f e l ü l b a l r a: Si m a La j o s, s z e r k e s z t ô j e 1900 k ö r ü l (Vo l t e g y s z e r e g y Mag ya r o r s z á g.

magyar hírmondó XVIII. évfolyam 1 2. szám Ké t s z á z h ú s z ével ezelôtt indította el Bécsben m a g y a r n y e l v û h í r l a p j á t, a Ma g y a r Ku r i r t Sz a c s v a y Sá n d o r, a z elsô jelentôs m a g y a r p o l i- t i k a i h í r l a p í r ó és s z e r k e s z t ô. Er r e emlékezve tematikus sajtótörténeti r o vat u n k k a l melynek t a nu l m á n ya i l a p s z á m u n k 50 118. oldalán o l- v a s h a t ó k felvillantunk n é h á n y e p i z ó d o t a magyar politikai sajtó gazdag történetébôl. jo b b r a: Web e r He n r i k Pesti p o l g á r címû portréja (Magyar Nemzeti Galéria) f e l ü l b a l r a: Si m a La j o s, a szentesi Ellenzék s z e r k e s z t ô j e 1900 k ö r ü l (Vo l t e g y s z e r e g y Mag ya r o r s z á g. CD-ROM, Balassi Kiadó) f e l ü l jo b b r a: A Po l g á r c í m û l a p szerkesztôsége 1900 körül (uo.) f e b r u á r m á r c i u s M M V I

X V III. évfolyam 1 2. szám Fôszerkesztô: Kiss Gábor Ferenc A szerkesztôbizottság elnöke: Dr. Szegfû László Szerkesztõbizottság: Dö b ö r An d r á s, Ja n c s á k Cs a b a, Kiss Gá b o r Fe r e n c, Dr. Ma r j a n u c z László, Dr. Rácz Lajos, Dr. Zakar Péter A tematikus szám felelõs szerkesztõje: Dö b ö r An d- r á s Szerkesztõk: Alács Attila, Fazekas Anett, Kert é s z Pé t e r, Pé t e r Ág n e s, Sa l l a i Il d i k ó, Te r j é k Mi k l ó s Számunk az EMKE Kft., Oktatási Minisztérium, Juhász Gyula Felsõoktatási Kiadó, Szegedi Tudomány-egyetem, SZTE JGYTFK Hallgatói Önkormányzat, Magyar Történelmi Társulat Csongrád Megyei és Szegedi Csoportja és a Nemzeti Civil Alapprogram, támogatásával készült. INGYENES PARTNERkiadvány A folyóirat megjelenik tavasszal: február március és április május; ôsszel szeptember október és no-vember december hónapokban. A lap közöl tanulmá-nyokat, interjúkat, ismertetéseket és kritikákat a tör-ténelem és más társadalomtudományok tárgykörébôl. Kiadja a Belvedere Meridionale Alapítvány Felelôs kiadó: Dr. Szegfû László A szerkesztôség címe: 6725 Szeged, Boldogasszony sugárút 6. E-mail: belvedere@jgytf.u-szeged.hu Honlap: www. belvedere.meridionale.hu Telefon: 06 62/544-759 Nyomás: Bába és Társai Kft. Megjelenik 1000 példányban Lapengedély B/KUL/523/SS1993. Referátumok Kiss Attila: A nyugati oguz (úz) törzsek helynévi nyomai a Kárpát-medencében 3 Hajdani vármegyéink Az egykori Csongrád vármegye (Bagi László) 19 Hadak útján Illés András: Az Izraeli Haditengerészet fejlõdése és története (1967 1973) 4. rész Az Izraeli Haditengerészet további harcászati szintû tengeri hadmûveletei 23 Ördög László: Az altiszti rendfokozatok története 40 Magyar Hírmondó Döbör András: Szacsvay Sándor és a Magyar Kurir 50 Ujvári Hedvig: Max Nordau tárcái a Pester Lloydban 61 Bild Annamária: A Mainzer Zeitung tudósításai a magyarországi forradalomról 77 (1848. március október) Jakab Andrea: A második bécsi döntés a korabeli magyar sajtóban 95 A Jelenkor 1832. évi évfolyamának statisztikai vizsgálata (összeáll.: Döbör András) 114 Szemtanú Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnõk! egy Kádár-beszéd históriája (közzéteszi: Gergely Ferenc) 119 Téka Hogyan nyerjük meg a választásokat? Qu i n t u s Tu l l i u s Ci c e r o: A hivatalra pályázók kézikönyve. Szerk. Nótári Tamás (Erdei Krisztián) 141 A terror pionírjai Különös szervezkedések Szegeden és környékén A hírhedt koncepciós eljárások és ítéletek elsõ magyar példái (Jancsák Csaba) 142 Anekdotakincs Válogatás a XIX. századi magyar sajtócenzúra gyöngyszemeibõl (válogatta: Döbör András) 143 Számunk szerzõi Bagi László hallgató (SZTE JGYTFK), Bild Anna - má ria hallgató (PTE ÁJK), Döbör András fõiskolai tanársegéd (SZTE JGYTFK), Erdei Krisztián hallgató (SZTE BTK), dr. Gergely Ferenc tanár, Illés András hallgató (SZTE BTK), Jakab Andrea PhDhallgató (DE BTK), Jancsák Csaba fõiskolai tanársegéd (SZTE JGYTFK), Kiss Attila hallgató (SZTE BTK), Ördög László PhD-hallgató (Deb receni Egyetem BTK), dr. Ujvári Hedvig egyetemi adjunktus (PPKE).

2006/XVIII. 1 2. 3 Kiss Attila A nyugati oguz (úz) törzsek helynévi nyomai a Kárpát-medencében Bevezetés Az Árpád-kori Magyar Királyság területén több nomád nép is letelepedett, miután kiszorult a kelet-európai steppérõl. A besenyõk és a kunok nyomait sok olyan földrajzi és helynév õrzi, amely világosan mutatja, hogy ezek a nomád töredékek a Kárpát-medencében találtak új szállásterületre. Azonban a besenyõk és a kunok mellett egy másik, török nyelvû nomád nép, az úz 1 is új hazát talált a középkori Magyar Királyságban. Több olyan földrajzi- és helynév található a történelmi Magyarország területén, amelyeket feltételesen az úz törzsek hagyatékának lehet tartani, s okleveles adatok is mutatják nyomaikat. Azonban azok a törekvések, amelyek arra irányultak, hogy a magyar területekre költözött török nyelvû néptöredékek emlékeit összegyûjtsék, csak érintõlegesen taglalták a fellelhetõ, úzokhoz köthetõ helynévi nyomokat, földrajzi neveket, etimológiákat. Munkámban megpróbálom összegezni azokat az adatokat, amelyek talán az úzok emlékeit õrzik és megkísérlek levonni néhány tanulságot az úzok kárpát-medencei jelenlétére vonatkozólag. A besenyõk és kunok nyomai az úz törzsek Kárpát-medencei emlékeivel szemben jól meghatározható egészet alkotnak. Ellenben az úzokhoz köthetõ adatokat a szakirodalom máig feltételesen kezeli, s gyakorlatilag alig van olyan emlék, amelyhez ne társítanának különbözõ, az úz eredetet elvetõ etimológiákat. A kutatás elfogadta, hogy a korai Magyar Királyság keleti kapcsolataiban a besenyõk és a kunok mellett az úzok is szerepet játszottak, és késõbb egyes töredékeik az országban letelepedve kezdetben határõri feladatokat láthattak el, mégis alig tudunk valamit a magyarországi úz maradványokról. Vizsgálódásom alapja két megállapításra épül. Okleveleink több helyen szólnak, fõleg mint személynevekrõl, Usról, Uzról. Pais Dezsõ úgy vélte, hogy az Us alakokban a nagyapa jelentésû üs-ös, mai õs szavunk lappang, pusztán és kicsinyítõ képzõkkel megtoldva 2 (Pais 1922, 30), viszont etnikumot jelzõ nevekkel találkozunk az Uz alakok és azok diminutív képzõvel ellátott formáival 3 (Pais 1922, 100). Többször is elõfordul, hogy az úz népnevet magába foglaló hely- és földrajzi név egyszer z-vel, másszor s-sel van átírva; ilyen esetekben, ha a név török nyelvi környezetben tûnik fel (azaz a környezetében török etimológiájú, besenyõkhöz, esetleg úzokhoz köthetõ földrajzi vagy helynév található), valószínûsíthetõen úz helynévi nyommal lehet számolni. A másik gondolat egy régészeti lelet és egy történeti-földrajzi adat megfeleltetésén alapuló megállapítás. Mesterházy Károly egy 1940-ben, Ártánd-Zomlinpusztáról elõkerült leletegyüttest vizsgált meg, s kimutatta, hogy az az orosz fejedelemségek nomád határõreinek, a csornüje klobukok hagyatékaival mutat rokonságot (Mes t e r h á z y 1976, 78). A fekete süvegesek csapatainak gerincét az úz törzsek adták 4 (Ko s s á n y i 1924, 530; 535); Mesterházy rámutatott, hogy a lelõhelytõl nyugatra kb. 7 km-re állt az Referátumok

4 2006/XVIII. 1 2. Árpád-korban egy Kékes nevû falu, amelynek elsõ okleveles feltûnésekor, 1319-ben volt egy másik neve is: Uzfalva. Feltehetõleg a falu eredeti neve Kékes volt, s a tatárjáráskor elnéptelenedett terület királyi adományból jutott egy elõkelõ úz harcos birtokába. A falu vagy a környezõ falvak népe pedig az új birtokos nemzetiségérõl nevezhette el a falut. 5 Mesterházy a következtetést levonva megjegyzi: kellõ régészeti bizonyítékok mellett nincs okunk kételkedni az Úz, Ózd helynevek történeti forrásértékében, már ami az úz törzsekhez köthetõ helynévi anyagot illeti s fejtegetéseihez hozzáfûzi, hogy az Ártánd-zomlin pusztai sírlelet földrajzi helyzete arra figyelmeztet, hogy a zárt kun településterületen kívûl is számolnunk kell kunokhoz csatlakozott népelemek megtelepedésével 6 (Me s t e r h á z y 1976, 79). Az eddigiek alapján kiindulópontnak tekinthetõ mindazon földrajzi és helynevek, amelyek magukban foglalják az Uz alakot, akár pusztán, akár ebbõl képezve jelennek meg, s ezek adatolhatók a régiségbõl, de ma is élõ nevek, melyek korabeli alakjukat megtartották, és török nyelvi környezetben fordulnak elõ, és ide sorolok néhány földrajzi név etimológiáját, amelyek a török nyelvekbõl fejthetõk meg, de az oszmán-török jövevényszavaknál idõben korábbiak. 7 Ligeti szerint a földrajzi névanyag vizsgálata során úz elemek nem kerültek elõ, az Uzon, Uzd, Ózd és az úz nevet idézõ helynevek önmagukban nem szolgáltatnak elegendõ bizonyítékot úz települések hitelt érdemlõ igazolásához. Ugyanígy szkeptikus a magyar nyelv szókészletének úz elemeivel; magyar nyelvbe kerülésüket lehetségesnek tartja, de megjegyzi: ezeket azonban a többi török elemek felismerhetetlenül lefedték, bár fejtegetéseihez azt is hozzáfûzi, hogy az úzok nyelve lényeges pontokon különbözött a besenyõkétõl és a késõbbi kunokétól (Li g e t i 1986, 537), tehát nyomaik elvileg fellelhetõk a magyar nyelvben. Itt kell megjegyeznem, hogy az etimológiáknál nem fogok állást foglalni azoknak úz vagy besenyõ eredetével kapcsolatban, minthogy egyelõre nincs turkológiai képzettségem; dolgozatom történeti-földrajzi megközelítésû. Az eddigi szakirodalomban úznak minõsitett helynevek értékelésére csak turkológus szakember vállalkozhat; jelen munkám célja az, hogy ennek az elhanyagolt, de a korai magyar állam keleti kapcsolataihoz szervesen tartozó témának egy ilyen, nyelvészeti jellegû kutatásához a történeti forrásalapot feltárja. Úzokhoz köthetõ hely- és földrajzi nevek a Kárpát-medencében A 11. század második felének kelet-európai történései között a nagy múltú oguz törzsek utolsó, nyugati irányú vándorlása is lezajlott. Az a néhány évtized, amely alatt az úz törzsek megjelentek az orosz fejedelemségek határán, majd tovább vándorolva ellepték Bizánc balkáni határait, azzal végzõdött, hogy visszahúzódva észak felé a Magyar Királyság keleti, északkeleti határait is érintve letelepedtek, mint határõr elemek a perejaszlávi és kijevi fejedelemségek peremvidékén. Abban az idõben, ami balkáni visszavonulásuk, s az orosz területek mentén való újbóli feltûnésük között telt el, kapcsolatba kerültek a korai magyar állammal is. A 11 13. század között, a kunok magyarországi megtelepedéséig számolhatunk úz elemek bejövetelével, így érthetõ, hogy az úz nép is hagyott nyomot a Kárpát-medencében. Errõl elsõsorban azok a helynevek árulkodnak, amelyek a magyar földre került úzok lakhelyeit mutatják. Adataink két csoportba oszthatók: 1. egy tömbben jelentkezõ úz helynévi nyomok; 2. szétszórtan elhelyezkedõ úz helynévi nyomok. Az elõbbi, jelentõsebb forráskör Erdély keleti, délkeleti határán húzódó a keleti gyepû részét alkotó Székelyföld és a Barcaság területére mutat. Referátumok

2006/XVIII. 1 2. A keleti gyepû úz helynévi nyomai 5 Brassóvidéke (Barcaság) arra a medencére terjed ki, amelyet az Olt déli nagy kanyarulata körül az Erdélyi Havasok bezárnak; közelebbrõl meghatározva a medence azon nagyobbik, dél-nyugati részére, amely az Olt és a Havasok között terül el. Nagyobb patakjai: Olt, Fekete-ügy, Tatrang, Tömös, Brassó, Vidombák, Barca. 8 A terület földrajzi fekvésénél fogva beleesett a népvándorlások útvonalába. A 11. század után is hosszú ideig gyepûelve maradt. Közigazgatásilag kezdetben Fehér vármegye ispánja alá tartozott. 9 Legrégibb, nem német helynévanyagában, Magyarországon is elõforduló, törökbõl magyarázható helyneveket találunk, ami arra vall, hogy elsõ megtelepülõi a magyarságon kívül, csatlakozott, török nyelvû határvédõ népelemek voltak (ÁMTF I, 821). A Barcaság, mint egykori gyepûelve, azaz gyepûn kívül esõ terület, betelepülése elõtt királyi birtok volt. A magyarság elsõ nyomai a 11. századra tehetõek (Ár v a y 1943, 7). Ide a 11. századtól telepített le a kormányzat határõrként nomádokat, 10 ezt jól mutatják a hely- és földrajzi nevek török etimológiái (Ár v a y 1943, 8; 29). A terület kiemelten fontos határrész volt a Magyar Királyság keleti részén, mert ez határozta meg Erdély egész délkeleti részének védelmét. Komoly hadászati jelentõségét mutatja, hogy az uralkodó sem a székelyeknek, sem a szászoknak nem adományozta oda Hétfalu vidékét, mely a Barcaság délkeleti határszéle volt. Hétfalu vidékén, a 11 13. század között, a Tatrang, Zajzon és Tömös folyók mellett, a szorosok bejáratánál nomád és magyar határõrök szállásai álltak (Ár v a y 1943, 13; 18). Ezen a területen számos török etimológiájú, úzokhoz is köthetõ helynévi nyom figyelhetõ meg. A bizánci forrásokban úznak nevezett nép az orosz kútfõkben a Ňîđę népnevet viselte (Kossányi 1924, 522-523). A magyarok a bizánciaknál használatos nevükön ismerik e népet, errõl tanúskodnak Uz-, Uzd- stb. helyneveink, román helynevekben viszont a szláv formából, a turcból képzett alakok terjedtek el (Lü k õ 1935, 92). Magyar nyelvterületen egyedül Erdély délkeleti szögletében, Brassótól keletre, a délkeleti Kárpátok lábánál elterülõ Hétfalu területérõl tudunk adatolni turc- alakból képzett helynevet, ez Türkös falu (1366: Turchfalua 11 ). A besenyõk, úzok, kunok közül egyedül az úzokra vonatkozhat a türk név (Rá s o n y i 1979, 145; Rá s o n y i 2004, 274). A FNESz is csak ezt az egy magyarázatot közli (FNESz II, 692). Nagyszámban fordulnak elõ Erdélyben, annak fõleg keleti, délkeleti részében, az uzformából képzett hely- és földrajzi nevek. Az összegyûjtött földrajzi elnevezések, úzokhoz köthetõ etimológiák zöme a Barcaságban és vidékén illetve a Székelyföld keleti-, délkeleti részén található. Ez a terület, amint arról esett szó, a keleti gyepû része volt az Árpád-korban és az úz nyomok mellett több besenyõkre utaló helynév is található itt. 12 A székelyföldi úz nyomok a következõk: Úz-patak 13 Csík és Háromszék megye határán, amely átfolyik egészen Moldvába, Bacãu megyébe (Lü k õ 1935, 93); ennek a völgye, az Úzi-szoros 14 (En d e s 1994, 460). Neve onnan származhat, hogy a 11-12. században úzok vándoroltak királyi engedéllyel a Székelyföldre, valószínûleg azért, hogy a határt a kunokkal szemben biztosítsák (Rá s o n y i 1979, 144; Rá s o n y i 2004, 273). Az Úz-völgye, a történeti Erdély keleti részén, a moldvai határ közelében, a Keleti-Kárpátok hegykoszorújának vonulatában, a Csíki-havasok területén fekszik. Az Úz mente határátkelõhely volt Erdély és Moldva között, amit a keletrõl érkezõ hadak, portyázó csapatok számon tartottak és szükség esetén igénybe vettek (Bá r t h 2004, 5; 9). Az Úz patak nevéhez hasonlóan a háromszéki Uzon 15 falu neve is talán az úz törzsek nyomait õrzi, akik, mint határõrök teljesíthettek itt szolgálatot 16 (Bá r t h 2004, 9). Uzon Referátumok

6 2006/XVIII. 1 2. a Feketeügy jobb partján fekszik, 1332-ben már önálló egyházközség és a pápai dézsmák regestrumában Vzmi, Uzun, Wzon néven fordul elõ 17 (Orbán III, 200; Cs á n k i 1890, 453). Rásonyi a helynevet töröknek tartja (a török nyelvekben: uzun hosszú ), de nem köti le magát teljesen az úz eredet mellett (Rásonyi 1979, 151; Rá s o n y i 2004, 273), bár jegyzetében hozzáfûzi: Azzal a lehetõséggel is kell számolni, hogy az úz névbõl fejlõdött n képzõvel, mint sok más magyar tulajdonnévi származék. (Rásonyi 2004, 336; 7. jegyz). Ugyancsak köze lehet az úzokhoz az Uzonka-patak nevének 18 (1459: Wzonka) (Barabás 1934, 92), valamint a patak mentén húzódó Uzon bércnek; mindegyik Háromszék megyében található 19 (Györffy 1940, 484; 494 495). Az úzok emlékét õrzi a Dés határában említett Úz-rév 20 (1261: Vzreew) (Kniezsa 2001, 194). Rásonyi több barcasági földrajzi nevet is az úzokhoz kapcsol, mivel azok oguz-török sajátosságokat mutatnak, szemben a kipcsak-típusú besenyõ és kun eredetû földrajzi nevekkel, de a szavak régisége oszmán átvétel elõtti kapcsolatra vall. Így a barcasági Tatrang (1484: Thatrang) nevét, amely mint település, Brassótól keletre található, az ugyanilyen nevû patak a Fekete-ügy bal oldali mellékvize Erdélyben (FNESz II, 626). Ezt a helynevet az Igor-énekben szereplõ török törzsnévvel, a Tatrannal egyeztette. A helynév szótöve szerinte a ta(t)ïr- tatur- megkóstoltat, megízleltet ige (Rásonyi 1979, 146; Rá s o n y i 2004, 274), javaslatát feltételesen Kiss is elfogadta, de nem foglalt állást, hogy besenyõ, úz vagy kun eredetû-e a szó (FNESz II, 626; Kiss 1997, 205), bár Rásonyi megjegyzi, hogy a szó kipcsak török tipusú alakja tatïrgan lenne, így az úzokhoz kell kapcsolnunk, csakúgy, mint a Tatran törzsnevet (Rásonyi 1979, 146; Rá s o n y i 2004, 274 275). Szintén úz eredetûnek tartja az Ojtozi-szoros nevét. Ez a hegyszoros a Keleti-Kárpátokban, Kézdivásárhelytõl keletre fekszik (FNESz II, 271). Korai adatai 1410: Ohtuz; 1462: Oituz; 1538: Ojtozi szoros; 21 Oytozi vár. 22 A magyar hangfejlõdés szabályait figyelembe véve, amely az adatolható -lt-, -ld- mássalhangzópár -ht-, majd -jt-vé fejlõdését feltételezi, 23 Rásonyi egy török nyelvi *al- vörös, vöröses szótövet rekonstruált, a név második tagjában a török tuz só szó tetten érhetõ, így a név jelentése: Altuz vöröses só. 24 Az etimológiát megerõsíti, hogy az Ojtozi-szoros völgyében vöröses színû sótelepek vannak (Rásonyi 1979, 148; Rá s o n y i 2004, 277 278). Kiss az etimológiát elfogadhatónak tartja (FNESz II, 271; Kiss 1997, 205). Több, a valamikori keleti gyepûn elhelyezkedõ földrajzi név etimológiáját az úzokhoz kapcsolja Rásonyi. Török eredetûnek, de nem feltétlenül az úzokhoz köthetõnek véli a Nemere-hegy (1694: Nemerén) (SZO IV, 333) elnevezését. A Nemere 1653 méter magas hegy Erdélyben, a Háromszéki Fekete-ügy forrásvidékétõl északra (FNESz I, 227). Rásonyi szerint a Nemere-hegy neve ugyanolyan személynévbõl keletkezett földrajzi név, mint a mellette fekvõ Sándor-hegy, Kelemen-havas. Olyan területen, ahol hajdan oguzok éltek, találunk még a közelmúltban is Nemere nevû személyneveket, pl. kazak Nemere bay; Nimere bay. Rásonyi adatai alapján jelentése unoka, és mint személynév, abba a névkategóriába tartozik, amelybe a születéskor kiejtett elsõ szó, pl. kazak Bala-boldu: fiú lett 25 (Rásonyi 1979, 147 148; Rá s o n y i 2004, 277). A FNESz szerint szláv eredetû személynévbõl keletkezett (vö. le. Niemira, még szb.-hv. Nemira helynév) (FNESz II, 227). Úz eredetûnek véli az Olt hídjánál lévõ háromszéki Kökös (1461: Kewkews) (SZO I, 190) nevét is, melyben az úz kök szó rejtõzhet 26 (Rásonyi 2004, 276). Kökös Sepsiszentgyörgytõl délre lévõ helység. A FNESz szócikke szerint azonban a helynév a Küke személynév származéka, magyar névadással keletkezett (FNESz I, 791). Ugyancsak úz eredetûnek tartja a Barcaságnak nevet adó, eredetileg Bursa hangalakban említett pataknevet, mely a magyar hangfejlõdés szerint Referátumok

2006/XVIII. 1 2. szabályosan fejlõdött a mai Barca hangalakúvá 27 (Rá s o n y i 1979, 147; Rá s o n y i 2004, 276). Elsõ említése: 1211: Borza (Sz e n t p é t e r y 1923, 84). A név származtatása egy szláv *Búrza (tkp. gyors, sebes ) víznévbõl hangtani nehézségekbe ütközik (Kiss 1997, 204). A FNESz Rásonyi nyomán feltételesen elfogadta a török eredeztetést, de nem köti konkrétan egyik nomád nép hagyatékához sem (FNESz I, 167). Rásonyi az úzokhoz kapcsolja a Görgény nevet is; eszerint a név az oszmánli gürgen bükk szóval függ össze, 28 s mivel ez a fanév nincs meg a kipcsak nyelvekben, így nem lehet besenyõ vagy kun eredetû. Görgény nevû település vagy földrajzi objektum több is van Erdélyben (Görgényi havasok, Görgény vize, Görgény hodák, s más, a helynevet viselõ falvak) 29 (Rá s o n y i 1979; 148 149; Rá s o n y i 2004, 278-280). A név elsõ említése 1248: Gurgen (Su c i u 1967, 275; idézi: FNESZ I, 528), a falut késõbb Görgényszentimrének hívták, innen tevõdött át a név Görgény várára, amely a Szászrégentõl keletre levõ helység határában volt (FNESz I, 528). Kiss szerint inkább valószínûbb, hogy a Gerjen és Fadd között jobbról a Dunába torkolló vízfolyás régi Guergen nevével tartozik össze, ennek etimológiája bizonytalan. Az Árpád-korból adatolható Gergen személynév is (Kiss 1997, 204). Ugyancsak az úzokhoz kapcsolja a Csík (1324: Chyk) (AO VIII, 159-160) nevet, mely nem településnév, hanem a Görgényi havasok és az Úz vize közötti határvidék neve (jelentése: határ ) (Rá s o n y i 1979, 149; Rá s o n y i 2004, 280). Kritériumként kezeli, hogy a szó az oguz nyelvek körébe tartozó területen milyen régen és hol bukkan fel. Már az ótörök feliratokban is szerepel a türkök határán a čik nép (Be r t a 2004, 198). Az ujguroknál volt èik-tutuk illetve èik-bilge méltóságnév is. Az Altajban is van ma Čik falu, és Čik folyó az Ob vízrendszerében. Adatolható a törököknél és türkmeneknél is (Rá s o n y i 1979, 150; Rá s o n y i 2004, 280). Az FNESz bizonytalan eredetûnek tartja a kérdéses földrajzi nevet, mely alakulhatott magyar névadással (vö. 1238: Chyyc szn.) (HO 7), esetleg valóban az említett, török eredetû čik szóból származik, de elképzelhetõ az is, hogy eredetileg egy vízfolyást jelölt, és az áttelepülõ székelyek hozták magukkal egykori nyugat-dunántúli szállásterületükrõl (FNESz I, 329). Itt kell megjegyeznünk, hogy a székelyek országon belüli nagyarányú áttelepítésének nincsenek történeti forrásnyomai, ezt az elméletet jórészt nyelvészek vallják (Hóman 2003, 42 45). A már említett Hétfalu hét külön községbõl áll; ezek közül a Négyfalunak nevezett Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu már teljesen egybeépült, a Háromfalu néven ismert Tatrang, Zajzon, Pürkerec pedig tõlük s egymástól is kis távolságra fekszik. Ezek lakói, a hétfalusi csángók, a határõr magyarság és a beléjük olvadt török nyelvû nomád népek utódai (Ár v a y 1943, 6; 19). Bácsfalu nevének elõtagja az FNESz szerint a Baãacs személynévbõl keletkezett, ennek tövében feltehetõleg az ótörök baãa méltóságnév rejlik. Elsõ említése 1336: Zlanfalua néven (Ká z m é r 1970, 275; FNESz I, 131 132). Türkös nevének úz-török eredetét már taglaltuk. Csernátfalu elsõ említése 1366: Chernadfalua (Ká z m é r 1970, 278). A helynév töve valószínûleg a szláv čürnú fekete melléknévben kereshetõ (FNESz I, 308; 324). Hosszúfalu neve a település elnyúlt, hosszúkás alakjával kapcsolatos (FNESz I, 456), elsõ említése 1366: Huzyufalu 30 (Ár v a y 1943, 135). A Háromfalut alkotó települések nevei közül Tatrang feltételezhetõen úz-török voltát már tárgyaltuk. Ugyancsak török eredetû Zajzon neve, elsõ említése 1367: Zayzen (Ár v a y 1943, 201). Rásonyi szerint eredeti alakja Saysun lehetett, jelentése: döfje le, s feltehetõ úz eredete (Rá s o n y i 1979, 151; Rá s o n y i 2004, 259). A magyarázatot feltételesen Kiss is elfogadta (FNESz II, 793). Pürkerec elsõ említése: 1500: Purkeretz. A név a román Purcarea személynévbõl ered, melynek töve a román porcar ~ N. purcar disznópásztor, kondás, kanász szóból ered 31 (FNESz II, 385). A barcasági 7 Referátumok

8 2006/XVIII. 1 2. Hétfalu elnevezései közül hármat török nyelvû népek, valószínûleg az úzok hagytak hátra. 32 Talán ezt a területet tekinthetjük az eddig ismert legnagyobb úz szállásnak. Összességében megállapíthatjuk, hogy a 11. századtól kezdve, az Árpád-korban, folyamatosan jelen vannak a török nyelvû nomád népek a Magyar Királyság keleti gyepûin, mint határõrök. Az általuk hátrahagyott földrajzi- és helynevek között több olyan van, amelyeket több-kevesebb valószínûséggel az úzokhoz köthetünk. Azonban ezen a területen besenyõ határõrök is teljesítettek szolgálatot, akiknek nyomai máig fellelhetõk Erdély keleti, dél-keleti részein. A keleti gyepû besenyõ helynévi nyomai Györffy György és Hansgerd Göckenjan munkája alapján tudjuk rekonstruálni a keleti, délkelet-erdélyi besenyõ helynévi nyomokat. II. Endre 1224-ben az erdélyi német telepeseknek kiváltságokat ad; többek között közös használatra adja a blakok és a besenyõk erdeit is a vizekkel együtt 33 Egy másik oklevél arról tájékoztat minket, hogy baczoni Sándor és baróti Lukács Felsõ és Alsó Rákos, valamint Barót õket illetõ harmad részét, mely birtokokat Sepsi széki õseik hajdan a besenyõk után kaptak adományul, eladták. 34 A két oklevél nagyjából azonos területre vonatkozhatik, Alsórákos (Nagyküküllõ megye), Felsõrákos (Udvarhely megye) és Barót (Háromszék megye) vidékére. A silvam Blacorum et Bissenorum a mai Persányi hegység erdõrengetege lehetett. 35 A török nevû, úz vagy besenyõ eredetû, Uzonka-patakba Nagybaconnál folyik bele a Besenyõ-patak, mely így egyesülve a Baróti-patakba torkollik (Gy ö r f f y 1940, 429 430; Gö c k e n j a n 1972, 106). A Barót-patak nevének eredete az Uzonkához hasonlóan besenyõ vagy úz; elsõ említése 1224: Boralt. Pais úgy gondolja, hogy az elnevezés köthetõ az úzokhoz, mert a patak kapcsolatban áll az Uzonka vizével, ennek a neve pedig az úz szó származéka. A Barót név a *Boru-aldy szóösszetételbõl származik, jelentése: szürke menyét ; viszont a színnevet a DAI által felsorolt besenyõ törzsek egyikének a nevével vetette össze (Pa i s 1927, 580). Györffy szerint a terület besenyõk által lakott környék volt, így a török eredetû Barót (Pais után helyesbítve *Bora-aldï) név is besenyõ helynévi nyom lehet. (Gy ö r f f y 1940, 466; Gö c k e n j a n 1972, 106). A magyarázatot az FNESz nem fogadja el, eszerint puszta személynévbõl keletkezett (vö. német Baroald, Barolt, Barold), magyar névadással (FNESz I, 170). Egy 1365-ös oklevélben Dénes, erdélyi vajda intézkedik a besenyõk által lakott, de elpusztult Lázárfalva határainak megállapításait illetõen. Lázárfalva régen Fehér megyében, ma Csík megyében fekvõ község, Tusnád mellett. Egy 1548-as oklevél említi a székely Jenõ nem Bessenyõ ágát. Eszerint ezek a besenyõk a régi Kézdi szék nyugati oldalán, Csernáton és Márkosfalva vidékén telepedett meg. Feltehetõleg magába foglalta a nem messze dél-nyugatra fekvõ Besenyõ helységet is. Besenyõ a régi Kézdi székben, ma Háromszék megyében, a Besenyõ patak partján állt (Gy ö r f f y 1940, 430). 7 km-re a Küküllõnek a Marosba szakadásánál is állt egy Besenyõ nevû helység (Györffy 1940, 484). Nem a Barcaság szûkebb környékére, de Délkelet-Erdélybe lokalizálható még néhány besenyõ telep; ilyenek: az 1455-ben említett Besenyõfalva (Bezzenijofalwa), a mai Udvarhely megyei Firtosváralja község régi neve. Besenyõ, más néven Búzásbesenyõ, Kis-küküllõ megyében Kerelõ mellett, a Besenyõ patak partján; 36 mellette áll a Besenyõ-hegy. Besenyõ helység Beszterce-Naszód vármegyében a Beszterce folyó völgyében. Németül Heidendorf (1430: Referátumok

2006/XVIII. 1 2. Haydendarff). 37 Besenyõ helység Alsó-Fehér vármegyében a Székás-patak partján, újabban Székásbesenyõ néven. Beşineul hegy a Szebeni-havasokban 38 (Gy ö r f f y 1940, 430 431; 494; Gö c k e n j a n 1972, 106 107). Besenyõkhöz köthetõk a besenyõ törzsnévi eredetû Talmács helynevek is; ilyen a Vöröstornyi-szoros mögött fekvõ település (Gö c k e n j a n 1972, 106; ÁMTF II, 106; 117; 447). 9 Egyéb, úzokhoz köthetõ helynévi nyomok a Kárpát-medencében 39 Délkelet-Erdély területén kívül a középkori Magyarország több pontján találhatunk úzokhoz köthetõ hely- és földrajzi neveket. Ilyenek a Kolozs megyei Uzdiszentgyörgy és Uzdiszentpéter 40 (Lü k õ 1935, 93; Rá s o n y i 2004, 273). Bács megyében a Dunával két párhuzamos folyó halad északról délre, a Vajas-folyó és a Mosztonga. Ezt a nevet a folyónak csak az alsó részére alkalmazták, felsõ, bevágódott medrû szakaszának neve Uz volt 41 (ÁMTF I, 201; 242). A kalocsai káptalan által kiadott 1289-es oklevél szól az Vzh tóról (Stagnum Vzh) 42 (HO 115). (V.) István, ifjabb király 1266-os oklevele említi a temesi vár Vrman nevû földjét, az Uzar vize mellett (Or t v a y 1882, 298; Sz e n t p é t e r y II/1, 31). Szintén az ország déli határainál említ egy 1405-ös kútfõ egy Vzwachichnyeha nevû birtokot 43 (ZSO II/1, 510), valamint Pusztaszentmihályt (1345: Puztascentmihal), amelynek nevét egy 1503-as diploma alias Wzdyzenthmyhal alakban is közli. A falu Kulpi környékén feküdt, Szilbás felé (Cs á n k i 1894, 163). Kulpi, a mai Kulpin Újvidéktõl nyugatra, a besenyõ Külbej törzsbeliek 44 települése lehetett 45 (ÁMTF I, 225). Vas vármegyében is állt egy, már kihalt, az úzok nevét viselõ falu, amely Felsõ-Lindva várához tartozott: Uz (1365: Vz) 46 (Cs á n k i 1894, 807; Ta g á n y i 1913, 263). Tolnában feküdt egykor két Uzd nevû település; mindkettõ neve puszták nevében maradt fenn, az egyik Dombóvártól észak-nyugatra (1289: Wzd 47 ), a másik Kölesd közelében északra 48 (1459: Vzd) 49 (Ju h o s 1882, 357; Cs á n k i 1897, 456). Sáros vármegyében, Szebentõl délkeletre állt Uszfalva 50 (Ju h o s 1882, 357; Cs á n k i 1890, 314). Az egri káptalan 1326-os oklevele rögzít egy birtokcserét a Sarus-i kerületben (Asguth birtok és Budhteluke); a határjárás felsorolja az Wzostheluk nevû helyet is (AO X, 343). Egy, a szepesi káptalan által kibocsátott, 1323-ra keltezett oklevél 39 holdnyi birtokról rendelkezik Szentgyörgy mellett. A diploma hátlapján, azonos kéz írásával, tartalmi kivonat található. 16. századi írással: Metalis ad Wzdombya alio nomine Zedrathfölde (AO VII, 239 240). Hont vármegyében, Gyügy falu határjelei között felsorolják vallis Vsewelge-t, 51 Palojta és Lehotka határában Uzdateleket, Balassagyarmattól északra 52 (Ba k á c s 1971, 121; 215). Szatmár vármegyében Wzanyara nevében talán az úzok emléke maradt meg, Batizvasvári határában 53 (Ma k s a i 1940, 233). Budapest dûlõ, határ- és városrész nevei között adatolható Úzaháza (Na v a r r a 1899, 527). A mohácsi szandzsákban fekvõ pécsi és szigetvári vilájet 1565/1566 illetve 1571. évi fejadó-deftereiben megtalálható egy Úz (Õr) nevû falu 54 (Ka m m e r e r 1886, 189; 209). Egy 1472-es oklevél említi Uzja (Wzya, Wzia) falut, ami Matucsina kastélyhoz tartozott (Csánki 1894, 533). Biharból adatolható a már említett Kékes/Úzfalva (Úzháza), amelynek közelében feltehetõleg egy elõkelõ úz sírját tárták fel 55 (Me s t e r h á z y 1976, 70-78). Ugyancsak bihari területen volt Úz település, Örvénd mellett 56 (Ja k ó 1940, 376). Németh Gyula szerint Debrecen neve is az Árpád-kori törökség hagyatéka. A helynevet elõször közlõ Váradi Regestrum Dëbrëszün alakjából kiindulva török megfelelõje *Dëbrësin. Németh megjegyzi, Referátumok

10 2006/XVIII. 1 2. hogy az úzok nyelvében a szókezdõ t- hang d-re változott, így feltételezhetõ az Árpád-kori törökségben egy dëprä- ige, amelynek harmadik személyû imperativusa *dëbrësin ( mozogjon, éljen ), amelybõl levezethetõ a magyar Debrecen név (Né m e t h 1925, 273-274). Az elnevezés személynévbõl vált helynévvé, és mint ilyen, a személynevek azon csoportjába tartozik, amely arra volt hivatva, hogy mint jó omen, megszabja a gyermek jövendõ sorsát. Az etimológiát az FNESz is közli 57 (FNESz I, 358). Rásonyi László úzokhoz kapcsolja Oszlár helyneveinket is (Rá s o n y i 2000, 309). A magyar Oszlár helynevek az oklevelekben Vzlar alakban szerepelnek; a -lar török többesjel, itt a szótõ eszerint az Vz lenne. Az elfogadott szófejtés szerint az Oszlár helynevek népnévbõl keletkeztek, a török as jász, alán népnevek -lar többesjellel ellátott alakját rejti magában. A kazároktól a magyarokhoz átállt alán népcsoport települését jelöli, s összetartozik a magyar jász és oszét népnév eredetijével (FNESz II, 293). Az etimológia problémája abban áll, hogy az okleveles adatok zömében Uzlar Vzlar alakban hozzák a kérdéses helynevet, amelyeknek mai formájuk: Oszlár. A magyar hangfejlõdés szabályai szerint azonban egy a>u>o hangváltozás nem levezethetõ, de paleográfiai problémák is nehezítik annak eldöntését, hogy a kérdéses helynév alán vagy úz eredetû-e. Hét Kárpát-medencei Oszlár helynévrõl tudunk: Tiszaoszlár Borsodban, Ozlar Nógrádban, Oszlárpuszta Pest megyében, Ozlar Somogyban (ugyanitt van egy Aszlar hely is), Tiszaeszlár Szabolcsban 58 és Ozlar a Temesvidéken (Sá n- dorfi 1989, 43). Összefoglalás A felsorolt úzokhoz köthetõ elnevezések tehát két csoportba oszthatók: a magyarság közé telepített úz töredékek helynévi nyomai, amelyek a Kárpát-medence több pontján is felbukkanak illetve a valamikori keleti gyepûn elõforduló hely- és földrajzi nevek, amelyek két tömbben találhatóak, a Barcaságban és a Székelyföldön; ezeken a területeken több besenyõ helynévi nyom is fellelhetõ. Azok a földrajzi- illetve helynevek, amelyek tartalmazzák az úz vagy besenyõ népnevet, a magyarságtól származnak, a magyartól etnikailag különbözõ lakosságot jelölik. 59 A 11. századtól folyamatosan laktak a Magyar Királyság keleti, délkeleti határainál török nyelvû, nomád határõrcsoportok. A felgyûjtött adatok azt mutatják, hogy a kormányzat nagy arányban telepített le besenyõ és úz elemeket szétszórva a magyarság telepei közé. Abból, hogy a keleti gyepû területén egyszerre bukkanunk besenyõ és úz nyomokra, arra lehet következtetni, hogy e határõr elemeket is közel egy idõben, a 11 12. század folyamán telepíthették az országhatárra. Erre utal az is, hogy a besenyõk és az úzok a 11. század után már nem játszottak szerepet a steppén, így Magyarországra kerülésük is a 11. századtól számítható. 60 Úz töredékek beköltözése elvileg a kunok magyarországi megtelepedéséig volt lehetséges, de az összegyûjtött úz helynevek egyike sem fekszik hajdani kun településterületen (kivéve Bács-Bodrog vármegyében, de ezek említései részben korábbiak a kun beköltözéstõl). Az elmondattak alapján úz törzstöredékek a 11 12. században telepedhettek meg a Magyar Királyság területén, besenyõkkel együtt. Nagyobb számú úz helynévi anyag a hajdani keleti és déli gyepû területére lokalizálható. A keleti határvidék a 13. századra benépesült nem (vagy nem csak) török eredetû lakossággal; a határvédõk utódainak egy része beolvadt a terület népességébe, más telepeiket a mongol hadak söpörték el 1241 42-ben. A keleti Referátumok

2006/XVIII. 1 2. 11 határ védelme a székelyek feladata lett. A török eredetû határvédõk letelepítése tehát ezt megelõzõen történhetett meg. A déli gyepû úz helyneveinek okleveles adatai a legkorábbiak, amelyek szintén korai, 11 12. századi telepítésre utalnak. A déli határ jelentõségét mutatja, hogy területén úz és besenyõ helynevek mellett egy másik katonai segédnép, a kálizok (sõt, talán varégok) helynevei is megtalálhatók, és gyakoriak a török törzsi helynevek. Összességében megállapítható, hogy a besenyõk és a kunok mellett az úz törzsek maradványainak feltételezett, szétszórt szállásterületét is lehet lokalizálni a Kárpát-medence számos pontján, és a Magyar Királyság déli és keleti gyepûjén, Székelyföldön és a Barcaságban. Ezeket az úz határõröket besenyõkkel együtt, az Árpád-korban telepíthették az országhatárra. FELHASZNÁLT IRODALOM ÁMTF I II III.: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-II-III. Budapest, 1987. AO I: Anjou-kori Oklevéltár I. (1301-1305). Szerk. Kristó Gyula. Budapest Szeged, 1990. AO VI: Anjou-kori Oklevéltár VI. (1321-1322). Szerk. Kristó Gyula. Budapest -Szeged, 2000. AO VII: Anjou-kori Oklevéltár VII. (1323). Szerk. Blazovich László Géczi Lajos. Budapest Szeged, 1991. AO VIII: Anjou-kori Oklevéltár VIII. (1324). Szerk. Blazovich László. Budapest Szeged, 1993. AO X: Anjou-kori Oklevéltár X. (1326). Szerk. Blazovich László Géczi Lajos. Budapest Szeged, 2000. AO XIII: Anjou-kori Oklevéltár XIII. (1329). Szerk. Almási Tibor. Budapest Szeged. 2003. AO XXIII: Anjou-kori Oklevéltár XXIII. (1339). Szerk. Piti Ferenc. Budapest Szeged. 1999. Árvay 1943: Árvay József: A barcasági Hétfalu helynevei. Kolozsvár. ÁÚO: Árpád-kori új okmánytár XIII. Szerk. Kovács Nándor (1889), reprint kiadás. Pápa, 2003. Bakács 1971: Bakács István: Hont vármegye Mohács elõtt. Budapest. Barabás 1934: Barabás Samu: Székely Oklevéltár (1219 1776). Budapest. Bá r t h 2004: Bárth János: Úz-völgyi magyarok. Településnéprajzi és népesedéstörténeti tanulmány. Kecskemét. Be n k õ 2002: Benkõ Lóránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetérõl. Társadalom és mûvelõdéstörténeti tanulmányok 29. Budapest. Be n k õ 2003: Benkõ Lóránd: Kölpény és ami körülötte elõkerül. In: Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevekrõl. 20 37. Budapest. Be r t a 2004: Berta Árpád: Szavaimat jól halljátok A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Szeged. Csánki 1890: Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest. Cs á n k i 1894: Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Budapest. Csánki 1897: Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest. Cs á n k i 1913: Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V. Budapest. CSFT: Csángóföld. Moldva; térkép (Topográf), Budapest, 2002. En d e s 1994: Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík-megye) földjének és népének Referátumok

12 2006/XVIII. 1 2. története 1918-ig (második, reprint kiadás). Budapest. EOT I: Erdélyi Okmánytár I. (1023 1300). Bevezetés és jegyzetek: Jakó Zsigmond. Budapest, 1997. Erd é l y i 1997: A Bajkáltól a Balatonig. Régészeti adatok a töröknyelvû népek történetéhez. Budapest. FNESz: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Budapest, 1997. Fo d o r 1983: Fodor István: Utószó. In: Fjodorov-Davidov: Az Aranyhorda földjén. Budapest. Gombocz 1915: Gombocz Zoltán: Árpádkori török személyneveink. Budapest. Gö c k e n j a n 1972: Hansgerd Göckenjan: Hilfsvölker und Grenzwächter im mittelalterlichen Ungarn. Wiesbaden. Ha t h á z i 1996: Hatházi Gábor: Besenyõk és kunok a Mezõföldön. In: Zúduló sasok. Új honfoglalók besenyõk, kunok, jászok a középkori Alföldön és a Mezõföldön. Szerk. Havassy P. Gyula. He r n e r 1987: Erdély és a Részek térképe és helységnévtára. Szerk. Herner János. Szeged. HO: Hazai Oklevéltár (1234 1536). Szerk. Nagy Imre Deák Farkas Nagy Gyula. Budapest, 1879. HO VI: Hazai Okmánytár VI. (1009-1300). Reprint kiadás. Szerk. Ipolyi Arnold Nagy Imre Véghely Dezsõ. Pápa, 2004. Hóman 2003: Hóman Bálint: A székelyek eredete. In: Uõ: Magyar középkor. Máriabesenyõ Gödöllõ. Ic z k o v i t s 1939: Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. (Település és népiségtörténeti Értekezések). Budapest. Ja k ó 1940: Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás elõtt. Budapest. Juhos 1882: Juhos János: A magyar korona országainak helységnévtára. Budapest. Ka m m e r e r 1886: Magyarországi török defterek. I. (1543 1635). Ford. Lá s z l ó f a l v i Ve l i c s Antal, bevezetés és szerkesztés: Kammerer Ernõ. Budapest. Kázmér 1970: Kázmér Miklós: A falu a magyar helynevekben. Budapest. Kiss 1997: Kiss Lajos: Erdély vízneveinek rétegzõdése. In: A honfoglalásról sok szemmel III. Honfoglalás és nyelvészet. Fõszerk. Gy ö r f f y György, szerk. Ko v á c s László, Ve s z p r é m y László. Budapest. Kniezsa 2001: Kniezsa István: Kelet-Magyarország helynevei. Második, reprint kiadás. Budapest. Kossányi 1924: Kossányi Béla: Az úzok és kománok történetéhez a XI-XII. században. Századok 58, 519-537. Kri s t ó Ma k k Sz e g f û 1973: Kristó Gyula Makk Ferenc Szegfû László: Adatok korai helyneveink ismeretéhez I. Acta Historica Tomus XLIV. Acta Universitas Szegediensis de Attila József nominatae, Szeged. Kristó 1988: Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest Kr i s t ó 2003: Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest. Li g e t i 1986: Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elõtt és az Árpád-korban. Budapest. Lü k õ 1935: Lükõ Gábor: Havaselve és Moldva népei a X-XII. században. Ethnographia 46, 90 105. Maksai 1941: Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest. Me s t e r h á z y 1976: Mesterházy Károly: Az Ártánd-zomlin pusztai uz sírlelet. DDMK LVII DMÉ, 69-80. MTSH 12: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 12. Somogy megye. Budapest. 1997. Na v a r r a 1899: Navarra József: Helynevek. Dûlõk, határ- és városrészek nevei. Magyar Nyelvõr 28, 526 527. Referátumok

2006/XVIII. 1 2. Németh 1925: Németh Gyula: Debrecen nevének eredete. Magyar Nyelv, 21, 273 274. Or b á n I-II-III: Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I-II-III, 1868 1869. Pest. Or t v a y 1882: Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a 13. század végéig I. Budapest. Ördög 2002: Ördög Ferenc: Helynévmutató Csánki Dezsõ történelmi földrajzához. Budapest. Pais 1922: Pais Dezsõ: Régi neveink jelentéstana. Magyar Nyelv, 18, 26 34; 93 100. Pais 1927: Pais Dezsõ: Barót. Magyar Nyelv 23, 579 580, Pá l ó c z i Ho r v á t h András: Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag. Piti 2004: Piti Ferenc: Szabolcs megye hatóságának oklevelei I. (1284 1386). Szeged Nyíregyháza. Rassovsky 1933: D. A. Rassovsky: Peèenegi, torki i berendii na Rusi i v Ugrii. Praha. Rá s o n y i 1979: László Rásonyi: Bulaqs and Oãuzs in Medieval Transsylvania. Acta Orientalia Academiae Scientarium Hung. Tomus 33 (2). pp. 129 151. Rá s o n y i 2000: László Rásonyi: Turcs Non-islamisés en Occident. (Pétchénègues, Ouzes et Qiptchaqs et Rapports avec le Hongrois). In: History of the Turkic Peoples in the Pre-Islamic Period, edited by Hans Robert Roemer. Berlin, 303-332. Rá s o n y i 2004: Rásonyi László: Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál (második, javított kiadás). Budapest. Sándorfi 1989: Sándorfi György: Korai helyneveink vizsgálata. Miskolc. Su c i u 1967: Suciu, Coriolan: Dicþionar istoric al localitãþilor din Transilvania I. Bucuresti. Sz a k á l y 1998: Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleibõl megmaradt (1314 1525). Szekszárd. Sz e n t p é t e r y 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. (1001 1270). Szerk. Szentpétery Imre. Budapest. Sz e n t p é t e r y 1943: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/1. (1255 1272). Szerk. Szentpétery Imre. Budapest. Sz e n t p é t e r y Bo r s a 1987: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/4. (1290-1301). Szerk. Szentpétery Imre Borsa Iván. Budapest. SZO I: Székely Oklevéltár I. (1211 1519). Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1872. SZO II: Székely Oklevéltár II. (1520 1571). Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1876. SZO III: Székely Oklevéltár III. (1270 1571). Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1890. SZO VI: Székely Oklevéltár VI. (1603 1698). Szerk. Szádeczky Lajos. Kolozsvár, 1897. Tagányi 1913: Tagányi Károly: Gyepû és gyepûelve. Magyar Nyelv 9, 254 266. Ub II: W.M.Zimmermann: Urkundenbuch zur Gesichte der deutschen in Siebenbürgen II. Nagyszeben (Hermannstadt), 1892 1937. VMO: Vatikáni Magyar Okirattár I/1. Monumenta Vaticana Hungariae, Serius I, Tomus I. Pápai tized-szedõk számadásai 1281-1375. Budapest, 2000. ZSO II/1: Zsigmond-kori Oklevéltár II/1. (1400 1406). Szerk. Mályusz Elemér. Budapest 1956. ZSO III: Zsigmond-kori Oklevéltár III. (1411 1414). Szerk. Mályusz Elemér-Borsa Iván. Budapest, 1993. ZSO VII: Zsigmond-kori Oklevéltár VII. (1419 1420). Szerk. Mályusz Elemér-Borsa Iván. Budapest, 2001. 13 Jegyzetek 1 Az oguz törzsek belsõ-ázsiai, mongóliai õshazájukat az Ujgur Kaganátus felemelkedése idején, a 8. század közepén hagyták el, s hasonlóan a karlukokhoz, Közép-Ázsia legelõit vették birtokba. A 9-10. században a mai Kazakisztán és Özbegisztán területén nomadizáltak, s Referátumok

14 2006/XVIII. 1 2. jelentõs szerepet töltöttek be Kelet-Európa keleti peremén és Közép-Ázsiában; ellenõrzésük a Volgától a Balhas-tóig, Horezmtõl a kimekek területéig terjedt ki. Az iszlám terjedésével az oguzok egyik része elszakadt a steppén maradt törzsektõl és az iráni területeket elfoglalva a Szeldzsük Birodalom alapítói lettek. A steppén maradt nyugati oguz törzseket nevezték a bizánci auktorok úzoknak, akik miután a 11. század közepére megtörték a besenyõk hegemóniáját a dél-orosz steppén, kényszerû nyugati vándorlásba kezdtek a kipcsak-kunok nyomása miatt. A 11. század második felében a Moldván átvonuló úz törzsek a Magyar Királysággal is kapcsolatba kerültek. 2 Így pl.: 1138/1329: Vsu; Vs; Vsa (olv. Üsa a képzõvel); 1211: Vseh (-éh: e képzõvel); 1199: Euse (olv. Öse e képzõvel); 1171: vsud (olv. Ösöd d képzõvel) és 1221: Eusud (olv. Ösöd d képzõvel). Az 1221/1229: Vsun (olv. Üsün) személynevet n képzõs származéknak tarthatjuk. Az adatok helyeihez vö. Pais felsorolását (Pais 1922, 30). 3 Így pl.: 1138/1329: Vza; Vzdi; 1171,1181: Vzdi;Vzd. Úz a és di: -d képzõvel (Pais 1922, 100). 4 Tudjuk, hogy a fekete süvegesek elnevezés gyûjtõneve az orosz fejedelemségek steppe felõli határát védõ nomád elemeknek. Ezek között besenyõk is voltak, de létszámban minden bizonnyal az úzok mögött maradtak, mert számos besenyõ teleprõl van ismeretünk Bizánc és a Magyar Királyság területén, de alig tudunk kimutatni besenyõ szállásokat a Kijevi Fejedelemség területérõl, ahol viszont jelentõs úz telepek voltak, melynek központja Torcseszk, azaz Tork (Úz)-város volt; vö. Rassovsky 1933, térkép. A régészeti anyag is az mutatja, hogy besenyõk nem kerültek be orosz területekre sem telepítés, sem engedélyezett betelepülés révén, régészeti emlékeiket a steppén kereshetjük, a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területén (Erdélyi 1997, 108). 5 Az okleveles adatokat l. 52. jz. 6 A leletet feltételesen kunokkal beköltözött úz harcos hagyatékának tartja Fodor is; vö. Fo d o r 1983, 126 127. Mesterházy következtetéseit kritikusan kezelte Pálóczi Horváth András; Pálóczi szerint a zomlinpusztai sír leletei a 10. illetve a 11. század elsõ felére keltezhetõk, de bizonytalan a helynév összefüggése a magyarországi úz töredékek helynévi nyomaival, melyekkel csak a Székelyföldön számol Rásonyi kutatásai nyomán. Munkájában az Ártánd melletti leleteket, Mesterházyhoz hasonlóan dél-orosz steppei analógiákat vizsgálva, egy orosz-varég harcos hagyatékának tartja (Pálóczi Horváth 1993, 124 128). 7 Az Adatok korai helyneveink ismeretéhez címü munka az egyetlen, mely megpróbálta adattár-szerûen összegyûjteni az úz törzsek töredékeinek magyarországi nyomait (Kristó Ma k k Szegfû 1973, 21 22.). Az itt felsorolt, úzokhoz köthetõ, helynevek egy részét nem vettük fel adatként, amikor úgy láttuk, hogy nem felelnek meg a támasztott kritériumoknak, illetve kiegészítettük néhány, a felsorolásból kimaradt adattal. Egy késõbbi munkájában Kristó Gyula is megjegyezte, hogy a magyarországi középkori helynévanyagban közel negyedszáz település visel úzokkal kapcsolatba hozható nevet, de közelebbi adatok híján nagy valószínûséggel csak a korai elõfordulású földrajzi nevek kapcsolhatók ténylegesen az úzokhoz. (Kristó 2003, 49). Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a jelen munkában összegyûjtött adatok zöme a valamikori keleti gyepû területérõl került elõ, amely régióban legkésõbb alakult ki az okleveles gyakorlat, ez a megállapítás nem tekinthetõ axiómának. 8 Ezek a patakok az Olt bal parti mellékvizei (ÁMTF II, 101). 9 Fehér vármegye a 11. század elsõ évtizedeiben jött létre, eredetileg egész Dél-Erdélyt foglalta magába; a 11 12. században keleten és délen a Kárpátokig, azaz az akkori magyar szállásterület határig húzódott, északon pedig nemcsak Küküllõ, hanem még Torda vármegye is Fehérbõl szakadt ki. Központja Szent István kora óta a gyulafehérvári vár volt. A hatalmas területen fekvõ megye területét a szászok betelepedése, majd a székelyek igazgatási egységeinek megjelenése bontotta meg. A 12. század közepétõl a 13. század közepéig terjedõ évszázadnyi idõ alatt Fehér kisebb világi kormányzati egységekre szakadt szét (Kristó 1988, Referátumok

2006/XVIII. 1 2. 497 501). 10 Árvay a barcasági török nyelvû elemeket kizárólag besenyõnek vélte. Azonban az úz helynévi nyomokat nem vette figyelembe, azokat besorolta a besenyõ emlékek közé. Ezért szerencsésebb összefoglalóan nomádoknak nevezni ezeket a határõrelemeket. 11 További említései: 1460: Therkes; 1504: Torkess falw; 1625: Türkös (Ár v a y 1943, 86). A falu mai román elnevezése: Turkul, Turcheº; német neve: Türckesdorf (He r n e r 1987, 174). Brassótól délkeletre fekszik (FNESz II, 692). 12 Vö. A keleti gyepû besenyõ helynévi nyomai címû fejezet adatait. 13 Az Úz-patak Csíkszentmárton közelében, a Rugát nevû hegy keleti oldalában ered. A patak egyre növekedve Moldva felé folyik, ahol a Szeret felé törekvõ Tatrosba ömlik (Bá r t h 2004, 5). Endes és Ferenþ szerint is az Úz folyó, amely a Szeret vízrendszeréhez tartozik, neve Moldvában, Tatros régi tartományában, az úz törzsek emlékét õrzi (Fe r e n þ 1981, 18; En d e s 1994, 38). A patak mai román neve: Uz (He r n e r 1987, 177). A patak bal partján, Moldvában fekszik Úzmezõ; román elnevezése: Poiana Uzului. Helyén ma víztározó van (Úzmezõi-víztároló) (CSFT). 14 A szorost említõ egyetlen adat amit találtam, egy 1734-es dokumentum; a Csík, Gyergyó, Kászonszéki mellékszorosok jegyzéke az elrendelt eltorlaszolás végrehajtására kirendelt felügyelõk neveivel. Kászonban említik az Uz-szorost (SZO III, 375), vö. En d e s 1994, 182. 15 A falu mai, román neve: Ozun (He r n e r 1987, 177). 16 A tölgyesi völgy nyugati végén, az Úz jobb partján, a Bükkös nevû területen egy háromszög alakú régi erõdítmény nyomait vélte felfedezni Orbán Balázs, melyekhez népregéket is tudott társítani (Or b á n II, 56; Bá r t h 2004, 10; 9. jegyz). 17 Vö. VMO 106; 133; illetve SZO I, 190 (1461); SZO III, 171 (1508). Uzont a 17. századtól már gyakran említik az oklevelek (SZO VI). 18 Nem messze ettõl folyik egy Besenyõ nevû patak is (Orbán I, 219). 19 Györffy, besenyõ eredetû helynevekre koncentrálva, besenyõktõl eredezteti a felsorolt adatokat (Györffy 1940, 485). 20 István királyfi, erdélyi herceg és a kunok ura a desvari hospesek kérésére megerõsíti (IV) Béla királytól (állítólag 1236-ban) nyert kiváltságaikat. A városnak átengedett terület határai között sorolja fel az oklevél Vzreew-et (EO I, 204; ÁÚO XIII, 758). A Szamosnak vagy ennek egyik baloldali mellékvizének a réve lehetett (Ortvay 1882, 304). 21 Vö. SzO II, 51. 22 Vö. SzO IV, 232. 23 Így lett pl. a török Altunnévbõl a magyarban elõbb Ohtun, majd Ajtony (Go m b o c z 1915, 24 25; Be n k õ 2002, 101; Rá s o n y i 2004, 277), vagy a Buldurból Buhtur és abból Bojtor (Rásonyi 1979, 148; Rásonyi 2004, 277). 24 Eszerint az Ojtoz név fejlõdése a következõképpen történhetett: *Altuz > Ohtuz > Ojtuz > Ojtoz (Rásonyi 2004, 278). 25 Rásonyi kazak példája etimológiájának bizonyítására nem szerencsés, hiszen kipcsak-török párhuzamot von a feltételezett úz eredetû földrajzi névhez, máskor viszont éppen arra hivatkozik, hogy a kipcsak és köztörök hangtani különbségek miatt lehet elválasztani egymástól a besenyõ és úz földrajzi és helynévi nyomokat. 26 Angol nyelvû tanulmányában Rásonyi a helynév eredetét a Karas Kökey, Igor énekben említet, szerinte úz, törzsnév második tagjában véli megtalálni, melyben a török kök kék szó rejtõzik, kicsinyítõ képzõvel ellátva (Rásonyi 1979, 147). 27 Rásonyi szerint: Bursa>Burcza>Borcza>Barcza (Rá s o n y i 1979, 147; Rá s o n y i 2004, 276). 28 Munkájában Bárth is megjegyzi, hogy Csík megye havasaiban a bükkerdõk termését hasznosítják a helyiek (Bá r t h 2004, 66; 69); Rásonyi is azt írja, hogy a magyar bik ~ bükk szó 15 Referátumok