyezés, környezetveszélyeztetés csökkentése. A legfontosabb elv a szennyező fizet elv, mely alapján a költségeket a környezet szennyezője köteles megtéríteni. Az Unió hulladékgazdálkodási jogalkotása és politikája főként irányelvek által meghatározott. Ezek szinte a közösségi hulladékgazdálkodás egész területét lefedik. A következő témákat érintik: hulladék, veszélyes hulladék, határokat átlépő szállítás, égetés, lerakás, gépjármű, elektronika, akkumulátor, olaj, PCB, csomagolás, titán-dioxid, azbeszt, szennyvíz iszap, állati hulladék, papír, adatszolgáltatás, hajózás, fémtörmelékek osztályzása. Például: a Tanács 75/442/EGK irányelve a hulladékról, a Tanács 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékról, a Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakásról, az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve a kiselejtezett gépjárművekről stb. Az Európai Uniós hulladékgazdálkodás célkitűzései legjobban az Európai Tanács két stratégiai állásfoglalásának segítségével jellemezhetők, melyek stabil alapot adnak a témához kapcsolódó irányelvek sokaságának. 1.1. A Tanács 90/C 122/02 állásfoglalása a hulladékpolitikáról 1 Az Európai Tanács az Európai Bizottság közösségi hulladékkezelési kommunikációjának és a létező irányelveknek megvizsgálása után, 1990. május 7-én állást foglalt a közösségi hulladékpolitikáról. Erre a környezet védelme, az átfogó közösségi hulladékpolitika szükségessége, a hulladék mennyiségének növekedése késztette. A Bizottság prioritásként a megelőzést és hasznosítást azon belül is a helyszíni hasznosítást -, a kevés hulladékot termelő technológiák és termékek alkalmazását jelölte meg. Ennek megfelelően csupán a hulladék azon részét, melyet nem lehet újra használni vagy hasznosítani, szabad a környezet lehető legkisebb veszélyeztetésével lerakóban elhelyezni. Fontos, hogy a hulladék lerakását illetőleg az 1 Az alfejezet a Council Resolution of 7 May 1990 on waste policy; Official Journal C 122, 18/05/1990 p. 0002-0004 című tanácsi állásfoglalásra támaszkodik 7
EU egésze és a tagállamok is külön-külön önellátóak legyenek. A tagállamok együttműködése elengedhetetlen, közös tervek kidolgozása célszerű. Az általános elvek után az állásfoglalás kitér a részletekre is. Támogatja a Bizottság kommunikációját, valamint átgondolja a hulladék keletkezésének megelőzését, az újra használatot és a felhasználást, a biztonságos lerakást, szolgáló eszközöket. Ezek közösségi szintű harmonizálására van szükség. Ezért is üdvözli a nemzetközi fórumok eddigi eredményeit. Sürgeti a tiszta technológiák és termékek fejlesztését, a keletkező hulladék mennyiségének csökkentését. A piacra kerülő termékeket úgy kell megtervezni, hogy az azokból képződött hulladék mennyisége és veszélyessége a lehető legkisebb legyen. Szükséges az újra használat, hasznosítás és biológiailag könnyen bomló anyagok előnyben részesítése. Szükséges egy mindent átfogó adat nyilvántartási rendszer és hulladékkezelő infrastruktúra kiépítése. Ez utóbbi magában foglalja a lerakók integrált hálózatának kiépítését, hatékony begyűjtő és megfigyelő rendszer kialakítását. Ebben a tagállamok felelőssége óriási. Az előkezelési folyamatokat ösztönözni kell. Az égetés a hulladék mennyiségét csökkenti és energia visszanyerésre használható. Az egyes hulladékfajtákra külön terveket kell létrehozni a tagállamok szintjén, mind közösségi szinten. A hulladékgazdálkodási döntések során az összes körülményt figyelembe kell venni, valamint alapelvként a szennyező fizet elvet kell alkalmazni. Szükséges minimalizálni és biztonságosabbá tenni a hulladék mozgatását, melyhez az előzőleg már említett integrált lerakó rendszer, helyszíni megelőzés és hasznosítás nagyban hozzájárul. A veszélyes hulladék határokat átlépő mozgatásáról szóló Baseli Egyezményt és ACP (African, Carribean and Pacific Countries) országokba való veszélyes hulladékexportot tiltó ACP-EK Egyezményt mielőbb hatályba kell léptetni. Átgondolják a szükséges pénzügyi eszközöket a végrehajtás hatékonyabbá tétele érdekében. Vállalják, hogy felgyorsítják a hulladékgazdálkodási javaslatokkal kapcsolatos munkát. Felkérik a Bizottságot tegye meg jelentését ennek az ajánlásnak a hatásáról 1992 végéig. 8
1.2. A Tanács 97/C 76/01 állásfoglalása a közösségi hulladékgazdálkodási stratégiáról 2 Az Európai Tanács az EK-t létrehozó szerződésnek, az Ötödik Akcióprogramnak, a Bizottság hulladékgazdálkodási kommunikációjának, az EU-s hulladékgazdálkodási jogalkotásnak, hangsúlyozottan az 1990. május 7-ei állásfoglalásának megvizsgálása után 1997. február 24-én foglalt állást a közösségi hulladékgazdálkodási stratégiáról. Az állásfoglalásban üdvözlik a Bizottság hulladékgazdálkodási kommunikációját, mivel úgy gondolják, hogy az értékes irányvonalat ad. Átgondolják, hogy 1990. május 7-ei állásfoglalás hatályba lépése óta jelentős jogi, gazdasági és technikai fejlődés mutatkozik. A jól látható előrelépés ellenére a hulladéktermelés folyamata erősödött. Ezért is meg tudják érteni és együtt éreznek a lakosság növekedő aggodalmával. Átfogó közösségi hulladékpolitikára, magas színvonalú környezetvédelemre van szükség. Elengedhetetlen átgondolni, hogy a cselekvési programok vagy azok hiánya mekkora költséggel, illetve haszonnal járnak. Nem elég megalkotni az e területre vonatkozó közösségi jogot, ezért felszólítják a Bizottságot és a tagállamokat, gondoskodjanak azok végrehajtásáról. A Bizottságot és tagállamokat a rendelet bátorítja, hogy együttműködve vizsgálják át a nemzetközi fórumokon végzett munkát és fokozzák a terminológiák és definíciók fejlesztését annak érdekében, hogy a közösségi jogharmonizáció mielőbb teljes körűvé váljon. Felül kell vizsgálni az Európai Hulladékkatalógust (European Waste Catalogue) és a Veszélyes Hulladékok Listáját, annak hatékony gyakorlati alkalmazhatósága érdekében. Felismerik annak szükségességét, hogy világosabban megkülönböztessék a termékeket, amelyek hulladéka később felhasználható vagy csak lerakásra kerül. Hangsúlyozzák a statisztikák szerepét, amelyeknek az alapja rendszeres és pontos adatgyűjtés. Hiszik, hogy a rendszer alapja a szennyező fizet elv és a közös felelősség, melynek alapján az összes gazdasági szereplő megosztva vállalja a felelősséget és viseli a terheket. Ezen belül a gyártónak stratégiai szerepe van, hiszen rajta múlik a termék tervezése, tartalma és szerkezete, amelyek nagyban befolyásolják a termékből képződő hulladék tulajdonságait, valamint kezelésük módját és majdani költségeit. Ezekre alapozva a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a fenti elveket és gondoskodjon azok gyakorlatba való átültetéséről. 2 Az alfejezet a Council Resolution of 24 February 1997 on a Community strategy for waste management; Officail Journal C 076, 11/03/1997 p. 0001-0004 című tanácsi állásfoglalásra támaszkodik 9
A hulladék képződésének megelőzése kiemelt prioritást élvez, ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak fel kell állítaniuk mennyiségi célokat, meg kell határozniuk a újra felhasználás, hasznosítás és visszanyerés mértékét. A Bizottságnak a rendelet értelmében jelentenie kell, hogy milyen más akciók végrehajtása valósult meg ezen a területen. A megelőzésen belül is kiemelt figyelmet kell szentelni a veszélyes hulladéknak. Fejleszteni kell azokat a technológiákat, amelyek segítségével csökkenteni lehet a veszélyes alapanyagokat ahol az lehetséges. Ezen túlmenően arra kérik a Bizottságot, hogy gyűjtsön információkat azokról a környezetre káros anyagokról, amelyek speciális problémákat okoznak a tagállamokban és kezelési eszközeikre tegyenek ajánlásokat. A hulladéklerakás mennyiségét csökkenteni kell, a természeti erőforrásokat meg kell őrizni. Ez utóbbit az újra használattal, a hasznosítással, a komposztálással és a hulladékból történő energia visszanyeréssel lehet elérni. A lehetőségek közötti választáskor mérlegelni kell azok környezeti és gazdasági hatásait. Életciklus elemzések és környezeti hatásvizsgálatok elkészítésének fejlesztése és használata támogatandó. Valamint támogatásra szorul a visszavételi, a begyűjtési és a visszanyerési lehetőségek kutatása-fejlesztése. A hasznosított áruknak piacot kell teremteni. Szükség van a közösségi hulladék kezelési kritériumokra főleg az energia visszanyerés és hulladékégetés területén. Az égetők emisszióját szabványokkal kell szabályozni, amelyek betartását szigorú, folyamatos ellenőrzés alá kell vetni. Amennyiben lehetséges az energia visszanyerés az égetés részévé kell, hogy váljon. Óriási szükség van a lerakók megfelelő és integrált hálózatának létrehozására. A Közösségben a hulladék lerakásának biztonságosan és ellenőrzötten kell lefolynia. Megkérik a Bizottságot, hogy javasoljon direktívát a hulladék lerakására vonatkozóan és vállalják az ilyen irányú javaslat sürgős átgondolását. Arra kérik a tagállamokat, hogy a régi feltöltéseket megfelelő technikai színvonalon rekultiválják. Meg kell vizsgálni a különböző projektcsoportok következtetéseit, és a Bizottságnak törekednie kell ezek ajánlásainak követésére. A Bizottságnak figyelnie kell, hogy egyéb hulladékáramokat miként kezelnek. A hulladékszállítás ellenőrzésére és minimalizálására vonatkozó fontos szabályozást teljes egészében hatályba kell léptetni. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a hulladékgazdálkodási adminisztrációs rendszert annak egyszerűsítése végett, azzal a céllal, hogy az ellenőrző rendszer hatékonyabbá 10
váljon, amellett, hogy a szabályok egyszerűsödése ne vezessen a környezet állapotának romlásához. A tagállamoknak fel kell lépniük közösen főleg az illegális szállítások és a hulladékkal összefüggő bűncselekmények elleni harcban. A rendelet elfogadja a tagállamok aggodalmait, miszerint nagy mértékben szállítanak hulladékot égetőkbe. Ezért felkéri a Bizottságot, tegyen javaslatot a probléma megoldására. A rendelet hangsúlyozza a tagállamok Baseli Egyezmény iránti elkötelezettségét, miszerint a fejlődő országokba történő veszélyes hulladék szállítás tiltott, lerakási és visszanyerési céllal egyaránt. Indokolt a tagállamok együttműködése a hulladékgazdálkodás tervezésében. Az eszközök amelyeket használnak a közösségi célok elérésére sokfélék és összefüggőek legyenek. A Bizottság Fehér Könyvének céljai a Tanács környezetvédelmi céljaival egybevágnak, nagyon fontos, hogy a tagállamok hulladékgazdálkodási politikájukat az ebben rejlő lehetőségekkel élve alakítsák ki. Szükség van a kis- és középvállalkozások támogatására, hogy felelős hulladékgazdálkodási politikára ösztönözzék. Végül a rendelet felkéri a Bizottságot tegye meg jelentését ennek az ajánlásnak a hatásáról 2000 végéig. 2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon 2.1. Jogszabályi környezet: Hulladékgazdálkodási Törvény, Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Termékdíj Törvény 3 A magyar hulladékgazdálkodás alapja a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról. A törvény már bevezető soraiban világosan tisztázza legfőbb céljait: a környezet és egészség védelme. Ezért a következő alcélok fogalmazódnak meg benne: - a fenntartható fejlődés biztosítása 3 Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról; az 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról; a 2001. évi LXXIII. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján készült 11
- az energia- és anyagfogyasztást csökkentése - hulladék okozta terhelések mérséklése - környezettudatos magatartás kialakítása - erőforrásokkal takarékoskodás - hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése - hulladékkeletkezés megelőzése (anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása) - hulladékhasznosítás, fogyasztás-termelés körforgásban tartása - vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása. A törvény kiterjed minden hulladékra, hulladékgazdálkodási tevékenységre, és létesítményre. Kiterjed nyersanyagokról leválasztott anyagokra, állati hulladékra, szennyvizekre (kivétel: folyékony hulladék) és hatástalanított robbanóanyagokra, amennyiben ezek nem tartoznak más szabály hatálya alá. Nem terjed ki viszont levegőbe kibocsátott, valamint radioaktív anyagokra. A törvény céljának és hatályának tisztázása után elmagyarázza néhány sorban a benne használt alapfogalmakat: hulladék, veszélyes hulladék, települési hulladék, folyékony hulladék, gyártó, termelő, hulladékkezelő, hulladékgazdálkodás, újrahasználat, hasznosítás, ártalmatlanítás, kezelés, gyűjtés, begyűjtés, szállítás, előkezelés, tárolás, forgalmazó. Majd áttér a hulladékgazdálkodás alapelveire és azok részletes bemutatására. Ezek a következő elvek: megelőzés (integrált szennyezés megelőzés), elővigyázatosság, gyártói felelősség, megosztott felelősség, elvárható felelős gondosság, elérhető legjobb eljárás, szennyező fizet, közelség, regionalitás, önellátás, fokozatosság, példamutatás, költséghatékonyság. Ezekkel az elvekkel a későbbiek során sűrűn magyarázza felállított szabályait. A második fejezet címe: Követelmények és kötelezettségek. A hulladékgazdálkodás általános szabályait tartalmazza. Ezek mindenkire vonatkoznak és ténylegesen alapvető szabályrendszert állítanak fel. Ezután gazdasági szervezetekre vonatkozó szabályok következnek, melyekből megtudhatók a gyártó és forgalmazó feladatai és rájuk vonatkozó közös szabályok is. Továbbá a fejezet taglalja a fogyasztó, valamint a hulladék termelőjének és birtokosának kötelességeit. A harmadik fejezet a hulladék kezeléséről és hasznosításáról szól. Bemutatja a hulladék kezelésére, gyűjtésére és begyűjtésére, szállítására, behozatalára, kivitelére, átszállítására, hasznosítására és ártalmatlanítására vonatkozó szabályokat. 12
A negyedik fejezet az önkormányzatok teendőit részletezi. (Röviden taglalja az ingatlantulajdonos kötelezettségeit is.) Kezdi ezt a települési önkormányzatok kötelezettségeivel, mely általánosságban írja le azok hulladékgazdálkodási teendőit. Majd kitér a hulladékkezelési közszolgáltatási díj képzésére és magára a közszolgáltatásra is. Az önkormányzatoknak azonban nem csak a közszolgáltatás megszervezése a feladata, hanem az elhagyott hulladékról való gondoskodás és a közterület tisztán tartása, ezért a törvény az ezekkel kapcsolatos teendőket is felsorolja. Az ötödik fejezet témája a veszélyes hulladék és ezzel összefüggésben a veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségei. Jelentőségük ellenére csak egy rövid paragrafus erejéig kerülnek megemlítésre, mely minden bizonnyal annak a ténynek tudható be, hogy velük kapcsolatban számos más jogszabály is létezik. A hatodik fejezet a hulladékgazdálkodás szervezéséről szól: a hulladékgazdálkodási tervekről, a megyei önkormányzatok feladatairól, a hulladékgazdálkodás gazdasági eszközeiről. A hulladékgazdálkodási tervek átláthatóan, szintenként kerülnek bemutatásra. A megyei önkormányzatok feladatairól csak röviden szólnak. A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei alcím alatt - a törvényben - csak a közszolgáltatás ellátásához kötött állami, belügyminisztériumi források kerülnek megemlítésre. A hetedik fejezet a hulladékgazdálkodási igazgatás témaköréről szól. Részletezi, mi tartozik a hulladékgazdálkodási igazgatás körébe. Bemutatja a hulladékgazdálkodási igazgatás intézményi hátterét, a hatósági hatásköröket, a felügyelet és ellenőrzés eljárási szabályait. A nyolcadik fejezet címe: Felelősség a hulladékgazdálkodási szabályok megtartásáért. Alapvetően kétfajta felelősség létezik: jogi és anyagi. Az előbbit a törvény az Általános jogi felelősség alcím alatt részletezi, melynek lényege a törvényben előírtak betarttatása. Az utóbbi kategóriába tartozik a fedezetbiztosítás, felelősségbiztosítás és hulladékgazdálkodási bírság. Ezek pénzügyi fedezetet biztosítanak a károk mérséklésére. A kilencedik fejezet a hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánosságáról és az adatközlési kötelezettségről szól. Ezen belül a következő témakörökben rendelkezik: tájékoztatási, nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség; hulladékgazdálkodási információs rendszer; állampolgárok részvétele a hulladékgazdálkodásban; hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés és nevelés. 13
A tizedik fejezet tartalmazza a záró rendelkezéseket. Ez két részre osztható. Első részében hatályba léptető és átmeneti rendelkezések szerepelnek, melyekből megtudható, hogy a törvényben előírtak mikor lépnek hatályba és felsorolja ennek fokozatait. A második részben felhatalmazó rendelkezések találhatók, megadva, hogy mely hulladékgazdálkodási témaköröket szabályozhatja rendelettel a kormány és melyeket az egyes miniszterek. A törvényt négy melléklet egészíti ki. Az 1. számú melléklet a hulladékokat 16 kategóriába sorolja. A 2. számú melléklet a veszélyességi jellemzők jegyzékét tartalmazza. A 3. számú melléklet a hulladékártalmatlanítást, a 4. számú melléklet a hulladékhasznosítást szolgáló műveleteket sorolja fel. Az Országgyűlés 2002 november 26-án a 110/2002. országgyűlési határozattal fogadta el a kormány által benyújtott Országos Hulladékgazdálkodási Tervet a 2003-2008-as időszakra. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv kihirdetését követő 270. napig a felügyelőségeknek a területi hulladékgazdálkodási terveket ki kell hirdetni, majd további 270 napon belül a helyi hulladékgazdálkodási terveket kell kihirdetniük az önkormányzatoknak. A regionális terveket a kormány 2003. október 18-án fogadta el. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv céljai teljes összhangban vannak a Hulladékgazdálkodási törvénnyel. A Terv céljait az alábbiak határozzák meg: fenntartható fejlődés biztosítása, nem megújuló erőforrások kitermelésének csökkentése, takarékos anyag- és energiafelhasználás, a környezet minél kisebb mértékű terhelése. A terv bevezetőjében egy nagyon szemléletes ábrán hármas célrendszert fogalmaz meg: - hulladékképződés megelőzése, a keletkező hulladékok veszélyességének csökkentése, - újrahasználat, hasznosítás, - biztonságos ártalmatlanítás. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv elemzi a mai magyarországi hulladékgazdálkodási helyzetet, meghatározza a 2003-2008. között elérendő célokat és az ahhoz szükséges eszközöket. Kijelöli a feladatokat az egyes hulladéktípusokra, valamint gazdasági szektorokra vonatkozóan. Igazodik az Európai Uniós hulladékgazdasági követelményekhez, melyek betartásában óriási lemaradásunk van. A bevezető végén kerül konkrétan kijelölésre 14 pontban a megoldandó feladatok halmaza. 14
A második fejezet a magyar hulladékgazdálkodás helyzetéről 4 szól először általánosan, majd négy nagyobb témakörre bontva. Az általános részben megtudható, mennyi hulladék képződött hazánkban az egyes hulladéktípusokra lebontva 1990-től 2000-ig. Itt érdemes megemlíteni, hogy 2000-ben összességében 68,7 millió tonna hulladék képződött, melyből 3,4 tonna veszélyes. Ezután az általánosabb rész után a fejezeten belül négy témakör következik: hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítása, szabályozás és követelmények, intézményrendszer, gazdasági eszközök. Az anyag a gyakorlati megvalósításon belül a megelőzés, hasznosítás, ártalmatlanítás és szennyezett területek, régi lerakók konkrétumairól ad tájékoztatást megfelelő adatokkal alátámasztva. A Szabályozás és követelmények fejezet a hulladékgazdálkodás jogi hátterét mutatja be. A fő hangsúly a Hulladékgazdálkodási Törvényen van. Az Intézményrendszer alcím alatt részletezi a hulladékgazdálkodás intézményi hátterét különös tekintettel a minisztériumokra, főfelügyelőségre, felügyelőségekre, jegyzőkre, bemutatja a nyilvántartások, adatszolgáltatások rendszerét, melyek a hulladékgazdálkodási intézkedések és programok alapját képzik. A Gazdasági eszközök alcím alatt ismerkedhetünk meg a hulladékgazdálkodás finanszírozásával konkrét összegekkel alátámasztva. A harmadik fejezet a tervezési időszakban elérendő célokat és azok elérését szolgáló eszközöket tűzi ki. Az előbb már említett rendszerben a hulladékkategóriák szerint a 2008-ra várható hulladékképződésből indul ki összehasonlítva azt a 2000-es mennyiséggel. A fejezet rövid bevezetése a hulladékkategóriák mennyiségének várható tendenciáiról 5 szól. Majd a fejezet két nagyobb részre osztható: általános célok és a célok elérését szolgáló országos intézkedések és programok. Az általános célokat hat témára felosztva elemzi: szabályozás; intézményfejlesztés; ismeretterjesztés, szemléletformálás és tájékoztatás; oktatás; kutatás-fejlesztés; hulladékkezelés. Az intézkedéseket és programokat három nagy területre lehet besorolni: nem veszélyes hulladékok, veszélyes hulladékok, kiemelt hulladékok. A nem veszélyes hulladékokat keletkezésük szerint az alábbi négy csoportra osztja: iparban, kereskedelemben, szolgáltatásban keletkező hulladékok (ezen belül részletesen: ipari hulladék megelőzési és hasznosítási program, ipari hulladék ártalmatlanítási program, kis- és középvállalkozások hulladékgazdálkodási teljesítményének növelése program) 4 A hulladékgazdálkodás helyzetéről a 2. melléklet tartalmaz konkrét adatokat. 5 A várható tendenciákat a 3. melléklet szemlélteti. 15
mezőgazdasági-élelmiszeripari hulladék, biomassza kezelési programja települési hulladék szilárd és folyékony (ezeken belül részletesen: Szilárd hulladék területén - kezelési program, komplex regionális begyűjtő-kezelő rendszerek, szelektív gyűjtés, régi lerakók rekultiválása, Fővárosi Hulladékhasznosító Mű rekonstrukciója. Folyékony hulladék területén begyűjtés és kezelés, szennyvíziszapok előkezelése és hasznosítása) inert hulladékok Veszélyes hulladékok területén egy rövid bevezetés után két programot taglal: megelőzési, veszélyesség csökkentési és hasznosítási program, valamint ártalmatlanításfejlesztési program. Végül a tizenkét fajta kiemelt hulladék típussal kapcsolatos teendőket mutatja be. Ezek a kiemelt anyag/hulladékfajták a következők: csomagolás és csomagolási hulladék; biológiai úton lebomló szerves hulladék; hulladék olajok; poliklórozott bifenilek és terfenilek; elemek és akkumulátorok; gumiabroncsok; kiselejtezett gépjárművek; elektromos és elektronikai készülékek; egészségügyi hulladék; állati eredetű hulladék; növényvédő szer hulladék és csomagolás; építési és bontási hulladék. E legutóbbi kategórián belül külön említi az azbesztmentesítési programot. A negyedik fejezet a hulladékgazdálkodás finanszírozását és gazdasági szabályozását taglalja. Ez az utolsó fejezet három fő részre oszlik: végrehajtás finanszírozhatósága a jelenlegi adottságok mellett, gazdaságszabályozási rendszer, programok és intézkedések finanszírozása. Az első részben információt szerezhetünk - a különböző felhasználható forrásokat, a támogatások kritériumait tartalmazó bevezetés után - a következő témákról: gazdálkodói szféra fejlesztéseinek finanszírozása, a hulladékkezelési közszolgáltatás fejlesztéseinek finanszírozása, működtetés finanszírozása. A második rész a települési hulladékgazdálkodás támogatásával, a felelősség alapján működő pénzügyi biztosítékrendszerrel, a termékdíj rendszerrel, adórendszerrel, igénybevételi járulékkal, bérleti és letéti díjjal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. A harmadik részben táblázatok segítségével kerül bemutatásra a különböző programok és intézkedések finanszírozása a következő szempontok szerint: az Országos Hulladékgazdálkodási Terv összesített fejlesztési igénye 2003-2008 időszakban hulladékcsoportonként; a hulladékgazdálkodási intézményfejlesztés költségei; tervezett programok költségei a nem veszélyes hulladékokra; tervezett programok költségei a veszélyes hulladékokra; tervezett programok költségei a kiemelt anyag- és hulladékáramokra. A fentiek szerint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos gazdaság- és 16
intézményfejlesztés összköltsége a 2003-2008-as időszakra 347300 és 362900 millió Forint közé becsülhető. Az 1995. évi LVI. törvény szabályozza a környezetvédelmi termékdíjat. Ennek a törvénynek egyes elemeit a 2001. évi LXXIII. törvénnyel módosították. Szakdolgozatom ezen részének célja az ezek alapján jelenleg hatályban lévő termékdíjtörvény bemutatása. A termékdíj a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termék előállított/behozott mennyisége után a Magyar Államkincstárnak fizetendő. A törvény első fejezetében általánosságban ír a termékdíjról. A többi fejezet (II-VIII.) a konkrét termékdíjköteles termékekről ír. Végül záró rendelkezések következnek. Az első fejezet a törvény céljának és hatályának megjelölésével kezdődik. Fizetésének a célja, hogy környezeti károk megelőzéséhez és csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen, járuljon hozzá a környezetszennyezés megelőzéséhez vagy csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra ösztönzéshez. A törvény kiterjed a termékdíjköteles termékekre és azokra, amelynek részei, összetevői ezen termékek. A termékdíjköteles termékek: üzemanyag és egyéb kőolajtermékek; gumiabroncs; hűtőberendezés és hűtőközeg; csomagolás; akkumulátor; hígítók és oldószerek; reklámhordozó papír. A felsoroltak közül üzemanyag és egyéb kőolajtermékek, hígítók és oldószerek közvetlenül szennyező termékek, a többi hulladékká váló termék. Belföldi előállítás esetén a termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója fizeti a díjat. Import esetén az importőr fizet. Ezt a kötelezettséget a másodlagos kötelezett (első vevő, hasznosítást koordináló szervezet) átvállalhatja a KAC kezelését végző szerv jóváhagyásával. Az első fejezet következő része az eljárási szabályokkal foglalkozik termékdíj fizetése esetén. Definiálja belföldi előállításnál a fizetési kötelezettség keletkezésének pontos időpontját az elsődleges, illetve másodlagos kötelezett esetében; üzemanyag termékdíj fizetésének módját. A termékdíjat az adóhatóság által vezetett számlára fizetik, melynek számát a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában közli. Az adóhatóság fizetési halasztást, részletfizetést engedélyezhet a KAC kezelőjének értesítésével; ellenőrzi a termékdíj megállapítását és befizetéseket; a törvényben megállapított határidőkön belül az államkincstárnak átutalja a befizetéseket. Miután az előbb részletezett 3. rendszerezi a belföldön előállított termékdíj köteles termékek díjfizetési szabályait, a 4. megteszi ugyanezt az importált termékek esetében. 17
A termékdíjkedvezményről a következő részben tájékozódhatunk. A kedvezmény 25%- os, tehát az eredeti termékdíj 75%-át kell a kedvezményezettnek fizetnie. A kedvezményezetté válás feltétele: környezetbarát termék gyártása. A kedvezménylehetőség megismerése után kerül bemutatásra, hogy mikor van lehetőség a termékdíj visszaigénylésére vagy az az alóli mentességre. Visszaigényelhető abban az esetben, ha a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenységre vonatkozóan Magyarország nemzetközi szerződést kötött, mely közterhektől mentes beszerzést ír elő. Visszaigényelhető akkor is, ha a termék importálására az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási Programja keretében történik. Mentesség szerezhető, ha termékdíjas termékből képződött hulladékot vagy annak az előírt hányadánál nagyobbat a kötelezett hasznosít. Az a kötelezett is visszaigényelheti a díjat, aki termékdíjköteles termék gyártásához alapanyagként termékdíjköteles terméket használt fel. A díjat nem kell megfizetni, ha a terméket exportálják. Nem kell a díjat megfizetni azokra az importált termékekre, amelyek változatlan formában egy exportálandó termékbe kerülnek. Nem kell termékdíjat fizetni a raktározási vámszabad területre külföldről történő betároláskor (kivétel: csomagolás). Nem kereskedelmi jellegű termékdíjköteles termék behozatala mentes a termékdíj fizetés alól. Az 1995-ös (eredeti) termékdíjtörvényben a következő rész a termékdíjból befolyt összegek felhasználását taglalta, azonban ezt a paragrafust a 2001-es módosítással törölték. Így a következő téma: a rendszeres támogatás szabályai. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nyújthatja ezeket a rendszeres támogatásokat az Európai Uniós csatlakozásunkig. Ezeket maximum három évre lehet megszerezni pályázattal. Hasznosított, energianyerésre felhasznált hulladék mennyisége után negyedévente igényelhető, negyedéves beszámoló mellékelésével. A KAC kezelője igénylés beérkezésétől 30 napon belül utalja a támogatást. Ezzel véget ér a törvény első (általános) fejezete. Az azt követő hét fejezet az egyes környezetvédelmi termékdíjköteles termékekről szól fajták szerinti bontásban: gumiabroncsok, csomagolás, hűtőberendezések és hűtőközegek, egyéb kőolajtermékek, akkumulátorok, hígítók és oldószerek, reklámhordozó papírok. Leírja, hogy ezen kategóriákba mi tartozik (ahol erre szükség van), mi a termékdíj kivetés alapja (általában tömeg, hűtőberendezések esetében darabszám). Ezeken felül néhány fajtaspecifikus rendelkezést tartalmaz. A fejezetek végeztével záró rendelkezések következnek. Ezen belül elsőként azon szakszavak definíciói vannak felsorolva, amelyeket a törvény alkalmazott: termékdíj, 18
újrahasználat, hasznosítás, ártalmatlanítás, forgalomba hozatal, belföld, import, importáló, export, csomagolóeszköz, nem szabványos fűtőolaj, visszagyűjtés, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, csomagolás, információhordozó papír, reklámhordozó papír, anyagában történő hasznosítás. A definíciók után meghatározásra kerülnek azok a témakörök, amelyekben a kormány, valamint a környezetvédelmi- és vízügyi miniszter hozhat rendeleteket. Majd megtudhatjuk a törvény és részleteinek hatályba lépési időpontját. Végül nyolc melléklet következik, melyekben a termékdíjtételek kerülnek meghatározásra a termékdíjköteles termékek fajtái szerinti bontásban. (Eddig hétfajta termékdíjköteles termék került említésre. A mellékletben azért van nyolc, mivel itt a hűtőberendezéseket és hűtőközegeket két mellékleten keresztül tárgyalja.) Megállapítható, hogy a termékdíjtörvény végső soron környezetvédelmi szempontból pozitív eredményeket hozott. E törvénynek köszönhető, hogy Magyarországon a legnagyobb visszagyűjtési és újrahasznosítási arány a törvény hatálya alá tartozó termékcsoportok esetében figyelhető meg. Ennek bizonyságául szolgál, hogy e termékcsoportok átlagos visszagyűjtési és hasznosítási százaléka meghaladja a 35%-ot. Ugyanakkor az Uniós csatlakozás kapcsán a termékdíj támogatási rendszert fel kell hogy váltsa az úgynevezett licenszdíj rendszer. Lényege, hogy azt a meghatározott termékcsoport gyártói és forgalmazói fizetik be egy közös alapba és ebből finanszírozzák az általuk gyártott (forgalmazott) termékek begyűjtésének és hasznosításának költségeit. Licenszdíjat fizető cégek mentesülnek termékdíj fizetési kötelezettségük alól. A licenszdíj rendszer környezetvédelmi szempontból korrektebbnek tekinthető, mint a termékdíj rendszer, miután a befizetett díjak 100%-ban az adott termékcsoportban képződött hulladékok újrahasznosítására fordítódik, míg a termékdíjas rendszer esetében a befizetett termékdíjak jelentős hányada a költségvetés útvesztőjében elvész és annak eredeti céltól eltérő használata valósul meg. 2.2. Intézményi hálózat 6 6 Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján készült. 19
A környezetvédelmi igazgatás, valamint a természetvédelmi igazgatás hatósági feladatait a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium, Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség, területi környezetvédelmi felügyelőségek, települési önkormányzatok, valamint azok jegyzői látják el. (Bár nem az alapvető intézményrendszerhez tartoznak ebben a vonatkozásban, de mégis megemlítésre méltóak a különböző minisztériumok, amelyek hatással vannak a hulladékgazdálkodásra.) Ezen intézmények feladata a hulladékgazdálkodási igazgatás ellátása: hulladékgazdálkodás vezetése, a feladatok ellátása, szervezése. El kell látniuk a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági feladatokat, külön tekintettel az engedélyezés és ellenőrzésre. Információkat, adatokat gyűjtenek; azokat megfelelő módon rendszerezik. A Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium feladata a szakmai politika és stratégia meghatározása, a hulladékgazdálkodást szabályozó rendszer előkészítése és kialakítása, a végrehajtás tervezése irányítása, ellenőrzése; érdekegyeztetés megvalósítása; apparátus kialakítása; kutatás- fejlesztés és oktatás biztosítása. Ezeket a feladatokat más ágazatokkal és szabályozókkal való összhangban köteles teljesíteni. A környezetvédelmi- és vízügyi miniszter rendelkezhet a hulladékkezelés végzésének műszaki szabályairól, a hulladékok és veszélyes hulladékok jegyzékéről, speciális kezelést igénylő hulladékok sajátos szabályairól. A hulladékkezelés műszaki szabályai alatt értjük: a hulladéklerakás, a termikus ártalmatlanítás, komposztálás, betelt lerakók bezárásának és utógondozásának technikai követelményit. A speciális kezelést igénylő hulladékokon belül a Minisztérium meghatározhatja a hulladékolajok, poliklórozott bifenilek és terfenilek, akkumulátorok és elemek, titán dioxid ipar hulladékainak, kiselejtezett járműveknek, elektromos és elektronikai készülékek hulladékainak kezelési szabályait. A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség a miniszter irányítása alatt működő budapesti székhelyű központi államigazgatási szerv, részben önállóan gazdálkodó részjogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv. A szerv vezetőjét a miniszter nevezi ki, és gyakorolja a közszolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos jogokat. Szervezeti és működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá. A Főfelügyelőség első fokon jár el a hulladék behozatalának, kivitelének és az országon való átvitelének engedélyezésekor; a gyártó, forgalmazó és önkormányzatok közötti visszavételi megállapodás jóváhagyása során; ha a hulladékgazdálkodási hatósági 20
engedély kérelem több felügyelőség területe alá tartozik vagy az ország egész területére kiterjed. A Felügyelőség szolgáltatja a kormányzati munka ellátásához szükséges adatokat. Elemzi és értékeli a jogszabályok végrehajtását. Együttműködik a Minisztériummal, vezeti a külön jogszabályban meghatározott hatósági nyilvántartást. Vállalkozási tevékenységet nem folytathat. A területi környezetvédelmi felügyelőségek a miniszter irányítása alatt működő államigazgatási szervek, önálló jogi személyek, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szervek. Államigazgatási eljárásban felettes szervük a Főfelügyelőség. Hulladékgazdálkodási ügyekben az elsőfokú hatósági hatáskört a felügyelőség gyakorolja. Ha a hatósági eljárás tárgya többségében vagy teljesen a települési önkormányzat tulajdonában van a felügyelőség jár el. A hulladékgazdálkodási feladatok ellátása érdekében együttműködnek az összes érdekelt féllel (helyi önkormányzatokkal; a gazdálkodó szervezetekkel és fogyasztókkal, valamint ezek érdekvédelmi szervezeteivel; illetve más intézményekkel). Közreműködnek a hatáskörükhöz kapcsolódó nemzetközi feladatok elvégzésében. Hozzáférhetővé teszik nyilvános adataikat, tájékoztatást adnak. Véleményezik a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási rendelettervezeteit, a helyi hulladékgazdálkodási terveket. Részt vesznek a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek egyeztetési eljárásában. Segítik az illetékességi területén működő önkormányzatokat környezetvédelmi hatósági feladataik ellátásában. Véleményezik a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, megvizsgálva annak hulladékgazdálkodási hatásait. Ellátják környezetvédelmi monitoring és Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer működtetéséhez szükséges feladatokat. Közreműködnek a környezet állapotának feltárásában, nyilvántartásában. Bejegyeztetik a jogerős hatósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan nyilvántartásba, illetve annak megszűnésekor, valamint változásakor intézkednek a törlés vagy módosítás iránt. Ellátják a környezeti károk elhárításának irányításával összefüggő feladatokat. Nyilvántartást vezetnek a környezetvédelmi engedélyekről. Részt vesznek a hulladékgazdálkodási szemléletformálásban, kutatási, oktatási, ismeretterjesztési tevékenységekben. A jegyző feladatköre Az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatai alcím alatt kerül ismertetésre. 21
Mint már a fejezet elején említettem, a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium nem az egyetlen minisztérium, mely kapcsolódik a hulladékgazdálkodáshoz. Kiemelkedő jelentőségű a Belügyminisztérium, hiszen a címzett- és céltámogatási rendszerén keresztül nagy részben ő finanszírozza a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatainak ellátását. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak is kiemelt szerepe van többféle szempontból ezen a területen. Egyrészt mivel a hulladék kezelése jelentősen befolyásolja az emberek egészségügyi állapotát, így a minisztériumot érinti ez a téma. Másrészt az egészségügyi hulladék kezeléséért felelős, ez pedig nem kis felelősség, hiszen évente hazánkban 8500 tonna fertőző 1000 tonna egyéb veszélyes hulladék keletkezik, ezeken felül természetesen keletkezik nemveszélyes hulladék is nagy mennyiségben. A kórházak 95%-a megvalósította a veszélyes hulladék szelektív gyűjtését, a kezelést 84%-ban külső hulladékkezelőnél oldják meg. Problémát okoz, hogy az egészségügyben keletkező hulladék hasznosítható hányada nagyon alacsony; a magánrendelőkben és háziorvosoknál a hulladék rendszeres begyűjtését még meg kell oldani; a lakosságnál keletkező gyógyszerhulladékok kezelését a gyártói felelősség elvének alapján még meg kell oldani. Az egészségügyhöz kapcsolódik még, hogy bizonyos hulladékgazdálkodási szabályokat az egészségügyi miniszter határoz meg. Ezek a következő szabályok: humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak, egészségügyi hulladéknak kezelése, települési hulladékokkal kapcsolatos közegészségügyi követelmények. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egészségügyi károsodások megakadályozására az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tesz intézkedéseket. Az ÁNTSZ-t az Egészségügyi Minisztérium szabályozza és finanszírozza, szakmailag azonban a Fodor József Országos Közegészségügyi Központnak alárendelt. Az ÁNTSZ ellentétben a felügyelőségekkel megyei szinten működik, tehát 19 megyei és egy budapesti szervezetből áll. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szabályozási körébe tartozik a mezőgazdasági termelés talajra, vizekre és levegőre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak visszaszorítása. Ilyen kedvezőtlen hatások lehetnek: talaj kemikáliák által okozott elsavanyodása; hígtrágya, műtrágya, növényvédő szerek felszíni és felszín alatti vizekbe jutása; a flora és fauna kívánatos egyensúlyának felbomlása; nagy felületű kiporzások stb. A miniszternek jogában áll az állati gyógyszerek és csomagolásuk hulladékai, valamint a mezőgazdasági nem veszélyes hulladékok kezelésének részletes szabályait meghatározni. Az eddig említetteken felül a minisztérium szabályozza és működteti az 22
agrár-környezetvédelmi támogatások rendszerét. A rendszer lényege, hogy a gazda könnyebben jut pénzhez, ha agrár-környezetvédelmi célú pályázatot ad be. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szabályozza az ipari tevékenységet, ebbe beleértve a vegyipart, közlekedést és energetikát, mely ágazatokban nagy mennyiségű hulladék keletkezik. Nyilvántartja az ipari hulladékokat. A Gazdasági Minisztérium tehát közvetve vagy akár közvetlenül is alakítja az itt keletkező hulladékok sorsát. Nem tekinthető ugyan intézménynek, de hogy a szabályozásra felhatalmazottak listája teljes legyen, mindenképpen meg kell említeni a Kormányt. A Kormány rendeletben szabályozhatja a hulladék behozatalát-kivitelét és az országon átszállítását; letéti- és betétdíj és visszavétel szabályait; a veszélyes és települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységeket; nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettséget; hulladékgazdálkodási tervet; hulladékgazdálkodási bírságot; csomagolási hulladék kezelését; a jegyző hatás- és feladatkörét; közszolgáltatás díjmegállapítását és pályázati kiírását valamint elbírálását; közszolgáltatási szerződés feltételeit; közszolgáltatás ellátásáért önkormányzatot megillető támogatást; fedezeti feltételeket; hulladékkereskedelem feltételeit; szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának szabályait. 2.3. Az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatai 7 A települési önkormányzat legfőbb hulladékgazdálkodási feladata a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása, ezáltal annak a megoldása, hogy a hulladékot elszállítsák megfelelő kezelés végett az ingatlantulajdonostól. Ez a szolgáltatás magában foglalja a gyűjtőedényben összegyűjtött és a közszolgáltatónak átadott települési hulladék elszállítását és annak ártalmatlanítását. Nem kötelező, de kiterjedhet begyűjtőhelyek, kezelő létesítmények működtetésére is. A közszolgáltatás teljesítése meghatározott esetekben szüneteltethető. Közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki biztosítani tudja annak személyi és tárgyi feltételeit, 7 Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról című jogszabályra támaszkodik és felhasználja a 1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről című jogszabályt 23
környezetvédelmi szempontoknak eleget tesz, engedéllyel rendelkezik, biztosíték és garancia meglétét igazolja, valamint eredményes pályázat alapján az önkormányzattal erre szerződött. Az önkormányzat közszolgáltatás ellátására nyilvános pályázatot hirdet meg és bírál el. Ha ez eredménytelen, 6 hónapon belül ismételten ki kell írni. A szerződés megkötéséig az önkormányzat köteles gondoskodni a közszolgáltatás ellátásáról. A pályázat nyertesével szerződést kötnek. Ezt a hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel minimum 10 évre kell megkötni. A hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozó szerződést maximum 10 évre a hulladékkezelő meghatározásával lehet megkötni. A szerződés csak akkor mondható fel, ha a közszolgáltató környezetvédelmi szabályt, hatósági határozatot vagy a szerződésben foglaltakat megsértette. A felmondási idő 6 hónap. Amennyiben felmondás történik, az önkormányzat haladéktalanul kell intézkedjen a közszolgáltatás ellátásáról, hiszen az tartósan nem szünetelhet. A közszolgáltató évente költségelszámolást nyújt be az önkormányzatnak. A közszolgáltatás ellátása mellett egyéb hulladékgazdálkodási tevékenységeket folytathat, melyek árát maga szabja meg. Ennek díja elkülönítendő, a közszolgáltatás díjából finanszírozni tilos. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében mára már mindenhol kell működnie hulladék kezelési közszolgáltatásnak, hiszen a 2000 fő és feletti lakos esetén 2002. január 1-ig, a 2000 fő alatti lakos esetén pedig 2003. január 1-ig be kellett vezetni. Önkormányzati rendeletben hozzák nyilvánosságra a helyi közszolgáltatás tartalmát; az ellátott területet; közszolgáltató megnevezését; a működési területnek a határait, ahol a közszolgáltató a közszolgáltatást köteles ellátni; a közszolgáltatás ellátásának rendjét; a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos jogait és kötelezettségeit; a közszolgáltatási szerződés létrejöttének feltételeit; a közszolgáltatással kapcsolatos önkormányzati feladat- és hatáskört; ingatlantulajdonost terhelő díjfizetés összes részletét, beleértve abba a díj mértékét is. A díj meghatározásakor figyelembe veszik a közszolgáltatás jellegét, hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatás működéséhez szükséges költségeket. Ez utóbbi magában foglalja a szükséges beruházások, szállítás, begyűjtés, ártalmatlanítás költségeit, a hulladékkezelő bezárását és utángondozási-megfigyelési költségeit. Az üdülőingatlan tulajdonosok az ingatlanjukon töltött idő arányában fizetnek. A díjak meghatározása előtt költségelemzést kell készíteni, amelyet a jegyző terjeszt elő. Az ingatlantulajdonost terhelő közszolgáltatási díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás. Keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felszólítja az ingatlantulajdonost tartozásának rendezésére. A felszólítás eredménytelenségét 24
követően 60 napot múlva a közszolgáltató a díjhátralékot az önkormányzattól igényelheti. A jegyző intézkedik a behajtás érdekében. A behajtott díjhátralékot 8 napon belül átutalja a közszolgáltató részére. Ha behajthatatlan, az önkormányzat megtéríti a díjhátralékot a közszolgáltatónak. A jegyző elsőfokú hatósági hatáskörrel rendelkezik az előbb említett díjhátralék behajtásakor, valamint a hulladék- vagy ingatlantulajdonos az elhagyott hulladékról gondoskodásra való kötelezésekor. Az önkormányzat más jogszabályoknál szigorúbb előírásokat is meghatározhat. Például az önkormányzatnak jogában a település lakosságának kötelezése szelektív gyűjtésre. A helyi döntéshozatal előtt közmeghallgatás tartható a lakosság álláspontjának megismerése végett. Kötelező közmeghallgatást tartani, ha hulladékártalmatlanító telephelyet szeretnének felépíteni vagy szelektív gyűjtést bevezetni. A korábbiakban említett Országos Hulladékgazdálkodási Terv tartalmazza az alapvető hulladékgazdálkodási célokat. Ennek alapján készítik el a felügyelőségek a területi hulladékgazdálkodási terveket, amelyben az önkormányzatok aktívan közreműködnek. (A területi terv előkészítésének megkezdéséről a felügyelőség írásban értesíti felügyelőség az érintett helyi önkormányzatokat és egyéb hatóságokat, szervezeteket.) Majd a területi és országos tervvel összhangban a megyei önkormányzat a területén lévő települési önkormányzatokkal közösen megyei hulladékgazdálkodási tervet készíthet. Mindezek befejeztével és a fentebb említett tervek figyelembevételével a települési önkormányzat területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. Ebbe a munkába belevonja az érintett hatóságokat, érdek-képviseleti szerveket, környezetvédelmi szervezeteket, valamint más területén működő társadalmi és gazdálkodó szervezeteket. A Fővárosi Önkormányzat köteles a kerületi önkormányzatok véleményét is kikérni. A tervnek tartalmaznia kell a települési hulladéklerakókban lerakott hulladékok összetételét, különös tekintettel a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalomra. (Ez utóbbit a Hulladékgazdálkodási Törvény 56. (7) szerinti mértékben 2014. július 1-ig 35%-ára kell csökkenteni.) Több települési önkormányzat összefogva közös hulladékgazdálkodási tervet is alkothat. Az elkészült tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki. A tervben meghatározottak teljesüléséről beszámolót kell készíteniük és azt nyilvánosságra kell hozzák, ezzel eleget téve tájékoztatási kötelezettségüknek. Az önkormányzat képviselő-testülete jelöli ki a hulladékgazdálkodási és településrendezési terv figyelembe vételével a hulladékkezelési létesítmények helyét. 25