A robbanásvédelmi dokumentáció

A robbanásvédelmi dokumentáció A robbanásvédelmi dokumentáció fogalma először a robbanásveszélyes légkör kockázatának kitett munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló 1999/92/EK IRÁNYELVE ATEX 137-ben jelent meg, a dokumentáció összeállításához azonban elengedhetetlen a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozóan alkalmazandó a 94/9/EK IRÁNYELVE ATEX 100a előírásainak ismerete is. Az utóbbi irányelvvel összhangban kiadott 8/2002 (II.16.) GM rendelet, 1. és 2. melléklete a robbanásveszélyes környezetben alkalmazott berendezésekre vonatkozó piacfelügyeleti eljárásokat és műszaki biztonsági követelményeket, a 3-tól a 9-ig számozott mellékletek a vizsgálatok rendjét, míg a 10. melléklet a CE és a H megfelelőségi jelölés formáját szabályozzák. Felhasznált jogszabályok, szakirodalom Koburger Márk Robbanásveszélyes terek zónabesorolása (gázok/gőzök/ködök) II. Koburger Márk, Zsarnovszki Attila Robbanásvédelmi dokumentáció a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozóan alkalmazandó a 94/9/EK IRÁNYELVE a robbanásveszélyes légkör kockázatának kitett munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló 1999/92/EK IRÁNYELVE a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről szóló 3/2003 (III.11.) FMM-ESZCSM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 8/2002. (II. 16.) GM rendelet A 3/2003 (III.11.) FMM-ESZCSM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeivel és annak dokumentálásával kapcsolatban határoz meg kötelező érvényű elvárásokat az üzemeltetővel szemben. Meghatározza továbbá a robbanásvédelmi dokumentáció fogalmát és annak tartalmi követelményét. A cél, hogy robbanásvédelmi szempontból biztonságos munkahelyek kerüljenek kialakításra, melyhez a robbanásvédelmi dokumentációnak a következőket kell tartalmaznia: a) a vonatkozó törvények, rendeletek, szabályok megnevezését; b) az adott üzemrészben működő technológia rövid leírását; c) meg kell nevezni a veszélyt okozó anyagot, és fel kell tüntetni annak robbanásvédelmi szempontból fontos paramétereit; d) be kell mutatni a kibocsátó forrásokat, amelyen keresztül a veszélyt okozó anyag kiléphet a technológiából; e) a normál üzemi kibocsátó források alapján el kell készíteni a zónabesorolást, mely tartalmazza minden egyes robbanásveszélyes övezet kiterjedését, a zóna megnevezését

(éghető gázok/gőzök/ködök esetében a gázcsoportot és hőmérsékleti osztályt is); (Az éghető gázok/gőzök/ködök kibocsátó forrásától eljutni egészen a pontos zóna megnevezéséig és annak kiterjedéséig összetett feladat, különösen nem tipizált esetekben.) f) meg kell vizsgálni a vonatkozó szabványok szerinti (jelenleg az MSZ EN 1127-1) gyújtóforrások jelenlétét; g) a munkavállalókra vonatkozóan kockázatértékelést kell végezni, mely tartalmazza az adott technológiával dolgozók munkakörét és az egyéb biztonsági intézkedéseket. Ennek konklúziójaként minden egyes munkakörben dolgozót érintő kockázat szintjéről pontos képet kell nyújtani. A vizsgálatok eredményeinek, a tűzvédelmi szabályzatnak, a munkaköri leírásoknak, a technológiai leírásoknak és a veszélyt okozó anyagok jellemzőinek, stb. dokumentációját adatszolgáltatásként szükséges felhasználni a robbanásvédelmi dokumentáció elkészítésekor. Ezeket egységes szerkezetbe összefoglalva, kiegészítve a munkavállalókra vonatkozó kockázatértékeléssel egy olyan dokumentum jön létre, mely kvantitatív módon képes megmutatni az egyes munkahelyek kockázati szintjeit, és szükség esetén javaslatokat is megfogalmaz a kockázati szint csökkentése érdekében. A használatbavételi engedélyezési/üzembe helyezési eljárásoknál robbanásvédelmi szempontból akkor járunk el megfelelően, ha a 3/2003 (III.11.) FMM-ESZCSM együttes rendelet szerint robbanásvédelmi dokumentációt is készítünk, amelynek mellékletében szerepelni indokolt a komplex vizsgálati/tanúsítási dokumentumokat, ezzel biztosítva a robbanásveszélyes környezetben a biztonságos munkavégzés feltételeit. Veszélyt okozó anyagok 1. Gázok, gőzök, ködök Alapvetően eldöntendő, hogy az adott technológiában milyen éghető anyagok fordulnak elő. Az anyagokat jellemzőik alapján célszerű csoportosítani. A technológiákban alapvetően, három jól elkülöníthető csoport képezhető: éghető gázok, cseppfolyósított éghető gázok, folyadék állapotban tárolt vagy kezelt éghető anyagok, amelyek környezeti hőmérsékleten és légköri nyomáson éghető gáz halmazállapotúvá válnak, éghető folyadékok, amelyek hőmérséklete a lobbanáspontot meghaladja. A számbavétel mellett az anyagok jellemző tulajdonságait is meg kell adni, mivel ezek módosíthatják a robbanásveszélyes övezet kiterjedését, segítséget nyújtanak a gyártmányok megfelelő kiválasztásához, illetve a technológia biztonságos megválasztásához is. Ezeket a fontos adatok: ARH [lower explosive limit (LEL)]

Alsó robbanási határérték az éghető gáznak, gőznek vagy ködnek azon koncentrációja a levegőben, amely alatt a gázközeg nem robbanóképes. Szokásos mértékegysége térfogatszázalék. Minél alacsonyabb ARH értékű egy anyag, annál nagyobb térfogatot képes egy adott mennyiség elszennyezni azonos feltételek esetén. Az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva kisebb mint 10%, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes anyagnak minősül. Az ARH koncentrációnál esetlegesen bekövetkező égés minden esetben egy lassú folyamat. FRH [upper explosive limit (UEL)] Felső robbanási határérték az éghető gáznak, gőznek vagy ködnek azon koncentrációja a levegőben, amely fölött a gázközeg nem robbanóképes. Szokásos mértékegysége térfogatszázalék. AIT öngyulladási hőmérséklet Egy gázkeverék nemcsak szikra útján, hanem forró felületekkel történő érintkezés útján is meggyulladhat. Az ilyen jellegű gyújtás veszélyességének megítélésére szolgál az öngyulladási hőmérséklet értéke, angol rövidítéssel AIT (Auto Ignition Temperature). Ez az a legalacsonyabb hőmérsékleti érték, amelynél az éghető gáz, gőz-levegő keverék, meghatározott kísérleti körülmények között forró felület hatására meggyullad. Benzinek esetében ez az érték például 260 C. Lobbanáspont Éghető folyadék azon legalacsonyabb hőmérséklete, amelynél a folyadék felszíne felett képződő gőz-levegő keverék láng hatására, kísérleti körülmények között fellobban. A lobbanáspont értékénél a folyadékfelszín fölött, párolgás útján létrejött gőz koncentrációja az alsó éghetőségi határértékkel megegyező. 2. Porok A számbavétel során első lépés az éghető tulajdonsággal bíró, por vagy szálló részecskék, illetve az anyagjellemzők megadása, például a szemcseméret, a porfelhő vagy a lerakódott por gyulladási hőmérséklete, esetleges nedvességtartalom, illetve az anyag elektromosan vezető vagy szigetelő volta. A porok tulajdonságai lényegesen különböznek azoktól a szilárd anyagoktól, amelyekből képződnek. Ennek alapvető oka, hogy ugyanazon tömeghez nagyságrendekkel nagyobb felület tartozik, amely felületen az oxidáció intenzitása is lényegesen nagyobb így az oxidáció láncreakcióba megy át, amelyet porrobbanásnak nevezünk. Robbanóképes keverékről csak lebegő pornál beszélhetünk a leülepedett por szilárd anyagként viselkedik, amíg fel nem keveredik. A robbanóképes porok rétegeit, lerakódásait, halmazait úgy kell kezelni, mint robbanóképes közeg kialakítására alkalmas forrást. A robbanóképes porokat robbanási tulajdonságaik szerint három porrobbanási osztályba sorolják: St1 (K st = 0 200 bar m/s)

St2 (K st = 200 300 bar m/s) St3 (K st = >300 bar m/s) K st = a robbanási nyomásemelkedés sebessége, amely a következő tényezők függvénye: anyag jellemzői (gyulladási hőmérséklet, gyújtási energiaszint), por szemcsemérete, porszemcsék eloszlása, turbulencia, tartály vagy helyiség formája, gyújtóforrás jellemzői. Kibocsátó források A robbanásveszélyes vagy tűzveszélyes technológiát használó üzemben, potenciális, éghető anyagot kibocsátó forrásnak kell tekinteni minden olyan technológiai berendezést, védelmi rendszert, illetve eszközt, amely éghető anyagot tartalmaz, és amelyből éghető gáz, gőz, por vagy folyadék kerülhet a légtérbe, ahol az a levegővel keveredve robbanóképes elegyet képezhet. A gyakorlatban nem teljesen zártak a technológiai folyamatok, a zárt edényzetek, tartályok és csővezetékek, esetenként különféle mérő és beavatkozó szervekkel szerelik fel, melyek a beépítés módjától és az eszközök kialakításától függően kibocsátó forrásokká válhatnak. A robbanásveszélyt okozó anyagok környezetbe jutása négy módon történhet: 1. a technológia valószínűsíthető tömítetlenségéből vagy előre láthatóan a használatból pl. kopás következtében létrejövő szivárgások, 2. az eljárásból adódó speciális tevékenységek végzésekor, pl. mintavétel-leürítés, töltés, tisztítás stb., 3. külső behatások által (különleges időjárási körülmények, jármű ütközése stb.), 4. a technológia szabályozhatatlanságából, anyagfáradásból bekövetkező anyagkijutás. Az üzemi területen kibocsátó forrásoknak kell tekinteni gázok, gőzök esetén például: a lapos karimás kötést, az NPT menetes, tömített kötést, az oldható, hollandi anyás kötést, a tömítőgyűrűs rendszerű szelepek szelepszárait, a gömbcsapok forgó tengelyeit, a pillangószelepek forgó tengelyeit. A porok előfordulása esetén pedig: a szállító járművek, vagonok, leürítő helyeit, a töltő leürítő, mintavevő pontokat, mindazon nyílásokat,

az üzemvitel szempontjából időnként nyitandó nyílásokat, a szállító szalagok betápláló és kimeneti szakaszait, a zsákos szűrők kilépési pontjait, a pneumatikus szállítók, meghibásodható flexibilis csatlakozó részeit, a por lerakódások felszínét. Zónabesorolás lépésenként A veszélyes helyek a robbanásveszélyes légkör előfordulási gyakorisága és időtartama alapján zónákba sorolhatók. A tűzvédelmi jogszabályok változása okán a 99/92/EK irányelvben meghatározott veszélyes helyek besorolását ismertetem. 0. zóna Az a hely, ahol folyamatosan, hosszabb időn keresztül vagy gyakran gáz, gőz, vagy köd formájában megjelenő gyúlékony anyagok levegővel alkotott elegyét tartalmazó robbanásveszélyes légkör van jelen. 1. zóna Az a hely, ahol normál üzemi körülmények mellett valószínű a gáz, gőz, vagy köd formájában megjelenő gyúlékony anyagok levegővel alkotott elegyét tartalmazó robbanásveszélyes légkör esetenkénti előfordulása. 2. zóna Az a hely, ahol normál üzemi körülmények mellett nem valószínű a gáz, gőz, vagy köd formájában lévő gyúlékony anyagok levegővel alkotott elegyét tartalmazó robbanásveszélyes légkör esetenkénti előfordulása, de ha az mégis előfordul, akkor csak rövid ideig áll fenn. 20. zóna Az a hely, ahol folyamatosan, hosszabb időn keresztül vagy gyakran a levegőben lebegő gyúlékony porfelhő formájában megjelenő robbanásveszélyes légkör van jelen. 21. zóna Az a hely, ahol normál üzemi körülmények mellett valószínű a levegőben lebegő gyúlékony porfelhő formájában megjelenő robbanásveszélyes légkör esetenkénti előfordulása. 22. zóna Az a hely, ahol normál üzemi körülmények mellett nem valószínű a levegőben lebegő gyúlékony porfelhő formájában megjelenő robbanásveszélyes légkör esetenkénti előfordulása, de ha az mégis előfordul, akkor csak rövid ideig áll fenn. Megjegyzések: 1. A gyúlékony porból álló rétegek, lerakódások és halmok úgy tekintendők, mint bármely más, robbanásveszélyes légkör létrehozására képes forrás. 2. Normál üzemi körülmények az a helyzet, amikor a berendezéseket tervezett paramétereiken belül használják.

A zónabesorolás módját az MSZ EN 60079-10-1:2009 Robbanóképes közegek. 10-1: rész: Térségbesorolás. Robbanóképes gázközegek (IEC 60079-10-1:2008) szabvány, továbbá a MSZ EN 60079-10-2:2010 Robbanóképes közegek. 10-2: rész: Térségek osztályozása. Gyúlékony poros közegek (IEC 60079-10-2:2009) c. szabvány adja meg. Léteznek azonban egyes iparágakra kiadott rendeletek, amelyek továbbpontosítják az előző rendeletekben megadott általános zónabesorolás-készítési módszertant és kötelezettséget. Az MSZ EN 60079-10-1:2009 szabvány 5.1. pontja alapján: A térségbesorolást olyan személyeknek kell végezni, akik ismerik az éghető anyagok, a technológiai folyamat és a berendezések tulajdonságait. Szükség szerint konzultálniuk kell biztonságtechnikai, villamos, gépész és más műszaki személyzettel. Tekintettel arra, hogy a 3/2003. (III. 11.) FMM- ESzCsM együttes rendelet keretein belül lett kötelező a zónabesorolást elkészíteni, a zónabesorolás személyi feltételeinek a rendelet 9. (1) követelményeit is figyelembe kell venni, aminek értelmében: A robbanásvédelmi dokumentáció elkészítése és felülvizsgálata munkabiztonsági szaktevékenység azzal, hogy a vizsgálatban legalább középfokú tűzvédelmi szakképesítésű személy részvétele szükséges. 1. lépés a kibocsátó források feltárása Az előzőekben leírtak alapján meg kell határozni, hogy a technológia során hol fordulhat elő robbanásveszélyes gáz/gőz/köd levegővel alkotott keveréke. 2. lépés a kibocsátó források fokozatának meghatározása FOLYAMATOS fokozatú kibocsátás: normál üzemben folyamatosan vagy várhatóan gyakori vagy hosszú időtartamig tartó kibocsátás. Ilyen pl. tartályokban lévő éghető folyadékok felszíne stb. ELSŐRENDŰ fokozatú kibocsátás: normál üzemben várhatóan rendszeresen vagy esetenként előforduló kibocsátás. Ilyenek pl. a normál üzemben is működő lefúvató/kilégző szelepek vagy szivattyúk tengelytömítései stb. MÁSODRENDŰ fokozatú kibocsátás: normál üzemben elő nem forduló kibocsátás, de ha mégis előfordul, akkor valószínűleg csak ritkán és rövid időtartamra. Ilyenek pl. az NPT menetes kötések vagy a lapos karimás kötések. Kibocsátó források és nyílások Az MSZ EN 60079-10-1:2009 szabvány A.2.2. pontjában bemutatja, hogy milyen kibocsátó forrást eredményeznek a különféle tömörségi fokozatokkal ellátott nyílások, ha azok belső térrészében robbanásveszélyes zóna van. A szabvány 4 féle nyílást különböztet meg:

A-típusú nyílás: olyan nyílás (legyen az tömített, vagy tömítés nélküli), mely nem zárható, vagy zárhatósága ellenére gyakran van nyitva nyitott átjárók, légtechnikai kidobó csövek, szellőző rácsok B-típusú nyílás: normál üzemben zárt, tömítés nélküli nyílás tömítés nélküli ajtó automatikus visszacsukó szerkezettel, tömítés nélküli elektromos kapu, automatikus zár funkcióval, tömítés nélküli reteszelt ajtó/kapu C-típusú nyílás: normál üzemben zárt, tömítéssel ellátott nyílás D-típusú nyílás: tömített vészkijárati ajtó, automatikus visszacsukó szerkezettel, egy B-típusú és egy C-típusú nyílás sorba kötve tömített ajtó, automatikus visszacsukó szerkezettel, tömített elektromos kapu, automatikus zár funkcióval, tömített és reteszelt ajtó/kapu normál üzemben zárt, tömítéssel ellátott nyílás, melyet csak speciális esetben, pl. vészhelyzetben lehet kinyitni Zónabesorolás a nyílás előtti térrészben Nyílás típusa A nyílás kibocsátási fokozata 0-ás zóna A-típusú folyamatos B-típusú C-típusú D-típusú (folyamatos)/elsődleges másodlagos másodlagos 1-es zóna A-típusú elsődleges B-típusú C-típusú D-típusú (elsődleges)/másodlagos (másodlagos)/nem kibocsátó forrás nem kibocsátó forrás 2-es zóna A-típusú másodlagos B-típusú C-típusú D-típusú (másodlagos)/nem kibocsátó forrás nem kibocsátó forrás nem kibocsátó forrás A kibocsátás fokozata, kibocsátó forrásonként, egyedileg kerül meghatározásra. Minden konkrét kibocsátó forrásnál a besorolás elvégzéséhez ismerni kell további jellemzőket: a veszélyt okozó anyag robbanásveszély szempontjából lényeges tulajdonságait, halmazállapotot pl. gáz, folyadék, por, köd, nyomás alatt folyékony gáz, technológiai paramétereket, pl. nyomás, hőmérséklet, a szellőztetést. 3. lépés a kibocsátási ráta meghatározása Meg kell határozni a számba vett források kibocsátási rátáját. A cél, hogy az adott kibocsátó forrás vonatkozásában minél pontosabban meghatározásra kerüljön a

kibocsátás sebessége. [Mennyiség osztva időegységgel dimenzióban (pl. m3/h, g/s, stb.).] Az MSZ EN 60079-10-1:2009 szabványban elsőre bonyolultnak tűnő, de igen jól használható számítási módszerek vannak a kibocsátási ráta meghatározására. (Pl. gáz/gőz, adott átmérőjű nyíláson való kilépése nyomáskülönbség hatására, ha ismertek a gáz fontosabb fizikai jellemzői úgy, mint sűrűség, szabadságfok stb.) 4. lépés szellőzés üzembiztonsága Meg kell határozni a számba vett kibocsátó források körüli környezet természetes/mesterséges szellőzésének üzembiztonságát. JÓ: A szelőzés gyakorlatilag folytonos. Szabad terek esetében a szellőzés számításához a szélsebességet általában 0,5 m/s értékben kell megbecsülni, amely gyakorlatilag folyamatosan fennáll. Ilyen esetben a szellőzés üzembiztonságát jó - nak lehet minősíteni. MEGFELELŐ: A szellőzés normál üzem alatt várhatóan működik; ritkán előforduló és rövid időtartamú kimaradások megengedettek. GYENGE: A szellőzés nem felel meg a jó és a megfelelő szintek feltételeinek, de szellőzési kimaradások hosszú időtartamokig nem várhatók. 5. lépés az elméleti térfogat és fennmaradási idő számítása A szabvány szerinti számítások sikeres elvégzését követően két eredményt kapunk: egyrészt a V z jelű elméleti térfogatot m 3 -ben kifejezve, mely az a biztonsági tartalékkal megnövelt térfogat, amelyen kívül elhanyagolható mértékű valószínűséggel kell csak robbanásveszéllyel számolni; másrészt a t jelű fennmaradási időt másodpercben kifejezve, mely az az idő, ami alatt robbanási koncentráció alá hígul a kibocsátó forrás környezetében lévő veszélyt okozó anyag. Folyamatos kibocsátásnál ez nem értelmezhető. 6. lépés a szellőzés mértékének/fokozatának meghatározása Fontos, hogy a szellőzés mértékét/fokozatát nem a tervező/szakértő dönti el, hanem a V z jelű elméleti térfogat értékétől, illetve zárt térben a helyiség térfogata és a V z elméleti térfogat arányától függ. A szellőzés mértéke/fokozata számítás eredménye. ERŐS: Akár beltéri, akár kültéri kibocsátásról van szó, ha a számítások eredményeként V z < 0,1 m 3, a szellőzés mértéke mindenképpen erős lesz. Ekkor a szellőzés gyakorlatilag azonnal csökkenti a kibocsátó forrásnál levő koncentrációt, AR H értéke alatti koncentrációt létrehozva. Kis (sőt elhanyagolható) kiterjedésű zónát eredményez.

KÖZEPES: Ha kültéri kibocsátásról van szó, és a számítások eredményeként V z > 0,1 m 3, a szellőzés mértéke mindenképpen közepes lesz. Ha beltéri kibocsátásról van szó és a számítások eredményeként V z > 0,1 m 3, de a V z elméleti térfogat kisebb, mint a helyiség térfogata a szellőzés mértéke szintén közepes lesz. Mindkét esetre igaz, hogy a szellőzés szabályozza a koncentrációt, olyan stabil állapotot biztosítva, amelyben a koncentráció a zónahatáron kívül folyamatos kibocsátás esetében is az AR H értéke alatt van, és ahol a kibocsátás megszűnése után csak elhanyagolható mennyiségű robbanóképes gázközeg marad fenn. GYENGE: Kizárólag beltéren értelmezhető, mikor a V z elméleti térfogat nagyobb, mint a helyiség térfogata. Ekkor a szellőzés a kibocsátás folyamata idején nem képes szabályozni a koncentrációt, és/vagy a kibocsátás megszűnése után nem tudja megakadályozni, hogy robbanásveszélyes keverék maradjon fent. A szellőzés hatását a zóna típusára az alábbi, az MSZ EN 60079-10-1 szabványból vett táblázat foglalja össze: Szellőzés Fokozat Erős Közepes Gyenge Üzembiztonság Kibocsátás fokozata Jó Megfelelő Gyenge Jó Megfelelő Gyenge Jó, megfelelő vagy gyenge Folyamatos z ó n a (0-ás EH) Nem robbanásveszélyes a (0-ás EH) 2-es a (0-ás EH) 1-es 0-ás 0-ás + 2-es 0-ás + 1-es 0-ás Elsőrendű z ó n a (1-es EH) Nem robbanásveszélyes a (1-es EH) 2-es a (1-es EH) 2-es 1-es 1-es + 2-es 1-es + 2-es 1-es vagy 0-ás c Másodrendű z ó n a (2-es EH) Nem robbanásveszélyes a (2-es EH) Nem robbanásveszélyes a 2-es 2-es 2-es 2-es 1-es + 0-ás c Megjegyzés: A szellőztetés kontrollált (mért) intenzitásának fokozása a zónabesorolás csökkentéséhez vezethet (1-es zónából 2-es zóna, 2-es zónából veszélytelen övezet). Figyelembe kell azonban venni, hogy ha a szellőztetés mértéke csökken, az eredetire redukálódik, akkor az eredeti zónaviszonyok állnak vissza. A + jel után az adott zóna körül lévő zóna van feltüntetve.

EH = elhanyagolható a A 0-ás zóna EH, az 1-es zóna EH és a 2-es zóna EH egy elméleti zónát jelent, melynek normál üzemi feltételek között elhanyagolható a kiterjedése. Az MSZ EN 60079-10 szabvány ezen táblázatában feltüntetett EH rövidítéssel jelölt zóna besorolási és zónabesorolás módosítás ajánlások csak erősen korlátozott mértékben alkalmazhatóak. Könnyen belátható, hogy a 0-ás zónába sorolt csővezetékek, tartályok, autó-klávok, reaktorok belső tere nem szellőztethető. Hasonló a helyzet a szabadtéri elhelyezésű szlopmedencéknél is. Bizonyos 0- ás zónába sorolt nyílt technológiáknál a szellőztetés intenzitásának fokozása a technológiai folyamat ellen hat és ezért nem alkalmazható. Ilyenek pl. por- és oldószeres festés, ill. a műanyag fóliák felületkezelése tűz- és robbanásveszélyes anyagok, oldószerek felhasználásával. b c A másodrendű fokozatú kibocsátás által létrehozott 2-es zóna térsége túlhaladhatja az elsőrendű, vagy a folyamatos fokozatú kibocsátásnak tulajdonított térséget; ebben az esetben a nagyobb távolságot kell elfogadni. 0-s zóna lesz, ha a szellőzés gyenge és a kibocsátás olyan, hogy a robbanóképes gázközeg gyakorlatilag folyamatosan fennáll (azaz megközelíti a szellőzés nélküli esetet). 7. lépés a zóna meghatározása A 2. lépésben megadott kibocsátási fokozatot, a 4. lépésben megadott szellőzés üzembiztosságot, valamint a 6. lépésben a számítások útján eredményül kapott szellőzés mértékét/fokozatát a fenti összefüggésen át végigkövetve kiadódik, hogy milyen robbanásveszélyes zónát/zónákat kell felvenni. A zóna önmagában még nem hordoz elegendő információt ahhoz, hogy a későbbiekben abba a térrészbe alkalmasan kiválasztott villamos, vagy nem-villamos gyártmány kerülhessen telepítésre. Ehhez meg kell adni az adott robbanásveszélyt okozó anyag gázcsoportját és hőmérsékleti osztályát is a következők szerint: Gázcsoport (alkalmazási csoport) Reprezentáns gáz A gázcsoportra jellemző anyagok IIA. propán aceton, izom-propil-alkohol, toluol, xilol, metán stb IIB etilén propil-alkohol, szénmonoxid, butadién, dimetil-éter, hidrogén-cianid stb. IIC hidrogén acetilén, szénkéneg stb Hőmérsékleti osztály Gyártmány maximális felületi hőmérséklete T1 T2 T3 T4 T5 450 C-ig 300 C-ig 200 C-ig 135 C-ig 100 C-ig

8. lépés a robbanásveszélyes övezet meghatározása Ebben a lépésben meg kell határozni a robbanásveszélyes övezet kiterjedését és formáját, miután a szabvány nem határozza meg, hogy milyen formájú lesz az övezet (hosszúkás henger, lapos henger, kúp, gömb stb.). Ezért használatos az IP Model code of safe practice Part 15, Area classification code for installations handling flammable fluids 3rd edition, Published by the Energy Institute című szakirodalomi ajánlás vagy az EX-On Kft. által kidolgozott összetett függvény használata. Amely az MSZ 1600-8:1977 táblázatában szereplő arányok felhasználásával olyan térformák pontos méreteit tudja meghatározni, melynek térfogata megegyezik az 5. lépésben meghatározott V z elméleti térfogattal. Az így meghatározott térformák tehát figyelembe veszik a veszélyt okozó anyag relatív sűrűségét is, mely lehetőséget biztosít a robbanásveszélyes övezetek pontosabb meghatározására. A robbanásveszélyes zónák rajzos ábrázolása Az elkészült zónabesorolás során minden esetben meg kell adni a következő paramétereket: a kibocsátó forrás megnevezése és azonosítása (helye, technológiai jele stb.); a veszélyt okozó anyag megnevezése és legfontosabb robbanástechnikai jellemzői; a kibocsátó forrás fokozata; a szellőzés üzembiztonsága; a szellőzés mértéke, fokozata; zóna megnevezése, a veszélyt okozó anyag gázcsoportja és hőmérsékleti osztálya; a zóna formája és kiterjedése a tér minden irányában. A gyújtóforrások jelenlétének meghatározása Az MSZ EN 1127-1 szabvány részletesen felsorolja és a lehetséges előfordulásuk valószínűsége szerint csoportosítja a gyújtóforrásokat: forró felületek, lángok és forró gázok (részecskék), mechanikai eredetű szikrák, villamos gyártmányok,

villamos kóboráramok, katódos korrózióvédelem, statikus elektromosság, villámcsapás, rádiófrekvenciás hullámok (104 3*1012 Hz), elektromágneses hullámok (3*1011 3*1015 Hz), ionizáló sugárzások, ultrahang, adiabatikus kompresszió és lökéshullámok, exoterm reakciók, beleértve a porok öngyulladását. Az előírt felülvizsgálatok célja a különféle gyújtóforrások kizárása. A robbanásveszélyes területet érintő felülvizsgálat/tanúsítások megnevezése, a jogszabályi háttere, és a megkövetelt jogosítványok (száma és megnevezése) a következők. Ezek közül kiemelném, hogy a 22/2009. (VII. 23.) ÖM rendelet 1. melléklet 8. pontja alapján a tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés vagy azokból álló technológiai rendszer tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány beszerzésére kötelezett rendszer, amit a gyártónak vagy forgalmazónak szükséges beszereznie. Megjegyzés: az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet, ami kihirdetését követő 90. napon lép életbe, alapján a tűzvédelmi követelményeket az anyagok tűzveszélyességi osztálya, a kockázati egység kockázati osztálya, az épület, az önálló épületrész és a speciális építmény mértékadó kockázati osztálya alapján kell megállapítani. 1. Robbanásbiztos kivitelű villamos berendezések üzembe helyezés előtti első felülvizsgálata és a robbanásbiztos kivitelű villamos berendezések időszakos felülvizsgálata A felülvizsgálat leírása: Olyan szemrevételezéses felülvizsgálat, közeli felülvizsgálat vagy részletes felülvizsgálat, mely a gyártmányok helyszíni szerelés ellenőrzését és jegyzőkönyvben történő kiértékelését takarja. A felülvizsgálatok kitérnek az adott gyártmány alkalmazási jelére és az ezt igazoló tanúsítvány vagy gyártói nyilatkozat alapján való alkalmazhatóságára is. szükségességét a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet írja elő, a formai/tartalmi követelményeket az MSZ EN 60079 17:2008 adja meg. Szükséges jogosítvány: 07 982 19 0431 04, vagy 34 525 10 1, vagy 33 522 04 0001 33 05, vagy 31 522 05 1000 00 00 Sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő 2. Gyújtószikramentes áramkörök RLC mérése (ez a vizsgálat része a robbanásbiztos kivitelű villamos berendezések felülvizsgálatának) A felülvizsgálat leírása: Olyan speciális RLC mérő műszert igénylő felülvizsgálat, ahol a gyújtószikramentes védelmi módú mérőkörök megbontásra kerülnek, és a

terepi műszerhez odavezető irányítástechnikai kábel villamos jellemzői kerülnek megmérésre és kiértékelésre, figyelembe véve a terepi gyártmány villamos paramétereit is. a formai/tartalmi követelményeket az MSZ EN 60079 17:2008 adja meg, a vizsgálati paraméterek az MSZ EN 60079 25:2004 Villamos gyártmányok robbanóképes gázközegekben. 25. rész: Gyújtószikramentes rendszerek szabványa alapján kerülnek meghatározásra. Szükséges jogosítvány: 07 982 19 0431 04, vagy 34 525 10 1, vagy 33 522 04 0001 33 05, vagy 31 522 05 1000 00 00 Sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő 3. Érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat A felülvizsgálat leírása: szemrevételezéses vizsgálatok: áramütés elleni védelmi mód ellenőrzése, vezetők megfelelő megválasztása, védelmi eszközök beállításai stb. műszeres vizsgálat: vezetők folytonossági vizsgálata, a villamos berendezés szigetelési ellenállása, törpefeszültségű, illetve villamos elválasztások vizsgálata stb. szükségességét a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet írja elő, a formai/tartalmi követelményeket az MSZ HD 60364 6:2007 adja meg. Szükséges jogosítvány: 07 9 2152 07 90 04 Érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálója 07 982 19 0431 04, vagy 34 525 10 1, vagy 33 522 04 0001 33 05, vagy 31 522 05 1000 00 00 Sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő 4. Erősáramú berendezések felülvizsgálata (EBF) A felülvizsgálat leírása: A vizsgálatok egyik része szemrevételezéses, másik része speciális műszert igénylő mérésekből és azok kiértékeléséből áll. A teljesség igénye nélkül az alábbi vizsgálatok tartoznak ide: zárlat- és túláramvédelem, szigetelési ellenállások és állapotok, veszélyes részek érintés elleni védelem, vezetékek színjelölése és mechanikai védelme, baleset és sérülés elleni védelem stb. a formai/tartalmi követelményeket az MSZ HD 60364 6:2007 adja meg újtelepítésű berendezések esetén. Szükséges jogosítvány: 34 5222 03 Erősáramú berendezések időszakos felülvizsgálója 07 982 19 0431 04, vagy 34 525 10 1, vagy 33 522 04 0001 33 05, vagy 31 522 05 1000 00 00 Sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő 5. Kábelszigetelés-vizsgálat (ez a vizsgálat része az erősáramú berendezések felülvizsgálatának EBF)

A felülvizsgálat leírása: A mérés speciális nagyfeszültségű, szigetelési ellenállásmérő műszert igényel, mellyel a vezető szálak szigetelő burkolatának megfelelősége vagy nemmegfelelősége mutatható ki. a formai/tartalmi követelményeket az MSZ 2364 610:2003 és az MSZ 13207:2000 szabvány adja meg. Szükséges jogosítvány: 34 5222 03 Erősáramú berendezések időszakos felülvizsgálója 07 982 19 0431 04, vagy 34 525 10 1, vagy 33 522 04 0001 33 05, vagy 31 522 05 1000 00 00 Sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendezés-kezelő 6. Villámvédelmi felülvizsgálat A felülvizsgálat leírása: Jellemzően a villámvédelmi felfogók szemrevételezéses vizsgálatából, valamint a villámvédelmi földelő szondák földelési ellenállásának és másodlagos villámvédelmi rendszernek speciális műszerrel történő méréséből és ezen mérési eredmények kiértékeléséből áll. Az LPS I és LPS II osztály esetén legalább háromévenként rendeli el a vizsgálatot. szükségességét a tűzvédelmi jogszabály rendeli el. Szükséges jogosítvány: akkreditált villámvédelmi tanfolyami képzésben részesült és eredményes vizsgát tett, vagy a vonatkozó műszaki követelményt tananyagi szinten oktató OKJ-s képzésben részesült szakember. 7. Elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem felülvizsgálata A felülvizsgálat leírása: Speciális nagyfeszültségű szigetelési ellenállás mérő műszerrel és mérőelektróddal a robbanásveszélyes környezetben lévő padozatok és falazatok levezetési ellenállásának több ponton való megméréséből és a mérési eredmények kiértékeléséből áll. szükségességét a tűzvédelmi jogszabály írja elő, a mérés módszertanát az MSZ 16041 2:1975, valamint az MSZ HD 60364 6:2007 mutatja be. Szükséges jogosítvány: a) a Magyar Mérnöki Kamarában bejegyzett villamos mérnök szakértő, b) igazságügyi villamos szakértő, c) villamos mérnök végzettségű villamos tűzvédelmi szakértő, illetve d) akkreditált vizsgáló intézet vagy olyan szervezet jogosult, ami az a) c) pontok szerinti szakértőt foglalkoztat. 8. Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsító vizsgálat A vizsgálat és tanúsítás leírása: Tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés olyan összetett vizsgálata, amelyben ellenőrzésre kerül a gyártó által

létrehozott terméknek és dokumentációjának megfelelősége, szabványossága és a szükséges biztonsági és védelmi elemek szükségessége és megfelelősége. a 22/2009 (VII.23.) ÖM rendelet a tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány beszerzésére vonatkozó szabályokról alapján. Érintett terület: Az 1996. évi XXXI. törvény (tűzvédelmi törvény) 4. i.) pontja alapján: tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés: olyan szerkezeti egység, illetve ezekből álló technológiai rendszer, amelyben vagy amellyel robbanásveszélyes - a robbanó- és a robbantóanyagok kivételével - anyagok előállítása, feldolgozása, használata, tárolása, kimérése történik. Szükséges jogosítvány: a 26/2004. (VI. 11.) BM rendelet alapján az BM-OKF javaslatára a Belügyminiszter által kijelölt Tanúsító Szervezet. Szerző: Dr. Bánné Koncz Zsuzsa