Az esővíz hasznosítása

Az esővíz hasznosítása Az ivóvíz, a tiszta, iható víz mennyisége szerte a világon csökken a pazarlás és a talajvíz szennyezése miatt, az ivóvíz felhasználás viszont egyre növekszik. A világon közel egy milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez, évente 1,5 millió gyerek hal meg a fertőzött ivóvíz miatt. Az ENSZ 2010- ben nyilvánította emberi joggá a tiszta ivóvízhez jutás jogát. Az ivóvízzel sajnos ennek ellenére pazarlóan bánunk: a háztartásokban minden célra ivóvizet használunk. Egy átlagos háztartásban az ivóvíz mennyiség mindössze 2%-át fordítjuk ivásra és főzésre, 7%-át mosogatásra, 38%-át tisztálkodásra. Ez háztartásunk ivóvíz felhasználásának 47%-a, valójában csak ezekre a célokra szükséges feltétlenül az ivóvíz minőségű víz. Ennek ellenére másra, így kerti öntözésre 2%- ot, takarításra, autómosásra 5%-ot, mosásra 13%-ot, WC öblítésre 33%-ot pazarolunk el a pótolhatatlan iható vízből. Ésszerű lenne, hogy azokra a célokra, amelyekre nem szükséges ivóvíz minőségű víz, más minőségű vizet használjunk. Országh József TELESŐ rendszere Szeptember 30-ig, amikor az Université de Mons-Hainaut (Belgium) nyugalmazott tanára lett, Országh József professzor ezen az egyetemen végezte tudományos kutatásait. 15 éven keresztül Wallónia Vízügyi Kormánybizottságának a tagja is volt, ahol a Föld Barátai (Friends of the Earth) belgiumi szervezetét képviselte. Egyik kedvenc kutatási területe a víz és a vízgazdálkodáshoz tartozó kérdések: vízellátás, vízhasználat, vízszennyezés, és végül a víztisztítás. Mind - ezeket a fenntartható fejlődés szempontjából vizsgálja és kezeli. Az általa kidolgozott TELESŐ rendszerrel, ez a valóban felújítható vízforrás, földünk ivóvíz problémáját igen olcsón megoldhatná, csak alkalmazni kellene. A vízügyi szakemberek negatív véleményén átlépve, nagyon hasznos rendszerét családok százezrei alkalmazzák most már évek óta teljes megelégedettséggel.országh tudományos eredményeit ma még nemcsak a szakemberek nem értékelik, de még a hivatalnokok és a politikusok sem. Az esővíz háztartási célú felhasználásának legátfogóbb áttekintését a magyar származású, Belgiumban élő, Országh József professzor kutatásaiból ismerhető meg. 2002

Országh kutatási eredményeinek egy része vitatható: érdemes azonban megismerni a fenntartható vízgaz - dálkodás megvalósításának ezen újszerű módját (a szerk). Az alábbi rész letek az http://www.eautarcie.org honlapról származnak. Takarékoskodni kell-e a vízzel? Minden hivatalos vízproblémákkal foglalkozó kampány főleg a vízmegtakarításra hívja fel a figyelmet. A víztakarékosságnak csak a jelenlegi központosított vízgazdálkodási keretekben van némi értelme. Amint a cél nem egy vízmonopólium minden áron való fenntartása, hanem a fenntartható vízgazdálkodás, könnyű kimutatni, hogy a nem központosított vízgazdálkodás ezt a problémát egészen másként veti fel. Hivatalos közegek és a környezetvédő egyesületek kiadványaiban csak a jelentéktelen és hatástalan vízmegtakarítási megoldások vannak jelen. Ezeket még a vízfogyasztás serkentésében érdekelt vízművek is javasolják, mert a fogyasztást tehát a bevételeket egyáltalán nem veszélyeztetik. Illő tudni, hogy a jelenlegi európai törvényes keretekben a vízfogyasztás csökkentése állampolgári kötelezettségekkel ellenkező, hazafiatlan cselekedet: minél kevesebb vizet fogyasztunk, annál kevesebb adót fizetünk a víztisztítás állami költségeire. Közben szennyvizünket a csatornába eresztjük. Ha valaki csak esővizet használ, pl. a TELESŐ rendszerrel, a víztisztításra adót nem fizet, tehát adócsaló. Másrészt a legelemibb józanész és a pénztárcánk, valamint a környezet érdeke is azt írná elő, hogy a természetes víztartalékainkat kíméljük. Hogyan egyeztessük tehát össze környezetkímélő törekvéseinket állampolgári kötelezettségeinkkel? A hivatalos közegek által tanácsolt víztakarékosságnak csak akkor van valami értelme, ha városi- vagy kútvizet fogyasztunk. Ez esetekben csökkent - jük a víztartalékainkra nehezedő nyomást. Ezzel szemben amint csak esővizet használunk és ésszerű módszer, a tényállás egészen más. A tetőre eső vizet saját használatunkra időlegesen eltérítjük, majd tisztítás után a talajnak visszaadjuk. Ez az esővíz természetes és ésszerű végállomása. (A szennyvízcsatorna a természetes vízkörforgás egy részét rövidre zárja.) Ha a tető elég nagy, legyünk takarékosak vagy tékozlók a vízzel, ennek sem a környezetre, sem a pénztárcánkra semmi behatása nem lesz. Ha a tető nem elég nagy, csak arra kell ügyelni, hogy a víztároló túl korán ki ne ürüljön. Jelentéktelen víztakarékosság Fogtisztítás és kézszappanozás közben elzárjuk a csapot. Gyorsan zuhanyozunk a fürdőkádban való lubickolás helyett. Takarékos zuhanyfejet használunk; igaz ezekkel a mosakodás kényelmetlen és tovább tart. Téglát teszünk a vécé vízöblítőjének a tartályába, vagy

gazdaságos vízöblítőt vásárolunk. Kissé jelentősebb víztakarékosság Megjavíttatjuk a vécé folyó vízöblítőjét és a rongált tömítésű vízcsapokat. A mosogató- és mosógépet csak telt szekrénnyel, ill. dobbal indítjuk el. A fürdővizünket kövezet- és padlómosásra, kertöntözésre használjuk. Hatékony víztakarékosság Ezt sem a hivatalos közegek, sem a vízművek nem taná - csolják: szükségük van a vízadó bevételre és a víz eladásából befolyó forgalomra. A leghatásosabb és legelegánsabb módszer a teljes esővíz felhasználás pl. a TELESÖ rendszerrel. A lakóházak tetejére hulló esővíz a háztartások ma felmért vízfogyasztásának kb a 80 százalékát teszi ki. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a fogyasztott víz negyede vagy harmada a vécén megy keresztül, megérjük azt, hogy a teljes esővíz felhasználás és a vécé felcserélése egy száraz toalettre milyen mértékben csökkentené a háztartások nyomását a víztartalékainkra. Az évi csapadékmennyiségtől függően, a tető minden négy - zetmétere 600-1300 liter vizet gyűjt a víztárolóba. Az olvasó ebből könnyen kiszámíthatja a megtakarítható vízmennyiséget. A Délalföldön például, ahol az évi csapadék nem haladja meg a 600 millimétert, egy 10x10 méteres ház tetejéről, egy 15 köbméteres tároló segítségével átlagosan napi 160 liter vízhozamra számíthatunk. Ez nem elhanyagolható mennyiség. A vízöblítéses vécé kiküszöbölésével a vízszükséglet 25 30%-al csökken. Egy megfelelő szűrőrendszer segítségével az esővízből kellemes lágy vizet nyerünk, aminek egy részét még ivásra is meg lehet szűrni. Csökkenteni a vízszennyezést A víztisztítási szakemberek szerint, minél jobban szennyezzük a vizet, a víztisztító állomás annál jobban működik legalább is nagyobb hatásfokkal. Igaz, ezzel a környezetet nem kíméljük jobban. A vízszennyezés csökkentése tehát a szennyvízkezelő vállalatoknak egyáltalán nem érdeke, ellenkezőleg. Jó, ha a háztartások erősen szennyezik a vizet, így a víztisztító állomások a törvény által előírt követelményeknek könnyebben megfelelnek. Igaz, a szakemberek elfelejtik megmondani, hogy minél piszkosabb a tisztítóállomásba befolyó víz, a folyóba kiöntött tisztított víz minősége annál rosszabb. Viszont a törvény a tisztítóállomások részére egy bizonyos tisztítási hatásfokot ír elő. Ha a berendezésbe csak kissé piszkos víz folyik be, a tisztítási hatásfok a törvény által megengedett érték alá csökkenhet. Ezért állampolgári kötelességünk a vizet erősen szennyezni még a környezetünk rovására is.

Addig, amíg a törvényhozó testület a vizet adóztatja és nem a vízbe eresztett piszkot, a szennyezés csökkentése állampolgári kötelezettségeinkbe ütközik. Lelkiismereti kérdés, hogy a környezetvédelmet, vagy a törvénytiszteletet helyezzük-e az előtérbe. Ha mégis a környezetkímélést választanánk, több lehetőségünk van a szennyezés csökkentésére, bár ezen a téren is van a tessék-lássék látszatmegoldás, vagy a valóban hatásos döntés. A tessék-lássék megoldások Ezeket tanácsolják nyakló nélkül az önkormányzatok és a különböző környezetvédő egyesületek. Lássunk ezekből néhányat: A tele mosógépet a lehető legkevesebb mosóporral üzemeltessük. Használjunk környezetkímélő ( zöld ) mosó- és mosogatószert. Csökkentsük a mosó- illetve mosogatószerek használatát vízlágyító berendezés elhelyezésével. Ruhamosás és környezetvédelem A természetesen lágy esővíz használatával kevesebb szappanra, mosó-, mosogató- és tisztítószerre van szükségünk. Kemény, városi víz használatához képest ez sok esetben 60 80 %-os szennyezés csökkenéshez vezethet. A testi tisztaság fogalmán elgondolkozva, lehetőség van a vízszennyezés további csökkentésére. A természetben nincsenek csodák: minél tisztább ruhákat hordunk, a mosógéppel annál jobban szennyezzük a folyókat. A jelenlegi helytelen szennyvízkezelési műszaki megoldások mellett a tisztasági rögeszme környezeti súlya igen nagy. A szutykos ruhaviselet és a patyolat rögeszme között kell megtalálni az arany középutat, amely környezetünket, egészségünket is kíméli és jó közérzetet biztosít. A mosó- és mosogatógép egy nagyon keserves és nehéz munkától kíméli meg a háziasszonyt. Fél évszázaddal ezelőtt a havi nagymosás két napi keserves munkát igényelt. Nem is beszélek a mángorlóról és faszenes vasaló által okozott fejfájásról. A háztartási gépek megjelenése egy valóságos forradalom volt és nagyban hozzájárult a nők egyenjogúságához. Megjavította az utca emberének a viseletét is. Viszont a személyi tisztaság ellensúlyaként megjelenő vízszennyeződés és az elektromos energiaigény az érem másik oldala. Pasteur tudományos munkáira alapozott, a piszoktól és a baktériumoktól való rögeszmés félelem egy olyan helytelen és tudománytalan félre - csúszáshoz vezetett, aminek a környezeti súlya igen nagy. Ezt a teljesen irracionális félelmet a gyógyszer- és a vegyi-

par nagyon ügyes reklámkampányokkal táplálja. Az ebből eredő környezetrombolás természetesen sem a gyógyszerill. vegyipar, sem a víztisztító vállalatok gondja, ellenkezőleg: minél nagyobb a különböző szerek fogyasztása és az ezzel járó szennyezés, annál több pénzt lehet keresni a víztisztítással és az ebből eredő hulladékok kezelésével. Ebből az ördögi körből az egyén csak a tisztaságról alkotott képének a módosításával tud kilépni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a környezet hatásos védelméhez ezentúl szutyokban kell élni. Sok háztartásban a mosógép naponta több órán keresztül működik. Indokolt-e ez? Kánikula időszakokon kívül az egy napig hordott inget feltétlenül ki kell-e mosni? A patyolat tiszta viselet, vajon nem egy reklámok által sugallt felfogás? Izzadságunk mennyisége és szaga táplálkozási, öltözködési és fűtési szokásainktól függ. A ruhanemű által felvett izzadságban lévő illó anyagok adják a kellemetlen szagot. Illó tulajdonságaiknak köszönhetően ezek az anyagok szellőztetéssel nagyrészt a ruhákból eltávolíthatók. Az este levetett és éjjelre az erkélyre kiakasztott ing reggelre megint tiszta szagú. Ha ezt a inget két napig hordjuk egy helyett, az már a mosásból származó szennyezést a felére csökkenti. Célszerű ruhát váltani amikor munkából, iskolából hazajöttünk. A levetett ruhákat ki kell szellőztetni. Vásárlásnál részesítsük előnyben a természetes rostokból, pamutból, lenből, kenderből, gyapjúból készített ruhaneműt. A műanyag rostokból készített ruhákban könnyebben izzadunk. Kerüljük a környezetet jobban szennyező oldószeres, száraz tisztítást is. A legtöbb mosószerben lévő illatosító anyag változatlanul megy át a víztisztító állomásokon. A halak legszívesebben mellőznék ezeket a szereket. Van olyan illatszer is, amelyik a halak nemi életét zavarja. Sajnos a kereskedelemben egyre kevesebb illatszer nélküli mosópor kapható. Vásárlásnál részesítsük előnyben a természetes illó olajokkal illatosított mosószereket. A legjobb az illatosító szereket nem tartalmazó (vagy igen keveset) mosóporok használata. A mosószerekhez adott szövetpuhító, fertőtlenítő és fehérítő anyagok is átmennek a víztisztító berendezéseken. A természetes vízi környezet ezeket is szívesen nélkülözné. Ezek a fenntartások természetesen csak akkor érvényesek, ha vizünket csatornába, ill. hagyományos egyéni víztisztító berendezésbe öntjük. Ha szappanos, tehát fekáliát nem tartalmazó, vizünket szikkasztóba eresztjük, öntözésre használjuk, vagy a talajba szivárogtatjuk, bármilyen mosóvagy mosogatószert használunk, annak környezeti behatása teljesen elhanyagolható. A szikkasztó gödrök üzemen kívül helyezése és a háztartási (szappanos) szennyvíz korszerű tisztítása tudományosan indokolatlan, de felmérhetetlen

környezeti károkhoz és nagy kiadásokhoz vezet. Csak a fekáliás víz szikkasztóba eresztését kell igen szigorúan megtiltani. Ivóvizünk és a vízszennyezés A jól megválasztott ivóvíz is csökkenti a környezetszennyezést. A palackozott ásványvizek fogyasztása a műanyag palackok millióit dobja a szeméttelepre. Az üvegbetétes megoldás alig jobb, mert a visszaszolgáltatott üvegek szállítása energiát igényel, kimosása és fertőtlenítése pedig a vizet szennyezi. Amikor városi vizet iszunk, a környezetet kevésbé szennyezzük. Ellemben azt sem szaban figyelmen kívül hagyni, hogy egy köbméter víz elosztása a városi hálózatban, közepesen egy kilowattóra elektromos energiát igényel. A házi esővíz hasznosítás energiamérlege sokkal kedvezőbb. A városi víz fogyasztásának egészségügyi következményei is vannak. Mint ahogy azt a következőkben látni fogjuk, a törvényesen szavatolt ivóvíz hosszútávú fogyasztása sok esetben nem ártalmatlan az egészségre. Különös figyelmet fogunk szentelni a klórozásból eredő lassú és alattomos egészségkárosodásnak. Akinek csak városi víz áll a rendelkezésére, igén jó minőségű, úgynevezett éltető vizet csak egy házi, fordított ozmózis rendszerrel tud előállítani. Sajnos egy ilyen berendezés legalább 400 -ba kerül. Ezzel szemben olyan vizet ad, amelyik egyenértékű a legjobb palackozott ásványvizekkel. Ha ilyen víz rendszeres vásárlásához viszo - nyítjuk, a fordított ozmózis berendezésbe befektetett összeg igen hamar megtérül. Ismervén a klórozásból eredő súlyos egészségkárosodást, az ozmózisra elköltött pénz jó helyre befektetett tőke. Hosszútávon a család orvosi- és gyógy - szer költségeit csökkenti. Ennek a készüléknek a környezeti behatása elhanyagolható. Minimális környezetkárosodást és maximális minőséget az esővíz mikroszűrésével érjük el. Ilyen berendezések már Magyarországon is kapható. Én 5.000 forintért vásároltam egyet 2003-ban egy orvosi segédeszközöket árusító boltban. Kb. 20.000 forintért ma is hozzá lehet jutni. Aktív szénnel töltött mikronos likacsú, kerámia szűrőt kell kérni. A kerámia az esővízben lévő baktériumokat kiszűri, amíg az aktív szén a víz ízét javítja, valamint a vízböl kivonja a szerves, mérgező szennyesést is. A későbbiekben még rész - letesen visszatérek az esővíz szűrésére. A legolcsóbb éltető víz a háztartásban Ivóvíz előállítására nagyon ajánlom még a fordított ozmózis rendszert. Egy ilyen szűrővel mind a városi vízből, mind az esővízből nagyon előnyösen és olcsón lehet éltető vizet

házilag készíteni. A szűrt víz a legjobb palackozott ásványvizek minőségével egyenértékű. Ha a berendezésbe fektetett pénz visszatérülését (idegen szóval: amortizálását) a palackozott víz árával számítjuk, a fordított ozmózis berendezés ára néhány hónapon belül visszatérül. Sajnos, a kereskedelemben található fordított ozmózis berendezések ára nagyon magas (300-1200 ). A bennük lévő szűrőelem (membrán) világszerte csak egy vagy két üzemben készül és mindenütt azonos minőségű. A kereskedelemben ivóvíz előállítására forgalmazott berendezések ára nagyon különbözik, bár a szűrt víz minősége minden esetben azonos. Nem régen találtam az interneten egy igen jó minőségű ozmózis rendszert 56 -ért. Az alacsony ár annak köszönhető, hogy a készüléket, bár azonos minőségű ivóvizet ad, nem ivóvíz előállítására, hanem akváriumokhoz árulják. A készülékhez a szokásos víztartályt sem adják, ami szintén csökkenti az árat. A készülék óránként 2 liter ivóvizet termel. A szűrt víz tárolására egy 5 vagy 10 literes palackot (vagy köcsögöt) kell tehát rendszeresíteni. Vigyázat, nem szabad a berendezést szűrés közben hosszú időre elfelejteni. Nyomás alatt tároló tartály hiányában (amit különben egy vízvezeték szerelő utólagosan is beépít - het), a palack (vagy köcsög) megtelik és a továbbiakban szűrt víz a lakásban szétfolyik. Ezt elkerülendő, lehetséges a tároló palackot pl. a fürdőkádban, vagy a konyhai mosogatóban elhelyezni. Viszont kár a szűrőelemet a csatornába kiöntött vízre pazarolni.minden liter szűrt víz után a készülék 4 liter vizet enged a lefolyóba, amivel a membránt öblíti. Esővíz szűrésekor az öblítő vizet a beton víztárolóba tanácsos visszavezetni. Fontos megjegyzés: A fordított ozmózison semmilyen baktérium, vírus, vagy más szennyező anyag nem mehet át: ez egy fizikai lehetetlenség. Az esővíz minőségéről A legtöbb, az esővíz minőségével kapcsolatos, széles körben terjesztett vélemény egy helyes laboratóriumi vizsgálat után szétfoszlik. A következőkben ezeket, a sokszor csak úgy felvetett, felületes véleményeket vizsgáljuk meg. Mielőtt a víztárolóba kerül, az esővíz a légkörben bizonyos vegyi tulajdonságokat vesz fel. Ezek egy része természetes elváltozás, a másik része a légszennyezés következménye. A legszembetűnőbb elváltozás az esővíz savas jellege. A levegő természetes széndioxid tartalma miatt, az esővíz még légszennyezés nélkül is savas kémhatású. ph értéke 5 és 6 között van. A természetes széndioxid (CO2), ill. szénsav (H2CO3) mellett a levegő gyakran tartalmaz más, savas kémhatású, a szennyezésből eredő gázokat. A kőolaj és kőszén magas hőmérsékletű elégetésénél különböző nit - rogénoxid molekulák kerülnek a levegőbe. Ezeket gyűjtőnevükön NOx elnevezéssel illetik. Ezekhez adódik még a kéntartalmú energiahordozók égetésekor felsz-

abaduló kéndioxid (SO2), ami az esővízben kénessav (H 2 SO 3 ) formájában oldódik. A nitrogénoxid a vízzel salétromos savat (HNO 2 ) képez. A kénes- és salétromos sav a levegő oxigénjével egyesül és kénsavat (H 2 SO 4 ), ill. salétromsavat (HNO 3 ) alkothat. Erősen szennyezett levegőben az eső ph értéke ezek miatt 4 alá is süllyedhet. A savas kémhatású esővíz a mészkőből épült műemlékeket erősen rongálja, de a fenyves erdők is megsínylik a behatását. Ezzel szemben a savas jelleg az esővíz felhasználás szempontjából egy nagy előnynek számít. Ha a begyűjtött esővíz nem lenne savas, felhasználás előtt vegyileg kezelni kellene. Az esővízben lévő szén-, salétrom- és kénsav a víztárolóban a betonból bázikus elemeket old ki. Ez a semlegesítési reakció kalcium, magnézium, nátrium és kálium ionok mellett bikarbonát, karbonát, szulfát és nitrát ionokat juttat a vízbe. Az így feloldott ásványi sók több, mint 90 százaléka kalcium bikarbonát [Ca(HCO 3 ) 2 ]. A nitrát ionok átlagos koncentrációja 3 és 5 mg/liter között van. Az ivóvízben a megengedett legnagyobb érték 50 mg/liter nitrát. A betonból kioldott ásványi sók szükségesek a felhasznált víz jó biológiai tulajdonságához. A nap által desztillált, a tetőre eső víz, bár savas, ásványi sókat csak nyomokban tartalmaz. Ilyen formában háztartási használatra alkalmatlan. A betontárolóban történő semlegesítés tulajdonképpen a kezelés első lépése. A víz semlegesítése következtében az ásványi sótartalom közepesen 80 mg/liter értékre emelkedik. Ebből a mészkő kb. 30 mg/litert tesz ki. A tárolt víz tehát lágy marad. A betontároló tulajdonképpen nem más, mint egy földalatti sziklás természetes víztároló üreg utánzata. Ebből a megállapításból két alapvető adatot lehet megjegyezni: Gyakorlati tanácsok egy házi esővízhasznosító rendszer megvalósítására. Az alábbiakban közölt adatok és tanácsok csak a TELESŐ (Országh rendszere a szerk.) rendszer elhelyezésére érvényesek. Más rendszerek elhelyezésénél az itt megadott tanácsok rossz megoldásokra vezetnek, de ennek a fordítottja is igaz: más rendszerekre vonatkozó tanácsok a TELESŐ rendszer elhelyezésénél jelentős többletköltségeket vonnak maguk után. A TELESŐ rendszer elhelyezése csak jól átgondolt tervek alapján ajánlott. Ehhez mindenekelőtt a jelen honlap esővízhasznosítással foglalkozó fejezeteit kell igen figyelmesen elolvasni, építkezés esetén a tervező építésszel, a tervek elkészítése előtt elolvastatni. Az esetleges kérdésekre, villámpostán válaszolok. A rendszer helyes használata érdekében igen fontos az esővíz minőségével kapcsolatos elméleti részeket is elolvasni.a rendszer esetleges hibáit több mint 30 éves tapasztalat alapján sikerült a minimumra csökkenteni. A használók százainak a megfigyelései és megjegyzései alapján mondhatjuk, hogy az eset -

leges problémák megelőzése egyszerű, de a legtöbbet a tervek helyes kidolgozásával kerülhetjük el. Az esővíztároló és a hozzávaló bekötések elhelyezése a ház terveit is módosíthatja. Az utólagos módosítások nagy többletköltséget vonzanak. Ismételjük, hogy a tároló nem más, mint egy földalatti vizes barlang mesterséges utánzata, amiben az esővíz jó állapotban megmarad. Ehhez nagyon fontos a tároló föld alá helyezése. Az esővíz savasságát csak beton-, tégla-, vagy mészkő falak biztosítják. Műanyag- vagy fémes tárolóban a víz nagy valószínűséggel megposhad. Felhasznált anyagok a tetőhöz és ereszekhez Tetőfedésre olyan anyagokat használjunk, amelyek a víz minőségét nem rongálják. Ide tartozik a hagyományos, lehetőleg zománcozott, cserép, hogy a moha ne ragadjon rá, a természetes palakőből készített tető is nagyon jó, nem is szólva az üvegtetőről. Az esővíz minőségének szentelt fejezet fenntartásait figyelembe véve, a cinkből készült tető is megfelel. A mesterséges pala, a horganyzott bádog és a műanyagtető is, bár némi fenntartásokkal, megfelel. Ereszeket cinből, horganyzott bádogból, rozsdamentes acélból, műanyagból, valamint égetett cserépből is lehet készíteni. Ha a meglévő tető nem megfelelő anyagból van, az a víz szűrését megnehezítheti. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tetőfedést újra kell kezdeni. A nem megfelelő tető anyagra mindig van valamilyen szűrési megoldás rendszerint sekély többletköltséggel. A réz, az ólom és az alumínium Ezekből a mérgező fémekből tetőt lehetőleg ne készíttessünk. A réz és az ólom a savas eső vizében gyengén oldódik és mint nemkívánatos anyag a tárolt vízben is megjelenik. Ha a nehézfémek esetében a legkisebb kétely merülne fel, jobb a vizet a kérdéses fémre elemeztetni. Egy ilyen részleges elemzés nem kerül sokba. Ha a mért koncentráció az ivóvíz normáit meg is haladja, a begyűjtött vizet, iváson és főzésen kívül minden másra lehet használni veszély nélkül. Ilyenkor ivásra és főzésre a szokásos kerámia mikroszűrő helyett, a vizet egy fordított ozmózis rendszerrel kell előállítani. A fazsindelyes tető Hegyvidékeken gyakran hasznának ilyen tetőfedő anyagot. Sajnos a fatető esővíz begyűjtésére nem nagyon alkalmas. A ráhulló víz egy részét a fa visszatartja és az eső végén elpárologtatja: gyengén szitáló esőből kevesebb jut a tárolóba. Az ilyen tetőt használók a veszteséget 5%-ra be - csülik. A legnagyobb gondot azonban a begyűjtött víz minősége okozza. A fában lévő illó olajok és a lignin a víznek barna színeződést adnak. Az évek folyamán ez a színeződés fokozatosan csökken, végül halvány sárgáról 5

6 év után színtelenné válik. A barna szín oka a vízben lebegő (szuszpenziós) szilárd szerves anyagok, amelyek a baktériumok robbanásszerű szaporodásához vezetnek. Sze - rencsére ezek a baktériumok az egészségre nem károsak. Viszont barna vízben fürödni nem kellemes. Türelmesen ki kell várni a zsindelyek öregedését, amikor a begyűjtött víz végre tiszta lesz. Mesterséges tetőfedő anyagok Lehetőleg kerüljük a könnyű mesterséges tetőfedő anyagokat, mint a cserepeket utánzó olcsó műanyag burkolatot. Több használó panaszkodott a víz gumi szaga miatt, amit még az aktívaszén szűrő is nehezen tud kivonni. A gyakran felújítandó aktívaszén szűrőelemek ára miatt több család lemondott az esővíz használatáról még vécéöblítésre is. Más használók viszont az ilyen tetőről teljesen szagtalan vizet gyűjtenek be. A tetőfedő anyag minőségi különbségei feltehetően a gyártó cégtől függenek. Olcsó és könnyű műanyag tetőknél jobb tehát ebben az ügyben a kereskedőt megkérdezni. Kátrány és bitumen alapú tetőknél a kellemetlen szag egy két év alatt eltűnik. Addig viszont a víz csak kertlocsolásra alkalmas. A tetőfedő anyagok gyártása nagyon gyorsan fejlődik. Számos levelezőm számolt be sikeres TELESŐ rendszerről új tetőfedő anyagokkal, mint az EPDM (etilén propilén dién monomer), TPO (termoplasztik poliolefin), vagy még a jó öreg PVC (polivinil klorid). Az ilyen tetőkről begyűjtött víz, bár szagtalan, nem tudjuk milyen anyagok (monomerek, katalizátorok, festékek, stb.) oldódhatnak be róluk a vízbe. Erről tanulmány tudtommal még nem készült. Nem tudjuk azt sem, hogyan viselkednek ezek az anyagok az öregedés alatt, valamint a nap ultraibolya sugarainak a hatására. Jobb tehát az óvatosság, ami nem jelenti azt, hogy ezeket az olcsó és könnyű anyagokat eleve elvessük. A kockázati tényező a használónak kedvez: nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a beoldott nemkívánatos anyagok még külsőleges használatnál is gondot okoznának kivéve az allergiában szenvedőknek. Az ivóvíz előállításánál a kerámiaszűrőben lévő aktívaszén betét ezeket a nemkívánatos anyagokat megköti. Óvatosságból nem árt a nem ivásra szánt vizet is egy külön aktívszénnel szűrni. A szűrőelemek rendszeres cserélése a víz önköltségi árát megemeli. Amint azt már említettem, a nem helyesen kiválasztott tetőfedő anyag, a szűrésnél többletköltséggel jár. Lapos és gyepesített tető Betonburkolatú lapos tető nagyon megfelel, kivéve, ha rendszeresen járnak rajta, mint egy teraszon. A gyepesített tetőt jobb elfelejteni. Ilyen tetőkről esővizet begyűjteni nagyon körülményes. Nem is beszélek a vízhatlansági problémákról és a megerősített (költségesebb) tetőszerkezetről,

amit az ilyen tető megkíván. A növények kisebb záporok vizét egyszerűen elpárologtatják: a víz nem kerül a tárolóba. Nagyobb esők egy része begyűjthető, de a víz minősége nagyon rossz. A barna színű víz, ami a tárolóba kerül, nagy mennyiségű humuszt tartalmaz szuszpenzió formájában. Ez a baktériumok eszményi táptalaja. A szűrők nagyon gyorsan telítődnek és az elemeket gyakran kell cserélni. A nyert víz önköltségi ára magas. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyepesítettés/vagy lapos tető elhelyezése egy nagyon értékes lakható térfogatot szüntet meg: a padlásteret. Ez utóbbi még későbbi használatra szánt lomok, vagy kevésbé használt tárgyak tárolására is kitűnő. Amikor a család megnövekedik, a padlásteret viszonylag szerény költséggel lakhatóvá lehet tenni. Lapos tető esetén erről le kell mondani. Az azbeszt tető problémája Régebben a mesterséges pala zsindelyekbe azbesztet is kevertek, amit «Eternit» néven árultak. Ma már az ilyen zsindelyek gyártása és elhelyezése tilos. A régi mesterséges palatetőkről begyűjtött víz azbesztet nyomokban tartalmaz, amit még a kerámia mikro-szűrő sem szűr ki. Akik ilyen tetőkről gyűjtik az esővizet, eddig nem találkoztak különösebb egészségi problémával. Az azbeszt mérgező hatása lenyelés esetén nem bizonyított. Az emésztőrendszeren minden kár okozása nélkül átmegy. Ezzel szemben az azbeszt, belégzéssel bizonyítottan tüdőrákot okozhat. Jobb tehát az azbeszt tető padlás terében nem tartózkodni. Akik félnek az azbeszt esetleges mérgező hatásától, ivóvizüket kerámia mikro-szűrő helyett fordított ozmózissal állítsák elő. Vízhatlanító szerek a tároló falaira Munkatársam, a kanadai építész André Leguerrier, áttanulmányozta a kereskedelemben található vízhatlanító sze - reket, amelyeket víztároló medencéhez használnak. Jelenleg egyre több ilyen anyagot árulnak, amelyeket a tároló belső falaira rá lehet kenni. Sajnos egyetlen gyártó cég sem tudta szavatolni az anyag sav semlegesítő képességét. Egy esővíztárolóban a víz savasságát feltétlenül semlegesíteni kell. Több levelezőm visszajelzése szerint, azok a kenhető anyagok, amelyek a vízhatlanító polimereken kívül még cementet is tartalmaznak, képesek az esővizet semlegesíteni. Nagyobb tároló építésénél jobb tehát a tervezett anyagot először kipróbálni. Erre egy teknőt kell szerezni, aminek belsejére a tervezett vízhatlanító anyagot rá lehet kenni és esővizet tárolni benne. Ha az esővíz néhány óra után semleges lesz, az anyag megfelel. A próbához vagy ph-mérő, vagy indikátor papír szükséges.

Az ereszcsatornák tervezése és karbantartása A tetőre hulló faleveleket az ereszcsatorna lefolyó csövére helyezett ráccsal vissza lehet tartani. Egyesek vékony drótrácsot helyeznek (kb. 5-8 mm-es lyukakkal) az eresz - csatorna fölé a teljes hosszon. Ez is visszatartja a faleveleket, de az esetleges döglött madarakat is. A rácsokat és az ereszeket évente legalább kétszer tavasszal és az ősz végén ellenőrizni kell. Szükség esetén az ereszekből a port vagy iszapot el kell távolítani. A kereskedelemben a lefolyócsőbe helyezhető levélszűrőket is árulnak. Az elhelyezésüket a dugulás veszélye miatt nem nagyon ajánlom. Részleges duguláskor a lefolyó víz egy része elvész és nem jut a tárolóba. A ház terveinek az elkészítésénél figyelembe kell venni az ereszek karbantartását is. Az ereszekhez létrával könnyen hozzá kell tudni férni. A tetőről lejövő víz előszűrése Az ereszcsatornából kifolyó vizet, mielőtt az a tárolóba kerül, a legnagyobb szennyeződésektől jobb megszabadítani. Erre az egyik leghatásosabb eszköz az ereszcsatorna alá helyezett műanyag szűrőkosár amit egy műanyag vízelosztó tartályba kell elhelyezni. A kosarat a tartályból, kiürítésre rendszeresen ki kell emelni. Van aki betontartályba helyezett homokszűrőt használ, ami nagyon hatásos, viszont elég drága. Árulnak még 100 mikronos likacsú falevél szűrőt is, aminek a szűrőeleme egy műanyag szivacspárna. Ezt a szűrőt minden nagyobb zápor után tisztítani kell. Nagyon poros és száraz vidékeken néha hetekig, sőt hónapokig nem esik az eső. A száraz időszak utáni első zápor nagy mennyiségű port vihet a tárolóba, ahol az, iszap formájában lerakódik. Ide nem felesleges minden lefolyócső alá egy kb. 50 literes, jó fedett, ülepítő medencét elhelyezni. A túlfolyót, amit a tároló felé menő csőre rákötünk az ülepítőben, egy lefelé fordított könyökcsővel látjuk el. Ez akadályozza meg a vízen úszó szennyeződések továbbjutását. A rág - csálók és a békák behatolásának a megakadályozására, az ülepítő fedelét gondosan le kell zárni. A száraz évszak utáni első zápor által szállított por tárolóba jutását egy nagyon ötletes, gémeskút szerű szerkezettel meg lehet akadályozni. Egy jó barkácsoló ezt el is tudja készíteni. Az eresz lefolyó melletti szakaszába egy kb. egy méteres mozgó szakaszt kell beépíteni. Ez az eresz szakasz egy vízszintes tengelyen fordulva lefelé billenhet, vagy vissza mehet az eredeti helyére. A mozgó ereszt egy vizes hordóba helyezett úszó mozgatja fel vagy le. Felső helyzetben, amikor a hordó tele van vízzel, a mozgó eresz a rendes helyén van: a víz a tárolóba ömlik. Amikor a hordó üres, az úszó az ereszt lehúzza és az esővíz a hordóba folyik. A száraz évszak alatt a hordót ki kell üresíteni. Az első zápor eleje, a tető és az ereszek porát a hordóba önti.

Amikor a hordó megtelik, az úszó a mozgó ereszt újra a rendes helyére tolja, és a tárolóba már tiszta víz ömlik. Ez a megoldás hatásos, de figyelmet igényel. Ha elfelejtjük a hordót kiüríteni a rendszer mintha ott sem lenne: nem működik és a por csak a tárolóba kerül. Szerintem a lefolyók alá helyezett ülepítők, vagy szűrő kosarak és egy jó derítő medence minden esetben jó eredményt ad. Igaz az ülepítőket rendszeresen ki kell kotorni, a szűrő kosarakat pedig megtisztítani. Sok háztartásban a víz közvetlenül a derítő medencébe folyik. Ez is jó megoldás, bár nagyon poros vidékeken a por bekerülhet a tároló medencébe és onnan a szűrőelemekbe, amelyeket kissé gyakrabban kell karban tartani, ill. cserélni. Az esővíztároló helyes méretezése A tároló méretezésénél követnek el legtöbben hibákat. Akik nem gondolkoznak a helyes méreteken, tárolójukat mindig túl kicsire méretezik. Az ilyen tároló vízzel gyorsan megtelik és esős időben a túlfolyón sok víz vesz kárba. A túlfolyón elveszett víz viszont száraz időben nagyon hiányozni fog. A helyes méretezés annál is inkább fontos, mert utólagos kijavítása nagyon sokba kerül. Eszményi esetben a házat már úgy tervezik, hogy az adott lehetőségekhez képest tetőfelülete a lehető legnagyobb legyen: nagy tető = sok begyűjtött esővíz és ennek az állításnak a fordítottja is igaz. Sokan azt hiszik, hogy a tárolót a család nagyságához kell igazítani. Ez csak akkor helyes, amikor a tető igen nagy: több vizet «termel», mint a család szükséglete. Ilyenkor csak akkora tároló kell, ami a szükségleteket kielégíti. Az esetek túlnyomó többségében a tető túl kicsi ahhoz hogy a család teljes vízszükségleteit fedezze. Egy másik, igen gyakori tévedés azt hinni, hogy a tároló méretei az évi csapadékmennyiséggel arányosak. Ennek pontosan a fordítottja az igaz: minél aszályosabb egy vidék, annál nagyobb tárolóra van szükség. Még hozzáadnám: nem folytonos használat esetén (nyaralók, hétvégi házak), a tároló nagyobb, mint állandóan lakott családi házaknál. Állandó használat mellett, mérsékelt égöv alatt, a tároló térfogata kizárólagosan a tető felületének a vízszintes vetületétől függ. Kiszámítása egyszerű: minden nézetméter vízszintes tetővetülethez legalább 150 liter tároló térfogat szükséges. Például egy 10x10 méteres (100 m²-es) családi házhoz egy legalább 15 m³-es tárolót kell építeni. Ez a térfogat a tároló- és az derítő medence együttes térfogata. Tervezésnél a kapott értéket mindig felfelé kell kikerekíteni. Betonból, téglából, vagy mészkövekből épített tárolók esetében a derítő medence az össztérfogat kb. egy ötöd részét (20%-át) foglalja el. Nyugat-Európában az előregyártott beton tartályok olcsóbbak, mint az épített tárolók. Magyarországon még (2010-ben) az épített tárolók az olcsóbbak. Előregyártott tárolók elhelyezésénél a számított térfogatot

több, kisebb méretű tároló sorozatba való összekötésével is el lehet érni. Például egy 120 m² alapterületű házhoz elméletileg 18 m³ tárolótérfogat szükséges. Ezt egy 10+5+3 m³-es tárolók egybekapcsolásával el is lehet érni. Ebben az esetben a tetőről lefolyó vizet a 3m³-es tárolóba vezetjük, ami a derítő medence lesz. Innen folyik a víz a másik két tárolóba. Biztonságosabb azonban a rendszert kissé túlméretezni és 10+5+5 m³-es tárolót elhelyezni. Régebben 100 m² tetőhöz csak 14 m³ tárolótérfogatot tanácsoltam. Ezt a számot az évi csapadékeloszlás alapján, egyenletes fogyasztást feltételezve, számítógépes model - lezéssel számítottam ki. Ez több mint 20 évig 1980-tól 2000-ig jól bevált. Az utóbbi évtizedben sok család tapasztalata alapján, feltehetően a csapadékok más eloszlása miatt, a 14 m³ tároló térfogat kicsinynek bizonyult. Több tároló elhelyezésénél a víz az egyikből a másikba folyik. Az összekötő csövet jobb a tároló felső részére tenni 1 2 cm-rel a túlfolyás szintje alá. Az esetleges földmozgásból eredő csőtörések elkerülése végett, jobb az összekötő csöveket hajlékonyra tervezni. Egy vastag gégecső erre a használatra megfelel. Felső átvezetésnél minden tárolóba külön szívócsövet kell elhelyezni, amit elzáró csapokkal felszerelt csőrendszer köt össze a házi szivattyú teleppel. Van aki az összekötő csöveket a tárolók aljára szerelteti. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a különböző tárolókban a közlekedő edények törvénye szerint, a víz szintje kiegyenlítődik s így egyetlen szívócsővel üzemel az összes tároló. Az elrendezés hátránya az összekötő cső repedése esetén, az összes tárolóban lévő víz elveszítése. A derítőmedencében az ülepítőből jövő vízben lebegő szilárd szennyező anyagok a medence aljára iszap formájában rakódnak le. Más, a víznél könnyebb szennyeződések, a víz felületén úsznak. Ezért kell a derítő túlfolyóját, amelyik a tárolóba folyik, egy lefelé fordított könyökcsővel felszerelni, a derítő oldalán. Milyen anyagból legyen a tároló? A felhasznált víz minőségének a javítására olyan anyagokat kell kiválasztani ami az esővíz természetes savasságát semlegesíti. Ezért kell mellőzni a műanyag és a fémes tároló tartályokat. Esővíztárolónak három anyag jöhet számításba: a beton, a malterral burkolt téglafal és a természetes mészkő. A műanyagtárolók (PVC, polietilén, polipropilén) ezzel szemben sokkal olcsóbbak, könnyebben szállíthatók és elhelyezhetők, mint a betontárolók. 2009-ben egy kísérletet végeztünk a PVC tárolók felhasználását illetően. Egy 80 m²-es tetőről a vizet egy 1500 literes beton

derítőmedencébe vezettük. A derítőmedence túlfolyóján kijövő, teljesen semlegesített vizet, 5 darab 2000 literes földalatti műanyag tartályba vezettük. Ezekben a tárolókban a víz azóta is megőrzi igen jó minőségét. A kisméretű beton derítőmedence műanyagtárolókkal összekötve bizonyul a leggazdaságosabb megoldásnak. A már meglévő műanyagtárolókba egy kötél segítségével, mészkő darabokkal teli, zsák hálókat lehet leereszteni. Itt ki kell kísérletezni azt a mészkő mennyiséget, amelyik elegendő a semlegesítésre. A tároló vízhatlanná tétele A tárolóba behatoló talajvíz, a begyűjtött esővíz minőségét nagyon ronthatja. Ezt elkerülendő, a tároló falainak a külső felét kátránnyal, vagy más vízhatlan anyaggal kell bekenni. A falak belső része viszont egy vékony, de igen sima malter vakolatot kap. Malter helyett egyesek korszerű, cementet tartalmazó polimer vízhatlanító anyagokat használnak. Kerülni kell, a cementet (ami a vizet semlegesíti) nem tartalmazó vízhatlan anyagokat. Nagyon régi esővíztárolók Régi várakban, katonai erődítményekben gyakran találkozunk több száz éves, mészkőből épített esővíztárolókkal, amelyekben a víz még mindig tiszta. A múlt század elején épített brüsszeli házak pincéiben mindig volt esővíztároló aminek vizét főleg tisztálkodásra és mosásra használták. A mosókonyha (és sokszor a konyha is) mindig a pincében az esővíztároló mellett volt, aminek vizét úgy csapolták meg, mint egy hordót. Az esővíz egy nagyméretű sárgaréz csapon folyt a kőből készült mosóteknőbe, vagy a melegítő rézüstbe. Érdemes megjegyezni, hogy az általunk látogatott régi brüsszeli házak esővíztárolóinak a térfogata a tető felületéhez képest minden esetben közel állt a fent javasolt értékekhez. Az 1930- as évek után mindenhová bevezették a városi vizet és elhitették a lakossággal, hogy az esővíz «nem higiénikus». Sok régi víztárolót vagy betemették törmelékkel, vagy pincehelységgé alakították át. 1985 óta egyre több régi víztárolót restaurálnak és helyeznek újra működésbe. A brüsszeli önkormányzat néhány éve anyagi támogatást is ad ezekre a munkákra. A francia Bretagne tartományban a kutak vize hagyo - mányosan rossz minőségű volt még a vegyi mezőgazdaság és az ipari sertéstenyésztés bevezetése előtt is. Minden ház mellett volt egy földalatti, mészkőből készült nagy esővíztároló. A lakosság ivásra is, évszázadokon keresztül ennek a vizét használta. Csak a jószágot itatták az ásott kutakból. Az 1950-es évektől ott is fokozatosan mindenhová bevezették a városi vizet. A házak vízhálózatra való bekötését kötelezővé tették annak el-

lenére, hogy a csapvíz a legtöbb városban és községben igen rossz minőségű volt. Az ipari sertéstenyésztést nagyon kifejlesztették, aminek a következtében a hígtrágyából a víztartalékokban erős lett a nitrát szennyezés. Bretagneban 2000 óta egyre több TELESŐ rendszert helyeztek el, ami a hatóságok dühét váltotta ki. 2008-ban az esővíz házon belüli felhasználását Franciaországban törvényileg betiltották. A víztárolóhoz használt beton minősége A tároló betonjának minőségét illetően TELESŐ rendszert használók részéről gyakran kapok aggódó kérdéseket. A legtöbb cementgyárban ipari- és háztartási szemetet, valamint szárított szennyvíztisztítási iszapot égetnek, amit «helyettesítő üzemanyagnak» neveznek. Felvetődik a kérdés: vajon az üzemanyagban lévő mérgező anyagok nem kerülnek-e bele a gyártott cementbe és a tároló betonjából a begyűjtött esővízbe? A kérdés jogos, ugyanis a cementgyárak füstgázaiban gyakran jeleznek mérgező dioxin vegyületeket. Azonkívül a cementgyártásnál elégetett hulladékokban nehézfémek is lehetnek. A betonozáshoz használt un. Portland-féle cementeket 1700 C-n égetik. Ilyen magas hőmérsékletet egyetlen szerves molekula sem bír ki: széndioxiddá és vízzé ég. A nehézfémek egy része ezzel szemben a cementbe kerülhet. Szerencsére, ezen a hőmérsékleten a nehézfémek a cementbe vízben oldhatatlan oxidok és szilikátok formájában épülnek be. A cementgyárak füstgázaiban megfigyelt dioxinok a kéményben lehűlt gázokban keletkeznek. Elemzési kampányaink alatt egyetlen betontárolóból kiemelt vízmintában nem találtunk az ivóvíz szabványait meghaladó mennyiségű nehézfémet. Városi vizekben, ezzel szemben még a törvény is megenged időleges érték túllépést. Előregyártott betontárolók Előregyártott betontárolókat rendszerint hengeres, vagy ovális-hengeres formában árulják. A rezgetett vasbeton a használatnak megfelel, bár néha kisebb módosítások hasznosak lehetnek. Ha a belső falak nem elég simák, malterral le lehet őket simítani. Nagyobb tárolókban hasznos a «padlózatot» a mélypontba helyezett zsomp kialakításával módosítani. Erre a témára még visszatérünk. Ügyelni kell a lejárati nyílás nagyságára, amelyen még egy testes embernek is könnyen át kell férnie, még akkor is, amikor egy létrát is leeresztettünk a tárolóba. Az igen nehéz beton fedőnyílást, könnyebben felemelhető, erősített alumínium lemezzel, vagy acéllemezzel kell helyettesíteni. A tároló(k) elhelyezése A tárolt víz minőségének a megtartásához, állandó hőmérséklet kell. Ezt csak a tároló eltemetésével lehet

elérni. Számos tervező a tárolót a ház melletti terasz alatt építi ki. Ha ez nem lehetséges, akkor a tárolót lehetőleg a ház közelében kell elhelyezni. Tervezésnél ügyelni kell a lefolyó csatornát és a tárolót összekötő cső helyez lejtésére. Ezt a csövet a fagytól nem kell védeni, mert csapadék esés idején kívül mindig üres. A benne lévő víz hőtehetetlensége miatt, a tároló sem igényel különösebb fagyvédelmet. A tárolót az épület alá is el lehet helyezni. Helye lehetőleg nem lakott helységek (garázs, kamra, mosókonyha, stb.) alatt van. Már létező épületeknél a tárolót pl. egy utólag megépíthető mellékhelység (garázs, félszer, tűzifa raktár, kerti szerszámos faház, stb.) alá is el lehet helyezni. A tárolóknak a kerti pázsit alá való helyezésekor jó tudni, hogy egy 12 20 cm földréteg takaróra telepített gyep gyorsan kiszárad: a másutt zöld pázsiton egy téglalap- vagy kör alakú sárgás folt lesz. A tároló tervezésnél egy pót-befolyót is elhelyezhetünk az esetleges, még építendő kerti épületek (félszer, üvegház, szerszámos, tűzifa tároló, stb.) tetejéről lefolyó víz utólagos begyűjtésére. Egy, vagy sorozatba kötött több tároló? Előregyártott betontároló elhelyezése egy kertben néha nehézségekbe ütközik. Pl. 20 vagy 30 köbméteres betontárolókat csak különleges, erre tervezett hatalmas tehergépkocsik szállíthatják és elhelyezésükhöz nagy darukra van szükség. Már beépített kertes városnegyedekben ilyen gépek ritkán hatolhatnak be a kertekbe. Ebben az esetben három lehetőség kínálkozik: 1. A kertben kőművesekkel építtetünk egy tárolót. Ez eléggé költséges megoldás. 2. A tervezett tárolási térfogatot több, kisebb méretű betontároló sorozatba kötésével valósítsuk meg. 3. Egy kisméretű beton- vagy téglatároló (amit derítőnek fogunk használni) megépítése után több, sorozatba kötött, 2 3 köbméteres műanyag tárolót temetünk el, amelyekben a, derítőben semlegesített, vizet tároljuk. Ez a legolcsóbb megoldás, de a célnak nagyon megfelel. A tárolók felszerelése A rendszer tervezésénél figyelembe kell venni a tervszerű és megelőző karbantartás (TMK) lehetőségét. A szívócső átmérője legalább egy colos legyen. A végére egy úszó lábszelepet helyezünk el. A tárolóban esetleg megjelenő szagok elkerülése végett, a vizet néha buborékok segítségével levegőztetni kell. Nem szabad tehát elfelejteni a rendszer levegőztetéséhez szükséges szerelvények elhelyezését sem. Egy díszmedence buborékoltató üzemeltetéséhez elektromos vezetékek és egy kapcsoló is szükséges. A buborékoltató szerkezetét közvetlenül a tárolóba lehet elhelyezni, ekkor nem kell a levegőt vezető csövet kívülről a tárolóba vezetni. A buborékoltató

szórótányérját a tároló aljára kell tenni, lehetőség szerint a csapóajtó alá. Ez utóbbit kinyitva a szórótányér működése ellenőrizhető. Ha a buborékoltató berendezést nem is helyezünk el, a tároló elhelyezésénél, jó a helyét és áramellátását előre kialakítani. Ha ivóvizünket fordított ozmózissal állítjuk elő, a membrán öblítő vizét vissza kell vezetni a tárolóba. Ki kell tehát alakítani a visszafolyó csövet. Egy tároló túlfolyóját a szennyvízcsatornára lehetőleg ne kössük rá. Onnan kellemetlen szagok és patkányok jöhetnek be. Állandó használatban lévő, és helyesen méretezett tároló túlfolyója gyakorlatilag nagyon ritkán működik. Egy viszonylag kisméretű szikkasztó, Vagy szórógödör erre elegendő. Vigyázat, a rágcsálók behatolásának a megakadályozására a túlfolyó csövére egy rácsot erősítünk. Talán magától értetődő a dolog, de karbantartáshoz a tárolóba le kell tudni menni. Van aki a tároló falába, már az építésnél, fémlétrát erősít. A lejárat tehát elég nagy lesz ahhoz, hogy egy létra is elférjen, valamint egy személy a létrán egy vödörrel a kezében a tárolóból ki tudjon jönni. A tároló aljára, de csakis az aljára, olcsó sima burkolólapokat helyezünk, ami a karbantartást megkönnyíti. Így a tároló tisztítása nem lesz nehezebb, mint a konyha felmosása. A szennyes mosó víz a tároló mélypontján elhelyezett zsompban gyűlik össze, amit egy olcsó búvárszivattyú segítségével a tárolóból kiemelünk. Ennek hiányában egy, pl. 10 m³-es tároló tisztítása után, kb. 50 vödör szennyes vizet kell létrán a tárolóból kicipelni. A tároló csapóajtaját könnyűre kell kialakítani. Egy beton zárólap kiemeléséhez komoly izomerőre van szükség, ezért a csapóajtó sokkal könnyebb acél, vagy bordázott alumínium lemezből készül. Fogantyúja is könnyen kezelhető lesz. Nagyméretű tárolók karbantartásához a mennyezetre jó egy vagy két vízhatlan lámpát erősíteni. Ezeket a lámpákat a házban elhelyezett, jelzőfénnyel felsze - relt, kapcsolóval lehet be- és kikapcsolni. Mennyezeti lámpák hiányában, lábakkal a vízben, hordozható lámpák használata életveszélyes. A ház belső vízvezeték berendezése A házi szivattyútelep a vizet a házi vízvezetékbe nyomja bele a megfelelő (3 5 bár) nyomáson. Üzemeltetéséhez legalább egy 350 wattos motor kell. A dugattyús szivattyúk nagyon jól működnek de viszonylag drágák. Ezenkívül elég nagy, kb. 200 literes tartály kell a működésükhöz. Az is igaz, hogy egy ilyen nagy tartály egyenletesebb üzemeltetést biztosít, valamint az indításkor szükséges áramfogyasztási többletet is lecsökkenti: a gép csak ritkán indul be. A centrifugál szivattyúk olcsóbbak, bár ezek is jól működnek. Üzemeltetésükhöz egy 25 30 literes tartály

is elegendő, bár áramfogyasztásuk a tartály térfogatának a növekedésével csökken. Egy 200 literes tartály elhelyezését az áramfogyasztás csökkenése, néhány év alatt kifizeti. Amikor ivóvizünket nem kerámia mikro-szűrővel, hanem fordított ozmózissal állítjuk elő, a szivattyúhoz a nyomáskiegyenlítő tartály elhelyezése kötelező. Ennek hiányában a szivattyú percenként többször is, igen rövid időre beindul, fogyasztása nagyon megnő, míg élettartama lecsökken. A kutakhoz használt búvárszivattyúk üze - meltetésére sajnos sem tapasztalatom, sem ismereteim nincsenek. Csak azt tudom, hogy ilyen szivattyú csak 7 méternél mélyebb kutaknál elkerülhetetlen. Amikor városi vizet használunk, házon belül egy félcolos csőrendszer elegendő. Amikor a ház vízellátását egy házi szivattyútelep végzi, egy colos csövek elhelyezése nagyon ajánlott. Több csap egyidejű kinyitásakor vékony csövekkel a nyomás a rendszerben leesik. Külön csővezeték a városi- és az esővíznek? A mindenütt tanácsolt megoldás helyett, hangsúlyoznunk kell, hogy a TELESŐ rendszerben nincs szükség két különböző vízvezeték rendszerre, ahol az egyikben csak eső-, a másikban csak városi víz folyik. Innen adódik az, hogy a rendszer használatához a házban már meglévő vízvezeték, minden átalakítás nélkül használható. Minden más esővízhasznosítási rendszerhez kötelező két, egymástól elválasztott csőrendszert kialakítani. A kereskedők által ajánlott megoldások mindig jóval drágábbak és sokszor kevésbé hatásosak, mint az itt leírt rendszerben. Vásárlás előtt nagyon ajánlott a teljeskörű tájékozódás. Ha egy kereskedő a TELESŐ rendszert nem ismeri, a tanácsai alapján kiépített berendezés mindig drágább lesz. Sokszor teljesen felesleges, vagy nem kihasznált drága kellékek vásárlására ösztönzi a vevőt. A városi vízművek két csőrendszer kiépítését kérik. Elképzeléseik szerint az esővizet legfeljebb kertöntözésre és vécéöblítésre lehet csak használni. Néhány szakember az esővíz mosásra való felhasználását még elképzelhetőnek tartja, bár nem tanácsolja. Így érthető az az állítás, ami szerint a TELESŐ rendszer elhelyezése a használó részéről egy mélyreható gondolkodást igényel és egy újszerű filozófiai hozzáállást. Ismétlem: a TELESŐ rendszer egy igen szigorú tudományos elméleti és gyakorlati eljáráson alapul. A TELESŐ rendszerrel kilépünk az intézményesített felelőtlenség társadalmából és ivóvizünket felelős vízgazdálkodó módjára magunk állítjuk elő. Amikor nincs elég esővizünk Amikor a tető túl kicsi ahhoz, hogy az esővíz a család szükségleteit ellássa, a ház belső vízvezetékeinek a táplálását a városi vízhálózatból kell kiegészíteni. Első lépésben a vécét

(ha mindenáron ragaszkodunk hozzá), a kerti- és a garázsban lévő csapokat állandó jelleggel rákötjük a városi vízórára. Ezzel a döntéssel a család belső vízszükségleteit 30 40%-al lecsökkentjük. Ilyen körülmények között az esővíz a szükségleteket nagyobb eséllyel fedezi. Ha ennek ellenére sincs elég vizünk, más műszaki megoldások kínálkoznak. A tárolóban lévő víz szintjét ekkor jobb figyelemmel kísérni, hogy egyrészt ahhoz igazítsuk vízfogyasztásunkat, másrészt meghatározzuk a pót-vízforrásra való áttérés időpontját. Egy elektromos vízhiány jelző, elektromos vízszintjelző vagy légszintmérő segítségével mindenkor ismerjük a még rendelkezésünkre álló víz mennyiségét. Ezeket a műszereket a konyhában, vagy bárhol a házban el lehet helyezni. A fűtőolaj tartályokban lévő folyadék szintjét is légszintmérő segítségével ellenőrzik. Esővíz tárolókban is ez a legolcsóbb megoldás. A kereskedelemben 50 és 100 között van az ára. Akik szeretnek elektronikus műszerekkel és számítógéppel játszani, a tárolóban lévő víz felméréséhez és a városi vízre való automatikus átváltáshoz elhelyezhetnek egy műszer - falat. Ez a megoldás természetesen igen drága. Egy olyan úszóhólyag segítségével, mint amilyen a vécéöblítőkben van, elektromos jelfogók segítségével automatikusan ki lehet nyitni és bezárni azt a tároló túlfolyó szintje fölé helyezett városi vízcsapot, amelyik esővízhiány esetén a következő záporig való fogyasztásra egy-két köbméter városi vizet enged a tárolóba. A legolcsóbb megoldás egy néhány méter locsolótömlő vásárlása, aminek a segítségével a vízóra melletti csapról vizet öntünk a tárolóba. A legelegánsabb és legcélszerűbb megoldást a vízművek szigorúan tiltják. Ez nem más, mint a házi esővízhálózat vagy az esővíz szivattyú telepére, vagy a vízórára való közvetlen rákapcsolása. Az átkapcsolást az egyik rendszerről a másikra két elzárócsap segítségével bármelyik vízvezetékszerelő könnyen és olcsón megoldja. Biztonság kedvéért, ilyenkor jobb a vízóra kimeneteli csövére egy egyirányú elzáró szelepet beépíteni. Ezzel megakadályozzuk a nem iható esővíz esetleges beáramlását a városi vízhálózatba. A nem ivásra szánt minőségű víz szűrése A TELESŐ rendszert használó családok százezreinek több éves tapasztalata szerint a 10 mikronos szűrőből kijövő víz, iváson kívül mindenre, teljes biztonsággal használható. Tehát az un. «ártalmatlan» minőségű vizet 10 mikronos szűrővel lehet előállítani. Ezt a szűrőt egy 25 vagy 30 mikronos szűrő után a házi szivattyútelepből kijövő csőre kell felszerelni. A levegőztetett tárolóból kiemelt vízben lebegő részecskék, a 10 mikronos szűrőt viszonylag gyorsan telítenék. Ezt