BILATERÁLIS INNOVÁCIÓS OPERATÍV PROGRAM 2004. OKTÓBER
A BILATERÁLIS INNOVÁCIÓS OPERATÍV PROGRAMOT KÉSZÍTETTÉK: Prof. Dr. Tóth László Búzásné Józsa Viktória Dr. Papp György Laurencsik Orsolya Forrainé Sitkei Lili Eszter Dr. Lehoczky László Sándor Krisztina Pintér Zoltán Szoboszlai Sándor Prof. Ing. Dusan Malindzak Prof. Dr. Ján Dusza Ing. Erna Béres
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS...3 ELŐZMÉNYEK...3 VÍZIÓ ÉS STRATÉGIA A KÖZÖS RÉGIÓ ÚJ LEHETŐSÉGEIRŐL AZ EU CSATLAKOZÁST KÖVETŐEN... 5 A REGIONÁLIS POLITIKA ÚJ KIHÍVÁSAI ÉS A VÁLASZ: AZ INNOVÁCIÓ...7 HELYZETELEMZÉS ÉS KORÁBBI PROGRAMOK TAPASZTALATAI...10 GAZDASÁGI ÉS INNOVÁCIÓS HELYZETKÉP AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRÓL...22 GAZDASÁGI ÉS INNOVÁCIÓS HELYZETKÉP SZLOVÁKIÁBAN...36 KORÁBBI PROGRAMOK TAPASZTALATAI...42 SWOT ELEMZÉS...47 AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ INNOVÁCIÓS SZEMPONTÚ SWOT ELEMZÉSE...47 A KELET-SZLOVÁKIAI RÉGIÓ INNOVÁCIÓS SZEMPONTÚ SWOT ELEMZÉSE...48 1. PRIORITÁS: INNOVÁCIÓS INFRASTRUKTÚRA...49 2. PRIORITÁS: OKTATÁS ÉS KÉPZÉS AZ INNOVÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN...56 3. PRIORITÁS: AZ INNOVÁCIÓ TUDATOSÍTÁSA, TERJESZTÉSE...64 4. PRIORITÁS: AZ INNOVÁCIÓ FINANSZÍROZÁSA...72 5. PRIORITÁS: KUTATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK FEJLESZTÉSE...77 AKCIÓTERV...84 A STRATÉGIA KOHERENCIÁJA ÉS KONZISZTENCIÁJA...87 PÉNZÜGYI TERV...91 AZ OPERATÍV PROGRAM VÉGREHAJTÁSA...92 PARTNERSÉG...93 MELLÉKLETEK...94 CÍMEK ÉS ELÉRHETŐSÉGEK...100 IRODALOMJEGYZÉK...102 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ...103
BEVEZETÉS Előzmények Az Operatív Program kidolgozása a Bilaterális Innovációs Klaszter/Magyar-Szlovák Bilaterális Innovációs Operatív Program (BIOP) kidolgozása és kapcsolódó klaszter kialakítása című projekt keretében történt. A projekt megvalósulásának helyszíne Magyarország, Észak-Magyarországi régió, Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék, valamint Szlovákia, Kelet-Szlovákiai régió, Kassai kerület szobránci (Sobrance), nagymihályi (Michalovce), tőketerebesi (Trebišov), iglói (Spišská Nová Ves), rozsnyói (Rožňava), kassai I. IV. (Košice) és a kassai környék (Košice-okolie) járások volt. A projekt Phare támogatásból, kapcsolódó nemzeti társfinanszírozásból és a pályázó konzorcium tagjainak saját hozzájárulásából valósult meg, összesen mintegy 55.000 Euro értékben. A projekt célja a két területi egység kapcsolatainak és versenyképességének erősítése és az EU csatlakozás előkészítése volt, kiemelten az EU pályázati forrásaira (K+F Keretprogramok, Strukturális Alapok) való felkészülés, az azokban való aktív részvétel előkészítése egy fenntartható, közös projektgeneráló és megvalósító struktúra (innovációs klaszter) létrehozásával. A célcsoportok a két területi egység K+F és innovációs tevékenységének szereplői, az innovációs lánc láncszemei, a szolgáltatási oldalról a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek, a keresleti oldalról pedig a kis, közepes és nagyvállalkozások, valamint ezek érdekképviseleti szervei, tágabban a régiók gazdasági szereplői voltak. A fő tevékenységek egy Területfejlesztési Bilaterális Innovációs Operatív Program, az ehhez kapcsolódó partnerség építés és konszenzusteremtés, hálózatépítés, egy kétoldalú innovációs klaszter, egy közös, fenntartható, intézményesített együttműködési hálózat és projektmegvalósítási struktúra létrehozása voltak. A projekt a 2760/98-as Bizottsági Rendelet 5. 1. és 5. 2. fejezeteinek megfelelően támogatta a helyi gazdaság fejlesztését, kiemelten bilaterális területfejlesztési innovációs operatív program kidolgozásával, valamint a információáramlást és kommunikációt elősegítő közös eszközök (interaktív elektronikus portál) és hálózatok (Bilaterális Innovációs Klaszter) létrehozásával. 3
Célkitűzések Átfogó cél A két területi egység kapcsolatainak, versenyképességének és innovációs potenciáljának erősítése, a lisszaboni értekezleten meghatározott mutatók és célok megközelítése, hosszabb távon azok elérése. Közvetlen célok aktív közös részvétel az Európai Unió 6. Keretprogramjában (RIS/RITTS Európai Kutatási Térség), valamint a Strukturális Alapokból hozzáférhető innovációs és egyéb célú források felhasználása közös együttműködési struktúra létrehozásával, a térség, mint K+F helyszín vonzóvá tétele, innovációs potenciáljának és abszorpciós képességének jelentős javítása a két régió adottságaira és igényeire alapozva, a regionális stratégiával és egyéb fejlesztési tervekkel (NFT) összhangban, a gazdaságfejlesztésben az innováció kiemelt prioritásként kezelése, a regionális innovációs rendszerek összekapcsolása és megerősítése, intézményesítése, a közös régió bekapcsolása a nemzeti és nemzetközi innovációs rendszerbe, programokba. Stratégiai cél az EU csatlakozás kapcsán a megszűnő határok miatt közös fejlesztési-gazdasági régió kialakítása, valamint a két, hasonló helyzetben lévő régió felkészítése a csatlakozással megnyílt innovációs célú források megszerzésére és kezelésére, innovációs potenciáljának, abszorpciós kapacitásának fejlesztése. Kiemelt fontosságú a Nemzeti Fejlesztési Tervek készítése és az EU csatlakozás kapcsán megélénkült és szerteágazó tervezési folyamatokban a fejlesztési elképzelések, irányok megismerése, összehangolása, közös együttműködési program kidolgozása az innováció és technológiafejlesztés, valamint a kis és közepes vállalkozások fejlesztése területén. A várható eredmények a 6. Keretprogram, valamint egyéb EU pályázati rendszerekben való közös projektek kidolgozása és menedzselése, hatékony információs háló és menedzsment struktúra, egy projektgenerálási és menedzsment mag létrejötte a két területi egység gazdaságfejlesztési szervezeteinek együttműködésével. 4
VÍZIÓ ÉS STRATÉGIA A KÖZÖS RÉGIÓ ÚJ LEHETŐSÉGEIRŐL AZ EU CSATLA- KOZÁST KÖVETŐEN Az Európai Unió Strukturális Alapokból nyújtott támogatásaiban egyre nagyobb szerepet kap a régiók versenyképességét közvetlen módon befolyásoló innováció támogatása. Az Alapokból nyújtandó támogatások előfeltétele regionális és országos innováció fejlesztési politika és programok, valamint a saját forrás biztosítása. A 2000-2006 közötti programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz benyújtott és elfogadott projektek elemzése során az EU Bizottság megállapította, hogy a kutatásfejlesztési projektek esetében a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kaptak az integrált innovációs programok, a kutató intézmények és az üzleti világ közötti együttműködés erősítése a régió gazdasági versenyképességének és nemzetközi integráltságának fokozása érdekében. Hangsúlyt helyeztek az Európai Kutatási Térség megteremtésére a regionális dimenzióban is. Az innovációs feladatok régiós és határon átnyúló szintre történő delegálása világos trend mind az Európai Unióban, mind Magyarországon és Szlovákiában. Bár ez a trend felveti azt a probléma sorozatot, hogy hogyan lehet elkerülni az egymással versengő kezdeményezések többszöröződését, hogy bizonyos szervezeteknek mi a kritikus aránya, és hogy milyen az integráció és a koherencia a kutatás, felsőoktatás (általában mindkettő nemzeti hatáskör) illetve az innováció, továbbképzés és KKV politika között. A BIOP segíti a fentiekben részletezett kérdések, problémák megoldását már most, a folyamat kezdetén, vagyis éppen a párhuzamosan egymás mellett futó, egymást gyengítő kezdeményezések többszöröződésének elkerülését és megakadályozását. Közös vízió egy Európai Innovatív Régió kialakítása, mely vízió eléréséhez stratégia a két területi egység kapcsolatainak, versenyképességének és innovációs potenciáljának erősítése, a lisszaboni értekezleten meghatározott mutatók és célok megközelítése, hosszabb távon azok elérése. Erre egyedülálló lehetőség kínálkozik a földrajzi elhelyezkedés alapján, valamint figyelembe véve az Európai Unió közelmúltban történő kibővülését, illetve a további terveket. Mind Magyarország, mind Szlovákia közös célja nemzeti K+F potenciáljuk és versenyképességük erősítése. 5
Ehhez szükséges a lisszaboni kritériumok, a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdaságának kiépítése, valamint az EU vezető szerepe a fenntartható fejlődés terén: A közös és legsürgetőbb problémáit alapul véve, kiemelt figyelmet fordítva a fenntartható fejlődés elvére, tématerületek meghatározása. Tipikus példa az elavult ipari szerkezet átalakítása (bányászat, kohászat, nehézipar). Egy Európai Innovatív Régió kialakítása Európa ezen a felén már elengedhetetlen, hogy az a kék banán és a Sar-Lor-Lux régió mellett az EU fontos gazdasági pólusát képezve biztosítsa az Európán belüli gazdasági egyensúlyt. Politikai elkötelezettség és pénzügyi források elkülönítése szükséges a fenti célok kapcsán. A megfelelő fejlesztési tervek, stratégiák önmagukban nem gyorsítják a fejlődést. A pénzügyi források átlátható rendszere és a hatékony, jól szervezett intézményi háttér az innovációs potenciál erősítésének alapkövei a most csatlakozott országokban. A gyakorlattal is rendelkező humán erőforrás háttér folyamatos biztosítása az innováció terjesztésére és az innovációs folyamatok elősegítésére szintén alapvető fontosságú, ez nemzetközi mentoring típusú programok bevezetésével érhető el a leghatékonyabban. az Európai Kutatási Térség és a 3% kritérium terén: Mindkét országban az innovációval kapcsolatban meglévő közös kulcsproblémák (gátak) kezelését csak integrált úton lehet hatékonyan megoldani. Célzott intézkedéscsomagok kidolgozása szükséges a gátak, problémák felszámolása céljából. Egy, a most csatlakozott országokban kiépülő Innovációs Hálózat kifejlesztése segítene a partnerség és együttműködés kiépítésében, valamint az innovációs folyamatok gyorsításában. Ez a Hálózat természetesen szorosan együttműködne a meglévő Európai Uniós hálózatokkal. A most csatlakozott országokban a K+F ráfordítások átlagos szintje 1 % alatti, vagy akörüli. A nagyobb projektméretek és a konzorciumok kialakítására, pályázatok előkészítésére elérhető támogatások megszüntetése még tovább nehezíti a KKV-k és a nagyobb vállalatok részvételét a Keretprogramban. Speciális felzárkóztató program és pénzügyi támogatás szükséges a 6. vagy a 7. Keretprogram keretein belül ezen országok esélyeinek növelésére a 3 % megközelítésére vagy elérésére. 6
Az Európai Unió Strukturális Alapokból nyújtott támogatásaiban egyre nagyobb szerepet kap a régiók versenyképességét közvetlen módon befolyásoló innováció támogatása, amely eléri a Strukturális Alapok kifizetéseinek 5-6 %-át. Az Alapokból nyújtandó támogatások előfeltétele regionális és országos innováció fejlesztési politika és programok kidolgozása, valamint a saját forrás biztosítása. A magyar régiók csak akkor indulhatnak eséllyel az innovációt támogató öszszegek megszerzésében, ha kellő időben megkezdődik a regionális és országos szintű felkészülés, az EU csatlakozást megelőzően elkészülnek az innováció fejlesztési programok és a regionális és helyi szinten is megteremtődik a saját finanszírozás háttere. A 200-2006 közötti programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz benyújtott és elfogadott projektek elemzése során az EU Bizottság megállapította, hogy a kutatásfejlesztési projektek esetében a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kaptak az integrált innovációs stratégiák, a kutató intézmények és az üzleti világ közötti együttműködés erősítése a régió gazdasági versenyképességének és nemzetközi integráltságának fokozása érdekében. Hangsúlyt helyeztek az Európai Kutatási Térség megteremtésére a regionális dimenzióban is. Az innovációs feladatok régiós szintre történő delegálása világos trend mind az Európai Unióban, mind Magyarországon. Bár ez a trend felveti azt a probléma sorozatot, hogy hogyan lehet elkerülni az egymással versengő kezdeményezések többszöröződését, hogy bizonyos szervezeteknek mi a kritikus aránya, és hogy milyen az integráció és a koherencia a kutatás, felsőoktatás (általában mindkettő nemzeti hatáskör) illetve az innováció, továbbképzés és KKV politika között. A REGIONÁLIS POLITIKA ÚJ KIHÍVÁSAI ÉS A VÁLASZ: AZ INNOVÁCIÓ 2001 januárjában az Európai Bizottság A régiók és a modern gazdaság: Irányelvek az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) Innovatív Akcióihoz a 2000 és 2006 közötti időszakra címmel hivatalos dokumentumot jelentetett meg. A cím megválasztása tükrözi a Bizottság azon véleményét, miszerint az új piaci gazdaságban, amit felgyorsult technológiai fejlődés jellemez, a regionális jólét biztosítása közvetlenül függ a régiók azon képességétől, hogy hogyan tudják az információt és tudásanyagot szellemi tőke formájában gazdasági előnnyé és egyben lehetőséggé fordítani. A tudásanyag fejlesztése, terjesztése és befogadása az innovációs folyamatokon keresztül mára már pótolja, sőt helyettesíti a természeti erőforrásokat, kedvező földrajzi elhelyezkedést, és a fizikai munkaerő hatékonysá- 7
gát, mint regionális versenyképességi tényezőket. A magasan képzett humán erőforrás hozzáférhetősége, az élethosszig tartó tanulás és képzés lehetősége a kulcs a regionális innovációs folyamatok és a versenyképesség fejlesztéséhez. A felgyorsult technológiai fejlődés és váltások új lehetőségeket hordoznak számos területen (például biotechnológia, anyagvizsgálat), míg az információs és kommunikációs technológiák (IKT) egyre növekvő mértékű terjedése új piaci folyamatokat és kapcsolatrendszereket hoz létre. Fenti folyamatokra adott válaszként 2000 és 2002 között csaknem minden ötödik (összesen 30) európai régió projektje részesült 50% mértékű társfinanszírozásban az Európai Regionális Fejlesztési Alap Innovatív Akciókat támogató keretéből Regionális Innovációs Stratégia (RIS), illetve Regionális Innovációs és Technológia Transzfer Stratégia (RITTS) kidolgozása céljából. Fent említett RIS/RITTS projektek legfőbb hatásai és eredményei a következőkben foglalhatók össze: Változások a regionális döntéselőkészítésben és döntéshozatalban A Strukturális Alapok felhasználásával való összhang Intézményi háttér a közösségi és magán pénzeszközök hatékonyabb felhasználására Üzleti életet támogató eszközök és folyamatok fejlesztése A Regionális Innovációs Rendszer (RIR) belső kohéziójának erősítése Innovációt támogató eszközök kialakítása tapasztalat átadásával Az Innovatív Akciók új generációja Az előzőekben említett 2001 januári dokumentumban foglaltak alapján a régióknak most először volt lehetőségük közvetlenül a Bizottsághoz benyújtani fejlesztési programjaikat. 2001. év folyamán az Unió régióinak kétharmada, összesen 103 régió nyújtott be programjavaslatot, melyből 81 kapott támogatást összesen 206 millió Euro értékben, míg a jóváhagyott projektek teljes költségvetése mintegy 393 millió Euro. Az egy regionális programra jutó maximális közösségi támogatás 3 millió Euro, a támogatható stratégiai területek az alábbiak: Tudás és technológiai innováció alapú regionális gazdaságok E-Európa régió: az információs társadalom a regionális fejlesztés szolgálatában Regionális identitás és fenntartható fejlődés 8
A programoknak a regionális stratégia kell, hogy alapjukat képezze, és akciókat és kapcsolódó, a felelős regionális partnerségi kör által kiválasztott kísérleti projekteket kell tartalmazniuk a kis és középvállalkozási szektor modernizációjának előtérbe helyezésével. A kezdeményezés költségvetése 2006. évvel bezárólag összesen 400 millió Euro, mely minden egyes évben a teljes éves ERFA költségvetés 0,4 %-át teszi ki. A programjavaslatokat a kompetens regionális hatóság nyújtja be a Bizottságnak egy szélesebb regionális partnerségi kör nevében, amely magában foglalja a magánszférát, valamint a kutató és képzőintézményeket. A régiók minden év május 31-éig nyújthatják be maximum 2 éves időtartamra terjedő javaslataikat egészen 2005. májusáig. 9
HELYZETELEMZÉS ÉS KORÁBBI PROGRAMOK TAPASZTALATAI Európai kitekintés A kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Unióban1 Az Európai Unió Tanácsa 2000-ben deklarálta, hogy Európát a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térségévé kívánja tenni. Ennek érdekében a barcelonai csúcsértekezleten elhatározták, hogy 2010-ben már a GDP 3%-át kell kutatás-fejlesztésre fordítani oly módon, hogy mindezen kiadások kétharmada vállalati forrásokból származzon. Ez azért fontos, mert napjainkra a kutatás-fejlesztés a gazdasági növekedés központi elemévé vált, és az EU tagországainak együttes K+F ráfordításai messze elmaradnak USA-tól. Ahogy az 1. ábra mutatja az 1990-2003 közötti időszakban az EU valamelyest növelte a GDP arányos K+F ráfordításait, de a növekedés üteme sokkal szerényebb volt, mint USA-ban és Japánban. E két térség már a 90-es évek közepétől dinamikusan növelte K+F kiadásait, mialatt Európában a ráfordítások a GDP 1,8-2%-a között mozogtak. Ez azt eredményezte, hogy az uniós országok K+F ráfordításai jelentősen elmaradtak az Államokétól. A hátrány halmozódik, és ma már jelentős szakadék tátong az amerikai és uniós K+F kapacitások között. Az 1. ábrán jól látszik, ha 2000-2010-ig tartó évtizedben mindhárom régióban változatlanul folytatódik tovább a jelenlegi K+F politika, akkor az EU behozhatatlanul lemaradna a másik két gazdasági térség mögött, ezért tűzte ki célul az Unió a 3%-ot. 1. ábra Összes K+F ráfordítás a GDP százalékában az Európai Unióban, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban % 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1995 1996 1997 1998 Japán USA EU-15 EU-15 terv 1 Ebben a részben Dr. Szendrődi László TéT attasé Kutatás-fejlesztési ráfordítások a gazdaságilag legfejlettebb régiókban: Mire lesz elég a barcelónai 3%? című az Oktatási Minisztérium által kiadott Nemzetközi K+F Hírlevél 2003. június-júliusi számában megjelent cikkére támaszkodom. 10 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Az 1. ábra azt is mutatja, hogy ha a cél megvalósulna, milyen helyzetbe kerülne az Unió a világ más fejlett országaihoz képest a kutatás-fejlesztés terén. Ha USA és Japán megelégszik a jelenlegi helyzettel és az eddigi tendencia szerint növeli K+F ráfordításait, akkor 2010-re az EU a GDP%-ban kifejezett K+F ráfordítások terén valóban el fogja érni az Államok előrevetített adatait. Japán befogásához azonban nem elegendő ez a növekedési ütem. A barcelonai határozat végrehajtásához az európai országoknak azonban jelentősen és gyorsan kell növelniük a kutatás-fejlesztésre szánt kiadásaikat. A K+F tevékenység helye és kezelése az Európai Unióban 2 Az EU-ban a kutatás fejlesztés kezelése kettős jelleget mutat, nem tartozik azon politikák közé, amelyeket erősen központosítva, brüsszeli szabályozás és irányelvek mellet valósítanak meg a tagállamok, azonban nem az a terület, amit az Unió teljes mértékben tagállami megvalósítás keretei között kíván megvalósítani. Egyértelműen rögzítésre került az EU gazdasági versenyképessége és az innováció közötti szoros kapcsolat, ez abban is megmutatkozik, hogy a Közösség megalakulása óta egyre fontosabb szerepet játszik a kutatás-fejlesztés kérdése. Az EU története folyamán folyamatosan erősödött az általa támogatott, valamint az általa végzett kutatási tevékenység. Az EU 1958-tól végez saját, közvetlen kutatási tevékenységet a Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre) intézeteiben. A JRC feladata, hogy tudományos és technológiai oldalról támogassa az EU politika döntés előkészítését és döntéshozatalát. Az EU által finanszírozott K+F tevékenység gerincét a Kutatási, Technológia-fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramok jelentik. 1984-ben indult az első 3,75 MRD ECU kerettel, a napjainkban folyó 6 KP. költségvetése már 17,5 MRD Euró. A Strukturális Alapokból is jelentős kb. 6 %-os ráfordítás jut a K+F finanszírozásra, de ezek általában a gazdaságilag hátrányosabb helyzetű, legelmaradottabb régiók felzárkózását szolgálják. 11
Az Európai Bizottság 2000. szeptember 20-án az innováció szerepéről kiadott közleménye szerint a Keretprogramokban az innováció az egyik legfontosabb célkitűzés marad, támogatását pedig beillesztik az általános vállalkozás-politika keretei közé az európai vállalkozások versenyképességének fokozása érdekében. A Bizottság az alábbi feladatokat tűzte ki maga elé: a tagországok innovációs politikájának és eredményeinek értékelése, az innovációval kapcsolatos tanulmányok készítése, kiemelten a jogszabályi környezet elemzése, európai szintű hálózatok és ügyfélszolgálatok kialakítása, pl. az innováció finanszírozási tanácsadó program (LIFT) működtetése, az innovatív vállalkozások európai szintű elektronikus nyilvántartásának létrehozása, fiatal innovatív vállalkozások eszmei erőforrásainak kihasználása, azok bekapcsolódásának elősegítése az Európai Beruházási Bank (EIB) Innováció 2000 kezdeményezésébe, a régiók közötti, határokon átnyúló együttműködés erősítése. Főbb ajánlások a tagországok számára: az innovációs politikák megfogalmazása során a legjobb gyakorlat figyelembe vétele és alkalmazása a helyi viszonyokra, egyeztető mechanizmus működtetése az országos és területi szintek, valamint az innovációval foglalkozó különböző hivatalok között, az országos és regionális programok végrehajtásának folyamatos nyomonkövetése, kiértékelése és elemzése, szabályok kidolgozása a közpénzekből támogatott kutatások eredményeinek terjesztésére, a vállalkozások alapításának és fejlődésének kedvező jogi, költségvetési és pénzügyi környezet létrehozása, megfelelő támogató szolgáltatások és szervezetek létrehozása a regionális szinten, regionális szintű integrált innovációs programok kidolgozása, vállalkozástudománnyal és innováció menedzsmenttel foglalkozó oktatási és képzési formák felállítása, a kutatásba történő befektetések és a kutatók vállalatoknál való alkalmazásának támogatása, 2 Ebben a részben Mezei István Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz érvek és ellenérvek mérlegen a kutatásfejlesztés című a Magyar Tudomány 2003. 5. számában megjelent tanulmányára támaszkodom. 12
széleskörű vitafórum kezdeményezése az innováció témájában. Összességében látható, hogy az EU kiemelten kezeli a kutatás-fejlesztést, mind az anyagi ráfordítások, mind a politikai elismerés szempontjából. De az előbb említett politika kezelés kettős jellegéből adódóan a központi elképzelések nem minden esetben találkoznak a tagállamokéval. A kutatás-fejlesztés helyzete és az innovációs politika alakulása Magyarországon Tények és adatok az innovációról A rendszerváltás után Magyarországon a kutatás-fejlesztési tevékenységre fordítható források jelentősen visszaestek, s ez a csökkenési folyamat a 90-es évek végéig tartott. A legnagyobb mértékben a vállalati kutatóhelyek ráfordításai csappantak meg (hiszen jelentős részben maguk a kutatóhelyek is megszűntek), legkevésbé pedig a felsőoktatási kutatóhelyeké, de a csökkenés ott is komoly következményekkel járt. 2. ábra K+F ráfordítások a bruttó hazai termék százalékában Magyarországon, 1988-2003 2,5 2 2,28 1,96 % 1,5 1 0,5 1,61 1,09 1,08 1 0,93 0,94 1,01 0,75 0,74 0,82 0,94 0,67 0,7 0,68 0 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: Kutatás és Fejlesztés, KSH, Budapest, 2003 Míg 1988-ban a GDP 2,28 százalékát fordította az ország K+F finanszírozásra, addig a 1990- ben már csupán 1,6 százaléknyi GDP-arányos ráfordítás mutatható ki. 13
Ahogy a 2. ábra mutatja 1993 után az arány egy százalék alá csökkent, az utóbbi években pedig mindössze 1 százalék körüli. A hazai teljes K+F ráfordítás és a GDP hányada tehát még a felét sem teszi ki az uniós átlagnak. De nemcsak a régebben csatlakozott uniós országokhoz képes jelentős a lemaradásunk e tekintetben, hanem a most csatlakozott országokhoz pl. Szlovénia, Szlovákia vagy Csehországhoz képest is. A K+F ráfordítások tevékenységtípusok szerinti megoszlása alapvetően nem változott a rendszerváltás óta eltelt évek során: alapkutatásra a 25-35 százalékot, kísérleti fejlesztésre 35-40 százalékot fordítottak, a fennmaradó részt pedig alkalmazott kutatásra. 1. táblázat A K+F ráfordítások tevékenységtípusok szerinti megoszlása 1992-2003 (%) 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Alapkutatás 27,2 28,3 32,3 29,3 31,7 28,8 31,0 29,1 28,8 32,0 31,0 32,9 Alkalmazott kutatás 33,9 31,2 33,7 35,0 33,5 29,6 35,8 30,6 30,9 28,2 32,3 31,6 Kísérleti fejlesztés 38,9 40,5 34,0 35,7 34,8 41,7 33,1 40,3 40,2 39,8 36,7 35,5 Forrás: Kutatás és Fejlesztés, KSH, Budapest, 2003 Az összesített K+F ráfordítás több mint fele költségvetési eredetű, amelynek aránya 1992. és 2003. között 64,9 % - 49,5 % között ingadozott. 2003-ban közel 58% körüli értéken mozgott. A külföldi források szerepe egyértelműen növekvő részarányú, ugyanezen időszak alatt megháromszorozódott: 2,9 %-ről 10,7%-ra nőtt, amely jelentős részben az Unió K+F Keretprogramjában való magyar részvételnek köszönhető. 14
3. ábra K+F ráfordítások megoszlása pénzügyi források szerint Magyarországon, 1992-2003 100% 80% 60% 40% 20% 0% 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Vállalkozások ráfordítása Állami költségvetés Egyéb hazai forrás Külföldi vagy nemzetközi szerv Forrás: Kutatás és Fejlesztés, KSH, Budapest, 2003 Ahogy azt a 3. ábra szemlélteti a vállalkozói szektor részaránya ellentétes mozgást mutat, mint az állami hozzájárulásának alakulása. Amikor az állami szerepvállalás csökkent a 90-es évek második felében, akkor nőtt a vállalati finanszírozás és a XXI. század első éveiben pont fordítva történik. Az innováció finanszírozásából azonban a vállalati szféra nem egyenletesen veszi ki a részét. A K+F jellemzően a nagy árbevételű, az erőteljes exporttevékenységet folytató, nagy létszámú, az 1990 előtt alakult és ezt követően privatizált szervezeteknél koncentrálódik. A Szonda Ipsos által ötezer vállalat körében 1995 elején végzett felmérés adatai ugyancsak azt bizonyítják, hogy Magyarországon nem a kis- és középvállalatok alkotják a kutatás-fejlesztés bázisát, hanem a nagyvállalatok. Ezeken belül is a részben vagy egészében külföldi tulajdonban lévők járnak élen az innovációs fejlesztések terén. A K+F költségek és azok szerkezete mellett az innováció jellemző mutatója a kutatóhelyek száma, illetve a kutatói létszám. A kutatóhelyek nagyobb részét a felsőoktatási kutatóhelyek adják, amelyek száma évek óta közel azonos, valamivel meghaladja az ezret. Az egyéb kutatóhelyek száma ennek csupán a felét teszik ki. 15
Megfigyelhető azonban az a tendencia, hogy a vállalati kutatóhelyek száma évről évre nő, az 1992-es 98-ról 2000-re már 478-ra emelkedett a számuk, ami gazdasági és politikai szempontból is igen kedvező. 2. táblázat K+F indikátorok Magyarországon 1991-2003 között A kutatásban, fejlesztésben A kutatás A kutatók, Év foglalkoztatottak átszámított kísérleti fejlesztés rá- létszáma az fejlesztő fejlesztők A kutató- (FTE) létszáma (fő) Ebből tudományos kufordításai aktív keresők száma helyek összesen tató, fejlesztő (milliárd Ft) %-ában 1991. 27,1 29 397 0,63 1.257 1992. 31,6 24 192 0,57 1.287 1993. 35,3 22 609 11 818 0,58 1.380 1994. 40,3 22 008 11 752 0,59 1.401 1995. 42,3 19 585 10 499 0,54 1.442 1996. 46,0 19 776 10 408 0,55 1.461 1997. 63,6 20 758 11 154 0,57 1.679 1998. 71,2 20 315 11 731 0,56 1.725 1999. 78,2 21 329 12 579 0,56 1.887 2000. 105,4 23 534 14 406 0,61 2.020 2001. 140,6 22 930 14 666 0,59 2.333 2002 171,5 23 703 14 965 0,61 2,426 2003 175,2 23 092 15 097 0,59 2,448 Forrás: Kutatás és Fejlesztés, KSH, Budapest, 2003 A kutatás-fejlesztésben dolgozók (kutatók, segédszemélyzet és egyéb) száma jelentősen, az 1988 évi létszámhoz viszonyítva a felére csökkent. A teljes létszám kb. fele a tudományos kutató és fejlesztő, számuk 2003-ban országosan 15 097 fő volt. A drasztikus létszámcsökkenést egyrészt a szűkülő források, illetve a kutatások iránti kereslet csökkenése miatti létszámleépítések, másrészt a 90-es években tömegével alakult új gazdasági 16
szervezetek (köztük a külföldi tulajdonú vállalkozások) szívó hatása eredményezte. Ezek együttes eredményeként a létszámcsökkenés itt erőteljesebb volt, mint más ágazatokon belül, amit mutat, hogy a K+F-ben alkalmazottak részaránya az aktív keresőkön belül 2003-ban csupán 0,59 %-os, szemben a korábbi 0,9 %-kal. Ha a kutató-fejlesztők számát lakosságarányosan vizsgáljuk (10.000 lakosra), akkor Magyarország csak kissé van lemaradva Olaszországtól, Spanyolországtól és Portugáliától. Igen nagy viszont a lemaradás a legfejlettebb országokhoz (Japán, USA, Németország) képest. A kutatói létszám szerinti rangsorban a fejlett országok középmezőnyéhez tartozó Írországban vagy Hollandiában is több mint kétszer magasabb a tízezer lakosra jutó kutató-fejlesztők száma, mint nálunk. E mutató tekintetében Magyarországot Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia is megelőzi. 3. táblázat A szabadalmi bejelentések megoszlása eredet szerint Magyarországon, 1995-2000 Év Belföldi eredetű szabadalmi bejelentések dalmi bejelentések Külföldi eredetű szaba- Összesen 1995 1 059 17 718 18 777 1996 796 24 142 24 938 1997 737 29 332 30 069 1998 694 37 934 38 628 1999 727 44 186 44 913 2000 810 61 752 62 562 Forrás: Magyar Szabadalmi Hivatal A Magyar Szabadalmi Hivatal adatai alapján egyértelmű növekedés mutatható ki a szabadalmi bejelentések számát tekintve. 2000-ben a bejelentések száma az öt évvel korábbi háromszorosára nőve már meghaladta a hatvan-ezret. A növekedés azonban egyértelműen a külföldről származó bejelentések gyarapodásával magyarázható, amelyek száma 1995-höz képest 2000- re mintegy megháromszorozódott. Ezzel szemben a belföldi bejelentések száma ugyanezen idő alatt némiképp csökkent, így részarányuk az összes szabadalmi bejelentésből 2000-ben már nem éri el a 1,5 %-ot sem, szemben az 1995-ös mintegy 5,6 %-kal. A belföldi bejelentések között kb. 2:1 arányban osztoznak a magánszemélyek és a szervezetek. 17
Tudomány- és technológiapolitika 3 A kormányprogram a TéT-politikát a társadalom és gazdaság fejlődésének előmozdítása szempontjából kiemelten fontos kormányzati eszközként határozza meg. A K+F-ráfordítások további folyamatos növekedése közvetlen költségvetési elosztás, valamint közvetett gazdasági ösztönzők segítségével valósul meg. A kormányprogram fontos szerepet szán az innováció ösztönzésének. A befektetéseket a fejlett technológiára, a magasan képzett munkaerőre és a helyi fejlesztési kezdeményezésekkel való együttműködésre kell alapozni. A kormányprogram kiemelt jelentőséget tulajdonít: az innovációt ösztönző jogi keretek megteremtésének, Magyarország K+F-helyszínként való vonzóvá tételének, a szellemi tulajdonjogok védelme erősítésének és, a kis- és középvállalkozások (KKV-k) innovációs forrásai bővítésének. A kormányprogram hangsúlyozza, hogy a tudomány-és technológiapolitika a társadalom felemelkedését, a gazdaság növekedését egyre jobban meghatározó kormányzati eszköz. A fejlett országokban e szférába tartozó tevékenységek és intézmények működése adja a gazdasági növekedés motorját. Nélkülözhetetlennek tartja, hogy eredményessé tegyük az innovációt segítő eszközrendszert. E területen is erősödnie kell a regionális koordinációnak, hogy jelentősen több kutatás-fejlesztési célú nemzetközi (EU), és hazai forrás jusson az egyes régiók központjaiba is. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) a tudásalapú társadalmat és tudásgazdaságot helyezi középpontba. A Nemzeti Fejlesztési Tervben a K+F és az innováció számos egyéb fontos terület (információs társadalom, befektetésösztönzés, KKV-támogatások és turizmus) mellett a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programban szerepel. A terv három nagy intézkedési csomagba rendezi az összes, már megkezdett, illetve tervezett K+F és innovációs programot: stratégiai jelentőségű, kooperatív kutatási és technológiai fejlesztési projektek, az intézményrendszer K+F-erőforrásainak és infrastruktúrájának, valamint az innováció emberi erőforrásainak fejlesztése, innovációs képességeket, innovációs hálózatokat és vállalati erőforrásokat építő programok. 3 Ebben a részben az Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkársága által készített Kutatás-fejlesztés Magyarországon című tanulmányára támaszkodom, amely 2002. decemberében készűlt Budapesten. 18
A magyarországi kutatás-fejlesztés és innováció 2003. évi reformja 4 A Kormány előbb említett 2002 májusában közzétett programja és a 2002 augusztusában elfogadott Középtávú Gazdaságpolitikai Program az innovációt és ezen belül a kutatás-fejlesztést súlyponti területként jelölte meg. Kívánatos cél, hogy a hazai K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya az 1%-ról 2006-ra elérje a GDP 1,8-1,9%-át, aminek az eddigi 34,8%-a helyett az 50%-a vállalati forrásból származzon. E célok megvalósítása érdekében 2003-ban megkezdődött a hazai K+F irányítási, finanszírozási és intézményi rendszerének átfogó reformja. Ennek elemei: 2003 április - 1033/2003. Kormány határozat A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) működéséről és a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület (TTTT) létrehozásáról. A TTPK a TéT politika legmagasabb szintű koordinációjáért felelős döntés előkészítő, javaslattevő jogokkal bíró Kollégium, amelyet a miniszterelnök vezet. A TTTT a TTPK munkáját segítő testület. 2003 augusztus Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) létrehozása. Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságának a K+F pályázatok kezelésével foglalkozó részlegeinek bázisán jött létre. Önállóan gazdálkodó, teljes jogkörű költségvetési intézmény, amelynek felügyeletét 2004. január 1-től a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal látja el. A KPI kezeli a 2004. január 1-től működő Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot, ellátja a kutatás-fejlesztési pályázatok lebonyolítását és a szerződések menedzselését, ezen kívül a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjában a kutatás, fejlesztés és innováció prioritás területén jelentkező feladatok közreműködő szervezete is egyben. 4 Ebben a részben a Nemzeti Kutatási és technológiai Hivatal 2004. május 4-ei sajtótájékoztatójának interneten közzétet anyagára támaszkodom. 19
2003 augusztus - 1089/2003. Kormány határozat A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény koncepciója A koncepció alapvető célkitűzésként említi az innovációs, illetve K+F tevékenység feltételeinek, a gazdaság versenyképességének javulását, a nagy hozzáadott értéket termelő munkahelyek számának növelését, az életminőség javulását, Magyarország sikeres illeszkedését az Európai Kutatási Térségbe, a hazai - főleg vállalati - K+F ráfordítások növelését, a kis és közepes vállalkozások lehetőségeinek javulását a K+F tevékenységbe való bekapcsolódásra, a támogatások nyílt, átlátható pályázati rendszerben történő elosztását, valamint a tudományos innovációs teljesítmények ismertségének és társadalmi rangjának növelését. 2003 november A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény Az elkülönített állami pénzalap létrehozásával jelentősen emelkedik a K+F és az innováció hazai támogatása. A vállalkozások K+F tevékenységének támogatása megtöbbszöröződik. Az Alap két legfontosabb bevételi forrása a központi költségvetési támogatás, valamint a gazdasági társaságok (kivétel a 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégek) által befizetendő járulék. Az innovációs járulék alapja a befizetésre kötelezettek előző évi korrigált nettó árbevétele, mértéke pedig a közepes és nagyvállalatok esetében 2004-ben e vetítési alap 0,2%-a, 2005-ben 0,25%-a és 2006-tól 0,3%-a. A kisvállalkozások esetében 2004-ben 0,05%, 2005-ben 0,1%, 2006-ban 0,15% és 2007-től 0,2% kulcsokat kell alkalmazni. A K+F tevékenység ösztönzése érdekében a gazdasági társaságok járulékfizetési kötelezettesége csökkenthető a saját forrásból végzett vagy a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő, valamint a non-profit kutatóhelytől megrendelt kutatás-fejlesztés közvetlen költségeinek összegével. Az Alapba befolyt öszszeg a 2004. év első negyedében 4,418 Mrd Ft. Az Alapról szóló törvény két fontos garanciát tartalmaz az üzleti szféra számára. A központi költségvetési támogatás éves mértéke nem lehet kevesebb, mint a járulék megfizetésére kötelezetteknek a tárgyévet két évvel megelőző évi befizetései összege, emellett az Alap pénzeszközeit a gazdasági társaságok által közvetlenül vagy közvetve megvalósított innovációs, ill. K+F tevékenységre kell fordítani. 20
2003. december - 216/2003 Kormány rendelet A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) létrehozása 2004. január 1-től. A K+F új irányítási rendszerének központi eleme a Hivatal, amely a Kormány tudomány- és technológiapolitikájának kidolgozásáért, összehangolásáért és megvalósításáért felelős önálló, országos hatáskörű államigazgatási szerv. 2003 december - 255/2003. Kormány rendelet Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KTIT) Az Alap felhasználásával foglalkozó stratégiai kérdésekkel foglalkozó testület, amely az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság utódjaként jött létre. A Tanács Hivatal mellett működő, a K+F politika stratégiai kérdéseiben állást foglaló testület, egyetértési és előzetes véleményezési jogosítvánnyal. 21
GAZDASÁGI ÉS INNOVÁCIÓS HELYZETKÉP AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRÓL Gazdasági tendenciák 5 Az Észak-Magyarországi területfejlesztési-statisztikai régió Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyéket foglalja magába. Az ország negyedik legnagyobb területű és harmadik legsűrűbben lakott térsége. A régiót a kilencvenes években a gazdasági visszaesés, az ipar gyengülése jellemezte. Azonban az autópálya folyamatos építése és áthaladása a régión érezteti kedvező gazdasági hatását, megfigyelhető az autópálya mentén és a Közép-Magyarországhoz legközelebb fekvő nyugati térségekben a gazdasági fejlődés, de a régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy elmaradott terület. Országos összehasonlításban az egy főre jutó bruttó hazai termék rangsora alapján a második legelmaradottabb régió az elmúlt évtizedben ( 2003-ban 1 100 ezer Ft/fő országos átlag 1 550 ezer Ft/fő). Évek óta magas a munkanélküliség, ráadásul a munkanélküliek 60%-a tartós munkanélküli, nagy részük pedig fizikai munkás. A strukturális munkanélküliség elsősorban a korszerűtlen nehéziparral és a bányászattal rendelkező Borsod és Nógrád megyéket érinti, a munkanélküliekkel foglalkozó intézményrendszer mennyiségi és minőségi kapacitása szűkös. A XX. század 80-as éveinek közepétől, különösen a 90-es évek első negyedében alapvető változások következtek be a régió gazdaságában és foglalkoztatási helyzetében. Drasztikus mértékben csökkent (a korábban meghatározó jelentőségű) a kohászat, bányászat és gépipar termelése. Erőteljesen visszaesett a mezőgazdasági termelés volumene és értéke is. A régióban jelenleg a gazdaság teljesítőképessége alacsony, megújuló-képessége hiányzik és alacsony a technológiai színvonal. Kevés a vállalkozói tőke, és a viszonylag kevés beáramló külföldi tőke sem hajt végre korszerűsítő beruházásokat. A ipari termelés alakulása 1980-2003 között a régióban többé-kevésbé az egész országra jellemző trendeket követte. A 80-as évek elejére jellemző stagnálást 1987 után az egyre mélyülő visszaesés követte, amely 1991-ben a transzformációs válság közepette érte el mélypontját. Ezt követően nagyobb ingadozásokkal ugyan, de egy mindmáig ható felfelé ívelő periódus vette kezdetét. Ez a tendencia leginkább Nógrádra illik. Borsodban 1998-ban és 1999-ben még csökkent a termelés, de 2000 óta nő. A Heves megyei helyzet komoly ingadozásokat mutat: a ter- 5 Ebben a részben a Tóth István János által szerkesztett Észak-Magyarország gazdasági helyzete, 1990-200 című 2003. juniusában, Budapesten megjelent tanulmányára támaszkodom. 22
melés 1998-ban nőtt, a következő évben csökkent, majd ezután megint csak nőtt, és 2001-ben rekord méretű növekedést mutatott. A régióban az ipari termelés, a termelékenység, valamint az értékesítés éves növekedési üteme is jobban ingadozik az országos átlagnál. Ez a jelenség összefüggésben van azzal, hogy a régióban erősebb az ipar koncentráltsága, mint az ország többi részén. Folyamatosan nő a régióban a külföldi tulajdonban lévő vállalatok száma, valamint a jegyzett tőke ezekben a vállalkozásokban. A régión belül Nógrád megyében a leggyorsabb ez a növekedés. A vegyes tulajdonban levő vállalatok száma stagnál ill. csökken, a vegyes tulajdonban levő vállalatokban a külföldi jegyzett tőke részesedése pedig lassan növekszik. A külföldi tőke vegyes tulajdonú vállalkozásokban a régión belül leginkább Heves megyében játszik szerepet. A régióban az országos átlagnál alacsonyabb az 1000 lakosra jutó egyéni és társas vállalkozások száma. Kedvező viszont a társas vállalkozások számának országoshoz hasonló növekedése. A társas vállalkozások terén tapasztalt lemaradás kimutatható mind a 10-19 főt, mind a 20-49 főt, mind pedig az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalat-kategóriákon belül is. A régión belül Heves helyzete a legkedvezőbb, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéé a legkedvezőtlenebb. A régiót az országos átlagnál magasabb munkanélküliség jellemzi. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a munkanélküliség dinamikusan csökken 1996 óta. A régió kedvezőtlen helyzetéért leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén megye felelős: itt a regisztrált munkanélküliek száma lassabban csökkent az országos átlagnál. Ezzel szemben Hevesben és Nógrádban a csökkenés üteme azonos az országos átlaggal. A foglalkoztatás terén az észak-magyarországi megyékben az országos átlaghoz viszonyítva kiemelt szerep jut az iparnak, de kisebb a kereskedelem és a szolgáltatás súlya. Az országos átlagnál nagyobb mértékben esett vissza a mezőgazdaságban, az iparban, és a kereskedelemben foglalkoztatottak aránya. Különösen erős a hanyatlás e két utóbbi ágazatban. A régión belül Heves helyzete a legkedvezőbb, Borsodé a legrosszabb az ipari foglalkoztatottság visszaesése terén. Habár a régió népsűrűsége és a városi lakosság aránya alatta marad az országos átlagnak, a régió nem marad el az országos szinttől az úthálózat sűrűsége, valamint a legközelebbi körzetközpontoktól mért átlagos távolság tekintetében. A régión belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye infrastrukturális helyzete a legkedvezőtlenebb. Egyrészt Borsodban egy négyzetkilométerre vetítve kevesebb a főút, másrészt itt a legmagasabb a települések között a legközelebbi körzetközpontoktól mért távolság egyenlőtlensége. Azaz a borsodi falvak viszonylag nagy arányából az országosnál nehezebben megközelíthetők a legközelebbi nagyobb települések, városok. 23
Ezért valószínűsíthető az, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye kiugróan magas munkanélkülisége részben annak tulajdonítható, hogy a megye egyes részeiben a munkaképes falusi lakosság számára túlságosan költséges, és nehezen megoldható a napi ingázás. Miközben felismerhetők a javulás jelei, a régió gazdasági térszerkezetében markáns különbségek körvonalazódnak. A régió kistérségeinek többsége támogatásra kijelölt terület, amelyek nagyrészt társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, súlyos munkanélküliséggel küzdő, és mezőgazdasági vidékfejlesztésre/ipari szerkezetátalakításra egyaránt javasolt körzetek. Az Észak-magyarországi régió K+F és innovációs helyzete Az Észak-magyarországi régió K+F kapacitását vizsgálva az első mutató, amelyet vizsgálhatunk a kutatás-fejlesztés ráfordításai. Kutatásra, kísérleti fejlesztésre 2002-ben országosan 164 milliárd forintot használtak fel. A ráfordítások országon belüli megoszlást tekintve egyértelmű a főváros túlsúlya, a 2002-es adatok szerint itt költik el az ország K+F ráfordításainak 64 százalékát (Pest megyével együtt 70 százalékát). Az Észak-magyarországi régióra mindössze 2,4 százalék jut, amivel a régiók rangsorában az utolsó. Mindez annak ellenére van így, hogy a Miskolcon található Egyetemváros hatalmas innovációs forrást jelent. 4. táblázat A kutatás, fejlesztés ráfordításai, 2002 Régió Folyó költség, millió Beruházás, millió Ft Ráfordítás, millió Ft Ft Közép-Magyarország 97 175 17 055 114 230 Közép-Dunántúl 8 119 2 784 10 903 Nyugat-Dunántúl 4 261 952 5 213 Dél-Dunántúl 5 229 838 6 067 Észak-Magyarország 3 210 396 3 606 Észak Alföld 9 323 1 819 11 142 Dél-Alföld 10 606 2 281 12 887 Összesen 137 923 26 125 164 048 Forrás: A magyar régiók zsebkönyve 2003, KSH, Budapest, 2004 24
A ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya országos összehasonlításban meglehetősen alacsony, 2002-ben 2,7% volt. 2002-ben a régióban összesen 3,6 milliárd forintot használtak fel K+F célra, amiből 369 millió forintot beruházásra költöttek. Ez az országos érték 2,1; illetve 1,5 %-át tette ki. A kutatás-fejlesztés ráfordításai a GDP százalékában, 2000-2002 4. ábra 1,6 1,4 1,2 1 % 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Közép-Magyarország Magyarország átlaga Dél-Alföld Észak-Alföld Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Észak-Magyarország Nyugat-Dunántúl 2002 2001 2000 Forrás: A magyar régiók zsebkönyve 2001-2003, KSH, Budapest, 2002-2004 A kutató-fejlesztő helyek száma 1996-2000 között országosan több mint 38 %-kal, az Északmagyarországi régióban ezzel szemben csak 13 %-kal gyarapodott. 25
5. táblázat A kutatásban, fejlesztésben foglalkoztatottak létszáma, 2002 Régió Az öszszes dol- Ebből: Ebből: A tudomány A tudo- Kutatóés fej- Számított gozó kutató és kutató és mány kandidátusa - lesztő- hely létszám¹ tényleges fejlesztő fejlesztő doktora létszáma Phd Közép-Magyarország 1 218 27 921 17 711 15 192 9 910 1 087 5 146 Közép-Dunántúl 170 2 615 1 599 1 329 755 71 363 Nyugat-Dunántúl 162 2 310 1 427 944 607 53 325 Dél-Dunántúl 191 3 138 1 827 1 065 597 104 518 Észak- Magyarország 136 2 422 1 427 1 045 560 61 464 Észak Alföld 256 4 370 2 724 1 962 1 253 172 913 Dél-Alföld 293 5 951 3 049 2 166 1 283 167 926 Összesen 2 426 48 727 29 764 23 703 14 965 1 715 8 655 A kutató helyek számának területi elhelyezkedését tekintve is jellemző a főváros-centrikusság, bár nem olyan erőteljesen, mint a költségek tekintetében. A főváros mellett meghatározó a vidéki tudományos centrumok, egyetemei városok (pl. Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs) szerepe. Az Észak-magyarországi régióban a kutató helyek száma 136, amely az országos rangsorban az utolsó helyet jelenti a régiók között. A K+F-ben foglalkoztatottak az intézményi megoszláshoz hasonlóan Budapestre, ezt követően az egyetemi városokra (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Veszprém) koncentrálódnak. Itt (illetve a megfelelő megyékben) dolgozik a teljes létszám 80 %-a. Az Észak-magyarországi régió e tekintetben is sajnos a sor végén kullog. A K+F szakemberek ezer lakosra vetített száma a régióban 5 alatti, ami visszaesést jelent a 2000-es évhez képest (6-7fő/ 1000Fő) ugyanez az érték a Közép Magyarországi régió esetében 53,3 (2002.). A régióban 2002-ben 1 073 kutatási témán és fejlesztési feladaton dolgoztak (országosan ez a szám meghaladta a 22 ezret). Ennek több, mint 40%-a alkalmazott kutatás, 35%-a alapkutatás és a maradék kisérleti fejlesztés. A munkaerő-ráfordítás összesen 1 045 fő (ebből 560 kutató és fejlesztő) éves munkaidejének felelt meg, ami 28,1 %-kal haladta meg a négy évvel korábbit. A 26
tudományok doktorainak és kandidátusainak száma alapján a régió az 5. helyet foglalja el, a kandidátusok száma jelentősen (59,6 %-kal) növekedett 1996 óta. A kutatási témák, fejlesztési feladatok száma, 2002 Régió Kutatási Ebből: téma, alkalmazott ku- fejlesztési fetás alapkutatatáladat Fejlesztési téma, feladat 6. táblázat Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak Alföld Dél-Alföld Összesen 12 541 4 479 5 006 3 056 1 750 352 454 944 1 435 369 398 668 1 294 555 568 171 1 073 369 420 284 1 933 905 580 448 2 202 893 603 706 22 228 7 922 8 029 6 277 A beadott szabadalmak számát tekintve a régió a 4. helyen áll (8) az országos ranglétrán holtversenyben, azonban a megadott szabadalmak tekintetében az utolsóként sorakozik a 2002. évben. Továbbá megemlítendő, hogy az országos 217 beadott szabadalomból 134 a Közép- Magyarországi régióból származik. 27
A számokból látható, hogy az egyébként nem túl fényes, de javuló tendenciát mutató országos adatokhoz képest, a régió a kutatás-fejlesztés területén is lemaradást mutat. Pedig a fejlődést, és a gazdasági felzárkózást nagyban elősegítené a kutatás-fejlesztés helyzetének javulása. A régió tradicionális ipara válságba került (Ózd, Salgótarján térsége), a modern ipar kialakulásának pedig még csak a csírái jelentek meg (pl. Rétság, Kazincbarcika). Az iparfejlesztés távlati iránya a diverzifikált, több lábon álló iparszerkezet és a piacnak megfelelő termelési struktúra kialakítása, amihez elengedhetetlen az innováció feltételeinek megteremtése. Kiemelten fontos a vállalkozásokat és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik (Ipari parkok, inkubátorházak, logisztikai központok, innovációs és technológiai, alkalmazott kutatási központok) fejlesztése, valamint az újszerű termékek, előállítási, működtetési és értékesítési eljárások terjedésének ösztönzése. A régióban a felsőfokú oktatás szerepe meghatározó. A jelentős K+F kapacitások kihasználása érdekében alapvető az intézmények és kutatóhelyek versenyképességének és ezek gazdasági szektorral való kapcsolatának az erősítése. Keresleti oldal - az innovációs potenciál Az innovációs potenciálnak egyre nagyobb jelentősége van a kistérségek, megyék, ill. régiók versenyképességében. Azaz egy ország világgazdasági pozícióját ma már nemcsak a laboratóriumokban, kutatóközpontokban kifejlesztett és sikeresen piacra juttatott termékekben és szolgáltatásokban megjelenő innovációk determinálják, hanem minden olyan újszerű és sikeresen kivitelezett ötlet, amely egy térséget pozícionál az adott ország nemzetgazdaságán belül. Másrészt, mint azt a nemzetközi gyakorlat igazolja, csak az a térség lehet sikeres, ahol megjelenése nem egy-egy eredeti akcióhoz, vagy a véletlenhez kötődik, hanem állandóan működő, intézményesített, hálózatba szervezett szereplők tudatosan végzett folyamata. Az innováció jelentős szerepet játszik egy térség hozzáadott érték-növelő képességének erősödésében, amely így a helyi gazdaság fejlődésének és növekedésének biztosítéka. A 2003-as év folyamán az Észak-magyarországi régió Regionális Innovációs Stratégia című projekt keretében a régió vállalkozásainak körében primer adatgyűjtést végeztek a régió innovációs potenciáljának felmérése érdekében, melynek eredményét a következő táblázatok foglalják össze (általános információk a mintáról a mellékletben olvashatók). 28
7. táblázat A vállalkozások fejlesztéseik megvalósítása során az alábbi szervezetekkel működnek együtt Szervezetek Együttműködés gyakorisága (%) Vevőkkel/vásárlókkal 21 Szállítókkal, alvállalkozókkal 18 Vállalkozásfejlesztési intézménnyel, kamarával 16 Műszaki-mérnöki szolgáltatást nyújtó cégekkel 14 Gazdasági, üzleti, jogi szolgáltatást nyújtó cégekkel 13 Versenytársakkal 6 Felsőoktatási kutatóhellyel 5 Kutatóintézettel 4 Ipari parkot, inkubátorházat üzemeltető szervezettel 3 Összesen: 100 Együttműködési formák preferálása a fejlesztések során Együttműködési formák 8. táblázat Preferencia arány (%) Személyes kapcsolaton alapuló információ csere 21 Szervezett tapasztalatcsere (workshop, konferencia) 14 Kiállítás, vásár-kiállítóként 10 Kiállítás, vásár-látogatóként 15 Beszállítók, vevők bevonása a projecttervezésbe 12 Külső tanácsadók bevonása a projecttervezésbe 8 Beszállítók, vevők bevonása a fejlesztések megvalósításába 12 Külső tanácsadók bevonása a fejlesztések megvalósításába 8 Összesen: 100 29