Szakdolgozat. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene és jövője

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Szakdolgozat Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene és jövője Konzulens: Dr. Gula József egyetemi docens Készítette: Darkó Dániel jogász szak nappali tagozat Miskolc 2015. 1

University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology Thesis The past, present and future of life imprisonment Consultant: Dr. József Gula associate professor Made by: Dániel Darkó law regular student Miskolc 2015. 2

Tartalomjegyzék Bevezetés..4 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja.5 1.1. A Csemegi-kódex 6 1.2. Büntetőjogi szabályozás a 20. század elején...8 1.3. A II. világháborút követő szabályozás...10 1.4. A szabályozás alakulása 1978-tól..12 2. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenkori szabályozása..17 2.1. Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciói.17 2.2. A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.19 2.3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának jelenlegi szabályai..27 2.4. Az életfogytig tartó szabadságvesztés megítélése.33 3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jövője...37 3.1. A büntetés jövője...37 3.2. A strasbourgi ítéletek, különös tekintettel a Magyar László kontra Magyarországra...39 3.3. Tényleges életfogytiglan kötelező kegyelmi eljárás..41 3.4. A 23/2014 (VII.15.) AB határozat 44 Összegzés...47 Irodalomjegyzék 50 Felhasznált jogforrások..51 Internetes hivatkozások..52 3

Bevezetés A szakdolgozatom választott témája az életfogytig tartó szabadságvesztés múltjának, jelenének és jövőjének bemutatása. A történeti fejlődés ismertetését az A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikktől (Csemegi-kódex) kezdve a törvényjavaslatokon és novellákon át egészen a jelenleg hatályos 2012.évi C. törvényig és annak továbbéléséig folytatom, így próbálok nyújtani egy átfogó képet az életfogytig tartó szabadságvesztésről. Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés fejlődéstörténete változó képet állít elénk, megítélése időről időre heterogén volt: néhány tervezet részletesen rendelkezett róla, míg egyesek nem is sorolták be a büntetési nemek közé, így kizárva az életfogytig tartó szabadságvesztést a szabályozás köréből. 1 Az állam, figyelembe véve a büntetőjogi alapelveket, azokat szem előtt tartva alkalmaz szankciót azzal szemben, aki a cselekedetekor hatályos törvénybe ütköző tettével a társadalomra veszélyessé válik. Az életfogytig tartó szabadságvesztés azzal, hogy az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) határozatával kiiktatta a halálbüntetést az alkalmazható büntetési nemek közül, az állam által kiszabható legsúlyosabb büntetéssé lépett elő. Választásom azért az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre esett, mivel súlyossága és jelentős büntetés-végrehajtási szerepe, társadalmi visszhangja kiemeli a többi büntetési nem közül. Számos kérdés vetődik fel vele szemben: mint például óriási költségigénye, visszatartó erejének kétségessége, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a véglegesen börtönbe zárt elítéltnél jelentkező pszichés állapotot sem. Ez a büntetés a jogalkotó által felsorolt, a védett jogi tárgy vagy a minősítés szempontjából kiemelt bűncselekményekhez köthető, így nagyobb védelmet próbál biztosítani a jogalkotó a bűnelkövetőkkel szemben a büntetési tétel nagyságával. Másrészt felkeltette 1 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 54.o. 4

érdeklődésemet az a paradox nézőpont is, mi szerint ezzel a büntetéssel ugyan elzárják a társadalomra veszélyes egyéneket, azonban a reintegráció eszményképe egy ilyen büntetés alkalmazása során homályossá válik. Szakdolgozatomban az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetőjogi szabályozása történeti fejlődésének bemutatása mellett ismertetem a büntetés-végrehajtással kapcsolatos szabályait és érdekességeit, mint például az emberi pszichére tett hatását is, a rács mindkét oldaláról tett véleményekkel és szakvéleményekkel. Kitérek a Szegedi Fegyház és Börtön hosszúidős speciális rezsimű körletére és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre, mint az emberi szabadság korlátozásának legszigorúbb legitim szabályozására. A büntetés jövőjel kapcsolatban felvázolom a szabályozás nemzetközi és hazai megítélésében kialakult jelentősebb változásokat, melyek nagymértékben hajlanak a szabadságvesztés eme formája enyhítésének irányába. 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja Az életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetését Magyarországon már az 1843. évi büntető törvényjavaslat is tartalmazta, azonban ezt a javaslatot, főként a konzervatív főrend negatív hozzáállása (ellenezték a botbüntetés és halálbüntetés eltörlését) miatt elutasították. A magyar szabadságharc bukását követő politikai-társadalmi megtorlást övező káoszban előbb az osztrák büntetőtörvénykönyv lépett hatályba hazánkban, majd részben visszatértek az 1848 előtti magyar joggyakorlathoz. Ez azonban elavultnak mutatkozott, így a kiegyezést követően égető szükség volt egy rendezett, átfogó jellegű büntetőtörvénykönyvre. Dolgozatom terjedelme nem teszi lehetővé, hogy megtárgyaljam a témával összefüggésbe hozható összes jogtörténeti és jogtudományi kérdést. Az életfogytig tartó szabadságvesztés bemutatását így egy olyan meghatározó törvénytől kezdem, ami a hazai büntetőjog egyik alappillére, az első magyar modern büntetőtörvénykönyv, az 1878.évi V. törvénycikk. 5

1.1. A Csemegi-kódex A büntetőtörvénykönyv kidolgozásával az aradi ügyvédet, Csemegi Károlyt bízták meg, akinek a tervezetét a parlament másfél éves vita után elfogadta, így A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről címet viselő 1878.évi V. törvénycikk - a továbbiakban Csemegi-kódex - illetve a kihágásokról szóló 1879.évi XL. törvénycikk 1880. szeptember 1-jén lépett életbe. 2 A kódex az európai kódexek szerkezeti megoldását követi, így általános és különös részből áll. Az általános rész joganyagát 9 fejezetben szabályozó kódex megfogalmazta a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveket. A büntetőjogi felelősségre vonás alsó korhatárát a 12. életévüket meghaladó, beszámítható fizikai személyekre terjesztette ki. A kódex nem határozott a szándékosság és gondatlanság fogalmáról, annak kidolgozását a jogtudományra bízta. A Csemegi-kódex ezen felül nem rendelkezett sem a büntetés céljáról, sem a büntetés-kiszabás irányelveiről. 3 A kódex a bűncselekmények trichotomikus felosztását követve a bűntett, vétség és kihágás kategóriáit fogadta el. Emellett a kódex büntetési rendszere a monista rendszerekhez hasonlóan csak büntetéseket ismer, két csoportba osztva: fő- és mellékbüntetések. 20. A büntetések nemei a következők: 1. halálbüntetés; 2. fegyház; 3. államfogház; 4. börtön; 5. fogház; 6. pénzbüntetés. Az 1., 2. és 4. pontok alatt megjelölt büntetések kizárólag bűntettekre, az 5. pont alatti pedig kizárólag vétségekre alkalmazandók. 2 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 48.o. 3 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 49.o. 6

Az államfogház (3. pont), ha az 5 évnél rövidebb tartamra állapittatik meg: vétség - ha pedig 5 évi vagy azon fölüli tartamban állapittatik meg, büntett esetében alkalmazandó. A pénzbüntetés, mint önálló büntetés kizárólag vétségekre, - mint mellékbüntetés azonban bűntettekre és vétségekre is alkalmazható. 4 Főbüntetések: a halálbüntetés, a szabadságvesztés felosztva fegyházra, államfogházra, börtönre és fogházra- és a pénzbüntetés. Mellékbüntetés: a hivatalvesztés, a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztése, az elkobzás, a külföldi kiutasítása, a pénzmellékbüntetés és a szakképzettséget kívánó foglalkoztatástól eltiltás. 5 Dr. Finkey Ferenc szerint: A szabadságbüntetések a bűnöstől büntetésül a polgári és politikai szabadságjogokat veszik el, részben vagy egészben. Ezeket a szabadságbüntetéseket 1905-ben megjelent könyvében szabadságkorlátozó és szabadságvesztési büntetésekre osztotta fel (a törvény alapján az utóbbiba tartozott az életfogytig tartó szabadságvesztés a fegyházon belül). 6 A Csemegi-kódex korlátozta a halálbüntetés alkalmazását, az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét a legsúlyosabb törvényi tényállásoknál tartotta fenn, de a szabadulás esélyét nem zárták ki ténylegesen. A büntetés letöltésére a már akkor is a legszigorúbban őrzött fegyház-fokozatú intézményeket jelölte ki, utalva az elkövetett bűncselekmények mibenlétére: 22. A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamu. A határozott idejü fegyház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig két év. 28. A fegyházbüntetés országos fegyintézetben hajtatik végre. 7 4 1878.évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 20. 5 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 49.o. 6 Dr. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, Politzer-féle könyvkiadó vállalat, Budapest, 1905. 414.o. 7 1878.évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 22., 28. 7

Az 1843. évi javaslatban felsorolt életfogytig tartó szabadságvesztés esetein (a gyilkosság és a gyújtogatás legsúlyosabb esetei, illetve a párviadal, az erőszakos nemi közösülés, a vízáradás okozásának és a ragályos betegségek szándékos terjesztésének legsúlyosabb esete) kívül ezzel a szankcióval fenyegették a felségsértést, a hűtlenséget, a halált okozó természet elleni fajtalanságot, a rablást (ha vele együtt szándékos emberölést is elkövettek), valamint a vaspályák, hajók, távírdák megrongálását, ha a cselekményt halált okozva követték el. 8 Az életfogytig tartó szabadságvesztés korabeli szükségességének kérdésével kapcsolatban Dr. Angyal Pál 1909-es könyvében kifejtette: A tartam kérdésénél megállapíthatjuk, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés nem nélkülözhetetlen, mert amely államok a halálbüntetést ismerik, azoknak büntetési rendszerében az átmenet miatt van arra szükség, ahol meg törölve van a halálbüntetés, ott ennek pótlása miatt nélkülözhetetlen az. 9 A büntetéssel kapcsolatos véleménye azt tükrözi, hogy ez a büntetése nem szolgálja a társadalmi javítás célját, illetve a fogvatartott testi-szellemi satnyulásához vezethet. A kódexszel kapcsolatban számos kritikát fogalmaztak meg, azonban a kódex jelentőségét mutatja, hogy az általános része 1951 ig volt hatályban, ezt az 1950. évi II. törvény, a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, míg különös része az 1961.évi Btk. hatálybalépésig, 1962-ig volt érvényben. 1.2. Büntetőjogi szabályozás a 20. század elején Az életfogytig tartó szabadságvesztés, mint főbüntetés szempontjából nem történt kiemelkedő változás, továbbra is a Csemegi-kódex általános részi szabályai maradtak hatályban. Egy másik jogintézmény, a szigorított dologházi őrizet határozatlan tartamúsága miatt rokon vonásokat mutatott az életfogytig tartó szabadságvesztéssel 10, de jelentősebb változás a szabályozás körében nem történt az 1950.évi II. törvényig. 8 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 56-57.o. 9 Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909. 168.o. 10 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 58.o. 8

A kódex hiányosságainak kiütközése után az igazságügyi kormányzat 1888-tól foglalkozott a Btk. módosításának lehetőségével, a századforduló környékén több tervezet is született. A magyar bűnözés struktúrájában bekövetkezett változások (a fiatalkorú és a visszaeső, hivatásos bűnözők tömeges megjelenése, a nagyvárosokban a közvéleményt jelentősen zavaró marginális rétegek- csavargók, prostituáltak, szerencsejátékosok, stb.- elszaporodása) hatására az újabb büntetőjogi irányzatok tért hódítottak és megkezdődött a Btk. lassú átalakításának folyamata. 11 Az első lépés az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, az első büntetőnovella (I.Bn.) volt, melynek legjelentősebb rendelkezése a fiatalkorúak büntetőjogának átalakítása volt. 12 éves korúakkal szemben ugyanolyan szankciókat rendelt el alkalmazni, mint a felnőtt korúakkal szemben, azonban fegyház büntetést nem lehetett velük szemben kiszabni. A halálbüntetést csak azzal szemben szabhatták ki, aki 20. életévét már betöltötte, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazást nem tette lehetővé a fiatalkorúakkal szemben, ezzel kapcsolatban további szabályozást nem tartalmazott. Az 1913.évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről bevezette a dologházat, mint egy új büntetés-végrehajtási intézetet, amely a munkaképes munkakerülők munkára szoktatásra szolgált. Az 1928.évi III. törvénycikk, az ún. rendtörvény felváltotta a Csemegi-kódex államrendet védő rendelkezéseit, az állam és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló magatartásokat pönalizálásat helyezve középpontba. E cél elérésére szigorította a büntetési tételeket, tág értelmezési teret hagyva a bűnüldöző hatóságok részére, kiterjesztve a büntetőjogi felelősség körét. Az 1928.évi X. törvénycikk, a Csemegi-kódex második büntetőnovellája (II.Bn.) vezette be Szöllősy Oszkár szerint határozatlan tartamú fegyházbüntetésként a szigorított dologházat. A szigorított dologházat lehetne az életfogytig tartó szabadságvesztés kistestvéreként aposztrofálni, hiszen minimális időtartama (3 év) mellett leghosszabb tartama életfogytiglan volt, végrehajtása szintén fegyházi szinten történt. 11 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 51.o. 9

1.3. A II. világháborút követő szabályozás A II. világháború végéig számos törvénycikk született még a büntetőjog berkein belül (ide értve az antiszemita rendelkezéseket is), de egyikük sem tartalmazott jelentős szabályokat az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban. A világháborút követően a reflektorfénybe a háborús és népellenes bűnelkövetők igazságos megbüntetésé került, továbbá az 1946.évi I. törvénnyel megalapított új Magyar Köztársaság büntetőjogi védelmét meg kellett alapozni. 12 Ilyen történelmi légkörben került elfogadásra a Btk. harmadik novellája, az 1948.évi XLVIII. törvénycikk (III. Bn.), amely számos jogtechnikai jellegű módosítást vezetett be, bevezette az elmebeteg bűnelkövetők őrizetét és új tényállásokat fogalmazott meg, ám az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények körét nem tágította ki. A Csemegi-kódex kidolgozott szabályai változtatást igényeltek, és a korszak hátterében meghúzódó erős politikai nyomás hatására 1951-ben fel is váltotta a kódex 70 évig hatályban lévő általános részét az 1950. évi II. törvény A Büntetőtörvénykönyv Általános Részéről (Btá.). A törvény részleges megoldásként született, számos szocialista jogelvet fogalmazott meg, a bűncselekmények kategóriáját a Csemegi-kódexhez képest bűntettekre és kihágásokra redukálta (a kihágás intézményét az 1955.évi 17. sz. tvr. felszámolta). Bevezette az egységes nemek és fokozatok nélküli szabadságvesztést és börtön névvel illette a szabadságvesztés-büntetést, amely életfogytig vagy határozott ideig (30 naptól akár 15 évig) tarthatott. A csekélyebb számú életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteket nem választották külön a végrehajtás során más, határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltektől. 13 30. A büntetések a következők: 1. halálbüntetés, 2. börtön, 3. pénzbüntetés, 4. elkobzás és vagyonelkobzás, 12 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 54.o. 13 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 58.o. 10

5. közügyektől eltiltás, 6. foglalkozástól eltiltás, 7. kiutasítás. 31. A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetések. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként alkalmazhatók. 32. (1) A börtön életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama harminc nap. 14 A büntetési-végrehajtási intézetekhez fűződő problémákat volt hivatott feloldani az 1955-ös Büntetési-végrehajtási Szabályzat. Az 1961.évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről egységesen tartalmazta az általános és különös rész joganyagát, emelte a törvény szigorát az állam elleni és gazdasági bűncselekmények területén. 15 Az életfogytig tartó szabadságvesztést mellőzte, rendelkezést nem tartalmazott róla; hűen tartva magát az ún. szocialista büntetőtörvénykönyvekhez. Az 1971.évi 28. tvr. jelentősen módosította a Btk.-t, felosztva a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre, a szabadságvesztéseknél pedig visszatért a Csemegi-kódexnél elfogadott intézményekhez (fegyház, szigorított börtön, börtön, fogház). Újra visszaállította az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést, mivel felmerült az igény a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés között egy köztes intézményre, egy hídra az emberi élettől való megfosztás és a jelentősen kisebb súlyú szabadságvesztés között. A 70-es években látókörbe kerülő kriminalisztikai változások indokolttá tették egy a büntetőjogi szabályozás megújítását. Így született meg az 1978.évi IV: törvény a büntető törvénykönyvről, amely a fegyházban végrehajtandó, életfogytig tartó szabadságvesztést a halálbüntetés mögött a második legsúlyosabb büntetési nemként szabályozta. 14 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről 30-32. 15 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 56.o. 11

A Btk. ekkor már tartalmazta a halálbüntetést, mint szankciót, aminek meghatározó dátuma volt 1988. július 14, hiszen ekkor vezették bitó alá Vadász Ernőt, akin Magyarországon jogerős bírói döntés alapján utolsóként hajtották végre a halálbüntetést 16. A rendszerváltozást követően hazánk politikai és gazdasági beilleszkedésre törekedett nemzetközi szinten. Az átalakulás együtt járt az emberi jogok alkotmányos elismerésével a nemzetközi szerződéseken keresztül. Többek között a halálbüntetéssel fenyegetettség és az élethez való jog szembenállása miatt az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) AB határozatával eltörölte Magyarország területén a halálbüntetést. A 2012. január 1 jén életbe lépő, jelenleg hatályos Alaptörvény kimondja, hogy a Magyarországon mindenkinek joga van a szabadságra. Ugyanezen törvényhely rendelkezése szerint a szabadságától senkit sem lehet másként, mint a törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás szerint megfosztani. A törvényben meghatározott ok a bűncselekmény elkövetése, a meghatározott eljárás pedig az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás. A szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól a személyes szabadságtól való megfosztást jelenti a bűnelkövetővel szemben, a társadalom védelme érdekében. 17 A szabadságvesztés tehát egy olyan joghátrány, amely nevéből adódóan a személyes szabadságától fosztja meg az elkövetőt bűncselekménye alapján, és államilag ellenőrzött büntetés-végrehajtási intézetekben kötelezi őt a bíróság által lefolytatott eljárás keretében kiszabott büntetési idő letöltésére. 1.4. A szabályozás alakulása 1978-tól A Büntető Törvénykönyvben meghatározott életfogytig tartó szabadságvesztés a régi Btk. hatályba lépése óta jelentős változásokon ment keresztül: az 1971. évi és az 1993. évi Büntetőnovella között a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja 20 év volt. 16 Arató László Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 19.o. 17 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG ORAC Lap és Könyvkiadó, 2012, 90.oldal (43.pótlás) 12

Az 1993. évi XVII. törvény ezt a legkorábbi időpontot 15-25 év közöttire változtatta, aminek az eldöntését az ítélkező bíróság jogkörébe utalta, másrészt beiktatta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azon esetét, miszerint nem bocsátható feltételes szabadságra az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik (Btk. 47/C. (2) bekezdés). Szintén e Büntetőnovella zárta ki először az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadulását. Az 1997.évi LXXIII. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról a szabadulás legkorábbi időpontját az el nem évülő bűncselekmények esetén 20 és 30 év közötti időre emelte fel. Az 1998.évi LXXXVII. törvény szigorította az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályokat. A törvény alapján az ítélkező bíróság az elkövetés jellege, a cselekmény tárgyi súlya alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, másrészt a legkorábbi időpontot az elévülő bűncselekmények esetén 20 évben, az el nem évülő bűncselekményekre nézve pedig 30 évben határozta meg. 18 Az 1978. évi IV. törvény e módosításokkal ellátva a szabadságvesztést a büntetésekhez sorolta: 38. (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) a közérdekű munka, c) a pénzbüntetés, d) a foglalkozástól eltiltás, e) a járművezetéstől eltiltás, f) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetések a) a közügyektől eltiltás, b) a kitiltás. 19 Ezen belül pedig tartamára figyelemmel az 1978. évi Büntető Törvénykönyv megkülönbözteti a határozott ideig tartó szabadságvesztést és az életfogytig tartó szabadságvesztést: 18 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376.o. 19 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 38. (1)-(2) 13

40. (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év. (3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. (4) bekezdése és a 97/A. (1) bekezdése szerinti életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik. 20 Az akkor hatályos Btk. 40. (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés életfogytig tartó vagy határozott tartamú. A jelenlegi legsúlyosabb főbüntetés megörökölte a 23/1991. (X.31.) AB határozattal kiiktatott halálbüntetés korhatár-feltételét, amely alapján csak olyan személlyel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztés sohasem abszolút, hanem minden esetben vagylagos büntetés a 10 évtől 15 évig, illetőleg az 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés mellett, s jelenleg 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2, háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) elkövetése fenyegetett ezzel a szankcióval. 21 A törvényből megállapítható, hogy míg a legtöbb büntetés 18. életévét betöltött személlyel szemben szabható ki, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén ez a korhatár már 20 év, jogalkotói megfontolásból itt tekintettel voltak a szankció súlyosságára, az elkövetőre tett hatására. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását tehát az elkövető életkorára tekintettel korlátozta. Fiatalkorúval szemben életfogytig tartó szabadságvesztés egyáltalán nem alkalmazható, a bűncselekmény elkövetésekor fiatal felnőtt korú (tizennyolc és húsz év közötti) elkövető esetében pedig a törvény szerint van még remény arra, hogy a büntetés célja a társadalomból való végleges kiiktatása nélkül is elérhető. 22 A életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén két út áll a bíróság előtt a feltételes szabadságra bocsátás meghatározása kapcsán: 20 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 40. 21 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 59.o. 22 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG ORAC Lap és Könyvkiadó, 2012 92.o. (39. pótlás) 14

47/A. (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. (2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg. 23 Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja, akkor az elítéltet tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, melynek a léte a magyar büntetőjogban lényeges kérdéseket vet fel. Az 1998. évi LXXXVII. törvény jelentősen módosította a Büntető Törvénykönyvet, megreformálta az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket és meghonosította a magyar büntető anyagi jogban eddig ismeretlen jogintézményt: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. 24 A Magyarország által aláírt Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikke tiltja az embertelen büntetések kiszabását, mégis Magyarország az egyetlen olyan állam az Európai Unió tagállamai közül, ahol az elmúlt években úgy ítéltek fegyházra bűnösöket, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőséget kizárták. A halálbüntetés azzal járt, hogy az elítéltet megfosztották élethez való jogától, és halálba küldték, míg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) ugyan a szabadsághoz való jogot korlátozza, de ennek a korlátnak nincsenek határai, az elítélt életét a büntetés végrehajtásának kezdete után haláláig bezárva tölti, a re-szocializáció csekély esélye nélkül. Juhász Zoltán szerint: a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének bírósági mérlegelés alapján vagy a törvény erejénél fogva történő kizárása ellentétes a jogállamisággal, nem elégíti ki a személyes szabadsághoz való jog alkotmányos korlátozásának követelményeit, valamint alkotmányellenesen korlátozza az emberi méltósághoz való jogot. 25 23 1978. évi IV. törvény 47/A. 24 Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88.o. 25 Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88.o. 15

A büntetés mögött egy klasszikusnak mondható ellentét húzódik meg, két jog kollíziója; az állam büntetőigénye, amely mögött egy társadalmi érdek is áll, és az egyén szabadsághoz való joga, amelyet a modern államok döntő többsége alkotmányában deklarált. A 2010. évi LVI. törvénnyel bevezetett büntetőtörvénykönyv módosítás mind a halmazat, mind az erőszakos többszörös visszaeső esetén kötelező teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását meghatározott feltételek mellett. 26 85. (1) Bűnhalmazat (12. ) esetén egy büntetést kell kiszabni. (2) A büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. (3) Ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. (4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. 27 A törvény IX. fejezetében foglalt értelmező rendelkezések definíció meghatározása alapján és a fenti 85. -ban foglalt feltételek fennállása esetén az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező volt. A 85. (4) bekezdését a 23/2014 (VII.15.) AB határozat az új Büntető Törvénykönyv 81. (4) bekezdésével egyetemben alaptörvény-ellenesnek találta és visszaható hatállyal megsemmisítette. 26 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG ORAC Lap és Könyvkiadó, 2012 92/1.o. (42. pótlás) 27 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 85. 16

2. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenkori szabályozása Az 1978. évi IV. törvényt hatályba lépése óta rengetegszer (több mint száz alkalommal) módosították, ennek háttérben többek között a folyamatosan átalakuló társadalmi-gazdasági helyzethez igazodó bűncselekmények, a különböző kormányok büntetőpolitikai irányvonalai állnak. A szakmai törekvéseknek köszönhetően 2012. évi C. törvény elfogadását megelőzően 2006-ban és 2007-ben is született két koncepció egy új büntetőtörvénykönyv megalkotásával kapcsolatban, de törvény nem lett belőlük. 2.1. Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciói 2001. március 14-én Bizottság alakult a hatályos kódex felülvizsgálatára és az új kódex előkészítésére. A munka megkezdését követően nem sokkal megindult Büntetőjogi Kodifikáció című folyóiratuk, amelynek 2006. évi I. számában Dr. Ligeti Katalin vezette elő Általános Részi tervezetét. Szerinte az európai uniós elvárások mellett a hazai bűnözési szerkezet átalakulása, az erőszakos cselekmények számának emelkedése és a felderítési hatékonyságának csökkenése egy társadalmi elvárást is keletkeztet egy új büntetőtörvénykönyv megalkotására. Az 1978. évi IV. törvény több ezer rendelkezést érintő módosulásával egyenes arányosnak tartja a Btk. belső egyensúlyának, a szankciórendszer harmóniájának felbomlását, és a büntetési tételek egymáshoz való viszonyának megbontását. Mindezek alapján, egységes szemléleten alapuló felülvizsgálat szükségességét emeli ki. 28 A koncepcióban az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban kifejti: az 1978. évi IV. törvény úgy rendelkezik, hogy ítélethozatalkor a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét fenntartja az elítélt számára, vagy ezt a lehetőséget eleve kizárja, azaz az életfogytig tartó szabadságvesztés ténylegesen az elítélt élete végéig tart. A feltételes szabadságra bocsátás szabályait aggályosnak tartva kifejti, hogy az elévülő bűncselekmények esetén megállapított legkorábbi időpont, a 20 év a nemzetközi gyakorlatra figyelemmel is túlságosan szigorú. Továbbá a fogalmazásmódot pontatlannak tartja, mert a feltételes szabadságra bocsátás alsó határa mellett felső határ 28 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 5.o. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34 17

nincs kiszabva, így nem lehet pontosan tudni, mikor nyílik meg a lehetőség az elítélt szabadulására. 29 A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban vitatja annak kizárását, azon az alapon, hogy ezzel a szabadulás elvi lehetősége megszűnik (hacsak a köztársasági elnök nem él kegyelmi jogával), és ez sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát, illetve az embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi szerződésekbe foglalt tilalmát. Mindez az elítélt számára a társadalomba való visszatérés reményének elvételével ér fel. A koncepció megszüntetné a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának intézményét, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 évben határozza meg. Ezzel megszüntetné az elévülő és el nem évülő bűncselekmények közötti különbségtételt. Az újabb elítélés beszámítása esetén a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját halasztaná a kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés tartamával. Ha ez az újabb kiszabott szabadságvesztés is életfogytiglan tartana, akkor engedné meg feltételes szabadságra bocsátás kizárását. 30 Az új büntetőtörvénykönyvről 2007-ben is megjelent egy tervezet a Büntetőjogi Kodifikáció 2007. évi I. számában. A 2006-os koncepcióval egyetértett az új kódex megalkotásának szükségességével, és annak indokaival kapcsolatban. A hatályos büntetési rendszer különösen érzékeny pontjának tartja az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozását, emberi jogi szempontból aggályosnak tartja a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását. A tervezet megszüntetné a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét. Helyette önálló büntetési nemet vezetne be: az élethosszig tartó szabadságvesztést, amelyből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját egységesen 20 évben határozza meg. A tervezet ezzel a megnevezéssel a Csemegi-kódex szóhasználatához tért vissza. 31 A téma érzékenységét mutatja, hogy mindkét tervezet foglalkozott az életfogytig tartó szabadságvesztés megújításával. Azonban egyik tervezetből sem született törvény, így ezek az elgondolások nem valósulhattak meg. A tervezetek megalkotásánál a legnagyobb hangsúlyt egy olyan határidő kiszabására fektették, amely elérése után felül 29 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29.o.. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34 30 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29-30.o.. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34 31 Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2007-1/ 2013.05.05. 16:10 18

lehetne vizsgálni az életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetések szükségességét. Ezzel párhuzamosan a TÉSZ kiiktatása mellett döntöttek, emberi jogi és alkotmányos alapokra hivatkozva. Véleményem szerint az életfogytiglanra ítélt személyeket egy bizonyos idő letelte után meghatározott időközönként (kb.1-2 év) alá kellene vetni legfőképpen pszichológiai teszteknek, hogy meg lehessen állapítani azt az időpontot, amikor az elkövető számára megnyílhatna az út a szabadság felé. Természetesen az elkövető feltételes szabadságra bocsátását függővé kellene tenni az ez idő alatt a büntetésvégrehajtási intézetben nyújtott magatartásától, pszichés viselkedésétől. 2.2. A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről A 2013. július 1. napján hatályba lépett új Büntető Törvénykönyvünk a szabadságvesztést még mindig a legsúlyosabb büntetési nemként határozza meg. A büntetési nemeken belüli elhelyezése nem változott az 1978. évi IV. törvényhez képest: 33. (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás. 32 A 2013. július 1-ig hatályos Btk.- hoz képest újítás, hogy a kitiltás immár a mellékbüntetések helyett a büntetések között szerepel, illetve két új jogintézmény is 32 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 33. (1)-(2) bekezdés 19

bevezetésre került a büntetések közé: a sportrendezvények látogatásától való eltiltás és az elzárás. A szabadságvesztés a halálbüntetés kiiktatását követően az állam kezében lévő legsúlyosabb szankció jellegét fenntartva 2012. évi C. törvényben is két csoportra lett osztva: határozott ideig tartó szabadságvesztésre és életfogytig tartó szabadságvesztésre: 34. A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. 35. (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani. (2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44. (1)-(2) bekezdése és a 90. (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható. 33 A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban elrendeli, hogy a szabadságvesztés-büntetéseket fogházban, börtönben vagy fegyházban kell végrehajtani, ami egy súly alapú sorrendet jelöl: a legenyhébb végrehajtási fokozat a fogház, ezután következik a börtön, majd a fegyház a legszigorúbb büntetésvégrehajtási intézmény (fegyházban hajtják végre az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést is). A büntethetőség korhatára a törvény alapján az általános 14. életév betöltésével járó büntethetőség mellett meghatározza azt is, hogy azok a 12. életévüket betöltő gyerekek is büntethetőek lesznek, akik a törvényben felsorolt bűncselekményeket elkövetésénél belátási képességgel rendelkeztek, vagyis tetteik következményét képesek voltak belátni: 16. Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. ), a testi sértés [164. (8) bekezdés], a rablás [365. (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét 33 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 34-35. 20

betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. 34 Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel való büntethetőség korhatárát illetően az új Büntető Törvénykönyv nem hozott változást, a 20. életév (bűncselekmény elkövetés kori) betöltéséhez köti. 41. (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. (4) bekezdése és a 90. (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik. 35 A 2012.évi C. törvény a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozza meg, a legkésőbbi időpontját pedig 40 évben. Az ismertetett 2007-es koncepcióval ellentétben a bíróság számára fenntartja azt a lehetőséget, hogy a feltételes szabadságra bocsátást kizárják. 42. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 43. (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év. 36 A bíróság önálló rendelkezési joga ezzel ténylegesen nem csorbul: továbbra is függetlenül dönthet határozott tartamú és életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása között, illetve amennyiben nem határozott tartamú szabadságvesztést kíván kiszabni, a 34 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 16. 35 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41. (1) bekezdés 36 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 42-43. 21

jövőben is lesz lehetőség mind a feltételes szabadságra bocsátásra, mind annak kizárására. 37 A törvény továbbá taxatív jelleggel felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek elkövetése miatt a bíróság élhet a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának jogával: 44. (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás [142. (1) bekezdés], b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. (1) bekezdés], c) apartheid [144. (1) és (3) bekezdés], d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. (2) bekezdés], e) védett személyek elleni erőszak [149. (1)-(2) bekezdés], f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. (1) bekezdés], g) egyéb háborús bűntett (158. ), h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. (2) bekezdés], i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. (3)-(4) bekezdés], j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. (6) bekezdés], k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. (1) bekezdés], l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. (2) bekezdés], m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. (4) bekezdés], n) terrorcselekmény [314. (1) bekezdés], o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. (2) bekezdés], p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. (3) bekezdés], q) zendülés súlyosabban minősülő esete [442. (4) bekezdés], r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [445. (5) bekezdés], ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 38 37 http://www.gondola.hu/cikkek/81524-i Uj_Btk - _Magyarorszag_nem_a_bunelkovetok_paradicsoma_.html, 2013.05.09. 09:43 38 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 44. 22

Ha a felsorolt bűncselekményeket bűnszervezetben követték el, vagy egy bűncselekményt erőszakos többszörös visszaeső követett el; a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának nem a lehetősége merül fel, hanem kötelező jellegű lesz a kizárás alkalmazása, nem tartozik a bíróság mérlegelési jogkörébe. Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben alkalmaz a törvény egy további kikötést, mi szerint: (2) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Halmazati büntetés esetén a 81. (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a kétszeresére emelni. 39 Az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítés: ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el (visszaeső) és szabadságvesztéssel fenyegetett újabb szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és három év még nem telt el az újabb bűncselekmény elkövetéséig (többszörös visszaeső), illetve mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el (erőszakos többszörös visszaeső). A minősítést megalapozó, harmadik bűncselekmény büntetési tételének felső határa ebben az esetben a kétszeresére emelkedik, és ha az így felemelt határ meghaladná a 20 évet vagy a bűncselekmény önmagában is büntethető életfogytig tartó 39 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 90. (2) bekezdés 23

szabadságvesztéssel, akkor az elkövetővel szemben kötelező kiszabni az életfogytig tartó szabadságvesztést. Láthatjuk, hogy a törvény nem tesz különbséget a feltételes szabadságra bocsátás megállapításánál az elévülő és az el nem évülő bűncselekmények között, továbbá a legkorábbi időpont emelése (25 év) mellett meghatároz egy felső határt is (40 év), amelyet az 1978. évi IV. törvény nem tartalmazott. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés határozatlan tartamú, mivel tartalmaz határozatlansági mozzanatot az elítélt élete végéig is tarthat, aminek időpontja bizonytalan valódi értelemben mégsem tekinthető határozatlan tartalmú szabadságvesztés büntetésnek. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a bíróság ítéletében kétféleképpen rendelkezhet, vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 40 A Büntető Törvénykönyv továbbá szabályozza azokat az eseteket is, ha egy elítélt vonatkozásában találkozik az életfogytig tartó és egy határozott tartamú szabadságvesztés, melynek öt lehetséges esetkörét sorolja fel: 45. (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a 40 Magyarország Kormánya, T/6958. számú törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről 2012. április http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf, 2013.05.08 10:12 24

feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. 41 Az öt bekezdés három szabályozási esetkör szerint határozható meg: 42 1. A 45. (1) és (2) bekezdése szerint, ha a terheltet határozott tartamú szabadságvesztés tényleges letöltésére ítélik az életfogytiglanra ítélés előtt elkövetett bűncselekmény miatt: az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt ((1) bekezdés) életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt ((2) bekezdés) 41 2012. évi C. törvény 45. (1)-(5) bekezdés 42 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014, 384. oldal 25

A bíróság ezekben az esetekben azonos jogkövetkezményeket alkalmaz: a feltételes szabadságra bocsátás időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. 2. A 45. (3) és (4) azokra az esetekre vonatkozik, amikor a terheltet azért a bűncselekményért ítélik határozott tartamú szabadságvesztésre, amit az életfogytiglani végrehajtás alatt követett el. Az újabb elítélés időpontja: életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt ((3) bekezdés) életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás próbaideje alatt ((4) bekezdés) A bíróság ezen esetekben is a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját tolja ki: legalább öt és legfeljebb húsz év közötti tartamra (mérlegelési jogkör). 3. A 45. (5) bekezdése annyiban tér el az előző két esetkörtől, hogy ebben az esetben azért a bűncselekményért ítélik határozott tartamú szabadságvesztésre, amit az életfogytiglaniból történő feltételes szabadságra bocsátás ideje alatt követett el. A jogkövetkezmény ennél az esetnél a (4) bekezdés szerintivel egyezik meg ( a feltételes szabadságot megszünteti, illetve öt és húsz év közötti időtartamra elhalasztja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját). A Btk. rendelkezik arról is, hogy hogyan kell megállapítani a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a házi őrizet és az előzetes fogva tartás - a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított- idejének figyelembe vételével: (6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani. 43 43 2012. évi C. törvény 45. (6) bekezdés 26