K u T A T U ú t o n a z É LŐ VILÁGBAN ^ írta: Mirtse Áron I o o D iak A/legkötöm lovamat Háziállataink dalban, versben és képekben 2
A z őshonos magyar állatfajták egy részét honfoglaló őseink h o zh atták m agukkal, m ás részük itt, a Kárpátm edencében alakult ki. Á llatok nélkül elképzelhetetlen le tt volna az élet - ezért nem hiányozhatnak a népdalokból, m esékből és költem ényekből sem S zo b o r egy ló n a k A bábolnai arab lovak a Sbaqya nevű telivér mén leszármazottai Az em ber és a természet békés egymás mellett éléséhez az eredeti, tájhonos fajták és gazdálkodási módok megőrzése is hozzátartozik. Az őshonos állatfajták előnye, hogy a helybeli környezethez tökéletesen alkalmazkodtak. Az elmúlt évszázadban háttérbe szorították őket a mennyiségi termelésre alkalmas fajták, s utolsó megmaradt csordáikat, nyájaikat afféle eleven múzeumoknak tekintették, manapság azonban újra növekvőben van gazdasági jelentőségük is. Ezek az állatok a IstallotarsaK Őseink a lovat nem zárták istállóba, banem a szabadban, ménesben tartották szabadban tarthatók, természetes táplálékot fogyasztanak, így tejük, húsuk egészségesebb. Persze az ember nem szívesen gondol bele, hogy ezeket a szép és kedves állatokat levágják, de a háziállatok fennmaradása csak addig biztosított, amíg felhasználják őket - ki tartana disznót, ha senki nem enne sonkát? 3
r Szegények h á ta s a A parlagi szamár elsősorban a juhászoknak volt nélkülözhetetlen segítőtársa Az egri ménes mind szürke A honfoglalás idejében a lovat elsősorban hátasállatként használták, de fejték is, a húsát pedig ették. A Hét Vezér lovainak egyenesági leszármazottait azonban ma már hiába keresnénk: ezek a mokány, vadlóhoz hasonlatos állatok eltűntek. Csontjaikat^ leginkább sírokból ismer-': Mokány hegyi póni^j A mai lófajták közül a hucul emlékeztet legjobban a honfoglaló magyarok hátasára hetjük, szokás volt ugyanis a harcosokkal együtt lovuk fejét és lábvégeit is eltemetn A mai lófajták közül talán leginkább a hucul emlékeztet ^ az egykori magyar hátasokra. Ezt a kistermetű, hegyi lovat a Kárpátok pónijának is nevezik. Több nemzet is magáénak vallja: Szlovákiában, Ukranában, Romániában és Lengyelországban is tenyésztik. Az Aggteleki Nemzeti Parkban élő hucul ménest a Budapesti Allatkert gondozza. Bár az ősmagyarok lova már kihalt, azért számos lófajta létezik, amelynek története a hazai legelőkhöz köthető. Ilyen például a lipicai, a híres bécsi lovasiskola lova, mely kocsiba fogva is remekül megállja a helyét: a világhírű magyar fogathajtó-versenyzők is lipicait használnak. Feldobban két nagy ló, kop-kop-kop, nyolc patkó, nyolc patkó, kop-kop-kop, csönd-zsákból, hangot lop W eöres Sándor Érdekessége e fajtának, hogy sötéten születik, de felnőtt korában majdnem mindig szürke. A lipicai ménes immár több mint fél évszázada Eger közelében, a Bükk hegységben fekvő Szil- Kalotás Zsolt felvételei r r ilt ili I n rfli shagya-arab ősei között is. Sajnos ma is van olyan lófajtánk, amelyet a kipusztulás veszélye fenyeget: ilyen az egykori huszárok lova, a sárga színű gidrán, vamint az egyetlen eredeti magyar hidegvérű lófajta, a muraközi. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani A marha a gazdagság jelképe: akinek tehene van, az már igazán szegény nem lehet. Mi, magyarok pedig e tekintetben különösen gazdagnak mondhatjuk magunkat, hiszen hosszú ideig a mi szürkemarhánk húsát becsülték a legtöbbre egész Európában. A csordákat lábon hajtották a Hortobágytól egészen Németországig, ahol a vágóhidakon nem is engedtek más húst kimérni aznap, amikor a magyar gulya megérkezett. A jobb tejtermelő fajták elterjedése később kiszorította a szürkemarhát, és csak nemzeti parkokban maradt fenn. Napjainkban azonban újra felfedezték, már csak azért is, K I vásváradon legel. Főként fogatba való ló a nóniusz, amely nevét egy 1816-ban hadizsákmányként Magyarországra került angol ménről, a fajta ősapjáról kapta. Angol és arab telivérek szerepelnek a magyar félvérek (kisbéri és mezőhegyesi), valamint a Erős, m in t a b iv a ly A Balaton melletti Kápolnapusztán ma is láthatsz bivalycsordát legelni. Egykor a bivalyok nehéz terhet húztak és tejet adtak 5
Ez a legény olyan form a, m inth a bivaly bomyw volna" A házi bivaly őse Indiából származik, de történelmi emlékek szerint Magyarországon már a XI. században tartották. Igénytelen állat, hiszen még a kákát, mocsári növényzetet is örömmel legeli. Még hatalmasabb vontatóerőt tud kifejteni, mint a marha, ráadásul nehéz, süppedős terepen! Ha az ökrös szekér megreked a sárban, a bivalyok könnyűszerrel kihúzzák - aztán a jól végzett munka jutalmaként kényelmesen beleheverednek a dagonyába. Erdélyben még ma is látni bivalyok vontatta szekeret. A Balaton északi partján, Kápolnapusztán rezervátum őrzi az emlékét annak az időnek, amikor a bivaly még igen gyakori háziállat volt itt a magyar tenger" környékén. mert a rideg tartásnak köszönhetően mentes az emberre is veszélyes kergemarhakór Boci, boci, tarka A magyar tarka szarvasmarha az erős szürkemarha és a jól tejelő szimentáli keresztezésével jött létre tói. Ez a hatalmas, nemes megjelenésű állat elválaszthatatlanul hozzátartozik az Alföld képéhez. Méretének megfelelő az ereje is, amely legalább olyan hasznos volt egykor, mint a húsa, hiszen az ekét és a szekeret akkoriban 6 nem lovak, hanem a jámbor ökrök húzták. Bár korábban azt feltételezték, hogy a fajta honfoglaló őseinkkel együtt érkezett, a csontleletek ennek ellentmondanak: az akkori marhák kisebbek voltak, és a szarvuk sem volt ekkora. Ma ismert formáját és jellegzetes, címeres szarvát tehát már itt, a Kárpát-medencében nyerte el, az akkor még itt élt őstulokkal kereszteződve. A magyar szürke tehenek fejét is tekintélyes szarvak ékesítik, így akár bikának is nézhetné őket az ember - amíg meg nem pillantja az igazi bikát, tekintélyt parancsoló, kormos homlokával, a szeme körül sötét ókulával. A szilaj magyar bika súlya csaknem egy tonna, szarva olyan hosszú, mint az ember karja - nincs az a torreádor, akinek esélye lenne vele szemben! A falu bikaja A magyar szürke bika színét daruszínűnek mondják. A szarvára helyezett szarvgomb a többi állatot védi, és egyúttal a szarv hegyes végét is óvja a töredezéstől Kovács Gyula felvételei 7
Juhászlegény, szegény juhászlegény Juhásznak lenni több, mint foglalkozás: kultúra. Egykoron a juhász nemcsak a jószághoz értett: mindegyikük mestere volt a fafaragásnak, s egytől egyig tudtak furulyán, dudán játszani. A juh az egyik legfontosabb háziállat volt, melynek minden részét felhasználták: gyapját, irháját, ízletes húsát, s a tejét, amelyből sajtot, túrót készítettek. A magyar legelőket egészen a XVIII. századig csak hazai jufajták taposták, s csak ezután jelentek meg a külhoni fajták, főként a Spanyolországból származó merinói juhok, melyeket a magyar juhászok nehezen fogadtak be: számuk-j ra mindig is a racka volt^ V illás dugóhúzó A hortobágyi racka egyedülálló védjegye" a villásan szétálló, pödrött szarv V olt nekem egy kecském, tudod-e? A magyar parlagi kecskét a szegény ember tehenének szokták mondani, és nem véletlenül: ez a derék állat a legsilányabb növényekkel is beéri, és sokféleképpen hasznosítható: teje még a tehéntejnél is egészségesebb, húsának magas a fehérjetartalma, bőréből pedig a pásztorok dudát készítettek. Czéher György felvétele 8
A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, Bú nélkül éli világát. (N épdal) az igazi juh, a többi csak birka. A kettőt szigorúan megkülönböztették egymástól a hatósági előírásokban is: az idegen fajtájú kosok nem legelhettek a rackanyájakkal együtt, nehogy kereszteződjenek. Legismertebb és legrégibb juhfajtánk a racka: hozzá hasonló juhot a világon alig találni. A hortobágyi racka félreismerhetetlen védjegye egyenes villában kettéálló, dugóhúzószerúen pödrött szarva, mely nemcsak a hím, hanem a nőstény állatok fején is látható. Gyapja laza tincses szerkezetű, nem olyan finom, mint a meri- Hol jártál, báránykám? Az anyajuh a tömegben is felismeri a saját kicsinyei bégetését nóé, viszont kiválóan nemezelhető. Kétféle színben tenyésztik: lehet fekete és fehér. Hegyvidéki fajtája, a gyimesi racka fehér színű, a fején olykor fekete foltokkal, a szarva pedig egészen más alakú: laza csigába csavarodó, a nőstényeken gyakran hiányzik. Kevésbé ősi, de jellegzetesen Füstös képű ju h o k A cigája gyapja fehér, feje és lábai viszont feketék Szeplős kos A gyimesi racka az erdélyi havasok jellegzetes juhfajtája magyar fajta a cigája, melynek gyapja fehér, a feje és a lábai viszont kormos feketék, néha sötétbarnák. A sváb juhnak is nevezett ciktát eredetileg Tolnában és Baranyában tenyésztették; ez a fajta teljesen fehér, és sokszor még a kosoknak sincs szarva.
Elszaladt a siskadisznó kilenc malacával A disznó két kedvenc tevékenysége a túrás és a dagonyázás. Mindkettőhöz nedves, laza talaj szükséges, ebből következik, hogy a sertés sok vizet igényel, nem úgy, mint az igénytelen juh. Nem csoda, hogy a száraz, sivatagos területeken élő népek nem tartanak disznót, sőt, vallási előírásokkal tiltják húsának fogyasztását. A honfoglalás utáni Magyarország, tem érdek tölgyesével, vízjárta földjeivel kiválóan alkalmasnak bizonyult a tartására. Számos ősi sertésfajtánk, így például a szalontai vörös, a siska és a bakonyi disznó azonban sajnos mára kipusztult. Megmaradt viszont a mangalica, mely az eredeti magyar disznóknak szerb sertésekkel való kereszteződésével alakult ki. Fagyálló szalo n n a Gyapjas bundájának köszönhetően a mangalica télennyáron jól érzi magát a szabadban A mangalica azonban távol áll ettől a képtől: hosszú orra inkább vaddisznóra emlékeztet, testét pedig durva, gyapjas szőrzet borítja. E tulajdonságainak köszönhető, hogy ez a sertés télen-nyáron remekül Egyik szőke, m á s ik fecske A mangalica színváltozatai közé tartozik a közismert szőke, valamint a fecskehasú érzi magát a szabadban: nem árt neki sem a hideg, sem a perzselő nap, táplálékát pedig képes saját maga kitúrni a földből, éppúgy, mint azt vadonélő rokonai teszik. Vaddisznóra emlékeztető, ősi tulajdonsága az is, hogy malacai csíkos háttal jönnek a világra. Három színváltozata van: a szőke, a vörös és a fecskehasú, melyről könnyen kitalálható, hogy a háta fekete, a hasa pedig fehér. A mangalica az elmúlt évszázad során kis híján kipusztult, és csak az utóbbi években derült fény arra, hogy húsa és szalonnája sokkal ízletesebb és egészségesebb, mint a modern fajtáké.,'\ v ö rö s /d is z n ó irta-. Kovács Zsolt / Pusztai Allatkert a Hortobágyon Bizonyára hallottál már a Hortobágyról: a végtelennek tűnő rónáról, a Kilenclyukú hídról, csikósról, gulyásról, csendesen kérődző szürkemarhákról, vágtató ménesről. Itt élnek a csavartszarvú rackák is, fehéren-feketén, terel a puli, őrködik a komondor A magyar pusztához fogható táj sehol másutt nincs a világon. Ezért persze különlegesek az itt élő háziállatok is. Nem csoda hát, ha minden természetbarát kíváncsi rájuk. A hatalmas rónaságon még csak-csak megtaláljuk a szürke marhákat, jó esetben a rackákat, esetleg egy-két csacsit - ám a magyar pusztán mások is élnek, s őket is érdemes megismerni! Ezért létesült a Pusztai Allatkert, az őshonos magyar fajtákat felvonultató bemutató, amely Kilenclyukú hídtól kis sétával könnyen elérhető. legességnek számít a ma már nagyon ritka mezőhegyesi nemesített szamár, amelynek marmagassága megközelítheti a 170 centimétert, vagyis akkora, mint egy ló. A szalontai sertés és a szőke mangalica keresztezéséből kialakult, vörös színű új-szalontai sertés azért különösen érdekes, mert időközben egyik őse, a szalontai teljesen kipusztult. A kopasznyakú tyúk eredetileg Erdélyből származik. Jellegzetessége a tollatlan, izmos, de sohasem vaskos nyak. Több színváltozatban tenyésztik. E fajta igen értékes, lévén ellenálló, Az 1997-ben megnyílt létesítmény célja az állatok megis edzett, gyorsan nő, kitűnő tojás- Az Óperenciás tengeren is túl, hol a kurtafarkú mertetése mellett az, hogy minél termelő, és a tojás súlya a 70 kismalac túr... (N épm ese-kezdet) A malacot a városi gyerekek általában turcsi orrú, rózsaszín, gömbölyded állatkaként képzelik el, így ábrázolják a rajzfilmekben vagy a mesekönyvek ábráin is. többet elmondjon az egykori hortobágyi állattartásról. Ezért bemutatásra kerülnek az állatok tartásának különböző módjai, tárgyi eszközei is. Persze az állatoké a főszerep, amelyek tágas férőhelyeken, igen jó és esztétikus körülmények között élnek. Külön- grammot is meghaladhatja! A fodrostollú magyar lúd igazi különlegesség. Főleg szárnyfedőtollai, combtollai, de kisebb mértékben faroktollai is puhák, hosszúak és fodrosak. Látványos tollazata miatt némiképp díszmadárnak is tekinthető. 10 11 A vörös m angalica vagy új-szalontai őse a szalontai disznó és a szőke m angalica
E rre, kakas, erre, tyúk! Valamirevaló parasztudvart elképzelni sem lehet baromfi nélkül. A magyarok régtől fogva tartottak háziszárnyast - erről árulkodnak azok a csontok is, amelyek ősrégi sírokból kerültek elő, a hosszú útra szánt elemózsia maradványaként. Mivel a tyúk őshazája Ázsia, s őseink is abból az irányból érkeztek, lehetséges, hogy hoztak is magukkal háziszárnyast. Mindenesetre a magyar parlagi tyúknak számos változata van: sárga, fehér, fogolyszínű és kendermagos. Ugyancsak több színváltozatban létezik az erdélyi kopasznyakú is. Az edzett, szabadban tartott tyúkok persze nem nőnek olyan gyorsan és olyan nagyra, tojást sem tojnak annyit, mint a tenyésztelepeken sokszorosított hibridek, de mennyivel boldogabb élete van a szemétdombon kukorékoló kakasnak, árokparton kapirgáló tyúkanyónak - arról már nem is beszélve, hogy mennyivel sárgább a háztáji tojás! Hej, Halászok, Halászok A kacsát, libát mindenki ismeri, de azt már kevesebben tudják, hogy ezekből is létezik kimondottan magyar fajta, ilyen például a magyar fodros lúd. Kevésbé ősi, de hazánkban. K u k u rik ú ú ú! Az erdélyi kopasznyakú kakast sokon a tyúk és a pulyka keverékének vélték Cirmos cica, haj! A macskát a magyar ember sohasem céltudatosan tenyésztette: a ház körül éldegélő és egerésző cirmosok között a természetes kiválasztódás szabályai érvényesültek. így aztán kimondottan magyar macskafajtáról nem beszélhetünk. Ennek ellenére kiemelt szerepet töltött be a régi emberek életében: erről tanúskodik az, hogy sokkal gyakrabban adtak neki emberi nevet, mint más állatoknak (pl. Cili, Mici, Bandi stb.). Mint hivatásos egerésznek, szabad bejárása volt minden helyiségbe: az istállók, padlások, gabonatárolók ajtaján vágott kis macskabejáró biztosította a bejutását, ő volt az egyetlen állat, aki beléphetett a házba is, és helyet foglalhatott a kemencepadkán. Ej, mi a kő, tyűkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Petőfi Sándor kitenyésztett fajta a réz- és bronzpulyka. Ami pedig a galambokat illeti, felsorolni is nehéz volna számtalan fajtájukat, melyek néha olyan előkelő hangzású neve- Bagosi Zoltán felvétele] Bármilyen meglepő, a halastavakban tenyésztett pontyok is háziállatnak számítanak. Bár az ember a hentesnél leginkább csak halat" vásárol, ezeknek az állatoknak éppúgy számos fajtájuk ismert, mint a juhoknak, szarvasmarháknak vagy akár a kutyáknak. Sokat közülük Magyarországon nemesítettek: ilyen például a biharugrai tükrös ponty vagy a tatai palaszürke pikkelyes ponty. 12
Szárnyas postás Egy a több tucat magyar galambfajta közül A fodros m agyar lúd kusza tollazatú Az állatpark sétányszerű útjairól pazar kilátás nyílik a szürkemarhákra, bivalyokra, magyar parlagi szamarakra, rackákra és társaikra. Miután az állatokat alaposan szemügyre vettük, sőt le is fényképeztük, megnéztük az egykori állattartó-épületeket, kocsikat, eszközöket, térjünk be a kiállító terembe is! Itt megismerkedhetünk legfontosabb háziállatfajtáink sokszor kalandos történetével. Ne feledjük: az ő történetük egyúttal tükrözi az egész magyar történelmet is. Hagyom ányőrző lovasíjászat a pusztán G y e rte k haza, ludaim! A magyar Iádnak sima és fodros változata létezik két viselnek, mint hódmezővásárhelyi ernyőszemű keringő vagy magasröptű magyar deres. Emlős létére némiképp kilóg a baromfiak sorából, de említést érdemel a magyar óriás nyúl is. Ugye, hogy felsorolni is eltart egy ideig élő nemzeti kincseinket? 13