Az Iszlám Állam és kialakulásának háttere Az Irak élén álló Szaddám Husszein elnök 1990-ben döntött az olajban gazdag szomszédos Kuvait elfoglalásáról. Ezt követően 1991 elején az amerikai Norman Schwarzkopf tábornok vezette koalíciós erők felszabadították az olajban gazdag kis államot, sőt átmenetileg mélyen behatoltak Irakba is ( Öböl háború, Sivatagi Vihar ). A szárazföldi offenzívát légicsapások előzték meg, az erre adott iraki válaszlépések részeként SCUD rakétákat lőttek ki Szaúd- Arábiában lévő amerikai támaszpontokra és több esetben Izrael területére is. A szárazföldi harcok során 25-30 ezer iraki katona halt meg, de az érintett államok összes (pl. civil) áldozatának a számát 60 ezer és 200 ezer fő közé teszik. A visszavonuló irakiak felgyújtották a kuvaiti olajkutakat. A háború így még inkább kihatott az olaj árára is. A két oldalon összesen több mint 1 millió katonát mozgósítottak, továbbá kb. 5 ezer harckocsi állt készenlétben. A legnagyobb haderőt az USA vonultatta fel. Ekkor az államfő az USA élén az idősebb Bush volt. Az Amerika által vezetett szövetségesek vesztesége (a kuvaiti áldozatok nélkül) csekély volt, 400 fő alatt maradt. A koalíció végül nem használta ki a katonai lehetőségeket, nem törekedtek a rezsim megdöntésére, Irak megszállására. Ennek az oka lehetett az erőegyensúly fenntartása, olaj magas ára, tartós megszállás elkerülése, továbbá párhuzamosan zajlott a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának kezdete is. A háború nemcsak Kuvait felszabadításáról szólt, az ENSZ repülési tilalmat hirdetett Irak északi (kurd) és déli (síita) területei felett. Ennek megsértése miatt többször légicsapásokat mértek amerikai és ritkábban brit gépek az irakiakra. Ezeket kihasználva megerősödtek északon a kurdok, akik időnként egymás ellen is harcoltak. 1997/98 során nőtt a feszültség az USA és Irak között a fegyverzeteket ellenőrző megfigyelők kiutasítása miatt. Szankciókkal sújtották az arab államot. 1999-ben a szomszédos Törökországban elfogták a kormányerők az ottani kurd lázadók vezetőjét, Öcalant. Ezt követően sok törökországi kurd fegyveres (PKK harcos) Irakba menekült. Az Irakkal és Törökországgal is határos Szíriában szintén sok kurd él, illetve örmények és asszírok is, továbbá vallási kisebbségként pl. drúzok és keresztények is (a polgárháború előtt egyes források szerint a lakosság kb. 10%-a volt keresztény, jelentős részük asszír). A lakosság többsége persze arab, illetve vallási szempontból muzulmán, ezen belül a legtöbben szunniták. Szíriában 2000-ben halt meg az országot 1971 óta irányító Hafez al Assad (Aszad), tőle az államot uraló Baasz Párt és egyben az ország vezetését fia, Bassár el Aszad vette át. Az ő elnyomó rendszere helyett a világ közvéleménye akkor még inkább Irakra figyelt, ahol 2002-ben Husszein hozzájárult a fegyverzet ellenőrök visszatéréséhez, ugyanakkor az egy évvel korábbi események (2001. szeptemberi merényletek, illetve az afgán beavatkozás kezdete) miatt Irak újra célponttá vált. Pontatlan adatok alapján tömegpusztító fegyverek készítésével, illetve az al-kaida támogatásával vádolták Irakot az amerikaiak. 2003. március 20-án vette kezdetét az újabb háború, az USA vezette koalíció és Irak között ( Iraki Szabadság Hadművelet vagy 2. Öböl háború, illetve azok, akik az 1980-88-as iraki-iráni konfliktust is öböl háborúnak nevezték ezt már a 3. ilyen elnevezésű háborúnak titulálták). A mozgósított erők száma most is meghaladta az 1 milliót (szövetségesek, iraki kormányerők, szunnita felkelők, kurd harcosok). 2003. április 9-én Husszein elvesztette a fővárost, Bagdadot is, Az USA május 1-én zárta le a háborút, akkor
teljesnek tűnő sikerrel. (addig a szövetségesek vesztesége az eltűntek és sebesültek nélkül mindössze 138 fő volt). A bujkáló diktátort 2003 decemberében fogták el. A szövetségesek valódi veszteségei viszont csak ezután következtek. Még 2003-ban jött létre az instabilitást kihasználva az al-kaida helyi fiókszervezete. Az al Kaidát az eredetileg az Afganisztánba bevonuló szovjetek ellen harcoló szaúdi Oszama bin Laden hozta létre, aki a helyi tálibok támogatása mellett próbálta összehangolni a világ iszlamista alapon működő terrorszervezeteit, fegyveres csoportjait. Iraki szekciója a külföldi katonák mellett a síita lakosokat is gyakran megtámadta. Vezetőjük Zarkávi volt. 2004-ben már egyre szervezettebb lázadással néztek szembe a magukat korábban még győztesnek tekintő amerikaiak. Ekkor robbant ki az amerikai fogolykínzási botrány is, ami növelte a velük szembeni ellenszenvet. Egyre több szövetséges katona lett merénylet áldozata, 2004-ben az első magyar is. Ennek az évnek a novemberében már kb. 10 ezer főt vetettek be az amerikaiak és szövetségeseik Faludzsa ostrománál, akkor ez volt a szunnita lázadók központja. A fogságban lévő Husszeint 2006 során végezték ki, ugyanebben az évben likvidálták a lázadók vezérét, Zarkávit is. Szintén 2006-ban támadták meg szunnita merénylők a síiták szamarrai szenthelyét (az iraki városról van szó és természetesen nem az orosz Szamaráról), ez az akció felerősítette a két muszlim felekezet közti konfliktust. Közben (2007 óta) kezdte el működését az észak iraki kurd területeken a MOL 100%-os leányvállalata a MOL Kalegran. Szíria területén pedig támadást hajtott végre az izraeli légierő egy épülő nukleáris erőmű ellen 2007-ben. Ennek ellenére a nemzetközi figyelem középpontjában a térségen belül még mindig Irak állt, ahol az amerikai áldozatok száma 2009 nyarán már meghaladta a 4300 főt, továbbá közel 300 szövetséges katona és kb. 110 ezer iraki halt meg addig a konfliktus 2003-as kezdete óta. Ezt követően kivonták a harcoló alakulatokat, de még így is kb. 60 ezer katonájuk maradt Irakban. 2011 végére a kiképzők és a nagykövetséget védő erők kivételével őket is kivonták az arab államból. Akkor a veszteséglista 4803 szövetséges áldozatnál járt, ezen belül 4485 amerikai. Az amerikaiak kivonulása után tovább erősödött a feszültség a szunniták és a síiták között, illetve folytatódtak a keresztények elleni támadások is, közülük sokan Szíriába menekültek, ahol szintén célponttá váltak. Szíriába 2011 előtt kb. 1,3 millió ember menekült, főleg a harcok dúlta Irakból, ahol 2003 és 2011 között kb. 110 120 ezer áldozata volt az erőszaknak, pl. 2010-ben 58 hívőt öltek meg egy bagdadi asszír keresztény templomban. Szíriában a lázadók a szomszédos Irakhoz hasonlóan szintén egy síita vezetés ellen fogtak fegyvert. Az arab tavasz részeként 2011 elején kezdődtek az Aszad ellenes szír tüntetések, melyek elsősorban a hatalom erőszakos fellépése miatt (közel 2000 tüntetőt öltek meg) rövid idő múlva (2011. március) már felkeléssé váltak. Putyin és Irán, illetve a perzsa állam által támogatott Hezbollah a szír elnök mellett állt, az arab államok többsége és Törökország az Aszad ellenes erőket támogatta. A szaúdiak pl. a Dzsais al Islam (Iszlám Hadsereg) nevű csoportot, a törökök pedig az Ahrar as Sham nevű szervezetet finanszírozták. A felkelők eleinte a hadsereg raktáraiból jutottak szovjet típusú fegyverekhez, így a szaúdiak, törökök vagy az Emirátus ezzel a feladattal megbízott beszerzői sokszor a volt szocialista országokból szereztek be lőszereket, időnként fegyvereket az általuk pártfogolt erők számára, ennek az üzletnek az egyik nyertese Bulgária.
Az ENSZ és az Arab Liga közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás gyakorlatilag nem lépett életbe, a küzdelem egyre durvább formát öltött. Mindkét oldalon történtek kegyetlenségek, a rezsim pedig tömegpusztító fegyvereket is bevetett. 2013. augusztus végén Obama amerikai elnök a kongresszustól felhatalmazást kért a rezsim ellenes beavatkozásra. Ez végül elmaradt, részben Aszad orosz támogatottsága, hadseregének korszerű légvédelme és mindenekelőtt a rezsim meghátrálása miatt; a szír vezetés megígérte, hogy vegyi fegyvereit nemzetközi felügyelet alá helyezi. Elképzelhető, hogy az amerikai beavatkozás elmaradásának lehetett még egy további oka is; egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lázadók egymás ellen is harcolnak, illetve soraikban sok az iszlámista, akik mindkét országban (Irak, Szíria) megerősödtek. A terroristák ekkor vették fel az Iraki és Levantei al Kaida nevet, viszont szembekerültek az anyaszervezettel is, melynek vezetőjét, Oszama bin Ladent még 2011. május elején ölték meg Pakisztánban az amerikai katonák. Az Iszlám Állam elődje és az al Káida 2013. áprilisában szakítottak, akkor már a szunnita harcosok az ISIL nevet használták (Islamic State of Iraq and Levant), illetve még gyakoribbá vált az ISIS (Islamic State of Iraq and Syria) rövidítés. Az arabok általában DAESH néven említették a szervezetet, ami 2014. június 29-én változtattak újra nevet: Iszlám Állam (továbbiakban ennek angol megfelelője alapján a szövegben a rövidítésük: IS, a magyar médiában leggyakrabban használt rövidítés az IÁ). Az elnevezés jelzés a világméretű iszlám kalifátus létrehozására. Tőlük függetlenül az al Kaida is rendelkezik fegyveres testülettel a térségben (pl. Szíriában 2012. január óta az Al Nuszra Front (Dzsabhat an Nuszra). Ők tiltakoznak a terrorista elnevezés miatt, bár ennek csak annyi az alapja, hogy az IS-hez képest kevésbé kegyetlenek. Szintén az al Kaida hálózathoz kötődik a szír Horászán (Khorászán) csoport is. Ennek kuvaiti származású vezetője (korábban bin Laden egyik bizalmasa) 2013 óta szervezte az Al Nuszra utánpótlását Szíriában (vele 2015 nyarán végzett egy amerikai légicsapás). Szíriában az an Nuszra Front gyakran együttműködik az Ahrar as Sham csoporttal, együtt a Hóditók Hadseregeként említik magukat. A nemzetközi közvélemény érdemben csak akkor figyelt fel az IS-re, amikor 2014 elején elfoglalták Ramadát (kb. 110 kilométerre található Bagdadtól) és Faludzsa városát, majd júniusban Moszult, illetve Baidzsi városát és annak olajfinomítóját. Moszul bevétele során a török konzulátuson 49 túszt ejtettek (diplomatákat és családtagjaikat). Szintén 2014 júniusában vonult be a szélsőséges szervezet Tikritet és a mellette lévő légitámaszpontot, ahol 1700 foglyul ejtett katonát végeztek ki. Az iraki kormányerők több területről érdemi ellenállás nélkül vonultak vissza. Ennek egyik oka az iraki kormányerőkre is jellemző korrupció. A hadsereg egy része gyakorlatilag nem is létezett, sok tiszt felvette a fiktív katonái után járó zsoldot. A ténylegesen mozgósítható katonák harci morálja pedig alacsony volt. Az elfogott katonákkal is kegyetlenül bántak az IS fegyveresei, brutalitásukról számos felvétel felkerült az internetre is. Később nyugati túszok lefejezéséről is készítettek felvételeket. 2014. augusztus elején az IS erők elfoglalták Zumar városát és a környék számos települését is. Az USA megerősítette a térségben lévő katonai tanácsadói számát, illetve 2014. augusztus elején Obama elnök engedélyezte az amerikai légierő bevetését ellenük, ennek megfelelően augusztusban legalább 160 alkalommal mértek csapást az IS iraki állásaira, elsők között Erbilnél és a
moszuli gátnál. Ezt kihasználva a kurdok visszafoglalták Irak legnagyobb gátját az Abu Bakra al- Bagdadi vezette szélsőségesektől. A kurdoknak a síita többségű Irán is küldött fegyvereket, mivel az IS síita szenthelyeket is lerombolt, illetve az adott felekezet híveit is terrorizálja. A katonai helyzet felemás módon alakult, hiszen a moszuli gát elvesztése ellenére máshol sikereket értek el az IS erők, pl. Szíriában elfoglalták er Rakka és Deir ez Zár tartományt, Irakban pedig elérték Jordániát. Az IS soraiban 2014 végéig legalább 500 brit és kb. 60 ausztrál (2015-ben már 250 ausztrált említett az egyik forrás) állampolgár is megfordult, de érkeztek önkéntesek más államokból is (arab országokból, továbbá: Kína, Indonézia, Koszovó, Bosznia Hercegovina, Csecsenföld, Franciaország, Svédország, Ausztrália, Németország, Belgium területéről). 2014 végéig összesen legalább 70 országból kb. 12 ezer külföldi fordult meg az IS és elődjei, illetve más hasonló szervezetek soraiban, 2014. szeptemberében a harcosaik számát 30 ezer főre becsülték (ebből kb. két ezer külföldi), állítólag az IS erők kétharmada Szíriában küzdött. 2015 októberében az ENSZ BT szerint már kb. 100 országból közel 30 ezren csatlakoztak rövidebb hosszabb időre az IS hez a szervezet feltűnése óta (főleg francia, brit, német, ausztrál, holland, belga és orosz állampolgárok). A toborzás során aktívan használták az internetet is (Facebook, You Tube, Twitter). Két év alatt (2015 októberéig) közel 11 millió IS-hez kötődő videót töröltek a You Tube-ról. Orosz források szerint 2015 végéig 2900 állampolgáruk (muszlim kisebbségiek) csatlakozott hosszabb rövidebb időre valamelyik terrorista szervezethez Irakban vagy Szíriában (sokan az IS-t erősítették), közülük 2015 decemberéig 198 meghalt, 214 pedig visszatért Oroszországba, de ott ellenőrzés alá kerültek. Az oroszok szerint kb. 100 fő esetében akadályozták meg a további csatlakozást, illetve számos ember és jogi személy esetében indították eljárást az IS anyagi támogatásának vádjával. A dzsihadista szervezet 2014 óta gyerekeket is kiképez, köztük az elfogott kisebbségi családok fiú tagjait is (modern janicsárok). Közben az Al Nuszra Front harcosai elérték az 1967 óta izraeli kézen lévő Golán fennsíkot (ott túszul ejtettek ENSZ békefenntartókat, a katonák a Fidzsi- szigetekről érkeztek, továbbá a Fülöp szigetekről odavezényelt fegyvereseket kényszerítettek menekülésre), korábban északon Aleppót is ellenőrizték, de onnan az IS miatt vonultak ki. Az IS erők 2015 szeptemberben a Libanonhoz közeli térséget is uralták (libanoni katonákat is megtámadtak, majd két foglyot is lefejeztek). A szír konfliktus már korábban is növelte a libanoni ellentéteket, az Irán által pártolt, Libanonban fészkelő síita Hezbollah egységei a szír elnök, Aszad oldalán harcolnak, még az egykori Fönícia északi szegény, szunnita lakosságának jelentős része az IS szervezettel szimpatizál. A keresztények és a kisebb vallások hívei természetesen az IS kudarcában érdekeltek. Az erősödő ellentétek jeleként Libanonnak 2014 májusától 2016 október végéig nem volt elnöke. A vallási hátterű ellentét azért is veszélyes Libanonban, mert az 1990-ben véget ért 15 éves polgárháború sebei még nem forrtak be teljesen. A polgárháború ürügyén Libanonban állomásozó szír erőket is csak 2005-ben kezdték kivonni. A két ország (Libanon és Szíria) történelme számos átfedést mutat már az ókor óta is, többek között az Oszmán Birodalomhoz tartoztak, majd az első világháború után francia mandátum terület
(gyakorlatilag gyarmat) lett a két ország. A franciák csak 1926-ban kezdték leválasztani Libanont a szír központú mandátumterülettől. A függetlenséget 1943-ban deklarálták, de az utolsó francia csapatok csak 1946-ban távoztak. Két évvel később (első arab izraeli háború) során együtt harcoltak a két ország arab katonái. 1967-ben kisebb erőkkel szintén támogatta Libanon az arab koalíciót, Szíria ekkor vesztette el a Golán fennsíkot. A negyedik háborúból Libanon kimaradt, de két év múlva (1975) elkezdődött a polgárháború. Ekkor tűnt el a MALÉV Libanonba tartó járata is! 1976-ban már bevonult a szír hadsereg, 1982-ben pedig az izraeli is, hiszen onnan irányították az Izrael ellenes PFSZ-t. Libanonban akkor amerikai katonák is állomásoztak, akik 1983-ban súlyos csapást szenvedtek el egy robbantásos merénylet során (241 tengerészgyalogos halt meg Bejrútban). Az izraeli hadsereg 1986-ban kivonult az északi szomszéd területéről, de egy ütköző sávot fenntartott 2000-ig. Ekkor Szíria kb. 40 ezer katonát állomásoztatott Libanonban. Az izraeliek 2000-ben átadták Dél Libanont is, így egyre többen követelték a szír erők távozását is. Miután 2005 elején meggyilkolták Libanon miniszterelnökét és az ellenzék és az ENSZ is Szíriát vádolta, elkezdődött az akkor kb. 14 ezer fős erők kivonása. 2006-ban átmenetileg újra megjelent az izraeli hadsereg Libanonban, de most már a Hezbollah akciók miatt. Talán a stabilitás jelének tekinthető, hogy 2016. október végén újra lett államfője az országnak. A hadsereg volt főparancsnoka, egy 81 éves maronita keresztény politikus lett az elnök. Libanon lakossága közel 5 millió fő. Ennek 95%-a arab, de kb. 40% keresztény. Összesen 17 elismert vallási felekezet van az országban. Az arab mellett hivatalos nyelv a francia is, de sokan beszélnek angolul és kb. 4% örmény nyelven is. A Libanonnal szomszédos Szíriában az IS erők északon számos települést foglaltak el a török határ mentén is, ennek nyomán kurdok tízezrei menekültek Törökországba. Velük együtt 2011. március óta közel 1 millió szír állampolgár lépte át kényszerből a török határt. A 2014 augusztusában induló amerikai légicsapások mellett amerikai, brit, francia és ausztrál gépek segélycsomagokat dobtak le az IS által üldözött civileknek, köztük a vallási kisebbségeknek, pl. a Szindzsár hegységben bujkáló jezidiknek. 2014. szeptember 16-án indítottak átfogó támadást az IS erők a török határ menti szíriai kurd város, Kobani ellen. 2014. szeptember 19-én elkezdődtek a francia légicsapások is (Irak északkeleti részén), a gépek az Egyesült Arab Emirátusokon lévő támaszpontokról szálltak fel, szintén oda vezényeltek különleges ausztrál alakulatokat is. A francia támadások miatt Algériában IS szimpatizáns helyi szélsőségesek kivégeztek egy korábban túszul ejtett franciát. 2014-ben 7 dán harci gép is bombázta az IS állásait. 2014 szeptemberében és októberében több országban is aktivizálódtak az IS nevű szervezettel szimpatizáló erők. Többek között Jemenben, Egyiptomban, Libanonban (október 25-27-e között összecsapások az ország egyik nagyvárosában a hadsereg és a szélsőségesek között) és Nigériában. Szintén aktívak voltak a szélsőségesek Kanadában (egy néhány éve iszlám hitre áttért férfi lelőtt egy katonát a parlamentnél) és az USA-ban is (New Yorkban egy hasonló merénylő baltával támadt a rendőrökre), illetve az amerikai akcióhoz hasonló támadások értek rendőröket Franciaországban is, egy iszlamista nézeteket valló bevándorló pedig túszokat ejtett Ausztráliában. A brit és a francia titkosszolgálatoknak már több komolyabb merényletet sikerült megakadályozniuk, sajnos 2015 januárja Párizsban kivételt jelentett. Ezt követően
számos iszlamista aktivistát tartóztattak le a francia, a német és a belga hatóságok, de később újabb merényletek sújtották Európát. A szír rezsim megítélése növelte az orosz amerikai ellentétet, ugyanakkor az IS veszélyt jelent mindkét nagyhatalom számára. 2015 januárjában egy közzétett felvételen egy oroszul beszélő (talán kazah) gyerek végzett ki két állítólagos orosz ügynököt, nem sokkal korábban pedig egy Szíriát megjárt fiatal muszlim orosz állampolgárságú nő hajtott végre öngyilkos robbantásos merényletet Isztambulban. Az IS hez 2015 elejéig szakértők szerint kb. 400 orosz állampolgár csatlakozhatott (pl. csecsenek, dagesztániak). Az IS t egyaránt veszélyesnek tartja az egymással szembenálló USA és Irán is, valamint az USA és a szír rezsim közti feszültség ellenére közös ellenségükké váltak a dzsihadisták. Sok országban egyre nyíltabban toboroznak az IS soraiba, ezért számos helyen történtek letartóztatások (a már említett országokon túl Ausztriában, Dániában, Bosznia Hercegovinában, illetve az átutazók miatt Magyarországon is). Az erősödő nemzetközi összefogás hatására az IS rövid időre módosított a taktikáján, 2015 szeptember közepén közzétett felvételeken már nem gyilkoltak, illetve a még 2014 nyarán Moszulban elfogott török diplomatákat elengedték, a fogságukban lévő kurd diákokat is elengedték, később azonban újra a nyugati államok elleni terrortámadásokra szólítottak fel és ismét lefejezéseket bemutató felvételeket tettek közzé. Honnan van bevétele az IS-nek? Kezdetben Katar és Szaúd Arábia komoly összegekkel támogatta a szír elnökkel harcoló felkelőket, ebből a pénzből jelentős rész az IS kezébe került. Szintén sok fegyvert és lőszert szállítottak a gazdag arab államok a térségbe, melyek sorsa bizonytalanná vált. A megszállt területeken adót és vámot szednek, az elfoglalt olajkészleteket árulják (2014 augusztusában kb. napi 54 millió forintnak megfelelő bevételük lehetett az olajból, illetve éves szinten akár 140 milliárd forintnak megfelelő bevételük is lehetett), Irakban hét olajmezőt és két finomítót ellenőriztek 2014 őszén, a szomszédos Szíriában pedig 6 mezőt, főleg Deir ez Zár (Zór) tartományban. Egyes források szerint az olaj egy részét maga a szír kormány vette meg tőlük. Ezek az elemzések arra is utalnak, hogy az Aszad vezette rezsim eleinte tudatosan erősítette meg a szélsőséges, nyugat számára elfogadhatatlan ellenzékét a mérsékeltebb lázadókkal szemben. Az olaj mellett kereskednek földgázzal és más bányakincsekkel is, továbbá cementtel, foszfáttal, gabonával és gyapottal is. Az IS komoly hadizsákmányt szerzett (köztük a szír rezsimnek küldött orosz repülőgépet is), de váltságdíjból is sok bevételük származik, 2014 őszéig ennek nagyságrendjét 125 millió dollárra becsülik, egyes források szerint az olasz állam 2015 elején 12 millió eurót fizetett két olasz túszért a szervezetnek. Mindezeken túl bankrablásból, lopott műkincsekből és vélhetően szervkereskedelemből is van jövedelmük. A hadizsákmányként szerzett fegyvereket gyakran sikeresen fordítják a reguláris hadseregek ellen, pl. 2014 októberében az iraki hadsereg két helikopterét lőtték le, majd decemberben hasonló körülmények között egy újabb helikoptert vesztettek el az irakiak. 2014-re a legjobban finanszírozott terrorszervezetté váltak. Harcosaik egy része pedig nem a fanatikus muzulmán hívőkből került ki, sokan az elnyomó szír rezsim elleni erőt látták a szervezetben, mások a síita szunnita ellentét miatt csatlakoztak, továbbá sok fiatalt a kalandvágy vagy a zsold hajtott a
soraikba. 2014. szeptember 23-án Szíriában is elkezdődött az amerikai repülőgépek támadása (pl. Rakka és Albu Kamal térségében). Az akciók során először vetették be az F-22- es Raptorokat. A szír konfliktus az amerikai beavatkozásig (2011 és 2014 között) kb. 190 ezer halálos áldozattal járt. Csak 2014-ben 76 ezren haltak meg Szíriában a harcok következtében, ebből legalább 30 ezren civilek. 2015. február elejéig (2011. március óta) a szíriai áldozatok száma elérte a 210 ezer főt. A kb. 22 milliós országban 6,5 millió ember menekült el otthonából. Közülük 3 millió fő külföldre távozott (Libanonba 1 millió feletti, Törökországba 800 ezer feletti létszámban, más források szerint 1,5 millió migránsról szólnak, továbbá kb. 600 ezer fő Jordániába, kb. 200 ezer menekült pedig a szintén harcok sújtotta Irakba távozott). A szomszédos Törökország lakosságának kb. 18%-a kurd. Az amerikai gépek az IS állásai mellett a terrorszervezet által uralt olajmezőket és finomítókat is támadták, illetve a Khorászán csoport irányítására is csapást mértek. Az USA akciójához arabok is csatlakoztak (Bahrein, Katar, Jordánia, Szaúd Arábia, Egyesült Arab Emirátusok). Az arab gépek egyikét női pilóta vezette. 2014. szeptember 27-én a brit, október 7-én a holland, két nappal később pedig az ausztrál légierő is bekapcsolódott a légitámadásokba, továbbá engedélyt kaptak a kanadai harci gépek és a török szárazföldi erők is a beavatkozásra. 2014. december végén Szíriában lezuhant egy jordániai F-16-os gép, a pilótát pedig elfogták. A hír következményeként az E. A. E. 2015. február 10-ig felfüggesztette részvételét a légi akciókban. Az elfogott jordániai pilótát vélhetően 2015. január elején végezték ki az iszlamisták, a kivégzés módja is újszerű volt, élve elégették. Később hasonló brutalitással végeztek több foglyukkal is. 2015 februárjában néhány napos különbséggel 88 iraki foglyukat élve elégették a szélsőségesek al Bagdadi városban (Irak Anbar nevű tartományában), ettől a várostól csak 15 km-re van az a támaszpont, ahol 300 amerikai katona tartózkodik. 2015 elején 22 országot fogott össze az IS elleni koalíció, köztük hat arab monarchiát: Szaúd Arábia, Bahrein, Katar, E.A.E., Jordánia és Marokkó. A törökök harckocsikat vontak össze a szír határon Kobani (Ain al Arab) ostroma idején. A várost még 2014. szeptember 16-án kezdték el támadni a dzsihadisták és október 10-én elérték a helyi kurd kormányzat székhelyét is a városban. Amerika nyomására a törökök átengedtek néhány iraki kurd fegyverest, hogy Kobani védőit erősítsék. A várost végül 2015. január végén sikerült felmenteni. A térségből kb. 200 ezer kurd menekült el. Időközben kurdok tüntettek az IS ellen több európai városban, így Budapesten is. Németországban (Hamburgban) a kurdok összecsaptak az IS szimpatizánsaival, a legtöbb demonstráló pedig Düsseldorfban vonult az utcára. Nyugat Európában több mint 1 millió kurd él. 2014. november közepén az iraki hadsereg visszafoglalta a júniusban elvesztett Baidzsi városát, illetve december 21-e körül elkezdték visszavenni a kurdok a szintén nyáron elveszett Szindzsárt. Az amerikai légierő támogatását élvező kurd pesmergák így kimenekíthetik a város körüli hegyekben augusztus óta bujkáló jazidi (jezidi) kisebbség tagjait is. Az IS iraki központjának tekintett Rakkában a dzsihadisták 2014 decemberében egyes források szerint kivégeztek kb. 100 olyan fegyverest, aki távozni akart a soraikból. Időközben Kelet - Szíriában az IS ottani erői ismételt támadást intéztek a Deir ez Zár (Zór) támaszpont ellen. A hasonló nevű tartományban ez az egyetlen bázis a szír hadsereg kezén, de ismét
sikerült visszaverniük a támadást, bár a dzsihadisták egyes források szerint fegyvereket zsákmányoltak. 2015 elején a szélsőségesek kivégeztek egy muzulmán imámot Szíriában, mert nem támogatta a kegyetlenkedéseiket, továbbá szintén ebben a hónapban az iraki Moszulban 13 fiatalt öltek meg egy labdarúgó mérkőzés TV-n történő megtekintése miatt, illetve két japán tússzal is végeztek. Szintén 2015 januárjában (január 18-án) izraeli helikopterek és repülőgépek mértek csapást az IS- sel is szembenálló síita Hezbollah szervezet katonai konvojára Szíriában, az általuk elfoglalt Golán- fennsík közelében. Az akcióban életét vesztette egy magas rangú iráni tiszt is. Több amerikai forrás szerint a 2014. augusztus elején indított légicsapások 2015. január közepéig az Iszlám Állam több ezer harcosát ölték meg Szíriában és Irakban (az egyik forrás 6 ezer áldozatról írt), illetve egy esetben szárazföldi összetűzés is történt, amikor a különleges kanadai erők felderítés közben találkoztak a fundamentalista fegyveresekkel. Miközben 2015 elején több kudarc is érte őket Szíriában és Irakban, a szervezet Líbiában (Afrikában) tevékenykedő szárnya is egyre aktívabbá vált; a Mabruk mezőn 13 személyt (őröket és olajipari munkásokat) öltek meg, a szénhidrogén mező részben a francia Total cég birtokában van. A líbiai IS fegyveresek több alkalommal is lefejeztek fogságukba került egyiptomi vendégmunkásokat (kopt keresztényeket). Az egyik esetről felvétel is közzétettek, amire Egyiptom légicsapásokkal válaszolt Líbia területén. Februárjában erődemonstrációt (fegyveres felvonulást) tartott az Iszlám Állam a líbiai Szirt városában, melynek jelentős részét 2015. január eleje óta uralják. Korábban (2014 végén) Derna várost kerítették birtokukba. A líbiai IS magába olvasztotta az Anszar al Síria nevű helyi szélsőséges csoportot is. Szakértők szerint az IS líbiai fegyveresei között kb. 400 tunéziai és jemeni harcol, az ország nyugati felén egy tunéziai, keleten pedig egy jemeni irányítja az IS-t. Az országban számos, egymással is harcoló szervezet tevékenykedik, a hivatalos líbiai kormány központja Tobrukot (a várost 1942 nyarán vette be Rommel, itt volt a bázisa a Kadhafi által megdöntött királynak, a város 2011 elején elsők között lázadt fel Kadhafi ellen). Márciusban (2015) újabb olajmezőt ért támadás, melynek során több külföldi (köztük egy osztrák és egy cseh is eltűnt), áprilisban pedig Líbiában kivégzett etióp keresztényekről szóló felvételeket hoztak nyilvánosságra. A török hadsereg 2015. február 22-én hajtott végre egy nagyobb szabású akciót szír területen, melynek célja egy katonáik által őrzött nemzeti sír evakuálása volt. Kimenekítették a mauzóleumot őrző török fegyvereseket is. Az IS 2015. február 23-ánSzíria északkeleti részén foglyul ejtett legalább 220 keresztényt, akik közül 29 túszt néhány nappal később elengedtek. A szervezet 2014 júliusa és 2015. február vége közti időszakban közel 2000 foglyát végezte ki, az áldozatok kétharmada civil volt. A kivégzettek között voltak síiták, kurdok, keresztények, jezidik, labdarúgó mérkőzést néző fiatalok, homoszexuálisok, kormánykatonák, nyugati személyek, távozni akaró dzsihadisták is. Irakban 2015. március 1- én kezdetét vette a kormányerők síita milíciák által támogatott, régóta ígért offenzívája. Ennek lassítása érdekében több olajkutat is felgyújtottak az iszlamisták, illetve az általuk ellenőrzött területen műemlékvárosokat (pl. Nimrud) romboltak le, Moszulban pedig
felrobbantottak egy keresztény templomot. Ramadiban egy összehangolt merényletsorozatban kb. 20 fő halt meg. Az iraki hadsereg viszont 2015. március 10-én befejezte Tikrit bekerítését (ott született Szaddam Husszein korábbi diktátor, illetve a középkorban Szaladin kurd hadvezér és szultán is). Ezzel párhuzamosan a kurdok elfoglaltak egy várost a szír török iraki határ találkozásánál, nehezítve a különböző IS erők közti együttműködést. Tikrit városából menekülő IS erők aknákat és mesterlövészeket hagytak a településen, melynek ostroma április 4-én fejeződött be. A város visszavétele több új elemet is tartalmazott; az iraki kormányerők nem kértek nyugati légi támogatást, Irán által támogatott síita milíciák, kormánypárti szunniták és egy keresztény zászlóalj is részt vett az offenzívában. A visszafoglalt Tikrit mellett feltárták a 2014 júniusában kivégzett kormánykatonák tömegsírjait, illetve több feltételezett tettest is elfogtak, akik közül 24 főt halálra ítéltek 2015 júliusában. Az Iszlám Kalifátus ellen harcoló kurdok soraiban több külföldi is fegyvert fogott, közülük az első ismert áldozat 2015 márciusában egy Dél Afrikában született német állampolgárságú nő volt. Szíriában halt meg harc közben. A törzsterületén csapásokat elszenvedő szervezet távolabbi térségekben is aktív; 2015. március 18-án Tuniszban, két nappal később Jemen fővárosában történt komolyabb merénylet, melyet magukra vállaltak, ugyanakkor március 20-án egy szíriai kurd városban is robbantásokat hajtottak végre (33 halott). Szíriában az IS- re mért csapásokkal párhuzamosan erősödik az an - Nuszra Front. 2015 elején több támaszpontot is elfoglaltak Idlíb tartományban, majd március 28-án elfoglalták az azonos nevű székhelyt is. Az an - Nuszra hasonlít az Iszlám Állam nevű szervezethez, de kevésbé reklámozzák a kegyetlenkedéseiket. A velük és a kormánnyal is szemben álló fegyveres csoportok közül a nyugat által támogatott legnagyobb katonai erő a Szíriai Nemzeti Koalíció. 2015. májusában az IS fegyveresei elfoglalták Szíriában az egykori ókori Palmüra területét (ma Tadmur városa), ezt a szír kormányerők orosz légi segítséggel 2016. március 27-én foglalták vissza. A szélsőségesek szintén 2015 májusában foglalták el Ramádi városát Irakban, június végén pedig több merénylet mögött is ezt a szélsőséges szervezetet lehet sejteni (Tunézia, Egyiptom, Franciaország és az addig terrormentes Kuvait, ahol egy síita mecsetben robbantottak 25 halott). Július elsején a szervezet egyiptomi szárnya intézett összehangolt támadást a Sínai félszigeten több katonai ellenőrzőpont ellen. A szervezet megalakulása óta legalább 3000 fogságukba került személyt végeztek ki, köztük kb. 1800 polgári személyt, ezen belül 74 gyereket. Gyakori kivégzési módjuk a lefejezés, amit 2015 júniusában két nőnél is alkalmaztak Szíriában, illetve egyik franciaországi hívük is hasonló módon végzett főnökével. 2015. július 20-án a szíriai Kobani újraépítésében való részvételre készülő fiatalok között robbant bomba az egykor ostromlott, kurdok lakta városhoz viszonylag közel található törökországi Suruc városában (27 halott). Az egyik kurd fegyveres szervezet (PKK) szerint a török hatóságok együttműködtek az IS merénylőivel, ezért két török rendőrt lelőttek a határnál. A török légierő és tüzérség viszont támadásokat kezdet saját területéről az IS és a kurd PKK állásai ellen, az utóbbi szervezet veszteségeit augusztus 9-ig közel 400 főre becsülték a török források. A kurdok így kevésbé hatékonyan tudnak küzdeni az Iszlám Állam erői ellen. Ennek ellenére Kirkuk (Észak Irakban) környékén több települést is
felszabadítottak a kurdok az amerikaiak légitámogatását kihasználva. Ezzel párhuzamosan a szíriai Latakia bázisról felszálló orosz gépek először támadták a terroristák állásait Szíriában (2015. szeptember 30.), majd később még fokozták is a csapások mértékét, de a nyugatiak szerint nem az IS vagy az an- Núszra erőit, hanem az Aszad ellen harcoló mérsékeltebb lázadók területét (egyes nyugati források szerint 20-ból 19 alkalommal). Az orosz légicsapások nyomán a szír kormányerők offenzívába kezdtek Aleppónál (ez újabb kb. 70 ezres menekülthullámot indított el Törökország felé), ugyanakkor a térség másik részében az iszlamista erők értek el sikereket. Egy nappal az első orosz támadás előtt az USA és szövetségesei 30 csapást mértek az IS állásaira (26-t szír, a többit iraki területen). A franciák szeptember 27-én támadták először a levegőből az IS által uralt szír területek egyikét (Deir ez Zor városkörnyékén), később folytatták a légicsapásokat. Október 7-én az oroszok a Feketetengerről lőttek ki 26 cirkálórakétát (állítólag) az IS állásaira. Aznap állítólag elesett az Aszadot támogató Iráni Forradalmi Gárda szír területen harcoló egységének parancsnoka, a gárda egyik híres tábornoka is (ő az 1980 88-as iraki iráni háború veteránja volt). 2015. október 11-én az iraki légierő támadást intézett egy IS konvoj ellen, melyben a szervezet vezetője is jelen volt, de vélhetően túlélte az akciót. 2015. októberében az oroszok és az USA is elismerték első katonai áldozatukat az IS elleni harc kezdete óta a térségben; egy orosz katona öngyilkos lett (?) Szíriában, egy amerikai kommandós pedig tűzharcban esett el, amikor 30 amerikai és néhány kurd fegyveres 70 kurd foglyot szabadított ki Irakban. Az IS által uralt térségekből elindult menekülthullám egy ideig csak néhány szomszédos országot érintett komolyabb mértékben (pl. Törökországot), de 2015 során már az EU-t is sújtotta, pl. Magyarország területére 2015 során (januártól októberi közepéig) több mint 300 ezer illegális migráns érkezett, elsősorban Szíriából és Irakból, illetve az általuk lakott törökországi táborokból. Döntő többségük továbbvándorolt nyugat felé. 2015 során kb. 1,5 millió menedékkérő érkezett illegálisan az EU-ba, ezen belül kb. 1 millió fő Németországba, jelentős részük az IS által is közvetlenül érintett országokból. Csak 2015. november havában 276 ezer fő érkezett az EU-ba illegálisan, ez megközelíti a 2014 hasonló adatát. A menekültek között több terrorista, illetve terrorista kapcsolatokkal gyanúsított személy is volt. A 2015. novemberi párizsi merényletek elkövetői között is voltak menedékkérőkkel érkező személyek. Az USA 2011 és 2015 között kb. 1600 szír menekültet fogadott be. A párizsi merénylethez (aznap 129 halott) közeli időpontokban támadások voltak Bejrútban (43 áldozat), Tunéziában (11 halott), Bamako városában (Mali, 27 halott). Ezek a merényletek, támadások az IS szervezethez, illetve más dzsihadista csoportokhoz köthetők. Az IS igyekszik kiterjeszteni a tevékenységét új területekre is; pl. 2015 november közepén az IS fegyveresei elraboltak és később kivégeztek hét kisebbségit (hazarát) Afganisztánban, majd a hónap végén elfoglaltak egy afgán körzetet a táliboktól Pakisztánhoz közel. Az afganisztáni Bagramban 2015. december 21-én hajtottak végre szélsőségesek öngyilkos segítségével egy robbantásos merényletet, melyben hat amerikai katona veszette életét (2001 óta az országban elesett amerikai katonák száma meghaladta a 2300 főt). Az IS az Oroszországhoz tartozó Észak Kaukázusban is aktív. 2015 utolsó hónapjában az orosz belügyi szervek akciói során (orosz források szerint) 156 muszlim fegyveressel végeztek, közülük 36 vezetővel. Az
utóbbiak közül állítólag 20 vezető hűségesküt tett az IS nek (további hat hasonló elkötelezettségű vezetőről tudtak még az orosz hatóságok 2015. decemberében). Az IS nevében 2015 december végén lőttek turistákra Dagesztánban (1 halott). Az USA 2014. augusztus és 2015. december között közel 9000 légicsapást hajtott végre az IS állásai ellen Irakban és Szíriában. Irakban 3500 katonát is állomásozatnak, de ők elvileg nem vesznek részt közvetlen harci cselekményekben. 2015 végén az amerikaiak és nyugati szövetségeseik, valamint az oroszok mellett az izraeli légierő két gépe is támadást hajtott végre Szíriában, egy damaszkuszi épületet semmisítettek meg, az akció során többek között likvidálták a 2008-as fogolycsere során elengedett Szamir Kantart is, aki még egy 79-es támadással vált hírhedtté, illetve a szabadulása után a Hezbollah fegyveres szárnyának lett az egyik vezetője. A szervezet Aszad elnököt támogatva küzd az IS ellen is, miközben Izrael szemében ugyanúgy terrorszervezetnek számít. Számos forrás utal arra, hogy az IS jelentős területeket (köztük olajmezőket) is vesztett 2015 végére, pl. december 25-e körüli napokban szabad elvonulásáért cserébe kb. 2000 iszlamista fegyveres adta át Damaszkusz déli részét és az oda telepített nehézfegyverzetét a kormányerőknek, köztük az IS és az an Nuszra Front katonái is. Hasonló akciókra került sor Homszban, Zabadáriban és Idlíb tartomány két falujában is. December elejétől 2016. január 7-ig legalább 20 fegyveres vezető halt meg célzott likvidálások során, köztük az egymással szorosan együttműködő an - Núszra Front és az Ahrar as Sám csoportok több regionális vezetője (emírje) is. Szakértők szerint a merénylők vélhetően orosz ügynökök vagy Aszad titkosszolgálatának tagjai, esetleg a Hezbollah harcosai lehettek. December 25-én orosz gépek csaptak le több lázadó csoportok részvételével zajló találkozóra Damaszkusz egyik elővárosában, ahol a számos áldozat között meghalt a Dzsais Al Islam szervezet vezetője, Zahran Allus is. December 27-én pedig az iraki hadsereg visszafoglalta Ramádi városát (azt 2015 májusában vesztették el). Az IS akciók 2016 januárjában is folytatódtak; január 3-án Irakban 5 öngyilkos merényletben a biztonsági erők legalább 15 embere halt meg, illetve újabb kivégzésekről hoztak nyilvánosságra felvételeket. A hónap közepén a szír Deir ez Zór város északi részén öltek meg legalább 100 személyt (civileket és katonákat), illetve sok túszt ejtettek. A nemzetközi szervezetek segélyszállítmányai csak nehezen tudtak eljutni a kormányerők által ostromlott 2 szír városba az ország egy másik területén. Az IS t támogató erők távolabbi területeken is aktívak voltak 2016-ban is; sok áldozattal járó robbantásos támadást intéztek egy líbiai rendőrségi központ ellen, továbbá sokszor a tenger felől is nehezítik az olaj exportját. Az indonéz fővárosban is a szervezethez kötődő személyek robbantottak (az öt merénylőn kívül 2 civil halt meg). Ugyanakkor folytatódtak a szövetségesek légicsapásai is, a franciák (állításaik szerin) az IS rakétagyárát bombázták le 2016 elején Szíriában. A szír kormányerők az orosz légitámadásokat kihasználva 2016. január 2. felében Aleppó, Deraa és Latakia tartományokban értek el sikereket, az utóbbi térségben előbb Szalma, majd Rabija városát foglalták vissza a felkelőktől (türkmének és az an Nuszra), ugyanakkor Hama tartományban területeket adtak át. Nyugati források szerint a 2015 nyarán kezdődött légicsapásaik nyomán 2016. január végéig akár 22 ezer dzsihadistával is végezhettek, ebből a franciák kb. ezer fővel. Az IS a légitámadások intenzívebbé válását követően komolyabb szárazföldi
hadműveletet indított, de sokszor elvegyülnek a civilek között, illetve terrortámadásokkal válaszolnak a veszteségeikre. 2016. február végén elvileg tűzszünet kezdődött, ami a szélsőséges iszlamista erőket nem érinti, de a többi fél esetében is voltak kisebb összecsapások. Március közepén a fegyverszünetre hivatkozva Putyin bejelentette a harcoló orosz alakulatok kivonását Szíriából, ahol nem sokkal korábban légicsapás végzett az IS csecsen (oroszországi) származású hadügyminiszterével. Szíriában a konfliktus kezdete (2011) óta 2016 októberéig becslések szerint legalább 500 ezer ember halt meg a harcok következtében, közülük 400 ezren közvetlen módon. Az IS az általa 2014-ben elfoglalt terület kb. 22%-t vesztette el 2015 március közepéig, igaz ennek jelentős része sivatag. 2016. június közepén halt meg a 11. orosz katona Szíriában (a hivatalos adatok szerint). Néhány nappal később az iraki kormányerők benyomultak Faludzsa központjába, majd az egész várost felszabadították (még 2014-ben foglalta el az IS). A jelentős veszteségeikre reagálva a terrorszervezett fokozni igyekezett a merényleteket (Isztambul, Bagdad), magukra vállalták a július eleji dakkai (Banglades) támadást is, melynek során 20 külföldi túsz halt meg. A szakértők szerint azonban a helyi dzsihadista fegyvereseknek nem volt közvetlen kapcsolata az Iszlám Állammal. A medinai (Szaúd Arábia) és a kb. 250 áldozattal járó bagdadi kettős merényletért (mindkettő 2016. július elején történt) viszont vélhetően az IS felelős. Szintén a szervezethez kötődik számos afrikai, ázsiai és európai merénylet (pl. Nizza) 2016 nyarán, de a fő bázisuknak számító Irakban, Szíriában is merényletekkel próbálják ellensúlyozni kudarcaikat (területvesztés, vezetőik halála, dezertálások), pl. júliusban a török határhoz közeli, jórészt a kurdok által ellenőrzött és az addig a harcoktól viszonylag megkímélt Kamisli városában hajtottak végre robbantásos merényletet. Vetélytársuk az an Núszra formálisan megszűntette a szervezeti kapcsolatait az al Kaidával, így könnyebben csatlakozhat a formálódó szuperfronthoz, a Szíriai Iszlám Mozgalomhoz. 2016 nyarán két helikoptert is vesztettek az oroszok Szíriában (egy pedig balesetet szenvedett még áprilisban). Az augusztus 1-én lelőtt járműben meghalt öt katonával együtt az oroszok vesztesége 18 fő körül lehetett. Vélhetően az IS egyik embere épült be a török földön kiképzett és Szíria felé induló szír ellenzéki fegyveresek közé is, a merényletben legalább 30 fegyveres halt meg augusztus közepén. A török hadsereg páncélosokkal is rendelkező egységei viszont augusztus 24-én lépték át a határt, hogy szír területen szárazföldről is támadják az IS és a helyi kurdok állásait. Irakban a hadsereg és a velük együttműködő fegyveres erők 2016. október 17-én elkezdték körbezárni Moszult, amit az IS még 2014 júniusában foglalt el. A visszavételt szolgáló akció részeként az irakiak felszabadították Hamdaniját (Karakos városát), ami az IS támadása előtt (2014. augusztus) a legnagyobb keresztény város volt az országban. A település 32 km-re fekszik Moszultól, de október 24-én már egy 12 km-re lévő település is a felszabadító erők (ott a kurdok) kezére került. Később további településeket vettek vissza a kurdok, de a török erők őket is lőtték. Békéscsaba, 2016. november 4.