Borsi Kálmán Béla A BÁNSÁGI NEMZETI IDENTITÁS PROBLÉMÁI AZ 1918- AS RENDSZERVÁLTÁS UTÁN (A TEMESVÁRI DIÁKÖSSZEESKÜVÉS: 1919 1920) *

1 Borsi Kálmán Béla A BÁNSÁGI NEMZETI IDENTITÁS PROBLÉMÁI AZ 1918- AS RENDSZERVÁLTÁS UTÁN (A TEMESVÁRI DIÁKÖSSZEESKÜVÉS: 1919 1920) * * NEM VÉGLEGES, IDEIGLENES (készülőfélben lévő) változat!

2 I. (Bevezetés problémafelvetés kutatástörténet környezettanulmány -- cselekmény) I/a: bevezetés 1920. január tizennyolcadikán hajnali fél három körül baljós zörejek ébresztették az almánfalvi Niamessny família temesvári kúriájának háza népét. Katona és csendőrcsizmák csikorogtak a kőkeményre fagyott hóban, majd román szitokszavak hasítottak bele a csillagtalan éjszakába. Aztán az új államhatalom nyelvén felhangzott az ordré is: A törvény nevében kinyitni! 1 - ordította a különítmény parancsnoka, s felszólításának a keretlegények puskatusának fülsiketítő zuhogása adott kellő nyomatékot a Dózsa-utcai porta2 tölgyfából ácsolt kapuján. A cselédek rémülten nyitottak végül is ajtót, a ház úrnője pedig - igazi, hamisítatlan Nagyasszony, az Adyval3 egyazon évben, 1877-ben született, s a korabeli pesti Írófejedelem, Herczeg Ferenc köréhez tartozó leendő írónő: Manaszy Margit4 torkában dobogó szívvel kapkodta magára ruháit. Közben lopva kinézett az ablakon: a zúzmarás utcán egy konflis, mellette ormótlan csukott fekete autó, lámpái gyér fényében szuronyerdő csillant, a környék megszállva, a ház körülvéve. Innen bizony egy kismadár sem tudna észrevétlenül kiröppenni Első bénító gondolata az, hogy férjét, Niamessny Mihályt,5 Temes vármegye egykori főügyészét s a lippai választókerület Tisza párti országgyűlési képviselőjét keresik a 1 Niamessnyné Manaszy Margit: Villámlik messziről Budapest, é.n.[1932], Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. [Budapesti Hírlap nyomdája], 206. (a továbbiakban: NMM!) 2 Lakcím: Niamessny Mihály dr., házt., ügyvéd, országgyűlési képviselő, Erzsébetv., Dózsau.4. Lásd Temesvári Cimtár 1914 Temesvárer Adressbuch 1914,.95. (a továbbiakban: TC 1914!) 3 Érdekes adalék, hogy 1897/1898 folyamán Ady Endre három és fél hónapon át maga is Temesvárott élt egy józsefvárosi csöndes kis bútorozott szobában, amelyet az Arany János utca 13. szám alatti nagy tölgyfakapus, sárgára festett földszintes ház hátsó traktátusában bérelt. Öccse, Ady Lajos 1923.-ban megjelent Ady Endre. (Budapest, 1923, Amicus Kiadó) című könyvében ezt az alig több mint negyedévet bátyja élete legszomorúbb időszaka gyanánt jellemezte. Lásd Szekernyés János: Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból. Temesvár, 1998, Mirton Könyvkiadó, 79. (a továbbiakban Szekernyés 1998!). Csaknem ugyanilyen rosszul érezte magát a Bánság központjában Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 1. Budapest, 1918. december 1.), aki - katomai szolgálatát kórboncnokként Temesvárt teljesítő második férje, Bauer Ervin [Balázs Béla testvéröccse] társaságában 1915. február elejétól 1918. november elejéig lakott kisebb megszakításokkal, albérleteiket gyakran változtatva ebben a kormos, poros alföldi városban. Lakcímei: Józsefváros, Ormos utca 12. (majd 10.); Gyárváros, Andrásy út 5 [6].; Andrássy út 35.; Belváros, Jenő herceg tér 3. II. em.; Losonczy tér 16. II. em. Lehangoltságának egyéb lenyomatai: itt kucorgunk ezen a pocsék Temesváron és vágyódunk kedves Pestünkre ( ) ez a Temesvár egy borzasztó hely ( ) a legrossabbul ellátott város és katonákkal agyon szipolyozva etc. Lásd Rolla Margit: Kaffka Margit II. Út a révig Budapest, 1983, A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei, Új Sorozat 12 (87)[sorozatszerk. Rejtő István], 100, 115, 117, 121, 125, 163, 1ö0. (a továbbiakban: Rolla 1983! Ugyancsak itt mondunk köszönetet Müller Miklós New Yorkban élő biológus professzornak, aki Kaffka Margit életének temesvári epizódjára felhívta figyelmünket! B-KB ) 4 Részleges életrajzi adatait lásd Magyar İrók Élete és Munkái. Meginditotta id. Szinnyei József, Új sorozat. Gulyás Pál adatgyűjtéséből s. a. rendezte Viczián János. Budapest, 1999, Argumentum Kiadó MTA Könyvtára, 411. (a továbbiakban: MIÉM 1999!) 5 Niamessny Mihály (almánfalvi) ügyvéd, szül. Temesvár 1875. augusztus 25. Életútjának rövid összefoglalóját lásd A magyar társadalom lexikonja. Második bővített kiadás. Budapest, 1931, A Magyar Társ. Lexikonja Kiadóvállalat kiadása, 411. (a továbbiakban: AMTL 1931!). Lásd még Keresztény Magyar Közéleti Almanach. Második kötet M ZS. Közgazdasági Enciklopédia II. Csoport. Budapest, 1940, Nyomta a Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, 753. Lásd még újabban Borsi Kálmán Béla: A Bánság és Temesvár a századfordulón és az első világháború előestéjén, (231. sz. jegyzet!) in: Polgárosodott nemes avagy (meg)nemesedett polgár. Írások a nemesi polgárisodás témaköréből. Pécs. 2002, Jelenkor Kiadó, 124-125. (a továbbiakban B-KB!)

3 fogdmegek, aki nem lévén hajlandó felesküdni a vadonatúj impériumra s annak koronás főjére I. (Hohenzollern-Sigmaringen) Ferdinand román királyra szerencsére nincs Temesvárott: Csonka-Magyarország székesfővárosában, Budapesten kezdett új életet. A család többi tagját tizenhét esztendős «Mackó»-nak becézett nagyfiát és a két bájos, gesztenyebarna-fürtű őzszemű bakfist: Magdit és Margitkát is odavárja júniusban -édesanyjukkal együtt. A késedelem oka a tanév zavartalan befejezése, birtok és ingatlanügyek megnyugtató rendezése, mely, kényszerből, a ház úrnőjének kínzó, idegtépő, lélekölő s minden maradék energiáját igénybe vevő feladata.6 Mert hodonyi Manaszy Margitot minden ide ehhez a régióhoz: a Bánsághoz s annak székhelyéhez, Temesvárhoz köti. Itt, ezen az istenáldotta termékeny tájon látta meg a napvilágot rangos hivatalviselő birtokos-családban. Anyai nagyatyja Murányi Ignácz7 romantikus arckifejezésű híresen szép férfiú, mellesleg Temes vármegye első alispánja, aki, német származására erősen rácáfolva, a 48-as magyar szabadságharc dicső krónikájába is beírta nevét. Édesapja, Manaszy Gyula,8 az 1870-es években tevékeny részt vállalt Temes vármegye törvényhatósági és adminisztratív működésében s megbecsült alakja szeretett városa közéletének. Bátyja, ifj. Manaszy (Barco) György,9 egy szerencsés véletlen folytán örökbefogadás révén bárói címhez jut, ennélfogva a magyar főrendiház örökös tagja, amúgy, Széchenyi István nyomdokain, országos hírű lótenyésztő.10 Szintén Gyula névre hallgató testvéröccsét, aki a családi tradiciót folytatva a bánsági politika jeles szereplője, 1910.-ben a csákovai választókerületben munkapárti programmal parlamenti képviselővé választják.11 Ilyen körülmények között lassanként feledésbe merül a Manaszy -család újgörög eredete, jóllehet a névadó, birtok (s magyar nemesi -cím)szerző ükapa miatt sem kell éppen szégyenkezni: Eliades Manassis12 nem más, mint az egyik legjelentősebb havaselvi román (fanarióta) uralkodó Alexandru Ypsilanti belső titkos tanácsosa, házi orvosa, több ízben Nyugatra küldött rendkívüli és meghatalmazott követe, mi több Erdélybe menekülése előtt a 6 Vö: Székács György: A temesvári leventepör. Ifj. Niamessny Mihály története. 2. rész, Új Magyar Vetés, 1934. november 10., 3.; és X. rész, 1935. április 10., 3.; valamint NMM 106. 7 Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai. III. köt. Temesvár, 1903, Dél magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat, 98. Vö. B-KB. 82 (127). Osztrákellenes ellenzéki magatartása később is közismert volt: egy adat szerint a temesvári Delejtű című lap 1860. szeptember 11.-i (37.) számában megjelent hazafias cikk miatt ő is azok közé tartozott, akiket gróf Saint - Quentin tábornok, Temesvár helytartója börtönbe záratott. A szövegösszefüggés: együtt voltak Josephstadtban elfogva Kirch Pál mérnök, Murányi Ignácz földbirtokos, a későbbi főispán, Stokinger Mór és Thúry József ügyvédek Temesvárról. A Delejtű 1860. november 13.-i (40.) számából idézi Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hirlapirodalom története. Temesvár, 1900, Csanád egyházmegyei Könyvnyomda, 112. (A foglyok, köztük Murányi I. fényképe, uo. 113.;Romantikus pózban megfestett portréja O'sváth György tulajdonában van.) 8 Lendvai uo. Vö. B-KB 81. 9 Borovszky Samu [szerk.]:: Temes Vármeg ye.[ Magyarország Vármegyéi és Városai ] Budapest, 1908, Országos Monografia Társaság, 414.Vö. B-KB 81-82. (126.) 10 Hippológusként jegyzett főműve: Az amerikai ügető jelentősége a belföldi tenyészet szempontjából. Temesvár, 1899, A Szerző kiadása 11 Lásd Magyarország monográfiája 1900 1932. Három évtized története életrajzokban [szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér]. Budapest, é.n., Magyarország Monográfiája Kiadóvállalat, 346.

4 bukaresti újgörög tannyelvű főiskola - fejedelmi akadémia matézist, gyógyászatot és filozófiát oktató messze földön híres oskolamestere, utóbb rektora. Ám a valóság olykor kegyetlenebbnek bizonyul a leghátborzongatóbb rémálomnál is: a bajonettjükkel hadonászó zsandárok két hátrakötött kezű kamaszt vonszolnak maguk előtt, arcukon kék-zöld foltok s frissen alvadt vér, szemükből könny szivárog, torkukból a vágóhídra hajtott vesztét érző állat artikulálatlan nyöszörgése. A rohamosztagot vezető csendőrtiszt s a két detektív izgatott szóváltásából aztán az iszonyat is rögvest formát ölt: nem a pater familias -t, hanem a család szeme fényét, utolsó reményét, a fiút 13 az 1902. december 7.-én ugyancsak Temesváron született ifjú Niamessny Mihályt - «Mackót» - keresik a Sziguranca emberei. S a borzadályt, ha lehet, tovább fokozza, hogy a Nagyasszonynak még csak tolmácsra sincs szüksége, hiszen a temesmurányi birtokot időtlen idők óta oláh jobbágyok művelik,14 s Manaszy kisasszony hajdani román játszótársaitól s az uradalmi szolgálóktól az 1880-as, 90-es években a német és a francia mellett a pórnép tájszólását is többé-kevésbé elsajátította. Azt viszont leglidércesebb révületében sem gondolta volna akárcsak (pár tucat túlfeszült lényeglátót s bomlott idegzetű jósnőt kivéve) a millenáris Magyarhon úri közönsége és vezető osztályai --, hogy alig két évtizeddel tündérszép gyermekségének vége (s pár esztendővel a «boldog békeidők» szertefoszlása) után ez lesz majd a Bánság (és Erdélyország) hivatalos (állam)nyelve * Agyában tompa ütést érez, bal halántéka félelmetes lüktetésbe kezd, csoda, hogy nem ájul el azon nyomban.15 Ehelyett, mint minden közönséges földi halandó létezésének kritikus pillanataiban, lelki szemei előtt villanásszerűen neki is lepereg egész addigi élete: anyja jóságos arca, amint a bölcsőben fölé hajol, korán elhalt atyjaura csöndes zsémbelése véget nem érő téli estéken a kandalló pattogó tüzénél, a lovas-szán csilingelése a ropogós porhóban környékbeli vizitekből hazatérőben, a halastó hattyúi és gyönyörű tavirózsái, a 12 Pontos életrajzi adatait lásd Ariadna Camariano-Cioran: Les academies princieres de Bucarest et Jassy et leurs professeurs.[sic!] Thessaloniki, 1974, 397 407. Vö. B-KB 79 83. (125 127.) 13 NMM 207. 14 Temesmurány 1551 lelkes (775 férfi és 778 nő) összlakosságának felekezeti megoszlása 1870-ben így festett: római katolikus: 138; görög katolikus: 9; keleti nem egyesült: 1377; örmény: 1. Az unitusokat és az ortodoxokat egyaránt román nemzetiségűnek feltételezve ez annyit tesz, hogy a román elem a népesség 89,3%-a, mondhatnánk elsöprő többsége, Vö. Temes vármegye 1870 -ik évi NÉPSZÁMLÁLÁS, Temesvár, 1870, Nyomtatott Diemer Károlynál, 17.

5 murányi mezők égszínkék búzavirágai s égővörös pipacsai, melyekből megannyi csinos csokrot szedett egykoron. S a film pereg tovább: gólyák kelepelnek a román zsellérek zsúpfedeles kunyhóin, csivitelő fecskék röpdösnek a nyári konyha verandájára tapasztott takaros fészkeik körül, s sejtelmesen susog a kúria udvarán magasodó rezgőnyárfa. Látja magát, amint varkocsba font hajjal, matrózblúzban illedelmesen siet a temesvári gimnáziumba; az első leánypajtásaival megosztott édes titkok; az első farsangi bál varázslatos, semmihez nem hasonlító hangulata; a keringő andalító ritmusa; kipirult arcú, gáláns udvarlók; csillogó szemükben csodálat és alig titkolt vágy. Aztán egy markáns arcú, mégis finom vonású nemesifjú ködalakja kúszik be a képbe: az első, nemigen halványuló szerelem kínzó emléke, melynek igézetéből, bár ezt sem Napló jának, de még önnön magának sem vallhatja meg, soha többé nem tud szabadulni S nincs még vége: az 1901. január 29.-én megült pompás mennyegző Niamessny Mihály országgyűlési képviselő oldalán, a rangos vendégsereg meghitt zsivaja, összecsendülő pezsgőspoharak, tósztok és pajzán jókívánságok; «Sose halunk meg!»; nászút Párizsba, Rómába és Velencébe, férjének megnyugtató, ám érzékeit csupán módjával felajzó jelenléte;16 az első gyerek Mackó születése (1902. december 7.-én), az adriai Lovranában töltött tengerparti vakációk bája, romantikus hajókirándulások, festői olasz kisvárosok és hangulatos dalmát halászfalvak egymásra torlódó reminiszcenciái Majd a rémségek kezdete: a szarajevói merénylet dermesztő híre,17 a mozgósítás - «Mindent meggondoltam, és [mindent] megfontoltam!»18 - eufóriás napjai, hadüzenet, teli torokból éneklő frontra induló honvédek, «Megállj, megállj kutya Szerbia. Nem lesz tied Hercegovina!»,19 virágerdővel 15 NMM 206. Vö. NMM 12. NMM 7-10. 18 Gergely Jenő Izsák Lajos: A huszadik század története. Budapest, 2000, Pannonica Kiadó, 11. 19 Idézi Pritz Pál: Hory András (Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezéseinek tükrében), in: Pritz Pál: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995, Magyar Történelmi Társulat, 133. [Az 1921-es évjárathoz tartozó Vajay Szabolcs hajdani kiscserkésszel és hasonszőrű pajtásaival mert így jön ki a ritmus a következő formában énekeltették: «Megállj, megállj te kutya Szerbia, nem lesz tiéd Hercegovina», Vajay Szabolcs szíves helyesbítése, levelének kelte: Vevey, 2002. október15!] Az akkori közérzület érzékeltetésére - a korabeli helyesírási szabályok tiszteletben tartásával - idemásolunk egy véletlenül megőrződött egyidejű olvasói véleményt: Megmozdult a monarkia. Nyugodtan, méltóságteljesen mozdult meg, mint a királyi oroszlán, mikor nemesen hatalmas teste talpra áll, hogy komolyan megnézze az előtte alkalmatlankodó egérkét. Egy felvillanó, óva intő tekintetet vet reája. Ha ettől sietve el nem takarodik, akkor karmának egyetlen legyintésével agyonsujtja a nyomorultat. Szerbia megittasult Obrenovits Sándor és Masin Draga párolgó vérétől. Ebből eredt az a vérfolyam, mely a közelmultban másfél éven át öntözte a Balkán rögeit; erre vezethető vissza az a gyáva fejedelemgyilkosság is, melyet most négy hete Serajevóban [sic!] lesből, aljas, komisz módon, a szerb nyelvü népek centralizációja érdekében elkövettek. Ez a balkáni borzalmak betetőzése s egyben bizonysága annak, hogy Szerbia mindenre képes, kész és kapható; miért is a monarkiának immár mulhatatlan kötelessége őt végre valahára megfenyiteni. Tennie kell ezt saját érdekében, de tennie kell a humanizmus, a civilizáció és a kultúra nevében is, amelynek őréül és védő bástyájául a balkáni események ujolag felavatták. Ezen hivatása ekzisztenciájának és nagyhatalmi állásának legfőbb biztositéka; mert azok a nyugoti kulturállamok legelsőrangu érdekét képezik. Ezért van az őt alkotó két állam is elválaszthatatlanul egymásra utalva. Évtizede immár, hogy a monarkiában minden téren, minden eszközzel, nyiltan és titokban, szóban és irásban dolgozik a jól szervezett propaganda az északkeleti, északnyugoti és nagydélszláv, valamint a nagyromán alakulás érdekében. Kivülről, a hasonnyelvü országokból szervezik és mozgatják a propagandát a közösség érzetének felkeltésével és az összetartozás eszméjének ápolásával; azt a propagandát, mely legelső sorban Magyarország területi integritása ellen irányul. Ausztriában kisebb a veszedelem, mert odaát valamennyi nemzetiséget összetartja egy hatalmas kapocs: a közös erős habsburgi eszme. De mi itthon csaknem ott tartottunk már, hogy annyifelé huztunk, ahányféle nyelven beszélünk. Ily módon tehát a magyar nemzet veszedelme egyszersmind Ausztria, a monarkia, sőt a nyugoti Európa s ennek kulturájának veszedelme is. 16 17

6 ékesített csapatszállító vonatok, a vitézeket búcsúztató vidáman integető piros- fehér- zöld pántlikás leánysereg20 s diadaléhes hölgykoszorú s alig pár héttel később - «Mire a falevelek lehullanak» - iszonyúan megcsonkított emberi roncsok,21 fakó tekintetű s bűzös leheletű sebesültek százai és ezrei Megint látja magát, akárha fátyolos tükörben, amint az átutazó frontharcosok elszállásolására, háborús sérültek s betegek ápolására, a hadirokkantak s haldoklók szenvedéseinek enyhítésére szakosodott Temesvári Pályaudvari Hölgybi zottság 22 mindenható Főasszonyaként ellentmondást nem tűrően,23 s szerfölött hatékonyan épp intézkedik S egyetlen röpke pillanatra még az igazság is megvilágosodik zaklatott elméjében: túltengő érvényesülési vágya, szakadatlan tenni akarása, érzelmi kielégítetlensége s asszonyi hiusága24 sodorta közéleti pozícióba!25 S lett légyen lázas tevékenysége a Mindezekért és mindezek érdekében óhajtjuk, hogy: Legyen vége a komédiának! [Rónay M. kiemelései!] Lásd Rónay Mihály : Előre (Szentmárialiget, [1914] jul. 26., Temesvári Hirlap, Tizenkettedik évfolyam, 176. szám, 1914. július 31. (Péntek), címlap! Egy Rónaynál kevésbé iskolázott ember (a lovranai magyar vendéglős) Manaszy Margit tolmácsolásában ekképp vélekedett: A háború tönkretenné az új üzletemet, de nem baj, belátom, le kell számolni a szerbekkel Lásd NMM 10. (1914. július 20.-i bejegyzés) 20 Úgy érezzük, nagyon is ideillik Manaszy Margit egykorú A mi távozó fiaink fő- és Leányainkhoz alcímű cikkének mondanivalója, s kivált atmoszférája (szintén a korabeli ortográfia érintetlenül hagyásával): «Még nyilnak a kertben az őszi virágok» még tele van bimbóval a rózsabokor. A természet ez évben megóvta őket a pusztulástól [ ] az idén más terve volt. Nem hozzátok akarok beszélni Temesvár asszonyai, anyái, akik felemelt fővel adjátok oda legdrágábbjaitokat, a kik teljesiteni fogják kötelességeteket éjszakákon betegágyak mellett sebek kötözése, nyomor enyhitése körül. Hozzátok akarok szólani szülővárosunk mosolygó arcu szőke és barna, gondtalan édes, fiatal lányai! A fiaink elmennek dübörögnek az utcák kövezetei sulyos lépteik és fegyvereik csörgése alatt. Ott mennek el tömött sorokban feszülő egyenruhában, vagy jönnek fáradtan poros parasztgunyában, ahogy kihullott kezükből az áldásos munkához, aratáshoz felemelt pengő kasza. Nyissátok ki ablakaitokat, nyissátok ki tágra és hajoljatok ki mélyen, - hajoljatok a muskátlis erkélyetek fölé. Tépjétek le, tépjétek le tele kézzel gondosan ápolt virágjaitokat és szórjátok le a poros fáradt lábaik elé [ ], akik elindultak a nagy utra győzni vagy meghalni egy boldog jövőért Temesvár lányai! Egetverő éljenzés, kitörő lelkesedés kiséri őket a felébredt országon végig. Ne lássanak nálunk sem sápadt, komor arcot, rejtőzzön el minden köny, némuljon el minden jajszó egy pillanatra! Ne menjen közületek többé az utcára virág nélkül egy sem; ha katonát láttok, dobjátok feléjük kicsi kezeitekkel névtelen hős az mind ma, csillogjon bár egyenruha rajta, vagy fedje disztelen, poros izzadt suba! Meg fognak csillanni a fáradt komor szemek én láttam tiz kérges tenyeret nyulni egyetlen szál piros szegfü után és felcsattanó jókedvvel lerepülni a tölgylombos katonafövegeket Ujjongjatok feléjük mást, mint a lelkesedésünket nem adhatjuk nekik aztán álljatok meg az utcán a sarkokon riadtan, rémülten siró asszonyaik mellett. Beszéljetek velük; ebben a nagy idegen városban, mely elnyeli a legkedvesebbjüket, tán a Ti mosolyotok, a Ti szavatok lesz a napsugár, mely egy percre biztatón áttöri a sötétséget. Ti vagytok az ígéret! Ti vagytok a tavasz! A mi távozó fiaink elé szórjatok virágot lányok! Tépjétek le a rózsákat, tépjétek le mindet, ezek között, akik most elmennek, vannak olyanok, akiknek már nem jut abból a babérból, melyeket majd a győzedelmesen hazatért csapatokra hintünk, akiknek a jeltelen sirját tán csak az a szál honi virág fogja disziteni, melyet most a kabátja zsinórjára tüztök «Ez a nemzet feltétetett a történelem mérlegére» az egyik serpenyőbe elmult idők rút széjjelhúzásának ezernyi büne, a másikat, melybe rengeteg vér és köny fog most kerülni - hazám leányai! tán épp a Ti apró rózsáitok, lelkesedéstek, imádságtok fogja a mi javunkre lebillenteni! Lásd Temesvári Hirlap, tizenkettedik évfolyam, 176. szám, 1914. július 31. [péntek], a címlapon. (a Temesvári Hirlap idézett száma O'sváth György brüsszeli magánlevéltárában található!). Vö. NMM 14.!) 21 NMM 31; 33. (!) 22 Manaszy M. adatai szerint ténylegesen 1915. áprilisában alakult (NMM 73.), ám a temesvári leányok és asszonyok, felekezeti különbség nélkül, valójában már pár nappal a háború kitörése után ott és úgy segítettek, ahol csak tudtak (Vö. NMM 18, 23, 29-31, 50-51, 78, 182.). A Hölgybizottság hivatalos működéséhez ízelítőül lásd NMM 73-76, 82, 88-89, 120, 126, 132-133, 135-136, 162, 169. A jótékonysági intézmény tevékenységének és Manaszy Margit szerepének korabeli megítéléséhez idézünk egy kortársi méltatásból: Két év óta fejti ki áldásos müködését a józsefvárosi Pályaudvari Hölgybizottság, ellátásban részesítve a harczterek átutazó, fáradt, sebesült és beteg katonáit. Közel félmillió harczos részesült a temesvári társadalom lelkes honleányaiból alakult bizottság támogatásában, üditő ellátásában s vigasztaló nemeslelküségében. A nemes, emberszerető és hazaszeretettől sugalmazott mű Niamessny Mihály dr. országgyűlési képviselő nejének gyönyörü alkotása, aki a bizottság tegnap megtartott beszámoló közgyűlésében az illetékes tényezők legmelegebb elismerésében és köszönetében részesült Lásd A Temesvári Pályaudvari Hölgybizottság. Dr. Niamessny Mihályné ünneplése. A bizottság közgyülése. Hess tábornok és Geml polgármester elismerése, Délmagyarországi Köz löny [Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Osztie Andor], 1917. május 3. (vezércikk, 1.) (O sváth György brüsszeli magánlevéltára). Vö. Geml József: Emlékiratok polgármesteri müködésem idejéből. (1914 VI. 15 1919 IX. 4.). Timisoara, 1924, Helicon Könyvnyomdai Müintézet [sic!], 37. (a továbbiakban Geml 1924!); valamint, újabban, Szekernyés 1998, 79.! 23 A temesvári hadtestparancsnokság az alábbi szövegű igazolvánnyal látta el a Labestatio vezetőjét: Niamessny Mihályné úrnő fel van hatalmazva katonai-beteg ügyekben önállóan rendelkezni. Parancsai azonnal és feltétlenül teljesítendők NMM 90. 24 Vö. NMM 12, 15. (!), 47, 73 75, 83, 86, 201. (Saját önkritikus megfogalmazásában: Mea culpa mea culpa, az én hibám volt. Kiengedtem a kezemből a gyerekeimet. Az én becsvágyam, a hiuságom nem láttam meg az igazi kötelességemet. ; u.o.) 25 Egy adat szerint 1906 és 1917 között a temesvári evangélikus egyházközség 1890.-ben alakult Nőegylete elnöke (is) volt! Lásd Jakabffy Elemér Páll György: A bánsági magyarság húsz éve Romániában 1918 1938. Budapest, 1939, A Studium kiadása, 106. (a továbbiakban: Jakabffy Páll!)

7 világháború szédítő forgatagában bármilyen közhasznú, sőt sokak számára akár áldásos is, a gyerekeit bizony egy picit elhanyagolta. Azok, kivált a nyúlánk, karcsú, biztos fellépésű, mélybarna szemű, magas homlokú Mackó, egész egyszerűen észrevétlenül kicsúsztak26 kezéből * Ám ez most nem a merengés ideje: a csőre töltött revolverüket szorongató detektívek szuronyos csendőrök kíséretében berontanak ifjú Niamessny Mihály szobájába, s a két összevert, szepegő bajtársat is rögvest betuszkolják: «Mackó, add meg magad, minden el van árulva, el van veszve!» 27 - hadarják egymás szavába vágva, fuldokolva az izgalomtól A «Horthy- leventék kapitánya»28 történetünk egyik főszereplője krétafehér arccal, hosszú hálóruhájában mozdulatlanul hever az ágyon. Már ébren van, húgai költötték fel mély álomtalan álmából, az idősebbiknek, a szemfüles Magdának még arra is van érkezése, hogy figyelmeztesse: azonnal adja át neki, ha vannak, a kompromittáló dokumentumokat: «Mackó oláh katonák, ha van valami írásod, add ide gyorsan, vigyázz, ne beszélj ostobaságokat»29 (Ifj. Niamessny Mihály át is ad neki egy listát, amit húga azonnal el is rejt!) Az egyik magyarul is tökéletesen tudó titkosrendőr durva hangú nógatására ifj. Niamessny Mihály kényszeredetten öltözködik, halottsápadt, megkövülten ácsorgó édesanyjának pedig odasúgja: - «Mamuska, próbáljon meg valamit. Komoly dolog. Nem tehettem más képp» 30 Ez alatt a hívatlan látogatók szétdúlják a szobát: fiókokat borogatnak, módszeresen átvizsgálják a célszemély tanszereit, iskolai füzeteit, ingeit, alsóneműit kidobálják a ruhásszekrényből. Nagy buzgalmukban még a párnákat s a matracokat is gondosan végigtapogatják, s az ágy alá is benéznek. Mindhiába: néhány összegyűrt papír fecnin kívül semmi érdemlegeset nem vihetnek magukkal 26 Vö. NMM 102, 134, 169-170, 188, 197, 201. NMM 207. 28 Az egyik román rendőrtiszt minden valószínűség szerint: Mitra József -- minősítése, lásd NMM 207! A Leventemozgalomról lásd bővebben Gergely Ferenc: A leventeintézmény története (kézirat, 1972)[A kéziratból, Gergely Ferenc hozzájárulása nélkül egy népszerűsítő változat jelent meg: Gergely Ferenc - Kiss György: Horthy leventéi. A leventeintézmény története. Budapest, 1976, Kossuth Kiadó 29 NMM 207. 30 NMM 208. 27

8 Közben Manaszy Margit is felocsúdik első döbbenetéből: felébreszti a román megszálláskor házába bekvártélyozott regáti katonatisztet, erélyesen tiltakozik, és magyarázatot kér.31 Példáját serdülő leányai is követik, főként Magda, aki rámordul a bakfis ruhák között turkáló detektívekre: - Az én holmimhoz ne nyúljon, semmi köze hozzá! 32 Ám azt Manaszy Margit már nem akadályozhatja meg, hogy hátracsavart kezű elsőszülöttjét síró-rívó sorstársaival együtt be ne lökdössék a csukott rabszállítóba s ismeretlen helyre el ne hurcolják őket. Arra azonban még futja fogyatkozó erejéből és körültekintéséből, hogy az időközben előkerült egyik legveszedelmesebb bűnjelet a kis vezér pisztolyát, amelynek rejtekhelye csodával határos módon elkerülte a vizslató rendőrszemek figyelmét gyors mozdulattal idősebbik leánya plisszészoknyája alá csatolja s a különítmény távozása után a hátrahagyott őrök éberségét kijátszva a közeli Béga-hídra óvakodjon s az árulkodó marokfegyvert a jeges hullámokba hajítsa.33 * I/b: problémafelvetés (kül -és belpolitikai vázlat) Így, ezzel a valóban filmszerű és a folytatás (három román diktatúra34 s a hírhedt kompetens 35 utódszerv: a Securitate működése) ismeretében ma is hátborzongató jelenetsorral indul a Trianon-körüli, alig két kurta esztendőt felölelő zavaros átmeneti 36 történelmi időszak (s benne a nem kevésbé kusza magyar román viszony) egyik leghíresebb short story ja, amely, hála a bánsági s főként temesvári hírlapírók szorgos tényfeltáró és krónikási tevékenységének, a temesvári «Leventeper» címen 1920 januárja és júniusa között, vagyis a magyar fátum bekövetkezésének talán legérzékenyebb fázisában, állandó izgalomban tartotta a kortársakat s a szélesebb újságolvasói közvéleményt egyaránt. 31 NMM 206 207. NMM 208. 33 NMM 209. 34 Vö. Lucreţiu Pătrăşcanu: Sub trei dictaturi. Bucureşti, 1945, Forum 35 A kódolt román közbeszéd százféle módon jelölte a gyűlölt állambiztonsági rendőrség (románul: Organele Securităţii de St at, becézve: szeku) az AVH (ávó) román megfelelője embereit. Ezek egyike az organele competente (hozzáértő, illetékes szerv) volt! Jóval költőibb a kékszemű fiúk ( băieţii cu ochi albaştrii ) elnevezés, amely arra utalhat, hogy, -- legalábbis kezdetben sok volt közöttük az együttlakó nemzetiségek soraiból rekrutált káder. Másik lehetséges magyarázat: a szóbeszéd úgy tartja, hogy a janicsárképzés szabályai szerint előszeretettel alkalmaztak családjuktól elszakadt, csecsemőotthonokban, intézetekben felcseperedett elhagyott gyerekeket, akik részben szintén az ország lakosságának több mint tíz százalékát kitevő nemzeti kisebbségekből kerülhettek ki. Közöttük pedig feltűnően magas lehetett a szőke, világosabb szemű kisfiúk aránya, akik, ily módon kiríttak a zömében barna szemű regáti törzslakosságból. Értelemszerűen ez azt is jelenti, hogy sok volt közöttük a szocializmust építő népi-demokratikus román államot ismeretlen szüleivel azonosító székely és magyar hajdani lelencgyerek, s ez a tényállás később alkalmasnak tetszett (s bizonyult) némi felelősségáthárításra. Arra tudniillik, hogy a kommunizmus magyar és zsidó (ezen belül főként magyar zsidó) elvtársak műve, a román törzslakosság csupán elszenvedte azt A korszak viszonyaihoz és, kivált, hangulatához lásd Tompa István: Hogyan történhetett? Kolozsvár, 1995, Dacia Könyvkiadó; vö. Tóth Imre a közelmúltban megjelent visszaemlékezéseivel! Várdy Péter: Az életben van, amit az ember nem tesz és tesz, Budapest, 2004, Pont Kiadó (különösen 114-118., etc.. a továbbiakban Várdy 2004!). A Securitate, s egyáltalán a korai román proletárdiktatúra módszereihez lásd még Mircea Stănescu: Istorie şi memorie a reeducării (Bucureşti, 2 noiembrrie 2001, kézirat, 1 8. fol., a szerző birtokában) c. érdekes tanulmányát! 32

9 Az érdeklődésre meg is volt minden ok: a Bánság (Bánát) s benne az elismerten legdinamikusabban polgárisodó soknemzetiségű, mégis erősen magyarosodóban37 lévő hungáriai nagyváros: Temesvár, a történelmi Dél-Magyarország gazdasági centruma és stratégiai kulcsa - hovatartozása, ha lehet még az átrendezésre (elcsatolásra) kiszemelt többi régió (Csallóköz, Felvidék, Kárpátalja, Partium, Máramaros, Vajdaság, Erdély stb.) sorsánál is jobban foglalkoztatta a nagyközönséget. Már csak azért is, mert ez nem egyszerűen a győztes vesztes sémával leírható cseh(szlovák) magyar, szerb(horvát) magyar, illetve román magyar ügy volt, hanem a diadalmas Entente -fővárosokból nézvést -- két mohó szövetséges és társult hatalom : Szerbia és Románia beláthatatlan politikai-stratégiai-taktikai bonyodalmakkal, sőt akár nyílt fegyveres összecsapással is fenyegető akut (belső) konfliktusforrása,38 s arra, különféle okokból Rómában, Londonban és Párizsban is oda kellett figyelni!39 Hiszen, mint ismeretes, a kérdéses területet, a hajdani Délvidék nemzetgazdaságilag legértékesebb keleti zónáját Belgrád és Bukarest finoman szólva csak erősen elnagyolt (legalábbis jórészt vitatható) történelmi jogon ugyan, ám annál alaposabban megfontolt (kétségbevonhatatlan) nyers gazdasági közlekedési s hadászati érvek és érdekek alapján teljes egészében magának követelte! (Magától értetődik, hogy ehhez képest az osztrákok által gyaníthatóan cseh sugallatra40 forszírozott Nyugat-Magyarország, a 36 A korszak egyik jeles szerzőpárosa átmeneti idők krónikája kifejezést használja, lásd Jakabffy Elemér Páll György: A bánsági magyarság húsz éve Romániában 1918 1938. Budapest, 1939, A Studium Kiadása, 110. 37 Lásd részletesen B-KB 35 44. Temesvár nagyhírű polgármestere Telbisz Károly - nekrológjában a következő minősítés olvasható: az első magyar kultúrváros megalkotója, Temesvári Hirlap, 1914. július 15. Lásd A[lexa]. K[ároly].: Az erény, a kötelességérzet és a szépség Gozsdu Elek temesvár i közéleti szereplése és levelezése, in: Kertünk Istennel határos Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezése 1906 1915 [ A szöveggondozás, a jegyzetek és a névmutató Pongrácz P. Mária és Alexa Károly munkája]. Budapest, 2001, Kortárs Kiadó, 686. (Vö. Geml 1924, 17. ; Telbisz életrajza uo. 28.!). Lásd még Manaszy Margit alábbi romantikus hangulatú 1915. január 10.-i jegyzetét is: én nemzetem, én hős és bolondos, lelkesedni tudó magyar nemzetem, aki elvérzesz most a csatatereken, érzed Te is úgy, mint én, hogy nagy történelmi pillanatok ezek, mikor az első ezer német gránátos nehéz léptei végigdübörögnek ennek a nagy magyar város nak a kövezetén?[az én kiemelésem! B: - K.B.], NMM 69. (Székács György, a Leventeper első krónikása ősmagyar városnak minősíti, lásd Új Magyar Vetés, 1935. március 11., 4. (első bekezdés!): 38 A szerb-román acsarkodás kiváltó oka részben az antant-ígéretek összehangolatlanságában rejlik (a földrajzi-demográfiai és egyéb ismeretek hiányosságán túl, némi valószínűsíthető felelőtlenséggel megtetézve): Az 1915. augusztus 18-án kelt aide-mémoire Szerbiának ígérte Boszniát, Hercegovinát, Dalmácia egy részét, Szlavóniát, Horvátországot, Fiumét, a történeti Magyarország délszlávok lakta részeit, így a Bánátot [Bánságot] is, amennyiben nem teszi le a fegyvert, hanem harcol tovább. 1916. augusztus 17-én hosszú tárgyalások eredményeként a bukaresti szerződésben az antant Romániának ígérte Erdélyt, a Partiumot, a Debrecen - Szeged vonaltól keletre eső területeket, a Bánátot (megfeledkezve a Szerbiának tett ígéretéről), Bukovinát. Lásd L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918 1945 [Egyetemi jegyzet, 2. bővített kiadás; Történelmi Figyelő Könyvek 3.]. Debrecen, 1995, Multiplex Média Debrecen, 10 11. Vö.Émile Haumant: La formation de la Yougoslavie (XVe XXe siècles). Paris, 1930, Éditions Bossard, 728 730. Sztáray Zoltán: A bukaresti titkos szerződés Hogyan adták el Erdélyt az antanthatalmak? Új Látóhatár (Különlenyomat az 1980. 1. számból, 1 15.; térképvázlat a 15. oldalon!). Vö.: Trianon [szerk. Zeidler Miklós]. Budapest, 2003, Osiris Kiadó, 17-18. (a továbbiakban: Zeidler 2003!), és Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Budapest, 2003, Osiris Kiadó, 193. (a továbbiakban Palotás 2003!) Lásd még, román szemszögből: V. V. Tilea: Acţiunea diplomatică a României. Nov. 1919 mart. 1920. Sibiu, 1925, Tipografia Poporului (különösen: Chestiunea Banatului, 135 148.; a könyv magyarul is hozzáférhető: Románia diplomáciai működése 1919 novemberétől 1920 márciusáig [ford. Botos János]. Lugoj Lugos, 1926, A Magyar Kisebbség kiadása, Nyomták Husvéth és Hoffer, 115 127. (a továbbiakban: Tilea 1926!) 39 Vö. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 191 9 1945. Budapest, 1969, Kossuth Könyvkiadó, 18. Lásd bővebben Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918 1920. Budapest, 1983, Kossuth Könyvkiadó, 36, 120 122, 156 157, 180, 187, 189 192, 244 245, 307, 320, 327, 340, 343 345, 353. (a továbbiakban Ormos!) 40 Az elgondolás a cseh szerb korridor járulékos elemeként -- vélhetően magától Edouard Beneštől származik és indoklása egyfajta sarktételként -- így hangzik: nem szabad tűrni azt, hogy ez a minden békeszerető nemzettel ellenséges népfaj alig egy néhány évtizedes és a legaljasabb erőszakkal elharácsolt nyelvi és gazdasági zsákmányt megtarthassa. Minden érvre és erőre szükség lesz a konferenciánál [sic!] arra, hogy a magyarság azon határok közé szoríttassék, amely őt megilleti: a kunok és jászok területére a Tisza és a Duna között és a Dunántúl területére a Duna, Dráva és a Balaton-tó között. Ezek azok a területek, melyek a cseh községek részére szánt határoktól délre, a szerb határoktól északra és a román határoktól nyugatra feküsznek. Idézi Kuffner H. [E. Beneš]: Nás stát a svet ovy mir Unser Staat und der Weltfriede, Prága, 1918., 23. nyomán -- Horváth Jenő [egyetemi rendkívüli tanár]: A békeszerződés mérlege. IX. A szláv korridor,

10 későbbi Burgenland (Őrvidék) témája a leendő magyar-osztrák államhatár fontossága is eltörpült, mivel ez esetben két vereséget szenvedett s következésképpen semmibe vett páriaország osztozkodásáról volt csupán szó, amely tisztelet a kivételnek - nem sok álmatlan éjszakát okozott a Versailles- i szakértőknek s egyáltalán a nyugati békecsinálóknak. 41 Ha pedig egy, korábbi föderalista nézeteit az új helyzet kívánalmaihoz pragmatikusan igazitó, a magyar állameszmével végképp meghasonlott erdélyi román stratéga mérlegelte egy esetleges újabb magyar osztrák államközösség minden áron való meghiúsításának módozatait, akkor ilyesféle eszmefuttatások is megfogamzhattak elméjében, mint az 1872.ben a Dés környéki Alparéten egy Bethlen Gábor erdélyi vajda által nemesített román értelmiségi családba született Alexandru Vaida Voevod (1919. december 5. és 1920. március 13. között Nagy-Románia miniszterelnöke) fejében, aki 1920. elején ezt mondta egy francia szakértőnek: Milyen haderőt lenne képes Burgenland kiállítani? Mekkora gazdasági erőt képvisel? Ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarország királya a koronázáskor megesküszik, hogy «megőrzi az ország épségét és visszahódítja az elveszett területeket», azt hiszem, hogy ha elvesszük tőle a burgenlandi németek félig elmagyarosodott kis zárványát, Magyarország és Ausztria között az örökös viszály magvát hintenénk el, egy olyan seb keletkezne ezáltal, amelyet az uralomvágy szenvedélyétől áthatott sajátos magyar közjogi viták sohasem hagynának behegedni. Ha pedig azzal is számolunk, hogy Magyarország a jövőben is Németország csatlósa és szövetségese marad, úgy gondolom, Burgendlandnak Ausztria javára történő átengedése nagyobb erkölcsi-politikai hasznot hozna, mintha egy talpalatnyi földet és elenyésző számú német lakosságot csatolnánk Magyarországhoz! 42 Ennek a fejtegetésnek különös ízt kölcsönöz az a tény, hogy Vaida-Voevod emlékiratai tanúsága szerint nem volt Nemzeti Ujság, VII. évfolyam, 148. szám, 1925. július 5., 8. Vö. Palotás 2003, 192.; Szarka László: A csehszlovák államalapítás a párizsi békekonferencián 1919-ben. A kérdéskör cseh és szlovák történeti megítéléséről. (Előadásszöveg, Teleki Intézet konferenciája, 2004. szeptember 29., 1 11. fol. [kimerítő bibliográfiával] itt mondunk köszönetet Szarka Lászlónak önzetlen, kollegiális segítségéért! B-KB) 41 A több könyvtárnyira rúgó (egymástól olykor szögesen eltérő nézőpontú s igen vegyes szinvonalú ) vonatkozó szakirodalom talán legjobb darabja Romsics Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna medencében. Budapest, 1996, Osiris Kiadó c. tanulmánygyűjteménye! Nemzetközi összefüggéseihez lásd például Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam. Kelet Közép és Délkelet Európában a 19. és 20. században. Budapest, 1998, Napvilág Kiadó, és Urs Altermatt: A szarajevói jelzőtűz. Etnonacionalizmus Európában. Budapest, 2000, Osiris Kiadó. A következmények oldaláról és azok orvoslásának módozatairól lásd egyebek között Francis S. Wagner [szerk. és a bevezetőt írta]: Toward a New Central Europe. A Symposium on the Problems of the Danubian Nations. Aston Park, Florida, 1976, Danubian Press, inc.; Peter Pastor: Hungary between Wilson and Lenin: the Hungarian Revolution of 1918-1919 and the big three. East Europen Quarterly, Boulder [Distributed by Columbia University Press, New York], 1976; Leslie Charles Tihany: The Baranya Dispute 1918-1921. Diplomacy in the Vortex of Ideologies. East European Quarterly, Boulder [Distributed by the Columbia University Press, New York], 1978; Romsics Ignác [szerk. és a bevezetőt írta]: Magyarország és a nagyhatalmak a 20. században. Tanulmányok. Budapest, 1995, Teleki László Alapítvány; Szarka László: Duna táji dilemmák. Nemzeti kisebbségek kisebbségi politika a 20. századi Kelet Közép Európában. Budapest, 1998, Ister Kiadó, (különösen: 126 147, 185 205!- a továbbiakban: Szarka 1998!); Geopolitics in the Danube Reg ion. Hungarian Reconciliation Efforts, 1848 1998 [szerk. Romsics Ignác és Király K. Béla]. Budapest, 1999, Central European University Press; Trianon and East Central Europe. Antecedents and Repercussions. [szerk. Király K. Béla és Veszprémy László]. Boulder, Colorado - Highland Lakes, New Jersey, 1995, Social Science Monographs, Atlantic Research and Publications, Inc.;Bennett Kovrig: Partitioned Nation: Hungarian Minorities in Central Europe, in: The New European Diasporas. National Minorities and Conf lict in Eastern Europe [szerk. és a bevezetőt írta Michael Mandelbaum]. New York, é. n. [2000], Council on Foreign Relations Press, 19 80.;Herczegh Géza: A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig. Magyarország a világháborús Európában. Budapest, 1999, Magyar Szemle Könyvek. Lásd még ifj. Bertényi Iván: Tisza István és az I. világháború, in: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok és legendák a 20. századi magyar történelemről. Budapest, 2002, Osiris Kiadó, 28 86 (a továbbiakban: Romsics Ignác 2002!); Ablonczy Balázs: Trianon legendák, uo. 132 161.; valamint Ormosnak a 39. jegyzetben hivatkozott kitűnő munkáját is!

11 éppen elragadtatva a valódi értelmi szerző, Edouard Beneš személyiségétől és gátlástalan politikai intrikáitól,43 jóllehet 1920 január-márciusi londoni és párizsi tárgyalásai során, miként később még látni fogjuk, maga is oly sikerrrel alkalmazta a beneši taktikát, hogy másik nagy tanítómestere, korának vitán felül legsikeresebb diplomatája, Ionel Brătianu is megirigyelhette volna.) Paradox módon épp ez a stratégiai - hatalompolitikai képlékenység s a nyomában járó nagyhatalmi érdekkülönbözőség adott tápot a bánsági német (sváb) törzslakosság, az iparosodás s a szervezett betelepítés eredményeként mind számosabb (helyenként őshonos) magyarság s leginkább a kevertvérű s vegyes népességű, ám egyre inkább magyar tudatú temesvári polgárság és városi közönség (birtokosság, hivatalnoki kar és, nem utolsósorban, a lakosság mintegy tíz százalékára rúgó szintén többnyire már magyarul beszélő és érző zsidóság!44 ) vérmes reményeinek is: Róth Ottó alig kéthónapos Bánáti Tanácsköztársaságát (1918. október 31.[november 21.] 1919. január 14.45 ) szerb megszállás (1918. november 17. 1919. július 27.46 ), majd, átmenetileg nyilvánvaló katonapolitikai céllal: a román és szerb csapatok hermetikus szétválasztása okán47 a Keleti Szövetséges Hadsereg (Armée Alliée d Orient) francia és szenegáli egységeinek 1919. július végi szintén tiszavirág életű (július 27. augusztus 12.) temesvári bevonulása48 követte. 42 Lásd Alexandru Vaida Voevod: Memorii. II. [kiad. Alexandru Şerban]. Cluj Napoca, 1995, Editura Dacia, 1995, 83.(a továbbiakban: A. V. Voevod I II III IV.!) 43 Vaida ezt a portrét rajzolta cseh kollégájáról: Középtermetü, szőke férfi volt, agilis, gyorsbeszédü. Amikor egy ülésterembe belépett, oldalvást, a fal mellett osont, akárha egy óvatos macska. Olyan benyomást keltett mintha, sietős dolga lévén, rejtegetne valamit. Az volt a szerencséje, hogy a nagyműveltségű Masaryk óriási tekintéllyel és presztízzsel rendelkezett. Az ő árnyékában keverhette kártyáit (szőhette intrikáit), mesterien és gátlástalanul kihasználva a nyugatiak naív tudatlanságát a szövevényes osztrák és magyar viszonyok tekintetében --, amelyek felfoghatatlanok voltak számukra. (A. V. Voevod II., 93.). Ideillik az a magánvélemény is, amelyet napjaink egyik legfelkészültebb francia cseh-szakértője, Antoin Mares párizsi történész alakított ki a leendő csehszlovák államfő doktori disszertációjáról Benes, Edvard: Le Problème autrichien et la question tcheque, étude sur les luttes politiques des nationalités slaves en Autriche, par Edourd Benes, Paris, V. Giard et E. Brière, 1908. In-8, 312 (Cote et fonds 8-M-14501, Tolbiac Rez de jardin Magasin) nemes egyszeruséggel horrible jelzővel illettvén azt, mármint tudományos szempontból. 44 Vö. B-KB 62 65, 135-137. (268. sz. jegyzet!) Irodalmi megközelitésből lásd még Gasparovich László: Határváros, in: Gasparovich László: Végeken. Budapest, 1982, Magvető Könyvkiadó, 9-82 (különösen 80.!) 45 Geml 1924, 92-93, 100 101. Ormos Mária, más forrásból (Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Budapest, 1969, Kossuth Könyvkiadó. c. művére hivatkozva [a továbbiakban Hajdu 1969!]), úgy tudja, hogy Róth Ottó, a dél-magyarországi [szociáldemokrata] pártmozgalom egyik régi vezetője1919. február 20.-ig volt a «a bánáti néptanács» vezetője, Ormos 213. [vö. Hajdu 1969, 37.] (Ez esetben jelen sorok írója több hitelt ad az akkor még hivatalban lévő pedáns temesvári polgármesternek!) 46 Geml 1924, 98., 142. 47 Miután a Bánát [Bánság] birtoklásáért a délszláv és a román egységek összecsaptak, őket francia alakulatok választották szét, s egyben Szegedet és környékét is megszállták. E részeken a közigazgatás magyar kézben maradt. Lásd L. Nagy Zsuzsa i. m. 24.! Vö. Hajdu Tibor: Közép - Európa forradalma 1917-1921. Budapest, 1989, Gondolat, 119. 48 A temesvári bürgermeister elsőrendű forrásnak számító visszaemlékezéseiből kiderül, hogy egymást váltó francia egységek hosszabbrövidebb ideig már korábban is állomásoztak Temesvárott - a város vezetősége számára ismeretlen céllal, lásd Geml 1924, 98, 101-102, 120121, 135, 152. (Geml feljegyzéseiből megtudjuk például, hogy az első tizenötezer fős francia hadtest Gambetta tábornok vezetésével 1918. december 3.-án érkezett, Gambettát már másnap Farret generális váltotta fel, a következő nagyobb kontingens Prunot tábornok vezényletével 1919. március.19.-én kvártélyozta be magát a Ferencz - József laktanyába, a harmadik francia ármádia parancsnoka générale de Tournadre -- pedig 1919. augusztus 5.-én jelentette be a francia katonai közigazgatás bevezetését, két nappal azután, hogy látványos külsőségek közepette a román hadsereg is bevonult, Ionel Brătianu román miniszterelnök pedig hivatalos temesvári villámlátogatása keretében német nyelven ecsetelte a városra -- a román állam keretében -- váró ragyogó jövőt, és kerek nyolc nappal a román államhatalom 1919. július 28.i bevezetése után. Így igazán nem csoda, hogy a derék temesvári bürgerek teljesen belefásultak a nagy jövés-menésbe és semmit sem értettek az egészből. Kivéve persze a lényeget, megszokott korábbi életvitelük, régi szép világuk pusztulását, amit Geml, emlékiratai egy másik helyén (nemcsak szűkebb pátriájára, hanem széles e hazára is gondolva) ekképpen öntött formába: el kell vesznünk, ha az egész világ ellenünk van! (Geml 1924, 91.). Vö. NMM 190 191. (Monsieur le Commandant Prunot látogatása a Pályaudvari Hölgybizottság vezetőjénél!), és Radu Păiuşan: Mişcarea naţională din Banat şi Marea Unire(1895 1919). Timişoara, 1993, Editura de Vest, 180. (a továbbiakban: Păiuşan!)

12 Mindennek további folyományaként a módos bánsági sváb parasztság s a többnyelvű ( idegen-ajkú ),* ám magyarosodóban lévő városi polgárok főként a temesváriak - eleinte nem vették igazán komolyan sem a zömükben Ókirályságbeli román hadosztályok 1919. augusztus 3.- i megjelenését, sem azt, hogy Őfelsége, az Isten kegyelméből uralkodó I. Ferdinánd király (s legfőbb hadúr) fennkölt stílű az 1919. július 28.-i temesvári lapok reggeli kiadásában49 közhírré tett, utóbb a fontosabb középületekre is kiszögezett - parancsa Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék területét «örök időkre» Nagy-Románia (a Román Királyság) integráns és elidegeníthetetlen részévé, vegyes etnikumú, ötnyelvű (románnémet- magyar-szerb-bolgár) népét pedig, «egyszer s mindenkorra»,50 román alattvalóvá nyilvánította Nicolae Ceauşescu (1918-1989) hatvan esztendővel későbbi kedvelt kifejezésével: nemzetiségi különbség nélkül (fără deosebire de naţionalitate) Mindezt pedig jó néhány hónappal a hivatalos trianoni végzések kihirdetése s érvénybe lépése előtt Hiszen ugyanezt tették a szerb megszállók is, Misics vajda (Živojin Mišić, a szerb [jugoszláv] főparancsnok) emberei, arról nem is beszélve, hogy papíron s elvileg még semmi sem dőlt el: a Versailles- i békekonferencia még javában ülésezett, gőzerővel folyt a kulisszák mögötti alkudozás, s bár az antant-központokból gyakran szivárogtak ki nyugtalanító hírek, azok cáfolata is nemegyszer s sokszor rangos nyugati napilapokban51 nyomdafestéket látott, bizonyosat pedig talán néhány tucat valódi bennfentest kivéve szinte senki sem tudott52 * Vö. Blaskovics Ferencnek a 245. számú jegyzetben közölt 1899-es beszédrészletével! (B-KB) Geml 1924, 149.. Vö. Székács György: A temesvári leventeper. If. Niamessny Mihály története, IX. rész, Új Magyar Vetés, 1935. március 25., 4. 50 Vö. Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén (Különlenyomat a Század ok 1972. évi 2. számából), 331. (a továbbiakban: Szász 1972!). Lásd még Păiuşan 181. A román hatalom (és hadsereg) erdélyi térfoglalásához lásd bővebben Raffay Ernő: Erdély 1918 1919 ben. Tanulmányok. Budapest, 1987, Magvető Kiadó (különösen 195 254!) (a továbbiakban Raffay 1987!). Vö. Tóth Károly Antal: Egy kárpát - medencei sorsforduló. Számvetés - kísérlet Raffay Ernő könyve kapcsán című színvonalas ismertetésével, in: Tóth Károly Antal: Hova - tovább. Az Ellenpontok dokumentumai, esszék, tanulmány ok. Szombathely - Stockholm, 1994, Magyar Ökumenikus Önképzőkör - Savaria University Press, 113-123. 49 51 Ilyen, reménykedésre, illúziókergetésre alkalmas értesüléseket tartalmazott például az a cikk, amelynek létezéséről az alábbi híradásból értesülhetünk: Páris [sic!] [1920] január 29. A Journal des Débats irja, hogy a legfelső tanács nem engedte át véglegesen Besszarábiát Romániának. A végső döntés valószinüleg csak akkor lesz, ha Románia kiüriti a megszállott magyar területeket a békeszerződésben megjelölt határokig. Lásd Az entente tudja, hogy Magyarország nem fogadja el a békét (főcím, ezen belül részcím kiemelve! Csak a magyar területek kiürítése után kapja meg Románia Besszarábiát), Világ, 1920. január 30., 5. Vö. V. V. Tilea 1926, 77 97. 52 A háború és a forradalmak utáni magyarországi közhangulat (ezen belül az akkori bánsági életérzés) illusztrálása gyanánt szöveghű formában (ismét a korabeli ortográfia szabályai szerint) mellékeljük az egyik temesvári hetilap munkatársának 1920. márciusában keltezett A temesvári összeesküvés című helyzetjelentését: Népes faluk, virágzó városok tüntek el a föld színéről. Millióknak kellett elvérezni, millióknak kellett nyomorékká lenni, míg jött az entente győzelme. Magyarországon pedig Kunék borzalmas pünkösdi királysága pusztitott eszeveszettül. A néma éjszakából elősurran egy autó. Két-három revolverlövés furódik a csöndbe, egy fekete iv [sic!] siet a Dunára, platschol, spriccel a víz és másnap éhes, vézna kis árvák sirva keresik atyjukat, szerető hitvesi karok hiába várják szerelmes párjukat. Temesvár szerencséről beszélhet. Elkerülték a háboru közvetlen borzalmai, elkerülte a proletárdiktatura áldása. Lakóssága zavartalanul folytathatta megszokott munkáját, élelméről gondoskodva volt és lassan visszatért a szivekbe a nyugalom, a biztonság érzete, mely a román csapatok bevonulása után napról-napra erősbödött. És ha voltak is, akik rettegéssel nézték a jövőt, bölcs belátással megalkudtak a helyzettel és betért a szivekbe a régóhajtott béke. És ekkor, amikor már megnyugodtak a kedélyek, egyszerre csak elterjedt a hir: a hatóságok felfedeztek egy összeesküvést. Több letartóztatás történt és az emberek izgatottan várták a további fejleményeket. Az első letartóztatásokat, melyek 1919. évi november hó 24.-én történtek, folyó évi január hó utolsó napjaiban ujabb és ekkor már tömeges letartóztatások követték. Mindenfelé erről beszéltek. Rettegéssel tárgyalták egy esetleges puccs eshetőségeit. Senki biztosat nem tudott s így a legképtelenebb hirek keringtek a városban. A különféle vidéki lapok a leglehetetlenebb hireket közölték [ ] (az én kiemelésem! B K.B.) Lásd Szenzáció. Politikai és Kritikai Riportlap [Felelős szerkesztő

13 * Annak, hogy a Leventék pöre ilyen (viszonylag) nagy port vert föl, az eddig elmondottakon kívül két további egymással s az előzményekkel is sok szálon összefüggő fő oka volt: Az egyik rögtön az, hogy a frissiben berendezkedő új (román) államhatalomnak elemi érdeke volt, hogy helyzetét megszilárdítsa s haladéktalanúl stabilizálja egyik legértékesebb 1920-as történelmi zsákmánya53 egyelőre igencsak törékeny s szétfolyó viszonyait. Az újonnan szervezett, eleinte természetesen kipróbált régi emberek szolgálataira54 is rászoruló román hatóságoknak igazán nem volt mindegy miként tudnak úrrá lenni a világháborús évek, az osztrák magyar vereség, a fokozódó gazdasági, élelmezési s egyéb apró-cseprő napi gondok, spanyolnátha stb. okozta fásultság, lehangoltság, a birtok-és honvesztéstől való rettegés, létbizonytalanság, lelkiismereti és identitásválság, valamint a két forradalom és az ismétlődő (szerb - francia-román) katonai megszállások után (nyomán) szinte törvényszerűen bekövetkező általános káosz 55 fölött! Vagyis határozottságot, szilárdságot, s legfőképpen erőt kellet felmutatniuk! Különösen érvénye ez a mindenkori civil hatalom erőszakszervezeteire, kivált az állambiztonsági szervekre és a titkosrendőrségre, mely(ek)nek szintúgy presztízst és respektust kellett szereznie. Bizonyára nem véletlen, hogy a szinte akadálytalanul előrenyomuló román hadsereg térfoglalásával csaknem egyidejűleg a Sziguranca is munkához látott56 «a nemzet újraegyesítéséért folyó háború»57 eredményeként az anyaországhoz Péter Pál], I. évfolyam 4. szám, 1920. március 21., 3. (O'sváth György magánlevéltára). Vö. Mikó Imre sommás véleményével: [ ] kétségtelen, hogy [1918 1920 között] az erdélyi magyarság teljes tájékozatlanságban élt s a budapesti zűrzavar sem segítette elő a józan ítéletalkotást mindarról, ami körülöttünk történt [ ], lásd Mikó Imre: Huszonkét év Az erdélyi magyarság politikai története 1918 december 11. -től 1940 augusztus 30. -ig -. Budapest, 1941, A Studium Kiadása [Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) (reprint) kiadása, Bern, 1987], 17 18. (a továbbiakban: Mikó!) 53 Vö. jelen fejezet 163. számú jegyzetével! A román államhatalmat hivatalosan 1919. július 28.-án vezették be, ám Temes- és Torontálmegye valamint Temesvár - «de Tournadre tábornok parancsára és a nagyszebeni kormányzótanács javaslatára»(geml József) kinevezett új prefektusa, Aurel Cosma immár az új főhatalom államnyelvén -, felszólította a tisztviselői kart s a polgármestert, hogy folytassák munkájukat, Gemlt mindössze arra kérte, hogy engedje át neki a szobáját, mert, úgymond, «a megyeházán a szerbek még asztalt és széket sem hagytak» s 1919. szeptember 4.-i végleges felmentéséig teljes bizalmáról biztosította s különösen pénzügyekben gyakorlatilag szabad kezet adott neki. Sőt, az új román főpolgármester Stan Vidrighin, korábbi városi vízvezetéki igazgató sem küldte azonnal el, hatéves mandátumát maradéktalanul kitöltve noha rendelkezési állományban -- 1920. július elsejei nyugdíjba vonulásáig a földszinten megürült szobák egyikében folytatta napi tevékenységét, megtarthatta címét, illetményeit, lakását, még a fogatot is! Ennek persze ára volt, hivatalban csak az maradhatott, aki leteszi a román hüségesküt! [sic!] Lásd Geml 1924, 149 150, 153 154, 156.! Vö. Mikó 16 17.! 55 Geml József szikár, csak a tényekre szorítkozó emlékiratainál autentikusabb látleletet az általános zűrzavarról elképzelni is nehezen lehet, lásd még az előző jegyzetben közölt helyzetképet is! 56 Vö. NMM 210, 213.; Raffay 1987,136 137, 141. stb. Lásd még Fráter Olivér: Erdély román megszállása 1918 1919. Tóthfalu, 1999, Logos Grafikai Műhely, 19 88. A Bánságra vonatkozóan lásd Păiuşan 178 181. 57 Vö. Constantin Kiriţescu: Războiul pentru întregirea României, 1916 1919,I III. Bucureşti, 1925., és uő.: I. C. Brătianu pentru pregătirea războiului de întregire [a neamului]. Bucureşti, 1936. 54

14 (vissza)került tartományokban, különösen Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban. Márpedig közismert, a különleges szolgálatok fogaskerekei akkor is mozgásban tartandók, ha különösebb indok nincs is működtetésükre. Hát még csúcsidőben a román nemzetstratégia sokáig csupán titokban remélt teljes diadalának58 sorsdöntő hónapjaiban! A bukaresti és a nagyszebeni román politikusoknak kapóra jött tehát a temesvári összeesküvés, hiszen úgy tetszett: rámenős felderítéssel, célratörő nyomozással, egy kis kompetenciával, némi szerencsével és a szokásos sajtópropagandával szinte bármit bizonyítani lehet majd vele: felségárulást, az állam megdöntésére irányuló bűnös üzelmet éppúgy, mint a legnagyobb történelmi rivális (ellenfél), az egyelőre közös erővel letiport, területi átrendezésre ítéltetett, nemzeti méltóságában mélyen megalázott, ám változatlanul félt Magyarországgal közelebbről a szerveződőben lévő Horthy-hadsereg szegedi főparancsnokságával való cinkos együttműködést. Mindennek pedig végső célja nem is lehet más gondolták mint Nagy-Románia imént s «örök időkre» deklarált területi integritása megbontására irányuló ördögi machináció!59 Egy ilyen veszedelmes államellenes szervezkedés ténye ugyanakkor megfelelő tálalásban egyfelől arra is alkalmasnak látszott, hogy a párizsi szakemberek ébredező szakmai lelkiismeret-furdalását tompítsa és a «három nagy» (Alexandre Millerand, Lloyd George, Francesco Saverio Nitti) az utolsó utáni pillanatban valamilyen csoda folytán netán mégis feltámadó magyar szimpátiáit ellensúlyozza,60 másrészt korrekt, határozott s gyors lezárása aduként szolgálhatott a román hatóságok hozzáértése, jóhiszeműsége s emberséges magatartása politológiai szakkifejezéssel: legitimációja bizonyítására. Ideértve persze azt a távolról sem mellékes járulékos hasznot is, hogy példát statuálva - hosszú időre kedvét 58 Szintén rendkívül bőséges szakirodalmából lásd például David Spector: Rumania at t he Paris Peace Conference. New York, 1962, Bookman Associates; Gh. Iancu G. Cipăianu: La consolidation de l union de la TRANSYLVANIE et de la ROUMANIE (1919 1919). Témoignages français. Bucarest, 1990, Editura Enciclopedică; V. Fl. Dobrinescu: România şi sistemul de pace de la Paris (1919 1923). Iaşi, 1993, Institutul European Iaşi; Traian Sandu: Le système de sécurité français en Europe Centre orentale. L exemple roumain 1919 1933. Paris, 1999, L Harmattan; Catherine Durandin: Histoire de la nati on roumaine. Bruxelles, 1994, Éditions Complexe, 73 87.; C. Durandin: Histoire des Roumains. Paris, 1995, Librairie Arthème Fayard, 228 240. (magyar változatban: C. Durandin: A román nép története. Budapest, 1998, Maecenas Könyvek, 213 223.). A román nemzeteszme (és diplomácia) diadalútjának legújabb összefoglalóját adja Florin Constantiniu: O istorie sinceră a poporului român [ediţia a II-a revăzută şi adăugită]. Bucureşti, Univers Enciclopedic, 1999, 253 294. Vö. Szász 1972, 331. 59 Vö. Jászi Oszkár 1920-as romániai utazásának tapasztalataival: Take [Tache] Ionescu [1858 1922, kora egyik legjelentősebb román politikusa, Jászi bukaresti látogatása idején külügyminiszter] ( ) A legtermészetesebbnek tartja, hogy Magyarország revanche-ra készül, csak a mostani időpontot tartja esztelenségnek ; [Alexandru] Averescu [tábornok, az 1907-es nagy román parasztfelkelés egyik vérbefojtója, a Jászi vizit idején miniszterelnök] ( ) A revanche-törekvést természetesen ő is kikerülhetetlennek tartja, de most mindenekfelett egy békés Magyarországot óhajt, melyet hajlandó minden téren támogatni. A nagy összefüggéseket éppoly kevéssé látja, mint Take-Ionescu. Részletek Jászi Oszkár naplójából, 1920 (1920. november 27.-i és november 29.-i feljegyzések). Lásd Litván György: Jászi Oszkár romániai naplójegyzeteiből. Budapest, 1985, Akadémiai Kiadó és Nyomda, 1243;1245. (Különlenyomat a Századok 1985. évi 5 6. számából). Bővebben: Duna völgyi barátságok és viták. Jászi Oszkár közép európai dossziéja [A kötetet összeállította, a bevezetőt írta és a jegyzeteket készítette Litván György és Szarka László]. Budapest, 1991, Gondolat [Regio Könyvek 4.] (különösen: 110 117, 174 178.) 60 A kezdetben négy nagy kulisszák mögötti intenziv alkudozásáról lásd Paul Mantoux: Les déliberations du Conseil des Quatre. Paris, 1955, CNRS, bővebben Ádám Magda [főszerk.] Litván György Ormos Mária [szerkesztők]: Documents diplomatiques français sur l histoire du Bassin des Carpates. 1918 1932, I IV. köt. Budapest, 1993 2000, Akadémiai Kiadó, Institut des Sciences Historiques de l Académie Hongroise des Sciences. Lásd még erről a Dankovics Pataki szerzőpárosnak jelen tanulmány 448. sz. jegyzetében hivatkozott tanulmányát is! Vö. Litván György: Hozzászólás a Clemenceau és Magyarország c. cikkhez, Külpolitika, VI. évf. 3-4. szám, 2000. ősz-tél, 236-239.

15 szeghette a zavartkeltő elemek és, a dolgok logikájából következően, a magyar irredenta mozgolódásának. S ha mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a leventék és korosabb bajtársaik egyaránt többnyire jó családokból származtak, némelyikük egyenesen a temesvári politikaiés értelmiségi elit krémjéhez tartozott, úgy hisszük nem szükséges tovább ecsetelnünk e szövevényes azóta csaknem teljesen feledésbe merült história korabeli sajtóvisszhangját és politikai horderejét. * I/c: kutatástörténet I. Fogósabb kérdés, mivel magyarázható, hogy e szerteágazó s a maga idejében csaknem közismert történetnek61 a szakirodalomban alig van nyoma? A századforduló historiográfiájának egyetlen rangos magyar képviselője sem tudott róla, holott Ádám Magda, Litván György, L. Nagy Zsuzsa, Ormos Mária, Pásztor Péter, Pritz Pál, Raffay Ernő, Romsics Ignác, Szarka László, Szász Zoltán, Tőkéczki László, Vermes Gábor és társaik igazán nem vádolhatók felületességgel: mint minden magára adó céhbeli historikus, ők is hosszú évtizedeket töltöttek levél és könyvtárakban s mázsaszámra rostálták át a korabeli naplókat, feljegyzéseket, bizalmas diplomáciai iratokat és titkosszolgálati jelentéseket. Szerencsére kivétel mindig akad, ami (aki) erősíti a szabályt: jelen sorok írójának egy mindent olvasó fiatalabb kolléga, az egyik legfelkészültebb magyar kisebbségi szakértő, Bárdi Nándor, hívta fel a figyelmét Jakabffy Elemér és Páll György sokáig az OSZK zárolt anyagában (129. sorszám alatt) őrzött, így külön kezelt, s minden jel szerint csupán beavatottak által olvasott A bánsági magyarság húsz éve Romániában 1918 1938 (Budapest, 1939, A Studium kiadása) c. alapmunkájára. A jeles szerzőpáros, könyvének A politikai perek című (V.) fejezetében, összesen írdd és mondd! három és fél oldalt (107 110. p.!) szentel a legismertebb, a legnagyobb csoportra kiterjedő és elsőnek nyilvános tárgyalásra kerülő [ ] úgynevezett «Leventeper» históriájának! (107. p.). Még náluk is szófukarabb egy másik elfelejtett szerzőpár Borbély Andor és Dr. Fall Endre pedig témánk szemszögéből ígéretes című munkájukat (Román uralom Erdélyben. Budapest, 1936.) maga a Magyar Reviziós Liga adta ki, Herczeg Ferenc előszavával a trianoni

16 Magyarország fővárosában. Mi több, az egyik szerző, az 1920.-ban huszonkilencedik életévében járó Fall Endre62 a temesvári Városi Konviktus igazgatójaként maga is tanúként szerepelt a Levente-perben, sőt, mivel az egyik fővádlottnak és egy diákszereplőnek kosztot és kvártélyt biztosított, jobbnak látta önként feladni posztját. Ennek ellenére a Borbély Andorral közösen jegyzett könyvben mindössze egyetlen s igen- igen áttételes -utalás található a Trianont közvetlenül megelőző temesi eseményekre. (Az t.i., hogy a temesvári piarista gimnáziumról Onisifor Ghibu román történész-kulturpolitikus fogalmazásában már 1920 -ban megállapították, hogy ez az irredentizmusnak és a kommunizmusnak főfészke (u.o. 70., kiemelés az eredetiben! B-KB) Tüzetesebb szemrevételezés után persze tüstént kiderül, hogy Jakabffyék gondosan feldolgozták a korabeli sajtótudósításokat és alig két évtizeddel az események után természetesen az akkor még életben lévő idősebb és fontosabb résztvevőket (Róth Ottó, Márton Albert stb.) is felkeresték s így úgyszólván első kézből tájékozódhattak. Nem is beszélve a tényleges szereplőkről, akik az anyaggyűjtés időpontjában nagyjából 35 40 évesek lehettek A szűkszavúság oka így távolról sem az információ-hiány! Inkább az, hogy a szervezkedés már Jakabffyék megfogalmazásában is politikai per nek (107. p.), illetve összeesküvési pernek (110. p.) minősült, emiatt, érthető módon, a Bánságban rekedt (vagy tudatosan szülőföldjén maradt) egykori leventéknek tanácsosabb volt hallgatni róla. Később, a népi hatalom éveiben 63 (Gheorghe Gheorghiu-Dej idején, 1948-1965), majd a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítése döntő szakaszában ( a ceauşescui «aranykorban»,64 1965-1989 között) még inkább Az idő pedig telt- múlt, a hajdani deli legények fölött lassacskán elszálltak az évek, és ha a fiókok mélyén, vagy padlászugokban maradtak is titkos naplók s bizalmas feljegyzések, vagy a cselédlány gyújtott be velük, vagy s ez a valószínűbb a fiak (vejek s menyek), illetve unokák dobálták tűzbe a sárguló, ám változatlanul életveszélyes iratokat. Ha pedig a dokumentumok netán mégis rendeltetési 61 Vö.Temesi 1932, 3. ( a Levente -Együttes történetének [ ] gyökerei történelmi üldözési perre nyúlnak vissza. Akkoriban sok közlemény címe ez volt ez: «A temesvári levente pör». ), 39.( volt itt nálunk [Temesváron] egy híressé vált levente pör ). 62 Fall Endre (sz. Dés, Szolnok-Doboka vm., 1891; szülők: Fall József és Szőts Mária). 1919 július 3.-a és 1920 április 6.-a között a temesvári Kereskedelmi Iskola internátusának (konviktusának) vezetője, a huszas évek közepén a Délvidéki Otthon főtitkára, 1928-tól az OTI aligazgatója, a harmincas évek végétől a Magyar Reviziós Liga ügyvezető igazgatója. (Lásd bővebben MIÉM 1992, VIII. köt. 118.). Konviktusi igazgató tisztéből való elmozdításának ürügye az volt, hogy a szabályzat értelmében perbefogásuk ellenére tovább élelmezte beosztottját Mischek Ferencet, valamint két bentlakó növendékét Gömöri Lajost és Jung Józsefet, lásd Temesvári Napló, 1920. április 7., 1. (MOL, K 610, IV. C. I.). Fall temesvári tevékenységéhez lásd még Jakabffy Páll, 21, 27, 46, 68. 63 Az ötvenes évek Romániájának egyik kedvelt szónoki és zsurnalisztikai (az általános iskolai tankönyvekben is szereplő) szóleleményének ( în anii puterii populare ) tükörfordítása. 64 Ez utóbbi két kifejezés a korabeli román közbeszédben erősen ironikus felhangú, kivált a második! ( construirea societăţii multilateral dezvoltate, illetve: epoca de aur ). Az 1944 utáni hétköznapi román történelem, közvélekedés és hangulat kitűnő elemzését adja - az erdélyi magyarság és a magyar-román megbékélés szemszögéből - Tóth Sándor: Jelentés Erdélyből II (1987). Malakoff [Párizs], 1989, Dialogues Européens, Association 1901, Magyar Füzetek könyvei 13 (Les Livres des Cahiers Hongrois ) [átdolgozott román változat: Quo vadis Românie? New York, 1990, Hungarian Human Rights Foundation - Katalizátor Iroda], és Bodor Pál: A hisztéria szükségállapota. Kellemetlen kézikönyv Romániáról. Budapest, 1990, Szabad Tér Kiadó, vö. Várdy 2004!

17 helyükre, a temesvári, nagyszebeni, kolozsvári és bukaresti kézirattárak és archívumok állagába kerültek, rögvest kiterjedt reájuk a legutóbbi időkig hatályos román levéltári törvény, amely, tudvalevőleg automatikusan és ex officio - a Belügyminisztérium hatáskörébe utalta (rendelte) őket. Ergo: tanulmányozhatóságuk szigorú s fáradságosan beszerezhető engedélyekhez kötődött még a legmegbízhatóbb hazai (romániai) kutatók számára is!65 A dolgok ilyetén állása esetén pedig könnyen belátható: külhoni kurkászok esélyei szinte a nullával egyenlőek Mindazonáltal továbbra sem zárható ki, hogy a kutatói szerencse, a deus ex machina, netán az integrált Európa enyhültebb (megbékélt) viszonyai jóvoltából egy szép napon előkerül valahonnan egy gondosan átkötözött, precízen beszámozott poros aktacsomó s akkor már nyilván gyerekjáték lesz Jakabffy Elemér és Páll György immár múlt századi adatait szakszerűen kiegészíteni, s ha kell, illő tisztelettel helyesbíteni Addig azonban a krónikás, ha egyről a kettőre kíván jutni, szükségből erényt kovácsolva, merően másfajta megközelítésekre kénytelen fanyalodni. * Nem kevésbé tanulságos ugyanis a Magyarországon lappangó forráscsoportok sorsa, s egyáltalán a lehetséges interpretációs keretek (korlátok) időbeli alakulásának futólagos áttekintése sem, jóllehet történelmileg s társadalomlélektanilag ugyancsak érthetően az ügy honi recepciója homlokegyenest ellenkező pályán mozgott, legalábbis 1945/47- ig! 1945, s kivált 1948 után azonban már korántsem beszélhetünk merev (román- magyar) szemléleti szembenállásról, inkább a sztálini internacionalista történetfelfogás és a marxista(leninista) módszer66 üdvös hatásaként egyfajta, a két történelemszemlélet egymásra vetített «nemzeti látószöge»67 (Szűcs Jenő) sajátosan torz(ított) tükörjátékáról. Ennek szakszerűbb s behatóbb vizsgálata viszont már egy másik monográfiát igényelne. E helyett be kell érnünk egy szándékosan rövidre zárt s vállaltan sommás, leegyszerűsítő megállapítással: az 1944/45 65 Vö. Szekernyés 1998, 14-14. Nyilván ugyanezen okok következménye az is, hogy napjaink legfelkészültebb temesvárológusa (Szekernyés János) sem bukkant közel négy évtizedes aprólékos helytörténeti búvárkodás során új adatra a Bánság székhelyén, ennélfogva egyelőre neki is be kellett érnie a Jakabbffy-Páll szerzőpáros összegzésével! Lásd Szekernyés János Temesvár kövei összefoglaló címmel közé tett négy részes helytörténeti sorozatának 165.; 166.; 167.; és 168. számú darabjait: I. Vadszölővel befuttatott lugas, Heti Új Szó [Temesvár] 18. sz. (2001. május 4.), 16.; II. A virrasztások évada, H. Ú. SZ., VII. évf. 20. (2001. május 18.), 13.; III. Az elárult összeesküvés, H. Ú. SZ., VII. évf. 22 sz. (2001. június 1.), 15.; IV. Súlyos vádak, kemény ítéletek, H. Ú. SZ., VII. évf. (2001. június 15.), 17. (A továbbiakban: Szekernyés 2001/I II III - IV!) 66 Lásd erről (a korabeli szellemi-politikai légkör árnyalt bemutatásával) Litván György Hanák Péter (1921 1997) történészi pályaívét megrajzoló esszéjét: Történész a politikában, in: Somogyi Éva (szerk.): Polgárosodás Közép Európában Verbürgerlichung in Mitteleuropa. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára Festschrift für Péter Hanák zum 70. Geburstag. Budapest, 1991, MTA Történettudományi Intézet, 7 15. (különösen 8.!) 67 Vö. Szücs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás egy vitához. Budapest, 1970, Akadémiai Kiadó. Lásd bővebben Szűcs Jenő: Nemzet és történel em. Tanulmányok. (2. kiad.). Budapest, 1984, Gondolat.

18 1989/90 közötti történelmi periódus és szellemi-politikai légkör enyhén szólva nem kedvezett a Leventeper hez hasonló esetek elfogulatlan feltárásának s higgadt értékelésének! * I/d: Magyarországi h angulatjelentés De néhány gondolat erejéig térjünk vissza az 1930-as évekhez: éltesebb kortársainktól, szüleinktől, nagyszüleinktől, korabeli visszaemlékezésekből s persze a két világháború közötti évtizedek történeti elemzésének szentelt régebbi és újabb keletű szakmunkák százaiból68 köztudott, hogy akkoriban alig akadt magyarul beszélő (és érző) ember, aki ne osztotta volna az általános (világ)felfogást: Trianonban eszerint égbekiáltó igazságtalanság,69 párját ritkító gazság történt, Szent István és Hunyadi Mátyás birodalmát orvul bekerítették, szövetségesei rútul cserbenhagyták, ellenségei hátba döfték, s a művelt Nyugat cinkos asszisztálása mellett, barbár módon feldarabolták.70 Akibe csupán szemernyi büszkeség szorult, s a nemzeti önbecsülésnek egyetlen szikrája is pislákolt benne racionálisan elfogadhatta ugyan a kialakult helyze tet, de érzelmileg egész egyszerűen nem törődhetett bele: «Csonka Magyarország nem ország egész Magyarország mennyország»71 harsogta ráolvasásszerűen az egyik unos-untalan ismételt jelmondat; a pöttömnyi iskolás gyerekek és a töpörödött öregasszonyok korcsmában a szesztestvérek 68 egyaránt Magyarország feltámadásáért imádkoztak,72 a a Székely himnuszt énekelték; szalonnasütéskor, érettségi Lásd legújabban jelen tanulmány 41. sz. jegyzetében hivatkozott Romsics Ignác által szerkesztett tanulmánykötetet (Romsics 2002)! Vö. jelen fejezet 68. és a 70. számú jegyzeteivel! 69 Vö. Romsics Ignác: Magyarország története a XX században. Budapest, 1999, Osiris Kiadó, 146. (a továbbiakban: Romsics 1999!) 70 A szintén tengernyi vonatkozó szakirodalom magyar szerzőktől származó, külföldön legtöbbet forgatott (ellentétes koncepciójú) darabjai: Jászi Oszkár: The Dissolution of the Habsburg Monarchy. Chicago, Illinois, 1929, The University of Chicago (magyarul: A Habsburg Monar chia felbomlása [ford. Zinner Judit, a fordítást az eredetivel egybevetette: Litván György, előszó: Hanák Péter]. Budapest, 1982, Gondolat) és François Fejtö [Fejtő Ferenc]: Requiem pour un Empire defunt Histoire de la destruction de l Autriche Hongrie. Paris, 1988, Lieu Commun (magyarul: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért Ausztria Magyarország szétrombolása [ford. Jászay Gabriella és Körmendy Marianna; lektorálta Benda Kálmán, a fordítást szakmailag ellenőrizte Gerő András]. Budapest, 1990, Minerva Atlantisz [Medvetánc]). Vö. Romsics Gergely: A Habsburg Monarchia felbomlásának osztrák és magyar mítoszai az emlékirat -irodalom tükrében, in: Romsics Ignác 2002, 87 131. (különösen: 88!), és Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon Horthy Miklós, 1918 1944.[ford. Romsics Gergely] Budapest, 2001, Helikon Kiadó, 68. (a továbbiakban: Sakmyster!). Legújabb robosztus képi (színpadi) megjelenítéséhez lásd [Georg Büchner] Tasnádi István Kárpáti Péter Parti Nagy Lajos: Hazám, hazám! [A Krétakör Színház előadása, Schilling Árpád rendezésében, Párizs, Théâtre de Bobigny, 2002. szeptember 27, október 3., 5., 10. és 12.!Lásd még. István Tasnádi - Árpád Schilling: HazámHazám!(sic!) Pays, mon cher pays (szinopszis és rövid eseménytörténeti áttekintés Magyarorszá g XX. századi történelméről ), Vö. Jean - Pierre Thibaudat: Vive les «Gongrois libres», Libération, 2002. október 4., 29. p., és Jean - Louis Perrier: Arpad Schilling fait tourner le manège de l'histoire hongroise, Le Monde, 2002. október 10., 33.(Fura egybeesés, hogy igaz más kontextusban: a «bolsevik métely» kiírtása összefüggésében! -- Sakmyster idéz egy szerinte Gömbös és Prónay által ihletett, nem a nyilvánosságnak szánt Horthy-mondatot, amelynek utolsó része szintén a Schilling-vízióra emlékeztet: bármire képes vagyok, ha szükséges strichnint használok és alkalmazom a legaljasabb módszereket is. Mert nem úgy kezeltek-e minket ellenségeink, mint megszentségtelenítendő holttesteket?- Lehár Antal (Anton): Erinnerungen: Gegenrevolution und Restauration sversuche in Ungarn, 1918 1921. München, 1973, R. Oldenburg, 159. lapjáról citálja Sakmyster 32!) 71 Sakmyster 78.! Valószínűleg egyik első országos terjesztésű napilapban publikált előfordulását lásd:budapesti Hirlap, 1920. szeptember 12. (vasárnap), címlap [vezércikk, Budapest, szept. 11.]. Vö. Zeidler 2001, 162. 72 Az elemi iskolákban a gyermekek naponta kétszer mondták el Pappvári Elemérné «Magyar hiszekegy» - ét Trianon megváltoztatásáról, L. Nagy Zsuzsa i. m. 92. Lásd például Új Magyar Vetés, 1935. február 10., 4.

19 banketten, Mikulás-esten,73 kézfogón és temetésen, szoboravatáson és politikusi szónoklatokban a revízió 74 volt a kulcsszó, hiszen az utolsó részeges utcaseprőtől gróf Bethlen Istvánig mindenki egy emberként egyetértett abban, hogy ez így nem maradhat,75 s «mindent kincses Kolozsvárt, édes Erdélyt, a Tátra és Máramaros hósipkás bérceit, a vajdasági kalászos rónákat, Bácskát és a Bánságot, Fiumét, lehetőleg az egész ezeréves országot, a Kárpátoktól az Adriáig (Al-Dunáig) -- vissza».76 Különbség, ha egyáltalán létezett, nem a lényegben (s a közvélekedésben), hanem a megfogalmazás intellektuális szintjében s a követendő magatartás (politikai taktika) mikéntjében volt Az eddig elmondattak valamiféle illusztrációja s a bánsági összeesküvők feltételezett lelkivilágának érzékeltetése gyanánt legyen szabad, egyelőre, egy újfent önkényesen választott kortárstól, a temesvári diákoktól alig idősebb (1896-ban született) képzett szociológustól (Trócsányi Györgytől) származó idézetet idemásolni: Az integer Magyarország képe kitörölhetetlenül benne él a háború [t. i. az I. világháború] előtt felnőtt nemzedék minden tagjának lelkében. Ez az a nemzedék, amelyik gyermekkorában és az iskolában százszor és ezerszer rajzolta fel krétával, vagy ceruzával Nagy-Magyarország térképét, gondosan belerajzolva Horvátországot is, mint birtokot. Ez az ujjak begyében élő gyermekkori emlékezés ma is [1934-ben] kiirthatatlan. S az egyes ember lelki életének összeomlását jelenti, ha a legnagyobb érzelmi színezettel bíró kép a való élettel ellentmondásba kerül. A magyar ember politikai világképe az integer Magyarország volt. Ezzel nőtt fel, nem tépheti ki a lelkéből. S ha egy nap hideg fővel, józanon megtagadja, az másnap észrevétlenül visszatér [ ] Akinek lelkében változatlanul él, azt megakadályozza a valóság belátásában; akinél elhomályosult, annak lelke elvesztette önbiztonságát s akinél 73 Vö. Karola Néni: Mikulás -esti álom. Erdélyi kis leány Mikulás -estéje Szabad -Magyarországon (1927), in: Zeidler 2003, 369-373. A korabeli közhangulathoz lásd bővebben Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultúra a két világháború között. Budapest, 2002, Teleki László Alapitvány, Regio Könyvek (különösen 81.!) 74 A rendkívül terjedelmes szakirodalomból helyhiány miatt csupán néhány újabb keletű munkát jelölök meg: Pritz Pál: Revíziós törekvések a magyar külpolitikában 1920 1935, in: Pritz Pál: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995, Magyar Történelmi Társulat, 234 240., (a továbbiakban Pritz 1995!), és, különösen: Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Budapest, 2001, Osiris Kiadó! (Vö. uő.: Mozgástér a kényszerpályán. A magyar külpolitika választásai a két háború között, in: Romsics Ignác 2002, 162 205.) 75 Jakabffy Páll 107. Kozma Miklós, a Horthy-korszak leghatásosabb leendő propagandafőnöke, aki egy időben a hadügyminisztérium hírszerző-és kémelhárító osztályát vezette, egy nemzetvédelmi tisztek előtt 1920 áprilisában elhangzott előadásában ezt az érzést emígy öntötte formába: Végcélunk a területi integritás. Csonkaságunk nemcsak megalázó és tűrhetetlen, hanem elviselhetetlen is, mert az ország így megélni nem tud ; Idézi és interpretálja Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós Pokoljárás a médiában és a politikában (1919 1941) I. kötet. Budapest, 2000, PolgArt Könyvkiadó, 72. Ugyanez a gondolat egy jeles kortárs szaktörténész megfogalmazásában így hangzik: A trianoni béke olyannyira súlyos, a nemzetet mélyen megalázó imperialista diktátum volt, hogy a revízió igenlésében nemcsak a hivatalos külpolitika minden árnyalata, de a közvélemény is szinte teljesen egységes volt. Lásd Pritz 1995, 139. 76 A «Nem, nem, soha!» jelszó 1918 késő őszén született, ekkor alakult a területvédő Liga Lóczy Lajos egyetemi tanár elnökletével, s tagjai között ott volt a kormánykoalíció pártjainak több ismert alakja is. Lásd L. Nagy Zsuzsa i. m. 26 27. Vö. Sipos Péter: A konspiráció mítosza - Titkos szervezkedések Magyarországon 1919-19944, Beszélő, Új folyam, hatodik évfolyam, 29-30. szám, 1995. július 20., 41 43. Ízelítőül néhány korabeli találomra kiragadott - kiadvány-cím: Mindent vissza. Szeged, [1938], Délmagyarországi Nyomda; Blaskó Mária: Nem, nem soha! Ifjúsági regény. Budapest, 1921, Szent István Társulat; Sréter István: Nem, nem soha! Tanulmány lord Rothermere sajtóactio alátámasztására. Budapest, 1927, Viktória Nyomda; Légrády Ottó: Igazságot Magyarországnak! Trianon kegyetlen tévedései. Budapest, 1928, Pesti Hírlap Nyomda; Magyar Igazság. A magyar ifjúság az ezeréves határokért [Szerk. Albrecht István Ekamp Nándor Jovicza I. Sándor]. Budapest, 1933, Magyar Tanítók Otthona; Imádkozzunk hazánkért, Magyarországért és honvédeinkért. Kecskemét, 1942, Petőfi Nyomda. (A címek, műfajok szerinti bontásban Szidiropulosz A. repertóriumában találhatók! Lásd Szidiropulosz Archimédesz: Trianon utóélete. Válogatás a magyar nyel vű irodalom bibliográfiájából 1920 2000, Budapest, 2002, XX. Század Intézet!)

20 összetört, annak összetört politikai világképe. (Trócsányi egyébként egy Max Huber svájci szerző Grundlagen nationaler Erneuerung. Zürich, 1934. című munkájában tallózva az alant következő idézettel támogatta meg gondolatmenetét: Az állam[test] igenlése [ ] a népszemélyiség [értsd: nemzetkarakter plusz nemzeti önérzet] igenlése is. És ez az érzés olyan erős, hogy az ország még olyan kis lakott részének odaadása is, a saját népszemélyiség ellen irányuló támadást jelenti. Az államnak ebben az egyéniség- és integritás tudatában van minden nemzetközi békerendezés tragikus zátonya, mert az, amit egy nép soha föl nem adhat, egy más nép számára életszükséglet lehet és az államok közösségének racionális belátásaival ellentmondásban állhat.77 * 77 Lásd Trócsányi György: A magyar nemzeti lélek vívódásai, Társad alomtudomány [szerk. Heller Farkas Bibó István Szombatfalvy György], XIV. évfolyam, 1934, 261 281. (id. hely: 266!). ugyanezt a gondolatot egyetlen mondatban Bánffy Miklós (1921 áprilisa és 1922 decembere között külügyminiszter) így fejezi ki: Senki magyar ember ezt a reánk parancsolt békét lelkében el nem fogadta soha. Lásd Bánffy Miklós: Huszonöt év (1945) [s. alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Major Zoltán]. Budapest, 1993, Püski Kiadó, 29. (a továbbiakban: Bánffy!). Vö. L. Nagy Zsuzsa i. m. 88, 92 93. Trócsányi okfejtését Temesy Győző ráadásul az egyik Temesvárról repatriált cserkész-hőse kamaszos víziójába építve emígy fogalmazza át: az enyém az egész földgolyó, amelyet gondolatommal pillanatok alatt átfogok. Magyarul beszéli ezt nekem ez a csúcs [a Galyatető], a Csonkaország teteje. A Kárpátokig itt minden magyarul suttog, csak mi értjük. Ez a föld és a magyar egy! A mélyben gyökereik forrtak össze. Ki hisz itt ellenséges karcolás tartósságában? A föld független az emberek akaratától. Ez a föld nem tud megváltozni, a lelke magyar. Mindnyájan láthatatlan pontok vagyunk, de ennek a földnek a pontjai. Miként a föld, nem lehetünk, csak magyarok. Lásd Temesi Győző: Győzni! Az új magyar fiú regénye. Budapest, 1929, Franklin Társulat Nyomdája, 46.