6-2 háttéranyag: Felszíni víztestek fizikai-kémiai állapotértékelési rendszere

6-2 háttéranyag: Felszíni víztestek fizikai-kémiai állapotértékelési rendszere Dr. Clement Adrienne Dr. Szilágyi Ferenc BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék Budapest, 2015 1

Tartalom 1. A támogató fizikai-kémiai jellemzők szerepe a minősítésben... 3 2. Módszertani megfontolások... 4 3. Osztályhatárok megállapítása vízfolyásokra és állóvizekre... 5 4. Eredmények... 8 2

1. A támogató fizikai-kémiai jellemzők szerepe a minősítésben A VKI által előírt minősítési protokoll elemei között szerepelnek a vizek természetes (háttér) kémiai állapotát jellemző fizikai és kémiai paraméterek. Az ökológiai állapotot meghatározó kémiai jellemzők között a biológiát támogató fizikai-kémiai elemeket esetében csak a kiváló és a jó állapot értékelése történik, feltételezve, hogy a jó állapotnak nem megfelelő kémiai környezet a biológiai állapotban (mérsékelt vagy annál rosszabb) megjelenik. A VKI VIII. mellékletében szereplő specifikus szennyezők vizsgálatára abban az esetben van szükség, ha azok valamelyikét jelentős mennyiségben vezetik a vizekbe. Ezen jellemzőknél lényegében azt kell vizsgálni, hogy a biológiai alapon történt besorolást a fiziko-kémiai állapot támogatja-e, vagy nem. A jó ökológiai állapot eléréséhez szükséges intézkedési programok tervezése szükségessé teszi a terhelés és a vízminőségi állapot közötti kapcsolat ismeretét, a terhelés csökkentését eredményező beavatkozások hatáselemzését. Terhelhetőségre vonatkozó kritériumokat a VKI nem állapít meg, azonban előírja a kiváló és a jó állapot, vagy potenciál megtartását (ahol az már fennáll), és a jó állapot, vagy potenciál elérését (ahol az még nem áll fenn). Ez csak a terhelhetőség vizsgálat alapján lehetséges. A terhelés csökkentési intézkedések a vízminőséget alakító kémiai környezet megváltoztatásával hatnak a vízi élővilágra. Az állapot javulást (vagy esetleges romlást) a biológiai jellemzők indikálják, azonban a beavatkozások az esetek többségében nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a fajszintű biológiai felmérések eredményeiből származtatott indexekkel. A biológiai állapot, mint minősítési eredmény és az állapot javítását célzó intézkedés közti átmenetet a kémiai állapot és a vizeket érő terhelés közti összefüggések felállításával lehet megteremteni. Ebből adódóan a kémiai minősítési elemek, mint a szennyezőanyag terhelés okozta stresszor hatás indikátorai, és mint tervezési paraméterek is fontosak. Az állapotértékelés az intézkedési programok tervezéséhez szolgáló kiindulási alap. Minden olyan esetben, ahol az értékelés a jó állapotnál gyengébb besorolást eredményez, a VGT során az adott víztestre ható, annak állapotában javulást eredményező beavatkozást (intézkedést) kell tervezni. Az osztályba sorolás tehát intézkedési kényszert von maga után, melynek gazdasági következményei is vannak, esetenként jelentősek. Az intézkedéseknek pedig igazolhatóan hatékonynak kell lenniük, azaz a hatásokat a monitoring programok során nyomon kell követni. Ebből a szempontból nagyon lényeges, hogy az intézkedési program a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a biológiai állapot javulását, és ennek elengedhetetlen feltétele, hogy az állapot értékelés indikátorai és a tervezési paraméterek között legyen összefüggés, legalábbis definiálható legyen, hogy mely intézkedések milyen módon hatnak a kémiai koncentrációkra és azok mely élőlény együttesek esetében okozhatnak változást. Jelen összefoglaló a hazai vízfolyásokra készült típus specifikus fiziko-kémiai minősítő rendszer kidolgozásának eredményét ismerteti. A javaslat tartalmazza az oxigén háztartás, a tápanyagkészlet, sótartalom és savasodási állapot jellemzésére szolgáló reprezentatív komponensek kiváló és jó állapotára vonatkozó értékeit, a minősítés 3

menetére vonatkozó ajánlást és az intézkedési programok tervezésére vonatkozó (a minősítéssel összefüggő) következtetéseket. 2. Módszertani megfontolások A VKI ajánlása szerint a fiziko-kémiai elemek osztályhatárait úgy kell megállapítani, hogy azok megfeleljenek az azonos osztályt képviselő biológiai állapotnak. A legfontosabb szempont tehát a biológiai relevancia, ezért is hívják ezeket a kémiai komponenseket támogató jellemzőknek. A biológiai állapotot azonban a kémiai környezeten kívül számos egyéb tényező alakítja, mely tényezők együttes, integrált hatása tükröződik az élőlény alapú biológiai minősítés végeredményében. Az ökológiai minősítésben szerepet játszó élőlény csoportok nem azonos módon érzékenyek a különböző kémiai jellemzők változékonyságára. Ezért célszerű az adott szennyező szempontjából leginkább érzékeny, indikátor szervezetet használni a minősítő rendszer kidolgozásához. A stresszor- válasz kapcsolatokra azonban szignifikáns, a tervezést, vagy akár csak az osztályhatárok meghúzását lehetővé tevő szignifikáns összefüggések nem minden stresszorra állnak rendelkezésre. Ennek fő oka az, hogy az élőlények általában komplex módon, több terhelés (fizikai-kémiai, kémiai, hidromorfológiai) hatását együtt jelzik állapotromlásként, az egyes terhelés-hatás azonban csak megfelelő léptékű és részletességű terhelés adatok rendelkezésre állása esetén különíthető el és írható le külön összefüggésként. A rendelkezésre álló hazai kémiai és biológiai adatok alapján és a terhelésre érzékeny indexek kidolgozásával azonban ismert, hogy mely élőlénycsoportok mely stresszorok szempontjából érzékenyebbek, milyen esetekben van egyáltalán értelme a kémiai környezet és az adott élőlény együttes közötti kölcsönhatásokat vizsgálni. Az irodalmi és hazai adatelemzési tapasztalatok alapján is ismert, hogy pl.: a vízi makrogerinctelen szervezetek a szervesanyag terhelésre érzékenyek, a tápanyag terhelés szempontjából pedig nagyobb folyókban jó indikátor a fitoplankton, folyóvizekben (beleértve a kisebb vízfolyásokat is) pedig a fitobenton és a makrofita. A felvázolt kapcsolatok azonban nem olyan szorosak és olyan mértékben függhetnek a víz típusától, az egyéb (pl. hidromorfológiai) hatásoktól, hogy ezeket az elméleti alapok és a szakirodalomban fellelhető információk alapján általános érvénnyel alkalmazni csak korlátozottan lehet. A hazai, fizikai-kémiai minősítés kidolgozásához szükség van arra, hogy az elméleti megfontolásokat a hazai vizekre elvégzett típus-specifikus viszonyokat tükröző adatelemzéssel is alátámasszuk. Mindezek érdekében az alábbi vizsgálatokat végeztük el a biológiai minősítésért felelős szakértők közreműködésével: szakirodalmi áttekintés (elsősorban ismert tartalmú szakirodalom összefoglalása, és hazai adaptációjának lehetősége, összevetése a hazai adatokkal, tapasztalatokkal), hazai adatok statisztikai feldolgozása a vízkémiai adatok és a biológiai indexek közötti összefüggések feltárása érdekében (beleértve a kapcsolódó vízminőségi és hidromorfológiai adatokat is), 4

az előbbiek és szakértői becslés alapján a 2009-ben elkészült kémiai minősítésben szereplő jó/közepes osztály határok validálása, szakértői javaslatok (a szükséges típus összevonásokat, illetve azok módosítását is figyelembe véve) a kémiai minősítő rendszer jó és kiváló állapotára vonatkozó küszöbértékekre. Mindemellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy az osztályhatárok meghúzásának súlyos gazdasági következményei is lehetnek. Noha tudjuk, hogy a VKI ökológiai megközelítése nem gazdasági alapú mérlegelést kíván (bár a gazdasági hatékonyság elemzése fontos része az intézkedési programok tervezésének), az állapotértékelés és az e mögött álló intézkedési kényszer szükségessé teszi, hogy a minősítő rendszer kidolgozásánál ne kizárólagosan csak az ökológiai megfontolásokra támaszkodjon. Ezért a másik fontos szempont, amit a kémiai osztályhatárok megállapításakor tekintetbe kell venni, az a hazai vizek állapotát tükröző kémiai mintázat, melyben a különböző határok víztípustól függően feltérképezhetők, és a lehetséges besorolási (küszöb) koncentrációkra vonatkozó érzékenység vizsgálat elvégezhető. Az elemzés háttér információkat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a hazai víztípusoknál a különböző kémiai paraméterek értékei milyen tartományban fordulnak elő. A koncentrációk eloszlása alapján meghatározott statisztikai jellemzők kiindulási alapot szolgáltatnak az osztályhatárok megállapításának, elsősorban olyan szempontból, hogy azok túlságosan szigorú, vagy túlságosan enyhe szinten történő rögzítését elkerüljük. Bár a két megközelítés (biológiai relevancia és a koncentrációk eloszlás vizsgálata) elveiben eltérő, végeredménye szempontjából egymáshoz közeli eredményeket hozott. 3. Osztályhatárok megállapítása vízfolyásokra és állóvizekre A fenti megfontolásokat követve a felülvizsgálat során az alábbiak készültek el: Modell vizsgálatok készültek a hazai vizek természetes háttér koncentrációjának megállapítása céljából, tápanyagokra (ÖP, ÖN). Vízminőségi eredmények statisztikai elemzése, melynek során a 2009-2012 közötti időszak összes vízkémiai mérési eredményét egy adatbázisba integráltuk, és a mintavételi helyeket a víztestekhez rendelve, a víztesteket víztípusonként csoportosítva meghatároztuk az éve átlag koncentrációk különböző percentilis érétkeit. A kiváló állapot határát kiindulásként a 10-30% között, a jó állapot határát a 30-50% közötti értékhez igazítottuk. Statisztikai vizsgálatok a biológiai minőségi elemek és az azoknak megfeleltethető vízkémiai környezeti változók között. Az elemzések célja a vízkémiai jellemzők azon tartományának kijelölése, mely az egyes élőlénycsoportok szempontjából a jó ökológiai állapot elérését nem akadályozza. Az elemzés lépései: 5

1. Kijelöltük a minősítési rendszerbe bevonandó paramétereket, csoportonként: Oxigén háztartás (oldott oxigén koncentráció, oxigén telítettség (%), BOI, KOIcr, NH4-N) Tápanyag háztartás (NH4-N, NO2-N, NO3-N, ÖN, PO4-P, ÖP) Sótartalom (fajlagos vezetőképesség, Klorid koncentráció) Savasodási állapot (ph érték) Átlátszóság (tavaknál). A hőmérsékleti viszonyokkal jelen tanulmányban nem foglalkoztunk, ezt nem tekintjük a kémiai minősítés részének, azonban a hőterhelést okozó hatásokat a termálvíz illetve hűtővíz bevezetésekre vonatkozó intézkedések tervezésekor hígítási küszöbérték alapján kell figyelembe venni) 2. Elvégeztük a típusok vízkémiai validálását (a minősítő rendszer szempontjából vizsgált paraméterekre). 3. A statisztikai elemzések eredményeit összevetettük vízkémiai adatok és a biológiai indexek közötti összefüggések alapján javasolt határ koncentrációkkal, a jó/kiváló és a jó/közepes osztály határokat az összevont típusokra, a referencia viszonyokra jellemző koncentrációk figyelembe vételével és a szakértői javaslatok figyelembe vételével. 4. A fentiek alapján kialakított osztályhatárokkal a vízfolyásokat és állóvizeket leminősítettük, majd az eredményeket összevetettük a biológus munkacsoportok által elkészített biológiai minősítés víztestenkénti eredményeivel. Élőlény együttesenként rank-korreláció analízist végeztünk, melyben a minősítési eredményeket két osztályra bontva (a jó állapotot legalább elérő és az azt nem tejesítő víztest besorolásokat elkülönítve) számítottuk a besorolás azonosságát, kémiai komponensenként külön elvégezve az elemzést. A legjobb összefüggést (a legnagyobb számú egyezést a vízkémiai és a biológiai minősítés eredménye között) a fitobentosz esetében kaptunk. Gyengébb, de összefüggés adódott a fitoplankton besorolás és a kémiai állapot között (az összefüggés a tapasztalatoknak megfelelően az állóvizeknél jobb). Mindkét élőlény együttesnél a legnagyobb számú egyezést a növényi tápanyagok szerinti osztályba sorolással kaptuk. A többi élőlény együttes esetén nem volt szignifikáns összefüggés kimutatható. A fitobentosz minősítéssel mutatkozó a minősítő rendszerek összehangolásának lehetősége szempontjából biztató összefüggést kihasználva az összes mérési adatra rendelkezésre álló fitobentosz minősítési eredményt felhasználva, a legnagyobb számú egyezésre optimalizálva finomítottuk a jó/közepes állapotra vonatkozó vízkémiai osztályhatárokat. 5. A biológiai relevancia szem előtt tartása mellett további finomítások, módosítások szükségessé váltak: A Duna esetében figyelembe kell vennünk az ICPDR (meglehetősen szigorú) ajánlásait, ebből következően, különösen a tápanyagok vonatkozásában a nagy folyókban megengedhető koncentrációk (a Duna mellékfolyóinak terhelése miatt) nem lehetnek lényegesen nagyobbak a Dunára megengedettnél (a hígulás hatásával és a becsült folyóbeli visszatartással korrigálva állapítható meg a nagy vízfolyások esetében még elfogadható jó állapot határ). 6

A vízfolyások topológiai adottságaiból következően a vízfolyások felső szakaszain elvben nem lehet magasabb határértékeket megállapítani, mint ami lejjebbi szakaszokra érvényes. Egy azon vízfolyáson a koncentrációk a terheléssel együtt általában lefelé növekszenek, de az eltérő hígulási viszonyok és a kisvízfolyások a nagyokéhoz képest jóval nagyobb szennyeződéssel szembeni érzékenysége miatt a vízrendszereken belül ebben a tekintetben nagy eltérések vannak (a szennyezett kisvízfolyásokat a tisztábbak lefelé hígítják). Szabályozás szempontjából ez a helyzet csak úgy kezelhető, ha a határértékek fent legalább olyan szigorúak, mint amit az alsó szakaszokra előírunk, mert ezzel biztosítható, hogy a felső szakaszok ne szennyezzék el a nagyobb folyókat. A felvázolt gondolatmenet a komponensek egy részére elfogadható és biológiai alapon is igazolható eredményre vezet. A növényi tápanyagok esetében viszont azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a biológiai relevancia a vízfolyások forrásvidékéhez közelítve érvényességét veszíti (a jó állapotnak megfelelő biológiai mintázat a limitálási küszöb szintet nagyságrendekkel meghaladó N és P koncentrációk mellett is előfordulhat). Így könnyen előfordulhat, hogy az alsóbb szakaszokra tett megfontolások alapján előírt határérték biztosításához meghozott intézkedés (pl. tápanyag eltávolítás előírása egy szennyvíztelepen) nem hoz biológiai szempontból értékelhető eredményt. Ez a tény az intézkedéseket megkérdőjelezi. Kisvízfolyásaink többségén már a természetes háttér koncentrációk is magasabbak annál, ami a biomassza növekedését érdemben korlátozná. Így elvben érdemi kapcsolat az élőlények (alga, bevonat) és a mért koncentrációk között nem is lenne várható. Ezt főként a hegy és dombvidéki kisvízfolyásainknál, ahol tározó hatás nem érvényesült, az elemzéseink is alátámasztották. Ennek ellenére, a limitálási határt több nagyságrenddel meghaladó koncentrációk mellett (az ezzel együtt járó egyéb hatások miatt) már általában kimutatható a biológiai állapot romlása. Következtetésünk mindezekből az, hogy a vízfolyások felső szakaszaira a tápanyagok koncentrációjára vonatkozó határérték előírása (osztályhatár megállapítása) szükségszerű, azonban ennek túllépése nem jelent automatikusan intézkedés kényszert. A tápanyagok (különösen a foszfor) a szennyező hatás indikátorának tekinthetők. Beavatkozást azonban csak akkor igényelnek, ha a hatást az ökológiai állapot romlása igazolja, vagy a túllépés a területre (rész vízgyűjtőre) meghatározott terhelési célállapot biztosítása miatt szükséges. Állóvizek esetében nem értelmezhető minden típusnál határérték az összes komponensre. Az összes olyan típusnál, melynél a növényfedettség jellemző vagy előfordulhat, az oldott oxigén és oxigéntelítettség esetében a határérték nem releváns (nagy változékonyság jellemző a nyíltvizes és a benőtt területek között). A felkeveredni képes nyíltvizes tavakra a változó lebegőanyag koncentráció miatt nem reprezentatív az átlátszóság határértékeke. A védett, kifejezetten szikes tavak jellemzője az extrém magas sótartalom, ezt mint minimum követelményt (alsó határt) lehet előírni, mert a problémát a kihígulás jelenti. Egyéb kémiai jellemzők (pl. szervesanyag szint, trofitás) a szikes tavakra kritériumként nem alkalmazhatók. Természetes jellemzőjük az esetenként igen magas tápanyag tartalom. A szerves vizek esetében a természetes eredetű huminanyag készlet fenntartásához (szerves jelleg megőrzése) az kémiai oxigén igényre alsó határérték előírása javasolt. 7

6. A támogató kémiai jellemzők esetében alapvetően nincs különbség aszerint, hogy a víztest természetes, vagy erősen módosított állapotú-e. Az ökológusok egyöntetű véleménye alapján, a VKI elveivel összhangban a jó ökológiai állapotnak megfelelő vízminőséget a potenciál esetében is el kell érni. A mesterséges állapot, illetve az erősen módosítottság megléte elsősorban a hidromorfológiai állapot vonatkozásában jelent különbséget a természetes állapothoz képest. Ezen megfontolások alapján a természetes vizekre megállapított osztályhatárok változatlanul alkalmazandók az erősen módosított víztestekre. Abban az esetben, ha az erősen módosítottság miatt a vízfolyás jellege oly mértékben megváltozik, hogy az a természetes kémiai állapotban is következménnyel jár (pl. síkvidéki duzzasztás, tározók alatti szakaszok), a kémiai osztályhatárt a megváltozott állapothoz hasonló típusnak megfelelősen kell alkalmazni. 7. A mesterséges víztestek esetén a minősítést alapvetően a hasznosítás határozza meg, azaz a víztest jellegéből adódó tulajdonságok a funkciónak alárendelődnek. Egyes hasznosítási módok esetében a minősítés a hasonló jellegű természetes víz típus alapján lehetséges. Ennek érdekében meghatároztunk a funkció alapján történő csoportosítás és a víztípusok közötti megfeleltetés szabályait, ez alapján a minősítés a mesterséges víztestekre is alkalmazható. 4. Eredmények Az osztályhatárokra vonatkozó javaslatot vízfolyásokra az 1. táblázat, állóvizekre a 2. táblázat tartalmazza. Az értékeket a vízfolyásoknál és a tavaknál is az éves átlagokra vonatkozóan adtuk meg. A jó/kiváló állapotra vonatkozó osztályhatár az adott típusra jellemző referencia koncentráció és a hazai vizekben előfordult koncentrációk 30%-os percentilise közötti érték. A jó/közepes határokat típus csoportonként, a biológiai validáció, a Dunára vonatkozó előírások, a fentiekben ismertetett szakmai és szakma-politikai megfontolások együttes figyelembe vételével javasoltuk. A minősítést elem csoportonként javasoljuk oly módon, hogy egy-egy csoporton belül a minősítési eredmények átlagolhatók. Tehát nem szükséges minden komponensre megfelelni a jó állapot határértékének ahhoz, hogy a végső besorolás jó legyen. Ez azért engedhető meg, mert egy csoporton belül az azonos terhelést (pl. szerves, tápanyag, só) jelző paraméterek vélhetően azonos módon jelzik a hatást, azonban egy-egy kiugró érték nem torzítja az eredményt. A csoporton belül ezért az osztályzatok átlagolásával végezzük a minősítést. A csoportok között aztán már az egy rossz mind rossz elv alkalmazandó a fizikai és kémiai állapot megállapításához, azaz a végső osztályba soroláshoz. A minősítés lépésenként: 1. Elemenként osztályozás öt fokozatú skálán (1 kiváló, 2 jó, 3 mérsékelt, 4 gyenge, 5 - rossz), 2. Komponens csoportonként (savasodási állapot, sótartalom, oxigén háztartás, tápanyagok, arzén, króm, réz, cink) osztály átlagok képzése, 8

3. A fiziko-kémai állapotra jellemző osztály megállapítása a csoportonként meghatározott osztály átlagok minimumából, a kerekítés szabályai szerint (Kiváló állapot: Osztály_min <=1.5, jó állapot: 1.5 < Osztály_min <= 2.5, Nem érte el a jó állapotot: Osztály_min > 2.5) 9

Víztest típusa 1. Táblázat: Vízfolyások Referencia állapot, osztályhatár Savasodási Sótartalom Oxigén háztartás, szerves szennyezés Növényi tápanyagok állapot össz. Klori Vezké Old Oxigén ph BOI KOId TOC NH4-N szervetl ÖN PO4-P ÖP d p Oxigén telítettség en N - mg/l µs/cm mg/l % mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/m 3 mg/m 3 1 (referencia) 6,5-8 5 300 9 90-100 1,5 10 3,75 0,02 0,5 1 15 50 Kiváló / Jó 6,5-8 15 300 8 90 2,5 15 5,625 0,05 1,5 2 30 80 6-6,5; 8-8,5 20 600 7 85 4 20 7,5 0,1 2,5 3 100 200 Gyenge 5,5 150 1500 4 50 10 50 18,75 1 5 10 300 500 Gyenge / Rossz 5 300 2000 3 30 15 60 22,5 2 10 15 500 1000 2 (referencia) 7-8,5 15 700 9 90-100 1,5 10 3,75 0,03 1 1 20 50 Kiváló / Jó 7-8,5 35 700 8 90 2,5 15 5,625 0,1 2 2 30 80 9 50 1000 7 80 4 20 7,5 0,2 3,5 4 100 200 3 (referencia) 7-8,5 15 700 9 90-100 2 10 3,75 0,05 1 2 30 80 Kiváló / Jó 7-8,5 35 700 8 90 3 20 7,5 0,1 2 2,5 50 100 9 50 1000 7 80 5 30 11,25 0,3 3,5 5 100 200 10

Víztest típusa Referencia állapot, osztályhatár Savasodási Sótartalom Oxigén háztartás, szerves szennyezés Növényi tápanyagok állapot össz. Klori Vezké Old Oxigén ph BOI KOId TOC NH4-N szervetl ÖN PO4-P ÖP d p Oxigén telítettség en N - mg/l µs/cm mg/l % mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/m 3 mg/m 3 4 (referencia) 7-8,5 15 500 8,5 80-110 2 10 3,75 0,05 1 2 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 35 500 8 80-110 3 20 7,5 0,1 2 2,5 50 100 9 50 700 7 70-80; 110-120 5 30 11,25 0,3 3,5 5 100 200 5 (referencia) 7-8,5 15 700 8,5 80-110 2 10 3,75 0,1 1 2 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 35 700 8 70-80; 110-120 3 20 7,5 0,2 2 2,5 80 150 9 50 1000 7 70 5 30 11,25 0,4 3,5 5 150 250 6 (referencia) 7-8,5 15 800 7 70-120 2,5 15 5,625 0,1 0,5 2 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 40 800 6 70-120 3,5 20 7,5 0,2 1 2,5 100 150 9 60 1200 5 60-70; 120-130 5 40 15 0,4 3,5 5 200 300 7 (referencia) 7-8,5 15 800 8 75-110 2,5 15 5,625 0,1 1 2 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 40 800 7 75-120 3,5 20 7,5 0,2 2 2,5 50 100 11

Víztest típusa Referencia állapot, osztályhatár Savasodási Sótartalom Oxigén háztartás, szerves szennyezés Növényi tápanyagok állapot össz. Klori Vezké Old Oxigén ph BOI KOId TOC NH4-N szervetl ÖN PO4-P ÖP d p Oxigén telítettség en N - mg/l µs/cm mg/l % mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/m 3 mg/m 3 9 60 1200 6 65-75; 120-130 5 40 15 0,4 3,5 5 100 200 8 (referencia) 7-8,5 15 700 8,5 80-110 2 10 3,75 0,05 0,8 1 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 35 700 8 70-80; 110-120 3 20 7,5 0,1 1 1,5 50 100 9 50 1000 7 70 4 30 11,25 0,3 2,5 3 80 150 9, 10 (referencia) 7-8,5 15 500 8,5 80-110 1,5 10 3,75 0,05 0,8 1 40 80 Kiváló / Jó 7-8,5 25 500 8 70-80; 110-120 2 15 5,625 0,1 1 1,5 50 100 9 40 700 7 70 3 20 7,5 0,2 2,5 3 80 150 12

2. Táblázat: Állóvizek Víztest típusa 1 2 3 4 Referencia állapot, osztály Savasság Sótartalom Oxigénháztartás Növényi tápanyagok ph Vezetőképesség KOI Cr BOI 5 TOC NH 4 -N NO 2 -N NO 3 -N Összes N PO 4 -P Összes P µs/cm mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l (referencia) 8,5 650 18 1,8 9 <0,01 <0,01 0,04 0,09 <0,01 0,09 Kiváló / Jó 8,3-8,6 700 20 2,0 10 0,01 0,01 0,05 1,0 0,01 0,10 8,0-8,2; 8,7-8,9 800 40 3,0 15 0,05 0,02 0,10 1,50 0,02 0,15 Gyenge 7,7-7,9; 9,0-9,2 900 60 4 20 0,10 0,03 0,20 2,50 0,04 0,25 Gyenge / Rossz 7,4-7,6; 9,3-9,5 1000 80 5,0 25 0,15 0,05 0,50 4,00 0,06 0,50 (referencia) 8,6 2700 45 2,8 23 0,18 <0,01 0,18 1,80 0,02 0,02 Kiváló / Jó 8,4-8,8 2500 50 3,0 25 0,20 0,01 0,20 2,00 0,02 0,10 8,0-8,3; 8,9-9,1 1500 65 4,0 35 0,40 0,02 0,50 3,00 0,04 0,15 Gyenge 7,7-7,9; 9,2-9,5 1000 80 5 45 0,60 0,03 0,75 4,50 0,06 0,25 Gyenge / Rossz 7,4-7,6; 9,6-10,0 800 100 6,0 55 0,90 0,05 1,00 7,50 0,08 0,50 (referencia) - 3200 - - - - - - - - - Kiváló / Jó - 3000 - - - - - - - - - - 2500 - - - - - - - - - Gyenge - 2000 - - - - - - - - - Gyenge / Rossz - 1500 - - - - - - - - - (referencia) 8,7 2700 45 3,5 18 0,09 0,01 0,08 1,30 0,03 0,09 Kiváló / Jó 8,5-8,9 2500 50 4,0 20 0,10 0,02 0,10 1,50 0,04 <0,10 8,2-8,4; 9,0-9,2 2100 100 8,0 30 0,30 0,03 0,25 2,50 0,06 0,25 Gyenge 7,9-8,1; 9,3-9,5 1700 200 14 50 0,60 0,05 0,70 5,00 0,10 0,50 Gyenge / Rossz 7,5-7,8; 9,6-9,9 1100 300 20,0 75 1,00 0,08 1,00 7,50 0,20 0,75 13

Víztest típusa Referencia állapot, osztály Savasság Sótartalom Oxigénháztartás Növényi tápanyagok ph Vezetőképesség KOI Cr BOI 5 TOC NH 4 -N NO 2 -N NO 3 -N Összes N PO 4 -P Összes P µs/cm mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l 5 (természetes tavak és holtágak) 5 (tározók) 5 (bányatavak) 6 7 (referencia) 8 400 40 2,5 8 0,02 0,01 0,08 0,09 0,05 0,13 Kiváló / Jó 7,9-8,1 600 45 3,5 10 0,05 0,01 0,10 1,0 0,05 0,15 7,7-7,8; 8,2-8,4 900 70 5,0 15 0,10 0,05 0,30 2,30 0,10 0,30 Gyenge 7,4-7,6; 8,5-8,7 1100 95 10 20 0,30 0,10 0,60 5,00 0,15 0,50 Gyenge / Rossz 7,1-7,3; 8,8-9,1 1500 115 20,0 25 0,50 0,15 1,00 7,50 0,25 0,75 (referencia) 8 400 10 3,0 5 <0,02 <0,01 <0,10 <0,50 0,03 0,15 Kiváló / Jó 7,9-8,2 600 15 3,5 8 0,05 0,01 0,2 1 0,05 0,2 7,6-7,8; 8,3-8,5 700 30 5,0 15 0,10 0,02 0,40 2,00 0,10 0,40 Gyenge 7,3-7,5; 8,6-8,8 900 50 8 20 0,30 0,03 0,80 4,00 0,15 0,60 Gyenge / Rossz 7,0-7,2; 8,9-9,1 1100 75 12,0 25 0,50 0,05 1,50 7,50 0,25 0,80 (referencia) 8 400 2 15,0 4 <0,01 <0,01 <0,10 <0,50 <0,01 <0,05 Kiváló / Jó 7,9-8,1 500 3,0 20 6,0 0,02 0,02 0,2 1,00 0,02 0,1 7,7-7,8; 8,2-8,4 800 4 50,0 10 0,05 0,05 0,40 2,00 0,04 0,20 Gyenge 7,4-7,6; 8,5-8,7 1000 8 75 15 0,08 0,08 0,60 3,00 0,06 0,30 Gyenge / Rossz 7,1-7,3; 8,8-9,1 1300 15 #### 20 0,15 0,15 0,80 4,00 0,08 0,40 (referencia) 8 400 15 2,0 4 <0,01 <0,01 0,10 0,50 <0,01 <0,05 Kiváló / Jó 7,9-8,1 500 20 3,0 6,0 0,02 0,02 0,2 1,00 0,02 0,1 7,7-7,8; 8,2-8,4 800 50 4,0 10 0,05 0,05 0,40 2,00 0,04 0,20 Gyenge 7,4-7,6; 8,5-8,7 1000 75 8 15 0,08 0,08 0,60 3,00 0,06 0,30 Gyenge / Rossz 7,1-7,3; 8,8-9,1 1300 100 15,0 20 0,15 0,15 0,80 4,00 0,08 0,40 (referencia) 7,8 270 14 2,8 6 0,09 <0,01 0,18 0,09 0,01 0,09 Kiváló / Jó 7,6-8,1 300 15 3,0 6 0,10 0,01 0,20 1,00 0,02 0,10 7,3-7,5; 8,2-8,4 500 20 4,0 8 0,20 0,02 0,40 2,00 0,04 0,20 14

Víztest típusa 8 Referencia állapot, osztály Savasság Sótartalom Oxigénháztartás Növényi tápanyagok ph Vezetőképesség KOI Cr BOI 5 TOC NH 4 -N NO 2 -N NO 3 -N Összes N PO 4 -P Összes P µs/cm mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l Gyenge 7,0-7,2; 8,5-8,7 700 25 5 10 0,30 0,03 0,70 4,00 0,06 0,40 Gyenge / Rossz 6,7-6,9;8,8-9,0 900 30 6,0 15 0,40 0,05 0,90 6,00 0,08 0,50 (referencia) 8 400 15 4,0 5 <0,02 <0,02 <0,20 <0,50 <0,03 <0,10 Kiváló / Jó 7,9-8,2 800 20 5 8 0,05 0,03 0,3 1 0,05 0,2 7,6-7,8; 8,3-8,5 1000 30 7,0 15 0,10 0,05 0,50 2,00 0,10 0,40 Gyenge 7,3-7,5; 8,6-8,8 1500 50 10 20 0,30 0,08 1,00 4,00 0,15 0,60 Gyenge / Rossz 7,0-7,2; 8,9-9,1 2000 75 15,0 25 0,50 0,15 1,50 7,50 0,25 0,80 15