Az ifjúság helyzete Baranya megyében - 2005

Az ifjúság helyzete Baranya megyében - 2005 1. Bevezetés A 2001 évi népszámlálás 1 adatai szerint Baranya megye teljes népessége 407.448 fő volt. Jelen tanulmányunk szempontjából releváns népesség nem fedi le Baranya megye teljes népességét, hiszen vizsgálatunk kizárólag a baranyai vidékre koncentrált. A baranyai vidék alatt értjük Pécs MJV. kivételével a megye 300 települését. Mivel tanulmányunk egy speciális csoport, a 15-30 éves fiatalok élethelyzetével, problémáival foglalkozik, tovább kellett szűkítenünk a kört. A vizsgált populáció népszámláláskori létszáma 53.830 fő volt, amiben enyhe férfitöbbletet tapasztalhatunk 51% a férfinépesség aránya. 1. ábra A népesség alakulás településtípusonként és országosan Az országos tendenciával párhuzamosan az 1980-as évektől megyénkben is mérhető a népesség folyamatos csökkenése. Ezen belül is a az 1960-as évekig domináns - községekben nagyobb arányú a népesség arányának csökkenése. Ezzel egyidejűleg a városok Pécs és egyéb városok népessége csak enyhe mértékben csökkent; szerepük a megye népességében állandónak tekinthető. 1 Forrás: KSH Népszámlálási adatok Területi adatok, Baranya megye 1

2. ábra Népsűrűség Baranya megyében Mint az a fenti ábrából is jól látható, a népesség koncentrációja a kistérségi központok vonzásában a legnagyobb ezeken a területeken eléri/meghaladja a 200 fő/km 2 mértéket. A megye 11 városában lakik a baranyai fiatalok 41%-a - természetesen Pécs MJV. kivételével -, ami az idézett adatok alapján 22.257 fő, míg a községekben 31.573 főt regisztráltak. 3. ábra Átlagéletkor Baranya megyében Mint az a fenti ábrából is kitűnik, a megyében az egyes térségek között érzékelhető különbségek vannak az átlagéletkor tekintetében. Egyes területeken az átlagéletkor 42 év felett van sellyei kistérség egy összefüggő területe, a pécsváradi és a mohácsi kistérség egymással határos, összefüggő területe. 2

A településszerkezet alapján nem mutatkoztak látványos különbségeket a népesség átlagéletkorában Pécs 39,3 év, egyéb város 39,3 év, községek 38,6 év. Mindezek mellet a női népesség átlagéletkora 3-4 évvel meghaladja a férfiak átlagéletkorát, azonban a számunkra releváns életkori csoportokon belül ez a különbség még nem mutatkozik meg. 1930-ban a 15-30 éves népesség a megye lakosságának 26%-át tette ki; ez az arány napjainkra lecsökkent 22%-ra. 4. ábra A vizsgált népesség korfája férfi nő életkor (év) 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 életkor (év) 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 500 1 000 1 500 2 000 2 500 fő fő Mint látható, a vizsgált népességen belül a legkisebb számosságú csoportot a 15-19 évesek alkotják. A vizsgált népességen belül a 15-19 évesek csoportja 15.925 fő, a 20-24 éveseké 17.208 fő, míg a legidősebbeké 20.697 fő volt. Itt hozzá kell fűznünk azonban, hogy a legidősebbek esetében a korcsoportot meghatározó osztályköz egy évvel nagyobb, mint a másik két csoport esetében. Amennyiben az osztályközt a legidősebbek esetében is azonos mértékkel szabjuk meg, azt tapasztaljuk, hogy ez a korcsoport közel azonos létszámú, mint az eggyel fiatalabbak csoportja. 3

2. Módszertani leírás A kutatás adatfelvételi szakasza 2005.07.21-08.01. között zajlott. Az adatfelvételt a feladatra speciálisan felkészített kérdezőbiztosok végezték a válaszadó háztartásában faceto face interjúk keretében. A megkérdezések standardizált kérdőív 2 felhasználásával zajlottak. A megkérdezések Baranya megye teljes területét érintették Pécs MJV. kivételével. A mintavételi eljárás: többlépcsős rétegzett véletlen mintavétel. A minta kialakítása során a következő rétegképző ismérveket használtuk: kistérségek településtípus Az elsődleges rétegképző ismérv mentén a baranyai kistérségeket három kategóriába soroltuk a népesség létszáma alapján - 20.000 lakos alatti, 20.001-30.000 lakosú, 30.000 lakos feletti. 1. számú táblázat Minta-elemszámok az elsődleges rétegképző ismérv mentén kistérség Komlói Mohácsi Pécsi (Pécs MJV. kivételével) Pécsváradi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári Összesen N (fő) 165 fő 154 fő 112 fő 76 fő 79 fő 90 fő 155 fő 84 fő 128 fő 1044 fő Az egyes kistérségeken belül a településeket három kategóriába soroltuk: 1500 lakosnál népesebb település 500-1.500 lakosú település -499 lakosú település 2. számú táblázat Minta-elemszámok a másodlagos rétegképző ismérv mentén településtípus N (fő) kistérségi központ 352 1.500 főnél népesebb település 191 500 1.500 fős település 253 2 Lásd 1. számú melléklet 4

499 fős vagy kisebb település 248 Összesen 1044 Az adatbázist nemre, korra, iskolai végzettségre súlyoztuk a Központi Statisztikai Hivataltól által a 2000. évi népszámlálás alapján készített reprezentatív minta adatai alapján. A kerekítések miatt így a tanulmány és a táblázatok összesen soraiban előfordulhatnak eltérések (maximum erejéig). 3. A minta, a minta belső összefüggései A mintát alkotó 1044 személy legfőbb szocio-demográfiai mutatóit a 3. számú táblázat ismerteti. 3. számú táblázat A minta megoszlása háttérváltozók szerint Nemek szerinti megoszlás férfi 534 fő 51,2% nő 510 fő 48,8% összesen 1,044 fő 100,0% Életkor szerinti megoszlás 15-19 éves 328 fő 31,4% 20 24 éves 355 fő 34,0% 25-30 éves 36 34,6% összesen 1,044 fő 100,0% Iskolai végzettség szerinti megoszlás maximum 8 általános 466 fő 44,6% szakmunkásképző 31 29,8% érettségi 23 22,1% felsőfokú 36 fő 3,5% összesen 1,044 fő 100,0% Településtípus szerinti megoszlás kistérségi központ 350 fő 33,5% 1,500 főnél népesebb 17 16,4% 500-1,500 lakos 253 fő 24,2% 500 lakosnál kevesebb 27 25,9% összesen 1,044 fő 100,0% Kistérségek szerinti megoszlás komlói 165 fő 15,7% mohácsi 154 fő 14,8% pécsi 112 fő 10,7% pécsváradi 76 fő 7,3% sásdi 79 fő 7,6% sellyei 90 fő 8,6% siklósi 155 fő 14,9% szentlőrinci 84 fő 8,1% szigetvári 128 fő 12,3% összesen 1,044 fő 100,0% 5

Összefoglalónkban két statisztikai próbára hivatkozunk: a kereszttáblás elemzéseknél a Khi négyzet próbát, az átlag-összehasonlításnál az egyutas varianciaanalízist (ANOVA) használjuk. Tanulmányunkban azokat az összefüggéseket soroljuk fel, amelyek e két statisztikai próbával elkészített elemzés során szignifikánsnak mutatkoztak. A belső összefüggéseket vizsgálva az alábbi jelenségek érdemelnek figyelmet: A férfiak között lényegesen magasabb volt a szakmunkás végzettségűek (59,7% vs. 40,3%), míg a nők között az érettségizettek (59,3% vs. 40,7%) és a felsőfokú végzettségűek (63,9% vs. 36,1%) hányada. A kiválasztási szempontok alaptermészetéből adódóan előre várható módon a 15-19 éves korcsoport esetében volt a legnagyobb a maximum 8 általánost végzettek aránya (54,5%), míg a 25-30 évesek körében a diplomával rendelkezőké (66,7%). A kistelepüléseken volt a legmagasabb (50% feletti) a maximum 8 általánost végzettek, az 500-1499 fős településeken a szakmunkás, az 1500 főnél népesebb településeken az érettségizettek aránya. A maximum 8 általánost végzettek aránya a legmagasabb (59-60%-os) a szigetvári és a sellyei térségben volt. A komlói régióban magas (41,8%) volt a szakmunkás végzettségűek, a pécsváradiban az érettségizettek (40,8%) hányada. 4. Családi körülmények (családi állapot, gyerekek) A válaszadók családi állapotát a 4. számú táblázat szemlélteti: 4. számú táblázat Mi az Ön jelenlegi családi állapota? A válaszadó családi állapota szerinti megoszlás nőtlen/hajadon 800 fő 76,6% házas/élettárssal együtt élő 214 fő 20,5% elvált 29 fő 2,7% nem válaszolt 2 fő 0,2% összesen 1.044 fő 100,0% A nőtlenek aránya lényegesen magasabb volt, mint a hajadonoké (86,7% vs. 66,3%). Ennek fő oka, hogy a nőknek nagyobb hányada férjes vagy él párkapcsolatban (30,1%), mint a férfiaknak (11,4%). Az elváltak aránya is nagyobb volt a nők körében (3,5% vs. 1,9%). A 25 év alattiak között 80% feletti (15-19 éves korban közel 100%-os) a nőtlenek/hajadonok aránya. 25 éves koráig a többség már túljutott a párválasztáson igaz, 7%-uk a váláson is. A felsőfokú és a szakmunkás végzettségűek között magasabb (32,4%, illetve 27,3%) volt a párkapcsolatban élők aránya, mint a maximum 8 osztályt végzettek (15,7%), valamint az érettségivel rendelkezők (19,0%) között. A különbség első- 6

sorban abból adódik, hogy az utóbbi két kategóriába tartozók között nagyobb azok hányada, akik még nőtlenek, illetve hajadonok. 5. számú táblázat Hány gyermeke van? A válaszadó gyermekeinek száma szerinti megoszlás nincs 757 fő 72,4% 1 150 fő 14,3% 2 86 fő 8,2% 3 29 fő 2,8% 4 9 fő 0,9% 5 6 fő 0,6% nem válaszolt 8 fő 0,8% összesen 1.044 fő 100,0% A fenti adatok főbb statisztikai mutatói: N átlag szórás minimum maximum módusz 1036 0,46 0,89 0 5 0 Mintánk esetében a nőknek átlag közel háromszor annyi gyermeke van, mint a férfiaknak (0,68 vs. 0,24), ami természetesen a családi állapot függvénye elsősorban. Az életkori alsó és felső határt (15 év, illetve 30 év) figyelembe véve természetesnek mondható módon a legidősebb korcsoport esetében lényegesen nagyobb a gyermekek átlagos száma (1,02), mint a fiatalabbak között (20-24 évesek: átlag 0,29; 15-19 évesek: átlag 0,01). Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek több gyerekük van (maximum 8 általános: átlag 0,50; szakmunkásképző: átlag 0,53), mint a magasabb iskolai végzettségűeknek (érettségizettek: átlag 0,29; diplomások: átlag 0,34). A családi állapot szemszögéből nézve a párkapcsolatban élők (átlag 1,63) és az elváltak (átlag 1,54) több gyermekkel rendelkeznek, mint a nőtlenek/hajadonok (átlag 0,10). A kistelepüléseken élőknek van átlagosan a legtöbb gyerekük (0,61); ennél lényegesen kevesebb a többi településtípuson lakók esetében (500-1500 fős: 0,38; 1500 főnél népesebb: 0,45; kistérségi központ: 0,40). Amennyiben az összehasonlítást a párkapcsolatokban élőkre és az elváltakra korlátozzuk, a fentiekhez hasonló, de ahhoz képest némileg módosult képet kapunk. A fentiekhez képest nincs akkora különbség a nők és a férfiak között (1,72 vs. 1,38-as átlag). Kisebbek a különbségek az egyes életkori csoportok alapján is (15-19 éves: 0,34; 20-24 éves: 1,23; 25-30 éves: 1,76). 7

Az iskolai végzettség tükrében (nyilvánvalóan alapvetően az életkor és a diákévek befejezésének különbsége függvényeként) kiemelkedik a maximum 8 osztályt végzettek esetében mutatkozó gyerekszám (átlag 2,25). Közel egyező érték mutatkozott a két középfokú végzettségi kategória esetében (szakmunkás: 1,34; érettségizett: 1,22). A diplomások közötti átlag pedig erősen lemaradva zárja a sort. A településtípusok szemszögéből vizsgálva egyrészt azt látjuk, hogy a kisebb lélekszám felé haladva nő a gyermekek átlagos száma. Másrészt a többi különbséghez mérten lényegesen nagyobb a szakadék a kistérségi központok rovására (központok: 1,32; 1500 feletti lakosság: 1,61; 500-1500 fős lakosság:1,76; 500 főnél kevesebb lakos:1,84). 5. Iskolázottság, aktivitás, tanulási, munkavállalási tervek 5.1. A szülők iskolázottsága A megkérdezettek szülei körében is jellemző az alacsonyabb fokú iskolai végzettség; ez jelentősebb mértékben szakmunásképzős/szakiskolai képesítést jelent. Láthatjuk, hogy az alapfokú szakmai képesítés inkább jellemzi a férfiakat, míg a nők körében a férfiakhoz viszonyítva jelentősebb a csak általános iskolai végbizonyítvány. A középfokú végzettség tekintetében hasonló arányokat tapasztalunk az anyák és apák között; azonban a nőket inkább jellemzi a gimnáziumi érettségi, míg a férfiak körében jelentősebb mértékű a szakamát is adó középfokú végzettség. 6. számú táblázat A szülők iskolai végzettsége végzettség apa anya N (fő) % N (fő) % nem végezte el a 8 osztályt sem 35 3,3% 48 4,6% 8 általános 181 17,3% 286 27,4% szakmunkásképző, szakiskola 484 46,4% 347 33,2% szakközépiskola 108 10,3% 93 8,9% gimnázium 69 6,6% 124 11,9% technikum 43 4,1% 15 1,4% főiskola 38 3,7% 64 6,1% egyetem 14 1,3% 18 1,8% Ph.D. fokozat 0 0,0% 0 0,0% NT/NV. 73 7,0% 49 4,7% összesen 1044 100,0% 1044 100,0% A megkérdezettek közel felének háztartásában a szülők tekintetében teljes iskolázottsági homogenitást tapasztalunk. Azon családok esetében, ahol a szülők iskolai végzettsége valamilyen szinten heterogénnek tekinthető, jellemzőbb az apák magasabb fokú iskolázottsága. 5.2. A válaszadó iskolai végzettsége 8

A 15-30 éves vidéki baranyai fiatalok mintegy 45%-a legfeljebb általános iskolai képesítéssel rendelkezik, közel 30%-uk rendelkezik szakmunkásképzős, szakiskolai végzettséggel, mintegy negyedük szerzett valamilyen szakközépiskolai, gimnáziumi, illetve technikumi középfokú végzettséget, valamint valamivel több mint 3%-uk felsőfokú oklevelet. 7. számú táblázat A válaszadó iskolai végzettsége végzettség N (fő) % nem végezte el a 8 osztályt sem 30 2,9% 8 általános 436 41,7% szakmunkásképző, szakiskola 311 29,8% szakközépiskola 84 8,0% gimnázium 124 11,9% technikum 23 2,2% főiskola 26 2,5% egyetem 10 1,0% Ph.D. fokozat 0 0,0% NT/NV. 0 0,0% összesen 1044 100,0% Ha megnézzük az iskolai végzettség alakulását az életkor függvényében, láthatjuk, hogy a legfiatalabbak között lényegesen nagyobb arányt (75%) képviselnek azok, akik kizárólag általános iskolai végzettséggel rendelkeznek; míg ez az arány az idősebb korosztályoknál 32% vagy alacsonyabb. Azonban az is kitűnik, hogy a legfiatalabbak többsége jelenleg is aktívan részt vesz valamilyen formában az iskolarendszer keretein belüli tanulási folyamatban az Ő körükben a jelenlegi állapot pár éven belül jelentősen változni fog. A legfiatalabb korosztály tagjai jellemzően valamilyen középfokú oktatási intézményben jelenleg is folytatják tanulmányaikat, míg közel harmaduk alapfokú képzésben vesz részt. Felsőfokú tanulmányokat minden tizedik fiatal végez jelenleg. A két idősebb korosztályon belül hasonló a szakmunkás, szakiskolai végzettséggel rendelkezők aránya (36%, 40%); míg a középső életkori kategóriában (20-24 évesek) 10%- kal magasabb azok aránya, akik középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. A 20-24 éves fő tevékenységként jelenleg is tanuló fiatalok többsége (52%) jelen pillanatban felsőfokú képzésben vesz részt. 5.3. Gazdasági státusz A kutatás célcsoportjába tartozó fiatalok kis többsége (40%) jelenleg már gazdaságilag aktívak tekinthető, 36%-uk jelenleg is tanulmányait folytatja, míg 24%-uk gazdaságilag inaktív. 8. számú táblázat A válaszadó gazdasági státusza 9

Státusz Tevékenység N (fő) % teljes munkaidős állásban van, dolgozik (alkalmazott, saját vállalkozásban dolgozik, segítő 334 32,0% családtag, szellemi szabadfoglalkozású) Dolgozik (gazdaságilag részmunkaidős állásban van, dolgozik (alkal- aktív) mazott, saját vállalkozásban dolgozik, segítő 30 2,8 családtag, szellemi szabadfoglalkozású) alkalmi munkákból, megbízásokból él 50 4,8% külföldön dolgozik 0 0,0% általános iskolás 16 1,5% szakmunkásképzős, szakiskolás 99 9,5% szakközépiskolás 103 9,7% 4 osztályos gimnáziumba jár 51 4,9% 5 osztályos gimnáziumba jár 10 1,0% 6 osztályos gimnáziumba jár 8 0,8% 8 osztályos gimnáziumba jár 4 0,4% Tanul technikumba jár 4 0,4% főiskolás 28 2,7% egyetemista 41 4,0% doktori képzés, Ph.D-re jár 0 0,0% posztgraduális képzésre jár 1 0,1% posztszekunderi (felsőfokú, diplomát nem adó szak-) képzésre 4 0,4% egyéb tanfolyamot végez, nem iskolarendszerben tanul 3 0,3% GYES-en, GYED-en, GYET-en van 107 10,3% háztartásbeli 12 1,1% eltartott, otthon van 40 3,8% rokkantnyugdíjas, rokkantjáradékos 6 0,6% Gazdaságilag inaktív szociális segélyezett 12 1,2% munkanélküli járadékos 30 2,9% jövedelempótlós, közhasznú foglalkoztatott 14 1,4% munkanélküli, járadék nélkül 26 2,5% egyéb 7 0,6% NT/NV 3 0,3% összesen 1044 100,0% A gazdaságilag jelentős aktívak többsége teljes munkaidőben foglalkoztatott, míg csak minden ötödik részmunkaidős foglalkoztatott, illetve él alkalmi munkából. A jelenleg is tanulmányokat folytatók 31% alapfokú képzésben (általános iskola, szakmunkásképző/szakiskola) vesz részt, közel 50%-nyi a középfokú tanulmányokat folytatók aránya, és 18%-uk felsőfokú tanulmányokat folytat. A gazdasági inaktivitást jelentős mértékben magyarázza azon nők köre, akik jelenleg gyermekükkel otthon tartózkodnak, illetve háztartásbeliként esnek ki a munkaerő piac- 10

ról. A férfiak körében a főállású foglalkoztatottság hiányának egyéb formái figyelhetők meg. Meglehetősen kis mértékben volt melléktevékenység regisztrálható; ilyen jellegű tevékenységet a megkérdezettek 6,8% jelzett; jellemzően a jövedelemszerzés, illetve a tanulás köré csoportosulva. A jövedelemszerzés mint melléktevékenység két szinten valósul meg: az egyik a főállás mellett végzett egyéb kiegészítő jövedelemszerző tevékenység, ami lehet alkalmi munka, illetve részmunkaidős foglalkoztatottság; a másik szint a jelenleg tanulmányokat folytatók (kiegészítő)jövedelemszerző tevékenysége. Ezzel párhuzamosan jelen van a munka mellett tanulmányokat folytatók csoportja is. Érdekes pár gondolat erejéig megvizsgálni a legfeljebb általános iskolai képesítéssel rendelkezők jelenlegi gazdasági státuszát. Alapvetően két nagy csoport különböztethető meg ebben a körben: egyik csoport jellemzően a legfiatalabbak továbbra is az iskolarendszer keretein belül tanulnak tovább, Ők jelenleg még nem szereplői a munkaerőpiacnak; a másik nagy csoport, akik lezárták az iskolai tanulmányaikat, és kiléptek a munkaerőpiacra. Itt érdemes megvizsgálni a 20 évnél idősebb korosztályok jelenlegi helyzetét: míg a 20-24 évesek 35%, az idősebbek 41%-a rendelkezik jelenleg munkahellyel, addig a többség valamilyen okból kifolyólag jelenleg nem folytat állandó kereső tevékenységet (20-24 évesek 45%, 25-30 évesek 57%). Természetesen nem lehet ezeknél a megállapításoknál figyelmen kívül hagyni a nemi sajátosságokat: a nő körében jellemző oka a munkaerőpiaci inaktivitásnak a GYED, GYES, GYET. 5.4.Tanulási tervek A jövőbeli tanulási, továbbképzési tervezet illetően pozitív kép rajzolódik ki; a baranyai fiatalok többsége nem tekinti saját képzését lezártnak, 67%-uk tervei között szerepel a további tanulás, képzés. Természetesen a legfiatalabbak döntő hányada (91,7%), és a 20-24 évesek többsége (65,2%) is tervezi tanulmányai folytatását; a legidősebbek közül is majdnem minden második megkérdezett jelezte, hogy nem tekinti képzését lezártnak. A jelenlegi szakmunkásképző/szakiskolai végzettség tűnik leginkább végállomásnak a tanulmányokat illetően; az ilyen végzettségűek csak fele jelezte, hogy tervei között szerepel, a további tanulás. 9. számú táblázat Tanulási tervek tanulási tervek Igen nem befejezni szeretné NT/NV N (fő) % N (fő) % N (fő) % N (fő) % szakmát tanulna 185 26,6% 435 62,5% 61 8,8% 14 2,1% érettségizni szeretne 137 19,6% 440 63,3% 104 14,9% 15 2,2% másik szakmát tanulna 96 13,8% 580 83,4% 4 0,5% 16 2,3% technikumban tanulna 26 3,7% 651 93,7% 2 0,3% 16 2,3% posztszekunderi képzésen venne részt 15 2,1% 660 94,9% 3 0,5% 17 2,5% 11

munkaerő-piaci képzésen venne részt 29 4,2% 645 92,7% 4 0,6% 17 2,5% főiskolán, egyetemen tanulna 182 26,1% 457 65,8 45 6,5% 11 1,6% Ph.D., DLA képzésen venne részt 17 2,4% 661 95,0% 1 0,1% 17 2,5% nyelvet tanulna 230 33,1% 446 64,1% 3 0,4% 17 2,4% Számítástechnikai ismereteket tanulna 112 16,0% 559 80,5% 8 1,1% 17 2,4% tanfolyamon venne részt 137 19,7% 537 77,2% 4 0,6% 17 2,5% A jövő tervei között legnépszerűbb a nyelvtanulás. Azonban érdekes, hogy mint folyamatban lévő tevékenységet csak a megkérdezettek töredéke említette. Jelentős azok aránya, akik az első, illetve második szakma elsajátításában látják a jövőjük zálogát ezt jelzi, hogy minden harmadik megkérdezett szerez/szerezne első szakmát, 14% jelezte a második szakma megszerzésének tervét is. Jelentős azok aránya is, akik tanfolyam elvégzését tervezik; nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy egy ilyen tanfolyam elvégzése is egy közvetlenül konvertálható tudás megszerzését célozza. Jelentős azok aránya is, akik érettségi vizsgát tennének. Körükben csekély azok aránya, akik jelenlegi terveik szerint megelégszenek az érettségi képesítés meglétével, jelentős számban vannak az érettségizők csoportjában, akik a jövőben felsőfokú oktatási intézményben folytatják terveik szerint a tanulmányaikat. Továbbá említésre érdemes még a számítástechnikai ismeretek megszerzésének népszerűsége is. A megkérdezettek közel fele nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövőben az országon belül, de nem lakóhelyén tanul tovább: tervezi, hogy máshol fog tanulni 29%, lehetségesnek tartja 18%. A legfiatalabbakra jellemzőbb természetesen státuszokból, és életkori sajátosságaikból kifolyólag ez a fajta mobilitási hajlandóság, mint az idősebbekre. A jelenleg már szakmunkásképző/szakisolai végzettséggel rendelkezők tehát, akik gyakorlatilag befejezettnek tekintik saját képzésüket - körében a legalacsonyabb a lakóhelyen kívüli tanulmányok folytatásának hajlandósága. Az általános iskolai végzettséggel és érettségi képesítéssel rendelkezők körében a legnagyobb az idegen településen való továbbtanulás hajlandósága. Arra azért érdemes felhívnunk a figyelmet, hogy ebben az elhatározásban döntő szerepet a lehetőségek játszanak; tehát elsődleges a továbbtanulási szándék megléte, ami maga után vonja nagyrészt kényszerűségből, a helyi lehetőségek hiánya miatt ezt a fajta mobilitási hajlandóságot. Ezt alátámasztja az is, hogy nem lehet különbséget felfedezni az egyes településtípusokon lakók elképzelései között hasonlóan gondolkodnak a városi fiatalok, és legkisebb településen lakó kortársaik is. Míg a lakhelyet elhagyva, de az országon belül maradva tanulást mint láthattuk a megkérdezettek közel fele legalább lehetségesnek tartja, addig az ország határain kívüli tanulást mindössze a megkérdezettek 5% tervezi biztosan, és 10% tartja lehetségesnek. 12

A nők nagyobb arányban tartják legalább lehetségesnek (19%) az ország határain kívüli tanulást, mint a férfiak (12%). Hasonlóan az ország határain belüli tanulási elképzelésekhez, ezt a lehetőséget is a legfiatalabbak készülnek a legnagyobb arányban megragadni (25,3%). Az érettségit, illetve felsőfokú oklevelet szerzettek körében a legmagasabb a külföldi tanulmányokat elképzelhetőnek tartók részaránya. 5.5. Idegen nyelv ismeret Saját bevallás szerint a megkérdezettek 45,7% beszél valamilyen idegen nyelvet a kérdés nem csak oklevéllel elismert nyelvismeretre vonatkozott. A 15-19 évesekre (62,6%) és jelenleg is tanulókra (71,6%) jellemző leginkább az idegen nyelv ismerete. A felsőfokú végzettségűek gyakorlatilag mindenki jelezte, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet. Ezek alapján feltételezzük, hogy a jelzett nyelvismert az iskolarendszeren belül, szervezett formában történő nyelvtanulás eredménye. Ez alól természetesen kivétel az anyanyelvi szintű nyelvismeret, amit jól bizonyít, hogy ez jobbára a német, a horvát, és bizonyos roma nyelveket jelent. A nyelvismeret szintjét jól jellemzi az egy személy által legmagasabb szintű nyelvismeret. Ez alapján a teljes vizsgált népesség 32,5%-a legmagasabb szintű nyelvtudása alapfokú, 8,7% középfokú, 1,1% felsőfokú nyelvtudással rendelkezik, míg 3,3% anyanyelvi szinten beszéli valamelyik idegen nyelvet. Ez másik oldalról csak a nyelvismerettel rendelkezők oldaláról nézve, azt jelenti, hogy 71% alapfokú, 19% középfokú, 2,5% felsőfokú nyelvismerettel rendelkezik. Érdekes megvizsgálni, hogy a nyelvismeret szintje hogyan változik az egyéb szociodemográfiai jellemzők mentén. Látható, hogy a nyelvismert és annak szintjeinek - terén a legjobb helyzetet a legfiatalabbak körében tapasztalhatunk; ebben az életkori csoportban a legmagasabb arányú az idegen nyelv ismerete, ami konkrétan azt jelenti, hogy 50% alapfokú, míg közel 13%-uk legalább középfokú nyelvismerettel rendelkezik. Az idősebbek körében már nem találunk ilyen magas arányokat: ezekben az életkori csoportokban a többség nem beszél idegen nyelvet/nyelveket. A 20-24 évesek körében csak majd minden harmadik, a 25-30 évesek között minden ötödik megkérdezett jelzett alapfokú nyelvismeretet. az ennél magasabb szintű nyelvtudás inkább a 20-24 éveseket jellemzi (17,4%). Azt is láthatjuk, hogy a fent vizsgált nyelvismeret erősen összefügg az iskolai végzettséggel is a szakmunkás/szakiskolai végzettséggel rendelkezők között a nyelvismerettel rendelkezők részaránya nem éri el a 30%-ot; ez a szám meg sem közelíti az egyéb iskolai végzettségek esetében tapasztalható részarányokat. Érdekes megvizsgálni azt is, hogy ez a nyelvismeret hány nyelvre vonatkozik. A többség egyetlen idegen nyelvet sem beszél; a megkérdezettek 34,2%-a egy, 10,7%-a kettő, míg nem egészen 1% három idegen nyelv ismeretéről számolt be. 13

A beszélt idegen nyelvek különböző ismereti szintek szerint: anyanyelvi szint (N=570 fő, nem válaszolt 535 fő) német 16 fő 2,9% horvát 6 fő 1,1% angol 5 fő 0,8% román 3 fő 0,6% kolompár 3 fő 0,5% roma 2 fő 0,4% felsőfok (N=570 fő, nem válaszolt 556 fő) német 9 fő 1,5% angol 4 fő 0,7% olasz 0,3% szlovák 0,1% francia 0,1% portugál 0,1% középfok (N=570 fő, nem válaszolt 470 fő) német 5 8,9% angol 46 fő 8,0% olasz 4 fő 0,7% horvát 3 fő 0,5% francia 2 fő 0,4% szerb 0,1% cigány 0,1% lovári 0,1% orosz 0,1% alapfok (N=570 fő, nem válaszolt 19) német 240 fő 42,1% angol 157 fő 27,6% olasz 14 fő 2,5% horvát 1 1,9% orosz 6 fő 1,0% francia 5 fő 0,8% holland 2 fő 0,4% eszperantó 2 fő 0,4% latin 2 fő 0,3% 14

oláh 0,3% lovári 0,2% cigány 0,1% spanyol 0,1% görög 0,1% roma 0,1% szerb 0,1% Megjegyzés: egy válaszadó több választ is adhatott. 5.6. Saját vállalkozás beindításának tervei Saját vállalkozást a megkérdezettek 17,5% tervez indítani a jövőben; 6,4% bizonytalan még a kérdést illetően. A férfiak körében nagyobb hajlandóság látszik saját vállalkozás beindítására, mint a nők körében. Míg a férfiak 22% jelezte ebbéli hajlandóságát, addig a nők csak 13% tervezi ezt. A legfiatalabbak egyrészt vállalkozóbb kedvűnek mutatkoznak (22%), mint idősebb kortársaik, másrészt nagyobb fokú bizonytalanság (10%) is tapasztalható körükben. Az idősebb korosztályok felé egyre növekszik azok aránya (20-24 évesek 79%, 25-30 évesek 81%), akik elutasítják a saját vállalkozás indítását. 5.7. A munkahely elvesztésének lehetősége Összességében majdnem minden második megkérdezett tart attól, hogy elveszti munkahelyét, illetve tanulmányai végén nem tud majd elhelyezkedni. De érdemes ezt a kérdést a megkérdezett jelenlegi státuszának, illetve tevékenységének a tükrében is vizsgálni. A jelenleg tanulók 45% véli úgy, hogy tanulmányai végeztével nem talál majd magának munkahelyet azonban körükben jelentős mértékű az előre menekülési stratégia, a további tanulmányok folytatása. A már aktívak a munkahellyel rendelkezők, alkalmi munkából élők kisebb hányada (42%) tart munkahelye elvesztésétől. A teljes munkaidős állásban lévők valamivel optimistábbnak tűnnek jövőjüket illetően, hiszen szemben az egyéb munkahelyi státusszal rendelkezőkkel csak 37%-uk tart jelenlegi munkahelyük elvesztésétől. A részmunkaidőben foglalkoztatottak körében ez az arány 60%, míg az alkalmi munkákból élők körében 64%. A jelenleg inaktív fiatalok látják jövőjüket a legborulátóbban: többségük (61%) nem látja esélyét az elhelyezkedésnek, az újbóli elhelyezkedésnek. A minden tíz munkanélküli közül 8 nyilatkozta, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a jövőben. A jelenleg GYES-en, GYED-en, GYET-en lévők közel kétharmada hasonlóan borúsan látja a jövőjét. 15

5.8. A térség elhelyezkedési lehetőségének értékelés A lakóhely, illetve a kistérségi központ nyújtotta munkalehetőségek tekintetében sem túl optimisták a megkérdezettek; a saját lakóhely nyújtotta munkalehetőségeket 73% tartja kedvezőtlenek, a kistérségi központokról 65% gondolkodik hasonlóképpen. Látszik, hogy a többség Pécset tartja a lehetséges kitörési pontnak, hiszen mintegy 38% nem negatívan ítéli meg a megyeszékhely kínálta lehetőségeket, és közel ekkora arányban (34%) tekint pozitívan Pécsre. 10. számú táblázat Az elhelyezkedési lehetőségek értékelése megítélés lakóhelyén kistérségi központban Pécsett N (fő) % N (fő) % N (fő) % nagyon kedvezőtlen 576 55,2% 428 41,0% 110 10,5% 2 191 18,3% 245 23,5% 128 12,3% 3 161 15,5% 243 23,3% 393 37,6% 4 50 4,8% 61 5,9% 260 24,9% nagyon kedvező 39 3,7% 26 2,5% 104 10,0% NT/NV. 26 2,5% 40 3,8% 49 4,7% összesen 1044 100,0% 1044 100,0% 1044 100,0% A férfiak enyhén pozitívabban ítélik meg a lakhely és a kistérségi központ nyújtotta lehetőségeket, mint a nők. A legfiatalabbakban lényegesen pozitívabb kép él a pécsi munkalehetőségekről, mint idősebb társaikban. A jelenleg inaktívak akiknél az előzőekben láthattuk, hogy többségük kilátástalannak tartja a munkahelyhez jutását mindhárom helyszínt negatívabban ítélik meg, mint azok, akik dolgoznak vagy jelenleg tanulnak. De még mindig inkább Pécsben látnak lehetőséget, mint lakóhelyükben, vagy a szervesen kapcsolódó városban. A többség véleménye szerint jelenleg a lakóhely térségében leginkább kereskedelmi/vendéglátó, illetve építőipari végzettséggel van a legnagyobb esély az elhelyezkedésre. A megkérdezettek közel 9%-a nyilatkozott úgy, hogy végzettségtől függetlenül nincs lehetőség az elhelyezkedésre. eladó 118 fő 11,3% kőműves 115 fő 11,0% vendéglátó 76 fő 7,2% kereskedelem 69 fő 6,6% mezőgazdaság 65 fő 6,2% építőipari 36 fő 3,4% asztalos 35 fő 3,4% borászat 34 fő 3,2% segédmunka 23 fő 2,2% 16

ács 22 fő 2,1% vállalkozás 18 fő 1,7% varrónő 17 fő 1,6% Informatikus 16 fő 1,5% betanított munkás 15 fő 1,4% Festő 13 fő 1,3% állattenyésztő 13 fő 1,3% pék 1 1,1% fodrász 1 1,0% lakatos 1 1,0% tanárnő 10 fő 1,0% szakács 10 fő 1,0% szakmunkás 10 fő 1,0% pincér 10 fő 1,0% Pécs ebben a tekintetben nem sokban különbözik a vidéktől, hiszen a megkérdezettek többsége a megyeszékhelyen is a vendéglátó/kereskedelmi, illetve építőipari szakképesítésben látja a boldogulás zálogát. Azonban itt már előtérbe kerülnek a diplomát igénylő tevékenységek. Ami ezek mellett szembeötlő, hogy nincs jelen az a 9%-nyi népesség, aki teljesen pesszimistán ítéli meg a lehetőségeket. eladó 123 fő 11,8% kereskedelem 122 fő 11,7% vendéglátó 113 fő 10,9% informatikus 68 fő 6,5% kőműves 62 fő 5,9% építőipar 47 fő 4,5% orvos 30 fő 2,9% diplomás 26 fő 2,5% mindennel 24 fő 2,3% jogász 22 fő 2,1% közgazdász 22 fő 2,1% egészségügy 19 fő 1,8% pincér 18 fő 1,7% segédmunkás 18 fő 1,7% szakmunkás 16 fő 1,5% ács 14 fő 1,3% fodrász 13 fő 1,3% szakács 13 fő 1,3% érettségi 13 fő 1,3% autószerelő 13 fő 1,2% 17

asztalos 13 fő 1,2% vállalkozás 12 fő 1,1% betanított munkás 1 1,1% ügyvéd 10 fő 1,0% pedagógus 10 fő 1,0% pék 10 fő 1,0% Megjegyzés: egy válaszadó több választ is adhatott. 5.9. Tanulás, munkavállalás más térségben A megkérdezett fiatalok többsége nem zárkózik el attól, hogy Magyarországon belül a lakóhelyén kívül vállaljon munkát; de közel 50% azok aránya is, akik a munkavállalást idegen országban is el tudják képzelni. Kicsit visszatekintve az előző adatokra, miszerint a lakóhelyen, illetve annak közvetlen környékén a többség kilátástalannak látja a munkahely-szerzési esélyeket, ezek az adatok nem túl meglepőek. 11. számú táblázat Az elhelyezkedési lehetőségek értékelése válaszlehetőségek hazánkban más településen EU más országában N (fő) % N (fő) % igen 369 35,3% 209 20,1% elképzelhető 296 28,4% 278 26,7% nem 370 35,4% 545 52,1% NT/NV 9 0,9% 11 1,1% összesen 1044 100,0% 1044 100,0% Mint több más kérdés tekintetében, ebben is a legfiatalabbak bizonyultak a legaktívabbaknak. Az ő körükben tapasztalható a legnagyobb hajlandóság a lakóhelyen kívüli (81%), mind pedig az EU-n belüli (63%) munkavállalásra. Fontos megjegyeznünk, hogy a más településen történő munkavállalást a 25-30 évesek 53%-a legalább elképzelhetőnek tartja. A más településen való munkavállalást legnagyobb arányban a szakmunkásképző/szakiskolai végzettséggel rendelkezők utasítják el (45%). Érdekes, hogy az EU belüli munkavállalással szemben a szakmunkás képesítéssel (56%) rendelkezők mellett a felsőfokú végzettségűek (58%) foglaltak állást a legnagyobb arányban. Talán természetes, hogy mindkét mobilitási irányt a jelenleg is tanulók tartják leginkább járható útnak. Míg a jelenleg dolgozók 50%-a kategorikusan elutasította még az országon belüli egyéb településen történő munkavállalást. 5.10. Munkanélküliség A megkérdezett fiatalok közel 40%-a megtapasztalta már élete során hosszabbrövidebb ideig a munkanélküliség élményét. 18

A férfiak között magasabb arányban (férfiak: 42,7%, nők: 31,8%) találunk olyan személyeket, akik életük során voltak már valamikor munkanélküliek. Ennek a különbségnek az okát legfőképpen a jelenlegi gazdasági státussal összefüggésben találjuk meg: a jelenleg tanulmányokat folytatók között elhanyagolható azok aránya, akik voltak már életük folyamán munkanélküliek, míg a jelenleg munkahellyel rendelkezők férfiak és nők között nem találunk lényegi különbséget ebben a tekintetben. Nagy elétéréseket tapasztalhatunk viszont a jelenleg inaktív státusúak jelenleg is munkanélküli, GYED-en, GYET-en, GYES-en lévők, stb. között: az ilyen státusú férfiak 70%-a, míg a nők 50% volt már élete során munkanélküli.: A 25-30 évesek többsége (67,4%) volt már munkanélküli, míg a legfiatalabbak körében ez az arány nem éri el az 5%-ot. A gazdasági státussal összefüggésben vizsgálva a kérdést tovább árnyalódik a kép: a jelenleg dolgozók, illetve inaktívak között korcsoportonként jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Míg a legfiatalabbak között ~25%-nyi a munkanélküliséget megtapasztalók aránya, addig a legidősebb korcsoporton belül a jelenleg már nem tanulók között közel 70%-nyi az ilyen személyek aránya. A szakmunkás/szakiskolai végzettséggel rendelkezők 54%, a legalább érettségizettek valamivel több mint egy harmada volt már élete során munkanélküli, míg az általános iskolai végzettséggel rendelkezők körében ez az arány 25%-nyi.. Hogy valóságos képet kapjunk ezt az összefüggést is érdemes a gazdasági státussal kontrollálva megvizsgálni. A jelenleg munkahellyel rendelkezők körében a legnagyobb arányban a szakmunkás végzettséggel (61,6%) rendelkezők között találunk olyanokat, akik voltak már munkanélküliek; legkedvezőbb helyzetben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők vannak körükben ez az arány 35% -. Az általános iskolai végzettséggel, illetve érettségi képesítéssel rendelkezők között ez az arány valamivel meghaladja az 50%-ot. Mint az alábbi ábrából a vizsgált népesség 80%-a egy évig vagy ennél rövidebb ideig volt munka nélkül. A leghosszabb említett időtartam 96 hónap, míg a legrövidebb 2 hét volt. 19

120 100 80 Fő 60 40 20 0 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 Mean = 10,437 Std. Dev. = 11,1799 N = 371 hónap A legidősebb korcsoporton tapasztalható a leghosszabb munka nélkül töltött időszak, átlagosan egy év, míg a 20-24 évesek körében ez 7-8 hónap. A legalacsonyabb iskolázottságúak átlagosan egy évet töltöttek munka nélkül; legrövidebb időtartam a diplomások körében mérhető (fél év). A jelenleg inaktívak átlagosan egy esztendőt töltöttek munkanélküliként. 6. Életmód 6.1. Dohányzás A fiatalok között nagyjából fele-fele arányt képvisel a nemdohányzók, illetve a dohányzók tábora. Utóbbiak között a rendszeres dohányosok vannak abszolút többségben. 12. számú táblázat A minta megoszlása a dohányzás, illetve annak gyakorisága szempontjából gyakoriság fő % naponta 480 46,0% 20

heti néhány alkalommal 32 3,1% heti egy alkalommal 7 0,7% ritkábban, mint hetente 9 0,8% nem dohányzik 516 49,4% összesen 1044 100,0% A dohányzik vs. nem dohányzik (50,6% vs. 49,4%) megoszlást vizsgáltuk háttérváltozókra vetítve is. Az alábbi megállapítások emelhetők ki. A nők között lényegesen magasabb volt a nem dohányzók arány, mint a férfiak között (57,7% vs. 41,6%). A nemdohányzók a legfiatalabb vizsgált korcsoportban jelentősen nagyobb hányadot (62,2%-ot) tettek ki, mint a két idősebb korcsoportban (20-24 év: 41,8%; 25-30 év: 45,2%). Iskolai végzettség alapján három jól elkülöníthető csoport alakult ki a dohányzáshoz való viszonyulás alapján. Míg a diplomások több, mint kétharmada (69,4%) nem dohányzik, addig ez az arány a szakmunkás végzettségűek esetében nem sokkal haladja meg az egyharmadot (39,2%). Köztes helyet foglalnak el e tekintetben a másik két szegmens: ha nem is túl nagy különbséggel, de a többséget a nem dohányzók képviselik (54,5% az érettségizettek és 52,1% a maximum 8 általánost végzettek esetében). Alacsonyabb volt a dohányzó fiatalok aránya azokban az esetekben, ahol a szülőknek magasabb volt az iskolai végzettsége. A dohányosok aránya leginkább a maximum 8 általánost végzettek gyerekei körében volt magas. A tanulók között másfélszer akkora volt a nemdohányzók aránya, mint a dolgozó és az inaktív fiatalok körében (63,3% vs. 42,4%, illetve 40,6%). A dohányzók (528 fő) esetében a gyakoriság mellett azt is vizsgáltuk, hány szál cigarettát szívnak el naponta. A skála napi egy szál és két doboz között mozgott, legtöbben (207 fő) egy dobozzal vagy fél dobozzal (117 fő) szívnak el egy átlagos napon. A főbb statisztikai mutatói: N átlag szórás minimum maximum módusz 518 14,40 8,04 1 40 20 Megjegyzés: 10 fő nem számszerűsítette a napi adagját. A nők átlag lényegesen kevesebb cigarettát szívnak naponta, mint a férfiak (12,4 db. vs. 15,8 db.). Átlag a legkisebb mennyiséget 11,5 db. a 15-19 évesek szívják el naponta. Az életkor növekedésével nő az elszívott cigaretta darabszáma (20-24 év: 14,0 db; 25-30 év: 16,5 db.). 21

Iskolai végzettség alapján ez esetben két jól elkülöníthető csoport alakult ki. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező lényegesen kevesebbszer gyújtanak rá naponta, mint a maximum szakmunkásképzőt végzettek (diplomások: 10,4 db; érettségizettek: 11,8 db; szakmunkás végzettségűek: 15,4 db; maximum 8 általánost végzettek: 15 db.). Bár a szülőknél vagy rokonoknál, ismerősöknél lakó fiatalok szívják átlag a legkevesebb (13,9, illetve 13,7 db.) szál cigarettát, az önállóan saját lakásukban, házukban élők is lényegesen kevesebbszer gyújtanak rá naponta (átlag 14,4-szer), mint az albérletben élők (17,8-as átlag.) 6.2. Alkoholfogyasztás A felmérést megelőző egy év során a fiatalok közel háromnegyede fogyasztott alkoholt valamilyen gyakorisággal. 6%-ot tesz ki azok aránya, akik naponta vagy majdnem minden nap szoktak inni. 13. számú táblázat A minta megoszlása az alkoholfogyasztás gyakorisága szempontjából gyakoriság fő % minden nap 28 2,7% majdnem minden nap 34 3,3% heti egy alkalommal (hétvégén) 162 15,5% havonta néhányszor 126 12,1% havonta egyszer 86 8,2% ritkábban, mint havonta 322 30,9% egyszer sem az 1 év alatt 280 26,8% nem válaszolt 5 0,5% összesen 1044 100,0% A gyakorisági skálát folytonos skálaként alkalmazva (1=minden nap... 7=egyszer sem) kiszámítottuk az átlagot: 5,21. Az átlag alapján háttérváltozók szerint az alábbi szignifikáns különbségeket tapasztaltuk (A magasabb érték ritkább fogyasztást takar!). A nők átlag lényegesen ritkábban fogyasztottak alkoholt, mint a férfiak (5,95 vs. 4,51). A fiatalabbak kisebb gyakorisággal fogyasztottak alkoholos italokat, mint az idősebbek (15-19 évesek: 5,50; 20-24 évesek: 5,19; 25-30 évesek: 4,97). Legritkábban a párkapcsolatban élők (5,77-es átlag), míg leggyakrabban az elváltak (4,65) fogyasztottak alkoholt a felmérést megelőző egy év folyamán (a nőtlenek, hajadonok átlaga 5,08). A kisebb lélekszámú településeken élők ritkábban fogyasztottak alkoholt az elmúlt egy év során (500 lakosnál kisebb települések: 5,41; 500-1500 fős települése: 5,35), mint a nagyobb lélekszámú településeken lakók (kistérségi központok: 5,11; 1500 lakosnál népesebb települések: 4,90). 22

Legkisebb gyakorisággal (5,44-es átlag) az önállóan, saját házban, lakásban élők fogyasztottak szeszes italt a felmérést megelőző év során. A szüleikkel lakók is ritkábban (5,22) fogyasztottak alkoholt, mint az albérletben élők (4,70) és rokonoknál, ismerősöknél lakók (4,68). A nemdohányzó fiatalok lényegesen ritkábban fogyasztanak alkoholt, mint a dohányzó kortársai (5,62 vs. 4,82). A munkahellyel rendelkező (dolgozó) fiatalok lényegesen gyakrabban fogyasztanak alkoholt (4,67-es átlag), mint a tanulók (5,43) vagy az inaktív kategóriába tartozók (5,80). 6.3. Kábítószer fogyasztás A kábítószer fogyasztás esetében (a dohányzás és az alkohol témaköreitől eltérő módon) nem arra kérdeztünk rá, hogy a válaszadó személy szerint fogyasztott-e valaha is kábítószert, hanem arra, hogy szűkebb környezetében ismer-e olyan személyt, aki valamilyen rendszerességgel szokott kábítószert fogyasztani. A válaszadók közel fele igennel válaszolt. 14. számú táblázat Kábítószer fogyasztás a válaszadók környezetében ismer ilyen személyt nem ismer nem tudja/nem válaszolt kategória fő % fő % fő % rendszeresen fogyaszt 240 23,0% 797 76,3% 7 0,7% alkalmanként fogyaszt 324 31,0% 711 68,1% 9 0,9% kipróbálta, de nem fogyaszt 414 39,6% 620 59,4% 11 1,0% A többség (54,1%) mindhárom kérdésre nemmel válaszolt, vagyis környezetében nem ismer senkit, akinek bármilyen köze lehetne a kábítószer fogyasztáshoz. Valamivel több, mint minden hatodik fiatal viszont mind a három kategóriába tartozó személyt ismer. 15. számú táblázat A minta megoszlása a kábítószer fogyasztásra vonatkozó kérdésre adott válaszok száma szempontjából válasz fő % egyik kategóriát említette 167 16,0% két kategóriát említett 128 12,2% mindhárom kategóriát említette 185 17,7% nem ismer ilyen személyt 564 54,1% összesen 1044 100,0% 23

A fogyasztási gyakoriságtól eltekintve tehát tudomása szerint 45,9% környezetében van, 54,1% környezetében nincs olyan személy, aki fogyasztott már kábítószert. A 25-30 évesek között fele akkora arányt képviseltek azok, akik ismernek környezetükben olyan személyt, akik fogyasztott már kábítószert (28,8% vs. 53,4% a 15-19 évesek és 56,5% a 20-24 évesek körében). Iskolai végzettség alapján a maximum 8 általánost végzettek esetében az ismerősök 42-43%-ában, az érettségizettek 54,5%-ában, a diplomásoknak viszont 69,4%-ában található olyan személy, akik kapcsolatba került már valamilyen mértékben a drogokkal. Míg a maximum 1500 lelkes településeken élők 40-41%-a, addig a nagyobb lélekszámú helyeken és a kistérségi központokban 52% fiatal ismeretségi körében van olyan ember, akik fogyasztott már kábítószert. Míg a sásdi körzetben csak valamivel több, mint minden ötödik személy 22,8%), addig a komlói régióban a fiatalok közel kétharmada (63,6%), a mohácsiban a megkérdezettek 57,8%-a ismer ilyen személyt. A magukat magasabb társadalmi csoportba soroló fiatalokra inkább jellemző volt, hogy ismernek a drogokkal kapcsolatba került személyt. Szélesebb körben ismertek kábítószerrel kapcsolatba került személyeket azok a fiatalok, akiknek szülei érettségivel vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A tanuló, illetve a dolgozó fiatalok nagyobb (55,2, illetve 46,9%-os) hányadban a ismertek környezetükben kábítószert fogyasztó (vagy legalább kipróbáló) személyt, mint az inaktív kategóriába tartozók (30,3%). 6.4. A szabadidő és annak eltöltése A témakör kapcsán első lépésben felmértük, hogy a fiatalok mennyi szabadidővel rendelkeznek hét közben, illetve hétvégeken. Ezt követően vizsgáltuk meg, milyen tartalommal töltik ki a fiatalok ezt az időt Egy átlagos hétköznapon a fiatalok közel kétharmada (64,1%) a munka, tanulás, közlekedés, háztartási és ház körüli munkák, illetve alvással eltöltött időt leszámítva legalább egy óra szabadidővel rendelkezik. 16. számú táblázat A minta megoszlása a hétköznapokon rendelkezésre álló szabadidő szempontjából szabadidő hossza fő % nincs szabadideje 72 6,9% maximum 1 óra 81 7,8% 1-3 óra 388 37,2% 24

Főbb statisztikai mutatók szabadidő hossza fő % 4-6 óra 281 26,9% 6-8 óra 144 13,8% több, mint 8 óra 77 7,4% összesen 1044 100,0% N átlag szórás minimum maximum módusz 1044 2,55 1,24 0 5 2 A gyakorisági skálát átalakítva alkalmazva (0=nincs szabad ideje... 5=több, mint 8 óra) kiszámított átlag (2,55) alapján háttérváltozók szerint az alábbi szignifikáns különbségeket tapasztaltuk (A magasabb érték több szabadidőt takar!). A férfiak lényegesen több szabadidővel rendelkeznek, mint a nők (2,73-as átlag vs. 2,36). A fiatalabbak korcsoportokban hosszabb idő áll rendelkezésre szabad eltöltésre, mint az idősebb korúak esetében (15-19 évesek: 2,82; 20-24 évesek: 2,58; 25-30 évesek: 2,27). A maximum 8 általánost végzettek (nyilvánvalóan részben azért, mert a fent említett 15-19 évesek egy része ide értendő) lényegesen több szabadidővel rendelkeznek hét közben (átlaguk: 2,71), mint a középfokú végzettségűek (szakmunkások: 2,46; érettségizettek: 2,40), valamint a diplomával rendelkezők (2,23). A nőtlenek, hajadonok (2,75) és az elváltak (2,52) lényegesen több szabadon eltölthető idővel rendelkeznek, mint a párkapcsolatban élők (1,81-es átlag). A maximum 500 lelkes falvakban, valamint a kistérségi központokban élőknek lényegesen több a szabadidejük (2,70, illetve 2,67), mint az 500-1500 lakosú (2,43) és az 1500 főnél népesebb (2,26) településeken élők. A szüleiknél lakóknak van a legtöbb (2,75-ös átlag), az önállóan saját lakásban, házban élőknek a legkevesebb (1,94) szabadidejük. Az albérletben lakók több szabadidővel rendelkeznek, mint a rokonaiknál, ismerőseiknél élők (2,39 vs. 2,19). A legtöbb fiatal szabadidejét a leggyakrabban otthon tölti. helyszín fő % otthon 775 fő 79,7% barátainál 355 fő 36,5% egyéb helyen 118 fő 12,2% szüleinél 43 fő 4,4% nincs szabadideje 10 fő 1,0% NT/NV 7 fő 0,7% 25

Megjegyzés. egy-egy személy részéről 2-2, legjellemzőbb helyszín megjelölését kértük! Az egyéb helyszínek az alábbiakat takarják (N=118): szórakozó hely kollégium rokonoknál faluban városban, más településen kocsma park focipálya presszó ifjúsági klub utcán játszótéren szőlőben iskolában tóparton (horgászik) munkahelyen sportrendezvényen nagyszülőnél lakóhelyen bárhol természetben egyedül DISCO-ban tornateremben strandon utazás közben kultúrházban játékteremben moziban szabadban vendéglátóegységben pizzériában építkezésen 18 fő 13 fő 1 9 fő 9 fő 8 fő 6 fő 5 fő 4 fő 4 fő 3 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő Megjegyzés: egy válaszadó több választ is adhatott. Egy átlagos hétvégét alapul véve a fiatalok közel többségének (60,4) legalább az egyik napot az alváson kívül tetszése szerint pihenéssel vagy szórakozással töltheti. 26

17. számú táblázat A minta megoszlása a hétvégén rendelkezésre álló szabadidő szempontjából Főbb statisztikai mutatók szabadidő hossza fő % nincs szabadideje 35 3,3% néhány óra 171 16,4% kb. fél nap 207 19,8% az egyik nap 225 21,6% lényegében az egész hétvége 405 38,9% összesen 1044 100,0% N átlag szórás minimum maximum módusz 1044 2,76 1,22 0 4 4 A gyakorisági skálát az előzőhöz hasonlóan alkalmazva (0=nincs szabad ideje... 4=lényegében az egész hétvége) kiszámított átlag (2,76) alapján háttérváltozók szerint az alábbi szignifikáns különbségeket tapasztaltuk (A magasabb érték több szabadidőt takar!). A férfiak lényegesen több szabadidővel rendelkeznek hétvégeken is, mint a nők (2,99-es átlag vs. 2,52). A fiatalabbak korcsoportokban hosszabb idő áll rendelkezésre szabad eltöltésre, mint az idősebb korúak esetében (15-19 évesek: 3,21; 20-24 évesek: 2,79; 25-30 évesek: 2,33). A maximum 8 általánost végzettek (nyilvánvalóan részben azért, mert a fent említett 15-19 évesek egy része ide értendő) lényegesen több szabadidővel rendelkeznek hétvégeken is (átlaguk: 3,01), mint a többiek (szakmunkások: 2,55; érettségizettek: 2,57), diplomával rendelkezők: 2,58). A nőtlenek, hajadonok hétvégéi tekinthetők a legszabadabbnak (3,03). Kevesebb szabadidővel rendelkeznek az elváltak (2,69), és igen kevéssel (1,76) a párkapcsolatban élők. A kistérségi központokban élőknek van hétvégeken a legtöbb (2,90) szabadideje. Lényegesen kevesebbel rendelkeznek a maximum 1500 lakosú településeken élők (2,72-2,75). Legkevesebb szabadidő felett az 1500 lakosnál népesebb településeken lakók rendelkeznek (2,56). A szüleiknél lakóknak van a legtöbb (2,98-ös átlag), az önállóan saját lakásban, házban élőknek a legkevesebb (2,08) szabadidejük. Az albérletben lakók több szabadidővel rendelkeznek, mint a rokonaiknál, ismerőseiknél élők (2,57 vs. 2,26). 27

A legtöbb fiatal hétvégeken is a leggyakrabban otthon tölti szabadidejét. A hétköznapokhoz képest nagyobb arányban találkoznak barátaikkal vagy mennek egyéb helyekre. 18. számú táblázat A szabadidő eltöltésének helyszínei helyszín fő % otthon 743 fő 73,5% barátainál 447 fő 44,3% egyéb helyen 147 fő 14,6% szüleinél 6 6,0% nincs szabadideje 9 fő 0,9% NT/NV 7 fő 0,7% Megjegyzés. egy-egy személy részéről 2-2, legjellemzőbb helyszín megjelölését kértük! Az egyéb helyszínek az alábbiakat takarják (N=163): szórakozóhelyen rokonoknál barátainál városban, más településen DISCO-ban buliban kocsmában faluban parkban ifjúsági klubban strandon tóparton (horgászik) moziban otthon kiránduláson játszótéren focipályán utazás közben presszóban szőlőben munkahelyen Balatonon iskolában nagyszülőnél 38 fő 14 fő 10 fő 10 fő 9 fő 8 fő 8 fő 7 fő 6 fő 6 fő 5 fő 4 fő 4 fő 3 fő 3 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 2 fő 28

lovaglással bál bárhol természetben egyedül kultúrházban kollégiumban tornateremben utcán szabadban sportrendezvényen pizzériában építkezésen 2 fő Megjegyzés: egy válaszadó több választ is adhatott. Tíz fiatal közül több, mint minden nyolcadiknak (81,1%, 846 fő) van olyan baráti köre (társasága), ahol gyakran tölti szabadidejét. A férfiak közül lényegesen nagyobb hányad rendelkezik baráti társasággal, mint a nők közül (86,7% vs. 75,3%). Míg a 15-19 évesek közül csaknem mindenki (92,7%) szokott szabadidejében eljárni társaságba, addig ez az arány a 20-24 évesek között 85,1%-ra, a 25-30 évesek esetében pedig 66,6%-ra csökken. Az 500-1500 fős településekre volt a leginkább jellemző, hogy az ott élő fiatalok rendszeresen baráti körben töltik szabadidejüket (87,4%); a többi településtípus esetében 77-81%-os arány mutatkozott. A nőtleneket, hajadonokat (87,0%) és az elváltakat (82,8%) lényegesen nagyobb hányadban jellemzi, hogy szabadidejükben társaságba járnak, mint a párkapcsolatban élőket (58,9%). A magukat magasabb társadalmi csoportba soroló fiatalokra jellemzőbb volt, hogy szabadidejüket baráti társaságban töltik. Azokra a fiatalokra, akiknek szülei érettségivel vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, jellemzőbb hogy baráti társaságban töltik szabadidejük egy részét, mint akik szülei alacsonyabb végzettségűek. A tanulók körében szignifikánsan magasabb (92,8%-os) volt az aktív társasági életet élők aránya, mint a dolgozó (79,4%) és az inaktív (66,9%) kategóriába tartozó fiatalok körében. A legtöbben valamilyen szórakozóhelyen szoktak találkozni vagy saját, illetve valamelyik barátjuk otthonában szoktak összejönni (N=846 fő): 29