ÚTI BESZÁMOLÓ A HATÁRTALANUL PÁLYÁZAT KERETÉBEN SZERVEZETT KIRÁNDULÁSRÓL 2016.MÁJUS 26-29 Tanulók, szülők és pedagógusok egyaránt nagy örömmel vettük, hogy a pályázat megnyerésével lehetőséget kaptunk négy napon át tanulmányozni Erdély a régi Magyarország természetét, földrajzát, hagyományait, nemzeti értékeinket. Ez a néhány nap minden résztvevőben mély emlékeket hagyott. 1. nap Hajnali indulással a Király-hágó felé vezetett utunk, amely az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság egykori határa volt. A hágó 582 m magasan emelkedik a Réz hegységben. A trianoni békeszerződésig Magyarország és Erdély kapujaként emlegették. Itt felidéztük a történelem órán tanultakat. Innen Bánffyhunyad felé haladtunk, ahol megnéztük a 13. századi kazettás református templomot. Itt orgonaszó mellet közösen elénekeltük a magyar himnuszt. Kiselőadást hallgattunk meg a művészeti korstílusokról. A templom kertjében található magyar hősök emlékművét is megtekintettük. Délután Tordára mentünk, ahol a sóbányát kerestük fel. Előtte a buszon kiselőadást hallgattunk meg Erdély só készleteinek keletkezéséről. A tordai sóbányában 1932-ben leállt a munka, ma már turisztikai látványosság. Sok-sok lépcsőn haladtunk lefelé, míg egy játszótérhez nem értünk. Még mélyebben volt egy csónakázó tó, ahol páran eveztek. Estére Farkaslakára értünk, ahol a szálláson a világhírű magyar íróról, Tamási Áronról beszélgettünk. Felidéztük az életét és a munkásságát, különös tekintettel az Ábel trilógiára. A koszorúzás pénteken reggel volt, mivel már sötét este értünk a szállásra. Kolozsvárra a kirándulást idő hiányában 29.- ére vasárnapra halasztottuk.
2. nap Reggeli után mentünk a Tamási Áron Általános Iskolába látogatni. Itt szavalással és énekléssel köszöntöttük a hetedikeseket, majd elbeszélgettünk egymás életéről. A könyvtár rendezésében segédkeztünk. A jó hangulatú találkozó után elhelyeztük a kegyelet koszorúit Tamási Áron emlékhelyén. A koszorúzás után buszra szálltunk és elindultunk a Sóvidék felé. Amíg utaztunk meghallgattuk a só élettani hatásairól tartott tájékoztatást. Játékos kémiai feladatokat kaptak a gyerekek, amit sikerült megoldaniuk. Megnéztük a sósziklákat. Parajdon újra bányába mentünk, ezúttal busz vitt le minket a mélységbe. Mintha egy játszótéren lennénk, csak a napsütés hiányzott, lent kalandpark, játszótér, ugráló vár, padok, büfék vártak minket. Mindenki megtalálta a neki való szórakozási lehetőséget, két óra múlva élményekkel gazdagon indultunk tovább. Innen a Medve tó felé vettünk utunkat, mely a kiterített medve alakjáról kapta a nevét. Különleges természeti értéke, a meleg vize s csodaszép, festői környezetben, erdőkkel övezett dolinában fekszik, ötszáz méterrel a tengerszint felett. Hossza 300, szélessége közel 200 méter, vízfelülete bő 40 000 m2, legnagyobb mélysége 18 méter, sókoncentrációja 250 g. A térség kedvenc üdülőhelye nyáron. Hazafelé Korondra érkeztünk, ami az egyik leghíresebb fazekas település, itt megcsodálhattuk a székely kapukat, az unitárius templomot és megszabadultunk jó pár lejünktől. Kevesebb pénzzel, de sok élménnyel gazdagon érkeztünk a szállásra, Farkaslakára. A csíksomlyói kirándulást idő hiányában a következő napra halasztottuk. 3. nap Reggeli után Szejkefürdőre utaztunk, ahol felkerestük Orbán Balázs a legnagyobb székely író, történész és közéleti személyiség szobrát. A kegyeleti helyhez székelykapukon át vezetett az utunk. itt rajzversenyt hirdettünk meg. Innen Székelyudvarhelyre utaztunk városnézésre.
4. nap református templom és kollégium, Vármegyeháza, Tamási Áron bronzszobra. Gyergyószentmiklós volt a következő állomásunk, ahol sétáltunk a Szabadság téren, megnéztük a református templomot. Kossuth és Petőfi szobránál szavaltunk. Jött a nap egyik legszebb része: a Gyilkos tó. Odafelé úton felidéztük tanulmányainkat a tavak keletkezéséről és székely eredetmondákat írtunk. A tónál érdekes látvány volt a kiemelkedő facsonkok. Itt eltöltöttünk egy órát. Majd tovább utazva elértünk a Békás-szoroshoz, ahol 200-300 méteres sziklák és csodás csúcsok között sétálhattunk. Innen Csíksomlyóra mentünk, ahol a templomot a több mint félmillió hívő zarándokhelyét. felidéztük a csíksomlyói búcsú történetét. Hazaérve Farkaslakán tettünk egy kis sétát és felidéztük a nap eseményeit.
Reggeli után Fehéregyházára utaztunk, ahol felkerestük a segesvári csata emlékművét. Petőfi szobránál koszorúztunk. Itt tartottunk egy rendhagyó irodalom órát, felidéztük Petőfi életét és verseit szavaltuk. Jó volt érezni, hogy egyik legnagyobb magyar költőnket itt messze sem felejtették el. Innen Segesvárra utaztunk, ahol városnézés volt a programunk. Megtekintettük a világörökséget képező középkori várnegyedet: vár, óratorony, várostörténeti múzeum, Vrad Dacul háza, diáklépcső. A városnegyedben tartottunk egy rendhagyó történelem órát itt felidéztük a szabadságharc erdélyi hadszíntereit, különös tekintettel az 1849. július 31-én a város határában zajlott segesvári csatára. Újra buszra ültünk és megérkeztünk a székelyek fővárosába, Marosvásárhelyre. Megnéztük a Rózsák terét, a Kultúrpalotát és sikerült bemennünk a Teleki Tékába, ahol igazi régi könyvritkaságokat láttunk. Marosvásárhely után Kolozsvárra látogattunk, ahol, először a Házsongárdi temetőben a 48-49 -es katonasírok előtt tisztelegtünk. Majd megnéztük Mátyás király monumentális lovas szobrát és szülőházát. Itt tartottunk egy órás pihenőt, sétálhattunk a város főutcáján. Fáradtan, élményekben gazdagon késő délután ültünk buszra és hazafelé vettük utunkat. A buszon készítettünk öröm-bánat térképet, ami a magyarok történelmével volt kapcsolatos. Hosszú utunkat még megszakítottuk a Király-hágónál egy rövid pihenővel, ahol még egyszer megcsodálhattuk Erdély csodálatos vidékét.
Hosszú út állt előttünk, ki-ki felidézte a neki kedves helyeket. Hajnal 2 óra körül értünk haza, Komlóra, ahol a szüleink már vártak minket.