Gubicza Ilona MÚLT ÉS JELEN G ubicza Ilona közgazdász vagyok, nyugdíjasként kezdtem el családom történetének kutatását. Szüleim Gubicza István (1908 2000) és Soós Eleonóra (1912 1998) Bakonyszentlászlón születtek, és ott is nevelkedtek fel. Házasságukat követően Veszprémben telepedtek le. Édesapám 1940-től a Veszprémi Káptalan Jutasi Gazdaságánál urodalmi gazda volt. Szüleim: Soós Eleonóra és Gubicza István A II. világháború alatt szüleim négy gyermekükkel a bombázások elől Bakonyszentlászlóra menekültek. Itt vészeltük át a háborút, gyermekként erről is vannak emlékeim. Később testvéreimmel együtt nagyon sokszor nyaraltam Bakonyszentlászlón, így sok-sok emlék, élmény fűz szüleim szülőfalujához. Emlékszem a nagyszüleim közelében lakó egykori gyerekekre, akik akkor a játszópajtásaim voltak, ők ma már 60 70 évesek. Emlékszem apai nagyapám (Gubicza Miklós 1879 1969) házára, udvarára, a rézgáliccal permetezett szőlőlugasra, a hamvas szőlőre, a magvaváló szőlőbarack kesernyés ízére. Nagyapám valami kis sámlin ülve térdére ültetett és mesélt, közben pödörte hosszú, nagyon szép bajuszát. Emlékszem, esténként a poros utcán hazajövő tehéncsorda által felvert porfelhőre. Régi bakonyszentlászlói képeslapok Ugyanígy emlékszem anyai nagyapámnál (Soós Pál 1883 1952) töltött napokra, hetekre is. A háború alatt elfagyott a lábam és Soós nagyapám a hátán vitt a német katonaorvoshoz. 1
Nyaranta játszottunk, bújócskáztunk, ugráltunk az istálló padlásán, az illatos szénán. Soós nagyapám háza előtt a Cin-cin patak -ban nyáron mezítláb tapostuk a homokot. (Talán 10 15 cm-es víz volt a patakban, ami már nagyon rég kiszáradt.) Ilyen és még ehhez hasonló nagyon sok élmény köt szüleim szülőfalujához, Bakonyszentlászlóhoz. Milyen jó lenne, ha ezekből az emlékekből valami megmaradna Unokatestvérem, Horváth István, 1998-ban Soós famíliatalálkozót szervezett Bakonyszentlászlón. A Soósok nekem anyai ágon rokonok. Közel százan vettünk részt a találkozó nagyon szép programjain. A rokonság itt elhatározta, hogy ötévenként megrendezi a találkozókat. A következő Soós találkozót 2003- ban dr. Oláh Béla és felesége Gubicza Borbála szervezték meg. Mivel 2001-ben nyugdíjba mentem és több szabadidőm lett, így a II. Soós találkozóra már elkészíthettem a Soós családfát. A találkozón bemutattam a családoktól kapott fényképek és dokumentumok alapján az első családtörténeti prezentációt. Ezzel nagyon nagy örömet szereztem a rokonoknak. Meghatottan emlékeztek vissza a szülőkre, nagyszülőkre, az emlékezetükben élő képekre, családtörténetekre. A rokonok visszajelzése ösztönzött arra, hogy tovább gyűjtsem a családok adatait és elkezdjem a levéltári kutatást is. Ekkor határoztam el, hogy családjaim családtörténetét feldolgozom. A III. Soós találkozót 2008-ban unokatestvérem, Körmendi István szervezte meg. Nagy volt a készülődés Bakonyszentlászlón és a rokonság körében. Az augusztusban, Bakonyszentlászlón megrendezett találkozó ismét jól sikerült, felejthetetlen élmény volt, ahol mintegy 150 fő rokon vett részt. Ezen a találkozón már levéltári kutatásokkal alátámasztott prezentációt mutattam be a Soós család mintegy 250 éves történetéről. III. Soós találkozó Bakonyszentlászló, 2008. 2
CSALÁDTÖRTÉNETI KUTATÁS, ADATGYŰJTÉS A kutatott három család: Soós család (Bakonyszentlászló), Gubicza család (Dunántúl: Olaszfalu, Bakonyszentlászló, Tés, Balatonkenese, Balatonszabadi, Dél-Alföld: Új-Kígyós, Gyula, Békéscsaba, Szeged, Zenta), Leitold család (Barnag, Vöröstó). A Soós, Gubicza család adatainak gyűjtését 2004-től már céltudatosan és rendszerezetten kezdtem el. Az adatok gyűjtéséhez szerkesztettem egy Adatlapot, melyben a legfontosabb adatokra vonatkozóan tettem fel kérdéseket. Majd felvettem a kapcsolatot a családokkal (telefonon, levélben, interneten), ők adták meg a családtagok adatait, mellékelték a fényképeiket és az egyéb dokumentumokat. 1 Végigjártam az olaszfalui, bakonyszentlászlói, vöröstói temetőket, ahol a síremlékeket fényképeztem, majd a feliratok évszámai alapján kerestem a további adatokat az anyakönyvekben. Majd kisebb részben az érintett plébániák (Olaszfalu, Tés, Bakonyszentlászló, Balatonfüred) anyakönyveiből és nagyrészt a Veszprém Megyei Levéltár anyakönyveiből írtam ki az adatokat. Sok információra bukkantam a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban és az interneten is. Kutatásom során az adatok gyűjtéséhez segítséget kaptam Veress D. Csaba történésztől és a tési Gubicza ághoz tartozó, Balatonfüreden élő Gubicza Ferenctől is. Nagyon sok adatot, fényképet, dokumentumot (anyakönyvi kivonatokat, bizonyítványokat, leveleket, stb.), visszaemlékezést kaptam a családtagoktól, különösen sok anyagot küldött a Montrealban élő egyik Gubicza unoka, Tóth Izabella. Felkerestem a ma élő idős rokonokat, velük hangfelvételt készítettem visszaemlékezéseikről. A famíliánkhoz kapcsolódó személyek a levéltári gyűjtésből és a családtagoktól kapott adatait Excel táblában rögzítettem, ezt tekintem a családfa törzsadatának. Minden további feldolgozást ebből, a leegyeztetett adatokból készítem. A fényképeket, dokumentumokat beszkenneltem és rendszerezetten mentettem a számítógépre. 1 A Soós és Gubicza családok származására vonatkozó adatok felderítésekor a következő munkákat használtam: FODOR 2000, KOVÁTS 1998, BÁN 2002, VERESS D. 1997, Sólyi szőlőhegy 1997. 3
A SOÓS CSALÁD Nagyon sok forrás áll rendelkezésre a Soós, Sós családokról. A Wikipédia szerint a Sóvári Soós család a Boxa vagy Baksa-nemzetségből eredt. A Sóvári Soós család őse Simon, fia György volt, aki végig küzdötte IV. László összes háborúit: 1276-ban elfogta a király ellen lázadó Geregyét (Pál országbíró fiát), a morvamezei nagy ütközetben 12 csehet ejtett foglyul. Lithen oláhországi vajdát már mint önálló hadvezér legyőzte, s ennek testvérét Barbatot a király elé vitte. 1288-ban IV. László királytól érdemeiért Sáros megyében Sóvár, Sópatak és Delne királyi pusztákat, később aztán e Sóvárról vette előnevét is. A sóvári Soósokon kivül a XVI. századtól több Soós, Sós család is kapott nemesi címet, elsőként Soós. Czímeres levelet 1583. szept. 27. S. András és testv. nyertek. (Pozsonym. lt.) A Soós, Sós családnév Magyarországon a gyakori családnevek közé tartozik. Soós családok anyakönyvi bejegyzése több módon történt: Soós - Sóós Sós. A vezetéknév gyakoriságát a Magyarország iparosainak és kereskedőinek címjegyzékében néztem meg. Magyarország iparosainak és kereskedõinek címjegyzéke 1891 Soos Sos A Dunántúlon élő Soós családok egyike a Bakonyszentlászlón élő Soós család, nekem az Édesanyám családja. 4
A bakonyszentlászlói Soós családban eddig tíz generációt tudtam felkutatni, a legrégebbi adat jelenleg 1780-ból származik. Több családtagot csak többéves kutatást követően tudtam a családfához kapcsolni, mivel az anyakönyvben más családnéven jegyezték be az apa családnevét. A bakonyszentlászlói házassági anyakönyvben találtam meg Soós Pál (1780 1848) fia második házasságkötésének bejegyzését. E szerint a házasságkötési adatok: 1861. január 20.; Francz Soós özvegy, 37 éves; Major Rosália hajadon, 18 éves; Gönyű, szülők: Paulus Farkas alias: Soós, Anna Mészáros. Nagyapám testvére, Soós Antal (1898 1991) 1988-ban nagynénémnek, Gubicza Imréné Soós Annának írt levelében emlékszik vissza a család származására. Itt írta le, hogy nagyapját, Soós Pál (1780 1848) fiatalembert, mint katonát Bakonyszentlászlón egy Farkas vezetéknevű család fogadta be és később be is nősült a családba. Anyai nagyapámék tizenketten voltak testvérek, 11 gyermek élte meg a felnőtt kort, mindannyian családot alapítottak. Az 1900-as évek elején Soós nagyapám és testvérei közül többen is kivándoroltak Amerikába. Jósef 1882. 10.29-1882. 12.07. 6 hetes Pál 1883. 11.05.- 1952.11.13. Katalin 1886.04.29. -. Mária 1888.04.05.- 1959.09.10. Ferenc 1890.01.18. Bszl. 46.- 1959.04.05. Erzsébet 1892.01.29. Bszl.45. - 1978. Eleonóra 1894.03.09. Bszl. 45. - 1977.01.15. József 1895.12.15. déli 12 óra - 1983. Antal 1898.01.14. - 1991.09.23. István 1899.09.22. délelőtt 5 óra, - 1972.01. Imre 1901.09.22. du. 5 óra - 1938.06.19. 37 éves, gombamérgezés Rozália, Teréz 1903.12.23. de. 4 óra - 1994. Soós Pál 1862. 07.22. - 1924.10.25. 62 éves Kovács gy. Mária 1862. 12.08-1921.03.25. 59 éves Házasság: 1882.02.20. Soós Pál if.legény, 20 éves, Kovács gyura Mária hajadon, 20 éves Soós József 1839.03.01. Bszl. - 1864.03.02. 25 éves Lednitzki Teréz 1843.09.15. Csetény -1921.09.02. 78 éves Házasság: 1861.10. 22. Soós József nőtlen 22 éves Ledniczki Teréz hajadon, 19 éves Csesznek Soós Pál 1780-1848.12.29., 68 éves Bszl. 2. feleség: Mészáros Anna 1800-1842. 09.10., 42 éves Bszl. 2. Házasság: Bszl. 1823.06.30. Paulus Farkas 38 éves, Anna Mészáros 26 éves Soós Pál (1862-1924) és Kovács gyura Mária (1862-1921) gyermekei 5
Soós Pál (1862-1924) és Kovács gyura Mária (1862-1921) és gyermekei Mint minden fényképnek, ennek a fényképnek is története van. Soós Pál és Kovács gyura Mária családja fényképén tizenkét gyermek szerepel. (A gyura, az anyakönyvekbe is bejegyzett melléknév.) Tizenkét gyermekük született, de az első szülött gyermekük hathetes korában meghalt. Kiket ábrázol a fénykép? Több éven át, más fényképek megismerése kapcsán sikerült azonosítani a testvéreket. Most már tudom, hogy a tizenegy gyermekből kilenc testvér, egy unoka és két rokon gyermek van a fényképen. Két testvér viszont hiányzik a fényképről. A képen látható unoka Dömtör Ferenc 1907-ben született. A hiányzó testvérek Soós Mária (1888), aki 1908-ban másodszor ment Amerikába és Soós József (1895), ő a szomszéd gyerekekkel az erdőre ment. A két rokon gyerek a másik kutatott családhoz tartozó Gubicza Antal (1899) és testvére Gubicza Mária (1901). A felkutatott adatokból megállapítható, hogy a fénykép feltehetően 1909-ben készült, tehát százéves. Megtudtam, hogy a Bakonyszentlászlóra érkező fényképész házról házra járva fényképezte a családokat. Így készült ez a fénykép is az ősi Soós családi ház előtt. Fantasztikusan nagy siker egy-egy ilyen régi fénykép azonosítása. A rokonok lelkesen támogatták a kutatást. Adatok, fényképek átadásán túl felkutatták a meglévő régi iratokat, tárgyakat, kitüntetéseket, így sok szép emlék is előkerült és ezekről fényképeket készítettem. 6
Bakonyszentlászlón Soós nagyapám testvérének egyik unokája, Sáfár József (1957) őrizte meg nagyanyja utazóládáját. Két ilyen ládával utaztak Amerikába 1902-ben és 1908-ban. Soós Mária (1888-1959) - Sáfár József (1884-1957) utazóládája Kedves emlék az a mirtuszkoszorú, ami Schwöller Mária, anyai nagyanyám 1912-ben kötött házasságkötésének emlékeként maradt meg, melyet Bauer Antalné Soós Mária nagynéném őrzött meg. A mirtuszkoszorút A-4-es méretű kék kartonra felszegecselték és erre a táblára tintával felírták: Svöller Mari Sóós Pál esketése 1912. febr. 10. A GUBICZA CSALÁD A Gubicza család eredete eddig még nem ismert. Magyarország területén a Kubicza, Gubicza családok több helyen telepedtek le. Az anyakönyvekben a családnevek bejegyzése több módon, feltehetően a bemondás alapján történt, ilyenek a Kubicza - Kubitza - Kubica - Gubicza - Gubitza Gubica családnevek. Több esetben egy családon belül is különböző módon történt az anyakönyvi bejegyzés. 7
Interneten kerestem meg Kubicza, Gubicza vezetéknevek gyakoriságát a Magyarország iparosainak és kereskedőinek címjegyzékében: Magyarország iparosainak és kereskedőinek címjegyzéke 1891 Kubicza Kubitza Kubica Gubicza Gubitza Gubica Trencsén megyében volt a leggyakoribb a Kubicza vezetéknév, itt több neves Kubiczát is találtam. Nagy Iván: Magyarország családai hatodik kötetében mutatja be a Kubicza családot Kubicza család. Trencsin vármegyei birtokos család. A czimeres nemesítő levelet Kubicza Miklós maga és fiai Miklós és József neveikre, és ezek utódaikra 1741. octob. 28-án a pozsonyi várban kiadva nyeré M.-Terézia király-asszonytól *(1615), és ezt Miklós még 1741. dec. 13-án Trencsin megyében kihirdetetté. A Kubitza nemesítő latin levelet és magyar fordítását, valamint a címer leírását és a nemesi címer fotóját kutatótársaim küldték meg. 8
Később Trencsén vármegyéből a család egy része Esztergom megyébe költözött. A Magyar Országgyűlési Almanach 1892-1897. évi adatai: "Kubicza Pál (nemes-kürti), szül. 1816. okt. 25. Alsó-Szernyén Trencsénmegyében; belső titkos tanácsos, Trencsénmegye főispánja, főrendiházi tag, tanult Nyitrán, Trencsénben és Pozsonyban. Meghalt 1893. május 30-án Ivanóczon (Trencsénmegyében). Kubicza Pál 1824-ben Ivanóczon (Trencsénmegyében) született. Trencsénmegye főispánja, főrendház tagja volt. A Magyar Elektronikus Könyvtárban és a Magyar Katolikus Lexikonban nagyon sok adatot találtam. A Kubicza Gubicza családokban több egyházi személy volt. Kubicza Vincze, r. kath. plébános, szül. 1811. máj. 28. Melsiczen (Trencsénm.); a bölcseletet Nagyszombatban, a theologiát Bécsben végezte; 1834. máj. 30. fölszenteltetett; segédlelkész volt Ujvároskán, 1836-tól Nagy- Tapolcsánban. 1840. febr. 15. a pőstyéni plébániát nyerte; innét 1842. aug. 24. Galgóczra ment, hol alesperes lett. 1847. jún. 7-től nagytapolcsányi plébános volt, hol 1872. febr. 7. meghalt. Kubicza István, kanonok és főesperes, szül. 1820. júl. 22. Köpösdön (Nyitram.); gymnasiumi tanulmányainak befejezte után a nyitrai növendékpapság közé lépett s a nagyszombati papnevelőben hallgatta a bölcseletet és theologiát. 1843. aug. 1. áldozópappá szenteltetett föl. Segédlelkész volt Drietomán (Trencsénm.); innét 1846. decz. a püspöki udvarba jutott, hol mint igazgató, 1849 óta mint szentszéki jegyző és levéltárnok működött és ugyanazon évben titkárrá, 1856-an pedig irodaigazgatóvá léptették elő. 1854-ben IX. Pius pápa tiszteletbeli káplánjává nevezte ki. Palugyay Imre püspök 1858. júl. 22. betegeskedése miatt nyugdíjjal látta el. Titkári hivatalát Roskoványi Ágoston püspöknél is folytatta. 1863-ban kanonokká, 1865. gradnai, 1866. zsolnai főesperessé neveztetet ki. Művelt férfiú volt, ki a hazai nyelveken kívül az olaszt is elsajátította. Meghalt 1867. júl. 20. Kubicza Lajos, r. kath. plébános, szül. 1853. aug. 25. Udvarnokon (Nyitramegyében); középiskoláit Nyitrán végeze s a theologiát Egerben hallgatta. 1876-ban lett misés pap; káplánkodott Geszteréden, Diós-Győrött és Nyiregyházán; 1885 óta kopás-apáthi (Szabolcsmegye) lelkész, 1898 óta administrator Kún-Hegyesen (Jász-Nagy-Kún-Szolnokm.) Kubicza Terenczius, r. kath. plébános, szül. 1858. okt. 26. udvarnokon (Nyitram.); iskoláit Nyitrán, Pozsonyban és Nagyszombatban, a theologiát 1880-ban Esztergomban végezte. 1881. ápr. 9. szenteltetett fel; segédlelkész volt Bars-Thaszáron, Uninban (itt 1886. júliustól egyszersmind administrator) és 9
Bur-Szent-Miklósón, 1888-tól plébános Szobotiston (Nyitram.); 1893 óta Negyeden (Nyitram.). Gubicza István (Újkígyós, Békés vm., 1846. aug. 20.-Bp., 1940. júl.): plébános. - 1871. VIII. 16: pappá szent. Szarvason, 1878: Görcsön kp., 1884: Kárásztelek adm-a, 1887: plnosa, 1904: Biharpüspökin plnos. - M: A kereszténység szelleme. 1-4. köt. Írta Chateaubriand. Ford. Bp., 1876. - Imák és elmélkedések gyűjteménye. 1-2. köt. Írta Flavigny grnő. Ford. Uo., 1880. (3. kiad. 1922) ** Gubicza Antal, a balatonfüredi kerület esperese, pápai kamarás (Bakonyszentlászló, 1899. január 15. Balatonfüred, 1973. január 3.) Szintén az interneten, a Magyar Országos Levéltár honlapján, az 1715. évi országos összeírásban, Alsó Pél helységben találtam Gubicza György nevét. Ismereteim szerint ez a legkorábbi Gubicza adat. A dunántúli Gubicza családokat Hudi József Olaszfalu története című könyvében 1732-től említi. A könyvet átolvasva összesen 78 helyen találkoztam a Gubicza, Kubicza névvel. 2 A Veszprém Megyei Levéltárban Olaszfalu anyakönyveiből az összes Gubicza nevű születését, házasságát, halálozását kigyűjtöttem. Az azonos anya és apa nevű gyermekeket csoportosítottam, ők alkották a családot. Jóllehet minden Gubicza rokon, de a kigyűjtött adatokból csak annak mintegy kétharmada köthető a famíliánkhoz. Feltehetően az 1700-as évek elején több Gubicza családot is betelepítettek a Dunántúlra. Az itt élő Gubicza családok ismereteim szerint a Bakony nyúlványánál elhelyezkedő Olaszfaluból származnak. Az Olaszfaluban élő népes Gubicza családok gyermekei az évszázadok során a környező kis községekben telepedtek le, s alapítottak családot. Így Bakonyszentlászló, Sóly, Tés, Úrkút, Lókút községekben élő Gubicza családok valamennyien Olaszfaluból származhatnak. Olaszfaluból Bakonyszentlászlóra származott három testvér Gubicza Antal (1842 1933), Gubicza Teréz (1845 1871) és Gubicza István (1849 1943), valamint az Olaszfaluból Tésre származott Gubicza György (1839) leszámazottainak adatait is feldolgoztam. Ebből az ágból két egyéniség emelhető ki, akikre mindannyian büszkék lehetünk GUBICZA FERENC (1870 1945), aki két ciklusban volt országgyűlési képviselő: 1922 1927 és 1927 1932 között, és a fia: GUBICZA ANTAL (1899 1973) pápai kamarás, esperes, aki Balatonfüred plébánosa volt. 2 HUDI 2005. 441. p. 10
Az 1800-as évek közepén három Gubicza testvér házasodott Olaszfaluból Bakonyszentlászlóra: Antal, Teréz, István Gubicza Ferentz 1833.szept. 20. -... Gubicza Anna 1836.márc 4. -.. Gubicza Ágnes 1838. jan.29. -. Gubicza Péter 2 hetes 1840. jan.30. - 1840.febr.17. Házasság: 1865.febr.8. Bakonyszentlászló Gubicza Antal ifjú legény 23 éves Kovács Eleonóra hajadon, 19 éves Kovács gy. Eleonóra, 68 éves 1846.febr.16. - 1914.jún.16. Gubicza Antal, 92 éves 1842. jún. 3. - 1933.ápr.7. Házasság: 1864.jan.25. Kovács Ferenc, 25 éves nőtlen Bakonyszentlászló Gubicza Teréz 18 éves hajadon Olaszfalu Lakhely: Bakonyszentlászló Kovács Ferenc 1839 -.. Gubicza Trézsi 26 éves 1845. octo.2. - 1871. mart.31. Házasság: 1873.jan.21./3. Olaszfalu Gubicza István sorrendbeli, 25 éves ifjú legény Tell Anna özvegy, 21 éves Tell Anna, 71 éves 1851.okt. 23.- 1922.máj.17. Gubicza István 93 éves 1849.aug.20. - 1943.jan.15. ikrek Gubicza Elisabetha 2 éves 1854. jan.2. - 1855.dec.16. Gubicza Catharina 1854. jan.2. -.. Josephus Gubitza, 78 éves 1810. jún.20. - 1888.aug.3. Elisabet Dobos, 82 éves 1811.dec.30. - 1892.jun.18. házasságkötés: 1832.febr.27. Josephus Gubitza, 20 éves, Elisab. Dobos, 18 éves Josephus Gubitza Michael Dobos Catharina Catharina Gubicza gyökerek, Olaszfalu Dédnagyapám, Gubicza István (1849 1943) Olaszfaluban, nagyapám, Gubicza Miklós (1879-1969) és testvérei Bakonyszentlászlón születettek. Róluk, a számomra legkedvesebb fényképet helyeztem el itt. Emlékszem nagyapám sokbarázdás arcára, hosszú bajuszára, időskorában a törékeny termetére. A nyári melegben, kánikulában is mindig mellényt hordott. Nagyon sokszor felidézem nagyapám humorosságát, huncut tekintetét, nagyanyám kedvességét. Jó tudni, hogy öregkorukra is, példamutatóan nagyon szerették egymást. Gubicza Miklós (1879-1969) és Tolonics Katalin (1888-1963) 11
Interneten találtam meg apai nagyapám testvérének, Gubicza Gergelynek kivándorlási adatait. Gubicza Gergely 1885. március 15-én született Bakonyszentlászlón, 16 évesen vándorolt ki Amerikába. A Konigen Luise nevű hajó utasa volt, amely 1901. április 27-én érkezett Bemerből New Yorkba. Izgalmas feladat, hogy megtalálom-e Gubicza Gergely (1885) leszármazottait. Nemrég sikerült felvenni a kapcsolatot a Balatonszabadiban született Gubicza Ferenc (1875-1930) leszármazottaival. Egyik gyermeke Gubicza Ferenc (1911-2001), aki Szentkirályszabadján volt kántor-tanító. A családtól kapott származási táblázatban Gubicza Ferenc (1911-2001) nagyapja, Gubicza János (1836) adata is megtalálható. A Veszprém Megyei Levéltárban ezévben gyűjtöttem ki a család adatait. A Veszprém Megyei Életrajzi Lexikonban olvastam Gubicza Lajos (Balatonkenese, 1861 - Veszprém, 1932. márc. 22.) tanító, író adatait, aki Veszprémben és Szentkirályszabadján is tanított. A Veszprém Megyei Levéltárban tovább kutatva Gubicza Lajos családját is sikerült felkutatni. A Magyar Katolikus Lexikonban leltem meg a Dél-Alföldön, Új-Kigyóson született Gubicza István (Újkígyós, Békés vm., 1846. aug. 20.-Bp., 1940. júl.) plébános adatait. 2009 áprilisában Gyulán, a Békés Megyei Levéltárban Gubicza István plébános családjának adatait is sikerült összegyűjteni. Édesapja, Kubicza János Új-Kigyóson takácsmester, két testvére, János és Károly Gyulán cukrászok voltak. Szerbiában, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatójának meghívásával lehetőséget kaptam a levéltárban kutatni, így a levéltári anyakönyvekből Zenta, Szeged térségéből mintegy 150 Gubicza személy adatát gyűjtöttem ki. Itt is az anyakönyvekben a Gubicza, Kubitza vezetéknév egy családon belül is többször előfordul. Zentán találkoztam egy ott élő Gubicza családdal is. A LEITOLD CSALÁD Az előzőek szerint kezdtem el gyűjteni első férjem, gyermekeim édesapja családjának, a Leitold családnak adatait is. A vöröstói temetőben nagyon sok régi síremléket találtam, fényképeztem le. Őseink életét a nagynénik, nagybácsik visszaemlékezéseiből és a szülőfaluk helytörténeti könyveiből ismerhettem meg. Molnár László (1928) vöröstói kántor-tanító kutatásai alapján tudom, hogy 1723 1726-ban Zichy Imre vázsonyi földesúr németekkel telepítette be 12
Vöröstót, ekkor kerültek a Leitoldok is Vöröstóra és a környező községekbe. A Leitold családok odenwaldiaknak mondták magukat és dél-frank nyelvjárással beszéltek. Odenwald Vöröstó A 18. és 19. században betelepített németek történelmét és kultúráját mutatja be a Márkusné Vörös Hajnalka és Mészáros Veronika szerkesztésében megjelent Háztörténetek, A dunántúli németek kulturális jellemzői című, 2005-ben megjelent könyv is. A gyermekeim édesapjának családfáját hat generációra már korábban feldolgoztam. A Leitold családok levéltári kutatását 2009-ben kezdtem el. Vöröstón a családok gyűjtik a ma élők adatait, fényképeit és a még fellelhető dokumentumokat, tárgyakat. Gyermekeim Leitold nagyapja, Leitold Ferenc (1904-1991) Vöröstón született, 1922-1927-ig Esztergomban tanult a tanítóképzőben. Először a dunántúli Öcsön tanított, majd Ménfőcsanakon volt kántor-tanító. Leitold Ferenc (1904-1991) 13
Leitold Ferenc (1904-1991) az osztályával, Öcs, 1932/1933. tanév A KUTATÁS CÉLJA A kutatás és az adatfeldolgozás során megfogalmazódott a célom: megismerni a családi múltunkat, példát adni gyermekeinknek, unokáinknak a családi élet, az összetartozás érzéséről, és megtanítani tisztelni, szeretni az idős embereket! De felvetődött a kérdés, hogy az eddig összegyűjtött adathalmaz milyen célt szolgáljon? Hogyan juttassam vissza a családoknak a feldolgozott adatokat? Hogyan hasznosítsam a kutatásaim eredményét? Hogyan juttassuk el az összegyűjtött adatokból az információt a családoknak? HONLAPOT KÉSZÍTETTÜNK Az elmúlt időszak családkutatási eredménye, hogy elkészültek a kutatott családok internetes honlapjai. A honlapok: a www.csaladfa.info címen érhetők el. 14
A kutatás eredményeit feldolgozom, rendszerezem, így a honlapra előkészítem a dokumentumokat, fényképeket, családfákat, családtörténeteket. A honlapok külső és belső oldalakat tartalmaznak. A külső oldalak bárki számára elérhetők. A honlapok külső oldalán a családfák és a családtörténetek képekben az 1900-as évek elejéig tartalmaznak személyi adatokat. Itt találhatók a származási helyekről írások, fényképek, régi képeslapok, majd a családokra vonatkozó publikációk, visszaemlékezések, az emlékek között régi iratok, régi tárgyak fényképei, valamint a családi eseményekről megjelent újságcikkek is. A Gubicza honlap nyilvános részén egy Legenda a Gubicza családok letelepedéséről szól: Egy csoportja Dunántúlon, egy része Duna-Tisza közén, Békéscsaba környékén és a Délvidéken telepedett le. Ezt a legendát az egyik Montrealban élő Gubicza unokatestvér jegyezte fel a nagybácsija elmondása alapján. A belső oldalak adatvédelmi szempontból csak jelszóval érhetők el a családtagok számára. Itt a családfák, a családtörténetek napjainkig tartalmaznak személyi adatokat. Ezeken az oldalakon találhatók a családoktól összegyűjtött további dokumentumok, fényképek és videofelvételek a családi találkozókról. A jelenlegi honlap továbbfejlesztését fiam, dr. Leitold Ferenc vállalta, melyet az interneten a www.csaladfa.info honlapon lehet majd elérni. AZ ÖSSZETARTOZÁS ERŐSÍTÉSE Az 1998-ban és a 2003-ban szervezett Soós találkozót folytatva, 2006-ban megszerveztem az I. Gubicza találkozót, Bakonyszentlászlón. A Gubiczák apai ágon rokonaim. A találkozó szervezésében és a programokban a Gubicza rokonság nagy létszámmal vett részt. A találkozót megelőzően a rokonokból szervező-, rendezőbizottságot alakítottunk. Közösen állítottuk össze a programokat és azt, hogy ki milyen feladatot vállal a találkozó megszervezése, lebonyolítása során. A bakonyszentlászlói rokonok rendezték be a termet, vállalták a pénztárosi feladatot, tanították be a rokon gyerekeket a műsorra, gondoskodtak a rokonság, a vendégek fogadásáról. Az I. Gubicza találkozó (rövid) programja: 9 órakor szentmise, 10 órakor koszorúzás a temetőben, 11 órakor találkozó az iskola aulájában 15
Szép és megható volt a népes rokonság közös szentmisén való imádkozása, és emlékezése az ősökre. A szeretet összekötő szálai vezérelték a résztvevőket, amikor az emlékezés koszorúját elhelyeztük a bakonyszentlászlói temető központi kőkeresztjénél. Az idősek és a fiatalok is egy-egy virágszálat tettek az elhunyt szép-, ük-, nagyszülők és rokonok sírjaira. A bakonyszentlászlói iskola aulájában volt a központi ünnepség, ami a Gubicza unokák trombitanyitányával kezdődött. Unokatestvérem, Horváthné Karvas Zsuzsanna, megható köszöntővel, versidézettel indította az ünnepélyt. A találkozón virággal köszöntöttük a legidősebb résztvevőket, akik ezt meghatottan fogadták. Külön megemlékeztünk azokról az idős rokonokról is, akik a találkozóra betegségük miatt már nem tudtak eljönni. A nekik szánt virágot rokonaik vitték el részükre. Unokatestvérem, Balogh Pál ismertette a rokonok kezdeményezését a Gubicza Antal és Kovács Eleonóra által 1914-ben Bakonyszentlászlón állíttatott kőkereszt felújítására. Indítványozta a találkozó résztvevőinek, hogy a felújítást adományokkal támogassuk. A javaslatot a rokonság támogatta. A kereszt felújítására a rokonok külön bankszámlaszámot is nyitottak. A találkozón résztvevők, ott helyben több mint 200.000 forintot fizettek be e nemes célra. A további támogatásokat pedig a megadott számlaszámra utalták át. Az általam elkészített bemutatóban összesen tíz generációt mutattam be, az ősöktől napjainkig, összesen 50 Excel táblában. A feldolgozott családfát, és a hozzá tartozó további képekben a családok történetét fényképek, dokumentumok, emlékek bemutatásával ismertettem. A találkozó résztvevői nagy érdeklődéssel és nagyon nagy örömmel fogadták, figyelték a bemutatott, több mint száz éves fényképeket, ahol a nagy-, déd-, vagy ükszülőket láthatták. 16
I. Gubicza találkozó, Bakonyszentlászló, 2006. Az I. Gubicza találkozón közösen emlékeztünk szüleinkre, nagyszüleinkre, dédszüleinkre. Nagy-nagy örömömre, a találkozóra a ma élők mintegy 2/3-a, 162 rokon jött el. Az ebéd után, késő délutánig a rokonság hozta sütemény, gyümölcs, bor, üdítő mellett az iskola aulájában igazi, nagycsaládi beszélgetés zajlott. Örültünk az együttlétnek és felhasználtuk az alkalmat egymás mélyebb megismerésére. Mindenki nagy örömmel fogadta a megrendezett találkozót. A Bakonyszentlászlóról elszármazók közül többen 30 40 50 éve nem találkoztak. Külön öröm, hogy az idősebbek mellett nagyon sok volt a fiatal résztvevő is. A családok gyermekeikkel, unokáikkal együtt jöttek a találkozóra, amely nagyon jól sikerült. A családfa kutatásával, készítésével, és az általam szervezett Gubicza találkozóval a nagycsalád összefogása, a szorosabb kapcsolat kialakítása, hagyomány teremtése, illetve folytatása volt a célom. A cél megvalósult, az összetartozás erősítése elkezdődött Köszönettel tartozunk a találkozó feltételeit biztosító, segítő helybelieknek, az Önkormányzatnak, az Általános Iskolának. Bakonyszentlászlón az eddig megrendezett famíliatalálkozók már beépültek a falu programjába. Valamennyi találkozót a polgármester személyes köszöntőjével tisztelte meg. A családok, a rokonok készülnek és várják a következő találkozót. Az eddigi három Soós és az I. Gubicza találkozóról is újságcikkek jelentek meg a győri Kisalföldben és a veszprémi Naplóban is. Az I. Gubicza találkozóról megjelent újságcikkek melyek a honlapon elérhetők kapcsán Sarkadról keresett meg egy eddig ismeretlen Gubicza, Gubicza György, akivel, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Több beteg, idős rokont akik nem jöhettek el a találkozókra otthonukban kerestem fel Bakonyszentlászlón, Budapesten, Vöröstón. Magammal vittem a laptopot, arról vetítettem le a családtörténeti képeket, a családfákat. Ezekkel a találkozásokkal is nagyon-nagy örömet szereztem. Az idősek egymás után idézték fel 17
gyermekkorukat, a régi történeteket. A 90 év körüliek nem is értették, hogy fér el az a sok fénykép abban a kicsi dobozban. Felejthetetlen élményt jelentettek számomra is ezek a találkozások. A FAMÍLIA ÖSSZEFOGÁSÁNAK EREDMÉNYE Az I. Gubicza találkozó résztvevőinek elhatározása alapján Gubicza Antal (1842 1933) és neje Kovács gyura Eleonóra (1846 1914) 1914-ben Bakonyszentlászlón állíttatott kőkeresztjének felújítása a rokonok támogatásával 2007. májusában megvalósult. Bakonyszentlászlón a rokonság összefogott, mindenki segíteni akart, részese kívánt lenni a kőkereszt felújításának. A fiatalabb Gubiczák segítettek az állványok felállításában. Az állványozáshoz az egyik rokon adta az anyagot, még oda is szállította. Másik rokon adta a villanyt, a vizet, a tároló-helyet, és folyamatosan segített is. Rokon biztosította a szállást a restaurátornak. A kereszt felújítására közel 100 személy fizetett be adományt. A kereszt felújítását Fekete Attila okleveles kőszobrászrestaurátor végezte el. A bakonyszentlászlói kereszt, ilyen volt és ilyen lett! A kereszt felújításának szervezése kapcsán többször utaztam Bakonyszentlászlóra, ahol öröm volt látni a szervezési munkám eredményét, az összefogást. A kereszt megújulásának egyes fázisait a helybeliek lefényképezték. 18
A kereszt ünnepélyes felavatása, felszentelése 2007. június 9-én volt. A bakonyszentlászlóiak programmal készültek erre az ünnepségre is, ezzel még ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé tették ezt az alkalmat. A kereszt felújításának "történetét" a kereszt felszentelésének képeit és az adományozók névsorát feltettük a Gubicza honlap külső oldalára. A bakonyszentlászlói kereszt felszentelésekor, 2007. A Gubicza rokonokon túl a Soós rokonság is támogatta a kőkereszt felújítását, de helybéli nem rokonok is fizettek be adományt és segítettek a munkákban. (Korábban a kőkereszt az egyik Soós család háza előtt állt és a helybéliek Soós-kereszt -nek nevezték el, tehát a Soós család is sajátjának érzi a keresztet.) Az újonnan felfedezett alföldi Gubiczák közül, a sarkadi Gubicza György családja is adománnyal támogatta a kereszt felújítását, és a további kapcsolatot elmélyíti az is, hogy Sarkadról Bakonyszentlászlóra eljött családjával a kereszt felszentelésére. A CSALÁDTAGOK VISSZEMLÉKEZÉSEI Nagyon fontosnak tartom, hogy a ma élő rokonok visszaemlékezéseit összegyűjtsem. Hangfelvételek, rövid leírások alapján a felidézett történeteket együtt kerekítjük ki. Ezeket a visszaemlékezéseket a honlapok külső oldalára is feltesszük és a honlapra látogatók számára elérhetők. A visszaemlékezésekből: 19
NAGYSZÜLEIM 50. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓJA Apai nagyanyámék hárman voltak testvérek, Gubicza Ferenc (született: 1870), aki országgyűlési képviselő volt 1922-1932 között, nagyanyám, Gubicza Eleonóra (született: 1873) és Gubicza Katalin (született: 1878), Bakonyszentlászlón születtek. A három testvér közül nagyanyám költözött el Bakonyszentlászlóról, amikor férjhez ment. Én Gubicza Eleonóra (1873) és Gubicza Ferenc (született: Sóly, 1870) unokája vagyok. A dédszüleim mindketten Olaszfaluból származtak. Az azonos családnév ellenére nem voltak rokonok. Édesapám, Gubicza Ferenc Sólyban született 1902-ben, édesanyám, Varga Ilona, a közeli Ősiben született 1911-ben. Mi ketten voltunk testvérek. Nővérem, Ilona 1930-ban Ősiben, én Sólyban születtem 1933-ban. Szüleim Sólyban laktak, nagyszüleim közelében. Nagyon szerettem a nagymamámat (Gubicza Eleonóra, 1873). Mindennapos vendége voltam, naponta többször is átmentem hozzá. Nagymamám nagyon vallásos volt. Sokat dolgozott, de ha volt egy kis ideje, imádkozott. Nagyon jólelkű volt, aki betévedt a házába, az nem ment ki éhesen, vagy üres kézzel. Lehetett az állatorvos, a kéményseprő, vagy szegényasszony 5-6 gyerekkel. Nagyapám az ellenkezője volt. Ha vallásos volt, azt jól titkolta, nem járt templomba sem. Emlékszem, az 50. házassági évfordulójukra készült a család. Nagypapa hallani sem akart a templomi ceremóniáról. Azon a napon, mikor a plébános úr bejelentkezett, hogy megbeszéljék a templomi szertartást, nagypapa korán reggel eltűnt otthonról. Tudtuk, hogy csak a szőlőhegyre mehetett. Szegény nagymama szégyenkezett az általa nagyon tisztelt plébános úr előtt. Arra gondoltunk, hogy nagypapa biztos a szőlőhegyen van, így én kikísértem a plébános urat a nagypapa után a hegyre. Nagypapám úgy meglepődött, vagy megilletődött, hogy mindent megígért, amit a pap kért tőle. Eljött az 50. házassági évforduló napja. Nagy volt a készülődés a családban a vendégek fogadására. De, az egész család izgult, hogy az ünnepi napon nagypapa nehogy megint meglógjon. De nem! Nagyapám korán reggel felkelt, gondosan borotválkozott, felöltözött, a legszebb csokornyakkendőjét kötötte fel. Látszott rajta, hogy ő is nagyon készül az ünnepre és várta a nagymamát. 20
Én ekkor még csak kilenc éves voltam, de emlékszem, hogy csodálatos ünnep volt. Az egész család ünnepelt, nagyon sok vendég volt együtt. Sokan voltunk és mindenki nagyon ünnepélyes és boldog volt. A templomi szertartás közben és otthon is nagymama csak törölgette a könnyeit. Örömkönnyek ezek, ölelgette húga, a szentlászlói Katica néni (Weinhardt Jánosné, Gubicza Katalin, 1878). Ők ketten nagyon jó testvérek voltak. Sólyi búcsú nem múlhatott volna el Katica néni és a családja nélkül. Nagymama mindig kacsamájjal várta a bakonyszentlászlóiakat. Ha bátyja, Ferenc bátyánk (Gubicza Ferenc, 1870) Bakonyszentlászlóról eljött Sólyba, ő mindig nálunk aludt. Édesapámat nagyon szerette. Te rám hasonlítasz fiam, szokta mondani. Tudsz az állatok nyelvén beszélni, meglátszik a gazdaságodon - dicsérte. Édesanyámat a nagy és nagyon szép baromfiudvaráért dicsérték. Emlékszem, édesanyám tanított bennünket arra, hogy kell csirkét simogatni. Ma már ritkán megyek Sólyba, a szülőfalunkba, inkább csak a temetőbe. Ilyenkor visszaemlékszem szüleimre, nagyszüleimre, nagynénéimre, unokatestvéreimre. Sok-sok emlék jön bennem elő. Emlékszem Katica nénémre, annak lányára, Molnár Irénkére, aki húszévesen halt meg, Tóni bátyámra és Margit nénémre és családjukra. Sok év telt el azóta, hogy Bakonyszentlászlón voltam. A Gubicza család találkozóján kimentünk a temetőbe is. Megható volt számomra, hogy a csodálatos gyermekkorom szerettei sírjánál állhatok, sírjukra egy-egy szál virágot tehetek. A családtörténeti bemutató kapcsán sok-sok emlék jött elő bennem látva a régi fényképeket, hallva a történeteket. Jó volt együtt lenni a rég nem látott unokatestvérekkel, a távolabbi rokonokkal Bakonyszentlászlón, a Gubicza család találkozóján. Nagyon hálás vagyok Gubicza Ilonának (1941), hogy elindította családunk kutatását, és a családi találkozók szervezését. A családi találkozók kapcsán olyan emlékek jöttek elő, amikre már alig-alig gondoltam. Veszprém, 2008. november 8. Takács Dezsőné Gubicza Éva (1933) Veszprém --- KARÁCSONYI AJÁNDÉK 1942. karácsonyára készültünk. Húgom négy, én nyolc éves voltam. Nálunk a karácsony mindig nagyon szép ünnep volt. 21
Nagyszüleim és nagynéném mindent megtettek az ünnep meghittsége érdekében, ők készítették a szaloncukrot, a bejglit, a mézes süteményt. Mindez titokban készült nagyszüleim házában. Karácsony délután viszont mi gyerekek mentünk át a nagyszülőkhöz, ahova már megjött a Jézuska, kész volt a kis karácsonyfa. Nagypapám egész délután mesélt és társasjátékozott velünk, így gyorsabban telt az idő. Este viszont együtt mentünk haza, ahol a nagy karácsonyfa alatt már az ajándékok vártak bennünket. Együtt elénekeltük a Mennyből az angyal -t és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak. Boldogan fedeztük fel, hogy a korábban eltűnt babáink megújultak. Babáink új ruhát, bútort is kaptak. Ez úgy történt, hogy karácsony előtt két héttel a Jézuska elvitte a babáinkat. Karácsonyeste viszont a karácsonyfa alatt sorakoztak a babáink a nagyon szép, új ruhákban. A babák kis babakocsit is kaptak, meg szobabútort, hozzá tartozó kis ágyneműt és még sok apróságot. Mindezt a felnőttek házilag, maguk készítették, de szebb, érdekesebb volt, mint a boltban vett új holmik. Szüleimmel és a húgommal Ebben az évben a mi szolgálati lakásunkat, ami az iskolával egy épületben volt, átépítették, korszerűsítették. Ezért mi a nagymamáéknál kaptunk helyet, ott laktunk ezen a télen. A sok szép ajándék és a gyönyörű karácsonyfa minden várakozásunkat felülmúlta, mégis azt mondták, hátra van még egy ajándék, a Jézuska ma még meghozza. Minket hamar lefektettek nagymamáéknál, de én nem tudtam elaludni. Foglalkoztatott a várható ajándék és a házban érezhető nyugtalanság, izgalom. Végre megtudtam, hogy mi is a várt ajándék, kistestvérem született, FIÚ! Édesapám, Gubicza Ferenc (1911-2001) Szentkirályszabadján kántor-tanító volt. Az éjféli misére már úgy ment, hogy elújságolhatta a nagy hírt az ismerősöknek, a kisfia megszületett! A kisbaba az Iván nevet kapta, ő volt a Jézuska ajándéka. Veszprém, 2008. november 28. dr. Sándor Jánosné Gubicza Hajnalka (1935) Veszprém 22
--- HORDÓ ÉS A SONKA A II. világháború harcai elől Édesapám Bakonyszentlászlóra menekítette családját, így testvéreimmel és Édesanyámmal együtt itt vészeltük át a háború legnehezebb napjait. Az oroszok közvetlen bevonulását Soós nagyapám (Soós Pál 1883-1952) színégetői borospincéjében éltük át, ahol most a bakonyszentlászlói temető van. Robbanások és lövöldözések hallatszottak be a pincébe. A pince ajtaját az orosz katonák nyitották ki, keresték a német katonákat. Mivel német katonákat nem találtak, így bennünket kiengedtek és visszamehettünk a szemben lévő Soós nagyapám házába, ahova már addigra betelepült egy magas rangú orosz tiszti csapat. A magas rangú katonáknak tolmácsuk is volt. Soós nagyapám Eligazítást kaptunk, hogy otthon tartózkodhatunk a hátsó szobában, de az összes többi helyiséget ők használják. Őrséget is állítottak a ház elé. Az orosz kiskatonák a favágó tuskón vágták le a tyúkok fejét, majd a család felnőtt tagjait kérték, hogy segítsenek megpucolni a tyúkokat és a főzésben. Ezen a napon ünnepi vacsorát készítettek az egész parancsnokságnak. Az orosz parancsnok körülbelül két hétig tartózkodott nagyapámék házában. Családunknak semmi bántódása nem esett az oroszok ott tartózkodása alatt, ami azt gondolom azért lehetett, mert a parancsnok lakott a nagyapáméknál. Mint gyereknek érdekességet jelentett, hogy nagynénéim, Annus nénje (Soós Anna 1919) és Mariska nénje (Soós Mária 1924) akik akkor fiatal és nagyon szép lányok voltak korommal kenték be az arcukat, és a régi öregasszonyok ruháit vették fel, hogy ne legyenek felismerhetőek. Amikor katonák érkeztek a házhoz igyekeztek elbújni, hogy ne is lássák őket. Annus nénje, Mariska nénje, János, Jóska és én (nagybátyánkkal) 23
Én ekkor 11 éves voltam. Édesanyám legkisebb testvéreivel Jánossal (Soós János 1932) és Jóskával (Soós József 1936) (nagybátyáim, akik közül Jóska fiatalabb 2 évvel nálam, tehát így nagyöcsém ) igyekeztünk felfedezni, hogy a környéken mi történt, amíg mi a pincében voltunk, majd vittük a hírt a felnőtteknek. Például a pince fölött láttuk, hogy néhány akácfát derékba tört az akna robbanása. Megdöbbentő látvány volt, hogy találtunk egy víres embert a pajta mögött a Sáfárék telkén. Mi közelről nem mertük megnézni, de utána a felnőttek mondták, hogy egy cigány ember feküdt ott vérben, holtan. Még aznap szekérrel elvitték és eltemették. Már másnap a Cserhegyen keresztül mi gyerekek elmentünk megnézni Gubicza nagyapámékat (Gubicza Miklós 1879-1969). Náluk is mindent rendben találtunk, őket sem bántották. Bár a nagyapámat a gádorba falhoz állították, pisztolyt fogtak rá, hogy adjon nekik bort. Ami bora volt nagyapámnak, azt mind oda is adta nekik, kivéve azt a hordót, amit a kiskertben ástak el két füstölt sonkával együtt a még rosszabb időkre gondolva. Itt kell megjegyeznem, hogy ez a hordó és a sonkák soha nem kerültek elő, vagy azóta is a földben vannak, vagy valaki észrevétlenül elvitte. Ugyanis jóval később mertük csak keresni az elásott holmikat mindenféle vas szurkáló eszközzel én is részt vettem a keresésben Édesapám öccsével, Lajos bátyámmal (Gubicza Lajos 1919-1977). Lajos bátyám 1949-ben jött meg az orosz fogságból, még ekkor is történt a keresés. Gubicza nagyapám és Lajos bátyám Veszprém, 2008. november 16. Gubicza László (1934) Veszprém --- 24
PUBLIKÁCIÓK A Veszprém Megyei Levéltár 2007 tavaszán Családtörténeti kutatás határon innen és túl címmel nemzetközi konferenciát szervezett. A konferencián egy előadás megtartásával bemutatkozási lehetőséget kaptam, mint "amatőr" családtörténeti kutató. Az előadásomat a már éveken át kutatott családok bemutatásával, Az összetartozás erősítése - a Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene címmel tartottam. A konferencia anyagát a Veszprém Megyei Levéltár könyvben is megjelentette. Balatonfüred Városért Közalapítvány Balatonfüred neves polgárairól MÁRVÁNYTÁBLA HELYETT címmel könyvet jelentetett meg. Az egyik neves balatonfüredi polgár, GUBICZA ANTAL (1899 1973) életére vonatkozó fejezet megírására engem kértek fel. Gubicza Antal édesapám unokatestvére volt, én őt személyesen nem ismertem. Személyére vonatkozóan tíz-tizenöt soros lexikoni leírás állt rendelkezésemre. Majd kétévi kutatás következett levéltárakban, adatgyűjtés a családoktól, az őt ismerő személyektől, és összeállt az életéről szóló fejezet. A könyv bemutatója Balatonfüreden 2008. március 4-én volt. A könyv második bemutatóját Gubicza Antal szülőfalujában, Bakonyszentlászlón tartottuk, ahol Ami a könyvből kimaradt címmel prezentációban mutattam be az életútját. Ekkor a bakonyszentlászlói Gubicza kereszt felújításának adományaiból megmaradt pénzből az adományozók egy-egy könyvet kaptak emlékül. CSALÁDTÖRTÉNET GUBICZA ANTAL (1899 1973) PÁPAI KAMARÁS, ESPERES, BALATONFÜREDI PLÉBÁNOS ÉLETÚTJA Gubicza Antal, a balatonfüredi kerület esperese, pápai kamarás, Bakonyszentlászlón született 1899. január 15-én Gubicza Ferenc és Varga Izabella szülőktől. 3 A bakonyszentlászlói Gubicza családok a Dunántúl közepén elhelyezkedő Olaszfaluból származnak. Az 1700-as évek elejétől Olaszfaluban élő népes Gubicza család gyermekei a környező kis községekben alapítottak családot, telepedtek le. 3 PFEIFFER 1987. 456. 25
Gubicza Antal ükapja Josephus Gubitza 1810. június 20-án, ükanyja Elisabetka Dobos 1811. december 30-án születettek Olaszfaluban. 4 Kilenc gyermekükből egy lány, Teréz és két fiú Antal és István költözött Bakonyszentlászlóra. Bakonyszentlászló kisközség a Bakony dombos, erdős vidékén. A feljegyzések szerint korábban Bakony-Újfalu néven szerepelt, majd Bakony- Magyar-Szentlászló néven volt ismert. A községnek 1851-ben 1242 lakója volt, s leginkább földműveléssel foglalkoztak. 5 Az Olaszfaluból Bakonyszentászlóra költözött testvérek, valamint családjaik mindig segítették egymást, egymásra mindig számíthattak. Leszármazottaik ma is nagy számban élnek Bakonyszentlászlón. Gubicza Antal nagyapja Gubicza Antal (született: Olaszfalu, 1842. június 3.) 1865. február 8-án Bakonyszentlászlón kötött házasságot Kovács gyura Eleonórával (született: Bakonyszentlászló, 1846. február 16- án), ekkor telepedett le Bakonyszentlászlón. Házasságukból tizennégy gyermek született, viszont csak három gyermek élte meg a felnőttkort: Ferenc, Eleonóra és Katalin. Gubicza Antal édesapja Gubicza Ferenc (született: Bakonyszentlászló, 1870. október 4.) és édesanyja Varga Izabella (született: Gicz, 1877. november 6.) volt.6 Gubicza Antal (1899-1973) Gubicza Ferenc iskoláit Bakonyszentlászlón végezte, majd Nagygannán a német nyelvet sajátította el, ezután a gazdasági élet tanulmányozásának szentelte idejét. 1896-ban kezdte meg közéleti ténykedését, ekkor a törvényhatósági bizottsági tagok sorába választották. Tizenhárom esztendeig szülőfalujának bírája volt. Gubicza Ferenc neve, mint népszerű kisgazdavezéré, már ez időben ismert volt a vármegyében. Veszprém vármegyének huszonnégy évig törvényhatósági 4 VeML IV. 482. Bakonyszentlászló római katolikus anyakönyveinek másodpéldányai 5 : ILA KOVACSICS 1964. 245 246. 6 VeML IV. 482. Bakonyszentlászló római katolikus anyakönyveinek másodpéldányai 26
bizottsági tagja. Tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, azon kívül tíz évig gazdasági tudósítóként is munkálkodott. A háború alatt községi bíró Bakonyszentlászlón. Tagja a Zirc vidéki Takarékpénztár felügyelő bizottságának, igazgatóságának. 1922-ben választották meg országgyűlési képviselővé. Az új nemzetgyűlésbe a keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt programjával választották meg Zirc körzetében. Két cikluson át (1922 1927 és 1927 1932) volt országgyűlési képviselő. Hat éven át a Ház jegyzője. A közgazdasági és a kérvényi bizottság tagja volt. Gubicza Ferenc családjával Bakonyszentlászlón élt, ahol a képviselőtársai gyakran felkeresték, főleg vadászszezonban. Ő alapította Bakonyszentlászlón az erdészeti gazdaközösséget és gondoskodott az erdő gondozásáról, fairtásról, faültetésről. Nagyon büszke volt az állatállományára. Irodájának fala tele volt első díjat nyert lovas-fogatai, szarvasmarhái okleveleivel. Hét gyermekük közül három érte meg a felnőttkort: Antal (1899. január 15.), Mária (1901. január 7.) és Ferenc (1906. június 10.). Ferenc (1906. június 10.) életének 24-ik évében 1930. március 5-én halt meg. A fiatalon meghalt Ferenc fényképe mindig bátyja ágyánál volt. Ferenc halálát követően Antal egyetlen testvére, Mária (1901 1962), aki Tóth Lászlóval (1894 1952) kötött házasságot és három gyermekük született: Éva, László és Izabella. Gubicza Antal a veszprémi piarista gimnáziumba járt 1910-től. 7 Osztályfőnöke Dr. Szabó Mihály volt. Mindvégig jeles tanuló. Rendkívüli tantárgyként a művészeti rajzot választotta. 1917-től a kisszeminárium növendéke lett. Az 1917/1918-as tanévben a piarista gimnázium VIII. osztályának 34 tanulójából 25 fő katonai szolgálatban állt. A VKM. 7/1918. eln. számú rendelete alapján szervezett VIII. osztály és érettségi előkészítő tanfolyam elvégzését követően érettségizhettek a tanulók 1918. áprilisában. A Magyar Királyi 20. Honvédosztag, Géppuska Kiképző Csoportjánál 1917-től teljesített katonai szolgálatot. Innen több levelet írt haza, Bakonyszentlászlóra. Gubicza Antal érettségi bizonyítványa (1918) 7 VeML VIII. 52. A Kegyes Tanítórend veszprémi gimnáziumának iratai. 27
Levele húgának, Máriának 1918-ban: Kedves Marinkó. A Józsit úgyis mindig havasi gyopárért kínoztad, hát én küldök neked itt e levélben. A Bözsinek is küldtem. Csak te is írj ám nekem. Én hála Isten elég jól érzem magam. Hogy vagytok ti otthon? Kérlek kedves Testvér a könyveimet, melyeket Veszprémből hazavittek tedd el, különösen a katonai jegyzeteimet, egy fekete és egy pepita táblájú füzet. Hogy, ha majd esetleg szükség lenne rá, elküldhessétek. Ugye már megkezdődik a nyári szezon. Tesztek nagy kirándulásokat, vagy talán megint akartok Böskével együtt rendezni valami táncmulatságot. Csak rajta. Már írtam néhányszor haza, nem tudom megkaptátok-e. Csókol bátyád: Tóni 1918. V. 8. Gubicza Antal levele Gubicza Máriának (1918-ban) 1922. július 2-án Bakonyszentlászlón, szülőfalujában szentelték pappá. 8 A szertartáson a meghívott neves vendégek, a család, a nagyszámú rokonság, a falu apraja-nagyja részt vett. A családi háztól a templomba hosszú menetben a résztvevők között 15 koszorúslány kísérte a papszentelésre. Nagy ünnep volt ez a szülőfalujában! Pappá szentelése után (1922) 8 VÉL AD Iktatott iratok 2480/1922. 28
A koszorúslányok között a legkisebb e fejezet írójának édesanyja, Soós Eleonóra, aki akkor 9 éves volt. Soós Eleonóra felnőtt korában is sokat mesélt gyermekeinek Gubicza Antal pappá szenteléséről, a számára felejthetetlen élményről, a falu nevezetes eseményéről. Pappá szentelését követően káplán volt 1922 júliusától Gelsén, Budapesten a Regnum Marianum plébánián 1923 júliusától. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök így emlékezik róla: három igen kedves káplánom volt. Rott püspök úr, egykori prefektusom küldte hozzám Gubicza Antalt, aki finom modorával, kedves szeretetreméltó egyéniségével az egész Regnum, Gubicza atyja lett. Kaposvárott 1924. júliusától volt káplán, Bakonyszombathelyen adminisztrátor 1928 júliusától. Zsinati vizsgát 1928. október 17-én tett. 9 Plébános volt Bakonyszombathelyen 1931-től, a bakonyszombathelyi kerület helyettes esperes tanfelügyelője lett 1936. február 3-tól. A bakonyszombathelyi plébánia minden iskolájában könyvtárat hozott létre, hogy a tanulók ingyenes tankönyvekhez juthassanak. Megszervezte a szegény gyermekek tejakcióját. Sümegcsehin az idős plébánost 1940-től Gubicza Antal plébános követte. Az első plébánosi látogatásának tapasztalatairól jelentést tett: Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Most már bejártam mindegyik faluját új plébániámnak, ahonnan mély tisztelettel küldöm fiúi köszöntésemet Püspökatyámnak. A vegyes vallástól mentes, tiszta katolikus zalai nép lelkülete úgy hat rám, mintha zakatoló gépekkel teli, poros levegőjű gyárból virágos, ózondús, erdős vidékre kerül az ember. Sok szeretettel és lelkipásztori szívem őrködő imádságaival gondolok vissza bakonyszombathelyi, szófogadó, derék jó híveimre, akik oly derekasan vívták a harcot minden katolikus szent ügyért. Segítse őket új lelkipásztorukkal együtt és vigyázzon reájuk a szentségi Úr Jézus, akit nov. 8-án az egész napos szentségimádásban oly szépen köszöntöttek. Sümegcsehi plébániához tartozó új híveim, akiket Püspökatyám gondjaimra bízott, jó lelkek, csak nagyon szegények. Különösen szegények a sümegprágai híveim, majdnem minden udvar 3-4 lakásból áll, 1-2 hold földbirtokkal. Ha Püspökatyánk valahol gondol kisbérletekre, vagy házhely akciókra, úgy elsősorban sümegprágai híveit ajánlom főpásztori szíve atyai jóságába a bazsi híveimmel együtt, ahol hasonló a helyzet. Nagyon hiszem, hogy ez a szegény nép nagyon hálás tudna lenni, akik minden vasárnap az utolsó helyig megtöltik 9 PFEIFFER 1987. 456. 29