Itt lettem emberből jelfogó! A Puskás Tivadar Távközlési Technikum diáklapja XV. évfolyam ára: 30 Ft A tartalomból: Utazások hava, április Az út Skóciába Prágában jártunk Felfedező úton A múlt nagy rejtélyei Költészet napja Zenerovat Sci-fi rovat A mi vigalmi negyedünk Rejtvény
Utazások hava, április Az út Skóciába...és vissza! Összesen 6600 kilométer, amit magunk mögött hagytunk az úton, mely a ködös Albionba vitt el minket, majd haza. Gyönyörű tájak, fantasztikus múzeumok, angol sör, skót whisky és kártya. Ha nagyon tömören akarnám összefoglalni, ezeket a szavakat használnám. De persze nem csak ennyi történt. Lássuk csak, mi is! Szóval, a szünet előtti utolsó péntek estéjén, úgy tíz óra tájban egy harmincfős csoport gyűlt össze. A busz, amit vártak, lassan megérkezett. Beszállás után, a szintén ott várakozó szülőktől és családtagoktól búcsút véve, elindultak Ausztria irányába, hogy továbbhaladva Németország, Belgium, majd Franciaország felé, elérjék azt az országot, melyet mindannyian látni szerettek volna. Az út nem rövid, a busz nem túl kényelmes, de hely volt bőven, így mindenki megpróbált könnyíteni szoros helyzetén, melyet az ülések nyújtottak. A sötét éjszakában végül elértük az osztrák határt. Első élményünk ugyanis ehhez fűződik, itt a sofőrök leleményességének köszönhetően vagy húsz buszt megelőzve elsőként léphettük át a határt, új sort nyitva a várakozók tömegének. Ezután következett a hoszszú, éjszakai utazás. Másnap jól haladtunk és dél körül elértük Köln környékét. Egyenesen Brüsszel felé haladtunk tovább. Közben mindenki megtapasztalhatta az EU környezetbarát politikáját, mikor egy füstölgő erőmű mellett haladtunk el. Brüsszelhez közeledve lassan kiismertük sofőreink "menjünk még egy kört!" vezetéstechnikáját. Már eleve Brüszszelt is megkerültük, majd az itteni szálláshelyünk felé haladva ismételten tettünk egy kört. Végre megmosakodhattunk és pihenhettünk egy keveset, kinyújtóztatva már teljesen elgémberedett végtagjaink. Ezt követte a városnézés, mint program. A különböző helyi nevezetességek megtekintése közepette olyan dolgokat is láttunk, mint Bartók szobra, vagy a Pisilő Kisfiú. (A helyiek nyelvén: Manaken Pis) Olyan érdekességeket is megtudhattunk, hogy a parlamentben azok dolgoznak, akiknek ott kell dolgozni. (<- Az idegenvezető véleménye szerint.) Este tíz körül értünk vissza a szálláshelyre, ezúttal kör nélkül. Másnap korán keltünk és háromkor Calais felé irányítottuk buszunk. Ott a reggeli napfelkeltével egy időben elhagytuk a kikötőt és egy csodálatos utazáson vettünk részt Dover felé. A hajó kissé dülöngélt és az az érzésünk volt, mintha ittunk volna. Hatalmas szerencsénkre megláthattuk a doveri fehér sziklákat. A dokkolás után átestünk egy rövid vámkezelésen, majd folytathattuk utunkat London felé. A városban szétnéztünk, felszálltunk a London Eye-ra, ahol sehol máshol nem tapasztalt ellenőrzésen mentünk keresztül. Végre leróhattuk hatalmas körünket, gyönyörködve egy kicsit a panorámában. Közben még a Parlamentet, a Westminster apátságot, a Buckingham Palotát, a Nemzeti Galériát, a Trafalgar teret, sőt még a miniszter híres Downing Street-i rezidenciáját is megnéztük, igaz ezt csak biztonsági rácson keresztül. Remélem belátjátok, itt nem mondhatok el mindent részletesen, de elhihetitek, vannak ott igazán érdekes dolgok is. Végül este elfoglaltuk szálláshelyünket a családoknál. Persze ez se ment egyszerűen, néhányszor eltévedtünk rendesen. Én itt vesztettem el a körök fonalát, de végül eljutottunk a parkolóba, miután néhány egyirányú utcába szemből behajtottunk és nem egyszer tolattunk azokban. Mi egy nagycsaládhoz kerültünk, mondhatni három gyerek, nyolc kerék, öt TV, na meg négy videó. Ezzel persze nem fújt ki a 2
család, hiszen a két kutya és a csempézetlen fürdőszoba is súlyos kellék ehhez a famíliához. A "hatalmas" mennyiségű ennivalóról nem is beszélve. Itt persze már olyan dolgokat is megtudtunk, hogy az angolok kevés emberi ételt ismernek. Ritka nagy párosítás a pizza mirelit krumplival, persze az elmaradhatatlan tea tejjel is előkerült, valamint az ecetes chips is utunkba került. Persze ezek után elképzelhető, milyen kellemes volt a viszonyunk a családhoz. Azért a kapcsolatteremtés is rendkívül sűrűn jelentkezett életükben, hiszen a háziasszony ottlétünk alatt többnyire a telefonon ült. A férj nem sűrűn járt haza a legidősebb gyerekkel egyetemben, akit mindössze egyikőnk látott kerek húsz másodpercig. A két kisebb gyerek pedig a tévé árnyékában érlelődött. Elérkezett a második napunk Londonban. A Towerrel indítottuk napi programunk. A csodálatosan szép koronaékszerek, a másfél méter széles színarany puncsos tál és a különböző ékkövek megtekintése után máshol is körül lehetett nézni. Igazi kuriózumnak számít még a fegyvertár, amin sajnos csak végigrohanni volt időm. Ezután a Tower Bridge-en keresztül a buszunk egész a Madame Tussaud's-ig vitt minket. Miután néhányan Hitlerrel, mások pedig Sennával, vagy éppen egy szőke szépséggel fényképészkedtek, átvergődtünk a taxis utazáson, ami különböző korok történeteit mesélte el. A csapat ezután a British Múzeumot is sikeresen megtekinthette. A kijáratnál egy magyar busszal futottunk össze, melynek nőnemű tagjaival rögtön mobilszámok cseréje indult meg. Este a Sohoban kalandoztunk tovább, ahol különböző lenge ruhás hölgyek kínálták szolgáltatásaikat nagylelkűen, jó angol fontért. A Piccadilly Circusnél a hatalmas óriáskivetítőket megtekintve a Temze partjára indultunk, ahonnan buszunk a szálláshelyre szállítmányozott volna, ha el nem téved és jut ki London határain kívülre, a pusztába. Újabb nap virradt ránk. Reggel nyolckor teljes csomaggal felpakolva továbbindultunk Skócia felé. Az út megint csak kime- rítő volt és sötétben érkeztünk már a meeting pointhoz. Ezúttal nem sikerült eltévedni, de a körök számát jó néhány körforgalom gyarapította. Ismételt ismerkedés a családokkal. Kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen ezúttal emberi körülményekkel találkoztunk. Rendes, tiszta, csempézett fürdőszobájú házban laktunk egy olyan családnál, akik ismerték az étel fogalmát és nem kímélték a gyomrunkat mennyiségileg. Másnap egész nap Edinburgh megtekintésén fáradoztunk. A kastély után a Royal Mile sétálóutcán mentünk le, ahol olyan érdekességeket találtunk, mint a négyezer fontos whisky. A köznép életét bemutató múzeumban még óriási processzorra emlékeztető tárgyat is találtunk. Végül az épülő skót parlament látványa után Holyrood Castle-t is megtekinthettük. Itt egy angol idegenvezetőt is kaptunk, aki egy-két szót, bár kissé furcsán ejtett, azért jól beszélt. Gondoltam egyet és elkezdtem faggatni, vajon bemagolt szöveget mond-e? Egész sokáig bírta, még Mary Stuart körüli gyilkossági ügyeket is rendkívüli pontossággal tárta elébünk, míg végre az utolsó teremben megfogtam. Több teremben is a menynyezeten a különböző uralkodók címerei és monogramjai voltak elhelyezve. A legutolsó teremben azonban volt egy ismeretlen: H. R. A válasz egyszerű volt: It's a good question. I don't know. Hazaérkezés után az esti program egy kis kocsmázással bővült. A közeli kocsmában megismerhettük a különböző angol söröket, végül hazaindultunk. Egy poént sajnos itt ki kellett hagynunk, ugyanis kártyát nem vittünk, pedig igazán kíváncsiak lettünk volna az angolok arckifejezésére, amikor épp snapszerozunk a kocsma kellős közepén. Még koránt sincs vége, hiszen Loch Ness-t is láttuk. A szörnnyel személyesen nem találkoztunk, de a látvány szerintem megérte. Hazafelé egy gyönyörű hegyes tájon keresztül jöttünk, talán ez volt az utazás legszebb része. Nincs szó, mely leírhatná a havas csúcsokat és a barna különböző árnyalataiban tündöklő dombokat. Másnap 5
Glasgow és a whisky desztillálók irányába indultunk. Miután részletes kiképzést kaptunk a készítési eljárásból és ismételten leakasztottak rólunk néhány fontot a boltosok, Glasgow felé mentünk tovább. Itt a vár megnézése után két óra szabadprogramot kaptunk. Én az időt a helyi Star Wars kiállítás megtekintésére használtam, míg mások a bevásárló helyeken néztek szét. Még egy sörözést is megejtettünk azok kedvéért, aki két nappal előtte nem tudtak eljönni. Elértük tehát a hazaindulás napját. Reggel nyolckor szomorú szívvel búcsút vettünk skót vendéglátóinktól. Azért még akad látnivaló a Királyságban, mondtuk és megálltunk megnézni a York-i székesegyházat és Holy Island-et és éjfél előtt tettünk egy búcsúkört Canterburyben. Az éjjel két órakor induló komppal ismét Európa partjai felé közeledtünk. Az út innentől monoton volt egész hazáig. Közben a már megszokott kártyajátékokat játszottuk, vagy éppen olvastunk. Megkönnyebbülés volt az osztrák határ, melyet magyar idő szerint kilenc órakor értünk el. Fárasztó negyven órát utazni. Mikor éjfél előtt leszálltunk a buszról boldogan, élményekkel gazdagon, azért örültünk, hogy a hosszú hajtás véget ért. Georgo Prágában jártunk Nyugtalan éjszaka után riadtan ébredtem négykor az óra csörgésére. Mikor kiléptem a kollégium ajtaján még teljes sötétség volt. Izgultam, vajon jön-e a 103-as. Szerencsém volt, így március 24-én, reggel hat óra előtt az iskolához értem. Itt már gyülekeztek a 9.e osztály tanulói, a DÖK, a versenyek győztesei, a tanárok és a Chipogó négy írója. Miután poggyászunk a csomagtartóba került, mindenki elfoglalta helyét és elindultunk. Tíz órakor már elhagytuk Rajkát. Első állomásunk Pozsony volt. A pesti napsütést borús idő váltotta fel. A borzasztó hideg ellenére megtettük kétórás sétánkat. Megnéztük a pozsonyi várat, az Új Hidat és a híres Szent Márton dómot, ahol egykor királyainkat koronázták. Megfagyva bár, de törve nem szálltunk fel újból a buszra. Délután két órakor, a csehek Kutynál 45 perc várakozás után engedtek át a határon. A 10 méterre lévő WC-t az egész csapat megrohamozta. A havazás ellenére a buszban nézett film feldobta hangulatunkat. Ötkor Prágába értünk és egy jó fél óra múlva a szálláson találtuk magunkat. Elfoglaltuk szobáinkat, lepakoltunk. A vacsora hangulatát az esti városnézés fokozta. Mivel a kicsik nem jöhettek, így őket Szigligeti Márta tanárnő vette a szárnyai alá. Mi vének pedig elindultunk a városba a tanárokkal. Rövid idő után elhagytuk egymást, csoportokra oszlottunk. Szinte mindenki sörözőben kötött ki. Itt ittam életem első korsó sörét. Állítólag a barna sör sokkal jobb, mint a hazai világos. A söröző hangulata számomra érdekes volt. Az útlevelemet április 25-i dátummal állították ki. A német kiszolgálónő nem tudott eligazodni az útlevélen. Azt hitte, 25 éves vagyok (a dátum miatt). Én meg csak helyeseltem. Így kaptam sört. Ez feledhetetlen! A megbeszélt idő letelt és siettünk a Vencel térre. Tíz perc séta után beszálltunk a buszba és 11-re visszaértünk. Fürdés után a társulat nyugovóra tért. Másnap 8-kor reggeliztünk és 9-kor busszal indultunk a városba. Idegenvezetőnkkel megnéztük a Černin-palotát, a mostani Külügyminisztérium épületét. Innen gyönyörűen ráláttunk a Loretói Szűz Mária-templomra. Metró és villamos segítségével 45 perc alatt a várhoz értünk. 5
Minden órában díszőrség váltja egymást. Bal oldalon az érseki palota, jobb oldalon a város panorámája és a térzene nyújtott élvezetet. A Szent Vitus-székesegyház a második és a harmadik várudvar közötti részen áll. Prága legnagyobb temploma, valamint római katolikus érseki főtemplom. A katedrális hossza 124 m, a kereszthajó szélessége 60, magassága 34, 24 m. A főtorony magassága 96,6 m. A boltívet 28 pillér tartja. Lenyűgöző látvány. Belül fehér márványból faragott reneszánsz stílusú királyi síremlék - tumba - magasodik és 24 oldalkápolna. 1856. szeptember 28-án Liszt Ferenc itt vezényelte Esztergomi miséjét. A harmadik várudvaron át jutottunk el Prága legfestőibb, európai hírű utcájába, az Arany utcácskába. A közhit szerint II. Rudolf alkimistái laktak itt és a várnép. Innen kapta nevét a ma skanzenként, idegenforgalmi látnivalóként működő utca. A Reprezentációs Ház után végállomásunk, a Károly-híd következett. A híd elődjét Judithídnak hívták, de 1342-ben egy árvíz megsemmisítette. Ezért hívják az egyik tornyot Judittoronynak. 1357-ben IV. Károly újra felépítette a hidat és róla nevezik a másik tornyot Károly-toronynak. A híd 516 m hosszú, 10 m széles és 16 pillér tartja. A híd kiváltképp barokk szobor díszítéséről vált híressé. A hídon 30 szoborcsoportozatból álló kettős sor áll. Délután szabadprogram volt. 17 órakor teljesen átfagyva, sapkában és kesztyűben találkoztunk a Vencel-szobor előtt és a szállásra mentünk. Vacsora után megrohamoztuk a Tescot. A szobatársam vett Dr. Becherovkát. Én még nem hallottam erről az italról és Igazgató Úr is mondta, hogy ezt meg kell kóstolni. Hát megkóstoltam! Nagyon tömény ital, de elnyerte tetszésemet. Egész este beszélgettem a szobatársaimmal, majd elaludtunk. Kedden, a harmadik napon reggeli után indultunk a városba. A program: Óváros és Zsidóváros. Az Óvárosi téren tartották a Tyn-piacot és itt található a Tyn-templom és iskola. Legnevezetesebb része az Orloj, a középkori csillagászati óramű. Három önálló részből áll: bábjáték, szférakör és naptár. Minden kerek órában hangütésre kinyílik a bábjáték két kis ablaka, s elősétálnak a bábok. A menetet a csontváz indítja el. Egyik kezében egy kis harang kötele, másikban homokóra. Csengetésre az apostolok sora jön elő, majd az ablak fölött álló kakas kukorékolni kezd. Felmentünk a Lőportoronyba és csodáltuk a tájat és mint mindig, rengeteget fényképeztünk. A Zsidóváros az Óvárosi tértől északra terül el. Itt mindmáig láthatók a gettó emlékei. Itt építették ki a zsidók a maguk önkormányzatát és rituális életét. Nehéz csatákat vívtak a környező keresztény lakossággal. Temetőjük, zsinagógájuk, és városházuk a mai napig áll. Franz Kafka szülőháza a gettó határa. Az idegenvezetés ismét a Károly-hídon ért véget. A társaság egyik részével visszamentünk fél egykor a szállásra. Vettem egy üveg Becherovkát és néhány sört. Ezután visszamentünk a városba és beültünk a McDonald's-ba. Fél 7-kor vacsoráztunk és az estét mindenki a szobájában töltötte egy két barát és üveg társaságában. Utolsó nap 9-kor már bepakoltunk mindent a csomagtartóba és indultunk. Úticélunk Kutná Hora volt. Ez egy nagyon régi város. Híressége a Barbara-templom és a Csontkápolna. A bazilika a hegyen áll, hatalmas és pillérei nagyon díszesek. A templom hasonlít a Szent Vitus-székesegyházhoz. Ugyan a Kutná Hora-i előbb készen volt, mivel ezüstlelőhelyre bukkantak a város keleti részén. A bazilika belseje pazar, restaurálják. Orgonája gyönyörű, de mégis kirívó a templom stílusához képest. Öt hajós, 10 kápolnás. Nekem jobban elnyerte tetszésemet, mint a prágai. Ezután a Csontkápolnához mentünk. Nehéz leírni azt, amit ott láttam. Nagy erőt kellett vennem magamon, hogy végig tudjam nézni. Itt minden emberi csontból van. Legborzasztóbb látvány a 4 darab, kb. 4-5 m magas koponyákból kirakott kemence. Hihetetlen, hogy mennyi csont van itt! Miseruha, korona, gyertyatartók, szentség és csillár mind-mind koponya és kü-
lönböző csontokból kirakva. Nehéz elképzelni, ezt látni kell. Hazafelé is, mint mindig Laci bácsi nyomta a poénokat, amiken nagyokat nevettem. Nagyon jól éreztem magam. Mindkét határon a vám miatt sokat kellett várnunk. Elköszöntem a Chipogósoktól, a diákoktól és a tanároktól kellemes húsvéti ünnepet kívánva. 17 óra után értünk a győri leágazóhoz, ahol én kiszálltam. Szüleim már vártak rám. Ez az út nemcsak látnivalók tekintetében, hanem a sör és a Becherovka szempontjából is felejthetetlen lesz számomra. Forintos Attila Felfedező úton, Kutná Hora Prágától keletre, 70 km-re található Kutná Hora. A középkorban Prága mellett Csehország legnagyobb városa volt, egy ideig királyi székhely is. Csehország szívében, az ezüstnek köszönhetően felvirágzott a tudomány, a művészet és a kézművesipar. Az ezüstlelőhelyek után kutatva, a bányászok, a gyors meggazdagodás reményében, 450 méternél is mélyebb aknákat vájtak a föld gyomrába. Mivel munkájuk során kapucnis kabátot öltöttek, ezért a nagy lelőhelyet a Vrchlice mélyen fekvő völgyében egyszerűen "Kuttenberg" -nek (Csuháshegy) nevezték el. A kézműves iparágak közül elsősorban a könyvnyomtatás, a harangöntés és a kőfaragás tett szert hírnévre. Lakói vasöntéssel, orgonaépítéssel, sör-, cukor- és mezőgazdasági eszközök gyártásával foglalkoztak; rajz-, mintázó- és földműves-iskolával és tanítóképzővel rendelkezett. Legkiválóbb épületei: a gót Borbála-templom (1390-ből), a gót Jakab-templom (a XIV. századból) és az egykori pénzverő, ahol 1300-ban az első ezüst garasokat verték. Kutná Hora több cseh király székhelye volt, országgyűléseket is tartottak itt. A XIII.-XVII. század között bányászott környékbeli ezüst biztosította jólétét, jelentőségét. A felső Pfalz-ból idehívott ciszterciták fedezték fel és kezdték bányásztatni 1237-től az ezüstöt. Itt verték a rendkívül értékes kuttenbergi (prágai) ezüstgarast, mely Európa legértékesebb pénzneme volt. Lélegzetelállító gyorsasággal fejlődött Kuttenberg - aminek a közelében ezüstre bukkantak - fejlett középkori várossá. Amíg a föld kincse ezt lehetővé tette, addig a kézművesek igyekeztek városukat fejleszteni. Az 1300-as években Kutná Hora "ezüstnagyhatalom"-nak számított; arra törekedett, hogy Prágától elragadja a hegemóniát. A város sokáig Prága riválisa volt, egymás után nőttek ki a földből a fényűző házak és előkelő templomok. 1471-ben itt emelték a cseh trónra Jagelló Ulászlót, akit Mátyás király halála után II. Ulászló néven magyar királlyá választottak. A város gazdagsága lehetővé tette, hogy állandóan kiváló művészeket és mestereket foglalkoztasson. 1489-ben itt nyomtatták a kutná horai bibliát, amelyet a város német neve nyomán "kuttenbergi biblia" néven ismert meg a világ. Az ezüstbányászat az 00-as évek közepén ellanyhult, mert az 500 méter mélyen lévő ezüst kitermelése drágának bizonyult, valamint Európát elárasztotta a Dél-Amerikából behozott spanyol ezüst. Emiatt az elsőségi versenyben Kutná Hora messze lemaradt Prágától. 1875-ben újra megkezdték a környék hegyeiben az ezüstbányászatot. A város kulturális hagyományai is jelentősek. 1409-ben IV. Vencel király itt írta alá a kutná horai dekrétumot, amellyel a prágai egyetemen megerősítette a csehek vezető szerepét a németekkel szemben. Ez volt az a harc, amelyben a prágai magyar diákok a csehek oldalán álltak, s érdemüket a mai napig sem felejtették el. A város történetéhez tartozik az is, hogy itt töltötte utolsó éveit az egyik legnagyobb barokk festő, Peter Brandl. Itt született Josef Kajetán Tyl a modern cseh színjátszás megalapítója, a cseh nemzeti himnusz szövegének írója. A kö-
zépkorban a defenestratio-t előszeretettel alkalmazták. Kuttenberg értékes építészeti örökségét sikerült megőriznie a városnak, ezért a régi óváros lemondott arról, hogy megfeleljen a modern idők kihívásainak. Kutná Hora legmegragadóbb látványossága a városon elnyúló hegygerinc legmagasabb pontján álló Szent Borbála-templom. Ez az épület tipikus példája a gótika fénykorának. A bányászok és tüzérek védőszentjéről kapta a nevét. Amikor a prágaiak nekifogtak a Szent Vitus-templom építésének, a kutná-horaiak még nagyobb és még szebb templomot óhajtottak emelni. Feleletként emelték Kutrá Horában a Szt. Borbála-székesegyházat a XIV. sz. végén, a barokk fénykorának egyik gyöngyszemét. Mindkét templom építését Peter Parlerre bízták; a monumentális építkezést 1388-ban indították és 85-ben fejeződött be. A templom már kívülről lenyűgöző látványt nyújt. Legjellegzetesebb ékessége a főhajó fölé épült három, sátorformájú, hegyes tető. A gazdagon díszített támpillérek misztikus hatást keltenek az idelátogatók szívébe. Öthajós, karzatfolyosós, belső kápolnákkal koszorúzott, oszlopdíszes épület. A templom berendezése nagyrészt barokk, de sok egykorú darabja is megmaradt. A csodálatos freskók a bányászéletet és a pénzverést ábrázolják. A déli hajóban látható falfestmény munka közben ábrázolja a pénzverőt. Címerek és remekbe faragott padsorok láthatók valamint az erkölcsösök négy szobra és egy 1700 körül keletkezett bányászszobor az akkor szokásos viseletben, bányászlámpával és szerszámokkal ad maradandó emléket. A külső kórussal, elegáns támasztóívekkel és támpillérekkel díszített templom boltívein lévő címerek a Kuttenberg számára jelentős korszakra emlékeznek, a Jagellók korára (1471-26). Csodálatos a boltív alatti ablakcsoport, melynek színes üvegei egy-egy jelenetet ábrázolnak. A dóm Smísek-kápolnájának freskói végül is Kuttenberg gazdasági és kulturális történetének különböző epizódjait mutatják be. Orgonája az 1800-as években került ide, ami akkor Európa legszebb és legjobb orgonájának bizonyult. A Szent Borbála-templom mellett található a jezsuita rendház, melyből később kaszárnya lett (építette: D. Orsi, 1626-ban). A Borbála utca harmadik híres épülete a Hradek. A. században királyi várnak készült, tekintettel azonban az olthatatlan pénzverési buzgalomra, ez lett a mesterek másik műhelye. Ma bányászmúzeum, a lovagteremben egykorú lovagfreskókkal. A vártól északnyugatra a Rejsek-tér közepén van a város kézművesei által alkotott, pazarul díszített tizenkét szögletű Kő-kút (1497), ami az ország határain kívül is jelentős hírnévre tett szert. S körülötte gótikus kapuzatú barokk épületek. A Május 1. téren áll a szobrokkal díszített XV. századi Kőház. A gyönyörű késő gótikus, szobrokkal ékes homlokzata igazán gazdag fantáziára vall. A Kőház a Nemzeti Tanács székhelye és itt helyezték el a Városi Múzeum egyik részlegét is. Itt áll a Márványház, értékes reneszánsz alkotás. A tértől északra a Husz úton áll a Nepomuki Szent János-templom (1754-ben épült barokk stílusban). A Pobjebrád úton továbbhaladva a barokk Orsolya-kolostort láthatjuk. A hajdani rendházat 1735-től 1743- ig építették, de teljesen soha nem fejezték be. A főtértől nyugatra áll az 1713-ban emelt fogadalmi pestis oszlop. A Szent Jakab-templom a tér kiemelkedő temploma gótikus stílusban épült 1330-1420-ig, tornya 82 m magas, ötszintes északi tornyára a barokk korszakban került fel a hagymakupola. Belső értékei közül mindenekelőtt a főoltárt és Brandl festményét emelhetjük ki. A szomszédos plébániaépület egykor a főpénzverő mester háza volt. Az Olasz Udvar a város teraszának
szélén áll. A négyszárnyú, sokszor átépített palota Csehország egyik híres műemléke. Egy jó ideig királyok székhelye volt. Az udvar épületében helyezték el a Városi Múzeumnak a pénzveréssel foglalkozó részlegét, valamint itt látható a helyi születésű F. Jenewein (1857-1905) festőművész alkotásainak gyűjteménye is. Az épület déli teraszáról remek kilátás nyílik a városra. S palota reneszánszba hajló gótikus udvarának falai között nyaranta színházi előadásokat szerveznek. Az Olasz-udvar igen festői hatású, a látvány intimitását a Vencel-kápolna erkélye is fokozza. A kápolna faragott főoltára nagyon értékes. Magyar szempontból is érdekes a gótikus szárnyas oltárát díszítő két szent király szobor. Az egyik Szent Vencel, a másik a magyar Szent László - fején a magyar koronával, kezében az országalmával. A két szobor valószínűleg a Budáról váratlanul megérkezett közös királyunk, II. Ulászló emlékét őrzi, aki igazságot tett a bányászkövetelések ügyében. A város keleti részén, a Sedlec nevű külvárosban is áll egy öthajós, gótikus templom (1304), amelyet később részben barokkosítottak. Itt található a csontkápolna tulajdonképpen gótikus eredetű, de barokk stílusban átépített temetőkápolna. Rendkívül népszerű a turisták körében, ugyanis alagsorában van a kostnice, a csonttár, ahol emberi koponyákból kirakott girlandok, koponyákból és mindenféle csontokból formált bútorok, csillárok, amforák keltenek megdöbbentő élményt. Ez kissé morbid, de igen híres látnivaló: ezer és ezer csontvázrészt, koponyát illesztettek össze csillárokká, oszlopokká, címerekké, szentségekké, gyertyatartókká és egyéb borzalmat keltő "művészi alakzatokká". Borzong a látogatók háta, de azért mindenki megnézi a csontházat. Csonttár Csehországban van másutt is (pl. Melnikben), de ilyen, ahol az egész berendezés csontokból készült, talán a világon sincs még egy. Honnan a rengeteg csont? A monda szerint II. Jindrich, a kolostor egyik apátja, a Szentföldről hozott magával földet, és az előkelőségeket - aligha nem jó pénzért - abba temették. Miután ennek híre kelt, megindult ide a halálos betegek áradata, mert mind a szent földben akart nyugodni. Ez azonban csak monda, hiszen ennyi csont előkelők temettetéséből sohasem halmozódott volna fel. Az 1318, évben a nagy járvány idején viszont a sedleci barátok harmincezernél több hullát földeltek el itt, és ez valóság. Aztán 11-ben - erről írás van - a kolostor egyik novíciusa piramisba rakta a kiásott emberi csontokat, majd egy vak szerzetes bútorokat formált belőlük. Az ezüstkitermelés fokozatos csökkenésével, amit végül a XVIII. században teljesen leállítottak, Kuttenberg fénye is kezdett elhalványulni. Már a harmincéves háború után is sokan elhagyták a várost. A cisztercita rend 1785-ben feloszlott, a kolostor épületében dohánygyárat rendeztek be. A kitiltott jezsuita kollégium épületébe e hadsereg költözött, néhány templomot pedig lebontottak. Amikor századunk 60-as éveiben néhány polgárház fala fala kezdte elrettenteni a lakókat, kénytelenek voltak valamiféle tervet kieszelni Kutná Hora megmentésére, mert a házak alapjai alatt különböző mélységű járatok húzódnak. Az építészeti örökség egy részét saját erőből restaurálták, de a házsorok ma már foghíjasak, voltak házak, amelyeket már nem lehetett megmenteni. Kutná Hora, egykori büszke riválisa Prágának, az "aranyvárosnak", ma már csak alvó kisváros, bár csaknem teljesen érintetlen maradt, ezért azonban szociális és gazdasági elmaradottsággal kellett fizetnie. Forintos Attila (A cikk a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesülete által meghirdetett pályázatra készült.)
A költészet napja (április 11.) József Attila születésnapja, április 11. a "költészet napja", melyet 1964 óta ünnepelünk meg minden évben. A költő életműve ma is szerves része a magyar kultúrának, verseinek többsége semmit nem vesztett modernségéből, erejéből. Egyik utolsó verstöredéke: AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT... Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot....... Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segített, hogy nem segíthetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. okt. Zolee A múlt nagy rejtélyei Lady Godiva (Godgifu) Hitvalló Edward, Anglia utolsó angolszász királyának uralkodása alatt Coventry polgárai is igen szenvedtek a magas adók terhétől. Könnyítésért folyamodó kérelmük azonban nem hatotta meg Leofric, Mercia grófja szívét, hiszen neki is súlyos kötelezettségeknek kellett eleget tennie, és ezek jó részét nem átallotta a városi lakosságra hárítani. Könyörület helyett a város polgárai újabb adóemelésről kaptak értesítést. Ezt kifizetve teljesen elszegényedtek volna. E feszült helyzetben közbelépett Leofric mélyen vallásos felesége, Godgifu. Szánta az elkeseredett coventryi polgárokat, férje elé járult - mint már korábban is (nem egyszer) -, és kér-
lelte, vonja vissza súlyos követeléseit. A grófot talán feldühítette felesége állhatatossága, az is lehet, hogy véget akart vetni nagylelkű közbenjárásainak, ezért rendkívüli ajánlattal állt elő: Ülj lóra meztelenül, és lovagolj végig a város piacterén, amikor a legnagyobb ott a csődület. Megígérte, hogy teljesíti kérését és elengedi a városra kirótt súlyos adót, amikor Godgifu visszatér a lovaglásból. Leofric arra számított, hogy felesége felháborodva utasítja vissza ajánlatát. Nagy megdöbbenésére azonban az asszony beleegyezett. Másnap reggel teljesen meztelenül, csak leomló hajától takarva Godgifu egy harci ménre szállt, és keresztüllovagolt a vásártéren. Leofric pedig nem tehetett mást, állnia kellett adott szavát. Godgifu pedig Lady Godiva néven belovagolt a történelembe - legalábbis így tartja a közhiedelem. Egy jótevő híressé válik 1028 körül egy Godgifu, vagy Godiva nevű gazdag özvegy azt hitte, hogy halálán van, vagyonát Ely kolostorára hagyományozta. De felgyógyult, tíz évvel később újra férjhez ment, és hamarosan új férjét, Mercia grófját is bevonta jótékonykodásába. 1043-ban bencés kolostort alapítottak a gróf birtokához tartozó Coventry városában. Október 4-én a templomot Szent Péternek, Szent Osburgnak, a Mindenszenteknek és a Godiva által legjobban tisztelt Szűz Máriának szentelték. Későbbi arany- és drágakő adományai a kolostor kápolnáját Anglia egyik leggazdagabb templomává tették. A gróf halála után Godiva tovább patronálta a kolostort, és részt vett legalább hat másik kolostor támogatásában. A grófnőnek azonban nem annyira jótékonykodása, mint a Coventry piacán tett híres meztelen lovaglása őrizte meg emlékezetét. A történet a Lady Godivánál mintegy kétszáz évvel később élt Roger Wendover Flores Historarum című művében tűnik fel először. A jelek szerint egy korábbi, mára elveszett krónikából merítette témáját. A későbbi szerzők folyamatosan csiszoltak a pikáns történeten. Az egyik változatban Lady Godiva testét nem leomló haja, hanem az Isten által ráterített láthatatlanná tevő köpeny takarta. Egy másik szerint a lady megparancsolta Coventry polgárainak, maradjanak zárt ajtók és ablakok mögött otthonukban, így óvta meg magát a köznép alantas pillantásaitól. A történet a XVIII. században egy érdekes fordulattal bővült. Eszerint egy Tom nevű szabó nem engedelmeskedett a parancsnak, és a redőny résén át megleste a grófnőt, de azon nyomban megvakult. Az igazságos módon meglakolt szabó lett az angol szólás eredeti "Leskelődő Tom"-ja. Ami Leofric adóit illeti, egy korai ballada egyik sora arra utal, hogy a megalázott gróf azzal jutalmazta felesége szánalomból hozott áldozatát, hogy a várost terhelő minden adót mérsékelte, kivéve a lovakra kirótt adót. Coventry még a XVII. században is ilyen adózási kiváltságokkal rendelkezett. Lady Godiva emlékezete 1678. május 31-én rendezték meg először Coventryben Lady Godiva lovaglásának felelevenítését, amikor a grófnő szerepét egy fiú játszotta. A körmenetet rendszeresen megismételték egészen 1907-ig. Addigra az a kérdés, hogy a Lady Godivát megszemélyesítő alak viseljen-e valamilyen öltözéket, valósággal kettéosztotta az egész város közvéleményét. A híres sétalovaglást és a leskelődő Tomot ábrázoló szobrok ma is láthatók az angol városban. 1966-ban került Lady Godiva neve ismét az újságok címeibe, méghozzá egészen meglepő okból. A Debrett's Peerage, a brit arisztokráciát bemutató kiadvány ez évi kiadása új ősökig vezette vissza II. Erzsébet királynő származását. Hosszú ideig Hódító Vilmos leszármazottjá-
nak tartották, az 1966-ban megjelent nagy sikerű könyv szerint viszont annak a Haroldnak harmincegy ízigleni unokája, akit éppen Hódító Vilmos taszított le a trónról. Harold leánya, Gytha hercegnő, apjának a hastingsi csatában 1066. október 14-én elszenvedett vereségét és halálát követően a beszámolók szerint átmenekült a kontinensre, ahol Vlagyimir Monomakhosz, kijevi nagyherceg vette feleségül. Utódaik számos európai királyi családban nyomon követhetők. Egyik leszármazottjuk II. Edward, a börtönében 1327-ben brutálisan meggyilkolt Richárd (Plantagenet) király uralkodásának idején visszatért Angliába. A Debrett's Peerage lelkes olvasói hamarosan felderítették Gytha őseit is: egyik ükapja nem más, mint Leofric, a zsarnok gróf. Eszerint Erzsébet királynő joggal sorolhatja ősei közé Lady Godivát. Sci-fi rovat Katulin Péter Üdv nektek, planétatársaim. Jó érzés, hogy megjelenhetek végre számotokra itt a Chipogó hasábjain. (Pedig a múlt havi számban is benne voltam!) Nos, azt hiszem ez egyszer tényleg sokak számára mondok újat! Nemrégiben egy John Varley nevezetű egyén könyve került a kezembe, A Titán címmel! Aki nem tudná, elárulom, hogy a Titán a Szaturnusz egyik holdja a jelenleg ismert huszonhárom közül. Jelentősége, hogy légköre van, mely nagy mennyiségben tartalmaz metánt. Egyes feltételezések szerint meg van rajta az élet lehetősége. Hangsúlyozom, ezek csak feltételezések. Más feltételezések szerint hatalmas kőolajóceán húzódik a vastag, számunkra innen áthatolhatatlan légkör alatt. A Titánnal kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdésre csak úgy kaphatnánk választ, ha sikerülne szondát juttatnunk a légkörbe és sikeresen kihozni is azt onnan. Aki úgy dönt, elolvassa eme remekművet az készüljön fel rá, hogy nem egy mai darab, ezért semmi köze sincs az itt említett Titánhoz. Szóval, Cirocco Jones kapitányasszony egy nyolcfős kutatóhajó, a Ringmaster vezetője. Épp a Szaturnusz felé tartanak, mikor egy új holdat fedeznek fel. Elnevezik Titánnak és úgy döntenek, megnézik közelebbről. Már csak azért is, mert nem éppen szokványos alakú. Sokszögletű és lapos! Értelmes idegen életet feltételeznek, vagy annak nyomát. Mikor közelebb manővereznek, meglepetésükre az "izé" felfalja őket. Mikor magukhoz térnek, a többség valami folyékony lében ébred, mikor kiúsznak belőle, valami szilárd talajra kerülnek. A Titán belseje, mint tapasztalják, földszerű. Nagy nehezen összeszedik a megmaradt legénységet, és kutatni indulnak. Közben olyan lényekkel találkoznak, mint zeppelinszerű "légi szállítók", akik rendkívül barátságosan visznek mindenkit a belsejükben. Megismerkedhetünk, ha csak formálisan is, az emésztési folyamataikkal, sőt sok más is kiderül róluk. A történet persze nem merül ki ennyiben. Hőseink végül elindulnak felkutatni a Titán titkát. Közben más érdekes fajokat is megismernek, de a valóság végül fölülmúlja mindannyiunk képzeletét. Aki szeretne egy kissé pikáns, rendkívül érdekes és szórakoztató könyvet olvasni, annak bátran ajánlom. Végül pedig megragadnám az alkalmat a science fiction és fantasy filmek iránt érdeklődők figyelmét felhívni arra, hogyha minden igaz, idén több film is várható a mozikba. Mindjárt itt van a Penge 2, mely rövid időn belül nálunk is bemutatásra kerül. Ősszel pedig olyan NAGY filmek várhatók, mint a Mátrix 2, vagy a Star Wars: Episode II, a Star Trek: Nemezisről nem is beszélve. Egyszóval mindenkinek akad bőven látni és olvasnivaló, csak azt ne feledjétek, hogy egy kicsit nyitott szemmel kell járni-kelni a világban. Georgo
ZENEROVAT PokolgéP: Te sem vagy más Végre itt az új Pokolgép lemez! Ez azért ilyen nagy szenzáció, mert ezt a lemezt múlt év decemberére ígérték, egy másik társával együtt. A lemez megjelentetése kiadói problémák miatt csúszott idáig. Elvileg a másik album ősszel jelenik meg Momentum címmel. Láris László helyére új ember került. A csapatot ezek után Kukovecz Gábor egyik tanítványa, Nagy Dávid erősíti, aki már a Csakazértis albumnál is segédkezett. Az album tíz számot tartalmaz, valamint egy intro és egy outro is található rajta. Ezek pedig részletek J. S. Bach: Suite BWV 997 művéből. Ezek viszont jóval halkabban szólnak a többi számnál. A lemez más meglepetést is tartogat. Pár dalban itt is hallható szintetizátor, sőt a címadó számban megjelenik a tekerő is. Az album igen változatos, találhatók rajta gyors, középtempós és lassú tételek is. A legtöbb refrénben szerepet kap a kórus, ami fogósabbá teszi a dalokat s színesíti az anyagot. Ami számomra kiemelkedő alkotás, éppen a refrének miatt, Így szép az élet, ennek a szövege és a tempója is tetszik, Ezerszer, Te sem vagy más. Az előbbi egy szerelemről szóló középtempós dal, utóbbi egy lassúbb szerzemény. Az album érdekessége továbbá a Tedd a kezed című dal, ami egy József Attila vers. A zenéket Kukovecz Gábor szerezte, s jó pár szöveget is írt. A szövegírók közt van Nagy Dávid, Sárándi Izolda és Leak. A borító is jól sikerült. Az elején marionett bábura emlékeztető csontváz figyel. A borító belsejében található egy csoportkép, illetve Pokolgép diszkgráfia a lemezborítókkal együtt. Tartalmazza továbbá a dalok szövegét és azoknak a nevét, akik közreműködtek a lemez elkészítésében. Az album bemutatására április 20-án kerül sor a Petőfi Csarnokban. Jó szórakozást kívánok! ESZes Alvás. 2. Aki az első kérdőívben azt az eredményt kapta, hogy "gondja van az alvással", annak hasznára válhat, ha ezt kitölti s annak is, aki egyébként jót alszik az e havi kérdőíven. 2. Nappal úgy élsz, hogy éjjel jól aludjál? 1. Rendszeresen sportolsz? Igen Nem 2. Esténként kerülöd a nehéz ételeket? Igen Nem 3. Antialkoholista vagy? Igen Nem 4. Amikor hazaérsz, akkor félreteszed a sulis gondokat? Igen Nem Értékelés: Egy vagy több NEM: A hibás napi rutin vagy a nem megfelelő étkezés valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy rosszul alszol. Bizonyos dolgokon változtatnod kell, de ne akarj egyszerre túl sok változást! Minden válasz IGEN: Nem valószínű, hogy életmódod miatt alszol rosszul. Ha jó az egészséged, alvásrutinod biztos alapokon áll, feltehetően lélektani oka van a gondjaidnak. Zoolee
A mi vigalmi negyedünk -Hogy hívják az afrikai buszvezetõt? -Busman. Kopognak az öreg székely ajtaján. - Te vagy az, fiam? - kiabál ki az öreg. Kintről semmi válasz. - Fiam, te vagy? - kérdi ismét. Kintrõl nincs válasz. Erre az öreg leakasztja a puskáját és átlövi az ajtót. Ezután szép komótosan feláll, az ajtóhoz ballag, kinyitja. Kint fekszik a fia vérbe fagyva. Az öreg székely így szól: - Fiam, hát én kérdeztem, hogy te vagy-e! Mire a fiú elhaló hangon: - Én meg bólintottam, apám. Két indián megy a kiszáradt folyómederben. Az egyik meglát a földön pár követ, majd megszólal: - Hogy kerültek ide ezek a kövek? - Hát a folyó hozta ide õket! - szólt a másik. - És hol a folyó? - Elment kõért! A férj hazatér a munkából, és látja, hogy sír a felesége. - Sütöttem neked egy kalácsot, de a macska megette... - Nem baj, kedvesem, ha történne vele valami, majd veszek egy másik macskát... - Atyám! Nincs semmi bûnöm. Nem iszom, nem kártyázom, nem nõzök, nem maradok kinn este, és minden vasárnap misére járok! - Igen fiam, de mindez megváltozik, ha kiengednek a börtönbõl! - A végrendeletemben a kórházra hagytam az agyamat. - És mit szóltak? - Azt, hogy minden csekélységnek nagyon örülnek... Egy csinos hölgy utazik a vonaton, várakozáson felül ronda kisgyerekével. Beül a fülkébe egy férfi, bámulja õket, majd nem bírván türtõztetni magát, megszólal: - Hölgyem, hogy lehet Önnek ilyen csúnya gyereke?! A hölgy persze felháborodik, és amikor belép a fülkébe a kalauz, panaszkodni kezd neki: - Kalauz úr, ez a férfi inzultált, sértegetett! A kalauz megpróbálja elsimítani a dolgot: - Uram! Nemsokára egy állomás következik, ahol negyed óráig áll a vonat. Javaslom, hogy szálljon le és az állomásépülettel szembeni üzletsoron vásároljon a hölgynek egy csokor virágot, a majomnak pedig néhány banánt! A parasztbácsi beviszi a városba a kis unokáját. Elérnek egy lámpáig és a papa elkezdi magyarázni a kicsinek, mi is az: - Látod fiam, ez a piros, ilyenkor meg kell állni itt a zebra elõtt. Eltelik egy kis idõ és a lámpa vált. - Látod fiam, ez a zöld, ilyenkor szabad átmenni. Eltelik megint egy kis idõ és a lámpa újra pirosra vált. - Ezt már láttad - gyerünk... - Uram másodszor figyelmeztetem, hogy ráült a kalapjára! - Mi köze hozzá?! Látja, én egy szót sem szólok, pedig már öt perce ég a kabátja. - Napi egy almával távol lehet tartani az orvost a háztól. - Csak jól kell vele célozni. Egy kisfiúnak elromlik a monitora. Felhívja a szervizt. A szerelõ megkérdezi: - CGA monitor? - Nem. Saját... SirGeorge
Milyen a jó diáklap? Mikor ezeket a sorokat írom, még fogalmam sincs, milyen a jó diáklap. Tehát ha valaki azért olvassa cikkemet, mert újságíró akar lenni és azt hiszi, ebből majd megtudja hogyan lehetséges ez, azt sajnos ki kell ábrándítsam, és már abba is hagyhatja az olvasást, mert régen rossz fórumban keresgél. - A jó diákújság szerintem színes. Olyan, mint ez itt. Hiszen a fekete és a fehér is szín. És persze vicces is, mondjuk, teli van viccekkel. A net-ről le lehet jó sokat tölteni, pl. ilyen pompásakat, minthogy: - Mi az? Üres szobában csámcsogás? -??? - A négy fal. (haha) Na, tessék! Ez a vicc annyira selejt (és akkor még szépen fejeztem ki magam), hogy az már simán vicc. Tudok még sokat, de egyik sem való egy ilyen rendes, szép és jó diáklapba, mint ez itt. Főleg, mert nem szalonképesek. - A jó diákújság tele van vicces szavakkal, mint pl boci. A boci egy rendkívül vicces szó, nagyjából annyira, mint a tehén. Csakhogy a boci sokkal, de sokkal és még jobban is vicces, mert a boci a világ legviccesebb szava. Ezt mindjárt be is bizonyítom: boci, boci, boci, boci, boci, boci. Idézet egy jó diáklapból: "Kedves (boci) diákok! Ez a (boci) diáklap egy nagyszerű (boci) alkotás, mert minden (boci) információ benne van, ami szükséges ahhoz, hogy (boci) jól érezzük magunkat. Bár néha lehet, hogy (boci) unalmas kissé, hiszen (boci) soxor előfordul benne az a (boci) szó, hogy (boci) boci. stb, (boci)" - Egy jó diákújság tele van olyan versekkel, mint pl. ez itt: A jómútkor magányomba Kimásztam a hegyre, osztan ottan vótam künn a hegyen a hóban. Láttam három nyuszikát, kik nem találtak vacsorát, s mivel nálam volt a puskám, nem is keresték tovább. A mű írója nem egy rambó, verlen vagy bodler, de nem is gőte, viszont annál inkább érzékelteti a lelki tájban saját személyiségét. Kétségkívül egzisztencialista vers, még ha csak egy tanyasitól is. Biztos mondtam már, hogy abszolút nem tudom, milyen a jó diáklap. Ellenben azt kell hogy mondjam, a jó diáklapban sok olyan írás van, amit a diákok írnak, mint pl. ez. Éppen ezért, ha valaki (boci) esetleg kedvet kapott az újságíráshoz, ne fogja vissza magát, írjon valami színvonalasat, mert minden nagyszerű cikket (lásd ezt itt) szívesen beteszünk egy olyan nagyszerű diákújságba, mint a CHIPOGÓ. 16 Boci (Duhaj)
Miért nem lehet a járdán biciklizni? - Válasz a rejtvényben! 1. Kedvesem Sikamlósak Fegyvertartó Nemtetszésének hangot ad Folytonér ő is lehet Inkább fekete madár Szépen enni Létezik Durván szed Számonkér Pici hal Helyzetet ront Váltóáram jele Ázsiában! Nagy szervezet Bátyám felesége Római ötös Rondán eszik Leányféle Félsz! Állami Biztosító Kevésbé tar! Magyar! Az indíték Itt egy eredménye 2. Biztosítékát Karó is Nehezen ejtett betű Kevés a garasa! Hosszan múltidő Talpon van Duplán cuki Drótposta Üres Illemhely Valakinek ház Az ABC végén Ülnek elötte Jogilag Ókori római ruha Transzce n-dentális Meditáció Neki mindegy Az én városom Alá Beszél egy nyelvet Dupla múlt Tájrészlet! Verdi operája A te! Barátnőd neve Ettől lesz 3. több Nagyon kemény faféle A Tiéd! Ismerete Sovány János! Az élvonal Kevesli a fogát! Orosz folyam Nagy cég Magyar nagy cég Sok idő Becézett ffi. név Így kezdjük Átnyújt Kezdőpont Vigad 4. Orosz sz. gk. 16
Közreműködtek A 11. B osztályból Brozsek György - Sirgeorge Forintos Attila Molnár György - Georgo Szűcs Sándor - ESZes A 9.A osztályból Katulin Péter A 10. A osztályból Zoltáni Csaba szerkesztett műszakilag A 12. B osztályból Szemán Zoltán - Zolee és Hajdú Tibor - boci(duhaj) Osztályon felül: Diemer Rezső (rejtvény) Patronáló minőségében: Bara Zsuzsa tanárnő Felülvizsgálta, engedélyezte és felelősen kiadta: dr. Horváth László igazgató úr 16