VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Tom. II. 1960. Fase. 1. A Mecsek ragadozómadarai Irta: Cseresnyés Szilárd, Pécs Tis éven keresztül /1949-59/ folytatott megfigyeléseim alatt sokat változott a Mecsek hegység erdőinek képe. A korábbi elhanyagolt erdők jobban kedveztek a ragadozőmadarak megtelepedésének, mint a mai gondozott erdőterületek. Az er dők változásával változott a fauna összetétele is. Egyes fajok szinte teljesen eltűntek,mások egyre gyakrabban kerülnek elő. Átlagosan azonban a fajok száma csökken. A Mecsek faállománya a D-i oldalon tölgy, az É-i oldalakon bükk és gyertyán. Kisebb foltokban előfordul a fenyő is. Általában kevert az állomány, öreg erdő alig van, középkorú állomány még sokfelé akad, de legtöbb helyet a vágásterület, bozótos ás uj telepítésű fiatal erdő foglal el. Az összefüggő erdőket vágásterületek szabdalják f e l, s az igy visszamaradó és egymástól elhatárolt erdőfoltokban húzódnak meg a ragadozőmadarak. Az erdőmenti legelőkön ma már nem tűrik meg a bokrokat, ami a bokorlakó madarakra és közvetve egyes ragadozőmadarakra is kedvezőtlen hatással van. Az énekes ós egyes ragadozómadár-fajok között egymásrautaltságot is megfigyeltem. A ragadozók gyakran vadásztak az
énekes madarakra, mig az egyes énekes fajok /leginkább a mezei Terebek/ a ragadozók fészkeit használják fel költőtanyául. Ahonnan eltűntek az énekesek, ezt a területet elhagyják a ragadozók is. A magyarürögi hegyi legelőn 1952 telén kiirtották a bokrokat. Az apró madarak eltűntek, de velük együtt a környéken fészkelő karvalyok és héják is. Hasonló esetet figyeltem meg a Keleti Mecsekben is, ahol a Cigány hegyen lévő bokrok kiirtásával eltávoztak az apró énekesek és a héják, karvalyok is. Egymásrautaltságot figyeltem meg továbbá egyes ragadozók között is. A lakatlan ölyvfészkeket leginkább héják foglalják el költésre. Ha azonban az ölyvfeszekben csak egyszer is költött héja, az ölyv többet nem ment vissza abba. A Keleti Mecsekben is tapasztaltam hasonló esetet: egy ölyvfészekben,melyet éveken át használtak az ölyvek 1952-ben egy kaba sólyom fészkelt. Bár a sólyom tojását elszedtem, igy azok csak rövid ideig lakták a fészket,az egerészölyvek véglegesen elhagyták azt.még öt éven át figyelgettem a fészket, de abban többé nem volt költés, mig végül is lehullott. Ugyanígy elhagyottá vált egy egerészölyv fészek Kantavárnál, ahol egy alkalommal darázsölyvek költöttek abban. Mielőtt az egyes fajok tárgyalására térnék, megemlítem, hogy a Mecsek területén 18 fajuk került elő. Ezek közül 11 faj költését és 3 faj előfordulását /költés nélkül/ sikerült megállapítanom. Az irodalomban még további 4 olyan faj előfordulásáról találtam emli.'-ést, melyek részben előforduló, részben költő fajok voltak, azonban ma már teljesen hiányoznak a Mecsek területéről. Egerészölyv /Buteo b. buteo L./ A leggyakoribb ragadozómadár a Mecseken. Az utóbbi időben ez a faj is erősen megfogyatkozott. 1949-50 telén még 82 darab jó állapotban lévő fészket tartottam nyilván, melyeket
évenként felkerestem. A fészkeknek általában 20 %-e volt lakott 1949 és 1952 években. Azóta a nyilvántartott fészkek száma 46-ra ősökként ugyancsak 20 %~OB lakottsággal. A költő ölyvpárok csak végszükségben építettek uj fészket, legtöbbször a régi fészkeket javítják ki. Előfordult, hogy 5-6 év után újra megtelepedtek elhagyott fészkükben. Uj fészket csak elvétve találtam.az elmúlt évtizedben as ismert 82 féezekből 43 pusztult el és csak 7 uj fészek épült. A fészkek 40-80 cm. átmérőjűek.'magasságuk 10 és 60 cm. között váltakozik. Leginkább a fák felső harmadában épültek. A még meglévő fészkek közül 18 tölgyfán. 14 bükkfán, 6 hárson. 4 fenyőn, 2 gyertyánfán, 2 pedig vadcseresznysfén épült. A legalacsonyabb 6, a legmagasabb 28 méteren van /Átlagos magasság 12 m./. Egy alkalommal olyan fiatal gyenge tölgyfán találtam fészket, hogy a fára mászni lehetetlen volt, s azt a szomszéd fáról tudtam csak megközelíteni. A fészkes fáknak 70 St-a völgyekben, 20 St-a a völgy fe letti oldalakon és 10 %-a a gerinceken,vagy magasabb fekvésű erdőréezeken van. A költés legkorábbi ideje IV. 12-én volt, legkésőbben pedig V.23-án találtam tiszta fészekaljat.általában az aljak IV. 20-ra teljesek. Tapasztalatom szerint a Mecseken a fészekaljak 10-15 nappal később találhatók, mint a környeső síkvidéki erdőkben. /Igy pl. a sumonyl erdőn az aljak már I I I. hó végén teljesek./ Fészekaljuk 50 %-ban 3-as, 20 %-ban 4-es és 30 Jt-ban 2-es. Gyakran csak egy tojás van a fészekben, de ezek inkább pótköltéeből erednek. Egy alkalommal /Abaliget 1952.IV.18./ tudtam 5-ös fészekaljat. Az általam begyűjtött aljak közül 12 alj 3-as 9 alj 2-es 3 alj 4-es volt.
Gatyásölyv /Buteo 1. lagopus PONTOPP./ Csak ősszel ás télen láttam 1954. XII. 8-én Kővégószőllősön, 1955. I I. 7-én Mánfa és Sikonda között, 1958. I.2-án Pécsváradnál és ugyanezen a napon Kisujbénya környékén. Legkorábban 1952. XI.10-én Pataceon, legkésőbben III.20-án láttam Zobákpusztán néhányat az erdőszéleken, mezőgazdasági területeken. Parlagi sas /Aquila h. heliaca SAV./ Mindössze egy alkalommal költött a Mecsek területén. Az első példányt 1951 mérc. 23-án figyeltem meg a Szuadó völgy környékén, a Kispohár forrás közelében,ahol egy öreg bükkfán régi sasfészek volt. Mérc. 29-én már a fészek mellől láttam felszállni. Április 5-én lerakták az első, majd 9-én a második to jást. Már az első tojás lerakása után a tojó a kotláét megkezdte. Nagyon óvatosan viselkedtek; 3-400 m. távolságból lerepült a fészekről. A fészkes fa megmászása alatt a levegőben köröztek és rövidebb időközökben hallatták hangjukat. A fészekben, mely 21 m. magasan volt, a kányafészkekhez hasonlóan papir, lótrágya, egy nyulláb, fogoly /Perdix perdix L./ és örvöegalamb /Columba palumbus L./ - t o l l volt.a fészek átmérője 160 cm magassága 95 cm volt. A saspár egész éven ét a fészek környékén tartózkodott. Táplálékért a közeli pellérdi halastavakra jártak. A tél folyamán kóboroltak, hol i t t, hol ott bukkantak fel, de mindig párosan. Egy alkalommal a ZBongorkő szikláiról repültek fel /1951. X. 20/. Abaliget felett 1952. I. 19-én láttam. Darázsölyv /Pernis a. aplvorus L./ Nem fészkel minden évben,bár egy alkalommal /1950/ egy-
Barna kánya /Milvus m. migrans BODD./ ezerre két pár is költött a Mecseken. AGÁRDI EDE már 1921.V. 29-én gyűjtött darázsölyv tojáeokat a Keleti Mecsekben.1950. V.23-án a melegmányi dombtetőn találtam költve.fészkük 25 m. magasan cserfán volt s 3 /!/ tojást tartalmazott. A tojé ült a fészken. A fészek megmászása alatt a szomszédos fán nyugodtan ült. Fészkét friss zöld lombbal bélelte, a tojások is zöld leveleken feküdtek. Ugyanebben az évben VI.2-án Kantavár felett találtam fészkére 10 m. magasan hársfán. Ebből a fészekből IV. 26-án 6-os erdei fülesbagoly /Asio o. otus/ aljat, két hét múlva 2-es egerészölyv /Buteo -b. buteo/ aljat, VI.2-án pedig már a darázsölyv /Fernis/ aljat találtam. Ez a fészek is zöld lombbal volt bélelve. Fészekalja 2 tisz ta tojásból állt. A tojó oly szorosan ülte a fészket, hogy csak akkor repült le, amikor már majdnem elértem. Ez a madár is a szomszéd fáról nézte végig a fa megmászását. 1954. V. 4-én a Szuadó völgyben láttam egy példányt. 1959. V. 28-án a vágoti völgy felett repült egy drb. 1959. VI. 26-án a Jakabhegyen 2 flókáját találtam egy 12 méter magasan lévő fészekben. I t t ugyancsak megfigyeltem a Pernio túlzott bizalmasságát. A fészkéé fa megmászása nem zavarja, nyugodtan viselkednek, de hangjukat sohasem hallatták. Csak a Keleti Mecsekben észleltem néhányszor, de ugy látszik ezek is a dunamenti erdőkből húzódtak a Mecsekbe. 1928-ban a Zengő környékén látta AGÁRDI EDE. A 30-as években a Dobogón költött egy pár. Magam 1950. IV.28-án a Keleti Mecsekben /Vöröshegy/ találtam fészkelve. Fészkében 3 friss tojás volt.1952.iv.19-én a Kecskeháton talált fészkében egy tojás volt. Május végén a fészekben két fióka volt, melyeket meg is fogtam és Pécsett VII. hó végén meggyürüzve elengedtem.
Rétisas /Haliaetus albicllla L./ Egy alkalommal költöttek a Mecseken* 1952. februárjában letelepedtek a Szuadóban lévő saefeszeknél. Március elején lerakták egyetlen tojásukat, mely a gyakori zaklatás következtében megzápult.ezt a tojást III.15-én elszedtem és praeparáltam. Jelenleg a NEMZETI MÚZEUM gyűjteményében van. A saspárt még többször megfigyeltem ebben az évben a Szuadó völgy környékén és a Jakabhegyen. ősszel már egyedül jártak és leginkább a Jakabhegy D-i oldalán tartózkodtak. Táplálékért a pellérdi halastavakra jártak, ahol a leeresztett tó visszamaradó vizgyülemléseiben lévő halakra vadásztak. 1953.februárjában ismét megjelentek a fészek környékén, de március elejére elhagyták a vidéket. Kígyászölyv /Circaetus g. gallicus GM./ Előforduláséról és fészkeléséről Aquila igy ir: Nagyon kevés helyen költ. 1924. IV. 27-én a Zengő közvetlen tövében költött 15 m. magas fenyőfán.a tojás kissé kotlott volt már. Másodszor 1926.V.16-án ismét költött ugyanebben a fészekben. A tójáéban már nagy embrió volt." Utolsó fészkelése állítólag 1940 körül volt a Szuadó völgyben lévő sasfészekben. Állítólag klgyászölyvek készítették az ott lévő sasfészket, melyet később a parlagi sasok feljavítottak és költöttek is benne. 1959.mérc.7-én a Jakabhegyen egy vadász kézzel fogott egy teljesen átázott him példányt, melyet BUCHERT ÁDÁM praeparátornál ki is tömetett.a még élő madarat magam is láttam. Költését még nem sikerült megtalálnom. Karvaly /Accipjter n. nisus L./ Az utóbbi években határozottan megritkult a Mecsek te-
mieten. AB 1950-es évek elején több fészkét ismertem a Misina D-i oldaláréi.ahol fiatal tölgyfákon költöttek. Előfordult nég a Jakabhegyen, a Hármaehegyen, Óbánya környékén, Zengővárkonyon, Brdősmecekén, Fékednél. Néhány napos fiókáit 1948.jun. 9-én a Mandulásnál figyeltem meg. Ugyanebben a fészekben 1949. V.9-én 4 tojásból álló fészekalj volt. Télen igen gyakran láttam, amint apró madarakra vadásztak. Költésidőben és a fiókák nevelésének időszakában nagyon óvatosak. Ha költését elszedtem mindig pótolt, de már csak 1-2 tojást raktak.fiataljait annyira félti, hogy a fészekhez mászót is gyakran megtámadja. 1949. V.14-én ismét találtam egy fészket a Tube8től D-re, melyben 5 friss tojás volt. 195.júniusában egy fészekben 5 fiatalra bukkantam. 1951-ben ismét 3 tojásos fészekalját tudtam az üdülőszálló mögött. Héja /Aoclplter gentille galllnarum BREHM/ Gyakori fészkelő. Fészkét leginkább lakott helyek környékén magas szálerdőben épiti. Költésideje április első fe lére esik,s rendesen 4 tojást raknak. Ritkábban 3 vagy 5 tojást is találtam fészkében. Az irodalom szerint régebben is gyakori fészkelő volt. Magam 1949. IV.24-én a Keleti Mecsekben /Szt.Imre hegy/ 2 erősen kotlott tojására akadtam. 1950. IV. 21-én pedig Kantaváron találtam egy igen fias fészekalját. 1952. áprilisában a Szuadó völgyben két pár is költött bükkfákon. Ezekben a fészkekben 3 és 4 tojás volt. Ugyenez évben a Keleti Mecsekben két fészkét ismertem. Április 4-én az egyik fészekben 4* a másikban 2 friss tojás volt. 1953.áprilisában ismét Kantaváron költött egy pár,mely* nek április 12-én 3 tojásból álló fészekaljuk volt. 1955. és 1956. években Orfü környékén találtam egy-egy fészket. 1958. j V. 4-én /!/ a Szuadó völgyben /Bögréé kut/ lévő fészekben 3 tojás volt. Ez a fészek 19 m. magasan fenyőfán volt. %
1959. IV. 16-án a Zengőn két pár költött. Mindkét fészekben 5-5 tojás volt. Az egyik 18 m-en tölgyfán, a másik 16 m-en bükkfán volt. Mindkét fészekalj tojásai kissé zápok voltak mér, - valószínű, hogy az április elején történt nagy felhőszakadás alkalmával átáztak a tojások. A költő héjapárok számát a Mecsek területén 6-7-re becsülöm. Vándor sólyom /Falco p. peregrinus TUNST./ Egy alkalommal láttam a Zsongorkő szikláin. Fészkét nem találtam, bár megfigyelése költésidőben /1953. ápr. 19-én/ történt. Kerecsen /Falco c. cherrug GRAY/ Az első mecseki költését nekem sikerült megfigyelnem. 1953.márciusában a Szuadó völgyben lévő sasfészekben ütöttek tanyát. Április 12-én fészkükben 3 tojás volt. 1954.marc.13- án a Zengőn figyeltem meg egy párt,amint a költéshez készülő hollópárt űzték el fészkükről. A hollók elhagyták a környéket, de a kerecsenek sem költöttek, 1959. ápr. 15-én újból megtaláltam fészküket a Szuadő völgyben 4 erősen kotlott tojással. /A fészkes fát 1959. decemberében kivágták./ Kaba /Falco s. subbuteo L./ Első előfordulását AGÁRDI EDE emliti a Keleti Mecsek környékéről 1931-ben. Magam 1952. VI. 17-én találtam meg a Zengőn 22 m. magasan, bükkfán. A fészekben egyetlen nagyon fias tojás volt. A fészket a következő években is meglátogattam, de a sólymokat többé ott megfigyelni nem sikerült.
1953. nyarán őbányán láttam egy példányt. Láttam a Szuadó völgy környékén is, de fészküket sohasem találtam többé. Vörös vércse /Falco t. tlnnunculus L./ A mecseki erdők szélén,hol szántok és rétek vannak,előfordul. Inkább csak az erdőtől nem messze lévő különálló fákon költenek, ritkábban az erdő szélén is akad egy-két fészek. Hegfigyeltem Kővágószőllős, Pécsvárad, llecseknádasd, Apátvarasd és Mánfa környékén.egyik fészekben KővágószŐllősnél 5 tojás volt. Bakonya határában sziklafalon is költött /1950.V.4./. Cserkuton 1959. IV. 26-án láttam egy párt. Törpe sas /Hieraaétue p. pennatue CM./ Az 1930-as években állítólag költött a Zengőn,Első biztos fészkelését a Szuadő völgyben találtam 1950. V.2-án. A fészke 18 m. magasan bükkfán volt és friss tojásokat tartalmazott. A tojások zöld leveleken feküdtek. Fészekaljuk 2 tojás volt. Másodszor 1951. V. 26-án ugyanitt költött a törpe sas és fészekaljuk 3 /!/ tojás volt. 1954 tavaszán egy egészen kifehéredett himet láttam ezen a területen,de fészküket nem sikerült megtalálnom. Végül szeretném megemlíteni azokat a fajokat is, melyeket az irodalom emlit ugyan, de ma már teljesen eltűntek a Mecsek- vidékéről. Kék vércse /Falco v. vespertlnus L./ AGÁRDI EDE 1931. őszén látta a Keleti Mecsek környékén. Én sohasem találkoztam vele.
Kle sólyom /Falco oolumbarius ágét.on TUKST./ Bgyetlen példányt lőttek /1924. jan.10-én/ a Keleti Mecsekben. Bákássó sas /Aquila p. pomaxina BRBHM/. Régebben előfordult a Mecsekben,ma már hiányaik.utoljára /1924. V. 11-én/ a Zengőn költött és fészkében két tojás olt. Szirti sas /Aquila c. chrysaetos L./ Egy előfordulásáról van tudomásom: a Zengő környékén 1929. februárjában találtak egy elpusztult példányt. Die Raubvögel dea Mecsekgebirges Von Sz. Cseresnyés, Pécs Der Aufsatz publiziert die in den Waldungen des Mecsekgebirges in der Periode von 1949 bis 1959 beobachteten sowie aus der früheren Literatur gesammelten Daten. Er liefert zunächst Beiträge zu den mit dem Brüten der Vögel im Zusammenhange stehenden Beobachtungen,so dann zu den Verbindungen zwischen den einzelnen Vogelarten. 18 Raubvogelarten sind vom Gebiet des Mecsekgebirges bekannt.hievon hat I 4 Arten der Verfaeser selbst beobachtet:
11 Arten beim Brüten, 3 ohne Brüten. Uber die weiteren 4 Arten fand er nur in der Literatur Erwähnung. Diese fehlen heute schon gänzlich aus dem Gebiete dee Mecsekgebirges, waren aber früher hier zu finden und haben auch eventuell hier gebrütet. Von den gegenwärtig hier nistenden Arten,eine Art brütet in 9-10 Paaren, 2 Arten in 3-4 Paaren,die übrigen in 1 höchstens 2 Paaren. Da die alten Waldungen, Hochbäume immer seltener sind, nimmt die Zahl der Raubvögel immer mehr ab. L i t e r a t u r 1. AGÁRDI, E.: A Keleti Mecsek madárvilága /Aquila, 46-49, 1942, p. 269-284/. - 2. CHERNÉL, I. : Magyarország madarai /Budapest, 1,pp.XXIV,127, 2,pp.XIX,830/. - 3. HORVÁTH, L.: The Omis of the Mecsek Mountains /Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 4,1953,p.211-225/. - 4. HORVÁTH, L.: Madarak in SZÉKESSY V.: Magyarország Állatvilága /Budapest, XXI, 1958, pp.vii,456/. - 5. LOVASSY,S.i Magyarország gerinces állatai /Budapest, 1927, pp.xi,895/. - 6. MADARÁSZ, Gy.;Magyarország madarai /Budapest, 1899-1903, pp.xxxiii,450/.