I. ELŐZMÉNYEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG A POLITIKAI-GAZDASÁGI HELYZET MEGSZILÁRDULÁSA 1919 őszétől Magyarország új útra lépett. A háborús vereség s a nyomában kialakult forradalmi válság az Osztrák Magyar Monarchia, de vele együtt a történelmi Magyarország összeomlásához vezetett. Az ország területének nagy részét az antant hatalmak főleg a román hadsereg erői szállták meg. 1919. augusztus 1-én a Kormányzótanács a lemondás mellett döntött, helyette Peidl Gyula hozott létre kormányt. (augusztus 1 6.) Felszámolta a Vörös Őrséget, a Forradalmi Törvényszéket, elrendelték az ipari- és kereskedelmi vállalatok és a bérházak visszaadását. A román hadsereg augusztus 4-én és 5-én bevonult Budapestre, és megkezdték az ország kifosztását. A fővárosban szervezkedő ellenforradalmárok Friedrich István vezetésével augusztus 6-án puccsot hajtottak végre. Habsburg József felvette a kormányzói címet, de augusztus 23-án kénytelen volt lemondani, mert az antant nem engedélyezte kinevezését. A békeszerződés elfogadásához elfogadható kormány kellett volna, ezért az antant Sir Georges Clerk képviselőt küldte el 1919 októberében, hogy mérje fel a magyarországi helyzetet. Szerinte Magyarország kulcsembere Horthy Miklós. Az ő kezében volt a tényleges katonai erő, a szerveződő Nemzeti Hadsereg vezetőjeként. Bosszúhadjárat a Tanácsköztársaság hívei ellen, a fehérterror. A Nemzeti Hadsereg november 16-án bevonult a fővárosba, Kb. 1500 2000 főt gyilkoltak meg a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei, 73 000 ember ellen indult eljárás, 15 ezer embert tartóztattak le és 7 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre. A hatalom törvényesítése: 1919 novemberében Huszár Károly antanttámogatással új koalíciós kormányt hozott létre; 1920 januárra kiírták a választásokat az általános, titkos és a nőkre is kiterjedő választójog alapján. (A Szociáldemokrata Párt nem vett részt a választásokon. A választásokat a Kisgazdapárt nyerte, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjával közösen hozott létre kormányt. A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst nevezte ki kormányzóvá. Az államforma király nélküli királyság. 1920. márc. 1-e után változott a kormány. Simonyi Semadam Sándor lett a miniszterelnök. Ezen kormány feladata volt a békeszerződés aláírása. A béketárgyalások januártól júniusig tartottak. A békefeltételek alapvető vonásai már a világháború idején kialakultak és az 1918-19-es forradalmak lényegében már nem befolyásolták a területi döntéseket. 1920. június 4-én a versaillesi Kis-Trianonban aláírták a békeszerződést. A békeszerződés hatására a magyar társadalom olyan sokkhatást szenvedett el, amely a nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. A trianoni békeszerződés elutasítása társadalmi érdekké vált, nem volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerződés szétzilálta a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok óta kialakult gazdasági kapcsolatrendszert. A kormányzói hatalom és az ellenforradalmi rendszer politikai és gazdasági megszilárdítását gróf Teleki Pál kezdte meg, aki (első ízben) 1920 júliusától 1921 áprilisáig volt kormányfő. Gróf Teleki Pál régi, erdélyi nemesi családból származott, kiváló földrajztudós volt. Segített Horthynak a hatalomra jutásához, nem volt ókonzervatív, de távol állt a liberalizmustól is. Az úri középosztály megerősítését tartotta céljának. Intézkedései: a) Feloszlatják a különítményeket. b) Numerus clausus (zárt szám): a tanszabadságot korlátozta, kimondta, hogy az egyetemekre és főiskolákra minden magyarországi nemzetiségből csak a népességen belüli aránynak megfelelő létszámot szabad felvenni. (pl.: a zsidóknál 5%) c) Nagyatádi-féle földreform (1920. december, Nagyatádi Szabó István) Célja: földnélküliek, törpebirtokosok földhöz juttatása Eredménye: kb. 300 000 házhelyet, kb. 100 ezer 20-50 holdas "vitézi telket" osztottak ki, a családtagokkal együtt kb. 2 millióan jutottak földhöz Hiányosságai:
- A megművelhető földterületnek csak 8,5%-át osztották ki; - A feudális eredetű nagybirtok rendszer változatlan maradt; - A kiosztott földek többsége 1 2 holdas törpebirtok (kb. 300 ezer db), a világgazdasági válság idején tönkremennek. d) Az 1921. évi (márciusi) III. törvénycikk, az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvény elsősorban a kommunisták ellen irányult és a Kommunista Pártot kényszerítette illegalitásba. A 30-as években a szélsőjobb oldal visszaszorítására alkalmazták sikeresen. ( A törvény értelmében bűncselekmény, ha egy társadalmi osztály kizárólagos uralmát akarják megteremteni.) 1921. márciusában IV. Károly első visszatérési kísérlete (ún. királypuccs) - a kisantant mozgósít így távoznia kell, - mivel Teleki nem foglalt egyértelműen állást, le kellett mondania (legitimista), A második királypuccsra 1921. október 21-én került sor. II. A BETHLEN-FÉLE KONSZOLIDÁCIÓ Teleki Pál rövid miniszterelnökségét (1920-21) követően Bethlen István alakított kormányt (1921-31). A kormány tömegbázisát a középrétegekben, a kisgazda társadalomban, a katonatiszti rétegben, a hivatalnokokban és az értelmiségiekben találta meg. A konszolidáció Bethlen István miniszterelnök érdeme. Legfőbb politikai eredményei a következők voltak: a) Trónfosztás -1921. november 6-án a parlament IV. Károly két sikertelen visszatérési kísérletét követően kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. b) Egységes Párt (1922) - Bethlen a politikai erőt egy nagy többségű kormánypárt létrehozásában látta. Ezért belépett a Kisgazdapártba, és elérte a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdapárt egyesítését (Egységes Párt). Az új tömörüléshez más pártok is csatlakoztak. c) Új választójogi törvények - visszatérés a nyílt szavazáshoz, kétkamarás parlament létrehozása. d) A KMP törvényen kívül helyezése (1921) az államrend védelme érdekében. e) A Bethlen-Peyer-megegyezés (1921)- megegyezés a szociáldemokraták vezetőjével, Peyer Károllyal: az MSZDP legálisan működhet, a szakszervezetek szabadok; az MSZDP lemond a közalkalmazottak, a postások, a vasutasok és a mezőgazdasági dolgozók szervezéséről. f) Nagyatádi Szabó István-féle földreform végrehajtása (1920-22): g) Közigazgatási és jogszabályi reformok sorozata h) Külpolitikai konszolidáció: 1922: Magyarország belép a Népszövetségbe; 1927: magyar-olasz szerződés. A külpolitika alapjai: a stabilizáció fenntartása mellett a békeszerződés revíziója. III. GAZDASÁGI STABILIZÁLÁS a) A trianoni békeszerződéssel Magyarország kiszakadt a Monarchia gazdasági keretei közül. Az ország ipari létesítményeinek, bányáinak, vasútvonalainak jelentős része a határokon kívülre került, Magyarország gazdasága behozatalra szorult. b) A behozatal előfeltétele a mezőgazdasági export volt, amit azonban nehezített a környező államok protekcionista gazdaságpolitikája és az olcsó észak-amerikai gabona megjelenése az európai piacokon. c) Külföldi kölcsönök: húszas évek eleje: mesterségesen gerjesztett infláció; 1924: népszövetségi kölcsön - hosszú lejáratú hitelek a gazdaság és a pénzügy stabilizálására; (250 millió aranykorona, évi 7,5 %-os kamatra) 1927: pénzügyi reform - a pengő bevezetése a korona helyett véget vetett az inflációnak.
d) A kölcsönök hatása a mezőgazdaságra: a legfontosabb ágazatban felgyorsult a munkafolyamatok gépesítése, a zöldség- és a gyümölcstermelés növekedett. A termelés más ágazatokban stagnált. Fejlődött a konzervipar. e) A fejlődés akadályai: értékesítési nehézségek: az orosz piac kiesése, az USA élre kerülése, a tengerentúli piacok beszűkülése; elavultak a termelés keretei (nagybirtokok); összességében még mindig alacsony technikai, gépesítési színvonal. f) A kölcsönök hatása az iparra: a textilipar és a villamosipar gyors felfutása, elektrotechnika, gépipar, közlekedési eszközök gyártása, (Kandó-féle villamos mozdony, Orion rádió, automata telefonközpont Budapesten) a vegyiparban látványos fejlődés (olaj, műtrágya, tisztítószerek); energiatermelés: a villamosenergia-termelés négyszeresére nőtt; bányászat: a bauxitbányászat megindulása. g) A húszas években a gazdaság lassú kibontakozása észlelhető. A trianoni veszteségek és a világpiac átalakulásának hatására a kívánt szerkezetváltás a népszövetségi kölcsönökkel elindult. Hátráltató tényező volt azonban a környező államok (kisantant) gazdasági téren is megnyilvánuló magyarellenes politikája.
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA MAGYARORSZÁGON I. A VÁLSÁG JELENTKEZÉSE 1928 agrárválság: a gabonaárak lezuhantak - a piacot elárasztotta az olcsó gabona, a magyar gabona nem volt versenyképes, a belső piac nem tudta felvenni a termékmennyiséget 1929 ipari válság: Magyarországon főleg a termelőeszközöket gyártók mentek tönkre. A termelés 52%-ra esett vissza. Az ipari középrétegek (iparosok, kereskedők) tömegesen adósodtak el, mentek tönkre. 1931 pénzügyi és hitelválság: infláció. II. A VÁLSÁG KÖVETKEZMÉNYEI a) Társadalmi következmények: a kistulajdonosok jövedelme a minimumra csökkent; az értelmiségiek tömegesen állásukat veszítették; a dolgozó lakosság kb. egyharmada munkanélküli lett - 672 vállalat ment csődbe; általános elégedetlenség alakult ki. b) Politikai következmények:.. Bethlen István kormánya lemondott, az új miniszterelnök Károlyi Gyula lett. 1930-ban a középbirtokosok új pártot alapítottak Független Kisgazdapárt néven; tömegmozgalmak, sztrájkok, tüntetések; az amúgy is feszült helyzetben tovább fokozta a válságérzetet a szeptemberi biatorbágyi merénylet. (1931) c) A Károlyi-kormány válságkezelő politikája: 1931-ben bevezették a statáriumot, korlátozták a gyülekezési jogot, 1932-ben a KMP tagjai közül néhányat bíróság elé állítottak, mint gyanúsított felbujtókat; (Sallait, Fürstöt kivégezték, sokan börtönbe kerültek) takarékossági program; újabb kölcsönök. Ill. A GÖMBÖS-KORMÁNY (1932-36) 1932-ben Gömbös Gyula lett a miniszterelnök, támogatói azt várták tőle, hogy kemény kézzel vessen véget a gazdasági válságnak. Támogatói: a nagybirtok és a finánctőke egy része, katonatisztek, kispolgárok. Programja: Nemzeti Munkaterv - 95 pont: minden rétegnek ígért valamit; öncélú nemzeti állam" terve - a társadalom minden tagja Iegyen egységes a nemzet érdekében; "egységes magyar világnézet" - az egységes magyarság Gömbös egyik ideológiai kiindulópontja volt. Céljai: piacszerzés, a kivitel támogatása; kötött valutagazdálkodás; külpolitikai aktivitás - a revíziós törekvések felerősödése. Kormánypolitikája: 1933: tartós kereskedelmi szerződés Ausztriával; 1933: látogatás Hitlernél; 1934: német-magyar kereskedelmi pótegyezmény: a magyar mezőgazdaság előtt megnyílik a német piac; 1934: diplomáciai kapcsolat a Szovjetunióval - a szovjet piac megnyílását remélik; 1934. március: római jegyzőkönyv: Ausztria, Olaszország és Magyarország gazdasági és politikai kapcsolatát szabályozza. A magyar gabona előtt nyitva állt az út az osztrák, a német és az olasz piacok felé. Ez kétségtelenül kiutat jelentett a válságból; 1935: Gömbös az alkotmányvédőkkel szemben megkísérelte az egységes parlament létrehozását, a parlamenti ellenzék megszüntetését. E kísérlete kudarcot vallott.
I. KÜLSŐ-BELSŐ FESZÜLTSÉGEK MAGYARORSZÁG A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN a) A revízió kérdése: Trianon revíziója a teljes magyar társadalom jogos igénye volt. A revíziótói gazdasági felemelkedést is vártak. Az elképzelések szerint az ország gazdagsága igazán csak az ország természetes, történelmi határainak visszaállításával érhető el. A revízió azonban csak külső politikai támogatással látszott lehetségesnek. A németbarát politikában ennek a reménye is fontos szerepet játszott. Ugyanakkor a Bethlen Teleki -csoport mindvégig ellenezte az egyoldalú kötődést. b) A gazdasági kapcsolatok kérdése: A válságból kilábolva a magyar gazdaság létkérdése lett a német kapcsolat. Nem kockáztathatták tehát egyik irányzat képviselői sem, hogy a külkereskedelemre szoruló magyar gazdaság tönkremenjen. c) Baloldal-ellenesség: E kérdésben viszonylag azonosak volt az álláspontok. Az első világháborút követő forradalmi hullám és a Tanácsköztársaság után következett Trianon. A nemzeti tragédiát ezért sokan a forradalmárok számlájára írták. A kommunista uralom egyébként is sötét árnyékkén élt a politikai köztudatban. A mindent felforgató diktatórikus 133 nap (a Tanácsköztársaság) román megszállást és katasztrofális káoszt eredményezett. A KMP-t (és más szélsőbaloldali csoportokat) ezért üldözték a húszas, harmincas években. A bolsevik diktatúrával az egész magyarországi társadalom szemben állt. d) Zsidó kérdés: A magyarországi zsidóság egy részével szemben jelentős ellenérzések éltek a társadalom konzervatív elemeiben. Ennek okai: A dualizmus korában a gazdaságba sok zsidó tőkés invesztált. Ennek nyomán az 1920-as évekre a zsidó nagytőke meghatározó jelentőségűvé vált a hazai iparban, kereskedelemben. A konkurens cégek felemelkedését sokszor lehetetlenné tették a kialakuló monopóliumok. Ellenszenvet váltott ki konzervatív körökben a zsidóság iránt az is, hogy a Tanácsköztársaság politikai irányítói csaknem kivétel nélkül zsidó származásúak voltak. Ugyancsak feszültséget okozott a zsidó származásúak magas aránya az értelmiségi pályákon. 1920-ban a magyarországi lakosság 6 %-a volt zsidó. A fővárosban ez az arány meghaladta a 23%-ot. A színészek között 28, a gyógyszerészek között 36, a szerkesztők és az önálló műszaki foglalkozásúak között 40, az orvosok körében 48, az önálló kereskedők között 53, az ügyvédek között 57, az önálló banki és biztosítási foglalkozásúak között 81% voit zsidó. A fajgyűlölet az említett feszültségek ellenére sem volt jellemző a magyarság és a Horthykorszak egészére. Az I920-ban bevezetett numerus clausust, ami az egyetemre jutást az egyes magyarországi etnikumok országos arányszáma szerint határozta meg, és ilyen módon diszkriminatív volt, Bethlen I926-ban hatályon kívül helyezte. A háború zűrzavarában az egyre erősödő német befolyás következtében ismét születtek zsidótörvények, amelyek embertelenségét legkevésbé sem teszik megbocsáthatóvá az említett feszültségek. Ez a szemlélet a feszültségek megoldása helyett még súlyosabbak kialakulásához vezet. II. DARANYI KÁLMÁN KORMÁNYA (1936-38) a) Gömbös politikája kudarcát már nem érte meg (1936-ban meghalt), utóda Darányi Kálmán, egy közigazgatási szakember. Darányi a Bethlen Teleki - csoporthoz tartozott. b) Programja: az egyoldalú németbarátság ellensúlyozása - az angol kapcsolatokat is kereste, ellenezte mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal törekvéseit. c) Intézkedései: a titkos választójog bevezetése; a szélsőjobb szervezetek letörése,(szálasit letartóztatták, majd 1938júliusában háromévi fegyházra ítélték); a győri fegyverkezési program meghirdetése - 1 milliárd pengő a hadiipar fejlesztésére (Németország partnere kívánt lenni Csehszlovákia feldarabolásában. Ehhez szükség volt egy erős hadseregre); szociális reformok: munkaidő, szabadság szabályozása. d) Ausztria bekebelezésével Magyarország közvetlen szomszédságba került a hitleri Németországgal.
Ill. IMRÉDY BÉLA KORMÁNYA (1938-39) a) A német politikától való függetlenedést várták tőle. Imrédy közigazgatási és pénzügyi szakember volt. Kormányzati programjában nagy teret szentelt a "szociális állam" gondolatának. b) Intézkedései: Első intézkedései közé tartozott a nyilasok megfékezése (köztisztviselők nem lehettek szélsőséges egylet tagjai). 1938. november 2-án Bécsben német-olasz külügyminiszteri találkozón Magyarországnak ítélték a Felvidék déli sávját. Ezzel az úgynevezett első bécsi döntéssel 11 927 km 2 -rel gyarapodott az ország, visszakaptuk, Kassát, Ungvárt, Munkácsot. A visszacsatolt terület lakosságának 85 %-a magyar volt. Az első bécsi döntés még szorosabbra fűzte a kapcsolat Németország és Magyarország között. A revíziós külpolitika sikereinek ára a német szövetség volt, ami belpolitikai kötöttségekkel is járt. Ugyanakkor a náci szövetséghez való igazodásként beterjesztette első zsidótörvényt, amelyben 20 %- ban maximálta a zsidók arányát az értelmiségi pályákon és az egyetemeken. Zsidónak a zsidó vallásúakat tekintették IV. TELEKI PÁL KORMÁNYA (1939-41) a) Teleki földrajztudós volt, a korszak legjelentősebb politikusa. Legfőbl célja a békés revízió volt (megszerezni a nyugati hatalmak hozzájárulását), továbbá a fegyveres semlegesség (úgy fenntartani a német szövetséget, hogy az lehetőleg ne jelentsen katonai kötelezettséget). b) Intézkedései: csatlakozás az antikomintern paktumhoz (1939); a II. zsidótörvény beterjesztése (a 20 %-os határt 6 %-ra szállította Ie, immár faji alapon azt tekintette zsidónak, akinek egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó volt); a békés revízió jegyében a Honvédség 1939 márciusában fegyveres harc nélkül megszállta Kárpátalját - 12 ezer km 2 -rel növelve az ország területét. 1941 márciusában elkerülhetetlen válaszút elé került a magyar politikai vezetés: Hitler felszólította Horthy-t, hogy a magyar hadsereg vegyen részt a Jugoszlávia elleni háborúban. A fegyveres semlegesség politikája megbukott, 1941. április 3-án Teleki öngyilkos lett.
A KORABELI MAGYARORSZÁG TÁRSADALMA a) Nagybirtokosok: kb. 500 család, több ezer holdas birtokok tulajdonosai. b) Nagytőkések, finánctőkések: kb. 50 család (főleg zsidó származásúak), bankok, részvénytársaságok tulajdonosai. c) Középosztály: - állami tisztviselők; - középbirtokosok; - a dzsentrí" képviselői; - értelmiségiek - szabad pályán (orvos, mérnök, jogász); - alkalmazottak (tisztségviselők, katonatisztek); - kispolgárság - kistulajdonosok (iparosok, kereskedők). d) Paraszti társadalom: - gazdag parasztok - 25-100 holdas birtokok tulajdonosai; - kisparasztok - 5-20 holdas birtokok tulajdonosai - ez a legjellemzőbb réteg; - törpebirtokosok - 1-5 holdas parcellák tulajdonosai - földjükből nem tudnak megélni; - földtulajdonnal nem rendelkezők: gazdasági cselédek; mezőgazdasági munkások, summások, kubikosok. e) Munkások: - szakmunkások - anyagi biztonság, kispolgári életforma' - vidékről a városba költözött segédmunkások - állandó létbizonytalanság, a szociális biztonság hiánya, alacsony életszínvonal' - kisipari munkások - állandóan fenyegeti őket a munkanélküliség. KÖZGONDOLKODÁS, KULTURÁLIS ÉLET A trianoni békeszerződés nemcsak a gazdasági és politikai életben okozott gyökeres változást, hanem a kulturális életet is átformálta. Ősi magyar kulturális központok kerültek a határokon túlra (Kassa, Pozsony, Kolozsvár). Az ország szétdarabolása az emberekben felvetette a súlyos kérdést: hogyan maradhat fenn, a magyarság, a magyar kultúra? Lesz-e jövője ennek a "csonka" Magyarországnak, lesz-e jövőjük a magyar kisebbségeknek? A keresztény-nemzeti gondolat megfogalmazása olyan, egyéb ként eltérő eszmevilágú személyiségek nevéhez fűződik, mint a római katolikus püspök Prohászka Ottokár, az író Szabó Dezső, a szerzetes Bangha Béla, a történész Szekfű Gyula vagy a tudós-politikus Teleki Pál. A keresztény szó ebben az összefüggésben jelenti egyrészt az európai kultúrkört, amelybe Szent István bekapcsolta a magyarságot, illetve azokat a keresztény-szociális erkölcsi értékeket, amelyeket a keresztény vallások hirdetnek (szeretet, tolerancia, a szabadság tiszteletben tartása, megbocsátás, igazságosság). A nemzeti szó jelenti az internacionalizmus és kozmopolitizmus tagadását annak hangsúlyozásával, hogy egy nemzet akkor fejlődhet egészségesen, ha saját nemzeti kultúrájával kapcsolódik a világhoz. A magyarság akkor maradhat fenn a népek tengerében, ha jövőjét saját értékeire alapozott nemzeti öntudatára építi. A gondolatot persze sokszor és sokan szélsőségesen, napi politikai csatározások eszközéül használták. Ebből adódik, hogy sokszor a keresztény szó csak annyit jelentett, hogy nem zsidó. Prohászka Ottokár viszont igaz tartalommal ruházta fel a kifejezést, amikor például földosztást, szociális intézkedések sorozatát, pompa nélküli egyházat, színvonalas iskolákat követelt. Eszményképe volt az úgynevezett szociális állam, amely szabályozott piacgazdaságon és széleskörű társadalombiztosítási rendszeren alapult volna. A korszak kulturális élete igen termékeny volt. Az iskolarendszer átszervezése és az iskolaépítési akciók mellett létrehozták a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemet. 1925-ben kezdte meg működését a Magyar Rádió, virágzott az irodalmi, zenei, képzőművészeti élet. Nagymértékben gyarapodott a kutatóintézeti hálózat, s a magyar tudomány olyan nagyságokat adott a világnak, mint Szent-Györgyi Albert, Szilárd Leó, Teller Ede, Békésy György, Wigner Jenő stb. (Bár többségük tudományos munkásságát külföldön fejtette ki, részben az itthoni antiszemitizmus miatt is) Rendkívül hasznos és értékes munkásságot folytatott a korabeli kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó, de számos nyomát látjuk a spontán társadalmi kezdeményezésnek is, hiszen virágzott az egyesületi élet, nagyszerűn működött a társadalmi önszerveződés. Ennek a pezsgésnek a központjai voltak a Hangya Szövetkezet, a Zöldkereszt-hálózat, a Regnum Marianum, a KALOT és sok más közösségformáló, értékközvetítő egyesület.