Lanstyák István. ro rsz ág o n, am e ly sz inté n fo g tartalm az ni h atáro n tú li m ag yar sz avakat (kö z tü k e g y id e g e n sz avak

Lanstyák István S Z LO V Á K IA I M A G Y A R V O N A T K O Z Á S Ú S Z Ó C IK K E K A MAGYAR ÉRTELMEZŐ K ÉZIS ZÓ TÁ R Á T D O LG O Z O T T K IA D Á S Á B A N * 1. B e ve z e té s A m int tu d ju k, a Ma g y a r é rte lm e ző k é ziszó tá r ú j, átd o lg o z o tt kiad ása (É K sz. 2 ), am e ly 20 0 3 nyarán je le nt m e g, a sz lo vákiai, a kárp átalji é s az e rd é lyi m ag yar nye lvválto z ato k sajáto s e le m e ine k e g y ré sz é t is tartalm az z a. D o lg o z ato m c é lja, h o g y b e m u tassam a sz ake m b e re kne k é s az é rd e klő d ő laiku so knak e nag y je le ntő sé g ű sz ó tári m ű sz lo vákiai m ag yar vo natko z ású e le m e it. E z e k a sz ó tárb an te r m é sz e te se n e lsz ó rtan találh ató k, b e tű re nd i h e lyü kne k m e g fe le lő e n, íg y az o lvasó a sz ó tár sz o káso s h o g y ú g y m o nd jam : re nd e lte té ssz e rű h asz nálata ré vé n ne m kap h at átfo g ó ké p e t a b e nne találh a tó sz lo vákiai m ag yar sz avakró l, sz ó kap c so lato kró l, alakválto z ato kró l, vo nz ato kró l, sz ó je le nté se k rő l, je le nté sárnyalato kró l é s stílu sé rté ke krő l, annak e lle né re, h o g y e z e k te rm é sz e te se n a sz ó tárb an sz lo vákiai m ag yarké nt vannak m e g je lö lve. 1 M ive l je le nle g tö b b o lyan sz ó tári m ű is ké sz ü l M ag ya ro rsz ág o n, am e ly sz inté n fo g tartalm az ni h atáro n tú li m ag yar sz avakat (kö z tü k e g y id e g e n sz avak sz ó tára é s e g y é rte lm e z ő sz ó tár), e z az átte kinté s ne m c sak ö ssz e g z é se kíván le nni az 19 9 5 ó ta fo ly tato tt sz ó táraz ási m u nkáknak, h ane m m inte g y m e g alap o z ó ja is e z e k fo lytatásának. D o lg o z ato m b an az ú j kiad ás e lő sz aváb ó l é s tájé ko z tató jáb ó l ind u lo k ki (É K sz. 2 :V V II, X I X X ), annak sz e rke z e ti fe lé p íté sé t kö ve te m, s az ab b ó l ve tt általáno s, a sz ó tár e g é sz é re vo natko z ó m e g ál * A tanu lm ány alap jáu l sz o lg áló ku tatáso k a M e rc u riu s T ársad alo m tu d o m ányi K u tató c so p o rt é s a G ram m a N ye lvi Iro d a m u nkate rvé ne k ke re té b e n fo lytak, ill. fo lynak az Illyé s K ö z alap ítvány, a T e le g d i Z sid m o nd Ö sz tö nd íj alap é s a D o m u s H u ng aric a a tám o g atásával. 166

lapításokra fűzöm rá azokat a tudnivalókat, amelyek hasznosak lehetnek a szótár szlovákiai magyar vonatkozású szócikkei iránt érdeklődő szakemberek és laikusok számára. Megjegyzéseim közt épp úgy vannak elméletiek, mint gyakorlati célzatúak; ez utóbbiak a szótárban való jobb eligazodást, a szócikkekben található információk hatékonyabb kinyerését vannak hivatva szolgálni. 1.1. A szótár jellege, kapcsolat az első és a második kiadás közt Az új kiadás előszavának egyik legfontosabb megállapítása szerint az ÉKsz. 2 nem új szótár, hanem az ÉKsz. átdolgozott, bővített változata (ÉKsz. 2 :V). Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar szó anyagot egy olyan szótárba kellett beilleszteni, melynek koncepciója úgy készült, hogy nem számolt a magyar nyelv határon túli változataihoz tartozó sajátos elemek fölvételével. Az ebből adódó prob lémákkal ebben az írásban nem kívánok foglalkozni, megtettem ezt két korábbi munkámban (Lanstyák 2002; Lanstyák 2003a); csak a végeredményt összegzem: a szótár korábbi kiadásának minősítési rendszere alig változott, s a bekövetkezett változások sem olyan jellegűek voltak, hogy lehetővé tették volna azt, hogy az olvasó korrekt tájékoztatást kapjon a bekerülő szavak használati értékéről és stí lusértékéről (vö. még 2.2.1., 2.2.3.). Az előszó az új kiadással kapcsolatos általános tudnivalók közt kitér a határon túli magyar sza vakra is. Az ÉKsz. 2 mu n kálatain ak a kezd etév el egy id őb en tö b b o ld alról is megfo galmazód o tt az az igén y, h o gy a jö v őb en a magyar értelmező szótárakn ak lép téket kell v áltan iu k: (A magyar n yelv járáso k atlaszáh o z h aso n lóan ) a Kárp át med en c e egészére kiterjed ően, a szo mszéd o s o r szágo kb an kiseb b ségb en élő magyarság n yelv h aszn álatát is rö gzíten iü k kell. (ÉKsz. 2 :V I.) A történet egyes részletei közismertek (lásd P usztai 1994, 1995, 1999; Beregszászi 1997; Lanstyák 2002; vö. még Lanstyák Szabómihály 1994 /1998 ). Ezekből a beszámolókból azonban rendre kima radt Kontra Miklós neve, s háttérben maradt az a fontos szerep, amelyet az új koncepció elfogadta tásában játszott. Aligha esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy Kontra Miklós szívós meggyőző mun kája nélkül az új kiadásba valószínűleg nem kerültek volna be határon túli magyar szavak. Maga a szótár főszerkesztője, P usztai F erenc, eleinte határozottan ellenezte a szóanyag ilyen irányú bőví tését, az ehhez szükséges kutatások hiányára hivatkozva (teljesen jogosan). Az előszóból is kiderül, hogy a szótár készítői a határon túli szóanyag beépítésének inkább szimbolikus, mintsem elméleti vagy gyakorlati jelentőséget tulajdonítanak: A mo stan i átd o lgo zás c sak ú ttö résre v állalko zh ato tt, ko lo zsv ári, p o zso n yi és u n gv ári n yel v észek kö zremű kö d ésév el c su p án min taan yago t illeszth ettü n k b e az erd élyi, a szlo v ákiai és a kárp átaljai magyar n yelv h aszn álat regio n ális elterjed tségű szókészleti elemeib ől. A felad at n ak n em a mego ld ására ad u n k teh át min tát, h an em szán d éku n k és remén yein k szerin t a fo ly tatásra ö sztö n zést. (ÉKsz. 2 :V I.) Ez a megállapítás elsősorban a kárpátalji és az erdélyi szóanyagra nézve igaz; a szlovákiai ma gyar vonatkozású szócikkek mivel épp Szlovákiában lehetett leginkább előzményekre, illetve fo lyamatos kutatásokra támaszkodni (ezekre lásd pl. Lanstyák Simon Szabómihály 1998 ; Lanstyák 1999 2000, 2003b; Szabómihály és mtsai 2000) talán valamivel többnek mondhatóak mintaanyag nál, legalábbis jómagam a szlovákiai magyar anyag összeállítójaként arra törekedtem, hogy a beke 167

rülő szókészleti elemek, alakváltozatok, vonzatok, jelentések, jelentésárnyalatok és stílusértékek vi szonylag hű képet adjanak a magyar nyelv szlovákiai szókincsének sajátosságairól, jelenlegi ismere teinknek megfelelően. Ez a törekvés a szótárba felvett szlovákiai vonatkozású elemek mennyiségé ben is tükröződik, a szlovákiai anyag ugyanis sokszorosa a másik kettőnek (Szabómihály 2003). 1.2. A bekerült szóanyag jellege, a szótár jellegének függvényében A Magyar értelmező kéziszótár alapvetően a standard nyelvváltozat különféle rétegeihez tartozó szavakat tartalmazza, de nagyon helyesen a szókészletnek azokból a rétegeiből is merít, amelyek nem tekinthetők ugyan standardnak, de egy nagyobb kiterjedésű földrajzi régióban vagy valamely társadalmi csoportban széleskörűen használatosak. Az előbbiek nép[ies] vagy táj[nyelvi] minősí téssel vannak ellátva, az utóbbiak egyfelől a biz[almas], a vulg[áris] vagy az argó minősítéssel, másfelől pedig a különféle szaknyelvi és fogalomköri rétegekre utaló megjelölésekkel, pl. állam ig[azgatásban használatos], mezőg[azdaságban használatos], zene[tudományban használatos] stb. A szótár tájékoztatójában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: 168 Az átdolgozott Magyar értelmező kéziszótár a szókészletnek csak egy egy sajátos és szű kebb területét átfogó szótárakkal, például a szakszótárakkal ellentétben általános szótár, vagyis a magyar nyelvnek lehető legszélesebb tartományait öleli fel, kiterjedve a szaknyelvi és a nyelvjárási szókészletnek a köznyelvvel (még vagy már) szorosabban érintkező, mintegy közös rétegeire, sőt a határon túli regionális nyelvváltozatokra is. (ÉKsz. 2 :X I.) Tulajdonképpen a magyar szókincsből való merítés ilyen nagyvonalúságának köszönhetjük, hogy egyáltalán lehetővé vált a határon túli magyar szavaknak a szótárba való felvétele, hiszen ezek a szókészleti elemek az egyetemes magyar standarddal azonosított magyarországi magyar standard nak nem részei, viszont kétségtelenül áll rájuk, hogy nagyobb kiterjedésű földrajzi régióban széles körűen használatosak. Sőt, mivel a kéziszótár nem idegenkedik az informális beszédhelyzetekben használt elemektől sem, s e rétegen belül még olyan lex émákat is tartalmaz, amelyeket kevésbé is kolázott beszélők használnak, lehetővé vált az is, hogy a szótárba felvett határon túli magyar szavak is rétegzettek legyenek. Ezeknek az elveknek megfelelően a szlovákiai magyar szavak felvételében sem kellett a szlovákiai magyar sajtóban, tankönyvekben, a szépírók műveiben stb. is használatos szókészleti elemekre szorítkoznunk, hanem fölvehettünk olyan szavakat, szókapcsolatokat is, ame lyek a beszélt nyelvben élnek, sőt néhány közülük inkább csak a kevésbé iskolázott, illetve a szlo vák hatásnak nagyobb mértékben kitett társadalmi csoportok nyelvhasználatában fordul elő. Mivel a szótár jelenlegi kiadása csupán 15 szerzői ívvel nagyobb terjedelmű a korábbinál (Pusz tai 1994: 416), a szlovákiai magyar szavak felvételében mértéktartónak kellett lennünk. A szótár összesen 104 önálló és 8 utaló szlovákiai magyar szócikket tartalmaz (ez a szótár csaknem 75 000 szócikkének 0,15% a), ezenkívül 125 egyetemes magyar szócikknek van valamilyen szlovákiai magyar vonatkozása: a) két egyetemes magyar szó a magyar nyelv szlovákiai változataiban állandósult szókapcsolatot alkot, amely a szókapcsolat egyik tagjának szócikkébe került be, pl. polgári + társulás? polgári társulás egyesület, a polgári szócikkben; b) az egyetemes magyar címszó szlovákiai magyar alakváltozattal rendelkezik, pl. infarktus : infarkt; c) az egyetemes magyar szónak a magyar nyelv szlovákiai változataiban sajátos vonzata van, pl. a hív ige nak/ nek vonzattal fölhív valakit jelentésű;

d) az egyetemes magyar szónak a magyar nyelv szlovákiai változataiban sajátos jelentése vagy vala mely egyetemes magyar jelentésnek sajátos szlovákiai magyar jelentésárnyalata van, pl. az egye temes magyar kihív igének a magyar nyelv szlovákiai változataiban < filmet> előhív jelentése is van; a szintén egyetemes magyar kiír ige < írásból, könyvből vmely rész(eke)t, szavakat> kimá sol, kijegyez, felír jelentéséhez a szótárban a szlovákiai magyar < gyógyszert> felír jelentésár nyalat kapcsolódik; e) az egyetemes magyar szó egy vagy több jelentésének más a stílusértéke a magyar nyelv szlová kiai változataiban, s erre a tényre a szlovákiai magyar használatra vonatkozó stílusminősítés utal, pl. az egyetemes magyar balkon szó a magyar nyelv magyarországi változataiban kissé válasz tékos, a magyar nyelv szlovákiai változataiban viszont általános használatú ; ennek mintegy tükörképeként viszont az erkély szó a magyar nyelv magyarországi változataiban általános hasz nálatú, a szlovákiai változatokban viszont választékos. A szótárba elsősorban a szlovákiai magyar beszélőközösségben közismert szókészleti elemek, alakváltozatok, szójelentések stb. kerültek be; általában ezek voltak azok, amelyeket empirikus ku tatásaink során is vizsgáltunk, így ezek esetében tudtuk a legbiztosabban megítélni, csakugyan szó tárérettek e már. (Hogy értékítéleteink mennyire voltak helyesek, azt a jövő mutatja meg.) Az in kább egyes regiszterekhez (pl. az államigazgatáshoz) kötődő szókincs nagy része nem került be a szó tárba, pedig ezek számos eleme része a magyar standard szlovákiai változatának. Az említett terjedelmi okok mellett e réteg viszonylagos mellőzöttségéhez az is hozzájárult, hogy az ide tartozó lexémák jelentős része nem egyetlen szabad morfémából álló szó, hanem állandósult szókapcsolat, ezek empirikus vizsgálatával pedig meglehetősen el vagyunk maradva, ezenkívül pedig a Gramma Nyel vi Irodában még csak most folynak azok a nyelvtervezési munkálatok, melyek nyomán az ilyen sza vak remélhetőleg stabilizálódnak a nyelvhasználatban, s megszűnik vagy legalább enyhül a jelenleg sokszor tapasztalt nagyfokú és lévén szó szaknyelvekről, zavaró variabilitás. A standard alatti elemek közül elsősorban azok kerültek be a szótárba, amelyeket a szlovákiai magyar értelmiség is használ szóban, oldott beszédhelyzetekben. Az inkább csak a kevésbé iskolá zott rétegek, illetve a szlovák nyelv hatásának erősebben kitett beszélői csoportok 2 nyelvhasználat ára jellemző kölcsönszavak a szótárnak ebbe a kiadásába csak elenyésző mértékben kerültek be. Ennek nemcsak a terjedelmi korlátok az oka, hanem itt is, akárcsak föntebb a szakszavaknál, illetve az ál landósult szókapcsolatoknál az a tény is közrejátszott, hogy még nem zárultak le azok a szókincs vizsgálatok, melyeknek épp az a céljuk, hogy pontosabb képet kapjunk a magyar nyelv szlovákiai változataiban található szlovák eredetű közvetlen és közvetett kölcsönszók használati gyakoriságá ról és stílusértékéről. 3 A válogatásnak, a szóba jöhető szóanyag rostálásának ezek a kritériumai nemcsak a kéziszótár általános, az első kiadásban is érvényesített elveivel vannak összhangban, hanem az új kiadás bőví tési munkálatai során alkalmazott elvekkel is. Az új kiadásba való bekerülés kritériuma a beszélt vagy írott nyelvi szélesebb körű használat, a tágasabb kommunikációs érvény volt a fő szempont (lásd Pusztai 1995: 324). Épp ezért a föntebb említett empirikus kutatások fő célja az volt (s tovább ra is az), hogy minél pontosabb képet kapjunk a legfontosabb szlovákiai magyar szavak elterjedtsé géről (ismertségéről, illetve használtságáról), valamint elfogadottságáról. 1.3. A szótár elméleti és gyakorlati jelentősége Az értelmező szótárak fő feladata, hogy használójukat tájékoztassák a bennük található szavak je lentéséről, jelentéseiről, stílusértékéről és használati köréről. A jó értelmező szótárak alapjául szol 169

gálnak a kétnyelvű és egyéb szótáraknak is. A kéziszótár tájékoztatója az értelmező szótár jellegéről a következő, kissé tautologikus megállapítást teszi: Az értelmező jellegű szótár más egynyelvű szótáraktól (például a rokon értelmű szavak szó tárától) eltérően értelmező jellegű szótár, vagyis fő feladataként a szavak jelentését, illetőleg jelentéseit és jelentésárnyalatait írja le, határozza meg: értelmezi. (ÉKsz. 2 :XI.) Az a tény, hogy egy magyar értelmező szótárba határon túli szavak kerülnek be, nemcsak tudo mányos szempontból fontos (a szavak szótárazása ez esetben része a nyelvleírásnak, ami alapvető és alapozó feladata a nyelvtudománynak), hanem az anyanyelvi nevelés, illetve nyelvi ismeretter jesztés szempontjából is, hiszen lehetővé teszi egyfelől, hogy a magyarországi magyar és a más határon túli állami változatok beszélői megismerjék ezeket a szókészleti elemeket (a magyar nyelv határon túli változatainak sajátos elemei valószínűleg jórészt ismeretlenek a határon belüli és a többi hatá ron túli változat beszélői számára), másrészt pedig azt is, hogy a szlovákiai magyarok megismerjék e szavak jelentős részének egyetemes magyar megfelelőit 4 (többségük ismeri a magyar megfelelő jét, megfelelőit, ám nem mindegyiket), illetve jobban tudatosuljon bennük a szlovákiai magyar sza vak stílusértéke és használati értéke, útmutatást kapjanak ahhoz, hogy hol, milyen beszédhelyzet ben melyik formát célszerű használni: a szlovákiai magyart e vagy a közmagyar szinonimák valamelyikét. Mindezeknél nem kevésbé fontos, hogy a határon túli szavak szótárazása csökkenthe ti a határon túli magyar nyelvváltozatok megbélyegzettségét, az anyaországi szótárhasználót hozzá szoktathatja ahhoz a tényhez, hogy másképpen is lehet (helyesen) magyarul beszélni, mint ahogy azt ő megszokta. A magyar nyelv szlovákiai változatainak neves kutatója, Szabómihály Gizella a határon túli magyar szavak szótári honosításának korszakalkotó jelentőséget tulajdonít, emellett pedig a gyakorlati hasznára is fölhívja a figyelmet: A határon túli szavak és jelentések száma a 7 5 0 0 0 címszóhoz képest elenyésző, vagyis egyelőre még nem fenyeget az a veszély, hogy az utódállamokban élő magyarok nem értik meg egymást, sőt az új értelmező kéziszótár éppen a magyar magyar megértést szolgálja: a szlo vákiai, erdélyi, kárpátalji magyarok megtudhatják belőle, mi a magyarországi megfelelője az általuk ismert és használt szavaknak, így hatékonyabbá válhat kommunikációjuk az anyaor szágbeliekkel, de egymással is. (Szabómihály 20 0 3.) 2. A szócikkek felépítése 2.1. A szavak elrendezése Mivel a szótár ahhoz képest, hogy kéziszótárnak van minősítve, rendkívül tekintélyes nyelvi anyagot foglal magába, s az egyes szócikkek megszerkesztésében és felépítésében a gazdaságos helykihasználásra kell törekednie. Ezért van az, hogy nem minden címszó alkot új bekezdést, ha nem a címszavak jelentős része ún. bokrokba tömörül. Erről az eljárásról a következőket olvashat juk a tájékoztatóban: 170

A címszók bokrosítása a hely gazdaságosabb kihasználását szolgálja. Egy bokorba csak alakilag és jelentésükben azonos tövű származékok, illetőleg azonos előtagú összetételek ke rültek. Származékok és összetett szavak nem keverednek egy bokorban. A bokrosítás kiterjed minden összetett szóra és származékra, az összetartozó csoportok azonban a betűrend teljes érvényesülése végett helyenként megszakadnak. (ÉKsz. 2 :XI.) A kéziszótárban összesen 104 önálló szlovákiai magyar szócikk van, ezek közül 81 teljes címszó, 23 pedig bokorcímszó. A bokorcímszavak zöme (14 db) összetett szó (balkonajtó, blokklakás, gyors mentő, havijegy, munkahivatal, munkatöltet, naftakályha, nanuktorta, örökíró, pernyíkpor, sósrúd, szaktanintézet, szatelitantenna, tanítónap), kisebb részük (6 db) származék (bedmintonozik, brigádo zik, duplázik, feferonos, frajerkodik, kontrolál), s van köztük néhány (3 db) igekötős ige is (átfizet, kitárcsáz, kizmizikez). Az, hogy egy címszó teljes címszó e vagy bokorcímszó, technikai kérdés, és a véletlenen múlik (a szavak betűrendi helyéből következik), ezért tudományos szempontból nincs jelentősége. Gyakorlati, lélektani jelentősége viszont van, hiszen a teljes címszó feltűnőbb, szem beszökőbb, az olyan olvasó, aki nem egy konkrét szót keres, hanem csak olvasgatja a szótárt, könnyebben fölfigyel rá, s az is, aki keres, könnyebben megtalálja a teljes címszót, mivel az nemcsak hogy a szó teljes alakját tartalmazza, hanem ráadásul egy egész bekezdést bevezető helyzetben van. A szócikkek java része önálló szócikk, egy kis része utaló szócikk. Az előbbiek lehetőleg minden érdembeli tájékoztatást megadnak a címszóról, az utóbbiak azonban csak azt jelzik, hogy a szóban forgó szó melyik önálló szócikkben van kidolgozva. (ÉKsz. 2 :XI.) A szlovákiai magyar szavak közül amint említettem 104 az önálló szócikkek száma, az utaló szócikkek száma pedig nyolc: ezek azokra az alakváltozatokra, illetve írásváltozatokra utalnak, melyeknek betűrendi helye nem egymás után van a szótárban (federáció föderáció, hata chata, hripka chripka, jogurt joghurt, lecska vlecska, pekacski spekacski, plasztelina pasztelina, rezort reszort). Ezek egy része viszonylag közel van ugyan egymáshoz, de más szócikkek választják őket el egymástól. Pl. a jogurt és a joghurt egy lapon vannak ugyan, de 35 szócikk ékelődik közéjük (szinte valamennyi a jog alapszó sarjadéka). Máskor a távolság jelentősebb, pl. a federáció t 66 ol dal választja el a föderáció tól, a lecská t a vlecská tól pedig 682. Az utaló szócikkek közül öt önálló szlovákiai magyar szócikkre utal (hata, hripka, lecska, pekacski, plasztelina), három pedig egyete mes magyar szócikkre (federáció, jogurt, rezort). 2.2. A szócikkek belső szerkezete A szócikkek belső szerkezetét nemcsak a szótártan szakembereinek fontos ismerniük, hanem a szó tárhasználóknak is, mivel az, hogy egy egy információ a szócikk melyik részében szerepel, hatással lehet a címszó értelmezésére. Az önálló szócikkek felépítéséről a következők olvashatók a tájékoz tatóban: Az önálló szócikkek általában három részre tagolódnak: a) szócikkfejre, azaz a szócikk bevezető részére, b) a voltaképpeni értelmező és szemléltető részre és c) a kiegészítő részre. Az utaló szócikkek csupán a címszóból és az utalásból állnak (kalyiba Lásd: kaliba.). (ÉKsz. 2 :XI.) 171

Mivel az utaló szócikkek nem tartalmaznak mást, csak egy másik szócikkre való utalást, ezekből értelemszerűen az sem derül ki, hogy egyetemes magyar vagy határon túli magyar szókészleti ele met tartalmaznak. Pl. a chata szócikkre utaló hata alakváltozat szócikke mindössze ennyit tartalmaz: hata Lásd: chata. 2.2.1. A szócikkfej 172 Az önálló szócikkek első nagy szerkezeti egysége a szócikkfej. A címszóra vonatkozó (az összes jelentésre érvényes) adatok a szócikkfejben találhatók. (ÉKsz. 2 :XII.) Ezt fontos tudni, mert a szófaji megjelölés, a minősítések, a szó használati körére utaló (megszo rító) megjegyzések hatályát épp az határozza meg, hogy a szócikkfejben találhatóak e vagy a szó cikk értelmező, illetve szemléltető részében. Így pl. a motorka esetében a felségjelzés (ez esetben <a szl. m ban:> kitétel) a szócikkfejben helyezkedik el, ezért a szó mindkét jelentésére érvényes, ellenben a szemafor esetében a felségjelzés nem a szócikkfejben van, hanem a második jelentésre utaló 2. után, s így a szónak csak erre a jelentésére vonatkozik (a szócikkeket lásd az 1. melléklet ben!). Ez azt jelenti, hogy vasúti jelzőberendezésre Magyarországon is használják a szemafor szót, csupán közúti jelzőberendezésre vonatkozóan korlátozódik a használat az erdélyi és a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban. A címszók Az önálló szócikkek a címszó félkövéren szedett szótári alakjával, illetve ennek esetleges alak vagy írásváltozatával, alak vagy írásváltozataival kezdődnek (az alakváltozatokról alább lesz szó, ebben az alfejezetben). A címszókra vonatkozó tudnivalókról szól a következő idézet: Sorrendben az első a címszó szótári alakja. A címszóként szereplő szavak félkövér betű vel szedve általában alapalakjukban, úgynevezett szótári alakjukban ragozatlanul állnak a szócikk élén (időjárás, h arag o s, sé tál, p ályázik stb.). Toldalékos alak csak abban az esetben címszó, ha a) a szó csupán valamely raggal vagy jellel ellátott alakjában él a mai magyar nyelvben, és ha belőle az alapszó nem vonható el természetes módon (például az é g v ilág o n vagy a birtokos személyjeles iafia és p árth ív e szóból); b) ha a szó toldalékos alakja az alap szóhoz képest új, elkülönült szótári jelentést hordoz (o dább, lé té re ). (ÉKsz. 2 :XII.) A szlovákiai magyar anyagban egyetlen esetben szerepel címszóként toldaléktalanul nem hasz nált alak, a távút, amely a távúton tanul levelező tagozaton tanul szószerkezetben él. Azonban ez nem a fenti két esetet képviseli, hiszen a szerkesztők mégis elvontak belőle egy alapalakot. C ímszóként általában csak önálló egyszerű vagy összetett szavak szerepelnek, szókap csolat csak a v é rsze m e t kap jellegű elszigetelt típus révén fordul elő a címszavak között. (ÉKsz. 2 :XII.) Ez az új kiadásra nézve már nem egészen igaz, csak a szerkesztők úgy látszik elfelejtették módosítani a tájékoztatónak ezt a részét (amely azonos a régi kiadásban találhatóval). U gyanis az új

kiadásban címszó a fixa idea is, amely egy másik típust képvisel. Tehát ha egy állandósult szókap csolatnak egyik tagja sem szótározott szó, úgy látszik, az egész kifejezés szerepelhet önálló szócik ként a szótárban. Ez azt jelenti, hogy elvben nincs akadálya két (netán több) szabad morfémából álló, de egyetlen lexémát alkotó határon túli közvetlen kölcsönszavak szótározásának sem, ha fölmerül az ilyennek a szükségessége, és ezek nem írhatók egybe. A címszavak helyesírásáról a következőket olvashatjuk: Szótárunk helyesírása az érvényes akadémiai helyesírási szabályzatot követi, és általában a Magyar helyesírási szótárhoz igazodik. (ÉKsz. 2 :XII.) Ez a megállapítás szlovákiai magyar szempontból azért fontos, mert azt jelenti, hogy az egyes szavaknak a szótárban feltüntetett írásmódja fog számítani ezentúl helyesnek, és ennek alapján kell szorgalmazni, hogy ezek bekerüljenek a helyesírási szabályzatok új, akár változatlan, akár átdolgo zott kiadásainak példatárába, a Magyar helyesírási szótár új kiadásaiba, más helyesírási tárgyú ki adványokba, 5 illetve a szövegszerkesztők helyesírás ellenőrző programjaiba. Vagyis pl. párki, és nem párky a helyes írásmód, viszont vetrovka és nem vetrofka (itt nem a kiejtés szerinti, hanem a ha gyományos írásmód érvényesül), ugyanakkor chata, és nem hata, még ha a hata szerepel is utaló szócikként, de a chata szócikkben ez csak kiejtésváltozat, nem helyesírási változat. Amint a chata esete mutatja, azokban a szlovák eredetű közvetlen kölcsönszavakban, amelyek ben a nyelvünkben csak hangváltozatként meglévő [? ] található (a szótárba ezek közül a chatá n kívül csak a chripka került be), a magyar változat is ch t tartalmaz, egyrészt azért, mert a h val való közlés megtévesztő lenne (még ha vannak is e szavaknak h val ejtett változatai, ezek általá ban ritkábbak), másrészt pedig a meghonosodottnak tekinthető idegen szavakban az egyetemes magyar nyelv is többnyire megtartja a ch t, holott más tekintetben magyarosan írjuk őket, lásd pl. mechanikus, pszichológia, archívum, archeológus, pedig ráadásul ezek ejtésében meglehetősen általános a [h]. Előfordul, hogy két eltérő szócikknek ugyanaz a címszava; ilyenkor a két címszó homonimát alkot. Az azonos alakú, de eredetükben vagy átvételükben különböző, illetőleg jelentésükben (és szócsaládjukban) erősen önállósult szavakat, a homonimákat jobbról fent a címszóhoz illesz tett arab indexszám különbözteti meg (vár 1 ige és vár 2 fn; sejt 1 ige és sejt 2 fn). (ÉKsz. 2 :XII.) A szlovákiai magyar anyagban nincsenek homonimák, illetve csak rejtve vannak. A rövidáru kereskedés jelentésű szlovákiai magyar galantéria jelentéstani alapon az idegen szavak szótárában található galantéria szó homonimájának tekinthető (még ha azonos etimonra mennek is vissza), hiszen jelentései teljesen eltérőek: 1. könnyed udvariasság; előzékenység (főleg nők irányában); 2. udvar lás, a nők körüli legyeskedés; 3. bőkezűség. Mivel azonban ezt a magyarországi galantéria szót a kéziszótár nem tartalmazza, így a galantéria nem is lehet homonimaként jelölve a kéziszótárban. Jelentéstani szempontból vitatható, hogy a filctoll jelentésű fix és a futófelület jelentésű protek tor szó poliszém e (ahogyan a kéziszótár kezeli), vagy pedig a szlovákiai magyar jelentést inkább önálló szónak kellene tekinteni. A kéziszótár szerint a fix szónak két egyetemes magyar jelentése van: 1. rögzített, megszabott fizetés ; 2. biztos dolog, a protektornak pedig három: 1. védnök pártfogó ; 2. vkit protekcióban részesítő személy ; 3. az az állam, amely egy gyengébb országot, területet protektorátusként kormányoz. Azt, hogy az egyetemes és a szlovákiai magyar jelentések közt éreznek e a beszélők összefüggést, empirikusan kellene tesztelni. 6 173

Nyelvhelyességi megjegyzések A szócikkfejben kaptak helyet a nyelvhasználatra utaló, nyelvhelyességi jellegű, rejtve vagy nyíltan megbélyegző megjegyzések, melyek részben a korábbi kiadásban alkalmazott csillag helyébe léptek: 174 Az ÉKsz. ban egy egy szó vagy jelentés magyartalan, helytelen, ezért gondosabb fogal mazásban, igényesebb beszédben kerülendő voltát egy kis csillag (* ) jelezte. Az ÉKsz. 2 ban az azonos fokú megítélést sugalló csillag helyett egyrészt olyan tartalmas, az árnyalatokat is ki fejező szavakkal élünk, amelyeket egyébként az ÉKsz. is alkalmazott (helyesen; helyesebben; pongyola haszn; inkább; azaz stb.); másrészt több esetben a biz[almas] minősítés illik inkább a csillag helyére. Amint ezt máshol kifejtettem, egy egy szónak önmagában, kontextusából kiszakítva helytelen ként, kevésbé helyesként, pongyola használatúként stb. való megbélyegzése mind szakmai, mind em berjogi szempontból teljesen elfogadhatatlan (kivételt csupán a még nem használt, tudatosan létre hozott nyelvi újítások képeznek). Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy a szótár leendő kiadá saiból az ilyen megjegyzések teljesen eltűnjenek. (Lásd Lanstyák 2003a; vö. Kiss Jenő 1994: 82 83; Eőry 2002: 121.) A nyelvhasználatra utaló kulcsszavak bármilyen (stílusminősítésű vagy minősítetlen) szó hoz, jelentéshez kapcsolódhatnak. P éldául: doktorka 2. biz < A szl. m ban:> < pongyola haszn:> orvosnő.; hú sz Q tőszn < pongyola haszn, hónap neve után:> huszadika. Január ~. H uszadik. A ~ (helyesen: husz ad ik ) k e rü le t. (ÉKsz. 2 :XII.) A pongyola használatú kifejezés, amelyet csak kényszerből használtunk a kevésbé iskolázott, illetve az erősebb szlovák hatásnak kitett beszélők nyelvhasználatában élő szavak megjelölésére, mindig összekapcsolódik a bizalmas stílusminősítéssel, mivel ezek használata az informális beszéd helyzetekre jellemző. Mindazonáltal bizonyára léteznek olyan szókészleti elemek is, amelyeket az erősebb szlovák hatásnak kitett iskolázott emberek formális beszédhelyzetben és akár írásban is rend szeresen használnak, s így a biz[almas] stílusminősítés nem illik hozzájuk, a pongyola haszn[álatú] azonban igen, ám ilyenek nincsenek a kéziszótárnak ebben a kiadásában. Kiejtés Bár a magyar helyesírás jellegéből adódóan a szavak írásmódjából a legtöbb esetben egyértelműen lehet következtetni azok kiejtésére, előfordulnak kivételek is, különösen az idegen szavak tekintetében. A címszó után szögletes zárójelben [ ] a helyes kiejtés jelölése következik. A kiejtést azonban csak akkor jelöli a szótár, ha az nem következik az általánosabb érvényű magyar kiejtési szabályokból. [ ] Idegen írásmódú szavakban általában csak a magyar hangértéktől eltérő betű, betűcsoport vagy szórész kiejtését jelöljük (bac c hanália U [bakh]). A kiejtésben néha (az ÉKsz. hoz hasonlóan) variánsokat is megjelölünk (a 4 U [a v. â v. a ẏ. ] isz; c hripka U [χripka v. ritk. hripka]). (ÉKsz. 2 :XII.) Mivel a szótár kontextusában a határon túli magyar szavak egy része azok, amelyek közvetlen kölcsönzés révén kerültek át a többségi nyelvekből a határon túli nyelvváltozatokba idegen szó nak minősül, nem csodálkozhatunk azon, hogy olykor szükség van ezek kiejtésének a jelölésére.

A szlovákiai magyar szavak közül a kiejtés jelölése a két, ch val kezdődő szó esetében volt fontos, ezekben a χ s standard ejtésnek a szótár föltünteti a h s változatát is. A vetrovka esetében szük ségtelen lett volna a [vetrofka] ejtés jelölése, mivel az a magyar kiejtés általános szabályaiból egye nesen következik. 7 A hangok időtartambeli ingadozását csak akkor jelöljük, ha valamely hang időtartama a helyes kiejtésben eltér vagy eltérhet az íráskép szerintitől. Például: egy 1 Q [eggy]. Egyéb esetekben ugyanis a helyesírás szerinti hosszúság vagy rövidség egyúttal a helyes kiejtést is jelzi. (Például a kö rút szóban a két magánhangzó ejtésének meg kell felelnie az írásképnek a kőrút helytelen, vulgáris ejtés, hasonlóképpen a bizonyára szó ny mássalhangzójának is rövidnek kell lennie a kiejtésben, akárcsak a helyesírásban.) (ÉKsz. 2 :XII.) Ezt az elvet egy szlovákiai magyar szó, a zmizik megszegi, amelynek zmizík változata is szerepel a szótárban; a chripka esetében a hosszú változat nem került be a szótárba, nyilván azért, mert ezzel már négyre bővült volna a lehetséges ejtésváltozatok száma (mind a rövid i s, mind a hosszú í s ej tődhet akár χ val, akár h val), nem beszélve arról, hogy a szónak kripka változata is van. További szó, melynek ejtésváltozata hiányzik a szótárból, a prímár, amelynek a nyelvhasználatban primár változata is él, jóllehet ez a kutatásaink szerint ritkább, mint a prímár. Amint a példákból is látjuk, szótári alakká a spontán módon kialakult szlovákiai magyar forma vált, nem az átadó nyelvihez közelebb álló alak, így chripka, és nem chrípka (vö. SS chrípka), ugyanakkor prímár, és nem primár (vö. SS primár), s a két változatban szereplő zmizik : zmizík ese tében is a szlovákiai magyarban kialakult zmizik forma a főalak (vö. SS zmizík). Szófaji érték A címszóra vonatkozó fontos információ a szófaji értékre való utalás, amely szintén a szócikkfejben kap helyet: A szófaj megállapítása a címszó megértését és helyes értelmezését is segíti. U gyanaz a han galak szófajilag némelykor többarcú, és ilyenkor jelentéseinek elemzését is eszerint kell elvé geznünk. [Ú j bekezdés] Szótárunkban az alábbi szófaji kategóriák találhatók: ige, főnév, melléknév, számnév, névmás, igenév, határozószó, igekötő, névutó, névelő, kötőszó, indulat szó; szófaji jelölésszerűen szerepel még: képző, jel, rag, előtag. (ÉKsz. 2 :XIII.) Tudjuk, hogy a különféle szófajú szavak nem egyformán könnyen kölcsönződnek (vö. W einreich (1953/1974: 35). Az ún. kölcsönzési skála (a fogalomra lásd Thomason Kaufman 1991: 74 76) elején álló nyelvek esetében a kölcsönszavak zöme névszó és ige, a formaszók kölcsönzése az ilyen hely zetben nem jellemző. Ezt a tényt tükrözi a szótárba bekerült szlovákiai magyar vonatkozású szavak szófaji eloszlása is: 175

1. táblázat. A szlovákiai magyar vonatkozású szavak szófaji megoszlása I?E A F @ I = = >= >= @=I = @EF D H?IE?= A B L E % $ % % =\ @ J \ K =DEL =J = = K B E = H I J I F H E FHAK I A =B H\ J E A F = \ J HE \ F E C \ IK F=IJ > AC I I C C O E F J B AD H C K HJ H IE B L E= = F J = C = @ IK J I = F?I = J! ' DEL =J = =J =I J AHEJ AH AJ J A AJ E = DA O FA@=C C E=EI = FEI = F C HE J HIK I B E AJ AJ A I =>=@I C I AJ IEI IJ > J B E AJ >A@ E J E @K F E B A J I E EC A ' $ B H= AH @E D= I E \ D H C I E \ D L L E A J A AB E E E A L A E FH=N EC AE= = F J = C = @ IK J I = F?I = J E! FH L I =>=@I C I J HIJ > E>AI E =C J L EHA J L J J = K L E IC L = A L # >= I AH O AI B AB AH I E I C AI I EHK F I A L IB L! B EI I D= J IE J L K J =I AC O > " IA E> IA E I I " ' 1 A faragó szó esetében a szófaji megjelölés fn (mn i ign is), de ez természetesen a szlovákiai magyar je lentésre nem áll. 2 Ezek közt a távúton tanul is szerepel, amely szótártani szempontból távút ként szerepel a kimutatásokban. Amint látjuk, a szavak döntő többsége főnév; a főnévi jellegű lexémák aránya a főnévi alaptagú állandósult szókapcsolatokkal együtt meghaladja a 83% ot, s ebben még nincs benne a 3 kettős szó fajú (melléknév és főnév) szókészleti elem. Nem állíthatjuk természetesen, hogy ezek az arányok pontosan tükröznék a magyar nyelv szlovákiai változataiban található sajátos szókészleti elemek valós arányát, de nincs okunk feltételezni azt sem, hogy attól radikálisan eltérnének. Az a tény pedig, hogy névszókon és igéken kívül más szófajú szavak nem fordulnak elő a szótárban, összhangban van a ma gyar nyelv szlovákiai változataira gyakorolt szlovák hatás csekély mértékével (vö. Lanstyák Szabómihály 1997: 140 142). 8 176 A szófaji minősítést kiegészítő jelöléseink kétfélék: a) a szófajt közelebbről meghatározó, alkategóriáját megnevező kiegészítések (például az ige mellett a tárgyasság és a tárgyatlan ság jele: ts, tn); b) a címszónak egyéb szófajhoz való viszonyára vagy a használatban jellemző alakjára (például többes számú tbsz ú voltára) utaló kiegészítések. (ÉKsz. 2 :XIII.)

A szlovákiai magyar anyagban a főneveknél és mellékneveknél nem szerepel kiegészítő jelölés, az igéknél azok tárgyas, illetve tárgyatlan mivolta van jelölve (lásd alább). A több szófajú címszók szófajai akkor kerülnek egybefoglalva a szócikkfejbe, ha a szóje lentések is összevontan, egybefoglalva értelmezhetők. Például: cserjés U mn és fn Cserjével benőtt (hely). (ÉKsz. 2 :XIII.) A szlovákiai magyar vonatkozású anyagban ilyen a főiskolás egyetemen v. főiskolán tanuló (sze mély), amely mn és fn szófaji minősítéssel szerepel. A másik két kettős szófajú főnévnél (hajtá si, távutas) az értelmezések szófajonként elkülönülnek (lásd 1. melléklet!). Az igék tárgyas, illetőleg tárgyatlan voltának vagy uralkodóan tárgyas, illetőleg tárgyat lan természetének, jellegének megjelölése mindig már a szócikkfejben megtalálható. A kevés bé uralkodó jellegre zárójelben utalunk. Például: fordít ts (és tn) ige, azaz alapjában tárgyas ige, de tárgyatlan jelentései is vannak. (ÉKsz. 2 :XIII.) 2. táblázat. A tárgyas és tárgyatlan igék megoszlása I?E A ACOI CA J HCO=I! "" & #$ & J HCO=J = & % $ $ "! J HCO=I IJ HCO=J = # %! ` ` J HCO=I IJ HCO=J = $ ' ` ` J HCO=IJ HCO EI! " ` ` '!% A második oszlopban a vagylagos igék a tárgyashoz, illetve a tárgyatlanhoz is hozzá vannak számítva. A szócikkfejben a szófaji minősítés után zárójelben találhatók azok a kiegészítő megjelöléseink is, amelyek a címszónak más szó valamely alakjával való egybeesésére utalnak. Például: meg rendítő mn (mn i ign is). Eszerint ez a melléknevünk (~ látvány) alakilag azonos a megren dít ige melléknévi igenevével (a fiú kat m eg rendítő látvány), de szófajiságában, jelentésében és használatában elkülönült tőle (az ÉrtSz. amazt is szótározta, értelmezte). (ÉKsz. 2 :XIII.) Ez esetünkben a faragó szó esetében van így, amely fn (mn i ign is) formában van jelölve, de ez a szlovákiai magyar jelentés szempontjából irreleváns. Alak és írásváltozatok Amint arról föntebb már volt szó, a címszavak egy része nagyon kicsi része alak, illetve írásvál tozatot is tartalmaz. A szócikkfejben kaptak helyet a szavak alak és írásváltozatai is. A helyesírási szabályzatban és a Magyar helyesírási szótárban meglevő vagylagos, jórészt köznyelvi és általában a közkeletű vagy a szépirodalomból ismert alakváltozatokat szótárunk is közli (c send csönd). (ÉKsz. 2 :XIII.) 177

A kéziszótár 18 szócikkében összesen 19 alakváltozatot találunk. Ebből 8 a szlovákiai magyar szócikkekben található, vagyis mindkét forma szlovákiai magyar, 11 pedig egyetemes magyar szó cikkekben, vagyis az egyik forma egyetemes magyar, a másik pedig (egy esetben a harmadik is) szlovákiai magyar. Ám az egyetemes magyar szavak szlovákiai alakváltozatainak száma ennél na gyobb, mivel 8 alakváltozat önálló szócikkbe került, nem pedig az egyetemes magyar alakváltozat szócikkébe. Ezek éppúgy alakváltozatok, mint az előzőek, csak szótárazásuk módja más. 3. táblázat. Az alakváltozatok megoszlása I?E A I = ACOI CA I = F @ I L E=E BH= AH BH=AH K = K E JAH = JAH E =CO=H & & F=I JA E = F =I JA E = IFA =?I E FA =?I E I HEF I?E A >A J= I HEFJK L A?I = A?I = E E E >K @ AH >K @ H B @AH?E BA@AH?E E B=H JKI =CO=H I?E A >A E B=H J E B=HJ CDKHJ CKHJ A?I F A?I=F A?IKF F=JEII F=JE HAI HJ HA HJ JAH E KI JAH JEJK KI JEJK I?E J & & >KBAJ @A AHJ @EF JH = JH KH FH=N HAIFA J II AIA $ % 1 Ezenkívül a frajer v. fraer címszó után következő ~ kodik bokrosított címszó nemcsak frajerkodik, hanem fraerkodik formában is olvasható, de ezt az alakváltozatot a továbbiakban a statisztikában nem tartjuk szá mon. 2 Vannak átmeneti esetek is; a szlovákiai magyar bordel szónak talán még a laikus beszélők egy része is érzi az egyetemes magyar bordély szóval való alaki és jelentésbeli összefüggését (ez utóbbira vö. egyetemes magyar kupleráj 1. bordélyház, 2. rendetlenség, felfordulás, ill. rendetlen helyiség ), de mi nem tekint jük ezeket egymás alakváltozatainak. Több esetben a létező, az empirikus kutatások által dokumentált alakváltozatok közlésétől a szer kesztők eltekintettek, s jómagam sem mindig javasoltam mindegyik felvételét. Ezért például csak bedminton szerepel a szótárban, de nem bedbinton, begbinton, begminton, begi; csak buldozér, de nem buldózér, buldozer; csak chripka, de nem chrípka, hripka vagy ripka; csak preukáz, de nem preukaz; csak prímár, de nem primár; csak tyepi, de nem tyepláki; csak zsuvi, de nem zsuvacska; stb. Az alakváltozatok száma a közvetlen kölcsönszavak közt az egyetemes magyar szavakéhoz ké pest (az idegen eredetűeket is beleértve) feltűnően nagy. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen ezek viszonylag újkeletű szavak, amelyek a beszélt nyelvben élnek, idő sem volt még a legmegfelelőbb alakváltozat stabilizálódására, ezenkívül pedig kétnyelvű közösségről lévén szó, az átadó nyelvi minta hangalakja is akadályozza a sajátos szlovákiai magyar forma megállapodását. S tudjuk azt is, hogy az írott nyelvhez viszonyítva a beszélt nyelvben eleve nagyobb a változatosság, amint azt a magyar ba újabban bekerült idegen eredetű szavak nyelvjárási hangalakjainak változatossága is mutatja. Meg kell még jegyezni, hogy alaki ingadozást a sajátos szlovákiai magyar szókapcsolatokban is tapasztalunk (ezek állandósultsága nagyon viszonylagos), ám az ezt tükröző lexémák nem kerül tek be a szótárba (ilyen pl. kereskedelmi jegyzék : vállalati regiszter : cégregiszter cégjegyzék ). Ezek többnyire szaknyelvi elemek, a Gramma Nyelvi Irodában folyó nyelvtervezési munkálatok pedig épp arra irányulnak, hogy a legmegfelelőbbnek látszó forma stabilizálódjon, a többi pedig a beszélt nyelvbe szoruljon vissza. 178

A származékszók és a szóösszetételek alakváltozatait, ha a képzés, illetőleg az összetétel sza bályszerű, szótárunk nem adja meg (a csendes mellett nem áll ott a csöndes). (ÉKsz. 2 :XIII.) A szlovákiai magyar szócikkek közül ez az eljárás a frajerkodik szót érinti, melynek a szótárban nem szerepel a fraerkodik változata, holott az alapszó, a frajer mellett szerepel a fraer. Gyakorisági mutató Az 1998 óta épülő Magyar Nemzeti Szövegtár egyre gyarapodó anyaga amely jelenleg mintegy 150 millió szövegszóból áll lehetővé tette a címszavak gyakoriságának jelzését. A gyakorisági mutató értelmezésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a következő idézetek tartalmazzák: Szótárunk jelen kiadása, a magyar szótárirodalomban úttörő módon, gyakorisági adatokat is közöl. Minden egyes címszó mellett kis piktogram utal az adott szó gyakoriságára. [ ] A cím szó gyakoriságába számítanak a címszó variáns alakjainak az előfordulásai is. Az igekötős igék gyakorisági adatai tartalmazzák azokat az eseteket is, amikor az igekötő külön szóként szere pel a mondatban. Ha a variáns külön (utaló) címszóként is szerepel, ott nem jelenik meg gya korisági adat. Az egyes címszavakon belül a római számokkal vagy felső indexszel elkülönített homonimák is önálló gyakorisági értékkel szerepelnek. [ ] A gyakorisági adatokat sorrend be helyeztük, és az így kapott rangsorból képeztünk 5 gyakorisági csoportot. (ÉKsz. 2 :XIV XV.) A leggyakoribb szavakra a szótárban az Q utal, a legritkábbakra, illetve a korpuszban egyáltalán nem szereplőkre az U. Az önálló szlovákiai magyar szócikkek érthető módon csaknem kivétel nélkül az U ös kategóriába tartoznak, 9 inkább a három kivétel, a S as kategóriájú alapiskola és dup lázik, valamint a T es kategóriájú munkahivatal szorul magyarázatra. Bár a Magyar Nemzeti Szö vegtár jelenlegi formájában alapvetően magyarországi szövegtár, anyagának kb. 1% a mégis két határon túli lapból, az Új Szó ból és a Romániai Magyar Szó ból származik (lásd Pintér 2003: 77). A szövegtárban általam talált 688 alapiskola és 77 munkahivatal szóelőfordulások nagy része való színűleg az Új Szó szlovákiai magyar napilap jóvoltából került az anyagba, de előfordulhatnak ezek a szavak szlovákiai (magyar) témájú magyarországi sajtótermékekben is. A szlovákiai magyar dup lázik szó esetében pedig valószínűleg arról van szó, hogy a korpuszban nem lehet megkülönböztetni ennek ragozott formában való előfordulásait az egyetemes magyar dupláz szóétól, s a szerkesztők valójában a dupláz igére vonatkozó gyakorisági adatot tüntették föl a duplázik igénél is. A kéziszótár nem tartalmaz adatokat az állandósult szókapcsolatok gyakoriságára nézve, ugyan akkor a Magyar Nemzeti Szövegtár interneten hozzáférhető, így az érdeklődőknek lehetőségük van arra, hogy ezek gyakoriságát megállapítsák, és szövegkörnyezetben megtekintsék az előfordulások nak legalább egy részét. Így például az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a kéziszótárba be vett állandósult szókapcsolatok közül a Magyar Nemzeti Szövegtárban 11 példa van az egészség ügyi nővér re, 16 a művészeti alapiskolá ra, 124 a polgári társulás ra. 10 A határon túli magyar szavak gyakoriságának adekvátabb megítélését az MTA határon túli kuta tóállomásainak feladatát is ellátó nyelvi irodák által épített határon túli korpusz teszi majd a jövőben lehetővé. Ennek szlovákiai része, melynek összegyűjtésével a Gramma Nyelvi Iroda van megbízva, a tervek szerint 4 millió szövegszót fog tartalmazni (lásd Pintér 2003: 81); remélhetőleg ezt a szá mot a valóság messze túlhaladja majd. Ahhoz azonban, hogy a magyarországi és a határon túli ma gyar nyelvváltozatok szókincsét össze tudjuk hasonlítani, szükség volna a magyarországi korpusz nak a határon túli magyar írott forrásokból származó szavaktól való megtisztítására. 179

2.2.2. Az értelmezések Az értelmező kéziszótár legfontosabb információja az értelmezés; könnyen elképzelhető, hogy sok egyszerű szótárhasználó leginkább ezt olvassa el, a szófaji megjelöléssel, a stílusminősítéssel és egyebekkel nem sokat törődik. 180 A szócikkek bevezető része után az értelmező és szemléltető rész következik (folytatólago san, megszakítás, bekezdés nélkül). Ebben kapnak helyet az értelmezett szójelentések, az egy egy jelentésbeli használatra vonatkozó megjegyzések, valamint a jelentéseket és a szó használatot szemléltető példák. (ÉKsz. 2 :XV.) Az értelmezésnek több típusa található a szótárban. Ezek nem egyforma arányban jellemzőek az egyetemes magyar és a szlovákiai magyar anyagra. Az egyetemes magyar anyagra nézve a szótár tájékoztatója a következőket állapítja meg: Az értelmezések java része úgynevezett kifejtő értelmezés. Ez összefoglalja a jelentés leg főbb meghatározó jegyeit, mindazt, amiben összegeződik a szójelentés magva. Például a fő névi fal címszó első jelentésének ez az értelmezése: Építőanyagból függőleges síkban emelt, teret határoló és tagoló, teherhordó épületszerkezet. (ÉKsz. 2 :XV.) Ami a szlovákiai magyar anyagot illeti, ebben kifejtő értelmezésre ritkábban van szükség, mint az egyetemes magyar szócikkek esetében. Ennek az az oka, hogy a sajátos szlovákiai magyar sza vak legtöbbje olyan szlovák eredetű közvetlen vagy közvetett kölcsönszó, melynek egyértelmű egye temes magyar megfelelője van. Kifejtő értelmezés csak az esetek egyötödében található a szlovákiai magyar vonatkozású anyagban. Megjegyzem, hogy a hiperonima és a hozzá kapcsolódó megszorító megjegyzés segítségével történő értelmezést külön típusnak tekintettem, kivéve, ha az alapszó a hiperonima túlságosan általános jelentésű szó ( személy, végez stb.). Példaképpen érdemes megnézni az 1. mellékletben a knédli szó szlovákiai magyar jelentésének 11 értelmezését, amely tipi kus kifejtő értelmezés; ugyanakkor a statisztika szempontjából kifejtőnek minősítettem például a bri gádos szó mindkét jelentésének meghatározását is. A kifejtő értelmezés többnyire de nem mindig arra utal, hogy az illető szónak nincs pontos egyetemes magyar megfelelője, vagy az nem eléggé közismert (pl. felépítményi iskola, járási hi vatal, kenő, kerület, knédli, konverzáció, szétír, távutas, távúton tanul, zmizik : zmizík), illetve nem szerepel a kéziszótárban (pl. a duplázik szót nem lehetett egyszerűen úgy értelmezni, hogy repe tázik, mivel a szótárban nem szerepel repetázik szó, valószínűleg a képzés nyilvánvaló mivolta miatt). Az értelmezések másik típusa, a szinonimák segítségével történő értelmezés, az egyetemes ma gyar anyagban jóval ritkább, mint a kifejtő értelmezés. A szótár tájékoztatója így foglalja össze az ezzel kapcsolatos tudnivalókat: A jelentéseknek egy kisebb részét rokon értelmű szavakkal és kifejezésekkel (szinonimák kal) értelmezzük. Például: kikelet T fn irod Tavasz.; eb R fn 1. kissé rég, hiv vál Kutya. Ezekben az esetekben a kifejtő értelmezést bízvást mellőzhetjük, mégpedig nemcsak a rövid ség kedvéért, hanem azért is, mert az értelmezés változatlanul megismételné azt, amit betű rendi helyükön e szavakról (példánkban a tavasz és a ku tya szóról) már részletesen elmond

tunk. Annál fontosabb az, hogy az ilyen értelmezések előtt mint példánkban is megfelelő stílusminősítések jelezzék az egymással rokon értelmű szavak közötti különbségeket. (ÉKsz. 2 :XV.) Szemben az egyetemes magyar szóanyaggal, a szlovákiai magyar szócikkekben az egy vagy több szinonimával történő értelmezés a leggyakoribb eljárás, az értelmezéseknek jóval több mint a fele ilyen jellegű. A szinonima az esetek döntő többségében a szlovákiai magyar szó közmagyar megfe lelője (pl. az átkeresztel az átnevez jelentéseként, a horgászik a halászik jelentéseként, a ropi a ticsinki jelentéseként, a kardigán a szvetter jelentéseként), de néhány esetben előfordul a szlová kiai magyar szinonima segítségével történő értelmezés is ( anyasági szabadság az anyasági főnév jelentéseként, felépítményi iskola a felépítményi főnév és a szakosító iskola állandósult szókapcsolat jelentéseként, a szakosító iskola a szakosító főnév jelentéseként). Szinonimaként természetesen nemcsak egyetlen szabad morfémából álló lexéma szerepelhet, hanem állandósult szókapcsolat is, amely többnyire kéttagú (pl. a tollaslabdát játszik a bedmintonozik jelentéseként, a társadalmi munka a brigád jelentéseként, az elismerő oklevél a diplom jelentéseként stb.), néhány esetben pedig háromtagú (a halotti anyakönyvi kivonat a halotti levél szókapcsolat jelentéseként, az egyéni vállalkozói igazolvány az iparigazolvány jelentéseként, a születési anyakönyvi kivonat a születé si bizonyítvány jelentéseként). Szinonimaként a legtöbb esetben egyetlen egyetemes magyar szó áll a szlovákiai magyar szó cikkekben, de előfordul több szinonimával való értelmezés is. A több közmagyar megfelelő segít ségével történő jelentés meghatározás a legtöbb esetben csakugyan az adott kontextusban szinoni máknak tekinthető szavak és szókapcsolatok felsorolását jelenti (pl. átültet érvényesít, megvaló sít, keresztülvisz ; bordel rendetlenség, felfordulás, kupi ; szesztra nővér, ápolónő ; ül vmi rendben van, stimmel ), olykor azonban inkább arról van szó, hogy a szlovákiai magyar címszó jelentéstar talmát csak több közmagyar lexéma képes lefedni, vagyis ez utóbbiak a címszó kohiponimái (pl. baszi börtön és katonai fogda ; chata turistaház, menedékház, faház ; nafta gázolaj és fűtő olaj ); ilyenkor szótártani szempontból talán korrektebb volna virgulát használni, s a szót poliszémnek tekinteni. 12 Egyfajta átmenetet képez a kifejtő értelmezés és a szinonimák segítségével történő értelmezés közt az az eset, amikor az értelmezés egy hiperonimából áll, amelyhez (nyelvtani értelemben bővítmény ként) megszorító értelmű kiegészítés, pontosítás járul. Ilyen eljárással találkozunk az értelmezések nek mintegy 15% ában. Példaként érdemes megnézni az 1. mellékletben található akció, blokklakás, boróka, haszák, kiír, nyomda, szlipi stb. szócikkeket. További átmeneti esetként tarthatjuk számon a következő megoldást, amelyről a kéziszótár tájé koztatója is szót ejt: Egyébként néha a kifejtő értelmezést kiegészítjük a címszó szinonimájával vagy szinonimá ival is. (ÉKsz. 2 :XV.) A szlovákiai magyar vonatkozású anyagban erre három példa van (burcsák, frajer : fraer, útadó). A szótárírók nem érezték elegendőnek az egyetemes magyar megfelelő (szinonima) feltüntetését, s ezért az értelmezésben van egy kifejtő rész, majd pedig pontosvesszővel elválasztva a szó egyete mes magyar megfelelője szerepel (lásd az 1. mellékletet!). A burcsák és az útadó esetében ennek nyilván az az oka, hogy ezek közmagyar megfelelője, a murci és a súlyadó a szókészlet pereméhez tartozik. A vagány esetében a szerkesztők valószínűleg azért alkalmaztak kifejtő értelmezést, mert 181

a vagány szónak deviáns társadalmi magatartásra utaló jelentésárnyalata is van, ami a frajer szóra nem áll. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a kéziszótárban van egy olyan értelmezéstípus is, amely re a szlovákiai anyagban egyáltalán nem található példa: A szójelentéseket tartalmi oldalukról leíró kifejtő és szinonimikus értelmezést nem mindig alkal mazhatjuk. A fogalmi tartalommal kevésbé telített címszók értelmezése rendszerint az ilyen szavak szerepének, rendeltetésének, használati körének a meghatározásából áll. Például: egyedem begyedem msz nép J át <Kiolvasó mondóka szava.>; sej haj isz nép <Mulatozás, tánc közben haszn. kurjantás.>. Az értelmezésnek ez a módja a kifejtő értelmezésekre emlékeztet. Az ilyen értelme zéseink csúcsos zárójelbe kerültek. (ÉKsz. 2 :XV.) A kéziszótár a jelentések meghatározásában többféle tömörítő megoldást alkalmaz; ezekre hely szűke miatt itt nem tudunk kitérni. Az egyiket mégis meg kell említenünk, mert egy vele rokon tí pusnak az értelmezések tipizálása szempontjából is van jelentősége: Az értelmezések jelentésenként és árnyalatonként önállóak. A rövidség kedvéért azonban az ér telmezés kiindulhat az előtte álló jelentés értelmezéséből. Például: bro nz fn 1. Réznek és ónnak az ötvözete. (jelzőként) Ebből készült. ~ tintatartó. (ÉKsz. 2 :XVI.) Ezt a megoldást példázza a szlovákiai magyar vonatkozású anyagban az évfolyam szócikke, amelyben a második jelentésen belül a két jelentésárnyalat a fentihez hasonló módon kapcsolódik egymáshoz (lásd az 1. sz. mellékletben). Ezzel a megoldással rokon az a tömörítő eljárás, amely mintegy csökkenti a jelentésárnyalatok számát, pontosabban azokat vizuálisan elkendőzi. Ilyen a szlovákiai magyar anyagban a munkatöltet munkakör(i leírás) és a pástétom húskrém (konzerv). Ez a két szó külön tételként szerepel az alábbi statisztikai áttekintésben, amely az értelmezés típusait mutatja be, jóllehet szétbontásával egy egy szinonimával történő értelmezéseket kapnánk: munka töltet munkakör munkaköri leírás ; pástétom húskrém ; húskrémkonzerv. A föntebb bemutatott értelmezési módok így oszlanak meg a szlovákiai vonatkozású anyagban (a jelentésárnyalatokig lebontva): 182

4. táblázat. Az értelmezéstípusok megoszlása A A J I H O= =J I = F @ J FKI B J FKI = " > " & #!! = =FEI = >= @=I =?DHEF = AN KH E BEN D HJO= =>E AJ A IJ> = O=I CE BA F J OE I = I J EI = I = I J & & % J JAJ >=I E > >HE @ = >KBAJ D= J IEB E JHE EI I FH=NIJ>!=!!>! "= "" ">!!# " $ "% ' $ =?E JBE AJ CO HI A J ED L K = JAH = = K J HJ=IJ> J ACOL E A LA AJ BA JI E @A AHJ EI = H I E>AI E =C J L EHA I =JA EJ J L J J= K IJ> >KH?I BH= AH BH=AH J=@ # & K =J JAJ F IJ J II AIA " " Magyarázat: 1a) egyetlen közmagyar szinonimával történő értelmezés 1b) egyetlen szlovákiai magyar szinonimával történő értelmezés 2) több közmagyar szinonimával vagy kohiponimával történő értelmezés ( egynemű felsorolás ) 3a) egyetlen közmagyar hiperonimával és megszorító kiegészítéssel ellátott értelmezés 3b) több közmagyar hiperonimával és megszorító kiegészítéssel ellátott értelmezés 4a) kifejtő értelmezés 4b) kifejtő értelmezés, szinonimával kiegészítve 5) tömörítő értelmezés (két jelentést, ill. jelentésárnyalatot sűrít magába) 2.2.3. A minősítések Az igényesebb szótárhasználó számára fontos információkat tartalmaznak a szócikkek egészéhez vagy egy egy alak, illetve írásváltozathoz, értelmezéshez, állandósult szókapcsolathoz kapcsolódó mi nősítések. Ezeket három csoportban fogjuk tárgyalni: először a stílusminősítésekről beszélünk, az tán a fogalomköri minősítésekről, végül pedig az egyes állami változatokra utaló minősítésekről, az ún. felségjelzésről. 13 A stílusminősítések A stílusminősítésekről a kéziszótár tájékoztatójában többek között a következőket olvashatjuk: Szótárunk stílusminősítései közvetlenül vagy közvetve a címszavak és a szókapcso latok stílusértékét jelzik. Különösen szervesen kapcsolódnak a jelentésekhez, ti. ha nem így, minősítő szavakkal épülnének be a szócikkekbe, akkor ezeket az értékelő jegyeket többnyire az értelmezésekbe kellene belefoglalni. Ezek is, akárcsak egyéb (például a szófaji) minősí téseink, nagyobbrészt rövidített alakjukban állnak a helyükön: az egész szócikkre érvénye sek a szócikkfej végén (a sorszámozatlan jelentésektől virgulával elválasztva), az alak és az írásváltozatra, valamint az értelmezett szókapcsolatokra vonatkozók közvetlenül ezek előtt, 183

184 az egy egy jelentésre vonatkozók a jelentésegységben közvetlenül az értelmezés előtt. (ÉKsz. 2 :XVI.) A szavak megfelelő minősítéssel való ellátása a szótárazási munka legnehezebb része volt szá munkra. Mivel nem akartunk csupán a saját nyelvérzékünkre és kollégáink nyelvérzékére támasz kodni, 14 először önállóan és kollégáinkkal, majd pedig a Gramma Nyelvi Iroda keretében különféle módszereket alkalmazó empirikus kutatások segítségével próbáltuk tisztázni a szavak stílusértékét. A vizsgálatok annyi elméleti, módszertani és gyakorlati problémát vetettek föl, hogy azokkal külön tanulmányban volna érdemes foglalkozni. Itt csak arra van lehetőség, hogy jelezzem a kérdés bo nyolultságát és hangsúlyozzam a további vizsgálatok fontosságát. (A minősítési rendszer problémái is rendkívül szövevényesek, de ezt külön kérdésként kell legalábbis egyelőre kezelni.) A kéziszótárban használt, stílusminősítő jellegű megjelölések többfélék. Erre a szótár tájékozta tója is utal: A választékos, az irodalmi, a bizalmas stb. egyértelműen stílusminősítő jelzés, a népnyelvi, a tájnyelvi, a vulgáris nyelvünknek azokra a területi változataira és rétegeire utal, amelyek ben az így minősített szavak otthonosak. D e közvetve ezek is stílusminősítések. Vannak a sza vak hangulatára, a velük kifejezett jelentés értékelésére utaló minősítéseink is (kedveskedő, pejoratív, tréfás, gúnyos). (ÉKsz. 2 :XVI.) Az idézetben megnevezett minősítések közül a szlovákiai magyar vonatkozású szócikkekben a vá lasztékos, a bizalmas és a népnyelvi fordul elő, de a statisztikai kimutatásban ide soroltam a hivata los, kiveszőben és ritka minősítést is, illetve a minősítés hiányát közömbös stílusértékű minősítés ként értelmezem. Ezenkívül itt érdemes számon tartani a minősítéspótló pongyola használatú ki tételt (ami a szlovákiai magyar anyagban, jobb híján, minősítés gyanánt van használva), sőt gyakorlati szempontból az egyéb, a szó használati körére utaló megjegyzéseket is (azok csekély száma miatt). Mivel a kéziszótár koncepciójában ezek a minősítések nem alkotnak átlátható, logikus rendszert (vö. Eőry 2002: 118), megpróbáltam őket valamiképpen csoportosítani, hogy a statisztikai áttekintésnek nyelvi szempontból is legyen releváns mondanivalója. Az egyes minősítéseket a formális informális skála három fontos pontján, a kezdőpontján, kö zepén és végén lehet elhelyezni, vagyis ezek három csoportba sorolhatók: formális, közömbös és informális csoportba. Ezen belül az egyes minősítések bizonyos beszédhelyzetekre, illetve nyelvi regiszterekre utalnak, amelyekkel az érintett szavak tipikusan asszociálódnak. Ilyen alapon az egyes csoportokon belül más más jellemző minősítéseket tarthatunk számon. A formális csoporton belül tarthatjuk számon a választékos minősítést, amely abban különül el a többitől, hogy éppenséggel nem asszociálódik hozzá semmilyen sajátos beszédhelyzet, illetve spe cializált regiszter; továbbá a hivatalos és a sajtónyelvi minősítést, amelyek sajátos beszédhelyzet hez, illetve regiszterhez kötődnek. A közömbös csoporton belül a legtöbb szó nem kap minősítést, ezeket épp a minősítés hiánya minősíti közömbös stílusértékűként (a fogalomköri minősítés ebben az összefüggésben nem számít stílusminősítésnek). Olykor mégis szükség van egyfajta minősítésre: azokban az esetekben, amikor a szlovákiai magyar stílusérték eltér az egyetemes magyartól. Ilyenkor a szótár a szlovákiai magyar szóra mint általános használatú ra utal, szemben a régies, kissé régies, kivesző, népies vagy kissé választékos egyetemes magyar formával (pl. a balkon, faktúra, fogpaszta, házasságlevél, interná tus, kapitány, kaszárnya stb. szócikkekben). Tudatosítani kell azonban, hogy nyelvileg nincs különb

ség a kétféle minősítésű szavak közt, ezek egyaránt általános használatúak, csak ennek jelölésére a legtöbb esetben nincs szükség, bizonyos esetekben azonban van. A közömböshöz soroltam az egyszerűség kedvéért néhány olyan minősítést is, amely a szókészleti elemek elterjedtségére utal (ritka, illetve kiveszőben minősítés), mert érzésem szerint ez a formális informális dimenzión el foglalt helyüket (még) nem befolyásolja. Az informális csoportba tartozó lexémák túlnyomó többsége bizalmas minősítésű, a használatra utaló további kiegészítés nélkül. Ez a saját értelmezésemben azoknak a szavaknak a jelölésére szol gál, amelyeket az iskolázott beszélők is használnak informális beszédhelyzetekben. Amint föntebb említettem, a kevésbé iskolázott, illetve erősebb szlovák nyelvi hatásnak kitett beszélők által infor mális beszédhelyzetekben használt szókészleti elemeket a szótárban lehetetlen volt a rendelkezésre álló minősítések felhasználásával megjelölni, ezért jobb híján a pongyola használatú kitétel vonat kozik rájuk. E csoportba tartoznak még a népies minősítésű szavak, amelyek falusi környezethez, kevésbé iskolázott (és idősebb) beszélőkhöz asszociálódnak ez voltaképpen a pongyola haszná latú egyik sajátos, viszonylag jól elkülöníthető alcsoportja. Ezzel a rendszerezéssel kereszteződik egy másik, amely a szavak gyakoriságára utal, egy harma dik pedig, amely a szavaknak a szinkróniában is észlelhető történeti mozgását érzékelteti. 15 Ezek egy jelöletlen másik taggal állnak szemben: általános használatú «ritka, általános használatú kive szőben. Az első dimenziót ki is emelhetjük, és akkor úgy tekintjük, hogy az általános használatú ritka dimenzión belül a kiveszőben minősítés a ritka használat egyik okát nevezi meg (amely egyben a múlttal asszociálhatja a szót). Mivel a ritka, illetve kiveszőben minősítésű szókészleti egységek száma alacsony, a szlovákiai magyar vonatkozású szavak viszonylatában ezeket nem érdemes önálló dimenzióként számon tarta ni, hanem a formális informális dimenzión belül, saját rendszerükből kiszakítva használhatjuk őket. A ritka minősítés mindhárom csoportban előfordul, a kiveszőben minősítésre a formális és a közöm bös csoportból van példa, illetve áttételesen a bizalmas szavak csoportjából is. Ott ugyanis a párt államban használatos kitétel közvetve ezek kivesző voltukra utal, csak még egy konkrét korszak kal is asszociálja az ide tartozó szavakat. FORMÁLIS KÖZÖMBÖS INFORMÁLIS vál Stílusmin./kiegész. nélk. biz, megszor. nélk. hiv Általános használatú biz, pongy. haszn. sajtó kiv nép ritka ritka ritka A szlovákiai magyar anyagban a releváns itemeknek (szavaknak, állandósult szókapcsolatoknak, alakváltozatoknak, vonzatoknak, jelentéseknek) csaknem pontosan a fele közömbös stílusértékű; nem sokkal marad el ettől az informális stílusértékű itemek aránya sem, amiből egyenesen következik, hogy a formális stílusértékű itemek száma az anyagban nagyon alacsony. 185